Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. július 7., Hétfő - Strasbourg

22. A Parlament eljárási szabályzatának módosítása a parlamenti reformmal foglalkozó munkacsoportnak a plenáris ülés munkájára és a saját kezdeményezésű jelentésekre vonatkozó javaslatai fényében (vita)

  Elnök. − A következő pont Corbett úr jelentése (A6-0197/2008) az Alkotmányügyi Bizottság nevében a Parlament eljárási szabályzatának módosításáról a parlamenti reformmal foglalkozó munkacsoportnak a plenáris ülés munkájára és a saját kezdeményezésű jelentésekre vonatkozó javaslatai fényében (2007/2272(REG)).

  Richard Corbett, előadó. − Elnök úr, remélem, a kollégáim nem bánják, hogy ismét felszólalok az eljárási szabályzat módosításainak kérdésében, amely valahogy mindig hétfő estére esik.

Ahogy az ismeretes a kollégák előtt, a Parlament felállított egy munkacsoportot Dagmar Roth-Behrendt hozzáértő elnöklése alatt, amely megvizsgálta, hogyan lehetne javítani a Parlamentünk működését.

Szakmai vitafórumról társjogalkotókká léptünk elő. Bármi történik is a Lisszaboni Szerződéssel, ez a változás lényegében már megtörtént. Ezért logikus és ésszerű megvizsgálnunk, hogyan szervezzük meg a munkánkat.

Ennek egyik jelentős mozzanata, hogy elkerülhetetlenül és helyesen elmozdulunk a bizottságok saját kezdeményezésű jelentéseitől, amelyek nem rendelkeznek jogalkotási következménnyel, és inkább a jogalkotásra összpontosítunk

Ez a ma benyújtott javaslatcsomag első és legfontosabb eleme. A munkacsoport széles körben nyújtott be javaslatokat, és csak néhányuk esetében szükséges az eljárási szabályzat módosítása, de ez az egyik ilyen.

A lényeg, hogy különbséget kellene tennünk a saját kezdeményezésű jelentések fajtái és jelentősége között. Néhány természetesen továbbra is megérdemli a teljes körű megvitatást és a plenáris ülésen történő szavazást, néhány azonban nem.

Nem kellene az üléstermet szerkesztőbizottsággá alakítanunk, amely bekezdésről bekezdésre újraír egy saját kezdeményezésű jelentést egy szakértő bizottság szakértelmet igénylő témájáról.

Szerettem volna tovább menni és megkérdezni: az ilyen, a saját kezdeményezésű jelentések miért nem állnak meg saját jogukon bizottsági jelentésként.

A Lordok Háza jelentései, amelyekről mind beszélünk, a Lordok Háza jelentései: nem szavaznak róluk, és nem írják őket újra a Lordok Háza üléstermében, saját jogukon megállnak – gyakran nagyon jó, mély, elemző jelentések. Nem használják a Lordok Házát a szöveg bekezdésenként történő átnézésére. Nekünk sem kellene ezt tennünk a hasonló saját kezdeményezésű jelentések esetében.

Ezzel a módosítással mindez megvalósulhat, bár természetesen továbbra is a Parlament elé tárjuk a jelentést elfogadásra vagy elutasításra – ez a kompromisszum. Arra is lehetőség lesz, hogy a javaslatot ellenző képviselőcsoportok másik állásfoglalási indítványt nyújtsanak be, de nem töltünk majd órákat azzal, hogy bekezdésenként újraszövegezzünk egy ilyen bizottsági jelentést. Azt hiszem, ez az első nagyon fontos módosítás.

A következő, teljesen más módosítás célja, hogy élénkítse a vitáinkat és a beszédidő felhasználásának módját. Megerősödik az előadó szerepe: az előadó mutatja be a Bizottság jogalkotási javaslatára adott válaszként elkészített bizottsági jelentést, és azonnal tisztázza a Parlament álláspontját a Bizottság javaslatáról, majd a végén összefoglalja a vitát, és esetleg válaszol a képviselők megjegyzéseire, ahogyan azt én is próbáltam tenni az előző vita végén. Ez felélénkítené a vitákat és megérné a fáradtságot.

Van azonban egy részlet, amely sok megjegyzést váltott ki: az a javaslat, amely szerint hasonlóan a más intézményekhez a Kérdések órájában intézett kérdésekhez, az írásbeli parlamenti kérdésekre vonatkozóan is rendelkeznünk kellene irányelvekkel.

Nem értem, ezzel kapcsolatban miért van akkora felhajtás. Ez nem a kérdések cenzúrázására irányuló kísérlet. Az irányelvek csak annyit követelnek meg, hogy a Kérdések órájához hasonlóan az írásbeli parlamenti kérdések is a válaszadásra felkért intézmény hatáskörébe tartozó témát érintsenek. Ez logikus és ésszerű, jelenleg mégis hiányzik az iránymutatásból.

A hiányának ténye pedig lehetővé tette, hogy az egyik képviselő ezer írásbeli parlamenti kérdést nyújtson be olyan témákról, amelyeknek semmi közük az Európai Unióhoz. Ez megakasztotta a rendszert, mindnyájunknak tovább kellett várnunk a válaszokra, egy vagyonba került, hiszen minden kérdést le kell fordítani minden nyelvre és köröztetni kell a biztosok között a kollektív és testületi válasz érdekében, és pazarolta az időnket és az erőforrásainkat. Egyszerűen csak ésszerűnek tűnik, hogy lefektessünk olyan iránymutatásokat, amelyek szerint a kérdéseknek az Európai Unió és az intézmények hatáskörébe tartozó témákat kell érinteniük.

És ki döntené ezt el? A javaslatom szerint az elnökünk, a Parlament elnöke döntené el. Ha lefektetjük az irányelveket, akkor nem a biztosokra marad annak eldöntése, hogy például „Erre vagy arra a kérdésre nem válaszolunk”. Nem, mi döntjük el, ez védi a képviselőket és garanciát nyújt a képviselőknek. Meglepett, hogy néhány képviselő, aki ma este nincs jelen, megfelelőnek érezte, hogy a Parlament összes képviselőjének küldött e-mailben támadja a javaslatot.

Ezek szerény és ésszerű javaslatok, amelyek az alelnökök és Dagmar Roth-Behrendt munkacsoportjától származnak, és ajánlom őket a Háznak.

  Margot Wallström, a Bizottság alelnöke. − Elnök úr, minden polgárunk és minden intézmény érdekében áll egy megreformált Parlament, amely élénkebb politikai vitát folytat az Európai Unióról. Az európai ügyek dinamikusabb megtárgyalására van szükségünk, és én is azokhoz tartozom, akik mélyen meg vannak győződve arról, hogy a vita a működő demokráciák éltető ereje.

A Bizottság nevében szeretnék gratulálni Corbett úrnak a plenáris ülés munkájáról és az írásbeli kérdések benyújtásáról szóló jelentéséhez. Az évek során folyamatosan nőtt a parlamenti kérdések száma. A Bizottság 2007-ben 6 700 kérdést válaszolt meg. Ez 2006-hoz viszonyítva 12%-os, 2005-höz viszonyítva pedig 35%-os növekedést jelent, és az idei tendencia is további emelkedést mutat.

A kérdések megsokszorozódása ugyanakkor igazi kihívást is jelent: az összes írásbeli kérdés 25%-a nem több, mint nyolc parlamenti képviselőtől származik. Továbbá a kérdések közül viszonylag sok nem a Közösség hatáskörébe tartozik. Mondhatok példákat is, ha kívánják.

A Bizottság teljes mértékben elkötelezett a kötelességei betartása és a parlamenti kérdések jó minőségű megválaszolása mellett. Ez a kötelezettség a Szerződésekből származik, és a Parlament felé való felelősségünk egyik központi eleme is. A Bizottság örömmel üdvözli a jelentésben javasoltak szerint az írásbeli parlamenti kérdések elfogadhatóságával kapcsolatos kritériumok és irányelvek bevezetését. Jelenleg is léteznek irányelvek a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett szóbeli választ igénylő kérdésekre vonatkozóan, és Corbett úr jelentése egy olyan módszert ajánl, amelyet már alkalmaz a Parlament és jól ismer a Tanács és a Bizottság is. Az irányelvek végrehajtása erősíti az egyéni képviselők lehetőségét arra, hogy kérdést intézzenek a Bizottsághoz, és időben választ is kapjanak, ahogy azt az előadó már kifejtette. Azokra a kérdésekre összpontosíthatunk majd, amelyek valóban a Bizottság hatáskörébe és általános érdekkörébe tartoznak.

Szeretnék kommentálni egy, a jelentésben említett másik kérdést is: a plenáris vitákban a felszólalások sorrendjének kérdését. A Bizottság felismeri az abban rejlő logikát és lehetőséget, hogy a jogalkotási vitákat az előadó nyilatkozata nyissa meg. Ami azonban a felszólalások sorrendjét és a beszédidőt illeti, szeretném hangsúlyozni annak szükségességét, hogy megőrizzük a Bizottsággal és a Tanáccsal való egyenlő bánásmód elvét.

Utolsó szóként szeretném felidézni, hogy nemrégiben kifejtettük az álláspontunkat a parlamenti reformmal foglalkozó munkacsoport által elfogadott második időközi jelentéssel kapcsolatban, és várjuk a lehetőséget, hogy megbeszélhessük a Parlamenttel a kérdéseket, mielőtt az intézményük elfogadja a reformcsomagról szóló végleges állásfoglalását. Biztos vagyok benne, hogy az intézmények által eddig mutatott jó intézményközi együttműködés folytatódik a teljes reformfolyamat alatt.

  József Szájer, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (HU) Elnök úr, ismét hallhattunk olyan hangokat, hogy ez a javaslat is arról szól, hogy korlátozzuk bizonyos parlamenti képviselőknek a tevékenységét. Én szeretném felhívni az euroszkeptikus képviselőknek a figyelmét arra, hogy mielőtt ezt állítják, olvassák el a javaslatot.

Hiszen ez a jelentés, ez a változtatása a szabályoknak már nagyon régen meg kellett volna, hogy történjen, hiszen az Európai Parlament már régóta komoly jogalkotási hatáskörökkel rendelkezik. Ezenközben, hogyha azt nézzük, hogy az időnknek, a plenáris ülésen eltöltött vitaidőnknek mindösszesen 17,4%-át töltjük jogalkotással, a többi az más jellegű tevékenység.

Tulajdonképpen ez a jelentés azt teszi lehetővé, hogy a Parlament azzal foglalkozzon, amire őt a Szerződések felhatalmazták. Vagyis ténylegesen a jogalkotásra tudunk koncentrálni, és ez nem azt jelenti, hogy lebecsülnénk a saját kezdeményezésű jelentéseket, hiszen ezek is nagyon fontos pontokat rögzítenek, de azt tudnunk kell magunk között, hogy ezeknek a hatása lényegesen kisebb annál, mint amit a jogalkotással el tudunk érni.

Amikor jogot alkotunk, akkor 500 millió ember számára már a következő években az életükre közvetlen hatással lévő változásokat hozunk létre, míg a saját kezdeményezésű jelentéseknél ez az áttétel jóval hosszabb, jóval kisebb, ennél következtében ennek a Parlamentnek jóval többet kell foglalkoznia a jogalkotással és ez a jelentés ezt teszi lehetővé.

A kérdések kapcsán sikerült szintén egyetértésre jutnunk, hiszen fontos, hogy a kérdések valóban érdemi válaszokat kapjanak. Nagyon gyakran mi, parlamenti képviselők azt tapasztaljuk, hogy a Bizottságtól nem kapjuk meg valóban azokat az érdemi válaszokat, holott, ahogyan a biztos asszony is elmondta, minden egyes képviselőnek joga az, hogy a kérdéseire válaszokat kapjon, de ezeknek olyan kérdéseknek kell lenniük, amelyek beletartoznak az Európai Uniónak és a Bizottságnak a hatáskörébe.

Annak is örülök, hogy végül is azt a korlátozást, hogy mindösszesen két kérdést lehessen csak havonta feltenni, azt a Bizottság elutasította. Ez egy bölcs döntés volt, de mindenképpen egy jobb eredményt érhetünk el és a kérdések hatékonyságát segíti ez a mostani új szabály, és ezért gratulálok a jelentéstévőnek, Richard Corbettnek. Köszönöm.

  Jo Leinen, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, a saját kezdeményezésű jelentéseknek mindenképpen van létjogosultságuk ebben a Parlamentben. 27 ország és nép parlamentje vagyunk, és rengeteg kérdés foglalkoztatja az embereket mind az Európai Unión belüli helyzetet, mind pedig a világ többi részével fennálló kapcsolatunkat illetően.

Mindazonáltal egyetértek azokkal is, akik szerint a Parlament tanácsadó gyűlés helyett egyre inkább jogalkotó testületté válik. A Lisszaboni Szerződés nagy előrelépést jelent majd, ezért meg kell határoznunk a prioritásainkat. Azt hallottam, az időnknek csak 17,4%-át fordítjuk jogalkotó munkára – ez nem elég. Stressznek vagyunk kitéve, és szorít az idő is. Jobb jogalkotást szeretnénk, így több időre és prioritásokra van szükségünk.

Nagyon jó fejlemény, hogy arról beszélünk, nem minden jelentést kell a plenáris ülésen megvitatnunk. Elképzelhető, hogy szavazzunk anélkül, hogy előtte vitát folytatnánk, és a képviselők benyújthatnak írásbeli nyilatkozatokat is, ha szeretnék kifejtetni a véleményüket a jelentéssel kapcsolatban. Nem kell mindezt szóban tennünk a plenáris ülésen.

Alelnök asszony, úgy érzem, helyes, ha az előadó kapja az első és az utolsó szó jogát is a Parlamentben, mert egyfajta „alsóházként” fel kell szólalnunk a vita elején és végén is. Ez jó kezdeményezés.

Végül, de nem utolsósorban a kérdések témája. Ez a rendszer nagyon jó, egészen addig, amíg vissza nem élnek vele. Hallottuk a számokat: a kérdések 25%-át nyolc képviselő teszi fel. Ez azt jelenti, hogy a nyolc képviselőtől közel 1 700 kérdés származik. Feltehetjük, hogy csak nagyon szorgalmasak, de mégis nagyon úgy tűnik, hogy az EU ellenzői most is, mint annyi más esetben, önkényesen visszaélnek az EU rendszerével. Be kell vezetnünk szabályozást erre vonatkozóan, és az irányelvek olyan keretet, rendszert adnak, amely mentén dolgozhatunk.

Gratulálok Corbett úrnak, amiért újra és újra nekigyürkőzik, hogy továbbfejlessze a Parlamentet. Köszönöm szépen.

  Andrew Duff, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, örömömre szolgál, hogy az előzővel szemben a jelen beszédben sokkal inkább az egyetértésemnek adhatok hangot. A Liberálisok Képviselőcsoportja erősen támogatja a reformoknak a javaslatokban foglalt továbblendítését, különösen a parlamenti kérdésekkel kapcsolatban.

Véleményem szerint helyesen tettük, hogy elvetettük az előadó első javaslatát arról, hogy korlátozzuk vagy határozzuk meg a feltehető parlamenti kérdések maximális számát.

Őszintén szólva szeretnék még két kisebb javítást javasolni. Az első az arra irányuló eljárás kibővítése, hogy a rossz minőségű bizottsági jelentéseket – hiszen sajnálatos módon néha előfordulnak ilyenek is – ne engedjük javítás nélkül átcsusszanni a plenáris ülésre. Ehhez azt kellene megengedni, hogy maga a bizottság is, ne csak egyszerűen az előadó vagy két képviselőcsoport vagy a parlamenti képviselők 10%-a nyújthasson be módosításokat.

A második javaslatom, hogy adjunk egy figyelemfelkeltő fázist az előadó által javasolt új típusú rövid bemutatáshoz. Azt gondolom, hogy ez a két változtatás javítja a parlamenti vita és eszmecsere esélyeit, de nem teszi tönkre a munkacsoport célját, amely természetesen a Parlament eljárásainak egyszerűsítése és élénkítése.

  Sylvia-Yvonne Kaufmann, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, sokban egyetértek Duff úrral. Azt szeretném elmondani, hogy az előző jelentéssel ellentétben, képviselőcsoportként általában véve támogatjuk a jelentést, mert a parlamenti reformmal foglalkozó munkacsoport javaslatait tükrözi, és azokat az eljárási szabályzat módosításaiként valósítja meg.

Amit nem tudunk támogatni, és amit röviden szeretnék megemlíteni, az az a javaslat, hogy többé ne engedélyezzük a saját kezdeményezésű jelentések módosításait. A képviselőcsoportunk azon a véleményen van, hogy a módosítások a politikai kultúra és a politikai vita, és különösen az egyes képviselőcsoportok jogainak szerves részét képezik, és nem szabad csorbítanunk a képviselőcsoportok ezen jogát.

Végezetül szeretném hozzátenni, hogy a 13. és 15. módosítás a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoportok részéről szerintem érdemes a támogatásra. Még ha nincs is szükség az egyes jelentések hosszú és részletes vitájára a plenáris ülésen, szükség van a megbeszélésre, amelynek rövidnek kell lennie: vagy képviselőcsoportonként egy felszólaló révén, ahogy a Verts/ALE képviselőcsoport ajánlotta, vagy a figyelemfelkeltő eljárás révén. Ha teljesen elmarad a vita, azzal nem teszünk magunknak jó szolgálatot. Ha nem engedélyezzük a vitát, akkor nem vesszük magunkat komolyan, és ezt sem tartom szerencsésnek.

  Hanne Dahl, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, a jogalkotó testületeknek folyamatosan vizsgálatnak kell alávetniük magukat, és készen kell állniuk az önellenőrzésre, ahogy azt mi is tesszük. Félek azonban, hogy a jelenlegi jelentés túlzásba viszi az önellenőrzést, sőt odáig merészkednék, hogy öncenzúrázásnak nevezném az abban foglaltakat. Ha az eredeti formájában fogadjuk el a jelentést, az azt jelenti, hogy a Parlament maga javasolja a képviselők ahhoz való jogának korlátozását, hogy lényegi kérdéseket intézzenek a Tanácshoz és a Bizottsághoz. Ennek természetesen magában véve még van értelme, de a jelentés azt is rögzíti, hogy az elnök joga eldönteni, feltehetők-e az adott kérdések. Így a Parlament elnöke dönti el, mely kérdéseket lehet más európai uniós intézményeknek feltenni. Ezáltal egyrészt további öncenzúrát vezetünk be, másrészt mindezek tetejébe még a Parlament elnökének is megengedjük a cenzúrázást.

Szeretném emlékeztetni a Házat, hogy mi vagyunk az egyetlen közvetlenül választott testület, és ebből kifolyólag különleges kötelességünk van. A mi feladatunk a parlamenti ellenőrzés végrehajtása, ezért semmilyen körülmények között nem gyakorolhatunk öncenzúrát, amellyel könnyű visszaélni. Természetesen erkölcsi kötelességünk, hogy ne pazaroljuk más intézmények idejét lényegtelen kérdésekkel, de nem fogadhatjuk el a relevancia „objektív kritériumainak” meghatározását. A politikában nem léteznek objektív kritériumok, és ha mi meghatározunk ilyeneket, azt kockáztatjuk, hogy visszaélnek velük.

  Jim Allister (NI). - Elnök úr, a jelentés az eredeti formájában sokkal inkább drákói és antidemokratikus volt, mint a végleges változat. Eurofanatikus előadónk megmutatta valódi arcát, amikor azt javasolta, korlátozzuk a Ház választott képviselőinek jogát ahhoz, hogy kérdéseket merjenek feltenni a nem választott Bizottságnak és a Tanácsnak. Így született meg a gyalázatos javaslata, hogy korlátozzuk a képviselőket havonta három kérdésre.

Szerencsére gyorsan vissza kellett vonulnia, de a jelentés még mindig hordoz némi elnyomó vonást, amely a javaslatot is jellemezte. Különösen az elfogadhatatlan, hogy az elnöknek vétójogot szeretne adni arra nézve, hogy mi tehető fel kérdésként, nem utolsósorban azért, mert a jelenlegi elnök nem élvezi mindenki bizalmát a Házban, mivel nem tudja elviselni a nézeteltéréseket, ahogy azt ékesen bizonyította, amikor büntető intézkedéseket alkalmazott a Ház azon tagjai ellen, akik vették a bátorságot, és követelték a választópolgárok jogát ahhoz, hogy népszavazást tartsanak a Lisszaboni Szerződésről.

Az elnök megmutatta az intoleranciáját, és ha az elnök cenzúrázási jogokat kap, azzal megvédheti az európai elitet a képviselők kényes kérdéseitől, egy ilyen elnök boldogan gyakorolja majd a cenzúrát. Ezért bolondság, helytelen és antidemokratikus a képviselők korlátozása és elhallgattatása, ahogy azt az előadó próbálja tenni nem meglepő módon.

  Costas Botopoulos (PSE). - (EL) Elnök úr, a parlamenti eljárás a mi munkánkban nem csak puszta formalitás, ez a parlamenti munka lényege bármely parlamentben, még egy olyanban is, mint a miénk, amely 780 képviselővel rendelkezik számos országból, távol esik a nagyközönségtől, és ennek eredményeképpen gyakran távol áll a közvéleményt érdeklő témáktól is, amelyben ismertek a vita eljárásai, és a plenáris ülésen zajló vita formális eljárás a bizottságokban zajló valódi munkához képest.

Mindig örömmel fogadunk tehát bármely erőfeszítést, amely a Parlament plenáris üléseinek munkáját hivatott javítani meghatározott elvek alapján. Az első ilyen elv a hatékonyság: azért vitatunk meg kérdéseket, hogy meghatározzuk a lehetőségeket, majd döntésre jussunk. A második elv a demokrácia elve, amely mindenki számára egyenlő feltételeket követel meg, függetlenül az erejüktől, hogy mindenkit meghallgathassunk. A harmadik elvet a vitalitás elvének nevezném: minden, amit mondunk, érdekelje a nagyközönséget.

Hogyan szolgálja a jelentésben foglalt javaslat ezeket az elveket? Azt hiszem kielégítően, bár lehetne még kisebb javításokat végezni rajta, amelyekre szeretnék kitérni.

Egyetértek a „rövid bemutatással”. Van egy ok, amiért jó ötlet rövid bemutatást tartani: így soha nem lesz olyan jelentés, amelyről egyáltalán nem esik szó. Mondanék egy példát: Duff úr érdekfeszítő jelentését, amelyről holnap szavazunk majd, és amely arról szól, hogyan lehetne bizonyos mértékű ellenőrzést gyakorolni a Bizottság felett, egyáltalán nem vitatjuk meg, holott jó lehetőséget adna a rövidített eljárás alkalmazására.

Ezért tehát támogatom a rövid bemutatást, de ezenfelül szeretném kiemelni, hogy a figyelemfelkeltő eljárás mennyire érdekes – láthatjuk ma is, látjuk minden alkalommal –, és mennyire érdektelen egy olyan vita, amelyben csak az előadó és a Bizottság vesz részt, bár érdekes lenne, ha más is szót kaphatna.

Egy utolsó megjegyzés: a kérdésekkel kapcsolatban úgy gondolom, jó irányba haladunk. Végül a saját kezdeményezésű jelentések módosításait szerintem meg kellene vitatni.

  Gerard Batten (IND/DEM). - Elnök úr, néha, amikor ezeket a rövid beszédeket írom, eszembe jut, hogy George Orwell tehetségére lenne szükségünk, ha méltatni szeretnénk ezeket a jelentéseket.

Az önkéntelenül szatirikus és humorista Corbett úr jelentése egy ilyen eset. Micsoda mértéktelen antidemokratikus arrogancia azt javasolni, hogy a képviselőknek a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdéseit cenzúrázni kellene! Azt mondják, hogy ez a jobboldal visszaélései vagy a sértő nyelvezet elkerüléséhez szükséges.

Talán Corbett urat az aggasztja, hogy kérdéseket tennénk fel néhány biztos büntetett előéletével vagy a kelet-európai kommunista rendszerek apparatcsikjaként töltött karrierjével vagy esetleg az EU volt elnökeinek állítólagos KGB-ügynöki múltjával kapcsolatban?

Nemrégiben a Parlament elnöke önkényes hatáskört tulajdonított magának, hogy ellenőrizze a képviselők felszólaláshoz való jogát ezen a fórumon. Most Corbett úr cenzúrázni szeretné, hogy a képviselők mit mondhatnak a választóik nevében a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Szeretnék válaszolni Corbett úr megjegyzésére, amelyet az előző vitában mondott beszédemhez fűzött: természetesen a képviselőcsoportok megalakításának javasolt szabályaira utaltam a jelenleg fennálló Függetlenség/Demokrácia Képviselőcsoporttal kapcsolatban. Nagy-Britanniában a Munkáspárt néz szembe a megsemmisüléssel. Ennek egyik oka az eurofil fanatizmusuk, és biztosíthatom, hogy 2009-ben az Egyesült Királyság Függetlenségi Párt képviselői még nagyobb számban térnek majd vissza ide.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A kérdések pontosan azokat az információkat tartalmazzák, amelyeket a polgárok az Európai Uniótól tudni szeretnének. Mivel Wallström biztos asszony ma jelen van, kérem, engedje meg, hogy végigmenjünk ezeken a kérdéseken és esetleg összeállítsunk egy tájékoztatót, amelyben a kérdések és a válaszok eredményét az európai polgárok rendelkezésére bocsájtjuk, beleértve az internetes közzétételt is, hogy megismerjék, hogyan válaszolják meg a képviselőjük által a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett kérdéseket. Fantasztikus lenne az újságíróknak és az európai polgároknak is, ha ezt a választások előtt meg lehetne valósítani.

  Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr, biztos asszony, azért kértem szót, hogy válaszolhassak Leinen úr felszólalására. Leinen úr, kérem figyeljen ide egy pillanatra, az ön megjegyzéseiről szeretnék beszélni a saját kezdeményezésű jelentésekkel kapcsolatban. Az itt benyújtott és elfogadott saját kezdeményezésű jelentések minősége megkérdőjelezhető, de ha nem engedjük meg a módosításokat, akkor hogyan javíthatók a saját kezdeményezésű jelentések? Szeretném emlékeztetni, hogy a Parlament nem jogosult jogalkotás kezdeményezésére. A Bizottságtól függünk ebben a kérdésben. Hogyan közöljük a Bizottsággal, milyen kezdeményezéseket szeretnénk látni, ha korlátozzuk a saját kezdeményezésű jelentéseket vagy nem engedélyezzük a jelentések fejlesztését? Ha jól értem, a Szerződés vagy az egykor Alkotmánynak nevezett dokumentum szerint mi nem rendelkezünk a jogalkotás terén kezdeményezési joggal. Csak azt tehetjük, hogy a saját kezdeményezésű jelentések útján ismertetjük, mit szeretnénk. Sajnálatos dolog ezt lebecsülni, hiszen megfoszt minket egy lehetőségtől. Azt hiszem, ezt még egyszer át kellene gondolniuk – önnek is, Leinen úr, és az előadónak is.

  Íñigo Méndez de Vigo (PPE-DE). – (ES) Elnök úr, senkinek sem kell megvédenie az előadót, biztos vagyok benne, hogy meg tudja védeni magát, de meg kell mondanom, azért kértem szót, mert úgy gondolom, felszólalások némelyike túlzó volt.

Véleményem szerint ebben a Házban vitatkoznunk kell és érveket kell felsorakoztatnunk. Hallgattam Graefe zu Baringdorf úr felszólalását, és mindig eltér a véleményünk erről, de úgy gondolom, elnök úr, hogy a leírások, sértések és karikatúrák némelyike rombolja ezt az intézményt, és különösen azokat, akik felelősek értük. Mivel Franciaországban vagyunk, azt hiszem egy francia író mondta, hogy minden, ami szélsőséges, értéktelen. Ma volt néhány értéktelen felszólalás.

Értékeljük, amit Corbett úr véghezvitt, amely egyszerűen annyit, hogy leképezte, amit a Ház alelnökeinek csoportja tett, amelyben a Parlament minden képviselőcsoportja képviselve van. Ezt tükrözi a rendelet, amelyet megvitattunk vele, és nagyra értékeljük a munkáját.

  Richard Corbett, előadó. − Elnök úr, örülök, hogy az előző vita után még mindig barátok vagyunk, és szélesebb körű konszenzust érhetünk el ezeken a területeken.

Szeretnék tisztázni néhány pontot, amely vitára adott okot. A parlamenti kérdéseket illetően nem javaslunk semmilyen korlátozást a parlamenti kérdésekre, egyszerűen csak azt mondjuk, hogy ugyanazokat az irányelveket kellene alkalmaznunk az írásbeli kérdésekre is, mint amelyeket Parlamentként a Kérdések órájára alkalmazunk, azaz hogy a kérdéseknek az Európai Unió és a válaszadásra felkért intézmény hatáskörébe kell tartozniuk.

Nem kellene közösségi szinten sok pénzbe kerülő parlamenti kérdéseket feltenni az Egyesült Királyságban a nemzeti egészségügyi rendszer alá tartozó kórházakról és a személyzet áthelyezéséről az egyik kórházból a másikba, amelyeknek semmi köze az Európai Unióhoz. Ezt szerintem a józan ész diktálja, csak az UKIP és barátai tudják valamiféle összeesküvésként és cenzúraként leírni. Cenzúra? Olyan feltételek esetében, amelyeket mi magunk állítunk fel, és amelyről a mi elnökünknek kell döntenie, nem a Tanácsnak vagy a Bizottságnak? Ha ez a cenzúra, akkor istenem…

A második kérdés, amely vitára adott okot a beszédidő volt. Talán nem magyaráztam el teljesen korábban. Megtartjuk a viták szervezésének két jelenlegi módját és hozzáadunk egy harmadikat. Jelenleg tarthatunk teljes vitát, amely már lehet rövid vita is képviselőcsoportonként egy felszólalóval. Van lehetőségünk egyszerűsített eljárásra is, amelyben az előadó egyszerűen csak tesz egy kétperces nyilatkozatot a szavazáskor: ezt is megtartjuk.

A javaslatunk szerint hozzáadunk egy harmadik lehetőséget, a rövid bemutatást, amelynél a jelentés konszenzuális és saját kezdeményezésű, stb. és nem igényel teljes vitát, bár ez utóbbi mindig megmarad lehetőségként. A rövid bemutatási eljárásban az előadó bemutatja a bizottság következtetéseit, a Bizottság válaszol, és mindenki más, ha kívánja, írásban tehet hozzájárulást. Ez szélesíti a Parlament számára rendelkezésre álló lehetőségek körét, és nem korlátozza a képviselők jogait. Megsokszorozza a kérdések kezelésének rugalmasságát, és ezért újra a Ház figyelmébe ajánlom.

Végül néhány rövid kérdés. Rübig úrnak válaszolva a kérdések és a válaszok már megtalálhatók az interneten. Láthatók minden képviselő számára. Talán jobban ki kellene használnunk ezt a lehetőséget, de ettől függetlenül ott vannak, ez az eszköz már rendelkezésre áll. Baringdorf úrnak azt szeretném mondani, hogy igen, a jelentés valóban különbséget tesz a saját kezdeményezésű jelentések fajtái között. Az általa említett jogalkotási kezdeményezés nem tartozna az általunk javasolt egyszerűsített eljárás körébe: az általános eljárások hatálya alá esne, ahogy a jogalkotási kezdeményezés adott típusa megkívánja. Erről tehát gondoskodtunk.

Ami UKIP-hoz tartozó Batten úr rendkívül furcsa megjegyzéseit és a következő európai választásokra való utalásait illeti, majd meglátjuk. Igen, a pártja ugyanannyi mandátumot szerzett az Egyesült Királyságban a legutóbbi európai választásokon, mint a liberális demokraták, mivel körülbelül tízszer annyit költött, mint ők – Duff úr bólogat, ezek szerint igazam van. Meglátjuk, ez alkalommal hány milliomost tud megnyerni, hogy támogassák a kampányát, de remélem, a választók most tudatosabbak lesznek, miután látták a teljesítményét az Európai Parlamentben az elmúlt öt évben. Láthatták, mit jelent valójában, ha az UKIP-ből választanak valakit ide. Ha a választók ezt tudják, biztos vagyok benne, hogy nem szerepelnek majd ilyen jól a következő európai választásokon.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.