Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. július 8., Kedd - Strasbourg

5. Afganisztán stabilizálása: kihívások az EU és a nemzetközi közösség számára (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a vita (A6-0269/2008) André Brie (Külügyi Bizottság) jelentéséről, melynek témája Afganisztán stabilizációja: kihívások az EU és a nemzetközi közösség számára [2007/2208(INI)].

  André Brie, előadó. – (DE) Elnök úr, biztos úr, Jouyet úr, hölgyeim és uraim! Tegnap került sor Kabulban a legvéresebb támadásra 2001 óta: több mint 40 afgán és indiai ember meghalt és 140-en megsebesültek. Szeretnénk legmélyebb együttérzésünkről biztosítani az áldozatokat és kifejezni felháborodásunkat a támadásért felelős gyilkosok tette felett.

Akik követik az európai média híradásait és akik például olvasták a Daily Outlook Afghanistan mai számát, tudják, hogy mostanra az afganisztáni erőszak sokkal kiterjedtebbé és mindennapossá vált. Gyakorlatilag naponta lőnek le tanárokat, ami a talibán stratégia egyik legcinikusabb eleme. Az iskolákat és főleg a lányiskolákat porig égetik vagy bezárásra kényszerítik, a hidakat és utakat pedig felrobbantják. Európában nem szerepelt a hírekben, hogy vasárnap Nangarhar tartományban az Egyesült Államok vezette koalíciós erők támadást mértek egy esküvői mulatság résztvevőire és 23 embert megöltek, köztük az újdonsült feleséget. Hasonló támadásra került sor a szomszédos Uruzgan tartományban is. Karzai elnök nyomozást rendelt el.

Egyértelmű, hogy Afganisztánban a biztonsági helyzet az elmúlt három évben romlott. Azonban sok határozottan pozitív fejleményről is be lehet számolni, ilyen az oktatás és az egészségügyi politika terén elért előrelépés, az újjáépítési programban és a kábítószer-termelés felszámolása terén elért regionális siker, a kritikus és független média kialakítása néhány hihetetlenül bátor újságírónak köszönhetően, valamint aktív civil társadalom létrehozása sok területen és harcias női szervezetek felállítása.

A jelentésnek azonban vannak negatív oldalai is, mint az, hogy az ópiummák termesztése az ország valamennyi részén rekordszintet ért el, és e növény egyre nagyobb mértékben kötődik a gazdasághoz, valamint a bűnözés és korrupció emelkedő szintjéhez és a felkelő csoportok tevékenységéhez.

A nemzetközi élelmiszerválság tragikus hatással van afgánok millióira. A korrupció széles körben elterjedt a kormányzati körökben, sőt, innen ered. A jogállam nem áll megfelelő alapokon és Guantánamóhoz vagy az Egyesült Államok bagrami börtönéhez lehetne hasonlítani, amellett, hogy a világ kormányai alapvetően kétségbe vonják létezését.

A fundamentalista ideológiák az elmúlt években egyértelműen teret nyertek, még az olyan döntő fontosságú területeken is, mint a kormány és a parlament, és ez veszélyt jelent a sajtó és a média szabadságára és különösen a társadalmi egyenlőségről álmodó afgán nők és lányok reményeire.

Számomra még mindig a nők és lányok ellen családon belül, családi és helyi szinten naponta elkövetett borzalmas erőszak a legsúlyosabb és legégbekiáltóbb probléma, melyet a médiánk nagyrészt figyelmen kívül hagy. Sajnálom, hogy az időhiány miatt nem tudok ezzel részletesebben foglalkozni. Afganisztán és az afgán nép megérdemli legteljesebb mértékben elkötelezett támogatásunkat. 30 évi háború után, melyben több mint másfél millió ember vesztette életét, a nemzetközi közösségnek kötelessége teljes szolidaritást vállalni Afganisztánnal.

Az országot és társadalmát elpusztították a Szovjetunió stratégiái és megszálló háborúja, az Egyesült Államok, Pakisztán, Irán és egyéb országok által felfegyverzett mudzsahedin csoportok belső háborúskodása és a tálibok aljas uralma.

A jelentésünk megfontolt és valósághű képet ad. Elismeri az afgán nép által elért jelentős sikereket és megállapítja, melyek az afgán és egyéb kormányok politikai hibái. Legteljesebb támogatásunkról biztosítja az országot és egyértelművé teszi, hogy minden tekintetben elköteleztük magunkat a demokrácia és az emberi jogok, főként az afgán nők és gyermekek jogainak megalapozása mellett. Ez nemcsak általános elv, hanem konkrét követelmény is, ami Malala Dzsoját, Pervez Kambast és Latif Petramot illeti.

Az Európai Parlament e jelentéssel új stratégiát követel a nemzetközi közösség, valamint a civil társadalom újjáépítésére összpontosító afgán kormány részéről. Ezt a stratégiát támogatja az ENSZ afganisztáni különmegbízottja, Kai Eide is. Ez felettébb fontos lépés és örülök, hogy e Ház ilyen jelzést küldött.

Szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak a többi képviselőcsoportból, a Bizottságnak – és biztos asszony, az afganisztáni problémával csodálatos csapata foglalkozik Kabulban és Brüsszelben – és a Tanács különleges képviselőjének, valamint a jelentés elkészítésében részt vevő sok afgán és nemzetközi nem kormányzati szervezetnek.

Ezért azt kell mondanom, hogy ez még jobban megnehezíti számomra, hogy visszavonjam a nevem a jelentéstől. Nem tudtam meggyőzni a többséget, hogy az afganisztáni problémák nem oldhatók meg katonai eszközökkel. Ha itt a képviselők többsége a csapatok létszámának növelését követelné és ezáltal figyelmen kívül hagyná a tagállamok fenntartásait, az meggátolná a jelentésben szereplő valódi kérdések érvényesülését és ellentétes lenne személyes céljaimmal is. Figyelmen kívül hagyni Európa valamennyi népének többségi akaratát elfogadhatatlan Afganisztán számára – ezt jól mutatják az elmúlt napok eseményei – és teljességgel elhibázott stratégia.

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, nagy megtiszteltetés és kiváltság számomra, hogy első alkalommal szólalhatok fel az Európai Parlament előtt. Mielőtt rátérnék felszólalásom érdemi részére, Brie úrhoz hasonlóan az elnökség nevében én is határozottan elítélem a kabuli indiai nagykövetség ellen irányuló tegnapi támadást, amely több mint 40 polgári lakos – köztük több nagykövetségi alkalmazott – életét követelte és százakat sebesített meg. E támadás az Afganisztánban folyó konszolidációs és újjáépítési folyamat megingatására irányult. Az Európai Unió határozottan támogatja az afgán kormány és az afgán nép törekvéseit a stabil és demokratikus állam kiépítésére, és e tragikus események kiemelik a ma délelőtti vita jelentőségét és sürgősségét.

A Parlamenthez hasonlóan a Tanácsnak is meggyőződése, hogy Afganisztánban hosszú távú kötelezettségvállalásra van szükség. Arra kell törekednünk, hogy segítsünk a kormánynak kialakítani egy olyan modern és demokratikus állam által igényelt struktúrákat, amely képes megfelelően működni, biztosítani állampolgárai biztonságát, tiszteletben tartani a jogállamiságot és előmozdítani a gazdasági és társadalmi fejlődést.

Rá kell mutatnom, hogy az afgán hatóságok és a nemzetközi közösség együttes erőfeszítései lenyűgöző eredményeket hoztak, melyeket ki kell emelni: a csecsemőhalálozás aránya 25%-kal csökkent és 6 millió gyerek jár iskolába, akiknek egy harmada lány. E tekintetben elismeréssel kell adóznom Ferrero-Waldner biztos asszony és a Bizottság munkájának, mely e téren és a jogállamiság helyreállításával kapcsolatos valamennyi területen valósult meg.

Építenünk kell e sikerekre, azonban tisztában kell lennünk azzal is, hogy milyen mértékű kihívások állnak még előttünk, gondolok itt főként azokra, melyekről Brie úr is szót ejtett, vagyis a kormányzásra, a bizonytalanságra, a korrupcióra és a kábítószerekre, melyek együtt járnak és negatívan befolyásolják az intézmények rendes működését és az ország fenntartható fejlődését.

Ezért együtt kell dolgoznunk partnereinkkel a kábítószerek terén, hogy biztosítsuk a Biztonsági Tanács június 11-én elfogadott 1817. számú határozatának betartását, ez ugyanis lehetővé tenné a nemzetközi közösségnek, hogy fokozza a heroin előállításához használt kémiai prekurzorok illegális kereskedelme elleni küzdelmet.

A Parlamenthez hasonlóan a Tanács is rendkívüli fontosságot tulajdonít az afganisztáni demokratikus folyamatnak. A 2004. és 2005. évi választásokon az afgán nép nagyon világosan és határozottan a demokrácia és a stabilitás mellett szavazott, és segítenünk kell nekik, hogy meg tudják teremteni a legjobb feltételeket a közelgő, 2009-es elnökválasztás és a 2010-es parlamenti választás előkészítéséhez.

A Tanács érdeklődését rendkívüli módon felkeltette a Parlament által benyújtott és Brie úr által összefoglalt jelentés Afganisztánról és három konkrét kérdést kíván kiemelni. Az első az, hogy a Tanács reméli, hogy az afgán kormány nagyobb felelősséget vállal magára az afganisztáni újjáépítési és fejlesztési folyamatban. Továbbá minden területen hangsúlyozni kell, hogy az afgán embereknek is fel kell vállalniuk a rájuk háruló felelősséget és hogy biztosítékokra van szükség a felelős kormányzás terén; ebből fakad az afgán hatóságok kötelessége, hogy teljesítsék ezzel kapcsolatos kötelezettségvállalásaikat.

Másodszor, a Tanács kiemeli, hogy az afgán kormánnyal szoros együttműködésben tovább kell haladni afelé, hogy a nemzetközi közösségen belül kialakuljon egy egységes elképzelés a közös célkitűzések megvalósításának módjáról, miközben különös figyelmet kap az, hogy a végrehajtott intézkedések katonai és civil vonatkozásukat tekintve koherensek legyenek. Ezt a megbízást kapta Kai Ede, az ENSZ új afganisztáni különmegbízottja, és a Tanács teljes támogatásáról kívánja őt biztosítani feladata ellátása során. Ugyanezzel kapcsolatban a Tanács úgy véli, hogy meg kell erősíteni az UNAMA (az ENSZ afganisztáni segítségnyújtási missziója) kapacitásait, hogy jelen lehessen a teljes területen, főként az ország déli és nyugati részén.

Harmadik és utolsó észrevételünk Brie úr jelentésével kapcsolatban az, hogy elengedhetetlen javítani az együttműködést és a kapcsolatokat Afganisztán és a szomszédos országok között ahhoz, hogy az országban a tartós stabilitás biztosított legyen, főleg annak ismeretében, hogy a Brie úr által világosan kiemelt problémák némelyike – főként a kábítószer-előállítás és –kereskedelem – többdimenziós.

Mindenesetre a Parlament jelentéséhez fűzött rövid észrevételek nem gyengíthetik azt a tényt, hogy általánosságban a Tanács és a Parlament nagyon hasonló véleménnyel rendelkezik az Afganisztánban alkalmazandó stratégiáról. Szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy üdvözöljem és támogassam a Brie úr jelentésében foglalt kezdeményezést, melynek célja megerősíteni az Európai Parlament és az afgán parlament közötti együttműködést.

Mindezen okoknál fogva az Unió továbbra is jelentős szerepet játszik a nemzetközi közösség mobilizálásában Afganisztán megsegítése céljából. E cél képezte a Tanács május 26-i határozatainak alapját, melyekhez az ihletet nagyrészt a június 12-én Párizsban megtartott, Afganisztán támogatására irányuló nemzetközi konferencián elvégzett munka adta. E konferencia nagy siker volt Afganisztán számára, éppúgy, mint az Európai Unió számára, amely teljes egészében keresztülvitte az ország fejlesztésének fő elemeivel kapcsolatos álláspontjait.

El kell mondanom, hogy néhány hónappal korábban, a NATO április 2-4-i bukaresti csúcstalálkozóján a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője Karzai elnökkel és az ENSZ főtitkárával együtt részt vett a kormány- és államfők találkozóján, melynek témája Afganisztán volt. Azok az országok, melyek részt vesznek a Nemzetközi Biztonsági Támogató Erőkben (ISAF), melyek állományának mintegy a felét az Unió tagállamai adják, Bukarestben új stratégiát fogadtak el közös kötelezettségvállalásukra, amely a következő négy elven alapul: határozott és hosszú távú kötelezettségvállalás; biztonsági kérdésekben nyújtott támogatás a fejlettebb afgán vezetés és felelősség érdekében; a nemzetközi közösség átfogó megközelítése az újjáépítéshez; és egy közös politikai stratégia Afganisztán szomszédainak, köztük Pakisztán bevonásával.

Végezetül szeretnék kiemelni néhány területet, ahol az Európai Unió jelentős szerepet játszik és ahol tevékenysége elengedhetetlen az állam kapacitásainak megerősítéséhez és az afganisztáni jogállamiság megszilárdításához. Először is, amint tudják, az Unió 2002 óta különleges képviselővel rendelkezik, aki jelenleg Francesc Vendrell. Mára megoldódtak a logisztikai jellegű nehézségek, melyek kezdetben az EUPOL misszió felállításakor merültek fel. Az EUPOL főként a belügyminisztérium reformjában és az afgán rendőrség stratégiájának kidolgozásában vesz részt.

Végül szeretnék rámutatni, hogy azáltal, hogy az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa utolsó ülésén, május 26-án úgy határozott, hogy meg kívánja kettőzni az afganisztáni rendfenntartó misszió létszámát, az Európai Unió egyértelmű üzenetet küldött fokozott afganisztáni szerepvállalásáról mind afgán partnereinek, mind a nemzetközi közösségnek. Az EUPOL létszáma növelésének az elmúlt napok erőszakos cselekményei ellenére javítania kell intézkedéseink láthatóságát és eredményességét a rendfenntartó erők reformjához kapcsolódó döntő fontosságú ágazatokban.

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. – (DE) Elnök úr, soros elnök úr, tisztelt parlamenti képviselők, Brie úr! Először talán németül szólnék pár szót és megköszönném e fontos és elsőrangú jelentést, valamint azt, hogy ilyen csodálatos módon működtek együtt kabuli és brüsszeli munkatársaimmal. Szeretnék csatlakozni az Ön és a Tanács soros elnöke által elmondottakhoz. Valóban tragikus, hogy tegnap ismét ilyen csapás tanúi lehettünk, mint az említett terrortámadás. Egyrészt természetesen ki kell fejeznünk legmélyebb együttérzésünket, másrészt azonban gondolnunk kell az áldozatokra is. Sajnálatos, hogy épp ilyen körülmények közepette kell a mai vitának megtörténnie.

a Bizottság tagja. − Hadd mondjam el, hogy e rendkívül átfogó jelentés nagyon fontos a mostani nehéz és bizonytalan biztonsági helyzetben, és nem hagyhatjuk – nem is fogjuk –, hogy az Afganisztán visszafejlesztésére törekvők kerekedjenek felül.

Az elmúlt hónapok alatt és főleg e jelentés elkészülte során nagyon szorosan együtt dolgoztunk az előadóval. Meg szeretném köszönni azt az érdeklődést, mely elsősorban az Európai Parlament két afganisztáni látogatásában nyilvánult meg, másodsorban pedig 2007 novemberében, amikor ismét fogadtak Brüsszelben képviselőket a Wolesi Jirgából, ami jelzésértékű volt számukra. Elkötelezett küldöttséggel dolgoztunk az Afganisztánhoz fűződő kapcsolatokon; Önök nagyon közelről követik a fejleményeket, és megpróbálunk segíteni, ahol tudunk.

Végül, a jelentés azzal a központi kérdéssel foglalkozik: hogyan tudjuk megteremteni Afganisztán stabilitását, milyen kihívásokkal kell szembenéznie a nemzetközi közösségnek és hogyan tudunk ezekkel megküzdeni? Ugyanebben a szellemben a nagy fontosságú párizsi konferencián világosan elmondtuk, hogy le akarjuk küzdeni a terrorizmus fenyegetését, ugyanakkor azonban saját közvéleményünk is mindenütt kihívás elé állít minket, mivel nem mindig értékelik a kihívásokat és nem mindig fogadják örömmel a terrorfenyegetés leküzdésével járó erőfeszítéseket.

Úgy vélem, hogy a párizsi konferencia arra is nagyon fontos és jó alkalom volt, hogy felülvizsgáljuk a stratégiánkat és még világosabban összpontosítsunk a lényegre. A Bizottság 2002 és 2007 között 1,2 milliárd eurót szánt erre a célra. Főként a következő területeken dolgoztunk: az első jobb biztonsági helyzet kialakítása Afganisztánban a rendőrök fizetésének finanszírozása révén, szorosan összekapcsolva ezt az afganisztáni rendfenntartó erők támogatásával és reformjával; a második az alternatív megélhetési lehetőség biztosítása az ópiummák-termesztőknek és így segítségnyújtás a kábítószer-termelés felszámolásában; a harmadik az afgánok életének javítása – itt főként az egészségügyi ellátásra összpontosítottunk, ahol már az elmúlt években is tagadhatatlan sikereket értünk el; és hozzátenném azt is, hogy az infrastruktúra és a regionális integráció fejlesztéséhez is hozzájárultunk tranzitkapcsolatok, mint a Dzsalalabadot Kabullal összekötő főút kiépítése által.

A párizsi konferencia azonban határozott politikai üzenetet is közvetített a már régóta esedékes változásokról. E változások elengedhetetlenek, ha meg akarjuk valósítani az Afganisztánnal való együttműködési megállapodásból fakadó kölcsönös kötelezettségeket és a nemzetközi erőfeszítéseket – valamennyi erőfeszítésünket – ténylegesen sikeressé akarjuk tenni. Mindannyian tudjuk, hogy emiatt több és jobb koordinációra van szükség valamennyi érintett szereplő között. Én is elismeréssel nyilatkozom Kai Eidéről, akit sok éve ismerek és aki kiváló ember. Központi szerepet játszik majd, és biztosíthatom Önöket, hogy nagyon szorosan fogunk vele együttműködni.

De természetesen látjuk azt is, hogy afgán partnereink részéről is szükség van valódi kötelezettségvállalásra. Valóban több részt kell vállalniuk államépítő folyamatukban, és ennek természetes velejárója a saját felelősség és egy jövőbeli stabil állam elgondolása. Közeledünk a 2009-es és 2010-es választásokhoz, a kormány számára kétségtelenül kulcsfontosságú, hogy visszanyerje legitimitását, melyet tönkretett a korrupció és a gyenge kormányzás, főként a tartományokban, és ezért különböző módokat vizsgálunk meg arra, hogy hogyan lehet a legjobban támogatni a választási folyamatot.

Afganisztán válaszúton van. A demokratikus államépítés korai eredményei – nevezetesen az emberi jogok, a szólásszabadság és a média szabadsága – közül sokra nagy nyomás nehezedik. Ilyen körülmények között nehezen tud kibontakozni egy civil társadalom. Ezzel összefüggésben felbecsülhetetlen értékű az Önök kötelezettségvállalása itt a Parlamentben – és még egyszer köszönetet mondok az előadónak – és együttműködésük az afgán parlamenttel, a Wolesi Jorgával. Úgy vélem, hozzá tudnak járulni a demokratikus folyamat elősegítéséhez.

Európai Unióként – és ezzel szeretném befejezni – felelősek vagyunk támogatni Afganisztánt, nemcsak az afgán emberek és az egész régió stabilitása érdekében, hanem Európa érdekében is. Ezt is világosan el kell mondanunk az adófizető polgárainknak.

  Carlo Fatuzzo, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, tudtam, hogy két percet kaptam, de nem kívánok hosszasan beszélni. Szeretném megköszönni Brie úr elkötelezettségét és lelkesedését, mellyel ezen a jelentésen dolgozott, és szeretném arra kérni, hogy ne vonja vissza a nevét, mivel nagyon jó munkát végzett, akárcsak a többi árnyékelőadó és jómagam. Hogy mit mondjunk? Hogy mit tegyünk egy Afganisztán számára ily döntő fontosságú pillanatban? A tegnap történtek tanúsítják, hogy Európa és mások kötelezettségvállalása Afganisztánban felettébb fontos.

Amit e jelentésben követelünk, az elsősorban erőteljesebb kötelezettségvállalás a katonai jelenlét tekintetében, mivel enélkül semmire sem jutunk, másodsorban pedig azon kötelezettségvállalás fokozása, mely a demokratikus intézmények fejlesztésére irányul az új Afgán Köztársaságban, amely az elmúlt 30 vagy még több év alatt a teljes törvénynélküliség állapotába süllyedt és ami a legrosszabb, a nemzetközi terrorizmus középpontjában áll.

Amikor figyelmünket elkezdtük a szeptember 11. utáni nemzetközi terrorizmus jelenségére fordítani, elmentünk Afganisztánba, majd Irakba, és arra a következtetésre jutottunk, hogy viperafészekbe léptünk. Jelenleg a terroristák utolsó végvára – mint Hitler berlini bunkere – Afganisztán. Megpróbálnak átrendeződni, bosszút állni Afganisztánon az Irakban a múltban és jelenleg elszenvedett vereség miatt.

Mi az Európai Parlamentben ennek megfelelő üzenetet küldhetünk, ha a lehető legtöbben e jelentés mellett szavazunk.

  Ana Maria Gomes, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) Gratulálok az előadónak, André Brie-nek a súlyos afganisztáni problémák alapos elemzéséhez és főként ahhoz, hogy úgy igyekezett megszövegezni a jelentést, hogy valamennyi politikai képviselőcsoport megszavazhassa a kompromisszumos módosításokat.

Sajnálatos módon a bizottsági szavazás során a kompromisszumos módosításokban foglalt két fontos elgondolás áldozatul esett a képviselők politikai előítéleteinek, akik úgy döntöttek, hogy inkább figyelmen kívül hagyják a problémákat, melyekkel a nemzetközi közösségnek Afganisztánban kell szembenéznie és melyeket rémisztően illusztrál a kabuli indiai nagykövetséget érő tegnapi öngyilkos támadás. Ennek következtében nem kapott hangsúlyt az, hogy a nemzetközi közösségnek újra kell értékelnie civil és katonai stratégiáját, és ugyanez történt azzal a résszel is, amely az emberek egyre növekvő elégedetlenségét hangsúlyozta a kormányzati intézmények közt egyre terjedő korrupció kapcsán.

Ennek kapcsán arra kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a PSE képviselőcsoport által javasolt módosításokat, hogy a jelentés újra visszanyerje az egyensúlyát. Hogy lehet, hogy e Ház Afganisztánról szóló jelentése nem tesz említést arról a szerepről, melyet Pakisztán és annak katonai rezsimje játszik, amely oly sok éve kormányozza rosszul az országot? Hogy lehet, hogy mi, az Európai Parlament képviselői figyelmen kívül hagyjuk szövetségesünk, az Egyesült Államok titkos börtöneit Kabulban és nemcsak ezt? Miért utasítják el egyes képviselők az afgán igazságügyi rendszert érő jogos kritikát? A PSE képviselőcsoport álláspontja világos: lehet támogatni a nemzetközi csapatok nagyobb jelenlétét Afganisztánban úgy, hogy közben igenis szükségesnek tartjuk az ISAF (Nemzetközi Biztonsági Támogató Erők) katonai stratégiájának újraértékelését. Lehet úgy támogatni az Európa és az Egyesült Államok közötti szoros együttműködést, hogy közben nem hunyunk szemet a Bush-kormányzat által a terrorizmus elleni harc nevében elkövetett bűncselekmények felett.

Végezetül lehet úgy támogatni az afgán intézményeket, hogy közben felhívjuk a figyelmet komoly hiányosságaikra. Európa csak akkor lesz képes stratégiai szerepet játszani Afganisztánban, amikor nem fél többé attól, hogy megmutassa saját elképzeléseit az ország jövőjéről. Miért ne kezdjük ezt el itt és most ezzel a jelentéssel?

  Samuli Pohjamo, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr, én is szeretnék gratulálni Brie úrnak a jó jelentéséhez. Alaposan és különböző szempontokból tárgyalta ezt a nehéz témát.

Az Afganisztán előtt álló elsődleges kihívás a biztonság helyreállítása és egy működő állam kialakítása. Ez nehéz feladat, mivel Afganisztánban a biztonsági helyzet inkább romlott, mint javult. A biztonsági helyzet javítása nélkülözhetetlen követelmény mindenféle fejlődéshez, azonban a katonai megoldás egyedül nem oldja meg az ország összetett problémáit, amint az előadó is megállapította.

Az egész társadalom újjáépítése, a jogállamiság megvalósítása, a demokrácia és az emberi jogok javítása, az egyenlőség előmozdítása és működőképes kormány, oktatási intézmények és egészségügy kiépítése az egész ország számára hatalmas feladat. Afganisztánnak a vidéki területek átfogó fejlesztéséhez és az ópiumtermesztőknek kínált alternatívák kidolgozásához is szüksége van egy programra.

Mindez szintén azt igényli, hogy az Európai Unió járuljon hozzá nagyobb mértékben Afganisztán támogatásához és újjáépítéséhez. Az Uniónak törekednie kell arra is, hogy a nemzetközi közösség tevékenységeit koordináció révén hatásosabbá tegye.

Szeretném még kihangsúlyozni, hogy az Afganisztánban alakuló civil társadalom mennyire fontos a jogállamiság és a demokrácia megerősödéséhez és az erőszak kultúrájának legyőzéséhez. Ebben a munkában rendkívül lényeges a független, pluralista kommunikációs eszközök fejlődése és cselekvési szabadsága. E téren még mindig sok teendője van Afganisztánnak.

  Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, Afganisztán történelmének elmúlt 30 évét szovjet megszállás, polgárháború, majd a tálibok uralma jellemezte. Emiatt sikerként kell kezelni a Tartós Szabadság Műveletet, melyet az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Lengyelország, Csehország, Franciaország és Románia indított el a jelenlegi ISAF misszióval együtt, amely az Európai Unió szinte minden tagállamából származó erőkből állít össze egy katonai koalíciót. Az oktatási rendszer jobban működik, az egészségügyi rendszer jobban működik és Hamid Karzai kormánya nagyon nehéz körülmények között ellenőrzése alatt tartja az ország jelentős részét. A terrorizmus újjáéledése 2007-ben csak egy dolgot jelenthet számunkra: Afganisztánnak az Európai Uniótól és a NATO-tól több pénzügyi, politikai és katonai támogatásra van szüksége. A baloldal által javasolt módosításokban látszó eltérő megközelítés az önzés, a képmutatás és a rövidlátás megnyilvánulása lenne.

  Angelika Beer, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, paradox helyzetben vagyunk. A képviselőcsoportom azt javasolja, hogy mindenki olvassa el Brie úr eredeti jelentését, hogy megértsék az Afganisztánban előttünk álló kihívások jellegét. Az történt ugyanis, hogy a Külügyi Bizottság többsége egyszerűen módosította és törölte azokat az intézkedéseket, melyekre oly sürgős szükség van. Egyszerűen nem mondhatjuk azt, hogy több csapatot, minden folytatódjon úgy, ahogy eddig, minden rendben van. Semmi sincs rendben! A tegnapi támadás ezt megmutatta. Felül kell vizsgálnunk a katonai stratégiát, össze kell hangolnunk az összes különböző kezdeményezést. Ezt akartuk együtt elérni.

A képviselőcsoportom a szocialista képviselőcsoporttal közösen nyújtott be módosítási javaslatokat, hogy most küzdjünk e fontos cél eléréséért, Brie úr. Az Ön által az elmúlt évek során végzett munka iránti tisztelettel mondom: arról vitatkozunk, hogy mi a helyes álláspont, melyet fel kell vállalnunk, és gyáva dolog Öntől, hogy – csak azért, mert a képviselőcsoportja hátba szúrta és egy enyhén eltérő állásfoglalás miatt, amely szintén azt mondja, hogy szükség van csapatokra, de megfelelően kell eljárni – behúzza fülét-farkát és azt mondja, hogy visszavonja a nevét. Ez nem segít az afgán embereken, sem az Európai Parlamentnek egy koherens Afganisztán-stratégia kidolgozásában.

Szeretnék mindenkit arra kérni, hogy szavazza meg a módosításokat, és akkor teljesítjük a kötelességünket: a kötelességünket azok iránt, akiket odaküldünk, a rendőrök és katonák iránt, valamint azok iránt, akiknek segíteni akarunk, vagyis az afgán nép iránt.

  Vittorio Agnoletto, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Rendkívül hálás vagyok André Brie-nek az általa elvégzett munkáért és teljes mértékben támogatom elhatározását, hogy aláírását visszavonja. Az állásfoglalást megváltoztatták és most egy olyan országról szól, amelyben nagyon magas volt a választások részvételi aránya, de közben elfeledkezik arról, hogy a lakosság a fegyveres csoportok folyamatos fenyegetésének árnyékában szavazott.

Az állásfoglalás nem említi a Karzai-kormányban lévő hadurakat, nem ítéli el határozottan a Tartós Szabadság Műveletet, amely az egész országban szedi civil áldozatait. Támogatja a NATO lépéseit, és figyelmen kívül hagyja azt, hogy Afganisztánban jelenleg éppen főként a NATO ottani jelenléte miatt nincs biztonság. Továbbá az ópiumtermelés folyamatos növekedése láttán nem tesz említést olyan kísérleti projektek esetleges beindításáról, melyek az ópiumot morfium előállítására használnák, bár az Európai Parlament már elfogadott erre vonatkozóan egy konkrét állásfoglalást.

Az állásfoglalásnak azonban kétségtelenül pozitív vonása, hogy foglalkozik Malala Dzsoja és más aktivisták sorsával, ez önmagában azonban nem elég ahhoz, hogy a küldöttségünk ne szavazzon a jelentés ellen.

  Bastiaan Belder, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Az Európai Unió tagállamai és egyéb, távolabbi országok polgárai az afganisztáni békefolyamatért és újjáépítésért életüket kockáztatják. Mindannyian megérdemlik a legnagyobb tiszteletet és a Parlament teljes támogatását, nem kevésbé az imáinkat, hogy Isten óvja meg őket, mivel küldetésük továbbra is rendkívül veszélyes. A tegnap reggeli kabuli gyilkos támadás újabb bizonyítékot nyújt erre.

Szeretném arra kérni a Tanácsot és a Bizottságot, hogy foglalkozzanak az összetett afganisztáni helyzet két konkrét problémájával. Afganisztán stabilizációja csak hajszálnyival lesz több, mint a Nyugat egy óhaja, ha nincs hatásos stratégia a tálibok észak-pakisztáni térnyerése ellen. A NATO-erők keze emiatt gyakorlatilag meg van kötve.

A második probléma Afganisztánban a mezőgazdaság korszerűsítésének sürgős szükségessége. E téren a legnagyobb akadály az ország jelentős részein uralkodó tartós bizonytalanság. Az ENSZ statisztikái olyan világossá teszik ezt, mint a nap: minél nagyobb a bizonytalanság a régióban, annál nagyobb mértékben virágzanak a mákmezők. Tisztelt Tanács és Bizottság, kívánom, hogy minden lehetséges bölcsesség és kitartás birtokában vegyenek részt Afganisztán stabilizációjában.

  Koenraad Dillen (NI). – (NL) Mind egyetértünk abban, hogy a világ negyedik legkevésbé fejlett országának helyzete továbbra is tragikus, annak ellenére, hogy az ország újjáépítésének kezdete óta számos bátorító jelet láthattunk. A problémák persze nemcsak katonai és stratégiai jellegűek, de a tálibok feletti teljes győzelem természetesen elengedhetetlen feltétel egy olyan életképes állam kiépítéséhez, amely független igazságügyi rendszerrel és kritikus médiával rendelkezik. Ami ezt az utolsó pontot illeti, helyeslem, hogy a jelentés rámutat arra, hogy az afgán alkotmány még mindig nem biztosítja a vallásszabadságot, mivel továbbra is bűncselekménynek számít, ha valaki elhagyja az iszlám vallást. A Nyugat által támogatott rezsimnek ezért további erőfeszítéseket kell tennie.

Amit hiányolok a jelentésből, az annak kimondása, hogy a tálibok feletti győzelemhez szükség van egy Pakisztánra vonatkozó stratégiára is, hiszen Pakisztán továbbra is biztos menedék a terroristák számára: mindenki tudja, hogy logisztikai támogatást nyújt e terroristáknak, amint az tegnap ismét nyilvánvalóvá vált a kabuli indiai nagykövetség elleni támadásban. Ennélfogva az Afganisztán-stratégiának az egész régióra vonatkozó stratégiának kell lennie, máskülönben kudarcra van ítélve.

  Nickolay Mladenov (PPE-DE). - Elnök úr, hadd kezdjem azzal, hogy én is elítélem az indiai nagykövetség elleni támadást és részvétemet fejezem ki főként Mehta dandártábornoknak és Rao úrnak és családjaiknak az indiai nagykövetségről. Remélem, hogy ez a támadás nem fogja elrettenteni az Afganisztán újjáépítésében fontos szövetséges Indiát a további segítségnyújtástól.

Nagyobb tragédia is van Afganisztánban, mint az épületek pusztulása, és ez az emberi élet és az emberek elpusztítása, amely 35 éve folyik. Az újjáépítéshez és az életek újra felépítéséhez egy ily megviselt országban nagyobb erőfeszítésre és több időre lesz szükség, mint gondoljuk.

Afganisztánnak elsősorban nagyobb, nem pedig kevesebb biztonságra van szüksége. Örülök, hogy a jelentés egy – Afganisztánban is meglévő – konszenzust tükröz arról, hogy politikai megoldás csak akkor lehetséges, ha továbbra is katonai nyomás alatt tartjuk a tálibokat és a felkelőket. Fenn kell tartanunk ezt a nyomást, ha politikai megoldást keresünk a helyzetre. Támogatnunk kell az afgán kormány stratégiáját, mely szerint tárgyalni csak olyan tálibokkal lehet, akik elfogadják az alkotmányt és leteszik a fegyvert. Ők újra helyet kaphatnak a politikai folyamatban.

Támogatnunk kell Hamid Karzait és az afgán kormányt abban, hogy újra átvegyék az ellenőrzést országuk és annak szakpolitikai kezdeményezései fölött. Ezért nagy örömmel hallottam, amit Ferrero-Waldner biztos asszony mondott a jövő évi választásokról. Afganisztánnak erős kormányra van szüksége, elkötelezett kormányra, amely előre néz és nem hátra a múltba.

Végezetül hadd mondjam el még egyszer, hogy úgy vélem, a Bizottság kiváló munkát végez az afganisztáni segélyprogramjaink megszervezése terén. Ki kell emelnem Kretschmer nagykövet úr és természetesen a különleges képviselő, Vendrell úr kiváló munkáját az Európai Unió képviseletében. Ma határozott üzenetet kell küldenünk az Afganisztánban lévő embereinknek, katonáinknak és rendfenntartóinknak és a Tanácsnak, hogy folytassák megkezdett munkájukat.

  Libor Rouček (PSE). - (CS) Hölgyeim és uraim, ahhoz, hogy sikeresen megoldjuk az Afganisztánt sújtó biztonsági, politikai, gazdasági és társadalmi problémákat, pusztán a katonai megoldásnál többre van szükség. A felkelőkre nehezedő katonai nyomásnak erőteljes politikai folyamattal kell párosulnia, valamint egy párbeszéddel a lakosság azon részeivel, melyek elismerik az alkotmányt és hajlandóak letenni a fegyvert. Az a véleményem, hogy az Európai Uniónak nagyobb mértékben kell támogatnia Afganisztánt, hogy kiépítse saját államát, amely erősebb demokratikus intézményekkel rendelkezik, melyek képesek biztosítani a területi sértetlenséget, az állam egységét, valamint a gazdasági és társadalmi fejlődést. Jelenleg főként az ország déli része igényel sürgős segítséget. A közigazgatási intézmények megerősítését és az ország irányítási feladatainak az afgán hatóságok általi fokozatos átvételét azonban az emberi jogok tényleges és mindenkire kiterjedő védelmének kell kísérnie a jogállamiság keretei között. Tartós és fenntartható siker nem érhető el e védelem nélkül.

  Gerard Batten (IND/DEM). - Elnök úr, mindannyian emlékszünk, mi volt az elsődleges oka Afganisztán megszállásának: az Egyesült Államokat érő szeptember 11-i terrortámadás, melyet a háttérből az Al-Kaida irányított afganisztáni bázisairól, a tálibok védelmét élvezve. Az Egyesült Államok – szövetségeseivel, főként az Egyesült Királysággal együtt – sikeres támadást indított, hogy az Al-Kaidát kikényszerítse menedékéből. A Nyugat komoly katonai erői úgy léptek fel a terrorizmus ellen, ahogy kellett.

E jelentés azt állítja, hogy a NATO jelenléte létfontosságú az ország jövőjének biztosításához. Való igaz, hogy csak a szabad és demokratikus világ NATO-ban egyesülő együttes hadereje védheti meg demokratikus szabadságunkat a támadástól, de nagyon kétlem, hogy valóban van esély rá, hogy beoltsunk demokráciával egy olyan országot, amelyben még soha nem volt demokrácia, főleg ahol az egyeduralkodó vallási ideológia ellenszenvet érez a Nyugat liberális demokráciáról alkotott véleményével szemben.

  Slavi Binev (NI). - (BG) Képviselőtársak, Afganisztán immár hét éve katonai beavatkozás helyszíne. 2008 júniusában az Európai Unió több mint 23.000 fős katonai állományt támogat. A nemzetközi közösség jelentős gazdasági segélyben részesíti Afganisztánt, és állandó erőfeszítések irányulnak az ország infrastruktúrájának helyreállítására. Ezen erőfeszítések eredményeképpen a kormány mindössze Afganisztán területének egyharmada felett gyakorol ellenőrzést.

Ezen eredmények láttán nem értem a vágyat, hogy növeljük az Európai Unió által Afganisztánnak nyújtott pénzügyi támogatást. Miért kellene az európai adófizetők pénzét kevés bizonyított eredményt hozó kezdeményezésekre költeni? A törvény elsőségének biztosítására és az igazságügyi rendszer javítására vágynak, de képes lesz a jelenlegi kormány fenntartani ezeket, figyelembe véve, hogy saját hatalmának elsőségét sem képes biztosítani az országban? Mi segítünk helyreállítani Afganisztán rendfenntartó erejét, de miért olyan tisztviselőket kapunk eredményül, akik nem tartják tiszteletben az emberi jogokat és visszaélnek hivatali pozíciójukkal?

Nyilvánvaló, hogy ha azt szeretnénk, hogy Afganisztán egy nap megszűnjön feszültségforrás lenni és elfoglalja a nemzetközi közösségen belül az őt megillető helyet, akkor nekünk az európai intézményekben komolyan át kell gondolnunk jelenlegi szakpolitikáinkat és az alkalmazott stratégiákat.

  Robert Evans (PSE). - Elnök úr, szeretnék visszautalni az állásfoglalás 16. pontjára, melyben azt mondjuk, hogy „Afganisztán biztonsági problémái összetettebbek egy puszta terrorizmus elleni háborúnál és ezért a katonai megoldásnál többet igényelnek”. Úgy gondolom, ez volt képviselőtársaim, Rouček úr és Pohjamo úr korábban elhangzott mondandójának lényege. Sok történelmi példát ismerünk, melyek azt mutatják, hogy a katonai erő sok körülmény között képes véget vetni a konfliktusoknak és egy mintegy békés megoldást kínálni, de e történelmi tanulságokból tudjuk azt is, hogy maradandó megoldást csak demokratikus intézmények nyújthatnak az adott országok népének támogatásával.

E területen előrelépéseket érünk el Afganisztánban, és Ferrero-Waldner biztos asszonynak igaza van, amikor azt mondja, hogy az afgán kormánynak most egyértelműen tiszteletben kell tartania az emberi jogokat és a szólásszabadságot, ha a helyreállítás a cél. Az utolsó választásokon Afganisztánban láttam nőket szavazni, ami jelentős előrelépés. Ezekre kell építenünk, és Pakisztánnal is együtt kell dolgoznunk, hogy helyreállíthassuk a térség békéjét.

  Emilio Menéndez del Valle (PSE). - (ES) Elnök úr, júniusban több nemzetközi katona halt meg Afganisztánban, mint Irakban. Szintén júniusban a tálibok láthatósága és hatalma egyre nyilvánvalóbbá vált Pesavarban, amely a konfliktus szempontjából döntő fontosságú pakisztáni város.

Pakisztánban azt állították, hogy a fegyveres erők titkos békemegállapodásokat kötöttek az afgán és pakisztáni talibán vezetéssel, és úgy tűnik, hogy a pakisztáni hadsereg figyelmét jobban leköti az indiai határ, mint az afgán. Továbbá, amint számos felszólaló említette, tegnap negyven ember vesztette életét a kabuli indiai nagykövetség kapujában.

A kérdésem tehát a következő: nem érkezett el az idő, hogy fontolóra vegyünk egy másik fajta stratégiát?

ELNÖKÖL: MORGANTINI ASSZONY
alelnök

  Vural Öger (PSE). – (DE) Elnök asszony, a külföldi katonák számára június volt a legvéresebb hónap a talibán rendszer 2001-es vége óta. Több mint 48 koalíciós csapat tagjai vesztették életüket, többen, mint Irakban, ugyanabban az időszakban. Az év kezdete óta az erőszak Afganisztánban több mint 2.200 ember életét követelte. Afganisztánban nem egy elszigetelt konfliktus folyik, hanem egy regionális háború, amely még tovább is fejlődhet. A helyzet most súlyosabb, mint 2001-ben.

E riasztó helyzet láttán Európának továbbra is abszolút prioritásként kell kezelnie Afganisztánt. Az európai csapatok jelenléte és az Unió polgári műveletei az országban döntő fontosságúak. A hosszú bizottsági tárgyalások után támogatom az állásfoglalási indítványunk végső változatát, amely sok kulcselemet tartalmaz, például az afgán biztonsági erők módszeres képzését, a civil társadalom újjáépítésének adott nagyobb hangsúlyt és a nemzetközi szervek közötti jobb koordinációt.

  Anna Ibrisagic (PPE-DE). - (SV) Elnök asszony, miután végighallgattam a mai vitát és elolvastam az összes módosítást, az az érzésem támadt, hogy egyesek úgy gondolják, hogy csak a párbeszéd jó és hasznos és mindenféle katonai jelenlét rossz és ellentétes eredményre vezet. Nem tudom, hogy az itteni képviselők közül hányan háborús menekültek, de én az vagyok. Tudom, hogy civil együttműködésre és katonai jelenlétre egyaránt szükség van. Háborús tapasztalatom azt mutatja, hogy azoknak, akik a legjobban felkészültek a párbeszédre, nincs hatalmuk, míg az erőszakot alkalmazók, az illegális kereskedők és a hadurak, akik igenis rendelkeznek hatalommal, ritkán hajlandóak bármiféle párbeszédre. Ezért a katonai és civil módszerek kombinációjára van szükség, ha komolyan meg akarjuk szakítani az erőszak és a szegénység ördögi körét Afganisztánban.

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). - (SK) A terrorcselekmények és erőszakos felkelés erőteljes fokozódásának lehetünk tanúi Afganisztánban. A nemzetközi közösség nem tolerálhatja a kábítószer-kereskedelemből finanszírozott terrorszervezeteket és nem engedhet nekik.

E terrorszervezetek fő célja az, hogy viszályt szítsanak a NATO szövetségesek között és így azt a benyomást keltsék, hogy lehetetlen Afganisztánban békét teremteni. Ily módon veszélyeztetik nemcsak a régió, hanem az egész világ biztonságát. Az Unió Afganisztánnal kapcsolatos biztonságpolitikáját ezért dinamikusabbá és rugalmasabbá kell tenni, és be kell építeni olyan konkrét rövid és hosszú távú intézkedéseket, melyek célja az afgán társadalom, az intézmények és a jogállamiság helyreállítása, valamint Karzai elnök támogatása. Az Európai Közösségnek továbbra is támogatnia kell azokat az intézkedéseket, melyek már hozzájárultak az ország előrehaladásához, főként azokat, melyek a lakosság alapvető szükségleteinek kielégítését segítik és hozzáférhetővé teszik az egészségügyi ellátást.

  Dragoş Florin David (PPE-DE). - (RO) Továbbra is Afganisztán marad a legnagyobb kihívás a nemzetközi közösség számára az ottani terrortevékenység, a kábítószer-termelés fokozódása és az erőszakos cselekmények számának emelkedése miatt.

Ezzel kapcsolatban arra kérem a Bizottságot és a Tanácsot, valamint a nemzetközi szervezeteket, hogy három fő intézkedést vegyenek figyelembe a rövid távú cselekvési terv prioritásaként: felderíteni és lezárni az afganisztáni kábítószer-elosztási csatornákat, a régió országait nagyobb mértékben bevonni a nemzetközi stratégiák végrehajtásába, figyelembe véve a kulturális és vallási közelséget, valamint nagyobb pénzügyi támogatás és részvétel az újjáépítés és a humanitárius és közigazgatási élelmiszersegélyt illetően.

Véleményem szerint az Afganisztánnal folytatott politikai, kulturális és vallási párbeszéd fokozása járható út a régió stabilitási céljainak megvalósítására.

Gratulálok André Brie-nek az általa elkészített jelentéshez.

  Geoffrey Van Orden (PPE-DE). - Elnök asszony, nemrég tértem vissza Helmandból és Kandaharból. Egyetértek, hogy nem lesz előrelépés stabilitás nélkül; a stabilitás pedig felelősségteljes kormányzást jelent, csapatokat jelent és rendfenntartó erőket jelent.

Úgy gondolom, hogy néhány európai szövetségesünk csupán szép szavakkal nyújt segítséget Afganisztánban. Több harcoló erőre van ott szükség a részünkről, nagyobb rugalmasság kell, és nagyobb támogatást kell nyújtanunk az afganisztáni ISAF missziónak. Ami a rendfenntartó missziót illeti, az Unió jó munkát végez, de az Egyesült Államok erőfeszítéseihez képest semmit sem csinál. A rendfenntartó erők képzése terén megfelelő koordinációra van szükség az európai és az amerikai tevékenységek között.

Végezetül szeretném elítélni Brie úr megjegyzéseit, melyek akkor hangzottak el, amikor a tálibokat és az amerikaiakat egy kalap alá vette: ezt botrányosnak tartom. A tálibok saját népüket gyilkolják, a szövetségesek pedig a helyi lakosságot támogatják.

  Vytautas Landsbergis (PPE-DE). - Elnök úr, az állásfoglalási indítvány 11. bekezdése az állítja, hogy az Európai Parlament támogatja a NATO erők törekvéseit az afganisztáni biztonsági helyzet javítására és a helyi és nemzetközi terrorizmus megállítására, valamint ezen erők jelenlétét feltétlenül szükségesnek tartja az ország jövőjének biztosításához.

Az előadó által benyújtott 9. módosítás ezen álláspont ellen szól és azt javasolja, hogy a fent említett bekezdés kerüljön törlésre. Sokkal jobb lenne, ha ehelyett az előadó világosan kimondaná, hogy a Parlament támogatja a helyi és nemzetközi terrorizmust és a NATO erők jelenlétét akadálynak tartja az ország talibán jövőjének biztosítása szempontjából. Egy ilyen 9. módosítás meglehetősen afgán- és NATO-ellenes játék lenne.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök asszony, az egyik legfontosabb kihívás, amely ma az Unió előtt áll, az egy hatásos mechanizmus kialakítása az afganisztáni résztvevők közötti projektkoordinációra és információcserére. Egy ilyen mechanizmus létfontosságú ahhoz, hogy az Afganisztánban működő szervek projektjei kölcsönösen kiegészítsék egymást. A nemzetközi és helyi terrorizmust meg kell állítani az országon belüli biztonság javítása és ezáltal az ország további fejlődése érdekében. Ennélfogva együtt kell cselekednünk az afgán társadalom és a megbékélési projektek támogatása céljából. Továbbá arra kell törekednünk, hogy az afganisztáni helyzetet a helyi intézmények megerősítése és a lakosság alapvető életkövetelményeinek kielégítése révén stabilizáljuk. Az ország demokratikus újjáépítéséhez vezető úton fontos lépés elérni a média függetlenségét és szabadságát. Ezt támogatni kell.

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök asszony, Brie úr, biztos asszony, kedves barátom, Benita, hölgyeim és uraim! Még egyszer szeretném kifejezni támogatásomat Brie úr jelentése iránt és elégedettségemet annak láttán, hogy ilyen széles körű konszenzus született arról, hogy Afganisztánnak tágabb értelemben nagyobb biztonságra és több kormányzásra van szüksége egy ilyen különösen nehéz időszakban, amint arra Önök is mind rámutattak.

A vitánk rávilágított, hogy nagyon összetett helyzettel van dolgunk, amely pusztán katonai megoldásnál többet kíván, hogy rendkívül nehéz helyzettel kell szembesülnünk, hogy a nemzetközi közösségnek hosszú távú kötelezettséget kell vállalnia, amely – amint elhangzott – szükséges és kritikus az Európai Uniónak is, hogy sok időbe telik majd az emberekben reményt ébreszteni, és hogy amikor konkrétan kormányzásra kerül a sor, a közelgő választások előkészítésére kell összpontosítanunk, ahogy arra rávilágított a Bizottság is. A maga részéről a Tanács természetesen továbbra is nagyon gondosan követi a választási előkészületeket.

Ami a kormányzáshoz kapcsolódó kérdéseket illeti, a jogállamiság és a hagyományainkhoz kapcsolódó valamennyi dolog tiszteletben tartása nem megosztó tényező, és ezt az afgán hatóságoknak is el kell mondanunk.

Ami az ottani biztonsági szabályokat és jelenlétet illeti, szeretném kiemelni, hogy az uniós állomány teszi ki az IFAS több mint 50%-át és hogy a Tanács négy prioritási területre összpontosít majd a következő hónapok során. Az első prioritás az EUPOL állományának jelentős növelése, amelyről a május 26-i tanácsi ülésen született döntés. Egyértelmű, hogy a rendfenntartó erők eredményességéhez kapcsolódó valamennyi kérdés fontos, és a Parlament jogosan aggódik emiatt.

Másodszor, a Tanács törekedni fog rá, hogy ellenőrizze az Afganisztán támogatásáról szóló nemzetközi konferencia határozatainak végrehajtását: pénzügyi hozzájárulása ismeretében az Európai Uniónak kulcsszerepet kell játszania e tekintetben.

Harmadszor pedig az Európai Uniónak hangsúlyoznia kell, hogy javítani kell az Afganisztán és Pakisztán közötti kapcsolatokat – amint azt Önök közül is többen említették –, és mindkét országot ösztönözni kell, hogy aktívan együtt dolgozzanak, hogy megerősítsék az együttműködésüket, különösképp a terrorizmus által támasztott közös kihívás elleni küzdelem és a kábítószer-kereskedelemhez kapcsolódó valamennyi kérdés terén.

Végezetül a Tanácsnak és a Bizottságnak fontos, hogy az Európai Parlament teljes támogatását élvezze ebben az ügyben, amely kritikus a nemzetközi közösség és – amint Önök közül többen is kiemelték – Európa jövője szempontjából.

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, megpróbálok rövid lenni. Csak három észrevételem van. Az első Pakisztánra vonatkozik. Teljesen világos, hogy nagyon fontos a határ menti területen is dolgozni, és véleményem szerint az is, hogy kihasználjuk az alkalmat, amely Pakisztánban a kormány újraalakulását követően adódik.

Ugyanakkor már látjuk a növekvő feszültséget, és természetesen reméljük, hogy ez nem sodorja veszélybe a valamelyest jobb kétoldalú, helyi szintű cserefolyamatokat.

Ennélfogva a határ menti területeken is dolgozunk, és látjuk, hogy a regionális együttműködés – beleértve a határigazgatást és a regionális kereskedelmi lehetőségeket – fontos, és támogatjuk a G8 párbeszédre irányuló kezdeményezését, amely Németországgal indult el Afganisztánról és Pakisztánról. Ez az első észrevételem.

A második észrevételem az igazságügyi rendszerre vonatkozik. Azt gondoljuk, hogy a felelősségteljes kormányzás természetesen fontos és elválaszthatatlan a rendfenntartástól és az igazságszolgáltatástól. Ha büntetlenség van, a rendfenntartó erők azt tehetnek, amit akarnak. Jó igazságügyi rendszerre van szükség. Ezért a rendfenntartó erők munkájával is foglalkozó Tanáccsal együtt mi, a Bizottság nagy erőkkel dolgoztunk az igazságügyi rendszeren és így jelentősen hozzájárultunk Afganisztán nemzeti igazságügyi stratégiájának és programjának kialakításához, amely programnak fenntarthatónak, vagyis hosszú távúnak kell lennie.

Létezik az Afganisztáni Újjáépítési Közös Alap (ARTF), mely az igazságügyi rendszerrel foglalkozik, és az afganisztáni kétoldalú programból mi is hozzá fogunk járulni ehhez. Már a római konferencián beszéltünk a folyamatról és ezen ígéretről, de természetesen még sok reformra van szükség.

Harmadik és utolsó észrevételem a vidékfejlesztéshez kapcsolódik. A párizsi konferencia egyértelműen megmutatta, hogy a vidékfejlesztésre nagyon erősen kell összpontosítanunk. El kell mondanom, hogy a kezdetektől fogva mi is ezt tekintettük az egyik legfontosabb ágazatnak és ennek megfelelően foglalkoztunk vele. Tovább foglalkozunk az ópiummák-termesztés kérdésével és gazdasági alternatívákat kínálunk helyette.

Mi is fejlesztjük a vidéki infrastruktúrákat a vízgyűjtő területek kezelése és öntözés által, valamint javítjuk a helyi takarmányokat és állattenyésztést. Én személyesen azt gondolom, hogy rendkívül érdekes fontolóra venni egy regionális megközelítést, amely – például északon – Tádzsikisztánnal folytatott együttműködést foglalna magában a villamosenergia-ellátást és a földek öntözéséhez szükséges víz biztosítását szolgáló vízenergia termelése terén, ami természetesen jobb élelmiszer-előállítási lehetőségeket nyújtana az afgán lakosságnak, ami eltávolíthatná őket a kábítószerektől.

Mi valóban már nagyon várjuk a Parlamenttel való folytatódó szoros és gyümölcsöző együttműködést, mivel a nehéz és hosszú munka miatt vagyunk ott jelen, és remélem, hogy támogatni fogják a vonatkozó szakpolitikát – a stratégiát, de a végrehajtást is. Tudjuk, hogy az adófizetők pénzéről van szó, de úgy gondolom, hogy ott kell lennünk és Önökkel együtt kell dolgoznunk Afganisztán stabilitásáért.

  André Brie, előadó. – (DE) Elnök asszony, hadd tegyek három további észrevételt. Először szeretném elmondani Beer asszonynak, hogy nem félek a saját képviselőcsoportomtól és készen állnék a vitára. A jelentésem kapcsán javasolt egyik legborzasztóbb módosítást az én képviselőcsoportomtól származik: azt állította, hogy nem történtek pozitív változások Afganisztánban. E kijelentés arroganciája feldühít. Úgy vélem, hogy mindannyiunknak valósághű és megfontolt álláspontot kell képviselnünk Afganisztánnal szemben. Az ország társadalma nemcsak gazdag, hanem ellentmondásokkal teli és sokrétű, az előttünk álló problémák pedig még inkább.

Másodszor, sok kollégám és képviselőtársam mondta nekem, hogy vállalnunk kell Afganisztán iránti felelősségünket a terrorizmus, az ópiumtermelés, a korrupció és egyéb kérdések terén. Sok baloldali képviselőtársam talán azt mondaná, hogy ez a megszállásra is vonatkozik. Személyes nézőpontom, melyet megpróbáltam világossá tenni, azon emberek érdekeihez kapcsolódik, akik 30 éve háborús körülmények között élnek. Úgy vélem, ebből sok tükröződik a jelentésben, és ezért még egyszer szeretném megköszönni a jelentés elkészítésében részt vevő személyek és csoportok munkáját.

Harmadszor, bár nem értek egyet a szöveg lényeges részeivel, örömmel dolgozom tovább a jelentésen Afganisztán iránti folytonos elkötelezettségem részeként. Ez nem kérdéses.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra ma kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Bogusław Rogalski (UEN), írásban. – (PL) Afganisztán sok problémával küzdő ország. Olyan ország, mely sok terrortámadást szenved el, belső biztonsága romlik és ahol az emberi jogokat nem tartják tiszteletben.

Az országban hatalmas mennyiségű ópiumot állítanak elő, ami a biztonsági helyzetre és a politikára is negatív hatással van, mivel egy az ópium-előállításon alapuló gazdaság a korrupció és a közintézmények, főként a jogi rendszer meggyengülésének forrása.

Az afgán lakosság több mint fele a szegénységi küszöb alatt él, a munkanélküliek aránya eléri a 40%-ot, és az iszlám vallást elhagyni még mindig büntetendő bűncselekménynek számít. Annak ellenére, hogy az ország rálépett az újjáépítés bonyolult és fáradságos útjára, jobban kellene kielégítenie lakosai igényeit az oktatás, az egészségügy, a lakhatás, az élelmiszerellátás és a közbiztonság terén.

Az Afganisztánnak nyújtott segítség rövid és hosszú távú intézkedéseket foglal magában, amelyeket a kormányzati rendszer széles körű fejlesztése tett lehetővé. Az Európai Unió támogatásának azokon a tapasztalatokon és tudáson kell alapulnia, melyre a tagállamok afgán területen működő missziói tettek szert, civil vagy katonai erőket használva közvetítőként. A NATO jelenléte szintén létfontosságú a terrorizmus megállításában. A lakosság nagyarányú választási részvételének pozitívan kell befolyásolnia az ország jövőjét, mivel ez a demokratikus állam megteremtése iránti vágyat mutatja. A korrupció elleni küzdelem folytatása és az afgán intézményeken belüli új szervek létrehozatalának ösztönzése szintén rendkívül fontos. Az átrendeződés és a közös nemzetközi erőfeszítés nagyban segíthet abban, hogy Afganisztán kikerüljön a jelenlegi nehéz helyzetből, mely a hosszú ideje tartó belső konfliktus eredménye.