Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. július 8., Kedd - Strasbourg

9. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazatok szóbeli indokolása

- Ajánlás második olvasatra: Åsa Westlund (A6-0179/2008), (A6-0180/2008), Mojca Drčar Murko (A6-0177/2008), Avril Doyle (A6-0176/2008)

  Hiltrud Breyer, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, nagyon csalódott vagyok, amiért Westlund asszony második olvasatra adott ajánlásában nem lehetett betiltani az azofestékeket. Ez valóban nagy csalódást kelt, mivel a címkézés nem garantálja a biztonságot. A Parlament e területen kiengedte a kezéből az irányítást és meghátrált, és sajnálatos módon nem alkalmazta az elővigyázatosságon alapuló megközelítést. Ez nagyon sajnálatos.

Ugyanígy nagy csalódást kelt, hogy képtelenek voltunk bevenni a géntechnológiával módosított adalékanyagokat, ami valóban megmutatta volna, mennyire komolyan vesszük a fogyasztóvédelem kérdését. Azonban az a legsajnálatosabb, hogy nem tudtuk megvédeni a gyermekeket az azofestékektől. A southamptoni tanulmány riasztó eredményei egyértelművé teszik, hogy ezek betiltását kell követelnünk és szükség van tilalomra.

Mi mást állít az elővigyázatosság elve, mint hogy el kell fogadnunk a következtetéseket, amikor veszélyre utaló jelek vannak? Ebben az esetben a következtetések egyértelműen tilalomra mutatnak. Ráadásul míg az általános tilalom végül elbukott a szavazáson, nagyon sajnálatosnak tartom, hogy még mindig nem sikerült megállapodnunk egy tilalomról a főként gyermekeknek szánt termékeket illetően.

- Ajánlás második olvasatra: Åsa Westlund (A6-0180/2008)

  Neena Gill (PSE). - Elnök úr, én e jelentés mellett szavaztam, mivel támogatom a benne megfogalmazott megközelítést.

Üdvözlöm az élelmiszer-adalékok ízesítő anyagokban történő felhasználásának uniós szintű harmonizációját. Ha egyetlen rendelet szabályozza az élelmiszer-adalékokat, az segít majd figyelemmel követni, frissíteni és módosítani a területre vonatkozó jelenlegi jogszabályokat és hozzájárul a nagyobb élelmiszerbiztonsághoz.

Komolyan aggódom az ilyen adalékanyagok és ízesítő anyagok egészségre és gyermekekre gyakorolt hatása miatt, mivel egyes E-számmal jelölt anyagok károsítják az intelligenciájukat, valamint allergiát és egyéb betegségeket okozhatnak.

Azonban bár valóban szükség van nagyobb átláthatóságra és az élelmiszerek jobb felcímkézésére, szem előtt kell tartanunk Európa különböző népeit, melyek hozzá vannak szokva, hogy a világ minden tájáról származó olyan összetevőket – fűszernövényeket és fűszereket – használnak, melyek teljes összetétele nem feltétlenül áll rendelkezésre. Ezért gondoskodnunk kell róla, hogy ne korlátozzuk a fogyasztók rendelkezésére álló kínálatot, és továbbra is lehetővé tesszük, hogy az emberek használják a már évszázadok óta használt fűszernövényeket és fűszereket.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, e jelentés hatalmas jelentőséggel bír mindennapi életünkre nézve. Az emberek egészségesés biztonságos élelmiszereket akarnak. Ezért lényeges, hogy az élelmiszer-adalékok, enzimek és ízesítő anyagok használatára szóló engedélyek kiadása átlátható eljárás keretében történjék meg. A fogyasztóvédelem megerősítése érdekében – főként azok miatt, akik bizonyos anyagokkal szemben élelmiszer-intoleranciával bírnak – a fogyasztókat teljes körű tájékoztatásban kell részesíteni, ha ezek az anyagok jelen vannak az élelmiszerekben. Emiatt fontos, hogy a címkén található információ könnyen érthető legyen az átlagfogyasztók, köztük az allergiások számára. Az arra jogosult és illetékes hatóságoknak kell eldöntenie tudományos információk és kockázatelemzés alapján, hogy engedélyezi-e a termékek ízét, megjelenését vagy táplálkozással kapcsolatos jellemzőit javító anyagok használatát. Felügyelni kell a szóban forgó útmutatások és követelmények teljesülését és az egységes piac fogyasztóinak érdekében folyamatos ellenőrzésnek kell azt alávetni.

- Ajánlás második olvasatra: Mojca Drčar Murko (A6-0177/2008)

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). - (SK) Támogatom a szóban forgó javaslatot, melynek célja biztosítani az élelmiszerek – köztük az illat-adalékanyagok – megfelelő és egyértelmű felcímkézését.

Szintén teljes mértékben támogatom a célkitűzést, vagyis a fogyasztók egészségének védelmét. E cél elérése érdekében egyértelműen meg kell akadályozni, hogy veszélyes toxikológiai hatású termékek kerüljenek piacra. Ugyanilyen fontos az emberek, főként a sebezhető csoportok védelme a bizonyos illatanyagok túlzott használatának negatív következményeitől, mint az elhízástól vagy gyermekek esetében az ízlés eltorzulásától.

Úgy gondolom, hogy e javaslatok javítják a rendelet minőségét, erősítik belső logikáját és a megoldás megvalósíthatóságát. Ez különösen vonatkozik a bizottság azon álláspontjára, hogy bizonyos összetevők maximális szintjét nem kell figyelembe venni, ha az összetett élelmiszer csak olyan fűszernövényeket és fűszereket tartalmaz, melyek természetes módon vannak jelen ezen összetevőkben és nem hozzáadott ízesítő anyagként.

- Ajánlás második olvasatra: Avril Doyle (A6-0176/2008)

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). - (SK) Az enzimek élelmiszer-feldolgozásban történő felhasználását szabályozó jogszabályok harmonizációja az egész Európai Közösség érdekét szolgálja.

Fő célunk magas szintű élelmiszerbiztonságot biztosítani az emberek egészségének védelme érdekében. Ugyanakkor arra is szükség van, hogy valamennyi termelő számára egyenlő feltételeket biztosítsunk és így támogassuk a tisztességes versenyt az élelmiszer-adalékok terén.

Határozottan támogatom a fogyasztóvédelemre vonatkozó rendelkezéseket. Az élelmiszerenzimek használata nem tévesztheti meg a fogyasztókat a termékek minőségét, jellegét, frissességét vagy táplálkozáshoz kapcsolódó minőségét illetően. A fogyasztókat tájékoztatni kell az élelmiszer fizikai állapotáról vagy a konkrét feldolgozási folyamatokról, melyeken a termék átment. Az élelmiszerenzimekről és adalékanyagokról adott tájékoztatásnak megfelelő leírást kell adnia, világosan olvashatónak kell lennie és a fogyasztók számára könnyen érthetőnek.

- Ajánlás második olvasatra: Peter Liese (A6-0220/2008)

  Péter Olajos (PPE-DE). - (HU) Köszönöm, elnök úr! Az Európai Tanács az Európai Parlamenttel közösen döntött arról, hogy 2020-ra 20%-kal csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást, sőt nemzetközi megállapodásaiban 30%-kal, míg 2050-re mínusz 60%, illetve mínusz 80%-os csökkentést irányzott elő.

Ahhoz, hogy ezek a célok elérhetőek legyenek, minden kibocsátónak, mindegyik iparágnak és nekünk embereknek is háztartásaink vonatkozásában komoly erőfeszítéseket kell tennünk. Ha egy tökéletes világban élnénk, ahol korlátlan és olcsó az üzemanyag, amely rendelkezésünkre állna, és ahol nem lennének egyre növekvő környezeti problémák, akkor ezt a mostani jogszabályt nem szavaztam volna meg.

Nem szavaznám meg, mert nyilvánvalóan korlátozó jellegű és hátrányos az új tagországokra, így a magyar légitársaság számára is. Azonban nem élünk tökéletes világban, az üzemanyag mennyisége csökken, az üzemanyag ára növekszik, a klímaváltozás megállítása érdekében pedig ma kell tennünk valamit.

Így, bár tudatában annak, hogy a jogszabály nehéz helyzetbe hozza az új tagországok légitársaságait is, de a jogszabályt megszavaztam, mert a jövő érdekében úgy gondolom, hogy a közösen elfogadott célokat teljesíteni kell. Az éghajlatváltozást pedig meg kell állítanunk.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). - (CS) Elnök úr, meg szeretném dicsérni az előadó, Peter Liese munkáját, aki a Tanáccsal való tárgyalások során keresztül tudta vinni a legnagyobb részét annak, amit a Parlament már tavaly novemberben első olvasatra javasolt. Az eredmény egy összehangolt szöveg, amely tökéletesen hatásos eszköz a légiközlekedés bevételére az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszerébe, ami által 2012 végéig megszünteti a mai rendszert, amely a földi közlekedéssel szemben előnyökhöz juttatja a légiközlekedést. Ezenkívül az állásfoglalási indítvány az árverés útján kiosztásra kerülő kibocsátási egységek 15%-os arányának köszönhetően kedvező az új vállalkozásoknak és kiszélesíti a rendszert az Európából induló és oda érkező járatok tekintetében. Tavaly novemberi gondolatmenetemet folytatva azt kívánom hangsúlyozni, hogy ahhoz, hogy csökkenteni tudjuk a kibocsátások szintjét a légkörben, meg kell győznünk a világ többi részét a szabályozás szükségességéről. Úgy gondolom, hogy hamarosan alá tudunk írni egy megállapodást az Egyesült Államokkal és más országokkal. Örömmel fogadom a mentességek korlátozását. Nem látom be, miért ne vonatkoznának az államfők vagy uralkodók repülőgépeire – a mentési célokat szolgálókkal szemben – ugyanazok a környezetvédelmi szabályok.

  Christoph Konrad (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, mindenféle okok folytán ellenzem a szóban forgó közös álláspontot, melynek célja a légiközlekedési tevékenységek bevétele a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerébe.

A légiközlekedés a közlekedési ágazat összkibocsátásának kevesebb mint 5%-áért felelős, és e szempontból valamilyen szinten jelképes politizálást folytatunk. Emellett európaiakként nem vagyunk képesek globális megközelítést találni e kérdésre, ami azt jelenti, hogy intézkedéseink az európai légitársaságokat és repülőtereket is tisztességtelenül hátrányosan érintik. Sőt mi több, gyakorlatilag belebuktunk egy megfelelő költség-haszon elemzés elvégzésébe, amint az úgyis világossá vált volna.

Ez azt jelenti, hogy az intézkedések, melyekről ma megállapodtunk se nem ésszerűek, se nem szükségesek, és olyan helyzetet alakítottunk ki, amely nem megfelelő és alapvetően ellentétes a lisszaboni stratégiával. Valójában nem megerősítettük Európa pozícióját, hanem egyoldalú módon hátrányos helyzetbe hoztuk, ezért ellenzem a közös álláspontot. Jobban tettük volna, ha az infrastruktúrát javítjuk és közös európai légteret alakítunk ki. Ez költségmegtakarítást eredményezett volna, ami előnyösebb lett volna, mint a ma útjára indított intézkedések.

- Jelentés: Richard Corbett (A6-0197/2008)

  David Sumberg (PPE-DE). - Elnök úr, a legtöbb konzervatív képviselővel együtt azon a véleményen vagyok, hogy sürgősen meg kell reformálni a Parlamentet.

Abban a kiváltságban van részem, hogy életem során nemcsak itt szolgálhattam, hanem az Egyesült Királyság parlamentjének alsóházában és helyi hatóságokban is. Azt kell mondanom, hogy ez utóbbi szervekben – a helyi hatóságokban és a nemzeti parlamentben – nagyobb demokrácia és részvétel uralkodik, mint ebben a Parlamentben.

Az Európai Parlament képviselőinek be kell kapcsolódniuk a viták eljárásaiba. Itt nincs vita, nincs szóváltás, nincs tűz, nincs lelkesedés, és Corbett úr jelentésével – amely jó szándékú, ebben biztos vagyok – az a baj, hogy még nagyobb hatalmat ad a Parlament elnökének. Ez helytelen! Ha van egy kis eszünk, az előttünk álló években azon kell lennünk, hogy a képviselők hatalma nőjön, az elnöké pedig csökkenjen. Ezért szavaztam úgy, ahogy tettem.

  Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, a Ház képviselőinek többsége a lemmingekhez hasonlóan az egymást követő Corbett-jelentések között csetlik-botlik, és e reformok mindegyike kevesebb demokráciát és a képviselők jogainak csökkentését jelenti. Mégis az ellenkezőjét állítják. Azt tartják, hogy az emberek több vitát akarnak látni, ugyanakkor a saját kezdeményezésű jelentésekről szóló vitákat eltörlik és írásbeli nyilatkozatokkal helyettesítik. A Parlament szó azonban parlare igéből ered, nem pedig a „jegyzőkönyvvezetés” szóból. Az a bürokratáknak való. Az emberek arról beszélnek, hogy több időt kell szánni a jogalkotási munkára. Ezt megtehetnénk csütörtökönként és péntekenként. A baj az, hogy nem használjuk ki a lehetőséget. Ezért nincs elég időnk a jogalkotási munkára.

Az igazi parlamenti reform – és itt igazat adok Sumberg úrnak – egészen más. Megfosztjuk magunkat a saját jogainktól, csökkentjük a felszólalási időt, már nem nyújthatunk be módosítási indítványokat, ami azt jelenti, hogy saját kompromisszumképességünket adjuk fel. Ezután már csak merev szövegekről folytatunk majd elméleti vitákat.

Ezt határozottan fekete napnak tartom a Parlament történetében, ahol már 29 éve dolgozom: 15 évig alkalmazottként és újságíróként, majd 14 éve képviselőként. Úgy vélem, hogy e parlamenti önkasztráció már épp elég messzire ment. Még a Külügyi Bizottság is elveszítette hatalmának és lehetőségeinek nagy részét. Ezt rendkívüli módon sajnálom.

  Philip Claeys (NI). – (NL) A Parlament munkáját hatékonyabbá tevő reformok álcája alatt a Corbett-jelentés számos olyan intézkedést vezet be, amelynek mindehhez semmi köze. Épp ellenkezőleg, mindez az Eljárási szabályzat módosításáról szól, amely egész egyszerűen korlátozni fogja a rendes parlamenti tevékenységeket. A leginkább szembeszökő példa az eljárási szabályzat 110. cikke (4) pontjának módosítása, amely havi háromra korlátozná a rendes írásbeli kérdések számát. Indoklásában az előadó úgy érvel, hogy ez a korlátozás azért kerül bevezetésre, hogy megakadályozza a képviselők kérdésfeltevési jogával való visszaéléseket.

Az írásbeli kérdések benyújtása az egyik legfontosabb eszköz, amely által mi, parlamenti képviselők ellátjuk felügyelői szerepünket. Arra utalni, hogy ez visszaélésekhez vezethet, sértő minden parlamenti képviselőre nézve, aki feladatait komolyan veszi. A szocialista szőrszálhasogatás e tipikus példája mindenképpen méltatlan e Parlamenthez és valójában bármely parlamenthez!

  Frank Vanhecke (NI). – (NL) Ez a Parlament valóban minden tőle telhetőt megtesz, hogy megerősítse azt a képet, hogy az eurokrácia egyfajta totalitárius tan, amely nem tűr el ellentmondást. Most a parlamenti képviselők azon jogának drasztikus megkurtításáról van szó, hogy feltehessenek kérdéseket a Bizottságnak.

Nyilvánvaló, hogy a Bizottság, ez az óriás, mely 10.000 – bőven túl sok – köztisztviselőt foglalkoztat, akik mindenbe beleavatkoznak, fennhangon panaszkodik az említett parlamenti kérdések által okozott munkamennyiség miatt. Az Isten szerelmére, micsoda arrogancia ez egy olyan intézmény részéről, mint a Bizottság, amely azzal nyilvánítja ki, hogy egyértelműen méltóságán alulinak tart bármiféle demokratikus kontrollt, hogy alig válaszol a parlamenti kérdésekre, és általában teljességgel nem megfelelően és kitérően válaszolja meg őket. Egyszerűen szégyenletes, hogy a Parlament térden csúszik az eurokrácia hatalmasságai előtt!

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök úr, jogosan kérdezhetnék, hogy miért állok fel és indoklom meg a legtöbb kérdésről szóló szavazást: egyszerűen a Corbett-jelentéshez hasonló dolgok miatt. Mivel némileg eltérő véleménnyel rendelkezem a dolgokról, mint a nagy képviselőcsoport, melyhez tartozom, a fő vita során jellemzően nem kapok lehetőséget a felszólalásra, és ez bizonyosan ok arra, hogy itt a több demokráciát, a több kisebb képviselőcsoportot támogassuk és azt, hogy az egyéni képviselők jogokat kapjanak.

Valahányszor meglátok egy Corbett-jelentést, azt gondolom magamban, hogy valójában Richard Corbett az az Európai Parlamentben, ami Kígyónyelv volt Théoden király számára A gyűrűk urában. Valahányszor azt mondja, hogy több demokráciát alakítunk ki, teszünk egy lépést hátrafelé. Valami nagyon nincs rendjén most a Parlamentben. Ez sötét, demokráciaellenes és nagyon helytelen. Ezért szavaztam a jelentés ellen.

  Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök úr, néhány hónapja több parlamenti képviselő – köztük én is – úgy gondolta, hogy a meglévő parlamenti eljárást használja fel, hogy késleltesse a szavazást az Alkotmányról, mely a Lisszaboni Szerződés jelmezébe bújt. Akkoriban az elnök figyelmen kívül hagyta az eljárási szabályzatot, hogy korlátozza a szavazáshoz fűzött indoklásokat. Később önkényesen döntési jogkörrel ruházta fel magát az Alkotmányügyi Bizottság révén.

Most a Corbett-jelentés akarja tovább korlátozni a képviselők demokratikus jogait arra vonatkozóan, hogy feltehessenek kérdéseket a Bizottságnak és a Tanácsnak. Hogyan állíthatja a Ház, hogy betölti a demokratikus deficitet, amikor a képviselők jogait demokráciaellenes erők nyirbálják meg? Bizonyos, hogy bármely demokrácia az eltérő vagy kisebbségi véleményekkel szembeni tolerancián áll vagy bukik. Meg kell kérdeznünk: mi lesz a következő lépés? Ki fogja megakadályozni, hogy az úgynevezett hatékonyság nevében ez lelökjön minket a lejtőn? Talán a demokráciával szemben előnyt élvez az álcázott diktatúra. Kérem, nyissák ki a szemüket: harcoljunk a demokráciáért.

- Jelentés: Jutta Haug (A6-0262/2008)

  David Sumberg (PPE-DE). - Elnök úr, talán meglepő, hogy a konzervatívok és jómagam külön felszólítást kaptunk e jelentés kapcsán, és végül úgy döntöttünk, hogy bár mind támogatjuk az Európai Unió költségvetésének erőteljes ellenőrzését – valójában már túl régóta szenvedünk amiatt, hogy a könyvvizsgálók nem hajlandóak aláírni az Európai Unió számláit –, mégis másképp határoztunk a jelentést illetően. Miért? Mert újra meg újra a hivatkozott a Lisszaboni Szerződésre.

A következő üzenetet kell küldenünk az e kérdésekben befolyással rendelkezőknek: a Lisszaboni Szerződés halott. Az írek demokratikus szavazás keretében bölcsen elutasították a Szerződést, és bár az emberek Brüsszelben és itt Strasbourgban szívós munkával, hízelgéssel, megvesztegetéssel és cselszövéssel megpróbálják majd meggyőzni az íreket, hogy gondolják meg magukat, az emberek akaratának kell győzedelmeskednie, és ebben az esetben Írország Európa népéért szállt síkra. Érvényesüljön az emberek véleménye.

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök úr, amint az Ön mellett ülő kollégái felvilágosítják majd, én mindig szót kérek, amikor költségvetési kérdésekről van szó.

Nagyon élveztem az idei közös munkát Jutta Hauggal, a költségvetés előadójával. Amikor legutóbb az ő kezébe került a költségvetés, alig kevesebb, mint 500 módosító indítványt tudtam benyújtani a költségvetéséhez bizottsági megvitatásra és ezek közül több a plenáris ülés elé is került. Jó vele együtt dolgozni és megérti sok problémámat a Lisszaboni Szerződés azon elemeivel, melyekre már készül a költségvetési előirányzat, feltehetően a Tanácsban kialakított pénzügyi tervek jogi alapja szerint – bár meglehetősen biztos vagyok benne, hogy ez nem helyes. Haug asszony megérti, hogy nagy problémát látok abban, hogy sok nem kormányzati szervezetet a Bizottság költségvetése finanszíroz, hogy ezek lobbizásukkal rávegyék a Bizottságot, hogy még több dolgot csináljon egy bizarr életközösség jellegű kapcsolatban, amelynek nem kellene tovább folytatódnia; ezenkívül Haug asszony tudja, hogy különleges kapcsolat fűz a Speciális Olimpia mozgalomhoz, amelynek a jövőben valamikor támogatást kellene kapnia az európai költségvetésből.

E kérdések terén mind nagy tisztelettel viseltetek az előadó iránt, de azon tűnődöm, hogy vajon van-e itt bárki más, aki figyel a költségvetésre, leszámítva a kevés költségvetés-megszállottat, akik itt csupán néhány bizottságban vannak jelen.

- Jelentés: Marcin Libicki (A6-0225/2008)

  Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). – (LT) Amint tudják, több mint fél évvel ezelőtt több százezer uniós polgár benyújtott egy petíciót a Parlamentünkhöz az Északi Áramlat földgázvezeték környezetre gyakorolt hatása kapcsán, és ma, több mint fél évvel később, megkapták az Európai Parlament válaszát, megtudták, milyen álláspontot képvisel e fontos kérdést illetően.

Köszönöm mindenkinek, aki e dokumentum mellett szavazott. Sok köszönet illeti Libicki és Beazley urakat, valamint más képviselőtársaimat, amiért részt vettek e dokumentum kidolgozásában. Valóban hálás vagyok minden képviselőnek, aki szavazatával világossá tette, hogy egy: az Európai Uniónak szüksége van földgázra, és kettő: a Balti-tenger közelében élő uniós polgárok felelőssége megőrizni a tengert a jövő nemzedékek számára.

  Victor Boştinaru (PSE). - (RO) Először is engedjék meg, hogy köszönetet mondjak képviselőtársaimnak, akik ma a Libicki-jelentés mellett szavaztak. E jelentés nem oroszfóbiáról vagy gázfóbiáról szól, hanem arról, hogy az Európai Parlament nem tagadhatja le a petíció aláíróinak panaszait egy kényes politikai kérdés kapcsán, nem fordíthat nekik hátat.

A közös energiapolitika kérdését úgy kellene megoldani, hogy az Európai Közösség szintjére emeljük. Mindazonáltal amíg ez meg nem történik, a kétoldalú megállapodásokat be kell építeni egy valódi belső energiapolitikába, hogy két elengedhetetlen célkitűzés teljesüljön:

1. valamennyi tárgyalás eredményének jövedelmezőnek kell lennie valamennyi tagállam számára;

2. így elkerülhető a harmadik országokkal kétoldalú megállapodásokat kötő tagállamok sebezhetősége.

Véleményem szerint ezek bármilyen európai uniós energiastratégia számára érvényes követelmények, és az Európai Parlamentnek az elkövetkező időszakban ezzel a nagy kihívással kell megküzdenie.

  Zuzana Roithová (PPE-DE), írásban. – (CS) Engem is zavarnak a több tízezer polgár aggodalmai, akik petíciójukban rávilágítanak a kockázatokra, melyek a sekély Balti-tenger fenekén húzódó legnagyobb földgázvezeték építéséhez kapcsolódnak.

Petíciójuk közmeghallgatást és egy európai parlamenti jelentést eredményezett, amely kiemelte, hogy más országokat és leginkább az Uniót is be kell vonni a döntéshozatali folyamatba. A problémák azon ökológiai kockázatokból fakadnak, melyek forrása a tenger fenekén található hatalmas hadihajó- és hadianyag-temető, valamint az a kockázatos kémiai módszer, amellyel a vezetéket üzembe helyezése előtt kitisztítják.

Nem kívánom kifejezni a véleményemet az alternatív szárazföldi nyomvonalról, de határozottan úgy gondolom, hogy az Európai Bizottságnak és a Tanácsnak fel kell vállalnia a koordinátor szerepét és – a balti államok és más országok érdekében – következetesen meg kell követelnie, hogy a beruházók teljes felelősséget vállaljanak az esetleges ökológiai kárért. A Bizottságnak és a Tanácsnak független hatásvizsgálatot kell kérnie és vele együtt az alternatív szárazföldi nyomvonal vizsgálatát is.

Az Oroszországból kiinduló északi földgázellátási útvonal fontos. Ezért az EU-nak kötelessége megállapodást aláírni Oroszországgal a földgázvezeték építése felügyeletének és biztonságos üzemeltetésének feltételeiről. Végső soron Oroszország még nem ratifikálta az Espoo-i Egyezményt. Sajnálatos módon még nincs közös uniós energiapolitikánk vagy normáink. Világosan láthatjuk, hogy egy Németország és Oroszország közötti kétoldalú megállapodás helyett az európaiaknak uniós megállapodásra van szükségük és arra, hogy a balti államok beleegyezzenek a földgázvezeték megépítésébe. A Parlament most világos politikai üzenetet küld erről.

  Leopold Józef Rutowicz (UEN). - (PL) Elnök úr, teljes mértékben támogatom Libicki úr jelentését. A módosításokból, melyek csak gyengítik a következtetéseket, nem származik semmilyen haszon. A földgázvezeték veszélyes a környezetre, a tengerre és a Balti-tenger partján fekvő országokra. Egy másik kérdés az építkezés költsége, amely többszöröse annak, amennyibe az Északi Áramlat szárazföldön történő kiépítése kerülne. E többletköltséget Németország és Európa lakosainak kellene megfizetnie, mivel az építési költségek hozzáadódnának minden köbméternyi eladott földgáz árához. Kinek lesz ez jó? A lobbistáknak, az építő cégnek és az orosz politikusoknak. Ebből a pénzből több nukleáris erőművet lehetne építeni, melyek csökkentenék a földgáz felhasználását és a CO2–kibocsátást.

Felelősségünk törődni az Európai Unió polgárai biztonságával és pénzével. Ez erkölcsi kötelességünk, és azt mondom Matsakis úrnak, hogy ellenzem, hogy a vezeték a Balti-tengeren keresztül épüljön meg.

  Bogusław Rogalski (UEN). - (PL) Elnök úr, szeretnék hangot adni elégedettségemnek afelett, hogy a Ház szinte egyhangúan elfogadta az Oroszországot és Németországot a Balti-tenger természeti környezetén keresztül összekötő úgynevezett balti vezeték tervezett megépítésének hatásairól szóló jelentést.

A Balti-tenger jellegzetes beltenger, sekély medencével és korlátozott vízcserével a világ óceánjaival. Ráadásul nagy mennyiségű vegyi fegyver hever elsüllyedve a Balti-tenger fenekén, és ez ökológiai katasztrófát eredményezhetne a medencében az építkezés során, ami Európa számára fontos szempont.

A jelentés azonban felvet egy még fontosabb kérdést. Az uniós tagállamok részvételével megvalósuló energiaberuházásokat Európának, az egész Uniónak és az uniós polgároknak együttesen kell figyelemmel követniük és foglalkozni velük, nem csak egy országnak, mint Németország esetében. Legelőször az európai szolidaritásra kell gondolnunk és arra, hogy biztosítsuk az energiaellátás biztonságát egész Európa számára. Ma nem ez történik.

Remélem, hogy e jelentés világos üzenetet küld az Európai Parlament részéről a Tanácsnak és Bizottságnak, de legfőképp a német kormánynak arról, hogy a balti földgázvezetékről nem csupán két országnak kellene döntenie, hanem a döntésnek a Parlament és valamennyi tagállam egyetértésével és beleegyezésével kell megszületnie.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, én Libicki úr e fontos jelentése mellett szavaztam, mivel az észak-európai vezeték olyan projekt, amely az Európai Unió nyolc tagállamára lehet kihatással. Úgy gondolom ezért, hogy az Uniónak ki kell alakítania saját álláspontját a kérdésről. Ehhez elengedhetetlen, hogy megbízható, független kutatások és elemzések készüljenek, melyek megállapítják az ökológiai kockázatokat és megfelelő mechanizmusokat alakítanak ki a kapcsolódó monitoring tevékenységekhez. Ma közös és egységes energiapolitikára van szükség, amelynek keretében nem mutogatunk ujjal egymásra, amiért megpróbáljuk megvédeni saját nemzeti érdekeinket az egész Közösség költségén. Ez ügyben közös álláspontot kell kialakítanunk, amely az energia- és környezetvédelmi kérdéseket egyaránt figyelembe veszi, csakúgy, mint az egyes tagállamok biztonságához kapcsolódó kérdéseket. E kérdést illetően különösen igaz, hogy Európának egységesen kell fellépnie.

  Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, a volt német kancellár, Gerhard Schröder, aki jelenleg a balti vezetékrendszer tanácsadó testületének vezetőjeként keresi kenyerét, már kormányfőként is nagy erőkkel támogatta e projektet. Érzéketlen módon európai szomszédai feje fölött állapodott meg Moszkvával a művelet részleteiről, és ezáltal nemcsak történelmi félelmeket ébresztett, hanem meglehetősen jogos ökológiai és gazdasági kérdéseket is felvetett, melyekre nincs kielégítő válasz.

Ezért szeretném nyíltan kimondani, hogy ez a projekt csak akkor valósulhat meg, ha a szomszédos európai országok és uniós partnerek félelmeit és aggályait komolyan veszik, és ha ők beleegyezésüket adják a projekthez. Ilyen jellegű döntéseket hozni a szomszédos országok feje fölött nem európai megoldás és ezért az én szememben elfogadhatatlan. Sőt mi több – és a lengyel és cseh képviselők elhihetik nekem –, ugyanez vonatkozik más kérdésekre is, mint a rakétakilövő állásokra és a vízumkiadásra.

Minden félnek alaposan magába kell néznie és el kell ismernie, hogy a külügyek terén nekünk itt Európában fenn kell tartanunk a szolidaritást e létfontosságú politikai területeken, mivel nemzetközi partnereink csak ekkor vesznek minket komolyan. E Ház német képviselőjeként ezért a Libicki-jelentés mellett és a balti vezeték meggondolatlan építése ellen szavaztam.

  Rainer Wieland (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, úgy gondolom, hogy most végre olyan szövegre találtunk, mely nagyjából elfogadható. Azonban sajnálom, hogy még mindig fennáll több probléma a következetesség terén. Leginkább azt sajnálom, ahogy főként azok viselkedtek, akik ma amiatt panaszkodtak, hogy nem működik a kijelző.

Négy hete egy bizottsági ülésen tanúja voltam annak, hogy a szavazás könyörtelenül folyt annak ellenére, hogy 22 nyelv nem volt jelen. Ezért különösen ellenzem az eljárást, melyet kialakítottunk. Itt gazdasági és történelmi kérdésekről van szó, valamint bizonyosan az energiáról és valószínűleg a környezetvédelemről is. A környezetvédelmet szentségtartóként hordozzuk körbe, és figyelemre méltó, hogy az Európai Parlament Környezetvédelmi Bizottsága, melynek elsőként kellett volna lépnie, nem volt hajlandó véleményt megfogalmazni.

Az általunk kiválasztott eljárás nem volt megfelelő. Jobb szöveggel kellett volna előállnunk. Emiatt – főképpen az eljárás, valamint a Petíciós Bizottságon belüli különböző viszonyok miatt – én végül nem szavaztam meg a jelentést.

- Jelentés: André Brie (A6-0269/2008)

  David Sumberg (PPE-DE). - Elnök úr, azért kívántam indoklást fűzni a szavazáshoz, hogy egy dologra felhívjam a figyelmet. Afganisztánban ma az Egyesült Államok és Nagy-Britannia, valamint egy-két másik ország tartja magát. Annak állnak ellen, amit én a II. világháború óta eltelt időszak legnagyobb veszélyének tekintek Európa számára, és ez a nemzetközi terrorizmus fenyegetése.

Az a baj, hogy sok európai ország van, amely nem vesz részt ebben az ellenállásban. Igen, ott vannak Afganisztánban. Igen, vannak ott csapataik, de a támadás nagy részét – őszinte leszek – a brit és amerikai csapatok végzik, és elismeréssel adózom főként a brit csapatok bátorságának, valamint a fiatal nőknek és férfiaknak, akik életüket adták ezért az ügyért.

Európában meg kellett volna tanulnunk, hogy nem lehet megbékíteni azokat, akik el akarnak pusztítani. Ezt a leckét meg kellett volna tanulnunk a 30-as években, meg kellett volna tanulnunk a szovjet kommunizmus kapcsán, de attól tartok, még nem tanultuk meg, pedig fontos lenne.

  Eoin Ryan, az UEN képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, azt hiszem, sokan tisztában vagyunk azzal, hogy milyen problémákat idéz elő a heroinhasználat az egyének, családjaik és közösségeik életében világszerte, de Európában is. Európa sok felvilágosult politikával küzd közösségi szinten a heroinhasználat ellen, és sok tekintetben kezelési és egyéb programjaival példát mutat a világnak e probléma megoldására.

Azonban jelenleg az európai utcákra kerülő heroin 90%-a Afganisztánból származik. Úgy vélem, hogy az e téren jelenleg működő stratégiáink nem igazán működnek. Afganisztán nyitott gazdasága és a felkelés kölcsönösen erősíti egymást. A kábítószer finanszírozza a tálibokat, míg az ebből eredő törvény nélküli állapot és erőszak elősegíti a máktermesztést. Sok kísérlet volt már arra, hogy meggyőzzék a gazdákat, hogy mák helyett termesszenek más növényeket, de sajnálatos módon mindegyik kudarccal végződött.

Nem meglepő, hogy még mindig vannak mákmezők Afganisztánban, főként Helmandban és Kandaharban, mivel e jövedelmező üzlet évente mintegy 500 millió dollár bevételhez juttatja az ópiumtermesztőket és 3,5 milliárd dollárhoz a csempészeket és nemesítőket. Azzal, hogy nem kezeljük a problémát megfelelően a gyökerénél és nem kínálunk fenntarthatóságot és alternatívákat az ópiumtermesztőknek, nemcsak az afganisztániakat hagyjuk cserben, hanem Európa polgárait is. Jelenleg sajnos Afganisztán jó úton halad afelé, hogy egy újabb „kábítószerállammá” váljon, és nézzék csak meg, milyen problémák terjedtek tova Kolumbiából, amikor hagyták, hogy ott sor kerüljön erre.

Elismerem, hogy ez nem könnyű. Elismerem, hogy ezt megkísérelni megoldani Afganisztánon belül rendkívül nehéz feladat mindazok számára, akik ezzel próbálkoznak, de úgy gondolom, hogy a jelenleg alkalmazott stratégiáink nem igazán működnek. Nem tudom, mi a megoldás. Sokat olvastam róla, és tisztában vagyok vele, hogy vannak ott emberek, akik az életüket kockáztatják, hogy megpróbálják megoldani ezt a problémát.

Úgy vélem, hogy a heroinprobléma Európában növekedésnek indult. Írországban idén a hatóságok rekordmennyiségű heroint foglaltak le, és a közelmúltban elkészült jelentések arról számoltak be, hogy nagy problémát jelentenek a heroinfogyasztó fiatal nők problémái. A kábítószerekért felelős volt miniszterként úgy vélem, hogy nagyobb koordinációra van szükség az uniós tagállamok között és az Afganisztánt körülvevő országokkal egyaránt, hogy hatásos megoldást találjunk az illegális kábítószer-kereskedelem problémájára.

  Carlo Fatuzzo (PPE-DE). - (IT) Elnök úr, én a jelentés mellett szavaztam, mert vaknak kell lenni ahhoz, hogy valaki ne lássa, hogy a demokratikus világ ellenzőinek viperafészke van Afganisztánban. A demokratikus világ megpróbál védekezni a terrortámadások ellen, melyek a világ számos nagyobb országában történtek, és miután több alkalommal győzelmet aratott a terroristák felett, most egy olyan szervezet mérgező farka ellen harcol, amelyet el kell törölni a föld színéről és amely most Afganisztánban próbál meg újraszerveződni az Irakban elszenvedett döntő vereség után. Ezért kell Európának együtt küzdenie az Egyesült Államokkal ebben az akcióban.

  Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, Franz Josef Strauss, a briliáns külpolitikai stratéga – akinek idén október 3-án ünnepeljük halálának 20. évfordulóját – mindig azt mondta, hogy ha valaki rosszul gombolja be a kabátját, akkor ki kell azt gombolni, hogy jól be tudja gombolni. Épp ilyen a helyzet Afganisztánban, mivel rossz politikai stratégiát követünk. Erőfeszítéseinket az Északi Szövetség kisebbségi csoportjai köré építettük és figyelmen kívül hagytuk a többségi lakosságot, a pastukat képviselő erőket. Ezért nem működik ott a politika és a demokrácia.

Ha nem tudjuk meggyőzni a pastu közösség többségét, hogy álljanak a Nyugat, a demokrácia és az ügyünk mellé, akkor drámai kudarcot vallunk Afganisztánban, amire most nagyon is van esély. Ezért egyszerűen arra szeretnék kérni minden érintettet, hogy alakítsanak ki új politikai megközelítést Afganisztánban és ne kergessék a pastukat a megmaradt tálibok karjaiba azzal, hogy egy kalap alá veszik a pastukat és a tálibokat. Ez nagy hiba lenne. Új, átgondoltabb politikai stratégiára van szükség.

Európaiakként mindent tudunk a nemzetiségi hovatartozás problémáiról, talán jobban is, mint mások. Bölcsen és megfelelő módon fel kellene használnunk ezt a tapasztalatot Afganisztánban.

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök úr, még egyszer szeretném megköszönni a tolmácsoknak, hogy oly sok időt töltenek itt, hogy lerövidítik az ebédszünetüket és hallgatják a szavazáshoz fűzött indoklásainkat. Ha nem lett volna a Corbett-jelentés és mindaz a kérdés, amelynek szavazásához ilyenkor indoklást kell fűznünk, már jóval korábban elmehettünk volna ebédelni.

Először is szeretnék csatlakozni az Eoin Ryan által elmondottakhoz. Úgy gondolom, kifejezően tárta elénk az Afganisztánnal kapcsolatos egyik legnagyobb problémát. Ugyanazt akartam elmondani, amit bölcs képviselőtársam, David Sumberg. Képtelen vagyok elhinni a Parlament ilyen fokú arcátlanságát, amellyel beszélnek is e témáról, ha arra gondolnak, hány tagállamunk csapatai harcolnak a fronton Afganisztánban. Sok választópolgárt képviselek, közülük ketten nemrég hullaszállító zsákban tértek vissza Afganisztánból, és biztosíthatom Önöket, hogy senki sem akarja bajba keverni a csapatokat, de ez az ügy valóban létfontosságú számunkra.

Ki nem állhatom a Házban uralkodó általános Amerika-ellenességet. Biztos, hogy nem értem a Ház katonai megoldásokat ellenző hangulatát, és vannak, akik meglehetősen gyáván cselekszenek, akik a Parlament biztonságos menedékéből vádaskodnak, míg mások kockára teszik az életüket, hogy mindannyiunk érdekében javítsanak a helyzeten.

A szavazáshoz fűzött írásbeli magyarázatok

- Jelentés: Jacek Saryusz-Wolski (A6-0271/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én nagyra becsült képviselőtársam, Jacek Saryusz-Wolski jelentése mellett szavaztam, aki azt javasolja, hogy az együttdöntési eljárásban első olvasatra fogadjuk el az Európai Parlament és a Tanács rendeletét az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározásáról szóló 2006. évi rendelet módosításáról. A finanszírozási igényekből eredően lényeges volt tisztázni a pénzügyi közvetítők által kezelt közösségi alapokra vonatkozó rendelkezéseket, mivel a jelenlegi szöveg nem fogalmaz egyértelműen az ilyen alapok további újra befektetésének lehetőségéről. Továbbá logikus lépésnek tűnik, hogy felhatalmazzuk az Európai Beruházási Bankot (EBB), hogy a múltbeli műveletekből visszafolyó forrásokat fektesse be újra az euro-mediterrán beruházási hitel és partnerség (FEMIP) keretében. Ahogy a korábbi rendeletek nem teremtettek lehetőséget a források újbóli befektetésére, a visszafolyó összegek a Közösség költségvetésébe kerülnek be. A javasolt módosítás értelmében az EBB-t fel lehet jogosítani, hogy ezeket az összegeket a FEMIP keretében újra befektesse, amíg a Bizottság a művelet lezárásáról nem dönt.

  Titus Corlăţean (PSE), írásban. − (RO) Én támogattam az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó általános rendelkezések elfogadását.

Úgy gondolom, hogy ennek az eszköznek még fejlődnie kell és hogy az Európai Unió pénzügyi és költségvetési prioritásainak a szomszédságpolitika keleti dimenziója felé kell elmozdulniuk, melynek a Moldovai Köztársaságot és Ukrajnát is magában kell foglalnia.

Támogattam a jelentés elfogadását, hogy több szó essen a Moldovai Köztársaság európai hivatásáról és uniós integrációjáról, amely nyilvánvalóan szorosan összefügg az alábbi területek demokratikus előrelépésével: a tömegtájékoztatás szabadsága, az igazságügyi rendszer reformja, az állampolgárok alapvető jogainak biztosítása és az ellenzéki pártok jogainak biztosítása a 2009-es választások során.

- Jelentés: Neil Parish (A6-0270/2008)

  John Attard-Montalto (PSE), írásban. − Azon álláspontomról kívánok szólni, amely a közvetlenül a KAP keretében kialakított támogatási rendszereket illetően világos közös kritériumokra vonatkozik. Szintén szeretném megemlíteni a gazdák és pásztorok jogait és kötelességeit, valamint a nekik nyújtott segélyek kialakítását.

A javaslat célja, hogy letisztázza a kritériumokat, hogy a tagállamok továbbadhassák a segélyt a marha- és borjúhúst termelő pásztoroknak.

Ezt a rendszert szakkifejezéssel „termeléstől függő” rendszernek hívják, és mivel Málta a termeléstől teljesen független kifizetések végrehajtása mellett döntött, én egy nemzeti érdeket szolgáló kérdés alapján igennel szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az emberek nem érzik magukat biztonságban az élelmiszerek terén a kergemarhakór, a húsbotrányok stb. miatt, mely problémák terén az Unió nem tett túl jó benyomást. A bajor hatóságok elől a rendőrség valóban éveken keresztül elhallgatott egy rendőrségi razziát, amely romlott sajttal üzletelő olasz bűnözőkre csapott le, és ha a közelmúltbeli borbotrány terén az együttműködés megszakadt, ez mind az európai jelentési rendszer súlyos hibáira hívja fel a figyelmet, melyeket azonnal helyre kell hozni.

Az élelmiszeripar jelenlegi válsága világosan megmutatja, hogy minden ország számára milyen fontos a mezőgazdasági önellátás. Ezért nagyobb támogatást kell nyújtanunk saját kistermelőinknek és főként a biogazdáknak. A mezőgazdaság teljesítményének szükséges növelését nem szabad kifogásként használni arra, hogy a hátsó ajtón keresztül nyissunk utat az egész Unióban a géntechnológiával módosított élelmiszereknek. Ha a nagyközönség elutasítja a géntechnológiával módosított élelmiszereket, akkor az EU-nak tartania kell magát ehhez a döntéshez és nem engedhet néhány nagyobb vállalat érdekeinek.

- Jelentés: Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (A6-0290/2008)

  John Attard-Montalto (PSE), írásban. − Málta történelmi ipara a hajójavítás. A hajóműhelyekben dolgozni veszélyes. Ez és az építőipar két fő balesetveszélyes terület. Míg az építőipar lassan fogja fel a biztonsági felszerelések használatának fontosságát, a hajóműhelyek nagy figyelmet szentelnek a biztonságos munkakörülményeknek.

Ma a máltai hajóműhelyek legnagyobb próbatételük előtt állnak. A nacionalista kormány mindenáron privatizálni akarja őket. Úgy tűnik, hogy nem vesznek fontolóra más alternatívákat. A vita napirendjén nem szerepel a diverzifikáció, a résziparágak vagy a szakosodás, például a tengerjáró hajók rendbehozatala.

Ennek ellenére mind a Máltai Munkáspárt, mind a Dolgozók Általános Szakszervezete közölte a kormánnyal, hogy készek felvállalni a rájuk eső feladatokat a hajóműhelyek megmentése érdekében. E műhelyek folyamatosan magasan képzett szakemberekkel látták el nemcsak saját magukat, hanem a máltai ipart is. Kiválóságuk mindenki felett áll.

Én személyesen győződtem meg kiválóságukról, amikor az utolsó munkáspárti kormány hivatalának legvégén a miniszterelnök rám bízta a hajóműhelyek ügyét. Hozzáteszem, hogy jómagam elfogult vagyok a hajóműhelyekkel szemben, mivel az édesapám az 50-es években hajóműhelyben dolgozott.

- Jelentés: Dariusz Rosati (A6-0232/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Lengyel képviselőtársam, Dariusz Rosati jelentése alapján igennel szavaztam a jogalkotási állásfoglalásra, amely a konzultációs eljárásnak megfelelően módosítja a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006. november 28-i 2006/112/EK irányelv egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatot. Az EK-Szerződés 171. cikke értelmében a Közösség közös vállalkozásokat vagy egyéb szervezeteket hozhat létre a Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs programjainak hatékony megvalósítása érdekében, és nagyon valószínű, hogy erre a jövőben egyre nagyobb mértékben kerül sor. Ennélfogva logikus lépés volt megfelelő adókeretet meghatározni az ilyen fajta vállalkozások számára és így nemzetközi szervezetekhez hasonlóan kezelni őket. Továbbá csatlakozásuk kapcsán Bulgária és Románia –más új tagállamokhoz hasonlóan – engedélyt kapott rá, hogy derogációt alkalmazzon a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott adómentesség és a nemzetközi személyszállításra alkalmazandó HÉA-rendszer terén. Az átláthatóság és a következetesség érdekében a mentességeket be kell venni a HÉA-irányelvbe.

  Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. – (FR) Amint a képviselőcsoportom árnyékelőadója elmondta, a bizonyos, a közös hozzáadottértékadó-rendszert érintő rendelkezések módosításáról szóló Rosati-jelentés mellett szavaztam. A HÉA-irányelv Bizottság által javasolt módosításai véleményem szerint lényeges egyszerűsítések és javítások.

A HÉA-rendszer földgázellátást, fűtést és hűtést illető hatókörének tisztázása lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy alacsonyabb HÉA-kulcsot alkalmazzanak e termékekre, amint azt az irányelv előirányozza. A robbanásszerűen emelkedő energiaárak okozta jelenlegi légkörben, úgy gondolom, elengedhetetlen, hogy a tagállamok az energiaárak túlzott emelkedését hatástalaníthassák a közvetett adók csökkentésével. Ez az intézkedés segít enyhíteni az inflációs nyomást, amely negatívan hat a gazdasági helyzetre és a fogyasztók vásárlóerejére.

Azt is ki kell emelnem, hogy a tagállamok, melyek csökkenteni kívánják az energiaellátásra alkalmazott HÉA-kulcsukat, ezt szabadon megtehetik a jelenlegi irányelvek értelmében, főként ami a minimumadókat illeti. Nincs szükség új európai jogszabályra e téren, a gyorsan cselekedni kívánó európai kormányok rendelkezésére áll az összes szükséges eszköz.

  David Martin (PSE), írásban. − Támogatom a Rosati-jelentésben foglalt ajánlásokat. A HÉA-irányelv elemeinek – például a levonás jogának – további tisztázása hasznára lesz a kis- és középvállalkozásoknak, melyeknek a régi rendelkezések értelmében felesleges bürokráciával kellett volna megküzdeniük. Ezért a jelentés által javasolt változtatások mellett szavaztam.

- Jelentés: Bogusław Sonik (A6-0221/2008)

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelentés célja támogatni az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló, 1991-ben aláírt Espoo-i ENSZ/EGB egyezményhez kapcsolódó, a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló 2003. évi jegyzőkönyvet (SKV-jegyzőkönyv). Az SKV-jegyzőkönyvet az Európai Közösség nevében a Bizottság 2003. május 21-én írta alá az ötödik „Environment for Europe” miniszteri konferencián, mely Kijevben, Ukrajnában került megrendezésre 2003 májusában.

Az SKV-jegyzőkönyv célja magas szintű védelmet nyújtani a környezetnek, beleértve az egészséget, azáltal, hogy a környezetvédelmi és az egészséget érintő vonatkozások beépülnek az intézkedésekbe és eszközökbe, melyek célja a fenntartható fejlődés előmozdítása.

Ezzel összefüggésben az Európai Közösség az Espoo-i Egyezményhez kapcsolódó, a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló jegyzőkönyv 13. cikkét a hatásvizsgálatra vonatkozó, és a fenntartható fejlődés gazdasági, társadalmi és környezeti összetevőivel kiegyensúlyozott módon foglalkozó közleményekben rögzített hatásvizsgálati eljárásokon keresztül kívánja alkalmazni.

  David Martin (PSE), írásban. − Boguslaw Sonik „Az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló, 1991-ben aláírt Espoo-i ENSZ/EGB egyezményhez kapcsolódó, a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló jegyzőkönyv” című jelentését támogatni kell. A környezetvédelmi és az egészséget érintő aggályokat figyelembe kell venni a fenntartható fejlődés támogatásakor. A jelentés ajánlásai mellett szavaztam.

- Jelentés: Ewa Klamt (A6-0246/2008)

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) Amikor 2004 októberében aláírásra került a megállapodás Svájc társulásáról a schengeni joganyaghoz, Liechtenstein nem válhatott társult taggá a megtakarítások adóztatásáról szóló megállapodás hiánya miatt (e megállapodás csak egy évvel később született meg).

Szem előtt tartva, hogy Svájc és Liechtenstein között több évtizeden át a személyek szabad mozgására vonatkozó politika volt érvényben, elengedhetetlen volt, hogy Liechtenstein is társuljon a megállapodáshoz.

Ezért támogatom ezt a kezdeményezést, amely a megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv révén lehetővé teszi ezen ország társulását Schengenhez. Liechtensteinnek el kell fogadnia és alkalmaznia kell a teljes joganyagot, kivéve azokat az új jogi aktusokat vagy intézkedéseket, melyek a közvetlen adózás terén elkövetett bűncselekmények – melyek Liechtenstein nemzeti joga értelmében nem büntethetők szabadságvesztéssel – miatti nyomozások vagy eljárások keretében bizonyíték keresésére és/vagy lefoglalására szóló végzések végrehajtásához kapcsolódnak.

Támogatom az előadó, Ewa Klamt álláspontját, mely szerint az Európai Parlamentnek beleegyezését kell adnia, ahogy az történt a megállapodással is, melyhez kapcsolódik ez a jegyzőkönyv. Az Európai Parlamentnek azonban több információhoz kell hozzáférnie a folyamatban lévő nemzetközi tárgyalásokról, hogy helyesen és egységesen gyakorolhassa hatáskörét.

  Glyn Ford (PSE), írásban. − Én a jelentés ellen szavaztam, hogy így tiltakozzak amiatt, hogy a Bizottság és a Tanács nem tesz lépéseket az európai adóparadicsomok problémáinak megoldására. Persze nem Liechtenstein az egyetlen adóparadicsom Európában, de e mikroállamokat egyedül politikai nyomásgyakorlással lehet meggyőzni, hogy cselekedjenek. Mégis továbbra is kesztyűs kézzel bánunk velük és állampolgáraikkal, hiába fosztják meg banki szabályaik és titoktartásuk a tagállamokat évente több milliárd eurótól.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Mindezidáig Svájc és Liechtenstein kiváltságos partnerséget tartott fenn az Unióval több kétoldalú megállapodás alapján; ezt a megoldást bizonyosan lehetne ajánlani bármely államnak, amely meg kívánja őrizni szuverenitását és identitását. Nem sok jót árul el az EU-ról, hogy Liechtenstein részvétele a schengeni programban a megtakarítások megadóztatásához kapcsolódó megállapodásoktól függött. Ez a Schengen-Dublin fenyegetésre emlékeztet, amely a svájciakat volt hivatott jobb belátásra bírni.

Nem helyes többmilliós segélyt és különböző megtévesztő ígéreteket használni arra, hogy új tagokat csábítsunk be vagy hogy országokat szorosabban az Unióhoz kössünk azért, hogy megfosszuk őket attól a lehetőségtől, hogy saját útjukat járják a Közösségen kívül.

- Jelentés: Gérard Deprez (A6-0268/2008)

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) A jelenleg érvényben lévő rendelet egységes formátumot határoz meg a vízumoknak, de nem eredményezett egyedi vízumszámozást a tagállamokban.

A szám azért szerepel, hogy azonosítsa az adott vízumot, amelyet egy tagállam adott ki egy harmadik ország állampolgárának. A tagállamok közötti bizonyos különbségek ellenére mostanáig a számok nem játszottak igazán fontos szerepet, mivel a határon a vízumot csupán szabad szemmel ellenőrzik vagy a géppel olvasható terület beolvasásával.

Amint azonban a Vízuminformációs Rendszer (VIS) működésbe hozhatóvá válik, a külső határátkelő-helyeken az ellenőrzést a vízumbélyegszám és a tulajdonos ujjlenyomatának használatával kell elvégezni.

A vízumok számozását ennélfogva meg kell változtatni, hogy a dokumentumokon szerepeljen egy egyedi vízumbélyegszám, amely az ellenőrzési folyamat során biztosítja, hogy csak a vonatkozó alkalmazás kerül visszakeresésre, melynek keretében a határon a vízumot felmutató személy ujjlenyomatát ellenőrzik le.

Ezért támogatom ezt a javaslatot, melynek célja biztosítani a Vízuminformációs Rendszerben alkalmazandó vízumbélyegzők következetes és egyedi számozását, ami biztosítja, hogy amikor e vízumadatcsere-rendszer életbe lép, a lehető legjobban működjön és csökkentse a személyes adatokhoz való jogosulatlan hozzáférést.

- Jelentés: Christian Ehler (A6-0254/2008)

  Neena Gill (PSE), írásban. − Elnök úr, én e jelentés mellett szavaztam és remélem, hogy az Európa és India közötti tudományos és technológiai megállapodás megújítása jelentőséggel bír majd, mivel mostanáig a tudományos együttműködés nem használta ki a benne rejlő összes lehetőséget. Egészen mostanáig ez a megállapodás csak papíron létezett, és remélem, hogy az új megállapodás mindkét oldalon valóban megnyilvánul majd konkrét lépésekben.

A tudomány és a technológia az Európai Unió és India közötti stratégiai partnerség kulcsfontosságú eleme és az egyik legígéretesebb együttműködési terület, amelyen mindkét fél nyerhet a közös munkából.

A meglévő megállapodás megerősítése pozitív lépés, az új megállapodásnak azonban az előttünk álló döntő kihívásokra kell összpontosítania, vagyis főként az éghajlatváltozásra, az energiaellátás biztonságára és a népbetegségekre. Valódi lehetőség van az erőforrások együttes felhasználására a kutatás-fejlesztés terén a közös megoldások érdekében.

Végezetül szeretném kiemelni, hogy ez a megállapodás nemcsak arra nyújt lehetőséget, hogy a jelentősebb globális kérdések terén együttműködjünk, hanem arra is, hogy nagymértékű változást idézzünk elő az indiai emberek életében, akik még mindig nem férnek hozzá az alapvető technológiai vívmányokhoz. Meglévő technológiája egy részének átadásával Európa segítheti India gazdasági és társadalmi fejlődését.

- Jelentés: Diana Wallis (A6-0277/2008)

  Ewa Tomaszewska (UEN), írásban. − (PL) A szavazás körüli zűrzavar fényében szeretném egyértelművé tenni, hogy Witold Tomczak mentelmi jogának fenntartását kívántam támogatni, és kérem, hogy ennek megfelelően számolják a szavazatomat, tehát a jelentés ellen – és nem mellett – leadott szavazatként.

- Jelentés: Giuseppe Gargani (A6-0222/2008)

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) E javaslat ellentmondásos, ezért tartózkodtunk a szavazástól. Nem fér hozzá kétség, hogy tartalmaz pozitív elemeket, konkrétan a Bíróság Alapokmányának lehetséges módosítását, amely megadná a jogot az Európai Parlamentnek, hogy észrevételeit benyújthassa a Bírósághoz minden olyan ügy kapcsán, amelynél – közvetlenül vagy közvetve – előjogai megkérdőjeleződnek, hogy így az Európai Parlament bevonásáról – amennyiben az intézmény nem az hivatalosan eljárásban érintett fél – ne a Bíróság döntsön saját belátása szerint. A többi elem azonban gyakorlatilag egyszerűen megerősíti a föderalizmust, ezért nem értünk egyet a javaslattal.

Továbbá alapvetőnek tartjuk, hogy az Európai Parlament tartsa tiszteletben a tagállamok és így a nemzeti bíróságok szuverenitását. Bár elfogadjuk, hogy érdekünkben állhat egy együttműködési stratégia az Európai Parlament és a nemzeti bíróságok között, ragaszkodnunk kell hozzá, hogy ez az együttműködés ne szolgálhassa a nemzeti jogok – köztük a nemzeti bíróságok szuverenitása – és a szubszidiaritás elvének megkérdőjelezését.

  David Martin (PSE), írásban. − Gargani úr jelentése azt vizsgálja, miként védheti meg előjogait az Európai Parlament a nemzeti bíróságokkal szemben. A Parlament jelenleg nem tudja megvédeni határozatait a nemzeti bíróságok előtt. Üdvözlöm ezt a saját kezdeményezésű jelentést, amely megoldást kíván találni a tagállamok közötti koherencia javítására a szakpolitikák végrehajtása terén.

- Ajánlás második olvasatra: Åsa Westlund (A6-0179/2008)

  Liam Aylward (UEN), írásban. − A Parlament ma az uniós fogyasztók egészsége és védelme mellett szavazott. Az adalékanyagok, enzimek és ízesítő anyagok szabályozásáról szóló élelmiszerügyi csomag középpontjában a fogyasztóvédelem és a polgáraink egészsége áll, és a csomagot a Parlament nagy többséggel elfogadta.

Az adalékanyagok, enzimek és ízesítő anyagok még az élelmiszerhez való hozzáadásuk előtt előzetesen engedélyezésre kerülnek majd. Ez az iparágnak is jó, mivel a tagállamok közötti harmonizáció és átlátszóság következetesebb lesz. A termékekben jelenlévő ételszínezékeket világosan fel kell tüntetni a címkéken. Két fontos kérdés a fogyasztók számára az egyes összetevőkkel (például az azofestékekkel) szembeni intolerancia és a termék jellegét, frissességét, összetevőinek minőségét, természetességét és a táplálkozáshoz kapcsolódó minőségét illetően félrevezető címkézés. Az ételízesítőket illetően az élelmiszereknek a lehető legtermészetesebbnek kell lenniük. A Parlament a fűszernövények és fűszerek korlátozása ellen szavazott. Ezeket már évszázadok óta használják bármiféle egyértelmű mellékhatás jelentkezése nélkül.

Ami a Southamptonból származó új tudományos információt illeti, amely azt állítja, hogy bizonyos adalékanyagok ártalmasak a gyermekekre, én komolyan veszem e tanulmányt és következtetéseit, és elvárom, hogy a Bizottság is támogassa.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm Asa Westlund javaslatát az élelmiszer-adalékok, -enzimek és –ízesítők közös engedélyezési eljárásának kialakításáról szóló rendeletre. Az ilyen összetevők engedélyezési eljárásának nagyobb átláthatósága Európa-szerte tovább javítaná a fogyasztóvédelmet. A fogyasztókat el kell látni valamennyi eszközzel, amelyre szükség van ahhoz, hogy a polcokon lévő élelmiszerekről elegendő információ birtokában hozhassanak döntést. Én a jelentés ajánlásai mellett szavaztam.

- Ajánlás második olvasatra: Åsa Westlund (A6-0180/2008)

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström and Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Mi úgy döntöttünk, hogy a 14-19. számú módosító indítványok ellen szavazunk. Ez második olvasatra hozott döntés. A Miniszterek Tanácsában lévő tagállamok mind a címkézést, mind az azofestékek betiltását ellenezték, végül azonban kompromisszumra kényszerültek a címkézést illetően. Ez jelentős győzelem, melyet nem akarunk veszélybe sodorni azáltal, hogy populista módosító indítványok mellett szavazunk, melyek nem kínálnak lehetőséget valódi előrelépésre.

Mi, a svéd szociáldemokraták az azofestékek betiltását támogattuk és továbbra is ezt fogjuk tenni, azonban nem áll szándékunkban populista kezdeményezéseket követni vagy populista módon szavazni, ami által szükségtelenül veszélybe sodorhatjuk a gyermekek egészségét.

  Adam Bielan (UEN), írásban. — (PL) Elnök úr, én támogattam Westlund asszony jelentését, mivel egyetértek az előadóval abban, hogy a mesterséges élelmiszer-adalékokra vonatkozó törvényt egységes szerkezetbe kell foglalni. Úgy gondolom, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a fogyasztók jobb tájékoztatására a megvásárolt élelmiszerek tartósítószer-tartalmáról.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Nagyobb átláthatóságra kell törekednünk az élelmiszer-adalékok engedélyezési eljárása terén, valamint meg kell erősítenünk a fogyasztóvédelmet, különösen azon fogyasztók védelmét, akik bizonyos anyagokkal szemben intoleranciával bírnak. Hasonlóképpen a környezetvédelem is egyike azoknak a tényezőknek, melyeket figyelembe kell venni az adalékanyagok engedélyezésekor.

Amint arról első olvasatra megállapodtunk, lényeges tisztázni, hogy milyen következményekkel jár a fogyasztók megtévesztése, valamint a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe kell venni az adalékanyagok engedélyezésekor.

A most második olvasatra elfogadott módosító indítványok alapvető célja két elem megerősítése a végleges szövegben: tovább kell erősíteni a fogyasztók és a környezet védelmét, valamint tisztázni kell az adalékanyagok engedélyezésének feltételeit.

E rendelet életbe lépte után az élelmiszer-adalékoknak teljesíteniük kell e követelményeket.

  David Martin (PSE), írásban. − Én Westlund asszony élelmiszer-adalékokról szóló jelentése mellett szavaztam. A Southamptoni Egyetem közelmúltban kiadott tanulmánya a bizonyos édességek és italok színezésére használt azofestékek potenciális veszélyeire figyelmeztette e Házat. E veszélyek feltüntetése a címkéken fontos lépés a fogyasztók ezen adalékanyagok káros hatásaitól – például a gyermekek hiperaktivitásától – való védelmében. Mindenképpen szükség van egy rendeletre, amely az egész Unióban szabályozza az ilyen adalékanyagokat, és gratulálok az előadónak a jelentéséhez.

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. − (SK) Az azofestékeket azért adják hozzá az élelmiszerekhez és italokhoz, hogy megváltoztassák azok kinézetét. Azonban szükségtelen kockázatot jelentenek a polgárok egészségére. A Southamptoni Egyetem tanulmánya bebizonyította, hogy az azofestékek veszélyesek a gyermekek egészségére, mivel hiperaktivitást okozhatnak és növelhetik a tanulási nehézségek kockázatát. Támogatom a dániai, svédországi és egyesült királyságbeli gyárosok kezdeményezését, amely szerint vállalják, hogy fokozatosan és önként felhagynak az azofestékek használatával az élelmiszeripari termékekben.

A fogyasztóvédelem – főként a legsebezhetőbb csoport, a gyermekek védelme – prioritás az Európai Parlament számára. Ezért üdvözlöm és támogattam szavazatommal az előadó, Åsa Westlund jelentését, amely új megközelítést kínál az emberi egészség védelmére és a betegségek, főként a gyermekek megbetegedésének megelőzésére vonatkozó európai stratégia kapcsán.

  Peter Skinner (PSE), írásban. − Teljes mértékben támogatom e jelentés törekvéseit az azofestékeket tartalmazó adalékanyagok felhasználásával készült termékek felcímkézését illetően. Úgy gondolom, hogy amennyiben a fogyasztóknak lehetőséget ad rá, hogy saját családjukban véget vessenek az ilyen adalékanyagok felhasználásának és fogyasztásának, a címkézési folyamat tisztességes kompromisszum.

Az azofestékek közreműködése a rosszabb egészségi állapot az esetleges magatartási problémák kialakulásában egyre világosabbá válik. Helyes dolog most lépni a lehető legjobb normák kialakítása érdekében.

- Ajánlás második olvasatra: Åsa Westlund (A6-0179/2008 and A6-0180/2008)

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Az élelmiszer-adalékok megfelelő címkézésének szükségessége és bizonyos adalékok fokozatos kivonása rendkívül fontos főként a gyermekek egészségének védelme szempontjából. Üdvözlöm Åsa Westlund jelentéseit és a Ház figyelmébe ajánlom őket.

- Ajánlás második olvasatra: Mojca Drčar Murko (A6-0177/2008)

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) E jelentés különleges jelentőséget tulajdonít azoknak az elemeknek, melyek célja az élelmiszerbiztonság biztosítása, szem előtt tartva a fogyasztók érdekeit, mindenekelőtt azt a vágyukat, hogy az élelmiszerek legyenek a lehető legtermészetesebbek.

Jól ismert tény, hogy a toxikológiai szempontból biztonságos ízesítőanyagok nem mindegyike egészséges, ezért kell biztosítani a fogyasztóknak a választás jogát.

Az ízesítő anyagok engedélyezési eljárása során a „technológiai szempontú szükségességet” összekapcsolják más uniós stratégiákkal, például az elhízás elleni küzdelemmel, mivel a túl erős ízesítő anyagok felhasználása leplezheti a kész élelmiszer gyenge minőségét.

A Tanács és a Parlament eltérő véleménnyel van bizonyos ízesítő tulajdonságokkal rendelkező összetevők élelmiszereken és élelmiszerekben történő felhasználásáról, valamint ezen összetevők maximális szintjéről, melyet a III. Melléklet rögzít.

Tudjuk, hogy az elv, mely szerint a fűszernövény- és fűszertermesztőknek minden egyes termék ártalmasságának vélelmét egyenként meg kell cáfolniuk, vitatott. Logikusabb lenne az eljárást megfordítani. A kérdés továbbra is vitatott marad.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm Mojca Drčar Murko jelentését az élelmiszerekben és azok felületén használható aromaanyagokról és egyes, ízesítő tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevőkről. Úgy gondolom, hogy a jelentés megőrzi az élelmiszerbiztonság és a fogyasztóvédelem fogalmát. Lényeges, hogy a fogyasztókat Európában sehol ne tévesszék meg az élelmiszereikben felhasznált aromaanyagok jellegét illetően. A „természetes ízesítő anyag” fogalomnak éppen ezt kellene jelentenie, és támogatom a jelentésben foglalt ajánlásokat ennek biztosítására. Én a jelentés mellett szavaztam.

- Ajánlás második olvasatra: Avril Doyle (A6-0176/2008)

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) E jelentés olyan rendeletről szól, amely – az élelmiszer-adalékok kivételével – az élelmiszerenzimek engedélyezésének szabályait és eljárásait hivatott meghatározni. Az Európai Bizottság azt állítja, hogy az iparág sürgeti az élelmiszerenzimek engedélyezésére vonatkozó harmonizált jogi szabályozást, melyhez egy közösségi eljárás is tartozik, mivel az e területre vonatkozó uniós jogszabály hiánya tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokhoz vezetett.

A Parlament ragaszkodik hozzá, hogy a Bizottság által javasolt rendelettervezet első olvasatakor javasolt lényeges módosításai bekerüljenek a végleges szövegbe. Ebből következően megismétli azon véleményét, hogy az elővigyázatosság elvét kell minden kockázatelemzés középpontjába állítani és ezért e javaslatban is hangsúlyt kell kapnia. Korábban szintén megerősítette a fogyasztóvédelmi rendelkezéseket, hogy biztosítsa, az élelmiszerenzimek felhasználása nem téveszti meg a fogyasztókat a termék jellegét, minőségét és anyagát illetően, ezért kerül újra bevezetésre ez a fogalom.

Továbbá az élelmiszerenzimek nem és nem is lehetnek géntechnológiával módosított mikroorganizmusok (GMO). El kell kerülnünk azt is, hogy ilyen mikroorganizmusokból állítsák őket elő. Ha azonban ez nem történik meg, azt világossá kell tenni a fogyasztók megtévesztésének elkerülése végett. A magas szintű élelmiszerbiztonság garantálása rendkívül fontos.

  David Martin (PSE), írásban. − Doyle asszony jelentése megpróbálja harmonizálni az élelmiszerenzimek ellenőrzését. Annak biztosítása érdekében, hogy az egész Unióban a lehető legmagasabb szintű élelmiszerbiztonsági normák legyenek érvényben, pozitív lépés kötelezni az iparágat és a tagállamokat arra, hogy tájékoztassák a Bizottságot az enzimekhez kapcsolódó bármilyen esetleges biztonsági kérdésről. Ezért a jelentés mellett szavaztam.

- Jelentés: Peter Liese (A6-0220/2008)

  John Attard-Montalto (PSE), írásban. − Én tartózkodtam a szavazástól, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy e jelentés nem veszi figyelembe a szigetországok és a szárazföld közötti különbséget.

Máltát nem köti össze vasút a kontinenssel, egyedül tengeren vagy légi úton közelíthető meg. Ráadásul Málta gazdasága nagymértékben az idegenforgalomtól függ, amelynek keretében évente több mint egy millió fő érkezik az országba légi úton és közel félmillió fő tengeren. A majdan érvénybe lépő jogszabály következtében például az Egyesült Királyságból érkező családokra gyakorolt hatás a becslések szerint 160 fonttal nő.

Fontos féken tartani a kibocsátásokat, azonban az is lényeges, hogy különbséget tudjunk tenni az Unió különböző országainak törekvései és helyzete között. A mindenkire ugyanazon szabályok alkalmazásának elve diszkriminatív, amikor különleges körülmények állnak fenn.

  Christine De Veyrac (PPE-DE), írásban. – (FR) Én támogattam Peter Liese jelentését a légiközlekedés ETS-rendszerbe történő bevételéről, mivel úgy érzem, a Parlament és a Tanács között kialakult kompromisszum kiegyensúlyozott és valószerű.

Többé nem fér hozzá kétség, hogy gyorsan és hatásosan kell cselekedni az üvegházhatású gázok kibocsátásának és főként a közlekedés globális felmelegedésre gyakorolt hatásának csökkentése érdekében.

Ahhoz azonban, hogy ez a jogszabály sikeres legyen, össze kellett egyeztetni a környezetvédelmi követelményeket a polgárok mobilitásával.

A légiközlekedési ágazattól megkövetelt erőfeszítéseknek elég nagynak kell lenniük ahhoz, hogy ne veszélyeztessék más ágazatok csökkentését, de kiegyensúlyozottnak kell lenniük, hogy ne akadályozzák meg az iparág növekedését.

Örömmel fogadom a jogszabályt, melyet ma elfogadtunk, mivel tiszteletben tartja e követelményeket.

  Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Én támogattam Peter Liese jelentését a második olvasatra adott ajánlásról, melynek célja a repülési tevékenységnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerébe történő bevétele, mivel úgy érzem, elengedhetetlen és sürgős, hogy a világ hőmérsékletének emelkedését +2°C−ra korlátozzuk.

A légiközlekedési ágazat folyamatosan bővül. A repülőgépek széndioxid-kibocsátása 1990 óta 87%-kal nőtt, és a becslések szerint 2020-ra megkétszereződik. Ennélfogva intézkedésekre van szükség, hogy nemzetközi szinten azt az üzenetet fogalmazzuk meg, hogy az EU elkötelezte magát az éghajlatváltozás elleni harc mellett és egy még a 2009-es koppenhágai konferencia előtt megkötendő nemzetközi megállapodásra törekszik.

Az elért kompromisszumnak sok pozitívuma van, ilyen a legkülső régiókra vonatkozó mentességi rendszer bevezetése, a kibocsátási egységek árveréséből befolyó bevételek az éghajlatváltozás elleni harcra fordítása, valamint az erdőirtás megállítását célzó intézkedések.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A javaslat, melyről a Parlament szavazott, már önmagában egy kompromisszum – bár nem kielégítő – a Bizottság eredeti javaslatáról, és nem veszi figyelembe a gazdasági nehézségekkel küzdő országok, főként a legkülsőbb régiók problémáit. Tudjuk, hogy a szennyezést csökkenteni kell, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a gyengébb gazdaságokkal rendelkező országok nehézségeit sem.

Azáltal, hogy a Parlament eredeti javaslatához képest későbbre halasztja a kereskedelmi rendszer érvénybe lépését és csökkenti az árverés hatókörét és a gyengébb társaságokra nehezedő nyomást, a kompromisszum, melyről ma szavaztunk, nem küszöböli ki e kereskedelmi rendszer valamennyi negatív következményét, de többet közülük minimálisra csökkent.

A legkülsőbb régióknak adandó mentességről folyó vita nagyon fontos kérdés lett itt a Házban, mivel a Bizottság eredeti javaslata nem kínált semmiféle mentességet e régióknak, amint azt Önök is jól tudják. Ez azt jelentette, hogy az e régiókból származó vagy ezekbe tartó valamennyi repülőgép az általános rendszer hatálya alá tartozott volna.

A végül elfogadott szövegben megmaradt a mentesség lehetősége, hatóköre azonban nem olyan széles, mint kellett volna. Ezért ragaszkodunk hozzá, hogy ne csak a szigetek közötti, hanem a szigetek és a kontinens közötti járatokat is ki kell hagyni a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszeréből.

  Petru Filip (PPE-DE), írásban. − (RO) Világos, hogy a légi közlekedésre kiterjesztendő közösségi rendszer minden egyes kötelezettségvállalási időszakában ezen ágazat célkitűzéseit valamennyi tagállam valamennyi többi, helyhez kötött forrású ágazatának átlagos erőfeszítéseivel konvergens módon és összhangban kell meghatározni. A légiközlekedési ágazat kimaradása e rendszerből hosszú távon lényeges kompenzációs költségeket eredményezhet.

Én a jelentés mellett szavaztam, mivel meg vagyok róla győződve, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszerének integrált megközelítésére szükség van a Közösségben. Mivel a légiközlekedés hozzájárul az emberi tevékenységek éghajlatváltozásra gyakorolt globális hatásához, normális, hogy ez az ágazat méltányos elbánásban részesül és vonatkoznak rá a közösségi szinten harmonizált szabályok és rendelkezések.

Világos, hogy a légi közlekedés célkitűzéseit valamennyi tagállam valamennyi többi, helyhez kötött forrású ágazatának átlagos erőfeszítéseivel konvergens módon és összhangban kell meghatározni a légi közlekedésre kiterjesztendő uniós rendszer minden egyes kötelezettségvállalási időszakában. A légiközlekedési ágazat kimaradása e rendszerből hosszú távon lényeges kompenzációs költségeket eredményezhet.

  Robert Goebbels (PSE), írásban. – (FR) Én tartózkodtam a Liese-jelentésről tartott végső zárószavazáson. Úgy gondolom, hogy az Európai Unió egyoldalúan cselekszik a légiközlekedést és a tengeri hajózási ágazatot kihagyó Kiotói Jegyzőkönyv keretein kívül. Még ha számos ok is van rá, hogy figyelembe vegyük a nemzetközi kereskedelem szempontjából legfontosabb két ágazat éghajlatra gyakorolt hatását, az Európai Unió nem változtathat meg egyoldalúan egy többoldalú megállapodást, miközben például azt követeli, hogy az Egyesült Államok ratifikálja a Kiotói Jegyzőkönyvet. Az EU légiközlekedésre vonatkozó javaslatai a legjobb esetben is csak a Kiotó utáni, vagyis 2013 utáni időszakra vonatkozhatnak, és csak azután irányulhatnak egy koppenhágai nemzetközi megállapodásra.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm Liese úr jelentését a légiközlekedés bevételéről az Európai Kibocsátáskereskedelmi Rendszerbe. A Parlamentnek egyértelműen ki kell nyilvánítania kötelezettségvállalását az éghajlatváltozás megállítását illetően és nagyratörő környezetvédelmi jogszabályokat kell bevezetnie. Úgy tűnik, hogy a Tanáccsal folytatott megbeszéléseken született döntések jó irányba mutatnak. Az árverés útján kiosztott légiközlekedési kibocsátási egységek 15%-os aránya és azok várható további növelése 2013-ban kielégítő kompromisszumnak tűnik.

Bár támogatom a jelentés ajánlásait, a Parlamentnek továbbra is nagyratörően kell meghatároznia a légiközlekedés kibocsátási céljait az ETS-en belül és arra kell törekednie, hogy építsen Liese úr javaslataira, melyek az ETS általános felülvizsgálatára vonatkoznak. Én a jelentés mellett szavaztam.

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. − (SK) A repülőgépek gázkibocsátása 1990 óta a kétszeresére nőtt és ez a tendencia tovább folytatódik. Amennyiben az EU komolyan gondolja az éghajlatváltozás megállítását, e területen globális vezető szerepet kell vállalnia. Nem elég csak beszélni róla, jogszabályi intézkedéseket is el kell fogadnunk. Pozitív lépésként értékelem az irányelvet, mely a légiközlekedési tevékenységek bevételéről rendelkezik az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek közösségen belüli kereskedelmi rendszerébe.

Az előadó, Peter Liese jelentése kiegyensúlyozott és valósághű megoldás, kompromisszum a környezetvédelem és az európai légiközlekedési iparág versenyképességének biztosítása között. Nem diszkriminálhatjuk az európai légitársaságokat, főként az új tagállamok társaságait, melyek most próbálnak felzárkózni az általános tendenciához. Ennek következtében az egészséges gazdasági verseny szabályainak egyenlő mértékben kell vonatkoznia a harmadik országok légitársaságaira is. Nemzetközi megállapodásra van szükség, és ezért az EU-nak tárgyalnia kell az Egyesült Államokkal, Oroszországgal és Kínával.

Azt sem felejthetjük el, hogy olykor a légiközlekedés az egyetlen lehetséges közlekedési mód, amely összeköti az Uniót a távoli régiókkal. Számottevően hozzájárul az idegenforgalom fejlődéséhez, ezért nem tekinthetjük luxusnak.

Úgy gondolom, hogy az Európai Parlament és a Tanács közös álláspontja elősegíti a tiszta repülőgépek használatát és új technológiák bevezetését a légiközlekedési iparágban, ezért szavaztam a jelentés mellett.

  Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Egy olyan irányelv elfogadásával, melynek célja az, hogy bevegyük a légiközlekedést az Európai Kibocsátáskereskedelmi Rendszerbe, az Európai Unió további jó pontokat szerez az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.

Lehetetlen lenne nem üdvözölni ezt az Európai Parlament és a Tanács közötti megállapodást, amely lehetővé teszi az üvegházhatású gázok fokozatos és valódi csökkentését 2012-től minden olyan repülőgépre vonatkozóan, amely európai földről száll fel vagy oda érkezik.

Különösen üdvözlöm két olyan konkrét intézkedés elfogadását, amely szerencsére azt mutatja, hogy Európa még mindig gyakran fogad el nagyon kiegyensúlyozott jogszabályokat, melyek figyelembe veszik a kisebb érintett feleket: a charter járatok, a kutatógépek és kis légitársaságok továbbra is repülhetnek anélkül, hogy aggódniuk kéne az irányelv kötelező erejű rendelkezései miatt; valamint a széndioxid-kibocsátási egységek 15%-ának árveréséből származó bevételeket a légiközlekedési ágazat kutatás-fejlesztésére fordítják.

Ez annál is fontosabb, hogy úgy tűnik, hogy ha az Uniónak az innovációba kell vetnie reményét, a mérnököknek nagymértékű leleményességet kell mutatniuk, hogy olyankor csökkentsék a repülőgépek okozta szennyezést, amikor a légi forgalom évi 5%-kal nő.

  Brian Simpson (PSE), írásban. − Ma támogatni fogom a Liese-jelentést, mivel a jelentés kiegyensúlyozott és gyakorlatias, még ha egy kissé bonyolult is.

A légiközlekedésnek be kell ismernie, hogy részt kell vennie a kibocsátáskereskedelmi rendszerben, és a környezetvédőknek el kell ismerniük, hogy az emberek repülni akarnak és a légiközlekedési iparág nagymértékben hozzájárul sok régiónk és sok nemzetgazdaság gazdasági jólétéhez.

Még mindig úgy gondolom, hogy ez a megállapodás problémákat tartalmaz. Még mindig úgy gondolom, hogy a 2020-ra tervezett 100%-os árverési aránysúlyos problémákat okozhat a kis és a regionális légitársaságoknak.

Itt azonban egy kompromisszumos megoldás áll előttünk. Még mindig úgy gondolom, hogy ez a rendelet jogi és egyéb kihívásokba ütközik majd az Unión kívüli országok, főként az Egyesült Államok és Oroszország részéről, ami megnehezíti a globális megállapodás megkötését. Ez azonban egy kezdet és ehhez gratulálnunk kell a Bizottságnak bátorságáért és előrelátásáért.

A légiközlekedési iparág jelenleg főleg a magas üzemanyagárak miatt küzd, ezért volt rendkívül fontos egy kompromisszum kialakítása az ETS-ről. Tudom, hogy a légitársaságok nem örülnek, tudom, hogy a környezetvédők nem örülnek. Akkor talán az előadónk nagyjából jól eltalálta!

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) Ha az Unió 2020-ra meg akarja valósítani klímacélját, vagyis a CO2-kibocsátás 20%-os csökkentését, akkor a légiközlekedési ágazatnak is be kell kapcsolódnia az üvegházhatású gázok kibocsátáskereskedelmi rendszerébe. A légiközlekedés kibocsátása az elmúlt néhány év alatt majdnem 90%-kal nőtt.

Ugyanakkor a légiközlekedés könnyedén megússza szárazon, hogy nem fizet jövedéki adót az üzemanyag és hozzáadottérték-adót a repülőjegyek után. Ennélfogva szükség van jogalkotási intézkedésekre. A jelentés arra törekszik, hogy a kereskedelmi rendszer 2011-től kezdve vonatkozzon valamennyi járatra, amely európai repülőtérre érkezik vagy onnan indul. 2012-től az ágazatnak évente 1,5%-kal kevesebb üvegházhatású gázt kell kibocsátania. Az ingyenes árverési jogok javasolt aránya túlságosan magas. Úgy gondolom, hogy a légiközlekedési ágazatnak legalább 25%-os árverési aránnyal kellene kezdenie. Végül is a cél nem maga a kereskedelem, hanem a kibocsátások csökkentése.

A Parlament kinyilvánította véleményét az árverésből származó bevételek felhasználásáról is: azt kívánja, hogy a pénzt a környezetbarát közlekedési módokat terhelő adók csökkentésére és a kevésbé szennyező repülőgépeket szolgáló technológiák kutatása terén megvalósuló beruházásokba fektessék. Az előttünk álló kompromisszum messze nem ideális, de egy lépést jelent előre, így mi, a Zöldek is támogatni tudjuk a megvalósult megállapodást.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Üdvözölni kell a légiközlekedési tevékenységek bevételét az üvegházhatású gázok kibocsátáskereskedelmi rendszerébe.

  Margie Sudre (PPE-DE), írásban. – (FR) Sajnálom, hogy a legkülső régiók nem voltak teljes mértékben mentesek a légiközlekedés ETS rendszerbe történő bevétele alól, annak ellenére, hogy az őket az európai kontinenstől elválasztó nagy távolság ezt nagymértékben megindokolta volna.

Azonban örülök, hogy történt némi előrelépés, hála az eltökélt erőfeszítéseknek.

Ennek eredményeképpen a tárgyalásból megszülető megállapodás különös figyelmet fordít a legkülső régiók előtt tornyosuló hozzáférési és versenyképességi problémák csökkentésének vagy akár kiküszöbölésének eszközeire. Továbbá heves viták után a legkülső régiókon belüli járatok derogációt kapnak és nem érinti őket a rendszer. Örülök, hogy a legkülső régiók szerepelnek az ETS-rendszer légiközlekedésre gyakorolt hatásának értékelésére vonatkozó felülvizsgálati záradékban.

Szeretnék külön köszönetet mondani az Európai Parlamentnek, amely a kezdetektől fogva hallgatott kérésemre, hogy a legkülső régiók részesüljenek különleges elbánásban, ezt az álláspontot átvették a tagállamok. Szeretném elismerésemet kifejezni Jacques Barrot-nak, a közlekedésért felelős korábbi európai biztosnak szűnni nem akaró támogatásáért.

Végezetül sajnálom, hogy a végső megállapodás nem építette be egyik, a legkülső régiók megsegítésére irányuló javaslatot sem, amely különösen elősegítette volna, hogy a kibocsátási egységek árveréséből származó bevételeket a legkülső régiók sajátos nehézségeinek kiküszöbölésére fordítsák.

- Jelentés: Richard Corbett (A6-0197/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én brit képviselőtársam, Richard Corbett jelentése mellett szavaztam, mely a Parlament eljárási szabályzatának a plenáris ülés munkáját és a saját kezdeményezésű jelentéseket érintő módosításáról szól. Osztom a jelentésben megfogalmazott aggodalmat, mely szerint a Parlament munkájának egyszerűbbnek, eredményesebbnek és gyorsabbnak kell lennie. Mindazonáltal a képviselők számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy írásbeli kérdéseket tehessenek fel a Bizottságnak és a Tanácsnak, bár egyetértek, hogy fontos megelőzni az e rendszerrel való visszaéléseket. Örülök, hogy az üléseken részt vevő képviselők több lehetőséget kapnak majd a felszólalásra. Véleményem szerint az az elgondolás is egy lépés a demokrácia felé, hogy 40 képviselő nyújthat be a politikai képviselőcsoportokéhoz hasonló alternatív állásfoglalást.

  Charlotte Cederschiöld (PPE-DE), írásban. − (SV) Mi ma az Európai Parlament eljárási szabályzatának változtatásairól szóló jelentés ellen szavaztunk.

Azért döntöttünk így, mert a jogalkotási tevékenységre kiható saját kezdeményezésű jelentések észrevehető hatással lehetnek a folyamatban lévő munkára. Az Európai Parlament képviselőinek ezért lehetőséget kell biztosítani, hogy befolyással legyenek az ilyen jellegű jelentésekre a plenáris ülésen, a jogalkotási jelentésekre alkalmazandó eljárásnak megfelelően.

Bár felül kell vizsgálni az írásbeli kérdésekre vonatkozó eljárásokat, rendkívül fontosnak tartjuk védelmezni a tagállamok függetlenségét és jogát arra, hogy kérdéseket intézzenek a többi intézményhez azok döntéseit és felelősségét illetően.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Mi e jelentés ellen szavaztunk, mivel annak fő célkitűzése, hogy gyengítse az Európai Parlament demokratikus és pluralista működését. Olyan elvből kiindulva, amely még csak nem is igaz – a Reformszerződés létezése – a Ház többsége csökkenteni akarja a képviselők jogait, meg akarja akadályozni, hogy saját kezdeményezésre cselekedhessenek, növelni akarja az Európai Parlament elnökének hatalmát és ennek következtében csökkenteni akarja a parlamenti viták pluralizmusát.

A demokrácia és a képviselők cselekvési képességeinek gyengítésére irányuló törekvés világosan kiderül az írásbeli kérdésekre vonatkozó eljárásról szóló, a Tanács és a Bizottság elé terjesztett iránymutatásokból is.

E döntés azonban csak egy eleme az általánosabb demokráciaellenes irányvonalnak, melyet a Ház többsége, főként a nagyobb képviselőcsoportok (PPE és PSE) képviselői követnek. Ennek egy másik alapvető eleme az, hogy a politikai képviselőcsoportok megalakításához új és jóval korlátozóbb jellegű kritériumokat követelnek, amit szintén el kell utasítanunk és határozottan tiltakoznunk kell ellene.

  David Martin (PSE), írásban. − Corbett úr javaslata, mely a Parlament eljárási szabályzatának a plenáris ülés munkájára és a saját kezdeményezésű jelentésekre vonatkozó rendelkezéseit hivatott módosítani, lehetővé teszi, hogy a Parlament eredményesebben és hatékonyabban dolgozzon. Én Corbett úr ajánlásai mellett szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Demokrataként különösen meglepett a Corbett-jelentéshez kapcsolódó két módosítás, mivel úgy gondolom, ezeket nem gondolhatták komolyan.

A parlamenti képviselőknek gyakorlatilag minden demokratikus országban demokratikus joga, hogy kérdést intézhessenek a választott vezetőkhöz hatáskörükről és feladataikról.

E kérdések számának és tartalmának korlátozása fogalmilag többet merít a bírósági meghallgatások eljárásaiból, mint egy demokratikusan legitim intézmény szabályaiból, ennélfogva a javaslatot teljes mértékben el kell utasítani. Ezért csak a jelentés ellen tudok szavazni.

- Jelentés: Jutta Haug (A6-0262/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én német képviselőtársam, Jutta Haug jelentése mellett szavaztam, mely az előzetes költségvetési tervezettel kapcsolatos első észrevételekről és az egyeztetésre kapott megbízatásról szól, valamint keretet biztosít rá, hogy átgondoljuk az Unió jövőbeli költségvetésének szerkezetét. Az előzetes költségvetési tervezetben szereplő kötelezettségvállalási előirányzatok 134.395 milliárd eurót tesznek ki – ez a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 1,04%-ának felel meg és 3,1%-os növekedést jelent 2008-hoz képest –; a kifizetési előirányzatok 116,7 milliárd eurót tesznek ki, és így 2,6 milliárd eurós mozgástér marad a kötelezettségvállalásoknál és 7,4 milliárd eurós mozgástér a kifizetéseknél. Tudván, hogy amire szükség van, az az eredmények Európája, nem értem a kifizetési előirányzatok alacsony szintjét. A prioritásokon kívül arról is fontos gondoskodni, hogy elegendő forrásokat kapjon a kohéziós politika, a kis- és középvállalkozásokra (KKV-k) vonatkozó európai stratégia finanszírozása és a külpolitikai intézkedések. Végezetül döntő fontosságú, hogy ne felejtkezzünk el a fő európai infrastruktúrákról (közlekedési hálózatok, energia, űr, víz, új technológiák, egészségügy stb.), melyek rendszeresen nem részesülnek elegendő finanszírozásban, annak ellenére, hogy ezek adják Európa globális gazdasági és társadalmi versenyképességének a gerincét.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE), írásban. − (PL) A Lisszaboni Szerződés ratifikációjának ütemterve szerint 2009-ben a Parlament és a Tanács egyenlő jogokkal rendelkezne a törvényalkotást és a költségvetési kérdéseket illetően, afelé haladva, hogy az Európai Unió új hatásköröket kapjon és alapvető változások történjenek a mai napig alkalmazott költségvetési eljárásban.

Emiatt még fontosabb, hogy az Európai Unió rendelkezzen a különböző területekre vonatkozó jelenlegi szakpolitikák és tevékenységek végrehajtásához szükséges pénzügyi erőforrásokkal, ugyanakkor kellőképpen rugalmas legyen, hogy megbirkózzon az új politikai kihívásokkal. Ennélfogva a kifizetések kezdeti költségvetési tervezetben javasolt szokatlanul alacsony szintje (116.736 milliárd euró) – azaz a bruttó nemzeti termék (GNP) 0,90%-a vagy 3,3%-os csökkenés 2008-hoz képest – nagyon meglepő. Szintén aggodalomra ad okot, hogy az Európai Bizottság csökkentette az azokra a tájékoztató kampányokra vonatkozó költségvetést, melyek már régóta tervbe voltak véve 2009-re, az európai parlamenti választásokra vagy a Lisszaboni Szerződés esetleges hatályba lépésére.

A költségvetésről szóló júliusi egyeztető ülés prioritásaként a kifizetésekre és az Unió tájékoztatási politikájára szánt források megfelelő szintjének biztosítását kell kezelni. Szintén létfontosságú, hogy a Bizottságnak finanszírozási javaslatot nyújtsunk be a kísérleti projektekre és az előkészítő munkálatokra, hogy elkerüljük azt, hogy a többéves pénzügyi keret tartalékaiból finanszírozzák őket. Továbbá gondoskodnunk kell róla, hogy elegendő források állnak az Európai Unió rendelkezésére ahhoz, hogy reagálni tudjon a „növekedést és foglalkoztatást célzó versenyképesség” terén jelentkező új kihívásokra, anélkül, hogy csökkentenie kelljen a jelenleg folyó fontos programokra szánt meglévő finanszírozást.

  Roger Knapman (NI), írásban. − Úgy gondolom, hogy a jelenlegi vagy a kilátásba helyezett körülmények között az országomnak semmilyen uniós költségvetési programot nem kellene finanszíroznia. Az európai külügyi szolgálat és a Lisszaboni Szerződés egyéb elemei teljességgel elfogadhatatlanok számomra. Ezért míg örömmel fogadom e programok finanszírozásának bármilyen késedelmét, nem támogathatok egy olyan módosítást, amely elvben elfogadja, hogy az európai külügyi szolgálatot (EEAS) a Szerződésben foglalt egyéb új költségvetési programokkal együtt valóban finanszírozni kell, „amikor a Szerződést mind a 27 tagállam ratifikálta”. Akár valószínű a valamennyi tagállam általi ratifikáció, akár nem, továbbra is fennáll a lehetősége; és még vonakodva se hagyhatok jóvá egy olyan módosítást, amely olyan körülményeket alakít ki, melyek között a javaslattevők elvben indokoltnak tekintik az EEAS és a Lisszaboni Szerződésben foglalt egyéb új költségvetési programok finanszírozását.

  Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban. − Én a 2009-es előzetes költségvetési tervezetről és az egyeztetésre kapott megbízatásról szóló Haug-jelentés mellett szavaztam. E jelentés kijelöli a Parlament jövő évi prioritását. Figyelembe véve az élelmiszerárak és a gazdaságok termelési költségeinek gyors növekedését, különösen üdvözlöm, hogy megfelelő választ követel az élelmiszersegélyre és az élelmiszerellátás biztonságára vonatkozó előírásokra.

Remélem, hogy ez a válasz megfontolt és megfelelő lesz, valamint komoly mezőgazdasági beruházási programot tartalmaz majd a fejlődő világban és az Unión belül egyaránt.

A 15. számú módosító indítványt is támogattam, amely kiemeli a 2. tételben szereplő mozgásteret.

Azokat a törekvéseket azonban, melyek az el nem költött forrásokat a KAP-ból más költségvetési tételekhez átcsoportosító mechanizmusokat vezetne be, nem lehet támogatni.

2007-ben a KAP keretében el nem költött pénzt a Galileo projekt finanszírozására fordították. Ez nem válhat bevett szokássá.

  Thomas Wise (NI), írásban. − Én nem tudtam támogatni ezt a módosítást, mivel teljes mértékben ellenzem az EEAS és a Lisszaboni Szerződés ratifikációjától függő egyéb ilyen jellegű programok létrehozását és finanszírozását. Valóban fontos kiemelni, hogy az úgynevezett Lisszaboni Szerződés által létrehozandó programoknak nincs jogi alapjuk, amíg a szerződést nem ratifikálja mind a 27 tagállam. Én azonban az összes ilyen programot teljes egészében elutasítom, és úgy gondolom, hogy egyáltalán nem kellene őket létrehozni és finanszírozni.

  Lars Wohlin (PPE-DE), írásban. − (SV) Haug asszony jelentése széles körű megbízatást kér a Tanáccsal folytatott költségvetési tárgyalásokra. Az indoklás szerint elegendő forrásokat kell biztosítani a Bizottság által javasolt kiadásokhoz. Úgy tűnik, nincs annyi pénz, amennyit az Európai Parlament ne lenne kész elkölteni. Véleményem szerint ez helytelen hozzáállás. Kiindulási pontnak az elhatározott átfogó keretet kell tekinteni, és ezt követően kell megállapítani a különböző kiadási jogcímek között a szükséges prioritásokat.

Nagyobb rugalmasságra van szükség a meglévő többéves pénzügyi kereten belül. Ennélfogva támogatom azt az elképzelést, hogy a mezőgazdaság által fel nem használt forrásokat fordítsuk más célokra.

- Jelentés: Marcin Libicki (A6-0225/2008)

  Roberta Alma Anastase (PPE-DE), írásban. − (RO) A Fekete-tengeri szinergia előadójaként szeretném kijelenteni, hogy támogatom a LIBICKI-jelentést, azon egyszerű oknál fogva, hogy a középpontjában álló téma stratégiai jellegű, túllép a Balti-tenger és a környezetvédelem területén. Valójában olyan kérdésről vitáztunk, amely a balti-tengeri régió és a fekete-tengeri régió közös ügye, és amely egész Európára kihatással van: az energiaellátás biztonságáról és az erre vonatkozó európai stratégiáról.

Figyelembe véve, hogy az Unió korlátozott számú forrástól, szállítótól és szállítási útvonaltól függ, létfontosságú, hogy ezek diverzifikációja képvsileje az energiaellátás biztonsága európai értelmezésének alapvető elvét. Nem kevésbé fontos, hogy koherens európai energiapolitikát dolgozzunk ki, amely a szolidaritásra és koordinációra épülne, hogy elkerüljük egy olyan kétoldalú megállapodás megkötését, amely a többi tagállam érdekeit befolyásolhatja, főként pedig alááshat olyan fontos, európai szinten elismert projekteket, mint a Nabucco.

Ennek következtében ismételten ragaszkodom hozzá, hogy a Bizottság és a Tanács kettőzze meg a Nabucco projekt sikeres végrehajtására és egy közös energiapolitika világos megfogalmazására irányuló erőfeszítéseit. A balti régió és a fekete-tengeri régió helyzete egyaránt konkrét és határozott cselekvést sürget.

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström and Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Mi, a svéd szociáldemokraták úgy döntöttünk, hogy Marcin Libicki a Balti-tenger alatti tervezett gázvezetékről szóló jelentése mellett szavazunk, bár azt szerettük volna, ha világosabban szólít fel egy alternatív szárazföldi nyomvonal megfontolására. Úgy gondoljuk azonban, hogy a Parlament világos irányvonalat határozott meg a környezeti hatásvizsgálat kapcsán, és mi ezt támogatjuk és üdvözöljük. Elvárjuk, hogy a további döntések egy minden részletre kiterjedő és független vizsgálattól függjenek. A Balti-tenger érzékeny és már így is komoly környezeti nyomás nehezedik rá. Ennélfogva rendkívül fontos, hogy a környezetre gyakorolt hatást szigorúan minimális szinten lehessen tartani, ha az építendő vezeték megkapja az engedélyt.

  Adam Bielan (UEN), írásban. — (PL) Elnök úr, az Északi Áramlat vezeték megépítése az előző háborúból származó fegyverhalmok megbolygatását eredményezheti. A tengerben mintegy 40.000-60.000 tonna vegyi fegyver található, és e fegyverek pontos elhelyezkedése ismeretlen. E fegyverhalmok megbolygatása hatalmas ökológiai katasztrófához vezethet.

Én támogattam e jelentést, mivel egyetértek az előadóval abban, hogy botrányos, hogy egy ily nagy horderejű határon átnyúló projektet Oroszország és Németország közötti kétoldalú kérdésként kezelnek. A Balti-tenger és a balti államok lakosságának védelmét az Uniónak fő prioritásként kell kezelnie.

  Titus Corlăţean (PSE), írásban. − (RO) Üdvözlöm az álláspontot, melyet az Európai Parlament az Oroszországot Németországgal összekötő földgázvezeték építéséről elfogadott.

Az Európai Uniónak integrált, közös és koherens energiapolitikára, valamint a tagállamok energiafüggetlenségét biztosító hosszú távú stratégiára van szüksége.

Az Európai Uniónak az energiaellátás biztonságához kapcsolódó környezetvédelmi és geopolitikai kérdéseket valamennyi tagállam összehangolt erőfeszítésével kell kezelnie, nem pedig valamely tagállam Oroszországgal kötött kétoldalú megállapodásaival. Ez az egyetlen mód rá, hogy az Európai Unió erős tárgyalási pozícióra tegyen szert Oroszországgal szemben és elkerülje, hogy az energiaforrások politikai nyomásgyakorlás eszközévé váljanak, és ez az Uniót Oroszország egyenlő partnerévé is teheti.

Így választ adhatunk a román állampolgárok jogos csalódottságára, amely a földgáz és a villamos energia árának folyamatos emelkedéséből fakad, amely jelentps negatív társadalmi-gazdasági következményekkel jár a román emberekre és életszínvonalukra.

Ugyanakkor egy közös európai energiapolitika mint megoldás pótolhatná, ami hiányzik amiatt, hogy a bukaresti jobboldali kormány képtelen Románia energiaügyi érdekeit támogatni az ország Oroszországhoz fűződő kapcsolata keretében.

  Filip Kaczmarek (PPE-DE), írásban. − (PL) Én Marcin Libicki jelentése mellett szavaztam. Ez egy fontos jelentés. Azonban szeretném Önöket emlékeztetni, hogy helytelen azt állítani, hogy ez a kérdés a polgárok petíciói folytán került az Európai Parlament elé. Képviselőtársam, Bogusław Sonik sok hónappal a petíciók beérkezte előtt javasolta, hogy tartsunk vitát az észak-európai vezetékről.

Meglepett, hogy mekkora ellenzésre talált a jelentés. Gyakran beszélünk ökológiai kérdésekről és ez nem szül ellenállást. E konkrét ügy esetében azonban egyes képviselők nem akarják, hogy a projekt természeti környezetre gyakorolt hatásáról kutatás készüljön. Miért? A válasz egyszerű: egyes országoknak és politikusoknak ez a projekt fontosabb, mint a környezet. Talán épp ez okból át kellene gondolnunk e tervezett beruházás politikai és gazdasági tartalmát. Tisztában vagyok azzal az érvvel, hogy ez magánkézben lévő projekt. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a vezetéket építő cég igazgatótanácsában volt politikusok is ülnek. Oroszország számára egyáltalán nem jelent problémát, hogy magánprojekteket használjon politikai célok előmozdítására.

  Tunne Kelam (PPE-DE), írásban. − Én e módosítás ellen szavaztam, mivel alapvetően megváltoztatja az eredeti szöveg elgondolásait. Az eredeti változat megköveteli, hogy vegyünk fontolóra alternatív megoldásokat a jelenlegi földgázvezeték-projekt mellett – olyan alternatívákat, melyek legalább háromszor kevesebbe kerülnének és nem jelentenének nagy környezeti kockázatot. Nem érthetek egyet egy olyan módosítással, amely a földgázszükségletet az Unió környezetvédelmi jogszabályainak és a polgárok aggályainak figyelmen kívül hagyása árán kezeli prioritásként. Arra is szeretnék rámutatni, hogy a kérdéses földgázvezetéknek eredetileg a Balti-tenger partján fekvő hét országon kellene áthaladnia, de csak egy vagy két uniós tagállamot látna el, ezért a megnövekedett energiaigény kielégítése nem tekinthető megfelelő indoknak.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. − (FI) Határozottan támogatom a Bizottság jelentésében javasolt Északi Áramlat földgázvezeték környezeti hatásvizsgálatát. Azonban nemcsak erről van szó: nem szabad elfeledkezni az energiapolitikához kapcsolódó vetületéről sem. Nem folytathatunk olyan energiapolitikát, amely elkülönül a klímastratégiától. A kettő alapvetően összetartozik, mint az adóügy és a költségvetés, vagy a jog és az igazságügy.

Nincs helye többé olyan energiapolitikának, amelyhez nem tartoznak pénzügyi vagy egyéb hasonló eszközök, melyek a politika különböző elemeit lehetővé teszik. Az Unió és a tagállamok energiaügyi kérdéseit tárgyaló fehér könyvek újra meg újra tiszta, független és versenyképes energiaformákat követelnek, azonban csak az utolsó kritérium, vagyis a versenyképesség rendelkezik működő piaci mechanizmussal.

Még mindig nem látok olyan piaci mechanizmusokat, melyek energiafüggőségünket, főként az orosz földgáztól való függőségünket csökkentenék. Ezen a héten az Európai Energia Fórum megbeszéléseket tart az OPEC-kel. Nem gyengeség az OPEC szempontjából, hogy ez egy nélkülözhetetlen kartell, amely túl nagy hatással van a gazdaságunkra.

Az előző nemzedékek hibáiból fakadó energiafüggőség a mi kárunkra növekedhetett és bontakozhatott ki. Gondolnunk kell erre a tényezőre, amikor a jövőbeli megoldásokról hozunk döntést, még a földgázvezetékek és egyéb gazdasági függőség kérdését illetően is. Fenntartható fejlődés és jó irány az, amikor egy alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaság megvalósítására törekszünk?

Az éghajlatváltozás valóság, és az energiaárak szintén emelkednek. A földgáztól való függés nő és az Unió szomszédjának megadja a hatalmat, melyet 20 éve elveszített.

Mi biztosan nem akarjuk megismételni politikus elődeink hibáit. Sok mindent kell megtennünk rövid idő alatt.

  Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Én teljes mértékben egyetértek az előadó, Marcin Libicki véleményével, mely szerint a balti vezeték néven közismert projekt megvalósítása ökológiai veszélyt jelent nyolc európai uniós tagállamra: Németországra, Svédországra, Finnországra, Lettországra, Litvániára, Észtországra, Dániára és Lengyelországra. A fogyasztókra is negatív hatással lehet a vezeték építési költségeinek fedezéséhez szükséges áremelkedések miatt.

Fontos, hogy alternatív megoldásként az észak-európai vezetéket a szárazföldön, uniós tagállamokon áthaladva is meg lehetne építeni. Ez megfelelne az 1364/2006/EK határozat valamennyi stratégiai és gazdasági követelményének. Az alternatív környezetvédelmi szempontból biztonságosabb és olcsóbb is.

Én különösen támogatom a független jelentések elkészültét és a vezetéképítés környezetre gyakorolt hatására vonatkozó kutatásokat.

  David Martin (PSE), írásban. − Az Északi Áramlat földgázvezetékhez hasonló léptékű projektek esetében teljes körűen és alaposan meg kell vizsgálni a környezetvédelmi vonatkozásokat. Mielőtt a projekt elindulna, meg kell róla győződnünk, hogy teljesíti a szigorú környezetvédelmi kritériumokat. Ezt tükrözi a Marcin Libicki által a tervezett, Oroszországot és Németországot összekötő balti-tengeri földgázvezeték környezeti hatásáról készített jelentésre adott szavazatom.

  Bogusław Sonik (PPE-DE), írásban. − (PL) Ma egy nagyon fontos jelentésről szavazunk, amely az Oroszországot és Németországot összekötő úgynevezett balti vezeték tervezett építésének a Balti-tenger természeti környezetére gyakorolt hatásáról szól. A tervbe vett projekt egyike annak a sok földgázinfrastruktúra-projektnek, amely szükséges az Unió növekvő földgázigényének kielégítéséhez. A vezeték építése kapcsán azonban számos tényező különleges figyelmet igényel.

E vezeték, amely a világ leghosszabb és legsekélyebb egyéni földgázvezetéke, komoly veszélyt jelent a biológiai sokszínűségre, a természetes élőhelyekre, a régió hajózásának biztonságára és mozgására, és akkor még nem is említettem azt a megközelítőleg 80.000 tonna hadianyagot, amely a második világháború alatt süllyedt el itt. A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság tagjaként, valamint az Espoo-i Egyezmény előadójaként szeretném kiemelni, hogy minden ilyen jellegű beruházásnak – amely nemzetközi vetülettel rendelkezik – valamennyi érintett fél előzetes és alapos egyeztetéséből kell fakadnia. Figyelmet kell fordítanunk bármely alternatív megoldás – például a szárazföldi nyomvonalak – vizsgálatára, melynek számításba kell vennie az építési költségeket, valamint az ökológiai biztonságot.

Mivel az EU egyre nagyobb mértékben függ kisszámú energiaforrástól és azok szállítóitól, fontos támogatni a diverzifikációt célzó kezdeményezéseket. Meg kellene állnunk átgondolni, hogy vajon az orosz Gazprom vállalat – amely a Nord Stream konzorcium részvényei 51%-ának tulajdonosa – a legjobb megoldás ebben a helyzetben?

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Örömmel fogadom a Petíciós Bizottság kezdeményezését, melynek keretében a Balti-tenger alatt húzódó tervezett földgázvezeték környezetre gyakorolt hatásáról szóló jelentést szavazásra bocsátotta. Az európai parlamenti képviselőknek maguknak kell tájékozódniuk e javaslat következményeiről.

  Ewa Tomaszewska (UEN), írásban. − (PL) Én támogatom Marcin Libicki jelentését a vezeték által a Balti-tenger fenyegető súlyos ökológiai veszély miatt, azért, mert megkísérelték megkerülni a Balti-tenger partján fekvő valamennyi ország jóváhagyásának kötelező megszerzését, valamint azért, mert nem készült még független és pozitív vizsgálat a vezeték környezetre gyakorolt hatásáról. Ami itt különösen fontos, az a szolidaritás elvének betartása az Európai Unió energiapolitikájában.

A vezetéket úgy tervezték meg, hogy az Unió országait politikailag függővé tegye Oroszországtól, amely természeti erőforrásait arra használja majd fel, hogy nyomást gyakoroljon a vásárlókra. Arra is szeretném felhívni a figyelmüket, hogy ha a vezeték a tengeri nyomvonalon halad, az megemeli a földgáz árát, mivel ez a nyomvonal sokszor többe kerül, mint a szárazföldön épített vezeték.

- Jelentés: André Brie (A6-0269/2008)

  Richard Howitt (PSE), írásban. − Az Európai Parlamenti Munkáspárt üdvözli ezt a parlamenti jelentést. Amikor a tálibok 2001-ben megbuktak, mindössze 900.000 gyermek járt iskolába. Ez a szám ma 6 millió és folyamatosan emelkedik. Ötmillió menekült tért haza és a lakosság 82%-ának van hozzáférése az egészségügyi ellátáshoz, ez a szám kilencszerese a 2002-es adatnak. Azonban osztjuk a Parlament komoly aggályait a folyamatos biztonsági problémákat és azt illetően, hogy biztonság nélkül nem tud újra normális élet kialakulni.

Mindazonáltal tartózkodtunk a jelentésről szóló szavazástól, mivel számos pont nem tükrözi Afganisztán valós helyzetét. A D preambulumbekezdés tényeket illetően téved, ugyanis az új NATO-csapatok bevetése Afganisztánban tovább folyik, az Egyesült Királyság és Németország a közelmúltban egyaránt a csapatlétszám emelését jelentette be. Ezenkívül nem értünk egyet azzal, ahogy a 32. bekezdés lefesti az ópiumtermesztés szintjének helyzetét. Úgy tűnik, a jelentés figyelmen kívül hagyja az afgán kormány kemény munkáját, melyet a hosszú távra szóló nemzeti kábítószer-ellenőrzési stratégián keresztül valósít meg, és amely az ópiummákot termesztő tartományok számának csökkentése terén előrelépést eredményezett.

Végezetül támogatni kívánjuk az afgán bűnüldöző szervekkel való folytatódó együttműködést mint az Európai Unió hozzájárulását az ország transznacionális igazságügyi és biztonsági ágazatának reformjához.

  Ramona Nicole Mănescu (ALDE), írásban – (RO) Afganisztán stabilizációja döntő fontosságú biztonságpolitikai kihívás a nemzetközi közösség és a terrorizmus elleni harc számára. Kudarc esetén a nyugati országok a jövőben esetleg vonakodva vesznek majd részt a konfliktusok megelőzésében, megoldásában és a békefenntartó műveletekben. Másrészt talán az afgánok is – akik jelenleg a konfliktus harmadik évtizedében élnek, és akiknek az országát a külső szereplők mindig is eszközként használták saját igényeik kielégítésére – hasznát láthatják a tartós békének.

Szükség van katonai műveletekre, de ezek nem elegendőek Afganisztán stabilizálásához. Ebben a folyamatban fontos megoldást kell keresni diplomáciai szinten is, valamint az együttműködés Iránnal, Indiával és Pakisztánnal elengedhetetlen, különösen a határ menti régiókban, melyekben a felkelő csoportok aktívan működnek. E célból a demokratikus szervek megerősítése rendkívül fontos, és a nemzetközi közösségnek küzdenie kell az afgán kormány háttérbe szorulása ellen azáltal, hogy növeli a politikai rendszer és a demokratikus szereplők fontosságát helyi és regionális szinten.

Afganisztánban az Európai Uniót humanitárius szervezetnek tekintik, ahhoz azonban, hogy fontosabb szerepet töltsön be, az európaiaknak figyelembe kell venniük azt, hogy a szegénység és a stabilitás hiányának megoldása nem a fegyverekben és az erőszakban rejlik, hanem olyan cselekvésekben, melyek jólétet hoznak az afgán lakosságnak. Ebben a reményben Brie úr jelentése mellett szavaztam.

  David Martin (PSE), írásban. − Én tartózkodtam a szavazástól. Brie úr jelentése Afganisztán stabilizálásáról túlságosan leegyszerűsít egy olyan helyzetet, amely valójában nagyon is összetett. Míg az Európai Parlamentnek alapos vizsgálat alá kellene vennie az afganisztáni fejleményeket, úgy gondolom, hogy konstruktívan kellene részvételre és egy stabil afgán állam kialakítására kell törekednie. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a jelentés működőképes megoldásokat tud kínálni arra a bonyolult konfliktusra, melyben csapataink folyamatos és valós előrelépéseket érnek el.

  Véronique Mathieu (PPE-DE), írásban. – (FR) A donorok közelmúltbeli párizsi konferenciájának pozitív eredményei bizonyítják, hogy az EU és a nemzetközi közösség Afganisztánra szegezi tekintetét.

Ez a jelentés, amely az ország jövője szempontjából döntő fontosságú pillanatban készült el, rávilágít a kihívásokra, melyek az Európai Unió előtt állnak az ország stabilizálásához való eredményes hozzájárulás terén. Rámutat az eddigi újjáépítési erőfeszítésekre, melyek az intézmények megerősítésére és az életkörülmények javítására irányultak. E tekintetben a gyermekhalandóság jelentős csökkenése és az iskolába járó gyermekek számának emelkedése biztató jel.

Az afganisztáni sikerhez a különböző stratégiák donorjai között jobb koordinációra van szükség. A biztonságot természetesen továbbra is prioritásként kell kezelni, de az is döntő fontosságú, hogy az afgán emberek lássák, hogy a segély konkrétan nekik segít. Elengedhetetlen, hogy további alapvető infrastruktúrák épüljenek, legyenek azok utak, iskolák, kórházak stb.

A folyamat sikeréhez a stabilizációs folyamatot „afgánosítani” kell: az afgán embereknek meg kell adni az eszközöket, melyek lehetővé teszik számukra, hogy kezükbe vegyék saját jövőjüket. E tekintetben jelentős remények fűződnek az afganisztáni nemzeti fejlesztési stratégiához (ANDS), melynek élveznie kell a nemzetközi közösség és az Európai Unió támogatását.

  Daniel Strož (GUE/NGL), írásban. − (CS) Véleményem szerint az afganisztáni helyzetről és az ország helyzetének stabilizálására vonatkozó javaslatokról szóló jelentés nem következetes és túl nagy hangsúlyt helyez a katonai fellépések és a NATO regionális szerepének fontosságára. A jelentés egyrészt azt mondja, hogy a tálibok katonai tevékenysége nem jelent közvetlen veszélyt Afganisztán szuverenitására, másrészt arra figyelmeztet, hogy Afganisztán kritikus válaszúthoz érkezett.

Én ezt másképp látom. Maga Karzai elnök világosan kimondja, hogy a koalíciós erők nem állnak győzelemre a tálibokkal szemben, és hozzáteszi – szerintem odavágóan –, hogy a terrorizmus elleni háborút csak akkor lehet megnyerni, ha az afgán kormány néhány partnere elkezdené nem a saját (eltérő) érdekeit követni. A volt Szovjetunió által vívott afganisztáni háború bebizonyította, hogy ezt az országot nem lehet katonai eszközökkel stabilizálni, hát még kormányozni. A stabilizáció megvalósításának egyetlen módját a politikai, gazdasági és szociális intézkedések jelentik, melyek nemcsak Afganisztánt érintik, hanem a szomszédos országokat is. Hadd tegyem hozzá, hogy e súlyos probléma kulcsfontosságú elemét képezik valószínűleg az Egyesült Államok a régióhoz fűződő hegemón érdekei.

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A jelentés egy nyílt imperialista kihívás. Állítása szerint támogatja „a NATO-erők erőfeszítéseit […] a helyi és nemzetközi terrorizmus leküzdésére, és ezen erők jelenlétét elengedhetetlennek tartja az ország jövőjének biztosításához”. Az USA-EU-NATO megszálló erők „további harcoló csapatokkal” történő megerősítését követeli, valamint azt, hogy ezeket „ne korlátozzák nemzeti feltételek”, vagyis hogy nyíltan és mindenféle kifogás nélkül cselekedjenek megszálló erőként. Hangsúlyozza, hogy az Uniónak „fel kell használnia a tapasztalatokat, melyek az uniós missziókból, valamint azon országok misszióiból származnak, melyek katonai vagy polgári szinten már jelen vannak Afganisztánban”. Másképp kifejezve katonai erőinek az országban elkövetett gyilkos tetteit lehetőségként kell felhasználnia arra, hogy műveleti tapasztalatra tegyen szert máshol megvalósítandó imperialista beavatkozásaihoz. Az uniós tőke politikai képviselői arra törekszenek, hogy minél nagyobb részük legyen a régió imperialista kifosztásának felosztásában, ezért azt hangsúlyozzák, hogy „az EU-nak ösztönöznie és segítenie kell az európai befektetőket, hogy vegyenek részt Afganisztán újjáépítésében”.

A jelentés cinikus vallomásai felfedik az EU szerepét és imperialista szándékait és ismét megerősítik, hogy „az EU és a NATO egyaránt ugyanazon gyilkos tőkecsoport része”. A népnek egységesen kell küzdenie az egész imperialista rendszer ellen.

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Én az Afganisztánról szóló jelentés ellen szavaztam, akárcsak az egész baloldali képviselőcsoport, mivel a jelentés kitart egy olyan ország katonai megszállása és a katonai jelenlét mellett, amelyet az elmúlt 30 évben több mint 1,5 millió ember életét követelő háború sújt. Az afganisztáni kérdéseket nem lehet katonai eszközökkel megoldani. Az ország lakosainak Európa szolidaritására van szükségük. Európa katonai jelenlétének folytatódása és megerősítése a régió instabilitásának és bizonytalanságának egyik legfőbb oka.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Afganisztánban jelenleg a biztonságért, a stabilitásért, a békéért és a demokráciáért folyik egy csata, ugyanakkor a nemzetközi dzsihádizmus ellen is, amely győzelemre törekszik, hogy propagandájában újra kijelenthesse, hogy a birodalom összeomlás előtt áll. Ezért oly fontos a nemzetközi, különösen az európai erőfeszítés. A szövetségesek – főként a NATO új életre keltésének szükségességében hívők – előtt az a kihívás áll, hogy kibírják a rendkívüli nehézségeket és a helyszínen szolgálatot teljesítő csapatokkal segítsenek – ami a feltételek szükségszerű csökkentésével jár –, mivel a győzelem elengedhetetlen.

A szövetségeink jövője nagyrészt Afganisztánban dől el, akárcsak a békénk és biztonságunk jövője. Bármennyire is javasolja a kompromisszum és az engedmény sok támogatója ezt az utat, nem hagyhatunk figyelmen kívül egy közvetlenül ellenünk irányuló fenyegetést azáltal, hogy úgy teszünk, mintha más lenne. Sürgősen meg kell erősítenünk a tényleges katonai kapacitást Afganisztánban és az összes intézkedést, főként a fejlesztéshez és a demokratikus jogállam elősegítéséhez nyújtott segélyt. Ha Afganisztánban kudarcot vallunk, valószínűleg újra harcolnunk kell majd később, de hozzánk közelebb.

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) A jelentés megjegyzi, hogy bizonyos előrelépés ellenére még mindig messze járunk attól, hogy Afganisztánban megvalósuljon a biztonság és stabilitás. A helyzet javítása érdekében az Európai Parlament számos pozitív intézkedést javasol. A Parlament sajnálatos módon arról is döntött, hogy támogat egy javaslatot, amelynek értelmében megszűnik az ország jelentős területein megtalálható ópiumföldek permetezése. A mezőgazdaságból élőket természetesen támogatni kell, de az ópiumtermesztés nem lehet hosszú távú alternatíva Afganisztán növekedése, demokráciája és politikai stabilitása számára. Ez Afganisztán esélyeit és mások egészségét egyaránt károsítja.

  Elnök. − Ezennel lezárom a szavazáshoz fűzött indoklásokat.