Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. július 7., Hétfő - Strasbourg

21. Az eljárási szabályzat 29. cikkének módosítása: A képviselőcsoportok megalakítása (vita)

  Elnök. − A következő pont Corbett úr jelentése (A6-0206/2008) az Alkotmányügyi Bizottság nevében a Parlament eljárási szabályzata 29. cikkének módosításáról: A képviselőcsoportok megalakulásáról [2006/2201(REG)].

  Richard Corbett, előadó. − Elnök úr, azért szólalok fel, hogy bemutassam az Alkotmányügyi Bizottság jelentését az eljárási szabályzatról, amelyben megvizsgáltuk az alsó határ, a Parlamentünkben a képviselőcsoportok megalakításához szükséges alsó küszöb kérdését.

Minden olyan parlament, amelyben képviselőcsoportok rendszere él, rendelkezik egy alsó határral. Általában nem engedjük meg egy vagy két képviselőnek, hogy képviselőcsoportot alakítsanak; meg kell határozni, hol húzódjon a határ. Ahogy folyamatosan növekszik a Parlament, ésszerű megállni, és elgondolkozni azon, a következő Parlamentben hol húzódjon a képviselőcsoportok létrehozásának határa.

Részletesen megvizsgáltuk a kérdést az Alkotmányügyi Bizottságban, és egyenlő arányban oszlottak meg a bizottságunkban a vélemények. Amikor a bizottságban foglalkoztunk a kérdéssel, egy szavazattal került többségbe a küszöbérték felemelését ellenzők tábora, de természetesen most a Házban ismét elénk került az ügy.

Megvizsgáltuk azokat a már meglévő képviselőcsoportokat is, amelyek egy vagy két tag távozása után a küszöbérték alá kerülnének, és mérlegeltük, hogy helyes-e, ha ezek a képviselőcsoportok automatikusan és azonnal megszűnnek, vagy bizonyos körülmények között engedélyezni kell az ilyen csoportok fennmaradását. Ebben a kérdésben a bizottság elfogadta a javaslatomat, amely az IND/DEM képviselőcsoport egykori társvezetője, Bonde úr, ajánlásán alapult, aki kifejtette nekem, milyen nehézségekkel kellene neki vezetőként megküzdenie, ha olyan képviselőcsoportot vezetne, amely éppen csak az alsó határ felett található. Ilyenkor egy vagy két képviselő a képviselőcsoport elhagyásával fenyegetőzhetne, ha nem éri el, amit szeretne, és ezáltal hatékonyan zsarolhatná a képviselőcsoportot.

Az ő ajánlása alapján a bizottság bölcsen elfogadta azt a javaslatomat, hogy amennyiben egy képviselőcsoport már fennáll egy meghatározott ideje, segítenünk kell a kisebb csoportokat, és meg kell adnunk nekik a lehetőséget, hogy ilyen körülmények között – ebben a Parlament elnökének mérlegelési jogot biztosítunk – korlátozott ideig, a Parlament következő alakuló üléséig továbbra is fennmaradjanak, még akkor is, ha a küszöbérték alá kerültek, feltéve természetesen, hogy még mindig ésszerű számú képviselővel rendelkeznek: nem engedhetjük meg, hogy két vagy három tagból álló képviselőcsoportok létezzenek.

Az elképzelés az volt, hogy találjuk meg az egyensúlyt az ésszerű alsó határ és a kisebb csoportoknak adott biztosíték között, amely garantálja, hogy nem kell megbirkózniuk azzal a sötét kilátással, hogy a képviselők kisebbsége a képviselőcsoport bármelyik pillanatban való megszüntetésével zsarolhat.

Ahogy említettem a bizottság álláspontja nem volt egyértelmű a küszöbérték megemelésével kapcsolatban: egy szavazattal győzött a többség. A kérdés ismét előttünk áll. Jelenleg a világ parlamentjei közül nálunk az egyik legalacsonyabb a küszöbérték a képviselőcsoportok megalakítására vonatkozóan. A tagság csupán 2,5%-a már alakíthat képviselőcsoportot. Ha figyelembe vesszük, hogy a képviselőcsoportok megalakítása a tagoknak plusz erőforrásokat jelent az átlagos képviselőknek juttatott erőforrások felett – külön erőforrásokat a képviselőcsoportnak finanszírozás formájában az adófizetőktől, valamint személyzet és eljárási előjogok formájában –, okunk van elgondolkozni a kérdésen.

Valóban szeretnénk ilyen hatalmas erőforrásokat biztosítani a képviselők kis és nem reprezentatív csoportjának: 2,55%-ának? Nézetem szerint ez az alsó határ nagyon alacsony: magában rejti annak a veszélyét, hogy az erőforrásokat kicsiny, valószínűleg nem reprezentatív vagy akár szélsőséges csoportokra fordítjuk. Néhányan kiemelték, hogy a szélsőjobboldal is létrehozhatna képviselőcsoportot ilyen alacsony küszöbérték mellett, ha valaha nyernek annyi helyet.

A kérdés jogos. Mi az alsó határ? Azt javasoltam, hogy emeljük 4%-ra, ami még mindig elég alacsony az Unió nemzeti parlamentjeihez viszonyítva, még mindig sok nemzeti parlament normái alatt található, de talán ésszerű egyensúlyt valósíthatna meg. Úgy tudom, a kisebb képviselőcsoportok, amelyek kezdetben ellenezték ezt az ötletet, most hajlandók lennének elfogadni egy, az általam javasolt 30 képviselő és a jelenlegi szabály szerinti 20 képviselő közötti kompromisszumot, megelégednének egy 25 főt jelentő kompromisszumos megoldással.

Most pedig szerepet váltva, és előadó helyett a képviselőcsoportom koordinátoraként felszólalva elmondhatom, hogy a képviselőcsoportom támogatná ezt a kompromisszumot, amennyiben ez valóban kompromisszum, és felsorakozna mögé. Ha ez nem kompromisszumos megoldás, azaz nem fogadható el, akkor a képviselőcsoportom továbbra is a 30 főről szóló javaslatot támogatja majd a 25 helyett.

  József Szájer, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (HU) Tisztelt elnök úr! Én azok közé tartozom, és a pártom is azok közé tartozik, akik támogatták azt, hogy egy erősebb kohézióval rendelkező parlament jön létre abban az esetben, hogyha felemeljük azt az alsó határt, amely eddig, jelen pillanatban a frakcióalakításnak a feltételét képezte.

Azért mondom azt, hogy ez egy erősebb parlamenthez vezet, mert azt gondolom, hogy érdeke az Európai Parlamentnek is, hogy a politikai pártok és a politikai csoportok, parlamenten belüli politikai csoportok között szorosabb összefüggés legyen, európai szinten a politikai pártok még erősebbek legyenek.

Azzal szembesültünk, amiről az imént Richard Corbett is beszélt, hogy jelen pillanatban nagyon alacsony ez a mérce, alacsony, hogyha összehasonlítjuk a többi parlamenttel. Éppen ezért mi az Európai Néppárt részéről támogattuk ezt a javaslatot, támogattuk azt is, hogy rugalmas legyen ez a korlát, bár hozzáteszem, hogy én a rugalmasság tekintetében egy rövidebb periódusra engedélyeztem volna ezeknek a frakcióknak a létezését.

Természetesen azonban azt láttuk, hogy nem mindenki osztotta ezt a véleményt, és meggyőződésem, hogy egy európai parlamentben, ahol nagyon sokféle szín, nagyon sokféle politikai párt, nagyon sokféle politikai nézet jelenik meg, mindig törekedni kell arra, hogy valamifajta megegyezést kössünk ebben az ügyben. Ezért örültem, hogy lehetőség nyílik egy olyan kompromisszumra, amelynek keretében a mostaninál magasabban, de a tervezettnél alacsonyabban szabhatjuk meg a politikai pártok létrejöttének a határát.

Egy utolsó megjegyzés: meggyőződésem, hogy úgy, ahogyan az országok száma tekintetében, úgy a politikai frakciók minimumlétszáma tekintetében is szerencsésebb volna nem konkrét számot, hanem egy százalékos arányt alkalmazni. Ebben az esetben nem kellene folyamatosan változtatni ezeket az arányokat, különös tekintettel arra, hogy most a Lisszaboni Szerződésnek a bizonytalanná válása kapcsán nem is biztosan tudjuk, hogy a következő parlament 2009-ben mekkora létszámmal fog megalakulni, és hogy nem kell-e újból módosítani ezt a szabályt. Köszönöm a figyelmet, a Néppárt támogatja a javaslatot.

  Jo Leinen, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, szeretném külön megköszönni Corbett úrnak a jelentések elkészítését. A kezdetektől fogva világos volt nemcsak az, hogy megállapodásra jutunk majd a témát illetően, de az is, hogy a megállapodást heves viták előzik majd meg. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez a Parlament 626 képviselő helyett ma 785 képviselővel rendelkezik, és az új Szerződés hatályba lépésekor ez a szám valószínűleg 751 lesz. Nyilvánvaló, hogy a működés szabályait is módosítanunk kell.

Létezik egy parlamenti reformmal foglalkozó munkacsoport, amely számba veszi a Parlament fejlesztésre szoruló területeit, és nem maradhat veszteg, ahogy hosszú éveken át tehette. A fennálló helyzet megőrzése mindig a legegyszerűbb lehetőség. A közösségi joganyag védelme azt jelenti, hogy nem kell újítani vagy módosítani, ebben az esetben azonban nyilvánvaló, hogy foglalkozni kell a Parlamentben működő képviselőcsoportok méretének problémájával.

Corbett úr már említette, hogy a világ nemzeti parlamentjeihez viszonyítva nálunk az egyik legalacsonyabb a határ. Ez is lehet egy cél, miért ne? Vagy mondhatjuk azt, amit Szájer úr mondott: „Erősebb koherenciára van szükség a Parlamentben. Már nem csak tanácsadó gyűlés, most már jogalkotó testület vagyunk. 500 millió ember számára alkotunk jogszabályokat, és ehhez szükség van bizonyos mértékű koherenciára.’

Ezért igazi képviselőcsoportokat szeretnék látni ebben a Parlamentben, nem csak technikai jellegű csoportokat: olyan csoportokat, amelyek tagjait nem csak a pénz tartja össze, és amúgy politikailag semmi közös sincsen bennük. A 20 helyett 30 főt megkívánó javaslat még mindig szerény lett volna és semmiképpen sem szélsőséges. Mégsem jutott túl a bizottsági szakaszon, és most nyitottnak kell lennünk a kompromisszumra. Bár a legutóbbi ajánlat 25 főt mond, ez még így is haladás, és a legkisebb elfogadható előrelépés.

Tíz nyilvántartásba vett politikai családunk van a szélsőjobboldaltól a szélsőbaloldalig. A következő európai választásokon a polgárok politikai családok széles skálájából választhatják ki, milyen Európát szeretnének. Ezért nincsenek kétségeim a reformmal kapcsolatban. Megmarad a Parlament sokszínűsége, és talán kicsit hozzájárulhatunk a koherenciájához, és éppen ez lenne a cél. Ezért köszönetet szeretnék mondani Corbett úrnak.

  Andrew Duff, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a bizottság tudomásunk szerint mindig a megegyezést keresi, de ma este felrúgták a konszenzust, és elvi és gyakorlati alapon is erősen ellenzem Corbett úr javaslatát.

Egyszerűen nem fogadhatom el, hogy hét képviselőcsoport léte a Parlamentben hatékonysági gondokat okoz. A nemzeti parlamentek működéséből levonható tanulságok csak eddig terjednek. Itt 27 ország összetettebb és szélesebb körű közvéleményét kell megjelenítenünk. Valójában az integrációnak ebben a kényes szakaszában elengedhetetlen, hogy mindenféle kisebbségi álláspont hivatásos módon szerveződhessen és érthető kifejezési módot találjon magának. A képviselőcsoportok segítik, és nem akadályozzák, a Parlament munkáját.

Corbett úr javaslata és a kompromisszum is azt eredményezné, hogy megszűnne az UEN és az IND/DEM képviselőcsoport. Gyakran – talán mindig – ellentétes a véleményem e csoportok véleményével, de akkor is joguk van kifejezni a véleményüket, és bizonyosan a közvélemény egy adott rétegét képviselik.

Ha megszüntetjük őket, a tagoknak csatlakozniuk kell egy nagyobb csoporthoz, és ezáltal bonyolultabbá teszik az ügyeket, és lazítják a csoportokban az összetartozást. Másik esetben ellepik a független képviselők sorait.

Összefoglalásként tehát a hatékonyság, pluralizmus, koherencia, tisztesség és liberalizmus érdekében kérem, támogassák a bizottság álláspontját, és utasítsák el a módosításokat.

  Johannes Voggenhuber, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, néha – nem gyakran – előfordul, hogy a Parlament nagy képviselőcsoportjainak valami nyomja a lelkét. Néha észre lehet venni, mert Strasbourgban, hétfőn késő este foglalkozunk egy kérdéssel.

Ma ez a helyzet, máskülönben érdekelhetné a közvéleményt, hogyan kerül egy bizottság által elutasított jelentés a plenáris ülés elé. Az is érdekelhetné a közvéleményt, egy előadó egy bizottság nevében miért mutat be olyan jelentést, amely nem tartalmazza a bemutatásban foglaltakat, és amelyet nem egy szavazattal utasítottak el, ahogy azt Corbett úr állította, hanem a bizottság többsége által, és jó okkal.

A nagyközönséget talán érdekelné, hogy a javaslatot az eljárási szabályzat megszegésével terjesztik a plenáris ülés elé, azaz nem az indítványról való szavazás céljából, hanem valami egészen más célból.

1990 óta vagyok képviselő. Ez idő alatt megismerkedtem a konszenzusra törekvő parlamenti kultúrával, amely azt jelenti, hogy a Parlament többsége nem használja a hangját és súlyát arra, hogy előjogokat és jobb pozíciót vívjon ki magának az eljárási szabályzatban más képviselőcsoportok rovására. Most éppen ezt teszik. Megsértettek egy tabut. Amit itt mondanak, az tisztességtelen.

A nagyobb képviselőcsoportok egyszerűen szeretnék megakadályozni a kisebb csoportok megalakítását, és szeretnének az Unió különböző tagállamaiból érkező képviselőkre nyomást gyakorolni, hogy csatlakozzanak hozzájuk, és a saját csoportjuk elszakadni kívánó tagjaira, hogy ne tegyék ezt. Szeretnék a saját ízlésük szerint alakítani az eljárási szabályzatot, hogy testre szabhassák a képviselőcsoportjukat. Eközben figyelmen kívül hagynak egy másik tabut is, mégpedig azt, hogy nem elfogadható formális trükkök segítségével megszabadulni létező képviselőcsoportoktól, mint például a Függetlenség/Demokrácia Képviselőcsoporttól. Ez elképzelhetetlen egy politikai demokráciában.

Ez már kezd hagyománnyá válni, Corbett úr. Átnéztem az elmúlt két évet, és ezt még a választások előtt kell megbeszélnünk: az elmúlt két évben az ülésteremben lévő nagy képviselőcsoportok sorozatosan nyújtották be a módosításokat az eljárási szabályzathoz, és mindnek ugyanaz az eredménye: megerősíteni a nagy csoportokat, eltörölni a sokszínűséget, csökkenteni az egyéni képviselők jogait és megnyirbálni a kisebb képviselőcsoportok jogait.

Ha ez a Parlament népszerűsítésének, a polgárok körében tapasztalható bizalmatlanság kezelésének és a jövő évi választási kampányra való felkészülésünknek a módja, akkor e kérdés heves ellenzőinek és a demokratikus Parlament lelkes támogatóinak talál majd minket.

  Ryszard Czarnecki, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, a pluralizmus és a különbségek tisztelete az Európai Parlament fontos értékei. Ennek oka, hogy magának az Európai Uniónak a sokszínűségben megvalósuló egységet kell tükröznie. Ezért az Európai Parlamentnek nem csak tisztelnie, hanem egyenesen támogatnia kell a politikai színtér különböző szereplőit és a vélemények sokféleségét.

Mialatt védjük az etnikai, vallási és szexuális kisebbségeket, nem felejthetjük el a politikai kisebbségeket sem. Az Európai Parlament eljárási szabályzatának bármely manipulációja vagy politikai indíttatásból történő módosítása nyilvánvalóan korlátozta a Parlamentnek az Európai Unió különböző népeit és közösségeit képviselő testületként betöltött szerepét. Nem tartjuk szükségesnek, hogy megváltoztassuk az eljárási szabályzat azon rendelkezéseit, amelyek azt szabályozzák, hány ország képviselői alakíthatnak képviselőcsoportot. A fennálló helyzet megfelelő. Az Európai Parlament a jelenlegi formájában hatékonyan működik, és ahogy a kínai mondás tartja, „csak rontanánk a helyzeten”. Hat állam elegendő ebben a kérdésben, nem kell hétre emelnünk a számot. Csak annyit érnénk el, hogy megnövekedne a független képviselők száma, akik gyakran egymástól is teljesen és szélsőségesen különböznek. Az ilyen módosítás, hasonlóan a képviselőcsoportok megalakításához szükséges alsó határ 30 főre emeléséhez, tényleg kihatna a pluralizmusra, a véleménynyilvánítás szabadságára, az európai intézmények reprezentativitására és a hitelességünkre európai parlamenti képviselőkként.

Az ilyen módosítások nem kölcsönöznek tekintélyt az Európai Parlamentnek a választások évében, ami szerintem kiemelten fontos, ha vetünk egy pillantást a választásokon való részvételre. A módosításokat 2009-ben vagy máskor sem kellene hatályba léptetni, és ezt olyan képviselőcsoport tagjaként mondom, amely tökéletesen jól elboldogulna akkor is, ha a módosítások megvalósulnának.

  Francis Wurtz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, nézzünk szembe a tényekkel. Az európai integráció története, a domináns ideológiai áramlatai, a Bizottság, a Tanács és a Parlament fél évszázados szoros együttműködéséből öröklött gyakorlatok, mindez egyfajta kereszténydemokrata-szociáldemokrata közös uralmat eredményezett az európai intézményekben. Nem ítélkezem, egyszerűen csak ismertetem a tényeket.

Ebben a parlamentben a jogszabályok együttdöntési eljárásban való elfogadásához szükséges minősített többség azt jelenti, hogy folyamatosan keressük a megegyezést a két nagy képviselőcsoport között, ami még inkább háttérbe szorítja az ellentétek és eltérések kifejezését. A kérdés tehát egyszerű: szeretnénk erősíteni ezt a konfliktuskerülő tendenciát azáltal, hogy szigorítjuk a képviselőcsoportok megalakításának feltételeit olyan választások előtt állva, amely csökkenti majd a képviselők országonkénti számát, azaz még hátrányosabb helyzetbe hozza a kisebbségi csoportokat, különösen a kevésbé népes országokban. Mennyire lesznek akkor hitelesek ezek a pluralizmus mellett szóló hitvallások? A demokratikus vita minősége nem javul azáltal, ha a széksorokat elárasztják a független képviselők.

Ezért a képviselőcsoportom egyhangúlag támogatja a képviselőcsoportok megalakításáról szóló jelenlegi szabályok fenntartását, még akkor is, ha nem értünk egyet abban, mi a teendő, amikor a két nagy képviselőcsoport elutasítja a kérelmünket: elismerni a véleménykülönbséget vagy elfogadni a kompromisszumot. A képviselőcsoportom többsége, engem is beleértve, a kompromisszum mellett foglalt állást, hogy állandósítsuk a Parlamentben a vélemények pluralista kifejezését, azok teljes tiszteletben tartásával, akik másként gondolkodnak a kérdésről, hiszen végső soron mindannyian azonos elveket vallunk. Ezeknek az elveknek van neve is, ez pedig a demokrácia.

  Hanne Dahl, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, ez a vita szürreális. Valójában minden részében olyan abszurd, mint egy kafkai per. Fel kell idéznem az eseményeket, hogy rávilágítsak, miért engedem meg magamnak ezt a hasonlatot, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy meglehetősen durva.

Május 27-én az Alkotmányügyi Bizottság foglalkozott egy jelentéstervezettel, amelynek a célja az volt, hogy nehezítse a képviselőcsoportok megalakítását. Az előadó, Corbett úr szerette volna 20 helyett 30-ra emelni a tagok számát, és ezzel egy időben megkövetelni, hogy a képviselőcsoport az addigi egyötöd helyett az országok egynegyedét képviselje. A jelentéstervezetet elutasították, amely minden más esetben azt jelentené, hogy a jelentés lekerül a napirendről. Ehelyett azonban a bizottság elnöke, Leinen úr, engedélyezte, hogy a bizottság tovább szavazzon a jelentés módosításairól, annak ellenére, hogy nincs módosítandó jelentés! Ez a manőver életben tarthatta a jelentést, amely valójában már halott volt. Megsérthették az összes szabályt és szokásos eljárást, nem tűnik úgy, mintha ez érdekelné a bizottság elnöke által támogatott Corbett urat. Meg kell kérdeznünk, miért. Hiszen 2004-ben azon az alapon emeltük fel az alsó határt, hogy az Európai Parlament immár 15 helyett 25 országot tömörít. Azóta két ország csatlakozott, de ez nem támasztja alá a szabályok drasztikus módosítását. Azt állítják, hogy sok esetben a nemzeti parlamentekben magasabb a határ, azt azonban elfelejtik megemlíteni, hogy az Európai Parlamentben létezik egy kiegészítő korlátozás is, a földrajzi korlátozás. Tudomásom szerint ilyen korlátozás egyetlen nemzeti parlamentben sem létezik. Akkor hát miért van szükség a képviselőcsoportok megalakítására vonatkozó szabályok ilyen drasztikus módosítása? A helyzet nagyon hasonlít a két nagy képviselőcsoport között kötött gonosz szövetségre, amelynek célja, hogy kétpártrendszert hozzanak létre. Valóban, ha paranoiás lennék, azt mondanám, hogy a helyzet olyan gonosz szövetségre hajaz, amelynek hátsó szándéka, hogy nagyon nehézzé tegye az ellenzékhez tartozó képviselőcsoportok megalakítását, az olyan képviselőcsoportokét, mint amilyenhez én magam is tartozom. A Parlamentnek nincs joga megítélni a politikai véleményeket. Erre csak a szavazók jogosultak. A törvényes és demokratikus választások során megválasztott képviselők a politikai folyamat teljes jogú résztvevői. Minden joguk megvan a részvételre, és sem a Szocialista Képviselőcsoport, sem az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja nem nehezítheti meg a mandátumuk gyakorlását.

Azt javaslom, hogy minden képviselő szavazzon a nem létező jelentések módosításai ellen. Ezt mind a mai napra, mind a jövőre nézve ajánlom. Ez egyszerűen túl messzire megy, ha azt szeretnénk, hogy bármikor komolyan vegyenek jogalkotó testületként.

  Frank Vanhecke (NI). − (NL) Az előadó maga már elmondta, miről szól ez a jelentés: arról szól, hogy az Európai Parlament megerősítse az eurokratikus egysíkú gondolkodás képviselőjeként betöltött szerepét, és leszámoljon a kis képviselőcsoportok által élvezett cseppnyi szabadsággal is. A Parlament szerepe immár az, hogy szolgálja az európai bürokratákat, és nem a lakosság politikai sokszínűségének képviselete. Micsoda antidemokratikus bohózattá vált az önök Európája!

A parlamenti kérdésekről szóló híres 6. módosítás a jogaink megnyirbálásának másik példája. Sőt, azt olvashatjuk, hogy a szabály bevezetésére azért került sor, mert az Európai Bizottság, idézem: „[…] erősen panaszkodott a hasonló kérdések száma és a megválaszolásuk által a szolgálatokra rótt adminisztratív munkateher miatt”. Én azt hiszem, talán inkább a képviselőknek kellene erősen panaszkodniuk a borzasztó állapotok miatt, amelyben az európai biztosok alig válaszolnak az írásbeli kérdésekre, azaz a lényeg kikerülésével, hiányosan válaszolnak, és időnként azzal a rosszul leplezett szándékkal, hogy elkerüljék a helyes információk közlését.

Jobban tennénk, ha fegyelmi eljárást vezetnénk be a biztosok számára ahelyett, hogy újból megnehezítjük a képviselőknek, hogy elvégezzék a munkát, amiért fizetik őket.

  Timothy Kirkhope (PPE-DE). - Elnök úr, ez a vita a Parlament alapvető dolgairól szól, és kötelességünk megkérdezni, hogy a képviselőcsoportokat érintő szabályok praktikusak-e. A gyakorlati kérdéseket tartottam szem előtt, amikor benyújtottam a módosítást – azt hiszem, Corbett úr, ez az én módosításom volt –, amely lehetővé tette, hogy a parlament elnöke az elnökök értekezletének egyetértésével megengedje egy képviselőcsoportnak, hogy korlátozott ideig folytassa a munkáját, ha a meghatározott alsó határ alá esik.

A bizottságban egyetértettünk abban, hogy ez jó ötlet annak elkerüléséhez, hogy a képviselőcsoportok egy távozással és ezáltal a képviselőcsoport azonnali feloszlatásával fenyegető képviselő foglyává váljanak. Ezért közel áll a szívemhez a javasolt új kompromisszum, amely 25 képviselőnél húzná meg a határt. Ésszerű ötletnek tűnik, amely kiküszöbölné az egyik olyan nehézséget, amelyre a módosításom készítésekor kitértem.

Nem szabad azonban elfelejtenünk, azért választottak meg, hogy a választópolgárság mint egész nézeteit és érdekeit képviseljük. Tény, hogy az európai választók a vélemények egyre szélesebb skáláját vonultatják fel, ami jót tesz a demokráciának. Nem csupán a képviselők száma növekszik a Parlamentben, hanem az általuk hozott nézetek sokfélesége is fokozódik. Ha szeretnénk sikeresen betölteni a parlamenti mandátumunkat, lehetőséget kell kapnunk arra, hogy tükrözzük az országunk választópolgárainak nézeteit. Egy kis képviselőcsoport az Európai Parlamentben nagy csoportot képviselhet a nemzeti választók körében. Építő jellegű munkát kell végeznünk Parlamentként és emellett még fontosabb, hogy az általunk képviselt emberek kívánsága szerint végezzük a munkánkat, akárhogy jelenjék is ez meg a képviselőcsoportjaink jellemzőiben és összetételében.

Tehát bár örömmel fogadom a lehetséges kompromisszumot, örömmel fogadom a téma ésszerű és pragmatikus megközelítését is. Remélem, nem hagyjuk magunkat abba a csapdába esni, hogy azt hisszük, a kevesebb képviselőcsoport több demokráciát jelent.

  Kristian Vigenin (PSE). – (BG) Elnök úr, kedves kollégák, azt gondolom, a Corbett úr jelentésében foglalt indítvány figyelmet érdemel, és véleményem szerint éppen jókor érkezett, hiszen az elfogadásával nem veszélyeztetünk egyetlen jelenleg az Európai Parlamentben létező képviselőcsoportot sem. A következő, 2009-től 2014-ig tartó ciklusban támogatnék egy hatékonyabban működő Parlamentet. Többször megbeszéltük már a módosítások jelentését, de soha nem beszéltük meg az Európai Parlamentbe megválasztott képviselők véleménynyilvánítási lehetőségeit érintő korlátozásokat. Mivel azonban a Parlamentünk nagy parlament, szerintünk a világ legnagyobb demokratikusan választott parlamentje, a lényegét éppen a képviselőcsoportok adják. A képviselőcsoportok, amelyek nem a bennük részt vevő képviselőket megválasztó országokat képviselik, hanem a tagjaikat egyesítő politikai irányzatokat. Ez adja egyben a képviselőcsoportoknak és vezetőiknek a Parlament tevékenységében kapott nagy hatáskörének és lehetőségeinek a jelentését is.

Ezért gondolom is azt, ha most elkezdenénk a szocialistákat vagy kereszténydemokratákat hibáztatni a demokráciaellenességük miatt, nem lenne igazunk. Éppen ellenkezőleg, azt gondolom, hogy ezen az úton sokkal tisztább képet kaphatunk azokról a képviselőcsoportokról, amelyek meg tudnak majd alakulni, és amelyek működnek majd az Európai Parlament következő ciklusában. Természetesen azt is tudom, hogy könnyű egy olyan képviselőcsoport nevében beszélni, amelyet nem fenyeget a veszély, hogy nem lesz elegendő számú képviselője a következő parlamentben. Szerintem a jelenleg létező képviselőcsoportok mindenképpen képesek lesznek folytatni a munkát a következő ciklusban. Emellett a jelenlétünket itt a Parlamentben többnyire az általunk képviselt politikai pártok erejének köszönhetjük. Nem kellene a két dolgot elválasztanunk egymástól. Ezért nem kellene azt hinnünk, hogy Európa politikai élete feltétlenül itt, a Parlamentben zajlik, és két képviselőcsoporttól függ, és nem szabad elfelejtenünk az általunk képviselt pártokat sem. Ennek szellemében azt javaslom, lépjünk előre a kínált kompromisszum felé, és támogassuk Corbett úr indítványát.

  Gerard Batten (IND/DEM). - Elnök úr, ez a Parlament gyakran beszél a nyitottságról, átláthatóságról és demokráciáról, de nem mindig cselekszik ennek megfelelően.

Jelen esetben azonban az előadó, Corbett úr nyíltan és átlátható módon közölte, mit szeretne elérni: szeretné nehezebbé tenni a kis képviselőcsoportok megalakítását és működését és szeretné megtagadni tőlük a jelenleg nekik kijáró erőforrásokat és előjogokat, amelyek segítségével képviselhetik a választóik akaratát. Corbett úr szeretné eltávolítani azokat a képviselőcsoportokat, amelyek nem tetszenek neki. Ez teljesen demokráciaellenes. Miért ne lehetne az európai választópolgárok akaratát az általuk megválasztottak által alakított képviselőcsoportok útján kifejezni, függetlenül attól, milyen kicsik ezek a csoportok? Miért nem? Mert Corbett úr szerint nem kellene megengedni!

A szabályok elfogadása például megszüntetné az én saját képviselőcsoportomat, a Függetlenség/Demokrácia Képviselőcsoportot is. Az IND/DEM képviselőcsoport megalakulásának célja természetesen az volt, hogy ellenezzük az Európai Alkotmányt, és igen sikeresek is voltunk, sok pénzt költöttünk a „Nem” kampányokra a francia, holland és nemrégiben az ír népszavazáskor is. Ezért szeretné Corbett úr és a többi eurofil megszüntetni a képviselőcsoportunkat és minden hozzánk hasonló képviselőcsoportot a 2009-es választások után, ha lehetősége van rá. Mindenki számára átlátható az antidemokratikus természete.

  Maria da Assunção Esteves (PPE-DE). – (PT) Elnök úr a Parlamentnek a demokráciát demokratikus módon kell értelmeznie. Ez azt jelenti, hogy ez eljárási szabályzatot nem lehet elszigetelten értelmezni. Az eljárási szabályzatot a választójog elvi alapja és a képviseleti elv fényében kell értelmezni, azaz az önszabályozás és a polgárok autonómiájának kifejeződéseként. Levonva az elvből adódó következtetéseket, a következőket szeretném elmondani: az én szempontomból a Corbett úr által javasolt módosítások elvileg helyesek, de annak az oka, miért maradjon fenn egy képviselőcsoport azok után is, hogy egy parlamenti ciklusban az alsó határ alá esett a tagsága, pontosan abban a tényben rejlik, hogy a választók demokratikus döntése gyakran figyelembe veszi azt az európai parlamenti képviselőcsoportot is, amelyhez a jelölt tartozik.

A választók számára nem érdektelen, hogy a megválasztott jelölt az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja soraiban ül majd vagy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportjában. Mivel ez a helyzet, úgy gondolom, hogy a módosításnak ahelyett, hogy mérlegelési jogkört ad a Parlament elnökének, kötelező jogkört kellene adnia, nem csupán engedélyt, hanem kötelességet, és a képviselőcsoport fennmaradásának időtartama demokratikus szempontból csak a parlamenti ciklus időtartamával egyezhet meg. Máskülönben teljesen aláásnánk a szabadság elveit, amelyek azzá tesznek, amik vagyunk.

A második megjegyzésem azzal a kísértéssel kapcsolatos, hogy lemásoljuk a nemzeti parlamentek gyakorlatát. A nemzeti parlamentek valóban példaként szolgálnak nekünk, de ebben az esetben kis fenntartással kell utánoznunk őket, hiszen a képviselőcsoportok elszaporodása az európai demokráciában pótolhatja a reprezentativitás hiányát is, amely egyik válságból a másikba sodorja Európát.

A képviselőcsoportok elszaporodása megszüntetheti azt a szakadást, amely az európai polgárok és a képviselőik között folyamatosan fennáll. Továbbá minél erősebb a pluralitás, annál inkább egyértelmű a küzdés és intenzív politizálás, amely a konszenzusainkhoz vezet, hiszen a szisztematikus konszenzusok itt sem nélkülözik a szembenállást.

Sok képviselőcsoport segíthet a Parlamentnek politikai jelleget kölcsönözni a bürokratikus Európának, hiszen a demokrácia demokrácia, és nem rend.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nem kellene még több anyagi támogatást nyújtanunk olyan képviselőknek, akik az európai szintű demokrácia ellen érvelnek.

  Jim Allister (NI). − Elnök úr, nagyon egyszerűen felismerhető azoknak a szándéka, akik a képviselőcsoportok elismeréséhez szükséges méret megnövelését próbálják elérni ebben a Házban. Ez egy elég nyilvánvalóan arra irányuló kísérlet, hogy kiszorítsák a kisebb képviselőcsoportokat, akik gyakorta kevésbé lelkesek, sőt – akik gyakran megkérdőjelezik a drágalátós európai projektet. Corbett úr hatékonyan alkalmazza az úthenger stratégiát a politikában. Ezért vezeti ma este ő a támadást szembeszegülve a bizottság demokratikus döntésével.

Helyesen mondták, hogy egy parlament, ez értéke és az integritása megítélhető az alapján, hogyan bánik a kisebbségeivel. A jelentés alapján Corbett úr azt szeretné, ha a Parlament még mélyebbre süllyedne a nagy képviselőcsoportok antidemokratikus szövetkezésébe, ahol a döntések nem a Házban születnek, hanem a két fő párt közötti megegyezésekben.

  Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL). – (DA) Elnök úr, szeretném megcáfolni azt az alapvető feltevést, hogy ha kevesebb képviselőcsoportba osztjuk el magunkat, az erősebb politikai koherenciához vezet majd. Csatlakozhatnék az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjához, de ez nem fokozná a képviselőcsoport politikai koherenciáját. Hasonlóképpen csatlakozhatnék az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és Európai Demokraták Képviselőcsoportjához is, de garantálhatom, hogy ez semmiképpen sem erősítené a csoport politikai koherenciáját. Ezért ez a javaslat nem a politikai koherenciáról szól. Arról szól, hogy sok független képviselőt teremtsünk, akik egyik olyan csoporthoz sem kívánnak tartozni, amely elegendő mandátummal rendelkezik a fennmaradáshoz. Ez az jelenti, hogy az Európai Parlamentben európaiak millióit nem képviseli majd egyetlen képviselőcsoport sem. Ezt nem tekintem pozitív fejleménynek. Mindenekfelett nem tekintem demokratikus fejleménynek. Végül most, hogy a politikai koherencia témáját feszegetjük, szeretném megkérdezni Corbett urat, hogy az általa bemutatott javaslat a PSE képviselőcsoport egyhangú támogatását élvezi-e vagy a csoport valójában erősen megosztott a javaslattal kapcsolatban.

  Íñigo Méndez de Vigo (PPE-DE). – (ES) Elnök úr, a ma esti igen vita érdekes, mert hallottam, hogy az előadó azt mondta, a jelentést Bonde úr ihlette, aki Rodrigo Díaz de Vivarhoz, El Cid Campeadorhoz hasonlóan halála után nyerte meg a csatákat. Majd jött Dahl asszony, aki felváltotta Bonde urat, és az előadót Kafkához hasonlította, amely mindenképpen előnyös hasonlat, azaz Dahl asszonynak nem kellene annyira egyetértenie Bonde úrral. Majd Batten úr bevallotta, hogy a képviselőcsoport pénzét arra használták, hogy beavatkozzanak az országok népszavazásaiba. Gondolom, Batten úr, a quaestoroknak lesz egy-két hozzáfűznivalójuk ehhez, hiszen az a pénz nem használható fel ilyen célokra.

És Voggenhuber úr? Mit mondhatnék Voggenhuber úrról, akinek az országa olyan remekül megrendezte a 2008-as futball Európa-bajnokságot, amelynek mi, spanyolok, nagyon örültünk? Voggenhuber úr manipulációval vádolt minket és kritizálta a kompromisszumos módosítást, amelyet, mint kiderült, ő is aláírt.

Röviden szólva, elnök úr, a következetesség érdekében és azzal egyetértésben, amit Szájer úr, Kirkhope úr, Esteves asszony és Rübig úr mondott, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja a jelentés mellett szavaz majd.

  Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Elnök úr, két hete írtam egy nagyobb cikket a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung lapban, amelynek a címe Merni merész demokráciát. A szociáldemokraták közül néhányan odajöttek hozzám, és azt mondták, hogy „Pontosan!”, és nem csak azért, mert a cím a nagyszerű Willy Brandt híres mondását idézte. Corbett úr és Leinen úr, mit csinálnak? Teljesen kiforgatják a dolgot, és tudják, mit csinálnak.

Jól emlékszem, mit mondtak, amikor legutóbb tárgyaltuk a képviselőcsoportok megalakításához szükséges alsó határ kérdését. Emlékszem Leinen úrra azokból az időkből, amikor még becsületes demokrata volt. Hátra kellene lépnie, és alaposan átgondolni, milyen ügyet szolgál. Amit itt csinál, azzal rombolja a demokráciát. A Haidereket és Strachekat támogatja, a szélsőbaloldalt, olyan embereket, akik mellett még Lafontaine úr is középpártinak látszik. Szégyellje magát. Álljon meg és gondolkodjon és Európa érdekében vonja vissza ezt a módosítást. Ne legyen „Európaellenes”.

  Jean-Claude Martinez (NI). – (FR) Elnök úr, létezik közös piac, közös fizetőeszköz, teljesen logikus lenne tehát egy közös képviselőcsoport is, amely mindenesetre sokkal hatékonyabb volna. Egy felszólaló lenne, és mindent sokkal könnyebb volna megosztani. Corbett úr javaslata szerint az alsó határt 30-ra kellene emelni. Ez nagyon veszélyesnek tűnik, mert az írek, franciák és hollandok 31 képviselőt küldhetnek és ez valódi problémákat okozna nekünk. Személy szerint úgy gondolom, hogy lebegő alsó határt kellene bevezetni. 30 lenne a küszöb, de az elnök a mérlegelési hatáskörében 35-re vagy 40-re emelhetné, ha a csatlakozni kívánó képviselőket nem jegyzik be teljesen.

A Negyedik Köztársaságban alkalmaztak egy kizárás néven ismert technikát. Az országgyűlés megalakulásakor a többség döntött arról, hogy egy adott képviselő tisztségét megújítják, vagy a képviselőt kizárják. A módszer tökéletes. Corbett úr lehetne felelős például bárkinek a kizárásáért, aki nem ért egyet a nézeteivel. Tovább is fejleszthetnénk: akik nem osztják Corbett úr nézeteit, a fizetésüket a képviselőcsoportjának utalnák át. Akárhogy is, ez nem számít: az írek bebizonyították, hogy bármilyen szabályt el lehet fogadtatni. Ez többé már nem így működik itt, Corbett úr.

  Richard Corbett, előadó. − Elnök úr, élvezettel hallgattam a vitát. Élvezettel hallgattam a túlzó vádaskodásokat a módosítással kapcsolatban, amelyek szerint a képviselőcsoportok megalakítására vonatkozó alsó határ felemelése 20-ról 25-re vagy esetleg 30-ra valahogyan a demokrácia és a pluralizmus végét jelentené a Parlamentben. Ez teljes képtelenség! Ez egy visszafogott javaslat. Még a 30 is jóval a nemzeti parlamentekben létező küszöb alatt lenne, amelyet mindannyian tökéletesen demokratikusnak találunk. Akkor itt miért nem?

Az az ötlet, hogy ez a fennálló képviselőcsoportok ellen intézett támadás, képtelenség. Örültem, hogy az UEN képviselőcsoport szóvivője elismerte, a csoportját nem érintené a kérdés. Meglepve hallottam viszont, hogy Batten úr szerint az ő képviselőcsoportja érintett lenne. Azt hittem új helyeket vár a következő európai választásokon. Szerintem inkább annyi helyet veszít majd, hogy a csoportja szétesik és még a most érvényes alsó határt sem tudja majd teljesíteni. A csoportját tehát egyik esetben sem érinti a kérdés.

Továbbá az a vád is képtelenség, hogy ez egy bizonyos álláspont, mint például az euroszkepticizmus ellen irányul. Ez euroszkeptikusok mindig is képviseltették magukat a Parlamentben, majdnem mindig rendelkeztek képviselőcsoporttal, és biztos vagyok benne, hogy ez továbbra is így lesz. A közvélemény kicsi, de fontos részét képviselik, és természetesen részt kell venniük a vitáinkban. Ez a javaslat nem változtat ezen.

Ez a javaslat nem radikális. Ésszerű, a józan ész által diktált és praktikus javaslat, hogy vizsgáljuk meg, mi legyen a képviselőcsoportok megalakításának ésszerű alsó határa a kibővült Parlamentben.

A javaslat nem radikális és nem irányul senki ellen sem. Örülök, hogy sok képviselőcsoport felismerte a két álláspont közötti kompromisszum ésszerűségét, és a szerény, 25 képviselőt előíró javaslatban megtalálta a kompromisszumos megoldást.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra 2008. július 9-én, szerdán kerül sor.