Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. július 7., Hétfő - Strasbourg

18. Roma ujjlenyomat-adatbázis létrehozása Olaszországban (vita)

  Elnök. – A vita következő pontja:

– Monica Frassoninak a Verts/ALE képviselőcsoport nevében a Bizottsághoz intézett, a roma ujjlenyomat-adatbázis Olaszországban történő létrehozásáról szóló szóbeli választ igénylő kérdése (O-0076/2008 – B6-0170/2008);

– Giusto Catanianak a GUE/NGL képviselőcsoport nevében a Bizottsághoz intézett, a roma ujjlenyomat-adatbázis Olaszországban történő létrehozásáról szóló szóbeli választ igénylő kérdése (O-0077/2008 – B6-0451/2008);

– a PSE képviselőcsoport nevében Jan Marinus Wiersma, Claudio Fava, Kristian Vigenin, Gianni Pittella, Adrian Severin és Katalin Lévai által a Bizottsághoz intézett, a roma ujjlenyomat-adatbázis Olaszországban történő létrehozásáról szóló szóbeli választ igénylő kérdése (O-0078/2008 – B6-0452/2008);

– az ALDE képviselőcsoport nevében Viktória Mohácsi, Marco Cappato, Alexander Alvaro, Sophia in 't Veld, Sarah Ludford, Jeanine Hennis-Plasschaert, Ignasi Guardans Cambó, Adina-Ioana Vălean, Renate Weber és Gérard Deprez által a a Bizottsághoz intézett, a roma ujjlenyomat-adatbázis Olaszországban történő létrehozásáról szóló szóbeli választ igénylő kérdése (O-0080/2008 – B6-0453/2008).

  Monica Frassoni, szerző. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Maroni miniszter úr groteszknek tartotta ezt a vitát, de az igazság az, hogy ma abbahagyta a hetvenkedést, és próbálja meggyőzni az európai kollégáit, hogy mindez csak a sajtó és a baloldal hibája, és az ő egyedüli célja az, hogy segítsen a szegény roma embereken, akik szörnyű táborokba vannak zárva, valamint, hogy az etnikai megkülönböztetés révén minden roma gyermek járhat majd iskolába, és nem szükséges – és személy szerint nem is szeretne – megbélyegezni minden utazót bűnözőként. Ez a vita tehát groteszk.

Én azonban nem értek egyet. Hiszek abban, hogy ez a vita és a figyelem, amelyet sikerült felkeltenünk számos nem-kormányzati szervezettel, különböző nemzetiségű képviselőkkel (hiszen ez nem csak egy olasz probléma) és azzal a rengeteg emberrel együtt, akiket egyszerűen csak érdekel a jogok tiszteletben tartása, fontos. Ez a vita pontosan azért lényeges, mert itt tartjuk, Európában, és mert jogokkal és polgárokkal kapcsolatos problémáról beszélünk, így hozzájárul mindahhoz, amit ma a jelentés válságának nevezünk Európában.

Európának célja van: az a célja, hogy kordában tartsuk a hetvenkedő magatartásokat és politikákat, amelyek kegyetlenek és mindenekfelett nem hatékonyak. Európa célja a rasszizmus és a diszkrimináció elleni küzdelem a jog és a véres történelmünk által szült megállapodások használatával. A jelen vitának a célja, hogy megerősítsük, nincs helye Európában az etnikai megkülönböztetésnek: olyannyira, hogy a kormány látszólag éppen most változtatja meg teljesen az álláspontját ebben a kérdésben. Ezt a fejleményt üdvözöljük, ha valóban igaz. A vita célja az is, hogy nyilvánosan és jogosan megkérdőjelezzük, egy 58 millió lakossal rendelkező fejlett országban, ahol a maffia 120 milliárd eurót tart az ellenőrzése alatt, hatalmas forgalmat bonyolít és teljes területeket irányít, ahol a hulladék megfojtja Európa történelmének egyik leggazdagabb tartományát, ebben az országban szükségállapotot kell-e hirdetni, mintha cunami vagy egy teljes éven át tartó földrengés tombolna, 160 000 „utazó” miatt, akiknek a fele olasz állampolgár.

Azért gondoljuk azt, hogy ez vita lényeges, mert a romák és szintik etnikai megkülönböztetése és folyamatos kriminalizálásának veszélye mellett többé nem leszünk biztonságban. Zsákutcába jutottak a roma és szinti közösségekkel dolgozó emberek erőfeszítései, amelyek arra irányulnak, hogy kimozdítsák őket a marginalizálódott helyzetükből, ahol a szegénység és a nők és gyermekek elleni erőszak uralkodik – ez az objektív helyzet, ez van, ezt sem én, sem közülünk senki nem kívánja tagadni. Egyszerűen nincs kiút, ha a jelenlegi helyzet továbbra is fennmarad.

Elnök úr, ma néhány hónapon belül már harmadszor beszélünk ezekről a kérdésekről. Remélem, hogy a jelen vitában is megmutatkozó pozitív, jóindulatú és építő jellegű nyomásgyakorlás meggyőzi majd a honfitársaimat és a többi európai polgárt, hogy nem járunk helyes úton, ha megpróbálunk mindenkit kiutasítani és erőszakos, leegyszerűsítő és rasszista módon közelítünk meg valamit, ami valójában a kirekesztés problémája, de emellett gazdasági probléma és az országunk és kontinensünk kultúrájában gyökerező probléma is.

Ezért felkérem önt, biztos asszony, hogy hívja fel a figyelmet a Bizottság munkájára és a Parlamentben végzett munkánkra, valamint arra a pénzre, amelyet az ilyen típusú pozitív politikákra fordítunk, amelyek ma kevéssé ismertek, mivel elrejtik és félresöprik őket az Olaszországban és egész Európában belénk rögződött előítéletek.

  Jan Marinus Wiersma, szerző. – (NL) Minket is elkeserítenek az olasz kormány által bejelentett legutóbbi intézkedések, amelyekkel rendezni szeretnék a „romaproblémát” Olaszországban. Úgy gondolom, nagy szégyen, hogy ma egy ilyen vitát kell tartanunk itt. Éveken át Szlovákia csatlakozásának előadója voltam, és rengeteget kellett foglalkoznom a romakérdéssel. Mindig azt vallottam, hogy a diszkrimináció elfogadhatatlan és egészen egyszerűen tilos: ezt mondják ki az Európai Unió szabályai és megállapodásai. A romák regisztrációja erősen diszkriminatív jellegű, és nem Szlovákia esetében történik. Sajnálatos módon ezt a vitát most egy régi tagállam kormányának intézkedései következtében kell megtartanom.

Az olasz belügyminiszter, Roberto Maroni által legutóbb kiadott csomag, amely a „romaválságot” hivatott kezelni, ahogy a kormány nevezi a helyzetet, rossz érzéseket ébreszt. A roma gyerekek ujjlenyomatait tartalmazó adatbázis létrehozása ellenkezik az EU diszkriminációellenes alapelveivel, a törvény előtti egyenlőséggel és a kisebbségek védelmével.

Az intézkedést annak ellenére jelentették be, hogy az Európai Bizottság még nem fejezte be egy korábbi olasz intézkedéscsomag értékelését. Idén májusban a nagyobb városok prefektusai rendkívüli hatásköröket kaptak arra, hogy fellépjenek az illegális bevándorlók és romák ellen, olyan hatásköröket, amelyen már akkor sokan elcsodálkoztunk. Szeretném felhívni az olasz kormányt, hogy gyakoroljon önmérsékletet, és ne lépje át a megengedhetőség Európában érvényes határait. Arra biztatom a kormányt, hogy vonja vissza az intézkedéseket: nincs helyük az Európai Unióban.

Az Európai Bizottság a tudomásom szerint eddig nem tapasztalt helyzetben találta magát, ezért szeretnénk felkérni, hogy tüzetesen vizsgálja meg az intézkedést. A Bizottságnak objektíven kell állást foglalnia, értelmeznie kell a Szerződés szövegét, és nem szabad hagynia, hogy politikai megfontolások megingassák. Ez a megközelítés és Olaszország hozzáállása feszegeti az Európai Unióról szóló szerződés határait, és a Bizottságnak világossá kell tennie, hol vannak ezek a határok.

Azt is egyértelművé kell tenni azonban, hogy a probléma nem csak Olaszország. Ez a legutóbbi eset egy újabb bizonyíték arra, sokkal aktívabb politika szükséges ahhoz, hogy megtörjük a romák társadalmi és gazdasági elszigeteltségét, és harcoljunk az őket sújtó diszkrimináció ellen.

Múlt szerdán a Bizottság áttekintést adott arról, mi minden érhető el az európai jogi eszközök segítségével, amelyért szeretnék ezúton köszönetet mondani. Ahogy azt a Bizottság is állítja, a tagállamok sokkal többet tehetnének a romák integrációjának előmozdításáért a meglévő jogi eszközök jobb kihasználásával. Továbbra is várom azonban, hogy a Bizottság bemutassa a múlt héten még hiányzó konkrét terveket. A Parlament is több alkalommal felhívta erre különböző állásfoglalások útján, legutóbb idén januárban.

Egy dolog világossá vált: nem halogathatjuk tovább, hogy komolyan foglalkozzunk a romákkal és az Európában elfoglalt helyükkel. A roma népesség különleges kisebbség, amely nem tartozik a hagyományos kisebbségek közé. A probléma egész Európát érinti, különösen a legutóbbi bővítés óta, amelynek eredményeképpen sok roma vált az Európai Unió polgárává. Mindent egybevetve az elnyomás politikája nem oldja meg sem a romák problémáit, sem azokat a feszültségeket, amelyeket időnként a társadalomban keltenek. Integrált megközelítésre van szükségünk, és ahogy én látom, az olasz kormány hozzáállása a problémához elfogadhatatlan.

  Viktória Mohácsi, szerző. − (HU) Tisztelt elnök úr, Špidla biztos úr, kedves képviselőtársaim. Június végén elnökünkkel, Graham Watsonnal közösen levelet juttattunk el a Bizottságnak, hogy a súlyos olasz helyzetet vizsgálja meg, és tegyen megfelelő intézkedéseket annak elmarasztalására, amennyiben sérti az Európai Unió elveit, illetve vállalásait.

Az olaszországi eseményekkel kapcsolatban több képviselőtársam említést tesz majd azokról a jogtalanságokról, amelyek az elmúlt időszakban történtek, beleértve az ujjlenyomatok begyűjtését. Én leginkább a megoldási alternatívákat sürgetném, mint ahogy képviselőtársam, Wiersma úr is fogalmazott.

Nagyon örülök annak a közleménynek, amelyet a Bizottság nemrégiben adott ki, és annak még jobban örülök, hogy a romaproblémát, az európai integrációt a romák mint kisebbség tekintetében súlyosnak ítéli, és annak még jobban, hogy sürgősnek is.

Nem győzöm kifejezni, hogy mennyire örülök az új horizontális irányelv megalkotásának. A horizontális irányelv véleményem szerint azokat az elemeket kell, hogy összegyűjtse, amelyek a meglévő jogszabályokat korrigálhatják.

Nem győzöm hangsúlyozni elégszer felszólalásaim során, hogy mennyire fontos deklarálni az iskolai szegregációt mint diszkriminációt abban a jogszabályban, amelyet ez a bizonyos 2000/43-as faji irányelv megfogalmazott. Ez az irányelv ugyanis csak azt mondja ki, hogy tilos a megkülönböztetés az iskolákban a különböző fajhoz, etnikumhoz tartozó gyermekek csoportjait tekintve.

Ez az irányelv nem mondja ki azt, hogy a szegregáció, az oktatási szegregáció az diszkrimináció. Számos bizonyítékunk van erre, nemcsak civil szervezetek, nemcsak az Európai Bizottság és nemcsak különböző európai parlamenti állásfoglalások bizonyítják ezt, hanem a magyarországi jogalkotás is bebizonyította már, hogy ez diszkrimináció. Ezt a fontos aspektust az új horizontális direktíva megalkotásánál, valamint az öt tagállamra vonatkozó úgynevezett „Roma évtized programnak” az ajánlásait megfontolni, mint az európai roma stratégia kialakítását nagyon fontos lenne és hatékony lenne az európai roma integráció szempontjából. Köszönöm.

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném megköszönni Mohácsi asszonynak, Frassoni asszonynak, Wiersma úrnak, Catania úrnak és minden képviselőnek a kérdéseket. Immár negyedik alkalommal nyílik lehetőségünk a romák olaszországi helyzetéről beszélni ebben a Házban. Úgy gondolom, ebben a Házban a politikai paletta minden oldalán mindenki egyetért abban, hogy a romák helyzetét azonnali és megfelelő intézkedések útján kell megoldani, hogy felülkerekedjünk a társadalmi, gazdasági és humanitárius válságon. A Bizottság aggódva olvasta a sajtóban, hogy az olasz hatóságok ujjlenyomatot vesznek a „nomád táborokban” lakó emberektől, amelyekből adatbázist kívánnak létrehozni.

Eközben az olasz hatóságok a Bizottságot csak az általános jogi háttérről szóló információkkal látták el. Úgy tűnik, hogy a május 23-án kihirdetett szükségállapot szabályai alapján egy május 30-án kelt rendelet felhatalmazza Róma, Nápoly és Milánó polgármesterét bizonyos intézkedések megtételére. Az intézkedések közé tartozik a „nomádtáborokban található emberek és kiskorúak azonosítása és megszámlálása”. A rendelet azt is kimondja, hogy a polgármesterek által végrehajtott intézkedéseknek „tiszteletben kell tartaniuk a Közösség jogszabályainak és irányelveinek általános elveit”. Az olasz hatóságok azt állítják, hogy az intézkedések a táborokban élő emberek javát szolgálják, és hozzásegítik őket a méltóságteljes körülmények közötti élethez.

A Bizottság értékeli az olasz hatóságok együttműködési készségét. Az információk hasznosak voltak, azonban még mindig nem egyértelmű a polgármesterek által végrehajtott intézkedések természete és valódi hatása. Ujjlenyomatok vétele és tárolása csak egy olyan adatbázisban lehetséges, amelynek jogi keretei szigorúan tiszteletben tartják a Közösség rendeleteit és az alapvető jogokat. Ezért a Bizottság kérelmezte, hogy tisztázzák a tevékenységek célját, kiemelve, hogy a végrehajtásuknak meg kell felelnie a törvényesség és arányosság elveinek. Annak értékelésekor, hogy tiszteletben tartják-e ezeket az elveket, kulcsfontosságú az intézkedések olasz hatóságok által történő végrehajtásának módja.

Annak érdekében, hogy a Bizottság pontosabb képet kapjon az intézkedések végrehajtásának jogi kereteiről, úgy döntöttünk, hogy írunk az olasz hatóságoknak és további tájékoztatást kérünk a témáról. Július 7-én az olasz hatóságok további információkat küldtek a Bizottságnak, amelyeket részletesen elemzünk majd.

A Bizottság tisztában van az olaszországi társadalmi feszültségekkel. Májusban, ebben a Házban megvitattuk a romák helyzetét Olaszországban és más országokban. A Bizottság akkor hangsúlyozta, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül a romákat Olaszországban és más országokban érintő szegénység és társadalmi kirekesztettség problémáját. Azt is kiemeltük, hogy ez a helyzet emberi szenvedést és társadalmi feszültségeket eredményez.

A helyzet megoldása érdekében fel kell lépnünk a bűnözés ellen és valódi megoldást kell találnunk a romákat – és különösen a roma gyerekeket – érintő problémákra, hiszen a gyerekek a szegénység és társadalmi kirekesztettség első áldozatai. A romákat segíteni kell, nem megbélyegezni. A Bizottság ezért a múlt héten elfogadott jelentésében hangsúlyozta, hogy az Európai Uniónak, a tagállamoknak és a civil társadalomnak egyesíteniük kell az erőiket, hogy hatékonyan összehangolhassák az erőfeszítéseiket.

Végül a Bizottság, és különösen Jacques Barrot alelnök, a továbbiakban is rendszeresen egyeztet az olasz hatóságokkal, akik vállalták, hogy július végére teljes körű jelentést adnak a témával kapcsolatban. A Bizottság emellett folytatja annak értékelését, a tagállamok hogyan ültették át a nemzeti jogba, valamint hogyan alkalmazzák a gyakorlatban a 2004/38/EK (2004. április 29.) irányelvet.

Szilárdan hiszek abban, hogy az olasz kormányban megvan a szándék a társadalmi beilleszkedést célzó politika végrehajtására az alapvető jogok és a Közösség szabályainak teljes mértékben történő tiszteletben tartása mellett.

  Edit Bauer, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (HU) Köszönöm szépen, elnök úr! Kedves kollégák, tisztelt biztos úr. Az Európai Néppárt frakciója és Járóka kolléganő nevében, aki sajnos nem tudott ideérni, a következőket szeretném leszögezni. A civil szervezetek és a társadalomtudósok évtizedek óta próbálják felhívni a figyelmet az Európai Unióban élő romák rendkívül nehéz életkörülményeire, akiknek a létszáma és aránya a 2007-es bővítés után még inkább növekedett.

A helyzet megoldására elsősorban nem bevándorlási politikára van szükség, hanem a társadalmi befogadást előmozdító programokra. Fontos, hogy a romákat sújtó diszkriminációt és társadalmi kirekesztést napirendre tűzzük, ám az elfogadhatatlan, hogy az a nyomor, amely a több évszázados kirekesztés, a marginalizálás és a mindenkori politikai elit részéről történő elutasítás következtében sújtja az európai romákat, újra pártpolitikai harc eszköze legyen.

Ez ellentétes a romák érdekeivel, ellentétes a nem romák és Európa érdekeivel is, az Európai Parlament tekintélyét pedig nagy mértékben aláássa, ha ellenőrizetlen híresztelésekre, feltételezésekre alapozva fogadja el állásfoglalásait.

Olaszországban hosszú hónapok óta változatlanul rossz a helyzet, ám a pártok a valódi cselekvés ösztönzése helyett hisztériát keltenek és saját rövid távú, önös érdekeikre használják fel a romák ügyét, amit könnyen megtehetnek, hiszen a roma civil szervezetek túl gyengék ahhoz, hogy ezt kikérjék maguknak vagy ellenálljanak. Amikor a Prodi-kormány belügyminisztere, Giuliano Amato kifejezetten a roma szükségállapotról beszélt, akkor sajnos a tisztelt szocialista és liberális képviselőtársaim nem tiltakoztak.

Szeretném leszögezni, hogy ami jelenleg Olaszországban zajlik, az nem etnikai kérdés, és a törvénytelenségek ellen fel kell lépni, bárkinek a részéről is jelentkezzenek. Köszönöm szépen a figyelmüket.

  Elnök. − Mielőtt átadnám a szót Pittella úrnak, meg kell kérnem a képviselőket, akik trikókat mutogatnak– és szeretném hangsúlyozni, nem azokat, akik trikót viselnek, hanem azokat, akik zászlóként vagy transzparensként mutatják fel azokat –, hogy távolítsák el őket, mivel az eljárási szabályzat egyértelműen fogalmaz: a 146. cikk 16. melléklete kimondja, hogy ez a módszer nem tűrhető el. Kérem, távolítsák el a trikókat, máskülönben kénytelen leszek a felügyelőkkel eltávolíttatni őket, vagy ami még rosszabb, kénytelen leszek felfüggeszteni az ülést. Ezért kérem a képviselőket, hogy azonnal távolítsák el a trikókat, amelyek transzparensként vannak kitéve. Ez Ferrari úrra is vonatkozik.

  Gianni Pittella, a PSE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Egy európai ország belügyminisztere nem jellemezhet egy az Európai Parlamentben zajló vitát groteszkként. Ez a kijelentés aláássa az Európai Parlament tekintélyét. Nem örülünk annak, hogy az olasz kormány egyik intézkedését kell minősítenünk ebben a teremben. Európa számunkra nem a nemzeti problémákért vádolható bűnbak, és nem is csendőr, akinek figyelnie kell az olasz miniszterelnök lépéseit.

Úgy gondoljuk, hogy még akkor is, amikor az országunkban ellenzékben vagyunk, helyes támogatni és megvédeni nemzetközi körökben Olaszország jó döntéseit. Az olasz kormánynak és a belügyminiszternek azonban más módszert kellett volna találnia, amely teljesen megfelel az európai szabályoknak, és előre kellett volna értesítenie az Európai Bizottságot, nem pedig utólag.

Évek óta próbáljuk rendezni a romakérdést: a kiskorúak kizsákmányolását, a kéregetést, zsarolást, rablást és az egyéb kóros jelenségeket. A megoldás azonban nem az etnikai megkülönböztetés, hanem az állampolgárság, a tisztesség és a biztonság három pillérének összekapcsolására épülő specifikus politika. A roma gyerekek – és nem csak a roma gyerekek – azonosítása biztosíték az érintettek számára, és elengedhetetlen a zsarolás és a kiskorúak kereskedelme elleni harcban, de nem végezhető etnikai alapon az ujjlenyomatvételhez hasonló, személyt sértő módszerekkel.

Hálásak vagyunk Špidla biztos úrnak, amiért elkötelezett amellett, hogy európai választ adjon egy jelentős európai problémára, és szeretnénk megkérni, beszéljen világosan az olasz kormány által alkalmazott intézkedésekről, és tegyen jelenést az Európai Parlamentnek. Meglepő, hogy a harmadik évezred, amelynek az állampolgári jogok új korszakának hajnalát kellett volna hirdetnie, valójában a kulturális hanyatlás mélységeibe süllyedt. Magának az európai intézménynek kell fellépnie az uralkodó konformizmus ellen és a tisztesség értéke mellett, amely Európát fémjelzi a világban.

  Marco Cappato, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Biztos úr, ahogy ön is mondta, az olasz kormány a hónap végére elküldi az intézkedések minden részletét. Van azonban még egy pont, amelyet meg kell vizsgálnunk az előtt, nevezetesen a szükségállapot. Az európai intézményeknek foglalkozniuk kell ezzel a kérdéssel. Először is amikor hasonló esetben szükségállapotot hirdetnek, elsőként az Európa Tanácsot kell értesíteni. Úgy fest, hogy ez nem történt meg. Szeretnénk megkérdezni, hogy tájékoztatták-e önöket erről, és megtörtént-e ez az értesítés.

Szükségállapot kihirdetését természeti katasztrófák vagy egyéb hasonló események indokolhatják. Meg lehet tehát határozni – az előbb Bauer asszony azt mondta, hogy „a korábban Amato miniszter úr által javasolt intézkedések” – azonban egy dolog igaz, mondjuk ki világosan: a romakérdés helytelen kezelése nem kizárólag a Berlusconi-kormány hibája, hanem az ügy hosszú éveken, évtizedeken át tartó hibás kezelésének az öröksége. Éppen ezért elképzelhetetlen és elfogadhatatlan ma szükségállapotot hirdetni, amikor semmi ilyesmi nem áll fenn. A szükségállapot, ha tetszik, inkább a törvényesség és demokrácia hiánya egy olyan országban, mint Olaszország, amely az Emberi Jogok Európai Bírósága által legtöbbször elmarasztalt ország. Ez a szükségállapot: nem hirdethetünk roma-szükségállapotot, amikor semmilyen veszély nem fenyeget.

Kezelni kell egy problémát. A megoldás az elfogadás, az integráció, az erőforrások befektetése a probléma kezelésébe, és nem azok elpazarolása, ahogy az történik akkor, amikor nem használjuk fel az európai alapokat. A megoldás nem az, hogy a biometrikus technológia illúziójára támaszkodva elfedjük a kormány képtelenségét arra, hogy megoldjon egy ilyen problémát.

  Elly de Groen-Kouwenhoven, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a digitális ujjlenyomat a nácik módszereinek modern kori változata, amellyel megkülönböztették a cigányokat a többi állampolgártól. A digitális ujjlenyomatok adatbázisa a rasszizmus legbrutálisabb újraéledése 1940–1945 óta, hiszen az ujjlenyomatvétel jelenti az etnikai csoportok tömeges elűzéséhez vezető első, állami felhatalmazással történő lépést. Az egyre inkább határok nélküli Európa országhatárait legálisan átlépő romák többsége általában szegény és iskolázatlan. Alapvetően egy olyan helyre van szükségük, ahol lakhatnak. A szegénységet a helyszínen kell kezelni, nem a kiutasításukkal. Ne felejtsük el, hogy a romák alkotják Európa legnagyobb kisebbségét: nem kevesebb, mint 19 tagállam kevesebb lakossal rendelkezik, mint a roma népesség.

A kommunizmus alatt a romák munkát kaptak, és ingyen vehették igénybe az egészségügy és az oktatás szolgáltatásait. A kommunizmus bukása után az életszínvonaluk romlani kezdett. A szegénység azonban az adománygyűjtés táptalaja volt. Kialakult a cigányokra épülő ipar, és az Oxfamhez és a CARE-hez hasonló civil szervezetek sok pénzt kerestek a projektek végrehajtóiként. A romák azonban alig érezték az előnyöket, és amint lehetőségük adódott rá, elindultak nyugatra. A Miniszterek Tanácsának szorgalmazására, hogy vizsgálja meg a romák beilleszkedését elősegítő politikákat, a Bizottság egy július 2-án kelt dokumentumban elismeri a helyzet sürgősségét. A dokumentum hivatkozik az Európai Parlament európai keretstratégiáról szóló állásfoglalására és elismeri a Bizottság koordinátori szerepét – végre! A dokumentumban a Tanulságok cím alatt azt olvastam, hogy „A romák hatékony beilleszkedéséhez a siker kulcsa a teljes civil társadalom, különösen a roma civil szervezetek, bevonása a folyamatba”. A romák partnerré váltak a folyamatban! Remélem, hamarosan azt is láthatjuk majd, mindez hogyan valósítható meg magának a Bizottságnak a szervezetén belül.

Addig is erősen ajánlom a Bizottságnak, hogy tanulmányozza az EBESZ cselekvési tervét. Miért kellene újra feltalálnunk a kereket? Végül felkérem a Bizottságot, tegye világossá az olasz kormány számára, hogy a fasiszta szabályok ellentmondanak az EU jogszabályainak, és kárpótolni kell azokat a roma áldozatokat, akik elvesztették a vagyonukat. Valaha Olaszország a divat forrása volt a világban, ma a rasszizmus forrása.

  Roberta Angelilli, az UEN képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Ez a vita alkalmat ad arra, hogy feltegyek néhány kérdést a baloldalnak, amelynek ismét az a nagyszerű ötlete támadt, hogy immár sokadszorra az Európai Parlamentet használja fel arra, hogy ítéletet hozzon teljességgel megtévesztő, nem helyénvaló és idő előtti módon egy olyan olasz törvény alkalmazásáról, amely még csak az előkészítés stádiumában van.

Az első kérdésem tehát: hol volt a baloldal, amely évtizedeken át volt hatalmon Olaszországban, amikor ezek a táborok megjelentek és elterjedtek olyan körülmények között, amelyek nem felelnek meg a legalapvetőbb egészségügyi és biztonsági követelményeknek sem? Szeretném azt is megkérdezni, hogy a sok éven át tartó hallgatás nem húzza-e le önöket mintegy a közönyből, képmutatásból és a tekintet elfordításából álló koloncként, hiszen nyilvánvalóan nem volt szemük – és igazán politikai akaratuk sem – arra, hogy észrevegyék azt a több tucat gyermeket, akik minden évben meghaltak a fagy vagy tűz következtében a biztonság teljes hiánya miatt ezekben a bódévárosokban.

Talán még az sem érdekli önöket, hogy Rómában, ahol közel 7 000 kiskorú él, több millió eurót különítettek el iskoláztatási célokra: elpazarolt pénzeket, hiszen múlt évben e gyermekeknek csupán a 25%-a járt rendszeresen iskolába. Ki tudja, vajon tudják-e vagy úgy tesznek, mintha hogy nem tudnák, hogy az iskoláztatás szinte monopóliumként néhány egyesültre volt bízva, amelyeket nem annyira a kiskorúak érdeke, mint inkább a rendelkezésre álló közpénz motivált.

Támogatom a romák jogát ahhoz, hogy részt vegyenek a népszámlálásokon, amelyek rendszeresen történnek minden olasz állampolgár életében, hiszen a népszámlálás biztosítja az egészségügyhöz és szociális rendszerbe való bevonáshoz és az oktatási rendszerben történő részvételhez való jogot. Fenntartom továbbá a roma közösség jogát az azonossági vizsgálathoz. Nyilvánvalóan semmilyen széles körű intézkedés nincs tervbe véve: akinek rendben vannak a papírjai, azt nem ellenőrzik. Az olyan gyerekek azonban, akiket születéskor nem anyakönyveztek, vagy akiknek nincs felismerhető személyazonossága, láthatatlanná válnak, és könnyű prédát jelentenek a kizsákmányolás – a szervkereskedelem, illegális örökbefogadás, szexuális kizsákmányolás és a gyermekmunka – szempontjából. Ez minden Olaszországban élő kiskorúra vonatkozik: olaszokra, uniós polgárokra és nem uniós polgárokra egyaránt.

Végül szeretnék néhány szót mondani a szóbeli választ igénylő kérdések címéről. Nemcsak hogy a törvény nem említ semmilyen etnikai csoportot, nem is tervezik specifikus adatbázis felállítását, különösen nem egy roma ujjlenyomatokat tartalmazó adatbázisét. Természetesen mindig szívesen látjuk a jobb javaslatokat, nyitottak vagyunk az építő jellegű javaslatokra. Azt azonban nem tűrjük, hogy olyasvalaki oktasson ki, akinek évek alatt egy szalmaszálat nem sikerült keresztbe tennie azért, hogy megoldjon egy súlyos társadalmi válságot.

  Vittorio Agnoletto, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Éppen hetven évvel ezelőtt, 1938. július 14-én az olaszországi fasiszta vezetés beiktatta az első faji rendeletet, amely követte a német faji törvények példáját. Ismerjük a történelmet: több mint 500 000 roma halt meg a haláltáborokban. Akkor is minden egy népszámlálással kezdődött.

Olaszországban a romák egyértelmű etnikai megkülönböztetésének lehetünk tanúi, beleértve a gyermekeket is, akiktől ujjlenyomatot vesznek, a Közösség polgárait, sőt még olasz állampolgárokat is, annak ellenére, hogy az adataikat már nyilvántartásba vették. A Nápolyban használt kérdőívek, Angelilli úr, vallással és etnikai hovatartozással kapcsolatos kérdéseket tartalmaznak, és nagyon hasonlítanak azokhoz, amelyeket a náci megszállás alatt használtak a Vichy köztársaságban. Milánóban létrehoztak egy aktát egy öreg romáról, a náci haláltáborok egyik túlélőjéről. Milyen célra használják majd fel ezeket az adatokat?

Az olasz parlamentben Alessandra Mussolini, a Duce unokája a Gyermekügyi Bizottság elnöke – teljes közönyben és csendben. Egy véletlen egybeesés, amely megerősíti a múlt és a jelen közötti szimbolikus kapcsolatot, amelyről azt hittük, már halott és el van temetve Olaszországban és Európában is, és ma mégis újra felüti a fejét közöttünk.

Bár a történelem nem ismétli meg önmagát, az olasz kormány kétségkívül olyan rasszista eljárásokat indított el, amelyek egyértelműen ellentétben állnak a 2000/43/EK és a 2004/38/EK irányelvvel. Felhívom a Parlamentet, hogy fogadja el ezt az állásfoglalást, amely elítéli az olasz kormányt, és felhívom a Bizottságot, hogy sürgősen kezdeményezzen Olaszország ellen a Szerződés megsértése miatti eljárást.

  Stefano Zappalà (PPE-DE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, most már kétségtelen tény: a gyakorlatban egyértelműen az olasz szélsőbaloldal irányítja ezt a Parlamentet. A mára már berögződött rossz szokás szerint a szélsőbaloldali képviselők és a Zöldek a strasbourgi üléstermet használják fel az olasz kormány támadására.

Miután múlt áprilisban a szavazás lesöpörte őket a nemzeti politikai színtérről, a szocialista és liberális pártok új fórumot találtak a nemzeti hazugságaik terjesztéséhez. Együtt támadják egy nagy és erősen Európapárti tagállam törvényes kormányát, amelyet az olaszok 60%-a választott meg és támogat. És még csodálkozunk ez írországi eredményeken!

Elnök úr, Špidla biztos úr, ez az egész ügy nemzeti hatáskörbe, és nem az EU hatáskörébe tartozó kérdéseket érint. Az olasz kormány mégis minden kapott magyarázattal ellátta a Bizottságot. Arra biztatom önt, biztos úr, hogy kevesebb figyelmet szenteljen annak, amit az újságokban olvas, és többet azoknak a dokumentumoknak, amelyeket az olasz kormány hivatalosan továbbít.

A törvények nem a romákra vonatkoznak és nem is az ujjlenyomatok vételére, hanem a nem uniós állampolgárokra és utazókra, akik közül néhányan már egy ideje szerepelnek az olasz bűnügyi jelentésekben. Ismernünk kell az emberek személyazonosságát ahhoz, hogy hozzáférést biztosíthassunk az oktatáshoz, társadalmi jóléthez, egészségügyhöz és a lakásszolgáltatáshoz. A törvények nem említik az etnikai hovatartozást, nem határozatlan időtartamra szólnak, és nem érintik az egész ország területét, csak erre a három meghatározott esetre vonatkoznak.

A személyazonossági okmányok hiányának súlyos problémáját még az Európa Tanács emberi jogi biztosa is megemlítette június 19–20-án. A cél olyan személyazonosság megállapítására irányuló felmérés végzése, amely sok országban és egész Európában törvényes és szükséges az úti okmányokhoz és tartózkodási engedélyekhez, és amely leírást, fényképet, ujjlenyomatot és antropometriai rendszereket tartalmaz. Támogatja az olasz bírói testület is, különösen a kiskorúakat érintő részét, a végrehajtásban részt vesz az Olasz Vöröskereszt, és így tovább.

Folytathatnám, de inkább szeretném megjegyezni a képviselőtársamnak, soha nem gondoltam volna, hogy az országával kapcsolatban rasszizmusról beszélünk majd. Szeretném emlékeztetni arra, hogy Olaszország 3 000 éve a kultúra egyik forrása, és most is az, és abban az időben, amikor Olaszországban egy olyan fejlett civilizáció alakult ki, mint amelyet ma látunk, más országokban az emberek még mindig primitív körülmények között éltek.

  Adrian Severin (PSE). - Elnök úr, immár negyedszerre beszélünk ugyanarról a kérdésről az elmúlt hónapokban. Az eredmények szerények, éppen úgy, mint a jelenlét az ülésteremben ma este. Ez talán önmagában meglepő dolog, és foglalkoznunk kell vele.

A romák páneurópai etnikai-kulturális közösséget alkotnak, amelynek nincs saját nemzetállama. A romák már jelen voltak Európában az első európai nemzetállamok megalapításakor. Ezek az államok nyomorúságba vagy rabszolgaságba taszították a romákat, vagy koncentrációs táborokba küldték őket.

Az Európai Unió bővítése volt a romaliberalizáció utolsó állomása. A romák ma európai polgárok. Szigorúan véve talán ők a legigazibb európai polgárok, hiszen ők csak európaiak. A kulturális, társadalmi és gazdasági integrációjuk európai kihívás.

Ennek következtében a romapolitikát közösségi politikává kell tennünk. Az a stratégia, amely csak ajánlásokat fogalmaz meg az államok részére, majd rájuk hagyja a végső választást és a végső felelősséget, egyszerűen nem működik.

A másik oldalon, amit ma Olaszországban tapasztalunk, az egy veszélyes jelenség legrosszabb megnyilvánulása: Európa visszahelyezése nemzeti hatáskörbe. Ennek a jelenségnek a nemzeti populista kifejeződését láthatjuk. Az olaszoknak valóban joguk van arra, hogy félelem nélkül éljenek, de bármely olasz állampolgár számára a kormány jelenlegi rasszista politikája a legrémisztőbb jelenség.

Ma ujjlenyomatok, holnap kényszermunka, azután koncentrációs táborok, és végül nem csak a romáknak, hanem másoknak is.

Felkértük a Bizottságot annak ellenőrzésére, hogy az olasz szabályozás összhangban áll-e az Európai Unió normáival. Semmi sem történt. A vizsgálatot elhalasztották, hogy megvárják a szabályozás elfogadását. A helyzet most még rosszabb. Lépnünk kell, és fel kell használnunk a Szerződésekben biztosított eszközöket, hogy megakadályozzuk ezeket a rasszista fejleményeket Olaszországban, és ezáltal máshol is gyengítsük a hasonló törekvéseket.

Nem szabad megvárnunk egy következő holokausztot, mielőtt új népszavazást rendeznénk az európai integráció támogatására.

  Adina-Ioana Vălean (ALDE). - Elnök úr, ma újabb vitát tartunk arról, hogyan bánik Olaszország a romákkal. Ez alkalommal a helyzetet az színezi, hogy az olasz kormány nem kevesebbet, mint szükségállapotot hirdetett, népszámlálást tart a roma népesség körében, és kiutasítás előtt ujjlenyomatot vesz tőlük.

Ma ismét abban a helyzetben találom magam, hogy felhívom a Bizottságot és a Tanácsot, tegyenek válaszlépéseket. Elég volt az ígéretekből, konkrét intézkedéseket akarunk látni a Tanácstól és a Bizottságtól, amelyekkel ráveszik Olaszországot az EU normáinak és értékeinek tiszteletben tartására. Értékelni kell az EU megkülönböztetés elleni irányelvének végrehajtását ugyanúgy, ahogy azt a szabad mozgás irányelvvel tesszük. Integrált megközelítést kell megvalósítanunk, és fel kell gyorsítanunk az EU romastratégiájának végrehajtását.

Minden eszköz a rendelkezésünkre áll, de úgy tűnik, hogy amikor a szabadságjogokat a biztonság ellenében kellene megvédeni, vonakodunk használni őket.

Egy éve már, hogy Olaszország aránytalan és megdöbbentő biztonsági intézkedéseket kezdett alkalmazni, amelyeket beszennyezett a barna populizmus. Mára a barna feketére váltott.

Tényleg üldözik majd a romákat az olasz utcákon? Európa továbbra is néma cinkosként figyeli majd az eseményeket?

  Mario Borghezio (UEN). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, súlyos gond, hogy kizárólag az olasz politikához kapcsolódó okokból képtelenek vagyunk higgadtan értékelni a szükséges intézkedéseket. Már elmondtuk, hogy nem hirdettek szükségállapotot. Úgy tűnik nekem, hogy a Prodi-kormány állította az Amato miniszter úr által előkészített intézkedések útján, hogy a romákkal kapcsolatban szükséghelyzet alakult ki és intézkedéseket kell tenni. A jelenlegi olasz kormány nem tett ilyet, hiszen csak népszámlálást tart. Ezt tartalmazzák az Európai Bizottsághoz benyújtott és az általuk áttanulmányozott levelek. A Bizottság nem tehet mást, minthogy elismeri ezek igazságtartalmát, hiszen egy dolog a politikai spekuláció, az igazság azonban egészen mást mutat. Az igazság megalapozott.

Az intézkedések mindenkit érintenek. Talán egyesek itt úgy tesznek, mintha nem tudnák az igazságot, de közben mégis tisztában vannak azzal, hogy ezekben a táborokban kiskorúak laknak, akik csak fantomok: nincs személyazonosságuk – nem tartozik az emberi jogok közé a személyazonossághoz való jog? Nem kapnak oltásokat, nem járhatnak iskolába, még akkor sem, ha akarnának, mert megakadályozzák őket, és helyette kereskednek velük, ahogy azt sajnos mindannyian nagyon jól tudjuk.

Semmilyen adatbázist nem hoztak létre. Egyértelmű és külön erről szóló jogszabályok mondják ki, hogy az adatbázisok csak akkor alkalmazhatók, ha megfelelnek az adatvédelem szabályainak. Ez nem olyan akta lesz, amelyhez bárki hozzáférhet: az adatokat csak szükség esetére gyűjtik. Amikor a bírók rögzítették az adatokat a Kiskorúak Bíróságán, ez általánosan elfogadott gyakorlatnak számított.

Végül a kormány bölcsen úgy döntött, hogy a törvényt az Olasz Vöröskereszt hajtja majd végre. Nem az SS megy majd a táborokba, hanem az Olasz Vöröskereszt, amely az egész világon kiszolgáltatottak és üldözöttek segítése terén tanúsított hozzáértéséről és érzékenységéről ismert.

  Umberto Guidoni (GUE/NGL). – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Egy közösség etnikai megkülönböztetése: erről szól a romák és roma gyerekek ujjlenyomatvételének javaslata.

Az olasz kormány kezdeményezése sötét időket idéz fel, tragikus politikákat, amelyeket Európa a múltban már átélt, és amelyeket jobban szerettünk volna örökre a történelemkönyvek lapjaira száműzni. Ez egy gyűlöletes törvény, amely megsérti az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben lefektetett emberi jogokat és alapvető szabadságokat. A belügyminiszter azzal a kijelentésével, hogy a törvény megfelel a 380/2008/EK irányelvnek, amikor megköveteli, hogy minden nem uniós állampolgártól ujjlenyomatot kell venni, ékesen bizonyítja, hogy még az európai irányelveket sem ismeri. Az Olaszországban élő romák, különösen a kiskorúak, majdnem mind olasz állampolgárok vagy legalábbis az EU polgárai.

Ha tehát a megoldani kívánt problémát, ahogy a miniszter úr mondja, a táborokban uralkodó embertelen viszonyok jelentik, ahol a gyerekek patkányok között élnek, azt is el kellene magyaráznia, hogy az ujjlenyomatok vétele hogyan oldaná meg ezt a gondot, amikor még a római prefektus is szükségtelen intézkedésnek tartotta. Ha az olasz kormányt tényleg a kiskorúak életkörülményei aggasztják, lépéseket kellene tennie a megfelelő egészségügyi körülmények megteremtéséért a táborokban, a társadalmi beilleszkedés és integráció elősegítéséért, az iskoláztatás támogatásáért és a munkához jutás megkönnyítéséért. Az etnikai kisebbségek faji alapú megkülönböztetése ezzel ellentétben veszélyezteti a kiskorúak jövőét, aláássa az integráció esélyét, és paradox módon kriminalizálja az áldozatokat.

A szélsőbaloldal nem azt mondja, amit én mondok. Befejezésként szeretném idézni a Famiglia Cristiana szavait: „ Ma a digitális ujjlenyomatokkal a rendőrállam a legkegyetlenebb arcát mutatja a roma gyerekek felé, akik végül is olasz állampolgárok. Miért hiányzik ugyanez az elszántság – kérdi az újság –, amikor valódi bűnözés ellen kell harcolni az ország hatalmas területein? Talán mert abból kevesebb politikai tőke kovácsolható?”

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE). - (RO) A kisebbségek helyzete Romániában az egyik leghevesebb vitákat kiváltó téma volt a csatlakozási tárgyalások során.

A román hatóságok kidolgoztak egy romákra vonatkozó integrációs stratégiát, amelyet az Európai Bizottság fogadott el és ellenőrzött. A stratégia tevékenységek sorozatát fogja össze, amelyek különösen az oktatás és a munkaerőpiachoz való hozzáférés területét érintik, és teljes mértékben megfelelnek az európai normáknak.

2004 óta a roma népesség más európai uniós országokba utazott a szabad mozgás alapelvének megfelelően. Nem vitatom, hogy néhányuk megszegte a célországok törvényeit. A tetteikért a törvény előtt kell felelniük.

Mindazonáltal úgy gondolom, amit Romániától megköveteltünk, azt bármely más tagállamtól is meg kellene követelnünk mostantól: európai elveken nyugvó, következetes integrációs politikát. A programoknak távolról el kell kerülniük az olyan diszkriminatív intézkedések alkalmazását, mint amilyen az olasz kormány legutóbbi ujjlenyomatvételi döntése, vagy az olyan kényszerintézkedéseket, amelyek a becsületes állampolgárokat is érinthetik.

Az ilyen típusú hozzáállás alaptalan negatív képet festhet – és félek tőle, hogy már festett is – más európai uniós polgárokról, akik Olaszországban élnek és dolgoznak, és akiket a saját közösségük nagyra értékel.

Kérem a francia elnökséget, vegye figyelembe az összes szempontot, és a fél éves programjába illesszen be egy valódi európai politikát a romák integrálására. Kérem a Bizottságot, hogy közöljön rendszerezett információkat a romák helyzetéről, amelyek bemutatják az integrációért és társadalmi beilleszkedésért tett konkrét lépéseket, az európai alapok felhasználásának módját és az elért eredményeket.

Felhasználom az alkalmat arra is, hogy a roma népességet képviselő civil szervezetekhez szóljak, és megkérjem őket, biztassák és tájékoztassák a polgárokat, akiknek az érdekeit védik, hogy a lehető leghatékonyabban használják ki azokat az eszközöket, amelyeket az Európai Unió és a tagállamok mostanáig biztosítottak.

  Kristian Vigenin (PSE). - (BG) Elnök úr, biztos úr, a különböző politikai csoportok egységes fellépése az emberi jogok és az emberi méltóság védelmében jól példázza a Parlament érettségét. Sajnálatos, hogy az EPP képviselőcsoport nem csatlakozott a közös állásfoglalás-tervezethez, de a szavazás alkalmával még kifejezheti a támogatását. Egyszerűen nem nézhetjük tétlenül, hogy a II. világháború után áthághatatlannak vélt határokat átlépik.

Az olasz kormánynak a romák biometrikus adatait tartalmazó adatbázis felállítására irányuló terve egy újabb provokatív intézkedés Berlusconi úr hatalomba való visszatérése után. Szeretném felidézni azt a kijelentését, hogy a bevándorlók a gonosz seregei, valamint azt a döntését, amellyel büntetendővé tette az illegális bevándorlást. Megmutatják, hogy egyáltalán nem érti a problémát, és teljesen hibás területekre irányítja az erőfeszítéseket. Ez a terv a romákat a beilleszkedés elősegítése helyett olyan módon kezeli, amely gyakorlatilag eltörli az integráció lehetőségét és a megoldást az elszigetelésben és elkülönítésben keresi, romaellenes érzelmeket szít, és fokozza a közvéleményben élő félelmet. Mindannyian tudjuk, ez hova vezet. Emlékezzünk csak a közelmúltban, Rómában és Nápolyban történtekre. Ha valaki a tüzet olajjal akarja eloltani, az vagy azt jelenti, hogy az illető szándékosan nagyobb tüzet akar szítani, vagy azt, hogy nem tudja, mit csinál.

A romák alkotják Európa legnagyobb és valószínűleg a hátrányos megkülönböztetéssel leginkább sújtott kisebbségét. Az esetek többségében a romák nem jutnak hozzá a megfelelő egészségügyi szolgáltatásokhoz, közszolgáltatásokhoz, oktatáshoz és munkához. Ezen problémák kezelése összeurópai kihívás, és mostanáig egyetlen ország sem tudott egyedül megbirkózni velük. Olaszországnak sem fog sikerülni. A megoldást ezért a helyi és országos hatóságok együttműködésében kell keresni európai szintű összehangolással és támogatással. Ezért kell a Bizottságnak világosabb és pénzügyi támogatásban részesülő politikát kialakítania a romákra vonatkozóan. Ez a terv megsemmisíti az Európai Unió alapvető elveit, és ellentétben áll az Európai Közösséget létrehozó szerződés 12. és 13. cikkével. A Szerződés őreként az Európai Bizottságnak megalkuvást nem ismerő módon cselekednie kell, ha bármelyik tagállam megsérti a Szerződés rendelkezéseit.

Végül szeretném felidézni, hogy a romák integrációját elősegítő politika volt az egyik kulcstényező annak értékelésekor, hogy az országom készen áll-e az európai uniós tagságra. Szeretném megkérdezni, biztos úr, hogyan reagáltak volna, ha Bulgária alkalmazta volna a romákra nézve az olasz tervet? És ha ma elfogadhatónak nyilvánítják az olasz politikát, mit gondol, hogyan hat majd ez az álláspont a bevándorlási politikára Bulgáriában?

  Gianluca Susta (ALDE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, őszintén szólva jobban örülnék, ha nem lettem volna tanúja a ma délutáni vitának. Maroni miniszter úr megkésett pálfordulása, aki amatőr tűzoltóhoz hasonlatosan Olaszországban felszítja a rasszizmus tüzét, miközben Európában megpróbálja kioltani, szemben állva Barrot biztos úrral – ez az egyetlen igazán groteszk jelenet, amelyet manapság Európában láthatunk.

Olaszországban, Angelilli asszony, a roma szükséghelyzet elsősorban a romák ellen irányul Rómában, Nápolyban és Milánóban is. Természetesen erős az igény a biztonságra, hiszen a kormány általános bűnözéssel áll szemben, ahogy más európai országokban is, és nem lép fel elegendő erőforrással, emberrel és politikával a társadalmi problémák megszüntetése és megelőzése érdekében, amelyekből annyi a maffiózó és a kisstílű bűnöző szerzi a megélhetését.

Nem tűrhetjük el, hogy a választások után az elégedetlen szélsőségesek megnyugtatásának szükségessége érvénytelenítsen hatvan év alkotmányos szabadságot. Európa ezt nem tűrheti el, nem szabad eltűrnie.

(Tiltakozás)

  Elnök. − Elnézést kérek, Susta úr. Mi történik ott? Ebben a Házban nem engedjük meg a másik képviselő fenyegetését. Kérem, hagyja el az üléstermet.

  Gianluca Susta (ALDE). – (IT) Európa ezt nem tűrheti el, nem szabad eltűrnie az emberek etnikai alapú hátrányos megkülönböztetését. Ezért nekünk itt Európában, nekünk itt a Parlamentben, amelyet groteszknek tituláltak, ébernek kell lennünk, hogy biztosítsuk a polgárok közötti egyenlőséget, talán azáltal is, hogy mindenkivel azonos eszközöket alkalmazunk a következő évre tervezett népszámláláson, azáltal, hogy biztosítjuk, különösen a kiskorúak és szegények számára, etnikai hovatartozástól függetlenül az oktatáshoz, egészséghez és a méltósághoz való jogot, amely – felejtsük is el, hogy állampolgárként – emberi lényként kijár nekik.

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, az emberi jogok nem oszthatók fel. Az etnikai csoporthoz tartozás nem adhat inkább alapot a megkülönböztetésre, mint a bőrszín, nem, vallás, szexuális irányultság vagy bármi más. Ez a közös európai jogrendszerünk egyik alapvető vívmánya. A közös jogrendszer önképének és identitásának része, hogy komolyan vesszük a törvény előtti egyenlőséget. Ez azt jelenti, hogy általános szabályokat alkotunk a szociális támogatásra, oktatásra, munkaerőpiacra és bűnüldözésre nézve, és ezeket a normákat – megkülönböztetés nélkül – alkalmazzuk. Számos ilyen politika egyik előfeltétele a személyazonosság megállapítása. Špidla biztos úr helyesen mutatott rá a néha „romaproblémaként” emlegetett jelenség e jogi vetületére. Azt is kijelentette, nem akar úgy cselekedni, ahogy a sajtó kívánja, hanem ehelyett az olasz kormánytól vár pontosítást. Ez a helyes eljárásmód.

A probléma jogi oldala mellett azonban ott van az emberi szenvedés. Sok roma – és így roma gyermek is – nyomorban él, nem illeszkedett be a társadalomba, és kevés lehetősége van vagy egyáltalán nincs lehetősége arra, hogy előrébb jusson a társadalmunkban. Segítségre van szükség. Az én városomban, Grazban évek óta élénk párbeszéd folyik a romák kéregetéséről, és párbeszéd a romákkal arról, hogyan kerülhetnek ki az emberek ebből a nehéz helyzetből, vagy legalább hogyan hozhatják ki belőle a legtöbbet. Az egyik megoldás az, hogy a grazi polgárok munkahelyeket finanszíroznak Szlovákia azon részein, ahonnan ezek a romák érkeznek: ezen az úton legalább sok gyerek megmenekül a kéregetéstől és az utcára kerüléstől. Többet is kell tennünk, és többet is fogunk tenni!

Végül van még egy romákat érintő probléma, és ez hozzánk is kapcsolódik: a politika kérdése. Ez a téma, ezek az emberek és a szenvedésük a politika, helyi populista politika és sajnos, ahogy a mai vita is mutatja, az európai populizmus alapanyaga lehet.

  Ignasi Guardans Cambó (ALDE). – (ES) Elnök úr, a cigányok, akik Európa egyik legrégibb népcsoportját alkotják, megérdemlik az Európai Unió figyelmét, amelyet eddig nem kaptak meg. Az Olaszországban alkalmazott intézkedések természetesen elfogadhatatlanok, és erősen ellenezzük őket, mivel fajon alapuló szabályozást jelentenek, amely kriminalizál meghatározott etnikai csoportokat.

Egyértelművé kell azonban tennünk, hogy nem elég felhagyni ezzel a gyakorlattal, mintha az itt kifogásolt intézkedések beszüntetése megoldaná a problémát. Nem! Az igazság az – és ezt el kell ítélnünk –, hogy a jelenség mögött súlyos társadalmi problémák állnak, amelyeket egyes kormányok túl sok ideig hanyagoltak el, és maga az Európai Bizottság is figyelmen kívül hagyott, holott rendelkezett a válaszlépésekhez szükséges hatáskörrel.

Európai politikára van szükségünk, olyan kötelezettségvállalásokkal, erőforrásokkal, kezdeményezésekkel és intézkedésekkel, amelyek megfelelnek a probléma nagyságrendjének. A Bizottságnak tevékeny szerepet kell vállalnia a romák, a cigányok társadalmi integrációjában. Egész Európában találkozhatunk pozitív példákkal (Spanyolországban például az oktatás terén). Léteznek tehát jó példák, de maradtak még megoldandó problémák.

Sok-sok órán keresztül beszéltünk az európai polgárságról, itt az ideje, hogy felismerjük, a polgárság fajtól függetlenül mindenkire vonatkozik.

  Vito Bonsignore (PPE-DE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, úgy használják az Európai Parlamentet pontatlan sajtóbeszámolókra alapozott vitára, mintha az olasz nemzeti parlament harmadik háza lenne. A Bizottság még vizsgálja az ügyet, és a hónap végére elkészíti a jelentését a kormány kezdeményezéséről.

Addig pedig az olasz kormány senkinek a jogait sem sértette meg, különösen nem gyermekek vagy kisebbségek jogait, és Maroni miniszter úr már több alkalommal kijelentette és biztosította, hogy nem hoznak létre adatbázist, hanem az adatokat a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályokkal tökéletes összhangban dolgozzák majd fel. Továbbá az intézkedés ideiglenes, így csak korlátozott ideig alkalmazzák majd. Maroni miniszter úr azt is megerősítette, hogy a táborokban élő utazók és kiskorúak népszámlálása az ENSZ gyermekek jogairól szóló egyezményének tiszteletben tartásával történik, és célja azon iskoláztatási és integrációs programok végrehajtása a gyermekek és a kamaszok számára, amelyeket a polgári védelmi jogszabályok előírnak.

Még egyszer nagyon sajnálom, hogy a baloldal különböző erői olyan vitát tárnak az Európai Parlament elé, amely kizárólag az olaszokra tartozik. Biztos vagyok benne, hogy sok mindent hamarabb kellett volna megtenni. A kihívás továbbra is előttünk áll. A veszély valóságos, és ezt sok felszólaló képviselő is elismerte, azonban nem ismerték el a Berlusconi-kormány előtti kormányok, és nem ismerte el számos nagyobb önkormányzat sem. A hónap végén tehát elolvashatjuk a Bizottság jelentését, és megtudjuk majd, mennyire opportunista a baloldal álláspontja. Kedves baloldali barátaim, túl korán kezdték, és nem használták fel jól a rendelkezésükre álló kevés információt sem.

  Sarah Ludford (ALDE). - Elnök úr, nem vagyok olasz és nem vagyok baloldali sem, ezért azt hiszem, amikor Zappalà úr és Angelilli asszony arra kérnek, fogadjam el, hogy az olasz szükségrendelet jó szándékú, és egyetlen célja, hogy a roma közösség megfelelően részesüljön a közszolgáltatásokból, jogom van kételkedni látva az ügyet az elmúlt hetekben kísérő populista és ízléstelen politikai retorikát. Ujjlenyomatot venni csak a romáktól diszkriminatív és biztosan törvénytelen – elfelejtettük a náci és fasiszta fajüldözés történelmét?

Špidla biztos úr szerintem megfelelő elkötelezettséget mutatott a megkülönböztető bánásmód elleni fellépésben, és remélem, végigviszi, amit elkezdett. Visszaállítaná a Bizottság tekintélyét Franco Frattini példája után, aki csupán néhány hete az igazságosság és egyenlőség tiszteletben tartására buzdított bennünket, most pedig az előítéleteket mentegeti. Európai romastratégiára van szükség, megfelelő finanszírozással, hogy javítsuk a roma emberek helyzetét, oktatását és beilleszkedését a kitaszítás és megbélyegzés helyett. Ha lehet közös agrárpolitikánk, biztosan lehet közös romákra vonatkozó politikánk is.

  Carlo Casini (PPE-DE). – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az emberi jogok modern kultúrája nagyobb hangsúlyt fektet az emberi mivoltra, mint az állampolgárságra. Az alapelve szerint a külföldiekkel, hontalanokkal és utazókkal ugyanolyan bánásmódot kell tanúsítani, mint az állampolgárokkal az alapvető emberi méltóság alapján, és ez különleges szolidaritást követel meg a leggyengébbek, azaz a gyermekek vonatkozásában.

Ez az érzékenység azonban indokolhatja, hogy az Európai Parlamentet a legabszurdabb vádaskodások színterévé változtassák, azaz rasszizmussal vádoljanak egy nemzeti kormányt, amely azt állítja – legalábbis ez a szóban forgó dokumentumok tartalma –, hogy nem csak a közrend biztosítását teljesíti, hanem a gyermekek védelmét is olyan nomád közösségek esetében, amelyek különleges szükséghelyzetben élnek.

A benyújtott kérdés megválaszolásához elég egyszerűen elolvasni az olasz kormány által elfogadott jogszabályokat, amelyek, ahogy már említettük, a húsz régió közül csak háromra vonatkoznak. Talán meglepi önöket, hogy a dokumentumok nem tartalmazzák a roma és az ujjlenyomat szavakat. Így tehát nem igaz, hogy a rendelkezések kifejezetten egy meghatározott fajhoz tartozó emberek nyilvántartásba vételét írják elő, vagy katonai népszámlálási szabályozást vezetnek be. A rendőrbiztosoknak nyújtott mérlegelési jogkör használatakor figyelembe kell venni a humanitárius és jóléti körülményeket, továbbá – legalábbis ez az állítólagos cél – az emberek előrejutását, beilleszkedését kell támogatni, különös tekintettel a kiskorúakra és az iskoláztatásra.

Természetesen lehetne okunk tartani attól is, hogy a kérdéses intézkedéseket katonai vagy elnyomó eszközökkel hajtják végre. Reménykednünk kell, a szoros együttműködés szellemében, hogy a pozitív, támogató, befogadó és integráló cselekedetek kerülnek előtérbe, különösen a kiskorúak vonatkozásában, mindamellett megvalósítva minden közintézménynek a törvény végrehajtására irányuló kötelezettségét. Ésszerűtlen lenne ennél többet elvárnunk.

  Fabio Ciani (ALDE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, sajnálom a korábban történteket, de semmiképpen sem állt szándékomban megijeszteni a képviselőtársamat, és szeretnék bocsánatot kérni tőle. Mivel azonban azt állította, hogy nem tudjuk, miről beszélünk, szerettem volna megmutatni neki egy regisztrációs kártyát, amelyet most fel fogok olvasni.

Ez egy regisztrációs kártya, nem csak híresztelés: „A Campania tartományban található utazók közösségeinek szükségállapota és települései ügyében felelős rendőrbiztos: népszámlálás, Központi Tejiroda, család, vezetéknév, utónév, születési idő, vallás, etnikai hovatartozás”. A „vallás és etnikai hovatartozás” rasszizmust jelent. Ellentétben áll a 2043/EK rendelet összes előírásával, és amikor az ujjlenyomat útján történő azonosítást a 380/2008/EK rendelettel támasztják alá, szeretnék rámutatni, hogy a rendelet csak harmadik országok állampolgáraira vonatkozik. A romák táboraiban élők háromnegyede azonban román, a többiek pedig olasz vagy szinti származású polgárok.

Meg kell védenünk a romák és a roma kiskorúak jövőjét és életét, különösen azokét, akik deviáns környezetben élnek vagy akiket elhanyagolnak, de nem szabad bizalmatlanságot vagy gyanút keltenünk az egész közösséggel szemben, és el kell kerülnünk a cigányellenes érzelmek felszítását. Ennek nagyon nagy a veszélye Olaszországban.

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Csak egy rövid megjegyzést szeretnék hozzáfűzni a romák itt tárgyalt helyzetével kapcsolatban.

Szlovákiából származom, egy olyan országból, ahol nemrégiben iktattuk törvénybe a roma nyelvet, és nyilvánítottuk hivatalos kisebbségi nyelvvé, és ahol teljes körű az egészségügyhöz és az oktatáshoz való hozzáférés. Az már más kérdés, hogy a roma gyermekek járnak-e iskolába, és kihasználják-e a lehetőségeket.

A társadalombiztosítási juttatásoknak köszönhetően ez a kisebbség dinamikusan fejlődik, és a számát tekintve is ez az egyik legdinamikusabban fejlődő kisebbség Szlovákiában. Többmilliós programok indultak az integrációs és lakhatási problémák megoldása érdekében. Úgy vélem, az olasz kormány is hasonló helyzetben van, szeretné megteremteni szolidaritást a szegények, gyermekek és serdülők felé, de természetesen egyben szeretné fenntartani a közrendet is a gyermekek és a fiatalok megvédése érdekében. Természetesen szerintem az ujjlenyomatok vételének ügye túllő a célon.

  Martin Schulz (PSE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, véleményem szerint az eddig elmondottak között sok igazság volt, de sok hazugság is. Három dologhoz ragaszkodnunk kell. Először az emberek csoportjainak véletlenszerű kiválasztása személyes adatok gyűjtése céljából törvénytelen mind általában véve, mind pedig az olasz alkotmány szerint. Másodszor ez azt jelenti, hogy a gyermekeket, mint például a roma gyermekeket védő intézkedéseket az Európai Unióban és Olaszországban hatályos szabályozás keretein belül kell végrehajtani. Harmadszor az olasz külügyminiszter, Franco Frattini egy órája telefonált nekem, hogy – legalább az én képviselőcsoportomnak – jelezze, a belügyminiszter, Roberto Maroni találkozott Barrot biztos úrral Cannes-ban. Azt is tudom, hogy ugyanott az illetékes bizottság elnökével, Deprez úrral is találkozott.

Frattini úr telefonhívása és Maroni úr kijelentései révén az olasz kormány megmutatta, nem kíván olyan jogi intézkedéseket bevezetni, amelyek bármely módon ellentmondanak az európai jogi normáknak. Špidla biztos úr, felteszem, ezek után a Cannes-ból való visszatérését követően kapcsolatba lép majd Barrot biztos úrral, és arra szeretném kérni, haladéktalanul számoljon be utána az Európai Parlamentnek, mivel az olasz kormány szemmel láthatóan megértette, hogy a kezdeményezései nincsenek összhangban az európai joggal. Ha ebből a most a megfelelő tanulságokat vonja le, azt örvendetes fejleménynek tartom.

(Taps)

  Gérard Deprez (ALDE). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság elnökeként Cannes-ban voltam, ahol a Bel- és Igazságügyi Tanács nem hivatalos ülése zajlott. Az ottlétem alatt lehetőségem nyílt arra, hogy megbeszéljem a kérdést Maroni úrral. Nyilvánvaló volt, hogy nem értünk egyet, de nem ezért kértem szót. Azért szólalok fel, mert válaszolni szeretnék néhány olasz képviselőtársam kijelentésére, amely szerint ez az ügy csak Olaszországra tartozik, senki másra, és megalapozatlanul vádoljuk az olasz kormányt. Ez nem igaz.

A Maroni úrral folytatott beszélgetésből kiderült, hogy az új intézkedéssel érintett emberek között uniós polgárok is vannak, akikre vonatkozik a mozgásszabadság elve; ez az első észrevételem.

A második észrevételem az, hogy az új eszköz, bár rendelkezik azzal a hatáskörrel, hogy felfüggessze bizonyos olasz törvények hatályát, nem vonható ki az európai jog és az európai irányelvek hatálya alól. Ez egyértelműen elő van írva az olasz jogban, ezért megkérdeztem Maroni miniszter urat: „Miniszter úr, ellenére lenne, ha egy európai parlamenti delegáció Olaszországba utazna, és csendben felmérné a helyzetet, találkozna az érintettekkel, majd jelentene az Európai Parlamentnek?”. Nem volt ellenvetése, és beleegyezett.

Ez azt jelenti, hogyha megpróbálunk hitelt adni annak a mesének, hogy ez Olaszország belügye... Sajnálom, de ez egy kicsit túl sok. Ha minden rendben van, akkor mitől félnek?

(Taps)

  Monica Frassoni (Verts/ALE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nem kérek sok időt, csak néhány szót szeretnék hozzáfűzni Špidla biztos úrnak a kérdésünkre adott válaszához. Azért szeretnék felszólalni, mert ma kissé általánosnak, kitérőnek és bizonyos mértékig ellentmondásosnak találtam a válaszait – talán olyan híreket kapott, amelyeket részben megerősítettek az előttem felszólaló képviselők. Szeretném megkérni, biztos úr, ha ez a helyzet, ossza meg velünk is a híreket, had tudjuk mindannyian, miről van szó.

  Roberto Fiore (NI). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy az olasz közvélemény tökéletesen tisztában van azzal, mi folyik a roma táborokban. A roma táborok és a roma közösségek törvénytelenek és erkölcstelenek. Míg a civilizált keresztény európai emberek között a nőket és a gyermekeket védelmezik és óvják, addig a roma közösségekben gyakran szándékosan kizsákmányolják és bűnözésre, prostitúcióra kényszerítik őket.

Így addig is, amíg ezeknek az embereknek a kiutasítását várja, az olasz kormánynak kötelessége biztosítani a törvényességet és a nők és gyermekek védelmét, továbbá a népszámlálás segítségével megelőzni, hogy a bűnözés az egész közösségben elterjedjen, és gyermekeket üldözzék, pedofília áldozatává váljanak vagy bűnözésbe taszítsák őket.

  Renate Weber (ALDE). - Elnök úr, szerintem teljesen elfogadhatatlan, hogy náci beszédeket tűrjünk el ebben a Házban!

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Hölgyeim és uraim, az olyan ujjlenyomatvétel, amely közvetve vagy közvetlenül egy etnikai kisebbséget érint, egyértelműen elfogadhatatlan az európai jogszabályok szerint. Az adatvédelmi irányelv szigorú szabályokat fektet le, és azt hiszem, ebből az igen széles körű és összetett vitából is kiderült, hogy a helyzet gyorsan változik. Ezért természetesen elfogadom a képviselők felhívását, és a kollégámmal, Jacques Barrot-val folytatott egyeztetés után javasolni fogom, hogy közvetlenül tájékoztassa az Európai Parlamentet a helyzet legújabb fejleményeiről.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra 2008. július 10-én, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Petru Filip (PPE-DE), írásban. – (RO) Amikor egy, az EU területéhez tartozó etnikai kisebbségi csoport ellenőrzéséről beszélünk, nagy, de szükséges felelősséget vállalunk az EU szintjén.

Egy etnikai csoport ujjlenyomatainak vétele az Európai Parlament hatáskörébe tartozik, és szilárdan el kell határoznunk, hogy az EU országai ezen a területen az európai jogszabályoknak legyenek alávetve.

Miért ne vezethetne a roma etnikai csoport tagjaitól való ujjlenyomatvétel egy olyan döntéshez, hogy az összes európai polgártól ujjlenyomatot kell venni? Így felismerjük az európai polgárság technikai és gyakorlati fejlesztésének szükségességét, amelyet az egyedi elektronikus európai személyazonosság testesítene meg.

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban. – (RO) A roma származású állampolgároktól való ujjlenyomatvétel nem felel meg az európai jogszabályoknak és semmilyen más törvénynek sem, amely az emberi jogokat biztosítja Európában.

Az intézkedés alátámasztásához segítségül hívták a 2008. április 28-i 380. irányelvet, amely lehetővé teszi ujjlenyomatok vételét harmadik országok állampolgáraitól. Mindazonáltal szeretném hangsúlyozni, hogy ez a jogszabály csak az Európai Unióhoz nem tartozó országokra vonatkozik, ezért az intézkedést nem lehet ilyen módon igazolni.

Alapvetően a 38/2004 irányelv az EU összes tagállama állampolgárai számára biztosítja a mozgásszabadságot, függetlenül az etnikai hovatartozástól. Ennek következtében a Szerződés megszegése miatti eljárás kezdeményezhető Olaszország ellen, és az Európai Bizottságnak tájékoztatnia kellene az olasz polgári védelmi rendelet törvénytelen voltáról.

Egyes nemzetközi szervezetek már felszólaltak az intézkedés ellen. Az Európa Tanács erősen elítélte az ujjlenyomatvételi kezdeményezést. Úgy érzem, itt az ideje, hogy az Európai Parlament is állást foglaljon, és határozottan reagáljon a helyzetre.

  Mihaela Popa (PPE-DE), írásban. – (RO) Egy következő, a romák olaszországi helyzetével foglalkozó európai parlamenti plenáris ülés keretében szeretném felhívni a figyelmet egy olyan szempontra, amelyet elengedhetetlennek tartok a roma közösségek beilleszkedéséért tett lépések között.

Az oktatásra célzok, egy olyan területre, amely átlépi a határokat, egy nélkülözhetetlen területre, ha figyelembe vesszük a roma emberek nomád természetét.

Az oktatási területen szerzett tapasztalataim bebizonyították azt a tényt, hogy a korai életkorban megkezdett oktatás megváltoztathatja az emberek mentalitását, viselkedését és hozzáállását.

Olaszországban és más olyan európai országokban is, ahol roma emberek élnek, egész életen át tartó oktatási és tanulási programokat kell kidolgozni, amelyek úgy támogatják ennek az etnikai csoportnak a különleges szokásait, hagyományait és mesterségeit, hogy a tagjai büszkék lehessenek, amiért a közösséghez tartoznak.

Véleményem szerint a romák oktatását az Európai Unió egyik prioritásává kell tenni, megmutatva az etnikai csoport, és elsősorban a fiatalok, integrációjának demokratikus útját.

  Theodor Dumitru Stolojan (PPE-DE), írásban. – (RO) A roma származású lakosságot, az EU bármely tagállamában éljenek is, az összes európai polgárnak kijáró tisztelettel kell kezelni.

Egyre nyilvánvalóbbá válnak a roma népesség gazdasági, társadalmi és kulturális integrációjára irányuló európai és nemzeti szintű fellépés hiányának költségei. Itt az ideje, hogy a tagállamok, az Európai Bizottság és a Tanács konkrét programokat fogadjon el és hajtson végre a befogadásuk érdekében.

Határozottan ellenzem az olasz kormány tettét, nevezetesen, hogy ujjlenyomatokat vesz a roma származású emberektől. Felkérem az Európai Parlamentet, Tanácsot és az Európai Bizottságot, hogy fogadjon el egyértelmű intézkedést ennek a rasszista természetű intézkedésnek a visszautasítására, és kérje a semmissé nyilvánítását az olasz kormánytól.