Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. július 8., Kedd - Strasbourg

12. A földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételei - A földgáz belső piaca - Európai stratégiai energiatechnológiai terv (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont az alábbi jelentések együttes tárgyalása:

– az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről Atanas Paparizov jelenése az Európai Parlament és a Tanács a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről szóló 1775/2005/EK rendelet módosításáról szóló rendeletére vonatkozó javaslatról (COM(2007)0532 – C6-0319/2007 – 2007/0199(COD)) (A6-0253/2008),

– az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről Romano Maria La Russa jelentése az Európai Parlament és a Tanács a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/55/EK irányelv módosításáról szóló irányelvére vonatkozó javaslatról (COM(2007)0529 – C6-0317/2007 – 2007/0196(COD)) (A6-0257/2008), és

– az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről Jerzy Buzek jelentése az európai stratégiai energiatechnológiai tervről (2008/2005(INI)) (A6-0255/2008).

  Nathalie Kosciusko-Morizet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, biztos úr, előadók, hölgyeim és uraim! Európa energiaügyi jövőjének két kihívással kell szembenéznie. Az első a biztonságos, fenntartható, versenyképes ellátás biztosítása egy hatékony, működőképes és szorosan összefüggő hálózaton keresztül. A második az üvegházhatású gázok kibocsátása és az éghajlatváltozás megállításához szükséges átalakítás.

Főként az első pont, de az egész szóban forgó terület kapcsán szeretném kiemelni a szlovén elnökség által elért előrelépést, amely a júniusi tanácsi ülésen a belső energiapiaci csomag teljes általános keretének elfogadását eredményezte. A kialakított kompromisszum legfontosabb eleme a termelési és a szállítási tevékenységek eredményes elválasztása – és itt az „eredményes” szóra helyezem hangsúlyt – a hálózati műveletektől. Megemlítem itt a Tanács által a földgáz- és villamosenergia-ágazatra vonatkozóan a szükséges változtatásokkal együtt elfogadott megoldást.

Bár több tagállam és a Bizottság a teljes tulajdonosi szétválasztást részesíti előnyben, a tagállamok meg kívántak tartani bizonyos fokú rugalmasságot, és a Tanács beleegyezett egy olyan megoldásba, amely egy független rendszerüzemeltetőről rendelkezett. Ez az opció azon tagállamok rendelkezésére áll majd, melyek szállítási hálózata az irányelv hatályba lépésekor egy vertikálisan integrált vállalthoz tartozik. Ez az opció – a rendszerüzemeltetők függetlenségét biztosítandó –jelentős változtatásokat von maga után természetesen a döntéshozatalt, de a finanszírozást érintően is.

Úgy tűnik, hogy az elfogadott mechanizmus lehetővé teszi az integrált vállalatok különböző szervei közötti összeférhetetlenség elkerülését és az egyensúly biztosítását a rendszerüzemeltető függetlensége, fejlesztési terve és beruházási igényei, valamint az anyavállalat pénzügyi érdekei között.

Különleges figyelmet kapott e tekintetben a rendszerfejlesztés és egy olyan kompromisszum kialakítása, amely nem tesz különbséget a rendszerüzemeltetők között. Ezen üzemeltetők tevékenységét a szabályozó hatóságok ellenőrzik majd. A szabályozó hatóságok szerepét és tevékenységét a régóta várt Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség létrehozása erősíti majd meg, melyet az Európai Parlament az előző hónapban hagyott jóvá.

Szeretném kiemelni e belső piaci liberalizációs csomag néhány más fontos elemét: először az infrastruktúrák kulcsfontosságú kérdését és az egész Európára kiterjedő 10 éves beruházási tervre helyezett hangsúlyt. Ez létfontosságú elem, amelynek elő kell segítenie az integrációt és a korszerűsítést.

Egy másik kulcsfontosságú elemnek számítanak azonban a harmadik országok beruházásai az szállítási rendszerek terén, ami nagyon szorosan kapcsolódik az energiaellátás biztonságához. Találnunk kell egy gyakorlati megoldást, amely valamennyi esetre alkalmazható. A Tanácson belüli megbeszélések jelenleg is folynak, és biztos vagyok benne, hogy valamennyi tagállam számára elfogadható kompromisszumot eredményeznek majd.

Hölgyeim és uraim, a következő szakaszban ezek az általános elemek kerülnek megerősítésre egy politikai megállapodás elfogadása révén, melyre október 10-én az Energiaügyi Tanács ülésén kerül sor, ezt követően pedig novemberben vagy decemberben a közös álláspont kerül kihirdetésre. Ez lehetővé teszi majd az intézményeink közötti megbeszéléseket a második olvasat kezdete kapcsán.

Most szeretnék rátérni a második pontra. Úgy gondolom, hogy rendkívül fontos kialakítani egy olyan alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaságot, amelyen belül természetesen minden tagállam szabadon választhatja meg az általa felhasználni kívánt energiaforrásokat. A gazdaság ezen átfogó átalakítása céljainak és az erre irányuló beruházásoknak hosszú távúnak kell lenniük és ezek számos technológiai kihívást is jelentenek a következő 10 évre.

Szeretnék többet megemlíteni közülük: a CO2 elkülönítésének és tárolásának kereskedelmi felhasználása, a legnagyobb szélerőműparkok termelési kapacitásának megkettőzése, a fotoelektromos és termodinamikus napenergia-hasznosító rendszerek kereskedelmi érettsége, fenntarthatóan előállított második generációs bioüzemanyagok, az építőipar, a közlekedés és az ipar terén az energia hatékonyabb végfelhasználását lehetővé tevő mechanizmusok bevezetése a piacra, az anyagok, a biotudományok és az információs technológiák energiahatékonysága terén elért döntő fontosságú előrelépések.

Biztos úr, a Tanács februárban a Bizottság útmutatásai alapján olyan határozatokat fogadott el, melyek számos olyan működőképes elemet tartalmaznak, melyeket itt megemlítek. Az első a Bizottság által javasolt hat ipari kezdeményezés bevezetése és elindítása, ezek a következők: szél-, nap-, bioenergia, CO2 elkülönítése, szállítása és tárolása, villamosenergia-hálózatok és végül fenntartható atommaghasadás. Az intézkedések támogatni és ösztönözni kívánják a kutatást, főként az energiahatékonyság terén, valamint a hatóságok, az ipar és a kutatók közötti megállapodások létrejöttét a stratégiai tervben rögzített célkitűzések támogatása érdekében.

Befejezésül szeretném megköszönni a Bizottság és az előadó eddigi munkáját, és remélem, hogy a belső energiapiacról kialakított álláspontjaink a második olvasatnál találkozni fognak.

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Elnök úr, nagyon örülök, hogy ma újra itt lehetek a belső energiapiaci csomag második részének, vagyis a földgáz kérdésének vitáján.

A múlt hónapban a Ház a villamos energiáról és az Ügynökségről tárgyalt. Sok módosítás a földgáz kapcsán is hasonló, és nem szándékozom részletesen foglalkozni mindazokkal az elemekkel, melyek felmerültek a villamos energiáról folytatott vita során.

Először is hadd gratuláljak az előadóknak, La Russa és Paparizov uraknak a kiváló jelentésekhez, valamint az árnyékelőadóknak és az érintett bizottságok valamennyi tagjának. Önöknek sikerült magas színvonalú vitát fenntartani és figyelembe venni a meglehetősen bonyolult jogi szabályozásra vonatkozó nagyon rövid határidőket.

Hadd fejtsem ki, hogy az Európai Unió versenyképes, fenntartható és biztonságos energiaellátásához miért éppoly elengedhetetlen a földgázpiaci liberalizáció, mint a villamosenergia-piac liberalizációja. Azt is kihangsúlyozom, hogy ezek ugyanolyan jogi intézkedéseket igényelnek.

Az Unióban a földgáz az egyik legfőbb energiaforrás mind az ipar, mind a háztartások számára. Az enegiaárak meredeken emelkednek: az uniós fogyasztóknak most sokkal nagyobb szükségük van egy versenyképes földgázpiacra, mint valaha, hogy csak a hatékony ellátás költségét fizessék meg.

Ráadásul a villamosenergia-piac nem fog megfelelően működni, ha a földgázpiac nem működik megfelelően. Szeretném idézni a Nemzetközi Energiaügynökséget: „Sok régióban az esetek jelentős részében földgáztüzelésű erőmű szabja meg a villamos energia árát. A drága földgáz ezért drága villamos energiát jelent. ... A politikának értékelnie kell a földgáz- és a villamosenergia-ipar egyre nagyobb mértékű összefonódását és ennek megfelelően kell megterveznie a piacokat és szabályozórendszereket.”

Ez még inkább igaz egy olyan időszakban, amikor több megújuló energiaforrásra van szükség. Mivel a szél és a nap nem mindig úgy működik, ahogy mi szeretnénk, a villamosenergia-termelést nehéz előre kiszámítani. Szükség van hozzá egy kiszámítható és nagyon rugalmas villamosenergia-forrás támogatására, és ez a földgáz.

A földgáz egyben a legtisztább fosszilis tüzelőanyag. Ha csökkenteni akarjuk a széndioxid-kibocsátást és meg akarjuk állítani az éghajlatváltozást, annak a földgáz az egyik nagyon hatékony módja, azonban gondoskodnunk kell róla, hogy a földgázellátásunk versenyképes legyen.

Az ellátás biztonsága szintén nagyon fontos. Az EU biztonságos földgázellátásának biztosítására a legjobb módszer egy 500 millió fogyasztós belső piac. Az EU hangos és világos, ha egyhangúan nyilvánul meg. Ha 27 különböző hang beszél egyszerre, az nagyon érthetetlen. Egy közös piacon együtt kell dolgoznunk, mivel egy közös érdekünk van.

Mindezek az érvek kiemelik azon intézkedések fontosságát, melyekről ma fogadunk el álláspontot. Örömmel mondhatom, hogy ezek alátámasztják az Önök módosításainak legnagyobb részét.

A rendszerüzemeltetők tényleges függetlenségére van szükség a beruházások és a hálózatok optimális használatának biztosítása érdekében.

A Bizottság véleménye szerint a tulajdonosi szétválasztás a leghatékonyabb út e függetlenség megvalósítására. Azonban ezzel nem mindenki ért egyet, és – amint tudják – a Tanács megegyezésre jutott a független szállításirendszer-üzemeltető köré épülő opcióról. Úgy gondolom, hogy esélyt kell adni az igazságos tulajdonosi szétválasztással szembeni alternatívának, mint ahogy Európa is lépésről lépésre épült fel.

Önök erőteljesebb Ügynökséget kívántak. Egyetértek Önökkel, azonban a Szerződés határain belül kell maradnunk. Köt minket a Szerződés és a Bíróság úgynevezett Meroni-elve. Komitológiára van szükségünk, hogy a kódexek kötelező erejűvé váljanak. Az Ügynökség akkor majd tudja ellenőrizni az eljárást és a végrehajtást. Egy erős Ügynökség összeférhető a komitológiával. Ezzel szemben az Ügynökségnek útmutatásra van szüksége, hogy keretet adjon saját hatáskörének, hogy kötelező erejű egyéni döntéseket hozhasson a piaci szereplőkre vonatkozóan.

A tárolási szolgáltatásokhoz és a cseppfolyósított földgázhoz (LNG) való hozzáférés éppoly fontos, mint a hálózatokhoz való hozzáférés. Üdvözöljük az Önök erőfeszítéseit, melyek a tárolási szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítására irányulnak az irányelvben. A hozzáférési szabályok eredményességét biztosítandó a tárolásirendszer-üzemeltetők jogi szétválasztására van szükség.

Az átláthatóság szintén kulcsfontosságú része a javaslatainknak, ezt Önök kiemelték a korábbi szavazások során. Legyen az átláthatóság a szabály és a titkosság a kivétel, nemcsak a hálózatok használata, hanem az egyensúlyozás, a tárolás és az LNG terén is.

Örömmel látom, hogy a gyenge fogyasztók védelmére és az energiaszegénység elleni küzdelemre vonatkozó horizontális aggályok közül sok bekerült a földgázról szóló jelentésbe. Ezek az elemek lényegesek a piaci nyitás végrehajtásához és meg kell őket erősíteni. A Bizottság alaposan megvizsgálja majd a megszövegezést, hogy a szubszidiaritás elve ne sérüljön. Fontos újra megerősíteni, hogy a stratégiánk nem akadályozhatja meg a megfelelő beruházási jelzéseket és a piaci belépést.

Úgy gondolom, hogy a Tanács világosan kinyilvánította óhaját, hogy második olvasatra megoldást kíván találni. Biztosíthatom Önöket, hogy a Bizottság nagyon konstruktív szerepet vállal az uniós polgárok számára előnyös megoldás kialakításában és erősségünk, vagyis a belső energiapiac fejlesztésében.

A második jelentés kapcsán szeretnék gratulálni Buzek úrnak a kiváló jelentéshez, és elismerésemet fejezem ki az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságnak, amiért támogatja a stratégiai energiatechnológiai (SET) terv kezdeményezését.

Úgy tűnik, túlléptem az időkeretet. Janez Potočnik kollégámmal szoros együttműködésben dolgoztunk, így csatlakozom az ő véleményéhez e fontos javaslatot illetően, nemcsak azért, mert nagyra értékelem Buzek úr munkáját, hanem azért is, mert valóban együtt dolgoztunk a Bizottságban e dokumentumok előrevitelén.

  Janez Potočnik, a Bizottság tagja. − Elnök úr, szeretnék néhány szót szólni közös vállalkozásunkról, a SET-tervről.

Mindannyian tudjuk, hogy az energiakérdés és az éghajlatváltozás terén hatalmas kihívás előtt állunk. Talán ez a XXI. század döntő kihívása. Ne áltassuk magunkat: nem lesz könnyű. Az Európa elé kitűzött, 2020-ra elérendő célok fontos mérföldkövet jelentenek, de ennél nem többek. Hosszú távon ennél sokkal mélyrehatóbb változásra van szükség: nagyon alaposan át kell vizsgálnunk a teljes energiarendszereinket, melyeknek köszönhetjük jelenlegi jólétünket és gazdagságunkat.

Új tudásra és új eszközökre van szükségünk, hogy teljesíteni tudjuk ígéreteinket. Ezek forrása az energiatechnológiák terén megvalósuló kutatás és innováció lesz. Ezért oly fontos a SET-terv Európa számára. Le kell ráznunk magunkról az energiainnovációt az elmúlt évtizedekben jellemző letargiát. Többet és jobban kell beruháznunk. Új módon kell megközelítenünk az Európában e technológiák fejlesztése és bevetése terén folyó közös munkát.

Nagyon üdvözlöm a Parlament jelentését a SET-tervről. Azt mutatja, hogy uniós szinten határozott konszenzus alakult ki arról, hogy e területen eredményes lépésekre van szükség. Természetesen nem értünk egyet mindannyian abban, hogy mely technológiákra van szükségünk, de amint tudjuk, az egyes tagállamok az energiaforrásokkal kapcsolatos preferenciáik, a rendelkezésre álló készleteik és a kitermelési potenciáljuk függvényében szabadon választhatják ki az általuk legkedvezőbbnek ítélt összetételt.

Azonban számomra az egyet nem értés tárgyánál sokkal fontosabb, hogy miben értünk egyet. Egyetértünk az energiatakarékosság és az energiahatékonyság döntő fontosságában.

Egyetértünk abban, hogy Európa kutatói bázisának kapacitását bővíteni, erősíteni és szabaddá kell tenni, hogy kutatóink sokkal dinamikusabban és transznacionális módon tudjanak dolgozni. Egyetértünk abban, hogy több erőforrásra van szükség, köz- és magánforrásokra egyaránt. És egyetértünk abban, hogy fokozott nemzetközi együttműködésre van szükség, hogy szembe tudjunk szállni a globális kihívással.

Ismerik szándékaimat az EU kutatási politikáját és az Európai Kutatási Térség (EKT) fejlesztését illetően.

A SET-terv és a kutatási politikánk fejlesztése együtt jár. Sok tekintetben úttörőnek tekintem, például az olyan EKT-kezdeményezések tekintetében, mint a közös programozás. Úgy gondolom, hogy a SET-terv elindít egy folyamatot, amely mintaként szolgál majd a kutatási és innovációs tevékenységek megszervezéséhez Európán belül, olyan folyamatot, amely megváltoztatja a kutatás módját Európában, végső soron pedig megváltoztatja Európát.

A múlt héten részt vettem a DFG (a Német Kutatóközösség) éves ülésén. A DFG elnöke, Matthias Kleiner nagyon emlékezetes dolgot mondott: az elképzelés cselekvés nélkül ábránd; a cselekvés elképzelés nélkül rémálom. Valószínűleg a ma megvitatott SET-tervnél semmi sem bizonyítja jobban, hogy ez mennyire így van. Világos elképzelésekre van szükség és sürgősen kell cselekednünk.

  Atanas Paparizov, előadó. – (BG) Elnök úr, harmadik energiacsomag vitája a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférésről szóló rendelet és La Russa úr jelentésének megvitatásával és szavazásával zárul a júliusi plenáris ülésen.

Úgy gondolom, hogy ennek alapján köszönetet mondhatok mindenekelőtt valamennyi árnyékelőadónak, akivel együtt dolgoztam a jelentés készítése során, valamint a két másik rendelet előadójának, akikkel közös megközelítést dolgoztunk ki a harmadik energiacsomag problémáinak megoldására. Szeretném külön kiemelni, hogy tevékenységünk keretében megerősítettük a szállítási hálózatok üzemeltetői hálózatának létrehozására vonatkozó bizottsági javaslatokat, azonban korlátoztuk hatáskörüket pontosan a technikai feladatok teljesítésére és a hálózatfejlesztésre vonatkozó kötelességeiket illetően, nehogy kereskedelmi szabályokat alakítsanak ki.

Javaslatainkban hatalmas szerepet szánunk a nemzeti szabályozók jövendő együttműködési ügynökségének. Véleményünk szerint pontosan ez az ügynökség az a fontos hatóság, amelynek a Bizottság irányítása mellett meg kell határoznia az energiapiac – benne a földgázpiac – fejlesztésének fő irányait és útmutatásait. Ebben az értelemben az ügynökség feladata nemcsak az lesz, hogy elfogadja az ebben a szakaszban önkéntes alapon működő kódexeket, hanem a legutóbbi javaslataink értelmében a Bizottságon keresztül, a komitológia útján javasolhatja majd azt is, hogy egyes kódexek váljanak kötelezővé.

Úgy vélem, hogy a szövegek a regionális kezdeményezésekhez képest hatalmas jelentőséggel bírnak a piac fejlődése szempontjából. E regionális beruházási terv, mely a tízéves beruházási terv alapján kerül kidolgozásra, a jövőbeli közös energiapiac előkészítéseként valóban segít majd a tagállamoknak regionális szinten együttműködni. A jelentés sok más fontos kérdésre is választ ad az átláthatóság, valamint a piaci szereplők közötti együttműködés kapcsán.

előadó. − Nagy ösztönzést merítettem abból, amit Piebalgs biztos úr az Ügynökségre vonatkozó javaslatainkhoz való hozzáállásáról mondott, és úgy gondolom, hogy a Meroni-ügy elveinek és a Parlament javaslatainak keretén belül megalapíthatunk egy életképes Ügynökséget, amely hasonlóan és egy időben működik majd a Bizottság energiapiac-fejlesztési erőfeszítéseivel.

Ugyanakkor ösztönzést merítek a június 6-i tanácsi ülésen történtekből is, és úgy gondolom, hogy jó kompromisszumalap született. Örülök, hogy Piebalgs biztos úr ma megemlítette ezt a lehetséges kompromisszumot, nem úgy, mint a legutóbbi találkozón, amikor a villamos energia kérdését vitattuk meg. Úgy vélem, hogy a Bizottság támogatásával és természetesen a majd kialakuló háromoldalú párbeszéd keretében talán az év végéig megoldást találhatunk.

A francia elnökség által javasolt halasztás egy kissé elcsüggeszt. Úgy vélem, hogy dolgozhatnánk gyorsabban, hogy megvalósítsuk az előző Európai Tanács kívánságát, hogy az idei év végére és ne az idei ciklus végére, vagyis jövő év közepére fejezzük be a munkát.

  Romano Maria La Russa, előadó. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, sok havi munka után végre célegyenesbe értünk. Kétségtelenül nem volt könnyű. Némileg habozva ugyan, de úgy gondolom, hogy a bizottság javaslatai megfelelnek a kemény feladatnak, melyet a megszilárdult monopóliumok leépítése jelent. E monopóliumok amellett, hogy megakadályozták, hogy új versenytársak hozzáférjenek a piachoz, már régóta korlátozták a beruházásokat és a hálózatok összekapcsolásának lehetőségét.

Aki hallotta a bizottságban elhangzott beszédeimet, tudja, hogy a tulajdonosi szétválasztást a kezdetektől fogva prioritásnak tekintettem azt biztosítandó, hogy a földgázszállító cégek teljesen függetlenek legyenek a földgáztermelő cégektől, bár a tulajdonosi szétválasztás természetesen nem gyógyír minden bajra. Magától értetődő, hogy amint egy vertikálisan integrált vállalatnak lehetősége nyílik – még ha csak ideiglenesen is – szállítási rendszerek tulajdonosává válni, hatásos szabályozói ellenőrzési mechanizmusokat kell kialakítani, melyek se nem túl súlyosak, se nem túl tolakodóak.

Amint mindannyian tudjuk, a földgáz-irányelv végrehajtási intézkedései elkerülhetetlenül más ütemben haladnak majd, mint a villamos energiához kapcsolódó intézkedések. E különbség világosan a felszínre került az Ipari Bizottságban, amely a tulajdonosi szétválasztás alternatívájaként az ITO, a független szállításirendszer-üzemeltető mellett döntött. Ez egy kompromisszumos javaslat, kétségtelenül nem a kedvenc opcióm, de mindenképpen olyan, amely a nagyobb liberalizáció irányába mutat. Az ISO-tól eltérően az ITO egy valódi felügyeleti hatáskörrel rendelkező külön szervnek lesz felelős. Remélem, hogy a Tanács az Ipari Bizottság által jóváhagyott formában fogadja majd el az ITO-javaslatot. Hangsúlyozni kell azt az alapvető szerepet, amellyel a következő jogi keret felruházza az Ügynökséget: ez nem lehet csupán tanácsadó szerep – pedig attól tartok, hogy ez a Tanács szándéka –, hanem olyan, amely szélesebb megbízatást tűz ki célul a jövőben az Ügynökség számára.

Ha meg akarjuk valósítani célunkat, az energiafüggőség csökkentését, akkor egységes energiapiacra és egységes integrált hálózatra van szükség. Ennélfogva arra buzdítom képviselőtársaimat, hogy támogassák az általam és a különböző politikai képviselőcsoportok által benyújtott módosító indítványokat, melyek a különböző szállításirendszer-üzemeltetők egy egységes európai hálózati vállalkozásba tömörítésének lehetőségére vonatkoznak, hogy ezáltal biztosítsunk egy egységes jogi keretet és piaci hozzáférést valamennyi üzemeltető részére, és így túljussunk a „szétválasztás igen, tulajdonosi szétválasztás nem” akadályon.

Jelentésem egy másik nagyon fontos eleme a fogyasztók központi szerepe. Rövid leszek. Átlátható, érthető módon kell meghatározni a tarifákat, lehetővé kell tenni, hogy a fogyasztók bármikor hozzáférhessenek a fogyasztási adatokhoz, és hogy szabadon válthassanak szolgáltatót, ha úgy akarják. Ami a komitológia eljárását illeti, örülök, hogy a Bizottság elfogadta az álláspontomat: úgy gondolom, hogy inkább a tagállamok feladata kidolgozni az iránymutatásokat, mint egy egyedül az Európai Bizottság érdekét képviselő bizottságé.

Végezetül szeretnék szót ejteni a jelentésemben szereplő és a politikai csoportok között megvalósult megállapodásról, mely a nemzeti szabályozók hatásköréről és szerepéről szól: úgy gondolom, fontos megállapodásról van szó, különösen ami a szankciók kiszabásának lehetőségét illeti. Hölgyeim és uraim, nekünk kell eldöntenünk, hogy azt akarjuk-e, hogy a holnapi nap az egységes integrált energiapiac – melyre Európának szüksége van, hogy szembe tudjon szállni a következő ezer év kihívásaival – megteremtésének döntő fontosságú pillanataként vonuljon be a történelembe, vagy egy sokadik visszakozás napjaként, egy félénk, gyáva, alapvetően a következő parlamenti ciklusra halasztott reformtörekvés eredményeként. Remélem továbbá, hogy a Tanács megfelelően fontolóra veszi a Parlament határozatait. Ez nem mindig történik így.

  Jerzy Buzek, előadó. − Elnök úr, meglehetősen meglepődtem, amikor azt olvastam, hogy a SET-terv és az energiacsomagunk ugyanabban a programban szerepel egy blokként. Olyan ez, mintha az emberi jogokról és az emberi betegségekről beszélnénk egy blokkban, hiszen mindkettő „emberi”, ami nem igazán jó ötlet. Hasonlóképp az, hogy mindkét esetben az „energiáról” van szó, nem elég az energiatechnológia és az energiacsomag összekapcsolásához, mivel nagyon eltérő témák.

Azonban látván, hogy mindkét biztos jelen van, nagyon örülök ennek a döntésnek, mivel a SET-terv nagyon fontos az Európai Uniónak és egyes biztosok és az egész Bizottság erőteljes támogatására van szüksége. Amint láthatják az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság szavazásából, Önök az Európai Parlament támogatását is élvezik.

Most végigmegyek a SET-terv tartalmán. Ez azonban valószínűleg könnyebb lenne az anyanyelvemen, ezért most azon folytatom.

(PL) Az Európai Unió úgy döntött, hogy díjat számít fel a széndioxid-kibocsátásért. Ez kulcsfontosságú döntés. Megmutatjuk, hogy harcolunk az éghajlatváltozás ellen. Megmutatjuk, hogy vezető szerepet játszunk ebben a csatában. Másrészt nem szabad elfelejtenünk, hogy a széndioxid-kibocsátásokra kivetett díj nehézséget okoz a gazdaságnak és szinte minden ágazatban magasabb termelési költségeket von maga után. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez magát az energiaszektort érinti legsúlyosabban, főként azokban az országokban, melyekben a villamos energiát vagy a hőt szénből állítják elő.

Az Európai Bizottság által előterjesztett, egy stratégiai energiatechnológiai programról szóló javaslat véleményem szerint kiváló reakció az európai gazdaságot fenyegető veszélyekre. Az egész az energiaköltségek csökkentéséről szól. Az Európai Bizottság támogatni kezdte a nulla vagy alacsony kibocsátású technológiákat az „energia, termelés és energiafeldolgozás” terén. Először fordul elő, hogy az éghajlatváltozás megállításának és az energiaellátás biztonsága megvalósításának valamennyi módszerét egy dokumentum tartalmazza. Ez azt jelenti, hogy szerepel a nukleáris energia is. Gyakorlatilag képviselőtársaim, főként a zöld képviselők folyamatos aggodalmai, a nukleárisenergia-termeléssel kapcsolatos valamennyi kockázat szerepel. Ma azonban a harmadik generációs nukleáris erőművek teljességgel különbözőek, mint a csernobili erőmű.

Úgy tűnik, teljes a megegyezés egy másik nagy kihívást és kérdést, a szén-dioxid elkülönítését és tárolását illetően is. Ez egy új technológia, ezért ösztönzőkre feltétlenül szükség van, mint bármely új és ígéretes technológia esetében. Ami a fenntartható technológiák támogatását illeti a villamosenergia-termelő ágazatban, ez soha nem volt kétséges a Parlamentben. A Parlament a legfontosabb kérdésként kezeli az energiahatékonyságot és az energiatakarékosságot. Talán ennek eredményeképpen el lehet kerülni egy-két nukleáris erőmű megépítését, mivel javítani fogunk az energiahatékonyságon és az energiatakarékosságon.

Szeretném két dologgal zárni. A kutatás európai szintű megszervezése kitűnő elképzelés, amelyet támogatunk. Ez lehetne az első ágazat, amelyben az Európai Unió ezt megteszi. Ez – valamint a tudás szabad áramlása – egy közös energiapiac kezdete e területen. E jelentésben konkrét összegeket javasoltam az új technológiák támogatására. Ez rendkívül fontos, ha segíteni akarunk az iparunknak, az energiaszektornak és ha sikerre akarjuk vinni a lisszaboni stratégiát.

  Christian Ehler, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnök úr, biztos urak, a földgázpiacról és a földgázellátó-hálózatokról a Gazdasági és Monetáris Bizottságban tartott vitát nem folyt ennyire elméleti síkon. Mi az ECON Bizottságban nagyon következetesen és nagy többséggel hoztuk meg a döntésünket. Világos, hogy a hálózatszétválasztásról szóló kompromisszumot nem szabad ilyen elméleti szempontból vizsgálni.

A jelentésünk sokkal nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy valójában mennyire megfelelőek a nemzeti jóváhagyási eljárások, amikor a jövőbeli előrehaladást kell biztosítani a határon átnyúló hálózatok, a hálózatfejlesztés és a hálózati beruházások terén. Úgy gondoljuk, hogy még mindig jelentős lemaradást kell behozni, és sajnáljuk, hogy a plenáris ülésen elfogadott álláspontban nagyon kevés hangsúlyt kap a nemzeti szintű jóváhagyási eljárás felgyorsításának szükségessége.

Egy nekünk fontosnak tűnő másik elem a szabályozó kérdése. Az államok nagyon is készen állnának elfogadni egy szabályozót, ha az nagymértékű függetlenséget élvezne. E tekintetben szerződéses aggályok hangzottak el. Azonban mindent megvizsgálva a szabályozás szemszögéből, csak a szabályozó mellett lehet érveket felhozni, amennyiben ez a hivatal megfelelő beavatkozási hatáskörrel is rendelkezne.

Még mindig e konkrét kérdés kapcsán szeretnék ismét őszintén köszönetet mondani képviselőtársamnak, Buzek úrnak. Összehangolt megbeszélést folytattunk az energiapolitika témájáról, és Buzek úr a SET-terv részeként néhány nagyon konstruktív javaslatot terjesztett elő. A CET előadójaként én is határozott költségvetési javaslattal fogom ezt támogatni.

Egy ilyen heves és elméleti vita után, úgy gondolom, elsőbbséget kell adnunk annak a kérdésnek, hogy pontosan mik legyenek ezek a konkrét lépések. Ez azt jelenti, hogy most rendelkezésünkre áll egy átmeneti időszak, amelyben meg kell vizsgálnunk, hogy a javasolt intézkedések ténylegesen működnek-e. Nekem ez sokkal fontosabbnak tűnik, mint bármilyen elméleti vita a hálózati tulajdonjogról.

  Inés Ayala Sender, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. − (ES) Elnök úr, biztos úr, soros elnök asszony, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság elvileg üdvözli az európai stratégiai energiatechnológiai tervet, amennyiben az segít kialakítani egy közös energiapiacot és a Lisszaboni Szerződés támogatottságát, valamint nagymértékben hozzájárul az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez.

Úgy érezzük, hogy a konzultációs folyamat rendkívül pozitív volt és véleményünk szerint később is folytatódnia kell.

Sajnáljuk azonban, hogy a SET-terv főként az ellátásorientált intézkedésekre összpontosít az energiaigényt csökkentő intézkedések, főleg az energiatakarékosság és az energiahatékonyság helyett, és azt kérjük, hogy e két szempont kapjon nagyobb figyelmet. E célból azt szeretnénk, ha kialakulna egy hierarchia az európai ipari kezdeményezések (EII−k) között, és az erőfeszítések azokra a kezdeményezésekre összpontosulnának, melyek rövid távon nagyobb mértékben tudják csökkenteni a kibocsátást, 2020-ra 20%-kal, de nyilvánvalóan nem maradnának ki a hosszabb távú intézkedések sem a 2050-re meghatározott célkitűzések teljesítése érdekében.

E prioritások tekintetében úgy gondoljuk, hogy figyelembe kell venni valamennyi technológia életciklusát és a termelési folyamat alatt a környezetre gyakorolt hatását, valamint hogy fontolóra kell venni e technológiák átadását a fejlődő gazdaságoknak, hogy csökkentsük ezen országok technológiai lemaradását. Azt is szükségesnek érezzük, hogy az EII-k kiterjedjenek más ágazatokra is, melyek jelentős mértékben tudnák csökkenteni a kibocsátást, például a kapcsolt energiatermelésre, a hidrogénre, az építő- és lakásszektorra, a fűtő- és hűtőrendszerekre, és a jobb energiatárolási és –elosztási infrastruktúrákra.

Befejezésül el kívánjuk mondani, hogy úgy véljük, az e technológiákra szánt finanszírozásnak szerepelnie kell az uniós politikák jövőbeli finanszírozásáról szóló vitában, és ezért a tagállamoktól fokozott erőfeszítéseket kell követelni, legalább olyan arányban, mint az 80-as évek energiaválsága idején.

  Bernhard Rapkay, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnök úr, egy perc alatt kell ismertetnem a Gazdasági és Monetáris Bizottság döntéseit, ami némileg esztelen vállalkozás, akárcsak az, ahogy némely vitánk megszervezésre került, ilyen eredményekkel. Ezért csak egy észrevételt teszek, mivel nincs idő semmi többre.

A biztos úr ismét rámutatott, hogy a Bizottság véleménye szerint a tulajdonosi szétválasztás valahogy – hogy az ő szavaival éljek – a leghatékonyabb megoldás. Mi ebben kételkedünk, mivel sem empirikusan, sem elméleti síkon nem igazolható; empirikusan bizonyosan nem, mivel sok példa tanúskodik róla, hogy még a tulajdonosi szétválasztás után sem működnek a vállalkozások zökkenőmentesen. Elméleti síkon szintén nem igazolható. Jelenleg és a jövőben is monopólium marad, egy természetes monopólium, és a monopóliumoknak nem sok közük van a szabad versenyhez.

Nem annyira a tulajdoni viszonyok kérdése a lényeg tehát, hanem a szabályozás. Az ágazatban szigorú szabályozásra van szüksége, és ennek éppúgy kell vonatkoznia a szétválasztott rendszerüzemeltetőkre, mint a szét nem választott rendszerüzemeltetőkre. Az ECON Bizottságban számos erre irányuló javaslatot fogalmaztunk meg, és reméljük, hogy ezeket a javaslatokat is fontolóra veszik.

  Emmanouil Angelakas, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményének előadója. – (EL) Elnök úr, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményének előadójaként én is szeretnék hozzászólni a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeit illetően, és szeretnék gratulálni Paparizov úrnak a kiemelkedő munkához, melyet a bizottságunkban megvitatott javaslatcsomag vizsgálatakor végzett.

Kritériumként a fogyasztók védelmét és ennek érdekében a társadalmilag megfelelő és átlátható intézkedések jóváhagyását szabtuk meg.

Szeretném hozzátenni, hogy e jelentés kapcsán nem merültek fel ellentétek vagy negatív reakciók, és a parlamenti bizottságok, melyek megvizsgálták a jelentést, elfogadták, nem úgy, mint az energiacsomag többi részét, ahol a tulajdonosi szétválasztás kérdése központi szerepet kapott.

Konkrétabban a fogyasztók kapcsán a bizottságunk a fogyasztóvédelemhez kapcsolódó kérdésekre és a földgáz valódi európai belső piacát támogató és védelmező javaslatokra összpontosított.

A tagállamok közötti tényleges regionális együttműködés előmozdítására vonatkozó álláspontunk rendkívül fontos a valódi határon átnyúló piac biztosítása szempontjából. Ezért létre kell hozni egy európai szállításirendszer-adminisztrátori hálózatot, melyben az együttműködés a hatékony, reprezentatív és átlátható európai földgázpiac biztosításán alapul.

Ezen a ponton szeretném kiemelni, hogy a szállítási rendszerek terén megvalósuló együttműködés nem igényli a hálózati tevékenységek elválasztását a termeléstől és az ellátástól. A szállítási hálózat a tulajdonosi szétválasztás nélkül is eredményes lehet valamennyi érintett tagállamban.

Amellett érveltünk, hogy lényeges, hogy az európai szállításirendszer-adminisztrátori hálózat tárgyalásokat folytasson az érintett szervekkel, főként a fogyasztókkal és a fogyasztói szervezetekkel, mivel ezek fontos érintett szervek, amennyiben ők a hazai végfelhasználók is.

Támogattuk a tájékoztatás és a földgáz-tárolási lehetőségek átláthatóságát, hogy a méltányos árak és a valóban nyitott piac fennmaradjon az ő javukra.

  Toine Manders, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményének előadója. – (NL) Én is úgy gondolom, hogy egy perc valóban nagyon kevés, de megköszönöm a biztos úr, a miniszter asszony, a tisztelt képviselők és La Russa úr előkészítő munkáját.

Rövid leszek. Az energiapiacnak európai szinten kell működnie ahhoz, hogy biztosítsa a végfelhasználók piaci áron történő energiaellátását. Ez a célunk. A szétválasztás önmagában nem cél, de úgy gondoljuk, hogy ez lehet az út a működő piac felé. Ha az úgynevezett harmadik vagy negyedik út a Tanács által javasolt formában működő piacot tud kialakítani, akkor természetesen az is rendben van.

Arra az esetre azonban, ha az a bizonyos harmadik vagy negyedik út nem válik be, egy lehetséges alternatív megoldás érdekében már van egy kidolgozott javaslatunk – mely, remélem, holnap elfogadásra kerül –, mely egy az Európai Unió által irányított és ellenőrzött „európai hálózatkezelőről” szól. Remélem, hogy a Bizottság és a Tanács egyaránt támogatja ezt, hogy néhány év múlva legyen legalább egy kész alternatívánk. Elnök úr, októberben kerekasztal-megbeszélést kívánunk szervezni valamennyi érintett részvételével, és reméljük, hogy ez az elképzelés is széles körű támogatottságot élvez majd.

  Herbert Reul, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ez a vita az energiacsomagról olyan vitaként marad meg az emlékezetemben, amely nem folyt minden részletében megfelelően, mivel át kellett rajta rohannunk. Nem mindig szántunk rá annyi időt, amennyit kellett volna. A mai vitán és konkrétan most ezt szeretném elmondani. Remélem, ez nem fog egyszer visszaütni.

Ma ismét azt láttam, hogy a politikában valós veszély az, hogy mindent egy általános csodaszerre teszünk fel, majd azt teljes erővel rákényszerítjük mindenre, miközben azt ígérjük az embereknek, hogy ez majd megoldja a problémáikat. Remélem, így végül valóban megoldást találunk az előttünk álló problémákra, vagyis arra, hogy hogyan vonzzunk több beruházást, hogyan alakítsunk ki elfogadható árakat és hogyan valósítsuk meg az energiaellátás biztonságát az európai energiaszektorban. Éjjel-nappal azt olvassuk az újságban, halljuk a televízióban, hogy micsoda gondokat és bajokat okoz ez szerte a világon. Erre a megoldásra törekedve dolgoztunk végig e viták során? Kétlem.

Ezért hálás vagyok, hogy sikerült némi előrelépést elérnünk a földgáz-irányelv terén, hogy egy kicsit közelebb kerültünk a kompromisszumhoz, hogy megfontoltabbak voltunk és felismertük, hogy a villamos energia és a földgáz különbözik egymástól, hogy nem létezik többé egy mindenre alkalmazható egységes megoldás. Jó, hogy most a harmadik út felé tartunk és már nemcsak a szétválasztást tarjuk az egyes számú lehetőségnek, és hogy sikerült néhány módosítást kidolgoznunk a Bizottság által javasoltak nagy részére. Majd az idő eldönti, ez elég-e.

Örülök, hogy a Tanács júniusban – új javaslata révén – megmutatta, hogy még ilyen nehéz körülmények között is képesek vagyunk felülemelkedni az országhatárokon és véleménykülönbségeken, hogy megoldásokat találjunk. Remélem, hogy amiben most megállapodtunk a földgáz kapcsán, azt holnap valamelyest felülvizsgáljuk és egy kicsit közelebb kerülünk a kompromisszumhoz, amelyet a Tanácsban már kialakítottak. Ha gyors megoldást akarunk találni, akkor végső soron kompromisszumot kell kialakítani a Bizottság, a Tanács és a Parlament között. Úgy gondolom, hogy amit a Tanács elénk tárt, nagyon közel áll ahhoz, amit mi magunk dolgoztunk ki a földgáz kapcsán. Talán ezt is referenciaként kellene használnunk a villamosenergia-piacot illetően.

  Hannes Swoboda, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Először is legőszintébben szeretnék gratulálni a három előadónak kiváló munkájukhoz. Nézzék el nekem, hogy főként La Russa úr a földgáz-irányelvről szóló jelentésére összpontosítok. Nagyon jó együttműködésre került sor az előadó, La Russa úr és a különböző árnyékelőadók között.

Már megvitattuk a szétválasztást, a hálózatok szétválasztását és a földgázellátást. Ez nem tartozik a legfontosabb vagy központi kérdések közé. Elégedett vagyok az elért kompromisszummal – még ha nagyon szigorú is –, mivel egyrészt még mindig lehetővé teszi, hogy valaki ne a teljes szétválasztást válassza, bár ennek nagyon szigorú feltételei vannak, másrészt pedig a Bizottság minden esetben alkalmazhat egy felülvizsgálati záradékot, hogy elegendő nyomást fejtsen ki a verseny érvényesülésének és a versenyfeltételek betartásának biztosítása érdekében.

Természetesen a dolgokat némileg hosszabb távon is át kell gondolni. E tekintetben teljes mértékben egyetértünk képviselőtársunk, Manders úr alapvető meglátásaival azt illetően, hogy meg kell vizsgálnunk, hogy vajon kielégítően kialakítható-e egy közös európai infrastruktúra. Ez azonban a jövőre nézve lehetséges alternatíva, amelyet most még nem tudunk részletesen tárgyalni.

Fontos a derogációk megléte is, például az olyan nagyobb beruházásokra vonatkozó derogációké, amelyek sok tőkét mozgatnak meg vagy amelyek esetében még mindig nem tudjuk megmondani, hogy valóban megoldáshoz vezetnek-e, mint a Nabucco projekt esetén. Itt is kellőképpen rugalmasnak kell lennünk. Az ilyen jellegű beruházások hosszú távúak és nem tudjuk pontosan, mikor történik meg a szerződéskötés. Ez nagyon fontos.

Remélem, hogy a Ház többsége holnap támogatni fogja a módosító indítványainkat. Különben az átláthatóságot, a fogyasztóvédelmet, az energiát és a szegénységet illetően olyan formában kell elfogadnunk a jelentést, ahogy szavazunk róla. Ha megnézem, legutóbb mit mondott a Bizottság és a Bizottság elnöke e kérdésről, fontos lenne, hogy világos nyilatkozat álljon rendelkezésünkre e téren, először a fogyasztók átlátható tájékoztatását illetően, amely nem mindig átlátható, másodszor egy segélyvonal létrehozásáról a hálózat felhasználóinak, hogy ők is kérhessenek tájékoztatást, harmadszor egy független panaszbeviteli rendszerről, mivel panaszok mindig vannak – és mindannyian tudunk ilyen esetekről, még ha nem is személyesen minket érintettek, ami szintén elég fontos – és negyedszer a sérülékeny fogyasztók, főleg a nyugdíjasok, a fogyatékkal élők és egyéb fogyasztók védelméről.

Ezek mind valós aggályok, főleg az emelkedő energiaárak láttán. Nem értem, hogy egyrészt a bizottság ezt sajnálatos módon nem gondolta át, főként a földgázszektorban, másrészt a konzervatívok és végül maga Barroso elnök is ismételten azt mondta, hogy arra kell törekednünk, hogy segítsünk a fogyasztóknak, különösképp a sérülékenyebb fogyasztóknak. Nem kívánok találgatásokba bocsátkozni arról, hogy ez vajon kedvezményes árakat vagy más opciókat jelent. Ezt is az egyes országokra kell bízni. A tagállamoknak nem kellene mindig a Bizottságra hárítaniuk a felelősséget, hanem készen kell állniuk, hogy saját döntéseket hozzanak. Az Európai Bizottságnak és a Parlamentnek azonban vezető szerepet kell vállalnia azáltal, hogy megmutatja, egy ilyen opció lehetséges és valószínűleg előnyös is, amennyiben mi is megvédjük a fogyasztók szociális érdekeit egy ilyen magas energiaárakkal jellemzett időszakban.

  Danutė Budreikaitė, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (LT) Az EU nem rendelkezik közös földgázpiaccal, a piaca nagyon töredezett és leginkább regionális. Néhány területen azonban az Uniónak még regionális földgázpiaca sincs. Ide tartoznak a balti államok – Litvánia, Észtország és Finnország – melyeknél általában hiányzik a koordináció és nem kapcsolódnak az EU földgáz-hálózatához.

Ha az EU egyetlen szállítótól függ, amely előszeretettel használja az energiaellátást politikai célokra, az meglehetősen veszélyes mind az energiaellátás biztonsága, mind az Unió általában vett biztonsága szempontjából.

Az energiaszigetek megszüntetését és az államok és régiók közötti összeköttetések megteremtését kellene az uniós energiapolitika fő prioritásaként kezelni, melyet az Unió finanszírozásának és politikai akaratának kell támogatnia.

A földgázpiacra vonatkozó harmadik energiacsomag csak az EU segítségével hajtható végre, és egyben ez az az eszköz, amely lehetővé tenné az Európai Unió nagyobb fokú biztonságát.

A harmadik út: ez az az ötéves időszak, amely alatt az uniós tagállamoknak össze kell szedniük politikai akaraterejüket és elegendő forrásokat kell előteremteniük ahhoz, hogy felszámolják a földgázpiac energiaszigeteit.

  Roberts Zīle, az UEN képviselőcsoport nevében. – (LV) Köszönöm, elnök úr. Először is szeretnék gratulálni mind Piebalgs biztos úrnak, mind La Russa úrnak, az előadónak, amiért jelentős lépést tettek a földgázpiac liberalizációja terén, bár ez természetesen nem tökéletes. A problémát én is ugyanabban látom, mint az előttem szóló képviselő az európai földgázpiacon belüli „szigetek”, vagyis a balti államok és Finnország kapcsán. Engem nem igazán győzött meg a Tanácsban július 6-án született megegyezés, amennyiben a jelenlegi tulajdonosoknak, főként a Gazpromnak és a hozzá kapcsolódó cégeknek, nem kell felosztani tulajdonjogukat, amíg ezekben az országokban más összeköttetések ki nem alakulnak. Ez olyan kérdés, mint hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, hiszen nagyon valószínű, hogy nem alakulnak ki új összeköttetések, ha előzőleg nincs megállapodás és nem teljesen világos a meglévő hálózatokhoz való hozzáférés helyzete. Ezért könnyen lehet, hogy konkrét határidőt kell itt megszabnunk és létre kell hozni egy független szállításirendszer-üzemeltetőt az ilyen monopolhelyzetekben.

  Claude Turmes, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, ma a földgázpiac forog kockán. Amikor a földgázról van szó, két piacot kell megkülönböztetnünk. Először is a földgázt Európába kell hoznunk. Ehhez stabil beruházási politikára van szükség, amely a földgázszállító országokat is számításba veszi. Ehhez hosszú távú szerződésekre van szükség, és meg kell adnunk a lehetőséget az európai cégeknek, hogy beruházásokat valósítsanak meg a vezetékek terén, hogy ezt a gázt Európába tudjuk szállítani. Amire szükség lenne – és ez mindenkitől, különösen a nemzeti kormányoktól – több erőfeszítést igényel –, az egy egységes európai földgáz-stratégia, amely lehetővé teszi, hogy az EU 27 hangja nemzetközi szinten egységesen lépjen fel. Valószínűleg ez jobb definíció arra, amire szükségünk van.

Ha az Északi Áramlat megépül, lesz földgáz a greifswaldi átkelőnél és gyakorlatilag Európában mindenhol máshol. Aztán itt van az LNG-piac, amely az európai földgázpiacot jelenti. Felvetődik tehát a kérdés, hogy a fogyasztóknak vagy az európai földgázpiacon jelenlévő cégeknek dolgozzuk ki a stratégiákat.

Mire van szüksége egy cégnek ahhoz, hogy kartellt hozzon létre? Először is arra, hogy ellenőrzése alatt tartsa a vezetékeket, hogy a versenytársak ne férhessenek hozzá a hazai piacukhoz. A második a földgáztároló létesítmények feletti ellenőrzés, hogy míg egy cég könnyedén tudja gyengíteni a kínálatot, a szállítás idején ne legyenek nehézségei. A harmadik a piaci erőfölény: az E.ON jelenleg a német piac 60-70%-át uralja, míg a Gaz de France a francia piac 70-80%-át, és nem léteznek mechanizmusok ennek megakadályozására. Negyedszer gyenge európai szabályzórendszerre van szüksége, ami multinacionális vállalatokat és nemzeti szabályozó hatóságokat jelent, melyek mindig csak másodikként futnak be. Ötödször pedig az átláthatóság hiányára.

Mit javasol Reul úr és mások? Épp ezeket! Más szóval a cégeknek tervezzük a stratégiáinkat a fogyasztók helyett. Ezért mi a Zöldek / az Európai Szabad Szövetség képviselőcsoportjában két alapvető megközelítést támogatunk. Be kell hoznunk a földgázt Európába, de onnantól kezdve, hogy az az európai egységes piacon belül van, versenynek kell lennie: a hálózatok szétválasztásának, jobb hozzáférésnek a tároló létesítményekhez és egy gázfelszabadítási programnak.

Kedves konzervatívok és liberálisok, tovább már nem engedhetnek meg egy olyan helyzetet, amelyben a nemzeti piacokon 70, 80 vagy 90%-os piaci erőfölény érvényesül, és ez ellen az egyetlen fegyver a gázfelszabadítás. Benyújtottunk egy módosító indítványt, mely arra irányul, hogy újból vezessük be a gázfelszabadítási programot, és szükségünk van rá. Ami a negyedik pontot illeti, természetesen egy európai szabályozó hatóságot kívánunk. Ez azt jelenti, hogy az FDP és a CDU/CSU képviselői, valamint a liberálisok és a konzervatívok számára holnap az ítélet napja: vagy a fogyasztók, vagy a cégek érdekeit tartva szem előtt alakítjuk ki a stratégiát.

  Esko Seppänen, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr, biztos urak, a megvitatásra elénk terjesztett jelentés célja az energiapiacok, ez alkalommal a földgázpiac liberalizációja.

A Parlament többsége a termelés és a hálózati tulajdon elkülönítését vagy „szétválasztását” követeli a villamosenergia-piacok liberalizációjának kapcsán. A Tanács azonban átgázolt a Parlamenten, és jó, hogy így tett.

A tulajdonosi szétválasztás semmiképp sem garantálja a fogyasztói árak csökkenését. Bármi történik is a földgázzal, a tagállamoknak még mindig lehetőségük van a tulajdonosi szétválasztás mellett dönteni vagy a jelenlegi módon folytatni.

A hálózatok kiépítése és karbantartása nem jövedelmező üzleti tevékenység, és ezt meg kell érteni, ha a jelenlegi tulajdonosok készen állnak ezeket abbahagyni. A cégek nyeresége a villamos energia és a földgáz árának meghatározásából származik, és a Bizottság javaslata nem nyújt védelmet ez ellen, se nem védi meg a fogyasztókat az energiaszegénységtől.

A piacok liberalizációja kapcsán szeretném ismét emlékeztetni Önöket az Egyesült Államokban uralkodó helyzetre. Az NGO Public Citizen számításai szerint abban a 14 államban, ahol a villamos energia árát nem szabályozzák, az energia 52%-kal többe kerül, mint abban a 36 államban, ahol az árat szabályozzák. A liberalizáció, a verseny és a tulajdonosi szétválasztás nem vezet majd automatikusan az árak csökkenéséhez.

  Derek Roland Clark, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, e vita abból a feltételezésből indul ki, hogy az energiaellátás érdekében az EU nagymértékben rászorul a földgázra. Én ezt kétségbe vonom, főként azért, mert szinte az összes földgázt importálnunk kell. A földgáz mások kezébe ad minket, és nem mindegyikük kifejezetten barátságos. Fel kell idéznem, hogyan állította le Oroszország két éve karácsonykor az Ukrajnába irányuló földgázszállítást?

Mi a helyzet az alternatív belső erőforrásokkal? Nyugat-Európa gazdag szénben, amelynek kis távolságot kell megtennie az erőművekig. A szénnek rossz hírneve van, részben a szennyezés miatt, részben azért, mert kilowattonként több szén-dioxidot termel, mint a földgáz.

Önök azonban el vannak maradva. Manapság a szenet is lehet sokkal hatékonyabban égetni, mint a régi módszerekkel, és jóval alacsonyabb a CO2-kibocsátás. Én személy szerint nem azt szeretném, ha égetnénk, hanem ha kokszosítanánk. A szén koksszá alakítása két füstmentes erőforrást állít elő: gázt és kokszot, és ha ezeket megfelelően elégetjük, együtt több energiát termelnek – 5:4 arányban –, mint a szén, amelyből előállították őket. Továbbá a gáz alapos tisztításával eltávolíthatóak a szennyezőanyagok. Ezek gyakorlatilag megegyeznek az olaj melléktermékeivel. És mindez a lábunk alatt hever.

Ezenkívül a villamosenergia-termeléshez itt van a nukleáris energia. Ennek is rossz híre van egy kétségkívül súlyos baleset, a csernobili baleset miatt, az azonban egy régi, rossz tervezésű szovjet erőmű volt olyan üzemeltetők kezében, akik egy ellenőrizetlen ideiglenes üzembeszüntetést próbáltak ki, amely rosszul végződött.

Miért övezik kétségek a nukleáris energiát, különösen itt Franciaországban, ahol a nukleáris erőművek termelik a villamos energiánk 70%-át? Nézzük csak meg, hogy az oly környezettudatos Finnország most hagyott jóvá egy harmadik nukleáris erőművet.

Az utóbbi időben abban a látványosságban van részünk, hogy az EU a bioüzemanyagokat támogatja, melyeket még komoly vita övez. A bioüzemanyagok termelése vagy az esőerdők kiirtásával vagy korábbi termőterületek átalakításával nyert új területeken történik. Az előbbi több szén-dioxidot termel, mint amennyit a bioüzemanyagok megtakarítanak, míg az utóbbi élelmiszerhiányhoz vezet, főként a kevésbé fejlett országokban.

Természetesen szükségünk van földgázra, belső felhasználásra is, azonban e jelentések fő mondanivalója az, hogy az EU földgázellátását maga az EU tartsa ellenőrzése alatt szabályozás útján. Nos, ha ez olyan, mint a közös halászati politika, ahol a halászat megőrzését célzó rendeletek annak pusztulásához vezettek, akkor Isten legyen irgalmas hozzánk. Kétségtelen, hogy a földgázellátásra vonatkozó rendeletek bürokratikus rémálmot szülnek, épp amikor a Bizottság bejelentette, hogy csökkenteni akarja a bürokráciát. Másképp hogyan lehet előidézni olyan helyzetet, ahol a gázellátás két részre szakad, a szállításra és a tárolásra? Bizonyos, hogy a leghatékonyabb rendszer az, ha az végzi a szállítást, aki a tárolást is – de nem, Önök ezt szét akarják választani és növelni akarják a bürokráciát.

A jelentés használati engedélyt bevezetését javasolja a vezeték üzemeltetőinek, míg a másik végen intelligens mérők kerülnek felszerelésre, hogy a fogyasztót jól lehessen ellenőrizni. De pontosan ki ellenőrzi? Az állami felügyelet kis mértékben nő, míg az energiahiány a közrendhez tartozik majd, melynek kapcsán a rendfenntartó erők hatásköre lesz a beavatkozás.

Amellett, hogy a fogyasztókat megbízhatatlan rendszerek bizonytalan kezébe adják, e jelentések kiterjesztik az állam hatáskörét az egyénre is. Röviden szólva, az egész az ellenőrzésről szól.

Mindeközben meg kell jegyezni, hogy a mai nap során korábban a Parlament szavazás útján jóváhagyta a Balti-tenger alatt húzódó javasolt földgázvezeték környezetre gyakorolt hatásának vizsgálatát. Ezzel olyan projektet hagyott jóvá, amely orosz földgázt hoz be közvetlenül Németországba, Lengyelország megkerülésével, és így megőrzik készleteiket, a többiekkel, velünk mit sem törődve. Ezt hívják ők szolidaritásnak?

  Luca Romagnoli (NI). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, teljes mértékben támogatom La Russa úr javaslatának módszerét és tartalmát. Hosszú idő után végre úgy döntünk, hogy a földgáztermelés és a földgázszállítás tulajdonjogát különválasztjuk, vagy legalábbis egy külön üzemeltetőre bízzuk az újraelosztást. Nagyon helyesen erre törekszik az a parlamenti módosítás, amely bevezeti a független szállításirendszer-üzemeltető fogalmát.

Ez szerencsés kísérlet a veszélyes monopóliumok felszámolására – amint éppen most mondta Zīle úr – és az összeférhetetlenségek leghatásosabb rendezésére: az ellátás biztonságának garantálása érdekében ez létfontosságú. Továbbá dicséretes kísérlet irányul a földrajzi-gazdasági és geopolitikai beavatkozás megfékezésére azáltal, hogy harmadik országbeli üzemeltetők nem tarthatják ellenőrzésük alatt az Unió szempontjából stratégiai fontosságú földgázvezeték-hálózatokat – bár mentesség mellett, amely reményeim szerint rövid életű lesz.

A La Russa-jelentés egyik érdeme a következő: ha igaz – márpedig igaz –, hogy az egész Közösségre kiterjedő belső földgázpiac célja az, hogy az uniós fogyasztók szabadon választhassák meg energiaszolgáltatójukat, és hogy ugyanakkor új kereskedelmi lehetőségeket teremtsen, akkor hatékonyabb szolgáltatásra számíthatunk és arra, hogy ez majd a versenyképes árképzésben tükröződik. Az ellátás biztonságához való hozzájárulás szintén nyilvánvalónak tűnne. Végül hatalmas szociális hatása miatt még egy tényezőt érdemes megemlíteni, a felhasználók, a sérülékenyebb, a hátrányos helyzetű vagy távolabbi területeken és régiókban élő felhasználók nemzeti szintű védelmét. E védelem a kedvezményes szállítási tarifáknak köszönhetően valósulhat meg.

Gratulálok képviselőtársamnak, és remélem, hogy e jelentés megkapja a megérdemelt széles körű támogatottságot.

ELNÖKÖL: BIELAN ÚR
alelnök

  Alejo Vidal-Quadras (PPE-DE). - (ES) Elnök úr, holnap szavazunk az energiapiac liberalizálásáról szóló harmadik jogszabálycsomag második és utolsó részéről, vagyis a földgázszektorra vonatkozó részről.

E Ház mindig azt állította, hogy a földgázpiac helyzete eltér a villamosenergia-piactól, mivel egy olyan szektor, amely a termeléstől a végelosztásig valamennyi tevékenységi területét saját maga tartja ellenőrzés alatt, nem ugyanolyan, mint egy olyan szektor, amelyre erőteljes geopolitikai nyomás nehezedik a kitermelés és az előállítás szakaszában és amely csak a szállítást és a végső értékesítést irányítja.

Ezért érezte – és még mindig érzi – úgy az EP-képviselők többsége, hogy egy alternatívát is meg kell fontolni a földgázra vonatkozó tulajdonosi szétválasztás mellett. E célból a Bizottság és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság elfogadott a La Russa-jelentéshez egy kompromisszumos módosítást, amely elfogadható álláspontot kínál a képviselők nagy többsége számára, akik ezt a tulajdonosi szétválasztás hihető alternatívájának tartják, olyan alternatívának, amely biztosítja a rendszerüzemeltető tényleges függetlenségét, mivel csak így biztosítható, hogy több beruházás irányuljon a kapacitásnövelésre, ez pedig eltávolítja az új belépők elől a fő akadályt, valamint jobb és nagyobb versenyt biztosít.

Azok közülünk, akik támogatjuk a tulajdonosi szétválasztást, mindig azt mondtuk, hogy el tudnánk fogadni egy hiteles alternatívát, amely biztosítaná ugyanezeket az eredményeket. Úgy gondolom, hogy e földgáz-kompromisszummal sikerült megfelelő tervet kidolgoznunk.

Azonban tisztában vagyunk vele, hogy vannak, akik a Tanács által javasolt alternatív tervet támogatják, akik nem támogatják a vagyonkezelőre vonatkozó elképzelést, és külön szavazást szándékoznak javasolni. Szeretném közölni, hogy e vagyonkezelő nélkül az alternatíva nem jelent valódi alternatívát a tulajdonosi szétválasztásra, hanem inkább egy jogi formulát, amely egyes tagállamoknak lehetővé teszi, hogy piacuk megnyitása terén egyenlőbbek legyenek másoknál. Ez a lehetőség természetesen nem tűnik annyira következetesnek.

Végezetül szeretném teljes mértékű támogatásomról biztosítani Paparizov úr jelentését a földgáz-rendeletről és kifejezni hálámat Paparizov úrnak azért a nagyszerű segítségért, melyet az első olvasat során nyújtott nekünk.

  Teresa Riera Madurell (PSE). - (ES) Elnök úr, biztos urak, soros elnök asszony, szeretném az európai stratégiai energiatechnológiai tervvel kezdeni és gratulálni Buzek úrnak, valamint megköszönni neki, hogy beépítette azokat a módosításokat, melyeket képviselőcsoportom nélkülözhetetlennek tartott. Elégedettek vagyunk azzal, ahogy együtt megtárgyaltuk a finanszírozási kérdéseket, amely közös aggálya mindenkinek egy ilyen fontos tervnél. Meg kell említenünk az emberi erőforrásokat is, nemcsak azért, mert növelni kell őket, hanem azért is, mert a terv egyéb szempontokat is magában foglal, például a képzést, a mobilitást és a koordinációt.

Egy rendkívül fontos célkitűzés megvalósult azáltal, hogy nagyobb szerepet kaptak az energiahatékonyságot növelő technológiák és általában véve a kutatás, felhasználva az európai kutatási térség adta összes lehetőséget. A jelentés megerősíti a kutatást és az alapvető tudományokat, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy előrelépés történjen az energiatechnológia terén, valamint arra kéri a magánszektort, hogy fektessen be többet a kutatásba és vállaljon nagyobb kockázatot, hogy az EU élen járhasson ebben az ágazatban.

A technológiatranszfert is javítani kell, ezt a feladatot az új Európai Innovációs és Technológiai Intézetnek kell felvállalnia, és nagyobb együttműködést kell kialakítani a tagállamokkal és egyéb közösségi eszközökkel a kutatás, a fejlesztés és az innovációs kapacitás támogatása érdekében e területeken. A koordinációnak minden olyan területre ki kell terjednie, amely multidiszciplináris jellegéből adódóan szerepet játszik az energiatechnológiai kutatás-fejlesztésben, főleg az információs és kommunikációs technológiák terén.

A földgáz kapcsán egyszerűen ki kell mondani, hogy az LNG-létesítmények és a tárolási infrastruktúrák – amennyiben kapcsolódnak a szállítási hálózatokhoz – kiegészítő létesítményekként működnek, melyek nélkülözhetetlen szerepet játszanak azáltal, hogy hozzáférést biztosítanak az új üzemeltetőknek és felgyorsítják egy igazi európai belső piac kialakulását. Ezért logikus lenne ugyanezt a módszert alkalmazni e területen is.

Ennek kapcsán a Ház által támogatott „egy megállásos vásárlás” elve alapján a legeredményesebb opciónak a független infrastruktúrák együttes üzemeltetője tűnik. Ha egyetlen üzemeltető kezében összpontosul minden, az a fogyasztóknak hozzáférést biztosít a földgáz-infrastruktúrákhoz, mivel hasonló szerződésekkel és kódexekkel, ugyanolyan szintű átláthatósággal lesz dolguk és lehetőségük lesz a szolgáltatásokat csoportosítani.

Ez a logika húzódik meg a három módosító indítvány mögött, melyet ma a plenáris ülésen benyújtunk, és arra kérem a képviselőtársakat, hogy szavazzanak mellettük.

  Adina-Ioana Vălean (ALDE). - Elnök úr, a SET-terv árnyékelőadójaként melegen üdvözlöm e kezdeményezést. Új energiakutatási programot alakítunk ki Európa számára, amire nagy szükség van azon kihívások láttán, melyekkel a következő évtizedben fogunk szembesülni.

A Bizottság úgy gondolja, hogy Európának csökkentenie kell a tiszta energia költségét és az ipart kell az alacsony széndioxid-kibocsátású technológiák ágazatának előterébe helyezni. Bár egyetértek e célkitűzésekkel, azt is elmondanám, hogy a legjobb szándékok sem valósulnak meg soha megfelelő finanszírozás nélkül. Ezért sajnálom, hogy a Bizottság nem adta ki az új alacsony széndioxid-kibocsátású technológiák finanszírozásáról szóló közleményt. Hogyan kívánja a Bizottság finanszírozni e tevékenységeket? Mindenestre hadd biztosítsam Önöket, hogy a Parlament nem fogadja el a hetedik keretprogram vagy a KAP forrásainak újrakiosztását.

A finanszírozás kérdése a 12 CET-projekt kapcsán is felmerül. Bár úgy gondolom, hogy e technológia segíthet az iparnak a CO2 –kibocsátás csökkentésében, nem tudom elfogadni, hogy az európai adófizetők pénzéből finanszírozzák egy olyan CET-infrastruktúra fejlesztését, amely végül valaki vállalkozása lesz. Liberális politikusként úgy gondolom, hogy – amennyiben szükséges – hagynunk kell, hogy a piac működjön és tisztességes partnerséget alakítson ki az iparral.

  Dariusz Maciej Grabowski (UEN). - (PL) Elnök úr, az Európai Unió hozzáállása az energiakérdésekhez tele van ellentmondásokkal. Egyre többen követelnek baráti, hosszú távú együttműködést és stratégiát, ugyanakkor koordinálatlan lépésekkel és olyan részrehajló javaslatokkal szembesülünk, melyek egy fél érdekeit szolgálják a többiek kárára.

A benyújtott jelentések megkísérlik megoldani ezt a problémát vagy felhívni a figyelmet olyan kérdésekre és dilemmákra, melyekkel még nem foglalkoztak megfelelően. Az előadót ezért dicséret illeti. A történelem során a világban még nem volt példa arra, hogy más áru ára ilyen rövid idő alatt akkora mértékben emelkedett volna, mint az olaj és a földgáz ára. Emiatt egyértelműen állíthatjuk, hogy hiba történt a jövő előrejelzésében.

Nem fér hozzá kétség, hogy ezt a nehéz gazdasági helyzetet két irányba történő lépésekkel kell megoldani: először is növelni kell az energiaforrások- köztük az újabb és hatékonyabb források – kínálatát, másodszor pedig az új, gazdaságosabb technológiák alkalmazásával le kell lassítani a kereslet növekedését. Az Európai Uniónak e tekintetben eredményesebbnek kell mutatkoznia és nem engedheti meg, hogy a piac helyzetét a nyersanyagokhoz való hozzáférési monopólium vagy többségi részvénytulajdon határozza meg. Emiatt a földgázelosztó-hálózatokhoz való hozzáférés, az új technológiák terén folyó kutatások és az új ügynökségek hasznos javaslatok.

Ma sürgős lépésekre és végrehajtásra van szükség. Ebből fakadóan a veszélyt, melyet a CO2-kibocsátás jelent az éghajlat stabilitására, tudósoknak ismét elemezniük kell a pontosság igazolása érdekében, nehogy arra döbbenjünk rá a jövőben, hogy a kibocsátások csökkentése csak néhány kiváltságosnak előnyös, főként a nagyvállalatoknak és nem a fogyasztóknak, míg a szénágazatot tönkreteszi.

  Rebecca Harms (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nemrég olyan hírt kaptunk Japánból, amely minden bizonnyal örömet szerzett az előadónak, Buzek úrnak. Azt mondták, hogy a hazám, Németország teljesen egyedül áll a nukleáris energia használata kapcsán. Néha eltöprengek, hogyan lehetségesek ilyen híradások és hogy az embereknek fogalmuk sincs, hogy a világon milyen kevés ország használ nukleáris energiát.

Ha jobban megnézik, látni fogják, hogy az egész világ nukleáris energiájának háromnegyedét mindössze hat ország állítja elő, míg van még egy-két másik ország, amely elhanyagolható részesedéssel rendelkezik a nukleáris energia piacán. Ez azt jelenti, hogy globális szinten a nukleáris energia ez idáig kevés vagy semmilyen szerepet nem játszik. Csupán Európában és Észak-Európában jelentős, ahol nagy szerepe van.

Sok tényezőn múlik, hogy ez a helyzet megváltozik-e vagy sem, és ezek egyike az, hogy mennyi közpénzt pumpálnak e haldokló iparágba. Az Egyesült Államok, amely Hokkaidón oly feltűnő volt, most – hála a leköszönő Bush elnöknek – 18 millió dollárt ígért két vagy három reaktorprojekt támogatására. Semmi ilyen nem épült ott már húsz éve, és a nukleáris iparnak sok közpénzre van szüksége ahhoz, hogy mesterségesen létre tudjon hozni egy piacot.

Az Egyesült Királyság vonatkozásában mintegy 6 milliárd euró került bejelentésre. Állítólag ennyibe kerül egy reaktor, ha a német E.ON vállalat építi meg. Ha körülnézünk máshol, azt látjuk, hogy a belenei erőművet kevesebbért építik meg, bár Bulgária 600 millió eurót kér Brüsszeltől, hogy a rendszert a gyakorlatban megvalósítsa.

Valóban el kell döntenünk, hogy az előttünk álló években jövendő technológiákba és új piacokra akarjuk fordítani a közpénzeket, vagy ragaszkodni akarunk az előző század technológiájához, amely hatalmas kockázatokat hordoz magában. Én a jövő mellett és a nukleáris energia ellen érvelek, mivel meg vagyok róla győződve, hogy e technológia kockázatait nem lehet elhárítani. A magyarországi paksi atomerőműben történt újabb balesetről szóló mai jelentés egész egyszerűen megerősíti a véleményemet. Köszönöm a figyelmet.

  Miloslav Ransdorf (GUE/NGL). - (CS) Hölgyeim és uraim, biztos urak, a Tanács képviselői, szeretném elmondani, hogy ma ugyanabban a helyzetben találjuk magunkat, mint az emberek John Bunyan A zarándok útja című könyvében, mely megkérdezi: „Were you Doers, or Talkers only? Tettetek is valamit vagy csak beszéltetek?”. Úgy gondolom, itt a cselekvés ideje, és az európai szavazópolgárok azt akarják, hogy olyan intézkedéseket fogadjunk el, melyek tisztességes energiapiaci árakhoz vezetnek. Jelenleg a végső ár 30-40%-át spekuláció adja, és jó lenne bevezetni egy ármoratóriumot, amikor az ár egyik évről a másikra több mint 30%-kal emelkedik, mint például most. Úgy gondolom, hogy az emberek ezt várják tőlünk. Egyértelmű, hogy az üdvözítő megoldás nemcsak a piacokon keresendő, és beigazolódik a régi mondás, mely szerint „a finanszírozók úgy támogatják az államot, mint a kötél az akasztott embert”. Véleményem szerint a liberalizáció nem lesz segítségünkre a jelenlegi helyzetben. Ami segít, az az új kapacitások építése (beleértve az oly sokak által elítélt nukleáris energiát) és beruházások, nagyarányú beruházások az új technológiák terén. Itt valódi kihívást láthatunk: az új, hosszú távú technológia korának megteremtését az energiaszektorban. A válságokra, köztük az energiaválságokra az innováció jelent megoldást.

  Jana Bobošíková (NI). - (CS) Hölgyeim és uraim, attól tartok, hogy ma ismét az energiapiac részproblémáit oldjuk meg ahelyett, hogy megállnánk és átfogóan elgondolkodnánk a stratégiai problémákról. Valóban tudjuk, mi jellemzi majd az uniós országok energiaigényét a következő évtizedekben, és tükröződik ez a tudás a rendeleteinkben és irányelveinkben? Valóban tudjuk, egészében milyennek kellene lennie egy stabil európai energiahelyzetnek? Képesek vagyunk világosan beazonosítani azokat az országokat, melyek aktívan keresnek megoldást energiaigényükre és ugyanakkor rámutatni a bajkeverőkre, akik csak energiaimportőrök, ugyanakkor szégyentelenül kritizálják az energiatermelőket és –exportőröket? A Világbank legutóbbi tanulmányának fényében legalább egy kicsit valószerűbben látjuk az Unió értelmetlen céljait a bioüzemanyagok terén?

Hölgyeim és uraim, semmilyen piac nem működik, ha a kereslet meghaladja a kínálatot. Ez meglehetősen hamar megtörténhet az Unióval is az energia terén. Ennek következtében el kell kezdenünk támogatni a kutatás-fejlesztést és – ami a legfontosabb – feloldani az energialánc valamennyi szemét, mint a termelést, a szállítást, az elosztást és a fogyasztást. Ami az erőforrásokat illeti, akár tetszik, akár nem, a növekvő energiaigény kielégítésére el kell kezdenünk új létesítményeket építeni a jelenlegiek helyett, melyek életciklusuk végéhez közelednek. Úgy gondolom, hogy el kell kezdenünk egy olyan energia-összetételről beszélni, amely nem diszkriminál egyetlen energiaforrást sem, a nukleáris energiát sem, tiszteletben tartja a nyersanyagok tulajdonosainak földrajzi és politikai térképét, és gyakorlatban megvalósítható modern tudományos ismereteken alapul, nem pedig zöld álmokon.

Hölgyeim és uraim, természetesen támogatom az úgynevezett harmadik utat, mely szerint a tagállamok megtartják a jogot, hogy szabadon határozzák meg az energiatermelők és a szállítási hálózatok közötti tulajdonviszonyokat. Üdvözlöm azt is, hogy lökést ad a potenciális szállításirendszer-üzemeltetők hatásköre és kötelességei függetlenségének. Úgy vélem, hogy ily módon képesek leszünk megelőzni az orosz gázszállítástól való egyoldalú függőséget és ugyanakkor befektetni az elosztásba és a földgázellátás biztonságába.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, az energia a jövő erőforrása és ezért hosszú távú megközelítést kell alkalmaznunk, amikor Európa energiaellátásáról vitázunk. Az is rendkívül fontos, hogy ne zárjuk ki a hosszú távú szerződések lehetőségét, hanem biztosítsuk, hogy ezek is számításba jöjjenek Európa stabil energiaellátásának megtervezésekor.

A transzeurópai hálózatok termelési és ellátási feltételeiről is el kell gondolkodnunk. Támogatás és ösztönzők nyújtásával megkövetelhetnénk, hogy a szétválasztás, akár a tulajdonosi szétválasztás szolgálja a termelési és szállítási feltételek meghatározásának alapját. Itt számtalan modellt lehet használni a jövőbeli piacok védelmére.

Az atomerőművek működése kulcsfontosságú kérdés, melyet ma már megvitattunk. Épp itt az ideje, hogy az Európai Bizottság aktív szerepet vállaljon ezen a területen azáltal, hogy felállít egy ügynökséget vagy szabályozó szervet, amely az atomerőművek biztonságáért és védelméért felel. E szabályozónak hatáskörrel kell rendelkeznie arra is, hogy eltávolítsa a hálózatból a nem biztonságos atomerőműveket.

E tekintetben a francia ügynökséget lehetne modellként használni. Franciaország kiváló példát kínál nekünk arra, hogy hogyan kell létrehozni egy független szabályozót. Hasznos lenne, ha e francia szabályozó szót kapna a többi 26 ország szabályozóinak tevékenységében. Ez megerősítené a nemzeti szabályozó szerveket és foglalkozna az európai egészségügyi és biztonsági kérdésekkel. Ez mindannyiunk felelőssége. Fontolóra kell vennünk egy hosszú távú stratégiát, mely arról szólna, hogyan védjük meg az európai lakosokat a következő években.

  Reino Paasilinna (PSE). - (FI) Elnök úr, biztos urak, hölgyeim és uraim, előadó és árnyékelőadó urak, a földgáz-irányelvben elért kompromisszum jó és támogatni tudjuk.

Azonban a vásárlók és a fogyasztók – akiknek a pozíciója gyenge – nem kaptak elég figyelmet, és ez vonatkozik a szegényekre és a távoli területeken élőkre. Ezért arra kérem Önöket, hogy támogassák a módosító indítványainkat. Másodszor, jó, hogy a Tanáccsal sikerült kialakítani egy kompromisszumot, amely biztosítja, hogy azok az országoknak, melyeket más uniós tagállammal nem köt össze vezeték, nem kell a belső piac valamennyi szabályát végrehajtani mivel nem részei a belső piacoknak.

Valóban szükség van egy stratégiai energiatechnológiai programra, és szeretnék gratulálni az előadónak, amiért az energiahatékonyság kérdését is belevette. Az energiatechnológia mostanáig nem kapott megfelelő finanszírozást. Ez ahhoz vezetett, hogy a kereslet és a kínálat nem esett egybe. A válság, amely az energiaipar minden ágazatában felütötte a fejét azt eredményezte, hogy az iparág, mely rádöbbent az éghajlatváltozás tényére, nem tudja elég gyorsan megszerezni a szükséges technológiát. Egészen egyszerűen nincs elég alkatrészszállító.

Az éghajlatváltozás valóságos mivoltára való rádöbbenés megmutatta, hogy mennyire nem vagyunk rá felkészülve. Az emberek gondolkodásmódjában beálló változás azonban egyértelmű és most szükség van a Közösség, az Unió, a tagállamok és az ipar együttműködésére, miközben meg kell akadályoznunk, hogy a fejlődő gazdaságok szennyezéssel elrontsák az életkörülményeinket.

Javítanunk kell az Egyesült Államokkal való együttműködésünket a környezetvédelem terén, ugyanakkor energia-együttműködési megállapodást kell kötnünk Oroszországgal. Ezért fontos számításba venni a fogyasztókat, az ipari fejlődést és az együttműködést az Egyesült Államokkal és Oroszországgal.

  Anne Laperrouze (ALDE). - (FR) Elnök úr, a földgázpiaccal kapcsolatban két dolgot szeretnék kiemelni. Az első tényező a hosszú távú szerződések. Ez a fajta szerződés fontos eszköz a fogyasztók számára, legyenek lakossági vagy ipari fogyasztók. Hosszú távú képet ad a piacról és ezáltal biztosítja, hogy az stabilabban és hatékonyabban működjön.

A második dolog a rendszerek biztonságához és mindenekelőtt a földgázellátás biztonságához kapcsolódik. A földgázszállító hálózatok még nagyobb stratégiai jelentőséggel bírnak, mint a villamosenergia-hálózatok. A tulajdonviszonyok kérdése rendkívül fontos az európai modell kialakítása szempontjából, amely modellt az Európai Unión kívüli termelő országoktól való nagyfokú függés jellemzi.

Ezen okoknál fogva a nem diszkriminatív hálózati hozzáférést biztosító harmadik opciót támogató módosítás mellett foglalok állást. Ráadásul – mint a villamos energia kapcsán is tette – képviselőcsoportom azt javasolta, hogy jöjjön létre egy európai szállításirendszer-üzemeltető, amely megóvná stratégiai érdekeinket. E tekintetben szeretném megnyugtatni Claude Turmes képviselőtársamat. Ez a földgázpiacról szóló irányelv nem megvédeni kívánja az egyes országok történelmi üzemeltetőit, hanem meg kívánja nekik adni a lehetőséget, hogy Európa nagy energiavállalataivá válhassanak.

  Liam Aylward (UEN). – (GA) Elnök úr, az új és tisztább technológiák terén megvalósuló beruházásoknak az uniós stratégiák középpontjában kell állniuk, hogy meg tudjuk valósítani azt a célt, hogy az energiaellátás 25%-át a megújuló szektor adja. Ugyanilyen fontos, hogy a közeljövőben a világ más kereskedelmi tömörülései is vállaljanak hasonló kötelezettségeket. Azonban az európai országok lakosai számára most nagyobb gondot jelentenek a tüzelőanyag-árak. Az Európai Uniónak innovatív politikákat kell megvalósítania, hogy segítsen megfékezni az olajárak emelkedését. Az olajkitermelés növelése döntő fontossággal bír e folyamatban.

Elnök úr, jelenleg egyértelmű bizonytalanság uralkodik a nemzetközi pénzügyi piacokon. Sok spekuláns befektetési stratégiájában irányt váltott és az árupiacra kezdett összpontosítani, és ez a spekuláció hozzájárult az olajárakra nehezedő, az árakat hirtelen megemelő nyomás növekedéséhez. Az egyre növekvő gazdasági nehézségek közepette az európai üzleti szférának és a fogyasztóknak az emelkedő olajárakra van legkevésbé szükségük. Az Európai Uniónak olyan progresszív szomszédsági politikára van szüksége, amely gondoskodik róla, hogy a jövőre vonatkozóan meg tudjuk védeni és biztosítani tudjuk az energiaellátásunkat.

  Jacky Hénin (GUE/NGL). - (FR) Elnök úr, amikor a földgázról és általában az energiáról van szó, két gyökeresen ellentétes megközelítéssel találjuk szemben magunkat. A liberális megközelítés jószágként és a többihez hasonló szolgáltatásként kezeli a földgázt és annak kínálatát, az integrált közszolgáltató vállalatok korlátlan versenyét és túlzott mértékű leszerelését eredményezi.

Az árak elkerülhetetlenül emelkednek, a nyújtott szolgáltatások minősége romlik, a kereskedelmi és marketing kiadások a kutatás-fejlesztés és a biztonság kárára emelkednek nagymértékben. Ami még rosszabb, ártalmas versenyt eredményez a különböző energiaformák között, és ezáltal a rövid távú döntésekre ösztönöz, melyek az egyetlen kritérium, a legrövidebb idő alatt megtermelhető maximális nyereség alapján születnek.

Ez a megközelítés adja az elénk tárt jelentés alapját. Van azonban egy másik megközelítés is, amely az energiát, a földgázt és ezek kínálatát közszolgáltatásnak tekinti, amelyet mindenkinek méltányosan és terület adottságaihoz való igazodás alapján kell nyújtani. Ez az energia Európáját eredményezné, amely együttműködésen és az általános érdekeken alapszik. A középpontjában egy európai energiaügynökség állna, amely a tagállamok valamennyi kutatási erőfeszítését koordinálná és egyesítené, valamint minden polgárnak egyenlő hozzáférést biztosítana az energiához. Egy gazdasági egyesülésen (EGE) alapulna, amely mind állami, mind magánkézben lévő európai energiavállalatokat tömörítene. Ez az EGE az együttműködés keretén belül nagyobb ipari projekteket valósítana meg uniós szinten, és lehetővé tenné az erőforrásaink közös kezelését.

  Romana Jordan Cizelj (PPE-DE). - (SL) Az energia terén legalább három kihívás előtt állunk: ezek a környezetvédelmi kihívás, az európai gazdaság versenyképessége biztosításának kihívása és a rendszeres energiaellátás biztosításának kihívása.

Ahhoz, hogy e kihívásoknak meg tudjunk felelni, elengedhetetlen feltétel és szükséges követelmény, hogy a szereplők egy átlátható belső piacon és egységes szabályoknak megfelelően működjenek.

Természetesen van különbség a villamosenergia- és a földgázszektor között. A földgázszektorban importfüggőségünk aránya 60% és egyes becslések szerint 2030-ra eléri a 80%-ot. Csak Oroszországból importáljuk a teljes földgázmennyiség 40%-át, míg egyes tagállamok a teljes földgázellátást importból biztosítják, ami 100%-os importfüggőséget jelent. Éppen emiatt rendkívül fontos, hogy gondot fordítsunk annak biztosítására, hogy az egységes Európa versenyképes és egyenlő partner legyen Oroszország számára.

Az energiaszektor liberalizációjával számos új fontos szereplőt alakítunk ki. Mivel Európában már most is jelentős kihívást jelent biztosítani a jól képzett munkaerő kritikus tömegét, a további liberalizáció még nehezebbé tenné a szakértők biztosítását a jövőben. Ez különösen vonatkozik a kisebb tagállamokra, melyek viszonylag jelentéktelen termelési létesítményekkel rendelkeznek. E tekintetben további kihívás fenntartani az ország belső jólétéért vállalt felelősséget az európai energiapiacokon végbemenő változások ellenére.

Jól képzett munkaerőre is szükség van, hogy kihasználják a SET-programon belül rendelkezésre álló lehetőségeket. Az elmúlt négy év során számos mechanizmust fogadtunk el az energiaszektoron belüli kutatás-fejlesztés támogatására. Ezért arra számítok, hogy a Bizottság különös figyelmet fordít a különböző szerződések harmonizációjára.

Hölgyeim és uraim, a szlovén elnökség jelentős erőfeszítéseket tett a harmadik piacliberalizációs csomag előmozdítására. Remélem, hogy a francia elnökség ugyanezzel a meggyőződéssel dolgozik majd tovább.

  Šarūnas Birutis (ALDE). – (LT) Egy zökkenőmentesen működő, biztonságos földgázpiac csak úgy valósítható meg, ha a monopóliumok vertikális szétválasztása mellett döntünk. Kétségtelen, hogy meglehetősen nagy különbség van a villamosenergia- és a földgázpiac között, és dokumentumainkban is külön kell választanunk a kettőt, ahogy jogosan tette az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság is. Sajnos csak néhány földgázszolgáltatónk van, és ha nem teszünk valamit a függőség maximális csökkentése érdekében, alapvetően tőlük fogunk függni most és nagy valószínűséggel a jövőben is. Rendkívül fontos csökkenteni a függőségünket, és a megfontolás tárgyát képező dokumentumok nagy szerepet játszanak majd a folyamatban.

Alkalmazzunk egy realista megközelítést és válasszuk a harmadik utat. Tekintetbe kell venni a tagállamok földgázpiacainak helyzetét. A földgázellátás terén Litvánia a többi balti állammal együtt egyetlen gázszolgáltatótól függ, a Gazpromtól. Kétségtelen, hogy a Kreml készen áll megtartani és növelni hatalmát az EU földgázszektorában. Ennek érdekében nem spórol a pénzügyi erőforrásokkal. Mindenki tanúja volt annak, hogy milyen mértékű lobbitevékenység folyt az Északi Áramlat és egyéb projektek kapcsán. Ez nem gazdaság, ez politika, mégpedig meglehetősen agresszív.

Az egyetlen mód arra, hogy ellenálljunk ennek a diktatúrának az, ha szolidárisan cselekszünk, létrehozunk egy közös uniós energiarendszert, valamint támogatjuk és végrehajtjuk az alternatív és természetesen a nukleáris energiához kapcsolódó projekteket. Ehhez politikai akaratra és közös finanszírozásra lesz szükség.

  Guntars Krasts (UEN). – (LV) Köszönöm, elnök úr. Olyan időket élünk, amikor az Európai Uniónak reagálnia kell a földgázárak emelkedésére, és ezt a piacliberalizáción keresztül kell megtennie, amely az egyetlen eszköz, amely pontosan tükrözi a kereslet és a kínálat közötti kapcsolatot. Sajnálatos módon még mindig látható, hogy az energiaszektor a vertikálisan és állami politikai szinten integrált európai energiavállalatok markában van. Ezért szeretném kifejezni a Parlament háláját az érintett bizottságnak, amiért a piaci liberalizáció irányába igyekeztek terelni a reformot. Piebalgs úrnak azonban igaza van abban, hogy a tulajdonjogok elosztásának is adnunk kell egy esélyt. Ezt megerősíti az, hogy hét uniós tagállam már megtette ezt a lépést. A Tanács az irányelv végrehajtása alól mentességet adott a kis, elszigetelt földgázpiacoknak. Lettország esetében, melynek képviselője vagyok az Európai Parlamentben, mindenesetre nem beszélhetünk teljes elszigeteltségről, mivel két más uniós tagállammal osztozik egy közös földgázpiacon és rendelkezik egy gáztároló létesítménnyel, amely a régiót szolgálja ki. Ezek az előfeltételek elegendőek egy piac elemeinek kialakításához a régióban. Ennélfogva arra kérem Önöket, hogy ne támogassák a Tanács ilyen irányú javaslatait, legalábbis ne a három balti államra vonatkozóan, hanem adjanak mentességet az irányelv végrehajtása alól. Fel kell készülniük az uniós földgázpiac egyesítésére.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr, az alapvető kérdés, melyről itt vitatkozunk, a földgázpiac liberalizációja a tagállamokra történő nyomásgyakorlás által, hogy felgyorsítsák a még állami kézben lévő elemek privatizációját. Ennek gyorsabb megvalósítása érdekében a javaslat támogatói kitartanak a hálózatok tulajdonosi szétválasztása mellett, anélkül, hogy tekintettel lennének az energiaellátás biztonságára.

A villamosenergia-piac liberalizációjának elismert eredményei azt mutatják, hogy sem a dolgozók, sem a fogyasztók számára nem előnyös a liberalizáció. Épp ellenkezőleg, csökkentette a jogokkal bíró alkalmazottak számát és emelte a fogyasztók által fizetett árakat. Világos, hogy a villamosenergia-ágazat gazdasági csoportjainak nyeresége nőtt, az energiaszegénység szintúgy, vagyis több embernek és családnak kell küzdenie, hogy energiához jusson. Ezért sajnáljuk, hogy a földgáz tekintetében ugyanezt az utat követjük. Bár e két szektor különbözik egymástól, a gazdasági és szociális következmények azonosak lesznek, ezért ellenezzük a javaslatot.

  Gunnar Hökmark (PPE-DE). - Elnök úr, bármiről is beszélünk, legyen az a környezetvédelem, a biztonság, az éghajlatváltozás vagy Európa versenyképessége, az energiapiacok és jövőbeli működésük döntő szerepet játszik. Ez igaz a széndioxid-kibocsátásról szóló jogszabályunk következő szakaszáról szóló vitára is: a tehermegosztás és az európai kibocsátáskereskedelmi rendszer fejlesztésének módja a kérdés.

Ezért fordulok az elnökséghez és hangsúlyozom, hogy az energiacsomag második részéről folytatott mai vitát és holnapi szavazást követően rendkívül fontos, hogy az elnökség megkezdje a megbeszélést a Parlament és a Tanács között. Késedelemnek nincs helye, mivel új jogszabállyal működésbe kell hoznunk ezeket a piacokat. Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy az európai energiapiacok vajon olyan jól működnek-e, ahogy kellene. A válasz nagyon könnyű: nem.

A villamosenergia-piac és a földgázpiac különbözik egymástól. A villamos energia több különböző energiaforrástól és különböző termelőtől függ, míg a földgáz inkább az elosztóktól függ. Ezért elfogadható a jogi szabályozásban is jelen lévő különbség, amelyről beszélünk – vagyis hogy a villamos energiát illetően teljes tulajdonosi szétválasztás érvényesül, valamint ez a rendszer, melyről a Parlamentben az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság döntött. Ami azonban nagyon fontos, az, hogy gondoskodjunk róla, hogy ezt minél hamarabb megvitassuk és megtárgyaljuk. Meg kell róla bizonyosodni, hogy a földgázra vonatkozó jogszabály lehetővé teszi a termelés és az elosztás elválasztását, amely az energiacsomag harmadik országokra vonatkozó záradékának is igazi erőt ad.

Az elnökséghez fordulva még egyszer ki szeretném emelni, hogy a tárgyalásoknak minél hamarabb el kell kezdődniük. Ne halogassák októberig. Most kell elkezdenünk.

  Catherine Trautmann (PSE). - (FR) Elnök úr, bár képviselőtársam, Hökmark úr után kaptam szót, nem osztom az általa felvázolt álláspontot. Úgy vélem, hogy az energiacsomag elfogadásának küszöbén három kihívást kell szem előtt tartanunk.

Az első az energia vagy az éghajlatváltozás kihívása, amely megmutatja, hogy mennyire kell figyelnünk arra, hogy a földgáz erőforrás és nagyon sajátos módon kell kezelnünk. A második kihívásra a polgárok hívják fel a figyelmünket: ez az ár. Vásárlóerejüket jelenleg az olaj ára befolyásolja; jó minőségű, megbízható, állandó erőforráshoz akarnak hozzáférést és azt, hogy az érdekeik védelmet élvezzenek. Végül természetesen itt van a cégek és az alkalmazottak kihívása. Jelenleg sok félelem van: a fogyasztók között az energiához való hozzáférést illetően és az alkalmazottak között, akiknek a gázcégek feldarabolásának kilátásával kell szembesülniük. Ezért, elnök úr, úgy gondolom, hogy szorosan figyelemmel kell követnünk valamennyi javasolt megoldást.

Mivel fontos róla beszélni, megemlítem a harmadik opció kérdését. Először is szeretnék köszönetet mondani az ITRE Bizottság tagjainak, akik a múlt hónapban bölcsen úgy döntöttek, hogy elfogadják a Vidal-Quadras/Laperrouze-kompromisszumot. Határozottan úgy vélem, hogy ez a megegyezésen alapuló megközelítés, mely valamennyi tagállam számára lehetővé teszi, hogy saját hagyományainak megfelelően valósítsa meg a szükséges fejlesztéseket a saját földgázpiacán, hasznos alap lesz a Tanáccsal folytatott megbeszélésekhez, és arra kérném képviselőtársaimat, hogy erősítsék meg ezt az alapot.

Természetesen, amikor az árak magasabbak, az éghajlatváltozás érzékenységének jobban tudatában vagyunk. Azonban reagálnunk kell erre a három kihívásra, az ökológiai és az ellátásbiztonsági vonzatokra, és ezért a legjobb megoldást kell kiválasztanunk, amely a harmadik.

  Vladko Todorov Panayotov (ALDE). - (BG) Arra kérem a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az új tagállamok, köztük Bulgária lehetőségeit az új energiatechnológiák fejlesztése és alkalmazása terén. A Bizottságnak kutatást támogató mechanizmusokat kell bevezetnie, hogy a 2020-ra kitűzött célokat teljesíteni lehessen és az üvegházhatású gázok kibocsátását 2050-re csökkenteni lehessen 60-80%-kal. A villamosenergia- és hőtermelést szolgáló alacsony széndioxid-kibocsátású és széndioxid-mentesítő technológiáknak kell piacra kerülniük.

E célkitűzések és a megújuló erőforrások csak az Európai Unió teljes innovációs potenciáljának koordinált használata révén érhetőek el. Jobb együttműködést kérek a tagállamok között az új energiatechnológiák fejlesztése terén. A nemzeti szabályok és a műszaki előírások sokfélesége megosztja a piacot és gátolja az ipari beruházásokat a kockázatos technológiák terén. Ezért ismételten arra kérem a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az új tagállamok, köztük Bulgária lehetőségeit az új energiatechnológiák fejlesztése és alkalmazása terén.

  Nathalie Kosciusko-Morizet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, szeretném megköszönni, hogy szót kaptam, mivel nagyon sűrű a programom és ezért itt kell hagynom Önöket, hogy elérjem a vonatomat, és ezért szeretnék elnézést kérni a Háztól.

Először is megköszönöm az Európai Bizottságnak és a képviselőknek ezt az érdekes vitát és mindazt a munkát, melyet végeztek a „belső energiapiaci” csomag kapcsán.

Amint arra többen is rámutattak, e csomag elfogadása közvetlenül befolyásolja majd az uniós polgárok életét. Olyan témáról van szó, amely az európaiak várakozásait tükrözi. Véleményem szerint a javulás, melyet a polgárok elvárnak, két irányból jöhet. Az első a következetes szabályok és mechanizmusok szükségessége az egész Európai Unióban, ehhez járul hozzá ez a csomag.

A második a tisztaság és láthatóság szükségessége a piaci szereplők és fogyasztók számára. Ami a fogyasztókat illeti, az irányelvek A mellékleteit leginkább a tagállamoknak kell átültetniük; ők gondoskodnak a jobb tájékoztatásról, az állampolgárok aggályainak nagyobb mértékű figyelembe vételéről és nyilvánvalóan a sérülékeny fogyasztók helyzetével való törődésről.

A munka azonban még nem zárult le. Még konszenzust kell kialakítani számos tényezőt illetően, főként a tényleges szétválasztás tekintetében nemcsak a földgáz terén – hiszen az álláspontjaink ott már meglehetősen hasonlóak –, hanem a villamos energia terén is. A francia elnökség az Energiaügyi Tanács október 10-i ülésén pontosítja a június 6-án elfogadott általános keretet. Addig nem alakul ki egységes álláspont a Tanácson belül. Dolgoznunk kell a harmadik országokra vonatkozó záradékon, hogy figyelembe vegyük a tagállamok aggályait.

Az elnökség akkor majd továbbítja e közös álláspontot az Európai Parlamentnek, hogy a „belső piaci” csomag még a parlamenti ciklus vége előtt megszülessen, mindenképpen erre törekszünk. Remélem, hogy együttes erőfeszítéseink jutalma konstruktív szellem és a valamennyi intézményünk közötti kompromisszum vágya lesz.

  Jan Březina (PPE-DE). - (CS) Elnök úr, biztos urak, először is szeretném megköszönni a vitában részt vevő előadók erőfeszítéseit. A földgázpiacról szóló két jelentés támogatja az európai földgázpiac liberalizálását. A jogszabály az ISO-modell (független rendszerüzemeltetői modell) alkalmazásával alternatívát kínál a teljes tulajdonosi szétválasztásra. A pozitív elemek közé tartozik a nemzeti hatóságok kötelessége, hogy a megújuló energiát bevegyék a szállítási hálózatokba, meghatározzák a harmadik felek hozzáférésére vonatkozó iránymutatásokat és a hálózati hozzáférés tarifáit, valamint hogy szankcionálják a diszkriminatív eljárásokat. Szintén fontos lépés egy európai földgázszállításirendszer-üzemeltetői hálózat, vagyis az együttműködés terén aktív szerepet játszó szerv és az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség létrehozása. Ezek az intézmények az integrált földgázpiac kialakításának előfeltételei.

Azonban hozzá kell tennünk, hogy a piacliberalizáció előnyei csak ott valósulhatnak meg, ahol már most is működik egy diverzifikált szolgáltatói piac, és ez a legtöbb nyugat-európai országot jelenti. Ezzel szemben a legtöbb új tagállamban a földgázszolgáltatók szinte monopóliumhelyzetben vannak. Paradox módon ezek az országok végső soron rosszul járhatnak a liberalizációs csomag következtében, mivel a javasolt jogszabály gyengíti azon szállításirendszer-üzemeltetők pozícióját, melyek monopóliumhelyzetben lévő termelőkkel állnak szerződéses viszonyban. Az úgynevezett harmadik út jobban megfelel az ilyen jellegű gazdasági kapcsolatok esetében. Én támogatom a piacliberalizációt, a földgáz terén azonban a legtöbb új tagállamban először meg kell szüntetni a piaci monopóliumokat, több szolgáltatót bevezetni a piacra, és csak ezután léphetünk tovább kockázat nélkül (például) a tulajdonosi szétválasztásra.

Befejezésül hadd szóljak néhány szót az európai stratégiai energiatechnológiai tervről. Szorosan kapcsolódik az Unió energiafogyasztásához, a CO2-kibocsátás csökkentéséhez, Európa energiafüggőségéhez. Azonban – amint az előadó rámutat – kevés figyelmet kap a gazdaságos termelés, a kapcsolt termelés vagy a poligeneráció, a végfelhasználók takarékossága és az ipari energiahatékonyság, valamint a kitűzött célok költségvetése nagyon szűkös. A források szintén nem elegendőek a technológia bemutatását, például a szén-dioxid elkülönítését és tárolását illetően. Jó lenne, ha az energiakutatásról elhangzó általánosító európai gesztusokat és kijelentéseket hozzájuk illő költségvetési források kísérnék.

  Adam Gierek (PSE). - (PL) Elnök úr, minden tervnek tartalmaznia kellene a terv időbeli és térbeli helyzetéről szóló határozatokat, a Bizottság jelenlegi határozatai azonban lelassítják a korábbi tervek végrehajtását, például a kapcsolt termelési beruházások terveit a piac tartja vissza, mivel nem éri meg a hőerőműveket átalakítani hatékony hő- és áramtermelő erőművekké, melyeket kibocsátási díjak és hálózati problémák terhelnek. Továbbá a Bizottság az uniós országokat felosztotta jobbakra, melyek növelhetik kibocsátásaikat, és rosszabbakra, melyeknek csökkenteniük kell azokat. Ez utóbbiak természetesen főként a közép- és kelet-európai országok. A kiotói jegyzőkönyv szerint a kibocsátások számításához az ETS-ben referenciaévnek 1990-t kell tekinteni és nem 2005-öt, amint arról a Bizottság rendelkezett. Ez becsületesebb megoldás lenne és nagyobb szolidaritásról tenne tanúbizonyságot. A kibocsátások éghajlatváltozásra gyakorolt megkérdőjelezhető hatásának terén nem a szegényebb népek kárára kellene vezető szerepet vállalni. A hatékonyságot és az energiafelhasználás csökkentését azonban prioritásként kell kezelni, míg a megújuló energiát nem alternatívának, hanem kiegészítésnek kellene tekinteni. Középtávon a tiszta szénenergia a jövő, hosszú távon pedig – amint az már most is világos – a nukleáris energia.

  Lena Ek (ALDE). - (SV) Elnök úr, az európai energiapiac hatalmas problémákkal küzd. Importigényünk 2030-ban el fogja érni a 65%-ot. Fogyasztóink nem tudják eldönteni, milyen fajta energiát kapnak, és az energiaárak emelkedése, valamint az üvegházhatású gázok és az éghajlatváltozás hatásai sújtják őket.

A ma megvitatott Paparizov-jelentés arra a következtetésre jut, hogy fokozott együttműködésre van szükség a rendszerüzemeltetők között és több beruházásra a földgázpiacon. Ez nagyon szép, de nem elég. A kutatásról és innovációról szóló Buzek-jelentés azt a következtetést vonja le, hogy túl keveset fektetünk be e téren. Emlékeztetném Önöket, hogy a Parlament szintén növelni kívánta a kutatási beruházások összegét és hamarosan új költségvetési tárgyalások kezdődnek. A La Russa jelentés a monopóliumok szétválasztásával és a földgázpiac működésének javításával foglalkozik. Azok, akik ezt ellenzik, úgy gondolják, hogy a tulajdoni viszonyok és az elosztási monopóliumok felosztása magasabb energiaárakat eredményezne. Ezért fel kell tennem a következő kérdést: ha magas energiaárakkal és az éghajlatváltozás hatásával küzdünk, akkor a problémát több monopóliummal fogjuk megoldani? Egyáltalán nem! A bizottsági szavazások eredménye valami hasonló eredményt hozott, mint amire szükségünk van, de még mindig sok lépést kell megtennünk, mielőtt kialakul egy hatékony működésű és környezetbarát energiapiac Európában.

  Roberta Alma Anastase (PPE-DE) - (RO) Szeretném megköszönni az előadóknak, hogy az európai uniós földgázhelyzet és az energia terén történő kutatási tevékenység kapcsán hosszú távú stratégiai megközelítést alkalmaztak.

2006-ban az Európai Unió a felhasznált földgáz 62%-át fedezte importból, és földgázimport-igénye és -függősége 2030-ban eléri a 80%-ot. Ezért fontos, hogy konkrét válaszokat találjunk az Európai Unió energiaellátásának biztonságához és az energiapiac hatékony működéséhez kapcsolódó kérdésekre.

Úgy gondolom, hogy három elem nagyon fontos az előadók javaslataiban. Először is a Fekete-tengeri szinergia előadójaként szeretném hangsúlyozni a regionális együttműködés és a határon átnyúló összeköttetések sikeres fejlesztésének fontosságát. A közös szabályok és elvek kialakításához, valamint a földgázszektor koordinációjának és átláthatóságának biztosításához a regionális dimenzió nyújt megfelelő keretet.

Másodszor rendkívül lényeges e normák végrehajtását kiterjeszteni olyan harmadik országbeli cégekre, melyek az Európai Unió energiaágazatában működnek.

És végezetül teljes mértékben támogatom az elképzelést, mely szerint az energiát érintő tudományos kutatást a hosszú távú stratégia kulcsfontosságú elemeként meg kell erősíteni.

  Giovanna Corda (PSE). - (FR) Elnök úr, biztos urak, hölgyeim és uraim, arra kell törekednünk, hogy diszkriminációmentes szabályokat alakítsunk ki a földgázszállítási rendszerekhez, cseppfolyósítási és tárolási létesítményekhez való hozzáférés feltételeinek meghatározásához.

A szabályoknak ezért arra kell irányulniuk, hogy a cégek közötti kapcsolatokat átláthatóbbá tegyék a tarifák, a tarifák kiszámítási módszereinek és a földgázszállítási rendszerek működésének harmonizációja révén. Továbbá valamennyi rendszerüzemeltetőt egy európai hálózatnak kell tömörítenie, amely elegendő befektetést tud garantálni az egész Európára kiterjedő optimális földgázszállítás fenntartása érdekében.

Ezen új európai jogszabály elemei alapvetőek az állampolgárok számára egy az energiaárak robbanásszerű emelkedésével jellemzett időszakban. Árnyékelőadóként én leginkább a fogyasztói jogokra helyeztem a hangsúlyt. A versenynek ténylegesen előnyösnek kell lennie a fogyasztók számára; intézkedésekre van szükségünk a piac szabályozásához és az árak ellenőrzéséhez, főként a legsérülékenyebb emberek számára.

  Anni Podimata (PSE). – (EL) Elnök úr, biztos úr, annak ellenére, hogy a mai vita természetszerűleg a belső energiapiacról szól, a kiegyensúlyozottság érdekében szeretném az európai stratégiai energiatechnológiai terv rendkívüli fontosságát abból a szempontból megközelíteni, hogy Európa mennyire képes megküzdeni azokkal a hatalmas kihívásokkal, melyekkel jelenleg az energia és a környezetvédelem terén szembesül.

Újra kell gondolnunk prioritásainkat, de a jelenlegi fejlesztési modellünket is át kell alakítanunk, hogy az alacsony vagy nulla széndioxid-kibocsátás irányában haladjunk, miközben fejlesztési lehetőségeket teremtünk az európai ipar számára, amely képes az alacsony és nulla széndioxid-kibocsátású technológiák gyorsan fejlődő ágazatának az élére állni.

Ahhoz, hogy a jelenlegi kihívásokkal meg tudjunk küzdeni, elengedhetetlenül szükséges, hogy az EU költségvetésében több forrást kapjanak az energiaszektoron belüli kutatások és támogassuk az innovációt a megújuló energiaforrások és intelligens hálózatok terén.

(Taps)

  Pierre Pribetich (PSE). - (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani valamennyi kollégámnak, főként Jerzy Buzeknek a jelentéséért.

Amint Arisztotelész mondta: „a jól kezdett munka már félig kész van”. Így az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozó létfontosságú kötelezettségvállalás megalapozásában alapvető lépés lesz, ha ahelyett, hogy egy sor kellemetlen, de hasznos célkitűzést ösztönzünk, végre elkezdjük azokat megvalósítani.

E sürgető kihívás azt igényli, hogy az európai stratégiai energiatechnológiai tervet fogalmazzuk újra két átalakított oszlop alapján: az egyik a CO2-kibocsátás tekintetében jobb, tisztább termelés biztosítása innovatív technológiák révén, a másik pedig kevesebbet költeni az energiakiadások minden formájának csökkentése és valamennyi megoldás támogatása révén. Ezt a józan ész diktálta megoldást sajnos fő szakpolitikáink nem ismerik el kellő mértékben, és az energiafelhasználás csökkentésére irányuló intézkedések nem kapnak megfelelő támogatást a SET-terv vagy az EU fő strukturális politikái keretében.

Egy másik kulcsfontosságú elem az, hogy sürgősen növelni kell az európai célok tényleges megvalósításához szükséges emberi és pénzügyi erőforrásokat. Mikor adunk végre konkrét választ a kritikus keresletre, az éghajlatváltozás hatalmas kihívására? Az alacsony széndioxid-kibocsátású technológiák kutatásának finanszírozása terén le vagyunk maradva. Hogy visszatérjek Arisztotelészhez, elnök úr, ha elkezdjük nagy összegekkel támogatni e technológiák kutatását, már félig megnyertük a csatát ebben az új világban. Az energiahatékonyság teljes, és szinte azonnal kivételesen jó lesz.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). - (RO) Az Uniónak közös energiapolitikára van szüksége.

Az Európai Tanács által is elismert kiemelt fontosságú projektek, például a Nabucco, diverzifikálni fogják az Európai Unió földgázellátásának forrásait, és meg kell valósulniuk.

A regionális együttműködés elengedhetetlen az Unió energiaellátásának biztosításához. Ezért gondolom úgy és kértem egy módosítás útján, hogy az egyes regionális együttműködési struktúrák által lefedett földrajzi területet a Bizottság csak az adott földrajzi területen fekvő tagállamokkal való egyeztetést követően határozza meg.

Emiatt egy módosítás formájában azt kértem, hogy az Unióval határos tengereken áthaladó bármilyen földgázvezeték-projekt esetében a Bizottság és az érintett tagállamok végezzenek környezeti hatásvizsgálatot.

Elengedhetetlennek tartom, hogy a közszolgáltatási kötelezettségek és az ezekből fakadó minimális közös normákat jobban megerősítsük, hogy a földgázszolgáltatás hozzáférhető legyen a lakosság és a kis- és középvállalkozások számára.

  Dragoş Florin David (PPE-DE). - (RO) Ma az Európai Unió energiapolitikája szempontjából három fontos jelentésről vitázunk, olyan jelentésekről, melyek összefüggésben állnak az energiatechnológiával, az energiabiztonsággal és az energiaszegénység elleni küzdelemmel, melyek az energiát és az éghajlatváltozást érintő célkitűzések megvalósításához lényeges tényezők.

Képviselőtársam, Paparizov úr jelentése új fogalmat határoz meg, a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés fogalmát; La Russa úr jelentése jelentősen hozzájárul a belső földgázpiac közép- és hosszú távú stratégiájának meghatározásához; Buzek úr jelentése pedig a stratégiai energiatechnológiák fejlesztésének szükségességét hangsúlyozza.

E jelentések gyors végrehajtása hatékonyabb és átlátható belső piacot alakít ki, melynek közvetlen hatása a versenyképesség növekedésében, a végfelhasználó által fizetendő árak átláthatóságában és a fogyasztók jogainak védelmében nyilvánul meg.

Ma itt az ideje, hogy a Bizottság és a Tanács kifejezetten és konkrétan ösztönözze a kínálat forrásainak diverzifikációját és az új földgáztárolási létesítmények fejlesztését az Unió energiafüggetlenségének és energiabiztonságának biztosítása érdekében.

Végül szeretnék gratulálni a három képviselőtársunknak azért, ahogy elkészítették a jelentéseket.

  Andrzej Jan Szejna (PSE). - (PL) Elnök úr, a ma megvitatott rendeletek célja, hogy megkönnyítsék az egyes országok földgázpiacainak integrációját és az európai szinten történő vezetői ellenőrzést. A földgázpiacot a villamosenergia-piactól elkülönítve kell kezelni, mivel az Európai Unió jelentős mértékben függ az importtól. A tulajdonosi szétválasztás rendkívül hasznos eszköz lehet az Európai Unió egységes földgázpiacának megteremtésére és az EU energiapiacán a valódi verseny kialakítására, valamint a gyakorlatban az energiaárak csökkenését vagy legalábbis stabilizálódását eredményezheti.

Azonban elővigyázatosnak is kell lennünk. A liberalizációs folyamat konkrét strukturális változásokat követel, amelyre nem minden uniós tagállam áll készen. Csak Lengyelországban a piacliberalizáció és a tulajdonosi szétválasztás – ha ez nem történik meg az Unió valamennyi fő energiatermelője esetében – a nyugat-európai cégeket előnyhöz juttathatja a lengyelekkel szemben. Európának olyan energiamodellre van szüksége, amely nemcsak biztosítja a verseny meglétét a regionális piacokon és a közös európai piacon, hanem a végfelhasználó védelmét és legfőképpen az energiaellátás biztonságát is garantálja.

  Ioan Mircea Paşcu (PSE). - Elnök úr, hadd helyezzem a szóban forgó kérdést szélesebb politikai megvilágításba. Az energia ma szinte egyet jelent a külpolitikával, és még az éghajlatváltozást is a második helyre szorítja. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi helyzet készületlenül érte Európát. Nemzeti energiarendszereink szűklátókörűek, monopol-jellegűek, bonyolultak és zavarosak. Ennek következtében a jelenlegi kihívások egyéni megoldására irányuló tendencia ellenállhatatlan. Az egységes integrált energiapiac kialakítására irányuló törekvések ezért egyre nagyobb ellenállásba ütköznek, és Európa célkitűzése, hogy csökkentse a külföldi erőforrásoktól való függőségét, szinte elérhetetlenné válik. Ugyanígy ha megkísérelnénk új megoldásokat beépíteni a régi keretek közé, azzal csak tovább nehezítenénk a feladatunkat. Ennélfogva Európának sürgősen felül kell vizsgálnia jelenlegi rendelkezéseit, határozottan sürgetnie kell az egységes energiapiac kialakítását és el kell kezdenie nagy összegeket fektetni az alternatív energiaforrások kutatásába. Egyszerűen Európa túlélése függ ettől.

  Theodor Dumitru Stolojan (PPE-DE). - (RO) Szeretnék gratulálni a három előadónak, ugyanakkor el kívánom mondani, hogy Románia teljes mértékben az egységes földgázpiac követelményeinek megfelelően járt el és teljesen elválasztotta – tulajdonjogi szempontból is – a szállítási tevékenységet a földgáz termelésétől és elosztásától.

Az Európai Unióban sajnos még nincs versenyképes egységes földgázpiac és egyes tagállamok vonakodnak szétválasztani a termelést és az elosztást.

Az egységes földgázpiac hiánya lehetővé teszi, hogy a fontos földgázszolgáltatók a szolgáltatásnyújtási szerződésekről minden tagállammal máshogy tárgyaljanak és olykor politikai döntéseket kényszerítsenek rájuk vagy befolyásoljanak.

Ezért gondolom úgy, hogy ezeket az irányelveket minél hamarabb el kell fogadni és teljes mértékben végre kell hajtani.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, az egyik alapvető kérdés, melyet át kell gondolni, az ellátás biztonságának garantálása. Az energiapolitikának számításba kell vennie, hogy az egyes országok között jelentős különbségek vannak azt illetően, hogy mennyire tudják diverzifikálni az importgáz forrásait. Különböző adottságokkal rendelkeznek e nyersanyag kinyerését és beszerzését illetően. Gyakran kiemeltem, hogy létfontosságú kidolgozni egy olyan egységes energiapolitikát, amely garantálja az egyes tagállamoknak az ellátás biztonságát. A földgázpiacon belüli tulajdonosi szétválasztásra irányuló intézkedések minden bizonnyal javítják majd a versenyt és a nyújtott szolgáltatások minőségét. A földgáz- és az energiapiacok számottevő különbségei miatt azonban támogatnám az előadó javaslatát, hogy e szektorokra külön eltérő szabályozás vonatkozzon. A földgázpiac csak akkor lesz valóban versenyképes, amikor a vásárlók számára teljes mértékben hozzáférhetővé válnak az általuk felhasznált földgáz mennyiségére vonatkozó információk és lehetőségük van szolgáltatót váltani.

  Inés Ayala Sender, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. − (ES) Elnök úr, az idő rövidsége miatt nem tudtam megköszönni az előadó, Buzek úr nagylelkűségét, mellyel beleegyezett, hogy beépítse a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság javaslatait, melyek főként az energiahatékonyságra, a különböző energiaformák életciklusára és leginkább az emberi erőforrásokra, a képzésre és a fejlődő országokkal való együttműködésre vonatkoztak.

Ezért szeretném ezt őszintén megköszönni Buzek úrnak, mivel az idő rövidsége miatt erre korábban nem nyílt alkalmam.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a földgázellátást illetően rendkívül fontos biztosítani, hogy e műveletekre megfelelő, versenyképes környezetben kerüljön sor. Egyrészt itt a megújuló energiaforrások jelentős szerepet játszanak, másrészt a földgáz természetesen versenytársa a megújuló forrásoknak. Úgy gondolom, hogy épp ez a verseny alkalmat nyújt rá, hogy a helyes irányba tereljük az árakat, és azzal, ha ezt hatékonysági intézkedésekkel támogatjuk, még ennek megfelelő árcsökkenést is elérhetünk.

A megfelelő energiaelosztás Európában egyre nagyobb szerepet játszik majd az elkövetkező években, és különösen a kis- és középvállalkozásaink járulnak majd hozzá egyre nagyobb mértékben az energiahatékonyság javulásához, mivel az épületfelújítások és a régebbi ingatlanok helyreállítása természetesen fontos szerepet játszik e téren, és észrevehető verseny alakul majd ki a földgáz lakossági piacán is.

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Elnök úr, egyértelmű, hogy a három jelentésről alkotott véleményünk egy irányba mutat. Még egyszer szeretném megköszönni az előadóknak, Buzek, La Russa és Paparizov uraknak, hogy ilyen konszenzust alakítottak ki. Tudjuk, hogy biztonságos, fenntartható és nem túl költséges energiaszolgáltatásra törekszünk, ugyanakkor most már arra is ráébredünk, hogy az energiaszektorban a változás némileg korábban állt be, mint ahogy mindenki várta. Ez megköveteli, hogy sokkal gyorsabban cselekedjünk és határozottabbak legyünk.

Megemlítenék egy konkrét szinergiát, melyet láttam és amely nagyon idevágó. Tegnap ellátogattam a Technikai Termodinamikai Intézetbe, amely Strasbourgtól nem messze, Stuttgartban található. Az intézet egyik kutatási projektje azzal foglalkozik, hogy hogyan lehet növelni az energiaellátás hatékonyságát gázturbinák és üzemanyagcellák ciklusának kombinálása által, hogy így egyszerre lehessen támaszkodni a meglévő energiaforrásokra és növelni azok hatékonyságát új technológiákkal. Az intézet kutatói meglehetősen jól haladnak, de sok technikai kihívással kell megbirkózniuk. Ahhoz, hogy valódi előrelépést tudjunk elérni, az ilyen projekteknek több támogatást kell kapniuk. Ugyanakkor azt is értjük, hogy ha nincs verseny a piacon, ezek a projektek sosem jutnak a laboratóriumon kívülre. Ezért a folytatás érdekében mindkét irányban lépnünk kell.

A belső piaci csomag kapcsán úgy gondolom, hogy most a szavazás után nagy szükség van rá, hogy mindhárom intézmény gyorsan lépjen, hogy lezárjuk ezt a kérdést és átlépjünk a végrehajtás szakaszába.

A Bizottság elkötelezte magát, hogy valóban mindent megtesz, hogy második olvasatra gyors kompromisszumot alakítson ki és megegyezés szülessen a csomagról.

Ami az energiastratégia felülvizsgálatát illeti, ez a folyamat kezdete. A technológiai terv csupán a kezdet. Még mindig sok intézkedésre van szükség a valódi előrelépéshez. Az egyik intézkedés, melyet javasoltam kollégáimnak és itt a Parlamentben is, az egy közlemény a kevés szén-dioxid kibocsátásával járó energiaforrások finanszírozásáról, de nem ez az egyetlen. Úgy gondoljuk, hogy sok más intézkedésre is szükség van, amennyiben valóban előrehaladást akarunk elérni. Az első olajválság idején nagyon bölcs szavak hangzottak el. Nincs túl sok olajunk, de vannak elképzeléseink.

Úgy gondolom – legalábbis ez a véleményem és elhangzott a vitán is –, hogy valóban fel kell használni az ötleteinket. Nem maradt túl sok olaj az Európai Unió földjében.

a Bizottság tagja. −

A Bizottság álláspontja a Parlament módosításai kapcsán

Paparizov-jelentés (A6-0253/2008)

A Bizottság a következő módosításokat tudja elfogadni: 2, 3, 5, 6, 8, 9, 10, 12, 14, 16, 17, 25, 31, 39, 41, 43, 44.

A Bizottság a következő módosításokat tudja részben elfogadni: 1, 11, 18, 19, 20, 21, 22, 24, 26, 27, 29, 30, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 46, 47, 49, 50, 51, 53.

A Bizottság a következő módosításokat nem tudja elfogadni: 4, 7, 13, 15, 23, 28, 40, 42, 45, 48, 52, 54.

La Russa-jelentés (A6-0257/2008)

A Bizottság a következő módosításokat tudja elfogadni: 2, 3, 7, 16, 20, 24, 27, 31, 32, 33, 34, 36, 40, 44, 50, 56, 60, 64, 73, 74, 87, 92, 98, 99, 100, 101, 102, 103, 112, 120, 122, 124, 136, 140, 142.

A Bizottság a következő módosításokat tudja részben elfogadni: 5, 6, 8, 9, 11, 12, 13, 17, 21, 23, 25, 26, 28, 29, 35, 45, 46, 48, 49, 51, 52, 53, 55, 61, 63, 64, 68, 69, 75, 76, 77, 78, 80, 81, 84, 85, 86, 88, 91, 93, 94, 95, 96, 104, 107, 111, 115, 117, 118, 119, 125, 127, 132, 135, 138, 139, 141, 143.

A Bizottság a következő módosításokat nem tudja elfogadni: 1, 4, 10, 14, 15, 18, 19, 22, 30, 37, 38, 39, 41, 42, 43, 47, 54, 57, 58, 59, 62, 65, 66, 67, 70, 71, 72, 79, 82, 83, 89, 90, 97, 105, 106, 108, 109, 110, 113, 114, 116, 121, 123, 126, 128, 129, 130, 131, 133, 134, 137, 144, 145.

ELNÖKÖL: ROTHE ASSZONY
alelnök

  Atanas Paparizov, előadó. − Elnök asszony, nagyon megnyugtatott a vita és amit képviselőtársaim mondtak támogatva a szabályokat, az erőteljes követelményeket, melyek kötelezővé válhatnak, és egy erős ügynökséget. Egyértelmű, hogy a földgáz piacán nincs szabad verseny; a szerződések 90%-a hosszú távra szól, így nagyon fontos az erőteljes szabályok kialakítása és hogy a problémákat ne egyetlen szétválasztásos modellel oldjuk meg. Ez hangzott el ebben a teremben, és úgy vélem, ez jó üzenet volt a tárgyalások következő szakaszára.

Nagyon fontos volt a támogatás, melyet a 10 éves tervre, a majdan a közös piac alapját képező regionális kezdeményezések fejlesztésére vonatkozó javaslataim kaptak: nem lehetünk elvontak, amint azt sok képviselőtársunk is elmondta, gyakorlatiasnak kell lennünk és egy átlátható piacot kell kialakítanunk világos szabályokkal.

Ami a vita keretében elhangzott a piacok különböző szereplőinek szerepéről, szintén nagyon fontos volt. Való igaz, hogy az ENTSOG, az új szerv sok szakmai kódexet kidolgozhat, de az is igaz, hogy a nemzeti szabályozók kezdeményezéseinek és tapasztalatainak alapján az ügynökség nagyon fontos elveket rögzíthet e kódexek kialakításához és a Bizottsággal együtt biztosíthatja, hogy e piacot olyan szabályok szabályozzák, melyek mindenkire vonatkoznak.

Nem lennék nagyon elégedett, ha a különböző cégeken belül túlfejlesztenénk az ellenőrzési mechanizmusokat, ezért úgy gondolom, hogy a Tanácsban kialakított kompromisszum lenne az az alap, melyet a földgázra és a villamos energiára egyaránt lehetne alkalmazni, és ez utat nyithatna a harmadik energiacsomag gyorsabb megoldásához is, mivel sok új hasznos változtatást tartalmaz a fogyasztók számára és az átláthatóságra vonatkozóan. Kár lenne pusztán elméleti okokból elhalasztani ezt a csomagot, amely nagyon lényeges és szükséges energiafüggetlenségünk javítása szempontjából.

  Romano Maria La Russa, előadó. − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a kezdetektől fogva tudtam, hogy ez a vita nem lesz könnyű és könnyen érthető. Kétségtelen, hogy ezt az irányelvet nem könnyű megvalósítani, de a mai vita után – amely egyértelműen nagyon intenzív és színvonalas volt – úgy gondolom, hogy én és mindannyian jobban bizakodhatunk, hogy pozitív megoldás fog születni.

Sok képviselőtársam szólalt fel, és legalább még egy munkanapba telne, hogy mindenkinek válaszoljak. Az időbeosztásunk ezt nem teszi lehetővé. Továbbá bőven kaptam dicséretet és hízelgő szavakat – túl sokat is –: bízom benne, hogy nem fog a fejembe szállni. Úgy gondolom, hogy a nekem szóló dicséret inkább az egész Ipari Bizottságot illeti, amely nagyon lelkiismeretesen dolgozott végig e sok hosszú hónap során.

Ezért szeretnék különösen is köszönetet mondani kollégáimnak: Manders, Swoboda és Reul uraknak, természetesen Pibelgas biztos úrnak és Vidal-Quadras úrnak is. Mindegyiküknek köszönöm. Úgy gondolom, hogy a munka, melyet ez alatt az idő alatt végeztünk, teljességgel átlátható volt, együttműködésen alapult, megpróbáltunk mindenkivel egyeztetni és mindenkit bevonni az irányelvbe. Valóban úgy hiszem, hogy sikerült megvalósítanunk a tisztaságot és átláthatóságot. Néhány alkalommal talán megkértem bizonyos kollégákat, hogy vetkőzzék le nemzeti képviselő mivoltukat, vagyis tegyék félre elfogultságukat, hogy nagyobb mértékben tudjanak európai parlamenti képviselőként dolgozni az EU valamennyi polgára szolgálatában.

Befejezésül szeretném eloszlatni Zīle úr félelmeit a Gazprom és Oroszország kapcsán. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy egy rendkívül komoly kérdés, mellyel foglalkozni kell, fel kell tárni és meg kell oldani, mindezt nagyon óvatosan és alaposan.

Ami a fogyasztókat illeti, úgy gondolom, hogy az elmúlt hónapokban tartott valamennyi beszédemben és a jelentésemben is az átláthatóság és a fogyasztók megsegítése mellett érveltem, természetesen nem elfeledve az üzemeltetőket sem saját érdemeikkel együtt. Ezért nem engedhetünk a nagy hatalmaknak vagy az európai monopóliumoknak, de nemcsak nekik.

  Jerzy Buzek, előadó. − Elnök asszony, minden képviselőtársamnak köszönöm a vitát – nagyon jó, nagyon mélyreható vita volt –, különösen az árnyékelőadóknak és valamennyi kollégának, akik kidolgozták más bizottságok véleményét. Gratulálok mindkét előadónak, Paparizov és La Russa uraknak. Teljes mértékben támogatom a jelentéseiket, és természetesen támogatom a saját jelentésemet is, bár valószínűleg nem vagyok nagyon tárgyilagos e téren.

Amint láthatják, nincs sok vita a SET-terv kapcsán, van azonban egy dolog, amelyre választ szeretnék. Adina-Ioana Vălean nem támogatja a CET-berendezéseket – a CET kereskedelmi demonstrációját szolgáló berendezéseket –, mivel az általunk támogatni kívánt cégek üzleti tevékenységet folytatnak.

Hadd adjak egy példát. Ugyanezek a cégek hatalmas összegű ösztönzőket kapnak a megújuló energiára a polgárok adójából. Vannak kereskedelmi célú megújuló berendezések és a cégek üzleti tevékenységet folytatnak – semmi mást –, és én nagyon határozottan támogatom a megújuló energiára adott ösztönzőket. Ha valóban meg akarják oldani az éghajlatváltozás problémáját a Földünkön, akkor meg kell oldanunk a CET-kérdést, mivel nem tudjuk rá az igazi választ. Ezért ebből a szempontból – mint a megújuló energiaforrások esetében – a CET területén először aktivizálódóknak is ösztönzőket kell adnunk.

Köszönetet mondok és gratulálok mindkét biztos úrnak. Kiváló munkát végeznek az energiakérdés, a K+F és az innováció terén.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra 2008. június 9-én, szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Adam Bielan (UEN), írásban. — (PL) Elnök úr, Oroszországhoz fűződő kapcsolatában Európa alapvető gyenge pontja a szabad és egységes energiapiac hiányából fakad. Jelenleg több energiaközpont is van Európában, mindegyik egy nemzeti szabályozó irányítása alatt áll. Természetes, hogy a nemzeti kormányok olcsó energiakínálatot kívánnak biztosítani maguknak, valamint munkahelyeket egy olyan szektorban, melyet prioritásként kezelnek. Így azonban – a nemzeti önzés által megosztva – vesztesként kerülünk ki a Gazprom európai energiatámadásából. Egy integrált európai piac és az egységes fellépés az Unión kívüli szolgáltatókkal szemben biztosítaná az energiaellátás biztonságát még az energiaszolgáltatás diverzifikációja előtt.

Oroszország kétségtelenül kihasználja, hogy az EU nem képes kialakítani egy szabad és versenyképes energiapiacot. Az európai belső földgázpiac megnyitása a verseny előtt nagyobb hatékonyságot és a fogyasztók jogainak és valamint a nemzeti szabályozók megerősödését eredményezi majd. Összekapcsolt tartályok ilyen rendszerének kialakítása megkönnyíti a reagálást, ha válság alakul ki az egyes tagállamok energiaellátásában, és ez csökkenti az energiával való zsarolás kockázatának valószínűségét.

Meg kell állítanunk az orosz cégek terjeszkedését Európában, és rá kell kényszerítenünk Oroszországot, hogy tartsa be a kölcsönösség elvét az energiaszektorbeli beruházások kezelése terén.

Teljes mértékben egyetértek az előadóval abban, hogy a tagállamoknak támogatniuk kell a nemzeti piacok integrációját és a hálózatüzemeltetők közötti együttműködést európai és regionális szinten egyaránt.

  András Gyürk (PPE-DE), írásban. – (HU) Az energiaárak ugrásszerű megugrása minden korábbinál erősebben hívja fel figyelmünket a hatékony szabályozás hiányára az energiapiacon. Nincs ez másképp a gázszektorban sem. Éppen ezért fontos előrelépésnek tekinthető, hogy az Európai Parlament rövidesen elfogadja a gázpiacra vonatkozó jelentést. Úgy gondoljuk, hogy az Európai Bizottság által előterjesztett dokumentum megfelelő kiindulási alap a hatékonyabb szabályozás irányába.

Az új jogszabálycsomag hozzájárulhat a valódi verseny megteremtéséhez az európai piacon. Erre már csak azért is nagy szükség van, mivel a tagállamok nagymértékben kiszolgáltatottak a külső szállítóknak. A földgázimportot tekintve Európa már most is 50%-os függőséggel rendelkezik, amely arány az elkövetkezendő évtizedekben tovább növekedhet. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy egyes tagországok kiszolgáltatottsága még ezt a súlyos mértéket is meghaladja. Magyarország például 80%-ban egyetlen beszállítótól, Oroszországtól függ. Az új szabályozás aligha szünteti meg egy csapásra az említett függőséget, mindazonáltal átláthatóbb viszonyokat teremt. Elősegíti a verseny élénkülését, mérsékelve a fogyasztókra nehezedő terheket.

Fontos előrelépésnek tekintjük, hogy a leendő jogszabály megerősítené az érvényben lévő fogyasztóvédelmi intézkedéseket. Ez különösen fontos, ha tudjuk: a növekvő energiaárak a szegénység egyik legjelentősebb előidézőivé váltak. Az új szabályozás a reményeink szerint lehetővé teheti, hogy a fogyasztóknak a jövőben ne kelljen elviselhetetlen árakkal szembesülniük.

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. – (PL) a földgázpiac liberalizációja a közös belső energiapiac kialakítására irányuló kísérlet különösen fontos része. Jelenleg a földgázpiacot nagyvállalatok uralják, melyek gyakran a földgáztermelést és az –elosztást egyaránt ellenőrzésük alatt tartják.

Egy hatékony belső energiapiac lényeges a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek megvalósítása, valamint az energiafogyasztók számára megfizethető árak biztosítása szempontjából. E vita során azonban nem feledkezhetünk el az energiaellátás biztonságáról, amelyet az energiatermelést szolgáló importnyersanyag-ellátás diverzifikációja révén kell biztosítani.

Ez nem azt jelenti, hogy az energiapiac minden területen ugyanolyan. A földgázpiac jelentősen eltér a villamosenergia-piactól, és emiatt a villamosenergia-szektorra vonatkozó előírások kidolgozásából fakadó rendeleteket nem lehet átültetni a földgázszektorra.

A földgázpiaci szektor valódi liberalizációjának az szállításirendszer-üzemeltetők tulajdonosi szétválasztásán kell alapulnia. Csak így kerülhetjük el a szükségtelen összeférhetetlenségeket és a tisztességes és nem diszkriminatív hálózati hozzáférést. Ahhoz, hogy tisztességes verseny alakuljon ki a közös energiapiacon, a harmadik országok befektetőire a tulajdonosi szétválasztás és a függetlenség terén ugyanazoknak a kritériumoknak kell vonatkozniuk, mint a tagállamok cégeire, és erre nagyon nagy hangsúlyt kell helyeznünk.

Remélem, hogy az európai piac hamarosan nyílt piac lesz, melyen az energiatermelési és –szolgáltatási tevékenységek ténylegesen elválnak a hálózatok működtetésétől, így biztosítva a piac nagyobb átláthatóságát.

  Dominique Vlasto (PPE-DE), írásban. – (FR) A földgázpiacnak sajátos jellemzői vannak, melyeket figyelembe kell venni. Ezek a nagyon jelentős ellátási korlátokhoz kapcsolódnak, melyek szükségessé teszik az ellátó országokkal kötött hosszú távú szerződéseket, de kapcsolódnak a fogyasztóknak a legmagasabb szintű biztonságot nyújtani hivatott szállítási és elosztási rendszerek beruházásainak különösen magas költségeihez is. Ennek következtében a politikai kihívás itt egyértelműen a beruházás és az innováció ösztönzése, a tudás és a készségek támogatása, valamint az ellátás biztonságának garantálása.

Azáltal, hogy a tulajdonosi szétválasztásról szóló javaslatára összpontosított, az Európai Bizottság – a versennyel kapcsolatos megszállottságának megfelelően – egyáltalán nem reagált e kihívásokra. A szövege megingatott egy stratégiai piacot: nagymértékben függünk az importtól és olyan cégektől, melyekkel erős pozícióból kellene tudnunk tárgyalni olyan pozíció helyett, melyet meggyengített az ipar lerombolásának kilátása.

A tevékenységek tényleges és hatékony szétválasztásáról – mint a teljes tulajdonosi szétválasztás egyik lehetséges alternatívájáról – szóló módosítás elfogadásával képesnek kell lennünk egy kiegyensúlyozottabb és mindenekelőtt arányos szöveget kidolgoznunk. Ezért lényeges támogatni ezt az álláspontot, amely megerősíti a beruházás, a rendszerhez való hozzáférés és a rendszerüzemeltetés terén végzett kiváló munkát. Ily módon a biztonság és a verseny egymás mellett foglalhat helyet.