Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. július 8., Kedd - Strasbourg

1. Az ülés megnyitása

ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR
Elnök

(Az ülést 9 órakor nyitják meg)

  Carl Schlyter (Verts/ALE). - (SV) Elnök úr, ha tegnap járt a Parlament folyosóin, láthatta, hogy az európai vegyipar lobbiszervezete rengeteg matricát szórt szét a padlón, néhány ezek közül még ma is ott van. Azon tűnődöm, hogy amikor a quaestor engedélyt adott a kiállításra, vajon arra is engedélyt adott a szervezetnek, hogy a padlóinkat teleszórják a matricákkal? Ha ez így van, úgy vélem, helytelen döntés volt. Ha viszont a quaestorok nem adtak erre engedélyt, akkor véleményem szerint a CEFIC egyértelműen megsértette lobbistaként vállalt kötelezettségeit, és ezért be kell vonni belépési engedélyét, vagy legalább szigorú megrovásban kell részesíteni. Remélem, alaposan ki tudják vizsgálni, mi is történt és gondoskodnak róla, hogy e matricákat azonnal eltávolítsák.

  Elnök. − Rendben van, megvizsgáljuk az ügyet, Schlyter úr.

2. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet

3. Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok bejelentése): lásd a jegyzőkönyvet

4. A Balti-tengeren tervezett, Oroszországot és Németországot összekötő gázvezeték környezetre gyakorolt hatásai (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Petíciós Bizottság nevében Libicki úr jelentése (A6-0225/2008) a Balti-tengeren tervezett, Oroszországot és Németországot összekötő földgázvezeték környezetre gyakorolt hatásairól (0614/2007 és 0952/2007 számú petíciók) [2007/2118(INI)].

  Marcin Libicki, előadó. − (PL) Elnök úr, a mai vita nagyon különleges, mivel az Európai Unió polgárainak kérésén alapul. Szeretném üdvözölni a mai vita alapját képező petíció szerzőit, akik a karzaton foglalnak helyet. Jelen van Krzysztof Mączkowski, aki számos környezetvédő szervezetet képvisel, és azt hiszem, itt van Morkunaite asszony is Litvániából. A petíciót közel 30.000 ember írta alá. Még mindig érkeznek aláírások a Petíciós Bizottsághoz. E vitát a Balti-tenger mentén fekvő valamennyi országban kétségtelenül sokmillió ember és a teljes közvélemény kíséri figyelemmel.

Az Európai Parlamenthez benyújtott petíció története a következő: számos alkalommal vitattuk meg e témát a Petíciós Bizottságban. E viták alapját a petíció szerzői által előadott rendkívül határozott prezentációk képezték. Összesen öt alkalommal vitattuk meg e kérdést. Közmeghallgatást is rendeztünk. A közmeghallgatáson világszerte elismert szakértők vitatták meg és támasztották alá a petíció benyújtói által elmondottakat: hogy hatalmas veszély fenyegeti a Balti-tenger természeti környezetét, és hogy vajon megéri-e ekkora kockázatot vállalni egy ilyen nagy beruházásnál. Míg e viták folytak a Petíciós Bizottságban, és amikor az Európai Parlament beleegyezett, hogy a kérdés nyilvánosan kerüljön megvitatásra – ez történik ma –, további vitákra került sor az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban, valamint a Külügyi Bizottságban. A jóváhagyásra benyújtott szövegek 90%-os támogatást kaptak a Petíciós Bizottságban, valamint mindkét másik bizottságban.

Csak ekkor léptek fel – hirtelen – erőteljesen a jelentés és a benne foglalt érvek ellenzői és kritikusai. Hirtelen 180 módosítási javaslatot nyújtottak be a Petíciós Bizottsághoz. Majdnem az összes elutasításra került. Hasonló helyzettel szembesültek a tanácsadó bizottságok is. Látni lehetett a Nord Stream hatalmas erejű támadását – ezt nem fejezhetem ki másképp. Szavazási utasításokat kaptunk, melyeket a Nord Stream dolgozott ki; ez a Petíciós Bizottságban történt. Négy éve dolgozom az Európai Parlamentben, és most első alkalommal voltam annak tanúja, hogy egy lobbista gyakorlatilag megmondta a képviselőknek, hogyan szavazzanak és egymás után nyújtott be módosításokat: tartózkodjanak ennél, szavazzanak igennel erre, szavazzanak nemmel arra.

A mai vita 40 különböző véleményen és szakértői jelentésen alapul. Hölgyeim és uraim, három fél szerepel e kérdés vizsgálatában: az egyszerű uniós polgárok, a hatalmas politikai és gazdasági tőke, valamint az Európai Parlament. Az Európai Parlamentnek az Európai Unió egyszerű polgárainak érdekében kell szólnia. Tanuljunk a francia, holland és ír népszavazáson történtekből. Meg akarjuk nyerni az Európai Unió egyszerű polgárainak bizalmát, és remélem, hogy ez lesz valamennyi képviselő hozzáállása.

Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik segítettek eljutni oda, hogy ma ténylegesen sor kerülhet erre a vitára: szeretnék köszönetet mondani Foltyn-Kubicka asszonynak, aki csodálatos kiállítást szervezett a Balti-tengerről itt az Európai Parlamentben, Cashman úrnak, a Petíciós Bizottság alelnökének és Beazley úrnak, az Európai Parlament frakcióközi Baltikum–Európa csoportja elnökének. Szeretném kifejezni köszönetemet a Petíciós Bizottság titkárságának, köztük David Lowe-nak, Karen Chiotinak és Silvia Cannalirének, valamint azoknak, akik tanácsot adtak, segítettek és együttműködtek velem: Szymon Szynkowskinak, Norbert Napierajównak, Wojciech Daneckinek, Witold Ziobrzének és Michał Krupińskinak. Ők járultak hozzá legnagyobb mértékben e munkához.

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. – (EL) Elnök úr, szeretném megköszönni a Petíciós Bizottság elnöke, Libicki úr jelentését, amely lehetőséget nyújt rá, hogy megvitassuk, milyen hatással van a környezetre ez a nagy projekt, vagyis egy 1.200 km hosszú földgázvezeték, amely egy olyan sekély tengeren halad majd át, mint a Balti-tenger. Ez nemcsak abból fakad, hogy ez egy fontos projekt, amely sok kérdést vet fel a balti térség környezetének védelmével kapcsolatban, hanem abból is, hogy úgy tűnik, ez az első szem a jövőre tervezett hasonló projektek hosszú láncolatában.

A projektre az elmúlt hónapokban már jelentős figyelmet fordított a balti térség médiája és politikusai. Sok fórumon és sok érintett országban folyt róla vita.

Amint azt Libicki úr említette, a témát januárban az Európai Parlament is megvitatta egy, a Petíciós Bizottság által szervezett közmeghallgatáson, amelyen én is részt vettem Piebalgs úrral, a Bizottság egy másik, az energiaügyekért felelős tagjával együtt. Piebalgs biztos úr áttekintést adott az Európai Unió földgázzal kapcsolatos kilátásairól és kiemelte, hogy az Európai Unió földgázszükséglete gyorsan növekszik, míg az Európai Unión belüli földgázkitermelés drámai módon csökken és a készletek kifogynak.

Az Európára vonatkozó energiapolitikánk rámutat arra, hogy sürgősen elő kell segítenünk az energiahatékonyság javulását és a megújuló energiaforrások felhasználását; dolgozunk e cél elérésén.

Azonban jelentősen növelni kell majd az importált földgáz mennyiségét ahhoz, hogy az elkövetkező évtizedekben Európa energiaigényét fedezni tudjuk. Kiegészítő infrastruktúrák – mint földgázvezetékek és cseppfolyósítottföldgáz-terminálok – jelentős szerepet játszanak majd az európai fogyasztók igényének kielégítésében és a folyamatos ellátás biztosításában. Az Északi Áramlat lehetővé teszi majd, hogy növeljük az Oroszországból érkező földgázellátás mennyiségét.

Amint jól tudják, a 2006 szeptemberében elfogadott és a transzeurópai energiahálózatokra vonatkozó iránymutatásokban az Európai Parlament és a Tanács is elismerte, hogy új infrastruktúrát kell kiépíteni az orosz földgáz Európába szállításához. Konkrétan az Európai Parlament és a Tanács 1364/2006/EK határozatáról beszélek. Az iránymutatások meghatároztak bizonyos prioritást élvező projekteket, és ez a projekt Európa érdekeit szolgáló projektnek minősül, ennélfogva kiemelt prioritást élvez. Amennyiben a környezeti hatásvizsgálat pozitív eredményre jut, az Északi Áramlat vezeték közös európai érdeket szolgáló projektnek számít majd.

Az Európai Parlament januári meghallgatásán a fő mondanivalóm az volt, hogy a projektnek – bármely más projekthez hasonlóan – az építés, a működtetés és az ellenőrzés szakaszában be kell tartania a nemzetközi és a közösségi jog vonatkozó környezetvédelmi szabályait. Ezt szeretném ma is hangsúlyozni.

A nemzetközi és a közösségi jog értelmében a projektgazdának, vagyis a Nord Stream AG-nek létesítési engedélyért vagy építési engedélyért kell folyamodnia azon országoknál, melyek hatáskörrel rendelkeznek a kivitelezendő munkálatokat illetően, ezek az országok pedig Németország, Dánia, Finnország és Svédország. A létesítési engedély azonban az ilyen jellegű projektek esetén azonban a környezeti hatásvizsgálattól függ. Ez szerepel az általam korábban említett transzeurópai energiahálózatokra vonatkozó iránymutatásokban is. A környezeti hatásvizsgálati eljárásról mind a közösségi, mind a nemzetközi jog rendelkezik. Ezenkívül szintén rendelkezik róla uniós irányelv és határon átnyúló szinten az Espoo-i Egyezmény.

Az Espoo-i Egyezmény a közösségi joganyag része, mivel a Közösség és a tagállamok egyaránt részesei az egyezménynek. Ebben az esetben a projektre mind a közösségi, mind a nemzeti jog eljárásai vonatkoznak. A projekt határon átnyúló jellegéből adódóan az Espoo-i Egyezményt be kell tartani, míg a részes tagállamoknak megfelelően végre kell hajtaniuk a környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó irányelv rendelkezéseit, mielőtt kiadják a létesítési engedélyt.

Az Espoo-i Egyezményen alapuló környezeti hatásvizsgálati eljárás 2006 végén kezdődött a projekt nyilvánosságra hozatalával. A Bizottság információi szerint a különböző tagállamokban számos tanulmányt, jelentést és kérdést vitattak meg különböző fórumokon és találkozókon mind a nyilvánossággal, mind az illetékes hatóságokkal.

Amint azt az Espoo-i Egyezmény rögzíti, a fővállalkozónak vagy projektgazdának be kell nyújtania a környezetre gyakorolt hatásról szóló megfelelő dokumentációt. Ugyanakkor a létesítési engedély kiadására hatáskörrel rendelkező országot, a származási országot, a kibocsátó felet – ahogy az Espoo-i Egyezményben szerepel – az alábbi két kötelezettség terheli.

Először is tárgyalásokat kell folytatnia a környezetvédelmi hatóságokkal és az érintett nyilvánossággal, másodszor pedig tárgyalásokat kell kezdeményeznie az érintett féllel vagy felekkel, vagyis a szomszédos országokkal, melyeket érinthet a projekt határon átnyúló hatása. Ebben az esetben az érintett fél a három balti ország és Lengyelország.

Ennélfogva a környezeti hatásvizsgálati eljárás megfelelő lefolytatása azt jelenti, hogy valamennyi aggályt, kérdést és fontos témát – mint amelyek a ma megvitatott jelentésben szerepelnek – az illetékes hatóságoknak és a nyilvánosságnak is értékelnie kell és meg kell vitatnia.

A környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó jogszabályban foglaltak szerint a jelenlegi szakaszban túl korai bármiféle hangsúlyt helyezni az esetleges negatív hatásokra, melyeket nem lehet enyhíteni vagy elkerülni. A végleges környezeti hatásjelentés tervezete valójában még nem készült el. Ennélfogva a környezetvédelmi hatóságoknak még nem nyílt alkalmuk elemezni és értékelni az összes szakmai adatot, amely szükséges ahhoz, hogy valamennyi jogosan feltett kérdésre válasz szülessen.

A származási országoknak jogukban áll megkövetelni az összes kiegészítő információt, melyet szükségesnek ítélnek ahhoz, hogy megadják a létesítési engedélyt, amennyiben úgy döntenek. Svédország például már ennek megfelelően járt el, amikor a projektgazda hivatalos kérelmet nyújtott be, hogy ezáltal megfeleljen a nemzeti jog követelményeinek.

Másrészt az érintett feleknek is joguk van gondoskodni róla, hogy az igényeik teljesítéséhez szükséges valamennyi információ a rendelkezésükre álljon. Arról tájékoztattak, hogy az összes részt vevő fél – vagyis a kibocsátó felek és az érintett felek egyaránt – rendszeres találkozókat és megbeszéléseket szervez az Espoo-i Egyezményen alapuló környezeti hatásvizsgálati eljárás fejleményeiről.

A végleges környezeti hatásjelentés az idei év végére várható. Benyújtását követően kerül sor a hivatalos tárgyalásokra, és ezek határozzák majd meg a létesítési engedély megadásáról vagy elutasításáról szóló végső döntést.

Arra számítok, hogy az Espoo-i Egyezményben részes valamennyi tagállam illetékes hatóságai teljesítik kötelességüket, és megfelelően felvállalják a rájuk háruló felelősséget.

Oroszország, amely aláírta az Espoo-i Egyezményt, de nem részese annak, beleegyezett, hogy tartja magát annak szabályaihoz.

Végezetül szeretném kihangsúlyozni, hogy figyelemmel kísérjük a fejleményeket és kapcsolatban állunk az Espoo-i Egyezmény felelőseivel, a részt vevő felekkel és a fővállalkozóval. Ami a fővállalkozót illeti, a Bizottság hatóságai egyértelművé tették, hogy a szükséges tájékoztatásra és a megkövetelt átláthatóságra vonatkozó valamennyi kötelezettséget be kell tartani.

(Taps)

  Christopher Beazley, a Külügyi Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnök úr, biztos úr, Libicki úr, hölgyeim és uraim! Meg fogják érteni, hogy e jelentés nemcsak a Háznak nagyon fontos, hanem a nagyközönségnek is, amint azt Libicki úr már elmondta.

a Külügyi Bizottság véleményének előadója. − A 30.000 aláírás jól mutatja az aggodalmat, mely a Balti-tenger – a szennyezéstől haldokló tenger – partja környékét jellemzi. A tenger nagyon sekély. A fenekén még mindig ott hever több második világháborús hadihajó. A kérdés a következő: valóban az a legésszerűbb, ha az Európai Uniónak épp e része alatt fektetünk egy energiavezetéket?

Abban a megtiszteltetésben van részem, hogy én írhatom meg a Külügyi Bizottság véleményét, és a Petíciós Bizottság által megvizsgált környezetvédelmi kérdések mellett a Bizottság által az imént említett környezeti hatásvizsgálat jellege miatt is aggódunk.

Biztos úr, a válaszában meg tudná erősíteni, hogy el fogja fogadni a Libicki-jelentés 20. bekezdését, amely felszólítja Önt és a Bizottságot, hogy végezzenek független környezeti hatásvizsgálatot? Kissé aggályos ugyanis, ha a javaslattevők bíznak meg valakit a környezeti hatásvizsgálat elvégzésével, mert ebben az esetben az nem feltétlenül lesz kellőképpen tárgyilagos.

Ezenkívül arra kérjük a Balti-tenger partján fekvő valamennyi államot – mind a kilencet, köztük Oroszországot is –, hogy teljes mértékben vegyenek részt a vezetékről folyó vitákban és megépülése esetén annak karbantartásában és biztonságának megvalósításában. A Bizottság már kiemelte a nemzetközi és európai jog elfogadásának fontosságát, és mi hozzátennénk, hogy a vállalat felelősségvállalására is szükség van. Megfelelő biztosítást kell kötni, amely kiterjed bármilyen esetleges kockázatra vagy kárra, melyet a projekt idéz elő, akár az építés során, akár később.

Végezetül ragaszkodunk ahhoz, hogy érvényesüljön a viszonosság elve. Az, hogy tegnap az orosz partnerek nem tudták elmozdítani helyéről a BP-TNK vezérigazgatóját, nem sok jót jósol az uniós és az orosz cégek közötti kölcsönös megértést illetően. Összhangra törekszünk e téren, azonban azt is elvárjuk, hogy a Bizottság nagyon körültekintően hajtsa végre e projektet, és – amint az előadó most, valamint két biztos a meghallgatáson rámutatott – a Nord Stream által benyújtott javaslat jelenlegi formájában nem kielégítő.

Hadd zárjam azzal, hogy elmondom, a képviselőcsoportom a Libicki-jelentés mellett szavaz majd.

  Andres Tarand, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. − (ET) A balti földgázvezeték építésével kapcsolatban egyetlen lényeges kérdés marad továbbra is megoldatlan, ez pedig a környezetvédelem. A Nord Stream svájci cég nem nyújtott be környezeti hatásvizsgálati anyagot a kijelölt határidőig, ezáltal pedig arra kárhoztatta az Európai Parlamentet, hogy látatlanban szavazzon.

Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a Nord Stream által megrendelt környezeti hatásvizsgálat (KHV) csak akkor építette be az új kutatási problémákat, miután a Parlament rámutatott a kutatási terv lényeges hiányosságaira. A hatásvizsgálattal kapcsolatban a leglényegesebb problémát az a 10 hadihajó képezi, amely 1941 augusztusában egy csata során süllyedt el a fedélzetén levő összes hadianyaggal együtt a Finn-öbölben; ezt Andrej Klimov, a duma képviselője csupán tíz napja ismerte be.

Tavaly azonban arról tájékoztattak, hogy a nyomvonal teljesen tiszta. Különös figyelmet kell szentelni a foszfornak, amely akkor szabadul fel, ha a tengerfenék üledékét felkavarják: bár a KHV szerint nincs kihatással az eutrofizációra, más irányzatok határozottan más véleménnyel vannak. Arra is számítanunk kell, hogy dioxinok és nehézfémek szabadulnak fel. Ez utóbbiak az olyan halakat felhasználó élelmiszergyártás szempontjából lényeges, melyek az emberekre mérgező anyagokat tartalmaznak. Már van róla tudomásunk, hogy ezen anyagok és a radioaktivitás szintje a legmagasabb a Balti-tengerben.

  Rihards Pīks, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (LV) Köszönöm, elnök úr. A szóban forgó projekt és Libicki úr jelentése kapcsán el szeretném mondani, hogy általánosságban három szempontot kell figyelembe venni. Az első a gazdasági szempont. Világos, hogy energiaforrásokra Németországnak és Európának egyaránt szüksége van, és e szempontból az Oroszországból induló földgázvezeték szükséges, mivel Oroszország tulajdonában állnak a földgázforrások. A második a politikai szempont. Ez a projekt előkészítésének módjára vonatkozik, és mindannyian tudjuk, hogy az nagy politikai kötélhúzás keretében, a választások előtt történt, anélkül, hogy a gazdasági vagy környezetvédelmi szempontból esetleg érintett államokkal konzultáltak volna.

Másodszor, amint azt tudjuk, az Unió energiaügyi stratégiája szerint az energiaszállító csatornák kompatibilitásának biztosítására születtek rendelkezések. Itt nem gondoskodtak erről, vagyis ez gyakorlatilag nem felel meg az általunk most elfogadott uniós energiaszolidaritási és –biztonsági stratégiának.

A harmadik a környezetvédelmi szempont, a Libicki-jelentés konkrétan ezzel foglalkozik. Amint tudjuk, a Globális Környezetvédelmi Alap jelentése szerint a világ óceánjainak 10 legszennyezettebb pontja közül 7  a Balti-tengerben található. E szempontból úgy tűnik nekem, hogy nagyon kevés vita folyt – persze elismerem, hogy a projektet megvalósító cégek végeztek számításokat és folytattak vitákat –, azonban a nyilvánosság előtt nem került megvitatásra más alternatíva, vagyis az, hogy a földgázvezetéket a szárazföldön építsék ki. Ez sokkal könnyebben megvalósíthatóvá tenné a kompatibilitást, és gyakorlatilag megoldást jelentene két szempontra, a környezetvédelmi és a stratégiai és politikai szempontra. Köszönöm.

  Lasse Lehtinen, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr, a petíció, mellyel a jelentés foglalkozik, a környezetvédelemhez kapcsolódik, azonban a viták során észrevettük, hogy a földgázvezeték-projektnek bizony van nem környezetvédelmi vetülete is.

A Parlament tekintélye megkívánja, hogy kitartsunk az állásfoglalásokban szereplő tények mellett. A tények azt mutatják, hogy az Uniónak orosz földgázra van szüksége, Oroszországnak pedig még több európai fogyasztóra.

A második tény az, hogy a tárgyalás alatt álló projektet az Unió a TEN program részeként jóváhagyta. Nagy építési projektről van szó, melynek végrehajtása károsan befolyásolhatja a Balti-tenger ökoszisztémáját.

Emiatt fontos, hogy elfogulatlan környezetvédelmi jelentések készüljenek, hogy fel lehessen mérni a kockázatokat és szembe lehessen azokat állítani az előnyökkel. Nincs projekt kockázat nélkül.

A képviselőcsoportunk által javasolt módosítások azon az elven alapulnak, hogy nem lehet engedményeket tenni a környezetvédelem terén, de mesterséges korlátokat sem szabad felállítani.

Az is tény, hogy a Baltikumra jelenleg nehezedő legnagyobb környezetvédelmi problémát a környező országok mezőgazdasága jelenti, valamint valódi kockázatot jelent a hajóval történő olajszállítás is, amely egyre gyakoribbá válik. E jelentésben azonban nem foglalkozunk e problémákkal.

Az is tény, hogy a vezetékről folyó tárgyalások oly mértékben politikai jellegűvé váltak, hogy fennáll a veszély, hogy maga a kérdés mellékes marad. Putyin volt elnök észrevétele, mely szerint az orosz flottának pénzügyi érdekeket is kell védelmeznie, nem segít a bizalom légkörének kialakításában. Az energiát politikai nyomásgyakorlásra használni nem éppen kulturált módja a nemzetközi párbeszédnek.

Finnország a fára kivetett vámok formájában tapasztalta meg az Oroszország részéről ránehezedő nyomást, de legalább a finn kormány jelenleg nem kapcsolja ezt össze a földgázvezeték-projekttel.

Oroszország nem ratifikálta a Balti-tengerről szóló Espoo-i Egyezményt. Meg kell követelni, hogy Oroszország megtegye ezt a lépést, mielőtt megkezdődik a vezeték építése.

  Diana Wallis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, ez egy hihetetlenül fontos sokrétű jelentés és egy nagyon nehéz európai kérdéskörrel foglalkozik, amely nemcsak környezetvédelmi kérdéseket foglal magában. Figyelemre méltó, hogy a Petíciós Bizottságon keresztül jut el hozzánk, és e bizottságot dicséri, hogy a meghallgatásokon és e jelentésen keresztül sikerül a Ház teljes képviselői skálájáról közel hoznia egymáshoz a véleményeket, hogy egységes nézetet alakítson ki.

E jelentés kapcsán képviselőcsoportomat az a vezérelv irányította, hogy meg kell próbálni európai válaszokat találni az európai problémákra. Alapjában véve a vezeték kiemeli, hogy szükség van az energiaellátás európai megközelítésére, ha egyáltalán ezt valaha ki kellett emelni.

Nem helyes, hogy a különböző országok különbözőképp cselekszenek különböző partnerekkel. Közösségi szintű válaszra van szükségünk, melyet a szolidaritás elve hangsúlyoz.

Sok minden elhangzott a környezetvédelemről, és a biztos úr néhány jó választ adott a környezetvédelmi jog, a nemzetközi jogi kötelezettségek kapcsán, azonban amennyire lehetséges, biztosítanunk kell, hogy az európai normák betartásra kerüljenek, és hogy legyen egy összehangolt, következetes európai megközelítés a környezetvédelmi kérdések terén.

Aztán természetesen eljutunk az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatok nagyon nehéz kérdéséhez. Kiváló lehetőség kínálkozik itt: a Balti-tenger térségében, az északi területeken működik az Északi Dimenzió partnerség. Hívjuk tehát segítségül azt az eszközt, amely az EU és Oroszország közötti kapcsolatok egyik sikertörténete.

Végül szeretném egy pozitív gondolattal befejezni. Yorkshire-i választókerületemben van egy kis falu, melyet az Északi-tengeren át húzódó legnagyobb tenger alatti földgázvezeték összeköt egy kis norvég faluval. Ez olyan kapcsolatokat épített ki az emberek között, melyek hosszú ideig fennmaradnak. Ez pozitív.

  David Hammerstein, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Libicki úrnak, a Petíciós Bizottság elnökének. Ebben az esetben bizonyosan olyan petícióról van szó, melyet az európai polgárok nyújtottak be, akik az Oroszországot és Németországot összekötő földgázvezeték építése miatt aggódó emberek ezreit képviselik.

Mindenekelőtt meg kell kérdőjelezni az Oroszország és Németország közötti megállapodás kétoldalú jellegét, amely megállapodás olyan cégekre vonatkozik, mint a Gazprom és az E.ON, és célja megépíteni a világ egyik leghosszabb földgázvezetékét. A cél az, hogy a vezeték a Balti-tenger közepén haladjon át. Hogy ne kelljen átszelnie Lengyelországot és a balti államokat.

Igen, ez a projekt egy politikai kerülőút, és igen, olyan kerülőút, amely nemcsak megkerül bármiféle esetleges politikai problémát, amely egy szárazföldi vezeték építésekor felmerülhetne, hanem az Unió közös energiapolitikájának mélységes megvetéséről tanúskodik és gyengíti az EU pozícióját Oroszországgal szemben. Az Oroszországgal kötött kétoldalú energiamegállapodások, melyek szinte teljes mértékben uniós koordináció nélkül születtek, szintén rossz hírt jelentenek az egységes és határozott uniós külpolitika számára.

A projekt egy már amúgy is toxikus anyagokkal szennyezett, törékeny egészségű tengert kíván átszelni, amelyben a természetes víz utánpótlásának aránya rendkívül alacsony. Bármilyen baleset tragikus következményekkel járna valamennyi a tenger partján fekvő állam számára. Mindenekelőtt ragaszkodnunk kell az elővigyázatosság elvének határozott alkalmazásához, a nemzetközi jogszabályok szigorú betartásához, valamint egy kimerítő környezeti hatásvizsgálathoz, amely minden alternatívát megvizsgál.

Energiaellátásunk biztonságának biztosítására a legjobb mód az, ha rendelkezünk egy összehangolt uniós politikával, amely a legszigorúbb környezetvédelmi követelményeket foglalja magában.

  Eva-Britt Svensson, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr, egy a Balti-tenger fenekén át haladó földgázvezeték több éghajlatváltozást okozó kibocsátást és a Balti-tenger érzékeny ökoszisztémájára súlyos környezeti kockázatot jelent. Fennáll a biológiai egyensúly felborításának veszélye. Mi történne a tengerfenéken heverő aknákkal? A tervezett vezeték – ha a terv szerint valósul meg – jelentős eltérést jelent attól a kötelezettségvállalástól, melyet színleg oly gyakran támogattunk az éghajlatváltozásról folytatott vitákon. Azonban komolyan kell venni mindazt, ami elhangzott az éghajlati kérdésekről és konkrét lépésekké és intézkedésekké kell váltani.

Minden arra irányuló vállalkozás, hogy milliárdokat fektessenek be földgáz-beruházásokba, késlelteti a megújuló energiaforrások terén oly szükséges beruházásokat és ellentétben áll azzal a kinyilvánított szándékunkkal, hogy újragondoljuk a környezetvédelmi politikát és megállítjuk az éghajlatváltozást. Éles megvilágításba kell helyezni a Balti-tengert és az éghajlatváltozás kérdését, ezért követeljük, hogy a Nord Stream fontolja meg a szárazföldi vezeték alternatíváját, mielőtt döntés születne egy esetleges jövőbeli földgázvezetékről – ez teljes mértékben megfelel a svéd kormány idén februári döntésének.

  Sylwester Chruszcz (NI). - (PL) Elnök úr, egyáltalán nem meglepő, amit Oroszország művel, mivel nem tartozik az Európai Unióhoz és gazdasági érdeke fűződik ahhoz, hogy a vezetéket a Balti-tenger alatt építse meg és harmadik felektől függetlenné tegye. Amit azonban a berlini német kormány tesz, botrányos és teljességgel ellentétes az európai szolidaritással. Úgy tűnik, hogy a németek – akik támogatják az Európai Unió projektjét és a közelmúltban az európai alkotmányt is – az „Unió” szót meglehetősen szelektív módon használják. Ebbe nem egyezhetünk bele. Pöttering úr, a legfontosabb németként az Európai Unióban Ön sem tett semmit ez ellen. Ahelyett, hogy különböző honfitársi találkozókra utazik, nem próbálhatna meg esetleg olyan tevékenységeket kitalálni, melyek nem állják útját Európa nemzeteinek?

  András Gyürk (PPE-DE). - (HU) Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt képviselőtársaim! A balti-tengeri gázvezeték ügye a formálódó közös energiapolitika egyik legvitatottabb kérdése. Sokan aggódnak, hogy a vezeték megvalósulása révén nem a kontinens ellátásbiztonsága fog nőni, hanem Oroszországnak való kiszolgáltatottságunk.

Nem tudható, hogy az érintett fogyasztók számára megfizethetőbbek lesznek-e az árak, vagy éppen az égbe szöknek majd a gigantikus beruházásnak köszönhetően. És végül a ma napirenden szereplő kérdésekre sincs egyértelmű válasz: milyen környezeti következményei lesznek az Északi Áramlat projektnek?

Véleményem szerint elengedhetetlen, hogy az Európa energiaellátását évtizedekre meghatározni tervezett gázvezetékek, így például az Északi Áramlat lefektetését megfelelő hatásvizsgálat előzze meg. Mindennek természetesen ki kell terjednie a környezeti hatások mérlegelésére is. Esetünkben egy ilyen alapos és elfogulatlan, a környezeti szempontokat is figyelembe vevő elemzés sajnos nem áll rendelkezésre.

Az előttünk fekvő jelentés azonban jól világít rá azon környezetet érintő aggodalmakra, amelyek a balti-tengeri vezetékkel kapcsolatosan felmerülnek. Helytelennek tartom, hogy nem készült részletes elemzés arra vonatkozólag, hogy a tengerfenék 1200 km hosszan történő feltúrása pontosan milyen környezeti hatásokkal járhat. Nem tisztázott az sem, hogy milyen veszélyt rejtenek a térségben található fel nem robbant II. világháborús lőszerek. Tovább tetézheti az aggodalmakat, hogy a vezeték lefektetése során veszélyes vegyi anyagok kerülnének a tengerbe.

Ezek olyan súlyú kérdések, amelyek egyértelmű és megnyugtató megválaszolása nélkül elképzelhetetlennek tartom a projekt felelősségteljes megvalósítását. Úgy vélem, hogy a környezet védelme és az energiaellátás biztosítása nem kerülhetnek szembe egymással. Amennyiben az Európai Parlament valóban polgárközeli intézménnyé szeretne válni, úgy figyelembe kell vennie azt a 30.000, különféle petíciókon szereplő aláírást, amely a balti-tengeri gázvezeték környezeti kockázataira hívja fel a figyelmet, és érdemi választ kell adnia a felmerült kérdésekre. Köszönöm.

  Proinsias De Rossa (PSE). - Elnök úr, e jelentés forrása több mint 30.000 európai polgár petíciója volt. A Petíciós Bizottság már felbecsülhetetlen szerepet játszott azzal, hogy Európa napirendjére tűzte e kérdést. A polgárok bizalma szempontjából létfontosságú, hogy Európa ténylegesen foglalkozzon velük az ő érdekükben. Ennélfogva felettébb fontos, hogy látsszon, hogy Európa továbbra is foglalkozik e javaslat környezetre gyakorolt hatásával, és ezért a nehéz teher Dimas biztos úr vállára nehezedik.

Meg kell mutatnunk, hogy képesek vagyunk megőrizni a polgárok egészségét és környezetünk fenntarthatóságát. Az energiaforrások fejlesztésének és nagy mennyiségű beszerzésének a fenntarthatóság elvén kell alapulnia. A képviselőcsoportom által e jelentéshez javasolt módosítások célja ezeket az elveket állítani – vagy inkább állítani újra – a jelentés középpontjába. Arra kérem a Parlamentet, hogy támogassa őket.

Amint Dimas biztos úr is rámutatott, egy környezeti hatásvizsgálat szükséges és kötelező ahhoz, hogy az engedélyek megadása jogszerűen történjen. Az, ahogy kezeljük ezt a kérdést, meghatározó a jövő szempontjából, és meg kell találnunk az egyensúlyt.

  Henrik Lax (ALDE). - (SV) Elnök úr, legalább két jó dolog fakad abból, hogy az Európai Parlament vitát folytat az Északi Áramlatról. A Petíciós Bizottság januári közvélemény-kutatásának köszönhetően számíthatunk rá, hogy a Nord Stream elfogulatlan és átfogó környezeti hatásvizsgálatot folytat.

A második pozitívum az, hogy a vitából egyértelműen ki kellett derülnie a Nord Stream tulajdonosai és az orosz állam számára, hogy a földgázvezeték építéséhez szükséges engedélyt csak akkor kaphatják meg, ha Oroszország ratifikálja az Espoo-i Egyezményt. Előfeltétel a károk esetén felmerülő felelősség kérdésénke rendezése. Azonban amint hallottuk, egyéb bizalomnövelő intézkedésekre is szükség lesz ahhoz, hogy e projekt reményeinknek megfelelően erős kötelékkel egyesítse az Unió és Oroszországot. A Gazpromnak is nyilvánosan tanúságot kell tennie arról, hogy képes a gyakorlatban is betartani a jövőbeli szállításokra vonatkozó kötelezettségvállalásait.

  Helmuth Markov (GUE/NGL). – (DE) Elnök úr, a vezetékek építése – legyenek azok olaj- vagy földgázvezetékek – természetesen hatással van a környezetre, és nem az számít, hogy a vezeték az Északi-tengeren át halad Ekofisktől Emdenig – mint jelenleg – vagy Oroszországból Németországba Lengyelországon keresztül, amire szintén van példa.

A környezeti hatásvizsgálatokat el kell végezni, a tervek jóváhagyásának értékelését szintúgy. Mindez nemzetközi szinten kerül szabályozásra. Létezik az Espoo-i Egyezmény, amiből az következik, hogy azok az országok felelősek ellenőrizni, hogy az építési munkák elvégezhetőek-e az adott helyszínen, amelyek területén a vezeték áthalad. Én megbízom ezekben az országokban, és biztos vagyok benne, hogy ez az egyezmény betartásra kerül, és csak ez után vitathatjuk meg, hogy van-e ilyen vagy olyan nyomvonalat követő alternatíva.

Amit most csinálunk, nekem olykor politikai részrehajlásnak tűnik. Mivel politikai befolyással rendelkezünk, igenis ott kell megépítenünk a vezetéket. Ez azt jelenti, hogy megkerüljük a környezeti hatásvizsgálatot. Kérem, hagyják, hogy az országok és hatóságaik döntsék el, hogy a környezeti előírások megfelelően teljesülnek-e. Európaiként a mi feladatunk azt mondani, hogy bízunk az érintett tagállamokban.

  Ria Oomen-Ruijten (PPE-DE). – (NL) Elnök úr, azért kerül ma sor erre a vitára, mert a polgárok és a kormányok aggódnak e vezeték építése miatt. Aggódnak, mert az érzékeny Balti-tenger környezete veszélyben forog.

A vita azonban rendkívül politikai jellegűvé vált. Mindenki egyetért abban, hogy amikor az érzékeny balti-tengeri térségről van szó, be kell tartanunk az összes nemzetközi és környezetvédelmi egyezményt. Elnök úr, az itt folyó politizálásnak semmi köze ehhez. Be kell vallanunk, hogy szükségünk van az energiára, hogy a hazai termelés Hollandiában és másutt tovább csökken, és ezért más forrásokból kell beszereznünk a földgázt. Ez a földgáz Oroszországból érkezik. Sokkal jobb lett volna a földgázt szárazföldi úton szállítani, de ez lehetetlenné vált. Most ezen az érzékeny területen kell áthaladnunk. Az első pont tehát valamennyi nemzetközi és környezetvédelmi egyezmény betartására vonatkozik.

A második pont – és remélem, hogy nem talál mindenkinél süket fülekre – az, hogy egy kielégítő környezeti hatásvizsgálatnak az engedélyek kiadásához kell vezetnie. Ezeket az engedélyeket Németországnak, Dániának, Svédországnak és Finnországnak kell kiadnia. Ezt később, az év végén kell megítélnünk.

Ezenkívül bizonyos fokú viszonosságra is szükség van. Mi függünk az orosz földgáztól, és az oroszok függnek a mi vásárlási hajlandóságunktól. Remélem, hogy e viszonosságot nemsokára – a projekt által felkavart politikai érzelmek nélkül – megfelelően szabályozza a partnerségi megállapodás. Akkor nagyon sok problémát képesek leszünk megoldani.

  Victor Boştinaru (PSE) - (RO) A jelentés környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozik, de nem vonatkozhat és vonatkozhatott csak környezetvédelmi kérdésekre.

Először is azt szeretném kihangsúlyozni, hogy támogatnunk kell e projektet, amely javíthatja Európa energiaellátását. Ez okból kifolyólag sajnálatosnak tartom, hogy az Európai Unió még nem alakított ki közös energiapolitikát.

Az Európai Uniónak közös környezetvédelmi normákra van szüksége és nemcsak akkor, amikor az Északi Áramlathoz hasonló méretű projektekről van szó. Európa más részein is vannak tervek hasonló projektekre, és e megegyezésre váró normákat mindenhol érvényesíteni kell.

Az Északi Áramlat fontos precedenst jelent majd, és gondoskodnunk kell róla, hogy a jó irányba haladjunk. E jelentés az Európai Parlament válasza egy több mint harmincezer aláírással támogatott petícióra, és nincs jogunk figyelmen kívül hagyni az európai polgárok véleményét.

Az emberi fejlődés története – főként az ipari korban – igazi környezeti katasztrófákat hagyott maga mögött. Mi, az Európai Parlament, 2008 Európájában nem ismételhetjük meg ezt a múltat.

  Johannes Lebech (ALDE). – (DA) Elnök úr, a Balti-tenger nagyon sebezhető tenger, és az Északi Áramlat kihatással lesz a tengerfenékre és a térség biológiai sokszínűségére. Emiatt úgy vélem, hogy valamennyi part menti államnak együttesen kellene felügyelnie a környezet biztonságát, és a Nord Streamnek kártérítést kell fizetnie minden kárért, amely a vezeték építésével kapcsolatban keletkezik. Azonban nem a környezetvédelem az egyetlen probléma az Északi Áramlat kapcsán. Szót kell ejteni az Oroszország és a balti-tengeri térség országai közötti bizalomhiányról. Oroszországról közismert, hogy az energiapolitikát nem először használja politikai eszközként. Ráadásul a balti-tengeri régió sok országa az Északi Áramlatot egy arra irányuló egyértelmű kísérletnek tekinti, hogy Oroszország megkerülje őket és közvetlenül lépjen be a nyugat-európai piacra. Az Északi Áramlat továbbá felfogható egy Oroszország és egy uniós tagállam közötti kétoldalú megállapodásként is. Ennélfogva Európának különleges és alapvető érdeke fűződik az Északi Áramlathoz, mivel amikor az energiaellátás forog kockán, fontos, hogy az Unió egységesen képviseljen egy közös energiapolitikát, és hogy az egyes tagállamok ne kössenek kétoldalú megállapodásokat. A jelenlegi helyzet láttán lényeges, hogy Oroszország tanúbizonyságot tegyen jó szándékáról és váljon valamennyi nemzetközi megállapodás részes félévé.

  Urszula Gacek (PPE-DE). - Elnök úr, a Balti-tengeren át haladó Északi Áramlat vezeték azóta vitatott projekt, hogy a volt német kancellár az ügyletet irányító cég vezető tisztségviselője lett. Számos, a Balti-tenger partján fekvő országban jogos aggályokat vetett fel az energiaellátás biztonságával kapcsolatban. A tévútra tévedt európai szolidaritás elvének klasszikus példájává vált. Semmi kétség nem férhet Oroszország geopolitikai fontosságához az Északi Áramlat projektben.

Azonban ma nem ezekről a kérdésekről vitázunk. Ma az Északi Áramlat vezeték egy másik nagyon lényeges szempontját vitatjuk meg: a környezetre gyakorolt hatását. Ezért nagyon meglepődtem, amikor Dimas biztos úr először az energiaellátás és a projekt üzleti vonatkozásainak fontosságát emelte ki, és csak utána tért rá a környezetre gyakorolt hatásra. Más prioritási sorrendet vártam volna a környezetvédelmi biztostól.

Mindannyian egyetértünk abban, hogy környezetvédelmi szempontból a Balti-tenger egyedülálló és sebezhető környezet. Számos szakértő osztja a petíció aláíróinak aggályait és joggal tekint gyanakvással a Nord Stream szakértői által megfogalmazott környezeti hatásjelentésre. Kérem, vegyék figyelembe, hogy azok a Balti-tenger partján fekvő országok szenvedik majd el közvetlenül a környezeti károkat, melyek a legjobban érzik a vezeték nem környezeti veszélyeit. A környezeti veszélyeket háttérbe szorító módosítások elfogadása őszintén szólva sértéssel tetézi a sérelmeket.

  Vural Öger (PSE). – (DE) Elnök úr, természetesen az Unió lakosainak és főként a Balti-tenger partján fekvő országok érdekében áll, hogy ne legyen veszélyben a környezet. Amint azonban a környezetvédelmi félelmek eloszlanak, semmi sem állhatja útját a balti vezetéknek, mivel az Unió rá van szorulva mind az energiaforrások, mind az energiaszállítási nyomvonalak diverzifikációjára.

Az Uniónak 2012-től további 200 milliárd köbméter földgázt kell majd behoznia évente. Ha biztosítani kívánjuk jövőbeli energiaellátásunkat, akkor minden vezeték fontos az Uniónak: a balti-tengeri vezeték egy kiegészítő energia-nyomvonalat jelent, ezért nem szabad más projektek versenytársának tekinteni. Politikai alapú érvek nem állhatják útját az EU gazdasági érdekeinek.

A keleti és nyugati tagállamok közötti bármilyen nézetkülönbséget előre rendezni kellett volna. A jövőben ezt a feladatot egy „európai energiafelelősre” lehetne hagyni. A félreértések és nézeteltérések koordináció, átláthatóság és információcsere révén elkerülhetőek még az események bekövetkezte előtt. Ez a vita ismét rávilágít a közös és összehangolt uniós külpolitika szükségességére.

  Grażyna Staniszewska (ALDE). - (PL) Elnök úr, az én szememben az északi földgázvezeték és az Európai Parlament hozzáállása az északi földgázvezetékhez az Európai Unió valódi értékének fokmérője, megmutatja, hogy az EU vajon valóban a szolidaritás alapján cselekszik-e. Ezenkívül megmutatja azt is, hogy mennyire vagyunk elkötelezettek a környezetvédelem mellett. Ha olyan sokkal kisebb projektek esetében, melyek jóval kevesebb kockázatot jelentenek az emberekre és a környezetre egyaránt, kötelező benyújtani több alternatív javaslatot is, hogy a legjobbat lehessen kiválasztani, akkor e hatalmas projekt esetében, amely potenciálisan súlyos veszélyt jelent nemcsak a környezetre, hanem az emberekre is, meg kellene követelni a javaslattevőktől, hogy nyújtsanak be néhány alternatív javaslatot. Csak ekkor kellene kiválasztani a legelőnyösebb javaslatot, amely a legkevésbé káros az emberekre és a környezetre. Nagyon furcsa, hogy e hatalmas projekt esetében ezt a megközelítést semmibe vették.

  Vytautas Landsbergis (PPE-DE). - Elnök úr, remélem, hogy az Unió vezetői közül senkinek sem tetszett, amikor Hanti-Manszijszkban az új orosz elnök gúnyt űzött az európai szolidaritásból.

Most a következő kihívás előtt állunk: a kisebb part menti államok jogos egzisztenciális aggályait tiszteletben tartják vagy figyelmen kívül hagyják? Ha e „szomszédos” törzseket nem tisztelik és sorsuk továbbra is lényegtelennek számít, mindannyian belesüllyedünk az új Európán belüli neokolonializmus mocsarába. Ha a Parlament leszavazza a valóban független környezeti hatásvizsgálatot és idegenkedik a valódi veszélyek megelőzésétől, mivel a nagy pénzek nyíltan azt hangoztatják, hogy „nem áll fenn katasztrófa veszélye”, miután ilyen álláspontok szerepelnek egy nemzeti csoport sürgősségi javaslataként, akkor európai eszmeként maga az Európai Unió kockáztatja meg, hogy egy mérgezett tengerfenékbe süpped.

Képviselőtársaim, akik most figyelnek, menjenek el Adenauer, Schuman és De Gasperi sírjához és kérdezzék meg, hogyan kellene szavazniuk, különösképp a Gazpromra vonatkozó első öt módosításról. Ami engem illet, kezet fogok minden nagyra becsült német képviselővel e Házban, aki a 41 képviselő által benyújtott módosítások ellen szavaz.

Akiket félrevezettek, jóvátehetik hibájukat, ha tartózkodnak. Maradjon Európa a prioritásunk.

(Taps)

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE). - (PL) Elnök úr, az Oroszországot és Németországot összekötő északi földgázvezeték lesz a világ leghosszabb tenger alatti kettős földgázvezetéke, valamint a legsekélyebb is, ami különösen nagymértékben teszi ki esetleges károsodásnak. Nem fér hozzá kétség, hogy a Balti-tenger hatalmas térségében folyó kiterjedt munkálatok komoly veszélyt jelentenek a természeti környezetre, a biológiai sokszínűségre és az élőhelyekre, a hajózás biztonságára és működésére, és egy esetleges ökológiai katasztrófa esetén a Balti-tenger partján fekvő országok lakosságának egészségére is.

Az Espoo-i Egyezmény értelmében a természeti környezetet fenyegető súlyos veszély miatt első lépésként alternatív nyomvonalakat kell keresni a földgázvezeték lefektetéséhez, melyek segítségével elkerülhető lenne a tengeri környezet megzavarása. Ebben az esetben ez a szárazföldön haladó nyomvonalat jelentene. A Balti-tenger fenekén történő vezetéképítés nem olyan kérdés, amely csak Németországra és Oroszországra tartozik, mivel egy ökológiai katasztrófa esetén a Balti-tenger partján fekvő valamennyi ország szenvedő féllé válna. Ilyen fontos projektet csak az európai szolidaritás jegyében, a Balti-tenger partján fekvő valamennyi állam beleegyezésével és egy alapos és független környezeti hatásvizsgálat elvégzése után lenne szabad megvalósítani.

  Adam Bielan (UEN). - (PL) Elnök úr, először is szeretném köszönetemet kifejezni Marcin Libicki elnök úrnak, e jelentés szerzőjének. Kivételesen nehéz körülmények között készítette el ezt a jelentést, mivel a szóban forgó vitatott projekt kivitelezéséért felelős konzorcium képviselői részéről szokatlanul erőteljes lobbitevékenységgel kellett megküzdenie. Remélem, hogy a jelentés végleges változata azt mutatja majd, hogy elmúlt az az idő, amikor a lobbicsoportok jelentős hatással voltak az Európai Unió által elfogadott törvényekre.

Ezek után az eset érdemi áttekintése keretében szeretném kihangsúlyozni, hogy a tagjait közvetlenül érintő projektek vizsgálatakor az Európai Uniónak objektív környezetvédelmi normákat kell alkalmaznia. A mai jelentésen lemérhető lesz ez az objektivitás. Amint jól tudjuk, az Északi Áramlat projekt katasztrofális hatással lesz a Balti-tenger természeti környezetére. Nem engedhetjük meg, hogy ilyen veszélyes beruházásra kerüljön sor az Európai Unión belül úgy, hogy a lakosság egynegyede nem ért vele egyet. Arra kell törekednünk, hogy konszenzusra jussunk, nem arra, hogy környezeti szempontból veszélyes és gazdaságilag megkérdőjelezhető projektet valósítsunk meg, amelyet egy óriás energiavállalat erőltet ránk.

Az északi földgázvezeték nem gazdaságos: több mint harmincszor annyiba kerül, mint a szárazföldi vezetéképítés. A legutóbbi becslések szerint a projekt költsége 10 és 20 milliárd euró között mozog. Egy alternatív szárazföldi vezeték építése hozzávetőlegesen 3 milliárd euróba kerülne. Ez azt jelenti, hogy az így szállított földgáz jóval drágább lesz, ami közvetlen költségemelkedést jelent a földgázimport terén az egész Európai Unió számára.

A második pont e vitás projekt kapcsán az Európai Unió energiaellátásának biztonsága. Az Északi Áramlat építési projekt óriási hatással lesz e biztonságra. Oroszország lépéseire válaszul az Európai Uniónak ki kell bővítenie a tagállamok hozzáférését a közép-ázsiai földgáz- és olajtartalékokhoz, ahelyett, hogy tovább növeli függésünket a Gazprom által szállított földgáztól, amint azt jelenleg teszi. A Kreml lépései arra irányulnak, hogy megakadályozzák Európa földgázellátásának diverzifikációját, és az Északi Áramlat tökéletes eszköz e cél elérésére. Amint korábban említettem, e projekt minden gazdasági alapot nélkülöz.

Az Északi Áramlat projekt jól mutatja, hogy a Kreml képes monopolizálni az európai földgázpiacot. Ugyanakkor az európai Nabucco projekt problémái azt példázzák, hogy az Unió képtelen biztosítani saját energiaellátásának biztonságát. Itt felmerül a kérdés: miért van az, hogy Németország, amely nem is olyan rég még lelkesen támogatta a volt keleti blokk országainak szabadságát és biztonságát, most ezeket az országokat kergeti olyan helyzetbe, amely szuverenitásuk újabb elvesztésével fenyeget? Azzal, hogy támogatja a Kreml terveit, melyek a nyugat-európai energiapiac teljes uralmára irányulnak, Németország az orosz politika zsarolásának veszélyébe sodorja ezeket az országokat.

Arra kérem valamennyi képviselőcsoportot, hogy támogassák a mai jelentést, hogy el tudjunk hárítani egy hatalmas ökológiai katasztrófát és tiszteletben tartsuk a Balti-tenger partján fekvő összes ország jogát arra, hogy beleegyezését adja vagy visszavonja e beruházás kapcsán. Most az Európai Uniónak szolidaritásra van szüksége minden tekintetben, az energiaellátás biztonságának és a környezetvédelem tekintetében egyaránt.

ELNÖKÖL: MARTÍNEZ MARTÍNEZ ÚR
alelnök

  Tunne Kelam (PPE-DE). - Elnök úr, úgy vélem, hogy e jelentés mutatja meg, hogy az Európai Parlamentnek elsősorban a polgárok érdekeit kell-e szolgálnia – és a polgárok nagyon aggódnak – vagy megadja magát a nagyvállalatoktól ránehezedő nyomásnak, amely már meglehetősen kellemetlenné vált.

Sajnálom, hogy ez a kérdés ennyire politikai jellegűvé vált. De ez az egész ügy elindulásának módjából fakad, a kétoldalú megállapodásból, amely figyelmen kívül hagyott minden más érdekelt felet.

Úgy gondolom – és teljes mértékben egyetértek Wallis asszonnyal –, hogy egy összehangolt, következetes uniós megközelítésre és az uniós jog szigorú betartására van szükség. A vezeték megépítésének előfeltételeként a Bizottság felügyelete alatt egy valóban független környezeti hatásvizsgálatnak kell készülnie, amely megállapítja a felelősséget az esetleges károkért, valamint Oroszországnak is ratifikálnia kell az Espoo-i Egyezményt.

(Az elnök elveszi a szót a felszólalótól.)

  Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Az uniós államok továbbra is olyan projektek megvalósításán fáradoznak, melyek katasztrofális következményekkel járhatnak, miközben az emberi tevékenységek környezetre gyakorolt hatásáról folytatnak vitákat.

Tegnap az Északi Áramlat vezeték még két ország, Németország és Oroszország közötti üzleti projekt volt, mára uniós prioritássá lépett elő.

Az Északi Áramlat vezetéket egy olyan sekély tenger alatt kívánják megépíteni, amely történetesen a világ legszennyezettebb tengere, melynek feneke második világháborús vegyi fegyverekkel és orosz katonai bázisokról származó szennyezőanyagokkal van tele. A tervek szerint a vezeték a Natura 2000 rendszer részét képező területen haladna át. Meg kell követelnünk az esetleges környezeti következmények független vizsgálatát.

Egy katasztrófa esetén a tenger mentén élő embereket közvetlenül éri minden kár, és a következmények kihatnak az országok gazdaságára és általában a környezetre is. Ki lesz a felelős?

Tíz államnak élnek állampolgárai a Balti-tenger partján, nemcsak Németországnak és Oroszországnak, melyek a történelem során nem először döntenek más nemzetek sorsáról.

Arra kérem Európát, hogy egyhangúan keressünk más alternatívákat, például szárazföldi vezetékeket, és hogy fontoljuk meg a földgáz helyett a nukleáris energia alkalmazását, amely az Uniót biztonságos energiával ellátni képes környezetbarát alternatíva.

  Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). - (PL) Elnök úr, az elmúlt hónapok során számos kérdést nyújtottam be a Bizottsághoz e témáról, és mindig homályos és általános válaszokat kaptam. Szeretném e vitában három kérdésre felhívni a figyelmet. Gyakorlatilag a Balti-tenger partján fekvő valamennyi országnak komoly fenntartásai vannak e projekttel szemben és úgy gondolja, hogy az negatív hatással lesz a Balti-tenger természeti környezetére. A második kérdés a projekt költsége, amely még a beruházó szerint is nagy ütemben nő: eleinte 4,5 milliárd euróra becsülték, most 8-12 milliárd euró körül van. Azt lehetne mondani, hogy ez csak a vezetőt érinti, azonban a költségeket végül áthárítják majd a fogyasztókra. Ez még meglepőbb, ha arra gondolunk, hogy vannak olyan alternatívák – szárazföldi nyomvonalak a földgázvezeték számára –, melyek kétszer-háromszor olcsóbbak. Harmadszor és végezetül, ez a projekt az Európai Unió közös energiapolitikája elgondolásának szívére mér csapást. Nehéz elképzelni, hogy ez az elgondolás a jövőben megvalósul, amikor a földgázvezeték-projekt (…)

(Az elnök elveszi a szót a felszólalótól)

  Carl Schlyter (Verts/ALE). - (SV) Elnök úr, a gázvezetékprojekt három alapvető hibára épül. Környezetvédelmi szempontból helytelen: többmilliárd eurós beruházás irányul egy fosszilis tüzelőanyagra a megújuló energia helyett, és ez környezetromboló hatású lesz és hatalmas mennyiségű üledéket eredményez. Amikor a 10 km hosszú Öresund-híd épült, sokkal több toxikus üledéket szállítottak el, mint arra korábban számítottak. Ez a vezeték több mint 1.000 km hosszú. A tengerfenéken található PCB vegyületekkel, DDT-vel és vegyi rovarirtó szerekkel ez környezeti katasztrófa lesz.

A projekt a szolidaritás helyett az önzésen alapul. Németország és Oroszország más országok feje fölött dönt, melyek nem kapnak majd földgázt, és ez felettébb rémítő. Sőt, még rosszabb: nem demokratikus. Azért építik a tengerben, nehogy a földtulajdonosok a vezeték útját tudják állni. Azért építik a tengerben, mert csak néhány kormány mondhat nemet, amikor a vezeték az ő felségvizükön halad át. Biztos úr, az Espoo-i Egyezmény értelmében Önnek van joga megvédeni a Balti-tenger országterülethez nem köthető részét. Az Espoo-i Egyezmény értelmében Ön, csak Ön állhat ki a földtulajdonosok jogai mellett és követelhet alternatív nyomvonalakat.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). – (LT) Ma több alkalommal hallottuk említeni az Espoo-i Egyezményt, főként azzal kapcsolatban, hogy valamennyi érintett országnak be kell tartania a nemzetközi környezetvédelmi normákat. Hölgyeim és uraim, az a helyzet, hogy Oroszország nem ratifikálta az Espoo-i Egyezményt. Nem tekinthetők hihetőnek a dokumentumban rögzített előírásoknak az egyezmény ratifikációja nélküli betartására vonatkozó ígéretek, amint azt már megtapasztaltuk az energia charta kapcsán.

Néhány képviselőtársam módosításokat javasol a mai dokumentumhoz. Az alatt a négy alatt, amióta itt dolgozom a Parlamentben, soha nem tapasztaltam ilyen mértékű lobbitevékenységet egy cég részéről. Tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy független környezeti hatásvizsgálatra van szükség, és teljességgel elfogadhatatlan az a nézőpont, mely szerint ezt a vizsgálatot csak ez a cég tudná elvégezni, melyet néhányan már meg is neveztek, mintha a vizsgálatot elvégezhetné egyedül az a cég.

Támogatom a Libicki-jelentést, és arra kérem képviselőtársaimat, hogy csatlakozzanak hozzám.

  Marios Matsakis (ALDE). - Elnök úr, úgy beszélünk erről a projektről, mintha a világon most először épülne víz alatti vezeték. Több tucat vezeték húzódik tengereink alatt minden probléma nélkül. Manapság megfelelő technológiával rendelkezünk, hogy földgázt, energiát juttassunk azokra a területekre, melyeknek szükségük van rá, és több millió német állampolgárnak szüksége, sürgős szüksége van erre a földgázra.

Kellőképpen őszintének kell lennünk ahhoz, hogy belássuk, a jelentés nem arra irányul, hogy ne engedje, hogy földgáz jöjjön be Németországba vagy az Unióba, hanem arra, hogy az a földgáz ne a Balti-tengeren keresztül jöjjön, hanem a szárazföldön. Egyértelműen szerepel a 25. bekezdésben, hogy megoldható a szárazföldi szállítás, tehát tisztán politikai és gazdasági okokból haladhat át Lengyelországon. Elég őszintének kell lennünk ahhoz, hogy ezt bevalljuk. Nem etikus a környezeti aggályokat politikai célok elérésére használni, ezért én nemmel szavazok.

  Konrad Szymański (UEN). - (PL) Elnök úr, szeretnék válaszolni Dimas biztos úrnak, aki politikai és gazdasági kérdésekre helyezte a hangsúlyt és némileg elkerülte a környezetvédelem kérdését. Mindannyian tudjuk, hogy az energiapiaci beruházásokat illetően Oroszországnak nem áll szándékában tiszteletben tartani a viszonosság elvét. A legjobb esetben szabályozni fogja a piacához való hozzáférést és bármikor kizár bármilyen európai befektetőt. Ennélfogva az Északi Áramlat projekt erősíti Oroszország gazdasági pozícióját és káros Európára nézve. Mindannyian tudjuk, hogy Oroszországnak nem áll szándékában az, hogy többé ne használja az energiát politikai nyomásgyakorlásra. Ma ez elsősorban Ukrajnát érinti. Az Északi Áramlat projekt megvalósítása azt fogja jelenteni, hogy minden európai uniós ország hasonló mértékben ki lesz téve az ilyen nyomásnak és ezáltal a zsarolásnak. Arra várhatunk, hogy a balti államok negatív értékelését ez ügyben figyelembe vegyék. Dimas biztos úr elengedheti a füle mellett ezeket a véleményeket. Akár még európai forrásokból is finanszírozhatjuk ezt a projektet. Ebben az esetben ne lepődjenek meg, ha az európai polgároknak több csoportja fordít hátat az integrációs folyamatnak. Egyesek azt mondják majd, hogy ez a projekt nem áll az érdekükben, mások azt, hogy ártalmas.

  Árpád Duka-Zólyomi (PPE-DE). - (HU) Köszönöm, elnök úr! Az Északi Áramlat egyike azon terveknek, amelyek célja kielégíteni az EU energiaigényét. Sok viszont a bizonytalansági tényező. A fennálló környezetvédelmi kockázatok megkövetelik, hogy a nyolc érintett ország részvételével szakmai hatástanulmányok készüljenek, amelyek nélkül nem szabad hozzákezdeni az esetleges tervezéshez.

Az egyelőre kétoldali tervezetnek van egy szélesebb európai energetikai biztonságot érintő vetülete is, amit az Unió nem hagyhat figyelmen kívül. Összhangban a 2006-os közös energiaügyi politikáról szóló közös állásfoglalással, elengedhetetlen a Bizottság részvétele a projektben, hogy így érvényesüljenek az Unión belüli energetikai szolidaritás szempontjai.

Nem helyes, hogy a projekt elkészítése a part menti államok előzetes hozzájárulása nélkül történt. Az Unió tagállamainak 1/3-át érintő környezetvédelmi kockázattal járó tervről van szó, amelynek ráadásul létezik egy ésszerűbb szárazföldi változata is... (Az elnök elveszi a szót a felszólalótól).

  Olle Schmidt (ALDE). - Elnök úr, képviselőtársamnak, Matsakis úrnak azt szeretném mondani, hogy én a Balti-tenger közelében élek, ő azonban nem. A környezetvédelmi szolidaritás nevében a Balti-tenger iránt is mutathatna némi törődést.

– (SV) Elnök úr, e Házban olykor elhangzanak olyan felszólalások, melyeket figyelmesen hallgatunk, és ide tartoznak Vytautas Landsbergis felszólalásai. Tudván, mekkora tapasztalattal rendelkezik Landsbergis úr azon politikai előfeltételekről, melyek szükségesek ahhoz, hogy egy régió a biztonság légkörében jöjjön létre és fejlődjön, azt gondolom, mindannyian jól tennénk, ha figyelnénk, amikor felszólal.

Szeretném elmondani Dimas biztos úrnak és a Bizottság egészének, hogy érthetetlennek tartom, hogy sem az Unió, sem Ön, biztos úr vagy a Bizottság többi tagja nem reagált e hatalmas projektre biztonságpolitikai, energiapolitikai vagy környezetvédelmi politikai szempontból. Több alkalommal feltettem a kérdést, és rendkívül kitérő válaszokat kaptam. Nem értem, miért telt oly sok időbe, amíg Ön is bekapcsolódott az ügybe, amely nemcsak Németországot és Oroszországot, hanem egész Európát érinti.

  Ville Itälä (PPE-DE). - (FI) Elnök úr, környezetvédelmi szempontból a Balti-tenger egy folt az Európai Unión. Valóban az, rossz értelemben. A Balti-tenger állapotának javításáhpz sok intézkedésre van szükség és ezeket követeljük, de ez nem lehetséges anélkül, hogy Oroszország elkötelezné magát a szóban forgó ügy mellett.

Mivel tudjuk, milyen fontos e vezeték megépülése Oroszországnak, most – még az építési engedély megadása előtt – van esélyünk megkövetelni, hogy Oroszország kötelezettséget vállaljon más környezetvédelmi projektekre a balti-tengeri kibocsátások csökkentése érdekében. Az engedély megadása esetén biztosnak kell lennünk benne, hogy Oroszország valóban elkötelezi magát a szóban forgó ügy mellett és elindítja a szükséges intézkedéseket.

Ez egyben lehetőség és a hitelesség próbája az egész Európai Unió számára. Egységesen kell fellépnünk és hallatnunk a hangunkat Oroszországhoz fűződő kapcsolatunkban, hogy megmentsük a Balti-tengert. Most van rá lehetőségünk, és ki kell használnunk.

  Elnök. − Hölgyeim és uraim, 10 felszólaló kapott szót. Erre a kivételes körülmények miatt került sor, hiszen általában legfeljebb öten kapnak lehetőséget felszólalásra. Van még több képviselő, aki szintén szót kért. Szeretném emlékeztetni őket, hogy felszólalásukat írásban is megtehetik, és azok természetesen szerepelni fognak az ülés jegyzőkönyvében.

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. – (EL) Elnök úr, először is szeretném megköszönni a mai vita felszólalóinak, hogy megosztották velünk érdekes nézeteiket. Való igaz, hogy utaltam a Petíciós Bizottság kérésére megtartott januári közmeghallgatásra, melyen én és biztostársam, Piebalgs úr, az energiaügyi biztos is beszéltünk, és elismételtem, ami akkor elhangzott a földgázimport szükségességéről, ahogy Piebalgs biztos úr mondta. Szintén szót ejtettem az Európai Parlament és a Tanács 1364/2006/EK határozatáról, amelyet követően az iránymutatások bizonyos prioritást élvező projekteket Európa érdekeit szolgáló projekteknek minősítettek, köztük ezt a projektet. Ez az Önök döntése volt, nem az enyém! Ezért ne engem kritizáljanak, amiért túl nagy hangsúlyt fektetek a gazdasági kérdésekre! Pontosan az Önök által elhatározott kérdésekről beszéltem. Ettől eltekintve a beszédemben a hangsúlyt a környezetvédelmi kérdésekre helyeztem. Engem ezek a kérdések érintenek. Ezért hadd kérjem meg Önöket, hogy figyeljenek egy kicsit jobban, ne csak a beszédem egy hatoda, hanem a maradék öt hatoda alatt is.

Az ilyen nagyarányú, nagy jelentőségű és technikailag összetett projektek környezetre gyakorolt hatásával kapcsolatos aggályok természetesen teljesen jogosak. Azt jelzik, hogy a nagy infrastrukturális projektek kapcsán a nagyközönség egyre nagyobb mértékben kapcsolódik be a fenntartható fejlődésről és a környezetvédelemről folyó vitákba.

Azonban mind a környezetre gyakorolt hatást, mind a nagyközönség és a környezetvédelemért felelős hatóságok véleményét tartalmazza a környezeti hatásvizsgálat, amelyről a környezeti hatásvizsgálatokról szóló vonatkozó jogszabályok, az uniós irányelv és az Espoo-i Egyezmény rendelkezik, melyet – mint korábban említettem – Oroszország aláírt, de nem ratifikált, bár azt állította, hogy végre fogja hajtani. Remélem, sor kerül a ratifikációra. Mindig nyomást gyakorlunk a harmadik országokra, hogy ratifikálják a környezetvédelmi érdekeket szolgáló megállapodásokat.

A környezeti hatásvizsgálati eljárások eredményeit körültekintően értékelnie kell a hatóságoknak, melyek jogában áll kiadni a létesítési engedélyt vagy építési engedélyeket bármilyen infrastrukturális projektre. Csak ekkor érthetik meg egyértelműen e hatóságok a Libicki úr által oly aprólékosan kidolgozott jelentésben foglalt környezetvédelmi kérdéseket.

A jelentés például megemlíti, hogy nagyarányú szennyezés veszélye áll fenn amiatt, hogy több ezer tonna vegyi anyag kerül majd a Balti-tengerbe a vezeték használatbavétel előtti tisztításával, ezeket hívja a jelentés „különleges vegyi anyagoknak”.

Úgy tűnik azonban, hogy 2008 februárjában a fővállalkozó megerősítette, hogy nem áll szándékában e vegyi anyagokat használni a vezeték üzembe helyezését megelőző nyomásvizsgálat során. Ez nem jelenti azt, hogy a probléma nem áll majd fenn. Nagyon is valószínű, hogy más vegyi anyagokat használnak majd. Mindazonáltal ez azt jelenti, hogy ki kell várnunk a környezeti hatásvizsgálati eljárás végét – amint azt a törvény előírja –, ahhoz, hogy megvitathassuk az uniós jogszabályoknak és szakpolitikáknak való megfelelést, a hatást, a kockázatokat, az intézkedéseket és hogy döntést hozzunk a projektgazdára kiszabandó feltételekről.

A környezeti hatásvizsgálati eljáráshoz megszabott átláthatósági feltételek biztosítják, hogy valamennyi érintett fél – köztük az Európai Parlament – hozzáférjen valamennyi vonatkozó információhoz.

Érdekes módon ma különböző oldalakról hangzott el, hogy a Bizottság biztosan jelentős hatáskörrel rendelkezik akár a környezeti hatástanulmányok elvégzését, akár a különböző szakpolitikákat illetően. A Bizottság hatásköre konkrét: a tanulmányok és környezeti hatásvizsgálatok tekintetében nem rendelkezik sem az eszközökkel, sem a hatáskörrel, ez utóbbi a tagállamokat illeti meg. A Szerződés értelmében a Bizottság szerepe az, hogy biztosítsa, hogy a tagállamok megfelelően végrehajtják és teljes mértékben betartják a közösségi jog - köztük a Közösség által ratifikált nemzetközi megállapodások – valamennyi szabályát.

A Bizottság csak akkor avatkozhat be, ha komoly ok van azt feltételezni, hogy a közösségi jogon – köztük az Európai Unió környezetvédelmi jogszabályain – alapuló vonatkozó jogi kötelezettségek teljesítése során mulasztás történt.

Ez idáig nincsenek erre utaló jelek, mivel a környezeti hatástanulmány elvégzése még folyamatban van. Biztosíthatom Önöket, hogy a Bizottság nem habozik közbelépni, ha és amikor szükséges.

Végezetül csak megismételni tudom, hogy a Bizottság elvárja, hogy a tagállamok teljes mértékben tartsák tiszteletben a közösségi jogból fakadó kötelezettségeiket. Ez a jóváhagyásról szóló bármilyen végső döntés alapvető feltétele.

Szeretnék még egyszer köszönetet mondani Önöknek, valamint Libicki úrnak a jelentésért és azért, hogy lehetőséget nyújtott számunkra, hogy megvitassuk a vezeték és annak a környezetre gyakorolt esetleges hatásainak döntő fontosságú kérdését.

(Taps)

  Marcin Libicki, előadó. − (PL) Elnök úr, szeretnék a mai vita minden felszólalójának köszönetet mondani. Azt kell mondanom, hogy büszke vagyok rá, hogy e Házban vagyok képviselő. Ma a Ház az emberek hangján beszélt, ami nem mindig mondható el a Parlamentről: az emberek hangján, mint az európai parlamentek legjobb európai hagyományában, melyek azért jöttek létre, hogy kifejezzék az emberek véleményét a világ nagy és jó vezetői felé.

Dimas biztos úr, ma Ön a világ e nagy és jó vezetőinek egyike. Kérem, hallgasson az emberek hangjára, akik ma e képviselőkön keresztül beszéltek. Szinte mindenki egyetértett abban, hogy ez a vezeték nemcsak veszélyt jelent a környezetre, hanem káros is lesz rá, elsősorban az építési folyamaton, majd – Isten mentsen ettől! – egy esetleges katasztrófa révén.

Sok vélemény elhangzott a téma kapcsán, de Dimas úr nem vitatta meg őket. Miért ne építsük meg a földgázvezetéket a szárazföldön, ha ez háromszor olcsóbb és egyben biztonságosabb is lenne? Az Európai Bizottságnak nincs mondanivalója, ez mégis olyan kérdés, amelyet megvitattunk. Felmerült egy másik kérdés is: az, hogy a Nord Stream állami tulajdonban álló vállalat, az, hogy mindez egy politikai terv része. Elhangzottak észrevételek, melyek szerint mindez politika. Igen, mindez politika, a Nord Stream és tulajdonosa, a Kreml politikája.

Arról is szó esett, hogy európai szolidaritásra van szükség. Nem értem, miért került benyújtásra a szolidaritásról szóló záradék törlésére irányuló módosítás. Pontosan ez az ügy az európai szolidaritás próbája, amint alig egy perce elhangzott. Miért nem beszélt a költségekről, melyeket majd áthárítanak a fogyasztókra? Erről is szó volt. Most itt állunk e próba előtt: vajon hallgatnak majd az emberek hangjára a világ nagy és jó vezetői, az Unió nagy és jó vezetői, akik közé Ön is tartozik, biztos úr, ahogy az elmúlt korokban hallgattak a nagy és jó vezetők a parlament hangjára? Amikor nem hallgattak rá, a dolgok rosszul végződtek. Láttuk a francia, a holland és az ír népszavazás eredményét. Kérem, vegye ezt figyelmeztetésnek. Ahhoz, hogy pozitív eredmény szülessen, az Európai Unió nagy és jó vezetői nem felejthetik el, kit szolgálnak.

  Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra 12 órakor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Cristian Silviu Buşoi (ALDE), írásban. – Az Északi Áramlatról folytatott vitából származó lendület jó alap ahhoz, hogy Európa végre egyhangú álláspontot képviseljen az energiaellátás biztonságát érintő kérdések kapcsán és hogy összpontosítson egy eredményes közös energiapolitikára.

Az energiaellátás biztonsága létfontosságú elem az Unió átfogó biztonsága szempontjából, és ezért rendkívül óvatosan kell kezelni annak láttán, hogyan nő az energiafüggőség, amely 2030-ra várhatóan eléri a 65%-ot. Csupán a földgáztól való függés 2030-ra várhatóan eléri az ellátás 84%-át. Figyelmet kell fordítani az Unió és Oroszország sajátos kapcsolatára: nagy hangsúlyt kell fektetni rá, hogy az Unióban az orosz és Oroszországban az uniós befektetők számára egyenlő hozzáférési feltételeket alakítsanak ki, tartsák ezeket tiszteletben és részesítsék őket tisztességes elbánásban. Sajnos az uniós befektetők helyzete Oroszországban még nem ilyen, és törekedni kell kialakítására.

Továbbá elismerem, milyen fontos lenne, hogy Oroszország ratifikálja az Energia Charta Egyezményt és a tranzitról szóló jegyzőkönyvet, hogy elkerülhetőek legyenek az Északi Áramlat projekthez kapcsolódó esetleges nézeteltérések.

Ismételten szeretném megemlíteni a környezetre nézve potenciálisan katasztrofális következményeket, melyekkel az Északi Áramlat projekt fenyeget méretéből és javasolt nyomvonalából fakadóan, és támogatásomat fejezem ki az alternatív szárazföldi nyomvonal iránt.

  Titus Corlăţean (PSE), írásban. – (RO) Örömmel fogadom az Európai Parlament által az Oroszországot és Németországot összekötő földgázvezeték építéséről elfogadott álláspontot.

Az Európai Uniónak integrált, közös és koherens energiapolitikára, valamint a tagállamok energiafüggetlenségét biztosító hosszú távú stratégiára van szüksége.

Az Európai Uniónak az energiaellátás biztonságához kapcsolódó környezetvédelmi és geopolitikai kérdéseket az összes tagállam összehangolt erőfeszítésével kell kezelnie, nem pedig egyes tagállamok és Oroszország közötti kétoldalú megállapodásokkal. Ez az egyetlen módja annak, hogy az Európai Unió erős pozícióra tegyen szert az Oroszországgal folytatott tárgyalásokban, elkerülve azt, hogy az energiaforrások politikai nyomásgyakorlás eszközévé váljanak, és annak, hogy az Unió Oroszország egyenlő partnerévé váljon.

Így választ adhatunk a román állampolgárok jogos frusztrációjára is, mely a földgáz- és villamosenergia-árak folyamatos emelkedéséből fakad, amelynek lényeges negatív társadalmi-gazdasági kihatása van a román polgárokra és életszínvonalukra.

Ugyanakkor egy közös európai energiapolitika pótolni tudná, ami hiányzik amiatt, hogy a bukaresti jobboldali kormány képtelen elősegíteni Románia energiaügyi érdekeinek érvényesülését Oroszországgal szemben.

  Mieczysław Edmund Janowski (UEN), írásban. – (PL) Szeretném köszönetemet kifejezni Marcin Libickinek, az Európai Parlament Petíciós Bizottsága elnökének, amiért olyan problémával foglalkozott, amely rengeteg nyugtalanságot idézett elő. Több mint 30.000 aggódó uniós polgár kért segítséget a Balti-tenger fenekén áthaladó vezeték építésére vonatkozó javaslat kapcsán. Nagy kár, hogy a beruházás megvalósítói még nem nyújtottak be környezeti hatásvizsgálatot. Végső soron 1.200 kilométeres hosszával ez lesz a világ leghosszabb tenger alatti építési projektje. A mai vita tárgyául szolgáló kérdésnek ökológiai és gazdasági vonzata is van. Természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni az egész ügy politikai hátterét. A vezeték nyomvonala a Natura 2000 rendszerhez tartozó területeken, valamint víz alatti hadianyag-lerakatokon és elsüllyedt mérgezőgáz-telepeken halad majd keresztül, melyek a második világháborúból maradtak ott. Ezért megbízható kutatásokra van szükség, amely négy helyzetben vizsgálja meg a kockázatokat: a vezeték építése során, a normális működés során, a kritikus helyzetekben (katasztrófák) és amikor használat után vagy a földgázszállítási szerződés lejártakor a vezetéket lezárják. Olyan időszakban nem áll rendelkezésünkre megbízható elemzés e projektről, amikor a jog szerint szinte minden épületépítési projekthez környezeti hatásvizsgálatot kell végezni. Ez a kérdés nemcsak két országot érint, Németországot és Oroszországot. Ez a kérdés ma az energia terén hiányzó európai szolidaritás példája is. Ezért hallgassuk meg az érintett polgáraink hangját. Ők a megmondhatói, hogy itt valami nincs rendjén.

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE), írásban. – (FI) A balti földgázvezeték megépítéséről szóló döntés két szereplő, Oroszország és Németország közötti egyezség. A Balti-tenger körül fekvő valamennyi állam ügyének kellene lennie. Nem csupán Németország és Oroszország fekszik a Balti-tenger partján. A helyes megoldás egy közös döntés az ügyről, mivel a balti földgázvezeték negatív hatást gyakorol majd a Balti-tenger környezetére.

A balti földgázvezeték környezetre gyakorolt hatását ki kell vizsgálni és meg kell hozni a szükséges intézkedéseket. Az építési engedély feltételeként kell megszabni, hogy Oroszország vállaljon kötelezettséget arra, hogy betartja az Espoo-i Egyezményt.

A Balti-tenger környezetének állapota csak akkor javítható, ha Oroszország kötelezettséget vállal rá és érdekének tartja. Most van rá esélyünk, hogy rávegyük Oroszországot a kötelezettségvállalásra.

Oroszország gazdasági jóléte az energiaexporttól függ. Másrészt az Unió az orosz energiától függ. Olyan tisztességes, stratégiai együttműködésre van szükség az Unió és Oroszország között, amely tiszteletben tartja a környezetet.

A teremben sokan kritizálták a Kremlt. Azonban mindig két félre van szükség egy megállapodáshoz.

Itt az ideje, hogy az Unió magába nézzen. Jó okok vannak rá, hogy az Unió a Balti-tenger állapotával kapcsolatos együttműködést és aggodalmat cselekvéssé változtassa!

  Siiri Oviir (ALDE), írásban. – (ET) Az Európai Unió működéséről szóló leendő szerződés (a Lisszaboni Szerződés) 194. cikke egyértelműen megállapítja, hogy a tagállamok közötti szolidaritás jegyében az Unió energiapolitikájának tekintettel kell lennie a környezet megőrzésének és javításának szükségességére. Semmiképp nem érthetek egyet azzal, hogy Európa természeti környezete alárendelhető az Unió külső energiapolitikájának, amikor az elmúlt években Európa erőteljesen szót emelt a környezetvédelem mellett. Mivel a Balti-tenger már most is az egyik legszennyezettebb tengeri terület, elfogadhatatlan, hogy további kockázatoknak tegyük ki, melyek a térséget a jövőben a természeti és gazdasági katasztrófa szélére sodorhatják. Arra buzdítom tehát az Európai Parlamentet, hogy támogassa a balti-tengeri országok, az előadó és a környezetvédelmi szervezetek által előterjesztett elképzeléseket, melyek a balti földgázvezeték szárazföldi megépítését javasolják, és ezért sürgetem az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy használjon fel minden rendelkezésére álló jogi eszközt arra, hogy megváltoztassa az építő tervét a vezeték Balti-tengeren keresztüli megépítésére.

  Sirpa Pietikäinen (PPE-DE), írásban. – (FI) Elnök úr, előadó úr, hölgyeim és uraim! Szeretnék gratulálni az előadónak nagyon sikeres munkájához. A jelentés dicséretre méltóan tárgyalja az uniós polgárok – különösen a Balti-tenger partján fekvő országok állampolgárainak – aggályait a tervezett földgázvezeték környezetre gyakorolt hatásának kapcsán. A balti földgázvezeték megépítése elsősorban környezetvédelmi kérdés, és ennek fényében kell vizsgálni a teljes projektet és annak megvalósíthatóságát.

A Balti-tenger a világ egyik legszennyezettebb tengere. Különösen sebezhető tengerré teszi sajátos tulajdonsága, vagyis az, hogy ez a világ egyik legsekélyebb tengere és vízcseréje lassú. A Balti-tenger vize egyedülálló brakkvíz, és emiatt a tengerben élő bizonyos növények és állatok nem találhatóak meg sehol máshol a világon. Egy nagyobb környezeti kár katasztrofális hatással lenne a tengerre.

Határozottam támogatom a jelentésben foglalt követelményt arra vonatkozóan, hogy egy független harmadik fél végezze el a környezeti hatáselemzést. Az elemzésnek kiterjedt tudományos és környezetvédelmi tényezőkön kell alapulnia.

Még az sem kizárt, hogy nemzetközi egyeztetésből születő egyezmények által meg tudjuk győzni Oroszországot, hogy vállaljon kötelezettséget arra, hogy végrehajtja a környezeti hatásvizsgálatokból fakadó negatív határozatokat. A jelentésben említett valamennyi Egyezmény a tárgyhoz tartozik. Figyelemre méltó, hogy ez lenne az első alkalom, hogy az 1974. évi Helsinki Egyezményt gyakorlatban alkalmaznák.

Az építési munkálatok nem kezdődhetnek el a vezeték életciklusához kötődő valamennyi környezeti hatás értékelése előtt. Gondosan meg kell fontolni a vezeték szárazföldi nyomvonalának alternatíváját is. Az Unió energiaigénye vitathatatlan. Az energiaigény kielégítésének azonban sok módja van, és az Unió tengereit nem kellene csak azért határozott veszélynek kitenni, mert más lehetőségek költségesebbnek tűnnek.

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN), írásban. – (PL) A balti földgázvezetéknek sok vetülete van, köztük gazdasági, ökológiai, energiaügyi és politikai. Az energia szempontján kívül egyik sem állja meg a helyét.

Gazdasági szempontból sokkal jobb és háromszor kevesebbe kerül, ha a tengerfenék helyett a vezeték a szárazföldön halad. Ökológiai szempontból, ha egy földgázvezeték a tengerfenékre építünk, az a Balti-tenger egész medencéjét – és nemcsak azt – katasztrófával fenyegeti. Senki sem elemezte teljes körűen e kockázat mértékét, és senki sem képes előrelátni annak következményeit. Politikai szempontból a vezeték Oroszországnak előnyös, az Európai Uniót konfliktushelyzetbe kényszeríti, Németországot pedig arra, hogy megsértse az Unió partnerségi és szolidaritási elveit.

Ilyen körülmények között Marcin Libicki jelentését, amely meggyőző és pontos információkat tartalmaz, el kell fogadni és figyelembe kell venni a döntés meghozatalakor.

  Zuzana Roithová (PPE-DE), írásban. – (CS) Engem is zavar azon több tízezer polgár aggodalma, akik petíciójukban kiemelik a sekély Balti-tenger fenekén áthaladó legnagyobb földgázvezeték építésével járó kockázatokat.

Petíciójuk közmeghallgatást és egy európai parlamenti jelentést eredményezett, amely kiemelte, hogy a döntéshozatali folyamatba más országokat és főként az Uniót is be kell vonni. A tenger fenekén található hatalmas hadihajó- és hadianyag-temetők és a vezeték üzembe helyezés előtti tisztításához szükséges veszélyes vegyi módszer ökológiai kockázatot eredményez, és ebből fakadnak a problémák.

Nem nyilvánítok véleményt egy a szárazföldön áthaladó alternatív nyomvonalról, de határozottan úgy vélem, hogy az Európai Bizottságnak és a Tanácsnak koordinátori feladatot kell vállalnia, és a balti és egyéb államok érdekében következetesen meg kell követelnie, hogy a beruházók teljes felelősséget vállaljanak minden esetleges ökológiai kárért. A Bizottságnak és a Tanácsnak független hatásvizsgálatot is követelnie kell, valamint az alternatív szárazföldi nyomvonal vizsgálatát.

Az Oroszországból induló északi földgázszállítási útvonal fontos. Ezért az Uniónak megállapodást kell kötnie Oroszországgal a földgázvezeték építésének felügyelete és biztonságos működése céljából. Végezetül, Oroszország még nem ratifikálta az Espoo-i Egyezményt. Sajnálatos módon még nem rendelkezünk közös uniós energiapolitikával vagy normákkal. Világosan láthatjuk, hogy egy Németország és Oroszország közötti kétoldalú megállapodás helyett az európaiaknak arra van szükségük, hogy uniós megállapodás szülessen és a balti államok beleegyezzenek az építésbe. A Parlament most világos politikai üzenetet fogalmaz meg erről.

  Wojciech Roszkowski (UEN), írásban. – (PL) A Libicki úr jelentéséről folyó vita szinte teljes egyhangúságot mutat az Északi Áramlat projekt megítélésében. A projekt gazdaságilag bizonytalan, hatalmas többletköltségekkel fenyeget a jövőbeli földgázárak terén, ökológiai veszélyt hordoz magában a balti államokra nézve, és fokozza egyes tagállamok függését az Oroszországból érkező földgáztól. Felmerül a kérdés: ki jár jól?

A jelentést ellenző és „őszinteségért” kiáltó Matsakis úr véleménye aligha vehető komolyan. Nehéz megérteni, mit ért Matsakis úr őszinteség alatt.

A szavazás e jelentésről leméri, milyen mértékben irányítja az Európai Parlamentet a közgazdászok, ökológusok és az egyszerű uniós polgárok véleménye és milyen mértékben az a nyomás, melyet az orosz-német lobbi fejt ki rá, melynek célja bizonyos tagállamok energiaellátása biztonságának és ökológiai biztonságának csökkentése, valamint az Unión belüli szolidaritás romba döntése.

  Esko Seppänen (GUE/NGL), írásban. – (FI) Elnök úr, olcsóbb és biztonságosabb megoldás lenne a földgázvezetéket a földbe építeni, mint belesüllyeszteni a tengerbe. A tervezett balti vezeték kétségtelenül kihat majd a környezetre, és ezt a hatást meg kell vizsgálni. Ennek meg kell történnie a kockázatok minimálisra csökkentése érdekében.

Az Északi Áramlat azonban nem tartozik az Unió hatáskörébe, még a Parlament is csupán a Petíciós Bizottság jelentése alapján folytat vitát az ügyről. Lengyel belpolitikáról van szó, amely ilyen kerülő úton környezetvédelmi kérdésként kerül egy közösségi intézmény elé, anélkül, hogy szóba kerülnének Lengyelország és a balti államok politikai indítékai.

Ha orosz földgázkereskedő és német vásárló lennék, nem számíthatnék az ellátás biztonságára, főként ha a földgázvezeték nyomvonala lengyel területen haladna keresztül. Európában rossz tapasztalatokat szereztünk Ukrajna közvetítői szerepéről, amikor az ország földgázt halmozott fel vagy nem fizetett a földgázért, és később, amikor elérkezett a válságos pillanat és saját felhasználásra megtartotta a földgázt, melyet Oroszország Közép-Európának szánt. Ugyanilyen veszély nem zárható ki Lengyelország esetében. Ezért az ország logikusan az Oroszország és az Unió közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlődése ellen dolgozik. És a balti államok támogatják ebben.

Sajnálatos módon nincsen szárazföldi alternatíva a vezeték tengerbe süllyesztésére, de a tengeri környezet védelmét biztosítani kell.

5. Afganisztán stabilizálása: kihívások az EU és a nemzetközi közösség számára (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a vita (A6-0269/2008) André Brie (Külügyi Bizottság) jelentéséről, melynek témája Afganisztán stabilizációja: kihívások az EU és a nemzetközi közösség számára [2007/2208(INI)].

  André Brie, előadó. – (DE) Elnök úr, biztos úr, Jouyet úr, hölgyeim és uraim! Tegnap került sor Kabulban a legvéresebb támadásra 2001 óta: több mint 40 afgán és indiai ember meghalt és 140-en megsebesültek. Szeretnénk legmélyebb együttérzésünkről biztosítani az áldozatokat és kifejezni felháborodásunkat a támadásért felelős gyilkosok tette felett.

Akik követik az európai média híradásait és akik például olvasták a Daily Outlook Afghanistan mai számát, tudják, hogy mostanra az afganisztáni erőszak sokkal kiterjedtebbé és mindennapossá vált. Gyakorlatilag naponta lőnek le tanárokat, ami a talibán stratégia egyik legcinikusabb eleme. Az iskolákat és főleg a lányiskolákat porig égetik vagy bezárásra kényszerítik, a hidakat és utakat pedig felrobbantják. Európában nem szerepelt a hírekben, hogy vasárnap Nangarhar tartományban az Egyesült Államok vezette koalíciós erők támadást mértek egy esküvői mulatság résztvevőire és 23 embert megöltek, köztük az újdonsült feleséget. Hasonló támadásra került sor a szomszédos Uruzgan tartományban is. Karzai elnök nyomozást rendelt el.

Egyértelmű, hogy Afganisztánban a biztonsági helyzet az elmúlt három évben romlott. Azonban sok határozottan pozitív fejleményről is be lehet számolni, ilyen az oktatás és az egészségügyi politika terén elért előrelépés, az újjáépítési programban és a kábítószer-termelés felszámolása terén elért regionális siker, a kritikus és független média kialakítása néhány hihetetlenül bátor újságírónak köszönhetően, valamint aktív civil társadalom létrehozása sok területen és harcias női szervezetek felállítása.

A jelentésnek azonban vannak negatív oldalai is, mint az, hogy az ópiummák termesztése az ország valamennyi részén rekordszintet ért el, és e növény egyre nagyobb mértékben kötődik a gazdasághoz, valamint a bűnözés és korrupció emelkedő szintjéhez és a felkelő csoportok tevékenységéhez.

A nemzetközi élelmiszerválság tragikus hatással van afgánok millióira. A korrupció széles körben elterjedt a kormányzati körökben, sőt, innen ered. A jogállam nem áll megfelelő alapokon és Guantánamóhoz vagy az Egyesült Államok bagrami börtönéhez lehetne hasonlítani, amellett, hogy a világ kormányai alapvetően kétségbe vonják létezését.

A fundamentalista ideológiák az elmúlt években egyértelműen teret nyertek, még az olyan döntő fontosságú területeken is, mint a kormány és a parlament, és ez veszélyt jelent a sajtó és a média szabadságára és különösen a társadalmi egyenlőségről álmodó afgán nők és lányok reményeire.

Számomra még mindig a nők és lányok ellen családon belül, családi és helyi szinten naponta elkövetett borzalmas erőszak a legsúlyosabb és legégbekiáltóbb probléma, melyet a médiánk nagyrészt figyelmen kívül hagy. Sajnálom, hogy az időhiány miatt nem tudok ezzel részletesebben foglalkozni. Afganisztán és az afgán nép megérdemli legteljesebb mértékben elkötelezett támogatásunkat. 30 évi háború után, melyben több mint másfél millió ember vesztette életét, a nemzetközi közösségnek kötelessége teljes szolidaritást vállalni Afganisztánnal.

Az országot és társadalmát elpusztították a Szovjetunió stratégiái és megszálló háborúja, az Egyesült Államok, Pakisztán, Irán és egyéb országok által felfegyverzett mudzsahedin csoportok belső háborúskodása és a tálibok aljas uralma.

A jelentésünk megfontolt és valósághű képet ad. Elismeri az afgán nép által elért jelentős sikereket és megállapítja, melyek az afgán és egyéb kormányok politikai hibái. Legteljesebb támogatásunkról biztosítja az országot és egyértelművé teszi, hogy minden tekintetben elköteleztük magunkat a demokrácia és az emberi jogok, főként az afgán nők és gyermekek jogainak megalapozása mellett. Ez nemcsak általános elv, hanem konkrét követelmény is, ami Malala Dzsoját, Pervez Kambast és Latif Petramot illeti.

Az Európai Parlament e jelentéssel új stratégiát követel a nemzetközi közösség, valamint a civil társadalom újjáépítésére összpontosító afgán kormány részéről. Ezt a stratégiát támogatja az ENSZ afganisztáni különmegbízottja, Kai Eide is. Ez felettébb fontos lépés és örülök, hogy e Ház ilyen jelzést küldött.

Szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak a többi képviselőcsoportból, a Bizottságnak – és biztos asszony, az afganisztáni problémával csodálatos csapata foglalkozik Kabulban és Brüsszelben – és a Tanács különleges képviselőjének, valamint a jelentés elkészítésében részt vevő sok afgán és nemzetközi nem kormányzati szervezetnek.

Ezért azt kell mondanom, hogy ez még jobban megnehezíti számomra, hogy visszavonjam a nevem a jelentéstől. Nem tudtam meggyőzni a többséget, hogy az afganisztáni problémák nem oldhatók meg katonai eszközökkel. Ha itt a képviselők többsége a csapatok létszámának növelését követelné és ezáltal figyelmen kívül hagyná a tagállamok fenntartásait, az meggátolná a jelentésben szereplő valódi kérdések érvényesülését és ellentétes lenne személyes céljaimmal is. Figyelmen kívül hagyni Európa valamennyi népének többségi akaratát elfogadhatatlan Afganisztán számára – ezt jól mutatják az elmúlt napok eseményei – és teljességgel elhibázott stratégia.

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, nagy megtiszteltetés és kiváltság számomra, hogy első alkalommal szólalhatok fel az Európai Parlament előtt. Mielőtt rátérnék felszólalásom érdemi részére, Brie úrhoz hasonlóan az elnökség nevében én is határozottan elítélem a kabuli indiai nagykövetség ellen irányuló tegnapi támadást, amely több mint 40 polgári lakos – köztük több nagykövetségi alkalmazott – életét követelte és százakat sebesített meg. E támadás az Afganisztánban folyó konszolidációs és újjáépítési folyamat megingatására irányult. Az Európai Unió határozottan támogatja az afgán kormány és az afgán nép törekvéseit a stabil és demokratikus állam kiépítésére, és e tragikus események kiemelik a ma délelőtti vita jelentőségét és sürgősségét.

A Parlamenthez hasonlóan a Tanácsnak is meggyőződése, hogy Afganisztánban hosszú távú kötelezettségvállalásra van szükség. Arra kell törekednünk, hogy segítsünk a kormánynak kialakítani egy olyan modern és demokratikus állam által igényelt struktúrákat, amely képes megfelelően működni, biztosítani állampolgárai biztonságát, tiszteletben tartani a jogállamiságot és előmozdítani a gazdasági és társadalmi fejlődést.

Rá kell mutatnom, hogy az afgán hatóságok és a nemzetközi közösség együttes erőfeszítései lenyűgöző eredményeket hoztak, melyeket ki kell emelni: a csecsemőhalálozás aránya 25%-kal csökkent és 6 millió gyerek jár iskolába, akiknek egy harmada lány. E tekintetben elismeréssel kell adóznom Ferrero-Waldner biztos asszony és a Bizottság munkájának, mely e téren és a jogállamiság helyreállításával kapcsolatos valamennyi területen valósult meg.

Építenünk kell e sikerekre, azonban tisztában kell lennünk azzal is, hogy milyen mértékű kihívások állnak még előttünk, gondolok itt főként azokra, melyekről Brie úr is szót ejtett, vagyis a kormányzásra, a bizonytalanságra, a korrupcióra és a kábítószerekre, melyek együtt járnak és negatívan befolyásolják az intézmények rendes működését és az ország fenntartható fejlődését.

Ezért együtt kell dolgoznunk partnereinkkel a kábítószerek terén, hogy biztosítsuk a Biztonsági Tanács június 11-én elfogadott 1817. számú határozatának betartását, ez ugyanis lehetővé tenné a nemzetközi közösségnek, hogy fokozza a heroin előállításához használt kémiai prekurzorok illegális kereskedelme elleni küzdelmet.

A Parlamenthez hasonlóan a Tanács is rendkívüli fontosságot tulajdonít az afganisztáni demokratikus folyamatnak. A 2004. és 2005. évi választásokon az afgán nép nagyon világosan és határozottan a demokrácia és a stabilitás mellett szavazott, és segítenünk kell nekik, hogy meg tudják teremteni a legjobb feltételeket a közelgő, 2009-es elnökválasztás és a 2010-es parlamenti választás előkészítéséhez.

A Tanács érdeklődését rendkívüli módon felkeltette a Parlament által benyújtott és Brie úr által összefoglalt jelentés Afganisztánról és három konkrét kérdést kíván kiemelni. Az első az, hogy a Tanács reméli, hogy az afgán kormány nagyobb felelősséget vállal magára az afganisztáni újjáépítési és fejlesztési folyamatban. Továbbá minden területen hangsúlyozni kell, hogy az afgán embereknek is fel kell vállalniuk a rájuk háruló felelősséget és hogy biztosítékokra van szükség a felelős kormányzás terén; ebből fakad az afgán hatóságok kötelessége, hogy teljesítsék ezzel kapcsolatos kötelezettségvállalásaikat.

Másodszor, a Tanács kiemeli, hogy az afgán kormánnyal szoros együttműködésben tovább kell haladni afelé, hogy a nemzetközi közösségen belül kialakuljon egy egységes elképzelés a közös célkitűzések megvalósításának módjáról, miközben különös figyelmet kap az, hogy a végrehajtott intézkedések katonai és civil vonatkozásukat tekintve koherensek legyenek. Ezt a megbízást kapta Kai Ede, az ENSZ új afganisztáni különmegbízottja, és a Tanács teljes támogatásáról kívánja őt biztosítani feladata ellátása során. Ugyanezzel kapcsolatban a Tanács úgy véli, hogy meg kell erősíteni az UNAMA (az ENSZ afganisztáni segítségnyújtási missziója) kapacitásait, hogy jelen lehessen a teljes területen, főként az ország déli és nyugati részén.

Harmadik és utolsó észrevételünk Brie úr jelentésével kapcsolatban az, hogy elengedhetetlen javítani az együttműködést és a kapcsolatokat Afganisztán és a szomszédos országok között ahhoz, hogy az országban a tartós stabilitás biztosított legyen, főleg annak ismeretében, hogy a Brie úr által világosan kiemelt problémák némelyike – főként a kábítószer-előállítás és –kereskedelem – többdimenziós.

Mindenesetre a Parlament jelentéséhez fűzött rövid észrevételek nem gyengíthetik azt a tényt, hogy általánosságban a Tanács és a Parlament nagyon hasonló véleménnyel rendelkezik az Afganisztánban alkalmazandó stratégiáról. Szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy üdvözöljem és támogassam a Brie úr jelentésében foglalt kezdeményezést, melynek célja megerősíteni az Európai Parlament és az afgán parlament közötti együttműködést.

Mindezen okoknál fogva az Unió továbbra is jelentős szerepet játszik a nemzetközi közösség mobilizálásában Afganisztán megsegítése céljából. E cél képezte a Tanács május 26-i határozatainak alapját, melyekhez az ihletet nagyrészt a június 12-én Párizsban megtartott, Afganisztán támogatására irányuló nemzetközi konferencián elvégzett munka adta. E konferencia nagy siker volt Afganisztán számára, éppúgy, mint az Európai Unió számára, amely teljes egészében keresztülvitte az ország fejlesztésének fő elemeivel kapcsolatos álláspontjait.

El kell mondanom, hogy néhány hónappal korábban, a NATO április 2-4-i bukaresti csúcstalálkozóján a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője Karzai elnökkel és az ENSZ főtitkárával együtt részt vett a kormány- és államfők találkozóján, melynek témája Afganisztán volt. Azok az országok, melyek részt vesznek a Nemzetközi Biztonsági Támogató Erőkben (ISAF), melyek állományának mintegy a felét az Unió tagállamai adják, Bukarestben új stratégiát fogadtak el közös kötelezettségvállalásukra, amely a következő négy elven alapul: határozott és hosszú távú kötelezettségvállalás; biztonsági kérdésekben nyújtott támogatás a fejlettebb afgán vezetés és felelősség érdekében; a nemzetközi közösség átfogó megközelítése az újjáépítéshez; és egy közös politikai stratégia Afganisztán szomszédainak, köztük Pakisztán bevonásával.

Végezetül szeretnék kiemelni néhány területet, ahol az Európai Unió jelentős szerepet játszik és ahol tevékenysége elengedhetetlen az állam kapacitásainak megerősítéséhez és az afganisztáni jogállamiság megszilárdításához. Először is, amint tudják, az Unió 2002 óta különleges képviselővel rendelkezik, aki jelenleg Francesc Vendrell. Mára megoldódtak a logisztikai jellegű nehézségek, melyek kezdetben az EUPOL misszió felállításakor merültek fel. Az EUPOL főként a belügyminisztérium reformjában és az afgán rendőrség stratégiájának kidolgozásában vesz részt.

Végül szeretnék rámutatni, hogy azáltal, hogy az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa utolsó ülésén, május 26-án úgy határozott, hogy meg kívánja kettőzni az afganisztáni rendfenntartó misszió létszámát, az Európai Unió egyértelmű üzenetet küldött fokozott afganisztáni szerepvállalásáról mind afgán partnereinek, mind a nemzetközi közösségnek. Az EUPOL létszáma növelésének az elmúlt napok erőszakos cselekményei ellenére javítania kell intézkedéseink láthatóságát és eredményességét a rendfenntartó erők reformjához kapcsolódó döntő fontosságú ágazatokban.

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. – (DE) Elnök úr, soros elnök úr, tisztelt parlamenti képviselők, Brie úr! Először talán németül szólnék pár szót és megköszönném e fontos és elsőrangú jelentést, valamint azt, hogy ilyen csodálatos módon működtek együtt kabuli és brüsszeli munkatársaimmal. Szeretnék csatlakozni az Ön és a Tanács soros elnöke által elmondottakhoz. Valóban tragikus, hogy tegnap ismét ilyen csapás tanúi lehettünk, mint az említett terrortámadás. Egyrészt természetesen ki kell fejeznünk legmélyebb együttérzésünket, másrészt azonban gondolnunk kell az áldozatokra is. Sajnálatos, hogy épp ilyen körülmények közepette kell a mai vitának megtörténnie.

a Bizottság tagja. − Hadd mondjam el, hogy e rendkívül átfogó jelentés nagyon fontos a mostani nehéz és bizonytalan biztonsági helyzetben, és nem hagyhatjuk – nem is fogjuk –, hogy az Afganisztán visszafejlesztésére törekvők kerekedjenek felül.

Az elmúlt hónapok alatt és főleg e jelentés elkészülte során nagyon szorosan együtt dolgoztunk az előadóval. Meg szeretném köszönni azt az érdeklődést, mely elsősorban az Európai Parlament két afganisztáni látogatásában nyilvánult meg, másodsorban pedig 2007 novemberében, amikor ismét fogadtak Brüsszelben képviselőket a Wolesi Jirgából, ami jelzésértékű volt számukra. Elkötelezett küldöttséggel dolgoztunk az Afganisztánhoz fűződő kapcsolatokon; Önök nagyon közelről követik a fejleményeket, és megpróbálunk segíteni, ahol tudunk.

Végül, a jelentés azzal a központi kérdéssel foglalkozik: hogyan tudjuk megteremteni Afganisztán stabilitását, milyen kihívásokkal kell szembenéznie a nemzetközi közösségnek és hogyan tudunk ezekkel megküzdeni? Ugyanebben a szellemben a nagy fontosságú párizsi konferencián világosan elmondtuk, hogy le akarjuk küzdeni a terrorizmus fenyegetését, ugyanakkor azonban saját közvéleményünk is mindenütt kihívás elé állít minket, mivel nem mindig értékelik a kihívásokat és nem mindig fogadják örömmel a terrorfenyegetés leküzdésével járó erőfeszítéseket.

Úgy vélem, hogy a párizsi konferencia arra is nagyon fontos és jó alkalom volt, hogy felülvizsgáljuk a stratégiánkat és még világosabban összpontosítsunk a lényegre. A Bizottság 2002 és 2007 között 1,2 milliárd eurót szánt erre a célra. Főként a következő területeken dolgoztunk: az első jobb biztonsági helyzet kialakítása Afganisztánban a rendőrök fizetésének finanszírozása révén, szorosan összekapcsolva ezt az afganisztáni rendfenntartó erők támogatásával és reformjával; a második az alternatív megélhetési lehetőség biztosítása az ópiummák-termesztőknek és így segítségnyújtás a kábítószer-termelés felszámolásában; a harmadik az afgánok életének javítása – itt főként az egészségügyi ellátásra összpontosítottunk, ahol már az elmúlt években is tagadhatatlan sikereket értünk el; és hozzátenném azt is, hogy az infrastruktúra és a regionális integráció fejlesztéséhez is hozzájárultunk tranzitkapcsolatok, mint a Dzsalalabadot Kabullal összekötő főút kiépítése által.

A párizsi konferencia azonban határozott politikai üzenetet is közvetített a már régóta esedékes változásokról. E változások elengedhetetlenek, ha meg akarjuk valósítani az Afganisztánnal való együttműködési megállapodásból fakadó kölcsönös kötelezettségeket és a nemzetközi erőfeszítéseket – valamennyi erőfeszítésünket – ténylegesen sikeressé akarjuk tenni. Mindannyian tudjuk, hogy emiatt több és jobb koordinációra van szükség valamennyi érintett szereplő között. Én is elismeréssel nyilatkozom Kai Eidéről, akit sok éve ismerek és aki kiváló ember. Központi szerepet játszik majd, és biztosíthatom Önöket, hogy nagyon szorosan fogunk vele együttműködni.

De természetesen látjuk azt is, hogy afgán partnereink részéről is szükség van valódi kötelezettségvállalásra. Valóban több részt kell vállalniuk államépítő folyamatukban, és ennek természetes velejárója a saját felelősség és egy jövőbeli stabil állam elgondolása. Közeledünk a 2009-es és 2010-es választásokhoz, a kormány számára kétségtelenül kulcsfontosságú, hogy visszanyerje legitimitását, melyet tönkretett a korrupció és a gyenge kormányzás, főként a tartományokban, és ezért különböző módokat vizsgálunk meg arra, hogy hogyan lehet a legjobban támogatni a választási folyamatot.

Afganisztán válaszúton van. A demokratikus államépítés korai eredményei – nevezetesen az emberi jogok, a szólásszabadság és a média szabadsága – közül sokra nagy nyomás nehezedik. Ilyen körülmények között nehezen tud kibontakozni egy civil társadalom. Ezzel összefüggésben felbecsülhetetlen értékű az Önök kötelezettségvállalása itt a Parlamentben – és még egyszer köszönetet mondok az előadónak – és együttműködésük az afgán parlamenttel, a Wolesi Jorgával. Úgy vélem, hozzá tudnak járulni a demokratikus folyamat elősegítéséhez.

Európai Unióként – és ezzel szeretném befejezni – felelősek vagyunk támogatni Afganisztánt, nemcsak az afgán emberek és az egész régió stabilitása érdekében, hanem Európa érdekében is. Ezt is világosan el kell mondanunk az adófizető polgárainknak.

  Carlo Fatuzzo, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, tudtam, hogy két percet kaptam, de nem kívánok hosszasan beszélni. Szeretném megköszönni Brie úr elkötelezettségét és lelkesedését, mellyel ezen a jelentésen dolgozott, és szeretném arra kérni, hogy ne vonja vissza a nevét, mivel nagyon jó munkát végzett, akárcsak a többi árnyékelőadó és jómagam. Hogy mit mondjunk? Hogy mit tegyünk egy Afganisztán számára ily döntő fontosságú pillanatban? A tegnap történtek tanúsítják, hogy Európa és mások kötelezettségvállalása Afganisztánban felettébb fontos.

Amit e jelentésben követelünk, az elsősorban erőteljesebb kötelezettségvállalás a katonai jelenlét tekintetében, mivel enélkül semmire sem jutunk, másodsorban pedig azon kötelezettségvállalás fokozása, mely a demokratikus intézmények fejlesztésére irányul az új Afgán Köztársaságban, amely az elmúlt 30 vagy még több év alatt a teljes törvénynélküliség állapotába süllyedt és ami a legrosszabb, a nemzetközi terrorizmus középpontjában áll.

Amikor figyelmünket elkezdtük a szeptember 11. utáni nemzetközi terrorizmus jelenségére fordítani, elmentünk Afganisztánba, majd Irakba, és arra a következtetésre jutottunk, hogy viperafészekbe léptünk. Jelenleg a terroristák utolsó végvára – mint Hitler berlini bunkere – Afganisztán. Megpróbálnak átrendeződni, bosszút állni Afganisztánon az Irakban a múltban és jelenleg elszenvedett vereség miatt.

Mi az Európai Parlamentben ennek megfelelő üzenetet küldhetünk, ha a lehető legtöbben e jelentés mellett szavazunk.

  Ana Maria Gomes, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) Gratulálok az előadónak, André Brie-nek a súlyos afganisztáni problémák alapos elemzéséhez és főként ahhoz, hogy úgy igyekezett megszövegezni a jelentést, hogy valamennyi politikai képviselőcsoport megszavazhassa a kompromisszumos módosításokat.

Sajnálatos módon a bizottsági szavazás során a kompromisszumos módosításokban foglalt két fontos elgondolás áldozatul esett a képviselők politikai előítéleteinek, akik úgy döntöttek, hogy inkább figyelmen kívül hagyják a problémákat, melyekkel a nemzetközi közösségnek Afganisztánban kell szembenéznie és melyeket rémisztően illusztrál a kabuli indiai nagykövetséget érő tegnapi öngyilkos támadás. Ennek következtében nem kapott hangsúlyt az, hogy a nemzetközi közösségnek újra kell értékelnie civil és katonai stratégiáját, és ugyanez történt azzal a résszel is, amely az emberek egyre növekvő elégedetlenségét hangsúlyozta a kormányzati intézmények közt egyre terjedő korrupció kapcsán.

Ennek kapcsán arra kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a PSE képviselőcsoport által javasolt módosításokat, hogy a jelentés újra visszanyerje az egyensúlyát. Hogy lehet, hogy e Ház Afganisztánról szóló jelentése nem tesz említést arról a szerepről, melyet Pakisztán és annak katonai rezsimje játszik, amely oly sok éve kormányozza rosszul az országot? Hogy lehet, hogy mi, az Európai Parlament képviselői figyelmen kívül hagyjuk szövetségesünk, az Egyesült Államok titkos börtöneit Kabulban és nemcsak ezt? Miért utasítják el egyes képviselők az afgán igazságügyi rendszert érő jogos kritikát? A PSE képviselőcsoport álláspontja világos: lehet támogatni a nemzetközi csapatok nagyobb jelenlétét Afganisztánban úgy, hogy közben igenis szükségesnek tartjuk az ISAF (Nemzetközi Biztonsági Támogató Erők) katonai stratégiájának újraértékelését. Lehet úgy támogatni az Európa és az Egyesült Államok közötti szoros együttműködést, hogy közben nem hunyunk szemet a Bush-kormányzat által a terrorizmus elleni harc nevében elkövetett bűncselekmények felett.

Végezetül lehet úgy támogatni az afgán intézményeket, hogy közben felhívjuk a figyelmet komoly hiányosságaikra. Európa csak akkor lesz képes stratégiai szerepet játszani Afganisztánban, amikor nem fél többé attól, hogy megmutassa saját elképzeléseit az ország jövőjéről. Miért ne kezdjük ezt el itt és most ezzel a jelentéssel?

  Samuli Pohjamo, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr, én is szeretnék gratulálni Brie úrnak a jó jelentéséhez. Alaposan és különböző szempontokból tárgyalta ezt a nehéz témát.

Az Afganisztán előtt álló elsődleges kihívás a biztonság helyreállítása és egy működő állam kialakítása. Ez nehéz feladat, mivel Afganisztánban a biztonsági helyzet inkább romlott, mint javult. A biztonsági helyzet javítása nélkülözhetetlen követelmény mindenféle fejlődéshez, azonban a katonai megoldás egyedül nem oldja meg az ország összetett problémáit, amint az előadó is megállapította.

Az egész társadalom újjáépítése, a jogállamiság megvalósítása, a demokrácia és az emberi jogok javítása, az egyenlőség előmozdítása és működőképes kormány, oktatási intézmények és egészségügy kiépítése az egész ország számára hatalmas feladat. Afganisztánnak a vidéki területek átfogó fejlesztéséhez és az ópiumtermesztőknek kínált alternatívák kidolgozásához is szüksége van egy programra.

Mindez szintén azt igényli, hogy az Európai Unió járuljon hozzá nagyobb mértékben Afganisztán támogatásához és újjáépítéséhez. Az Uniónak törekednie kell arra is, hogy a nemzetközi közösség tevékenységeit koordináció révén hatásosabbá tegye.

Szeretném még kihangsúlyozni, hogy az Afganisztánban alakuló civil társadalom mennyire fontos a jogállamiság és a demokrácia megerősödéséhez és az erőszak kultúrájának legyőzéséhez. Ebben a munkában rendkívül lényeges a független, pluralista kommunikációs eszközök fejlődése és cselekvési szabadsága. E téren még mindig sok teendője van Afganisztánnak.

  Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, Afganisztán történelmének elmúlt 30 évét szovjet megszállás, polgárháború, majd a tálibok uralma jellemezte. Emiatt sikerként kell kezelni a Tartós Szabadság Műveletet, melyet az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Lengyelország, Csehország, Franciaország és Románia indított el a jelenlegi ISAF misszióval együtt, amely az Európai Unió szinte minden tagállamából származó erőkből állít össze egy katonai koalíciót. Az oktatási rendszer jobban működik, az egészségügyi rendszer jobban működik és Hamid Karzai kormánya nagyon nehéz körülmények között ellenőrzése alatt tartja az ország jelentős részét. A terrorizmus újjáéledése 2007-ben csak egy dolgot jelenthet számunkra: Afganisztánnak az Európai Uniótól és a NATO-tól több pénzügyi, politikai és katonai támogatásra van szüksége. A baloldal által javasolt módosításokban látszó eltérő megközelítés az önzés, a képmutatás és a rövidlátás megnyilvánulása lenne.

  Angelika Beer, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, paradox helyzetben vagyunk. A képviselőcsoportom azt javasolja, hogy mindenki olvassa el Brie úr eredeti jelentését, hogy megértsék az Afganisztánban előttünk álló kihívások jellegét. Az történt ugyanis, hogy a Külügyi Bizottság többsége egyszerűen módosította és törölte azokat az intézkedéseket, melyekre oly sürgős szükség van. Egyszerűen nem mondhatjuk azt, hogy több csapatot, minden folytatódjon úgy, ahogy eddig, minden rendben van. Semmi sincs rendben! A tegnapi támadás ezt megmutatta. Felül kell vizsgálnunk a katonai stratégiát, össze kell hangolnunk az összes különböző kezdeményezést. Ezt akartuk együtt elérni.

A képviselőcsoportom a szocialista képviselőcsoporttal közösen nyújtott be módosítási javaslatokat, hogy most küzdjünk e fontos cél eléréséért, Brie úr. Az Ön által az elmúlt évek során végzett munka iránti tisztelettel mondom: arról vitatkozunk, hogy mi a helyes álláspont, melyet fel kell vállalnunk, és gyáva dolog Öntől, hogy – csak azért, mert a képviselőcsoportja hátba szúrta és egy enyhén eltérő állásfoglalás miatt, amely szintén azt mondja, hogy szükség van csapatokra, de megfelelően kell eljárni – behúzza fülét-farkát és azt mondja, hogy visszavonja a nevét. Ez nem segít az afgán embereken, sem az Európai Parlamentnek egy koherens Afganisztán-stratégia kidolgozásában.

Szeretnék mindenkit arra kérni, hogy szavazza meg a módosításokat, és akkor teljesítjük a kötelességünket: a kötelességünket azok iránt, akiket odaküldünk, a rendőrök és katonák iránt, valamint azok iránt, akiknek segíteni akarunk, vagyis az afgán nép iránt.

  Vittorio Agnoletto, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Rendkívül hálás vagyok André Brie-nek az általa elvégzett munkáért és teljes mértékben támogatom elhatározását, hogy aláírását visszavonja. Az állásfoglalást megváltoztatták és most egy olyan országról szól, amelyben nagyon magas volt a választások részvételi aránya, de közben elfeledkezik arról, hogy a lakosság a fegyveres csoportok folyamatos fenyegetésének árnyékában szavazott.

Az állásfoglalás nem említi a Karzai-kormányban lévő hadurakat, nem ítéli el határozottan a Tartós Szabadság Műveletet, amely az egész országban szedi civil áldozatait. Támogatja a NATO lépéseit, és figyelmen kívül hagyja azt, hogy Afganisztánban jelenleg éppen főként a NATO ottani jelenléte miatt nincs biztonság. Továbbá az ópiumtermelés folyamatos növekedése láttán nem tesz említést olyan kísérleti projektek esetleges beindításáról, melyek az ópiumot morfium előállítására használnák, bár az Európai Parlament már elfogadott erre vonatkozóan egy konkrét állásfoglalást.

Az állásfoglalásnak azonban kétségtelenül pozitív vonása, hogy foglalkozik Malala Dzsoja és más aktivisták sorsával, ez önmagában azonban nem elég ahhoz, hogy a küldöttségünk ne szavazzon a jelentés ellen.

  Bastiaan Belder, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Az Európai Unió tagállamai és egyéb, távolabbi országok polgárai az afganisztáni békefolyamatért és újjáépítésért életüket kockáztatják. Mindannyian megérdemlik a legnagyobb tiszteletet és a Parlament teljes támogatását, nem kevésbé az imáinkat, hogy Isten óvja meg őket, mivel küldetésük továbbra is rendkívül veszélyes. A tegnap reggeli kabuli gyilkos támadás újabb bizonyítékot nyújt erre.

Szeretném arra kérni a Tanácsot és a Bizottságot, hogy foglalkozzanak az összetett afganisztáni helyzet két konkrét problémájával. Afganisztán stabilizációja csak hajszálnyival lesz több, mint a Nyugat egy óhaja, ha nincs hatásos stratégia a tálibok észak-pakisztáni térnyerése ellen. A NATO-erők keze emiatt gyakorlatilag meg van kötve.

A második probléma Afganisztánban a mezőgazdaság korszerűsítésének sürgős szükségessége. E téren a legnagyobb akadály az ország jelentős részein uralkodó tartós bizonytalanság. Az ENSZ statisztikái olyan világossá teszik ezt, mint a nap: minél nagyobb a bizonytalanság a régióban, annál nagyobb mértékben virágzanak a mákmezők. Tisztelt Tanács és Bizottság, kívánom, hogy minden lehetséges bölcsesség és kitartás birtokában vegyenek részt Afganisztán stabilizációjában.

  Koenraad Dillen (NI). – (NL) Mind egyetértünk abban, hogy a világ negyedik legkevésbé fejlett országának helyzete továbbra is tragikus, annak ellenére, hogy az ország újjáépítésének kezdete óta számos bátorító jelet láthattunk. A problémák persze nemcsak katonai és stratégiai jellegűek, de a tálibok feletti teljes győzelem természetesen elengedhetetlen feltétel egy olyan életképes állam kiépítéséhez, amely független igazságügyi rendszerrel és kritikus médiával rendelkezik. Ami ezt az utolsó pontot illeti, helyeslem, hogy a jelentés rámutat arra, hogy az afgán alkotmány még mindig nem biztosítja a vallásszabadságot, mivel továbbra is bűncselekménynek számít, ha valaki elhagyja az iszlám vallást. A Nyugat által támogatott rezsimnek ezért további erőfeszítéseket kell tennie.

Amit hiányolok a jelentésből, az annak kimondása, hogy a tálibok feletti győzelemhez szükség van egy Pakisztánra vonatkozó stratégiára is, hiszen Pakisztán továbbra is biztos menedék a terroristák számára: mindenki tudja, hogy logisztikai támogatást nyújt e terroristáknak, amint az tegnap ismét nyilvánvalóvá vált a kabuli indiai nagykövetség elleni támadásban. Ennélfogva az Afganisztán-stratégiának az egész régióra vonatkozó stratégiának kell lennie, máskülönben kudarcra van ítélve.

  Nickolay Mladenov (PPE-DE). - Elnök úr, hadd kezdjem azzal, hogy én is elítélem az indiai nagykövetség elleni támadást és részvétemet fejezem ki főként Mehta dandártábornoknak és Rao úrnak és családjaiknak az indiai nagykövetségről. Remélem, hogy ez a támadás nem fogja elrettenteni az Afganisztán újjáépítésében fontos szövetséges Indiát a további segítségnyújtástól.

Nagyobb tragédia is van Afganisztánban, mint az épületek pusztulása, és ez az emberi élet és az emberek elpusztítása, amely 35 éve folyik. Az újjáépítéshez és az életek újra felépítéséhez egy ily megviselt országban nagyobb erőfeszítésre és több időre lesz szükség, mint gondoljuk.

Afganisztánnak elsősorban nagyobb, nem pedig kevesebb biztonságra van szüksége. Örülök, hogy a jelentés egy – Afganisztánban is meglévő – konszenzust tükröz arról, hogy politikai megoldás csak akkor lehetséges, ha továbbra is katonai nyomás alatt tartjuk a tálibokat és a felkelőket. Fenn kell tartanunk ezt a nyomást, ha politikai megoldást keresünk a helyzetre. Támogatnunk kell az afgán kormány stratégiáját, mely szerint tárgyalni csak olyan tálibokkal lehet, akik elfogadják az alkotmányt és leteszik a fegyvert. Ők újra helyet kaphatnak a politikai folyamatban.

Támogatnunk kell Hamid Karzait és az afgán kormányt abban, hogy újra átvegyék az ellenőrzést országuk és annak szakpolitikai kezdeményezései fölött. Ezért nagy örömmel hallottam, amit Ferrero-Waldner biztos asszony mondott a jövő évi választásokról. Afganisztánnak erős kormányra van szüksége, elkötelezett kormányra, amely előre néz és nem hátra a múltba.

Végezetül hadd mondjam el még egyszer, hogy úgy vélem, a Bizottság kiváló munkát végez az afganisztáni segélyprogramjaink megszervezése terén. Ki kell emelnem Kretschmer nagykövet úr és természetesen a különleges képviselő, Vendrell úr kiváló munkáját az Európai Unió képviseletében. Ma határozott üzenetet kell küldenünk az Afganisztánban lévő embereinknek, katonáinknak és rendfenntartóinknak és a Tanácsnak, hogy folytassák megkezdett munkájukat.

  Libor Rouček (PSE). - (CS) Hölgyeim és uraim, ahhoz, hogy sikeresen megoldjuk az Afganisztánt sújtó biztonsági, politikai, gazdasági és társadalmi problémákat, pusztán a katonai megoldásnál többre van szükség. A felkelőkre nehezedő katonai nyomásnak erőteljes politikai folyamattal kell párosulnia, valamint egy párbeszéddel a lakosság azon részeivel, melyek elismerik az alkotmányt és hajlandóak letenni a fegyvert. Az a véleményem, hogy az Európai Uniónak nagyobb mértékben kell támogatnia Afganisztánt, hogy kiépítse saját államát, amely erősebb demokratikus intézményekkel rendelkezik, melyek képesek biztosítani a területi sértetlenséget, az állam egységét, valamint a gazdasági és társadalmi fejlődést. Jelenleg főként az ország déli része igényel sürgős segítséget. A közigazgatási intézmények megerősítését és az ország irányítási feladatainak az afgán hatóságok általi fokozatos átvételét azonban az emberi jogok tényleges és mindenkire kiterjedő védelmének kell kísérnie a jogállamiság keretei között. Tartós és fenntartható siker nem érhető el e védelem nélkül.

  Gerard Batten (IND/DEM). - Elnök úr, mindannyian emlékszünk, mi volt az elsődleges oka Afganisztán megszállásának: az Egyesült Államokat érő szeptember 11-i terrortámadás, melyet a háttérből az Al-Kaida irányított afganisztáni bázisairól, a tálibok védelmét élvezve. Az Egyesült Államok – szövetségeseivel, főként az Egyesült Királysággal együtt – sikeres támadást indított, hogy az Al-Kaidát kikényszerítse menedékéből. A Nyugat komoly katonai erői úgy léptek fel a terrorizmus ellen, ahogy kellett.

E jelentés azt állítja, hogy a NATO jelenléte létfontosságú az ország jövőjének biztosításához. Való igaz, hogy csak a szabad és demokratikus világ NATO-ban egyesülő együttes hadereje védheti meg demokratikus szabadságunkat a támadástól, de nagyon kétlem, hogy valóban van esély rá, hogy beoltsunk demokráciával egy olyan országot, amelyben még soha nem volt demokrácia, főleg ahol az egyeduralkodó vallási ideológia ellenszenvet érez a Nyugat liberális demokráciáról alkotott véleményével szemben.

  Slavi Binev (NI). - (BG) Képviselőtársak, Afganisztán immár hét éve katonai beavatkozás helyszíne. 2008 júniusában az Európai Unió több mint 23.000 fős katonai állományt támogat. A nemzetközi közösség jelentős gazdasági segélyben részesíti Afganisztánt, és állandó erőfeszítések irányulnak az ország infrastruktúrájának helyreállítására. Ezen erőfeszítések eredményeképpen a kormány mindössze Afganisztán területének egyharmada felett gyakorol ellenőrzést.

Ezen eredmények láttán nem értem a vágyat, hogy növeljük az Európai Unió által Afganisztánnak nyújtott pénzügyi támogatást. Miért kellene az európai adófizetők pénzét kevés bizonyított eredményt hozó kezdeményezésekre költeni? A törvény elsőségének biztosítására és az igazságügyi rendszer javítására vágynak, de képes lesz a jelenlegi kormány fenntartani ezeket, figyelembe véve, hogy saját hatalmának elsőségét sem képes biztosítani az országban? Mi segítünk helyreállítani Afganisztán rendfenntartó erejét, de miért olyan tisztviselőket kapunk eredményül, akik nem tartják tiszteletben az emberi jogokat és visszaélnek hivatali pozíciójukkal?

Nyilvánvaló, hogy ha azt szeretnénk, hogy Afganisztán egy nap megszűnjön feszültségforrás lenni és elfoglalja a nemzetközi közösségen belül az őt megillető helyet, akkor nekünk az európai intézményekben komolyan át kell gondolnunk jelenlegi szakpolitikáinkat és az alkalmazott stratégiákat.

  Robert Evans (PSE). - Elnök úr, szeretnék visszautalni az állásfoglalás 16. pontjára, melyben azt mondjuk, hogy „Afganisztán biztonsági problémái összetettebbek egy puszta terrorizmus elleni háborúnál és ezért a katonai megoldásnál többet igényelnek”. Úgy gondolom, ez volt képviselőtársaim, Rouček úr és Pohjamo úr korábban elhangzott mondandójának lényege. Sok történelmi példát ismerünk, melyek azt mutatják, hogy a katonai erő sok körülmény között képes véget vetni a konfliktusoknak és egy mintegy békés megoldást kínálni, de e történelmi tanulságokból tudjuk azt is, hogy maradandó megoldást csak demokratikus intézmények nyújthatnak az adott országok népének támogatásával.

E területen előrelépéseket érünk el Afganisztánban, és Ferrero-Waldner biztos asszonynak igaza van, amikor azt mondja, hogy az afgán kormánynak most egyértelműen tiszteletben kell tartania az emberi jogokat és a szólásszabadságot, ha a helyreállítás a cél. Az utolsó választásokon Afganisztánban láttam nőket szavazni, ami jelentős előrelépés. Ezekre kell építenünk, és Pakisztánnal is együtt kell dolgoznunk, hogy helyreállíthassuk a térség békéjét.

  Emilio Menéndez del Valle (PSE). - (ES) Elnök úr, júniusban több nemzetközi katona halt meg Afganisztánban, mint Irakban. Szintén júniusban a tálibok láthatósága és hatalma egyre nyilvánvalóbbá vált Pesavarban, amely a konfliktus szempontjából döntő fontosságú pakisztáni város.

Pakisztánban azt állították, hogy a fegyveres erők titkos békemegállapodásokat kötöttek az afgán és pakisztáni talibán vezetéssel, és úgy tűnik, hogy a pakisztáni hadsereg figyelmét jobban leköti az indiai határ, mint az afgán. Továbbá, amint számos felszólaló említette, tegnap negyven ember vesztette életét a kabuli indiai nagykövetség kapujában.

A kérdésem tehát a következő: nem érkezett el az idő, hogy fontolóra vegyünk egy másik fajta stratégiát?

ELNÖKÖL: MORGANTINI ASSZONY
alelnök

  Vural Öger (PSE). – (DE) Elnök asszony, a külföldi katonák számára június volt a legvéresebb hónap a talibán rendszer 2001-es vége óta. Több mint 48 koalíciós csapat tagjai vesztették életüket, többen, mint Irakban, ugyanabban az időszakban. Az év kezdete óta az erőszak Afganisztánban több mint 2.200 ember életét követelte. Afganisztánban nem egy elszigetelt konfliktus folyik, hanem egy regionális háború, amely még tovább is fejlődhet. A helyzet most súlyosabb, mint 2001-ben.

E riasztó helyzet láttán Európának továbbra is abszolút prioritásként kell kezelnie Afganisztánt. Az európai csapatok jelenléte és az Unió polgári műveletei az országban döntő fontosságúak. A hosszú bizottsági tárgyalások után támogatom az állásfoglalási indítványunk végső változatát, amely sok kulcselemet tartalmaz, például az afgán biztonsági erők módszeres képzését, a civil társadalom újjáépítésének adott nagyobb hangsúlyt és a nemzetközi szervek közötti jobb koordinációt.

  Anna Ibrisagic (PPE-DE). - (SV) Elnök asszony, miután végighallgattam a mai vitát és elolvastam az összes módosítást, az az érzésem támadt, hogy egyesek úgy gondolják, hogy csak a párbeszéd jó és hasznos és mindenféle katonai jelenlét rossz és ellentétes eredményre vezet. Nem tudom, hogy az itteni képviselők közül hányan háborús menekültek, de én az vagyok. Tudom, hogy civil együttműködésre és katonai jelenlétre egyaránt szükség van. Háborús tapasztalatom azt mutatja, hogy azoknak, akik a legjobban felkészültek a párbeszédre, nincs hatalmuk, míg az erőszakot alkalmazók, az illegális kereskedők és a hadurak, akik igenis rendelkeznek hatalommal, ritkán hajlandóak bármiféle párbeszédre. Ezért a katonai és civil módszerek kombinációjára van szükség, ha komolyan meg akarjuk szakítani az erőszak és a szegénység ördögi körét Afganisztánban.

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). - (SK) A terrorcselekmények és erőszakos felkelés erőteljes fokozódásának lehetünk tanúi Afganisztánban. A nemzetközi közösség nem tolerálhatja a kábítószer-kereskedelemből finanszírozott terrorszervezeteket és nem engedhet nekik.

E terrorszervezetek fő célja az, hogy viszályt szítsanak a NATO szövetségesek között és így azt a benyomást keltsék, hogy lehetetlen Afganisztánban békét teremteni. Ily módon veszélyeztetik nemcsak a régió, hanem az egész világ biztonságát. Az Unió Afganisztánnal kapcsolatos biztonságpolitikáját ezért dinamikusabbá és rugalmasabbá kell tenni, és be kell építeni olyan konkrét rövid és hosszú távú intézkedéseket, melyek célja az afgán társadalom, az intézmények és a jogállamiság helyreállítása, valamint Karzai elnök támogatása. Az Európai Közösségnek továbbra is támogatnia kell azokat az intézkedéseket, melyek már hozzájárultak az ország előrehaladásához, főként azokat, melyek a lakosság alapvető szükségleteinek kielégítését segítik és hozzáférhetővé teszik az egészségügyi ellátást.

  Dragoş Florin David (PPE-DE). - (RO) Továbbra is Afganisztán marad a legnagyobb kihívás a nemzetközi közösség számára az ottani terrortevékenység, a kábítószer-termelés fokozódása és az erőszakos cselekmények számának emelkedése miatt.

Ezzel kapcsolatban arra kérem a Bizottságot és a Tanácsot, valamint a nemzetközi szervezeteket, hogy három fő intézkedést vegyenek figyelembe a rövid távú cselekvési terv prioritásaként: felderíteni és lezárni az afganisztáni kábítószer-elosztási csatornákat, a régió országait nagyobb mértékben bevonni a nemzetközi stratégiák végrehajtásába, figyelembe véve a kulturális és vallási közelséget, valamint nagyobb pénzügyi támogatás és részvétel az újjáépítés és a humanitárius és közigazgatási élelmiszersegélyt illetően.

Véleményem szerint az Afganisztánnal folytatott politikai, kulturális és vallási párbeszéd fokozása járható út a régió stabilitási céljainak megvalósítására.

Gratulálok André Brie-nek az általa elkészített jelentéshez.

  Geoffrey Van Orden (PPE-DE). - Elnök asszony, nemrég tértem vissza Helmandból és Kandaharból. Egyetértek, hogy nem lesz előrelépés stabilitás nélkül; a stabilitás pedig felelősségteljes kormányzást jelent, csapatokat jelent és rendfenntartó erőket jelent.

Úgy gondolom, hogy néhány európai szövetségesünk csupán szép szavakkal nyújt segítséget Afganisztánban. Több harcoló erőre van ott szükség a részünkről, nagyobb rugalmasság kell, és nagyobb támogatást kell nyújtanunk az afganisztáni ISAF missziónak. Ami a rendfenntartó missziót illeti, az Unió jó munkát végez, de az Egyesült Államok erőfeszítéseihez képest semmit sem csinál. A rendfenntartó erők képzése terén megfelelő koordinációra van szükség az európai és az amerikai tevékenységek között.

Végezetül szeretném elítélni Brie úr megjegyzéseit, melyek akkor hangzottak el, amikor a tálibokat és az amerikaiakat egy kalap alá vette: ezt botrányosnak tartom. A tálibok saját népüket gyilkolják, a szövetségesek pedig a helyi lakosságot támogatják.

  Vytautas Landsbergis (PPE-DE). - Elnök úr, az állásfoglalási indítvány 11. bekezdése az állítja, hogy az Európai Parlament támogatja a NATO erők törekvéseit az afganisztáni biztonsági helyzet javítására és a helyi és nemzetközi terrorizmus megállítására, valamint ezen erők jelenlétét feltétlenül szükségesnek tartja az ország jövőjének biztosításához.

Az előadó által benyújtott 9. módosítás ezen álláspont ellen szól és azt javasolja, hogy a fent említett bekezdés kerüljön törlésre. Sokkal jobb lenne, ha ehelyett az előadó világosan kimondaná, hogy a Parlament támogatja a helyi és nemzetközi terrorizmust és a NATO erők jelenlétét akadálynak tartja az ország talibán jövőjének biztosítása szempontjából. Egy ilyen 9. módosítás meglehetősen afgán- és NATO-ellenes játék lenne.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök asszony, az egyik legfontosabb kihívás, amely ma az Unió előtt áll, az egy hatásos mechanizmus kialakítása az afganisztáni résztvevők közötti projektkoordinációra és információcserére. Egy ilyen mechanizmus létfontosságú ahhoz, hogy az Afganisztánban működő szervek projektjei kölcsönösen kiegészítsék egymást. A nemzetközi és helyi terrorizmust meg kell állítani az országon belüli biztonság javítása és ezáltal az ország további fejlődése érdekében. Ennélfogva együtt kell cselekednünk az afgán társadalom és a megbékélési projektek támogatása céljából. Továbbá arra kell törekednünk, hogy az afganisztáni helyzetet a helyi intézmények megerősítése és a lakosság alapvető életkövetelményeinek kielégítése révén stabilizáljuk. Az ország demokratikus újjáépítéséhez vezető úton fontos lépés elérni a média függetlenségét és szabadságát. Ezt támogatni kell.

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök asszony, Brie úr, biztos asszony, kedves barátom, Benita, hölgyeim és uraim! Még egyszer szeretném kifejezni támogatásomat Brie úr jelentése iránt és elégedettségemet annak láttán, hogy ilyen széles körű konszenzus született arról, hogy Afganisztánnak tágabb értelemben nagyobb biztonságra és több kormányzásra van szüksége egy ilyen különösen nehéz időszakban, amint arra Önök is mind rámutattak.

A vitánk rávilágított, hogy nagyon összetett helyzettel van dolgunk, amely pusztán katonai megoldásnál többet kíván, hogy rendkívül nehéz helyzettel kell szembesülnünk, hogy a nemzetközi közösségnek hosszú távú kötelezettséget kell vállalnia, amely – amint elhangzott – szükséges és kritikus az Európai Uniónak is, hogy sok időbe telik majd az emberekben reményt ébreszteni, és hogy amikor konkrétan kormányzásra kerül a sor, a közelgő választások előkészítésére kell összpontosítanunk, ahogy arra rávilágított a Bizottság is. A maga részéről a Tanács természetesen továbbra is nagyon gondosan követi a választási előkészületeket.

Ami a kormányzáshoz kapcsolódó kérdéseket illeti, a jogállamiság és a hagyományainkhoz kapcsolódó valamennyi dolog tiszteletben tartása nem megosztó tényező, és ezt az afgán hatóságoknak is el kell mondanunk.

Ami az ottani biztonsági szabályokat és jelenlétet illeti, szeretném kiemelni, hogy az uniós állomány teszi ki az IFAS több mint 50%-át és hogy a Tanács négy prioritási területre összpontosít majd a következő hónapok során. Az első prioritás az EUPOL állományának jelentős növelése, amelyről a május 26-i tanácsi ülésen született döntés. Egyértelmű, hogy a rendfenntartó erők eredményességéhez kapcsolódó valamennyi kérdés fontos, és a Parlament jogosan aggódik emiatt.

Másodszor, a Tanács törekedni fog rá, hogy ellenőrizze az Afganisztán támogatásáról szóló nemzetközi konferencia határozatainak végrehajtását: pénzügyi hozzájárulása ismeretében az Európai Uniónak kulcsszerepet kell játszania e tekintetben.

Harmadszor pedig az Európai Uniónak hangsúlyoznia kell, hogy javítani kell az Afganisztán és Pakisztán közötti kapcsolatokat – amint azt Önök közül is többen említették –, és mindkét országot ösztönözni kell, hogy aktívan együtt dolgozzanak, hogy megerősítsék az együttműködésüket, különösképp a terrorizmus által támasztott közös kihívás elleni küzdelem és a kábítószer-kereskedelemhez kapcsolódó valamennyi kérdés terén.

Végezetül a Tanácsnak és a Bizottságnak fontos, hogy az Európai Parlament teljes támogatását élvezze ebben az ügyben, amely kritikus a nemzetközi közösség és – amint Önök közül többen is kiemelték – Európa jövője szempontjából.

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, megpróbálok rövid lenni. Csak három észrevételem van. Az első Pakisztánra vonatkozik. Teljesen világos, hogy nagyon fontos a határ menti területen is dolgozni, és véleményem szerint az is, hogy kihasználjuk az alkalmat, amely Pakisztánban a kormány újraalakulását követően adódik.

Ugyanakkor már látjuk a növekvő feszültséget, és természetesen reméljük, hogy ez nem sodorja veszélybe a valamelyest jobb kétoldalú, helyi szintű cserefolyamatokat.

Ennélfogva a határ menti területeken is dolgozunk, és látjuk, hogy a regionális együttműködés – beleértve a határigazgatást és a regionális kereskedelmi lehetőségeket – fontos, és támogatjuk a G8 párbeszédre irányuló kezdeményezését, amely Németországgal indult el Afganisztánról és Pakisztánról. Ez az első észrevételem.

A második észrevételem az igazságügyi rendszerre vonatkozik. Azt gondoljuk, hogy a felelősségteljes kormányzás természetesen fontos és elválaszthatatlan a rendfenntartástól és az igazságszolgáltatástól. Ha büntetlenség van, a rendfenntartó erők azt tehetnek, amit akarnak. Jó igazságügyi rendszerre van szükség. Ezért a rendfenntartó erők munkájával is foglalkozó Tanáccsal együtt mi, a Bizottság nagy erőkkel dolgoztunk az igazságügyi rendszeren és így jelentősen hozzájárultunk Afganisztán nemzeti igazságügyi stratégiájának és programjának kialakításához, amely programnak fenntarthatónak, vagyis hosszú távúnak kell lennie.

Létezik az Afganisztáni Újjáépítési Közös Alap (ARTF), mely az igazságügyi rendszerrel foglalkozik, és az afganisztáni kétoldalú programból mi is hozzá fogunk járulni ehhez. Már a római konferencián beszéltünk a folyamatról és ezen ígéretről, de természetesen még sok reformra van szükség.

Harmadik és utolsó észrevételem a vidékfejlesztéshez kapcsolódik. A párizsi konferencia egyértelműen megmutatta, hogy a vidékfejlesztésre nagyon erősen kell összpontosítanunk. El kell mondanom, hogy a kezdetektől fogva mi is ezt tekintettük az egyik legfontosabb ágazatnak és ennek megfelelően foglalkoztunk vele. Tovább foglalkozunk az ópiummák-termesztés kérdésével és gazdasági alternatívákat kínálunk helyette.

Mi is fejlesztjük a vidéki infrastruktúrákat a vízgyűjtő területek kezelése és öntözés által, valamint javítjuk a helyi takarmányokat és állattenyésztést. Én személyesen azt gondolom, hogy rendkívül érdekes fontolóra venni egy regionális megközelítést, amely – például északon – Tádzsikisztánnal folytatott együttműködést foglalna magában a villamosenergia-ellátást és a földek öntözéséhez szükséges víz biztosítását szolgáló vízenergia termelése terén, ami természetesen jobb élelmiszer-előállítási lehetőségeket nyújtana az afgán lakosságnak, ami eltávolíthatná őket a kábítószerektől.

Mi valóban már nagyon várjuk a Parlamenttel való folytatódó szoros és gyümölcsöző együttműködést, mivel a nehéz és hosszú munka miatt vagyunk ott jelen, és remélem, hogy támogatni fogják a vonatkozó szakpolitikát – a stratégiát, de a végrehajtást is. Tudjuk, hogy az adófizetők pénzéről van szó, de úgy gondolom, hogy ott kell lennünk és Önökkel együtt kell dolgoznunk Afganisztán stabilitásáért.

  André Brie, előadó. – (DE) Elnök asszony, hadd tegyek három további észrevételt. Először szeretném elmondani Beer asszonynak, hogy nem félek a saját képviselőcsoportomtól és készen állnék a vitára. A jelentésem kapcsán javasolt egyik legborzasztóbb módosítást az én képviselőcsoportomtól származik: azt állította, hogy nem történtek pozitív változások Afganisztánban. E kijelentés arroganciája feldühít. Úgy vélem, hogy mindannyiunknak valósághű és megfontolt álláspontot kell képviselnünk Afganisztánnal szemben. Az ország társadalma nemcsak gazdag, hanem ellentmondásokkal teli és sokrétű, az előttünk álló problémák pedig még inkább.

Másodszor, sok kollégám és képviselőtársam mondta nekem, hogy vállalnunk kell Afganisztán iránti felelősségünket a terrorizmus, az ópiumtermelés, a korrupció és egyéb kérdések terén. Sok baloldali képviselőtársam talán azt mondaná, hogy ez a megszállásra is vonatkozik. Személyes nézőpontom, melyet megpróbáltam világossá tenni, azon emberek érdekeihez kapcsolódik, akik 30 éve háborús körülmények között élnek. Úgy vélem, ebből sok tükröződik a jelentésben, és ezért még egyszer szeretném megköszönni a jelentés elkészítésében részt vevő személyek és csoportok munkáját.

Harmadszor, bár nem értek egyet a szöveg lényeges részeivel, örömmel dolgozom tovább a jelentésen Afganisztán iránti folytonos elkötelezettségem részeként. Ez nem kérdéses.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra ma kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Bogusław Rogalski (UEN), írásban. – (PL) Afganisztán sok problémával küzdő ország. Olyan ország, mely sok terrortámadást szenved el, belső biztonsága romlik és ahol az emberi jogokat nem tartják tiszteletben.

Az országban hatalmas mennyiségű ópiumot állítanak elő, ami a biztonsági helyzetre és a politikára is negatív hatással van, mivel egy az ópium-előállításon alapuló gazdaság a korrupció és a közintézmények, főként a jogi rendszer meggyengülésének forrása.

Az afgán lakosság több mint fele a szegénységi küszöb alatt él, a munkanélküliek aránya eléri a 40%-ot, és az iszlám vallást elhagyni még mindig büntetendő bűncselekménynek számít. Annak ellenére, hogy az ország rálépett az újjáépítés bonyolult és fáradságos útjára, jobban kellene kielégítenie lakosai igényeit az oktatás, az egészségügy, a lakhatás, az élelmiszerellátás és a közbiztonság terén.

Az Afganisztánnak nyújtott segítség rövid és hosszú távú intézkedéseket foglal magában, amelyeket a kormányzati rendszer széles körű fejlesztése tett lehetővé. Az Európai Unió támogatásának azokon a tapasztalatokon és tudáson kell alapulnia, melyre a tagállamok afgán területen működő missziói tettek szert, civil vagy katonai erőket használva közvetítőként. A NATO jelenléte szintén létfontosságú a terrorizmus megállításában. A lakosság nagyarányú választási részvételének pozitívan kell befolyásolnia az ország jövőjét, mivel ez a demokratikus állam megteremtése iránti vágyat mutatja. A korrupció elleni küzdelem folytatása és az afgán intézményeken belüli új szervek létrehozatalának ösztönzése szintén rendkívül fontos. Az átrendeződés és a közös nemzetközi erőfeszítés nagyban segíthet abban, hogy Afganisztán kikerüljön a jelenlegi nehéz helyzetből, mely a hosszú ideje tartó belső konfliktus eredménye.

6. A 2003/86/EK irányelv módosítása a légi közlekedési tevékenységeknek az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei kereskedelmi rendszerébe történő felvétele érdekében a Közösségen belül (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság második olvasatra adott ajánlása (A6-0220/2008) a Tanács közös álláspontjáról, melynek célja egy európai parlamenti és tanácsi irányelv, amely a 2003/87/EK irányelvet módosítja a repülési tevékenységnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerébe történő bevétele érdekében (05058/3/2008 - C6-0177/2008 - 2006/0304) (Előadó: Peter Liese).

  Nathalie Kosciusko-Morizet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök asszony, mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani a szlovén elnökségnek, a Parlament előadójának és a Bizottságnak, akik együttes erővel dolgoztak, hogy megállapodás szülessen a repülési tevékenységnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei európai kereskedelmi rendszerébe történő bevételéről, és tudom, hogy ez nehéz feladat volt.

E megállapodás nagyon fontos politikai jelzés és egyben eszköz az éghajlatváltozás megállítása érdekében kitűzött nagyratörő célkitűzések elérésére. Olyan nagyratörő vállalkozásnak is tekinthető, amely egy szélesebb politikai környezetbe illeszkedik, konkrétan az Európában az energia/klímacsomagról, a világ különböző pontjain pedig az éghajlatváltozás elleni küzdelemről jelenleg folyó tárgyalások keretébe.

A nemzetközi gazdasági és politikai környezet nehéz és különösen bonyolulttá tette e szöveg tárgyalását. Számos tényezőt kellett számításba venni: mindenekelőtt az emelkedő olajárat, az európai légitársaságok globális versenyképessége megőrzésének szükségességét, az Unió óhaját és kötelezettségvállalását az éghajlatváltozás megállítására, és egy nemzetközi szerződés megkötését 2009-ben Koppenhágában. Elengedhetetlen volt, hogy figyelembe vegyük valamennyi fél érdekeit, köztük azon régiókét, melyek fejlődése vagy szárazföldi területekkel való összeköttetése – földrajzi fekvésük következtében – rendkívüli mértékben függ a repüléstől.

Figyelembe vettük a légitársaság helyzetét az új tagállamokban is, ahol a mobilitás aránya jelenleg alacsony, de gyorsan nő. Végül számításba vettük a kis- és középvállalkozások sajátos helyzetét is, így a ma Önök elé tárt kompromisszum kiegyensúlyozott, mégis nagyratörő intézkedéscsomag. E kompromisszum elismeri, hogy a légiközlekedési ágazatnak részt kell vállalnia a CO2-kibocsátás csökkentésére irányuló erőfeszítésekben, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy e nyilvánvalóan nagyon fontos ágazat felkészüljön és alkalmazkodjon az új környezetvédelmi követelményekhez.

Az árverés útján kiosztható kibocsátási egységek aránya szerény, nagyon szerény, és a különböző szereplőknek kiosztott kibocsátási egységek számításához használt korlát valószerű. E megállapodás hatóköre globális: egyaránt érinti az európai és harmadik országokbeli cégeket. Egyrészt számításba kell vennie az azonos intézkedéseket, melyeket e harmadik országok végre tudnak hajtani, másrészt mindenekelőtt egy a nemzetközi légiközlekedési tevékenységeknek a CO2-piacon való részvételéről szóló jövőbeli globális megállapodás előfutárának kell tekinteni. Ez a célunk.

A Bizottság és a tagállamok a különböző nemzetközi szervekben folytatni kívánják a megbeszéléseket, hogy kialakítsák egy ilyen globális megállapodás vagy kétoldalú megállapodások feltételeit, hogy kapcsolatok alakuljanak ki az európai rendszer és egyéb jövőbeli nemzeti vagy regionális rendszerek között.

Végül gondoskodtunk róla, hogy pontos üzenetet küldjünk a fejlődő országoknak, melyek közül sok ország légitársaságai a megállapodás szövegébe beépített de minimis záradék értelmében mentesülhetnek a rendszerben való részvétel alól.

Befejezésképpen ugyanebben a szellemben a szöveg megemlíti, hogy az árverések bevételét az éghajlatváltozás Európán belüli és kívüli hatásainak megszüntetésére kell fordítani a szövegben rögzített intézkedések segítségével. Különleges hangsúlyt kaptak azok az intézkedések, melyek a fejlődő országokban, a repüléstechnikai kutatások és az alacsony kibocsátású közlekedési módok terén segítik elő az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást.

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. – (EL) Elnök asszony, mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani és gratulálni az előadónak, Dr Liesének a kiváló munkához, melyet a légiközlekedésnek a kibocsátási egységek uniós kereskedelmi rendszerébe történő bevételére vonatkozó javaslat kidolgozásakor végzett, valamint az Európai Parlamentnek a pozitív és építő jellegű közreműködéshez.

Elégedettséggel tölt el, hogy második olvasatra megállapodásra jutottunk. Az európai parlamenti képviselők meghatározó szerepet játszottak a Bizottság javaslata sértetlenségének megőrzésében és magasabb környezetvédelmi célkitűzések megállapításában bizonyos fontos pontok kapcsán.

Azzal, hogy megállapodásra jutottak az irányelvről, a közösségi intézmények bebizonyították, hogy az Európai Unió képes konkrét intézkedéseket elfogadni az éghajlatváltozást illető nagyratörő célkitűzéseinek teljesítése érdekében.

Ez az irányelv az első több intézkedés közül, melyek célja teljesíteni az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó, 2020-ra elérendő uniós célt. Az irányelv elfogadása pozitív üzenetet küld az éghajlatváltozási és energiagazdálkodási intézkedéscsomagról szóló közelgő tárgyalásokhoz.

Valamennyi gazdasági ágazatnak kötelessége hozzájárulni az EU éghajlatváltozási célkitűzéseinek teljesítéséhez. A légiközlekedési ágazat bevétele a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerébe elengedhetetlen elem az Európai Unió átfogó megközelítésében, mely a légiközlekedés által az éghajlatváltozásra gyakorolt hatással foglalkozik.

A légiközlekedés kibocsátása gyorsan nő, 1990 óta majdnem kétszeresére emelkedett és 2020-ra várhatóan ismét megkétszereződik. Ennélfogva határozott fellépésre van szükség, amely csak uniós szinten valósítható meg, tagállami szinten nem.

Az, hogy második olvasatra megállapodás született, azt is megmutatja, milyen erőt képvisel a kibocsátási egységek uniós kereskedelmi rendszere, amely a világ legnagyobb ilyen rendszere. A 2012 utáni időszakra vonatkozó, éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodás kidolgozására irányuló nemzetközi tárgyalások révén a kibocsátáskereskedelmi rendszer képezheti azt az alapot, amelyre a globális CO2-piac épülni fog.

A kibocsátási egységek uniós kereskedelmi rendszerében való részvétel lehetővé teszi majd a légitársaságok részére, hogy megszerezzék azt a tapasztalatot, amely szükséges lesz a CO2-kibocsátás jövőbeli világszintű korlátozásakor.

Az irányelv elfogadásán és végrehajtásán kívül a Bizottság tovább folytatja erőfeszítéseit az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezménye keretében és a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezettel egy a légiközlekedés kibocsátásával foglalkozó eredményes globális megállapodás létrejötte érdekében.

Továbbra is arra törekszünk, hogy a légiközlekedés bekerüljön egy nemzetközi éghajlatváltozási ellenőrzési rendszerbe 2012 után, vagyis amikor a kiotói célkitűzések hatályukat vesztik.

Azonban nem érhető el globális megállapodás, ha senki sem hajlandó e világszintű törekvés élére állni. Azáltal, hogy a légiközlekedést bevesszük a kibocsátási egységek uniós kereskedelmi rendszerébe, mi magunkra vállaljuk ezt a vezető szerepet, ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy nyitottak vagyunk a partnereinkkel folytatott megbeszélésekre, melyek reményeink szerint egy az egész világra kiterjedő rendszer kialakításához vezetnek majd.

Egyes döntő fontosságú pontokat illetően az Európai Parlament sikeres tárgyalásokat folytatott, és ezért a végleges jogi aktus túlmegy a Bizottság kezdeti javaslatán, főként ami a felső határt és az árverés útjáán kiosztott kibocsátási egységek arányát illeti.

Különösen örülök, hogy az Európai Parlament az egész tárgyalási folyamat során kitartott amellett, hogy nagyratörő irányelvre van szükség a légiközlekedés által az éghajlatváltozásra gyakorolt hatást illetően. Az irányelvről született megállapodás fontos előrelépés az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Az Európai Bizottság ezért kész elfogadni a kompromisszumos csomagot, hogy második olvasatra megszülessen a megállapodás.

  Peter Liese, előadó. – (DE) Elnök asszony, biztos úr, soros elnök asszony, hölgyeim és uraim! A légiközlekedés üvegházhatásúgáz-kibocsátása 1990 óta gyakorlatilag a kétszeresére emelkedett, sőt, talán még nagyobb mértékben, hiszen a legfrissebb számadatok még nem állnak rendelkezésünkre. Ez egyáltalán nem férhető össze az Európai Unió azon célkitűzésével, hogy 2020-ra az üvegházhatású gázok kibocsátását 20%-kal csökkenti, és ez az arány 30%-ra emelkedik, ha mások is csatlakoznak. Tehát a döntés, hogy a légiközlekedés is bekerüljön a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerébe, már régóta időszerű volt, és jó látni, hogy most második olvasatra megállapodásra jutottunk.

Ez a megállapodás fontos jelzés az általános éghajlat- és energiacsomag számára, mellyel reményeink szerint még idén elkészülünk, ha lehetséges. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik hozzájárultak ehhez a sikerhez, vagyis az árnyékelőadóknak, a többi bizottság képviselőinek, mint Jarzembowski úrnak a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság részéről, a különböző munkatársaknak, a Bizottság és a Tanács képviselőinek és főként a szlovén elnökségnek, amely véleményem szerint mestermunkát végzett a tanácsi szinten folyó nehéz megbeszélések terén.

Sok fontos kérdésről kellett vitatkoznunk és birkóznunk, de a végén egy működőképes kompromisszum született, amely sok, általánosságban pozitívnak tekinthető elemet foglal magában. A kibocsátási egységek kereskedelme a légiközlekedési ágazatban így az indulástól kezdve zökkenőmentesen tud majd működni, ami nem volt igaz az elektromosáram-termelés és a nagy energiaigényű iparágak esetében. Nem lesznek nemzeti allokációs tervek és így olyan kapcsolódó problémák sem, mint a verseny torzulása vagy hogy túl sok kibocsátási egység kerül kiosztásra és hasonlók. Referenciaértékeken és árverésen alapuló szabványos európai elosztási rendszert állítunk fel, ami azt jelenti, hogy a tiszta technológiákba már korábban beruházó vállalkozások jutalomban részesülnek, nem pedig büntetésben, mint korábban.

Lényeges, hogy meggyőzzük a Miniszterek Tanácsát, hogy egyezzenek bele egy olyan szövegbe, amely tartalmazza a bevételek meghatározott célokra elkülönítését, ami tovább megy, mint bármi, amit mostanáig a Tanács kész volt máshol elfogadni. Ez mind a klímavédelemről szól: nem új adókat akarunk bevezetni, hanem azt akarjuk biztosítani, hogy a bevételek meghatározott célokra kerüljenek felhasználásra. Nekem különösen tetszik az az elgondolás, hogy azokra kellene összpontosítanunk a támogatást, akik környezetbarát közlekedési eszközöket használnak, például vonattal vagy busszal járnak, mivel ők is szenvednek a magas olajáraktól, és – a légitársaságokkal összehasonlítva – olykor különböző fajta adókat kell fizetniük, ami az én országomban az ökoadó fizetését jelenti. Valóban gondolkodnunk kell azon, hogy ezt hogyan változtassuk meg, és most itt van rá az alkalom.

A forradalmi elem az, hogy a harmadik országok repülőgépei és légitársaságai is szerepelnek. Erre környezetvédelmi okokból van szükség, mivel a rendszer hatókörébe tartozó kibocsátások kétharmada nem Európán belüli légi forgalomból származik, hanem a földrészek közötti járatoktól. Versenyszempontok miatt is kívánjuk bevonni a harmadik országokat a rendszerbe. Meg vagyunk róla győződve, hogy a szabályozásaink összhangban vannak a nemzetközi joggal, például a Chicagói Egyezménnyel, és ezt sok jogi vélemény támasztja alá.

Azzal kell együtt élnünk, hogy az Egyesült Államok kormányzata másképp látja a kérdést. Én nem kritizálom Bush elnök minden lépését – ennél megfontoltabb vagyok –, de ebben az esetben valóban tűrhetetlen, hogy az Egyesült Államok kormánya azt mondja, hogy még mindig nemzetközi szinten kellene tárgyalnunk, vagyis az ICAO szintjén. 1997 óta az ICAO feladata a légiközlekedés kibocsátásának csökkentése és mostanáig semmit nem ért el, egyáltalán semmit, és ennek az egyik legfőbb oka a jelenlegi amerikai kormány ellenállása.

Emiatt szeretnék valamit még egyszer világosan kimondani: nemzetközi megállapodást akarunk, de be kell látni, hogy ezt csak akkor érhetjük el, ha olyan valaki kerül a Fehér Házba – legyen az John McCain vagy Barack Obama –, aki valóban komolyan veszi a klímavédelem kérdését. Akkor itt is képesek leszünk előrelépésre. Mindent egybevetve azt gondolom, hogy mindenkinek engedményeket kell tennie, ez azonban jó kompromisszum és örülnék, ha a Ház most nagy többséggel megszavazná.

  Georg Jarzembowski, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, soros elnök asszony, biztos úr, az Európai Néppárt és Európai Demokraták képviselőcsoportja nevében szeretném a legőszintébben megköszönni az előadónak, Liese úrnak a munkáját. Két dologról kell itt szót ejteni: az első a Parlament és a Tanács közötti tárgyalások kiegyensúlyozott és sikeres eredménye, a második azonban az, hogy ami a környezetvédő lobbit és a közlekedési és a kereskedelmi ágazat érdekeit illeti, kiegyensúlyozott eredmény született, és láthatjuk, hogy ez nagyon összetett kérdéskör.

Különösen örülök, hogy megállapodtunk abban, hogy 2012-ben kerül bevezetésre a rendszer. Ez alkalmat nyújt arra, hogy előrelépjünk a harmadik országokkal folytatott tárgyalásainkban. Ezen a ponton Önhöz fordulok, biztos úr: nem képviselhetjük egyszerűen azt az álláspontot, hogy nekünk van igazunk és mindenki más kövessen minket, mivel akkor más országok megtorló intézkedéseket foganatosítanának a légitársaságainkkal szemben. Ez elfogadhatatlan. Nem áldozhatjuk fel a légitársaságainkat, sem az európai repülőtereket az áttelepülések hatása miatt egy egyoldalú környezetvédelmi politika oltárán.

Azt is szeretném kérni Önöktől, hogy vegyék komolyan a feladatot, melyet a Tanács és a Parlament kapott és hogy cselekedjenek gyorsan a következő néhány év tárgyalásain. Bevallom, hogy Amerika kapcsán 2010-ig hagyhatják a dolgokat jelenlegi állapotukban, más országok – mint Oroszország és Kína – esetében azonban át kell beszélnünk a dolgokat, hogy a nem integrált megoldásunk ne sodorja veszélybe a légitársaságainkat és repülőtereinket azok több ezer és millió alkalmazottaival.

Annak is örülök, hogy megmaradt a dolgok egyensúlya, mivel gyakorlatilag a 2004 és 2006 közötti időszakot használjuk referenciaidőszakként az igazolások kiosztásához, azonban nagyon ésszerűen döntöttünk úgy, hogy 97 és 95%-ban határoztuk meg a felső határt, valamint hogy kezdetben az igazolások 85%-át ingyen osztjuk ki és csak 15%-át árverés útján. Ezért reméljük, hogy csökkenteni tudjuk a légiközlekedési ágazat által a környezetre rótt terhelést. Ugyanakkor ésszerű keretek között tudjuk majd tartani a légitársaságok költségeit és az utasok által fizetendő díjakat.

A sugárhajtómű-üzemanyag árának nagyarányú emelkedése miatt gondoskodnunk kell róla, hogy megteremtsük polgárainknak a környezetvédelemhez, illetve a közlekedési és mobilitási igényeikhez fűződő érdekei közötti egyensúlyt. Emiatt még egyszer szeretnék gratulálni az előadónak munkájához.

  Matthias Groote, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, soros elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Először is hadd köszönjem meg Liese úr, az előadó segítőkész és megfontolt együttműködését. Ez nagy reménnyel tölt el engem a készülő energiacsomag kapcsán, melyet itt a Házban, majd a Tanáccsal együtt fogunk kidolgozni, még ebben a törvényhozási ciklusban.

Ez a kompromisszum azt mutatja, hogy Európa most komolyan veszi az éghajlatváltozást. Ez a kompromisszum, mely átlépi az országhatárokat, azt is jelzi, hogy nemzetközi szinten előrelépést teszünk nemcsak a klímavédelem, hanem az energiahatékonyság terén is. Különös örömmel tölt el, hogy az intézkedés vonatkozik minden 5,7 tonnánál nagyobb tömegű repülőgépre és hogy bizonyos repülőgépek, mint az üzleti repülőgépek, nincsenek kizárva. A nagyközönség nem értette volna meg, ha mentességet adtunk volna kiváltságos csoportoknak.

Itt a Házban az elmúlt hetek és hónapok során sok meghallgatásra került sor az éghajlatváltozás kérdéséről. Minden egyes szakértő elmondta, hogy meg kell állítanunk a kibocsátási szintek jelenlegi tendenciáját, és hogy ezt a következő évtizedben meg kell tennünk. Ezzel a megállapodással sikerült megállítanunk e tendenciát a légiközlekedési ágazatban. 2012-ben az igazolások kiosztásánál bevezetjük a 97%-os felső határt, amelyet 2013-ban 95%-ra csökkentünk. Ez megállítja a tendenciát ebben az ágazatban, amelyben a kibocsátások szintje gyorsan emelkedett, 1990 és 2003 között 73%-kal. Ezután nekiláthatunk a tendencia megfordításának.

Néhány képviselőtársam már említette, hogy az igazolások 85%-a ingyen kerül kiosztásra, míg 15% allokációja árverés útján történik. E téren szívesebben láttam volna egy nagyratörőbb megközelítést. Ez azonban olyan kompromisszum, melyet mindenki el tud fogadni, és egy kompromisszum jobb, mint egy harmadik olvasat.

A bevételt az éghajlatváltozás megállítására és az alkalmazkodási intézkedések finanszírozására kell fordítani. Ez kifejezetten szerepel az irányelvben. Még egyszer arra kérném a tagállamokat, hogy ténylegesen fordítsanak pénzt erre a célra és azt ne a költségvetés lyukainak betömésére vagy más célokra használják. A bevételeket megfelelően kell allokálni, máskülönben újabb adóként fogják fel őket.

Különös örömmel fogadom, hogy az irányelv 2014-ben felülvizsgálatra kerül, ami lehetővé teszi majd számunkra, hogy megállapítsuk, szükség van-e valahol kiigazításokra vagy elfogadhatunk egy nagyratörőbb megközelítést.

A NOx-kibocsátásra vonatkozó jogalkotási folyamat során támogattam multiplikátorrendszer bevezetését. A következő kérdéssel fordulok tehát a biztoshoz: mikor ismerteti a Bizottság az erre vonatkozó jogalkotási javaslatot?

  Holger Krahmer, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, egyszerre vagyok meglepődve, örülök és aggódom. Meglepődtem, hogy a Parlament előadója – egy a soros elnökséggel a színfalak mögött folytatott megbeszélésen – milyen sebességgel söpört le az asztalról gyakorlatilag mindent, amit a Parlament az elmúlt két év során fontosnak tartott e dokumentáció kapcsán. Nem ezt kellene irányadónak tartanunk az energiacsomagról folytatott vitánk során, mivel ez színfalak mögötti politizálás, nem átlátható demokrácia.

Annak azonban örülök, hogy továbbra is két lábbal állunk a földön. A légitársaságok bevételekor különösen fontos, hogy a rendszer költségét alacsonyan tartsuk, mivel manapság a hatékony üzemanyag-gazdálkodási rendszert nélkülöző légitársaságok bukással fizetnek érte.

Végül aggályosnak tartom azt az ábrándozást, amely úgy tűnik, a nemzetközi helyzet kapcsán sokunkat hatalmába kerít. Liese úr, a kibocsátáskereskedelmi rendszert az Egyesült Államokban nem az elnök utasította el, hanem a Szenátus, amelynek többségben levő pártja adhatja a következő elnököt. Reálisan kell felmérnünk a helyzetet, mert még ha sikerül is meggyőznünk az amerikaiakat, hogy csatlakozzanak a kibocsátáskereskedelmi rendszerhez, még mindig a világ számos más országával kell szembenéznünk, és én személy szerint nem tudom, hogyan kezdünk el valaha is tárgyalni velük. Gondolok itt például Dubai emírjére.

Kereskedelmi szempontból e régió számunkra sokkal nagyobb kihívás és az e forrásból származó verseny sokkal jelentősebb, mint a néhány – elnézést a kifejezésért – bukott egyesült államokbeli légitársaság által támasztott verseny. Ezt teljes mértékben figyelmen kívül hagytuk. Nagyon fontos, hogy megtartsuk az arányérzékünket és észleljük a távlatokat, amikor arról vitatkozunk, hogy előre kell haladnunk, de ne tegyünk akkora előrelépést, hogy a többiek ne tudjanak velünk lépést tartani. Kereskedelmi háborút idézünk elő. Liese úr, ezt bizonyára észrevette az Egyesült Államok Kongresszusában tartott négyszemközti meghallgatásain, bár meglehetősen vicces módon Ön ezt soha nem mondaná ki itt nyíltan.

Emiatt most olyan kompromisszumunk van, amely meglehetősen valósághű, de remélhetőleg az eljárás tekintetében nem…

(Az elnök elveszi a szót a felszólalótól)

  Roberts Zīle, az UEN képviselőcsoport nevében. – (LV) Elnök asszony, soros elnök asszony, biztos úr, először is szeretném megköszönni Liese úrnak, az előadónak a Tanáccsal e kiváló kompromisszum elérése érdekében folytatott jó együttműködést. Csak két dolgot szeretnék megemlíteni. Az egyik természetesen egy eredmény, vagyis az, hogy 2012-től a kvótakereskedelem az egész ágazatban, valamint az Európai Unión belüli járatokat működtető három állami társaságban is elindul. Másodszor azonban a 3%-os speciális kvótát szeretném kiemelni, amely további lehetőségeket nyújt a fiatal és gyorsan növekvő uniós társaságoknak, melyek négy év alatt átlagosan 18%-kal növekedtek. Úgy gondolom, ez lehetőséget nyújt nekik, hogy e piacokon versenybe szálljanak, ugyanakkor egy egymilliós felső határt vezet be e társaságok kvótáira. Ez tehát kiváló eredmény és kiváló kompromisszum. Köszönöm.

  Caroline Lucas, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, először is szeretném megköszönni Liese úr kiváló munkáját. Csak azt sajnálom, hogy legjobb törekvései ellenére ma olyan megállapodás hever előttünk, melyet képviselőcsoportom csak nagyon vonakodva tud támogatni. Ez a Tanács mély csalódást keltő ambícióhiányának eredménye.

A kormányok már évek óta nagy lelkesedéssel beszélnek az ETS-ről mint a válaszról, amely biztosítja, hogy a légiközlekedés ténylegesen hozzájáruljon a kibocsátások csökkentéséhez. A kereskedelem valóban képes arra, hogy hasznos szerepet játsszon, de minden a rendszer kialakításától függ. A Tanács hajthatatlansága miatt a jelenlegi megállapodás távol áll attól, amire valóban szükség van és kérlelhetetlenül megmutatja, mekkora szakadék tátong kormányaink éghajlatváltozásról szóló hangzatos beszédei és a politikai akarat között, melyet ténylegesen hajlandóak összeszedni.

E megállapodásból hiányoznak döntő fontosságú elemek, például egy út, amelynek segítségével korlátozható az, hogy a légiközlekedés milyen mértékben folytathatja a szokásos üzletmenetet úgy, hogy felvásárolja a kibocsátási egységeket a többi ágazattól. Hiányzik a kibocsátási egységek teljes árverezése, annak ellenére, hogy teljesíti a Bizottság kritériumát a költségek teljes mértékű áthárítására, és hiányzik egy olyan összkvóta, amely olyan sokat követelne, mint a többi ágazat esetében.

A Parlament megtett minden tőle telhetőt, és az előttünk fekvő megállapodás legalább némi előrelépést jelent a közös álláspont tekintetében. Kis lépés ez a helyes irányba, de egyben elszalasztott lehetőség is, ha figyelembe vesszük, hogy mi lehetett volna belőle. Ahhoz, hogy jelentőségteljes megállapodássá váljon és hogy a légiközlekedés kibocsátásának kérdésével igazán foglalkozzon, valamint a sürgősen szükséges környezetvédelmi integritás miatt gondoskodnunk kell róla, hogy az erőfeszítéseket gyorsan arányosan fokozzuk.

  Jens Holm, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök asszony, az idei az első nyár, amikor az Északi-sarkvidéken nincs jég. A világ legnagyobb gleccserei közül néhány Grönland szárazföldi jegéről belecsúszik az Atlanti-óceán északi részébe. Soha korábban nem olvadt el annyi jég és hó, mint az elmúlt évek során. Tavaly Grönlandon tett látogatásom során ezt saját szememmel látta. Mindenkit, még az ENSZ klímaváltozással foglalkozó kormányközi testületének szakértőit is megdöbbenti a jelenleg folyó olvadás.

Ez az ijesztő fejlemény természetesen közvetlenül kapcsolódik a kibocsátásainkhoz és a globális felmelegedéshez. Ezért minket, a gazdag világot – az Egyesült Államokat, Ausztráliát, Japánt és természetesen az Uniót – kell okolni. Ezért kell tüzetes vizsgálatnak alávetnünk valamennyi ágazatot, amely hozzájárul a szén-dioxid és az üvegházhatású gázok kibocsátásához.

A légiközlekedési iparág 1990 óta mintegy 100%-kal növelte kibocsátását. Ez idáig a légiközlekedési iparág könnyen megúszta. A repülőgép-üzemanyag adómentességet élvez, és Európában a helyi és regionális hatóságok gyakran támogatásban részesítik a repülőtereket. Itt az Unióban úgy repülünk, mint soha korábban.

A kompromisszum, melyről most döntést kell hoznunk, sajnálatos módon messze elmarad a szükséges intézkedéstől, melyet mi a GUE/NGL képviselőcsoportban szerettünk volna. Nagyobb mértékű csökkentést kellett volna előírni; a CO2-on kívül más kibocsátásokat is be kellett volna építeni; a kibocsátási egységeket nem lett volna szabad ingyen kiosztani. Mindenesetre ez a megállapodás kis lépést jelent a jó irányban. A légiközlekedés kénytelen lesz csökkenteni kibocsátását, és a kibocsátási egységek kis részét árverés útján kell majd kiosztani. Az árverési folyamat szintén bevételt eredményez, amelyet az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedésekre fordítanak majd Európában és a fejlődő országokban.

Végezetül szeretnék feltenni egy kérdést a Bizottságnak: tudnak biztosítékot adni arra, hogy az országok, melyek párhuzamos intézkedéseket kívánnak foganatosítani a légiközlekedés kibocsátásának csökkentése érdekében – ilyen például az Egyesült Királyság által bevezetett légiforgalmi adó – ezt továbbra is megtehetik?

  Johannes Blokland, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) A légiközlekedési ágazat kibocsátáskereskedelmi rendszerbe történő bevételéről szóló megállapodás második olvasatban került elénk. Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Peter Liesének, azért ahogy a Tanáccsal lefolytatta a tárgyalásokat és erre az eredményre irányuló erőfeszítéseiért.

Az előttünk fekvő anyag valóban nem olyan nagyratörő, mint a Parlament javaslata. Az összkvóta például magasabb, mint amit a Parlament javasolt, míg az árverés útján kiosztott egységek százalékos aránya alacsonyabb. A megállapodás ennek ellenére több ambícióról tesz tanúbizonyságot, mint a Bizottság eredeti javaslata, és úgy gondolom, ez helyes.

A légiközlekedési ágazatnak tisztábbá kell válnia és csökkentenie kell az általa kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségét. E megállapodás a helyes irányba tett fontos lépés a környezetszennyezés és az éghajlatváltozás elleni küzdelmünkben, azon előrelépés fényében bizonyosan, melyet az éghajlatváltozási csomagot illetően tettünk, amelyben a Parlament aktívan részt vesz.

  Françoise Grossetête (PPE-DE). - (FR) Elnök asszony, soros elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Ma egy tárgyalás útján kialakított kompromisszumról vitázunk, amely lehetővé teszi, hogy a légiközlekedési tevékenységeket bevegyük a kibocsátáskereskedelmi rendszerbe. Ez pozitív lépés, mivel mindannyian támogatjuk Európa éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségvállalását és mindannyian egyetértünk, hogy csökkenteni kell a CO2-kibocsátást, bár nem minden áron. Ezért nemzetközi megállapodásra van szükség, és az ICAO-nak kétségtelenül szerepet kell benne vállalnia. Az Európai Uniónak döntő szerepet kell játszania az ICAO keretében tartott vitákban. Az Európai Uniónak meghatározó szerepet kell játszania az ICAO keretében megrendezésre kerülő vitákban, hogy valósághű megközelítés alakuljon ki.

Még mindig egy versenyképesebb Európát szeretnénk; bizonyos, hogy nem kell lábon lőnünk magunkat és így határozni el, hogy a harmadik országok légitársaságait is bevesszük a rendszerbe. Körültekintőnek kell lennünk, nehogy megkárosítsuk fapados vagy akár nagy légitársaságainkat, melyek úgy dönthetnének, hogy többé nem szolgálnak ki bizonyos piacokat, melyek túl költségesek. Végül is a lánc alján álló fogyasztó lesz a szenvedő fél, aki a repülést luxusnak érezheti. Ezért kialakítottunk egy kompromisszumot, amely nélkülözhetetlen a 2009 végén tartandó poznańi tárgyaláshoz és persze 2009-es koppenhágai kötelezettségvállalásunkhoz.

Van azonban egy nagyon lényeges elem: az árverések bevétele. Az Európai Parlament éberen őrködik majd e bevételek felhasználása fölött, ezeket ugyanis a tisztább közlekedésre, a légiközlekedési kutatás-fejlesztésre kell fordítani, de a legfontosabb, hogy nem szabad őket más célokra fordítani, az ugyanis nagyon romboló hatású lenne és meggátolhatná egy nemzetközi megállapodás megkötését. Ezért fontos lesz fokozni a CO2-kibocsátás elleni küzdelmet a stratégia egyéb elemeinek – a technológiához és az „egységes égbolthoz” kapcsolódó elemek – egyidejű végrehajtásának biztosítása által.

  Linda McAvan (PSE). - Elnök asszony, köszönet illeti Peter Liesét, Matthias Grootét és a többi árnyékelőadót, hogy egy véleményem szerint jó megállapodást dolgoztak ki. Lehetett volna jobb is, de igenis rögzít néhány nagyon fontos elvet az árverésekről és az erőforrások felhasználásáról. Azt is látni engedi, hogy Európa komolyan veszi az éghajlatváltozást. Miniszter asszony, Ön azt mondta, hogy meg akarjuk mutatni a világnak, hogy meg tudjuk állítani az éghajlatváltozást, hogy nemcsak beszélünk az európai csúcstalálkozókon, hanem az Európai Unióban a jogalkotás terén megtesszük a szükséges lépéseket. Úgy gondolom, hogy a ma előttünk fekvő megállapodás jó jel arra, hogy ha akarjuk, még az év vége előtt megállapodásra tudunk jutni az éghajlatváltozási csomagról.

Azonban Önök és a biztos úr is bizonyára hallottak itteni képviselőket, akik arra utaltak, hogy nem igazán elégedettek a Liese úr által összeállított megállapodással. Megkérdezném tőlük, hogy milyen alternatív megoldás van. Mit javasolnak ők a megállapodás helyett, ha úgy gondolják, hogy Európának nem kell vezető szerepet vállalnia a légiközlekedést illetően? Miben álljunk az élre? Mit teszünk majd a kibocsátáskereskedelmi rendszer kapcsán? Kivárjuk, amíg valami megváltozik a Fehér Házban? Miniszter asszony és biztos úr, remélem, hogy mindketten ragaszkodnak véleményükhöz és együtt dolgozunk majd Doyle asszonnyal a kibocsátáskereskedelmi rendszeren. Ez a megállapodás a légiközlekedésről szól. A hajózással is akarunk foglalkozni. Ha arra kérjük a polgárokat, hogy vegyenek részt az éghajlatváltozás megállításában, nekünk az Európai Unióban is el kell látnunk a ránk háruló jogalkotási feladatokat. Ezért arra kérem a Ház másik oldalán lévőket, akik most nincsenek itt, de kételyeiknek adtak hangot, hogy álljanak elő alternatívákkal, ha van jobb megoldás a tarsolyukban.

  Urszula Krupa (IND/DEM). - (PL) Elnök asszony, számos kutatási tanulmány mutatta meg, hogy a ma használt repülőgépek kis hatással vannak az éghajlatra, mivel az emberi szén-dioxid és nitrogén-oxidok aránya alacsony e gépek kibocsátásában, továbbá a felhőképződésre mindössze 0,1%-ban hatnak a kondenzcsíkok vagy a pehelyfelhők révén. Az emelkedő olajárak jelentősen csökkentették a légi fuvarozók mozgásterét közlekedési szolgáltatásaik árának emelése terén, ami – azzal a további követelmények együtt, hogy a beszerzések költségeit a kibocsátáskereskedelmi rendszer szerint kell fedezniük – lefékezi az ágazat növekedését, valamint késlelteti vagy akár teljesen lehetetlenné is teszi a környezetbarát megoldások bevezetését. Ennélfogva ésszerű lenne, ha elkerülnénk a hirtelen és kockázatos intézkedéseket a légiközlekedési ágazatban, főként az új tagállamokban, melyek még csak most kezdenek felzárkózni. Nincs értelme korlátozni a légiközlekedést anélkül, hogy megvalósítható alternatívát nyújtanánk, vagy elegendő időt biztosítanánk a módszeres alkalmazkodáshoz.

  Aldis Kušķis (PPE-DE). – (LV) Köszönöm, elnök asszony. Logikus lépés bevenni a repülési tevékenységeket az üvegházhatású gázok uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerébe. Az egységek 85%-a ingyen kerül kiosztásra, végül azonban a szennyező fizet. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy féken tartsuk az éghajlatváltozást. Több lehetőségünk nyílik megtartani életszínvonalunkat itt Európában. Nagyon hálás vagyok Liese úrnak, az előadónak; vele együtt dolgozva kiváló megoldást találtunk a külön tartalékra, amely a gyorsan növekvő légiközlekedési vállalatok számára lett kialakítva. Lettországot az uniós csatlakozás az egyik leggyorsabban növekvő állammá tette, és büszke vagyok nemzeti légitársaságunkra, az airBalticra is, amely az elmúlt években 50%-os növekedést tudhatott magáénak. Az Európai Parlament magas színvonalú környezetvédelmi politikán dolgozik, amelyhez egy felelősségteljes közlekedési politika is társul. Ez természetesen kihat majd az európai idegenforgalmi ágazatra is. Meg vagyok róla győződve, hogy a felelősségteljes idegenforgalom sokkal jobb életminőséget von maga után. A felelősségteljes, magas minőségű idegenforgalom képezi Európa idegenforgalmi politikájának az alapját és a gazdaság hajtóerejét, valamint jóval kevesebb kárt okoz a környezetnek, az infrastruktúrának és a kultúrának. A repülési tevékenységek ETS-be történő bevételéről szóló irányelv elfogadása bizonyosan rontja a légiközlekedési iparág státuszát, legfőként pedig a nemzeti légitársaságok „szent tehén” státuszát. Azonban lehet, hogy már nagyon itt volt ennek az ideje. Még egyszer szeretnék köszönetet mondani Liese úrnak, és arra kérem Önöket, hogy támogassák a jelentését, a kompromisszumos módosítások első csoportját és az újonnan érkezett és gyorsan növekvő társaságokra vonatkozó 3%-os külön tartalékot. A gyorsan növekvő társaságok nevében köszönöm a figyelmet.

  Paulo Casaca (PSE). – (PT) Elnök asszony, olyan kérdésről vitázunk, amely rendkívül fontos a legkülső régiók számára. E régiókban, e távoli szigeteken a repülőjegyek ára a szabadságtól való távolság ára, és ezt meg kell értenünk.

Szeretném megköszönni az előadónak, Peter Liesének, hogy nyilvánvalóan mélyen megértette a legkülső régiók álláspontját. Azonban sajnálom, hogy a Bizottság ilyen érzéketlen a régióink helyzete iránt, és azt kell mondanom, hogy annak ellenére, hogy kompromisszumra jutottunk – ami pozitív és ami valóban néhány lépést jelent a helyes irányban –, úgy érezzük, hogy a kérdés még egyáltalán nincs rendezve. Ezért azzal a kéréssel fordulok elsősorban Avril Doyle-hoz, aki felelős azért a jelentésért, melyet nemsokára megvitatunk, hogy vegyük figyelembe a legkülső régiók álláspontját és tartsuk szem előtt, hogy egészen más egy olyan régióban élni, amely teljesen el van vágva a kontinensektől, mint itt élni Európa szívében. Ha ezt nem értjük meg, úgy gondolom, nem hozunk jó jogszabályt, ezért arra kérem Doyle asszonyt, hogy merítsen ihletet Peter Liese jelentéséből, hogy pozitív üzenetet küldhessünk e régióknak.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE). - (FI) Elnök asszony, szinte illemszabálynak számít, hogy megköszönjük az előadó munkáját. Én is ezt teszem, nem azért, mert ezt kívánja a jó modor, hanem az előadó érdemei miatt. Liese úr megértette, hogy mi egy előadó feladata. Nem az, hogy a képviselőcsoporttal mindenképpen meghallgattassa az ő véleményét, hanem az, hogy az embereket rávegye, hogy akarjanak figyelni, és hogy felderítse a képviselőcsoport elképzeléseit és méltányosan kezelje azokat. Liese úr ezt nagyon jól megtette, ezért köszönetet mondok neki.

Több éven át dolgoztunk együtt a légi forgalom kérdésén. Viszonylag elégedettek lehetünk a végeredménnyel, ha figyelembe vesszük, hogy a kibocsátáskereskedelem egyoldalú tevékenységként sosem lehet kívánatos munkamódszer. Egy egyoldalú döntés kereskedelmi vitákat válthat ki és a legrosszabb esetben akár légtérvitákat is. A szénátszivárgás veszélyt jelent, mivel közvetlen hatással van a környezetre, de főként az európai gazdaságra és foglalkoztatásra.

Ez valóságos veszély, mivel a légitársaságok most a magasabb olajárak nyomása alatt állnak. Sok cég ment csődbe és leállt a forgalom. Gyorsan akarunk döntést hozni és nem akarjuk megvárni e téren a koppenhágai eredményeket, valamint nemzetközi ágazati megállapodást akarunk megvalósítani. Ehelyett az Egységes Európai Égbolt, amely közvetlenül fogná vissza a széndioxid-kibocsátást – évi 12%-kal – már több mint tíz éve vár ratifikációra. Ez mutatja, hogy a kibocsátáskereskedelem nem mindig a környezet védelméről szól, hanem inkább a politikáról.

Remélem, hogy minél hamarabb elfogadnak minket a légiközlekedés világszintű kibocsátáskereskedelméhez, és hogy ez nem okoz majd szénátszivárgást, hanem valóban megjutalmazza a kibocsátások csökkentését, a különböző tevékenységek racionalizálását és a környezetvédelmi szempontok szem előtt tartását. Jelenleg a kibocsátáskereskedelem főként az európai társaságokat bünteti, melyek összességében nagyon új flottákkal repülnek. Ebből fakadóan bölcs döntés volt lemondani a multiplikátortényező használatáról ebben a szakaszban, mivel az csaláshoz vezetett volna és csekély környezetvédelmi haszonnal járt volna.

Különösen örülök, hogy a végleges kompromisszumban elfogadták véleményemet arról, hogy a kibocsátáskereskedelemből származó bevételeket a légi forgalom kibocsátásának csökkentését vizsgáló kutatásokra kell fordítani. Súlyos hiba lett volna kihagyni a légi forgalmat és a forrásokat a versenytárs közlekedési módokba fektetni, amint azt kezdetben javasolták. Ha valóban… (Az elnök elveszi a szót a felszólalótól)

  Avril Doyle (PPE-DE). - Elnök asszony, először is szeretném megköszönni képviselőtársam, Peter Liese rengeteg munkáját e dokumentum kapcsán. Sikerült kompromisszumra jutnia a tagállamokkal a Tanács keretei között, és bár az talán nem olyan nagyratörő, mint egyesek remélték (talán ez egy jó kompromisszum ismérve), igenis meghatározza a keretet, melyen belül 2012-től a leggyorsabban növekvő közlekedési ágazat részt vesz az EU ETS-ben. Az EU ETS-re vonatkozó javaslat felülvizsgálatának előadójaként megértem a háttérben meghúzódó összetett kérdéseket és a jó és kiegyensúlyozott kompromisszum tárgyalásának nehézségeit. Peter megmutatta, hogy ez kivitelezhető, és az a kihívás áll előttem, hogy e sikert megismételjem az én jelentésem esetében.

Az ágazat Unió által támogatott deregulációja óta az uniós polgárok mintegy évi 80 milliárd eurót költenek repülőjegyre, és ebben még nincsenek benne a fapados társaságok. Nem férhet hozzá kétség, hogy az alacsonyabb – a közelmúltban akár 0 eurós – viteldíjak könnyebben hozzáférhetővé tették az utazást.

Azonban a globális éghajlatváltozás és a 2°C-os célérték fényében felmerülő problémák miatt felelőtlenségnek tűnne, ha a légiközlekedési és a hajózási ágazatot kizárnánk és nem engednénk meg, hogy részt vehessenek a leggyorsabban növekvő globális probléma sürgős megoldásában.

Egy jól fejlődő alacsony CO2-kibocsátású gazdaság felé kell haladnunk, ösztönöznünk kell az innovációt és az új technológiákat, és e célok elérésére a kibocsátáskereskedelem a legköltséghatékonyabb módszer.

Mivel a légiközlekedési ágazat át tudja hárítani a költségeket a fogyasztókra, annak van értelme, ha a kibocsátási egységeket árverés útján osztják ki, még a repülőgép-üzemanyag árának jelenlegi helyzetében is, amely miatt a költségek áthárítása érzékeny témává vált.

Az új rendszer az Unión belüli és nemzetközi járatokra – köztük a harmadik országok légitársaságaira – egyaránt vonatkozik majd, és biztosítja, hogy az EU légitársaságainak versenyképessége megmaradjon. A repülőterek igazgatása, a légiforgalmi irányítás és az egységes európai égbolt mind nagymértékben segíti az üzemanyag-fogyasztás csökkenését, így pedig elősegíti a légitársaságok által az üzemanyagért és a széndioxid-kreditekért fizetendő költségek csökkenését.

  John Purvis (PPE-DE). - Elnök asszony, az összkvótával és árveréssel működő ETS-nek át kellene vennie valamennyi légiforgalmi adó, légi utasok által fizetendő adó és a repülőgép-üzemanyagra kiróható esetleges adó helyét. Az ETS sokkal hatásosabban éri el a kibocsátási célokat, mint az adók. Az utasokat, a szállítmányozókat és a légitársaságokat terhelő költség közvetlenül kapcsolódik majd az általuk okozott kibocsátáshoz, és a kormányok nem tudják majd igazolni, miért tömik be költségvetési hiányaikat a légiközlekedésre és az utazóközönségre kivetett hamis zöld adókkal.

Az ETS a kibocsátási célok elérésének becsületes útja, és a légiközlekedési ETS a becsületes út arra, hogy a légiközlekedési ágazat és a fogyasztók felvállalják a nekik megfelelő szerepet – és nemcsak azt – e fontos célért folytatott erőfeszítésben.

  Saïd El Khadraoui (PSE). – (NL) Ez egy tökéletes megállapodás? Nem. Lépés a helyes irányba? Teljes mértékben. Szeretnék ezért köszönetet mondani a tárgyalóknak. Azt akarjuk, hogy a légiközlekedési ágazat vegyen részt nagyratörő klímacéljaink megvalósításában. A kibocsátáskereskedelmi rendszer ösztönzőket nyújt majd a légitársaságoknak, hogy javítsák szervezetüket és hogy a többletköltségek elkerülése végett kezdjenek el gazdaságosabb és újabb repülőgépeket használni.

A projekt természetesen nem egyedülálló. Együtt kell látni számos egyéb intézkedéssel, mint többek között a múlt havi, az európai légtér hatékonyabb elrendezésére vonatkozó javaslatokkal.

Végezetül elmondanám azt is, hogy nyilvánvaló, hogy mostantól kezdve nekünk is erőfeszítéseket kell tennünk, hogy bevonjuk a harmadik országokat és hogy rávegyük őket hasonló rendszerek bevezetésére, hogy globális kibocsátáskereskedelmi rendszer alakuljon ki a légiközlekedés számára. Csak így érhetünk el valódi eredményeket.

  Mieczysław Edmund Janowski (UEN). - (PL) Elnök asszony, köszönöm a jelentést és a lefolytatott tárgyalásokat, bár azt kell mondanom, némileg elégedetlen vagyok. Az elfogadott intézkedéseket gondosan meg kell fontolni, és figyelembe kell venni a környezetvédelmet és a légiközlekedést terhelő költséget egyaránt. Nem lenne helyes, ha ez csupán az európai – főként az új tagállamokbeli – fuvarozók és utasok elleni diszkriminációt szolgálná. Emlékezzünk arra is, hogy a légtér az egész Föld felett húzódik, tehát intézkedéseinket össze kell hangolni más országokéval. Máskülönben veszteséget könyvelhetünk el és más fuvarozók csak nevetnek majd rajtunk. Reméljük, hogy ez olyan lépéseket is ösztönöz majd, melyek új repülőgép-hajtóművek, új hajtómű-generációk kialakításához és a repülőgépek számára új hajtóerő-források kereséséhez vezetnek. E kérdéseket illetően körültekintően kell eljárnunk.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Elnök asszony, szem előtt kell tartani, hogy a repülési tevékenységek bevétele a kibocsátási egységek európai kereskedelmébe problémát okoz a gazdasági nehézségekkel küzdő országoknak, főként a legkülsőbb régiókkal rendelkező országoknak, mint Portugáliának, amelyhez tartoznak az Azori-szigetek és Madeira. Nem felejthetjük el a légiközlekedés fontosságát a tekintetben, hogy összeköti a kontinenst és e szigeteket, hogy az utóbbiak lakossága ne érezze magát csapdában. Ennélfogva elengedhetetlen legalább egy mentességi rendszert biztosítani a legkülsőbb régióknak. Ezért ragaszkodunk hozzá, hogy a legkülsőbb régiók légi összeköttetéseire – nemcsak egymás között, hanem a kontinenssel is – ne kelljen alkalmazni e rendszert.

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE). - (RO) A Peter Liese által megszövegezett kompromisszum előrelépést jelent az Európai Unió éghajlatváltozási programjának megvalósítása terén.

Először is ki szeretném hangsúlyozni a megállapodás azon elemét, hogy külön tartalékot képez ingyen kiosztott kibocsátási egységekből a gyorsan növekvő légitársaságok számára. Ezen intézkedés célja az ágazat megszilárdítása az új tagállamokban, vagyis ott, ahol a legnagyobb szükség van a terjeszkedésre és fejlődésre.

Ki kívánom emelni annak lehetőségét is, hogy az árverésekből származó bevételek egy része felhasználható a légiközlekedési ágazat fejlesztésére. Az egységes, tiszta és biztonságos égbolt érdekében együttműködésre épülő és a költségeket hatékonnyá tevő technikai és operatív intézkedések kidolgozására és végrehajtására van szükség.

Az európai légtér gyors újraegyesítése meghatározza az útvonalak lerövidülését, következésképpen az üzemanyag-fogyasztás csökkenését és ebből fakadóan a kibocsátások csökkenését, ezáltal az ETS alacsonyabb költségeit és így alacsonyabb árakat.

  Nathalie Kosciusko-Morizet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, amint arra Önök közül többen is rámutattak, egy kompromisszum sem tökéletes. E kompromisszum azonban egyensúlyt tart a környezetvédelmi követelmények és a minőséghez kapcsolódó gazdasági kényszer között. Ha elfogadják e kompromisszumot, jelentős lépést tesznek az Európai Unió szempontjából. Először is azt bizonyítják be, hogy Európa képes saját jogi szabályozást kidolgozni az éghajlatváltozás megállítása céljából, és ez természetesen jóval kecsegtet az éghajlatváltozási és energiagazdálkodási csomag vitáit illetően is.

Megerősítik Európa vezető szerepét az emberi eredetű széndioxid-kibocsátás elleni globális politika terén, ami szintén jót ígér a 2008. decemberi poznańi és a 2009. decemberi koppenhágai nemzetközi tárgyalásokat illetően. Végezetül nemzetközi partnereink körében ösztönzik azon szereplőket és politikai erőket, melyek új lendületet kívánnak adni az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló erőfeszítéseknek. Gondolok természetesen a kétoldalú tárgyalásokra, melyekre sort keríthetnénk azokkal az országokkal, melyek ugyanezt a rendszert kívánják bevezetni, de az ICAO keretében lefolytatott többoldalú tárgyalásokra is. Ezen okok folytán arra kérem Önöket, hogy támogassák a megállapodást.

(Taps)

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, szeretném megköszönni valamennyi felszólalónak a nagyon pozitív hozzászólásokat. Azáltal, hogy sikerült megállapodnunk erről az irányelvről, a közösségi intézmények azt bizonyítják, hogy eltökélt szándékuk konkrét intézkedéseket elfogadni, melyek szükségesek az Európai Unió nagyratörő éghajlatváltozási céljainak megvalósításához.

Ez az irányelv az első több intézkedés közül, melyek célja teljesíteni az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó, 2020-ra elérendő uniós célt. Az irányelv elfogadása pozitív üzenetet küld az éghajlatváltozási és energiagazdálkodási intézkedéscsomagról szóló közelgő nemzetközi tárgyalásokhoz, melyekre Poznańban és Koppenhágában kerül sor. Nemrég kaptam a tájékoztatást, hogy a G8-ak megegyezésre jutottak egy 2050-re kitűzött 50%-os hosszú távú csökkentési célról. Bár ezt örömmel fogadjuk, mégis csak részleges lépésnek tekintjük, mivel középtávú célról nem tudtak megállapodni, annak ellenére, hogy mind az Európai Unió tagállamai, mind a Bizottság folyamatosan hangsúlyozta a középtávú cél kitűzésének szükségességét.

Ma a szöveg alapján, melyről megállapodtunk, valamennyi az Európai Unió repülőtereiről induló és oda érkező járatot teljes mértékben bevesszük az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszerébe 2012-től kezdődően. Ez azt jelenti, hogy 2012-től a repülőgépek üzemeltetőinek az Európai Unióba érkező és onnan induló járataikhoz kibocsátási egységekre lesz szükségük. 2012-ben a légiközlekedési ágazatnak kiosztott kibocsátási egységek száma 3%-kal elmarad majd az ágazat 2004 és 2006 közötti átlagos éves kibocsátásától. 2013-tól a kibocsátási egységek száma 5%-kal lesz alacsonyabb. A rendszerben részt vevő bármely más iparághoz hasonlóan ők is eladhatják a piacon a kibocsátási egységeket, melyekre nincs szükségük, ha azonban többet bocsátanak ki, több egységet kell vagy kibocsátási kreditet kell vásárolniuk tiszta energiát alkalmazó projektektől harmadik országokban.

Így ösztönzi a kibocsátáskereskedelmi rendszer a résztvevőket kibocsátásaik minimálisra csökkentésére. A légitársaságoknak kiosztott kibocsátási egységek többsége ingyenes lesz, 15% azonban árverés útján kerül kiosztásra. Az árverésből származó bevételeket az éghajlatváltozás megállítására kell fordítani az Európai Unióban és a harmadik országokban, főként a fejlődő országokban. Ez a szint 2013-tól magasabb is lehet a kibocsátáskereskedelmi irányelv felülvizsgálatát szolgáló folyamatban lévő megbeszélések részeként.

Idén januárban a Bizottság azt javasolta, hogy a légiközlekedési ágazatnak kiosztott egységek 20%-a kerüljön árverés útján kiosztásra 2013-ban, és ez az arány 2020-ra emelkedjen 100%-ra. A Bizottság támogatja ezt a megállapodást, álláspontja a felülvizsgált kibocsátáskereskedelmi irányelv kapcsán azonban továbbra is az marad, hogy a légiközlekedési ágazatban az árveréses kiosztás aránya 2013-ban 20% legyen és együtt emelkedjen a többi ágazattal, kivéve a villamosenergia-ágazatot. Ezen ágazatok esetében 2013-ban az egységek 20%-át javasolja árverés útján kiosztani, amely értéket 2020-ra 100%-ra kell emelni.

Ami a nitrogénoxid-kibocsátást illeti, eredeti javaslatában a Bizottság kijelentette, hogy külön intézkedést javasol a nitrogénoxid-kibocsátásra, s az alábbi nyilatkozatot teszi:

„A Bizottság emlékeztet rá, hogy 2008 decemberéig jogalkotási javaslatot kíván tenni olyan intézkedés bevezetésére, amely a légiközlekedés nitrogénoxid-kibocsátását hivatott korlátozni, főként az éghajlatváltozásra gyakorolt hatással kíván behatóan foglalkozni és el kíván kerülni minden olyan negatív ösztönzőt, amely a széndioxid-kibocsátást a nitrogén-oxidok rovására csökkentené.”

Végezetül a Bizottság nagyon elégedett. Szeretném külön megköszönni Dr Liese kiváló munkáját és eredményeit. Nagyon elégedettek vagyunk a tárgyalások eredményével. A Bizottság teljes egészében el tudja fogadni a javasolt kompromisszumos módosító indítványokat.

(Taps)

  Peter Liese, előadó. – (DE) Elnök asszony, biztos úr, soros elnök asszony, hölgyeim és uraim! Szeretném megköszönni a gratulációkat és továbbítanám mindazoknak, akik segítségemre voltak e projektben. Szeretném megköszönni az elhangzott kritikákat is.

Engedjék meg, hogy néhány dolgot még egyszer tisztázzak: az egyik felszólaló azt mondta, hogy színfalak mögötti politizálást folytattunk. Véleményem szerint nem ez volt a helyzet. Az egész folyamat nagyon nyitott volt és maga a felszólaló is jelen volt mindegyik szakaszában, az árnyékelőadó minden részletről tájékoztatást kapott és az én képviselőcsoportomban is megvitattuk a kérdést egymás között. Nem tudom, erre sor került-e a felszólaló képviselőcsoportjában is, mindenesetre nálunk minden nagyon nyíltan és tisztességesen zajlott, még belső szinten is.

Sikerült elérnünk, hogy a Miniszterek Tanácsa elfogadja sok javaslatunkat. A biztos úr elmondta, hogy nagyratörőbb volt, mint a Bizottság eredeti javaslata, és csak az elfogadtatott módosítási indítványok száma – összesen mintegy 30 – azt mutatja, hogy meg tudtuk változtatni a közös álláspontot, egyes esetekben jelentős mértékben.

Lucas úr, Holm úr és mások azt mondták, hogy ez elmarad a környezetvédő csoportok várakozásaitól. Ez így van, de az sem lett volna jó kompromisszum, ha mindent beépítettünk volna, amit a környezetvédők és a zöldek követeltek.

Két területen – és a biztos úr is utalt ezekre – még mindig van helye kiigazításnak. Avril Doyle jelentésével ismét alkalmunk nyílt kiigazítani az összkvótát és az árverés szintjét, hogy azok igazságosak legyenek a kibocsátáskereskedelmi rendszer egyéb szereplőivel szemben. Az év második felében ezt nagyon alapos vizsgálat alá kell vennünk.

Befejezésképpen ismét szeretném kihangsúlyozni, hogy mi egyenlő versenyfeltételeket akarunk. Globális megállapodást akarunk, és azt akarjuk, hogy a harmadik országok járatai is részt vegyenek a rendszerben. Azonban itt az ideje, hogy a légitársaságok segítsenek kikerülni a nehéz helyzetből. Látom az AEA – az Európai Légitársaságok Szövetségének – levelét, mely azt állítja, hogy még ha létrejött is a kompromisszum, más kormányok érthető módon el fogják azt utasítani. Meg kell gondolnunk, hogy továbbra is ilyen emberekkel kell-e együtt dolgoznunk, hiszen nagyon gyenge lobbistának bizonyulnak.

Ezt a megállapodást most nagy többséggel kell elfogadnunk, utána pedig egyesíteni kell erőinket, hogy közbenjárjunk az ügyünk érdekében a harmadik országoknál. Akkor mind együtt fogunk dolgozni. Ha azonban a Parlament demokratikus határozatát nem fogadják el, meg kell mondanunk a légitársaságoknak, hogy csak saját maguknak ártanak. Arra kérem Önöket, hogy fogadják el az ajánlást, és szeretném megköszönni az Önöktől kapott széles körű támogatást.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra ma kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Bairbre de Brún (GUE/NGL) , írásban – (GA) 1990 óta az Unió nemzetközi légiközlekedéséből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás több mint kétszeresére emelkedett és most az Unió teljes CO2-kibocsátásának 5-12%-át teszi ki. Bár a kompromisszumos intézkedés messze nem tökéletes, lehetővé teszi számunkra, hogy 2012-től határt szabjunk a légiközlekedési ipar kibocsátásainak.

Azzal, hogy bevesszük a légiközlekedést az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerébe (ETS), azt a világos üzenetet fogalmazzuk meg, hogy komolyan vesszük az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó kérdéseket. A következő tíz év döntő fontosságú lesz az éghajlatváltozás megállítása és a visszafordíthatatlan károk elkerülése szempontjából. Lényeges, hogy az általános felülvizsgálat szigorúbb követelményeket támasszon a légiközlekedési ágazattal szemben, és ehhez 2013-tól szigorúbb csökkentési célok is társuljanak.

Az új rendeletek értelmében a tagállamok a kibocsátási egységek árveréséből származó bevételt az éghajlatváltozás enyhítésére, az Unió és a fejlődő országokon belüli alkalmazkodásra, valamint a környezetbarát közlekedés kutatás-fejlesztésének elősegítésére fordíthatják. E beruházásra szükség van, ha teljes mértékben le kívánjuk aratni a hasznot, amellyel a légiközlekedés ETS-be való bevétele jár.

  Zita Gurmai (PSE) , írásban. – (HU) Elkerülhetetlen feladat az éghajlatváltozás súlyos kihívásainak kezelése, a témában hozott intézkedések szigorítása és megvalósításuk gyorsítása. Elengedhetetlen az üvegházhatást okozó, így a légi közlekedésből származó gázok kibocsátásának mérséklése, a 2012 utáni időszakra a kibocsátási felső határ mértékének pontos rögzítése. Az üvegházhatást okozó gázok mérséklésében csak akkor érhető el látható eredmény, ha a kibocsátáskereskedelmi rendszer szigorítását is érintik.

Szükség van az árverésből származó bevételek pragmatikus felhasználására (mint például környezetbarát technológia fejlesztése és felhasználása), elsősorban az Európai Unió által támogatott ágazatokban, ezzel kapcsolatban érdemes megvizsgálni egy külön pénzügyi alap létrehozását. A Galileo, SES és az ETS programok mielőbbi komplex megvalósulása is elősegítené a hatékony üzemanyag-felhasználást.

Az éghajlatváltozás globális jelenség. Fel kell használni minden politikai eszközt és tárgyalási módot annak érdekében, hogy a világ valamennyi nagy üvegházhatásúgáz-kibocsátóját bevonjuk a szennyeződés mértékének globális csökkentésébe.

  Daciana Octavia Sârbu (PSE), írásban. – (RO) Ez az irányelv nagyratörő kezdeményezés, mely által a légiközlekedési ágazat fontos szerepet játszhat az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.

A kompromisszum tárgyalásai nehezek voltak, mivel figyelembe kellett venni az olajárat, az európai légitársaságok versenyképességét és a környezetvédelmet, valamint nemzetközi szinten meg kellett kísérelni egy rendszermodell kialakítását, hogy a légiközlekedés is bekerülhessen az ETS-be. Mindazonáltal a rendszer éppen az európai légitársaságokat nem sodorhatja veszélybe, ezek ugyanis elveszíthetik versenyképességüket az Egyesült Államok vagy Dubai rivális légiközlekedési ágazatával szemben. Az uniós légiközlekedési ágazat büntetése a „szénátszivárgás” jelenségéhez vezet majd, vagyis ahhoz, hogy a társaságok az uniósnál kevésbé szigorú szabályokkal működő piacokat részesítik előnyben, így pedig kereskedelmi háború kezdődik. Ki kell alakítanunk a környezetvédelem, a fogyasztóvédelem és a légiközlekedési szektor egyensúlyát, amennyiben azt akarjuk, hogy az európai légtér hatékonyabb legyen.

A kibocsátási egységek árveréséből származó bevételeket az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra kell fordítani oly módon, hogy a tagállamok ne fordíthassák ezt a pénzt más célokra.

Ha sikerül megfelelően és csak környezetvédelmi eszközként felhasználnunk az árverésekből származó bevételeket, el fogjuk kerülni a szankciókat egy nemzetközi megállapodás keretében.

ELNÖKÖL: VIDAL-QUADRAS ÚR
alelnök

7. Költségvetési ütemterv: lásd a jegyzőkönyvet

8. Szavazások órája

  Elnök. − A következő napirendi pont a szavazások órája.

(A szavazás eredményéért és részleteiért lásd a Jegyzőkönyvet).

8.1. Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (A6-0271/2008, Jacek Saryusz-Wolski) (szavazás)

8.2. A KAP keretébe tartozó támogatási rendszerek (A6-0270/2008, Neil Parish) (szavazás)

8.3. A munkaeszközök használatára vonatkozó biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelmények (A6-0290/2008, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg) (szavazás)

8.4. A vadon élő madarak védelme (az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelő kiigazítás (A6-0259/2008, Miroslav Ouzký) (szavazás)

8.5. Közös hozzáadottértékadó-rendszer (A6-0232/2008, Dariusz Rosati) (szavazás)

8.6. Stratégiai környezeti vizsgálatra vonatkozó vonatkozó jegyzőkönyv az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló, 1991. évi Espoo-i Egyezményhez (A6-0221/2008, Bogusław Sonik) (szavazás)

8.7. Lichtenstein csatlakozása az Európai Unió, az Európai Közösség és Svájc közötti, Svájcnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz (A6-0246/2008, Ewa Klamt) (szavazás)

8.8. Lichtenstein csatlakozása az Európai Közösség és Svájc közötti, a tagállamban vagy Svájcban benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős állam meghatározásáról szóló megállapodáshoz (A6-0247/2008, Ewa Klamt) (szavazás)

8.9. Az Európai Közösség és Svájc közötti, a tagállamban, Svájcban vagy Liechtensteinben benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős állam meghatározásáról szóló megállapodáshoz csatolt, az Európai Közösség, Svájc és Liechtenstein közötti jegyzőkönyv (A6-0261/2008, Ewa Klamt) (szavazás)

8.10. A vízumok számozása (A6-0268/2008, Gérard Deprez) (szavazás)

8.11. Az EK és India közötti tudományos és technológiai együttműködési megállapodás meghosszabbítása (A6-0254/2008, Christian Ehler) (szavazás)

8.12. Witold Tomczak képviselői mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem (A6-0277/2008, Diana Wallis) (szavazás)

8.13. Az Európai Parlament előjogainak védelme a nemzeti bíróságok előtt (A6-0222/2008, Giuseppe Gargani) (szavazás)

8.14. A Parlament eljárási szabályzatának a Bizottság jóváhagyása tekintetében való módosítása (A6-0198/2008, Andrew Duff) (szavazás)

- Szavazás előtt:

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − Elnök úr, a Bizottság megköszöni Duff úr jelentését.

Támogatjuk a Parlament határozatát a meghallgatási eljárás reformjáról, amely fokozza az átláthatóságot és a kinevezési eljárás demokratikus legitimitását azáltal, hogy világos, átlátható és egységes eljárásokat és értékelési kritériumokat határoz meg.

A Bizottság azonban úgy gondolja, hogy a jelentés által tárgyalt különböző esetekre alkalmazandó eljárásoknak teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk a Keretmegállapodás és a Szerződések vonatkozó rendelkezéseit, vagyis ez utóbbi esetében a 215. cikket, hogy tükröződjenek a köztük fennálló jogi és intézményi különbségek.

A tárcák átrendezésére szolgáló eljárásnak könnyebbnek kellene lennie, mint az egész Bizottság jóváhagyására szolgáló eljárásnak, és tiszteletben kell tartania az Európai Bizottság elnökének a tárcák kiosztására vonatkozó előjogait.

Úgy véljük, hogy ez mindkét intézmény érdekeit szolgálja. Ezenkívül a Bizottságot jogilag kötik a Szerződések és a Keretmegállapodás, ezért fenntartja magának a jogot, hogy eseti alapon és a konstruktív együttműködés szellemében egyeztesse a különböző helyzetekben alkalmazandó eljárásokat, ahogy az eddig is történt. E megközelítés mindkét intézmény számára sikeresnek bizonyult.

8.15. Az élelmiszer-adalékanyagok, az élelmiszer-ipari enzimek és az élelmiszer-aromaanyagok egységes engedélyezési eljárása (A6-0179/2008, Åsa Westlund) (szavazás)

8.16. Élelmiszer-adalékanyagok (A6-0180/2008, Åsa Westlund) (szavazás)

8.17. Aromák és aroma tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevők (A6-0177/2008, Mojca Drčar Murko) (szavazás)

8.18. Élelmiszerenzimek (A6-0176/2008, Avril Doyle) (szavazás)

- Szavazás előtt:

  Avril Doyle, előadó. − Elnök úr, a Strasbourgba vezető úton felmerült közlekedési nehézségek miatt tegnap este nem volt alkalmam köszönetet mondani képviselőtársaimnak, főként előadótársaimnak Åsa Westlundnak és Mojca Drčar Murkónak, kollégámnak, Pilar Ayusónak, akik mellettem álltak a vitában, valamint valamennyi érintett segítő- és munkatársamnak az elmúlt 12 hónap együttműködéséért, melynek eredményeképpen nagyon kielégítő és második olvasatra elfogadott megállapodás született az élelmiszereket érintő intézkedések e fontos csomagjáról. Ezért köszönetet mondok mindegyiküknek.

8.19. A 2003/87/EK irányelv módosítása: a repülési tevékenységnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerébe történő bevétele (A6-0220/2008, Peter Liese) (szavazás)

8.20. A Parlament eljárási szabályzatának módosítása a parlamenti reformmal foglalkozó munkacsoportnak a plenáris ülés munkájára és a saját kezdeményezésű jelentésekre vonatkozó javaslatai fényében (A6-0197/2008, Richard Corbett) (szavazás)

8.21. 2009. évi költségvetés: a 2009-es EKT-ban szereplő egyeztetési megbízatással kapcsolatos első gondolatok (A6-0262/2008, Jutta Haug) (szavazás)

8.22. A Balti-tengeren tervezett, Oroszországot és Németországot összekötő gázvezeték környezetre gyakorolt hatásai (A6-0225/2008, Marcin Libicki) (szavazás)

- A 23. módosításról való szavazás előtt:

  Dirk Sterckx (ALDE). – (NL) Elnök úr, valami gond van a kijelzővel. A szavazás eredménye gyanánt csak nulla jelenik meg, így nem látjuk, hányan szavaztak igennel és nemmel.

  Elnök. − Rendben van, köszönöm, Sterckx úr. Én nem látom a kijelzőt, mivel háttal ülök neki, remélem, megérti.

A Ház karbantartó szolgálata arról tájékoztatott, hogy valóban probléma van az elektronikus szavazatszámlálási eljárással, ezért azt kérném, hogy legyenek türelemmel néhány pillanat erejéig, amíg a probléma meg nem oldódik.

- Az 50. számú módosító indítványról tartott szavazás előtt:

  Justas Vincas Paleckis (PSE). - Elnök úr, teljes mértékben megbízunk Önben, de nagyon hálás lennék, ha meg tudná mondani, hogy pontosan hányan szavaztak igennel, nemmel és hányan tartózkodtak.

  Elnök. − Mivel a nagy kijelző nem működik, most felolvasom a számokat, ha ez megfelel. Ez jobb megoldás lesz az Önök számára.

(A szavazást néhány percre félbeszakítják az eredményeket mutató kijelző javítása céljából)

  Graham Booth (IND/DEM). - Elnök úr, épp megpróbáltam jelezni Önnek, de nem látott meg. Amikor a 49. számú módosításról szóló szavazás eredményéről volt szó, 474 szavazat volt mellette, 181 ellene, és Ön azt mondta: „Elfogadtuk, amint mondtam”. Azonban Ön nem azt mondta korábban, hogy „elfogadtuk”, hanem azt, hogy „elutasítva”.

  Elnök. − Nem emlékszem. Ha Ön mondja, így van.

- Az 51. módosításról tartott szavazás után:

  Marcin Libicki, előadó. − (PL) Elnök úr, azt hiszem, bár nem szeretném, de egyet kell értenünk abban, hogy a kijelző nem működik. Botrányos, hogy az Európai Parlamentben nem láthatjuk az eredményeket. Ilyen körülmények között azt kérem, hogy amikor ellenőrzik az eredményeket, tájékoztassanak a pontos adatokról, hogy hányan szavaztak igennel, nemmel és hányan tartózkodtak. Ha ez nem jelenik meg a kijelzőkön, arra kérem, olvassa fel és munkatársai jegyezzék le.

  Werner Langen (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hadd mutassak rá, hogy a kijelzőrendszer megfelelően működik minden egyes képviselő helyén, és hogy e titokzatos nagy kijelzőket csupán egy éve vezettük be, a rendszer előtte jól működött, és hogy az elnökbe vetett bizalom előfeltétele a megfelelő lebonyolításnak.

(Taps)

- A 30. módosításról tartott szavazás előtt:

  Christopher Beazley (PPE-DE). - Elnök úr, ez nagyon egyszerű. Egyszerűen részenkénti szavazást kérünk a pontosvesszőnél, vagyis a „nagyon fontos, hogy Oroszország jó szándékáról tegyen tanúbizonyságot az európai energiapolitikában való együttműködést illetően” szavak után. Itt részenkénti szavazást szeretnénk. Mi a Ház ezen oldalán úgy gondoljuk, hogy ez szükségtelen és hogy a módosító indítvány első felét félre lehet magyarázni, azonban szeretnénk támogatni a második felét, amely kihangsúlyozza annak fontosságát, hogy Oroszország ratifikálja az Energia Chartát.

(A Parlament elfogadja a javaslatot)

- A 37. módosításról tartott szavazás előtt:

  Andres Tarand (PSE). - Elnök úr, a Q preambulumbekezdés az algapopulációról szól, melynek túlságos növekedése különös veszélyt jelenthet Finnország, Svédország és Németország számára. Feltételezem, hogy az algák nem tesznek különbséget Svédország, Lettország és más országok között, mivel a szél irányítja mozgásukat.

A szóbeli módosítás szövege tehát így hangzik: „mivel a Balti-tengerre jellemző sajátságos körülmények között végzett munkálatok végrehajtása az algapopuláció hirtelen növekedését fogja eredményezni, amely különös veszélyt jelenthet Finnország, Svédország, Németország és a Balti államok számára”. Itt vége van. Sajnálom, hogy Lengyelország kimaradt, de ennek technikai okai vannak.

(A Parlament elfogadja a szóbeli módosítást)

- A zárószavazást követően:

  Marcin Libicki, előadó. − (PL) Szeretnék mindazoknak köszönetet mondani, akik támogatták a jelentést. Remélem, hogy Dimas biztos úr, a Bizottság, a Tanács és az Európai Unió nagy és jó vezetői figyelembe veszik majd az Európai Parlament e véleményét. Világosan és átlátható módon juttattuk kifejezésre. Az energiaszolidaritás, a szélesebb politikai kérdéseket illető szolidaritás, valamint a környezetvédelem mind rendkívül fontos az Európai Parlament számára. E jelentés és a szavazás – melynek során 90% szavazott a jelentés mellett – világos üzenetet kell, hogy küldjön az Európai Unió hatóságainak, hogy ne hagyják figyelmen kívül az Európai Parlament véleményét és hogy bár hivatalosan nem kötelező erejű, ezt az állásfoglalást mégis akként kellene kezelni.

8.23. Afganisztán stabilizálása: kihívások az EU és a nemzetközi közösség számára (A6-0269/2008, André Brie) (szavazás)

- A 11. számú módosító indítványról szóló szavazást követően:

  André Brie, előadó. – (DE) Elnök úr, a tegnapi megdöbbentő kabuli terrortámadás láttán és a mai vita alapján azt a szóbeli módosítást kívánom javasolni, hogy a szövegbe szúrjunk be egy új 3a szakaszt, amely a következőképp szól: „határozottan elítéli a kabuli indiai nagykövetséget ért 2008. július 7-i terrortámadást, amelynek több mint 40 halálos áldozata volt, többek között a nagykövetség személyzetének négy tagja; őszinte részvétét fejezi ki a családtagok, a sebesültek, valamint az afgán és indiai kormányok felé”.

(Taps)

(A Parlament elfogadta a szóbeli módosítást)

Elnök. − A szavazást lezárom.

9. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazatok szóbeli indokolása

- Ajánlás második olvasatra: Åsa Westlund (A6-0179/2008), (A6-0180/2008), Mojca Drčar Murko (A6-0177/2008), Avril Doyle (A6-0176/2008)

  Hiltrud Breyer, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, nagyon csalódott vagyok, amiért Westlund asszony második olvasatra adott ajánlásában nem lehetett betiltani az azofestékeket. Ez valóban nagy csalódást kelt, mivel a címkézés nem garantálja a biztonságot. A Parlament e területen kiengedte a kezéből az irányítást és meghátrált, és sajnálatos módon nem alkalmazta az elővigyázatosságon alapuló megközelítést. Ez nagyon sajnálatos.

Ugyanígy nagy csalódást kelt, hogy képtelenek voltunk bevenni a géntechnológiával módosított adalékanyagokat, ami valóban megmutatta volna, mennyire komolyan vesszük a fogyasztóvédelem kérdését. Azonban az a legsajnálatosabb, hogy nem tudtuk megvédeni a gyermekeket az azofestékektől. A southamptoni tanulmány riasztó eredményei egyértelművé teszik, hogy ezek betiltását kell követelnünk és szükség van tilalomra.

Mi mást állít az elővigyázatosság elve, mint hogy el kell fogadnunk a következtetéseket, amikor veszélyre utaló jelek vannak? Ebben az esetben a következtetések egyértelműen tilalomra mutatnak. Ráadásul míg az általános tilalom végül elbukott a szavazáson, nagyon sajnálatosnak tartom, hogy még mindig nem sikerült megállapodnunk egy tilalomról a főként gyermekeknek szánt termékeket illetően.

- Ajánlás második olvasatra: Åsa Westlund (A6-0180/2008)

  Neena Gill (PSE). - Elnök úr, én e jelentés mellett szavaztam, mivel támogatom a benne megfogalmazott megközelítést.

Üdvözlöm az élelmiszer-adalékok ízesítő anyagokban történő felhasználásának uniós szintű harmonizációját. Ha egyetlen rendelet szabályozza az élelmiszer-adalékokat, az segít majd figyelemmel követni, frissíteni és módosítani a területre vonatkozó jelenlegi jogszabályokat és hozzájárul a nagyobb élelmiszerbiztonsághoz.

Komolyan aggódom az ilyen adalékanyagok és ízesítő anyagok egészségre és gyermekekre gyakorolt hatása miatt, mivel egyes E-számmal jelölt anyagok károsítják az intelligenciájukat, valamint allergiát és egyéb betegségeket okozhatnak.

Azonban bár valóban szükség van nagyobb átláthatóságra és az élelmiszerek jobb felcímkézésére, szem előtt kell tartanunk Európa különböző népeit, melyek hozzá vannak szokva, hogy a világ minden tájáról származó olyan összetevőket – fűszernövényeket és fűszereket – használnak, melyek teljes összetétele nem feltétlenül áll rendelkezésre. Ezért gondoskodnunk kell róla, hogy ne korlátozzuk a fogyasztók rendelkezésére álló kínálatot, és továbbra is lehetővé tesszük, hogy az emberek használják a már évszázadok óta használt fűszernövényeket és fűszereket.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, e jelentés hatalmas jelentőséggel bír mindennapi életünkre nézve. Az emberek egészségesés biztonságos élelmiszereket akarnak. Ezért lényeges, hogy az élelmiszer-adalékok, enzimek és ízesítő anyagok használatára szóló engedélyek kiadása átlátható eljárás keretében történjék meg. A fogyasztóvédelem megerősítése érdekében – főként azok miatt, akik bizonyos anyagokkal szemben élelmiszer-intoleranciával bírnak – a fogyasztókat teljes körű tájékoztatásban kell részesíteni, ha ezek az anyagok jelen vannak az élelmiszerekben. Emiatt fontos, hogy a címkén található információ könnyen érthető legyen az átlagfogyasztók, köztük az allergiások számára. Az arra jogosult és illetékes hatóságoknak kell eldöntenie tudományos információk és kockázatelemzés alapján, hogy engedélyezi-e a termékek ízét, megjelenését vagy táplálkozással kapcsolatos jellemzőit javító anyagok használatát. Felügyelni kell a szóban forgó útmutatások és követelmények teljesülését és az egységes piac fogyasztóinak érdekében folyamatos ellenőrzésnek kell azt alávetni.

- Ajánlás második olvasatra: Mojca Drčar Murko (A6-0177/2008)

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). - (SK) Támogatom a szóban forgó javaslatot, melynek célja biztosítani az élelmiszerek – köztük az illat-adalékanyagok – megfelelő és egyértelmű felcímkézését.

Szintén teljes mértékben támogatom a célkitűzést, vagyis a fogyasztók egészségének védelmét. E cél elérése érdekében egyértelműen meg kell akadályozni, hogy veszélyes toxikológiai hatású termékek kerüljenek piacra. Ugyanilyen fontos az emberek, főként a sebezhető csoportok védelme a bizonyos illatanyagok túlzott használatának negatív következményeitől, mint az elhízástól vagy gyermekek esetében az ízlés eltorzulásától.

Úgy gondolom, hogy e javaslatok javítják a rendelet minőségét, erősítik belső logikáját és a megoldás megvalósíthatóságát. Ez különösen vonatkozik a bizottság azon álláspontjára, hogy bizonyos összetevők maximális szintjét nem kell figyelembe venni, ha az összetett élelmiszer csak olyan fűszernövényeket és fűszereket tartalmaz, melyek természetes módon vannak jelen ezen összetevőkben és nem hozzáadott ízesítő anyagként.

- Ajánlás második olvasatra: Avril Doyle (A6-0176/2008)

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). - (SK) Az enzimek élelmiszer-feldolgozásban történő felhasználását szabályozó jogszabályok harmonizációja az egész Európai Közösség érdekét szolgálja.

Fő célunk magas szintű élelmiszerbiztonságot biztosítani az emberek egészségének védelme érdekében. Ugyanakkor arra is szükség van, hogy valamennyi termelő számára egyenlő feltételeket biztosítsunk és így támogassuk a tisztességes versenyt az élelmiszer-adalékok terén.

Határozottan támogatom a fogyasztóvédelemre vonatkozó rendelkezéseket. Az élelmiszerenzimek használata nem tévesztheti meg a fogyasztókat a termékek minőségét, jellegét, frissességét vagy táplálkozáshoz kapcsolódó minőségét illetően. A fogyasztókat tájékoztatni kell az élelmiszer fizikai állapotáról vagy a konkrét feldolgozási folyamatokról, melyeken a termék átment. Az élelmiszerenzimekről és adalékanyagokról adott tájékoztatásnak megfelelő leírást kell adnia, világosan olvashatónak kell lennie és a fogyasztók számára könnyen érthetőnek.

- Ajánlás második olvasatra: Peter Liese (A6-0220/2008)

  Péter Olajos (PPE-DE). - (HU) Köszönöm, elnök úr! Az Európai Tanács az Európai Parlamenttel közösen döntött arról, hogy 2020-ra 20%-kal csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást, sőt nemzetközi megállapodásaiban 30%-kal, míg 2050-re mínusz 60%, illetve mínusz 80%-os csökkentést irányzott elő.

Ahhoz, hogy ezek a célok elérhetőek legyenek, minden kibocsátónak, mindegyik iparágnak és nekünk embereknek is háztartásaink vonatkozásában komoly erőfeszítéseket kell tennünk. Ha egy tökéletes világban élnénk, ahol korlátlan és olcsó az üzemanyag, amely rendelkezésünkre állna, és ahol nem lennének egyre növekvő környezeti problémák, akkor ezt a mostani jogszabályt nem szavaztam volna meg.

Nem szavaznám meg, mert nyilvánvalóan korlátozó jellegű és hátrányos az új tagországokra, így a magyar légitársaság számára is. Azonban nem élünk tökéletes világban, az üzemanyag mennyisége csökken, az üzemanyag ára növekszik, a klímaváltozás megállítása érdekében pedig ma kell tennünk valamit.

Így, bár tudatában annak, hogy a jogszabály nehéz helyzetbe hozza az új tagországok légitársaságait is, de a jogszabályt megszavaztam, mert a jövő érdekében úgy gondolom, hogy a közösen elfogadott célokat teljesíteni kell. Az éghajlatváltozást pedig meg kell állítanunk.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). - (CS) Elnök úr, meg szeretném dicsérni az előadó, Peter Liese munkáját, aki a Tanáccsal való tárgyalások során keresztül tudta vinni a legnagyobb részét annak, amit a Parlament már tavaly novemberben első olvasatra javasolt. Az eredmény egy összehangolt szöveg, amely tökéletesen hatásos eszköz a légiközlekedés bevételére az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszerébe, ami által 2012 végéig megszünteti a mai rendszert, amely a földi közlekedéssel szemben előnyökhöz juttatja a légiközlekedést. Ezenkívül az állásfoglalási indítvány az árverés útján kiosztásra kerülő kibocsátási egységek 15%-os arányának köszönhetően kedvező az új vállalkozásoknak és kiszélesíti a rendszert az Európából induló és oda érkező járatok tekintetében. Tavaly novemberi gondolatmenetemet folytatva azt kívánom hangsúlyozni, hogy ahhoz, hogy csökkenteni tudjuk a kibocsátások szintjét a légkörben, meg kell győznünk a világ többi részét a szabályozás szükségességéről. Úgy gondolom, hogy hamarosan alá tudunk írni egy megállapodást az Egyesült Államokkal és más országokkal. Örömmel fogadom a mentességek korlátozását. Nem látom be, miért ne vonatkoznának az államfők vagy uralkodók repülőgépeire – a mentési célokat szolgálókkal szemben – ugyanazok a környezetvédelmi szabályok.

  Christoph Konrad (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, mindenféle okok folytán ellenzem a szóban forgó közös álláspontot, melynek célja a légiközlekedési tevékenységek bevétele a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerébe.

A légiközlekedés a közlekedési ágazat összkibocsátásának kevesebb mint 5%-áért felelős, és e szempontból valamilyen szinten jelképes politizálást folytatunk. Emellett európaiakként nem vagyunk képesek globális megközelítést találni e kérdésre, ami azt jelenti, hogy intézkedéseink az európai légitársaságokat és repülőtereket is tisztességtelenül hátrányosan érintik. Sőt mi több, gyakorlatilag belebuktunk egy megfelelő költség-haszon elemzés elvégzésébe, amint az úgyis világossá vált volna.

Ez azt jelenti, hogy az intézkedések, melyekről ma megállapodtunk se nem ésszerűek, se nem szükségesek, és olyan helyzetet alakítottunk ki, amely nem megfelelő és alapvetően ellentétes a lisszaboni stratégiával. Valójában nem megerősítettük Európa pozícióját, hanem egyoldalú módon hátrányos helyzetbe hoztuk, ezért ellenzem a közös álláspontot. Jobban tettük volna, ha az infrastruktúrát javítjuk és közös európai légteret alakítunk ki. Ez költségmegtakarítást eredményezett volna, ami előnyösebb lett volna, mint a ma útjára indított intézkedések.

- Jelentés: Richard Corbett (A6-0197/2008)

  David Sumberg (PPE-DE). - Elnök úr, a legtöbb konzervatív képviselővel együtt azon a véleményen vagyok, hogy sürgősen meg kell reformálni a Parlamentet.

Abban a kiváltságban van részem, hogy életem során nemcsak itt szolgálhattam, hanem az Egyesült Királyság parlamentjének alsóházában és helyi hatóságokban is. Azt kell mondanom, hogy ez utóbbi szervekben – a helyi hatóságokban és a nemzeti parlamentben – nagyobb demokrácia és részvétel uralkodik, mint ebben a Parlamentben.

Az Európai Parlament képviselőinek be kell kapcsolódniuk a viták eljárásaiba. Itt nincs vita, nincs szóváltás, nincs tűz, nincs lelkesedés, és Corbett úr jelentésével – amely jó szándékú, ebben biztos vagyok – az a baj, hogy még nagyobb hatalmat ad a Parlament elnökének. Ez helytelen! Ha van egy kis eszünk, az előttünk álló években azon kell lennünk, hogy a képviselők hatalma nőjön, az elnöké pedig csökkenjen. Ezért szavaztam úgy, ahogy tettem.

  Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, a Ház képviselőinek többsége a lemmingekhez hasonlóan az egymást követő Corbett-jelentések között csetlik-botlik, és e reformok mindegyike kevesebb demokráciát és a képviselők jogainak csökkentését jelenti. Mégis az ellenkezőjét állítják. Azt tartják, hogy az emberek több vitát akarnak látni, ugyanakkor a saját kezdeményezésű jelentésekről szóló vitákat eltörlik és írásbeli nyilatkozatokkal helyettesítik. A Parlament szó azonban parlare igéből ered, nem pedig a „jegyzőkönyvvezetés” szóból. Az a bürokratáknak való. Az emberek arról beszélnek, hogy több időt kell szánni a jogalkotási munkára. Ezt megtehetnénk csütörtökönként és péntekenként. A baj az, hogy nem használjuk ki a lehetőséget. Ezért nincs elég időnk a jogalkotási munkára.

Az igazi parlamenti reform – és itt igazat adok Sumberg úrnak – egészen más. Megfosztjuk magunkat a saját jogainktól, csökkentjük a felszólalási időt, már nem nyújthatunk be módosítási indítványokat, ami azt jelenti, hogy saját kompromisszumképességünket adjuk fel. Ezután már csak merev szövegekről folytatunk majd elméleti vitákat.

Ezt határozottan fekete napnak tartom a Parlament történetében, ahol már 29 éve dolgozom: 15 évig alkalmazottként és újságíróként, majd 14 éve képviselőként. Úgy vélem, hogy e parlamenti önkasztráció már épp elég messzire ment. Még a Külügyi Bizottság is elveszítette hatalmának és lehetőségeinek nagy részét. Ezt rendkívüli módon sajnálom.

  Philip Claeys (NI). – (NL) A Parlament munkáját hatékonyabbá tevő reformok álcája alatt a Corbett-jelentés számos olyan intézkedést vezet be, amelynek mindehhez semmi köze. Épp ellenkezőleg, mindez az Eljárási szabályzat módosításáról szól, amely egész egyszerűen korlátozni fogja a rendes parlamenti tevékenységeket. A leginkább szembeszökő példa az eljárási szabályzat 110. cikke (4) pontjának módosítása, amely havi háromra korlátozná a rendes írásbeli kérdések számát. Indoklásában az előadó úgy érvel, hogy ez a korlátozás azért kerül bevezetésre, hogy megakadályozza a képviselők kérdésfeltevési jogával való visszaéléseket.

Az írásbeli kérdések benyújtása az egyik legfontosabb eszköz, amely által mi, parlamenti képviselők ellátjuk felügyelői szerepünket. Arra utalni, hogy ez visszaélésekhez vezethet, sértő minden parlamenti képviselőre nézve, aki feladatait komolyan veszi. A szocialista szőrszálhasogatás e tipikus példája mindenképpen méltatlan e Parlamenthez és valójában bármely parlamenthez!

  Frank Vanhecke (NI). – (NL) Ez a Parlament valóban minden tőle telhetőt megtesz, hogy megerősítse azt a képet, hogy az eurokrácia egyfajta totalitárius tan, amely nem tűr el ellentmondást. Most a parlamenti képviselők azon jogának drasztikus megkurtításáról van szó, hogy feltehessenek kérdéseket a Bizottságnak.

Nyilvánvaló, hogy a Bizottság, ez az óriás, mely 10.000 – bőven túl sok – köztisztviselőt foglalkoztat, akik mindenbe beleavatkoznak, fennhangon panaszkodik az említett parlamenti kérdések által okozott munkamennyiség miatt. Az Isten szerelmére, micsoda arrogancia ez egy olyan intézmény részéről, mint a Bizottság, amely azzal nyilvánítja ki, hogy egyértelműen méltóságán alulinak tart bármiféle demokratikus kontrollt, hogy alig válaszol a parlamenti kérdésekre, és általában teljességgel nem megfelelően és kitérően válaszolja meg őket. Egyszerűen szégyenletes, hogy a Parlament térden csúszik az eurokrácia hatalmasságai előtt!

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök úr, jogosan kérdezhetnék, hogy miért állok fel és indoklom meg a legtöbb kérdésről szóló szavazást: egyszerűen a Corbett-jelentéshez hasonló dolgok miatt. Mivel némileg eltérő véleménnyel rendelkezem a dolgokról, mint a nagy képviselőcsoport, melyhez tartozom, a fő vita során jellemzően nem kapok lehetőséget a felszólalásra, és ez bizonyosan ok arra, hogy itt a több demokráciát, a több kisebb képviselőcsoportot támogassuk és azt, hogy az egyéni képviselők jogokat kapjanak.

Valahányszor meglátok egy Corbett-jelentést, azt gondolom magamban, hogy valójában Richard Corbett az az Európai Parlamentben, ami Kígyónyelv volt Théoden király számára A gyűrűk urában. Valahányszor azt mondja, hogy több demokráciát alakítunk ki, teszünk egy lépést hátrafelé. Valami nagyon nincs rendjén most a Parlamentben. Ez sötét, demokráciaellenes és nagyon helytelen. Ezért szavaztam a jelentés ellen.

  Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök úr, néhány hónapja több parlamenti képviselő – köztük én is – úgy gondolta, hogy a meglévő parlamenti eljárást használja fel, hogy késleltesse a szavazást az Alkotmányról, mely a Lisszaboni Szerződés jelmezébe bújt. Akkoriban az elnök figyelmen kívül hagyta az eljárási szabályzatot, hogy korlátozza a szavazáshoz fűzött indoklásokat. Később önkényesen döntési jogkörrel ruházta fel magát az Alkotmányügyi Bizottság révén.

Most a Corbett-jelentés akarja tovább korlátozni a képviselők demokratikus jogait arra vonatkozóan, hogy feltehessenek kérdéseket a Bizottságnak és a Tanácsnak. Hogyan állíthatja a Ház, hogy betölti a demokratikus deficitet, amikor a képviselők jogait demokráciaellenes erők nyirbálják meg? Bizonyos, hogy bármely demokrácia az eltérő vagy kisebbségi véleményekkel szembeni tolerancián áll vagy bukik. Meg kell kérdeznünk: mi lesz a következő lépés? Ki fogja megakadályozni, hogy az úgynevezett hatékonyság nevében ez lelökjön minket a lejtőn? Talán a demokráciával szemben előnyt élvez az álcázott diktatúra. Kérem, nyissák ki a szemüket: harcoljunk a demokráciáért.

- Jelentés: Jutta Haug (A6-0262/2008)

  David Sumberg (PPE-DE). - Elnök úr, talán meglepő, hogy a konzervatívok és jómagam külön felszólítást kaptunk e jelentés kapcsán, és végül úgy döntöttünk, hogy bár mind támogatjuk az Európai Unió költségvetésének erőteljes ellenőrzését – valójában már túl régóta szenvedünk amiatt, hogy a könyvvizsgálók nem hajlandóak aláírni az Európai Unió számláit –, mégis másképp határoztunk a jelentést illetően. Miért? Mert újra meg újra a hivatkozott a Lisszaboni Szerződésre.

A következő üzenetet kell küldenünk az e kérdésekben befolyással rendelkezőknek: a Lisszaboni Szerződés halott. Az írek demokratikus szavazás keretében bölcsen elutasították a Szerződést, és bár az emberek Brüsszelben és itt Strasbourgban szívós munkával, hízelgéssel, megvesztegetéssel és cselszövéssel megpróbálják majd meggyőzni az íreket, hogy gondolják meg magukat, az emberek akaratának kell győzedelmeskednie, és ebben az esetben Írország Európa népéért szállt síkra. Érvényesüljön az emberek véleménye.

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök úr, amint az Ön mellett ülő kollégái felvilágosítják majd, én mindig szót kérek, amikor költségvetési kérdésekről van szó.

Nagyon élveztem az idei közös munkát Jutta Hauggal, a költségvetés előadójával. Amikor legutóbb az ő kezébe került a költségvetés, alig kevesebb, mint 500 módosító indítványt tudtam benyújtani a költségvetéséhez bizottsági megvitatásra és ezek közül több a plenáris ülés elé is került. Jó vele együtt dolgozni és megérti sok problémámat a Lisszaboni Szerződés azon elemeivel, melyekre már készül a költségvetési előirányzat, feltehetően a Tanácsban kialakított pénzügyi tervek jogi alapja szerint – bár meglehetősen biztos vagyok benne, hogy ez nem helyes. Haug asszony megérti, hogy nagy problémát látok abban, hogy sok nem kormányzati szervezetet a Bizottság költségvetése finanszíroz, hogy ezek lobbizásukkal rávegyék a Bizottságot, hogy még több dolgot csináljon egy bizarr életközösség jellegű kapcsolatban, amelynek nem kellene tovább folytatódnia; ezenkívül Haug asszony tudja, hogy különleges kapcsolat fűz a Speciális Olimpia mozgalomhoz, amelynek a jövőben valamikor támogatást kellene kapnia az európai költségvetésből.

E kérdések terén mind nagy tisztelettel viseltetek az előadó iránt, de azon tűnődöm, hogy vajon van-e itt bárki más, aki figyel a költségvetésre, leszámítva a kevés költségvetés-megszállottat, akik itt csupán néhány bizottságban vannak jelen.

- Jelentés: Marcin Libicki (A6-0225/2008)

  Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). – (LT) Amint tudják, több mint fél évvel ezelőtt több százezer uniós polgár benyújtott egy petíciót a Parlamentünkhöz az Északi Áramlat földgázvezeték környezetre gyakorolt hatása kapcsán, és ma, több mint fél évvel később, megkapták az Európai Parlament válaszát, megtudták, milyen álláspontot képvisel e fontos kérdést illetően.

Köszönöm mindenkinek, aki e dokumentum mellett szavazott. Sok köszönet illeti Libicki és Beazley urakat, valamint más képviselőtársaimat, amiért részt vettek e dokumentum kidolgozásában. Valóban hálás vagyok minden képviselőnek, aki szavazatával világossá tette, hogy egy: az Európai Uniónak szüksége van földgázra, és kettő: a Balti-tenger közelében élő uniós polgárok felelőssége megőrizni a tengert a jövő nemzedékek számára.

  Victor Boştinaru (PSE). - (RO) Először is engedjék meg, hogy köszönetet mondjak képviselőtársaimnak, akik ma a Libicki-jelentés mellett szavaztak. E jelentés nem oroszfóbiáról vagy gázfóbiáról szól, hanem arról, hogy az Európai Parlament nem tagadhatja le a petíció aláíróinak panaszait egy kényes politikai kérdés kapcsán, nem fordíthat nekik hátat.

A közös energiapolitika kérdését úgy kellene megoldani, hogy az Európai Közösség szintjére emeljük. Mindazonáltal amíg ez meg nem történik, a kétoldalú megállapodásokat be kell építeni egy valódi belső energiapolitikába, hogy két elengedhetetlen célkitűzés teljesüljön:

1. valamennyi tárgyalás eredményének jövedelmezőnek kell lennie valamennyi tagállam számára;

2. így elkerülhető a harmadik országokkal kétoldalú megállapodásokat kötő tagállamok sebezhetősége.

Véleményem szerint ezek bármilyen európai uniós energiastratégia számára érvényes követelmények, és az Európai Parlamentnek az elkövetkező időszakban ezzel a nagy kihívással kell megküzdenie.

  Zuzana Roithová (PPE-DE), írásban. – (CS) Engem is zavarnak a több tízezer polgár aggodalmai, akik petíciójukban rávilágítanak a kockázatokra, melyek a sekély Balti-tenger fenekén húzódó legnagyobb földgázvezeték építéséhez kapcsolódnak.

Petíciójuk közmeghallgatást és egy európai parlamenti jelentést eredményezett, amely kiemelte, hogy más országokat és leginkább az Uniót is be kell vonni a döntéshozatali folyamatba. A problémák azon ökológiai kockázatokból fakadnak, melyek forrása a tenger fenekén található hatalmas hadihajó- és hadianyag-temető, valamint az a kockázatos kémiai módszer, amellyel a vezetéket üzembe helyezése előtt kitisztítják.

Nem kívánom kifejezni a véleményemet az alternatív szárazföldi nyomvonalról, de határozottan úgy gondolom, hogy az Európai Bizottságnak és a Tanácsnak fel kell vállalnia a koordinátor szerepét és – a balti államok és más országok érdekében – következetesen meg kell követelnie, hogy a beruházók teljes felelősséget vállaljanak az esetleges ökológiai kárért. A Bizottságnak és a Tanácsnak független hatásvizsgálatot kell kérnie és vele együtt az alternatív szárazföldi nyomvonal vizsgálatát is.

Az Oroszországból kiinduló északi földgázellátási útvonal fontos. Ezért az EU-nak kötelessége megállapodást aláírni Oroszországgal a földgázvezeték építése felügyeletének és biztonságos üzemeltetésének feltételeiről. Végső soron Oroszország még nem ratifikálta az Espoo-i Egyezményt. Sajnálatos módon még nincs közös uniós energiapolitikánk vagy normáink. Világosan láthatjuk, hogy egy Németország és Oroszország közötti kétoldalú megállapodás helyett az európaiaknak uniós megállapodásra van szükségük és arra, hogy a balti államok beleegyezzenek a földgázvezeték megépítésébe. A Parlament most világos politikai üzenetet küld erről.

  Leopold Józef Rutowicz (UEN). - (PL) Elnök úr, teljes mértékben támogatom Libicki úr jelentését. A módosításokból, melyek csak gyengítik a következtetéseket, nem származik semmilyen haszon. A földgázvezeték veszélyes a környezetre, a tengerre és a Balti-tenger partján fekvő országokra. Egy másik kérdés az építkezés költsége, amely többszöröse annak, amennyibe az Északi Áramlat szárazföldön történő kiépítése kerülne. E többletköltséget Németország és Európa lakosainak kellene megfizetnie, mivel az építési költségek hozzáadódnának minden köbméternyi eladott földgáz árához. Kinek lesz ez jó? A lobbistáknak, az építő cégnek és az orosz politikusoknak. Ebből a pénzből több nukleáris erőművet lehetne építeni, melyek csökkentenék a földgáz felhasználását és a CO2–kibocsátást.

Felelősségünk törődni az Európai Unió polgárai biztonságával és pénzével. Ez erkölcsi kötelességünk, és azt mondom Matsakis úrnak, hogy ellenzem, hogy a vezeték a Balti-tengeren keresztül épüljön meg.

  Bogusław Rogalski (UEN). - (PL) Elnök úr, szeretnék hangot adni elégedettségemnek afelett, hogy a Ház szinte egyhangúan elfogadta az Oroszországot és Németországot a Balti-tenger természeti környezetén keresztül összekötő úgynevezett balti vezeték tervezett megépítésének hatásairól szóló jelentést.

A Balti-tenger jellegzetes beltenger, sekély medencével és korlátozott vízcserével a világ óceánjaival. Ráadásul nagy mennyiségű vegyi fegyver hever elsüllyedve a Balti-tenger fenekén, és ez ökológiai katasztrófát eredményezhetne a medencében az építkezés során, ami Európa számára fontos szempont.

A jelentés azonban felvet egy még fontosabb kérdést. Az uniós tagállamok részvételével megvalósuló energiaberuházásokat Európának, az egész Uniónak és az uniós polgároknak együttesen kell figyelemmel követniük és foglalkozni velük, nem csak egy országnak, mint Németország esetében. Legelőször az európai szolidaritásra kell gondolnunk és arra, hogy biztosítsuk az energiaellátás biztonságát egész Európa számára. Ma nem ez történik.

Remélem, hogy e jelentés világos üzenetet küld az Európai Parlament részéről a Tanácsnak és Bizottságnak, de legfőképp a német kormánynak arról, hogy a balti földgázvezetékről nem csupán két országnak kellene döntenie, hanem a döntésnek a Parlament és valamennyi tagállam egyetértésével és beleegyezésével kell megszületnie.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, én Libicki úr e fontos jelentése mellett szavaztam, mivel az észak-európai vezeték olyan projekt, amely az Európai Unió nyolc tagállamára lehet kihatással. Úgy gondolom ezért, hogy az Uniónak ki kell alakítania saját álláspontját a kérdésről. Ehhez elengedhetetlen, hogy megbízható, független kutatások és elemzések készüljenek, melyek megállapítják az ökológiai kockázatokat és megfelelő mechanizmusokat alakítanak ki a kapcsolódó monitoring tevékenységekhez. Ma közös és egységes energiapolitikára van szükség, amelynek keretében nem mutogatunk ujjal egymásra, amiért megpróbáljuk megvédeni saját nemzeti érdekeinket az egész Közösség költségén. Ez ügyben közös álláspontot kell kialakítanunk, amely az energia- és környezetvédelmi kérdéseket egyaránt figyelembe veszi, csakúgy, mint az egyes tagállamok biztonságához kapcsolódó kérdéseket. E kérdést illetően különösen igaz, hogy Európának egységesen kell fellépnie.

  Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, a volt német kancellár, Gerhard Schröder, aki jelenleg a balti vezetékrendszer tanácsadó testületének vezetőjeként keresi kenyerét, már kormányfőként is nagy erőkkel támogatta e projektet. Érzéketlen módon európai szomszédai feje fölött állapodott meg Moszkvával a művelet részleteiről, és ezáltal nemcsak történelmi félelmeket ébresztett, hanem meglehetősen jogos ökológiai és gazdasági kérdéseket is felvetett, melyekre nincs kielégítő válasz.

Ezért szeretném nyíltan kimondani, hogy ez a projekt csak akkor valósulhat meg, ha a szomszédos európai országok és uniós partnerek félelmeit és aggályait komolyan veszik, és ha ők beleegyezésüket adják a projekthez. Ilyen jellegű döntéseket hozni a szomszédos országok feje fölött nem európai megoldás és ezért az én szememben elfogadhatatlan. Sőt mi több – és a lengyel és cseh képviselők elhihetik nekem –, ugyanez vonatkozik más kérdésekre is, mint a rakétakilövő állásokra és a vízumkiadásra.

Minden félnek alaposan magába kell néznie és el kell ismernie, hogy a külügyek terén nekünk itt Európában fenn kell tartanunk a szolidaritást e létfontosságú politikai területeken, mivel nemzetközi partnereink csak ekkor vesznek minket komolyan. E Ház német képviselőjeként ezért a Libicki-jelentés mellett és a balti vezeték meggondolatlan építése ellen szavaztam.

  Rainer Wieland (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, úgy gondolom, hogy most végre olyan szövegre találtunk, mely nagyjából elfogadható. Azonban sajnálom, hogy még mindig fennáll több probléma a következetesség terén. Leginkább azt sajnálom, ahogy főként azok viselkedtek, akik ma amiatt panaszkodtak, hogy nem működik a kijelző.

Négy hete egy bizottsági ülésen tanúja voltam annak, hogy a szavazás könyörtelenül folyt annak ellenére, hogy 22 nyelv nem volt jelen. Ezért különösen ellenzem az eljárást, melyet kialakítottunk. Itt gazdasági és történelmi kérdésekről van szó, valamint bizonyosan az energiáról és valószínűleg a környezetvédelemről is. A környezetvédelmet szentségtartóként hordozzuk körbe, és figyelemre méltó, hogy az Európai Parlament Környezetvédelmi Bizottsága, melynek elsőként kellett volna lépnie, nem volt hajlandó véleményt megfogalmazni.

Az általunk kiválasztott eljárás nem volt megfelelő. Jobb szöveggel kellett volna előállnunk. Emiatt – főképpen az eljárás, valamint a Petíciós Bizottságon belüli különböző viszonyok miatt – én végül nem szavaztam meg a jelentést.

- Jelentés: André Brie (A6-0269/2008)

  David Sumberg (PPE-DE). - Elnök úr, azért kívántam indoklást fűzni a szavazáshoz, hogy egy dologra felhívjam a figyelmet. Afganisztánban ma az Egyesült Államok és Nagy-Britannia, valamint egy-két másik ország tartja magát. Annak állnak ellen, amit én a II. világháború óta eltelt időszak legnagyobb veszélyének tekintek Európa számára, és ez a nemzetközi terrorizmus fenyegetése.

Az a baj, hogy sok európai ország van, amely nem vesz részt ebben az ellenállásban. Igen, ott vannak Afganisztánban. Igen, vannak ott csapataik, de a támadás nagy részét – őszinte leszek – a brit és amerikai csapatok végzik, és elismeréssel adózom főként a brit csapatok bátorságának, valamint a fiatal nőknek és férfiaknak, akik életüket adták ezért az ügyért.

Európában meg kellett volna tanulnunk, hogy nem lehet megbékíteni azokat, akik el akarnak pusztítani. Ezt a leckét meg kellett volna tanulnunk a 30-as években, meg kellett volna tanulnunk a szovjet kommunizmus kapcsán, de attól tartok, még nem tanultuk meg, pedig fontos lenne.

  Eoin Ryan, az UEN képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, azt hiszem, sokan tisztában vagyunk azzal, hogy milyen problémákat idéz elő a heroinhasználat az egyének, családjaik és közösségeik életében világszerte, de Európában is. Európa sok felvilágosult politikával küzd közösségi szinten a heroinhasználat ellen, és sok tekintetben kezelési és egyéb programjaival példát mutat a világnak e probléma megoldására.

Azonban jelenleg az európai utcákra kerülő heroin 90%-a Afganisztánból származik. Úgy vélem, hogy az e téren jelenleg működő stratégiáink nem igazán működnek. Afganisztán nyitott gazdasága és a felkelés kölcsönösen erősíti egymást. A kábítószer finanszírozza a tálibokat, míg az ebből eredő törvény nélküli állapot és erőszak elősegíti a máktermesztést. Sok kísérlet volt már arra, hogy meggyőzzék a gazdákat, hogy mák helyett termesszenek más növényeket, de sajnálatos módon mindegyik kudarccal végződött.

Nem meglepő, hogy még mindig vannak mákmezők Afganisztánban, főként Helmandban és Kandaharban, mivel e jövedelmező üzlet évente mintegy 500 millió dollár bevételhez juttatja az ópiumtermesztőket és 3,5 milliárd dollárhoz a csempészeket és nemesítőket. Azzal, hogy nem kezeljük a problémát megfelelően a gyökerénél és nem kínálunk fenntarthatóságot és alternatívákat az ópiumtermesztőknek, nemcsak az afganisztániakat hagyjuk cserben, hanem Európa polgárait is. Jelenleg sajnos Afganisztán jó úton halad afelé, hogy egy újabb „kábítószerállammá” váljon, és nézzék csak meg, milyen problémák terjedtek tova Kolumbiából, amikor hagyták, hogy ott sor kerüljön erre.

Elismerem, hogy ez nem könnyű. Elismerem, hogy ezt megkísérelni megoldani Afganisztánon belül rendkívül nehéz feladat mindazok számára, akik ezzel próbálkoznak, de úgy gondolom, hogy a jelenleg alkalmazott stratégiáink nem igazán működnek. Nem tudom, mi a megoldás. Sokat olvastam róla, és tisztában vagyok vele, hogy vannak ott emberek, akik az életüket kockáztatják, hogy megpróbálják megoldani ezt a problémát.

Úgy vélem, hogy a heroinprobléma Európában növekedésnek indult. Írországban idén a hatóságok rekordmennyiségű heroint foglaltak le, és a közelmúltban elkészült jelentések arról számoltak be, hogy nagy problémát jelentenek a heroinfogyasztó fiatal nők problémái. A kábítószerekért felelős volt miniszterként úgy vélem, hogy nagyobb koordinációra van szükség az uniós tagállamok között és az Afganisztánt körülvevő országokkal egyaránt, hogy hatásos megoldást találjunk az illegális kábítószer-kereskedelem problémájára.

  Carlo Fatuzzo (PPE-DE). - (IT) Elnök úr, én a jelentés mellett szavaztam, mert vaknak kell lenni ahhoz, hogy valaki ne lássa, hogy a demokratikus világ ellenzőinek viperafészke van Afganisztánban. A demokratikus világ megpróbál védekezni a terrortámadások ellen, melyek a világ számos nagyobb országában történtek, és miután több alkalommal győzelmet aratott a terroristák felett, most egy olyan szervezet mérgező farka ellen harcol, amelyet el kell törölni a föld színéről és amely most Afganisztánban próbál meg újraszerveződni az Irakban elszenvedett döntő vereség után. Ezért kell Európának együtt küzdenie az Egyesült Államokkal ebben az akcióban.

  Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, Franz Josef Strauss, a briliáns külpolitikai stratéga – akinek idén október 3-án ünnepeljük halálának 20. évfordulóját – mindig azt mondta, hogy ha valaki rosszul gombolja be a kabátját, akkor ki kell azt gombolni, hogy jól be tudja gombolni. Épp ilyen a helyzet Afganisztánban, mivel rossz politikai stratégiát követünk. Erőfeszítéseinket az Északi Szövetség kisebbségi csoportjai köré építettük és figyelmen kívül hagytuk a többségi lakosságot, a pastukat képviselő erőket. Ezért nem működik ott a politika és a demokrácia.

Ha nem tudjuk meggyőzni a pastu közösség többségét, hogy álljanak a Nyugat, a demokrácia és az ügyünk mellé, akkor drámai kudarcot vallunk Afganisztánban, amire most nagyon is van esély. Ezért egyszerűen arra szeretnék kérni minden érintettet, hogy alakítsanak ki új politikai megközelítést Afganisztánban és ne kergessék a pastukat a megmaradt tálibok karjaiba azzal, hogy egy kalap alá veszik a pastukat és a tálibokat. Ez nagy hiba lenne. Új, átgondoltabb politikai stratégiára van szükség.

Európaiakként mindent tudunk a nemzetiségi hovatartozás problémáiról, talán jobban is, mint mások. Bölcsen és megfelelő módon fel kellene használnunk ezt a tapasztalatot Afganisztánban.

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök úr, még egyszer szeretném megköszönni a tolmácsoknak, hogy oly sok időt töltenek itt, hogy lerövidítik az ebédszünetüket és hallgatják a szavazáshoz fűzött indoklásainkat. Ha nem lett volna a Corbett-jelentés és mindaz a kérdés, amelynek szavazásához ilyenkor indoklást kell fűznünk, már jóval korábban elmehettünk volna ebédelni.

Először is szeretnék csatlakozni az Eoin Ryan által elmondottakhoz. Úgy gondolom, kifejezően tárta elénk az Afganisztánnal kapcsolatos egyik legnagyobb problémát. Ugyanazt akartam elmondani, amit bölcs képviselőtársam, David Sumberg. Képtelen vagyok elhinni a Parlament ilyen fokú arcátlanságát, amellyel beszélnek is e témáról, ha arra gondolnak, hány tagállamunk csapatai harcolnak a fronton Afganisztánban. Sok választópolgárt képviselek, közülük ketten nemrég hullaszállító zsákban tértek vissza Afganisztánból, és biztosíthatom Önöket, hogy senki sem akarja bajba keverni a csapatokat, de ez az ügy valóban létfontosságú számunkra.

Ki nem állhatom a Házban uralkodó általános Amerika-ellenességet. Biztos, hogy nem értem a Ház katonai megoldásokat ellenző hangulatát, és vannak, akik meglehetősen gyáván cselekszenek, akik a Parlament biztonságos menedékéből vádaskodnak, míg mások kockára teszik az életüket, hogy mindannyiunk érdekében javítsanak a helyzeten.

A szavazáshoz fűzött írásbeli magyarázatok

- Jelentés: Jacek Saryusz-Wolski (A6-0271/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én nagyra becsült képviselőtársam, Jacek Saryusz-Wolski jelentése mellett szavaztam, aki azt javasolja, hogy az együttdöntési eljárásban első olvasatra fogadjuk el az Európai Parlament és a Tanács rendeletét az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározásáról szóló 2006. évi rendelet módosításáról. A finanszírozási igényekből eredően lényeges volt tisztázni a pénzügyi közvetítők által kezelt közösségi alapokra vonatkozó rendelkezéseket, mivel a jelenlegi szöveg nem fogalmaz egyértelműen az ilyen alapok további újra befektetésének lehetőségéről. Továbbá logikus lépésnek tűnik, hogy felhatalmazzuk az Európai Beruházási Bankot (EBB), hogy a múltbeli műveletekből visszafolyó forrásokat fektesse be újra az euro-mediterrán beruházási hitel és partnerség (FEMIP) keretében. Ahogy a korábbi rendeletek nem teremtettek lehetőséget a források újbóli befektetésére, a visszafolyó összegek a Közösség költségvetésébe kerülnek be. A javasolt módosítás értelmében az EBB-t fel lehet jogosítani, hogy ezeket az összegeket a FEMIP keretében újra befektesse, amíg a Bizottság a művelet lezárásáról nem dönt.

  Titus Corlăţean (PSE), írásban. − (RO) Én támogattam az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó általános rendelkezések elfogadását.

Úgy gondolom, hogy ennek az eszköznek még fejlődnie kell és hogy az Európai Unió pénzügyi és költségvetési prioritásainak a szomszédságpolitika keleti dimenziója felé kell elmozdulniuk, melynek a Moldovai Köztársaságot és Ukrajnát is magában kell foglalnia.

Támogattam a jelentés elfogadását, hogy több szó essen a Moldovai Köztársaság európai hivatásáról és uniós integrációjáról, amely nyilvánvalóan szorosan összefügg az alábbi területek demokratikus előrelépésével: a tömegtájékoztatás szabadsága, az igazságügyi rendszer reformja, az állampolgárok alapvető jogainak biztosítása és az ellenzéki pártok jogainak biztosítása a 2009-es választások során.

- Jelentés: Neil Parish (A6-0270/2008)

  John Attard-Montalto (PSE), írásban. − Azon álláspontomról kívánok szólni, amely a közvetlenül a KAP keretében kialakított támogatási rendszereket illetően világos közös kritériumokra vonatkozik. Szintén szeretném megemlíteni a gazdák és pásztorok jogait és kötelességeit, valamint a nekik nyújtott segélyek kialakítását.

A javaslat célja, hogy letisztázza a kritériumokat, hogy a tagállamok továbbadhassák a segélyt a marha- és borjúhúst termelő pásztoroknak.

Ezt a rendszert szakkifejezéssel „termeléstől függő” rendszernek hívják, és mivel Málta a termeléstől teljesen független kifizetések végrehajtása mellett döntött, én egy nemzeti érdeket szolgáló kérdés alapján igennel szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az emberek nem érzik magukat biztonságban az élelmiszerek terén a kergemarhakór, a húsbotrányok stb. miatt, mely problémák terén az Unió nem tett túl jó benyomást. A bajor hatóságok elől a rendőrség valóban éveken keresztül elhallgatott egy rendőrségi razziát, amely romlott sajttal üzletelő olasz bűnözőkre csapott le, és ha a közelmúltbeli borbotrány terén az együttműködés megszakadt, ez mind az európai jelentési rendszer súlyos hibáira hívja fel a figyelmet, melyeket azonnal helyre kell hozni.

Az élelmiszeripar jelenlegi válsága világosan megmutatja, hogy minden ország számára milyen fontos a mezőgazdasági önellátás. Ezért nagyobb támogatást kell nyújtanunk saját kistermelőinknek és főként a biogazdáknak. A mezőgazdaság teljesítményének szükséges növelését nem szabad kifogásként használni arra, hogy a hátsó ajtón keresztül nyissunk utat az egész Unióban a géntechnológiával módosított élelmiszereknek. Ha a nagyközönség elutasítja a géntechnológiával módosított élelmiszereket, akkor az EU-nak tartania kell magát ehhez a döntéshez és nem engedhet néhány nagyobb vállalat érdekeinek.

- Jelentés: Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (A6-0290/2008)

  John Attard-Montalto (PSE), írásban. − Málta történelmi ipara a hajójavítás. A hajóműhelyekben dolgozni veszélyes. Ez és az építőipar két fő balesetveszélyes terület. Míg az építőipar lassan fogja fel a biztonsági felszerelések használatának fontosságát, a hajóműhelyek nagy figyelmet szentelnek a biztonságos munkakörülményeknek.

Ma a máltai hajóműhelyek legnagyobb próbatételük előtt állnak. A nacionalista kormány mindenáron privatizálni akarja őket. Úgy tűnik, hogy nem vesznek fontolóra más alternatívákat. A vita napirendjén nem szerepel a diverzifikáció, a résziparágak vagy a szakosodás, például a tengerjáró hajók rendbehozatala.

Ennek ellenére mind a Máltai Munkáspárt, mind a Dolgozók Általános Szakszervezete közölte a kormánnyal, hogy készek felvállalni a rájuk eső feladatokat a hajóműhelyek megmentése érdekében. E műhelyek folyamatosan magasan képzett szakemberekkel látták el nemcsak saját magukat, hanem a máltai ipart is. Kiválóságuk mindenki felett áll.

Én személyesen győződtem meg kiválóságukról, amikor az utolsó munkáspárti kormány hivatalának legvégén a miniszterelnök rám bízta a hajóműhelyek ügyét. Hozzáteszem, hogy jómagam elfogult vagyok a hajóműhelyekkel szemben, mivel az édesapám az 50-es években hajóműhelyben dolgozott.

- Jelentés: Dariusz Rosati (A6-0232/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Lengyel képviselőtársam, Dariusz Rosati jelentése alapján igennel szavaztam a jogalkotási állásfoglalásra, amely a konzultációs eljárásnak megfelelően módosítja a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006. november 28-i 2006/112/EK irányelv egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatot. Az EK-Szerződés 171. cikke értelmében a Közösség közös vállalkozásokat vagy egyéb szervezeteket hozhat létre a Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs programjainak hatékony megvalósítása érdekében, és nagyon valószínű, hogy erre a jövőben egyre nagyobb mértékben kerül sor. Ennélfogva logikus lépés volt megfelelő adókeretet meghatározni az ilyen fajta vállalkozások számára és így nemzetközi szervezetekhez hasonlóan kezelni őket. Továbbá csatlakozásuk kapcsán Bulgária és Románia –más új tagállamokhoz hasonlóan – engedélyt kapott rá, hogy derogációt alkalmazzon a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott adómentesség és a nemzetközi személyszállításra alkalmazandó HÉA-rendszer terén. Az átláthatóság és a következetesség érdekében a mentességeket be kell venni a HÉA-irányelvbe.

  Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. – (FR) Amint a képviselőcsoportom árnyékelőadója elmondta, a bizonyos, a közös hozzáadottértékadó-rendszert érintő rendelkezések módosításáról szóló Rosati-jelentés mellett szavaztam. A HÉA-irányelv Bizottság által javasolt módosításai véleményem szerint lényeges egyszerűsítések és javítások.

A HÉA-rendszer földgázellátást, fűtést és hűtést illető hatókörének tisztázása lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy alacsonyabb HÉA-kulcsot alkalmazzanak e termékekre, amint azt az irányelv előirányozza. A robbanásszerűen emelkedő energiaárak okozta jelenlegi légkörben, úgy gondolom, elengedhetetlen, hogy a tagállamok az energiaárak túlzott emelkedését hatástalaníthassák a közvetett adók csökkentésével. Ez az intézkedés segít enyhíteni az inflációs nyomást, amely negatívan hat a gazdasági helyzetre és a fogyasztók vásárlóerejére.

Azt is ki kell emelnem, hogy a tagállamok, melyek csökkenteni kívánják az energiaellátásra alkalmazott HÉA-kulcsukat, ezt szabadon megtehetik a jelenlegi irányelvek értelmében, főként ami a minimumadókat illeti. Nincs szükség új európai jogszabályra e téren, a gyorsan cselekedni kívánó európai kormányok rendelkezésére áll az összes szükséges eszköz.

  David Martin (PSE), írásban. − Támogatom a Rosati-jelentésben foglalt ajánlásokat. A HÉA-irányelv elemeinek – például a levonás jogának – további tisztázása hasznára lesz a kis- és középvállalkozásoknak, melyeknek a régi rendelkezések értelmében felesleges bürokráciával kellett volna megküzdeniük. Ezért a jelentés által javasolt változtatások mellett szavaztam.

- Jelentés: Bogusław Sonik (A6-0221/2008)

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelentés célja támogatni az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló, 1991-ben aláírt Espoo-i ENSZ/EGB egyezményhez kapcsolódó, a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló 2003. évi jegyzőkönyvet (SKV-jegyzőkönyv). Az SKV-jegyzőkönyvet az Európai Közösség nevében a Bizottság 2003. május 21-én írta alá az ötödik „Environment for Europe” miniszteri konferencián, mely Kijevben, Ukrajnában került megrendezésre 2003 májusában.

Az SKV-jegyzőkönyv célja magas szintű védelmet nyújtani a környezetnek, beleértve az egészséget, azáltal, hogy a környezetvédelmi és az egészséget érintő vonatkozások beépülnek az intézkedésekbe és eszközökbe, melyek célja a fenntartható fejlődés előmozdítása.

Ezzel összefüggésben az Európai Közösség az Espoo-i Egyezményhez kapcsolódó, a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló jegyzőkönyv 13. cikkét a hatásvizsgálatra vonatkozó, és a fenntartható fejlődés gazdasági, társadalmi és környezeti összetevőivel kiegyensúlyozott módon foglalkozó közleményekben rögzített hatásvizsgálati eljárásokon keresztül kívánja alkalmazni.

  David Martin (PSE), írásban. − Boguslaw Sonik „Az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló, 1991-ben aláírt Espoo-i ENSZ/EGB egyezményhez kapcsolódó, a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló jegyzőkönyv” című jelentését támogatni kell. A környezetvédelmi és az egészséget érintő aggályokat figyelembe kell venni a fenntartható fejlődés támogatásakor. A jelentés ajánlásai mellett szavaztam.

- Jelentés: Ewa Klamt (A6-0246/2008)

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) Amikor 2004 októberében aláírásra került a megállapodás Svájc társulásáról a schengeni joganyaghoz, Liechtenstein nem válhatott társult taggá a megtakarítások adóztatásáról szóló megállapodás hiánya miatt (e megállapodás csak egy évvel később született meg).

Szem előtt tartva, hogy Svájc és Liechtenstein között több évtizeden át a személyek szabad mozgására vonatkozó politika volt érvényben, elengedhetetlen volt, hogy Liechtenstein is társuljon a megállapodáshoz.

Ezért támogatom ezt a kezdeményezést, amely a megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv révén lehetővé teszi ezen ország társulását Schengenhez. Liechtensteinnek el kell fogadnia és alkalmaznia kell a teljes joganyagot, kivéve azokat az új jogi aktusokat vagy intézkedéseket, melyek a közvetlen adózás terén elkövetett bűncselekmények – melyek Liechtenstein nemzeti joga értelmében nem büntethetők szabadságvesztéssel – miatti nyomozások vagy eljárások keretében bizonyíték keresésére és/vagy lefoglalására szóló végzések végrehajtásához kapcsolódnak.

Támogatom az előadó, Ewa Klamt álláspontját, mely szerint az Európai Parlamentnek beleegyezését kell adnia, ahogy az történt a megállapodással is, melyhez kapcsolódik ez a jegyzőkönyv. Az Európai Parlamentnek azonban több információhoz kell hozzáférnie a folyamatban lévő nemzetközi tárgyalásokról, hogy helyesen és egységesen gyakorolhassa hatáskörét.

  Glyn Ford (PSE), írásban. − Én a jelentés ellen szavaztam, hogy így tiltakozzak amiatt, hogy a Bizottság és a Tanács nem tesz lépéseket az európai adóparadicsomok problémáinak megoldására. Persze nem Liechtenstein az egyetlen adóparadicsom Európában, de e mikroállamokat egyedül politikai nyomásgyakorlással lehet meggyőzni, hogy cselekedjenek. Mégis továbbra is kesztyűs kézzel bánunk velük és állampolgáraikkal, hiába fosztják meg banki szabályaik és titoktartásuk a tagállamokat évente több milliárd eurótól.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Mindezidáig Svájc és Liechtenstein kiváltságos partnerséget tartott fenn az Unióval több kétoldalú megállapodás alapján; ezt a megoldást bizonyosan lehetne ajánlani bármely államnak, amely meg kívánja őrizni szuverenitását és identitását. Nem sok jót árul el az EU-ról, hogy Liechtenstein részvétele a schengeni programban a megtakarítások megadóztatásához kapcsolódó megállapodásoktól függött. Ez a Schengen-Dublin fenyegetésre emlékeztet, amely a svájciakat volt hivatott jobb belátásra bírni.

Nem helyes többmilliós segélyt és különböző megtévesztő ígéreteket használni arra, hogy új tagokat csábítsunk be vagy hogy országokat szorosabban az Unióhoz kössünk azért, hogy megfosszuk őket attól a lehetőségtől, hogy saját útjukat járják a Közösségen kívül.

- Jelentés: Gérard Deprez (A6-0268/2008)

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) A jelenleg érvényben lévő rendelet egységes formátumot határoz meg a vízumoknak, de nem eredményezett egyedi vízumszámozást a tagállamokban.

A szám azért szerepel, hogy azonosítsa az adott vízumot, amelyet egy tagállam adott ki egy harmadik ország állampolgárának. A tagállamok közötti bizonyos különbségek ellenére mostanáig a számok nem játszottak igazán fontos szerepet, mivel a határon a vízumot csupán szabad szemmel ellenőrzik vagy a géppel olvasható terület beolvasásával.

Amint azonban a Vízuminformációs Rendszer (VIS) működésbe hozhatóvá válik, a külső határátkelő-helyeken az ellenőrzést a vízumbélyegszám és a tulajdonos ujjlenyomatának használatával kell elvégezni.

A vízumok számozását ennélfogva meg kell változtatni, hogy a dokumentumokon szerepeljen egy egyedi vízumbélyegszám, amely az ellenőrzési folyamat során biztosítja, hogy csak a vonatkozó alkalmazás kerül visszakeresésre, melynek keretében a határon a vízumot felmutató személy ujjlenyomatát ellenőrzik le.

Ezért támogatom ezt a javaslatot, melynek célja biztosítani a Vízuminformációs Rendszerben alkalmazandó vízumbélyegzők következetes és egyedi számozását, ami biztosítja, hogy amikor e vízumadatcsere-rendszer életbe lép, a lehető legjobban működjön és csökkentse a személyes adatokhoz való jogosulatlan hozzáférést.

- Jelentés: Christian Ehler (A6-0254/2008)

  Neena Gill (PSE), írásban. − Elnök úr, én e jelentés mellett szavaztam és remélem, hogy az Európa és India közötti tudományos és technológiai megállapodás megújítása jelentőséggel bír majd, mivel mostanáig a tudományos együttműködés nem használta ki a benne rejlő összes lehetőséget. Egészen mostanáig ez a megállapodás csak papíron létezett, és remélem, hogy az új megállapodás mindkét oldalon valóban megnyilvánul majd konkrét lépésekben.

A tudomány és a technológia az Európai Unió és India közötti stratégiai partnerség kulcsfontosságú eleme és az egyik legígéretesebb együttműködési terület, amelyen mindkét fél nyerhet a közös munkából.

A meglévő megállapodás megerősítése pozitív lépés, az új megállapodásnak azonban az előttünk álló döntő kihívásokra kell összpontosítania, vagyis főként az éghajlatváltozásra, az energiaellátás biztonságára és a népbetegségekre. Valódi lehetőség van az erőforrások együttes felhasználására a kutatás-fejlesztés terén a közös megoldások érdekében.

Végezetül szeretném kiemelni, hogy ez a megállapodás nemcsak arra nyújt lehetőséget, hogy a jelentősebb globális kérdések terén együttműködjünk, hanem arra is, hogy nagymértékű változást idézzünk elő az indiai emberek életében, akik még mindig nem férnek hozzá az alapvető technológiai vívmányokhoz. Meglévő technológiája egy részének átadásával Európa segítheti India gazdasági és társadalmi fejlődését.

- Jelentés: Diana Wallis (A6-0277/2008)

  Ewa Tomaszewska (UEN), írásban. − (PL) A szavazás körüli zűrzavar fényében szeretném egyértelművé tenni, hogy Witold Tomczak mentelmi jogának fenntartását kívántam támogatni, és kérem, hogy ennek megfelelően számolják a szavazatomat, tehát a jelentés ellen – és nem mellett – leadott szavazatként.

- Jelentés: Giuseppe Gargani (A6-0222/2008)

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) E javaslat ellentmondásos, ezért tartózkodtunk a szavazástól. Nem fér hozzá kétség, hogy tartalmaz pozitív elemeket, konkrétan a Bíróság Alapokmányának lehetséges módosítását, amely megadná a jogot az Európai Parlamentnek, hogy észrevételeit benyújthassa a Bírósághoz minden olyan ügy kapcsán, amelynél – közvetlenül vagy közvetve – előjogai megkérdőjeleződnek, hogy így az Európai Parlament bevonásáról – amennyiben az intézmény nem az hivatalosan eljárásban érintett fél – ne a Bíróság döntsön saját belátása szerint. A többi elem azonban gyakorlatilag egyszerűen megerősíti a föderalizmust, ezért nem értünk egyet a javaslattal.

Továbbá alapvetőnek tartjuk, hogy az Európai Parlament tartsa tiszteletben a tagállamok és így a nemzeti bíróságok szuverenitását. Bár elfogadjuk, hogy érdekünkben állhat egy együttműködési stratégia az Európai Parlament és a nemzeti bíróságok között, ragaszkodnunk kell hozzá, hogy ez az együttműködés ne szolgálhassa a nemzeti jogok – köztük a nemzeti bíróságok szuverenitása – és a szubszidiaritás elvének megkérdőjelezését.

  David Martin (PSE), írásban. − Gargani úr jelentése azt vizsgálja, miként védheti meg előjogait az Európai Parlament a nemzeti bíróságokkal szemben. A Parlament jelenleg nem tudja megvédeni határozatait a nemzeti bíróságok előtt. Üdvözlöm ezt a saját kezdeményezésű jelentést, amely megoldást kíván találni a tagállamok közötti koherencia javítására a szakpolitikák végrehajtása terén.

- Ajánlás második olvasatra: Åsa Westlund (A6-0179/2008)

  Liam Aylward (UEN), írásban. − A Parlament ma az uniós fogyasztók egészsége és védelme mellett szavazott. Az adalékanyagok, enzimek és ízesítő anyagok szabályozásáról szóló élelmiszerügyi csomag középpontjában a fogyasztóvédelem és a polgáraink egészsége áll, és a csomagot a Parlament nagy többséggel elfogadta.

Az adalékanyagok, enzimek és ízesítő anyagok még az élelmiszerhez való hozzáadásuk előtt előzetesen engedélyezésre kerülnek majd. Ez az iparágnak is jó, mivel a tagállamok közötti harmonizáció és átlátszóság következetesebb lesz. A termékekben jelenlévő ételszínezékeket világosan fel kell tüntetni a címkéken. Két fontos kérdés a fogyasztók számára az egyes összetevőkkel (például az azofestékekkel) szembeni intolerancia és a termék jellegét, frissességét, összetevőinek minőségét, természetességét és a táplálkozáshoz kapcsolódó minőségét illetően félrevezető címkézés. Az ételízesítőket illetően az élelmiszereknek a lehető legtermészetesebbnek kell lenniük. A Parlament a fűszernövények és fűszerek korlátozása ellen szavazott. Ezeket már évszázadok óta használják bármiféle egyértelmű mellékhatás jelentkezése nélkül.

Ami a Southamptonból származó új tudományos információt illeti, amely azt állítja, hogy bizonyos adalékanyagok ártalmasak a gyermekekre, én komolyan veszem e tanulmányt és következtetéseit, és elvárom, hogy a Bizottság is támogassa.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm Asa Westlund javaslatát az élelmiszer-adalékok, -enzimek és –ízesítők közös engedélyezési eljárásának kialakításáról szóló rendeletre. Az ilyen összetevők engedélyezési eljárásának nagyobb átláthatósága Európa-szerte tovább javítaná a fogyasztóvédelmet. A fogyasztókat el kell látni valamennyi eszközzel, amelyre szükség van ahhoz, hogy a polcokon lévő élelmiszerekről elegendő információ birtokában hozhassanak döntést. Én a jelentés ajánlásai mellett szavaztam.

- Ajánlás második olvasatra: Åsa Westlund (A6-0180/2008)

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström and Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Mi úgy döntöttünk, hogy a 14-19. számú módosító indítványok ellen szavazunk. Ez második olvasatra hozott döntés. A Miniszterek Tanácsában lévő tagállamok mind a címkézést, mind az azofestékek betiltását ellenezték, végül azonban kompromisszumra kényszerültek a címkézést illetően. Ez jelentős győzelem, melyet nem akarunk veszélybe sodorni azáltal, hogy populista módosító indítványok mellett szavazunk, melyek nem kínálnak lehetőséget valódi előrelépésre.

Mi, a svéd szociáldemokraták az azofestékek betiltását támogattuk és továbbra is ezt fogjuk tenni, azonban nem áll szándékunkban populista kezdeményezéseket követni vagy populista módon szavazni, ami által szükségtelenül veszélybe sodorhatjuk a gyermekek egészségét.

  Adam Bielan (UEN), írásban. — (PL) Elnök úr, én támogattam Westlund asszony jelentését, mivel egyetértek az előadóval abban, hogy a mesterséges élelmiszer-adalékokra vonatkozó törvényt egységes szerkezetbe kell foglalni. Úgy gondolom, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a fogyasztók jobb tájékoztatására a megvásárolt élelmiszerek tartósítószer-tartalmáról.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Nagyobb átláthatóságra kell törekednünk az élelmiszer-adalékok engedélyezési eljárása terén, valamint meg kell erősítenünk a fogyasztóvédelmet, különösen azon fogyasztók védelmét, akik bizonyos anyagokkal szemben intoleranciával bírnak. Hasonlóképpen a környezetvédelem is egyike azoknak a tényezőknek, melyeket figyelembe kell venni az adalékanyagok engedélyezésekor.

Amint arról első olvasatra megállapodtunk, lényeges tisztázni, hogy milyen következményekkel jár a fogyasztók megtévesztése, valamint a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe kell venni az adalékanyagok engedélyezésekor.

A most második olvasatra elfogadott módosító indítványok alapvető célja két elem megerősítése a végleges szövegben: tovább kell erősíteni a fogyasztók és a környezet védelmét, valamint tisztázni kell az adalékanyagok engedélyezésének feltételeit.

E rendelet életbe lépte után az élelmiszer-adalékoknak teljesíteniük kell e követelményeket.

  David Martin (PSE), írásban. − Én Westlund asszony élelmiszer-adalékokról szóló jelentése mellett szavaztam. A Southamptoni Egyetem közelmúltban kiadott tanulmánya a bizonyos édességek és italok színezésére használt azofestékek potenciális veszélyeire figyelmeztette e Házat. E veszélyek feltüntetése a címkéken fontos lépés a fogyasztók ezen adalékanyagok káros hatásaitól – például a gyermekek hiperaktivitásától – való védelmében. Mindenképpen szükség van egy rendeletre, amely az egész Unióban szabályozza az ilyen adalékanyagokat, és gratulálok az előadónak a jelentéséhez.

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. − (SK) Az azofestékeket azért adják hozzá az élelmiszerekhez és italokhoz, hogy megváltoztassák azok kinézetét. Azonban szükségtelen kockázatot jelentenek a polgárok egészségére. A Southamptoni Egyetem tanulmánya bebizonyította, hogy az azofestékek veszélyesek a gyermekek egészségére, mivel hiperaktivitást okozhatnak és növelhetik a tanulási nehézségek kockázatát. Támogatom a dániai, svédországi és egyesült királyságbeli gyárosok kezdeményezését, amely szerint vállalják, hogy fokozatosan és önként felhagynak az azofestékek használatával az élelmiszeripari termékekben.

A fogyasztóvédelem – főként a legsebezhetőbb csoport, a gyermekek védelme – prioritás az Európai Parlament számára. Ezért üdvözlöm és támogattam szavazatommal az előadó, Åsa Westlund jelentését, amely új megközelítést kínál az emberi egészség védelmére és a betegségek, főként a gyermekek megbetegedésének megelőzésére vonatkozó európai stratégia kapcsán.

  Peter Skinner (PSE), írásban. − Teljes mértékben támogatom e jelentés törekvéseit az azofestékeket tartalmazó adalékanyagok felhasználásával készült termékek felcímkézését illetően. Úgy gondolom, hogy amennyiben a fogyasztóknak lehetőséget ad rá, hogy saját családjukban véget vessenek az ilyen adalékanyagok felhasználásának és fogyasztásának, a címkézési folyamat tisztességes kompromisszum.

Az azofestékek közreműködése a rosszabb egészségi állapot az esetleges magatartási problémák kialakulásában egyre világosabbá válik. Helyes dolog most lépni a lehető legjobb normák kialakítása érdekében.

- Ajánlás második olvasatra: Åsa Westlund (A6-0179/2008 and A6-0180/2008)

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Az élelmiszer-adalékok megfelelő címkézésének szükségessége és bizonyos adalékok fokozatos kivonása rendkívül fontos főként a gyermekek egészségének védelme szempontjából. Üdvözlöm Åsa Westlund jelentéseit és a Ház figyelmébe ajánlom őket.

- Ajánlás második olvasatra: Mojca Drčar Murko (A6-0177/2008)

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) E jelentés különleges jelentőséget tulajdonít azoknak az elemeknek, melyek célja az élelmiszerbiztonság biztosítása, szem előtt tartva a fogyasztók érdekeit, mindenekelőtt azt a vágyukat, hogy az élelmiszerek legyenek a lehető legtermészetesebbek.

Jól ismert tény, hogy a toxikológiai szempontból biztonságos ízesítőanyagok nem mindegyike egészséges, ezért kell biztosítani a fogyasztóknak a választás jogát.

Az ízesítő anyagok engedélyezési eljárása során a „technológiai szempontú szükségességet” összekapcsolják más uniós stratégiákkal, például az elhízás elleni küzdelemmel, mivel a túl erős ízesítő anyagok felhasználása leplezheti a kész élelmiszer gyenge minőségét.

A Tanács és a Parlament eltérő véleménnyel van bizonyos ízesítő tulajdonságokkal rendelkező összetevők élelmiszereken és élelmiszerekben történő felhasználásáról, valamint ezen összetevők maximális szintjéről, melyet a III. Melléklet rögzít.

Tudjuk, hogy az elv, mely szerint a fűszernövény- és fűszertermesztőknek minden egyes termék ártalmasságának vélelmét egyenként meg kell cáfolniuk, vitatott. Logikusabb lenne az eljárást megfordítani. A kérdés továbbra is vitatott marad.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm Mojca Drčar Murko jelentését az élelmiszerekben és azok felületén használható aromaanyagokról és egyes, ízesítő tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevőkről. Úgy gondolom, hogy a jelentés megőrzi az élelmiszerbiztonság és a fogyasztóvédelem fogalmát. Lényeges, hogy a fogyasztókat Európában sehol ne tévesszék meg az élelmiszereikben felhasznált aromaanyagok jellegét illetően. A „természetes ízesítő anyag” fogalomnak éppen ezt kellene jelentenie, és támogatom a jelentésben foglalt ajánlásokat ennek biztosítására. Én a jelentés mellett szavaztam.

- Ajánlás második olvasatra: Avril Doyle (A6-0176/2008)

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) E jelentés olyan rendeletről szól, amely – az élelmiszer-adalékok kivételével – az élelmiszerenzimek engedélyezésének szabályait és eljárásait hivatott meghatározni. Az Európai Bizottság azt állítja, hogy az iparág sürgeti az élelmiszerenzimek engedélyezésére vonatkozó harmonizált jogi szabályozást, melyhez egy közösségi eljárás is tartozik, mivel az e területre vonatkozó uniós jogszabály hiánya tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokhoz vezetett.

A Parlament ragaszkodik hozzá, hogy a Bizottság által javasolt rendelettervezet első olvasatakor javasolt lényeges módosításai bekerüljenek a végleges szövegbe. Ebből következően megismétli azon véleményét, hogy az elővigyázatosság elvét kell minden kockázatelemzés középpontjába állítani és ezért e javaslatban is hangsúlyt kell kapnia. Korábban szintén megerősítette a fogyasztóvédelmi rendelkezéseket, hogy biztosítsa, az élelmiszerenzimek felhasználása nem téveszti meg a fogyasztókat a termék jellegét, minőségét és anyagát illetően, ezért kerül újra bevezetésre ez a fogalom.

Továbbá az élelmiszerenzimek nem és nem is lehetnek géntechnológiával módosított mikroorganizmusok (GMO). El kell kerülnünk azt is, hogy ilyen mikroorganizmusokból állítsák őket elő. Ha azonban ez nem történik meg, azt világossá kell tenni a fogyasztók megtévesztésének elkerülése végett. A magas szintű élelmiszerbiztonság garantálása rendkívül fontos.

  David Martin (PSE), írásban. − Doyle asszony jelentése megpróbálja harmonizálni az élelmiszerenzimek ellenőrzését. Annak biztosítása érdekében, hogy az egész Unióban a lehető legmagasabb szintű élelmiszerbiztonsági normák legyenek érvényben, pozitív lépés kötelezni az iparágat és a tagállamokat arra, hogy tájékoztassák a Bizottságot az enzimekhez kapcsolódó bármilyen esetleges biztonsági kérdésről. Ezért a jelentés mellett szavaztam.

- Jelentés: Peter Liese (A6-0220/2008)

  John Attard-Montalto (PSE), írásban. − Én tartózkodtam a szavazástól, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy e jelentés nem veszi figyelembe a szigetországok és a szárazföld közötti különbséget.

Máltát nem köti össze vasút a kontinenssel, egyedül tengeren vagy légi úton közelíthető meg. Ráadásul Málta gazdasága nagymértékben az idegenforgalomtól függ, amelynek keretében évente több mint egy millió fő érkezik az országba légi úton és közel félmillió fő tengeren. A majdan érvénybe lépő jogszabály következtében például az Egyesült Királyságból érkező családokra gyakorolt hatás a becslések szerint 160 fonttal nő.

Fontos féken tartani a kibocsátásokat, azonban az is lényeges, hogy különbséget tudjunk tenni az Unió különböző országainak törekvései és helyzete között. A mindenkire ugyanazon szabályok alkalmazásának elve diszkriminatív, amikor különleges körülmények állnak fenn.

  Christine De Veyrac (PPE-DE), írásban. – (FR) Én támogattam Peter Liese jelentését a légiközlekedés ETS-rendszerbe történő bevételéről, mivel úgy érzem, a Parlament és a Tanács között kialakult kompromisszum kiegyensúlyozott és valószerű.

Többé nem fér hozzá kétség, hogy gyorsan és hatásosan kell cselekedni az üvegházhatású gázok kibocsátásának és főként a közlekedés globális felmelegedésre gyakorolt hatásának csökkentése érdekében.

Ahhoz azonban, hogy ez a jogszabály sikeres legyen, össze kellett egyeztetni a környezetvédelmi követelményeket a polgárok mobilitásával.

A légiközlekedési ágazattól megkövetelt erőfeszítéseknek elég nagynak kell lenniük ahhoz, hogy ne veszélyeztessék más ágazatok csökkentését, de kiegyensúlyozottnak kell lenniük, hogy ne akadályozzák meg az iparág növekedését.

Örömmel fogadom a jogszabályt, melyet ma elfogadtunk, mivel tiszteletben tartja e követelményeket.

  Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Én támogattam Peter Liese jelentését a második olvasatra adott ajánlásról, melynek célja a repülési tevékenységnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerébe történő bevétele, mivel úgy érzem, elengedhetetlen és sürgős, hogy a világ hőmérsékletének emelkedését +2°C−ra korlátozzuk.

A légiközlekedési ágazat folyamatosan bővül. A repülőgépek széndioxid-kibocsátása 1990 óta 87%-kal nőtt, és a becslések szerint 2020-ra megkétszereződik. Ennélfogva intézkedésekre van szükség, hogy nemzetközi szinten azt az üzenetet fogalmazzuk meg, hogy az EU elkötelezte magát az éghajlatváltozás elleni harc mellett és egy még a 2009-es koppenhágai konferencia előtt megkötendő nemzetközi megállapodásra törekszik.

Az elért kompromisszumnak sok pozitívuma van, ilyen a legkülső régiókra vonatkozó mentességi rendszer bevezetése, a kibocsátási egységek árveréséből befolyó bevételek az éghajlatváltozás elleni harcra fordítása, valamint az erdőirtás megállítását célzó intézkedések.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A javaslat, melyről a Parlament szavazott, már önmagában egy kompromisszum – bár nem kielégítő – a Bizottság eredeti javaslatáról, és nem veszi figyelembe a gazdasági nehézségekkel küzdő országok, főként a legkülsőbb régiók problémáit. Tudjuk, hogy a szennyezést csökkenteni kell, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a gyengébb gazdaságokkal rendelkező országok nehézségeit sem.

Azáltal, hogy a Parlament eredeti javaslatához képest későbbre halasztja a kereskedelmi rendszer érvénybe lépését és csökkenti az árverés hatókörét és a gyengébb társaságokra nehezedő nyomást, a kompromisszum, melyről ma szavaztunk, nem küszöböli ki e kereskedelmi rendszer valamennyi negatív következményét, de többet közülük minimálisra csökkent.

A legkülsőbb régióknak adandó mentességről folyó vita nagyon fontos kérdés lett itt a Házban, mivel a Bizottság eredeti javaslata nem kínált semmiféle mentességet e régióknak, amint azt Önök is jól tudják. Ez azt jelentette, hogy az e régiókból származó vagy ezekbe tartó valamennyi repülőgép az általános rendszer hatálya alá tartozott volna.

A végül elfogadott szövegben megmaradt a mentesség lehetősége, hatóköre azonban nem olyan széles, mint kellett volna. Ezért ragaszkodunk hozzá, hogy ne csak a szigetek közötti, hanem a szigetek és a kontinens közötti járatokat is ki kell hagyni a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszeréből.

  Petru Filip (PPE-DE), írásban. − (RO) Világos, hogy a légi közlekedésre kiterjesztendő közösségi rendszer minden egyes kötelezettségvállalási időszakában ezen ágazat célkitűzéseit valamennyi tagállam valamennyi többi, helyhez kötött forrású ágazatának átlagos erőfeszítéseivel konvergens módon és összhangban kell meghatározni. A légiközlekedési ágazat kimaradása e rendszerből hosszú távon lényeges kompenzációs költségeket eredményezhet.

Én a jelentés mellett szavaztam, mivel meg vagyok róla győződve, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszerének integrált megközelítésére szükség van a Közösségben. Mivel a légiközlekedés hozzájárul az emberi tevékenységek éghajlatváltozásra gyakorolt globális hatásához, normális, hogy ez az ágazat méltányos elbánásban részesül és vonatkoznak rá a közösségi szinten harmonizált szabályok és rendelkezések.

Világos, hogy a légi közlekedés célkitűzéseit valamennyi tagállam valamennyi többi, helyhez kötött forrású ágazatának átlagos erőfeszítéseivel konvergens módon és összhangban kell meghatározni a légi közlekedésre kiterjesztendő uniós rendszer minden egyes kötelezettségvállalási időszakában. A légiközlekedési ágazat kimaradása e rendszerből hosszú távon lényeges kompenzációs költségeket eredményezhet.

  Robert Goebbels (PSE), írásban. – (FR) Én tartózkodtam a Liese-jelentésről tartott végső zárószavazáson. Úgy gondolom, hogy az Európai Unió egyoldalúan cselekszik a légiközlekedést és a tengeri hajózási ágazatot kihagyó Kiotói Jegyzőkönyv keretein kívül. Még ha számos ok is van rá, hogy figyelembe vegyük a nemzetközi kereskedelem szempontjából legfontosabb két ágazat éghajlatra gyakorolt hatását, az Európai Unió nem változtathat meg egyoldalúan egy többoldalú megállapodást, miközben például azt követeli, hogy az Egyesült Államok ratifikálja a Kiotói Jegyzőkönyvet. Az EU légiközlekedésre vonatkozó javaslatai a legjobb esetben is csak a Kiotó utáni, vagyis 2013 utáni időszakra vonatkozhatnak, és csak azután irányulhatnak egy koppenhágai nemzetközi megállapodásra.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm Liese úr jelentését a légiközlekedés bevételéről az Európai Kibocsátáskereskedelmi Rendszerbe. A Parlamentnek egyértelműen ki kell nyilvánítania kötelezettségvállalását az éghajlatváltozás megállítását illetően és nagyratörő környezetvédelmi jogszabályokat kell bevezetnie. Úgy tűnik, hogy a Tanáccsal folytatott megbeszéléseken született döntések jó irányba mutatnak. Az árverés útján kiosztott légiközlekedési kibocsátási egységek 15%-os aránya és azok várható további növelése 2013-ban kielégítő kompromisszumnak tűnik.

Bár támogatom a jelentés ajánlásait, a Parlamentnek továbbra is nagyratörően kell meghatároznia a légiközlekedés kibocsátási céljait az ETS-en belül és arra kell törekednie, hogy építsen Liese úr javaslataira, melyek az ETS általános felülvizsgálatára vonatkoznak. Én a jelentés mellett szavaztam.

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. − (SK) A repülőgépek gázkibocsátása 1990 óta a kétszeresére nőtt és ez a tendencia tovább folytatódik. Amennyiben az EU komolyan gondolja az éghajlatváltozás megállítását, e területen globális vezető szerepet kell vállalnia. Nem elég csak beszélni róla, jogszabályi intézkedéseket is el kell fogadnunk. Pozitív lépésként értékelem az irányelvet, mely a légiközlekedési tevékenységek bevételéről rendelkezik az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek közösségen belüli kereskedelmi rendszerébe.

Az előadó, Peter Liese jelentése kiegyensúlyozott és valósághű megoldás, kompromisszum a környezetvédelem és az európai légiközlekedési iparág versenyképességének biztosítása között. Nem diszkriminálhatjuk az európai légitársaságokat, főként az új tagállamok társaságait, melyek most próbálnak felzárkózni az általános tendenciához. Ennek következtében az egészséges gazdasági verseny szabályainak egyenlő mértékben kell vonatkoznia a harmadik országok légitársaságaira is. Nemzetközi megállapodásra van szükség, és ezért az EU-nak tárgyalnia kell az Egyesült Államokkal, Oroszországgal és Kínával.

Azt sem felejthetjük el, hogy olykor a légiközlekedés az egyetlen lehetséges közlekedési mód, amely összeköti az Uniót a távoli régiókkal. Számottevően hozzájárul az idegenforgalom fejlődéséhez, ezért nem tekinthetjük luxusnak.

Úgy gondolom, hogy az Európai Parlament és a Tanács közös álláspontja elősegíti a tiszta repülőgépek használatát és új technológiák bevezetését a légiközlekedési iparágban, ezért szavaztam a jelentés mellett.

  Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Egy olyan irányelv elfogadásával, melynek célja az, hogy bevegyük a légiközlekedést az Európai Kibocsátáskereskedelmi Rendszerbe, az Európai Unió további jó pontokat szerez az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.

Lehetetlen lenne nem üdvözölni ezt az Európai Parlament és a Tanács közötti megállapodást, amely lehetővé teszi az üvegházhatású gázok fokozatos és valódi csökkentését 2012-től minden olyan repülőgépre vonatkozóan, amely európai földről száll fel vagy oda érkezik.

Különösen üdvözlöm két olyan konkrét intézkedés elfogadását, amely szerencsére azt mutatja, hogy Európa még mindig gyakran fogad el nagyon kiegyensúlyozott jogszabályokat, melyek figyelembe veszik a kisebb érintett feleket: a charter járatok, a kutatógépek és kis légitársaságok továbbra is repülhetnek anélkül, hogy aggódniuk kéne az irányelv kötelező erejű rendelkezései miatt; valamint a széndioxid-kibocsátási egységek 15%-ának árveréséből származó bevételeket a légiközlekedési ágazat kutatás-fejlesztésére fordítják.

Ez annál is fontosabb, hogy úgy tűnik, hogy ha az Uniónak az innovációba kell vetnie reményét, a mérnököknek nagymértékű leleményességet kell mutatniuk, hogy olyankor csökkentsék a repülőgépek okozta szennyezést, amikor a légi forgalom évi 5%-kal nő.

  Brian Simpson (PSE), írásban. − Ma támogatni fogom a Liese-jelentést, mivel a jelentés kiegyensúlyozott és gyakorlatias, még ha egy kissé bonyolult is.

A légiközlekedésnek be kell ismernie, hogy részt kell vennie a kibocsátáskereskedelmi rendszerben, és a környezetvédőknek el kell ismerniük, hogy az emberek repülni akarnak és a légiközlekedési iparág nagymértékben hozzájárul sok régiónk és sok nemzetgazdaság gazdasági jólétéhez.

Még mindig úgy gondolom, hogy ez a megállapodás problémákat tartalmaz. Még mindig úgy gondolom, hogy a 2020-ra tervezett 100%-os árverési aránysúlyos problémákat okozhat a kis és a regionális légitársaságoknak.

Itt azonban egy kompromisszumos megoldás áll előttünk. Még mindig úgy gondolom, hogy ez a rendelet jogi és egyéb kihívásokba ütközik majd az Unión kívüli országok, főként az Egyesült Államok és Oroszország részéről, ami megnehezíti a globális megállapodás megkötését. Ez azonban egy kezdet és ehhez gratulálnunk kell a Bizottságnak bátorságáért és előrelátásáért.

A légiközlekedési iparág jelenleg főleg a magas üzemanyagárak miatt küzd, ezért volt rendkívül fontos egy kompromisszum kialakítása az ETS-ről. Tudom, hogy a légitársaságok nem örülnek, tudom, hogy a környezetvédők nem örülnek. Akkor talán az előadónk nagyjából jól eltalálta!

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) Ha az Unió 2020-ra meg akarja valósítani klímacélját, vagyis a CO2-kibocsátás 20%-os csökkentését, akkor a légiközlekedési ágazatnak is be kell kapcsolódnia az üvegházhatású gázok kibocsátáskereskedelmi rendszerébe. A légiközlekedés kibocsátása az elmúlt néhány év alatt majdnem 90%-kal nőtt.

Ugyanakkor a légiközlekedés könnyedén megússza szárazon, hogy nem fizet jövedéki adót az üzemanyag és hozzáadottérték-adót a repülőjegyek után. Ennélfogva szükség van jogalkotási intézkedésekre. A jelentés arra törekszik, hogy a kereskedelmi rendszer 2011-től kezdve vonatkozzon valamennyi járatra, amely európai repülőtérre érkezik vagy onnan indul. 2012-től az ágazatnak évente 1,5%-kal kevesebb üvegházhatású gázt kell kibocsátania. Az ingyenes árverési jogok javasolt aránya túlságosan magas. Úgy gondolom, hogy a légiközlekedési ágazatnak legalább 25%-os árverési aránnyal kellene kezdenie. Végül is a cél nem maga a kereskedelem, hanem a kibocsátások csökkentése.

A Parlament kinyilvánította véleményét az árverésből származó bevételek felhasználásáról is: azt kívánja, hogy a pénzt a környezetbarát közlekedési módokat terhelő adók csökkentésére és a kevésbé szennyező repülőgépeket szolgáló technológiák kutatása terén megvalósuló beruházásokba fektessék. Az előttünk álló kompromisszum messze nem ideális, de egy lépést jelent előre, így mi, a Zöldek is támogatni tudjuk a megvalósult megállapodást.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Üdvözölni kell a légiközlekedési tevékenységek bevételét az üvegházhatású gázok kibocsátáskereskedelmi rendszerébe.

  Margie Sudre (PPE-DE), írásban. – (FR) Sajnálom, hogy a legkülső régiók nem voltak teljes mértékben mentesek a légiközlekedés ETS rendszerbe történő bevétele alól, annak ellenére, hogy az őket az európai kontinenstől elválasztó nagy távolság ezt nagymértékben megindokolta volna.

Azonban örülök, hogy történt némi előrelépés, hála az eltökélt erőfeszítéseknek.

Ennek eredményeképpen a tárgyalásból megszülető megállapodás különös figyelmet fordít a legkülső régiók előtt tornyosuló hozzáférési és versenyképességi problémák csökkentésének vagy akár kiküszöbölésének eszközeire. Továbbá heves viták után a legkülső régiókon belüli járatok derogációt kapnak és nem érinti őket a rendszer. Örülök, hogy a legkülső régiók szerepelnek az ETS-rendszer légiközlekedésre gyakorolt hatásának értékelésére vonatkozó felülvizsgálati záradékban.

Szeretnék külön köszönetet mondani az Európai Parlamentnek, amely a kezdetektől fogva hallgatott kérésemre, hogy a legkülső régiók részesüljenek különleges elbánásban, ezt az álláspontot átvették a tagállamok. Szeretném elismerésemet kifejezni Jacques Barrot-nak, a közlekedésért felelős korábbi európai biztosnak szűnni nem akaró támogatásáért.

Végezetül sajnálom, hogy a végső megállapodás nem építette be egyik, a legkülső régiók megsegítésére irányuló javaslatot sem, amely különösen elősegítette volna, hogy a kibocsátási egységek árveréséből származó bevételeket a legkülső régiók sajátos nehézségeinek kiküszöbölésére fordítsák.

- Jelentés: Richard Corbett (A6-0197/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én brit képviselőtársam, Richard Corbett jelentése mellett szavaztam, mely a Parlament eljárási szabályzatának a plenáris ülés munkáját és a saját kezdeményezésű jelentéseket érintő módosításáról szól. Osztom a jelentésben megfogalmazott aggodalmat, mely szerint a Parlament munkájának egyszerűbbnek, eredményesebbnek és gyorsabbnak kell lennie. Mindazonáltal a képviselők számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy írásbeli kérdéseket tehessenek fel a Bizottságnak és a Tanácsnak, bár egyetértek, hogy fontos megelőzni az e rendszerrel való visszaéléseket. Örülök, hogy az üléseken részt vevő képviselők több lehetőséget kapnak majd a felszólalásra. Véleményem szerint az az elgondolás is egy lépés a demokrácia felé, hogy 40 képviselő nyújthat be a politikai képviselőcsoportokéhoz hasonló alternatív állásfoglalást.

  Charlotte Cederschiöld (PPE-DE), írásban. − (SV) Mi ma az Európai Parlament eljárási szabályzatának változtatásairól szóló jelentés ellen szavaztunk.

Azért döntöttünk így, mert a jogalkotási tevékenységre kiható saját kezdeményezésű jelentések észrevehető hatással lehetnek a folyamatban lévő munkára. Az Európai Parlament képviselőinek ezért lehetőséget kell biztosítani, hogy befolyással legyenek az ilyen jellegű jelentésekre a plenáris ülésen, a jogalkotási jelentésekre alkalmazandó eljárásnak megfelelően.

Bár felül kell vizsgálni az írásbeli kérdésekre vonatkozó eljárásokat, rendkívül fontosnak tartjuk védelmezni a tagállamok függetlenségét és jogát arra, hogy kérdéseket intézzenek a többi intézményhez azok döntéseit és felelősségét illetően.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Mi e jelentés ellen szavaztunk, mivel annak fő célkitűzése, hogy gyengítse az Európai Parlament demokratikus és pluralista működését. Olyan elvből kiindulva, amely még csak nem is igaz – a Reformszerződés létezése – a Ház többsége csökkenteni akarja a képviselők jogait, meg akarja akadályozni, hogy saját kezdeményezésre cselekedhessenek, növelni akarja az Európai Parlament elnökének hatalmát és ennek következtében csökkenteni akarja a parlamenti viták pluralizmusát.

A demokrácia és a képviselők cselekvési képességeinek gyengítésére irányuló törekvés világosan kiderül az írásbeli kérdésekre vonatkozó eljárásról szóló, a Tanács és a Bizottság elé terjesztett iránymutatásokból is.

E döntés azonban csak egy eleme az általánosabb demokráciaellenes irányvonalnak, melyet a Ház többsége, főként a nagyobb képviselőcsoportok (PPE és PSE) képviselői követnek. Ennek egy másik alapvető eleme az, hogy a politikai képviselőcsoportok megalakításához új és jóval korlátozóbb jellegű kritériumokat követelnek, amit szintén el kell utasítanunk és határozottan tiltakoznunk kell ellene.

  David Martin (PSE), írásban. − Corbett úr javaslata, mely a Parlament eljárási szabályzatának a plenáris ülés munkájára és a saját kezdeményezésű jelentésekre vonatkozó rendelkezéseit hivatott módosítani, lehetővé teszi, hogy a Parlament eredményesebben és hatékonyabban dolgozzon. Én Corbett úr ajánlásai mellett szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Demokrataként különösen meglepett a Corbett-jelentéshez kapcsolódó két módosítás, mivel úgy gondolom, ezeket nem gondolhatták komolyan.

A parlamenti képviselőknek gyakorlatilag minden demokratikus országban demokratikus joga, hogy kérdést intézhessenek a választott vezetőkhöz hatáskörükről és feladataikról.

E kérdések számának és tartalmának korlátozása fogalmilag többet merít a bírósági meghallgatások eljárásaiból, mint egy demokratikusan legitim intézmény szabályaiból, ennélfogva a javaslatot teljes mértékben el kell utasítani. Ezért csak a jelentés ellen tudok szavazni.

- Jelentés: Jutta Haug (A6-0262/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én német képviselőtársam, Jutta Haug jelentése mellett szavaztam, mely az előzetes költségvetési tervezettel kapcsolatos első észrevételekről és az egyeztetésre kapott megbízatásról szól, valamint keretet biztosít rá, hogy átgondoljuk az Unió jövőbeli költségvetésének szerkezetét. Az előzetes költségvetési tervezetben szereplő kötelezettségvállalási előirányzatok 134.395 milliárd eurót tesznek ki – ez a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 1,04%-ának felel meg és 3,1%-os növekedést jelent 2008-hoz képest –; a kifizetési előirányzatok 116,7 milliárd eurót tesznek ki, és így 2,6 milliárd eurós mozgástér marad a kötelezettségvállalásoknál és 7,4 milliárd eurós mozgástér a kifizetéseknél. Tudván, hogy amire szükség van, az az eredmények Európája, nem értem a kifizetési előirányzatok alacsony szintjét. A prioritásokon kívül arról is fontos gondoskodni, hogy elegendő forrásokat kapjon a kohéziós politika, a kis- és középvállalkozásokra (KKV-k) vonatkozó európai stratégia finanszírozása és a külpolitikai intézkedések. Végezetül döntő fontosságú, hogy ne felejtkezzünk el a fő európai infrastruktúrákról (közlekedési hálózatok, energia, űr, víz, új technológiák, egészségügy stb.), melyek rendszeresen nem részesülnek elegendő finanszírozásban, annak ellenére, hogy ezek adják Európa globális gazdasági és társadalmi versenyképességének a gerincét.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE), írásban. − (PL) A Lisszaboni Szerződés ratifikációjának ütemterve szerint 2009-ben a Parlament és a Tanács egyenlő jogokkal rendelkezne a törvényalkotást és a költségvetési kérdéseket illetően, afelé haladva, hogy az Európai Unió új hatásköröket kapjon és alapvető változások történjenek a mai napig alkalmazott költségvetési eljárásban.

Emiatt még fontosabb, hogy az Európai Unió rendelkezzen a különböző területekre vonatkozó jelenlegi szakpolitikák és tevékenységek végrehajtásához szükséges pénzügyi erőforrásokkal, ugyanakkor kellőképpen rugalmas legyen, hogy megbirkózzon az új politikai kihívásokkal. Ennélfogva a kifizetések kezdeti költségvetési tervezetben javasolt szokatlanul alacsony szintje (116.736 milliárd euró) – azaz a bruttó nemzeti termék (GNP) 0,90%-a vagy 3,3%-os csökkenés 2008-hoz képest – nagyon meglepő. Szintén aggodalomra ad okot, hogy az Európai Bizottság csökkentette az azokra a tájékoztató kampányokra vonatkozó költségvetést, melyek már régóta tervbe voltak véve 2009-re, az európai parlamenti választásokra vagy a Lisszaboni Szerződés esetleges hatályba lépésére.

A költségvetésről szóló júliusi egyeztető ülés prioritásaként a kifizetésekre és az Unió tájékoztatási politikájára szánt források megfelelő szintjének biztosítását kell kezelni. Szintén létfontosságú, hogy a Bizottságnak finanszírozási javaslatot nyújtsunk be a kísérleti projektekre és az előkészítő munkálatokra, hogy elkerüljük azt, hogy a többéves pénzügyi keret tartalékaiból finanszírozzák őket. Továbbá gondoskodnunk kell róla, hogy elegendő források állnak az Európai Unió rendelkezésére ahhoz, hogy reagálni tudjon a „növekedést és foglalkoztatást célzó versenyképesség” terén jelentkező új kihívásokra, anélkül, hogy csökkentenie kelljen a jelenleg folyó fontos programokra szánt meglévő finanszírozást.

  Roger Knapman (NI), írásban. − Úgy gondolom, hogy a jelenlegi vagy a kilátásba helyezett körülmények között az országomnak semmilyen uniós költségvetési programot nem kellene finanszíroznia. Az európai külügyi szolgálat és a Lisszaboni Szerződés egyéb elemei teljességgel elfogadhatatlanok számomra. Ezért míg örömmel fogadom e programok finanszírozásának bármilyen késedelmét, nem támogathatok egy olyan módosítást, amely elvben elfogadja, hogy az európai külügyi szolgálatot (EEAS) a Szerződésben foglalt egyéb új költségvetési programokkal együtt valóban finanszírozni kell, „amikor a Szerződést mind a 27 tagállam ratifikálta”. Akár valószínű a valamennyi tagállam általi ratifikáció, akár nem, továbbra is fennáll a lehetősége; és még vonakodva se hagyhatok jóvá egy olyan módosítást, amely olyan körülményeket alakít ki, melyek között a javaslattevők elvben indokoltnak tekintik az EEAS és a Lisszaboni Szerződésben foglalt egyéb új költségvetési programok finanszírozását.

  Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban. − Én a 2009-es előzetes költségvetési tervezetről és az egyeztetésre kapott megbízatásról szóló Haug-jelentés mellett szavaztam. E jelentés kijelöli a Parlament jövő évi prioritását. Figyelembe véve az élelmiszerárak és a gazdaságok termelési költségeinek gyors növekedését, különösen üdvözlöm, hogy megfelelő választ követel az élelmiszersegélyre és az élelmiszerellátás biztonságára vonatkozó előírásokra.

Remélem, hogy ez a válasz megfontolt és megfelelő lesz, valamint komoly mezőgazdasági beruházási programot tartalmaz majd a fejlődő világban és az Unión belül egyaránt.

A 15. számú módosító indítványt is támogattam, amely kiemeli a 2. tételben szereplő mozgásteret.

Azokat a törekvéseket azonban, melyek az el nem költött forrásokat a KAP-ból más költségvetési tételekhez átcsoportosító mechanizmusokat vezetne be, nem lehet támogatni.

2007-ben a KAP keretében el nem költött pénzt a Galileo projekt finanszírozására fordították. Ez nem válhat bevett szokássá.

  Thomas Wise (NI), írásban. − Én nem tudtam támogatni ezt a módosítást, mivel teljes mértékben ellenzem az EEAS és a Lisszaboni Szerződés ratifikációjától függő egyéb ilyen jellegű programok létrehozását és finanszírozását. Valóban fontos kiemelni, hogy az úgynevezett Lisszaboni Szerződés által létrehozandó programoknak nincs jogi alapjuk, amíg a szerződést nem ratifikálja mind a 27 tagállam. Én azonban az összes ilyen programot teljes egészében elutasítom, és úgy gondolom, hogy egyáltalán nem kellene őket létrehozni és finanszírozni.

  Lars Wohlin (PPE-DE), írásban. − (SV) Haug asszony jelentése széles körű megbízatást kér a Tanáccsal folytatott költségvetési tárgyalásokra. Az indoklás szerint elegendő forrásokat kell biztosítani a Bizottság által javasolt kiadásokhoz. Úgy tűnik, nincs annyi pénz, amennyit az Európai Parlament ne lenne kész elkölteni. Véleményem szerint ez helytelen hozzáállás. Kiindulási pontnak az elhatározott átfogó keretet kell tekinteni, és ezt követően kell megállapítani a különböző kiadási jogcímek között a szükséges prioritásokat.

Nagyobb rugalmasságra van szükség a meglévő többéves pénzügyi kereten belül. Ennélfogva támogatom azt az elképzelést, hogy a mezőgazdaság által fel nem használt forrásokat fordítsuk más célokra.

- Jelentés: Marcin Libicki (A6-0225/2008)

  Roberta Alma Anastase (PPE-DE), írásban. − (RO) A Fekete-tengeri szinergia előadójaként szeretném kijelenteni, hogy támogatom a LIBICKI-jelentést, azon egyszerű oknál fogva, hogy a középpontjában álló téma stratégiai jellegű, túllép a Balti-tenger és a környezetvédelem területén. Valójában olyan kérdésről vitáztunk, amely a balti-tengeri régió és a fekete-tengeri régió közös ügye, és amely egész Európára kihatással van: az energiaellátás biztonságáról és az erre vonatkozó európai stratégiáról.

Figyelembe véve, hogy az Unió korlátozott számú forrástól, szállítótól és szállítási útvonaltól függ, létfontosságú, hogy ezek diverzifikációja képvsileje az energiaellátás biztonsága európai értelmezésének alapvető elvét. Nem kevésbé fontos, hogy koherens európai energiapolitikát dolgozzunk ki, amely a szolidaritásra és koordinációra épülne, hogy elkerüljük egy olyan kétoldalú megállapodás megkötését, amely a többi tagállam érdekeit befolyásolhatja, főként pedig alááshat olyan fontos, európai szinten elismert projekteket, mint a Nabucco.

Ennek következtében ismételten ragaszkodom hozzá, hogy a Bizottság és a Tanács kettőzze meg a Nabucco projekt sikeres végrehajtására és egy közös energiapolitika világos megfogalmazására irányuló erőfeszítéseit. A balti régió és a fekete-tengeri régió helyzete egyaránt konkrét és határozott cselekvést sürget.

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström and Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Mi, a svéd szociáldemokraták úgy döntöttünk, hogy Marcin Libicki a Balti-tenger alatti tervezett gázvezetékről szóló jelentése mellett szavazunk, bár azt szerettük volna, ha világosabban szólít fel egy alternatív szárazföldi nyomvonal megfontolására. Úgy gondoljuk azonban, hogy a Parlament világos irányvonalat határozott meg a környezeti hatásvizsgálat kapcsán, és mi ezt támogatjuk és üdvözöljük. Elvárjuk, hogy a további döntések egy minden részletre kiterjedő és független vizsgálattól függjenek. A Balti-tenger érzékeny és már így is komoly környezeti nyomás nehezedik rá. Ennélfogva rendkívül fontos, hogy a környezetre gyakorolt hatást szigorúan minimális szinten lehessen tartani, ha az építendő vezeték megkapja az engedélyt.

  Adam Bielan (UEN), írásban. — (PL) Elnök úr, az Északi Áramlat vezeték megépítése az előző háborúból származó fegyverhalmok megbolygatását eredményezheti. A tengerben mintegy 40.000-60.000 tonna vegyi fegyver található, és e fegyverek pontos elhelyezkedése ismeretlen. E fegyverhalmok megbolygatása hatalmas ökológiai katasztrófához vezethet.

Én támogattam e jelentést, mivel egyetértek az előadóval abban, hogy botrányos, hogy egy ily nagy horderejű határon átnyúló projektet Oroszország és Németország közötti kétoldalú kérdésként kezelnek. A Balti-tenger és a balti államok lakosságának védelmét az Uniónak fő prioritásként kell kezelnie.

  Titus Corlăţean (PSE), írásban. − (RO) Üdvözlöm az álláspontot, melyet az Európai Parlament az Oroszországot Németországgal összekötő földgázvezeték építéséről elfogadott.

Az Európai Uniónak integrált, közös és koherens energiapolitikára, valamint a tagállamok energiafüggetlenségét biztosító hosszú távú stratégiára van szüksége.

Az Európai Uniónak az energiaellátás biztonságához kapcsolódó környezetvédelmi és geopolitikai kérdéseket valamennyi tagállam összehangolt erőfeszítésével kell kezelnie, nem pedig valamely tagállam Oroszországgal kötött kétoldalú megállapodásaival. Ez az egyetlen mód rá, hogy az Európai Unió erős tárgyalási pozícióra tegyen szert Oroszországgal szemben és elkerülje, hogy az energiaforrások politikai nyomásgyakorlás eszközévé váljanak, és ez az Uniót Oroszország egyenlő partnerévé is teheti.

Így választ adhatunk a román állampolgárok jogos csalódottságára, amely a földgáz és a villamos energia árának folyamatos emelkedéséből fakad, amely jelentps negatív társadalmi-gazdasági következményekkel jár a román emberekre és életszínvonalukra.

Ugyanakkor egy közös európai energiapolitika mint megoldás pótolhatná, ami hiányzik amiatt, hogy a bukaresti jobboldali kormány képtelen Románia energiaügyi érdekeit támogatni az ország Oroszországhoz fűződő kapcsolata keretében.

  Filip Kaczmarek (PPE-DE), írásban. − (PL) Én Marcin Libicki jelentése mellett szavaztam. Ez egy fontos jelentés. Azonban szeretném Önöket emlékeztetni, hogy helytelen azt állítani, hogy ez a kérdés a polgárok petíciói folytán került az Európai Parlament elé. Képviselőtársam, Bogusław Sonik sok hónappal a petíciók beérkezte előtt javasolta, hogy tartsunk vitát az észak-európai vezetékről.

Meglepett, hogy mekkora ellenzésre talált a jelentés. Gyakran beszélünk ökológiai kérdésekről és ez nem szül ellenállást. E konkrét ügy esetében azonban egyes képviselők nem akarják, hogy a projekt természeti környezetre gyakorolt hatásáról kutatás készüljön. Miért? A válasz egyszerű: egyes országoknak és politikusoknak ez a projekt fontosabb, mint a környezet. Talán épp ez okból át kellene gondolnunk e tervezett beruházás politikai és gazdasági tartalmát. Tisztában vagyok azzal az érvvel, hogy ez magánkézben lévő projekt. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a vezetéket építő cég igazgatótanácsában volt politikusok is ülnek. Oroszország számára egyáltalán nem jelent problémát, hogy magánprojekteket használjon politikai célok előmozdítására.

  Tunne Kelam (PPE-DE), írásban. − Én e módosítás ellen szavaztam, mivel alapvetően megváltoztatja az eredeti szöveg elgondolásait. Az eredeti változat megköveteli, hogy vegyünk fontolóra alternatív megoldásokat a jelenlegi földgázvezeték-projekt mellett – olyan alternatívákat, melyek legalább háromszor kevesebbe kerülnének és nem jelentenének nagy környezeti kockázatot. Nem érthetek egyet egy olyan módosítással, amely a földgázszükségletet az Unió környezetvédelmi jogszabályainak és a polgárok aggályainak figyelmen kívül hagyása árán kezeli prioritásként. Arra is szeretnék rámutatni, hogy a kérdéses földgázvezetéknek eredetileg a Balti-tenger partján fekvő hét országon kellene áthaladnia, de csak egy vagy két uniós tagállamot látna el, ezért a megnövekedett energiaigény kielégítése nem tekinthető megfelelő indoknak.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. − (FI) Határozottan támogatom a Bizottság jelentésében javasolt Északi Áramlat földgázvezeték környezeti hatásvizsgálatát. Azonban nemcsak erről van szó: nem szabad elfeledkezni az energiapolitikához kapcsolódó vetületéről sem. Nem folytathatunk olyan energiapolitikát, amely elkülönül a klímastratégiától. A kettő alapvetően összetartozik, mint az adóügy és a költségvetés, vagy a jog és az igazságügy.

Nincs helye többé olyan energiapolitikának, amelyhez nem tartoznak pénzügyi vagy egyéb hasonló eszközök, melyek a politika különböző elemeit lehetővé teszik. Az Unió és a tagállamok energiaügyi kérdéseit tárgyaló fehér könyvek újra meg újra tiszta, független és versenyképes energiaformákat követelnek, azonban csak az utolsó kritérium, vagyis a versenyképesség rendelkezik működő piaci mechanizmussal.

Még mindig nem látok olyan piaci mechanizmusokat, melyek energiafüggőségünket, főként az orosz földgáztól való függőségünket csökkentenék. Ezen a héten az Európai Energia Fórum megbeszéléseket tart az OPEC-kel. Nem gyengeség az OPEC szempontjából, hogy ez egy nélkülözhetetlen kartell, amely túl nagy hatással van a gazdaságunkra.

Az előző nemzedékek hibáiból fakadó energiafüggőség a mi kárunkra növekedhetett és bontakozhatott ki. Gondolnunk kell erre a tényezőre, amikor a jövőbeli megoldásokról hozunk döntést, még a földgázvezetékek és egyéb gazdasági függőség kérdését illetően is. Fenntartható fejlődés és jó irány az, amikor egy alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaság megvalósítására törekszünk?

Az éghajlatváltozás valóság, és az energiaárak szintén emelkednek. A földgáztól való függés nő és az Unió szomszédjának megadja a hatalmat, melyet 20 éve elveszített.

Mi biztosan nem akarjuk megismételni politikus elődeink hibáit. Sok mindent kell megtennünk rövid idő alatt.

  Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Én teljes mértékben egyetértek az előadó, Marcin Libicki véleményével, mely szerint a balti vezeték néven közismert projekt megvalósítása ökológiai veszélyt jelent nyolc európai uniós tagállamra: Németországra, Svédországra, Finnországra, Lettországra, Litvániára, Észtországra, Dániára és Lengyelországra. A fogyasztókra is negatív hatással lehet a vezeték építési költségeinek fedezéséhez szükséges áremelkedések miatt.

Fontos, hogy alternatív megoldásként az észak-európai vezetéket a szárazföldön, uniós tagállamokon áthaladva is meg lehetne építeni. Ez megfelelne az 1364/2006/EK határozat valamennyi stratégiai és gazdasági követelményének. Az alternatív környezetvédelmi szempontból biztonságosabb és olcsóbb is.

Én különösen támogatom a független jelentések elkészültét és a vezetéképítés környezetre gyakorolt hatására vonatkozó kutatásokat.

  David Martin (PSE), írásban. − Az Északi Áramlat földgázvezetékhez hasonló léptékű projektek esetében teljes körűen és alaposan meg kell vizsgálni a környezetvédelmi vonatkozásokat. Mielőtt a projekt elindulna, meg kell róla győződnünk, hogy teljesíti a szigorú környezetvédelmi kritériumokat. Ezt tükrözi a Marcin Libicki által a tervezett, Oroszországot és Németországot összekötő balti-tengeri földgázvezeték környezeti hatásáról készített jelentésre adott szavazatom.

  Bogusław Sonik (PPE-DE), írásban. − (PL) Ma egy nagyon fontos jelentésről szavazunk, amely az Oroszországot és Németországot összekötő úgynevezett balti vezeték tervezett építésének a Balti-tenger természeti környezetére gyakorolt hatásáról szól. A tervbe vett projekt egyike annak a sok földgázinfrastruktúra-projektnek, amely szükséges az Unió növekvő földgázigényének kielégítéséhez. A vezeték építése kapcsán azonban számos tényező különleges figyelmet igényel.

E vezeték, amely a világ leghosszabb és legsekélyebb egyéni földgázvezetéke, komoly veszélyt jelent a biológiai sokszínűségre, a természetes élőhelyekre, a régió hajózásának biztonságára és mozgására, és akkor még nem is említettem azt a megközelítőleg 80.000 tonna hadianyagot, amely a második világháború alatt süllyedt el itt. A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság tagjaként, valamint az Espoo-i Egyezmény előadójaként szeretném kiemelni, hogy minden ilyen jellegű beruházásnak – amely nemzetközi vetülettel rendelkezik – valamennyi érintett fél előzetes és alapos egyeztetéséből kell fakadnia. Figyelmet kell fordítanunk bármely alternatív megoldás – például a szárazföldi nyomvonalak – vizsgálatára, melynek számításba kell vennie az építési költségeket, valamint az ökológiai biztonságot.

Mivel az EU egyre nagyobb mértékben függ kisszámú energiaforrástól és azok szállítóitól, fontos támogatni a diverzifikációt célzó kezdeményezéseket. Meg kellene állnunk átgondolni, hogy vajon az orosz Gazprom vállalat – amely a Nord Stream konzorcium részvényei 51%-ának tulajdonosa – a legjobb megoldás ebben a helyzetben?

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Örömmel fogadom a Petíciós Bizottság kezdeményezését, melynek keretében a Balti-tenger alatt húzódó tervezett földgázvezeték környezetre gyakorolt hatásáról szóló jelentést szavazásra bocsátotta. Az európai parlamenti képviselőknek maguknak kell tájékozódniuk e javaslat következményeiről.

  Ewa Tomaszewska (UEN), írásban. − (PL) Én támogatom Marcin Libicki jelentését a vezeték által a Balti-tenger fenyegető súlyos ökológiai veszély miatt, azért, mert megkísérelték megkerülni a Balti-tenger partján fekvő valamennyi ország jóváhagyásának kötelező megszerzését, valamint azért, mert nem készült még független és pozitív vizsgálat a vezeték környezetre gyakorolt hatásáról. Ami itt különösen fontos, az a szolidaritás elvének betartása az Európai Unió energiapolitikájában.

A vezetéket úgy tervezték meg, hogy az Unió országait politikailag függővé tegye Oroszországtól, amely természeti erőforrásait arra használja majd fel, hogy nyomást gyakoroljon a vásárlókra. Arra is szeretném felhívni a figyelmüket, hogy ha a vezeték a tengeri nyomvonalon halad, az megemeli a földgáz árát, mivel ez a nyomvonal sokszor többe kerül, mint a szárazföldön épített vezeték.

- Jelentés: André Brie (A6-0269/2008)

  Richard Howitt (PSE), írásban. − Az Európai Parlamenti Munkáspárt üdvözli ezt a parlamenti jelentést. Amikor a tálibok 2001-ben megbuktak, mindössze 900.000 gyermek járt iskolába. Ez a szám ma 6 millió és folyamatosan emelkedik. Ötmillió menekült tért haza és a lakosság 82%-ának van hozzáférése az egészségügyi ellátáshoz, ez a szám kilencszerese a 2002-es adatnak. Azonban osztjuk a Parlament komoly aggályait a folyamatos biztonsági problémákat és azt illetően, hogy biztonság nélkül nem tud újra normális élet kialakulni.

Mindazonáltal tartózkodtunk a jelentésről szóló szavazástól, mivel számos pont nem tükrözi Afganisztán valós helyzetét. A D preambulumbekezdés tényeket illetően téved, ugyanis az új NATO-csapatok bevetése Afganisztánban tovább folyik, az Egyesült Királyság és Németország a közelmúltban egyaránt a csapatlétszám emelését jelentette be. Ezenkívül nem értünk egyet azzal, ahogy a 32. bekezdés lefesti az ópiumtermesztés szintjének helyzetét. Úgy tűnik, a jelentés figyelmen kívül hagyja az afgán kormány kemény munkáját, melyet a hosszú távra szóló nemzeti kábítószer-ellenőrzési stratégián keresztül valósít meg, és amely az ópiummákot termesztő tartományok számának csökkentése terén előrelépést eredményezett.

Végezetül támogatni kívánjuk az afgán bűnüldöző szervekkel való folytatódó együttműködést mint az Európai Unió hozzájárulását az ország transznacionális igazságügyi és biztonsági ágazatának reformjához.

  Ramona Nicole Mănescu (ALDE), írásban – (RO) Afganisztán stabilizációja döntő fontosságú biztonságpolitikai kihívás a nemzetközi közösség és a terrorizmus elleni harc számára. Kudarc esetén a nyugati országok a jövőben esetleg vonakodva vesznek majd részt a konfliktusok megelőzésében, megoldásában és a békefenntartó műveletekben. Másrészt talán az afgánok is – akik jelenleg a konfliktus harmadik évtizedében élnek, és akiknek az országát a külső szereplők mindig is eszközként használták saját igényeik kielégítésére – hasznát láthatják a tartós békének.

Szükség van katonai műveletekre, de ezek nem elegendőek Afganisztán stabilizálásához. Ebben a folyamatban fontos megoldást kell keresni diplomáciai szinten is, valamint az együttműködés Iránnal, Indiával és Pakisztánnal elengedhetetlen, különösen a határ menti régiókban, melyekben a felkelő csoportok aktívan működnek. E célból a demokratikus szervek megerősítése rendkívül fontos, és a nemzetközi közösségnek küzdenie kell az afgán kormány háttérbe szorulása ellen azáltal, hogy növeli a politikai rendszer és a demokratikus szereplők fontosságát helyi és regionális szinten.

Afganisztánban az Európai Uniót humanitárius szervezetnek tekintik, ahhoz azonban, hogy fontosabb szerepet töltsön be, az európaiaknak figyelembe kell venniük azt, hogy a szegénység és a stabilitás hiányának megoldása nem a fegyverekben és az erőszakban rejlik, hanem olyan cselekvésekben, melyek jólétet hoznak az afgán lakosságnak. Ebben a reményben Brie úr jelentése mellett szavaztam.

  David Martin (PSE), írásban. − Én tartózkodtam a szavazástól. Brie úr jelentése Afganisztán stabilizálásáról túlságosan leegyszerűsít egy olyan helyzetet, amely valójában nagyon is összetett. Míg az Európai Parlamentnek alapos vizsgálat alá kellene vennie az afganisztáni fejleményeket, úgy gondolom, hogy konstruktívan kellene részvételre és egy stabil afgán állam kialakítására kell törekednie. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a jelentés működőképes megoldásokat tud kínálni arra a bonyolult konfliktusra, melyben csapataink folyamatos és valós előrelépéseket érnek el.

  Véronique Mathieu (PPE-DE), írásban. – (FR) A donorok közelmúltbeli párizsi konferenciájának pozitív eredményei bizonyítják, hogy az EU és a nemzetközi közösség Afganisztánra szegezi tekintetét.

Ez a jelentés, amely az ország jövője szempontjából döntő fontosságú pillanatban készült el, rávilágít a kihívásokra, melyek az Európai Unió előtt állnak az ország stabilizálásához való eredményes hozzájárulás terén. Rámutat az eddigi újjáépítési erőfeszítésekre, melyek az intézmények megerősítésére és az életkörülmények javítására irányultak. E tekintetben a gyermekhalandóság jelentős csökkenése és az iskolába járó gyermekek számának emelkedése biztató jel.

Az afganisztáni sikerhez a különböző stratégiák donorjai között jobb koordinációra van szükség. A biztonságot természetesen továbbra is prioritásként kell kezelni, de az is döntő fontosságú, hogy az afgán emberek lássák, hogy a segély konkrétan nekik segít. Elengedhetetlen, hogy további alapvető infrastruktúrák épüljenek, legyenek azok utak, iskolák, kórházak stb.

A folyamat sikeréhez a stabilizációs folyamatot „afgánosítani” kell: az afgán embereknek meg kell adni az eszközöket, melyek lehetővé teszik számukra, hogy kezükbe vegyék saját jövőjüket. E tekintetben jelentős remények fűződnek az afganisztáni nemzeti fejlesztési stratégiához (ANDS), melynek élveznie kell a nemzetközi közösség és az Európai Unió támogatását.

  Daniel Strož (GUE/NGL), írásban. − (CS) Véleményem szerint az afganisztáni helyzetről és az ország helyzetének stabilizálására vonatkozó javaslatokról szóló jelentés nem következetes és túl nagy hangsúlyt helyez a katonai fellépések és a NATO regionális szerepének fontosságára. A jelentés egyrészt azt mondja, hogy a tálibok katonai tevékenysége nem jelent közvetlen veszélyt Afganisztán szuverenitására, másrészt arra figyelmeztet, hogy Afganisztán kritikus válaszúthoz érkezett.

Én ezt másképp látom. Maga Karzai elnök világosan kimondja, hogy a koalíciós erők nem állnak győzelemre a tálibokkal szemben, és hozzáteszi – szerintem odavágóan –, hogy a terrorizmus elleni háborút csak akkor lehet megnyerni, ha az afgán kormány néhány partnere elkezdené nem a saját (eltérő) érdekeit követni. A volt Szovjetunió által vívott afganisztáni háború bebizonyította, hogy ezt az országot nem lehet katonai eszközökkel stabilizálni, hát még kormányozni. A stabilizáció megvalósításának egyetlen módját a politikai, gazdasági és szociális intézkedések jelentik, melyek nemcsak Afganisztánt érintik, hanem a szomszédos országokat is. Hadd tegyem hozzá, hogy e súlyos probléma kulcsfontosságú elemét képezik valószínűleg az Egyesült Államok a régióhoz fűződő hegemón érdekei.

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A jelentés egy nyílt imperialista kihívás. Állítása szerint támogatja „a NATO-erők erőfeszítéseit […] a helyi és nemzetközi terrorizmus leküzdésére, és ezen erők jelenlétét elengedhetetlennek tartja az ország jövőjének biztosításához”. Az USA-EU-NATO megszálló erők „további harcoló csapatokkal” történő megerősítését követeli, valamint azt, hogy ezeket „ne korlátozzák nemzeti feltételek”, vagyis hogy nyíltan és mindenféle kifogás nélkül cselekedjenek megszálló erőként. Hangsúlyozza, hogy az Uniónak „fel kell használnia a tapasztalatokat, melyek az uniós missziókból, valamint azon országok misszióiból származnak, melyek katonai vagy polgári szinten már jelen vannak Afganisztánban”. Másképp kifejezve katonai erőinek az országban elkövetett gyilkos tetteit lehetőségként kell felhasználnia arra, hogy műveleti tapasztalatra tegyen szert máshol megvalósítandó imperialista beavatkozásaihoz. Az uniós tőke politikai képviselői arra törekszenek, hogy minél nagyobb részük legyen a régió imperialista kifosztásának felosztásában, ezért azt hangsúlyozzák, hogy „az EU-nak ösztönöznie és segítenie kell az európai befektetőket, hogy vegyenek részt Afganisztán újjáépítésében”.

A jelentés cinikus vallomásai felfedik az EU szerepét és imperialista szándékait és ismét megerősítik, hogy „az EU és a NATO egyaránt ugyanazon gyilkos tőkecsoport része”. A népnek egységesen kell küzdenie az egész imperialista rendszer ellen.

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Én az Afganisztánról szóló jelentés ellen szavaztam, akárcsak az egész baloldali képviselőcsoport, mivel a jelentés kitart egy olyan ország katonai megszállása és a katonai jelenlét mellett, amelyet az elmúlt 30 évben több mint 1,5 millió ember életét követelő háború sújt. Az afganisztáni kérdéseket nem lehet katonai eszközökkel megoldani. Az ország lakosainak Európa szolidaritására van szükségük. Európa katonai jelenlétének folytatódása és megerősítése a régió instabilitásának és bizonytalanságának egyik legfőbb oka.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Afganisztánban jelenleg a biztonságért, a stabilitásért, a békéért és a demokráciáért folyik egy csata, ugyanakkor a nemzetközi dzsihádizmus ellen is, amely győzelemre törekszik, hogy propagandájában újra kijelenthesse, hogy a birodalom összeomlás előtt áll. Ezért oly fontos a nemzetközi, különösen az európai erőfeszítés. A szövetségesek – főként a NATO új életre keltésének szükségességében hívők – előtt az a kihívás áll, hogy kibírják a rendkívüli nehézségeket és a helyszínen szolgálatot teljesítő csapatokkal segítsenek – ami a feltételek szükségszerű csökkentésével jár –, mivel a győzelem elengedhetetlen.

A szövetségeink jövője nagyrészt Afganisztánban dől el, akárcsak a békénk és biztonságunk jövője. Bármennyire is javasolja a kompromisszum és az engedmény sok támogatója ezt az utat, nem hagyhatunk figyelmen kívül egy közvetlenül ellenünk irányuló fenyegetést azáltal, hogy úgy teszünk, mintha más lenne. Sürgősen meg kell erősítenünk a tényleges katonai kapacitást Afganisztánban és az összes intézkedést, főként a fejlesztéshez és a demokratikus jogállam elősegítéséhez nyújtott segélyt. Ha Afganisztánban kudarcot vallunk, valószínűleg újra harcolnunk kell majd később, de hozzánk közelebb.

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) A jelentés megjegyzi, hogy bizonyos előrelépés ellenére még mindig messze járunk attól, hogy Afganisztánban megvalósuljon a biztonság és stabilitás. A helyzet javítása érdekében az Európai Parlament számos pozitív intézkedést javasol. A Parlament sajnálatos módon arról is döntött, hogy támogat egy javaslatot, amelynek értelmében megszűnik az ország jelentős területein megtalálható ópiumföldek permetezése. A mezőgazdaságból élőket természetesen támogatni kell, de az ópiumtermesztés nem lehet hosszú távú alternatíva Afganisztán növekedése, demokráciája és politikai stabilitása számára. Ez Afganisztán esélyeit és mások egészségét egyaránt károsítja.

  Elnök. − Ezennel lezárom a szavazáshoz fűzött indoklásokat.

10. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet: lásd a jegyzőkönyvet

(A 13 óra 55 perckor felfüggesztett ülést 15 óra 5 perckor folytatják.)

ELNÖKÖL: Edward McMILLAN-SCOTT
alelnök

11. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet

12. A földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételei - A földgáz belső piaca - Európai stratégiai energiatechnológiai terv (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont az alábbi jelentések együttes tárgyalása:

– az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről Atanas Paparizov jelenése az Európai Parlament és a Tanács a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről szóló 1775/2005/EK rendelet módosításáról szóló rendeletére vonatkozó javaslatról (COM(2007)0532 – C6-0319/2007 – 2007/0199(COD)) (A6-0253/2008),

– az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről Romano Maria La Russa jelentése az Európai Parlament és a Tanács a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/55/EK irányelv módosításáról szóló irányelvére vonatkozó javaslatról (COM(2007)0529 – C6-0317/2007 – 2007/0196(COD)) (A6-0257/2008), és

– az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről Jerzy Buzek jelentése az európai stratégiai energiatechnológiai tervről (2008/2005(INI)) (A6-0255/2008).

  Nathalie Kosciusko-Morizet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, biztos úr, előadók, hölgyeim és uraim! Európa energiaügyi jövőjének két kihívással kell szembenéznie. Az első a biztonságos, fenntartható, versenyképes ellátás biztosítása egy hatékony, működőképes és szorosan összefüggő hálózaton keresztül. A második az üvegházhatású gázok kibocsátása és az éghajlatváltozás megállításához szükséges átalakítás.

Főként az első pont, de az egész szóban forgó terület kapcsán szeretném kiemelni a szlovén elnökség által elért előrelépést, amely a júniusi tanácsi ülésen a belső energiapiaci csomag teljes általános keretének elfogadását eredményezte. A kialakított kompromisszum legfontosabb eleme a termelési és a szállítási tevékenységek eredményes elválasztása – és itt az „eredményes” szóra helyezem hangsúlyt – a hálózati műveletektől. Megemlítem itt a Tanács által a földgáz- és villamosenergia-ágazatra vonatkozóan a szükséges változtatásokkal együtt elfogadott megoldást.

Bár több tagállam és a Bizottság a teljes tulajdonosi szétválasztást részesíti előnyben, a tagállamok meg kívántak tartani bizonyos fokú rugalmasságot, és a Tanács beleegyezett egy olyan megoldásba, amely egy független rendszerüzemeltetőről rendelkezett. Ez az opció azon tagállamok rendelkezésére áll majd, melyek szállítási hálózata az irányelv hatályba lépésekor egy vertikálisan integrált vállalthoz tartozik. Ez az opció – a rendszerüzemeltetők függetlenségét biztosítandó –jelentős változtatásokat von maga után természetesen a döntéshozatalt, de a finanszírozást érintően is.

Úgy tűnik, hogy az elfogadott mechanizmus lehetővé teszi az integrált vállalatok különböző szervei közötti összeférhetetlenség elkerülését és az egyensúly biztosítását a rendszerüzemeltető függetlensége, fejlesztési terve és beruházási igényei, valamint az anyavállalat pénzügyi érdekei között.

Különleges figyelmet kapott e tekintetben a rendszerfejlesztés és egy olyan kompromisszum kialakítása, amely nem tesz különbséget a rendszerüzemeltetők között. Ezen üzemeltetők tevékenységét a szabályozó hatóságok ellenőrzik majd. A szabályozó hatóságok szerepét és tevékenységét a régóta várt Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség létrehozása erősíti majd meg, melyet az Európai Parlament az előző hónapban hagyott jóvá.

Szeretném kiemelni e belső piaci liberalizációs csomag néhány más fontos elemét: először az infrastruktúrák kulcsfontosságú kérdését és az egész Európára kiterjedő 10 éves beruházási tervre helyezett hangsúlyt. Ez létfontosságú elem, amelynek elő kell segítenie az integrációt és a korszerűsítést.

Egy másik kulcsfontosságú elemnek számítanak azonban a harmadik országok beruházásai az szállítási rendszerek terén, ami nagyon szorosan kapcsolódik az energiaellátás biztonságához. Találnunk kell egy gyakorlati megoldást, amely valamennyi esetre alkalmazható. A Tanácson belüli megbeszélések jelenleg is folynak, és biztos vagyok benne, hogy valamennyi tagállam számára elfogadható kompromisszumot eredményeznek majd.

Hölgyeim és uraim, a következő szakaszban ezek az általános elemek kerülnek megerősítésre egy politikai megállapodás elfogadása révén, melyre október 10-én az Energiaügyi Tanács ülésén kerül sor, ezt követően pedig novemberben vagy decemberben a közös álláspont kerül kihirdetésre. Ez lehetővé teszi majd az intézményeink közötti megbeszéléseket a második olvasat kezdete kapcsán.

Most szeretnék rátérni a második pontra. Úgy gondolom, hogy rendkívül fontos kialakítani egy olyan alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaságot, amelyen belül természetesen minden tagállam szabadon választhatja meg az általa felhasználni kívánt energiaforrásokat. A gazdaság ezen átfogó átalakítása céljainak és az erre irányuló beruházásoknak hosszú távúnak kell lenniük és ezek számos technológiai kihívást is jelentenek a következő 10 évre.

Szeretnék többet megemlíteni közülük: a CO2 elkülönítésének és tárolásának kereskedelmi felhasználása, a legnagyobb szélerőműparkok termelési kapacitásának megkettőzése, a fotoelektromos és termodinamikus napenergia-hasznosító rendszerek kereskedelmi érettsége, fenntarthatóan előállított második generációs bioüzemanyagok, az építőipar, a közlekedés és az ipar terén az energia hatékonyabb végfelhasználását lehetővé tevő mechanizmusok bevezetése a piacra, az anyagok, a biotudományok és az információs technológiák energiahatékonysága terén elért döntő fontosságú előrelépések.

Biztos úr, a Tanács februárban a Bizottság útmutatásai alapján olyan határozatokat fogadott el, melyek számos olyan működőképes elemet tartalmaznak, melyeket itt megemlítek. Az első a Bizottság által javasolt hat ipari kezdeményezés bevezetése és elindítása, ezek a következők: szél-, nap-, bioenergia, CO2 elkülönítése, szállítása és tárolása, villamosenergia-hálózatok és végül fenntartható atommaghasadás. Az intézkedések támogatni és ösztönözni kívánják a kutatást, főként az energiahatékonyság terén, valamint a hatóságok, az ipar és a kutatók közötti megállapodások létrejöttét a stratégiai tervben rögzített célkitűzések támogatása érdekében.

Befejezésül szeretném megköszönni a Bizottság és az előadó eddigi munkáját, és remélem, hogy a belső energiapiacról kialakított álláspontjaink a második olvasatnál találkozni fognak.

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Elnök úr, nagyon örülök, hogy ma újra itt lehetek a belső energiapiaci csomag második részének, vagyis a földgáz kérdésének vitáján.

A múlt hónapban a Ház a villamos energiáról és az Ügynökségről tárgyalt. Sok módosítás a földgáz kapcsán is hasonló, és nem szándékozom részletesen foglalkozni mindazokkal az elemekkel, melyek felmerültek a villamos energiáról folytatott vita során.

Először is hadd gratuláljak az előadóknak, La Russa és Paparizov uraknak a kiváló jelentésekhez, valamint az árnyékelőadóknak és az érintett bizottságok valamennyi tagjának. Önöknek sikerült magas színvonalú vitát fenntartani és figyelembe venni a meglehetősen bonyolult jogi szabályozásra vonatkozó nagyon rövid határidőket.

Hadd fejtsem ki, hogy az Európai Unió versenyképes, fenntartható és biztonságos energiaellátásához miért éppoly elengedhetetlen a földgázpiaci liberalizáció, mint a villamosenergia-piac liberalizációja. Azt is kihangsúlyozom, hogy ezek ugyanolyan jogi intézkedéseket igényelnek.

Az Unióban a földgáz az egyik legfőbb energiaforrás mind az ipar, mind a háztartások számára. Az enegiaárak meredeken emelkednek: az uniós fogyasztóknak most sokkal nagyobb szükségük van egy versenyképes földgázpiacra, mint valaha, hogy csak a hatékony ellátás költségét fizessék meg.

Ráadásul a villamosenergia-piac nem fog megfelelően működni, ha a földgázpiac nem működik megfelelően. Szeretném idézni a Nemzetközi Energiaügynökséget: „Sok régióban az esetek jelentős részében földgáztüzelésű erőmű szabja meg a villamos energia árát. A drága földgáz ezért drága villamos energiát jelent. ... A politikának értékelnie kell a földgáz- és a villamosenergia-ipar egyre nagyobb mértékű összefonódását és ennek megfelelően kell megterveznie a piacokat és szabályozórendszereket.”

Ez még inkább igaz egy olyan időszakban, amikor több megújuló energiaforrásra van szükség. Mivel a szél és a nap nem mindig úgy működik, ahogy mi szeretnénk, a villamosenergia-termelést nehéz előre kiszámítani. Szükség van hozzá egy kiszámítható és nagyon rugalmas villamosenergia-forrás támogatására, és ez a földgáz.

A földgáz egyben a legtisztább fosszilis tüzelőanyag. Ha csökkenteni akarjuk a széndioxid-kibocsátást és meg akarjuk állítani az éghajlatváltozást, annak a földgáz az egyik nagyon hatékony módja, azonban gondoskodnunk kell róla, hogy a földgázellátásunk versenyképes legyen.

Az ellátás biztonsága szintén nagyon fontos. Az EU biztonságos földgázellátásának biztosítására a legjobb módszer egy 500 millió fogyasztós belső piac. Az EU hangos és világos, ha egyhangúan nyilvánul meg. Ha 27 különböző hang beszél egyszerre, az nagyon érthetetlen. Egy közös piacon együtt kell dolgoznunk, mivel egy közös érdekünk van.

Mindezek az érvek kiemelik azon intézkedések fontosságát, melyekről ma fogadunk el álláspontot. Örömmel mondhatom, hogy ezek alátámasztják az Önök módosításainak legnagyobb részét.

A rendszerüzemeltetők tényleges függetlenségére van szükség a beruházások és a hálózatok optimális használatának biztosítása érdekében.

A Bizottság véleménye szerint a tulajdonosi szétválasztás a leghatékonyabb út e függetlenség megvalósítására. Azonban ezzel nem mindenki ért egyet, és – amint tudják – a Tanács megegyezésre jutott a független szállításirendszer-üzemeltető köré épülő opcióról. Úgy gondolom, hogy esélyt kell adni az igazságos tulajdonosi szétválasztással szembeni alternatívának, mint ahogy Európa is lépésről lépésre épült fel.

Önök erőteljesebb Ügynökséget kívántak. Egyetértek Önökkel, azonban a Szerződés határain belül kell maradnunk. Köt minket a Szerződés és a Bíróság úgynevezett Meroni-elve. Komitológiára van szükségünk, hogy a kódexek kötelező erejűvé váljanak. Az Ügynökség akkor majd tudja ellenőrizni az eljárást és a végrehajtást. Egy erős Ügynökség összeférhető a komitológiával. Ezzel szemben az Ügynökségnek útmutatásra van szüksége, hogy keretet adjon saját hatáskörének, hogy kötelező erejű egyéni döntéseket hozhasson a piaci szereplőkre vonatkozóan.

A tárolási szolgáltatásokhoz és a cseppfolyósított földgázhoz (LNG) való hozzáférés éppoly fontos, mint a hálózatokhoz való hozzáférés. Üdvözöljük az Önök erőfeszítéseit, melyek a tárolási szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítására irányulnak az irányelvben. A hozzáférési szabályok eredményességét biztosítandó a tárolásirendszer-üzemeltetők jogi szétválasztására van szükség.

Az átláthatóság szintén kulcsfontosságú része a javaslatainknak, ezt Önök kiemelték a korábbi szavazások során. Legyen az átláthatóság a szabály és a titkosság a kivétel, nemcsak a hálózatok használata, hanem az egyensúlyozás, a tárolás és az LNG terén is.

Örömmel látom, hogy a gyenge fogyasztók védelmére és az energiaszegénység elleni küzdelemre vonatkozó horizontális aggályok közül sok bekerült a földgázról szóló jelentésbe. Ezek az elemek lényegesek a piaci nyitás végrehajtásához és meg kell őket erősíteni. A Bizottság alaposan megvizsgálja majd a megszövegezést, hogy a szubszidiaritás elve ne sérüljön. Fontos újra megerősíteni, hogy a stratégiánk nem akadályozhatja meg a megfelelő beruházási jelzéseket és a piaci belépést.

Úgy gondolom, hogy a Tanács világosan kinyilvánította óhaját, hogy második olvasatra megoldást kíván találni. Biztosíthatom Önöket, hogy a Bizottság nagyon konstruktív szerepet vállal az uniós polgárok számára előnyös megoldás kialakításában és erősségünk, vagyis a belső energiapiac fejlesztésében.

A második jelentés kapcsán szeretnék gratulálni Buzek úrnak a kiváló jelentéshez, és elismerésemet fejezem ki az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságnak, amiért támogatja a stratégiai energiatechnológiai (SET) terv kezdeményezését.

Úgy tűnik, túlléptem az időkeretet. Janez Potočnik kollégámmal szoros együttműködésben dolgoztunk, így csatlakozom az ő véleményéhez e fontos javaslatot illetően, nemcsak azért, mert nagyra értékelem Buzek úr munkáját, hanem azért is, mert valóban együtt dolgoztunk a Bizottságban e dokumentumok előrevitelén.

  Janez Potočnik, a Bizottság tagja. − Elnök úr, szeretnék néhány szót szólni közös vállalkozásunkról, a SET-tervről.

Mindannyian tudjuk, hogy az energiakérdés és az éghajlatváltozás terén hatalmas kihívás előtt állunk. Talán ez a XXI. század döntő kihívása. Ne áltassuk magunkat: nem lesz könnyű. Az Európa elé kitűzött, 2020-ra elérendő célok fontos mérföldkövet jelentenek, de ennél nem többek. Hosszú távon ennél sokkal mélyrehatóbb változásra van szükség: nagyon alaposan át kell vizsgálnunk a teljes energiarendszereinket, melyeknek köszönhetjük jelenlegi jólétünket és gazdagságunkat.

Új tudásra és új eszközökre van szükségünk, hogy teljesíteni tudjuk ígéreteinket. Ezek forrása az energiatechnológiák terén megvalósuló kutatás és innováció lesz. Ezért oly fontos a SET-terv Európa számára. Le kell ráznunk magunkról az energiainnovációt az elmúlt évtizedekben jellemző letargiát. Többet és jobban kell beruháznunk. Új módon kell megközelítenünk az Európában e technológiák fejlesztése és bevetése terén folyó közös munkát.

Nagyon üdvözlöm a Parlament jelentését a SET-tervről. Azt mutatja, hogy uniós szinten határozott konszenzus alakult ki arról, hogy e területen eredményes lépésekre van szükség. Természetesen nem értünk egyet mindannyian abban, hogy mely technológiákra van szükségünk, de amint tudjuk, az egyes tagállamok az energiaforrásokkal kapcsolatos preferenciáik, a rendelkezésre álló készleteik és a kitermelési potenciáljuk függvényében szabadon választhatják ki az általuk legkedvezőbbnek ítélt összetételt.

Azonban számomra az egyet nem értés tárgyánál sokkal fontosabb, hogy miben értünk egyet. Egyetértünk az energiatakarékosság és az energiahatékonyság döntő fontosságában.

Egyetértünk abban, hogy Európa kutatói bázisának kapacitását bővíteni, erősíteni és szabaddá kell tenni, hogy kutatóink sokkal dinamikusabban és transznacionális módon tudjanak dolgozni. Egyetértünk abban, hogy több erőforrásra van szükség, köz- és magánforrásokra egyaránt. És egyetértünk abban, hogy fokozott nemzetközi együttműködésre van szükség, hogy szembe tudjunk szállni a globális kihívással.

Ismerik szándékaimat az EU kutatási politikáját és az Európai Kutatási Térség (EKT) fejlesztését illetően.

A SET-terv és a kutatási politikánk fejlesztése együtt jár. Sok tekintetben úttörőnek tekintem, például az olyan EKT-kezdeményezések tekintetében, mint a közös programozás. Úgy gondolom, hogy a SET-terv elindít egy folyamatot, amely mintaként szolgál majd a kutatási és innovációs tevékenységek megszervezéséhez Európán belül, olyan folyamatot, amely megváltoztatja a kutatás módját Európában, végső soron pedig megváltoztatja Európát.

A múlt héten részt vettem a DFG (a Német Kutatóközösség) éves ülésén. A DFG elnöke, Matthias Kleiner nagyon emlékezetes dolgot mondott: az elképzelés cselekvés nélkül ábránd; a cselekvés elképzelés nélkül rémálom. Valószínűleg a ma megvitatott SET-tervnél semmi sem bizonyítja jobban, hogy ez mennyire így van. Világos elképzelésekre van szükség és sürgősen kell cselekednünk.

  Atanas Paparizov, előadó. – (BG) Elnök úr, harmadik energiacsomag vitája a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférésről szóló rendelet és La Russa úr jelentésének megvitatásával és szavazásával zárul a júliusi plenáris ülésen.

Úgy gondolom, hogy ennek alapján köszönetet mondhatok mindenekelőtt valamennyi árnyékelőadónak, akivel együtt dolgoztam a jelentés készítése során, valamint a két másik rendelet előadójának, akikkel közös megközelítést dolgoztunk ki a harmadik energiacsomag problémáinak megoldására. Szeretném külön kiemelni, hogy tevékenységünk keretében megerősítettük a szállítási hálózatok üzemeltetői hálózatának létrehozására vonatkozó bizottsági javaslatokat, azonban korlátoztuk hatáskörüket pontosan a technikai feladatok teljesítésére és a hálózatfejlesztésre vonatkozó kötelességeiket illetően, nehogy kereskedelmi szabályokat alakítsanak ki.

Javaslatainkban hatalmas szerepet szánunk a nemzeti szabályozók jövendő együttműködési ügynökségének. Véleményünk szerint pontosan ez az ügynökség az a fontos hatóság, amelynek a Bizottság irányítása mellett meg kell határoznia az energiapiac – benne a földgázpiac – fejlesztésének fő irányait és útmutatásait. Ebben az értelemben az ügynökség feladata nemcsak az lesz, hogy elfogadja az ebben a szakaszban önkéntes alapon működő kódexeket, hanem a legutóbbi javaslataink értelmében a Bizottságon keresztül, a komitológia útján javasolhatja majd azt is, hogy egyes kódexek váljanak kötelezővé.

Úgy vélem, hogy a szövegek a regionális kezdeményezésekhez képest hatalmas jelentőséggel bírnak a piac fejlődése szempontjából. E regionális beruházási terv, mely a tízéves beruházási terv alapján kerül kidolgozásra, a jövőbeli közös energiapiac előkészítéseként valóban segít majd a tagállamoknak regionális szinten együttműködni. A jelentés sok más fontos kérdésre is választ ad az átláthatóság, valamint a piaci szereplők közötti együttműködés kapcsán.

előadó. − Nagy ösztönzést merítettem abból, amit Piebalgs biztos úr az Ügynökségre vonatkozó javaslatainkhoz való hozzáállásáról mondott, és úgy gondolom, hogy a Meroni-ügy elveinek és a Parlament javaslatainak keretén belül megalapíthatunk egy életképes Ügynökséget, amely hasonlóan és egy időben működik majd a Bizottság energiapiac-fejlesztési erőfeszítéseivel.

Ugyanakkor ösztönzést merítek a június 6-i tanácsi ülésen történtekből is, és úgy gondolom, hogy jó kompromisszumalap született. Örülök, hogy Piebalgs biztos úr ma megemlítette ezt a lehetséges kompromisszumot, nem úgy, mint a legutóbbi találkozón, amikor a villamos energia kérdését vitattuk meg. Úgy vélem, hogy a Bizottság támogatásával és természetesen a majd kialakuló háromoldalú párbeszéd keretében talán az év végéig megoldást találhatunk.

A francia elnökség által javasolt halasztás egy kissé elcsüggeszt. Úgy vélem, hogy dolgozhatnánk gyorsabban, hogy megvalósítsuk az előző Európai Tanács kívánságát, hogy az idei év végére és ne az idei ciklus végére, vagyis jövő év közepére fejezzük be a munkát.

  Romano Maria La Russa, előadó. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, sok havi munka után végre célegyenesbe értünk. Kétségtelenül nem volt könnyű. Némileg habozva ugyan, de úgy gondolom, hogy a bizottság javaslatai megfelelnek a kemény feladatnak, melyet a megszilárdult monopóliumok leépítése jelent. E monopóliumok amellett, hogy megakadályozták, hogy új versenytársak hozzáférjenek a piachoz, már régóta korlátozták a beruházásokat és a hálózatok összekapcsolásának lehetőségét.

Aki hallotta a bizottságban elhangzott beszédeimet, tudja, hogy a tulajdonosi szétválasztást a kezdetektől fogva prioritásnak tekintettem azt biztosítandó, hogy a földgázszállító cégek teljesen függetlenek legyenek a földgáztermelő cégektől, bár a tulajdonosi szétválasztás természetesen nem gyógyír minden bajra. Magától értetődő, hogy amint egy vertikálisan integrált vállalatnak lehetősége nyílik – még ha csak ideiglenesen is – szállítási rendszerek tulajdonosává válni, hatásos szabályozói ellenőrzési mechanizmusokat kell kialakítani, melyek se nem túl súlyosak, se nem túl tolakodóak.

Amint mindannyian tudjuk, a földgáz-irányelv végrehajtási intézkedései elkerülhetetlenül más ütemben haladnak majd, mint a villamos energiához kapcsolódó intézkedések. E különbség világosan a felszínre került az Ipari Bizottságban, amely a tulajdonosi szétválasztás alternatívájaként az ITO, a független szállításirendszer-üzemeltető mellett döntött. Ez egy kompromisszumos javaslat, kétségtelenül nem a kedvenc opcióm, de mindenképpen olyan, amely a nagyobb liberalizáció irányába mutat. Az ISO-tól eltérően az ITO egy valódi felügyeleti hatáskörrel rendelkező külön szervnek lesz felelős. Remélem, hogy a Tanács az Ipari Bizottság által jóváhagyott formában fogadja majd el az ITO-javaslatot. Hangsúlyozni kell azt az alapvető szerepet, amellyel a következő jogi keret felruházza az Ügynökséget: ez nem lehet csupán tanácsadó szerep – pedig attól tartok, hogy ez a Tanács szándéka –, hanem olyan, amely szélesebb megbízatást tűz ki célul a jövőben az Ügynökség számára.

Ha meg akarjuk valósítani célunkat, az energiafüggőség csökkentését, akkor egységes energiapiacra és egységes integrált hálózatra van szükség. Ennélfogva arra buzdítom képviselőtársaimat, hogy támogassák az általam és a különböző politikai képviselőcsoportok által benyújtott módosító indítványokat, melyek a különböző szállításirendszer-üzemeltetők egy egységes európai hálózati vállalkozásba tömörítésének lehetőségére vonatkoznak, hogy ezáltal biztosítsunk egy egységes jogi keretet és piaci hozzáférést valamennyi üzemeltető részére, és így túljussunk a „szétválasztás igen, tulajdonosi szétválasztás nem” akadályon.

Jelentésem egy másik nagyon fontos eleme a fogyasztók központi szerepe. Rövid leszek. Átlátható, érthető módon kell meghatározni a tarifákat, lehetővé kell tenni, hogy a fogyasztók bármikor hozzáférhessenek a fogyasztási adatokhoz, és hogy szabadon válthassanak szolgáltatót, ha úgy akarják. Ami a komitológia eljárását illeti, örülök, hogy a Bizottság elfogadta az álláspontomat: úgy gondolom, hogy inkább a tagállamok feladata kidolgozni az iránymutatásokat, mint egy egyedül az Európai Bizottság érdekét képviselő bizottságé.

Végezetül szeretnék szót ejteni a jelentésemben szereplő és a politikai csoportok között megvalósult megállapodásról, mely a nemzeti szabályozók hatásköréről és szerepéről szól: úgy gondolom, fontos megállapodásról van szó, különösen ami a szankciók kiszabásának lehetőségét illeti. Hölgyeim és uraim, nekünk kell eldöntenünk, hogy azt akarjuk-e, hogy a holnapi nap az egységes integrált energiapiac – melyre Európának szüksége van, hogy szembe tudjon szállni a következő ezer év kihívásaival – megteremtésének döntő fontosságú pillanataként vonuljon be a történelembe, vagy egy sokadik visszakozás napjaként, egy félénk, gyáva, alapvetően a következő parlamenti ciklusra halasztott reformtörekvés eredményeként. Remélem továbbá, hogy a Tanács megfelelően fontolóra veszi a Parlament határozatait. Ez nem mindig történik így.

  Jerzy Buzek, előadó. − Elnök úr, meglehetősen meglepődtem, amikor azt olvastam, hogy a SET-terv és az energiacsomagunk ugyanabban a programban szerepel egy blokként. Olyan ez, mintha az emberi jogokról és az emberi betegségekről beszélnénk egy blokkban, hiszen mindkettő „emberi”, ami nem igazán jó ötlet. Hasonlóképp az, hogy mindkét esetben az „energiáról” van szó, nem elég az energiatechnológia és az energiacsomag összekapcsolásához, mivel nagyon eltérő témák.

Azonban látván, hogy mindkét biztos jelen van, nagyon örülök ennek a döntésnek, mivel a SET-terv nagyon fontos az Európai Uniónak és egyes biztosok és az egész Bizottság erőteljes támogatására van szüksége. Amint láthatják az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság szavazásából, Önök az Európai Parlament támogatását is élvezik.

Most végigmegyek a SET-terv tartalmán. Ez azonban valószínűleg könnyebb lenne az anyanyelvemen, ezért most azon folytatom.

(PL) Az Európai Unió úgy döntött, hogy díjat számít fel a széndioxid-kibocsátásért. Ez kulcsfontosságú döntés. Megmutatjuk, hogy harcolunk az éghajlatváltozás ellen. Megmutatjuk, hogy vezető szerepet játszunk ebben a csatában. Másrészt nem szabad elfelejtenünk, hogy a széndioxid-kibocsátásokra kivetett díj nehézséget okoz a gazdaságnak és szinte minden ágazatban magasabb termelési költségeket von maga után. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez magát az energiaszektort érinti legsúlyosabban, főként azokban az országokban, melyekben a villamos energiát vagy a hőt szénből állítják elő.

Az Európai Bizottság által előterjesztett, egy stratégiai energiatechnológiai programról szóló javaslat véleményem szerint kiváló reakció az európai gazdaságot fenyegető veszélyekre. Az egész az energiaköltségek csökkentéséről szól. Az Európai Bizottság támogatni kezdte a nulla vagy alacsony kibocsátású technológiákat az „energia, termelés és energiafeldolgozás” terén. Először fordul elő, hogy az éghajlatváltozás megállításának és az energiaellátás biztonsága megvalósításának valamennyi módszerét egy dokumentum tartalmazza. Ez azt jelenti, hogy szerepel a nukleáris energia is. Gyakorlatilag képviselőtársaim, főként a zöld képviselők folyamatos aggodalmai, a nukleárisenergia-termeléssel kapcsolatos valamennyi kockázat szerepel. Ma azonban a harmadik generációs nukleáris erőművek teljességgel különbözőek, mint a csernobili erőmű.

Úgy tűnik, teljes a megegyezés egy másik nagy kihívást és kérdést, a szén-dioxid elkülönítését és tárolását illetően is. Ez egy új technológia, ezért ösztönzőkre feltétlenül szükség van, mint bármely új és ígéretes technológia esetében. Ami a fenntartható technológiák támogatását illeti a villamosenergia-termelő ágazatban, ez soha nem volt kétséges a Parlamentben. A Parlament a legfontosabb kérdésként kezeli az energiahatékonyságot és az energiatakarékosságot. Talán ennek eredményeképpen el lehet kerülni egy-két nukleáris erőmű megépítését, mivel javítani fogunk az energiahatékonyságon és az energiatakarékosságon.

Szeretném két dologgal zárni. A kutatás európai szintű megszervezése kitűnő elképzelés, amelyet támogatunk. Ez lehetne az első ágazat, amelyben az Európai Unió ezt megteszi. Ez – valamint a tudás szabad áramlása – egy közös energiapiac kezdete e területen. E jelentésben konkrét összegeket javasoltam az új technológiák támogatására. Ez rendkívül fontos, ha segíteni akarunk az iparunknak, az energiaszektornak és ha sikerre akarjuk vinni a lisszaboni stratégiát.

  Christian Ehler, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnök úr, biztos urak, a földgázpiacról és a földgázellátó-hálózatokról a Gazdasági és Monetáris Bizottságban tartott vitát nem folyt ennyire elméleti síkon. Mi az ECON Bizottságban nagyon következetesen és nagy többséggel hoztuk meg a döntésünket. Világos, hogy a hálózatszétválasztásról szóló kompromisszumot nem szabad ilyen elméleti szempontból vizsgálni.

A jelentésünk sokkal nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy valójában mennyire megfelelőek a nemzeti jóváhagyási eljárások, amikor a jövőbeli előrehaladást kell biztosítani a határon átnyúló hálózatok, a hálózatfejlesztés és a hálózati beruházások terén. Úgy gondoljuk, hogy még mindig jelentős lemaradást kell behozni, és sajnáljuk, hogy a plenáris ülésen elfogadott álláspontban nagyon kevés hangsúlyt kap a nemzeti szintű jóváhagyási eljárás felgyorsításának szükségessége.

Egy nekünk fontosnak tűnő másik elem a szabályozó kérdése. Az államok nagyon is készen állnának elfogadni egy szabályozót, ha az nagymértékű függetlenséget élvezne. E tekintetben szerződéses aggályok hangzottak el. Azonban mindent megvizsgálva a szabályozás szemszögéből, csak a szabályozó mellett lehet érveket felhozni, amennyiben ez a hivatal megfelelő beavatkozási hatáskörrel is rendelkezne.

Még mindig e konkrét kérdés kapcsán szeretnék ismét őszintén köszönetet mondani képviselőtársamnak, Buzek úrnak. Összehangolt megbeszélést folytattunk az energiapolitika témájáról, és Buzek úr a SET-terv részeként néhány nagyon konstruktív javaslatot terjesztett elő. A CET előadójaként én is határozott költségvetési javaslattal fogom ezt támogatni.

Egy ilyen heves és elméleti vita után, úgy gondolom, elsőbbséget kell adnunk annak a kérdésnek, hogy pontosan mik legyenek ezek a konkrét lépések. Ez azt jelenti, hogy most rendelkezésünkre áll egy átmeneti időszak, amelyben meg kell vizsgálnunk, hogy a javasolt intézkedések ténylegesen működnek-e. Nekem ez sokkal fontosabbnak tűnik, mint bármilyen elméleti vita a hálózati tulajdonjogról.

  Inés Ayala Sender, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. − (ES) Elnök úr, biztos úr, soros elnök asszony, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság elvileg üdvözli az európai stratégiai energiatechnológiai tervet, amennyiben az segít kialakítani egy közös energiapiacot és a Lisszaboni Szerződés támogatottságát, valamint nagymértékben hozzájárul az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez.

Úgy érezzük, hogy a konzultációs folyamat rendkívül pozitív volt és véleményünk szerint később is folytatódnia kell.

Sajnáljuk azonban, hogy a SET-terv főként az ellátásorientált intézkedésekre összpontosít az energiaigényt csökkentő intézkedések, főleg az energiatakarékosság és az energiahatékonyság helyett, és azt kérjük, hogy e két szempont kapjon nagyobb figyelmet. E célból azt szeretnénk, ha kialakulna egy hierarchia az európai ipari kezdeményezések (EII−k) között, és az erőfeszítések azokra a kezdeményezésekre összpontosulnának, melyek rövid távon nagyobb mértékben tudják csökkenteni a kibocsátást, 2020-ra 20%-kal, de nyilvánvalóan nem maradnának ki a hosszabb távú intézkedések sem a 2050-re meghatározott célkitűzések teljesítése érdekében.

E prioritások tekintetében úgy gondoljuk, hogy figyelembe kell venni valamennyi technológia életciklusát és a termelési folyamat alatt a környezetre gyakorolt hatását, valamint hogy fontolóra kell venni e technológiák átadását a fejlődő gazdaságoknak, hogy csökkentsük ezen országok technológiai lemaradását. Azt is szükségesnek érezzük, hogy az EII-k kiterjedjenek más ágazatokra is, melyek jelentős mértékben tudnák csökkenteni a kibocsátást, például a kapcsolt energiatermelésre, a hidrogénre, az építő- és lakásszektorra, a fűtő- és hűtőrendszerekre, és a jobb energiatárolási és –elosztási infrastruktúrákra.

Befejezésül el kívánjuk mondani, hogy úgy véljük, az e technológiákra szánt finanszírozásnak szerepelnie kell az uniós politikák jövőbeli finanszírozásáról szóló vitában, és ezért a tagállamoktól fokozott erőfeszítéseket kell követelni, legalább olyan arányban, mint az 80-as évek energiaválsága idején.

  Bernhard Rapkay, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnök úr, egy perc alatt kell ismertetnem a Gazdasági és Monetáris Bizottság döntéseit, ami némileg esztelen vállalkozás, akárcsak az, ahogy némely vitánk megszervezésre került, ilyen eredményekkel. Ezért csak egy észrevételt teszek, mivel nincs idő semmi többre.

A biztos úr ismét rámutatott, hogy a Bizottság véleménye szerint a tulajdonosi szétválasztás valahogy – hogy az ő szavaival éljek – a leghatékonyabb megoldás. Mi ebben kételkedünk, mivel sem empirikusan, sem elméleti síkon nem igazolható; empirikusan bizonyosan nem, mivel sok példa tanúskodik róla, hogy még a tulajdonosi szétválasztás után sem működnek a vállalkozások zökkenőmentesen. Elméleti síkon szintén nem igazolható. Jelenleg és a jövőben is monopólium marad, egy természetes monopólium, és a monopóliumoknak nem sok közük van a szabad versenyhez.

Nem annyira a tulajdoni viszonyok kérdése a lényeg tehát, hanem a szabályozás. Az ágazatban szigorú szabályozásra van szüksége, és ennek éppúgy kell vonatkoznia a szétválasztott rendszerüzemeltetőkre, mint a szét nem választott rendszerüzemeltetőkre. Az ECON Bizottságban számos erre irányuló javaslatot fogalmaztunk meg, és reméljük, hogy ezeket a javaslatokat is fontolóra veszik.

  Emmanouil Angelakas, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményének előadója. – (EL) Elnök úr, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményének előadójaként én is szeretnék hozzászólni a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeit illetően, és szeretnék gratulálni Paparizov úrnak a kiemelkedő munkához, melyet a bizottságunkban megvitatott javaslatcsomag vizsgálatakor végzett.

Kritériumként a fogyasztók védelmét és ennek érdekében a társadalmilag megfelelő és átlátható intézkedések jóváhagyását szabtuk meg.

Szeretném hozzátenni, hogy e jelentés kapcsán nem merültek fel ellentétek vagy negatív reakciók, és a parlamenti bizottságok, melyek megvizsgálták a jelentést, elfogadták, nem úgy, mint az energiacsomag többi részét, ahol a tulajdonosi szétválasztás kérdése központi szerepet kapott.

Konkrétabban a fogyasztók kapcsán a bizottságunk a fogyasztóvédelemhez kapcsolódó kérdésekre és a földgáz valódi európai belső piacát támogató és védelmező javaslatokra összpontosított.

A tagállamok közötti tényleges regionális együttműködés előmozdítására vonatkozó álláspontunk rendkívül fontos a valódi határon átnyúló piac biztosítása szempontjából. Ezért létre kell hozni egy európai szállításirendszer-adminisztrátori hálózatot, melyben az együttműködés a hatékony, reprezentatív és átlátható európai földgázpiac biztosításán alapul.

Ezen a ponton szeretném kiemelni, hogy a szállítási rendszerek terén megvalósuló együttműködés nem igényli a hálózati tevékenységek elválasztását a termeléstől és az ellátástól. A szállítási hálózat a tulajdonosi szétválasztás nélkül is eredményes lehet valamennyi érintett tagállamban.

Amellett érveltünk, hogy lényeges, hogy az európai szállításirendszer-adminisztrátori hálózat tárgyalásokat folytasson az érintett szervekkel, főként a fogyasztókkal és a fogyasztói szervezetekkel, mivel ezek fontos érintett szervek, amennyiben ők a hazai végfelhasználók is.

Támogattuk a tájékoztatás és a földgáz-tárolási lehetőségek átláthatóságát, hogy a méltányos árak és a valóban nyitott piac fennmaradjon az ő javukra.

  Toine Manders, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményének előadója. – (NL) Én is úgy gondolom, hogy egy perc valóban nagyon kevés, de megköszönöm a biztos úr, a miniszter asszony, a tisztelt képviselők és La Russa úr előkészítő munkáját.

Rövid leszek. Az energiapiacnak európai szinten kell működnie ahhoz, hogy biztosítsa a végfelhasználók piaci áron történő energiaellátását. Ez a célunk. A szétválasztás önmagában nem cél, de úgy gondoljuk, hogy ez lehet az út a működő piac felé. Ha az úgynevezett harmadik vagy negyedik út a Tanács által javasolt formában működő piacot tud kialakítani, akkor természetesen az is rendben van.

Arra az esetre azonban, ha az a bizonyos harmadik vagy negyedik út nem válik be, egy lehetséges alternatív megoldás érdekében már van egy kidolgozott javaslatunk – mely, remélem, holnap elfogadásra kerül –, mely egy az Európai Unió által irányított és ellenőrzött „európai hálózatkezelőről” szól. Remélem, hogy a Bizottság és a Tanács egyaránt támogatja ezt, hogy néhány év múlva legyen legalább egy kész alternatívánk. Elnök úr, októberben kerekasztal-megbeszélést kívánunk szervezni valamennyi érintett részvételével, és reméljük, hogy ez az elképzelés is széles körű támogatottságot élvez majd.

  Herbert Reul, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ez a vita az energiacsomagról olyan vitaként marad meg az emlékezetemben, amely nem folyt minden részletében megfelelően, mivel át kellett rajta rohannunk. Nem mindig szántunk rá annyi időt, amennyit kellett volna. A mai vitán és konkrétan most ezt szeretném elmondani. Remélem, ez nem fog egyszer visszaütni.

Ma ismét azt láttam, hogy a politikában valós veszély az, hogy mindent egy általános csodaszerre teszünk fel, majd azt teljes erővel rákényszerítjük mindenre, miközben azt ígérjük az embereknek, hogy ez majd megoldja a problémáikat. Remélem, így végül valóban megoldást találunk az előttünk álló problémákra, vagyis arra, hogy hogyan vonzzunk több beruházást, hogyan alakítsunk ki elfogadható árakat és hogyan valósítsuk meg az energiaellátás biztonságát az európai energiaszektorban. Éjjel-nappal azt olvassuk az újságban, halljuk a televízióban, hogy micsoda gondokat és bajokat okoz ez szerte a világon. Erre a megoldásra törekedve dolgoztunk végig e viták során? Kétlem.

Ezért hálás vagyok, hogy sikerült némi előrelépést elérnünk a földgáz-irányelv terén, hogy egy kicsit közelebb kerültünk a kompromisszumhoz, hogy megfontoltabbak voltunk és felismertük, hogy a villamos energia és a földgáz különbözik egymástól, hogy nem létezik többé egy mindenre alkalmazható egységes megoldás. Jó, hogy most a harmadik út felé tartunk és már nemcsak a szétválasztást tarjuk az egyes számú lehetőségnek, és hogy sikerült néhány módosítást kidolgoznunk a Bizottság által javasoltak nagy részére. Majd az idő eldönti, ez elég-e.

Örülök, hogy a Tanács júniusban – új javaslata révén – megmutatta, hogy még ilyen nehéz körülmények között is képesek vagyunk felülemelkedni az országhatárokon és véleménykülönbségeken, hogy megoldásokat találjunk. Remélem, hogy amiben most megállapodtunk a földgáz kapcsán, azt holnap valamelyest felülvizsgáljuk és egy kicsit közelebb kerülünk a kompromisszumhoz, amelyet a Tanácsban már kialakítottak. Ha gyors megoldást akarunk találni, akkor végső soron kompromisszumot kell kialakítani a Bizottság, a Tanács és a Parlament között. Úgy gondolom, hogy amit a Tanács elénk tárt, nagyon közel áll ahhoz, amit mi magunk dolgoztunk ki a földgáz kapcsán. Talán ezt is referenciaként kellene használnunk a villamosenergia-piacot illetően.

  Hannes Swoboda, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Először is legőszintébben szeretnék gratulálni a három előadónak kiváló munkájukhoz. Nézzék el nekem, hogy főként La Russa úr a földgáz-irányelvről szóló jelentésére összpontosítok. Nagyon jó együttműködésre került sor az előadó, La Russa úr és a különböző árnyékelőadók között.

Már megvitattuk a szétválasztást, a hálózatok szétválasztását és a földgázellátást. Ez nem tartozik a legfontosabb vagy központi kérdések közé. Elégedett vagyok az elért kompromisszummal – még ha nagyon szigorú is –, mivel egyrészt még mindig lehetővé teszi, hogy valaki ne a teljes szétválasztást válassza, bár ennek nagyon szigorú feltételei vannak, másrészt pedig a Bizottság minden esetben alkalmazhat egy felülvizsgálati záradékot, hogy elegendő nyomást fejtsen ki a verseny érvényesülésének és a versenyfeltételek betartásának biztosítása érdekében.

Természetesen a dolgokat némileg hosszabb távon is át kell gondolni. E tekintetben teljes mértékben egyetértünk képviselőtársunk, Manders úr alapvető meglátásaival azt illetően, hogy meg kell vizsgálnunk, hogy vajon kielégítően kialakítható-e egy közös európai infrastruktúra. Ez azonban a jövőre nézve lehetséges alternatíva, amelyet most még nem tudunk részletesen tárgyalni.

Fontos a derogációk megléte is, például az olyan nagyobb beruházásokra vonatkozó derogációké, amelyek sok tőkét mozgatnak meg vagy amelyek esetében még mindig nem tudjuk megmondani, hogy valóban megoldáshoz vezetnek-e, mint a Nabucco projekt esetén. Itt is kellőképpen rugalmasnak kell lennünk. Az ilyen jellegű beruházások hosszú távúak és nem tudjuk pontosan, mikor történik meg a szerződéskötés. Ez nagyon fontos.

Remélem, hogy a Ház többsége holnap támogatni fogja a módosító indítványainkat. Különben az átláthatóságot, a fogyasztóvédelmet, az energiát és a szegénységet illetően olyan formában kell elfogadnunk a jelentést, ahogy szavazunk róla. Ha megnézem, legutóbb mit mondott a Bizottság és a Bizottság elnöke e kérdésről, fontos lenne, hogy világos nyilatkozat álljon rendelkezésünkre e téren, először a fogyasztók átlátható tájékoztatását illetően, amely nem mindig átlátható, másodszor egy segélyvonal létrehozásáról a hálózat felhasználóinak, hogy ők is kérhessenek tájékoztatást, harmadszor egy független panaszbeviteli rendszerről, mivel panaszok mindig vannak – és mindannyian tudunk ilyen esetekről, még ha nem is személyesen minket érintettek, ami szintén elég fontos – és negyedszer a sérülékeny fogyasztók, főleg a nyugdíjasok, a fogyatékkal élők és egyéb fogyasztók védelméről.

Ezek mind valós aggályok, főleg az emelkedő energiaárak láttán. Nem értem, hogy egyrészt a bizottság ezt sajnálatos módon nem gondolta át, főként a földgázszektorban, másrészt a konzervatívok és végül maga Barroso elnök is ismételten azt mondta, hogy arra kell törekednünk, hogy segítsünk a fogyasztóknak, különösképp a sérülékenyebb fogyasztóknak. Nem kívánok találgatásokba bocsátkozni arról, hogy ez vajon kedvezményes árakat vagy más opciókat jelent. Ezt is az egyes országokra kell bízni. A tagállamoknak nem kellene mindig a Bizottságra hárítaniuk a felelősséget, hanem készen kell állniuk, hogy saját döntéseket hozzanak. Az Európai Bizottságnak és a Parlamentnek azonban vezető szerepet kell vállalnia azáltal, hogy megmutatja, egy ilyen opció lehetséges és valószínűleg előnyös is, amennyiben mi is megvédjük a fogyasztók szociális érdekeit egy ilyen magas energiaárakkal jellemzett időszakban.

  Danutė Budreikaitė, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (LT) Az EU nem rendelkezik közös földgázpiaccal, a piaca nagyon töredezett és leginkább regionális. Néhány területen azonban az Uniónak még regionális földgázpiaca sincs. Ide tartoznak a balti államok – Litvánia, Észtország és Finnország – melyeknél általában hiányzik a koordináció és nem kapcsolódnak az EU földgáz-hálózatához.

Ha az EU egyetlen szállítótól függ, amely előszeretettel használja az energiaellátást politikai célokra, az meglehetősen veszélyes mind az energiaellátás biztonsága, mind az Unió általában vett biztonsága szempontjából.

Az energiaszigetek megszüntetését és az államok és régiók közötti összeköttetések megteremtését kellene az uniós energiapolitika fő prioritásaként kezelni, melyet az Unió finanszírozásának és politikai akaratának kell támogatnia.

A földgázpiacra vonatkozó harmadik energiacsomag csak az EU segítségével hajtható végre, és egyben ez az az eszköz, amely lehetővé tenné az Európai Unió nagyobb fokú biztonságát.

A harmadik út: ez az az ötéves időszak, amely alatt az uniós tagállamoknak össze kell szedniük politikai akaraterejüket és elegendő forrásokat kell előteremteniük ahhoz, hogy felszámolják a földgázpiac energiaszigeteit.

  Roberts Zīle, az UEN képviselőcsoport nevében. – (LV) Köszönöm, elnök úr. Először is szeretnék gratulálni mind Piebalgs biztos úrnak, mind La Russa úrnak, az előadónak, amiért jelentős lépést tettek a földgázpiac liberalizációja terén, bár ez természetesen nem tökéletes. A problémát én is ugyanabban látom, mint az előttem szóló képviselő az európai földgázpiacon belüli „szigetek”, vagyis a balti államok és Finnország kapcsán. Engem nem igazán győzött meg a Tanácsban július 6-án született megegyezés, amennyiben a jelenlegi tulajdonosoknak, főként a Gazpromnak és a hozzá kapcsolódó cégeknek, nem kell felosztani tulajdonjogukat, amíg ezekben az országokban más összeköttetések ki nem alakulnak. Ez olyan kérdés, mint hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, hiszen nagyon valószínű, hogy nem alakulnak ki új összeköttetések, ha előzőleg nincs megállapodás és nem teljesen világos a meglévő hálózatokhoz való hozzáférés helyzete. Ezért könnyen lehet, hogy konkrét határidőt kell itt megszabnunk és létre kell hozni egy független szállításirendszer-üzemeltetőt az ilyen monopolhelyzetekben.

  Claude Turmes, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, ma a földgázpiac forog kockán. Amikor a földgázról van szó, két piacot kell megkülönböztetnünk. Először is a földgázt Európába kell hoznunk. Ehhez stabil beruházási politikára van szükség, amely a földgázszállító országokat is számításba veszi. Ehhez hosszú távú szerződésekre van szükség, és meg kell adnunk a lehetőséget az európai cégeknek, hogy beruházásokat valósítsanak meg a vezetékek terén, hogy ezt a gázt Európába tudjuk szállítani. Amire szükség lenne – és ez mindenkitől, különösen a nemzeti kormányoktól – több erőfeszítést igényel –, az egy egységes európai földgáz-stratégia, amely lehetővé teszi, hogy az EU 27 hangja nemzetközi szinten egységesen lépjen fel. Valószínűleg ez jobb definíció arra, amire szükségünk van.

Ha az Északi Áramlat megépül, lesz földgáz a greifswaldi átkelőnél és gyakorlatilag Európában mindenhol máshol. Aztán itt van az LNG-piac, amely az európai földgázpiacot jelenti. Felvetődik tehát a kérdés, hogy a fogyasztóknak vagy az európai földgázpiacon jelenlévő cégeknek dolgozzuk ki a stratégiákat.

Mire van szüksége egy cégnek ahhoz, hogy kartellt hozzon létre? Először is arra, hogy ellenőrzése alatt tartsa a vezetékeket, hogy a versenytársak ne férhessenek hozzá a hazai piacukhoz. A második a földgáztároló létesítmények feletti ellenőrzés, hogy míg egy cég könnyedén tudja gyengíteni a kínálatot, a szállítás idején ne legyenek nehézségei. A harmadik a piaci erőfölény: az E.ON jelenleg a német piac 60-70%-át uralja, míg a Gaz de France a francia piac 70-80%-át, és nem léteznek mechanizmusok ennek megakadályozására. Negyedszer gyenge európai szabályzórendszerre van szüksége, ami multinacionális vállalatokat és nemzeti szabályozó hatóságokat jelent, melyek mindig csak másodikként futnak be. Ötödször pedig az átláthatóság hiányára.

Mit javasol Reul úr és mások? Épp ezeket! Más szóval a cégeknek tervezzük a stratégiáinkat a fogyasztók helyett. Ezért mi a Zöldek / az Európai Szabad Szövetség képviselőcsoportjában két alapvető megközelítést támogatunk. Be kell hoznunk a földgázt Európába, de onnantól kezdve, hogy az az európai egységes piacon belül van, versenynek kell lennie: a hálózatok szétválasztásának, jobb hozzáférésnek a tároló létesítményekhez és egy gázfelszabadítási programnak.

Kedves konzervatívok és liberálisok, tovább már nem engedhetnek meg egy olyan helyzetet, amelyben a nemzeti piacokon 70, 80 vagy 90%-os piaci erőfölény érvényesül, és ez ellen az egyetlen fegyver a gázfelszabadítás. Benyújtottunk egy módosító indítványt, mely arra irányul, hogy újból vezessük be a gázfelszabadítási programot, és szükségünk van rá. Ami a negyedik pontot illeti, természetesen egy európai szabályozó hatóságot kívánunk. Ez azt jelenti, hogy az FDP és a CDU/CSU képviselői, valamint a liberálisok és a konzervatívok számára holnap az ítélet napja: vagy a fogyasztók, vagy a cégek érdekeit tartva szem előtt alakítjuk ki a stratégiát.

  Esko Seppänen, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr, biztos urak, a megvitatásra elénk terjesztett jelentés célja az energiapiacok, ez alkalommal a földgázpiac liberalizációja.

A Parlament többsége a termelés és a hálózati tulajdon elkülönítését vagy „szétválasztását” követeli a villamosenergia-piacok liberalizációjának kapcsán. A Tanács azonban átgázolt a Parlamenten, és jó, hogy így tett.

A tulajdonosi szétválasztás semmiképp sem garantálja a fogyasztói árak csökkenését. Bármi történik is a földgázzal, a tagállamoknak még mindig lehetőségük van a tulajdonosi szétválasztás mellett dönteni vagy a jelenlegi módon folytatni.

A hálózatok kiépítése és karbantartása nem jövedelmező üzleti tevékenység, és ezt meg kell érteni, ha a jelenlegi tulajdonosok készen állnak ezeket abbahagyni. A cégek nyeresége a villamos energia és a földgáz árának meghatározásából származik, és a Bizottság javaslata nem nyújt védelmet ez ellen, se nem védi meg a fogyasztókat az energiaszegénységtől.

A piacok liberalizációja kapcsán szeretném ismét emlékeztetni Önöket az Egyesült Államokban uralkodó helyzetre. Az NGO Public Citizen számításai szerint abban a 14 államban, ahol a villamos energia árát nem szabályozzák, az energia 52%-kal többe kerül, mint abban a 36 államban, ahol az árat szabályozzák. A liberalizáció, a verseny és a tulajdonosi szétválasztás nem vezet majd automatikusan az árak csökkenéséhez.

  Derek Roland Clark, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, e vita abból a feltételezésből indul ki, hogy az energiaellátás érdekében az EU nagymértékben rászorul a földgázra. Én ezt kétségbe vonom, főként azért, mert szinte az összes földgázt importálnunk kell. A földgáz mások kezébe ad minket, és nem mindegyikük kifejezetten barátságos. Fel kell idéznem, hogyan állította le Oroszország két éve karácsonykor az Ukrajnába irányuló földgázszállítást?

Mi a helyzet az alternatív belső erőforrásokkal? Nyugat-Európa gazdag szénben, amelynek kis távolságot kell megtennie az erőművekig. A szénnek rossz hírneve van, részben a szennyezés miatt, részben azért, mert kilowattonként több szén-dioxidot termel, mint a földgáz.

Önök azonban el vannak maradva. Manapság a szenet is lehet sokkal hatékonyabban égetni, mint a régi módszerekkel, és jóval alacsonyabb a CO2-kibocsátás. Én személy szerint nem azt szeretném, ha égetnénk, hanem ha kokszosítanánk. A szén koksszá alakítása két füstmentes erőforrást állít elő: gázt és kokszot, és ha ezeket megfelelően elégetjük, együtt több energiát termelnek – 5:4 arányban –, mint a szén, amelyből előállították őket. Továbbá a gáz alapos tisztításával eltávolíthatóak a szennyezőanyagok. Ezek gyakorlatilag megegyeznek az olaj melléktermékeivel. És mindez a lábunk alatt hever.

Ezenkívül a villamosenergia-termeléshez itt van a nukleáris energia. Ennek is rossz híre van egy kétségkívül súlyos baleset, a csernobili baleset miatt, az azonban egy régi, rossz tervezésű szovjet erőmű volt olyan üzemeltetők kezében, akik egy ellenőrizetlen ideiglenes üzembeszüntetést próbáltak ki, amely rosszul végződött.

Miért övezik kétségek a nukleáris energiát, különösen itt Franciaországban, ahol a nukleáris erőművek termelik a villamos energiánk 70%-át? Nézzük csak meg, hogy az oly környezettudatos Finnország most hagyott jóvá egy harmadik nukleáris erőművet.

Az utóbbi időben abban a látványosságban van részünk, hogy az EU a bioüzemanyagokat támogatja, melyeket még komoly vita övez. A bioüzemanyagok termelése vagy az esőerdők kiirtásával vagy korábbi termőterületek átalakításával nyert új területeken történik. Az előbbi több szén-dioxidot termel, mint amennyit a bioüzemanyagok megtakarítanak, míg az utóbbi élelmiszerhiányhoz vezet, főként a kevésbé fejlett országokban.

Természetesen szükségünk van földgázra, belső felhasználásra is, azonban e jelentések fő mondanivalója az, hogy az EU földgázellátását maga az EU tartsa ellenőrzése alatt szabályozás útján. Nos, ha ez olyan, mint a közös halászati politika, ahol a halászat megőrzését célzó rendeletek annak pusztulásához vezettek, akkor Isten legyen irgalmas hozzánk. Kétségtelen, hogy a földgázellátásra vonatkozó rendeletek bürokratikus rémálmot szülnek, épp amikor a Bizottság bejelentette, hogy csökkenteni akarja a bürokráciát. Másképp hogyan lehet előidézni olyan helyzetet, ahol a gázellátás két részre szakad, a szállításra és a tárolásra? Bizonyos, hogy a leghatékonyabb rendszer az, ha az végzi a szállítást, aki a tárolást is – de nem, Önök ezt szét akarják választani és növelni akarják a bürokráciát.

A jelentés használati engedélyt bevezetését javasolja a vezeték üzemeltetőinek, míg a másik végen intelligens mérők kerülnek felszerelésre, hogy a fogyasztót jól lehessen ellenőrizni. De pontosan ki ellenőrzi? Az állami felügyelet kis mértékben nő, míg az energiahiány a közrendhez tartozik majd, melynek kapcsán a rendfenntartó erők hatásköre lesz a beavatkozás.

Amellett, hogy a fogyasztókat megbízhatatlan rendszerek bizonytalan kezébe adják, e jelentések kiterjesztik az állam hatáskörét az egyénre is. Röviden szólva, az egész az ellenőrzésről szól.

Mindeközben meg kell jegyezni, hogy a mai nap során korábban a Parlament szavazás útján jóváhagyta a Balti-tenger alatt húzódó javasolt földgázvezeték környezetre gyakorolt hatásának vizsgálatát. Ezzel olyan projektet hagyott jóvá, amely orosz földgázt hoz be közvetlenül Németországba, Lengyelország megkerülésével, és így megőrzik készleteiket, a többiekkel, velünk mit sem törődve. Ezt hívják ők szolidaritásnak?

  Luca Romagnoli (NI). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, teljes mértékben támogatom La Russa úr javaslatának módszerét és tartalmát. Hosszú idő után végre úgy döntünk, hogy a földgáztermelés és a földgázszállítás tulajdonjogát különválasztjuk, vagy legalábbis egy külön üzemeltetőre bízzuk az újraelosztást. Nagyon helyesen erre törekszik az a parlamenti módosítás, amely bevezeti a független szállításirendszer-üzemeltető fogalmát.

Ez szerencsés kísérlet a veszélyes monopóliumok felszámolására – amint éppen most mondta Zīle úr – és az összeférhetetlenségek leghatásosabb rendezésére: az ellátás biztonságának garantálása érdekében ez létfontosságú. Továbbá dicséretes kísérlet irányul a földrajzi-gazdasági és geopolitikai beavatkozás megfékezésére azáltal, hogy harmadik országbeli üzemeltetők nem tarthatják ellenőrzésük alatt az Unió szempontjából stratégiai fontosságú földgázvezeték-hálózatokat – bár mentesség mellett, amely reményeim szerint rövid életű lesz.

A La Russa-jelentés egyik érdeme a következő: ha igaz – márpedig igaz –, hogy az egész Közösségre kiterjedő belső földgázpiac célja az, hogy az uniós fogyasztók szabadon választhassák meg energiaszolgáltatójukat, és hogy ugyanakkor új kereskedelmi lehetőségeket teremtsen, akkor hatékonyabb szolgáltatásra számíthatunk és arra, hogy ez majd a versenyképes árképzésben tükröződik. Az ellátás biztonságához való hozzájárulás szintén nyilvánvalónak tűnne. Végül hatalmas szociális hatása miatt még egy tényezőt érdemes megemlíteni, a felhasználók, a sérülékenyebb, a hátrányos helyzetű vagy távolabbi területeken és régiókban élő felhasználók nemzeti szintű védelmét. E védelem a kedvezményes szállítási tarifáknak köszönhetően valósulhat meg.

Gratulálok képviselőtársamnak, és remélem, hogy e jelentés megkapja a megérdemelt széles körű támogatottságot.

ELNÖKÖL: BIELAN ÚR
alelnök

  Alejo Vidal-Quadras (PPE-DE). - (ES) Elnök úr, holnap szavazunk az energiapiac liberalizálásáról szóló harmadik jogszabálycsomag második és utolsó részéről, vagyis a földgázszektorra vonatkozó részről.

E Ház mindig azt állította, hogy a földgázpiac helyzete eltér a villamosenergia-piactól, mivel egy olyan szektor, amely a termeléstől a végelosztásig valamennyi tevékenységi területét saját maga tartja ellenőrzés alatt, nem ugyanolyan, mint egy olyan szektor, amelyre erőteljes geopolitikai nyomás nehezedik a kitermelés és az előállítás szakaszában és amely csak a szállítást és a végső értékesítést irányítja.

Ezért érezte – és még mindig érzi – úgy az EP-képviselők többsége, hogy egy alternatívát is meg kell fontolni a földgázra vonatkozó tulajdonosi szétválasztás mellett. E célból a Bizottság és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság elfogadott a La Russa-jelentéshez egy kompromisszumos módosítást, amely elfogadható álláspontot kínál a képviselők nagy többsége számára, akik ezt a tulajdonosi szétválasztás hihető alternatívájának tartják, olyan alternatívának, amely biztosítja a rendszerüzemeltető tényleges függetlenségét, mivel csak így biztosítható, hogy több beruházás irányuljon a kapacitásnövelésre, ez pedig eltávolítja az új belépők elől a fő akadályt, valamint jobb és nagyobb versenyt biztosít.

Azok közülünk, akik támogatjuk a tulajdonosi szétválasztást, mindig azt mondtuk, hogy el tudnánk fogadni egy hiteles alternatívát, amely biztosítaná ugyanezeket az eredményeket. Úgy gondolom, hogy e földgáz-kompromisszummal sikerült megfelelő tervet kidolgoznunk.

Azonban tisztában vagyunk vele, hogy vannak, akik a Tanács által javasolt alternatív tervet támogatják, akik nem támogatják a vagyonkezelőre vonatkozó elképzelést, és külön szavazást szándékoznak javasolni. Szeretném közölni, hogy e vagyonkezelő nélkül az alternatíva nem jelent valódi alternatívát a tulajdonosi szétválasztásra, hanem inkább egy jogi formulát, amely egyes tagállamoknak lehetővé teszi, hogy piacuk megnyitása terén egyenlőbbek legyenek másoknál. Ez a lehetőség természetesen nem tűnik annyira következetesnek.

Végezetül szeretném teljes mértékű támogatásomról biztosítani Paparizov úr jelentését a földgáz-rendeletről és kifejezni hálámat Paparizov úrnak azért a nagyszerű segítségért, melyet az első olvasat során nyújtott nekünk.

  Teresa Riera Madurell (PSE). - (ES) Elnök úr, biztos urak, soros elnök asszony, szeretném az európai stratégiai energiatechnológiai tervvel kezdeni és gratulálni Buzek úrnak, valamint megköszönni neki, hogy beépítette azokat a módosításokat, melyeket képviselőcsoportom nélkülözhetetlennek tartott. Elégedettek vagyunk azzal, ahogy együtt megtárgyaltuk a finanszírozási kérdéseket, amely közös aggálya mindenkinek egy ilyen fontos tervnél. Meg kell említenünk az emberi erőforrásokat is, nemcsak azért, mert növelni kell őket, hanem azért is, mert a terv egyéb szempontokat is magában foglal, például a képzést, a mobilitást és a koordinációt.

Egy rendkívül fontos célkitűzés megvalósult azáltal, hogy nagyobb szerepet kaptak az energiahatékonyságot növelő technológiák és általában véve a kutatás, felhasználva az európai kutatási térség adta összes lehetőséget. A jelentés megerősíti a kutatást és az alapvető tudományokat, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy előrelépés történjen az energiatechnológia terén, valamint arra kéri a magánszektort, hogy fektessen be többet a kutatásba és vállaljon nagyobb kockázatot, hogy az EU élen járhasson ebben az ágazatban.

A technológiatranszfert is javítani kell, ezt a feladatot az új Európai Innovációs és Technológiai Intézetnek kell felvállalnia, és nagyobb együttműködést kell kialakítani a tagállamokkal és egyéb közösségi eszközökkel a kutatás, a fejlesztés és az innovációs kapacitás támogatása érdekében e területeken. A koordinációnak minden olyan területre ki kell terjednie, amely multidiszciplináris jellegéből adódóan szerepet játszik az energiatechnológiai kutatás-fejlesztésben, főleg az információs és kommunikációs technológiák terén.

A földgáz kapcsán egyszerűen ki kell mondani, hogy az LNG-létesítmények és a tárolási infrastruktúrák – amennyiben kapcsolódnak a szállítási hálózatokhoz – kiegészítő létesítményekként működnek, melyek nélkülözhetetlen szerepet játszanak azáltal, hogy hozzáférést biztosítanak az új üzemeltetőknek és felgyorsítják egy igazi európai belső piac kialakulását. Ezért logikus lenne ugyanezt a módszert alkalmazni e területen is.

Ennek kapcsán a Ház által támogatott „egy megállásos vásárlás” elve alapján a legeredményesebb opciónak a független infrastruktúrák együttes üzemeltetője tűnik. Ha egyetlen üzemeltető kezében összpontosul minden, az a fogyasztóknak hozzáférést biztosít a földgáz-infrastruktúrákhoz, mivel hasonló szerződésekkel és kódexekkel, ugyanolyan szintű átláthatósággal lesz dolguk és lehetőségük lesz a szolgáltatásokat csoportosítani.

Ez a logika húzódik meg a három módosító indítvány mögött, melyet ma a plenáris ülésen benyújtunk, és arra kérem a képviselőtársakat, hogy szavazzanak mellettük.

  Adina-Ioana Vălean (ALDE). - Elnök úr, a SET-terv árnyékelőadójaként melegen üdvözlöm e kezdeményezést. Új energiakutatási programot alakítunk ki Európa számára, amire nagy szükség van azon kihívások láttán, melyekkel a következő évtizedben fogunk szembesülni.

A Bizottság úgy gondolja, hogy Európának csökkentenie kell a tiszta energia költségét és az ipart kell az alacsony széndioxid-kibocsátású technológiák ágazatának előterébe helyezni. Bár egyetértek e célkitűzésekkel, azt is elmondanám, hogy a legjobb szándékok sem valósulnak meg soha megfelelő finanszírozás nélkül. Ezért sajnálom, hogy a Bizottság nem adta ki az új alacsony széndioxid-kibocsátású technológiák finanszírozásáról szóló közleményt. Hogyan kívánja a Bizottság finanszírozni e tevékenységeket? Mindenestre hadd biztosítsam Önöket, hogy a Parlament nem fogadja el a hetedik keretprogram vagy a KAP forrásainak újrakiosztását.

A finanszírozás kérdése a 12 CET-projekt kapcsán is felmerül. Bár úgy gondolom, hogy e technológia segíthet az iparnak a CO2 –kibocsátás csökkentésében, nem tudom elfogadni, hogy az európai adófizetők pénzéből finanszírozzák egy olyan CET-infrastruktúra fejlesztését, amely végül valaki vállalkozása lesz. Liberális politikusként úgy gondolom, hogy – amennyiben szükséges – hagynunk kell, hogy a piac működjön és tisztességes partnerséget alakítson ki az iparral.

  Dariusz Maciej Grabowski (UEN). - (PL) Elnök úr, az Európai Unió hozzáállása az energiakérdésekhez tele van ellentmondásokkal. Egyre többen követelnek baráti, hosszú távú együttműködést és stratégiát, ugyanakkor koordinálatlan lépésekkel és olyan részrehajló javaslatokkal szembesülünk, melyek egy fél érdekeit szolgálják a többiek kárára.

A benyújtott jelentések megkísérlik megoldani ezt a problémát vagy felhívni a figyelmet olyan kérdésekre és dilemmákra, melyekkel még nem foglalkoztak megfelelően. Az előadót ezért dicséret illeti. A történelem során a világban még nem volt példa arra, hogy más áru ára ilyen rövid idő alatt akkora mértékben emelkedett volna, mint az olaj és a földgáz ára. Emiatt egyértelműen állíthatjuk, hogy hiba történt a jövő előrejelzésében.

Nem fér hozzá kétség, hogy ezt a nehéz gazdasági helyzetet két irányba történő lépésekkel kell megoldani: először is növelni kell az energiaforrások- köztük az újabb és hatékonyabb források – kínálatát, másodszor pedig az új, gazdaságosabb technológiák alkalmazásával le kell lassítani a kereslet növekedését. Az Európai Uniónak e tekintetben eredményesebbnek kell mutatkoznia és nem engedheti meg, hogy a piac helyzetét a nyersanyagokhoz való hozzáférési monopólium vagy többségi részvénytulajdon határozza meg. Emiatt a földgázelosztó-hálózatokhoz való hozzáférés, az új technológiák terén folyó kutatások és az új ügynökségek hasznos javaslatok.

Ma sürgős lépésekre és végrehajtásra van szükség. Ebből fakadóan a veszélyt, melyet a CO2-kibocsátás jelent az éghajlat stabilitására, tudósoknak ismét elemezniük kell a pontosság igazolása érdekében, nehogy arra döbbenjünk rá a jövőben, hogy a kibocsátások csökkentése csak néhány kiváltságosnak előnyös, főként a nagyvállalatoknak és nem a fogyasztóknak, míg a szénágazatot tönkreteszi.

  Rebecca Harms (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nemrég olyan hírt kaptunk Japánból, amely minden bizonnyal örömet szerzett az előadónak, Buzek úrnak. Azt mondták, hogy a hazám, Németország teljesen egyedül áll a nukleáris energia használata kapcsán. Néha eltöprengek, hogyan lehetségesek ilyen híradások és hogy az embereknek fogalmuk sincs, hogy a világon milyen kevés ország használ nukleáris energiát.

Ha jobban megnézik, látni fogják, hogy az egész világ nukleáris energiájának háromnegyedét mindössze hat ország állítja elő, míg van még egy-két másik ország, amely elhanyagolható részesedéssel rendelkezik a nukleáris energia piacán. Ez azt jelenti, hogy globális szinten a nukleáris energia ez idáig kevés vagy semmilyen szerepet nem játszik. Csupán Európában és Észak-Európában jelentős, ahol nagy szerepe van.

Sok tényezőn múlik, hogy ez a helyzet megváltozik-e vagy sem, és ezek egyike az, hogy mennyi közpénzt pumpálnak e haldokló iparágba. Az Egyesült Államok, amely Hokkaidón oly feltűnő volt, most – hála a leköszönő Bush elnöknek – 18 millió dollárt ígért két vagy három reaktorprojekt támogatására. Semmi ilyen nem épült ott már húsz éve, és a nukleáris iparnak sok közpénzre van szüksége ahhoz, hogy mesterségesen létre tudjon hozni egy piacot.

Az Egyesült Királyság vonatkozásában mintegy 6 milliárd euró került bejelentésre. Állítólag ennyibe kerül egy reaktor, ha a német E.ON vállalat építi meg. Ha körülnézünk máshol, azt látjuk, hogy a belenei erőművet kevesebbért építik meg, bár Bulgária 600 millió eurót kér Brüsszeltől, hogy a rendszert a gyakorlatban megvalósítsa.

Valóban el kell döntenünk, hogy az előttünk álló években jövendő technológiákba és új piacokra akarjuk fordítani a közpénzeket, vagy ragaszkodni akarunk az előző század technológiájához, amely hatalmas kockázatokat hordoz magában. Én a jövő mellett és a nukleáris energia ellen érvelek, mivel meg vagyok róla győződve, hogy e technológia kockázatait nem lehet elhárítani. A magyarországi paksi atomerőműben történt újabb balesetről szóló mai jelentés egész egyszerűen megerősíti a véleményemet. Köszönöm a figyelmet.

  Miloslav Ransdorf (GUE/NGL). - (CS) Hölgyeim és uraim, biztos urak, a Tanács képviselői, szeretném elmondani, hogy ma ugyanabban a helyzetben találjuk magunkat, mint az emberek John Bunyan A zarándok útja című könyvében, mely megkérdezi: „Were you Doers, or Talkers only? Tettetek is valamit vagy csak beszéltetek?”. Úgy gondolom, itt a cselekvés ideje, és az európai szavazópolgárok azt akarják, hogy olyan intézkedéseket fogadjunk el, melyek tisztességes energiapiaci árakhoz vezetnek. Jelenleg a végső ár 30-40%-át spekuláció adja, és jó lenne bevezetni egy ármoratóriumot, amikor az ár egyik évről a másikra több mint 30%-kal emelkedik, mint például most. Úgy gondolom, hogy az emberek ezt várják tőlünk. Egyértelmű, hogy az üdvözítő megoldás nemcsak a piacokon keresendő, és beigazolódik a régi mondás, mely szerint „a finanszírozók úgy támogatják az államot, mint a kötél az akasztott embert”. Véleményem szerint a liberalizáció nem lesz segítségünkre a jelenlegi helyzetben. Ami segít, az az új kapacitások építése (beleértve az oly sokak által elítélt nukleáris energiát) és beruházások, nagyarányú beruházások az új technológiák terén. Itt valódi kihívást láthatunk: az új, hosszú távú technológia korának megteremtését az energiaszektorban. A válságokra, köztük az energiaválságokra az innováció jelent megoldást.

  Jana Bobošíková (NI). - (CS) Hölgyeim és uraim, attól tartok, hogy ma ismét az energiapiac részproblémáit oldjuk meg ahelyett, hogy megállnánk és átfogóan elgondolkodnánk a stratégiai problémákról. Valóban tudjuk, mi jellemzi majd az uniós országok energiaigényét a következő évtizedekben, és tükröződik ez a tudás a rendeleteinkben és irányelveinkben? Valóban tudjuk, egészében milyennek kellene lennie egy stabil európai energiahelyzetnek? Képesek vagyunk világosan beazonosítani azokat az országokat, melyek aktívan keresnek megoldást energiaigényükre és ugyanakkor rámutatni a bajkeverőkre, akik csak energiaimportőrök, ugyanakkor szégyentelenül kritizálják az energiatermelőket és –exportőröket? A Világbank legutóbbi tanulmányának fényében legalább egy kicsit valószerűbben látjuk az Unió értelmetlen céljait a bioüzemanyagok terén?

Hölgyeim és uraim, semmilyen piac nem működik, ha a kereslet meghaladja a kínálatot. Ez meglehetősen hamar megtörténhet az Unióval is az energia terén. Ennek következtében el kell kezdenünk támogatni a kutatás-fejlesztést és – ami a legfontosabb – feloldani az energialánc valamennyi szemét, mint a termelést, a szállítást, az elosztást és a fogyasztást. Ami az erőforrásokat illeti, akár tetszik, akár nem, a növekvő energiaigény kielégítésére el kell kezdenünk új létesítményeket építeni a jelenlegiek helyett, melyek életciklusuk végéhez közelednek. Úgy gondolom, hogy el kell kezdenünk egy olyan energia-összetételről beszélni, amely nem diszkriminál egyetlen energiaforrást sem, a nukleáris energiát sem, tiszteletben tartja a nyersanyagok tulajdonosainak földrajzi és politikai térképét, és gyakorlatban megvalósítható modern tudományos ismereteken alapul, nem pedig zöld álmokon.

Hölgyeim és uraim, természetesen támogatom az úgynevezett harmadik utat, mely szerint a tagállamok megtartják a jogot, hogy szabadon határozzák meg az energiatermelők és a szállítási hálózatok közötti tulajdonviszonyokat. Üdvözlöm azt is, hogy lökést ad a potenciális szállításirendszer-üzemeltetők hatásköre és kötelességei függetlenségének. Úgy vélem, hogy ily módon képesek leszünk megelőzni az orosz gázszállítástól való egyoldalú függőséget és ugyanakkor befektetni az elosztásba és a földgázellátás biztonságába.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, az energia a jövő erőforrása és ezért hosszú távú megközelítést kell alkalmaznunk, amikor Európa energiaellátásáról vitázunk. Az is rendkívül fontos, hogy ne zárjuk ki a hosszú távú szerződések lehetőségét, hanem biztosítsuk, hogy ezek is számításba jöjjenek Európa stabil energiaellátásának megtervezésekor.

A transzeurópai hálózatok termelési és ellátási feltételeiről is el kell gondolkodnunk. Támogatás és ösztönzők nyújtásával megkövetelhetnénk, hogy a szétválasztás, akár a tulajdonosi szétválasztás szolgálja a termelési és szállítási feltételek meghatározásának alapját. Itt számtalan modellt lehet használni a jövőbeli piacok védelmére.

Az atomerőművek működése kulcsfontosságú kérdés, melyet ma már megvitattunk. Épp itt az ideje, hogy az Európai Bizottság aktív szerepet vállaljon ezen a területen azáltal, hogy felállít egy ügynökséget vagy szabályozó szervet, amely az atomerőművek biztonságáért és védelméért felel. E szabályozónak hatáskörrel kell rendelkeznie arra is, hogy eltávolítsa a hálózatból a nem biztonságos atomerőműveket.

E tekintetben a francia ügynökséget lehetne modellként használni. Franciaország kiváló példát kínál nekünk arra, hogy hogyan kell létrehozni egy független szabályozót. Hasznos lenne, ha e francia szabályozó szót kapna a többi 26 ország szabályozóinak tevékenységében. Ez megerősítené a nemzeti szabályozó szerveket és foglalkozna az európai egészségügyi és biztonsági kérdésekkel. Ez mindannyiunk felelőssége. Fontolóra kell vennünk egy hosszú távú stratégiát, mely arról szólna, hogyan védjük meg az európai lakosokat a következő években.

  Reino Paasilinna (PSE). - (FI) Elnök úr, biztos urak, hölgyeim és uraim, előadó és árnyékelőadó urak, a földgáz-irányelvben elért kompromisszum jó és támogatni tudjuk.

Azonban a vásárlók és a fogyasztók – akiknek a pozíciója gyenge – nem kaptak elég figyelmet, és ez vonatkozik a szegényekre és a távoli területeken élőkre. Ezért arra kérem Önöket, hogy támogassák a módosító indítványainkat. Másodszor, jó, hogy a Tanáccsal sikerült kialakítani egy kompromisszumot, amely biztosítja, hogy azok az országoknak, melyeket más uniós tagállammal nem köt össze vezeték, nem kell a belső piac valamennyi szabályát végrehajtani mivel nem részei a belső piacoknak.

Valóban szükség van egy stratégiai energiatechnológiai programra, és szeretnék gratulálni az előadónak, amiért az energiahatékonyság kérdését is belevette. Az energiatechnológia mostanáig nem kapott megfelelő finanszírozást. Ez ahhoz vezetett, hogy a kereslet és a kínálat nem esett egybe. A válság, amely az energiaipar minden ágazatában felütötte a fejét azt eredményezte, hogy az iparág, mely rádöbbent az éghajlatváltozás tényére, nem tudja elég gyorsan megszerezni a szükséges technológiát. Egészen egyszerűen nincs elég alkatrészszállító.

Az éghajlatváltozás valóságos mivoltára való rádöbbenés megmutatta, hogy mennyire nem vagyunk rá felkészülve. Az emberek gondolkodásmódjában beálló változás azonban egyértelmű és most szükség van a Közösség, az Unió, a tagállamok és az ipar együttműködésére, miközben meg kell akadályoznunk, hogy a fejlődő gazdaságok szennyezéssel elrontsák az életkörülményeinket.

Javítanunk kell az Egyesült Államokkal való együttműködésünket a környezetvédelem terén, ugyanakkor energia-együttműködési megállapodást kell kötnünk Oroszországgal. Ezért fontos számításba venni a fogyasztókat, az ipari fejlődést és az együttműködést az Egyesült Államokkal és Oroszországgal.

  Anne Laperrouze (ALDE). - (FR) Elnök úr, a földgázpiaccal kapcsolatban két dolgot szeretnék kiemelni. Az első tényező a hosszú távú szerződések. Ez a fajta szerződés fontos eszköz a fogyasztók számára, legyenek lakossági vagy ipari fogyasztók. Hosszú távú képet ad a piacról és ezáltal biztosítja, hogy az stabilabban és hatékonyabban működjön.

A második dolog a rendszerek biztonságához és mindenekelőtt a földgázellátás biztonságához kapcsolódik. A földgázszállító hálózatok még nagyobb stratégiai jelentőséggel bírnak, mint a villamosenergia-hálózatok. A tulajdonviszonyok kérdése rendkívül fontos az európai modell kialakítása szempontjából, amely modellt az Európai Unión kívüli termelő országoktól való nagyfokú függés jellemzi.

Ezen okoknál fogva a nem diszkriminatív hálózati hozzáférést biztosító harmadik opciót támogató módosítás mellett foglalok állást. Ráadásul – mint a villamos energia kapcsán is tette – képviselőcsoportom azt javasolta, hogy jöjjön létre egy európai szállításirendszer-üzemeltető, amely megóvná stratégiai érdekeinket. E tekintetben szeretném megnyugtatni Claude Turmes képviselőtársamat. Ez a földgázpiacról szóló irányelv nem megvédeni kívánja az egyes országok történelmi üzemeltetőit, hanem meg kívánja nekik adni a lehetőséget, hogy Európa nagy energiavállalataivá válhassanak.

  Liam Aylward (UEN). – (GA) Elnök úr, az új és tisztább technológiák terén megvalósuló beruházásoknak az uniós stratégiák középpontjában kell állniuk, hogy meg tudjuk valósítani azt a célt, hogy az energiaellátás 25%-át a megújuló szektor adja. Ugyanilyen fontos, hogy a közeljövőben a világ más kereskedelmi tömörülései is vállaljanak hasonló kötelezettségeket. Azonban az európai országok lakosai számára most nagyobb gondot jelentenek a tüzelőanyag-árak. Az Európai Uniónak innovatív politikákat kell megvalósítania, hogy segítsen megfékezni az olajárak emelkedését. Az olajkitermelés növelése döntő fontossággal bír e folyamatban.

Elnök úr, jelenleg egyértelmű bizonytalanság uralkodik a nemzetközi pénzügyi piacokon. Sok spekuláns befektetési stratégiájában irányt váltott és az árupiacra kezdett összpontosítani, és ez a spekuláció hozzájárult az olajárakra nehezedő, az árakat hirtelen megemelő nyomás növekedéséhez. Az egyre növekvő gazdasági nehézségek közepette az európai üzleti szférának és a fogyasztóknak az emelkedő olajárakra van legkevésbé szükségük. Az Európai Uniónak olyan progresszív szomszédsági politikára van szüksége, amely gondoskodik róla, hogy a jövőre vonatkozóan meg tudjuk védeni és biztosítani tudjuk az energiaellátásunkat.

  Jacky Hénin (GUE/NGL). - (FR) Elnök úr, amikor a földgázról és általában az energiáról van szó, két gyökeresen ellentétes megközelítéssel találjuk szemben magunkat. A liberális megközelítés jószágként és a többihez hasonló szolgáltatásként kezeli a földgázt és annak kínálatát, az integrált közszolgáltató vállalatok korlátlan versenyét és túlzott mértékű leszerelését eredményezi.

Az árak elkerülhetetlenül emelkednek, a nyújtott szolgáltatások minősége romlik, a kereskedelmi és marketing kiadások a kutatás-fejlesztés és a biztonság kárára emelkednek nagymértékben. Ami még rosszabb, ártalmas versenyt eredményez a különböző energiaformák között, és ezáltal a rövid távú döntésekre ösztönöz, melyek az egyetlen kritérium, a legrövidebb idő alatt megtermelhető maximális nyereség alapján születnek.

Ez a megközelítés adja az elénk tárt jelentés alapját. Van azonban egy másik megközelítés is, amely az energiát, a földgázt és ezek kínálatát közszolgáltatásnak tekinti, amelyet mindenkinek méltányosan és terület adottságaihoz való igazodás alapján kell nyújtani. Ez az energia Európáját eredményezné, amely együttműködésen és az általános érdekeken alapszik. A középpontjában egy európai energiaügynökség állna, amely a tagállamok valamennyi kutatási erőfeszítését koordinálná és egyesítené, valamint minden polgárnak egyenlő hozzáférést biztosítana az energiához. Egy gazdasági egyesülésen (EGE) alapulna, amely mind állami, mind magánkézben lévő európai energiavállalatokat tömörítene. Ez az EGE az együttműködés keretén belül nagyobb ipari projekteket valósítana meg uniós szinten, és lehetővé tenné az erőforrásaink közös kezelését.

  Romana Jordan Cizelj (PPE-DE). - (SL) Az energia terén legalább három kihívás előtt állunk: ezek a környezetvédelmi kihívás, az európai gazdaság versenyképessége biztosításának kihívása és a rendszeres energiaellátás biztosításának kihívása.

Ahhoz, hogy e kihívásoknak meg tudjunk felelni, elengedhetetlen feltétel és szükséges követelmény, hogy a szereplők egy átlátható belső piacon és egységes szabályoknak megfelelően működjenek.

Természetesen van különbség a villamosenergia- és a földgázszektor között. A földgázszektorban importfüggőségünk aránya 60% és egyes becslések szerint 2030-ra eléri a 80%-ot. Csak Oroszországból importáljuk a teljes földgázmennyiség 40%-át, míg egyes tagállamok a teljes földgázellátást importból biztosítják, ami 100%-os importfüggőséget jelent. Éppen emiatt rendkívül fontos, hogy gondot fordítsunk annak biztosítására, hogy az egységes Európa versenyképes és egyenlő partner legyen Oroszország számára.

Az energiaszektor liberalizációjával számos új fontos szereplőt alakítunk ki. Mivel Európában már most is jelentős kihívást jelent biztosítani a jól képzett munkaerő kritikus tömegét, a további liberalizáció még nehezebbé tenné a szakértők biztosítását a jövőben. Ez különösen vonatkozik a kisebb tagállamokra, melyek viszonylag jelentéktelen termelési létesítményekkel rendelkeznek. E tekintetben további kihívás fenntartani az ország belső jólétéért vállalt felelősséget az európai energiapiacokon végbemenő változások ellenére.

Jól képzett munkaerőre is szükség van, hogy kihasználják a SET-programon belül rendelkezésre álló lehetőségeket. Az elmúlt négy év során számos mechanizmust fogadtunk el az energiaszektoron belüli kutatás-fejlesztés támogatására. Ezért arra számítok, hogy a Bizottság különös figyelmet fordít a különböző szerződések harmonizációjára.

Hölgyeim és uraim, a szlovén elnökség jelentős erőfeszítéseket tett a harmadik piacliberalizációs csomag előmozdítására. Remélem, hogy a francia elnökség ugyanezzel a meggyőződéssel dolgozik majd tovább.

  Šarūnas Birutis (ALDE). – (LT) Egy zökkenőmentesen működő, biztonságos földgázpiac csak úgy valósítható meg, ha a monopóliumok vertikális szétválasztása mellett döntünk. Kétségtelen, hogy meglehetősen nagy különbség van a villamosenergia- és a földgázpiac között, és dokumentumainkban is külön kell választanunk a kettőt, ahogy jogosan tette az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság is. Sajnos csak néhány földgázszolgáltatónk van, és ha nem teszünk valamit a függőség maximális csökkentése érdekében, alapvetően tőlük fogunk függni most és nagy valószínűséggel a jövőben is. Rendkívül fontos csökkenteni a függőségünket, és a megfontolás tárgyát képező dokumentumok nagy szerepet játszanak majd a folyamatban.

Alkalmazzunk egy realista megközelítést és válasszuk a harmadik utat. Tekintetbe kell venni a tagállamok földgázpiacainak helyzetét. A földgázellátás terén Litvánia a többi balti állammal együtt egyetlen gázszolgáltatótól függ, a Gazpromtól. Kétségtelen, hogy a Kreml készen áll megtartani és növelni hatalmát az EU földgázszektorában. Ennek érdekében nem spórol a pénzügyi erőforrásokkal. Mindenki tanúja volt annak, hogy milyen mértékű lobbitevékenység folyt az Északi Áramlat és egyéb projektek kapcsán. Ez nem gazdaság, ez politika, mégpedig meglehetősen agresszív.

Az egyetlen mód arra, hogy ellenálljunk ennek a diktatúrának az, ha szolidárisan cselekszünk, létrehozunk egy közös uniós energiarendszert, valamint támogatjuk és végrehajtjuk az alternatív és természetesen a nukleáris energiához kapcsolódó projekteket. Ehhez politikai akaratra és közös finanszírozásra lesz szükség.

  Guntars Krasts (UEN). – (LV) Köszönöm, elnök úr. Olyan időket élünk, amikor az Európai Uniónak reagálnia kell a földgázárak emelkedésére, és ezt a piacliberalizáción keresztül kell megtennie, amely az egyetlen eszköz, amely pontosan tükrözi a kereslet és a kínálat közötti kapcsolatot. Sajnálatos módon még mindig látható, hogy az energiaszektor a vertikálisan és állami politikai szinten integrált európai energiavállalatok markában van. Ezért szeretném kifejezni a Parlament háláját az érintett bizottságnak, amiért a piaci liberalizáció irányába igyekeztek terelni a reformot. Piebalgs úrnak azonban igaza van abban, hogy a tulajdonjogok elosztásának is adnunk kell egy esélyt. Ezt megerősíti az, hogy hét uniós tagállam már megtette ezt a lépést. A Tanács az irányelv végrehajtása alól mentességet adott a kis, elszigetelt földgázpiacoknak. Lettország esetében, melynek képviselője vagyok az Európai Parlamentben, mindenesetre nem beszélhetünk teljes elszigeteltségről, mivel két más uniós tagállammal osztozik egy közös földgázpiacon és rendelkezik egy gáztároló létesítménnyel, amely a régiót szolgálja ki. Ezek az előfeltételek elegendőek egy piac elemeinek kialakításához a régióban. Ennélfogva arra kérem Önöket, hogy ne támogassák a Tanács ilyen irányú javaslatait, legalábbis ne a három balti államra vonatkozóan, hanem adjanak mentességet az irányelv végrehajtása alól. Fel kell készülniük az uniós földgázpiac egyesítésére.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr, az alapvető kérdés, melyről itt vitatkozunk, a földgázpiac liberalizációja a tagállamokra történő nyomásgyakorlás által, hogy felgyorsítsák a még állami kézben lévő elemek privatizációját. Ennek gyorsabb megvalósítása érdekében a javaslat támogatói kitartanak a hálózatok tulajdonosi szétválasztása mellett, anélkül, hogy tekintettel lennének az energiaellátás biztonságára.

A villamosenergia-piac liberalizációjának elismert eredményei azt mutatják, hogy sem a dolgozók, sem a fogyasztók számára nem előnyös a liberalizáció. Épp ellenkezőleg, csökkentette a jogokkal bíró alkalmazottak számát és emelte a fogyasztók által fizetett árakat. Világos, hogy a villamosenergia-ágazat gazdasági csoportjainak nyeresége nőtt, az energiaszegénység szintúgy, vagyis több embernek és családnak kell küzdenie, hogy energiához jusson. Ezért sajnáljuk, hogy a földgáz tekintetében ugyanezt az utat követjük. Bár e két szektor különbözik egymástól, a gazdasági és szociális következmények azonosak lesznek, ezért ellenezzük a javaslatot.

  Gunnar Hökmark (PPE-DE). - Elnök úr, bármiről is beszélünk, legyen az a környezetvédelem, a biztonság, az éghajlatváltozás vagy Európa versenyképessége, az energiapiacok és jövőbeli működésük döntő szerepet játszik. Ez igaz a széndioxid-kibocsátásról szóló jogszabályunk következő szakaszáról szóló vitára is: a tehermegosztás és az európai kibocsátáskereskedelmi rendszer fejlesztésének módja a kérdés.

Ezért fordulok az elnökséghez és hangsúlyozom, hogy az energiacsomag második részéről folytatott mai vitát és holnapi szavazást követően rendkívül fontos, hogy az elnökség megkezdje a megbeszélést a Parlament és a Tanács között. Késedelemnek nincs helye, mivel új jogszabállyal működésbe kell hoznunk ezeket a piacokat. Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy az európai energiapiacok vajon olyan jól működnek-e, ahogy kellene. A válasz nagyon könnyű: nem.

A villamosenergia-piac és a földgázpiac különbözik egymástól. A villamos energia több különböző energiaforrástól és különböző termelőtől függ, míg a földgáz inkább az elosztóktól függ. Ezért elfogadható a jogi szabályozásban is jelen lévő különbség, amelyről beszélünk – vagyis hogy a villamos energiát illetően teljes tulajdonosi szétválasztás érvényesül, valamint ez a rendszer, melyről a Parlamentben az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság döntött. Ami azonban nagyon fontos, az, hogy gondoskodjunk róla, hogy ezt minél hamarabb megvitassuk és megtárgyaljuk. Meg kell róla bizonyosodni, hogy a földgázra vonatkozó jogszabály lehetővé teszi a termelés és az elosztás elválasztását, amely az energiacsomag harmadik országokra vonatkozó záradékának is igazi erőt ad.

Az elnökséghez fordulva még egyszer ki szeretném emelni, hogy a tárgyalásoknak minél hamarabb el kell kezdődniük. Ne halogassák októberig. Most kell elkezdenünk.

  Catherine Trautmann (PSE). - (FR) Elnök úr, bár képviselőtársam, Hökmark úr után kaptam szót, nem osztom az általa felvázolt álláspontot. Úgy vélem, hogy az energiacsomag elfogadásának küszöbén három kihívást kell szem előtt tartanunk.

Az első az energia vagy az éghajlatváltozás kihívása, amely megmutatja, hogy mennyire kell figyelnünk arra, hogy a földgáz erőforrás és nagyon sajátos módon kell kezelnünk. A második kihívásra a polgárok hívják fel a figyelmünket: ez az ár. Vásárlóerejüket jelenleg az olaj ára befolyásolja; jó minőségű, megbízható, állandó erőforráshoz akarnak hozzáférést és azt, hogy az érdekeik védelmet élvezzenek. Végül természetesen itt van a cégek és az alkalmazottak kihívása. Jelenleg sok félelem van: a fogyasztók között az energiához való hozzáférést illetően és az alkalmazottak között, akiknek a gázcégek feldarabolásának kilátásával kell szembesülniük. Ezért, elnök úr, úgy gondolom, hogy szorosan figyelemmel kell követnünk valamennyi javasolt megoldást.

Mivel fontos róla beszélni, megemlítem a harmadik opció kérdését. Először is szeretnék köszönetet mondani az ITRE Bizottság tagjainak, akik a múlt hónapban bölcsen úgy döntöttek, hogy elfogadják a Vidal-Quadras/Laperrouze-kompromisszumot. Határozottan úgy vélem, hogy ez a megegyezésen alapuló megközelítés, mely valamennyi tagállam számára lehetővé teszi, hogy saját hagyományainak megfelelően valósítsa meg a szükséges fejlesztéseket a saját földgázpiacán, hasznos alap lesz a Tanáccsal folytatott megbeszélésekhez, és arra kérném képviselőtársaimat, hogy erősítsék meg ezt az alapot.

Természetesen, amikor az árak magasabbak, az éghajlatváltozás érzékenységének jobban tudatában vagyunk. Azonban reagálnunk kell erre a három kihívásra, az ökológiai és az ellátásbiztonsági vonzatokra, és ezért a legjobb megoldást kell kiválasztanunk, amely a harmadik.

  Vladko Todorov Panayotov (ALDE). - (BG) Arra kérem a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az új tagállamok, köztük Bulgária lehetőségeit az új energiatechnológiák fejlesztése és alkalmazása terén. A Bizottságnak kutatást támogató mechanizmusokat kell bevezetnie, hogy a 2020-ra kitűzött célokat teljesíteni lehessen és az üvegházhatású gázok kibocsátását 2050-re csökkenteni lehessen 60-80%-kal. A villamosenergia- és hőtermelést szolgáló alacsony széndioxid-kibocsátású és széndioxid-mentesítő technológiáknak kell piacra kerülniük.

E célkitűzések és a megújuló erőforrások csak az Európai Unió teljes innovációs potenciáljának koordinált használata révén érhetőek el. Jobb együttműködést kérek a tagállamok között az új energiatechnológiák fejlesztése terén. A nemzeti szabályok és a műszaki előírások sokfélesége megosztja a piacot és gátolja az ipari beruházásokat a kockázatos technológiák terén. Ezért ismételten arra kérem a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az új tagállamok, köztük Bulgária lehetőségeit az új energiatechnológiák fejlesztése és alkalmazása terén.

  Nathalie Kosciusko-Morizet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, szeretném megköszönni, hogy szót kaptam, mivel nagyon sűrű a programom és ezért itt kell hagynom Önöket, hogy elérjem a vonatomat, és ezért szeretnék elnézést kérni a Háztól.

Először is megköszönöm az Európai Bizottságnak és a képviselőknek ezt az érdekes vitát és mindazt a munkát, melyet végeztek a „belső energiapiaci” csomag kapcsán.

Amint arra többen is rámutattak, e csomag elfogadása közvetlenül befolyásolja majd az uniós polgárok életét. Olyan témáról van szó, amely az európaiak várakozásait tükrözi. Véleményem szerint a javulás, melyet a polgárok elvárnak, két irányból jöhet. Az első a következetes szabályok és mechanizmusok szükségessége az egész Európai Unióban, ehhez járul hozzá ez a csomag.

A második a tisztaság és láthatóság szükségessége a piaci szereplők és fogyasztók számára. Ami a fogyasztókat illeti, az irányelvek A mellékleteit leginkább a tagállamoknak kell átültetniük; ők gondoskodnak a jobb tájékoztatásról, az állampolgárok aggályainak nagyobb mértékű figyelembe vételéről és nyilvánvalóan a sérülékeny fogyasztók helyzetével való törődésről.

A munka azonban még nem zárult le. Még konszenzust kell kialakítani számos tényezőt illetően, főként a tényleges szétválasztás tekintetében nemcsak a földgáz terén – hiszen az álláspontjaink ott már meglehetősen hasonlóak –, hanem a villamos energia terén is. A francia elnökség az Energiaügyi Tanács október 10-i ülésén pontosítja a június 6-án elfogadott általános keretet. Addig nem alakul ki egységes álláspont a Tanácson belül. Dolgoznunk kell a harmadik országokra vonatkozó záradékon, hogy figyelembe vegyük a tagállamok aggályait.

Az elnökség akkor majd továbbítja e közös álláspontot az Európai Parlamentnek, hogy a „belső piaci” csomag még a parlamenti ciklus vége előtt megszülessen, mindenképpen erre törekszünk. Remélem, hogy együttes erőfeszítéseink jutalma konstruktív szellem és a valamennyi intézményünk közötti kompromisszum vágya lesz.

  Jan Březina (PPE-DE). - (CS) Elnök úr, biztos urak, először is szeretném megköszönni a vitában részt vevő előadók erőfeszítéseit. A földgázpiacról szóló két jelentés támogatja az európai földgázpiac liberalizálását. A jogszabály az ISO-modell (független rendszerüzemeltetői modell) alkalmazásával alternatívát kínál a teljes tulajdonosi szétválasztásra. A pozitív elemek közé tartozik a nemzeti hatóságok kötelessége, hogy a megújuló energiát bevegyék a szállítási hálózatokba, meghatározzák a harmadik felek hozzáférésére vonatkozó iránymutatásokat és a hálózati hozzáférés tarifáit, valamint hogy szankcionálják a diszkriminatív eljárásokat. Szintén fontos lépés egy európai földgázszállításirendszer-üzemeltetői hálózat, vagyis az együttműködés terén aktív szerepet játszó szerv és az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség létrehozása. Ezek az intézmények az integrált földgázpiac kialakításának előfeltételei.

Azonban hozzá kell tennünk, hogy a piacliberalizáció előnyei csak ott valósulhatnak meg, ahol már most is működik egy diverzifikált szolgáltatói piac, és ez a legtöbb nyugat-európai országot jelenti. Ezzel szemben a legtöbb új tagállamban a földgázszolgáltatók szinte monopóliumhelyzetben vannak. Paradox módon ezek az országok végső soron rosszul járhatnak a liberalizációs csomag következtében, mivel a javasolt jogszabály gyengíti azon szállításirendszer-üzemeltetők pozícióját, melyek monopóliumhelyzetben lévő termelőkkel állnak szerződéses viszonyban. Az úgynevezett harmadik út jobban megfelel az ilyen jellegű gazdasági kapcsolatok esetében. Én támogatom a piacliberalizációt, a földgáz terén azonban a legtöbb új tagállamban először meg kell szüntetni a piaci monopóliumokat, több szolgáltatót bevezetni a piacra, és csak ezután léphetünk tovább kockázat nélkül (például) a tulajdonosi szétválasztásra.

Befejezésül hadd szóljak néhány szót az európai stratégiai energiatechnológiai tervről. Szorosan kapcsolódik az Unió energiafogyasztásához, a CO2-kibocsátás csökkentéséhez, Európa energiafüggőségéhez. Azonban – amint az előadó rámutat – kevés figyelmet kap a gazdaságos termelés, a kapcsolt termelés vagy a poligeneráció, a végfelhasználók takarékossága és az ipari energiahatékonyság, valamint a kitűzött célok költségvetése nagyon szűkös. A források szintén nem elegendőek a technológia bemutatását, például a szén-dioxid elkülönítését és tárolását illetően. Jó lenne, ha az energiakutatásról elhangzó általánosító európai gesztusokat és kijelentéseket hozzájuk illő költségvetési források kísérnék.

  Adam Gierek (PSE). - (PL) Elnök úr, minden tervnek tartalmaznia kellene a terv időbeli és térbeli helyzetéről szóló határozatokat, a Bizottság jelenlegi határozatai azonban lelassítják a korábbi tervek végrehajtását, például a kapcsolt termelési beruházások terveit a piac tartja vissza, mivel nem éri meg a hőerőműveket átalakítani hatékony hő- és áramtermelő erőművekké, melyeket kibocsátási díjak és hálózati problémák terhelnek. Továbbá a Bizottság az uniós országokat felosztotta jobbakra, melyek növelhetik kibocsátásaikat, és rosszabbakra, melyeknek csökkenteniük kell azokat. Ez utóbbiak természetesen főként a közép- és kelet-európai országok. A kiotói jegyzőkönyv szerint a kibocsátások számításához az ETS-ben referenciaévnek 1990-t kell tekinteni és nem 2005-öt, amint arról a Bizottság rendelkezett. Ez becsületesebb megoldás lenne és nagyobb szolidaritásról tenne tanúbizonyságot. A kibocsátások éghajlatváltozásra gyakorolt megkérdőjelezhető hatásának terén nem a szegényebb népek kárára kellene vezető szerepet vállalni. A hatékonyságot és az energiafelhasználás csökkentését azonban prioritásként kell kezelni, míg a megújuló energiát nem alternatívának, hanem kiegészítésnek kellene tekinteni. Középtávon a tiszta szénenergia a jövő, hosszú távon pedig – amint az már most is világos – a nukleáris energia.

  Lena Ek (ALDE). - (SV) Elnök úr, az európai energiapiac hatalmas problémákkal küzd. Importigényünk 2030-ban el fogja érni a 65%-ot. Fogyasztóink nem tudják eldönteni, milyen fajta energiát kapnak, és az energiaárak emelkedése, valamint az üvegházhatású gázok és az éghajlatváltozás hatásai sújtják őket.

A ma megvitatott Paparizov-jelentés arra a következtetésre jut, hogy fokozott együttműködésre van szükség a rendszerüzemeltetők között és több beruházásra a földgázpiacon. Ez nagyon szép, de nem elég. A kutatásról és innovációról szóló Buzek-jelentés azt a következtetést vonja le, hogy túl keveset fektetünk be e téren. Emlékeztetném Önöket, hogy a Parlament szintén növelni kívánta a kutatási beruházások összegét és hamarosan új költségvetési tárgyalások kezdődnek. A La Russa jelentés a monopóliumok szétválasztásával és a földgázpiac működésének javításával foglalkozik. Azok, akik ezt ellenzik, úgy gondolják, hogy a tulajdoni viszonyok és az elosztási monopóliumok felosztása magasabb energiaárakat eredményezne. Ezért fel kell tennem a következő kérdést: ha magas energiaárakkal és az éghajlatváltozás hatásával küzdünk, akkor a problémát több monopóliummal fogjuk megoldani? Egyáltalán nem! A bizottsági szavazások eredménye valami hasonló eredményt hozott, mint amire szükségünk van, de még mindig sok lépést kell megtennünk, mielőtt kialakul egy hatékony működésű és környezetbarát energiapiac Európában.

  Roberta Alma Anastase (PPE-DE) - (RO) Szeretném megköszönni az előadóknak, hogy az európai uniós földgázhelyzet és az energia terén történő kutatási tevékenység kapcsán hosszú távú stratégiai megközelítést alkalmaztak.

2006-ban az Európai Unió a felhasznált földgáz 62%-át fedezte importból, és földgázimport-igénye és -függősége 2030-ban eléri a 80%-ot. Ezért fontos, hogy konkrét válaszokat találjunk az Európai Unió energiaellátásának biztonságához és az energiapiac hatékony működéséhez kapcsolódó kérdésekre.

Úgy gondolom, hogy három elem nagyon fontos az előadók javaslataiban. Először is a Fekete-tengeri szinergia előadójaként szeretném hangsúlyozni a regionális együttműködés és a határon átnyúló összeköttetések sikeres fejlesztésének fontosságát. A közös szabályok és elvek kialakításához, valamint a földgázszektor koordinációjának és átláthatóságának biztosításához a regionális dimenzió nyújt megfelelő keretet.

Másodszor rendkívül lényeges e normák végrehajtását kiterjeszteni olyan harmadik országbeli cégekre, melyek az Európai Unió energiaágazatában működnek.

És végezetül teljes mértékben támogatom az elképzelést, mely szerint az energiát érintő tudományos kutatást a hosszú távú stratégia kulcsfontosságú elemeként meg kell erősíteni.

  Giovanna Corda (PSE). - (FR) Elnök úr, biztos urak, hölgyeim és uraim, arra kell törekednünk, hogy diszkriminációmentes szabályokat alakítsunk ki a földgázszállítási rendszerekhez, cseppfolyósítási és tárolási létesítményekhez való hozzáférés feltételeinek meghatározásához.

A szabályoknak ezért arra kell irányulniuk, hogy a cégek közötti kapcsolatokat átláthatóbbá tegyék a tarifák, a tarifák kiszámítási módszereinek és a földgázszállítási rendszerek működésének harmonizációja révén. Továbbá valamennyi rendszerüzemeltetőt egy európai hálózatnak kell tömörítenie, amely elegendő befektetést tud garantálni az egész Európára kiterjedő optimális földgázszállítás fenntartása érdekében.

Ezen új európai jogszabály elemei alapvetőek az állampolgárok számára egy az energiaárak robbanásszerű emelkedésével jellemzett időszakban. Árnyékelőadóként én leginkább a fogyasztói jogokra helyeztem a hangsúlyt. A versenynek ténylegesen előnyösnek kell lennie a fogyasztók számára; intézkedésekre van szükségünk a piac szabályozásához és az árak ellenőrzéséhez, főként a legsérülékenyebb emberek számára.

  Anni Podimata (PSE). – (EL) Elnök úr, biztos úr, annak ellenére, hogy a mai vita természetszerűleg a belső energiapiacról szól, a kiegyensúlyozottság érdekében szeretném az európai stratégiai energiatechnológiai terv rendkívüli fontosságát abból a szempontból megközelíteni, hogy Európa mennyire képes megküzdeni azokkal a hatalmas kihívásokkal, melyekkel jelenleg az energia és a környezetvédelem terén szembesül.

Újra kell gondolnunk prioritásainkat, de a jelenlegi fejlesztési modellünket is át kell alakítanunk, hogy az alacsony vagy nulla széndioxid-kibocsátás irányában haladjunk, miközben fejlesztési lehetőségeket teremtünk az európai ipar számára, amely képes az alacsony és nulla széndioxid-kibocsátású technológiák gyorsan fejlődő ágazatának az élére állni.

Ahhoz, hogy a jelenlegi kihívásokkal meg tudjunk küzdeni, elengedhetetlenül szükséges, hogy az EU költségvetésében több forrást kapjanak az energiaszektoron belüli kutatások és támogassuk az innovációt a megújuló energiaforrások és intelligens hálózatok terén.

(Taps)

  Pierre Pribetich (PSE). - (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani valamennyi kollégámnak, főként Jerzy Buzeknek a jelentéséért.

Amint Arisztotelész mondta: „a jól kezdett munka már félig kész van”. Így az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozó létfontosságú kötelezettségvállalás megalapozásában alapvető lépés lesz, ha ahelyett, hogy egy sor kellemetlen, de hasznos célkitűzést ösztönzünk, végre elkezdjük azokat megvalósítani.

E sürgető kihívás azt igényli, hogy az európai stratégiai energiatechnológiai tervet fogalmazzuk újra két átalakított oszlop alapján: az egyik a CO2-kibocsátás tekintetében jobb, tisztább termelés biztosítása innovatív technológiák révén, a másik pedig kevesebbet költeni az energiakiadások minden formájának csökkentése és valamennyi megoldás támogatása révén. Ezt a józan ész diktálta megoldást sajnos fő szakpolitikáink nem ismerik el kellő mértékben, és az energiafelhasználás csökkentésére irányuló intézkedések nem kapnak megfelelő támogatást a SET-terv vagy az EU fő strukturális politikái keretében.

Egy másik kulcsfontosságú elem az, hogy sürgősen növelni kell az európai célok tényleges megvalósításához szükséges emberi és pénzügyi erőforrásokat. Mikor adunk végre konkrét választ a kritikus keresletre, az éghajlatváltozás hatalmas kihívására? Az alacsony széndioxid-kibocsátású technológiák kutatásának finanszírozása terén le vagyunk maradva. Hogy visszatérjek Arisztotelészhez, elnök úr, ha elkezdjük nagy összegekkel támogatni e technológiák kutatását, már félig megnyertük a csatát ebben az új világban. Az energiahatékonyság teljes, és szinte azonnal kivételesen jó lesz.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). - (RO) Az Uniónak közös energiapolitikára van szüksége.

Az Európai Tanács által is elismert kiemelt fontosságú projektek, például a Nabucco, diverzifikálni fogják az Európai Unió földgázellátásának forrásait, és meg kell valósulniuk.

A regionális együttműködés elengedhetetlen az Unió energiaellátásának biztosításához. Ezért gondolom úgy és kértem egy módosítás útján, hogy az egyes regionális együttműködési struktúrák által lefedett földrajzi területet a Bizottság csak az adott földrajzi területen fekvő tagállamokkal való egyeztetést követően határozza meg.

Emiatt egy módosítás formájában azt kértem, hogy az Unióval határos tengereken áthaladó bármilyen földgázvezeték-projekt esetében a Bizottság és az érintett tagállamok végezzenek környezeti hatásvizsgálatot.

Elengedhetetlennek tartom, hogy a közszolgáltatási kötelezettségek és az ezekből fakadó minimális közös normákat jobban megerősítsük, hogy a földgázszolgáltatás hozzáférhető legyen a lakosság és a kis- és középvállalkozások számára.

  Dragoş Florin David (PPE-DE). - (RO) Ma az Európai Unió energiapolitikája szempontjából három fontos jelentésről vitázunk, olyan jelentésekről, melyek összefüggésben állnak az energiatechnológiával, az energiabiztonsággal és az energiaszegénység elleni küzdelemmel, melyek az energiát és az éghajlatváltozást érintő célkitűzések megvalósításához lényeges tényezők.

Képviselőtársam, Paparizov úr jelentése új fogalmat határoz meg, a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés fogalmát; La Russa úr jelentése jelentősen hozzájárul a belső földgázpiac közép- és hosszú távú stratégiájának meghatározásához; Buzek úr jelentése pedig a stratégiai energiatechnológiák fejlesztésének szükségességét hangsúlyozza.

E jelentések gyors végrehajtása hatékonyabb és átlátható belső piacot alakít ki, melynek közvetlen hatása a versenyképesség növekedésében, a végfelhasználó által fizetendő árak átláthatóságában és a fogyasztók jogainak védelmében nyilvánul meg.

Ma itt az ideje, hogy a Bizottság és a Tanács kifejezetten és konkrétan ösztönözze a kínálat forrásainak diverzifikációját és az új földgáztárolási létesítmények fejlesztését az Unió energiafüggetlenségének és energiabiztonságának biztosítása érdekében.

Végül szeretnék gratulálni a három képviselőtársunknak azért, ahogy elkészítették a jelentéseket.

  Andrzej Jan Szejna (PSE). - (PL) Elnök úr, a ma megvitatott rendeletek célja, hogy megkönnyítsék az egyes országok földgázpiacainak integrációját és az európai szinten történő vezetői ellenőrzést. A földgázpiacot a villamosenergia-piactól elkülönítve kell kezelni, mivel az Európai Unió jelentős mértékben függ az importtól. A tulajdonosi szétválasztás rendkívül hasznos eszköz lehet az Európai Unió egységes földgázpiacának megteremtésére és az EU energiapiacán a valódi verseny kialakítására, valamint a gyakorlatban az energiaárak csökkenését vagy legalábbis stabilizálódását eredményezheti.

Azonban elővigyázatosnak is kell lennünk. A liberalizációs folyamat konkrét strukturális változásokat követel, amelyre nem minden uniós tagállam áll készen. Csak Lengyelországban a piacliberalizáció és a tulajdonosi szétválasztás – ha ez nem történik meg az Unió valamennyi fő energiatermelője esetében – a nyugat-európai cégeket előnyhöz juttathatja a lengyelekkel szemben. Európának olyan energiamodellre van szüksége, amely nemcsak biztosítja a verseny meglétét a regionális piacokon és a közös európai piacon, hanem a végfelhasználó védelmét és legfőképpen az energiaellátás biztonságát is garantálja.

  Ioan Mircea Paşcu (PSE). - Elnök úr, hadd helyezzem a szóban forgó kérdést szélesebb politikai megvilágításba. Az energia ma szinte egyet jelent a külpolitikával, és még az éghajlatváltozást is a második helyre szorítja. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi helyzet készületlenül érte Európát. Nemzeti energiarendszereink szűklátókörűek, monopol-jellegűek, bonyolultak és zavarosak. Ennek következtében a jelenlegi kihívások egyéni megoldására irányuló tendencia ellenállhatatlan. Az egységes integrált energiapiac kialakítására irányuló törekvések ezért egyre nagyobb ellenállásba ütköznek, és Európa célkitűzése, hogy csökkentse a külföldi erőforrásoktól való függőségét, szinte elérhetetlenné válik. Ugyanígy ha megkísérelnénk új megoldásokat beépíteni a régi keretek közé, azzal csak tovább nehezítenénk a feladatunkat. Ennélfogva Európának sürgősen felül kell vizsgálnia jelenlegi rendelkezéseit, határozottan sürgetnie kell az egységes energiapiac kialakítását és el kell kezdenie nagy összegeket fektetni az alternatív energiaforrások kutatásába. Egyszerűen Európa túlélése függ ettől.

  Theodor Dumitru Stolojan (PPE-DE). - (RO) Szeretnék gratulálni a három előadónak, ugyanakkor el kívánom mondani, hogy Románia teljes mértékben az egységes földgázpiac követelményeinek megfelelően járt el és teljesen elválasztotta – tulajdonjogi szempontból is – a szállítási tevékenységet a földgáz termelésétől és elosztásától.

Az Európai Unióban sajnos még nincs versenyképes egységes földgázpiac és egyes tagállamok vonakodnak szétválasztani a termelést és az elosztást.

Az egységes földgázpiac hiánya lehetővé teszi, hogy a fontos földgázszolgáltatók a szolgáltatásnyújtási szerződésekről minden tagállammal máshogy tárgyaljanak és olykor politikai döntéseket kényszerítsenek rájuk vagy befolyásoljanak.

Ezért gondolom úgy, hogy ezeket az irányelveket minél hamarabb el kell fogadni és teljes mértékben végre kell hajtani.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, az egyik alapvető kérdés, melyet át kell gondolni, az ellátás biztonságának garantálása. Az energiapolitikának számításba kell vennie, hogy az egyes országok között jelentős különbségek vannak azt illetően, hogy mennyire tudják diverzifikálni az importgáz forrásait. Különböző adottságokkal rendelkeznek e nyersanyag kinyerését és beszerzését illetően. Gyakran kiemeltem, hogy létfontosságú kidolgozni egy olyan egységes energiapolitikát, amely garantálja az egyes tagállamoknak az ellátás biztonságát. A földgázpiacon belüli tulajdonosi szétválasztásra irányuló intézkedések minden bizonnyal javítják majd a versenyt és a nyújtott szolgáltatások minőségét. A földgáz- és az energiapiacok számottevő különbségei miatt azonban támogatnám az előadó javaslatát, hogy e szektorokra külön eltérő szabályozás vonatkozzon. A földgázpiac csak akkor lesz valóban versenyképes, amikor a vásárlók számára teljes mértékben hozzáférhetővé válnak az általuk felhasznált földgáz mennyiségére vonatkozó információk és lehetőségük van szolgáltatót váltani.

  Inés Ayala Sender, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. − (ES) Elnök úr, az idő rövidsége miatt nem tudtam megköszönni az előadó, Buzek úr nagylelkűségét, mellyel beleegyezett, hogy beépítse a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság javaslatait, melyek főként az energiahatékonyságra, a különböző energiaformák életciklusára és leginkább az emberi erőforrásokra, a képzésre és a fejlődő országokkal való együttműködésre vonatkoztak.

Ezért szeretném ezt őszintén megköszönni Buzek úrnak, mivel az idő rövidsége miatt erre korábban nem nyílt alkalmam.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a földgázellátást illetően rendkívül fontos biztosítani, hogy e műveletekre megfelelő, versenyképes környezetben kerüljön sor. Egyrészt itt a megújuló energiaforrások jelentős szerepet játszanak, másrészt a földgáz természetesen versenytársa a megújuló forrásoknak. Úgy gondolom, hogy épp ez a verseny alkalmat nyújt rá, hogy a helyes irányba tereljük az árakat, és azzal, ha ezt hatékonysági intézkedésekkel támogatjuk, még ennek megfelelő árcsökkenést is elérhetünk.

A megfelelő energiaelosztás Európában egyre nagyobb szerepet játszik majd az elkövetkező években, és különösen a kis- és középvállalkozásaink járulnak majd hozzá egyre nagyobb mértékben az energiahatékonyság javulásához, mivel az épületfelújítások és a régebbi ingatlanok helyreállítása természetesen fontos szerepet játszik e téren, és észrevehető verseny alakul majd ki a földgáz lakossági piacán is.

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Elnök úr, egyértelmű, hogy a három jelentésről alkotott véleményünk egy irányba mutat. Még egyszer szeretném megköszönni az előadóknak, Buzek, La Russa és Paparizov uraknak, hogy ilyen konszenzust alakítottak ki. Tudjuk, hogy biztonságos, fenntartható és nem túl költséges energiaszolgáltatásra törekszünk, ugyanakkor most már arra is ráébredünk, hogy az energiaszektorban a változás némileg korábban állt be, mint ahogy mindenki várta. Ez megköveteli, hogy sokkal gyorsabban cselekedjünk és határozottabbak legyünk.

Megemlítenék egy konkrét szinergiát, melyet láttam és amely nagyon idevágó. Tegnap ellátogattam a Technikai Termodinamikai Intézetbe, amely Strasbourgtól nem messze, Stuttgartban található. Az intézet egyik kutatási projektje azzal foglalkozik, hogy hogyan lehet növelni az energiaellátás hatékonyságát gázturbinák és üzemanyagcellák ciklusának kombinálása által, hogy így egyszerre lehessen támaszkodni a meglévő energiaforrásokra és növelni azok hatékonyságát új technológiákkal. Az intézet kutatói meglehetősen jól haladnak, de sok technikai kihívással kell megbirkózniuk. Ahhoz, hogy valódi előrelépést tudjunk elérni, az ilyen projekteknek több támogatást kell kapniuk. Ugyanakkor azt is értjük, hogy ha nincs verseny a piacon, ezek a projektek sosem jutnak a laboratóriumon kívülre. Ezért a folytatás érdekében mindkét irányban lépnünk kell.

A belső piaci csomag kapcsán úgy gondolom, hogy most a szavazás után nagy szükség van rá, hogy mindhárom intézmény gyorsan lépjen, hogy lezárjuk ezt a kérdést és átlépjünk a végrehajtás szakaszába.

A Bizottság elkötelezte magát, hogy valóban mindent megtesz, hogy második olvasatra gyors kompromisszumot alakítson ki és megegyezés szülessen a csomagról.

Ami az energiastratégia felülvizsgálatát illeti, ez a folyamat kezdete. A technológiai terv csupán a kezdet. Még mindig sok intézkedésre van szükség a valódi előrelépéshez. Az egyik intézkedés, melyet javasoltam kollégáimnak és itt a Parlamentben is, az egy közlemény a kevés szén-dioxid kibocsátásával járó energiaforrások finanszírozásáról, de nem ez az egyetlen. Úgy gondoljuk, hogy sok más intézkedésre is szükség van, amennyiben valóban előrehaladást akarunk elérni. Az első olajválság idején nagyon bölcs szavak hangzottak el. Nincs túl sok olajunk, de vannak elképzeléseink.

Úgy gondolom – legalábbis ez a véleményem és elhangzott a vitán is –, hogy valóban fel kell használni az ötleteinket. Nem maradt túl sok olaj az Európai Unió földjében.

a Bizottság tagja. −

A Bizottság álláspontja a Parlament módosításai kapcsán

Paparizov-jelentés (A6-0253/2008)

A Bizottság a következő módosításokat tudja elfogadni: 2, 3, 5, 6, 8, 9, 10, 12, 14, 16, 17, 25, 31, 39, 41, 43, 44.

A Bizottság a következő módosításokat tudja részben elfogadni: 1, 11, 18, 19, 20, 21, 22, 24, 26, 27, 29, 30, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 46, 47, 49, 50, 51, 53.

A Bizottság a következő módosításokat nem tudja elfogadni: 4, 7, 13, 15, 23, 28, 40, 42, 45, 48, 52, 54.

La Russa-jelentés (A6-0257/2008)

A Bizottság a következő módosításokat tudja elfogadni: 2, 3, 7, 16, 20, 24, 27, 31, 32, 33, 34, 36, 40, 44, 50, 56, 60, 64, 73, 74, 87, 92, 98, 99, 100, 101, 102, 103, 112, 120, 122, 124, 136, 140, 142.

A Bizottság a következő módosításokat tudja részben elfogadni: 5, 6, 8, 9, 11, 12, 13, 17, 21, 23, 25, 26, 28, 29, 35, 45, 46, 48, 49, 51, 52, 53, 55, 61, 63, 64, 68, 69, 75, 76, 77, 78, 80, 81, 84, 85, 86, 88, 91, 93, 94, 95, 96, 104, 107, 111, 115, 117, 118, 119, 125, 127, 132, 135, 138, 139, 141, 143.

A Bizottság a következő módosításokat nem tudja elfogadni: 1, 4, 10, 14, 15, 18, 19, 22, 30, 37, 38, 39, 41, 42, 43, 47, 54, 57, 58, 59, 62, 65, 66, 67, 70, 71, 72, 79, 82, 83, 89, 90, 97, 105, 106, 108, 109, 110, 113, 114, 116, 121, 123, 126, 128, 129, 130, 131, 133, 134, 137, 144, 145.

ELNÖKÖL: ROTHE ASSZONY
alelnök

  Atanas Paparizov, előadó. − Elnök asszony, nagyon megnyugtatott a vita és amit képviselőtársaim mondtak támogatva a szabályokat, az erőteljes követelményeket, melyek kötelezővé válhatnak, és egy erős ügynökséget. Egyértelmű, hogy a földgáz piacán nincs szabad verseny; a szerződések 90%-a hosszú távra szól, így nagyon fontos az erőteljes szabályok kialakítása és hogy a problémákat ne egyetlen szétválasztásos modellel oldjuk meg. Ez hangzott el ebben a teremben, és úgy vélem, ez jó üzenet volt a tárgyalások következő szakaszára.

Nagyon fontos volt a támogatás, melyet a 10 éves tervre, a majdan a közös piac alapját képező regionális kezdeményezések fejlesztésére vonatkozó javaslataim kaptak: nem lehetünk elvontak, amint azt sok képviselőtársunk is elmondta, gyakorlatiasnak kell lennünk és egy átlátható piacot kell kialakítanunk világos szabályokkal.

Ami a vita keretében elhangzott a piacok különböző szereplőinek szerepéről, szintén nagyon fontos volt. Való igaz, hogy az ENTSOG, az új szerv sok szakmai kódexet kidolgozhat, de az is igaz, hogy a nemzeti szabályozók kezdeményezéseinek és tapasztalatainak alapján az ügynökség nagyon fontos elveket rögzíthet e kódexek kialakításához és a Bizottsággal együtt biztosíthatja, hogy e piacot olyan szabályok szabályozzák, melyek mindenkire vonatkoznak.

Nem lennék nagyon elégedett, ha a különböző cégeken belül túlfejlesztenénk az ellenőrzési mechanizmusokat, ezért úgy gondolom, hogy a Tanácsban kialakított kompromisszum lenne az az alap, melyet a földgázra és a villamos energiára egyaránt lehetne alkalmazni, és ez utat nyithatna a harmadik energiacsomag gyorsabb megoldásához is, mivel sok új hasznos változtatást tartalmaz a fogyasztók számára és az átláthatóságra vonatkozóan. Kár lenne pusztán elméleti okokból elhalasztani ezt a csomagot, amely nagyon lényeges és szükséges energiafüggetlenségünk javítása szempontjából.

  Romano Maria La Russa, előadó. − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a kezdetektől fogva tudtam, hogy ez a vita nem lesz könnyű és könnyen érthető. Kétségtelen, hogy ezt az irányelvet nem könnyű megvalósítani, de a mai vita után – amely egyértelműen nagyon intenzív és színvonalas volt – úgy gondolom, hogy én és mindannyian jobban bizakodhatunk, hogy pozitív megoldás fog születni.

Sok képviselőtársam szólalt fel, és legalább még egy munkanapba telne, hogy mindenkinek válaszoljak. Az időbeosztásunk ezt nem teszi lehetővé. Továbbá bőven kaptam dicséretet és hízelgő szavakat – túl sokat is –: bízom benne, hogy nem fog a fejembe szállni. Úgy gondolom, hogy a nekem szóló dicséret inkább az egész Ipari Bizottságot illeti, amely nagyon lelkiismeretesen dolgozott végig e sok hosszú hónap során.

Ezért szeretnék különösen is köszönetet mondani kollégáimnak: Manders, Swoboda és Reul uraknak, természetesen Pibelgas biztos úrnak és Vidal-Quadras úrnak is. Mindegyiküknek köszönöm. Úgy gondolom, hogy a munka, melyet ez alatt az idő alatt végeztünk, teljességgel átlátható volt, együttműködésen alapult, megpróbáltunk mindenkivel egyeztetni és mindenkit bevonni az irányelvbe. Valóban úgy hiszem, hogy sikerült megvalósítanunk a tisztaságot és átláthatóságot. Néhány alkalommal talán megkértem bizonyos kollégákat, hogy vetkőzzék le nemzeti képviselő mivoltukat, vagyis tegyék félre elfogultságukat, hogy nagyobb mértékben tudjanak európai parlamenti képviselőként dolgozni az EU valamennyi polgára szolgálatában.

Befejezésül szeretném eloszlatni Zīle úr félelmeit a Gazprom és Oroszország kapcsán. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy egy rendkívül komoly kérdés, mellyel foglalkozni kell, fel kell tárni és meg kell oldani, mindezt nagyon óvatosan és alaposan.

Ami a fogyasztókat illeti, úgy gondolom, hogy az elmúlt hónapokban tartott valamennyi beszédemben és a jelentésemben is az átláthatóság és a fogyasztók megsegítése mellett érveltem, természetesen nem elfeledve az üzemeltetőket sem saját érdemeikkel együtt. Ezért nem engedhetünk a nagy hatalmaknak vagy az európai monopóliumoknak, de nemcsak nekik.

  Jerzy Buzek, előadó. − Elnök asszony, minden képviselőtársamnak köszönöm a vitát – nagyon jó, nagyon mélyreható vita volt –, különösen az árnyékelőadóknak és valamennyi kollégának, akik kidolgozták más bizottságok véleményét. Gratulálok mindkét előadónak, Paparizov és La Russa uraknak. Teljes mértékben támogatom a jelentéseiket, és természetesen támogatom a saját jelentésemet is, bár valószínűleg nem vagyok nagyon tárgyilagos e téren.

Amint láthatják, nincs sok vita a SET-terv kapcsán, van azonban egy dolog, amelyre választ szeretnék. Adina-Ioana Vălean nem támogatja a CET-berendezéseket – a CET kereskedelmi demonstrációját szolgáló berendezéseket –, mivel az általunk támogatni kívánt cégek üzleti tevékenységet folytatnak.

Hadd adjak egy példát. Ugyanezek a cégek hatalmas összegű ösztönzőket kapnak a megújuló energiára a polgárok adójából. Vannak kereskedelmi célú megújuló berendezések és a cégek üzleti tevékenységet folytatnak – semmi mást –, és én nagyon határozottan támogatom a megújuló energiára adott ösztönzőket. Ha valóban meg akarják oldani az éghajlatváltozás problémáját a Földünkön, akkor meg kell oldanunk a CET-kérdést, mivel nem tudjuk rá az igazi választ. Ezért ebből a szempontból – mint a megújuló energiaforrások esetében – a CET területén először aktivizálódóknak is ösztönzőket kell adnunk.

Köszönetet mondok és gratulálok mindkét biztos úrnak. Kiváló munkát végeznek az energiakérdés, a K+F és az innováció terén.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra 2008. június 9-én, szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Adam Bielan (UEN), írásban. — (PL) Elnök úr, Oroszországhoz fűződő kapcsolatában Európa alapvető gyenge pontja a szabad és egységes energiapiac hiányából fakad. Jelenleg több energiaközpont is van Európában, mindegyik egy nemzeti szabályozó irányítása alatt áll. Természetes, hogy a nemzeti kormányok olcsó energiakínálatot kívánnak biztosítani maguknak, valamint munkahelyeket egy olyan szektorban, melyet prioritásként kezelnek. Így azonban – a nemzeti önzés által megosztva – vesztesként kerülünk ki a Gazprom európai energiatámadásából. Egy integrált európai piac és az egységes fellépés az Unión kívüli szolgáltatókkal szemben biztosítaná az energiaellátás biztonságát még az energiaszolgáltatás diverzifikációja előtt.

Oroszország kétségtelenül kihasználja, hogy az EU nem képes kialakítani egy szabad és versenyképes energiapiacot. Az európai belső földgázpiac megnyitása a verseny előtt nagyobb hatékonyságot és a fogyasztók jogainak és valamint a nemzeti szabályozók megerősödését eredményezi majd. Összekapcsolt tartályok ilyen rendszerének kialakítása megkönnyíti a reagálást, ha válság alakul ki az egyes tagállamok energiaellátásában, és ez csökkenti az energiával való zsarolás kockázatának valószínűségét.

Meg kell állítanunk az orosz cégek terjeszkedését Európában, és rá kell kényszerítenünk Oroszországot, hogy tartsa be a kölcsönösség elvét az energiaszektorbeli beruházások kezelése terén.

Teljes mértékben egyetértek az előadóval abban, hogy a tagállamoknak támogatniuk kell a nemzeti piacok integrációját és a hálózatüzemeltetők közötti együttműködést európai és regionális szinten egyaránt.

  András Gyürk (PPE-DE), írásban. – (HU) Az energiaárak ugrásszerű megugrása minden korábbinál erősebben hívja fel figyelmünket a hatékony szabályozás hiányára az energiapiacon. Nincs ez másképp a gázszektorban sem. Éppen ezért fontos előrelépésnek tekinthető, hogy az Európai Parlament rövidesen elfogadja a gázpiacra vonatkozó jelentést. Úgy gondoljuk, hogy az Európai Bizottság által előterjesztett dokumentum megfelelő kiindulási alap a hatékonyabb szabályozás irányába.

Az új jogszabálycsomag hozzájárulhat a valódi verseny megteremtéséhez az európai piacon. Erre már csak azért is nagy szükség van, mivel a tagállamok nagymértékben kiszolgáltatottak a külső szállítóknak. A földgázimportot tekintve Európa már most is 50%-os függőséggel rendelkezik, amely arány az elkövetkezendő évtizedekben tovább növekedhet. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy egyes tagországok kiszolgáltatottsága még ezt a súlyos mértéket is meghaladja. Magyarország például 80%-ban egyetlen beszállítótól, Oroszországtól függ. Az új szabályozás aligha szünteti meg egy csapásra az említett függőséget, mindazonáltal átláthatóbb viszonyokat teremt. Elősegíti a verseny élénkülését, mérsékelve a fogyasztókra nehezedő terheket.

Fontos előrelépésnek tekintjük, hogy a leendő jogszabály megerősítené az érvényben lévő fogyasztóvédelmi intézkedéseket. Ez különösen fontos, ha tudjuk: a növekvő energiaárak a szegénység egyik legjelentősebb előidézőivé váltak. Az új szabályozás a reményeink szerint lehetővé teheti, hogy a fogyasztóknak a jövőben ne kelljen elviselhetetlen árakkal szembesülniük.

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. – (PL) a földgázpiac liberalizációja a közös belső energiapiac kialakítására irányuló kísérlet különösen fontos része. Jelenleg a földgázpiacot nagyvállalatok uralják, melyek gyakran a földgáztermelést és az –elosztást egyaránt ellenőrzésük alatt tartják.

Egy hatékony belső energiapiac lényeges a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek megvalósítása, valamint az energiafogyasztók számára megfizethető árak biztosítása szempontjából. E vita során azonban nem feledkezhetünk el az energiaellátás biztonságáról, amelyet az energiatermelést szolgáló importnyersanyag-ellátás diverzifikációja révén kell biztosítani.

Ez nem azt jelenti, hogy az energiapiac minden területen ugyanolyan. A földgázpiac jelentősen eltér a villamosenergia-piactól, és emiatt a villamosenergia-szektorra vonatkozó előírások kidolgozásából fakadó rendeleteket nem lehet átültetni a földgázszektorra.

A földgázpiaci szektor valódi liberalizációjának az szállításirendszer-üzemeltetők tulajdonosi szétválasztásán kell alapulnia. Csak így kerülhetjük el a szükségtelen összeférhetetlenségeket és a tisztességes és nem diszkriminatív hálózati hozzáférést. Ahhoz, hogy tisztességes verseny alakuljon ki a közös energiapiacon, a harmadik országok befektetőire a tulajdonosi szétválasztás és a függetlenség terén ugyanazoknak a kritériumoknak kell vonatkozniuk, mint a tagállamok cégeire, és erre nagyon nagy hangsúlyt kell helyeznünk.

Remélem, hogy az európai piac hamarosan nyílt piac lesz, melyen az energiatermelési és –szolgáltatási tevékenységek ténylegesen elválnak a hálózatok működtetésétől, így biztosítva a piac nagyobb átláthatóságát.

  Dominique Vlasto (PPE-DE), írásban. – (FR) A földgázpiacnak sajátos jellemzői vannak, melyeket figyelembe kell venni. Ezek a nagyon jelentős ellátási korlátokhoz kapcsolódnak, melyek szükségessé teszik az ellátó országokkal kötött hosszú távú szerződéseket, de kapcsolódnak a fogyasztóknak a legmagasabb szintű biztonságot nyújtani hivatott szállítási és elosztási rendszerek beruházásainak különösen magas költségeihez is. Ennek következtében a politikai kihívás itt egyértelműen a beruházás és az innováció ösztönzése, a tudás és a készségek támogatása, valamint az ellátás biztonságának garantálása.

Azáltal, hogy a tulajdonosi szétválasztásról szóló javaslatára összpontosított, az Európai Bizottság – a versennyel kapcsolatos megszállottságának megfelelően – egyáltalán nem reagált e kihívásokra. A szövege megingatott egy stratégiai piacot: nagymértékben függünk az importtól és olyan cégektől, melyekkel erős pozícióból kellene tudnunk tárgyalni olyan pozíció helyett, melyet meggyengített az ipar lerombolásának kilátása.

A tevékenységek tényleges és hatékony szétválasztásáról – mint a teljes tulajdonosi szétválasztás egyik lehetséges alternatívájáról – szóló módosítás elfogadásával képesnek kell lennünk egy kiegyensúlyozottabb és mindenekelőtt arányos szöveget kidolgoznunk. Ezért lényeges támogatni ezt az álláspontot, amely megerősíti a beruházás, a rendszerhez való hozzáférés és a rendszerüzemeltetés terén végzett kiváló munkát. Ily módon a biztonság és a verseny egymás mellett foglalhat helyet.

13. Az EU válasza az állami befektetési alapok jelentette kihívásra (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont az alábbi szóbeli kérdések együttes tárgyalása:

– a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében Berès asszony szóbeli kérdése a Tanácshoz az EU válaszáról az állami befektetési alapok jelentette kihívásra (O-0067/2008 – B6-0164/2008) és

– a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében Berès asszony szóbeli kérdése a Bizottsághoz az EU válaszáról az állami befektetési alapok jelentette kihívásra (O-0068/2008 – B6-0165/2008).

  Pervenche Berès, szerző. − (FR) Elnök asszony, soros elnök asszony, alelnök úr, köszönöm, hogy lehetővé tették ezt a vitát a két érintett intézménnyel. Remélem, Verheugen úr, hogy tájékoztatni tudja majd Charlie McCreevy biztos urat a vita jellegéről.

Hosszú ideje léteznek Európában állami befektetési alapok, elsősorban a norvég alap, mégis mostanáig ezen alap egyik lépése sem okozott semmilyen problémát. Azonban két új tényező felpezsdítette a jelenlegi helyzetet. Az első az, hogy az állami befektetési alapokat tápláló olajmonarchiák és kereskedelmi többletet felhalmozó országok jelentős tartalékokat képeztek. A második esemény természetesen a másodlagos válság, amely rávilágított, hogy ezek az állami befektetési alapok milyen stratégiai szereppel bírhatnak.

Korábban, amikor ezeket az alapokat befektetésekre használták itt-ott, főként az Egyesült Államokban, stratégiai jellegük megkérdőjeleződött. Most ha egy pillantást vetünk arra a szerepre, melyet az állami befektetési alapok átvettek a befektetési bankoktól a likviditási injekciók vagy a saját alapok terén, észrevesszük, hogy ehelyett végső befektetőkké váltak.

E körülmények közepette az érzések is szerephez jutnak, ezért akartuk felvetni ezt a kérdést. Kétségtelen, hogy a belső piacért felelős biztostól eltérően a Bizottság elnöke maga is ezért érezte hasznosnak és szükségesnek, hogy február 27-én kiadja a mai vita alapját képező dokumentumot.

Azt kockáztatjuk, hogy olyan stratégia végrehajtásának leszünk tanúi valamennyi tagállamban, amely végső soron nem segít megoldást találni a jelenlegi helyzetre, vagyis arra, hogy az állami befektetési alapok felelősséget, aktív szerepet vállaltak a tőkepiacon. Ennek következtében ez az új helyzet bizonyos fokig kötelességeket ró rájuk és ránk azon párbeszéd keretében, melyet ezen alapok irányítóival kívánunk folytatni.

Ezért a Gazdasági és Monetáris Tanács nevében ma öt kérdést szeretnénk felvetni.

Először is az a benyomásunk, hogy mostanáig a Bizottság válasza a következő volt: „Hadd hajtsa végre minden tagállam a saját stratégiáját ezen alapok átláthatósága és a rájuk vonatkozó irányítási követelmények terén, és közösségi szinten mi egyszerűen ellenőrizzük, hogy az egyes tagállamok által megszabott előírások sértik-e a Szerződés vagy a belső piac működésének szabályait.”

Véleményünk szerint nem ez a helyes stratégia. Mi úgy gondoljuk, hogy ilyen esetben ehelyett egy proaktív megközelítést kell alkalmazni és közösségi szintű koordinációt kialakítani: egyrészt azért, hogy megakadályozzuk, hogy a tagállamok között tisztességtelen verseny alakuljon ki – mivel egyértelmű, hogy a tagállamok bizonyos mértékig versenyeznek egymással, hogy ki tud a legtöbbet nyerni ezen állami befektetési alapok nyújtotta biztos, hosszú távú befektetési lehetőségekből –, másrészt azért, hogy közösen állapítsuk meg, melyek a védelmet igénylő stratégiai vagy érzékeny szektorok és együtt foglalkozzunk velük.

A második kérdés ezen alapok nyilvántartásának problémájához kapcsolódik. Megoldható lenne közösségi szinten rendelkezni ezen alapok nyilvántartásáról, ahogy azt most az ügynökségek besorolásával kapcsolatban tervezzük?

A harmadik kérdés a közrend veszélyeztetése alapján a tőke szabad áramlásának korlátozásáról szóló 58. cikk értelmezését érinti. Ami a Tanácsot és a Bizottságot illeti, van egy értelmezés, mely előnyt élvez e téren? Erről szeretnénk további részleteket hallani.

A negyedik kérdés a következő: ez a vita vajon nem rendelkezik nemzetközi vetülettel is? Véleményünk szerint az Európai Unió jobb felszereltséggel és felkészültebben küzdene meg e kérdés nemzetközi vetületével, ha bizonyos mértékig meghatároztuk volna a bázistáborunk álláspontját, az Európai Unió álláspontját, egyik-másik olyan tagállam álláspontja helyett, amely talán a pénzügyi lehetőségektől hajtva meggondolatlanul fejest ugrott e versenybe.

Az utolsó kérdés az árfolyamra vonatkozik. Mi az Önök véleménye arról a helyzetről, amelyben az olajmonarchiák jelenleg euróeszközökbe fektetik be az olaj eladásából származó dollárbevételeiket, ezáltal súlyosbítják az amúgy is feszült árfolyamhelyzetet, amely a mi kereskedelmi mérlegünkre is kihatással van?

Elnök asszony, alelnök úr, ezeket a kérdéseket kívánja feltenni a Gazdasági és Monetáris Bizottság, és nagyon várjuk a Tanács és a Bizottság válaszát.

  Anne-Marie Idrac, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök asszony, alelnök úr, az állami befektetési alapokat övező kérdéseket Berès asszony tökéletesen összegezte. Szeretnék még hozzátenni néhány okot, amelyek miatt vitázunk ma ezekről. Igen, az elmúlt években indultak növekedésnek: az IMF adatai szerint jelenleg 2.200 milliárd-300.000 milliárd eurós bevételt termelnek. Azonban érdemes egy pillantást vetni a befektetési stratégiájukra, átláthatóságukra, e stratégiák tisztaságára és esetleg új alapok felbukkanására is.

2007 októberében a G8-országok pénzügyminiszterei megkérték az IMF-et és az OECD-t, hogy vizsgálják meg ezeket a kérdéseket. Erre válaszul mindkét intézmény munkához látott: az IMF az állami befektetési alapokért felelős országokra összpontosított, míg az OECD a fogadó országokra. Az IMF megvizsgálta az alapok jelenlegi gyakorlatait, kerekasztal-megbeszélést szervezett, mely elsősorban e témákról szólt és 25 ilyen alappal rendelkező ország részvételével felállított egy nemzetközi munkacsoportot, hogy kidolgozzon egy jelentést, amelynek idén október végén kell megjelennie. A cél kidolgozni a legjobb gyakorlatokat, melyeket az állami befektetési alapok szabadon elfogadhatnak és melyek főként az átláthatóságra, a befektetési stratégiákra és az irányításra vonatkoznak. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy sokan a norvég kormány nyugdíjalapját emelték ki mintaként e téren.

Ami az OECD-t illeti, a fogadó országok számára hangsúlyt fektetett a legjobb gyakorlatokra, és az OECD miniszterei néhány hete elfogadtak egy nyilatkozatot. A munka most a Beruházási Bizottságban folytatódik, amely a politikafejlesztés szakértői felügyeletére összpontosít és szélesebb körű vitát tart a külföldi kormányok által ellenőrzött beruházásokról.

Most rátérek a közösségi vetületre. Amint tudják, 2008 februárjában a Bizottság előterjesztett egy közleményt „A nemzeti vagyonalapokra vonatkozó közös európai megközelítés” címmel. Közleményében a Bizottság megjegyzi, hogy a közösségi szintű új jogszabályok feleslegesek, azonban egy közös európai megközelítést javasolt, amely az állami befektetési alapokat fogadó országok, maguk az alapok és az alapok felelősei közötti együttműködésen alapul és amelynek célja – idézem – „az alapok befektetéseinek átláthatóságát, kiszámíthatóságát és elszámoltathatóságát biztosító elvek” meghatározása.

A Bizottság által ajánlott közös megközelítésnek a következő öt elven kell alapulnia: a nyitott befektetési környezet melletti elkötelezettség, a többoldalú együttműködés támogatása, a meglévő eszközök alkalmazása, az EK-Szerződésből fakadó és a nemzetközi kötelezettségek tiszteletben tartása, és végül az arányosság és az átláthatóság. Fontos megjegyezni, hogy a Bizottság közleménye a közös európai megközelítést kiegészítésként ajánlja a tagállamok előjogaihoz, melyek a saját nemzeti jogszabályok használatára vonatkoznak.

Március 4-én a Tanács tanulmányozta ezt a közleményt, és benyújtott egy jelentést az Európai Tanács tavaszi ülésére. Ez utóbbi átvette a Bizottság által rögzített elképzeléseket és két elvet világosabbá tett. Egyrészt ahelyett, hogy általában támogatásáról biztosította volna a többoldalú megközelítést, inkább konkrétan az IMF és az OECD folyamatban lévő munkájával – melyet az imént említettem – kapcsolatban foglalt állást. Másrészt ahelyett, hogy a meglévő eszközök használatára hivatkozott és ismét általános megközelítést alkalmazott volna, a Tanács megfelelőbbnek tartotta, hogy alapelvként a nemzeti és amennyiben szükséges, az uniós eszközök használatát fogadja el.

Hogy ne hagyjak ki semmit, meg kell jegyezni, hogy az állami befektetési alapok kérdését a Transzatlanti Gazdasági Tanács 2007. november 9-i washingtoni ülésén is megvitatták, amellyel Verheugen biztos úr is tisztában van.

Ami a nemzeti kezdeményezéseket illeti, való igaz, hogy bizonyos tagállamok már kidolgoztak vagy terveznek ilyen kezdeményezéseket. Ez vonatkozik más, az állami befektetési alapok fogadó országaira is az Európai Unión kívül. Az ilyen nemzeti intézkedések természetesen nem állhatnak ellentétben a Bizottság által javasolt közös európai megközelítéssel azon elvek alapján, melyeket épp az imént említettem és melyeket az Európai Tanács támogat. A nemzeti intézkedéseket egy közös európai megközelítéssel összefüggésben, azt kiegészítendő kell megtervezni. Úgy gondolom, hogy ez megfelel a Berès asszony által kifejezésre juttatott aggályoknak.

A nemzeti intézkedések koordinációja a Bizottság által javasolt közös európai megközelítés egyik sarokköve. Amint Önök javasolják, valószínűleg szükség lenne a tagállamok meglévő kezdeményezéseinek elemzésére ahhoz, hogy eredményesen kialakítsuk ezt a koordinációt és biztosítsuk, hogy ez nem sérti a nemzeti előjogokat és hatásköröket a védelem tekintetében. Az európai gyakorlatok ilyen elemzése ihletet meríthet a szakértői felülvizsgálatból, melyet az OECD Beruházási Bizottsága végez el, amint azt néhány pillanattal ezelőtt elmondtam.

Berès asszony, az Ön által említett 58. cikk arról rendelkezik, hogy a tagállamoknak jogukban áll korlátozásokat életbe léptetni a közrend vagy a közbiztonság veszélyeztetése alapján. Amennyire azonban a Tanács tudja, az állami befektetési alapok kapcsán erre a cikkre még soha nem történt utalás. E rendelkezés tisztázásának szükségessége kapcsán csak arra mutatnék rá, hogy a Lisszaboni Szerződés nem módosította.

Végezetül a Tanács meg kívánja vizsgálni az Európai Unió szerepét a nemzetközi szervezetekben. A Bizottság közleménye világosan megmutatja, hogy aktívan részt veszünk jelenleg és a jövőben is az IMF, az OECD és egyéb szervezetek munkájában. Mivel az állami befektetési alapok nemzetközi hatókörrel rendelkeznek, egyértelműen fontos, hogy Európa együttműködjön egyrészt a többi fogadó országgal, másrészt az állami befektetési alapokkal és felelőseikkel. Az Uniónak ezért aktív szerepet kell vállalnia annak biztosításában, hogy a többoldalú szervezetek munkája előrehalad, ahelyett, hogy csak csendes megfigyelőként követné a megbeszéléseket. Ezért támogatta az Európai Tanács tavaszi ülése a Bizottság által javasolt elképzeléseket. Ezen belül határozottan támogatta a legjobb gyakorlat kódexéről szóló nemzetközi megállapodás kidolgozására irányuló jelenlegi munkát; e kódexet az állami befektetési alapok önkéntes alapon fogadhatnák el és az nemzetközi szinten rögzítené a fogadó országokra alkalmazandó elveket. Az Európai Tanács azt is hozzátette, hogy az Uniónak törekednie kell rá, hogy koordinált módon hozzájáruljon a jelenlegi vitához, és arra kérte a Bizottságot és a Tanácsot, hogy haladjanak tovább ebben az irányban. A Tanács teljes mértékben ezen az úton kíván továbbhaladni.

Ami az olajhoz kapcsolódó pénzügyi kérdések összefüggéseire vonatkozó utolsó kérdést illeti, amint azt a G8-ak ma kijelentették, mindannyian tisztában vagyunk a globális egyensúlytalanságok csökkentéséhez tartozó kérdések fontosságával. Bizonyos feltörekvő országok, jellemzően az olajexportáló országok, jelentős többlettel rendelkeznek. Döntő fontosságú, hogy ezen főként megfelelő valutafelértékeléssel változtassunk. E kérdéseket természetesen nagyon szorosan felügyeli a G7-G8, azonban az IMF is, persze az uniós tagállamok részvételével.

  Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. – (DE) Elnök asszony, soros elnök asszony, hölgyeim és uraim, az állami befektetési alapok fontos szereplőkké váltak a globális pénzügyi rendszerben és a közelmúltban joggal kaptak egyre nagyobb figyelmet. Az előbb említett februári közleményben az Európai Bizottság ezért meghatározta, hogy Európának véleményünk szerint hogyan kell reagálnia erre a kihívásra.

Tavaszi ülésén az Európai Tanács fenntartás nélkül támogatta a Bizottság által javasolt megközelítést. A helyzet mostani állása egyszerű: az Európai Unió a világ legnagyobb működőtőke-exportőre, ugyanakkor sok befektetési tőkét is vonz az ellenkező irányban. Ezt örömmel fogadjuk. A befektetés és a nyitottság az európai növekedés és foglalkoztatás két fő hajtóereje. Nem léphetünk vissza az arra irányuló kötelezettségvállalásunktól, hogy nyitott befektetési környezetet biztosítunk.

Az állami befektetési alapok nem tegnap jelentek meg a befektetések színpadán, hanem valójában már mintegy 50 éve befektetnek Európában. E felelősségteljes és megbízható befektetők hosszú távú, stabil stratégiát követnek, amely ezenkívül bizonyosan kiállta a próbát a pénzügyi piacokon nemrég uralkodó zűrzavarban. Ezek az alapok akkor nyújtottak tőkét, amikor arra a legnagyobb szükség volt.

Most sincs semmi okunk feltételezni, hogy az állami befektetési alapok negatív hatással lennének az árfolyamokra. Nincs arra utaló jel, hogy ezek az alapok amerikai dollárról euróra váltanak, ráadásul nagyságrendjük szempontjából még nincsenek azon a szinten, amely lehetővé tenné, hogy jelentős hatással legyenek a nemzetközi pénzpiacok fejlődésére.

Ezen alapok száma és mérete jelenleg gyorsan nő. A befektetések módja változik. Még az alapokat létrehozó országok geopolitikai térképe is változik. Az alapok által a piacnak adott információ terjedelme és minősége alaponként óriási mértékben eltér, innen ered a félelem, hogy e pénzek befektetése az érintett külföldi kormányokat túlzott politikai befolyáshoz juttathatja, és ezt az aggályt komolyan kell vennünk.

Ha az alapok átláthatók és megfelelnek az elszámoltathatóság világos szabályainak, akkor az, hogy az állam tulajdonában álló befektetési eszközökről van szó, nem adhat okot aggodalomra. Most arra van szükség, hogy bízzunk a célkitűzéseik tisztán kereskedelmi jellegében, ami azt jelenti, hogy az átláthatóság és a vállalatirányítás döntő fontosságú tényező.

A Bizottság közleménye néhány elérhető opciót is megjelöl. A szabályozás aligha a legjobb válasz. Az egységes piacon a verseny, a belső piac és a foglalkoztatási jog terén valamennyi befektetőnek ugyanazokat a jogszabályokat kell betartania. A külföldi befektetésekre vonatkozó különböző eszközöknek, melyeket a tagállamok elfogadnak a közbiztonság, a jog és a rend védelme érdekében, meg kell felelniük a közösségi iránymutatásoknak.

Azonban, Berès asszony, szeretnék rámutatni, hogy a tagállamoknak joguk van ilyen intézkedéseket elfogadni, és a legtöbbjük már egy ideje ezt teszi. A Bizottság ezt szorosan figyelemmel követi, bár részletes ellenőrzésre még nem készültek tervek. Az érzékeny szektorokban történő befektetések bármilyen uniós szintű felülvizsgálatának valamennyi befektetési forrást át kell vizsgálnia, nemcsak az állami befektetési alapokat. Bizonyosan egyetértünk abban, hogy vannak más típusú alapok, melyek több okot adnak az aggodalomra, mint az állami befektetési alapok, és itt nem oly könnyű átláthatóságról és vállalatirányításról beszélni.

Bizonyosan helytálló, ha azt mondom, hogy egy az egész világot érintő kérdést nem lehet egy szűk európai megközelítés elfogadásával megoldani, hanem nemzetközi és globális megoldásra kell törekednünk. A Bizottság úgy véli, hogy a legjobb válasz egy magatartási kódex lenne, amelyet globális szinten együtt dolgoznának ki a fogadó országok és maguk az alapok. Egy önkéntes magatartási kódex, amely az irányítás és az átláthatóság alapvető normáit rögzíti, nagyobb tisztaságot biztosítana az alapok működésében.

Mióta márciusban az Európai Tanács jelezte, hogy támogatja ezt a megközelítést, az Európai Bizottság aktívan részt vesz az IMF és az OECD munkájában a legjobb gyakorlat meghatározása terén. Mindkét szervezetben megfigyelhető az előrehaladás. Egészen biztosan elmondhatom, hogy körvonalazódik egy megoldás, és rendelkezünk egy jól meghatározott és integrált európai megközelítéssel, amelynek megfelelően cselekszünk.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez kétoldalú folyamat. Mindenkinek érdeke, hogy megvalósítsuk a tisztaságot. Az alapok számára ez stabilitást jelent majd és csökkenti a visszaesések kockázatát. Azon nemzetgazdaságokban, melyekben az alapok befektetnek, egy stabil, kiszámítható és diszkriminációmentes keret kiküszöböli annak kockázatát, hogy e fontos befektetők a lábukkal szavazzanak, vagyis elhagyják Európát és máshol fektessenek be.

Elő kívánjuk mozdítani az IMF és az OECD munkáját. Erőteljes konszenzus alakult ki az Unión belül, és ez azt jelenti, hogy rendelkezünk egy közös megközelítéssel. A tagállamok nem azt választották, hogy egyedül cselekszenek. Valójában egyetlen tagállam sem akarja a maga útját járni. Ez megerősíti a mi érvelésünket, és lényeges, hogy ez így maradjon, bármi történjék is. Ilyen támogatással arra számíthatunk, hogy a stratégiáinknak nagy súlya lesz, és a Bizottság bízik benne, hogy az idei év végéig konkrét pozitív eredményekről számolhatunk be a Parlamentnek.

  Piia-Noora Kauppi, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, teljes mértékben egyetértek a Bizottság és a Tanács értékelésével az állami befektetési alapokról. Ebben az irányban halad a XXI. század, és e vitát üdvözlöm.

Ezek az alapok ismét láthatóbbá váltak egy olyan pénzügyi válság idején, amelybe több bank és befektetési cég is belekeveredett, mivel az alapok közbeléptek, hogy rendkívül szükséges tőkeinjekciót adjanak e cégek közül néhánynak.

Az állami befektetési alapok a közeljövőben várhatóan gyors ütemben növekednek majd, aminek nem kell megrémisztenie minket. Ez a piacfejlődés természetes része. A tőkére, melyet az állami befektetési alapok visznek a globális piacra, a befektetések mozgásának biztosításához van szükség. Képesek biztosítani a pénzügyi piacok és cégek likviditását. Ez olykor létfontosságú a túlélésükhöz.

Méretük és erőforrásaik miatt az állami befektetési alapok képesek ott befektetni, ahol olykor kétségbeesett szükség van a forrásokra, mások azonban nem tudnak vagy fognak ott befektetni.

Elméletileg bármely más befektetési alaphoz hasonlóan az állami befektetési alapok is jelentős hozamra törekszenek a stabil és általában hosszú távú befektetésekből. Nem jelentenek veszélyt a globális pénzügyi piacokra vagy az európai gazdaságra, inkább nagyon is jó hatással vannak rá.

Míg némi aggodalom övezi egyes olajban gazdag országok és olyan országok növekvő gazdasági hatalmát, mint Kína, valamint ennek a következményeit, e nyugtalanságra nem szabad azzal válaszolni, hogy ezeket az országokat kizárjuk a globális pénzügyi és befektetési piacokról. Épp ellenkezőleg, Európának örülnie kell az ezen államokból és befektetési alapjaikból érkező forrásoknak.

Az, hogy ezek közül némely ország nem felel meg a mi politikai alapelveinknek, természetesen aggályos. Amennyiben politikai célok irányítják befektetési stratégiájukat – bár nem ez a helyzet –, nincs rá bizonyíték, hogy az állami befektetési alapok nagyobb válságot okoztak volna. Becsületesen, politikai behatás nélkül működnek. Származási országuk alapján hátrányosan megkülönböztetni valamennyi állami befektetési alapot egyaránt célszerűtlen és ellentétes a felelős szabályzás elveivel.

A hasonló tevékenységeket folytató valamennyi szereplő egyenlő elbánása kell, hogy legyen a pénzügyi piacok és a vállalatirányítás szabályzásának alapelve. A magatartásai kódexet természetesen örömmel fogadnánk, azonban annak a bevételi források meg nem különböztetésén kell alapulnia.

  Elisa Ferreira, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) A kereskedelem és a befektetések megnyitása az európai integráció ismérve. Az állami befektetési alapok már hosszú ideje jelen vannak. A súlyos gazdasági problémák kapcsán jelenleg – amint az elhangzott – tőkésítő képességük és érdeklődésük eziránt megnőtt. A stratégiai ágazatok megnyitása és a lényeges állami tulajdonok magánkezdeményezésekhez való kiosztása az Európai Unió egy másik jellemzője. Azonban fontos gondoskodni róla, hogy valamennyi szereplő és főként az állami befektetési alapok világos és átlátható szabályok alapján cselekedjenek, és hogy célkitűzéseik összhangban legyenek a piacok megfelelő működésével, a szereplők közötti tisztességes versennyel, az európai polgárok jogainak mind rövid, mind hosszú távú védelmével.

Üdvözöljük a Bizottság kötelezettségvállalását egy többoldalú magatartási kódex kidolgozására a Nemzetközi Valutaalap égisze alatt. Azonban amint a fedezeti alapok és a magántőke példája mutatta, a jó gyakorlatok kódexe még nem elég. Független és erőteljesebb biztosítékot kérnénk a Bizottságtól, hogy a belső piacon valamennyi pénzügyi szereplő, köztük ezek az alapok is kellőképpen betartják az átláthatóság és a felelős irányítás elveit az európai és nemcsak nemzeti vagy nemzetközi kritériumok alapján.

  Wolf Klinz, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, az elmúlt hónapokban az állami befektetési alapok egyre nagyobb szerepet kaptak a megbeszéléseinkben, mivel az európai és egyesült államokbeli bankszektorban kötöttek üzleteket. Sokan úgy gondolják, hogy e bekapcsolódásuk csak az első lépés, és hogy az állami befektetési alapok most nagy lélegzetű vásárlási rohamra készülődnek, amelynek következtében sok cég –Európában és akár máshol is – befolyásuk vagy akár irányításuk alá kerülhet. Ezt illetően a politikai befolyástól való félelem keveredik az azzal kapcsolatos szorongással, hogy legalább egyszer megkísérelhetnek hozzáférni olyan technológiákhoz, melyek más módon nem lennének hozzáférhetők, különösen mivel olyan partnerekkel és piaci szereplőkkel van dolgunk – konkrétan az orosz és kínai állami befektetési alapokkal –, melyek korábban nem játszottak aktív szerepet a nemzetközi színpadon.

A pénz egészen biztosan megvan. A több mint 3 milliárd dollárral kétszer annyi pénz felett rendelkeznek, mint a nemzetközi fedezeti alapok. Történelmi szempontból azonban el kell mondani, hogy nincs bizonyíték, mely alátámasztaná ezt a feltételezést. Az alapok – amint már elhangzott – mindezidáig jó részvényeseknek bizonyultak. Érdekükben áll az üzlet hosszú távú, pozitív fejlődése, ezáltal pedig az, hogy hosszú távon, jól megtérüljenek a befektetéseik.

Mindazonáltal nem szemlélhetjük tágra nyílt szemmel, naivan ezeket az eseményeket. Szükségünk van szabályokra, azonban nem akarunk elszigetelődést vagy protekcionizmust, hiszen az állami befektetési alapok végső soron a szabad tőkepiac működését jelzik, és érdekünk, hogy ez így maradjon.

Mi, liberálisok ezért támogatjuk a Bizottságot e megközelítést és a magatartási kódexet illetően, és reméljük, hogy egy ilyen kódex valóban átláthatóságot eredményez majd, hogy ezen állami befektetési alapok alapvető befektetési indítékai világossá válnak, és hogy maguk az alapok felelős kormányzást alkalmaznak és tartják magukat hozzá.

Azonban egy uniós szintű megoldásra van szükségünk – nem 27 különböző uniós megoldásra –, valamint egy nemzetközi megoldásra is. Ezért üdvözlöm, amit a biztos úr mondott, vagyis hogy intenzív tárgyalások folynak az OECD-vel és a Nemzetközi Valutaalappal.

Az évek során a tőke szabad mozgása hozzájárult Európa és az egész világ növekedéséhez. Ezt nem veszélyeztethetjük a jövőben túlzott szabályozással és protekcionizmussal, hanem tartanunk kell magunkat a szabadpiacra vonatkozó elveinkhez.

  Cornelis Visser (PPE-DE). – (NL) Az állami befektetési alapok már több mint 50 éve aktívan jelen vannak a pénzügyi piacon. Az állami befektetési alapok pénzeszközei az elmúlt években hatalmas mértékben nőttek például Kínában, Oroszországban és az arab országokban.

Az állami befektetési alapok célja, hogy az állam többlettartalékait nyereségtermelés céljából befektessék. Véleményem szerint ezek az országoknak jogában állhat megkeresni a legjobb módot tartalékaik valutában történő befektetésére, ezért én pozitívan közelítem meg ezen alapok szerepét. Az alapok javítják a pénzügyi piacok likviditását, és növekedést és munkahelyeket teremtenek. Hosszabb távon is hozzájárulnak a befektetésekhez. Stabilitást adnak a cégeknek, melyekbe befektetnek. Ezért továbbra is teret kell engednünk befektetéseiknek. Ezek az alapok azonban veszélyt is hozhatnak magukkal. Meg kell vizsgálnunk, hogy milyen típusú befektetéseket valósítanak meg és hogy teljesítik-e az átláthatóság követelményeit.

Még mindig nem teljesen világos a politika szerepe ezekben az állami befektetési alapokban. E hiányzó átláthatóság hátránya, hogy részünkről növekvő nyugtalanságot eredményezhet ezen állami befektetési alapokat illetően. A Bizottságnak ezért cselekednie kell, és ez jó dolog. Különben az országok foglalkoznának ezekkel az állami befektetési alapokkal nemzeti szinten. Ellenzem a túl sok nemzeti politikát e téren. Az európai a megfelelő szint, hogy erre reagáljunk és közös választ kell adnunk.

Lényeges, hogy rendelkezzünk egy európai szintű összehangolt állásponttal. Ezért örülök a Tanács és a Bizottság válaszának, mely szerint az IMF és az OECD szintjén szorosan együttműködnek. Már várom az IMF, a Világbank és az OECD által kidolgozott iránymutatásokat, és remélem, hogy az átláthatóság, a felelős kormányzás és a viszonosság is szerepel majd bennük.

Ami a viszonosságot illeti, az a véleményem, hogy az állami befektetési alapokra kellene szorítkoznunk. Mindig kívánjuk a magánbefektetők jelenlétét, de az állami befektetési alapoktól megkövetelhetjük a viszonosságot.

  Antolín Sánchez Presedo (PSE). - (ES) Elnök asszony, az elmúlt 50 év során több mint 30 ország hozott létre állami befektetési alapot. Az elmúlt években tapasztalt növekedésüket az olajból és a kereskedelmi többletből származó deviza táplálta, és bizonyos országok most még azt is vizsgálják, hogyan használhatják ezeket az alapokat az állami nyugdíjrendszerek alátámasztására.

Amint láthattuk, az állami befektetési alapok globálisan hozzájárulhatnak a pénzügyi stabilitáshoz és a gazdasági növekedéshez is a nemzedékek közötti szolidaritás biztosítása érdekében.

Problémákhoz és torzuláshoz is vezethetnek. Ezért van szükségünk egy közös európai megközelítésre, és ezért kell biztosítanunk, hogy az alapok átlátható, kiszámítható módon és stabil irányítás alatt működjenek. Meg kell előznünk az összeférhetetlenséget és azt a paradox helyzetet, hogy azok az európai ágazatok, melyek hatékonyságát a piaci logikára bízták, ismét az állam tetszése szerint működnek, most azonban a harmadik országok tetszése szerint. Nemcsak biztosítanunk kell a következetességet és a viszonosságot, hanem el is kell gondolkodnunk erről a kérdésről és bizonyos nemzetközi szabályok rögzítése terén előre kell lépnünk.

  Olle Schmidt (ALDE). - (SV) Elnök asszony, biztos úr, lelkes támogatója vagyok a szabad kereskedelemnek és allergiás vagyok a protekcionizmusra, de ez nem jelenti, hogy naiv lennék. Az állami tulajdonú alapok egyik problémája hatalmas növekedésük. Csak idén február óta vagyonuk 600 milliárd dollárral nőtt, elérve a mintegy 4 billió dollárt, vagyis 4.000 milliárd dollárt. Micsoda hatalom! Azzal együtt, hogy ezen alapok közül sok nem kellőképpen átlátható befektetési gyakorlatokkal működik – amint már elhangzott – és némelyik nem demokratikus országokból származik, úgy gondolom, mindez azt jelzi, hogy igenis foglalkoznunk kell e kérdéssel.

Az alapokra szükség van, a befektetésre szükség van, de mindenkire vonatkozó játékszabályokra és szabályozó rendszerekre is szükség van, példás átláthatósággal. Úgy gondolom, a Norvég Olajalap olyan példa, amely e vita során is említésre került. A magatartási kódex kidolgozásakor is modellként kell szolgálnia. Elnök asszony, amikor süt a nap, nincs szükségünk esernyőre, de amikor esik az eső, nagyon is elkellhet.

  José Manuel García-Margallo y Marfil (PPE-DE). - (ES) Elnök asszony, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ne ismételjem meg a már elhangzott észrevételeket. Azonban el kell mondanom, hogy én az állami befektetési alapokról először az 1993-as spanyolországi „KIO-botrány” kapcsán hallottam, amely az akkori kuvaiti hatóságok szerint nagyobb gazdasági kárt okozott, mint a Szaddám Huszein nevéhez fűződő 1991-es megszállás.

Azóta más nevek is felmerültek. Már beszéltünk a Gazpromról, Kína tevékenységéről Afrikában, arról, hogy Venezuela az alapokat arra használja, hogy a bolivári forradalmat exportálja, és ma még többet fogunk erről beszélni a pénzügyi válság következtében. Ezen alapokon keresztül sok céget vásárolnak fel vagy nyújtanak nekik pénzügyi támogatást.

Ahogy a képviselőcsoportom nevében Kauppi asszony elmondta, való igaz, hogy az alapok rendelkeznek néhány megkérdőjelezhetetlen előnnyel: segítik javítani az erőforrások allokációját, likviditási injekciót adnak és csökkentik a változékonyságot, és ezek mind nagyon hasznosak ebben a helyzetben.

Az alapok által előidézett aggályok némelyikéről már hallottunk: nagyobb kormányzati beavatkozás a gazdaságba, olyan beavatkozás, melyet olykor inkább politikai, mint gazdasági célok vezérelnek – ami a piac torzulásához és a nemzetbiztonság veszélyeztetéséhez vezethet – és az egyes kormányok nemzeti reakciója, amely a belső piac további feldarabolódását eredményezheti.

Lenin után szabadon: mit tegyünk? Nyilvánvaló, hogy folytatnunk ezen alapok működésének vizsgálatát, és pontosan le kell azt írnunk, valamint felül kell vizsgálni a közösségi keretet. Való igaz, hogy a versenyre és a befektetők védelmére vonatkozó szabályokhoz tartaniuk kell magunkat, de ez elég? Egy önkéntes magatartási kódexet is ki kell dolgoznunk az átláthatóság, a kiszámíthatóság és az elszámoltathatóság biztosítása érdekében. Végezetül a magatartási kódexet exportálni kell a nemzetközi keretbe.

Ezért őszintén üdvözlöm a transzatlanti együttműködést, valamint az olyan szervezetekkel folyó együttműködést, mint az OECD és a Nemzetközi Valutaalap. Cselekedni kell, mégpedig hamar.

  Ieke van den Burg (PSE). - Elnök asszony, osztom sok felszólaló aggályait az állami tulajdonú alapokkal kapcsolatban, azonban azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a magánkézben lévő kereskedelmi alapok – például a fedezeti alapok és a magántőke – még nagyobb aggodalomra adnak okot. Ennek az az oka, hogy gyakran nem hosszú távúak, míg az állami befektetési alapok a nyugdíjalapokkal együtt gyakran a hosszú távra összpontosítanak és megerősíthetik a kisebbségi részvényesek szerepét, valamint pozitív szerepet játszanak azáltal, hogy likviditáshoz juttatják a piacot.

A lényeg az, hogy befektetési stratégiájuk és szándékaik nem elég átláthatóak, és remélem, hogy a Bizottság erre nagy figyelmet fordít majd. A Jogi Bizottság a Parlamentben nemrég elfogadott egy jelentést az intézményi befektetők átláthatóságáról, és abban arra kértük a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy irányelvet, amely biztosítja az átláthatóság közös normáit. Remélem, hogy a Bizottság meg tud felelni ennek a kérésnek.

Az utolsó észrevételem a magatartási kódexre és a „tartsd be, vagy magyarázd meg” eljárásra vonatkozik. A Bizottság ezt az elemet is fontolóra vette?

  Harald Ettl (PSE). – (DE) Elnök asszony, az állami befektetési alapok reflektorfénybe kerültek, főként azóta, hogy Kína tavaly bejelentette, hogy az alap tartalékaiból 3 milliárd dollárt – csak 3 milliárd dollárt – kíván befektetni magánkézben lévő holding társaságokba. Az állami befektetési alapokban tartott tőke jelenleg meghaladja a 3 billió dollárt, amely kétszer annyi, mint a fedezeti alapokban tartott pénz: ez elegendő ok arra, hogy az egész ügyet megvizsgáljuk. Ez idáig csak az átlátható norvég rendszerről tudunk, amely felelős irányítással működik. A kockázati magántőkéhez hasonlóan azonban az állami befektetési alapok elpalástolhatják, ki az igazi vállalkozó.

Az állami befektetési alapok stratégiai befektetéseket tudnak megvalósítani és gyors növekedésre képesek. Az átláthatóságra ezért sürgős szükség van. Az állami befektetési alapok által befolyásolt vállalkozás-átruházások eredményeképpen a munkavállalók jogait korlátozhatják és a foglalkoztatási feltételek megváltozhatnak. Ennélfogva e téren szükség van az átláthatóságra és a megfelelő értesítésre. Egy másik említésre méltó dolog az, hogy az IMF, az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma és a német kancellár fokozott ellenőrzést és szabályozást követel. Mindenképpen úgy tűnik, hogy tennünk kell valamit.

  John Purvis (PPE-DE). - Elnök asszony, óva inteném képviselőtársaimat attól, hogy ördögi dolognak tekintsék az állami befektetési alapokat, a magántőke-befektetőkről nem is beszélve, van den Burg asszony. A többlet újrahasznosítása nagyon is kívánatos, akár elköltés, akár befektetés útján. Az 1930-as évek gazdasági világválsága a többlettel rendelkező országok felhalmozásából fakadt. Sokkal jobb, ha ezeket a többleteket munkahelyek teremtésére és megőrzésére újrahasznosítják olyan területeken megvalósuló befektetésekként, ahol szükség van rájuk – ilyenek a tőkehiányos bankjaink, a korszerűsítésre szoruló infrastruktúránk, a jelenleg nehézségekkel küzdő ingatlanszektorunk és az üzleti szféránk és az iparágaink.

Igen, szükség van a viszonosságra, de nemzetközi szinten mindenképpen az EU a legnagyobb befektető. Ez nem lehet kifogás arra, hogy a protekcionizmus kizárja a többi befektetőt. Egész biztos, hogy azért van versenypolitikánk, hogy az foglalkozzon a kartellekkel és monopóliumokkal. Azért vannak munkavédelmi, egészségügyi és biztonsági szabályaink, hogy védelmet nyújtsanak a munkavállalóinknak, végül pedig szuverén jogunk van rá, hogy törvényileg lépjünk fel az elfogadhatatlan politikai beavatkozások ellen. Ajándék lónak ne nézd a fogát!

  Zsolt László Becsey (PPE-DE). - (HU) Csak nagyon röviden néhány dolgot. Heterogének vagyunk – én például az új tagállamokból jövök, az első ember, aki innen felszólal ma –, tőkeszegények, kiszolgáltatott állami szektorral és egy nagyon szerencsétlen múlttal, amelynek a visszajövetele imperialisztikus módon bennünket fenyeget. És ezt komolyan kell venni mindenkinek.

A másik dolog, hogy ami itt elhangzott, hogy ezek a szuverén állami alapok igenis sokszor imperialisztikus célokat is szolgáltak, és nemcsak a középtávú befektetésben, hanem a világ erőforrásaiban is, lásd Kína afrikai bevásárlásai. Ezért nem biztos, hogy csak ez a nemzetközi egyeztetés, egy ilyen „code of conduct” elegendő lesz.

A megfelelő elemzés után végig kellene azt is gondolni, hogy egységes alapon az egyes tagállamok tehetnek-e olyan nemzetbiztonsági intézkedéseket, amelyek a stratégiai ágazatokban történő külföldi, ilyen haramiacélú befektetéseket megakadályoznának, amelyek nem szólnának a tőke szabad áramlása ellen, de azért mégiscsak valamilyen biztonságot jelentenének. Köszönöm.

  Margarita Starkevičiūtė (ALDE). – (LT) Szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét rá, hogy talán nem kellene oly sok időt fordítanunk a külföldi alapokra, hanem inkább a sajátunkra kellene összpontosítani, ahogy Purvis úr is elmondta – túl sokat fektetünk be harmadik országokban és pénzt veszítünk, ezért szükségünk van a vagyonalap befektetéseire. Esetleg úgy kellene megszerveznünk a gazdaságpolitikánkat, hogy a polgárok megtakarításait biztonságosan be lehessen fektetni Európában, akkor nem kellene aggódnunk a harmadik országok befektetési alapjai miatt.

Befejezésképpen szeretném megköszönni a francia elnökségnek, hogy végre eljött, hogy meghallgassa a vitáinkat. Szlovénia sokkal kisebb ország, de lehetetlen volt nem észrevenni, hogy képviselői mindig részt vettek a parlamenti vitákon. Franciaország képviselői azonban, mivel Franciaország nagy ország, eddig nem voltak nagyon aktívak, és remélem, hogy e viták arra fogják őket ösztönözni, hogy vegyenek részt aktívabban az üléseinken.

  Ieke van den Burg (PSE). - Elnök asszony, köszönöm, hogy újra szót kaptam. Azért kívánok újra szólni, mert Purvis úr azt találta mondani, hogy talán ördögiként tüntetjük fel az állami befektetési alapokat, a magántőkét és a fedezeti alapokat, és én úgy gondolom, hogy ez nem így van.

Nagyon kiegyensúlyozott megközelítést választottunk a szóbeli kérdés benyújtásra került változatában és az állásfoglalásban, és úgy gondolom, bölcs dolog nem figyelmen kívül hagyni vagy tagadni, hogy Parlamentként fontos, hogy számításba vegyük, mi történik e téren. Úgy vélem, kötelességünk, jogunk ezt megtenni, és nem szeretném, ha ezt mellőznénk azt állítva, hogy ördögiként tüntetjük fel a kérdést.

  Anne-Marie Idrac, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök asszony, alelnök úr, hölgyeim és uraim, megdöbbent a konszenzus, amely felszólalásaikból kiderül, amelyet a következőképp összegezhetnék: se ördögivé tétel, se naivitás.

Mindannyian hallottuk a képviselők észrevételeit, melyek szerint nyilvánvalóan nem szabad megakadályoznunk, hogy az állami befektetési alapokat a jó célra használják fel, és több felhasználási módról elhangzott, hogy Európa jólétét szolgálja. Mindazonáltal megegyezés övezett számos politikai elvet, melyek megakadályozzák, hogy túl naivak legyünk.

Ezek az átláthatóság, a tisztesség, a kiszámíthatóság és a viszonosság elvei. A képviselők e hozzászólásai bizonyosan segítségünkre lesznek, hogy a Tanácsban és a Bizottságban folytassuk a magatartási kódex kidolgozására irányuló munkát. Rendkívül bátorító és fontos, hogy a képviselők kiemelték, hogy a tagállamok között összehangolt munkára van szükség, és e tekintetben azt akartam elmondani, hogy nagyon megnyugtató azt hallani, hogy az euróövezet országai egy hangon beszélnek, mivel képesek az ár ellen haladó koordinációra és a koordinációra az EKB-val.

  Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, még egyszer nagyon megköszönöm a széles körű támogatást, amelyet ma e vita során a Bizottság megközelítése iránt mutattak. Észleltem néhány különbséget a prioritásokban, de nem a politikai álláspontban, és ezért különösen hálás vagyok.

Valaki megkérdezte, hogy halad e munka nemzetközi szinten. Hadd mondjak erre csak annyit, hogy míg az IMF és az OECD tevékenységei párhuzamosan haladnak, nem pontosan ugyanazokkal a témákkal foglalkoznak. Inkább kiegészítő jellegűként lehetne őket leírni. A Nemzetközi Valutaalap Munkacsoportja, amely havonta ül össze, megpróbálja megállapítani, hogy az állami befektetési alapok magatartását hogyan lehet befolyásolni az általunk megvitatott módokon. Az OECD Munkacsoportja pedig azt igyekszik meghatározni, hogy nekünk hogyan kellene viselkednünk válaszul az állami befektetési alapok által gyakorolt befolyásra.

E témát két oldalról közelítjük meg, és ismét azt mondhatom, hogy a mostanáig elért előrehaladás elégedettségre ad okot. Meg vagyunk róla győződve, hogy valóban elérünk valamit és – hogy kapcsolódjak ahhoz, amit Schmidt úr mondott – hogy valóban lesz esernyőnk, ha szükség lesz rá.

  Elnök. – A vita lezárásaként az Eljárási Szabályzat 108. cikkének (5) bekezdésének megfelelően átvettem egy állásfoglalási indítványt.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2008. július 9-én, szerdán kerül sor.

ELNÖKÖL: DOS SANTOS ÚR
alelnök

14. Kérdések órája (a Tanácshoz intézett kérdések)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Tanácshoz intézett kérdések órája (B6-0168/2008).

  Elnök. − 1. sz. kérdés, Claude Moraes teszi fel (H-0426/08).

Tárgy: A megkülönböztetésellenességről szóló horizontális irányelv

Elmondaná a Tanács, hogy milyen lépéseket szándékozik tenni az egész Unióra kiterjedő nagyobb esélyegyenlőségért folytatott küzdelemben?

Mi az elnökség programja az esélyegyenlőséget illetően és hogyan biztosítja a Tanács, hogy a tagállamok eredményesen végrehajtsák a megkülönböztetésellenes jogszabályokat?

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, a Tanács teljes mértékben tisztában van a hátrányos megkülönböztetés megszüntetésére irányuló horizontális intézkedések fontosságával, és gyakorlatilag már elfogadott jogszabályokat erre vonatkozóan.

Gondolok itt a Tanács 2000/43/EK számú irányelvére, amely számos területen megtiltja a faji vagy nemzetiségi hovatartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetést, valamint a Tanács 2000/78/EK számú irányelvére, amely a foglalkoztatás és a munkavállalás területén tiltja a vallás, meggyőződés, fogyatékosság, életkor vagy szexuális irányultság alapján történő hátrányos megkülönböztetést.

A Bizottság felelős az Európai Unió által elfogadott jogi aktusok átültetésének ellenőrzéséért és jogában áll jogsértési eljárást indítani. A Bizottság a meglévő irányelvek eredményes végrehajtását is ellenőrzi, és július 2-án elfogadott egy javaslatot a munkaerőpiacon kívül életkoron, fogyatékosságon, szexuális irányultságon, valláson vagy meggyőződésen alapuló hátrányos megkülönböztetés elleni védelmet biztosító irányelvre.

Ez az új irányelv egyenlő elbánást kíván biztosítani az alábbi területeken: szociális védelem, oktatás, a nagyközönség rendelkezésére álló javakhoz és szolgáltatásokhoz – köztük természetesen a lakhatáshoz – való hozzáférés és ezek ellátása.

A Tanács ezért nagyon szorosan ellenőrzi majd e kezdeményezést a következő hónapok során.

  Claude Moraes (PSE). - Köszönöm, soros elnök úr. Örülök, hogy a Tanács pozitívan áll a megkülönböztetésellenes jogszabályhoz. Azonban kétségtelenül azzal is tisztában van – vagy ha nem, hamarosan lesz –, hogy a rá maradt örökség a megkülönböztetésellenes irányelvek, vagyis a faji egyenlőségről szóló és a foglalkoztatási irányelv végrehajtásának hiányából áll.

Most van egy nagy örömmel fogadott új csomagunk, egy új horizontális irányelvünk a javakról és szolgáltatásokról.

Mindenekelőtt arra kérném a Tanácsot, hogy biztosítsa, hogy a Tanács részéről történő végre nem hajtás öröksége ne állandósuljon. Itt van például a rasszista bűncselekményekről szóló tanácsi kerethatározat végre nem hajtásának öröksége. A Tanácsnak támogatnia kell ezt a csomagot, mivel az fontos az európai polgároknak, ezért pozitív elbírálását kérjük.

  Jean-Pierre Jouyet. − (FR) Elnök úr, tudjuk, hogy nem lesz könnyű, de elmondhatom Moraes úrnak, hogy jogi szempontból szorgalmasan dolgozunk végrehajtásának biztosításán, és hogy a maga részéről az elnökség minden lehetséges erőfeszítést megtesz, hogy e bizottsági csomag alkalmazásra kerüljön.

Az érintettek hagyományaiból és a bizottsági javaslatok hatóköréből már tudjuk, hogy ez semmiképp nem lesz könnyű.

  Elizabeth Lynne (ALDE). - Nagyon örülök, hogy egy horizontális irányelv elfogadását javasolták az Ön által említett területeken.

El tudná mondani, hogy az Ön véleménye szerint a Tanács többi tagja milyen mértékben fogja támogatni ezt az irányelvet, és a francia elnökség elkötelezi ma magát, hogy valóban lobbizni fog, hogy ez valóra váljon?

Nagyon lényeges, hogy elfogadtassuk ezt a megkülönböztetésellenes jogszabályt a 13. cikk csomagjának befejezése érdekében, és – ahogy Claude Moraes mondja – az azt követő végrehajtás döntő fontosságú.

  Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Szeretném még jobban részleteire bontani ezt a kérdést. Az Európai Unióban jelenleg nyilvánvalóan létezik az etnikai alapon történő hátrányos megkülönböztetés klasszikus esete, mégpedig Olaszországban, ahol etnikai hovatartozásuk miatt nyilvánítanak embereket bűnözővé. Mi a Tanács véleménye erről a gyakorlatról? Megfelelőnek tartja, hogy intézkedéseket foganatosítsunk az olasz kormány ellen?

  Jean-Pierre Jouyet. − (FR) Elnök úr, úgy gondolom, hogy e két kérdés jól tükrözi az ellentéteket, melyek fennállhatnak a tagállamok között. A Tanácsban még nem esett ezekről szó, ezért nem válaszolhatok az Európai Unió nevében.

Annyit azonban elmondanék, hogy az elnökség fontosnak tartja ezeket az iránymutatásokat. E kérdés az Európai Unió szociális dimenziójának megerősítéséhez kapcsolódik, és ezért egyike azon feladatoknak, melyeknek különös figyelmet szentelünk. Mindent megteszünk, hogy konszenzust alakítsunk ki, gyakorlatiasak leszünk és a lehető leggyorsabban elérjük a lehetséges eredményeket.

Figyelmesen hallgattam, amit az etnikai alapú hátrányos megkülönböztetésről mondott, és ez egyértelműen komolyan nyugtalanítja az elnökséget.

  Elnök. − 2. sz. kérdés, Marian Harkin tesz fel (H-0428/08).

Tárgy: A francia elnökség prioritásai

A francia elnökség oktatási mobilitással és az élethosszig tartó tanulással kapcsolatos prioritásai fényében egyetért a Tanács azzal, hogy az, ha a 2011-es évet az Önkéntesség Európai Évévé nyilvánítanánk, ideális mód lenne arra, hogy a Tanács az egész Unióban elősegítse a mobilitást a valamennyi nemzedéknek szánt önkéntes tevékenységek révén?

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, amint tudják, bár a Tanács hivatalosan nem foglalhat állást a jövőbeli európai évek témáira vonatkozó különböző javaslatokról, Harkin asszony javaslata mégis nagyon érdekli.

Az európai évek témáit egyének, csoportok vagy intézmények javasolhatják, először azonban az Európai Bizottságnak kell jóváhagynia és kiválasztania azokat, majd kidolgoznia a rá vonatkozó jogalkotási javaslatot. Ezt az együttdöntési eljárásnak megfelelően megvizsgálja az Európai Parlament és a Tanács. A Tanács ezért azt javasolja a tisztelt képviselő asszonynak, hogy javaslatát nyújtsa be az Európai Bizottságnak, amely az egyedüli intézmény, amely az ilyen jellegű javaslatok terén kezdeményezési joggal bír.

2008-ban az európai év témája a kultúrák közötti párbeszéd, és ezt a kérdést a francia elnökség prioritásai között kezeljük.

  Marian Harkin (ALDE). – Köszönöm a választ. Úgy gondolom, azért említettem a 2011-es évet az Önkéntesség Európai Éveként, mert én és még négy európai parlamenti képviselő írásbeli nyilatkozatot tett erről, és azt hiszem, ma elértük a kívánt számot. Tehát legalább ez lesz a Parlament véleménye. Ha a francia elnökség rendelkezik bármilyen befolyással e tekintetben, azt kérném, hogy e téren is támogasson minket.

Amint mondtam, ma elértük a kívánt számot, és ez lehetővé teszi, hogy terveket és stratégiákat valósítsunk meg, hogy anyaggal rendelkezzünk 2011-re, ha a Bizottság úgy dönt.

Mindeközben arra kérném a francia elnökséget, hogy biztosítsa a fiatalok önkéntes tevékenységének fejlesztését a fiatalok mobilitásának és foglalkoztathatóságának támogatása érdekében.

  Jean-Pierre Jouyet. − (FR) Elnök úr, osztom Harkin asszony aggályait. Szeretném kiemelni, hogy általában az elnökség és konkrétan a francia elnökség nagyon is szem előtt tartja az általa felvetett témákat, konkrétan a fiatalok mobilitásához és foglalkoztathatóságához kapcsolódó kérdéseket, és szándékában áll biztosítani, hogy e probléma különleges figyelmet kapjon.

Arról is gondoskodunk, hogy ezeket az aggályokat a Bizottság is figyelembe vegye, mivel a Bizottság feladata előterjeszteni az ilyen jellegű javaslatokat. A magunk részéről mi az elnökségünk ideje alatt megpróbálunk előrelépést elérni a Harkin asszony által említett problémákat illetően.

  Elnök. − A harmadik és negyedik kérdést visszavonják.

  Elnök. − 5. sz. kérdés, Brian Crowley teszi fel (H-0432/08).

Tárgy: Az EU bioüzemanyag-célkitűzésének eltörlése

Egy jelenleg a Parlamentben megvitatás alatt álló jelentés (PE 405.949) azt követeli, hogy az EU 10%-os bioüzemanyag-célkitűzését csökkentsük vagy teljes mértékben töröljük el a vadvilágra, az emberekre és a világ élelmiszerkészleteire gyakorolt hatás miatt. El tudná mondani a Tanács, hogy a 10%-os célkitűzés, melyről 2007 márciusában született megegyezés, veszélyben van-e és hogy az emelkedő élelmiszerárak és a fokozott bioüzemanyag-előállítás közötti kapcsolat mesterséges-e?

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, való igaz, hogy 2007 márciusában az Európai Tanács elfogadott egy 10%-os minimális célkitűzést arra vonatkozóan, hogy a bioüzemanyagok 2020-ra a teljes benzin- és gázolajfogyasztás mekkora hányadát tegyék ki.

A Tanács azonban bizonyos előfeltételeket is meghatározott: a célkitűzést költséghatékony módon kell elérni, a bioüzemanyagokat fenntartható módon kell előállítani, a második generációs bioüzemanyagokat kereskedelemben hozzáférhetővé kell tenni és a tüzelőanyagok minőségét szabályozó irányelvet módosítani kell, hogy lehetővé tegye a megfelelő szintű keverést.

Crowley úrnak azt válaszolnám, hogy a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy a szükséges javaslatokat minél hamarabb terjessze elő. 2008 januárjában a Bizottság ezért elfogadott egy javaslatot a megújuló forrásokból előállított energia támogatásáról szóló irányelvre. Amint tudják, ez minden egyes tagállamot kötelezné arra, hogy 2010-re a közlekedési célú üzemanyagok legalább 10%-át megújuló forrásokból biztosítsák, és ez a kötelezettség nemcsak a bioüzemanyagokra vonatkozna.

A Tanács előkészítő szervei és a Parlament illetékes bizottságai még mindig tárgyalják a Bizottság javaslatát. A 10%-os célkitűzés természetesen fontos része e vitáknak, azonban nem vonhatunk le semmilyen más következtetést, mint hogy úgy tűnik, nehéz lesz teljesíteni a jelenlegi célkitűzést.

Ami az élelmiszerárak emelkedését illeti, ez összetett jelenség, amelynek sok mélyen gyökerező oka és sok következménye van. Június 19-20-i ülésén az Európai Tanács kiemelte, hogy mennyire lényeges biztosítani a bioüzemanyag-politikák fenntarthatóságát, például az első generációs bioüzemanyagok előállításának javítása és a melléktermékekből előállított második generációs bioüzemanyagok fejlesztésének ösztönzése által.

Kihangsúlyozta azt is, hogy gyorsan fel kell mérni az élelmiszergyártást szolgáló mezőgazdasági termékekre gyakorolt lehetséges hatásokat és szükség esetén lépéseket kell tenni a hiányosságok megszüntetése érdekében. Megegyezésre jutott arról is, hogy további értékelést kell készíteni a bioüzemanyagok előállításának és használatának környezeti és szociális következményeiről, mind az Unión belül, mind az Unión kívül, a nemzetközi partnereinkkel fennálló kapcsolataiban. Ezért nagyon alaposan megvizsgáljuk majd a Bizottság javaslatait mind a fenntarthatóság, mind az ellenőrzés és értékelés szempontjából. Tudjuk, hogy a Parlament nagyon szem előtt tartja ezeket a kérdéseket, és úgy véljük, hogy meg tudunk egyezni olyan szabályokról, melyek lehetővé teszik, hogy kiélvezzük a bioüzemanyagok előnyeit, miközben minimálisra csökkentjük a közvetett káros hatásokat.

  Brian Crowley (UEN). - Köszönöm a soros elnök úr válaszát és minden jót kívánok neki a következő hat hónapra. Tudom, hogy nagyon nehéz lesz, számíthat a támogatásunkra.

A bioüzemanyagokkal kapcsolatban azonban – és a soros elnök úr egy első és egy második generációról beszélt – az a helyzet, hogy a problémák, melyekkel ma a bioüzemanyag-előállítás és az élelmiszertermelés közötti összefüggés terén szembesülünk, abból fakadnak, hogy csak első generációs bioüzemanyagokat használunk. Amit meg kéne vizsgálnunk, az a harmadik generáció – áttérés a bioüzemanyagokról a biomasszára, bioenergiára és az egész energiaszektor melléktermékeinek kérdésére –, amely segíthet csökkentenünk a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünket és segíthet a környezetnek. Ehhez azonban két döntő fontosságú dologra van szükség. Az első a technológiai kutatás-fejlesztés koordinálása, a második pedig a rugalmasság a Tanács 2008. januári ülésén rögzített iránymutatásokon belül.

  Jean-Pierre Jouyet. − (FR) Dos Santos elnök úr, az üvegházhatású gázok csökkentésének kiszámítására használt módszer, különösen a módszer hátterében álló opciók figyelembe veszik a tüzelőanyag-fogyasztást. Crowley úrnak azonban igaza van. El kell gondolkodnunk a biomasszáról és a bioenergia egyéb elemeiről, és meg kell próbálnunk elkerülni az élelmiszertermelést sújtó legkárosabb következményeket.

E célból további erőfeszítéseket kell tennünk a kutatás-fejlesztés koordinálására és esetleg a célok kutatási koordinációhoz való igazítására. A munka a Tanácsban kezdődik. Már folytak tárgyalások e kérdésről, és ismét láthatjuk, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a különböző elemeket, melyeket Crowley úr említett a felszólalásában.

  Josu Ortuondo Larrea (ALDE). - (ES) Soros elnök úr, tudom, hogy tudja, mik azok a tőzsdei határidős ügyletek a pénzügyi piacokon és az értéktőzsdéken. Sokat hallottunk arról, hogy az élelmiszerárak emelkedésének egyik fő oka a mezőgazdasági termények bioüzemanyag-termelésre való használata.

Szeretném megkérdezni, hogy az elnökség és a Tanács készített-e már tanulmányt a tőzsdei határidős ügyletek volumenéről az élelmiszer- és szénhidrogén-piacokat illetően, valamint arról, hogy ez milyen mértékben emelheti válogatás nélkül az árakat.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Én is sok szerencsét kívánok a francia elnökségnek.

Nem az a helyzet esetleg, hogy a bioüzemanyagoknak nem amiatt van most rossz hírnevük, amit Európa tett, hanem amiatt, amit az Egyesült Államok tesz azáltal, hogy hatalmas mennyiségű kukoricával a tehenek helyett az autókat eteti?

És Európa és a világ számára vajon nem az a kulcskérdés, hogy fenntartható földhasználati stratégiát alakítson ki, amely gondoskodik élelmiszerről, takarmányról, energiáról és környezeti árukról? De ne tekintsük egyiket se ördöginek, míg az élelmiszertermelést szegletkőnek tekintjük.

  Jean-Pierre Jouyet. − (FR) Elnök úr, tisztelt képviselő úr, nincs tudomásom olyan jellegű tanulmányról, melyre Ön utalt. Hozzá akartam tenni, hogy „sajnos”, mivel úgy gondolom, hogy hasznos lenne részletesen megvizsgálni a piacok szerepét és azt a szerepet, melyet a jövőbeli termékek ölthetnek magukra e téren. Továbbá úgy vélem, bölcs lépés lenne mélyrehatóbb tanulmányokat végezni e téren, mivel más piacokhoz hasonlóan fennáll az előlegezés és a spekuláció esélye, attól függően, hogy e szavak milyen mellékzöngével bírnak.

Ami McGuinness asszony észrevételeit illeti, úgy gondolom, hogy igaza van abban – és ez az elnökség szándéka is –, hogy egy fenntarthatóbb mezőgazdasági termelés irányába kell haladnunk, hogy elkerüljük a feleslegeket, melyeket bizonyos területeken láttunk és főként az Egyesült Államok példáját, mondta Ön, ami nagyon igaz.

Reméljük, hogy az elnökségünk alatt kialakítunk olyan kezdeményezéseket, melyek lehetővé tesznek egy fenntarthatóbb mezőgazdasági termelési módszert.

  Elnök. − 6. sz. kérdés, Liam Aylward teszi fel (H-0434/08).

Tárgy: A 2. MFC és az ILO gyermekmunkáról szóló egyezményei

Üdvözöljük a Tanács ez év májusi határozatait a gyermekek jogairól és a millenniumi fejlesztési célok felgyorsításáról. Azonban annak fényében, hogy elismerte a gyermekmunka céljából kizsákmányolt gyermekek rendkívüli sérülékenységét, foglalkozik a Tanács a 2. MFC és az ILO gyermekmunkáról szóló egyezményei közötti szakadék áthidalásával? A 2. MFC csak azt követeli meg az államoktól, hogy gondoskodjanak az általános alapfokú oktatásról, míg az ILO-egyezmények a gyermekmunka korhatárát 15 – illetve egyes fejlődő országokban 14 – évben szabják meg. Ez a 11-12 és 14-15 év közötti gyermekeket védelem és gondoskodás nélkül hagyja, főként sok fejlődő országban, ahol nincs elég erőforrás és esetleg akarat arra, hogy a 2. MFC céloknál tovább menjenek és ahol a gyermekeket a legnagyobb mértékben fenyegeti a munka céljából történő kizsákmányolás veszélye.

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, Aylward úr, valóban van egy szakadék a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ILO egyezményeiben a gyermekmunka elleni védelemre megszabott és a millenniumi fejlesztési célokban foglalt korhatár között. A nemzetközi egyezmények és a millenniumi fejlesztési célok azonban két kétségtelenül eltérő, de egyben kiegészítő megközelítés.

Szeretném emlékeztetni Önöket, hogy a 2000-ben elfogadott millenniumi célok arra irányulnak, hogy 2015-re Önök által is ismert pontos és konkrét célok révén elősegítsék az életkörülmények javulását; ezek közül a második cél az általános iskolai oktatás mindenki számára.

E millenniumi célokon keresztül a nemzetközi közösség elismerte, hogy az oktatás alapvető jog és fontos tényező a gazdasági fejlődés szempontjából. Az oktatáshoz való jog elismerése bizonyosan a gyermekmunka felszámolásának egyik módja, de nem az egyetlen: ott van az első millenniumi cél is, vagyis a szegénység megszüntetése, amely döntő szerepet játszik a gyermekmunka elleni küzdelemben és az iskolába járó fiatalok számának növelésében. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményei meghatározzák a gyermekmunka elleni küzdelem jogi keretét, és világosan látható a millenniumi célokban és az ILO védelmi célú egyezményeiben egyaránt, hogy kiegészítik egymást, éppúgy, mint ahogy a jogalkotás és az intézkedések, vagy az általános keret és a jogalkalmazás.

A millenniumi célok rendelkezései és az ILO kötelező erejű jogi rendelkezései között a kor tekintetében is szakadék húzódik. Ahogy Aylward úr is rámutatott, e korbeli különbség megléte semmiképpen nem befolyásolja azt, hogy a Tanács eltökélten támogatja a gyermekmunka minden formája elleni küzdelmet és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményeinek végrehajtását.

A Tanács által májusban elfogadott határozatok arról tanúskodnak, hogy az Európai Unió törekedni fog rá, hogy a rendelkezésére álló eszközöket cselekvésre használja és hogy az Európai Unió, a tagállamok és a harmadik országok közötti politikai párbeszédet – kerüljön arra sor kereskedelmi tárgyalások, fejlesztési együttműködés formájában vagy nemzetközi szervezetek keretein belül – felhasználja annak biztosítására, hogy ezek az egyezmények mindenütt végrehajtásra kerüljenek.

Határozataiban a Tanács hangsúlyozta, hogy szükség van az Európai Közösség által folytatott tárgyalásokra, az Európai Unió és harmadik országok között aláírt megállapodásokra, melyek mind a gyermekmunkáról szóló ILO-egyezmények ratifikálását és végrehajtását, valamint a gyermekmunka minden formájának megszüntetését hivatottak előmozdítani.

Az Unió törekedni fog rá, hogy a fejlesztési erőfeszítéseket a legjobban használja fel arra, hogy tovább erősítse a partnerországok rendszereit és kapacitásait, melyek az alapvető szolgáltatások diszkriminációmentes nyújtását szolgálják. A Tanács határozatai így kifejezetten utalnak az erőszakkal és a kizsákmányolással szembeni védelemre is. A megfelelő szakképzési és készségfejlesztési rendszerek, valamint a minimális munkaképes kor betöltése után a produktív foglalkoztatás és a tisztességes munka lehetőségeinek szükségességét is említik.

  Liam Aylward (UEN). - Megfogalmazhat a soros elnök politikai kötelezettségvállalást arra vonatkozóan, hogy a gyermekmunka világának felszámolását a Tanács a következő hat hónapban prioritásként kezeli? Számíthatunk a nemzetközi intézkedések nagyobb mértékű koordinációjára a fejlesztési támogatások és a külügyek terén?

Végezetül kíván a soros elnök úr reagálni a BBC Panorama közelmúltban sugárzott adására, amely egy jól ismert és sikeres európai ruhamárka beszállítói láncában alkalmazott gyermekmunkáról szólt? Fontolóra veszi a Tanács egy olyan rendszer bevezetését, amelynek keretében az európai országok felelősek lennének a jelentéskészítésért a beszállítói lánc valamennyi szintjén?

  Jean-Pierre Jouyet. − (FR) Elnök úr, fordított sorrendben válaszolok a kérdésekre. Nem tudok semmit a tisztelt képviselő úr által említett riportról, de ha ez az információ megerősítést nyerne, a kérdést mindenképpen további vizsgálatnak kellene alávetni; meg kell vizsgálnunk a tényeket a beszállítói lánc importjának szintjén. Azonban biztosak lehetnek benne, hogy az elnökségnek tudomása van erről a helyzetről, és eltökélt szándéka, hogy véget vet neki leginkább azáltal, hogy e területen alkalmazza a viszonosság elvét és biztosítja a nemzetközi szociális normák tiszteletben tartását.

Másodszor, a fejlesztés tekintetében Önnek teljesen igaza van. Ez a vállalkozás fáradhatatlan erőfeszítéseket kíván, és mi továbbra is gondoskodunk róla, hogy a fejlesztés terén jobb együttműködés legyen. Végezetül az Európai Unió szociális dimenziójának javítására irányuló valamennyi tényezőhöz hasonlóan az elnökség kiemelt fontosságot tulajdonít a gyermekmunka elleni küzdelemnek és az Európai Unió által követendő útnak.

  Elnök. − 7. sz. kérdés, Seán Ó Neachtain teszi fel (H-0436/08).

Tárgy: Vagyon-visszaszerzési hivatalok felállítása

Nyilatkozna a Tanács arról, hogy hogyan halad valamennyi tagállamban a vagyon-visszaszerzési hivatalok felállítása, melynek célja a bűnözők vagyonának lefoglalása a tagállamokban?

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, Ó Neachtain úr, a Bel- és Igazságügyi Tanács által elfogadott 2007/845/IB tanácsi határozat a tagállamok vagyon-visszaszerzési hivatalai közötti, a bűncselekményből származó jövedelmek és a bűncselekményekhez kapcsolódó egyéb tulajdon felkutatása és azonosítása terén való együttműködésről – amint tudják – 2007. december 6-án került elfogadásra.

A határozat 8. cikke rögzíti, hogy a tagállamoknak 2008. december 18-ig továbbítaniuk kell a Tanács Főtitkárságának és a Bizottságnak nemzeti joguk bármely olyan rendelkezésének szövegét, amely lehetővé teszi számukra az e határozat értelmében rájuk rótt kötelezettségek teljesítését. Mostanáig a Tanács Főtitkársága sajnos még nem kapott ilyen közlést.

  Seán Ó Neachtain (UEN). – (GA) Elnök asszony, szeretném megkérdezni a soros elnök úrtól, hogy az elnökség támogatja-e azt az ajánlást, mely szerint felállításukat követően e hivatalok lefoglalhatják a bűnözők vagyonát, ezáltal eredményessé tehetik e transzeurópai uniót a bűncselekmények számának csökkentése és a vagyonelkobzás terén – mint más országokban –, azonban most nem lehetséges a bűnmegelőzés terén, európai szinten.

  Jean-Pierre Jouyet. − (FR) Elnök úr, egyetértek a tisztelt képviselő úrral, mivel azok után, hogy e kérdéseket pályafutásom más szakaszaiban közelről követtem, úgy gondolom, hogy ezt az együttműködést európai szinten valóban fokozni kell. Személyesen és az elnökség nevében egyaránt azt remélem, hogy gondoskodunk róla, hogy a tagállamok e téren – a Tanács határozatát tiszteletben tartva – teljes mértékben teljesítsék kötelezettségeiket, és hogy a Tanács Főtitkárságával együtt biztosítani fogjuk, hogy e kötelezettségek a határidő lejártáig, vagyis az idei év végéig, elnökségünk végéig teljesülnek. Befejezésképpen csak annyit szeretnék mondani, hogy a tisztelt képviselő úr által kifejezett aggályok teljességgel jogosak.

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Jouyet úr, már jó ideje van az Európai Unióban egy irányelv a pénzmosásról, amely kifejezetten azért született meg, hogy megkísérelje elvezetni az illegális tevékenységből, főként a kábítószer-kereskedelemből és hasonló bűnözői műveletekből származó bevételeket. Az Ön által említett irányelv bármilyen módon tekinthető ezen irányelv versenytársának? Az irányelv és az általa nyert tapasztalatok nem lennének esetleg jobb megoldás, mint amelyet Ön most javasol? Számíthatunk egy jogilag kötelezőbb erejű intézkedéseket tartalmazó, keményebb megközelítés elfogadására is?

  Avril Doyle (PPE-DE). - Elnök úr, én is üdvözlöm az új soros elnököt és sok sikert kívánok a következő hat hónapra.

Én csupán azon tűnődtem, hogy vajon a soros elnök úr ismeri-e a bűncselekményből származó vagyonnal foglalkozó írországi hivatal működését, és hogy ezt lehetne mintaként használni és utánozni. A hivatal nagyon eredményes volt a pénzmosás, a kábítószer-kereskedelemből származó bevételek és általában a bűntevékenységek terén megvalósuló nyomozásban. Kíváncsi lennék, mi erről a véleménye.

  Jean-Pierre Jouyet. − (FR) Elnök úr, Rack úr és Doyle asszony kérdésére válaszolva annyit mondanék, hogy egyszerűen szeretnék többet megtudni az ír hivatal eredményességéről. Ha eredményes, azt gondolom, nincs rá ok, hogy a módszerét vegyük és európai szinten megváltoztassuk.

Rack úr kérdése ugyanilyen fontos. Miután a múltban figyelemmel követtem a pénzmosási ügyeket, úgy gondolom, hogy különbséget lehet tenni a bűncselekményből származó per se vagyon és a pénzmosásból származó vagyon között úgy, ahogy azt Európa teszi, főként 2001. szeptember 11. óta. Úgy vélem azonban, hogy fontos ugyanazt a szigort biztosítani, és az elnökség ideje alatt én személyesen fogom megnézni, mit lehet tenni egy olyan keret kialakítása érdekében, amely esetleg következetesebb, még ha ugyanolyan korlátozó jellegű is. A pénzmosás kapcsán Önnek igaza van, Rack úr: európai szinten születtek meglehetősen kielégítő eredmények. Ezért hasznos lenne építeni rájuk, amint tapasztalatom sugallja.

  Elnök. − 8. sz. kérdés, Eoin Ryan teszi fel (H-0438/08).

Tárgy: Az egész EU-t átfogó, gyermekrablásokra vonatkozó sürgősségi riasztórendszer

Milyen tervei vannak az elnökségnek és a Tanácsnak az egész Európai Unióra kiterjedő, gyermekrablásokra vonatkozó sürgősségi riasztórendszer minden tagállamban történő végrehajtására?

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, Ryan úr, ez egy nagyon fontos kérdés. Egyes tagállamok már bevezettek olyan riasztási mechanizmusokat, melyek lehetővé teszik valamennyi állami hatóság és civil társadalom nagyon rövid időn belüli mozgósítását az áldozat felkutatása és megtalálása érdekében. Az ilyen jellegű védelem azonban – amely nemzeti szinten eredményes – hatástalannak bizonyulhat, ha elég csak egy határon átmenni ahhoz, hogy az ember elmeneküljön a riadó elől, vagy ha elég ideje van a riadó megindítása előtt.

2007-ben az Európai Bizottság foglalkozni kezdett e kérdéssel, hogy feltérképezze a meglévő rendelkezéseket és megvizsgálja az uniós szintű cselekvés megvalósíthatóságát és hozzáadott értékét, és felállított egy munkacsoportot e célra.

Ugyanakkor bizonyos tagállamok, konkrétan Franciaország és némely más ország – Hollandia, Belgium és Luxemburg – 2008. június 12-én gyakorlatot szervezett egy határon átnyúló emberrablásra figyelmeztető rendszer megindítására. Más tagállamok – mint Németország, Spanyolország, Portugália, a Cseh Köztársaság és Svédország – megfigyelőként vettek részt a gyakorlaton.

Ryan úr aggályát prioritásnak tekinti a francia elnökség, amely tovább foglalkozik a kérdéssel, gyakorlatias módon, hogy fokozza a gyermekrablások elleni küzdelmet és megmutassa, hogy az Unió közelről részt vesz e helyzetekben.

A több tagállam részvételével megvalósult gyakorlat eredményeit a Bel- és Igazságügyi Tanács Cannes-ban ma végződő ülésén ismertették, és Dati asszony készen állt megvitatni e különösen fontos témát kollégáival. Úgy vélem, hogy érdekes lenne elkezdeni mérlegelni az e téren működő legjobb gyakorlatokat, melyek lehetővé teszik a meglévő mechanizmusok hálózatba tömörítését a legeredményesebb figyelmeztetőrendszer kialakítása céljából. A Tanács természetesen tájékoztatja a Parlamentet valamennyi kezdeményezésről, melyre a következő hat hónapban kerül sor e különösen érzékeny és fontos témát illetően.

  Eoin Ryan (UEN). - Én is köszöntöm a soros elnök urat és minden jót kívánok neki az elnökséghez.

Két kérdésem van. Először is: a soros elnök megvizsgálta a segélyhívó telefonvonal ötletét? Ez jó kezdet lenne. Már számos országban létezik ilyen segélyhívó telefonvonal. Ki lehetne ezt terjeszteni más országokra is?

Másodszor: tudna nekünk mondani egy ütemtervet arra, hogy erre szerinte mikor kerülne sor? Ez azon kérdések közé tartozik, melyről mindenki egyetért és végrehajtását kívánja, azonban úgy tűnik, megrekedtünk a bürokráciában. Amikor valami megtörténik, mindenki azt fogja kérdezni, miért nem történt meg korábban.

Vajon a soros elnök úr fel tudna vázolni egy ütemtervet e kérdést illetően, és megmondaná, hogy foglalkoztak-e a segélyhívó telefonvonal gondolatával?

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, a segélyhívó telefonvonal kiváló elképzelés, mivel ilyen rendszer már több tagállamban működik. Önnek igaza van, Ryan úr, és ez olyan ötlet, melyet az elnökség javaslatainak keretében általánosan lehetne alkalmazni.

Az ütemtervünk egyike a különösen érzékeny területeknek abból a szempontból, hogy főként a médiának és több új módszernek köszönhetően megmutassuk, hogy Európa konkrét lépéseket tesz a koordináció előmozdítására egy tragikus eseményekben, például gyermekrablásokban bővelkedő időszakban. A gyakorlatok harmonizálására és egy politikai megállapodás kialakítására törekszünk, lehetőleg még a francia elnökség vége előtt. Legalábbis ezt a célt tűztük ki magunk elé.

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Jouyet úr, az elrabolt Madeleine McCann szülei itt voltak Strasbourgban a legutóbbi ülésen, hogy megpróbálják megszerezni a Parlament támogatását olyan egész Európára kiterjedő intézkedések kialakításához, melyek azt hivatottak biztosítani, hogy egy uniós megközelítés részeként nagyobb figyelmet kapjon a gyermekrablások megelőzése és az elrabolt gyermekek védelme. Ki tudja tűzni célul a Tanács, hogy a Parlamenttel és a Bizottsággal együtt támogassa az e területen megvalósuló intézkedéseket?

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Én a McCann család és azon terület képviselője vagyok, ahonnan ők jönnek, ezért nagyon közelről követtem az eseményeket. A Ryan úr által elmondottakra hivatkozva, van egy szám, melyet azt hiszem, a legtöbb európai országban fenntartottak e célra, és ez a 116 000. Valójában a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság elnöke tegnap este egy módosítással beépítette ezt a távközlési csomagba, tehát esetleg vethetnek egy pillantást a folyamatra, mely e jogszabályban szerepel. A kérdésem azonban a következő: szükség van ehhez új jogszabályra? Nem alapulhat egyszerűen puszta együttműködésen?

  Jean-Pierre Jouyet. − (FR) Elnök úr, Madeleine McCann elrablása különösen kényes kérdés, és – hogy világosan fogalmazzak – szeretnénk, ha az elnökség, a Tanács és az Európai Parlament együttműködne az együttes fellépés biztosítása érdekében. Rack úrnak e tekintetben igaza van. Nem azt mondom, hogy mindenképpen szükségünk van új jogszabályra. Véleményem szerint amire e téren szükség van, az a konvergencia, jó együttműködés és helyes gyakorlatok, valamint meg kell vizsgálnunk, hogy a különböző tagállamokban mi hol működik a legjobban.

Ezért voltak érdekesek e kísérleti gyakorlatok, melyek több tagállam részvételével zajlottak azért, hogy következtetéseket tudjunk levonni és be tudjuk azokat mutatni partnereinknek – ahogy Rack úr rámutatott, a Parlamenttel együtt – még a francia elnökség vége előtt. Úgy gondolom, hogy ténylegesen nagyon eredményesnek kell lennünk, és ez – amint Ön mondta – jogalkotás helyett fokozott együttműködést von maga után.

  Elnök. − 9. sz. kérdés, Manuel Medina Ortega teszi fel (H-0440/08).

Tárgy: „Tágabb szomszédsági” projektek

Figyelembe véve, hogy különböző oldalakról – többek között a Bizottságtól is – érkeznek javaslatok egy olyan „tágabb szomszédsági” politika kialakítására, amely felhasználja a legkülső régiók kivételes földrajzi fekvését arra, hogy segítse nyugat- és közép-afrikai és a karibi-térségbeli szomszédaik fejlődését, mi a Tanács véleménye, lehetséges konkrét formába önteni e javaslatokat és terveket kidolgozni ezzel kapcsolatban?

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr! Ortega úr nyilvánvalóan tisztában van vele, hogy a sevillai Európai Tanács kezdeményezésére a Bizottság a legkülső régiók helyzetének különleges jellemzőit figyelembe vevő globális megközelítést alkalmazó jelentést készített, amelynek célja az volt, hogy meghatározza, milyen intézkedések szükségesek e területek fejlődésének biztosításához, ha figyelembe vesszük speciális szükségleteiket.

A közelmúltban, 2007 szeptemberében a Bizottság bemutatta a e stratégia eredményeit és a jövőbeli kilátásokat Tanácsnak és az Európai Parlamentnek. Ezenkívül, ahogyan azt a tisztelt képviselő úr is tudja, a minap került kiadásra „Az Európai Unió, valamint a tengerentúli országok és területek közötti jövőbeni kapcsolatokról” szóló zöld könyv. A Bizottság nemrég indított széles körű nyilvános konzultációt, amely előkészíti majd a tengerentúli országokra és területekre vonatkozó új partnerségi politika létrehozását.

Ahogyan azt Önök is tudják, e területekben és a legkülső régiókban nagyon sok a közös vonás: a távolság, az uniós területektől való elszigeteltség, a kiszolgáltatottság, az éghajlatváltozással szemben is, és természetesen az összes – légi és vízi – közlekedéssel, a migrációs hullám kezelésével, az agrár- és tengerpolitikával kapcsolatos kérdés. A tengerentúli területek és a legkülső régiók mindezen pontokban hasonlók.

A világban tapasztalható jelenlegi helyzetet nézve rájöttünk, hogy ha sikeresek szeretnénk lenni, az egységes fejlesztési politikát szélesebb, regionális keretbe kell ágyaznunk; ezért készítettük el a 2004. évi sevillai stratégia által útjára indított „tágabb szomszédság” tervet, amelynek célja a legkülső régiók saját földrajzi területükön, vagyis egyes AKCS afrikai és karibi országokkal való regionális integrációjának erősítése.

Ezt a perspektívát, ezt a regionális dimenziót az Európai Unió és az AKCS-országok között tárgyalt gazdasági partnerségi megállapodások során is figyelembe vettük annak érdekében, hogy biztosítsuk ezen országok nagyobb fokú regionális integrációját.

Számos különböző eszköz áll rendelkezésünkre e cél megvalósításához, amelyeket Önök is kétségtelenül jól ismernek. Először is megfelelőbben kell koordinálnunk a pénzügyi eszközöket, legyen szó a 10. GPM-ről, az ERFA-ról vagy a társfinanszírozás keretében megvalósuló támogatásokról. Meg kell erősítenünk a jelenlegi tengeri kapcsolatokat a legkülső régiók és nem uniós szomszédaik között. Az is fontos, hogy részt vegyünk e legkülső régiók, a tengerentúli országok és területek, valamint szomszédaik között létrejött közösségi kutatóhálózatokban, hogy ők is részt vehessenek közösségi programokban. Végezetül pedig új iránymutatásokat kell elfogadnunk a migráció területén, különösen az AKCS-országok és az Európai Unió közötti együttműködés keretén belül.

Ahogyan azt tisztelt képviselőtársam, Ortega úr mondta, a legkülső régiókra vonatkozó stratégia végrehajtása, amelynek célkitűzéseit a kifejezetten a távolság és elszigeteltség kérdésével kapcsolatos egyedi intézkedésekről szóló rendelet felülvizsgálatakor is figyelembe fogjuk venni, a Tanács munkatervének részét képezi a francia, a cseh és a svéd elnökség számára.

Mint azt Önök is tudják, a francia elnökség különös figyelmet fordít erre a kérdésre: ennek bizonyítéka a Réunion-szigeteken megrendezett találkozó, amely tegnap kezdődött és július 11-ig tart, és amely azon stratégiákkal foglalkozik, amelyeknek megvalósítására ezekben a legkülső régiókban, illetve a tengerentúli országokban és területeken az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség eltűnése elleni küzdelemhez szükség van. Reméljük, hogy ez a találkozó szintén új lendületet ad majd e számunkra kiemelkedő jelentőségű politikának.

  Manuel Medina Ortega (PSE). - (ES) Elnök úr! Szeretném megköszönni a Tanács soros elnökének válaszát. Ahogyan azt a soros elnök úr tudja, egy kiváló biztos, Barnier úr javaslata tett említést a tágabb szomszédság elképzeléséről, és a soros elnök úr számos ezzel kapcsolatos eszközre rámutatott.

Bízom benne, hogy a francia elnökség idején még az év vége előtt konkrét lépések születnek. Nyilvánvalóan rengeteg dokumentum készült, amelyeket, ahogyan az elnök úr is tisztában van vele, jómagam és itt mindannyian igen jól ismerünk. A legfontosabb azonban az, hogy haladást érjünk el, mert az idő szalad, a legkülső régiók pedig jelenleg nem rendelkeznek ezekkel a külső kapcsolatokkal.

A legkülső régiók az EU, vagyis egy kontinentális terület részét képezik, és megadják nekünk ezt a nagyszerű lehetőséget. Mindenképpen remélem, hogy a francia elnökség még az év vége előtt olyan intézkedéseket tud hozni, amelyekkel végrehajthatók lesznek a legkülső régiók tágabb szomszédságára vonatkozó általános elméletek.

  Jean-Pierre Jouyet. − (FR) Elnök úr, Ortega úr! 2004 óta számos konkrét intézkedést fogadtunk el ebben a kérdésben, és Ortega úr helyesen említette e vonatkozásban Michel Barnier részvételét, amelynek eredményeképp számos közösségi politikában jelentős reformokra került sor: a kohéziós politikában és a Strukturális Alapokban, az Európai Mezőgazdasági Alapban, az Európai Regionális Fejlesztési Alapban, az Európai Halászati Alapban és a regionális támogatásokat, illetve a POSEI programokat és egyéb kutatási programokat illetően is.

Általában azt szeretném mondani Ortega úrnak, hogy a francia elnökség idején a Lisszaboni Szerződés végrehajtásának késlekedéséből fakadó nehézségek ellenére megpróbáljuk majd valóban új dimenzióval gazdagítani ezeket a politikákat, és biztosítani, hogy horizontális dimenziójukat, amennyire csak lehet, konkrét intézkedések is tükrözzék. Elsősorban a tengeri területre kívánunk koncentrálni, és szorosan együttműködünk majd ebben a kérdésben a Bizottsággal, illetve a regionális politikák tervezésének keretén belül Hübner asszonnyal. Biztosak lehetnek benne, hogy kiemelt figyelmet fordítunk erre a kérdésre.

  Elnök. − 10. sz. kérdés, Robert Evans (H-0442/08)

Tárgy: Srí Lanka

A Tanács előtt is bizonyára ismeretes a Sri Lankán tapasztalható egyre nagyobb mértékű erőszak, és egy pusztító polgárháború kitörésének egyre növekvő lehetősége. A napokban 11 ember halálát okozta és hetvennél is többet sebesített meg egy zsúfolt külvárosi vonaton történt bombarobbanás, két további személy vesztette életét a fővárosban, Colombóban történt robbanás során, a tamil származású televíziós riportert, Paranirupasingam Devakumart pedig munkából hazafelé menet halálos támadás érte; ő a kilencedik újságíró, aki az elmúlt két évben gyilkosság áldozata lett Sri Lankán.

A Tanács azzal is tisztában van, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elutasította Sri Lankának a megismételt választásokra irányuló kérelmét, ami egyértelműen jelzi, hogy az ENSZ tagjai nem fogadják azt az országot, amelyről sokan úgy gondolják, hogy visszaélt a Tanácsban elfoglalt helyével, és nem az emberi jogok védelmére használta azt fel, hanem arra, hogy megvédje magát a nemzetközi vizsgálattól, amelyet nem csupán a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei (LTTE), hanem állítólag a kormány saját biztonsági erői által is elkövetett emberi jogok megsértéséről szóló, nagy mennyiségű dokumentált bizonyíték alapján folytattak volna le.

Mindezek fényében nem ért-e egyet a Tanács azzal, hogy az EU-nak elsődleges szerepet kellene vállalnia abban, hogy békés és hosszú távú megoldást találjanak a konfliktusra? Milyen megközelítést kíván alkalmazni a Tanács e cél elérésére, és milyen hatása lesz mindennek a Sri Lankával a GSP Plus (Általános Preferenciális Rendszer) státuszhoz való jogról folytatott tárgyalásokra?

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, Evans úr! A Tanács osztozik a Srí Lanka-i helyzettel kapcsolatos aggodalmában. 2008 eleje óta az Európai Unió aktívan felgyorsította a Srí Lanka-i kormánnyal folytatott párbeszédet. Március 16. és 18. között három magas rangú tisztviselő látogatott Colombóba, ahol négy kormányzati miniszterrel és más magas rangú politikusokkal találkoztak. Június 10-én az Európai Bizottság magas rangú delegációja részt vett a Colombóban megrendezésre kerülő 17. EU – Srí Lanka Vegyes Bizottságban. Mindkét látogatás lehetőséget adott arra, hogy megbeszéljük az Európai Uniónak a jelen Srí Lanka-i helyzetre vonatkozó aggodalmait.

Az EU-trojka Sri Lankán tett látogatása során az Unió ismét hangsúlyozta a tokiói folyamat társelnökeként vállalt szerepe, illetve a humanitárius segélyek biztosítása iránti elkötelezettségét. Mint azt Önök is tudják, az Európai Unió Srí Lanka legnagyobb segélyszállítója. Kiemelte ugyanakkor, mennyire fontos, hogy kedvezőbb körülményeket teremtsenek a civil szervezetek, az ENSZ és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága számára ahhoz, hogy munkájukat hatékonyan végezhessék.

Sri Lankának jelenleg számos előnye származik a fenntartható fejlődést és helyes kormányzást célzó különleges ösztönzők rendszeréből, amely része az Európai Unió általános preferenciális rendszerének. Ez a rendszer előírja, hogy minden olyan országnak, amely ki szeretné használni a GSP Plus előnyeit, 2008 októberéig ismét jelentkeznie kell rá. A rendszer megítélését elbíráló feltételek egyes gazdasági rászorultságot mérő kritériumokon és az emberi jogokról, a munkavállalói jogokról, a környezetvédelmi és kormányzási elvekről szóló 27 nemzetközi Egyezmény végrehajtásán alapulnak.

  Robert Evans (PSE). - Köszönöm a soros elnök úr válaszát, szeretnék azonban két rövid kérdést feltenni.

Ahhoz, hogy a békefolyamat élvonalába tartozhasson, az EU-nak módosítania kellene az utazási tilalomra vonatkozó politikáját, ugyanis tárgyalások folytak a nem EU-tagországi Genfben, és mert az ugyancsak nem EU-tag norvégok szintén jelentős szerepet vállaltak a békefolyamatban. Ez örömmel tölti el a soros elnök urat?

A soros elnök úr igen átfogó nézőpontot ismertetett a GSP-tárgyalásokról, fenntartásai, illetve a Srí Lankával kapcsolatos jelenlegi fenntartások fényében azonban mennyire bízik most abban, hogy Srí Lanka teljesíteni tudja majd az általa említett 27 feltételt, amire még azelőtt sor kell, hogy kerüljön, mielőtt bekapcsolódhatnának a preferenciális kereskedelmi rendszerbe?

  Jean-Pierre Jouyet. − (FR) Elnök úr, Evans úr! Értem a genfi folyamatot érintő megjegyzéseit, és való igaz, hogy a norvégok elsődleges szerepet vállaltak benne. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy az Unió súlya, amely, megismétlem, a legnagyobb segélyszállító, különösen fontos. Ezért e szerepet teljes mértékben fel kell használnunk arra, hogy befolyásolni tudjuk a genfi folyamatot, és az országban folyó stabilizációs műveleteket.

Srí Lanka GSP Plus-ban való részvételi jogának feltételei elsősorban a gazdasági rászorultsági kritériumokon és azon alapulnak, hogy az általam említett, az alapvető jogokról szóló nemzetközi Egyezményeket alkalmazni kell. Srí Lankának pedig jelentkeznie is kell a rendszerben való részvételre.

Tudomásom szerint, bár ebben nem vagyok biztos, egy átfogó dossziét kell kapnunk a Srí Lanka-i hatóságoktól, mielőtt döntést hozhatnánk a GSP Plus odaítéléséről. Jelen pillanatban nem tudok arról, hogy a Tanácsnak bármilyen kifogása lenne az engedélyezés ellen. Meg kell majd vizsgálnunk a Srí Lanka-i hatóságok kérelmének pontos tartalmát.

  Avril Doyle (PPE-DE). - Szeretném megkérdezni a miniszter úrtól, egyetért-e azzal, hogy a kormány saját erői és a Tamil Tigrisek is egyaránt megsértették az emberi jogokat. Ha megkérem, fűzne ehhez néhány megjegyzést?

  Jean-Pierre Jouyet. − (FR) Doyle asszony! Azt tudom, amiről a szlovén elnökség idején a küldetést teljesítő trojka a Tanácsnak beszámolt. Ezt a hármast a Szlovén Külügyminisztérium ázsiai igazgatója, Campbell asszony és Nicolaj úr vezette, aki utóbbi a Srí Lanka-i hivatal vezetője. Csak azokról a visszaélésekről tudok, amelyekről ők tájékoztattak. Ha azonban nem bánja, Doyle asszony, a későbbiekben további információk birtokában még visszatérnék ehhez a kérdéshez, és elnézését kérem, amiért jelenleg nem szolgálhatok pontosabb válasszal.

  Elnök. − 11. sz. kérdés, Avril Doyle (H-0445/08)

Tárgy: A Tanácsnak az éghajlatcsomaggal kapcsolatos prioritásai

Mik a francia elnökség céljai az éghajlat- és energiacsomagot illetően? Ez idáig milyen haladást ért el a Tanács? Milyen ütemezést tervez a francia elnökség?

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr! A francia elnökség nyilvánvalóan üdvözli a Bizottságnak az év elején bemutatott „energia- és éghajlatcsomagját”, amely megfelelően tükrözte az állam- és kormányfők által a 2007 márciusi csúcson megfogalmazott célkitűzéseket: hogy 2020-ra, bármi történjék is, 20 százalékkal csökkentjük az üvegházhatású gázok kibocsátását, sőt, ha a 2012-t követő időszakra vonatkozó rendszerről szóló globális megállapodással kapcsolatos tárgyalások sikeresek lesznek, akár 30 százalékkal is; hogy szabályozási keretet javasoljunk a szén-dioxid befogására és geológiai tárolására, és, Doyle asszony, hogy demonstrációs projekteket indítsunk e területen; valamint hogy 2020-ra elérjük, hogy az Európai Unió összes energiafogyasztásának 20 százalékát megújuló energiaforrások termeljék. Mindezt Ön is jól tudja, Doyle asszony.

A francia elnökség üdvözli a szlovén elnökség idején elért haladást is. Ezzel kapcsolatban bizonyára ismerik a leköszönő elnökség által a Tanácsnak júniusban benyújtott haladási jelentését. A jelentésről szóló vitából kiderült, hogy a Tanács támogatja a csomag általános felépítését. Továbbá arról is döntés született, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása kereskedelmi rendszerének felülvizsgálatával kapcsolatos néhány javaslatot, valamint a rendszerbe nem tartozó ágazatoknak a csökkentésben vállalt részesedését részletesebben kell elemezni.

Elsősorban a szénszivárgás elleni küzdelemről, az aukciós bevételek felhasználásáról, a nemzeti célkitűzések és a 20-ról 30 százalékra történő növekedés eléréséhez szükséges rugalmasságról szóló rendelkezéseket kell részletesen megvizsgálni, csakúgy, ahogyan egyes tagállamok sajátos helyzetét is.

Tudjuk, hogy nem lesz könnyű mindezt megvalósítani. Azt is tudjuk, hogy a francia elnökségnek tisztáznia kell ezeket a pontokat, hogy igen ellentétes érdekek működnek, és hogy még mindig adósok vagyunk az imént említett elemek átfogó elemzésének elkészítésével, konkrétan az aukciós egységek kiosztási mechanizmusairól, a szén-dioxid-szivárgást megelőző intézkedésekről és a különböző szükséges rugalmassági mechanizmusokról.

Ugyanakkor azt is tudjuk, Doyle asszony, hogy természetesen létfontosságú az év végén megrendezendő Poznańi Konferencián politikai megállapodásra jutni, de erre mindenekfölött a Koppenhágai Konferencián van szükség. Ami elnökségünk munkáját illeti, az intézményeket, amelyről Önök épp ugyanannyit tudnak, mint én, illetve a jogalkotási határidőket tekintve az Önök Házával együtt elég ambiciózus megállapodást kell kötnünk ahhoz, hogy a 2009 decemberi Koppenhágai Konferencián az Unió erős helyzetből képviselhesse érdekeit a nemzetközi tárgyalások során, és az ehhez rendelkezésünkre álló jogalkotási időszak a végéhez közeledik. Ez kétségtelenül a legnagyobb kihívás, amellyel szembe kell néznünk, Doyle asszony.

  Avril Doyle (PPE-DE). - A politikai megállapodás első olvasati megállapodásra utal, vagy egy előrehozott második olvasati megállapodásra a francia elnökség idején? Ezenkívül milyen fontosságot tulajdonít a soros elnök úr a határmódosítási intézkedéseknek vagy tilalmaknak? Egyetértene velem az elnökség, hogy ezeknek B terv formájában készen kellene állniuk arra az esetre, ha nem tudunk nemzetközi megállapodásra jutni, de nem szabadna őket érvként használnunk a tárgyalások során, hogy ezt a nemzetközi megállapodást megvalósítsuk?

  Jean-Pierre Jouyet. − (FR) Elnök úr, Doyle asszony! Első kérdésére válaszolva minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni. Megpróbálunk már az első olvasat után megállapodásra jutni. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy ezt elérjük; ha a második olvasat után mielőbb megállapodást tudunk kötni, így teszünk majd. Úgy gondolom, ez minden európai intézménynek és az Unió egészének is érdeke. Vagyis ez a személyes véleményem, még akkor is, ha tudom, hogy mindez igen nehéz lesz.

Ami a szén-dioxid-szivárgást érintő mechanizmusokat illet, véleményem szerint fontos – és most az elnökség, nem pedig a Tanács nevében beszélek –, hogy egyrészt technikai szempontból együtt tudjunk működni ezen legkevésbé sem egyszerű intézkedéseket illetően, másrészt pedig legyen a birtokunkban valamiféle alkutárgy, amelyet a közeledő nemzetközi tárgyalások során felhasználhatunk. Ha globális szinten nem jutunk megállapodásra e kérdésben, akkor, ahogyan Ön nagyon helyesen megjegyezte, B tervhez kell folyamodnunk. Kedvezőbb helyzetből állíthatunk azonban össze B tervet, ha konkrét javaslatokkal érkezünk a nemzetközi tárgyalásokra, és ezeket minél hamarabb kidolgozzuk. Én így látom.

  Robert Evans (PSE). - Mivel a miniszter úr hazai pályán beszél, az elnökség feladata pedig az, hogy e hathónapos időszak során a 27 ország vezetője legyen, tudna említeni olyan területet, ahol érzése szerint Franciaország különösen jó példával jár elöl, és e területen utat mutat mindannyiunk számára itt az Európai Unióban?

  Jean-Pierre Jouyet. − (FR) Elnök úr, köszönöm az lényeglátó kérdést. Úgy gondolom, hogy ezen a téren a francia elnökségnek el kell felejtkeznie azokról a lehetséges nehézségekről, amelyek a javaslatok egyes pontjait illetően felmerülhetnek, és amelyeket egyáltalán nem biztos, hogy olyan könnyű megoldani. Tisztában vagyunk vele, hogy nem minden egyszerű. A megújuló energiaforrásokra és egyéb összetevőkre gondolok. Ugyanakkor, Evans úr, az elnökség célja és felelőssége valójában az, hogy bármibe kerüljön is, az év végére megállapodásra jussunk, és bizony lesznek költségek, a szó pénzügyi értelmében véve, legalábbis a csomag egyes elemeit illetően.

  Elnök. − Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet).

A 37. kérdés nem kerül megválaszolásra, mivel tárgya e részülés másik napirendi pontjához tartozik.

A kérdések órája véget ér.

(Az ülést 19.00-kor felfüggesztik, majd 21.00-kor folytatják.)

ELNÖKÖL: KRATSA-TSAGAROPOULOU ASSZONY
alelnök

15. Sürgősségi eljárásra irányuló kérelem: lásd a jegyzőkönyvet

16. A közösségi vasutak biztonságáról szóló 2004/49/EK irányelv módosítása - Az Európai Vasúti Ügynökség létrehozásáról szóló 881/2004/EK rendelet módosítása (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont közös vita a

- a Paolo Costa által a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében a közösségi vasutak biztonságáról szóló 2004/49/EK irányelv (vasútbiztonsági irányelv) (16133/3/2007 – C6-0129/2008 – 2006/0272(COD)) módosításával kapcsolatos második olvasatra tett javaslatról (A6-0223/2008);

- a Paolo Costa által a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében az Európai Vasúti Ügynökség létrehozásáról szóló 881/2004/EK rendelet (ügynökségi rendelet) (16138/3/2007 – C6-0131/2008 – 2006/0274(COD)) módosításával kapcsolatos második olvasatra tett javaslatról (A6-0210/2008)

  Paolo Costa, előadó. − (IT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Nagy örömmel tölt el, hogy megnyithatom a ma esti vitát, mivel egy kezdetben igen nehéz vállalkozás végéhez értünk, amelynek eredménye, úgy tűnik számomra, rendkívül jelentős. Ma este néhány igen technikai kérdést tárgyalunk, véleményem szerint azonban ezek olyanok, amelyek sokkal többet tesznek majd Európa megformálásáért, mint számos beszéd, amely oly sok más alkalommal hangzik itt el.

Talán elkerülte a figyelmünket, de jelenleg már 700 000 olyan vasúti kocsi van Európában, amely egyik országból a másikba közlekedhet, és amelyeket számos vállalat használhat; ez idáig azonban csak nagy nehézségekkel léphették át az országhatárokat, mert nem rendelkeztünk a határ mindkét oldalán érvényes közös biztonsági szabályokkal.

Ma este, azáltal, hogy két olyan ügyet tárgyalunk meg, amelyek kiegészítik a kölcsönös átjárhatóságról és a járművek kölcsönös elfogadásáról már januárban meghozott szabályokat, megszüntetjük a többi korlátot is, méghozzá úgy, hogy biztosítjuk a rendszer összehangoltságát, elsősorban biztonsági szempontból. A ma este megvitatott rendelettel újabb lépést teszünk előre: miközben bővítjük az európai Ügynökség hatáskörét, alapvető szerepet kap az egységes vasúti jelzőrendszer felállításában, amely terveink szerint nem kevesebb, mint 23 meglévő európai rendszert helyettesítene. Végre körvonalazódni látszik az első, 1957-es Szerződésben megfogalmazott egységes vasúti piac képe, amely azonban egyelőre még nem valósult meg.

A biztonságról szóló irányelvre tett javaslatot illetően a fő kérdés számunkra az volt, hogy a vasúti kocsikra vonatkozóan kidolgozzunk egy karbantartás-tanúsítási rendszert, nem csak a vasúti társaságok és az infrastruktúrairányítással foglalkozó vállalatok, de a vagonflottákba befektető harmadik felek szolgáltatásait illetően is. Ezek egyike sem csökkentené a vasúttársaságoknak az adott járműért működtetés közben vállalt felelősségét.

Hosszasan beszéltünk arról, vajon a tanúsítás önkéntes legyen-e vagy kötelező, és hogy vajon csak a vasúti kocsikra vonatkozzon, vagy az összes járműre. Úgy gondolom, jó megoldás született: a rendszer kötelező érvényű lesz, és az elkövetkezendő két évben a vasúti kocsik ra vonatkozik majd; körülbelül tíz éven belül pedig egyéb járművekre – személyszállító járművekre – is kiterjesztjük. Felvázoltuk a rendszert, ezen az úton haladtunk tovább, és rövidesen megérkezünk a végállomásra. Hangsúlyoznám, hogy az ügynökségi rendelet teljes mértékben lefedi az európai jelzőrendszert, ezáltal lehetővé teszi, hogy technológiai szempontból előrébb lépjünk, és elképzelhetővé váljon az egyéb intézkedések eltörlése.

Két nehézséggel kellett szembenéznünk: azzal, hogyan biztosítsuk, hogy a technológiai innováció – amelyet támogatni és erősíteni kell – ne veszélyeztesse az új jelzőrendszerre való áttéréssel kapcsolatos befektetésekhez szükséges időkeretet. Úgy tűnik számomra, hogy itt is sikerült megoldást találni: elfogadtuk a jelenlegi rendszer 2.3.0 verzióját, és ezzel működünk tovább, nem feledve, hogy 2012-ben már egy még fejlettebb, még tökéletesebb rendszer lesz érvényben. Éppen ezért, miután – meglátásom szerint – találékonyan megoldottuk mindkét problémát, úgy gondolom, javasolhatjuk, hogy a Ház a második olvasat után elért megállapodás mellett szavazzon, és ezzel megadja számunkra a lehetőséget, hogy bemutathassuk munkánk és a Tanáccsal való kapcsolatunk hatékonyságát.

  Antonio Tajani, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Az első két vasúti csomag 2001-ben és 2004-ben történt elfogadását követően, nem sokkal a harmadik csomag 2007. évi elfogadása előtt a Bizottság 2006. december 13-án javaslatot tett egy sor jogalkotási intézkedésre a meglévő járművek kölcsönös elfogadásáról.

Ezen intézkedések célja a vasúti szektor élénkítése, azáltal, hogy megszüntetik a vonatoknak az európai vasúti hálózatok közötti mozgását gátló akadályokat. A mai vita tárgyát képező két szöveg, a vasúti biztonságról szóló irányelv és az Európai Vasúti Ügynökségről szóló rendelet módosítása az intézkedések részét képezi.

Az Európai Vasúti Ügynökség létrehozásáról szóló rendelet módosításának két fő célja volt.

Az első az Ügynökség hatáskörének bővítése annak érdekében, hogy szerepet vállalhasson az új kölcsönös átjárhatóságról szóló új irányelv végrehajtásában. A mozdonyok engedélyezéséhez meg kell majd állapítania, jelenleg milyen nemzeti eljárások és műszaki előírások vannak érvényben. Ezután listát kell készítenie az ekvivalens szabályokról és ennek megfelelően a követelményekről, amelyeket – a nemzeti biztonsági hatóságok ellenőrzését követően – a többi olyan tagállam hatóságának, amelyeknek területére az adott vonat belép, már nem kell majd ellenőrizniük. Ezt a munkát a nemzeti biztonsági hatóságokkal közösen végezzük majd el, amelyeknek koordinálása az Ügynökség feladata lesz. Az Ügynökség felel majd a nemzeti biztonsági hatóságok vagy a Bizottság kérésére történő műszaki vélemények elkészítéséért is.

Ezenkívül az ügynökség néhány feladatát tisztázni kell, különösen az ERTMS-rendszer, a mozdonyvezetők minősítéséről szóló irányelv és az Ügynökség által elkészítendő jegyzékek és adatbázisok bevezetését követően. Az Ügynökségnek valójában döntő szerepet kell majd vállalnia az ERTMS-rendszer bevezetésében, nem csak azáltal, hogy meghatározza az összehangolt jelzőrendszer jellemzőit, hanem úgy is, hogy biztosítja a beépített rögzített eszközöknek a különböző verziókkal való műszaki kompatibilitását.

Engedjék meg, hogy gratuláljak előadónknak, a bizottság elnökének, Costa úrnak a jelenlegi második olvasat során folyó munkához, amelynek célja, hogy megegyezésre jussunk a Tanáccsal. Ez az eredmény számos hosszú találkozót követően született meg, és az összes résztvevő rendkívüli erőfeszítéseiről tanúskodik. A tárgyalások eredményei még mindig igen visszafogottak: a Tanács által 2008. március 3-án elfogadott két közös álláspont módosítása, amelyet a Bizottság teljes mértékben támogat.

Ezért köszönöm a munkáját, Costa úr. Nagy várakozásokkal tekintek a vita elébe.

  Georg Jarzembowski, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, biztos úr – volt kollégám –, hölgyeim és uraim! Valójában akár a bizottság termében is találkozhattunk volna, de nagyon örülök, hogy itt lehetek Önökkel.

Hadd kezdjem azzal, hogy képviselőcsoportom nevében őszinte köszönetet mondok előadónknak. Az elmúlt hetekben folyamatosan műszaki részleteken vitázott, és kereste a jobb megoldást. A Tanács és a Parlament által elfogadott két módosító irányelvvel javítani tudjuk a vasúti biztonságot, és lehetőségünk nyílik a kölcsönös átjárhatóság javítására is, illetve arra, hogy elmozduljunk célunk felé, vagyis hogy az utak helyett egyre több árut vasúton szállítsunk.

Rendkívül fontosnak tartom, hogy az új tanúsítási eljárás, a minősítési szabályok kölcsönös elismerése határozottan csökkenteni fogja a tanúsítási költségeket, és ennek eredményeképp elősegíti a járművek Európa-szerte történő használatát. Ezzel együtt azonban – ez volt számunkra az egyik kényes kérdés, és ezért köszönet illeti előadónkat a makacsságáért – biztosítanunk kell, hogy a vasútikocsi-karbantartás felelősségének ügyét világosan és egyértelműen oldjuk meg. Csak így várhatjuk, hogy polgáraink elfogadják a vasúti kocsik további ellenőrzések nélkül, több országban történő használatát, és csak így javíthatjuk a kölcsönös átjárhatóságot.

Támogatom továbbá az Ügynökség azon célját, hogy tovább haladjon az ERTMS-rendszer kialakításában, és egyetértek előadónkkal abban, hogy a legjobb a jó ellensége. Ha túl gyorsan változtatunk, azt kockáztatjuk, hogy az új verziót senki sem támogatja majd. Ezért óvatosnak és körültekintőnek kell lennünk az ERTMS változat elfogadtatásában.

Mindannyian szeretjük a vonatokat, különösen a történelmi vonatokat. Ezért örömmel tölt el, hogy egyértelműen leszögeztük, a műemlék- és a múzeumi vasutak kivételt képeznek a technikailag nehéz, ám általában szükséges biztonsági rendelkezések alól. Remélem, hogy barátaink hallanak és látnak majd bennünket. Teljes mértékben figyelembe vesszük a múzeumi vasutak érdekeit.

  Brian Simpson, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! A Szocialista képviselőcsoport nevében szeretnék köszönetet mondani Costa úrnak mindkét jelentésért, bár ma este csak a vasúti biztonságról szólóról fogok beszélni.

A biztonságnak mindig elsődleges fontosságúnak kell lennie számunkra, és azoknak, akik a vasúti infrastruktúra és járművek működtetéséért felelősek, megfelelően képzettnek kell lenniük, képzettségüket pedig el kell ismernünk, ha vasútjaink hatékonyságát és biztonságát is növelni akarjuk. Igaz, hogy a tehervagonok biztonsági tanúsításának az új rendszer 2010. évi bevezetését követően új szakaszba kellene lépnie. Az is igaz, hogy a személyszállító járműveket is be kell vonni a rendszerbe, és míg ezt 10 éven belül valósítjuk majd meg, még e lépés ellenzői is biztosan elismerik egy ilyen rendszer szükségességét.

Támogatom előadónk azon kijelentését is, miszerint ezek egyike sem foghatja vissza a vasút terjeszkedését. Az egész európai ipart, különösen a vasúti teherszállítást kísérti a határozott jövőkép hiánya, amelynek okai néha az infrastruktúraszolgáltatók, akik bármilyen kifogást kitalálnak, csak hogy semmit se kelljen tenniük.

Mind infrastrukturális, mind pedig járműállományi szempontból bővítenünk kell vasútjainkat annak érdekében, hogy eredményes, hatékony és fenntartható, akadályoktól mentes vasúti hálózatot hozhassunk létre.

Végezetül köszönöm előadónknak és összes képviselőtársamnak is, hogy támogatták az örökség részét képező és a turistavasutaknak az irányelv alól történő felmentését célzó módosításomat. Ha meg kellett volna ennek felelniük, a költségterhek megbénították volna őket, és veszélybe sodorták volna azt a gazdag ipari örökséget, amelyet ezek a vasutak kétségtelenül képviselnek.

Mi Európában élen járunk a vasúti örökség megőrzésében, amely tényt a Bizottság gyakran figyelmen kívül hagyja – őszintén mondom azonban, hogy a Parlament sosem.

  Erik Meijer, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony! Jóval az Európai Unió megalakulása előtt Európa legnagyobb részén létezett egy jól szervezett vasúti rendszer. A 19. század végétől kezdve a vasutak és a postaszolgálatok működtetése az állam legfőbb feladatai közé tartozott. Minden ország maga felelt saját vasútjaiért.

A legtöbb országban az állam lett a fő vagy az egyetlen belföldi vasúttársaság tulajdonosa. Erre azért volt szükség, mert az eredeti magánvállalatok célja elsősorban az volt, hogy gyors nyereségre tegyenek szert. Emellett azonban nem garantálták a szolgáltatás minőségét és folyamatosságát. Miután az állam mindenhol átvette a vasutak ellenőrzését, az infrastruktúra javult, a szolgáltatás gyakorisága pedig nőtt. Az infrastruktúra a nemzeti vasutakhoz, éppen ezért tehát az államhoz tartozott.

A személy - és a tehervonatokat ugyanaz működtette, így egyrészt a személy- és a teherszállítás összehangolása, másrészt pedig az infrastruktúra karbantartása, bővítése és optimális használata megfelelő volt. Nem volt szükség rá, hogy önálló bürokratikus állami testületek mindebbe beleavatkozzanak. A nagy távolságokat bejáró nemzetközi járatok háló- és éttermi kocsijain kívül szinte mindent nemzeti szinten szabályoztak. Emellett a nemzetközi együttműködés is kiváló volt. A nemzetközi vonatok utasai egyetlen hatalmas, átfogó európai intézményként látták a vasutakat. Az állomások jegyirodáiban bárhová kaphattak kézzel kiállított jegyet, illetve kielégítő információt a külföldi járatokról.

A regionális határokon átnyúló csatlakozások, illetve az olyan országok közötti távolsági csatlakozások, amelyeknek nem volt közös határa, sokkal inkább elérhetőek voltak, mint manapság. Ennek a még ma is irigylésre méltó rendszernek négy hiányossága volt, különösen az elektromosság bevezetését követően. Az egyes országok különböző hálózati feszültséget és különböző típusú elektromos biztonsági rendszereket alkalmaztak. A tehervonatokat ellenőrzések akadályozták, illetve az, hogy a határokon szét kellett kapcsolni a kocsikat, és átrakodni a szállítmányt. Mivel a gépkocsik megjelenésével a tömegközlekedés egyre veszteségesebben működött, a nyomvonal egyes részeit a határoknál megritkították, az utasoknak pedig felárat kellett fizetniük a határon történő átkeléskor. A légi közlekedés megjelenésével egyre kevesebb figyelmet fordítottak a nagy távolságú nemzetközi járatokkal kapcsolatos információkra és a jegyeladásra.

Az Európai Unió kizárólag az ehhez hasonló területeken tehet előrelépést. Képviselőcsoportomban éveken keresztül aggódva figyeltük, hogy az európai uniós beavatkozás fő célja nem ezeknek a határokon átnyúló fejlesztéseknek a megvalósítása volt, hanem elsősorban a liberalizáció kiterjesztése. Az ezen változások által okozott károk csökkentése érdekében most ismét további bürokratikus ellenőrzésre van szükség.

A vasutakkal kapcsolatos, 2001 óta megvalósított korábbi döntéssorozat végén elértünk bizonyos eredményeket. Ezen új tények alapján képviselőcsoportom a lehető legjobb jövőbeli megoldást keresi. A második olvasatban javasolt eredmények viszonylag biztatóak. A szubszidiaritással, a biztonsággal és azzal a kívánságunkkal kapcsolatos megfontolások, hogy ne hagyjunk mindent a jelenleg már privatizált vasúttársaságok között megkötendő megállapodásokra azt eredményezték, hogy korábbi bírálataink ellenére jelen álláspontunk szerint igennel fogunk szavazni.

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Mindannyian lelkesen hangoztatjuk, hogy a közlekedésben minél nagyobb szerepet kell kapniuk a környezetbarát eszközöknek. Először azonban meg kell teremtenünk a végrehajtáshoz szükséges számos feltételt. Ugyanez vonatkozik csak a vasútra is, amely igen környezetbarát közlekedési eszköz. Technológiai téren komoly lemaradást kell behoznunk, ha azt akarjuk, hogy a rendszer kölcsönösen átjárható legyen, és egy sor intézkedést kell meghoznunk, ha biztosítani szeretnénk egy valóban belső közlekedési piac létrejöttét.

A Parlament és a Tanács között lezajlott hosszadalmas és részletes tárgyalásokat követően jó eredményt értünk el. Ezért azt nem bírálni, hanem nagy többséggel támogatni kell a holnapi szavazás során.

Ugyanakkor úgy gondolom, hogy néhány fenntartásnak, különösen az ügynökségekre vonatkozóknak, helye van. Az európai ügynökségekkel kapcsolatos eddigi tapasztalataink enyhén szólva nem tökéletesek. Gyakran azzal indítottunk, hogy létrehozásukkor kevés vagy semmilyen forrást nem biztosítottunk az ügynökségek számára. Ezután megjelentek a problémák, mi pedig orvosolhattuk azokat visszamenőleg. Korábban is probléma volt, és máig az, hogy túl kevés politikai ellenőrzést építettünk a rendszerbe, ha volt egyáltalán ilyen, majd rájöttünk, hogy az ügynökségek, mindenféle politikai ellenőrzés vagy felelősség nélkül, önálló életre keltek. Csak remélni tudjuk, a biztos úrnak pedig gondoskodnia kell róla, hogy ez alkalommal ez másképp lesz. Ugyanakkor továbbra is körültekintőnek kell lennünk, különösen az ügynökségek esetében.

  Gilles Savary (PSE). - (FR) Elnök asszony, biztos úr! Először is elismeréssel adóznék Paolo Costának kiváló munkájáért. Egy igen kevéssé népszerű, erősen műszaki területről van most szó. Mindazonáltal, ha az éghajlati tervről és az üvegházhatású gázok csökkentésének céljáról beszélünk, a vasúti közlekedés, illetve a közúti közlekedéstől eltérő megoldások is felmerülnek.

Ebben a tekintetben rengeteg munkát végeztünk az elmúlt két parlamenti ülésszak során a hálózatok megnyitása érdekében. Továbbra is van azonban egy akadály, amely meggátolja a hálózatok megnyitását, és amelyet mindenképpen el kell távolítanunk: a műszaki interoperabilitás hiánya, amelynek számos oka van, többek között a sok különböző ellenőrző-irányító rendszer, a járművek elismertetése – amelyről ma tárgyalunk – és különösen a nyomtáv. Jómagam az Aquitaine nevű régióból származom, ahol a közlekedés zavartalan működésének biztosításához tengelycserét kell végrehajtani a Spanyolországból érkező vonatokon.

Ezek az elsősorban műszakinak tűnő kérdések valójában mindenekelőtt politikaiak, mert meghatározzák közlekedési politikánkat és az üvegházhatású gázok, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem politikai prioritásait.

Mindkét szöveg rendkívül fontos. Köszönetet szeretnék mondani Paolo Costának az általa benyújtott új javaslatokért, elsősorban a kölcsönös elfogadás kötelességéről. Számos módon akadályozhatjuk az európai hálózatok megnyitását. A vasúthálózatok alapvetően nemzeti és nacionalista alapokon épültek ki. Az akadályoztatás egyik módja az, ha kevéssé vagy egyáltalán nem vagyunk hajlandók a járművek kölcsönös elfogadásának megvalósítására. Mostantól kezdve remélem, hogy az elfogadásra kerülő szövegnek köszönhetően olyan európai szabályozás lesz érvényben, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megszüntessük ezt a Franciaország és Németország között például igen hatékonynak bizonyuló akadályt.

Megismételném azt is, amit kollégám, Rack úr mondott az Ügynökségről: úgy gondolom, nagyon fontos, hogy az Ügynökségnek rendelkezésére bocsássuk azokat a forrásokat, amelyekre a fejlesztéséhez és esetleges demokratizálásához is szükség van, hogy a Parlament nagyobb mértékben vehessen részt a munkában.

  Jaromír Kohlíček (GUE/NGL). - (CS) A vasúti járművek karbantartásáért és működtetéséért felelős testületekre vonatkozó kötelező tanúsítási rendszer a vasúti rendszer egyetlen fejlesztése. Világos szabályok nélkül egyszerűen nem lennénk képesek nagyobb mértékű működési biztonságot teremteni. Az Európai Vasúti Ügynökség mindkét esetben fontos szerepet játszik, legyen szó akár az ERTMS-ről egy másik jelentésben, akár a jelen kérdésről. Célja az, hogy biztosítsa a vasúti kocsik és mozdonyok szabad mozgását, ezáltal javítva a vasúti rendszer versenyképességét az egyéb közlekedési formákkal szemben. Ez elősegítheti a környezet védelmét, amelyre elviselhetetlen terhet ró a közlekedés; a módosításokat ezért támogatni kell.

Hadd mondjak záráskép néhány szót. A hálózathoz nem szorosan kapcsolódó vasutak által használt rakodóhelyek és vasúti kocsik karbantartásával nemzeti és nem európai uniós szinten kell foglalkozni (ez a megfelelő engedélyekre is vonatkozik). Itt a gyári rakodóhelyekre és hasonlókra gondolok.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). - (RO) A hatékony és kevésbé szennyező közösségi energiaszállítás egyik lehetséges módja a modern vasúti közlekedés fejlesztése, mind a személy-, mind pedig az áruszállítás terén.

A vasúti biztonságról szóló irányelvet illetően szükségesnek tartom, hogy az örökség részét képező, múzeumi és turistavonatokat felmentsük az irányelv rendelkezései alól. Az is létfontosságú, hogy a karbantartásért felelős összes szerv rendelkezzen tanúsítvánnyal, és maguk végezzék a karbantartást, vagy más karbantartó műhelyeket bízzanak meg ennek elvégzésével.

A vasúti rendszerek számára készült összetevőkre vagy alkatrészekre vonatkozóan a karbantartásért felelős szervnek meg kell határoznia a karbantartással és a logisztikával kapcsolatos alapvető paramétereket és műszaki jellemzőket annak érdekében, hogy azok működésük során megfeleljenek a jelen irányelv követelményeinek.

Az Európai Vasúti Ügynökség alapvető szerepet játszik az ERTMS-rendszer 2020-ra történő bevezetésében. Az uniós vasúti közlekedési rendszerek kölcsönös átjárhatóságának biztosításához szükséges befektetések ösztönzése érdekében elengedhetetlen, hogy bizonyos időszakra stabilizáljuk az ERTMS végső változatát.

Felhívom a figyelmüket arra, hogy az európai polgárok számára garantálnunk kell a vasúti közlekedés biztonságát. Úgy gondolom, mind a tagállamoknak, mind pedig a Bizottságnak finanszíroznia kell a vasúti infrastruktúra fejlesztését és a járművek korszerűsítését. Arra kérem a Bizottságot, részesítse több támogatásban az új tagállamokat, ahol komoly befektetésekre van szükség a vasúti rendszerben.

A TRAN bizottság javasolta, hogy követelményként szerepeljen az ERTMS-nek a transzeurópai közlekedési hálózatba (TEN-T) történő fokozatos beépítése, illetve az, hogy az európai támogatások odaítélésének feltétele legyen az ERTMS kötelező használata.

  Bogusław Liberadzki (PSE). - (PL) Elnök asszony, biztos úr! Egyre több akadályt mozdítunk el a vasúti kocsiknak és mozdonyoknak az európai vasúti rendszerben történő szabad mozgása elől. Megpróbáljuk eldönteni, hogy Közösségen belüli vagy közösségi vasútjaink legyenek. Mindeközben e jogszabályon keresztül egyre közelebb kerülünk a közösségi vasutak elképzeléséhez, vagyis a közös műszaki, működési és jogi szabványokhoz, gyakorlatilag a kölcsönös átjárhatósághoz, amelyre minden szempontból szükség van. A légi, a közúti és a vízi közlekedés jóval előrébb jár az ágazati közösségi rendszerek megvalósításában. Ez volt piaci sikerük megteremtésének egyik záloga. A vasutak esetében még nem tapasztalhattunk látható piaci sikert; ha valami történt, az éppen az volt, hogy veszítettek piaci részesedésükből.

A most tárgyalt javaslat megfelelő, és nagy szükség van rá. Paolo Costa úr kiváló munkát végzett, és igen jó jelentést készített. Meggyőződésem, hogy Ön, biztos úr, ellenőrizni tudja majd az Ügynökséget, ami kedvező lesz az európai vasutak számára.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök asszony! A „régi” EU országaiban a vasúti közlekedés folyamatosan teret veszít a közúti közlekedéssel szemben. Ez már néhány évtizede igaz. 1970-ben az áruszállítás 20 százaléka vasúton történt, míg 2003-ra ez az érték 7,5 százalékra csökkent. Ki kellene használnunk a vasúti közlekedés előnyeit, amely igen környezetbarát közlekedési forma. A vasutak használatának növekedése csökkenthetné az utak zsúfoltságát, különösen a nyári hónapokban. A javasolt jogalkotási újításoknak köszönhetően a hatékonyabbá válik majd az EU-s kereskedelem. Megszűnnek az új vasúti árufuvarozási vállalatok létrehozását akadályozó korlátok. Ráadásul a továbbiakban nem kell majd minden egyes tagállamban minősíteni a vonatokat, és leegyszerűsödnek a meglévő járművekkel kapcsolatos eljárások.

  Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). - (PL) Elnök asszony, biztos úr! Fel szeretném hívni a figyelmet két kérdésre a vitában. Először is fontos, hogy támogassuk az Európai Parlament azon módosításait, amelyek értelmében a kötelező tanúsítási rendszer az összes vállalatra vonatkozna, vagyis a vasúttársaságokra, az infrastruktúrairányítókra, a tulajdonosokra vagy bármely olyan testületre, amely a szövegben foglalt feltételek és követelmények alapján a karbantartásért felelős egységként tanúsítványt kaphat.

Másodszor támogatni kell az Európai Parlament azon módosításait is, amelyeknek célja az Európai Vasúti Ügynökség hatáskörének kiterjesztése, különösen az átjárhatósági műszaki előírásnak (ÁME-nek) megfelelő járművek használatára vonatkozó engedélyek kiadásával kapcsolatban, valamint azt illetően, hogy az Ügynökség váljon az európai vasúti forgalomirányítási rendszer bevezetésének központi fejlesztési testületévé, és harmadszor, hogy az Ügynökség feladata legyen a vasúti kocsik és más járművek karbantartására vonatkozó kötelező tanúsítási rendszer működtetése.

Végezetül szeretnék gratulálni előadónknak, Paolo Costa úrnak ahhoz, hogy meggyőzte a Tanácsot a legtöbb európai parlamenti módosítás elfogadásáról.

  Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Ilyen időkben, amikor arról beszélünk, hogy az utakról a vastúra tereljük a közlekedést, de egy olyan költségekről szóló irányelv került elénk, amely valószínűleg nem tudja ezt megvalósítani, öröm olyan jelentést látni, amelynek tényleges célja, hogy megerősítse az igen fontosnak tartott közlekedési eszköz, a vonat helyzetét annak érdekében, hogy a jövőben sok szempontból ugyanolyan jogok illessék majd meg, és ugyanolyan lehetőségei legyenek, mint a nehézáru-szállító járműveknek.

A kölcsönös átjárhatóság működik, folyik a rendszerek összehangolása és a biztonság javítása. Ezért mindkét jelentést nagyon jónak tartom. Gratulálok Costa úrnak, hogy újabb lépést tehetünk a vasút európai szintű erősítése felé.

  Antonio Tajani, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök asszony! Érdeklődéssel hallgattam az Önök beszédeit, és egyetértek azzal a döntéssel, amelynek értelmében meg kell védeni a vasúti örökséget, ahogyan azt Simpson és Jarzembowski úr hangsúlyozta. Rack és Savary úr ezenkívül arra is rámutatott, milyen fontos az Ügynökség védelme, és ezt is támogatjuk. E kérdést illetően kedvező a benyomásom.

Üdvözlöm a Parlament és a Tanács között létrejött kompromisszumról szóló általános megállapodást. Az európai vasúti szektor újbóli fellendítésének folyamata, amelyet a Közösség sok évvel ezelőtt indított el, kezdi meghozni a gyümölcsét. Az 1970 utáni, a legtöbb tagállamban tapasztalható visszaesést követően mára stabilizálódott piaci részesedése, és a növekedés egyértelmű jeleit mutatja, ami nagyszerű hír.

A jelen jogszabálycsomaggal kapcsolatos jogalkotási munka küszöbön álló befejezésével, amely csomag bár műszaki jellegű, gazdasági szempontból mégis fontos, a vasúti vállalkozások betölthetik szerepüket abban az értelemben, hogy fenntartható közlekedési formát kínálhatnak egy olyan piacon, ahol mind az ágazaton belül, mind pedig a többi közlekedési eszközzel szemben nyílt verseny folyik. Ennek eredményeképp üdvözlöm e három pontban – a kölcsönös átjárhatóság, a biztonság és az Ügynökség kérdésében – létrejött megegyezést, és ismét köszönetet szeretnék mondani a Parlamentnek, nem csak biztosi minőségemben, hanem mint korábbi képviselő is, a szöveggel kapcsolatos gyors és kiváló munkáért.

  Paolo Costa, előadó. − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Hálás vagyok a felszólalóknak, mert úgy tűnik, bizakodva várhatjuk a holnapi szavazást, és valószínűsíthető, hogy létrejön egy megállapodás, amellyel fontos lépést teszünk előre.

Az európai vasutaknak van jövője, de csak versenyképes pozícióban tudják visszanyerni piaci részesedésüket. A legelső feltétel az, hogy a vonatok meg tudjanak tenni 300-400 kilométeres távot, amely fölött már felvehetik a versenyt az egyéb közlekedési formákkal. 400 kilométer Európában azonban azt jelenti, hogy határokon kell átkelni. Ez a dolog bökkenője: vagy sikerül hatékonyan és gyorsan kiépítenünk a határokon átnyúló vonatközlekedést, vagy kudarcot vallunk.

Néhány évvel ezelőtt olyan szabályokat alkottunk, amelyek éppen ezt tették lehetővé a mozdonyvezetők számára; ma ugyanezt tesszük a vasúti kocsikra vonatkozóan. A személyvonatok és vasúti járművek is átléphetik majd a határokat. Méghozzá válogatás nélkül, úgy, hogy nem kell attól tartanunk, a kölcsönös átjárhatóság veszélyezteti a biztonságot. Ez a végső cél, amelyet kitűztünk magunk elé, és meggyőződésem, hogy nagyon közel járunk a megvalósításához. Európai időkereteket és ütemezést határozunk meg – két év a vasúti kocsik számára; tíz év a többi jármű számára – de véghez fogjuk vinni. A vasúti járművek végre egységes jelzőrendszer használatával működhetnek. Néhány évvel ezelőttig az volt az elképzelés, hogy a vonatok tanuljanak meg egyszerre több jelzőrendszert is felismerni, ettől a tervtől azonban egyértelműen elálltunk, mivel több, mint 20 különböző rendszer létezik Európában.

Ha e két kérdésben megfelelően gyors haladást érünk el, lényegesen és jelentősen hozzájárulhatunk az egységes vasúti piac végső létrehozásához. Ez a piac, amelyről alapító atyáink úgy gondolták, hogy elsőként fog kiépülni, valójában a legutolsó. Most azonban az számít, hogy létrejöjjön, és még időben ahhoz, hogy a vasút kivehesse a részét az éghajlatváltozás elleni küzdelemből, és segíthessen leküzdeni a növekvő energiaárak által ránk kényszerített korlátozásokat.

  Elnök. – A vitát berekesztem.

A szavazásra holnap deli 12 órakor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Marian Zlotea (PPE-DE), írásban. – (RO) Elnök úr, kedves kollégák! Először is gratulálni szeretnék az előadónak az általa végzett munkáért. A közelmúltban történt vasúti baleseteket figyelembe véve hangsúlyozni szeretném a közösségi vasutak biztonságának fontosságát is. Remélem, hogy az Európai Vasúti Ügynökség működésével kapcsolatos jogszabályok még inkább a fogyasztók érdekeit szolgálják majd, és leegyszerűsítik a járművekre vonatkozó engedélyezési eljárásokat is. Szeretném, ha gondoskodnánk róla, hogy legyen egy jól meghatározott, az egyes járművek biztonságáért és karbantartásáért felelős szerv, és hogy minden esetben tudjuk, melyik ez a szerv.

Ennek a hatóságnak biztosítania kell, hogy minden tagállamban tiszteletben tartják a fogyasztói jogokat, és hogy az európai jogszabályoknak megfelelően az utasok kártalanítást kapnak.

Ezzel együtt az ügynökségnek figyelmet kell fordítania az utazási körülményekre, a kényelemre és a biztonságra, illetve azonos szinten kellene tartania a viteldíjakat. Meg kellene fontolnia, hogy a fiataloknak és diákoknak, valamint a valamilyen szempontból hátrányos helyzetű személyeknek különböző lehetőségeket és árkedvezményeket biztosítson.

Remélve, hogy az Európai Vasúti ügynökség megvalósítja az európai fogyasztók kívánságait, a működéséhez szükséges minden támogatást meg kell adnunk számára.

17. A légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályok (átdolgozott változat) (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont közös vita (A6-0264/2008) az Arūnas Degutis által a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében a Közösségben a légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályok második olvasatára tett javaslatról. (átdolgozás) (16160/4/2007 – C6-0176/2008 – 2006/0130(COD)).

  Arūnas Degutis, előadó. – (LT) A rendelet célja a belső légi közlekedési piacra vonatkozó EU-s jogszabály hatékony végrehajtása. Ez döntő fontosságú, ha azt akarjuk, hogy a légi szolgáltatások piaca hatékonyan és gazdasági jelleggel működjön a harmonizált és összehangolt szabályok keretein belül.

A rendelet három meglévő rendeletet von össze és helyettesít: a légifuvarozók engedélyezéséről és a repülőgépek kölcsönbérletéről szóló rendeletet, a közösségi légifuvarozók Közösségen belüli légi útvonalakhoz jutásáról szóló rendeletet, és a légi közlekedési viteldíjak liberalizációjáról szóló rendeletet.

A ma előttünk lévő rendelet nagy részben a meglévő vonatkozó rendeletek végrehajtása során szerzett tapasztalataink alapján született.

A Parlamentben 2007 júliusában fejeződött be a rendelet első olvasata. A Tanács 2008. április 18-án fogadta el közös álláspontját.

Előadóként az árnyékelőadókkal együtt mélyreható megbeszéléseket folytattam az érdekelt felekkel és intézményekkel. Ezen felül az első olvasatot követően számos találkozót tartottunk a Parlamentben a Tanács soros elnökségi posztját betöltő ország képviselőivel, hogy biztosak lehessünk benne, az általunk tárgyalt kérdések a közös álláspontban is megjelennek.

Miután alaposan kielemeztük a közös álláspontot, megerősíthetem, hogy megfelel a Tanács által tavaly decemberben elfogadott politikai megállapodásnak, amely hűen tükrözi a bennünket is foglalkoztató kérdéseket.

Annak érdekében, hogy biztosítsuk a szociális jogok megfelelő végrehajtását, a Bizottság és a Tanács álláspontjának alapján a mellékletben utalást tettünk arra dokumentumra, amely szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell a foglalkoztatási szabályok és feltételek megfelelő alkalmazását, ideértve a maximális foglalkoztatási időszakot és a minimális pihenőidőszakokat is.

Mostantól kezdve, a Parlament kijelentésének megfelelően, biztosítani kell a légi közlekedési viteldíjak, és azok internetes megjelenítésének átláthatóságát.

Szintén elfogadásra került a repülőgépeknek a Parlament által elfogadott „wet-” és „dry” lízingjére-vonatkozó javaslat, valamint a „wet” repülőgépek bérbeadásának korlátozásairól szóló álláspont.

A Parlament sikeresen kialakította azt az álláspontot is, amelynek értelmében a légiforgalmi útvonalak megosztása csak az érintett repülőterek közötti közvetlen kommunikáció alapján történhet.

A Tanács fenntartások nélkül elfogadta a Parlament 29 módosítását, nyolcat pedig, elsősorban technikai okok miatt, elutasított.

Ezért úgy gondolom, hölgyeim és uraim, hogy elfogadhatjuk a Tanács közös álláspontját. Nem hiszem, hogy további módosítások vagy egy harmadik olvasat jelentős eredményekkel járnának. Ezért javasolni szeretném, hogy fogadjuk el a Tanács közös álláspontját, mivel az alapvetően a Parlament első olvasata alapján született.

Az álláspontot a Közlekedési és idegenforgalmi Bizottság többséggel elfogadta.

A rendelet gyors elfogadása lehetővé tenné a légi közlekedési szektor számára a megújult szabályozási környezethez való alkalmazkodást, hiszen három helyett csupán egy rendelet lenne érvényben.

Őszintén hiszem, hogy ezen alapvető eredmények fényében a képviselők további módosítások nélkül támogatják a közös álláspontot, és az állásfoglalás mellett szavaznak.

  Antonio Tajani, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Az Önök által ma esete megvitatott javaslat nagyon fontos, hiszen lehetővé teszi majd számunkra az egységes légi közlekedési piacot létrehozó 1992-es rendelet módosítását és kiegészítését.

Fő célja a meglévő jogszabályok egyszerűsítése és megerősítése. Meggyőződésem, hogy a Parlament 2007 júliusi első olvasatát és a Tanács közös álláspontjának novemberi elfogadását követően ma elénk került megállapodás segítségével elérhetjük fő célkitűzéseinket.

Először is, a javaslat a liberalizált piacokra történő átállásról szóló idejétmúlt szakaszok eltörlésével megtisztítja a szöveget.

Másodszor biztosítja a közösségi rendelkezések hatékony és egységes alkalmazását azáltal, hogy pontosabb és szigorúbb feltételeket határoz meg, például a működési engedélyek kiadására és felülvizsgálatára vonatkozóan. Emellett megszigorítja a légifuvarozók pénzügyi életképességének ellenőrzését is.

Harmadszor előmozdítja a tagállamok között a Közösségen belüli járatok koordinációját.

Negyedszer erősíti az utasok jogait, ami rendkívül fontos: az aktuális jegyárakról szóló teljes körű információhoz való jogot, ideértve az adókat, járulékokat és díjakat is, valamint annak jogát, hogy nemzetiségük vagy tartózkodási helyük alapján az utasokat jegyvásárláskor ne érhesse hátrányos megkülönböztetés.

Különösen fontosnak tartom kiemelni az utasok jogait, ha ugyanis védelmünkbe szeretnénk venni az európai vitákat, nem szabad elfelejtenünk, hogy munkánkat elsősorban az európai polgárokért végezzük. Ezért nagy örömmel tölt el, hogy ebben a kérdésben ilyen gyors haladást tapasztalhatunk, és még egyszer szeretném felhívni a figyelmet az előadónk, Degutis úr és a Közlekedési Bizottság által végzett munkára, amely jelentős mértékben javította a szöveget.

Mivel a két intézmény között kisebb véleménykülönbségek tapasztalhatók, remélem, hogy hamarosan elfogadhatjuk a szöveget, és az késlekedés nélkül hatályba léphet.

  Elisabeth Jeggle, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim. Először is őszintén köszönöm Degutis úrnak a liberalizációs csomaggal kapcsolatos kiváló együttműködését. Kedvező kompromisszumokat kötöttünk, és holnap támogatni fogjuk a jelentést. A holnap szavazásra kerülő légi közlekedési rendelet általános vonatkozásait illetően hamar konszenzusra jutottunk. Ahogyan előadónk is mondta, a rendelet nagy lépést tesz előre a bürokrácia csökkentése felé.

Három meglévő rendeletet foglaltunk egyetlen könnyen érthető jogszabályi szövegbe. A közös álláspontnak köszönhetően a légi járatokra vonatkozó meglévő EU-s jogszabályok összhangba kerültek a jelenlegi gyakorlattal. A légifuvarozók engedélyezésén kívül a rendelet műszaki kérdésekkel és az árak átláthatóságával is foglalkozik, és képviselőcsoportom nevében ez utóbbiról szólnék részletesen.

A kezdetektől fogva szorgalmaztuk, hogy vessünk végre véget az elképzelhetetlenül alacsony jegyárakat kínáló megtévesztő hirdetéseknek. Lényeges egyszerűsítéseket kívánunk bevezetni a fogyasztók számára, amelyek régóta időszerűek. Ez az uniós rendelet véget vet majd a fogyasztókat gyakran megzavaró hirdetési trükköknek és ajánlatoknak. A légitársaságok többé nem csaphatják be a fogyasztókat azzal, hogy – elsősorban az interneten – nevetségesen alacsony árakon, például 9.99 euróért hirdetnek járatokat, majd adók és járulékok formájában hatalmas összegű további díjakat számolnak fel.

A jövőben a légi közlekedési viteldíjakat átfogó és átlátható módon kell közzétenni. A fogyasztónak meg kell tudnia állapítani, hogy az ár mekkora hányada illeti az államot, és mekkora része gazdagítja a légitársaságot és a repülőteret. Ez mindenek felett az internetes ajánlatokra vonatkozik. Ezért ragaszkodtunk az árak átláthatóságához. Holnap örömmel szavazunk igennel a jelentésre.

  Ulrich Stockmann, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Először is köszönöm Degutis úrnak a kiváló munkát, és természetesen az együttműködést. Végre elfogadásra kerülnek a harmadik liberalizációs csomag szükséges módosításai. Ez az átdolgozott szöveg egyértelműbbé és hatékonyabbá teszi a rendszert, különös tekintettel a működésbe helyezésre vonatkozó engedélyekre, a repülőgépek kölcsönbérletére, a forgalommegosztásra és a légi közlekedés biztonságára. Azt is világossá teszi, hogy az EU-s és nemzeti szociális jogszabályokat megfelelően kell alkalmazni, függetlenül attól, mely tagállamban található az adott légitársaság működési telephelye. Mindazonáltal az európai légi közlekedésben tapasztalható szociális és munkakörülmények továbbra is problémát jelentenek, és ismét napirendre kell majd tűzni őket. A szöveg annak komplexitása miatt nem oldja meg a légitársaságok esetleges csődjére vonatkozó biztonsági modell kérdését sem. Ez újabb feladatot jelent a Bizottság számára.

Az árak átláthatóságát érintő szabályok elfogadása nagy siker. A jövőben nem lehet majd csábító ajánlatokkal megtéveszteni az európai polgárokat. Minden vásárló láthatja majd nem csupán a teljes árat, de arányos felépítését is, hogy mennyi ebből a légitársaságé, a repülőtéré és az államé. Ez jelentősen hozzájárul a fogyasztók védelméhez.

Még egyszer köszönöm az előadónak a kiváló együttműködést.

  Seán Ó Neachtain, az UEN képviselőcsoport nevében. – (GA) Elnök asszony! Csak dicsérni tudom a jelentést. Arról tanúskodik, hogy az intézmények képesek együttműködni az utasok, a fogyasztók és az üzleti közösség védelmét szolgáló módosítások végrehajtásában.

A légi közlekedés nagyon rövid időn belül drámai változáson ment keresztül, ami egy egyre globalizáltabb világban az utasok érdekét szolgálta. A ma rendelkezésre álló járatok sokfélesége a társadalomban az üzleti gyakorlat és a szabadidő eltöltésének terén bekövetkezett hatalmas változást tükrözi. A légitársaságok között kiéleződő verseny eredményeképp a hagyományos utasok több járatot és olcsóbb járatokat vehetnek igénybe.

Láthattuk, hogyan zajlott le mindez egyik napról a másikra hazámban – Írországban – a légi közlekedési ágazat deregulációjának bevezetésével, és a Ryanair megjelenésével. Az ágazat állandó versenyhelyzetének eredményeképp szélesebb és olcsóbb lett a járatkínálat. Ez természetesen munkahelyeket teremtett, és néhány esetben fellendítette az adott régiók gazdaságát.

Mindazonáltal nemtörődömség lenne tőlünk, ha figyelmen kívül hagynánk az európai légi közlekedési ipar e hatalmas mértékű fejlődésének negatív aspektusait, amelyek bizonyos szociális és biztonsági problémákhoz vezettek.

Nem szabad, hogy az utasok és a személyzet biztonsága vagy egyéb szociális kérdések alárendelődjenek a légi társaságok nyereségének. Dicséret illeti a Parlament és a Tanács e szempontokra vonatkozó javaslatait. További együttműködésre és megértésre, valamint hatékonyabb piaci működésre van szükség a tagállamok között annak érdekében, hogy a légi közlekedési piac fenntartható módon növekedhessen. Már megtapasztalhattuk, milyen előnyökkel jár az utasok számára az árak átláthatósága.

A légi közlekedés az élet és a társadalom változásait követve folyamatosan változni fog. Ha azonban azt szeretnénk, hogy ez a növekedés fenntartható legyen, és hogy a változások az ágazattal kapcsolatban állók javára váljanak, egységes megközelítésre van szükségünk. Elismerésem Degutis úrnak az általa végzett munkáért, és nagy örömmel üdvözlöm a Parlament és a Tanács együttműködését. Holnap ugyanitt a jelentés mellett fogunk szavazni.

  Jaromír Kohlíček, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (CS) Ez a rendelet szabályozza a légifuvarozók számára a repülőgépek (személyzettel vagy személyzet nélkül történő) bérbe adásának engedélyezését, illetve a Közösségen belüli légi útvonalakhoz való szabad hozzáférést, bizonyos eltérésekkel, elsősorban a közszolgáltatási kötelezettségekre vonatkozóan. A pénzügyi alkalmassági követelményeken túl a rendelet nagyobb hangsúlyt fektet a biztonsági előírásoknak való megfelelésre, a kölcsönbérlet tekintetében is. A rendeletben szereplő korlátozások célja elsősorban a szociális dömping valószínűségének csökkentése, és annak biztosítása, hogy az Európai Gazdasági Térség keretein belül a légifuvarozók átláthatóbban működjenek. Nem teljesen értek egyet az előttem szólóval abban, hogy a Ryanair lenne a légiforgalmi feltételek kezelésének iskolapéldája. Gratulálok az előadónak, hogy mind a Bizottsággal, mind pedig a Tanáccsal megállapodásra jutott, és annak ellenére is üdvözlöm az eredményt, hogy bizonyos szociális körülményeket (munkaidő és maximális munkaórák száma) illetően még nem valósult meg konszenzus. A GUE/NGLL képviselőcsoport üdvözli és támogatja a rendeletet.

  Brian Simpson (PSE). - Elnök asszony! Köszönetet szeretnék mondani Degutis úrnak a kitűnő jelentésért, és az elmúlt hetek során végzett munkájáért.

A járatok késésétől eltekintve a légitársaságokkal kapcsolatos legtöbb hozzám beérkező panasz tárgya az az eljárási mód, amelynek során látszólag alacsony árakkal csábítják a vevőket, majd kényelmesen csak a folyamat végén közlik velük a valódi árat. A fapados légitársaságok az elmúlt években mindezt tökéletes művészi szintre fejlesztették.

Mostantól a vásárlók nemcsak hogy a valódi árat láthatják majd, de a nemzeti kormányok által kirótt biztonsági adókat külön kiemelve kell feltüntetni számukra. Ez az átláthatóság eredményes kell, hogy legyen, és remélem, hogy meg fogja szüntetni az elmúlt években tapasztalt, néhány olyan légitársaságra jellemző megtévesztő gyakorlatot, amelyek el akarták hitetni az utazóközönséggel, hogy igen olcsó jegyet vásárolnak, amikor ennek az ellenkezője volt igaz.

Szintén meg kell említenem a jelentésnek az EU-n kívüli repülőgépekre vonatkozó „wet” lízing szabályokat érintő szigorításait, illetve az az iránti elkötelezettségét, hogy a repülőgépeknek a légitársaságok által történő bérbeadása során elfogadhatatlan a szociális dömping – ami korábban szintén megtörtént.

Aggodalmak merültek fel azzal kapcsolatban, hogy az EU-n kívülről „wet” lízinggel érintett repülőgépek száma elfogadhatatlan szinteket üt meg, ami nem csak szociális, de biztonsági jogszabályainkat is hiteltelenné teszi, és aláássa saját uniós polgári repülési iparunkat, amit előadónk említett is.

A jelentés a fogyasztók, a repülőgépek személyzete és az európai légi közlekedés szempontjából kiváló. Tulajdonképpen annyira jó, hogy meggyőződésem, a légitársaságok máris elkezdtek kiskapuk után kutatni – ami szintén megtörtént korábban, és amelynek művészetét légitársaságaink szintén tökélyre fejlesztettek.

  Luís Queiró (PPE-DE). – (PT) Elnök asszony, biztos úr! Olyan időben, amikor az üzemanyagárak soha nem látott növekedése miatt a légi közlekedési szektor történetének egyik legnagyobb válságán megy keresztül, létfontosságú, hogy figyelmünket és jogalkotási erőfeszítéseinket olyan intézkedésekre koncentráljuk, amelyek segítségével fenntartható az ágazat ereje és dinamizmusa.

Ennek fényében a légi szolgáltatások Közösségen belüli működtetésére vonatkozó közös szabályok javítása iránti elkötelezettségnek ki kell terjednie néhány alapvető szempontra: először is a légitársaságokra vonatkozó pénzügyi alkalmassági követelmények megerősítésére, tekintve, hogy valószínűleg kapcsolat áll fenn a légifuvarozók pénzügyi stabilitása és a biztonság között; másodszor a jegyárak meghatározására vonatkozó átláthatóságra, amelynek értelmében az alapköltségen túl az adókat, illetékeket és egyéb járulékokat is egyértelműen fel kell tüntetni, és végül a közszolgáltatási kötelezettségek egyhangú meghatározására, ideértve a legkülső régiókat érintő korlátozásokból, illetve a verseny megőrzésének szükségességéből fakadó körülményeket is.

Az előadó azt javasolja, hogy fogadjuk el a Tanács közös álláspontját. Ez azt jelenti, hogy a már említett pontokon túl a Parlament által első olvasatban meghatározott fő célkitűzéseket elértük. A szöveg tulajdonképpen megfelelő szabályokat alkot és határoz meg a működési engedélyekre, a repülőgépek kölcsönbérletére, a közszolgáltatási kötelezettségekre és a forgalommegosztási szabályokra vonatkozóan, miközben megerősíti a belső piacot és az utasok jogait. Ezért felhatalmazza a Bizottságot, hogy harmadik országokkal tárgyaljon a Közösségen belüli forgalmi jogokról, és megerősíti a szektorban dolgozók munkavállalói jogait.

Ezért gratulálok Degutis úrnak az e tekintetben végzett munkájáért, és támogatom a Tanács közös álláspontjának további módosítások nélküli elfogadását. A jogalkotó hatóság mindkét ága azért sokat tett egy igen fontos megállapodás létrejöttéért. Vajon az eredmény átsegít majd bennünket a válságon? Örömmel hallottam a biztos úr válaszát. Mindennek segítségével jobb és hatékonyabb légi közlekedési piacot teremthetünk, amely a gazdaság és az emberek javát szolgálja majd? Reméljük.

  Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Először is hadd gratuláljak őszintén Arūnas Degutis úrnak a kiegyensúlyozott jelentésért. Ma, az internet korában különösen fontos, hogy növeljük a légi közlekedési viteldíjak átláthatóságát, és így elejét vegyük a megtévesztő ajánlatoknak, miközben biztosítjuk az egyenlő versenyfeltételeket is. Csak így garantálható egy minimális minőségi szint, és az, hogy a fogyasztóvédelem nevében megelőzzük a járatfoglalásban tapasztalatlan személyek megtévesztő ajánlatokkal történő becsapását. Bizonyos értelemben kölcsönös átjárhatóságot teremtünk.

A szociális jogszabályok tiszteletben tartásának szükségessége a jelentés második fő pontja, és a tagállamoknak kétségtelenül biztosítaniuk kell, hogy mind a közösségi, mind pedig a nemzeti szociális rendelkezések alkalmazhatók legyenek a légitársaságok alkalmazottaira, ha a repülőgépek és azok személyzete bérbeadásra kerül a csúcsszezon forgalmi igényeinek kielégítésére vagy a más országokban székhellyel rendelkező légifuvarozók hiányának pótlására.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). – (LT) Több pontot is ki szeretnék emelni a jelenleg tárgyalt rendelettel kapcsolatban, amelyek véleményem szerint rendkívül fontosak polgáraink számára. Mindenekelőtt az utasokra és a légitársaságokra, azok tulajdonosaira és személyzetére egyaránt vonatkozik.

Először is a felvázolt intézkedések nem csak átláthatóbbá teszik majd a légi közlekedési díjakat, de, ahogyan azt már korábban említették, elősegítik a megtévesztő információk és a tisztességtelen verseny elleni küzdelmet. Másodszor a rendelet a járatok biztonságának növelését célzó intézkedéseket tartalmaz, ami nagyon fontos. Harmadszor a rendelet információval szolgál a fedélzeti személyzet szociális jogairól, és azok védelméről. Ezért én is szeretnék gratulálni Degutis úrnak, és megköszönni a munkáját. Örömmel várom a holnapi szavazást.

  Saïd El Khadraoui (PSE). – (NL) Biztos úr, hölgyeim és uraim! Először szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy megköszönjem előadónknak a munkát, és gratuláljak neki a Bizottsággal és a Tanáccsal elért megállapodáshoz. Ez jó néhány területen egyszerűsíti majd a szabályokat.

Ennél azonban sokkal többet tesz. Támogatni szeretném mindazt, amit képviselőtársaim a repülőjegyárak átláthatóságának fontosságáról mondtak. Nagy lépést teszünk előre. A Parlament részéről ez mindig is fontos követelmény volt. Fogalmazzunk teljesen világosan: semmi kifogásunk nincs az alacsony árak ellen, a fogyasztónak azonban előre egyértelműen tisztában kell lennie a repülőjegy-vásárlás összes költséget magában foglaló árával. És ha már itt tartunk, ugyanez vonatkozik a különleges szolgáltatások és biztosítás minden fajtájára, amelyet a fogyasztóknak kifejezetten kérniük kell. Következésképpen úgy sejtem, Degutis úr, hogy az Ön jelentése holnap a Parlament igen nagy mértékű támogatására számíthat.

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony! Arról a témáról szeretnék beszélni, amelyről szinte minden képviselő szólt, vagyis az árképzés nagyobb átláthatóságáról, és hangsúlyozni szeretném, amit Simpson úr is igen helyesen megemlített.

Mindenki, aki foglalt már valaha interneten járatot – és sokan vagyunk ezzel így – tudja, hogy nem csak az árak átláthatóságával kapcsolatban merülhetnek fel problémák, hanem akkor is, ha a foglalás során valamely apró részlet kitöltését nem helyesen végezzük el. Ilyen esetben minden visszaáll alaphelyzetbe, és sokkal nagyobb értékű biztosítást kell fizetni, mint amennyit eredetileg akartunk, így pedig nem olcsó, hanem a különdíjak és a biztosítás által felduzzasztott árú jegyet vásárolhatunk. Maguknak a légitársaságoknak nem szabadna ezt a gyakorlatot szorgalmazniuk, és elsősorban a Bizottságnak, valamint nekünk, itt a Parlamentben szigorúan figyelnünk kell az effajta magatartást. Csak így szervezhetünk ésszerű, fogyasztóbarát rendszert polgáraink számára.

  Mieczysław Edmund Janowski (UEN). - (PL) Elnök asszony! Gratulálni szeretnék előadónknak az igazán kiváló jelentésért.

Számos alkalommal tárgyaltunk már a légi közlekedésről e részülés során. Ma valóra szeretnénk váltani a Közösségen belüli légi szolgáltatások működtetésére vonatkozó közös szabályokról szóló, mintegy 16 évvel ezelőtti rendeleteket. Ezek a módosítások elő kell, hogy segítsék a légi közlekedési szolgáltatások biztonságának és – hangsúlyoznám – minőségének, valamint az utasok védelmének javítását. A repülőjegyárakról szóló világos információ különösen fontos kérdés. Örömömre szolgál, hogy az engedélyek kérdésével is foglalkozunk annak érdekében, hogy biztosítsuk a szolgáltatók megbízhatóságát.

Annak is örülök, hogy a személyzet jogai is vita tárgyát képezték a mai napon. Ma, amikor a légi közlekedés hatalmas mértékben növekszik, a szabályozás nélkülözhetetlen. Ugyanakkor nem szabad, hogy az új kezdeményezések útjába álljon, és az utasok érdekeit kell szolgálnia. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a járatok repülőterekről indulnak, és ide érkeznek, ezért a repülőterek megfelelő szolgáltatási színvonalának kialakítása is létfontosságú.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE) - (RO) A rendelet új formájában megerősíti és javítja a repülőgépek működtetésére, bérlésére, a forgalommegosztásra és az árak áltáthatóságára vonatkozó engedélyek felügyeletét.

Úgy gondolom, hogy ily módon biztosított a pihenőidőszakokkal és a munkaidővel kapcsolatos szociális jogszabályok betartása, és bevezetésre kerül a légi szolgáltatók közötti hátrányos megkülönböztetés mentességének elve, illetve azaz elv, amely szerint a légiforgalom megosztásával kapcsolatban egyeztetni kell a repülőterekkel.

Az új rendelettel kapcsolatban javasolt módosítások között szerepel a konurbáció elve is, amely az egyazon repülőtér által kiszolgált helységek csoportosítására utal. Ez az elképzelés más típusú infrastruktúrák fejlesztésében is felhasználható.

Úgy gondolom, el kell kerülni az utasoknak vagy az utazási irodáknak a tartózkodási helyük alapján történő hátrányos megkülönböztetését. Annak érdekében, hogy az emberek bízzanak a légi szolgáltatásokban, minden légi szolgáltatónak teljesítenie kell a minőségi és biztonsági követelményeket, és különösen fontos, hogy a jegyen minden vonatkozó járulékot és díjat jól láthatóan fel kell tüntetni.

  Antonio Tajani, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Őszinte köszönettel tartozom Önöknek a mai vitáért, és a Parlament elkötelezettségéért, amellyel befejezéséig végigkísérte ezt, az egységes légi közlekedési piac működéséhez nélkülözhetetlen szöveget. Úgy gondolom, kiegyensúlyozott szöveget kaptunk, amely magában foglalja a legfontosabb változásokat, és az Európai Parlament első olvasatban megfogalmazott fő módosításait.

Különösen nagy örömmel töltenek el az alapítás helyével kapcsolatban javasolt módosítások, és a szövegnek az engedélyek kiadásának és visszavonásának feltételeire, a közszolgáltatási kötelezettségekre és a repülőterek közötti forgalommegosztásra vonatkozó változtatásai.

Mindenekfölött azonban a képviselők azon többsége által kifejtett álláspontot támogatom, akik ma az árak átláthatóságáról és az utasok jogairól beszéltek. A vita e pontján megismételném, hogy számunkra rendkívül fontos az utasok jogainak védelme, a polgárok jogainak védelme. Remélem, hogy a rendelet alkalmazásakor az összes légitársaság és mindenki, aki repülőjegyet árul, tiszteletben fogja azt tartani. A Bizottság biztosítani fogja, hogy az utasok jogai egyetlen esetben se sérüljenek.

Ezért örömmel látom, milyen jó minőségű munkát folytattuk, és úgy gondolom, hogy előadónk a Bizottság és a vita összes résztvevőjének segítségével kiváló munkát végzett, mindenekelőtt az utasok jogainak védelme érdekében.

  Arūnas Degutis, előadó. – (LT) Bár a holnapi eredményt még nem ismerjük, szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak és a Bizottság képviselőinek. Érdekesnek és hasznosnak találtam a munkát, amely tele volt kihívásokkal és kellemes pillanatokkal. Sok sikert kívánok a Bizottságnak is a rendelet végrehajtásához és ellenőrzéséhez. Ahogyan mindannyian jól tudjuk, a magas árak miatt a legtöbb légitársaság nehéz időket élne meg, és számunkra akkor az elsődleges cél az utasok jogainak védelme lenne, ami különösen kellemetlen lehet csőd esetén. Ismét köszönöm mindannyiuknak az együttműködést.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). - (CS) Elnök asszony! Reméltem, hogy felszólalhatok még a jelentéssel kapcsolatban a „catch the eye” eljárás során, de látom, hogy valószínűleg erre már nem lesz elég idő. Szeretném, ha legalább a jegyzőkönyvben megjelenne, hogy szerettem volna felszólalni a légi közlekedésről szóló jelentéssel kapcsolatban.

  Elnök. –Roithová asszony, be kell tartanunk az időrendet. Már öt képviselő kért szót, Ön pedig az előző jelentéssel kapcsolatban már felszólalt. Megpróbáljuk megteremteni az egyensúlyt, hogy ne ugyanazok a képviselők beszéljenek az összes jelentésről, mert az óra ketyeg.

A vitát berekesztem.

A szavazásra holnap deli 12 órakor kerül sor.

18. A városi mobilitás új kultúrája felé (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Reinhard Rack által a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében „A városi mobilitás új kultúrája felé” című zöld könyvről (2008/2041(INI)) készített jelentés (A6-0252/2008).

  Reinhard Rack, előadó. − (DE) Elnök asszony! Tavaly ősszel a Bizottság elkészítette „A városi mobilitás új kultúrája felé” című zöld könyvet, és tervei szerint néhány hónapon belül konkrét intézkedéseket tartalmazó cselekvési tervet nyújt be.

Az Európai Parlament úgy érezte, hogy a jövőbeli intézkedések társjogalkotójaként és költségvetési szervként kötelessége és felelőssége idejében kifejtenie e zöld könyvről vallott álláspontját. Magabiztosan és óvatosan közelítettük meg a témát: magabiztosan olyan értelemben, hogy ki szeretnénk mondani, az Európai Parlament szerint hová vezet ez az út, és óvatosan, mert nem szeretnénk megkérdőjelezni a Bizottság kezdeményezési jogát, hanem megvárjuk a részletes javaslatokat.

A Közlekedési Bizottság megbeszélései során széles körű egyetértés volt a témával kapcsolatban. Röviden szólnék néhány fontos kérdésről.

A számos kollégámat jogosan aggasztó fő téma a szubszidiaritás volt. Feltették a kérdést, hogy ebben a tekintetben ki legyen a fizető, és vajon mindenekelőtt európai ügyről van-e szó, valamint úgy érezték, hogy talán nem kellene túlságosan elragadtatnunk magunkat a döntéshozatal terén, és így tovább.

Válaszunk a következő: azt feltételezzük, hogy a zöld könyvnek a cselekvési terv megjelentetését megelőző bemutatása nem lesz hatással a felelősségi területek jelenlegi megosztására Európában, azonban az összes illetékes résztvevő, az Európai Unió, a tagállamok, illetve a regionális és helyi hatóságok kihasználják majd saját kompetenciáikat, és még fontosabb, hogy ezeket ésszerűen össze is fogják hangolni egymás között. Ebben a tekintetben szeretném, ha egy integrált és átfogó elképzelés jönne létre, és városi döntések születnének arról, mi ténylegesen megfelelő és fontos az egyes helyi hatóságok számára.

További feladat annak biztosítása, hogy a közlekedés megfeleljen az emberek igényeinek. Nem szabad félrevezetnünk az európai belső közlekedési piacon megjelenő európai polgárokat. Ha az egyik és a másik városban is van zöldövezet, ez nem szabad, hogy azt jelentse, teljesen új világba érkeztek, csak mert átlépték a helyi hatóságok határát. Ezen a téren európai harmonizációt várunk, és azt, hogy Európa bevált gyakorlatot alakítson ki.

A harmadik kérdés a kapcsolódó intézkedéseket illeti, meghallgatást tartottunk, amelyen a polgármesterek arról panaszkodtak, hogy gyakran kapnak európai utasításokat, majd amikor a végrehajtásra kerül a sor, rájönnek, hogy a tagállamok magukra hagyták őket, vagyis pontosabban nem látták el őket az európai intézkedések végrehajtásához szükséges anyagi forrásokkal.

Kiemelt figyelmet szeretnénk fordítani a fogyatékkal élő utasokra. Véleményem szerint, és ahogyan azt folyamatosan ismétlem is, ez a kisgyermekes szülőkre is vonatkozik. Nincsenek túl könnyű helyzetben a tömegközlekedésben, vagy általában a közlekedésben.

Időben szeretnénk figyelmeztetni az ágazatot, és megsürgetni, hogy jobb logisztikai rendszert és technológiákat fejlesszenek ki. Ami pedig a legfontosabb, szeretnénk elérni, hogy az emberek tudatosak legyenek. Nekik maguknak kell elősegíteniük, hogy a közlekedési rendszeren keresztül valóban megvalósítható legyen egy egészséges környezet.

Cramer úr kerékpározni fog, Marinescu úr nagysebességű vonattal utazik haza, Costa úr a vaporettót veszi majd igénybe, Tajani alelnök úr pedig kismotorral közlekedik majd Rómában, én magam pedig szívesen járok gyalog szülővárosomban. Ha mindezt megtesszük, valóban elérünk egy kicsi, ám nem elhanyagolható változást.

Zárásképp köszönetet mondok két biztosunknak, Jacques Barrot és Antonio Tajani alelnök uraknak, akik mélyrehatóan tanulmányozták az ügyet, és akik közül utóbbi a jelen témáért felelős biztos. Köszönöm árnyékelőadóinknak is, akik szintén dolgoztak a jelentésen, és a kollégáknak, akik a bizottságon belül hozzájárultak a jó eredmény eléréséhez. Hadd köszönjem meg a bizottságbeli, a képviselőcsoportomban és a hivatalomban dolgozó kollégáimnak is munkájukat. Remélem, hogy mindezek nyomán még egy kedvező eredményre számíthatunk.

  Antonio Tajani, a Bizottság alelnöke. − (IT) Elnök asszony! Először is köszönetet szeretnék mondani Rack úrnak a Parlament közreműködésével elkészített szövegért. Hálás vagyok lelkes felszólalásáért is. Meg fogom látogatni, hogy legközelebb, ahogyan ő is javasolta, megtalálhassuk a városok közötti közlekedés intermodális eszközét.

A Parlament bizottsági kezdeményezés alapján végzett munkája kétségtelenül pozitív volt, csakúgy, mint a vita, amely a három alábbi alapvető kérdésre összpontosított: hogyan javíthatjuk leghatékonyabban a városi mobilitást Európában, a közösségi szintű beavatkozás hozzáadott értéke, és a feladatoknak a kormányzat különböző szintjei között történő újraelosztása. A Bizottság zöld könyve indította el azt a folyamatot, amelynek célja, hogy a városi mobilitás és közlekedés területén is megvalósuljon az európai szintű fellépés. Ennek eredményeképp a városi mobilitás annak az európai vitának a középpontjába kerül, amely a mobilitásnak mai társadalom és a következő generációk számára is fenntartható alapon, a legjobb eszközökkel történő biztosításáról szól.

A vitánk hátterében álló legfőbb okok az éghajlatváltozással, a forgalmi dugókkal, az egészségügyi következményekkel, elsősorban a légszennyezéssel, az energiaellátás és az utak biztonságával kapcsolatos aggodalmak. A jelentéstervezetről folytatott megbeszélés során a Közlekedési Bizottság tagjai által benyújtott számos módosítás, és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, illetve a Vidékfejlesztési Bizottság segítőkész közreműködése azt mutatja, milyen rendkívül fontos az Európai Parlament számára a városi mobilitás, egy olyan ügy, amely az EU-polgárok túlnyomó többségét érinti.

Ahogyan azt Önök is tudják, a zöld könyvről folytatott megbeszélés március 15-én véget ért, és több mint 400 javaslatot kaptunk. Az összes érintett véleménye, és természetesen az európai intézményektől érkezett javaslatok is értékes alapanyagot szolgáltatnak a városi mobilitásról készülő cselekvési tervhez, amelyet a tervek szerint idén ősszel fogok bemutatni.

Térjünk rá a jelentésre. Tetszett a szövegben szereplő felhívás, hogy egy nagyobb lélegzetű európai városi mobilitási stratégiát fejlesszünk ki, és annak elismerése, hogy az egyes területeken a közösségi szintű fellépés egyértelműen hozzáadott értéket képvisel. A jelentés szervezett, célzott és egyben igen világos módon határozza meg a cselekvés fő területeit, ezért ismét elismeréssel illetném Rack professzor urat. A jelentés különböző területeken elemzi az EU szerepét: a szabályozás, a szabványosítás és a harmonizáció, valamint a bevált gyakorlat és a kutatás terén. Ezenfelül növeli a hatóságok közötti koordináció és egy integrált megközelítés, illetve az egyéni felelősség és a támogatás kérdésének szükségességét.

A szövegben szereplő legtöbb ötletet jónak találom, azonban a sok érintett téma közül néhány konkrét kérdésről szeretnék hosszabban is szólni. Megjegyezném például, hogy a jelentés megerősíti az összehasonlítható adatok szükségességét, illetve annak szükségességét, hogy más olyan cselekvési területeken is figyelembe vegyük a városi mobilitást, ahol az Európai Unió jogszabály-alkotási joggal rendelkezik. Ebben a tekintetben további figyelmet érdemel az a javasolt európai platform, amely a bürokráciát elkerülve összesítené az adatokat, a bevált gyakorlatokat és a politikával kapcsolatos információkat.

Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy ha el szeretnénk kerülni a különböző európai városokban kialakított sokféle megoldás használatát, a közlekedési rendszerek szabványosítása és összehangolása során, különösen a zöld zónák és a közutak használatáért kirótt díjak esetében fontos az EU iránymutatása. Szintén támogatom a szociális dimenzióval kapcsolatos, bizonyos csoportokat érintő javaslatokat, és az oktatás, a képzés és az információs kampányok javításáról szóló javaslatokat, amelyek elősegíthetik a polgárok magatartásának megváltozását. Ami a finanszírozást illeti, egyetértek a jelentéssel abban, hogy a közösségi források lehető legjobb felhasználása mellett új pénzügyi eszközöket kell létrehozni.

Elnök úr, hölgyeim és uraim, befejezésképp teljes mértékben támogatom a jelentésben szereplő megfigyelést: városaink mobilitását illetően sürgősen új gondolkodásmódra és innovatív elképzelésekre van szükség. Az EU elvei és jogalkotása iránt érzett minden tiszteletünkkel együtt elő kell segítenünk, nem pedig akadályoznunk a helyi, regionális és nemzeti szinten megvalósuló kreativitást és rugalmasságot. Erről szól a szubszidiaritás. Az Önök értékes jelentése fontos eleme az európai politikának ezen a téren, amely közel áll az európai polgárok, vállalkozások és politikusok, de különösen a helyi vezetők szívéhez.

Még egyszer köszönöm a figyelmüket, és gratulálok előadónknak a kiváló munkához.

  Justas Vincas Paleckis, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményének előadója. – (LT) Gratulálni szeretnék előadónknak, Rack úrnak a jelentéshez. Ha a polgárok városban élő 80 százaléka elfogadná a városi mobilitási kultúrával kapcsolatos javasolt intézkedéseket, az élet mindenki számára sokkal jobbá és egészségesebbé válna. Ez jó példa arra, hogyan viseli gondját az EU saját polgárainak.

Bővítenünk kell a tömegközlekedési és kerékpárút-hálózatot, és ösztönözni a környezetbarátabb közlekedési eszközök használatát. A legfontosabb és legnehezebb feladat azonban az emberek szokásainak megváltoztatása. Litvániában például az összes gépkocsival történő utazás 50 százaléka egy kilométernél is rövidebb. Még a fiatal és egészséges emberek is elfelejtkeznek róla, hogy van lábuk, és hogy már feltalálták a kerékpárt. A Bizottság segítségével más pénzügyi eszközöket kell találnunk a városok és lakosaik életét megbénító közlekedési dugók enyhítésére. Vagy mozgás és mobilitás van, vagy megfulladunk a szennyező anyagokat köpködő vasszörnyetegek között.

  Jan Olbrycht, a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. − (PL) Elnök asszony! Először is szeretnék gratulálni Rack úrnak a jelentéshez, és a Vidékfejlesztési Bizottság képviselőjeként el szeretném mondani, hogy kiváló együttműködés folyt a bizottságok, vagyis a Közlekedési és a Vidékfejlesztési Bizottság között. Remélem, ez példaként szolgál majd a jövőbeli projektekhez.

Rack úr jelentése fontos elképzelésekkel foglalkozik számos különböző területen. Ezek egyrészt a környezettel kapcsolatos műszaki és szervezési problémákat, másrészt pedig a szociális ügyeket, illetve a területrendezéssel és a várostervezéssel kapcsolatos kérdéseket jelentik. A jelentés mélységében vizsgálta a Rack úr által említett kérdést is, vagyis a szubszidiaritás elvének a gyakorlatban történő megvalósulását. A jelentés egy olyan kérdéssel foglalkozik, amely kétségtelenül a helyi hatóságok hatáskörébe tartozik, ám túlmutat az ő működési területükön. A szubszidiaritás elvének megfelelően azonban a többi szinten elhelyezkedő egységeknek e tekintetben segíteniük kell a városokat: ezt jelenti a segítőkészség elve. A más szinten elhelyezkedő testületeknek segítséget kell nyújtaniuk a városok számára, és mindenekfölött segíteniük kell a tagállamokat és az Európai Uniót azáltal, hogy megteremtik a szervezeti és pénzügyi lehetőségeket, és finanszírozzák a kísérleti tanulmányokat és a kísérleti kutatást.

A jelentés egy elméleti szinten számunkra ismerős kérdést érint, itt azonban láthatjuk, mit jelent az integrált megközelítés a gyakorlatban. Olyan megközelítés ez, amelyhez számos különböző típusú tényező együttműködésére van szükség. Várakozással tekintünk az Európai Bizottság által a témában elvégzett munka elébe, és örömmel várjuk a cselekvési tervet is.

  Markus Ferber, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Ha Európa valamilyen szempontból gazdag, akkor a sokfélesége miatt az. Ezt soha nem szabad elfelejtenünk, amikor a városi közlekedésről beszélünk, hogy hosszú távon megőrizhessük és fenntarthassuk ezt a gazdagságot.

Ezért az első felszólalások meghallgatása után kissé aggaszt, hogy elveszítjük az előadónk által a jelentésben megteremtett egyensúlyt arra vonatkozóan, miről lehet helyi szinten, a szubszidiaritás elvének megfelelően dönteni, és mi az a kevés, amellyel itt az Európai Unióban mindehhez hozzájárulhatunk. Ha ez megtörténne, egyforma európai városaink lennének, és elveszítenénk Európa gazdagságát.

Hogy világosan fogalmazzak: azoknak a helyi és regionális hatóságoknak, akik eddig is megoldották a közlekedésszervezési problémákat, nincs szükségük a zöld könyvre, míg azok a helyi és regionális hatóságok, amelyek eddig nem voltak hajlandóak foglalkozni ezzel a kérdéssel, valószínűleg a zöld könyv vagy az állásfoglalásunk hatására sem fognak.

Bármennyire szeretünk is belemenni a részletekbe, fel kell ismernünk, hogy Európa csak akkor lehet sikeres, ha polgárai helyi szinten elfogadják. Ha azt érzik, hogy helyi életük minden területébe beleavatkozik, nem fogják elfogadni. Ezért fejtettem ki erőteljes bírálatomat a bizottságon belül is. Nagyon sajnálom, hogy a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nem fogadta el módosításaimat a bizottságon belül, mert attól tartok, hogy – természetesen a bevált gyakorlattól, a Strukturális Alapoktól és a Kohéziós Alap ösztönzőktől indulva – végül valami olyasmibe avatkozunk, amiből igazán ki kellene maradnunk.

Azt kérem ezért, hogy a bizottság által elfogadott kompromisszum legyen a legvégső pont, ameddig még elmegyünk. Ne lépjük át ezt a határt a most benyújtott sok módosításnak köszönhetően. Európa nem lesz sikeres, ha az emberek életének minden egyes területébe beleavatkozik.

  Saïd El Khadraoui, a PSE képviselőcsoport nevében. – (NL) Azzal kezdeném, hogy köszönetet mondok előadónknak, Rack úrnak az együttműködésért. Úgy gondolom, nagyon sokat elértünk együtt. Tudja, hogy bizonyos pontokkal kapcsolatban többet szerettünk volna, és hogy konkrétabb megfogalmazással akartuk összefoglalni, mi is lenne az Európai Unió feladata. Megértem, hogy saját képviselőcsoportjának néhány tagja ezzel nem ért egyet.

Ettől eltekintve a jelentés számos kiváló elemet tartalmaz, és ezért képviselőcsoportunk teljes mértékben támogatja. Először is elismeri, hogy a városok Európa-szerte ugyanazokkal a kihívásokkal szembesülnek. Mindenhol torlódások vannak, ez a probléma pedig jelentős stresszt és időpazarlást okoz mindenhol. Mindenhol történnek balesetek. Úgy tudom, az Európai Unió baleseteinek fele városi területen történik.

Meg szeretnénk valósítani azokat az ambiciózus éghajlati célkitűzéseket is, amelyeket saját magunk számára állítottunk fel. A legtöbb kis- és nagyváros nehezen tudja finanszírozni saját infrastruktúráját is, és az Európai Unió mindezeken a területeken pozitív, támogató szerepet játszhat, bár – ezt fenntartások nélkül elismerem – a helyzet mindenhol különböző. Tanulhatunk azonban egymástól, és úgy gondolom, ki kéne dolgozni a városi mobilitás számára létrehozandó egyfajta megfigyelőközpontot vagy színteret, ahol lehetőség nyílna a hasznos eszmecserére.

Ösztönöznünk, sőt, akár köteleznünk kellene a kis- és nagyvárosokat arra, hogy mobilitási terveiket konkrét formába öntsék annak érdekében, hogy az összes érdekelt fél kapcsolatba kerüljön, konszenzus szülessen egy közös megközelítésről, és pozitív megállapodásokat lehessen kötni. Meggyőződésünk, hogy az Európai Uniónak fel kell vállalnia az igazgatási szerepet a harmonizáció, a szabványosítás, valamint a kölcsönös átjárhatóság és a kutatás-fejlesztés területén, hogy biztosítsa a siker lehetőségét az új projektek számára, ideértve a tömegközlekedési projekteket is, és elősegítse a fenntartható megoldások Európa-szerte történő terjesztését.

Biztos úr, befejezésképp számítunk rá, hogy hamarosan a lehető legkonkrétabb cselekvési tervet mutatja majd be nekünk, amely terv egyértelműen elosztja a feladatokat a különböző politikai szintek között, de amely természetesen fontos szerepet szán az Európai Uniónak.

  Jean Marie Beaupuy, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretném megköszönni Reinhard Racknek a kiváló jelentést, és köszönöm a Bizottságnak, hogy korábban elkészítették a zöld könyvet, amely most átfogó megbeszélések tárgyát képezi, és amely alapján 2008 végére cselekvési terv készül majd.

A Város-Lakhatás frakcióközi csoportban tavaly kollégáimmal, elsősorban a nem sokkal ezelőtt felszólaló Jan Olbrychttel meghívtuk Barrot biztos urat, hogy megbeszéléseket folytasson velünk ebben a témában. Különösen élénk vita zajlott le, elsősorban az integrált megközelítéssel kapcsolatban. Biztos úr, a rendelkezésemre álló csekély időben szeretném kiemelni, milyen előnyökkel járt, hogy részletesen megvizsgáltuk ezt a nézőpontot. Alapvető kapcsolat van a várostervezési elképzelések és a városi mobilitás között. Amikor azt mondom, „várostervezési elképzelések”, valójában a várostervezési elképzelések hiányáról beszélek. Négy összetevőt szeretnék említeni ennek illusztrálására.

Először is egyértelmű, hogy a kereskedelmi, ipari, ingatlan- és szabadidős szektorok és övezetek megjelenésével városi területeink folyamatosan növekednek, akár kis- közepes vagy nagyvárosokról van szó. Minden alkalommal, amikor új övezet alakul, növekszik a mobilitás. Ugye nem kell emlékeztetnem Önöket arra, hogy városi területeink méretüket tekintve 11 százalékkal nőttek, míg népességük csupán 2,5 százalékkal? Hogy tíz éven belül, 1990 és 2000 között a városok három luxemburgnyi területnél is többel növekedtek? Ezek az adatok azt mutatják, hogy minden alkalommal, amikor egy városi terület növekszik, bárhová utazzunk is, az hosszabb ideig tart majd. Végül, ezen városi területeken a magángépkocsikkal egy nap alatt megtett utak száma 10 éven belül 70 százalékkal az egyes utak hossza pedig 20 százalékkal nőtt.

Ezek az adatok, ezek a példák egyértelműen jelzik, hogy egy, a különböző városi paramétereket figyelembe vevő sikeres integrált megközelítés nélkül még hatékonyabb, biztonságosabb és intelligensebb járművekkel, még gyorsabb, kényelmesebb tömegközlekedéssel sem tudjuk majd teljes mértékben megoldani a városi mobilitás problémáját, és nem fogjuk megoldani azon polgártársaink gondjait sem, akiknek egyre több hosszabb, költségesebb és kellemetlenebb úton kell majd részt venniük.

Biztos úr, hölgyeim és uraim, ezeknek a várostervezési elképzeléseknek nem csak a kis- és nagyvárosok, a városi terület szempontjából, hanem, ahogyan kollégám, Rack úr is mondta, a város környéki övezet szintjén is figyelembe kell venniük a városi közlekedést. Bizonyos szintű következetességet kell biztosítanunk minden dolgozó, kikapcsolódó, tanuló stb. polgár számára e városi és város környéki határvonalon belül. Felmerül ugyanakkor a probléma, és erről az imént volt már szó, hogyan tesszük lehetővé a különböző közigazgatási struktúrák, a különböző kerületek és egyéb területek együttélését. Ezért kérem arra, biztos úr, hogy a jövőben készülő cselekvési tervekben fordítson kiemelt figyelmet az integrált megközelítésnek.

  Michael Cramer, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Én is szeretnék hálás köszönetet mondani előadónknak. Ugyanakkor a végső jelentésben nehezen találok bármi pozitívumot, amelyet megemlíthetnék. Európa városait továbbra is sorsukra hagyjuk; nem segítünk nekik. Ahelyett, hogy pontos és hasznos keretet hoztak volna létre a 27 tagállam városi övezetei számára, a bizottsági tagok többsége felszínes szöveget alkotott: a városoknak zöldebbnek kell lenniük, kevesebb lesz a zaj és magasabb az életszínvonal! A jelentés ugyanolyan homályosan fogalmaz mindennek megvalósításáról, mint amennyire a Bizottságnak a városi mobilitásról szóló zöld könyve tette.

Rack úr a közlekedési problémák kezelésére egy szusibár módjára több menüt kínál számunkra, amelyekből választhatunk. A jelentés azonban legfeljebb a hozzávalók listáját biztosítja, a valódi receptet nem. Ugyanakkor rendkívül nagy szükség van az uniós szintű fellépésre. Tízből nyolc EU-polgár városban él, és közel mindannyian ugyanazokkal a problémákkal küszködnek: torlódás, balesetek, zaj és szennyezés. Városaink az éghajlatváltozás szempontjából is létfontosságú szerepet játszanak. A városi közlekedésből származik az összes szén-dioxid-kibocsátás 40 százaléka, és az összes üvegházhatású gáz kibocsátásának 70 százaléka. Ha nem csökken az utak forgalma, és az emberek nem váltanak autóról vonatra, buszra, kerékpárra vagy gyalogos közlekedésre, akkor az EU nem fogja tudni megvalósítani éghajlatvédelmi céljait.

A közlekedésből származó kibocsátás mennyisége valójában 30 százalékkal nőtt 1999 óta, míg a más forrásokból származó kibocsátások 10 százalékkal csökkentek. Ez azt jelenti, hogy lényegében elnyeltük az egyéb területeken elért eredményeket. Mindazonáltal a tagállamok többsége úgy érzi, hogy túl messzire megyünk, ha a városi közlekedés és az éghajlatváltozás közötti kapcsolat jeleként csak megemlítjük ezeket az adatokat a jelentésben.

A holnapi szavazáson a Zöldek módosításokat nyújtanak majd be annak reményében, hogy a városi mobilitásról szóló jelentést megtöltsék a rendkívül szükséges tartalommal. Először is módosítani szeretnénk az EU társfinanszírozását, hogy környezetbarátabb legyen; módosításunk szerint ez konkrétan azt jelenti, hogy 40 százalékot a vasútnak, 10 százalékot pedig a kerékpározás bővítésének kellene kiosztanunk. Ez idáig az EU közlekedési támogatásainak 60 százalékát a közúti projektek kapták, és csak 20 százalék illette a helyi tömegközlekedést és a vasúti közlekedést. Így nem csoda, hogy a folyamatosan hangoztatott célkitűzéseknek éppen az ellenkezőjét érjük el.

Másodszor szeretnénk, ha csak akkor lehetne megítélni EU-s támogatásokat, ha a városok fenntartható mobilitási tervet nyújtanak be, ami véget vetne a nagyszámú értelmetlen közúti programnak. Harmadszor javítani kívánjuk a közlekedésbiztonságot azáltal, hogy 30 km/órás általános sebességkorlátozást vezetünk be, míg a városoknak lehetőségük nyílna saját, bizonyos utakon akár ennél magasabb érték meghatározására is.

Ha többet szeretnénk tenni a környezetünkért és az éghajlat védelméért, és meg akarjuk valósítani a biztonságos közlekedést, Európa városainak jelentős uniós támogatásra van szüksége. Ezt csak akkor kaphatják meg, ha módosításaink elfogadásra kerülnek. Ha visszautasítják őket, és ismét olyan jelentést fogadnak el, amely egyetlen problémát sem old meg, a Zöldek ellene fognak szavazni.

  Johannes Blokland, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Először is szeretném megköszönni Rack úrnak a kemény munkát. Az európai szintű politika előkészítése szempontjából a városi mobilitás bonyolult kérdés. Nem könnyű a felelősségi körök elkülönítése, és ez a jelenleg tárgyalt jelentésben is látható.

A jelentés egyrészt számos helyen kijelenti, hogy az Európai Uniónak szerepe van a városi mobilitási tervek megvalósításában, majd máshol azt állítja, hogy a városi mobilitás az európai városok és helyi hatóságok hatásköre, és hogy a szubszidiaritás elve alapján az Európai Unió csak korlátozott szabályozó szerepet vállalhat. Röviden, igen nehéz felmérni e területen a feladatköröket. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy előadónk, Rack úr jól közelítette meg a kérdést, és a szubszidiaritás elvének szempontjából jó szöveget alkotott.

Van azonban néhány kifogásom. Először is úgy gondolom, hogy a jelentés túlságosan részletes lett. Ez azt a benyomást kelti, hogy létrehozhatunk olyan európai keretet, amely az összes európai város összes problémáját megoldja. Elfogadom a harmonizáció szempontjából mérlegelt témák és a cselekvési területek listáját, a mögöttük rejlő szándék nemes, azt azonban megkérdőjelezem, hogy ennél tovább mehetünk-e velük. Úgy gondolom, praktikusabb lett volna egy általános megközelítés. Az nagyobb hangsúlyt helyezett volna a városi mobilitás területén már meglévő bevált gyakorlatra és a technológiai fejlesztésekre. Elismerem, hogy ez a megközelítés kevésbé ambiciózus, de úgy gondolom, nem szabad elfelejtenünk, hogy a városi mobilitás az európai városok és a helyi hatóságok ügye.

Mi több, a harmonizációt igénylő témák listájában találunk néhány szociális normát is. Ez számomra nem tűnik jó ötletnek. A szociális normák, mint amilyen például a hátrányos helyzetű utasok mobilitása, szorosan kapcsolódnak az egyes tagállamokhoz, és ezért jobb, ha nem harmonizáljuk vagy szabványosítjuk őket.

A kifogások ellenére a jelentés mellett fogok szavazni. Az az igazság, hogy Rack úrnak sikerült egyértelműen kiemelnie benne, hogy a biztonságos, fenntartható és hatékony városi mobilitási struktúra az európai városok és helyi hatóságok ügye, és úgy gondolom, ez a jelentés legnagyobb érdeme. Az Európai Unió segítő kezet nyújthat célzott támogatások és a vonatkozó információ cseréjének formájában, de nincs szükség e területen uniós jogszabályokra, ezek még csak nem is kívánatosak.

Befejezésképp pedig mindeközben nem szabad szem elől tévesztenünk azt a tényt, hogy a városi közlekedési rendszerekért továbbra is Európa városai a felelősek. Saját rendszereket kell majd kialakítaniuk, és hatékonyan kell együttműködniük a kapcsolódó hatóságokkal. Végül kiemelném, hogy e közlekedési rendszerek sikere a polgárok részvételén áll vagy bukik. Nekik is felelősségük, hogy hozzájáruljanak a városi mobilitási tervek céljának – vagyis a fenntartható, biztonságos és megbízható városi közlekedésnek – megvalósításához.

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE). - (RO) A szubszidiaritás elve szerint a várospolitika nem az Európai Unió, hanem a helyi és regionális hatóságok hatáskörébe tartozik. Mindazonáltal az Unióban tapasztalható városiasodás mértéke egyre nő. Több mint 300 millió polgár él városokban, a városi lakosság aránya pedig 2020-ra meghaladja majd a 80 százalékot.

Az urbanizáció és az agglomeráció európai problémává lépett elő, mert befolyásolják az európai polgárok jólétét. A valódi probléma az új, sokféle közlekedési eszköz iránti egyre növekvő igény, aminek hatására nő az energiafogyasztás, a földterület használata, és egyre gyorsabban romlik a levegő, illetve a talaj minősége.

Bár a városi közlekedés és a földhasználat tervezését illetően jelentős különbségek vannak a nemzeti jogszabályok között, az Európai Közösség intézményei aktívan részt vehetnének a tartós városfejlesztés, és elsősorban a városi közlekedési szolgáltatások fejlesztésének összehangolásában, és erőfeszítéseket tehetne a helyes gyakorlat terjesztése érdekében.

Rack kollégánk sokatmondó példákat említ mind a modern technológiák, például a virtuális mobilitás, valamint a multimodalitás, az infrastruktúrahasználat optimalizálása és az alternatív közlekedési eszközök használata által biztosított megoldásokra.

Az oktatás és az egyéni kezdeményezés alapvető szerepet játszanak a zöld városokkal rendelkező Európa szempontjából, és az összes közösségi politikának figyelembe kellene vennie a hosszú távú költségeket, és releváns javaslatokat, hatékony régióközi és határokon átnyúló együttműködési mechanizmusokat kellene biztosítaniuk, a szükséges információforrásokkal együtt.

A strukturális és kohéziós alapoknak, amelyek többnyire az urbanizáció fő okai, helyi és regionális szintű megfelelő felhasználásuk révén a leghatékonyabb és leginkább rendelkezésre álló forrássá kellene válniuk ahhoz, hogy megoldást találhassunk a 21. századi Európa előtt álló kihívásra.

  Inés Ayala Sender (PSE). - (ES) Elnök asszony! Először is megköszönöm a Bizottságnak, hogy segítséget nyújt ahhoz, hogy polgáraink számára megoldást kínáljunk az olyan mobilitási problémákra, mint az útbiztonság, a torlódások és a környezeti hatások: polgáraink döntő többsége tapasztalja ezeket a problémákat, és szenved ezektől saját városában.

Figyelembe véve az azzal kapcsolatos fenntartásokat és visszafogottságot, vajon biztosítanunk kell-e, hogy az ehhez hasonló fellépést a szubszidiaritás elve határozza meg, úgy érzem, hogy az ilyen javaslatok nem csak fontos és szükséges vitákat váltanak ki, de választ adnak a nemzeti, regionális, és mindenekfölött helyi kormányzatokkal kapcsolatos néhány komoly és sürgető kérdésre is.

Ezt a témát az éghajlatváltozás elleni küzdelmet elősegítő intézkedésekről szóló átfogóbb vita keretében tárgyaljuk ma, a különböző közlekedési eszközök költséginek globalizációjáról szóló nagy vita előkészítéseként. Ezek a viták nélkülözhetetlenek, de tükröződniük kell a gyakorlatban, az emberek mindennapi életében a környezetükben, például a városokban is.

Ezért üdvözöljük a Rack úr jelentése által intézményünk részéről tett nagyszerű erőfeszítést. Gratulálni szeretnék előadónknak helytálló megjegyzéseiért, és meg szeretném köszönni neki, hogy beépítette a módosításaimat, ezzel pedig számos létfontosságú kérdést elfogadott, népszerűsített és tovább vitt, például a városi mobilitás egészségesebb, alternatív formáit – gyaloglás, kerékpár, tömegközlekedés – és az útbiztonságot javító ösztönzőket, amely, ahogyan arról már szó volt, a városi környezetben mutatja meg legkárosabb és legagresszívebb oldalát. Nem csak a csökkent mobilitási képességű embereket kell figyelembe kell venni, hanem a babakocsiban ülő gyermekkel közlekedőket is, akiket gyakran figyelmen kívül hagyunk, ahogyan arról a járdákon található városi akadályok is tanúskodnak.

A jelentés hatékony áruszállítást is sürget, ideértve a megbízható be- és kirakodási rendszereket az utolsómérföldes műveletek megkönnyítéséhez, és ezzel elismerte, hogy elő kell segíteni a személy- és árumobilitás egymás mellett élését.

Ezenkívül támogatja az intelligens közlekedési rendszerek megfelelőbb használatát, és a rugalmas eszközökkel együtt szorgalmazza a hozzáférhetőség és kölcsönös átjárhatóság megteremtését. Végül pedig a helyi városi mobilitási fórumokon való aktív részvételre biztat.

  Renate Sommer (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Olyan üggyel foglalkozunk, amely nem tartozik a hatáskörünkbe. A városi mobilitásról szóló zöld könyv önkényes illetékesség alapján született, ahogyan azt a Bizottság négyszemközt elismerte. Azt mondták, hogy az éghajlatváltozás miatt, és mert az európaiak 80 százaléka városban él, a Bizottság most illetékesnek kiáltotta ki magát e területen.

Te jó ég, így ugyanolyan jogosan mondhatnám, hogy az európaiak 80 százaléka családban él vagy élt. Vegyük hát kézbe a családpolitikát. Ez ugyanígy önkényes illetékesség lenne, amelyet lehetetlenség igazolni. A városi mobilitás tekintetében a tapasztalatcsere az egyetlen dolog, amelyet európai szinten elősegíthetünk, semmi más. Ha jogszabályi intézkedéseket fogadnánk el, az kimerítené a szubszidiaritás elve megsértésének tényét.

Feltételezhetjük, hogy a helyi hatóságok lelkesen foglalkoznak maguk a közlekedési problémákkal, hiszen ezek a problémák a gazdaság működésével és a belső, városi kereskedelemmel függnek össze. Ezzel együtt természetesen a város lakosainak életminőségéről is szó van, akik egyébként elhagynák a várost. A városokban tapasztalt nehézségek talán hasonlóak, de semmiképpen nem azonosak. Ezért van szükség arra, hogy a helyi szereplők saját területük számára megfelelő döntéseket hozzanak. A városi közlekedési politikát helyi szinten kell meghatározni és kialakítani, a tervezés pedig a helyi hatóságok feladata kell, hogy legyen.

Óva inteném attól a képviselőtársakat, hogy a jelentésben jogszabályi intézkedésekre szólítsanak fel, vagy akár az esemény után úgy értelmezzék a szöveget, hogy az ilyen intézkedéseket tartalmaz. Óva intek attól is, hogy további adathegyeket és esetlegesen további bürokráciát teremtsünk. A városi közlekedés európai platformjának létrehozása mindenképpen ide vezetne. Nem kétséges, hogy még egy európai ügynökséggel gyarapodnánk, amely aztán még több dokumentumot termelne, és természetesen rengeteg pénzbe kerülne.

Így hangolhatjuk Európa ellen a polgárokat. Ezt nem engedhetjük meg magunknak. Arra kérem Önöket, gondoskodjanak róla, hogy nem jutunk idáig.

  Zita Pleštinská (PPE-DE). - (SK) Mint építész/várostervező, aki regionális politikusként a helyi és regionális kormányzásban is sok éves tapasztalattal rendelkezik, mindenképpen megerősíthetem, hogy a városi mobilitás kérdése rendkívül aktuális és összetett, és köszönetet szeretnék mondani előadónknak ezért a megközelítésért.

Sok városban gyakran nem ismerik fel, hogy a helyi útinfrastruktúra gondos tervezésével megelőzhetők a közlekedésszervezési problémák. Amikor úgy döntenek, hogy európai városba látogatnak, a turisták is figyelembe veszik azok megközelíthetőségét, és a belső közlekedés szervezettségét is. A forgalmi dugók egészen biztosan semmilyen módon nem teszik vonzóvá a városokat és azok központjait.

Nem érhetünk el sikereket olyan innovatív megoldások nélkül, mint a közlekedési teher csökkentése vagy az alternatív közlekedési eszközök, például a kerékpározás vagy a közös járműhasználat. Meggyőződésem, hogy ha új biztonságosabb és környezetbarátabb közlekedési eszközökről és fenntartható közlekedési rendszerekről van szó, a kutatás-fejlesztés jelentős, jelenleg még kiaknázatlan lehetőségeket kínál.

Mindenkinek segítenie kell a közlekedési gondok megoldásában: az EU-nak, a városoknak és azok lakosainak, valamint a turistáknak is. Úgy gondolom, az is fontos, hogy megosszuk a felelősséget az EU és a városok között. Ebben a tekintetben az EU-nak pontosan körülhatárolt szereppel kell rendelkeznie.

  Pierre Pribetich (PSE). - (FR) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Először is tisztelettel adózom a kollégám, Reinhard Rack által készített jelentésnek. A városi mobilitás új kultúrája igazi forradalomnak tekinthető gondolkodás- és utazásmódunk szempontjából.

Hogy átfogalmazzam kissé Sieyès-nek a harmadik rendről szóló híres mondását: „Mi a városi mobilitás egy városban? Minden. Mi volt eddig? Semmi. És mit akar? Hogy legyen valami.” Ezekkel a szavakkal annak adok hangot, hogy teljes mértékben egyetértek viselkedésünk forradalmával, és azzal, hogy rendkívül nagy szükség van az új városi mobilitással kapcsolatos integrált és általános európai megközelítésre, amelynek fő eleme a sikeres várostervezés alapelveinek következetessége. Teljes mértékű támogatásomról szeretném még biztosítani az egységes megoldásbázis esetleges létrehozását, amely lehetővé teszi, hogy minden területi szint számára a helyi igényeknek megfelelő intézkedések szülessenek.

Biztos úr, mindez azt jelenti, hogy a Bizottságnak vállalnia kell a pénzügyi felelősséget, és ezt a megközelítést a gyakorlatban is meg kell valósítania. Az egyik beszédben „szusibár” hasonlattal élve kollégánk említette ezt a módszert, amelyben Európa különböző ételeket kínálna, a városi területek pedig elfogadhatják vagy visszautasíthatják azokat. Ebből a rugalmas megközelítésből nem maradhat ki egy fogás: a városaink. Minden hozzávalóra szükségünk van a városi mobilitás forradalmasításához, és az új kultúra megteremtéséhez.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). - (CS) Elnök asszony! Elnézését kérem, hogy túl korán szólalok fel. Szeretnék részt venni a Rack úr által a városi mobilitás új kultúrájáról készített jelentésről szóló vitában. Ahogyan azt korábban is mondtam, szeretek Brüsszelben és Strasbourgban kerékpározni, ahol élvezem a kerékpárutak biztonságát és különösen az autósok figyelmességét, mintha itt nem csak a gyalogosok, de a kerékpárosok is teljes elsőbbséget élveznének. Sokkal jobban félek otthon, Prágában, ahol látom, hogy a turisták néha alig tudnak félreugrani az autók elől, és otthon inkább már nem biciklizem. A másfajta kultúra az eltérő közlekedési szabályok hagyományához kötődik, amelyben az erősebb volt a nyerő. Meggyőződésem, hogy a növekvő európai mobilitás megköveteli a tagállami közlekedési szabályok harmonizációját, és a közlekedési szabálysértésért járó büntetések fokozatos egységesítését. Az eltérő szabályok fenntartják az eltérő kultúrát. Ennek következtében az elkényeztetett külföldi kerékpárosok és járókelők számára (jómagamat is közéjük sorolom) az új tagállamok útjai rendkívül veszélyesek.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). - (RO) Gratulálok Rack úrnak a jelentéshez.

Az Uniónak új városi mobilitási kultúrára van szüksége, amelyben a tömegközlekedésnek és a kerékpározásnak nagyobb szerepet kell kapnia.

A tömegközlekedés fejlesztéséhez szükség van helyi, regionális vagy nemzeti szintű politikákra, amelyek a személyek bizonyos csoportjai – tanulók, diákok, nyugdíjasok és fogyatékkal élők – számára részben vagy teljesen támogatnák a tömegközlekedési szolgáltatások igénybevételét.

Szükségesnek tartom, hogy a városfejlesztés és –tervezés integrált módon történjen, figyelembe véve a városi közlekedés területén tapasztalható jelenlegi és jövőbeli igényeket is. A nagyvárosok fejlesztése és korszerűsítése során a városközpontokat a kikötőkkel, vasútállomásokkal, repülőterekkel és különösen a legkülső régiókkal összekötő gyorsvonatok bevezetése elsődleges fontosságú kell, hogy legyen.

A belvízi utakhoz való hozzáféréssel rendelkező helyek létrehozhatnának egy intermodális közlekedést, amely csökkentené a nagyvárosi közúti forgalom által okozott légszennyezést.

Az intelligens közlekedési rendszerek és a zöld területek fejlesztése részét kell, hogy képezze az új városi mobilitási politikának.

  Inés Ayala Sender (PSE). - (ES) Elnök asszony, nagyon köszönöm a nagylelkűségét. Nem ez az első alkalom, hogy időhiány miatt vissza kell kérnem a szót. Csupán annyit szerettem volna mondani Rack úr jelentésével kapcsolatban, hogy két további kérdéshez szerettem volna még hozzászólni, és úgy érzem, a biztos úr ezeket igencsak szívén viseli.

Először is meg szeretném említeni, hogy hiányoznak a városi mobilitással kapcsolatos új szakmai profilok létrehozásához szükséges ösztönzők. Úgy érzem, hogy ezek számára további intézkedések szükségesek, és az általuk képviselt haladás fényében kell őket figyelembe venni. A második témakör pedig az, amit eredetileg egy átfogó, részvételi megbeszélésként vázoltunk fel, amelynek célja az lenne, hogy megjósolja az intézkedések társadalmi hatásait, például a városi veszteségeket, amely fontos tényező.

  Antonio Tajani, a Bizottság alelnöke. − (IT) Elnök asszony! Szeretném felidézni, mit jelentett valójában a subsidium szó őseim nyelvében, a latinban. A subsidium azt jelenti, segíteni, ezért a szubszidiaritás segítséget jelent. Azért mondom ezt, hogy eloszlassam Ferber úr, Marinescu úr és Sommer asszony félelmeit: a Bizottság nem szándékozik a helyi, tartományi vagy regionális hatóságok helyébe lépni. Nem Európa feladata meghatározni a helyi igazgatási eljárásokat, sem pedig azt eldönteni, mit kell tenni az egyes városokban.

A subsidium segítséget jelent: ezért Európa, az Európai Bizottság, az európai intézmények hozzájárulhatnak a megoldások biztosításához, hozzájárulhatnak a vita megnyitásához, hozzájárulhatnak a városok közötti információcseréhez abban a reményben, hogy olyan – lehetőleg közös – megoldásokat találunk, amelyek hasznosak lehetnek a polgárok számára, javítják az életüket, utazási körülményeiket és biztonságukat, legyen szó akár az utakról vagy egészségük védelméről a szennyezéssel szemben.

A pénzügyi hozzájárulás természetesen egy lehetőség. Emlékeztetnék a Civitas programra, amely igen jó eredményeket ért el, és követésre érdemes például szolgálhat. Az elkészítendő cselekvési tervben – amelynek célja, hogy koordináljon és javaslatokat tegyen a fellépésre – a mai vita során felmerült minden javaslatot figyelembe fogok venni az ötletek és javaslatok megfogalmazása közben, mindvégig tiszteletben tartva a szubszidiaritás elvét, mert tisztában vagyok vele, milyen hatáskörrel rendelkezik az Unió. Meggyőződésem azonban, hogy mivel az EU-polgárok többsége városban él, az Európai Uniónak kötelessége segítséget nyújtani.

A segítség – ismétlem – nem egyenlő a helyettesítéssel. Magam is úgy gondolom, hogy a lakosok által megválasztott helyi hatóságok feladata a lakosok problémáinak megoldása. Ugyanakkor az Európai Unió fontos szerepet játszik – még ha csupán néhány kezdeményezés elősegítésével és némi támogatás kiosztásával is – abban, hogy polgáraink életét a helyi hatóságok és azok tisztviselői megfelelőbben kormányozzák.

  Reinhard Rack, előadó. − (DE) Elnök asszony! Köszönöm minden kollégámnak, aki hozzájárult ehhez az igen élénk és súrlódásoktól sem mentes vitához ma este.

Ebben a tekintetben az elmúlt 40-50 perc azt tükrözte, ami az elmúlt hónapokban a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságban zajlott. Több mint 350 módosítási javaslatról kellett szavaznunk. Ezt a 350 módosítási javaslatot sikerült egy viszonylag következetes szövegbe sűrítenünk, amelyet aztán a bizottság nagy többséggel fogadott el, vagyis 27-en szavaztak mellette, és ketten ellene. Örömömre szolgálna, ha a holnapi szavazáson hasonló eredményre jutnánk, és én minden tőlem telhetőt meg fogok tenni azért, hogy ez így történjen.

Az egyik képviselőcsoport nem értett egyet a Közlekedési Bizottságban folytatott megbeszélések eredményével, és ezt ma ismét világosan tudomásunkra hozták. Hallottuk a kollégákhoz intézett kérést is, hogy holnapra gondolják meg magukat. Nagyon hálás lennék, ha kollégáim folytatnák a Közlekedési Bizottságban tapasztalt együttműködést, és arra összpontosítanának, hogy a bizottságban elkészített szöveget a holnapi plenáris ülésen megszavazzuk. Ennek fényében arra kérném őket, hogy vessenek egy pillantást az előadónk által a holnapi szavazati listában közzétett javaslatokra.

Mindezeken kívül pedig örömmel várom a témában történő további munkát, és sok sikert kívánok a Bizottságnak és az alelnök úrnak a cselekvési tervhez és a kérdést érintő további tevékenységhez.

  Elnök. – A vitát berekesztem.

A szavazásra holnap deli 12 órakor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Corina Creţu (PSE), írásban. – (RO) Véleményem szerint a városi mobilitás új megközelítése nélkülözhetetlen egy modern városban. Európában az 50-es és 60-as évek gazdasági fejlődése nyomán növekedtek a horizontális városok, amelyeknek népessége a központból a külkerületekbe vándorolt. Ez a modell, amelyet a gépkocsik terjedése tovább erősített, az üzemanyagárak soha nem látott növekedése és az éghajlatváltozással kapcsolatos globális szintű aggodalmak fényében, amely változásokat nagyrészt a belsőégésű motor által okozott légszennyezés határozza meg, ma már nem fenntartható.

Üdvözölnünk kell azokat a kezdeményezéseket, amelyek lehetővé teszik az európai városok számára, hogy a környezetvédelmi követelményeknek megfelelő és mindenki számára elérhető hatékony tömegközlekedési rendszereket tervezzenek, valamint hogy a várostervezésbe beépítsék a rövid távra megfelelő vagy a napszaktól függően változó alternatív közlekedési eszközöket. További kihívás a városi áruszállítás, amely nélkülözhetetlen a városok megfelelő gazdasági fejlődéséhez. Ezért fontosnak tartom az olyan gyakorlatot, mint például az európai városok kormányzatai közötti tapasztalatcsere, az európai szintű városi optimalizációs adatbázisok létrehozása, valamint az, hogy arra ösztönözzük polgárainkat, változtassanak a városi környezetben történő személyszállítás kérdéséhez való hozzáállásukon.

19. A kereskedelmi célú repülőgépes közlekedési szolgáltatásokra alkalmazandó műszaki előírások és közigazgatási eljárások (EU OPS)/ gyermekrőgzítő eszközök használata (OPS 1.730) (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont az Eva Lichtenberger által a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében a kereskedelmi célú repülőgépes közlekedési szolgáltatásokra alkalmazandó közös műszaki előírásokkal és közigazgatási eljárásokkal (EU OPS)/ gyermekbiztonsági eszközök használatával (OPS 1.730) kapcsolatban megfogalmazott szóbeli kérdés (O-0075/2008 – B6-0169/2008).

  Eva Lichtenberger, előadó. − (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A mai vitát a német WDR televízió riportja hívta életre, amely bemutatta, hogy a legtöbb repülőgépen a gyermekek és csecsemők számára jelenleg használt biztonsági övek nem feltétlenül biztonságosak. Az ütközéstesztek eredményei szerint ezek az övek, amelyek az európai légitársaságok által leggyakrabban használt eszközök, valójában veszélyeztethetik a gyermeket, és súlyos sérüléseket okozhatnak.

Amikor az EU OPS-ról, vagyis a műszaki biztonsági előírásokról beszélünk, és azok hamarosan hatályba is lépnek, mindenképpen gondoskodni akartam róla, hogy megoldjuk ezt a biztonsági problémát, és ezért mutattam meg kollégáimnak a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságban a témában készült videofelvételt. Véleményem szerint nagyon fontos, hogy komolyan vegyük az elvégzett ütközésteszteket, amelyek megmutatták, hogy ezek az övek nem védik meg a gyermeket sikertelen felszállás esetén, vagy ha a gép nagy sebességgel ér földet, és hogy azonnali megoldást keressünk. Úgy gondolom, ez égetően sürgős.

A jelenlegi javasolt szabályok továbbra is engedélyezik ezeknek az öveknek a használatát, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy legalábbis a legtöbb európai országban még az autókban is jóval szigorúbb biztonsági előírások vonatkoznak a gyermekekre. Még ha a kényszerleszállás vagy a sikertelen felszállás nagyon, nagyon ritka is – amiért igen hálásak vagyunk, és amit részben szintén a műszaki szabályoknak köszönhetünk – akkor sem engedhetjük meg, hogy a csecsemők és kisgyermekek ilyen veszélynek legyenek kitéve. Bárki, aki megnézi ezeket az ütközésteszteket, be fogja látni, hogy ezt nem engedhetjük meg.

Kollégáim a Közlekedési Bizottságban velem együtt megvizsgálták az ügyet, és hálás vagyok, hogy ők is nagyon komolyan vették. Megfelelő megoldást szeretnénk találni erre a problémára. Néhány biztonsági szakértő már kifogásolta, hogy nem tudunk egyetlen konkrét esetről sem, amikor ez a típusú biztonsági öv veszélyesnek bizonyult. Sajnálatos módon ennek igen hátborzongató oka van.

Ha a csecsemők vagy a gyermekek nem foglalnak el egy ülést, akkor nem jelennek meg a statisztikákban. Évek óta ismertek az ennek hátterében álló tények. A német Közlekedési Minisztérium felhívta erre a figyelmet, és kijelentette, hogy nem akarnak visszatérni az alacsonyabb biztonsági szintre. A német légitársaságok egyesülete azonban populizmusnak nevezte a kockázatok felsorolását. Őszintén azt kell, hogy mondjam, ezt cinikus megközelítésnek tartom.

Mindez számos fontos kérdést felvet. Mely hatóság engedélyezte valójában ezt a hevedert, ezt a kiegészítő övet a kisgyermekek számára? Milyen alapon, milyen műszaki szabványok szerint tették ezt? Tisztában vagyok vele, hogy a túlsúlyos személyek számára engedélyezték a rugalmas biztonsági övet, de amennyire én tudom, a kiegészítő gyermekövet még nem. Az ölbentartás, amelyet néhány légitársaság alternatívaként kínál, nagyon régi módszer. Először az 1920-as években jegyezték fel, amikor a repülőgépek még 65 km/órás sebességgel hagyták el a földet. Nem lehet, és nem is tudunk addig várni.

Nem hiszem, hogy ezt a döntést a tagállamokra hagyhatnánk, mivel a légi közlekedési szektorból érkező erős versennyel állunk szemben, és az e verseny okozta nyomás természetesen azzal a veszéllyel jár, hogy nem a legjobb biztonsági rendszert hozzuk létre. Európai megoldásra van szükségünk. Felteszem a kérdést: mikor lesz ilyen? Van esély arra, hogy már ma létrejöjjön, és arra, hogy az átmeneti időszakra ésszerű megoldást találjunk?

Végezetül minden komolyabb vita nélkül milliókat költöttünk a „folyadék a repülőn” témára. Ebben az esetben a gyermekek biztonságába kell befektetnünk. És ezt meg kell tennünk.

(Taps)

  Antonio Tajani, a Bizottság alelnöke. − (IT) Elnök asszony, Lichtenberger asszony! Olaszul válaszolok Önnek, mert tudom, hogy anyanyelvem nagy tudója. Nagy örömmel teszem ezt.

Köszönöm, hogy felhívta a figyelmet a polgáraink biztonságával kapcsolatos igen aktuális témára. A Közlekedési Bizottsággal való találkozó során elmondtam, hogy polgáraink egészségének védelme elsődleges fontosságú, ahogyan a polgárok jogai is, különösen a legkisebbeké, akik nem tudják megvédeni saját érdekeiket, és ezért ránk vannak utalva, hogy megpróbáljuk a lehető legjobban megvédeni a biztonságukat.

Az Ön által felvetett probléma nagyon is valós. Rengeteg a kétség, és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség maga is számos ellentmondásos tanulmányról hallott, amelyek szerint a gyermekrögzítő biztonsági eszközök nem megfelelőek. Ezért történt az, hogy a sok ellentmondásos és hiányos információval szemben az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség 2007-ben felmérést készített, hogy megbízhatóbb és tudományosabb eredményeket kapjanak e témában.

A jelenlegi előírások – a gyermekbiztonsági eszközök használatát előíró 3922/91/ EGK rendelet – a tagállamokra bízzák a döntést. A téma felvetésével Ön arra kéri az Európai Uniót, hogy határozott választ adjon a tagállamoknak, amelyben kijelenti: „Vigyázzanak, az Önök által használt rendszer nem működik, és nem garantálja a gyermekek biztonságát”.

A tudományos értékelés néhány hónapon belül, 2008 októberére készül el. Ezért amint kész választ kapunk a biztonság kérdésére – vagyis megtudjuk, hogy az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség mit tart tudományosan a legbiztonságosabb eszköznek, amely garantálja, hogy a gyermekek alacsony kockázattal utazhatnak repülővel –, kötelességemnek fogom tekinteni, hogy azonnal javaslatot tegyek a gyermekbiztonsági eszközök javításához szükséges intézkedésekre. Azt tudom, hogy a javasolt megoldás, vagyis az autókban használthoz hasonló biztonsági gyermekülések használata az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség által vizsgált egyik lehetőség.

Ugyanakkor a válaszadás és a cselekvés előtt – amelyet szándékomban áll megtenni, hiszen helyes, ha odafigyelünk legkisebb polgáraink biztonságára – megvárnám a tudományosan érvényes választ az Európai Repülésbiztonsági Ügynökségtől, amely korábban is bizonyította, hogy jó munkát tud végezni, és megfelel a szigorúan tudományos feltételeknek. Ezért, ismétlem, ami az időzítést illeti – konkrét dátumot kért ugyanis tőlem – az ügynökségi tanulmány befejezése ez év októberére várható; amint visszajelzést kapok az ERBÜ-től, gondoskodni fogok róla, hogy a parlamenti bizottság is értesüljön erről, és közvetlenül közbenjárok majd annak érdekében, hogy jelezzük a tagállamok felé, melyik a legjobb módszer, amely biztosítja a gyermekek védelmét és garantálja biztonságukat.

  Georg Jarzembowski, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, biztos úr! Mindannyian egyetértünk abban, hogy a repülőutak során növelni kell a gyermekek védelmét. A bizottság mindenképpen egyetértett ebben, különben a kérdés már ott sem merült volna fel. Hálás vagyok a Bizottságnak is, amiért jó ideje elkezdték már az előkészítő munkát. Ezért olyan vitába kapcsolódunk most be, amelyet a Bizottság már előkészített.

Három olyan kérdés van, amelyekre reményeim szerint a biztos úr választ tud adni. Azt mondta, hogy a műszaki adatok októberben napvilágot látnak. A kérdés a következő: mikor vonja le a Bizottság saját következtetéseit ezekből az adatokból, még ebben az időszakban, vagy később?

Három nagyon egyértelmű kérdésről van szó. Az első a gyermekek védelmére legmegfelelőbb műszaki eszközzel kapcsolatos. A második kérdés, ha az elsőre már választ kaptunk, az, vajon az Európai Uniónak jogszabályi alapon kellene dolgoznia, vagy kezdetben javaslatokat kellene megfogalmaznia? Ezért a kérdés az, be kell-e vezetni kötelező erejű európai szabályozást. Aztán ott van az a kérdés, vajon mindezt megvalósíthatjuk-e még ebben a jogalkotási időszakban, vagy kezdjük a javaslatokkal, és később térjünk rá a jogalkotásra. Végül a harmadik, igen kényes kérdés, amely a szóbeli kérdésnek nem volt része, de amelyre közösen választ kell találnunk: ki fogja mindezt megfizetni? Erre a kérdésre választ kell találni.

Tegyük fel, ahogyan Lichtenberger asszony javasolta, hogy a szabályok értelmében minden kisgyermeknek gyermekülésben kell majd ülnie. Ha ez így lenne, a gyermek egy felnőtt helyét foglalná el, és felmerül a kérdés: a szülőket kényszerítsük arra, hogy fizessenek még egy helyárat kisgyermekük számára, vagy a közösségre terheljük rá a biztonsági költségeket, és így a többi, gyermek nélkül utazó utasnak is hozzá kelljen járulnia a gyermekülés költségeihez? Ezért arra a kérdésre is választ kell adnunk – feltéve, hogy a gyermekek biztonsága érdekében hajlandóak vagyunk felszerelni a repülőgépeket –, hogy ki fogja megfizetni biztonságuk védelmét.

  Ulrich Stockmann, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, biztos úr! Ha bármekkora esélye is van annak, hogy emberélet kerül veszélybe, akkor gyors és megelőző politikai intézkedésre van szükség. Nincs más választásunk. Ez nyilvánvalóan a repülőgépen utazó két évnél fiatalabb gyermekekre is vonatkozik.

Először is nagyon köszönöm Lichtenberger asszonynak, hogy megmutatta nekünk a hevederövvel végzett ütközéstesztekről készült felvételt. Köszönetet mondok a biztos úrnak is, mert olyan véleményt fejtett ki, amely nagymértékben megfelel a kérdésünknek, bár néhány pontot még tisztáznunk kell.

Ezek a kisgyermekek repülőgépen történő szállításával kapcsolatos új követelmények a jövő hét végén lépnek hatályba. A tagállamok azt követően szabadon választhatnak a gyermekülések és a hevederek között. Ahogyan azonban láthattuk, a hevederek életveszélyesek lehetnek. Az első kérdésem az, legkésőbb mikor nyújtja be a Bizottság azt a javaslatot, amely minden esetben kötelezővé tenné a repülőgépeken a gyermekülés használatát? Ez a Jarzembowski úr által feltett kérdéshez kapcsolódik. A következő kérdésem az, mi a Bizottság jelenlegi végrehajtási stratégiája? Rendeletet készít majd, vagy hogyan szándékozik végrehajtani a felmérésben kapott eredményeket, bármik legyenek is azok? Harmadszor, ha továbbra is lehetővé tesszük, hogy a szükséges EU OPS rendelet egyes részeit az új komitológiai eljárás szerint fogadják el, hogyan lehetünk biztosak benne, hogy még ebben a jogalkotási időszakban megkaphatjuk és megvitathatjuk a biztonságos gyermekülésekről szóló rendeletet?

  Eva Lichtenberger, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony! Kihasználnám a lehetőséget, hogy válaszoljak a biztos úr által elmondottakra, hogy feltegyek néhány további kérdést.

Létfontosságú, hogy a stratégiát időben végrehajtsuk, és magam is nagyon szeretnék látni egy időszakos megoldást. Ennek az az oka, hogy a jelenlegi EU OPS előírásokat úgy értelmezik, miszerint az összes jelenleg gyermekülést használó légitársaságnak át kell térnie a hevederek használatára. Ezt tisztázni kell. Így értelmezik az előírásokat. Tudom, mert körbekérdeztem, és megkértem az embereket, hogy telefonon érdeklődjenek a légitársaságoknál az általuk alkalmazott gyermekbiztonsági rendszerről. Ezt az információt kaptam. Ez fontos. Tisztázni kell, és úgy gondolom, hogy ez valóban nagyon fontos.

Másodszor kaphatók olyan gyermekülések a piacon, amelyek beleillenek a hagyományos repülőgépülésbe, és viszonylag olcsó, mindenbe beleilleszthető légzsákok a kísérő utasok számára, amelyek hasznosnak bizonyulhatnak. Az nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a gyermek egy teljes ülést elfoglal. Hadd mondjam azonban el, hogy az anyának akkor is fizetnie kell, ha az ölében tartja a gyermeket – megmutathatom a számlákat, amelyeknek értéke légitársaságtól függően a felnőtt jegyárnak körülbelül 60 százaléka.

Szeretném, ha azok, akik már most is jobb rendszert használnak, továbbra is használhatnák azt. Arra kérem a biztos urat, mondja el, hogy ez jelenleg lehetséges-e vagy sem.

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony! Nem azért kértem ismét szót, mert még nem beszéltem ma eleget, hanem mert úgy gondolom, valóban fontos kérdéssel van dolgunk, amellyel kapcsolatban képviselőtársaim releváns kérdéseket tettek fel. Számítunk rá, hogy a Bizottság azonnali válasszal tud szolgálni, és azután megteszi a megfelelő lépéseket is.

A költségek kérdéséről szeretnék beszélni. Alapvetően, feltételezem, bár nem tudom képviselőcsoportom ebben teljes mértékben támogat-e, hogy a biztonság az állam dolga, és ezért állami szinten kell róla döntést hozni, valamint finanszírozni is. Jelenleg számos olyan repülőgépre készült biztonsági öv van, amelyet nem kifejezetten valakik számára terveztek és használnak. Ezért legkisebb polgáraink biztonsága érdekében – amelyről a biztos úr külön szólt – mindenképpen döntést kell hoznunk a fellépésről, méghozzá gyorsan, és nem hagyhatjuk, hogy a finanszírozás kérdése akadályt jelentsen.

  Michael Cramer (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony, biztos úr! Nem kaptam választ a legfontosabb kérdésre. Mit fog tenni az átmeneti időszakban? Van jó megoldás. Mit tesz majd, ha egy gyermek időközben halálosan megsérül, és részben Ön lesz a felelős, mert nem lépett időben? Akkor mit fog tenni? Fel kell tennie magának ezt a kérdést, ahogyan nekünk is.

A költségeket illetően van összehasonlításra alkalmas párhuzam. A fogyatékkal élők légi közlekedésben való jogainak esetében a költségeket mindenki viseli, és ez természetes. Gyermeket nemzeni, világra hozni és felnevelni nem csak magánügy, hanem közfeladat, állami feladat is. Mindenkinek készen kell állnia arra, hogy ezt felvállalja, és finanszírozza is. Véleményem szerint legalábbis ez egyértelmű. Ahol a 14 év alatti gyermekek ingyen utazhatnak a vonatokon, ott szintén a többi utas fedezi ezt a költséget.

Különösen a légi közlekedési szektorban, amely mentesül az üzemanyagadóktól – vagyis évi 14 milliárd eurót takarít meg – minden bizonnyal össze tudunk szedni néhány eurót arra a célra, hogy a legjobb védelmet biztosítsuk a gyermekek számára, amelyre a jövőhöz szükségük van.

  Antonio Tajani, a Bizottság alelnöke. − (IT) Elnök asszony! Szeretném azt válaszolni, hogy van nálam egy varázspálca, és még ma este minden problémát meg tudok oldani. Sajnos azonban nem legyinthetek a varázspálcával, mert nincs olyanom. Ehelyett úgy gondolom, ezeket a kérdéseket rendkívül felelős módon kell kezelnünk, és nem mondhatjuk azt, hogy holnap reggelre mindegyik megoldódik, mert megtaláltuk az azonnali megoldást.

Ha tudományos szempontból nem tudjuk biztosan meghatározni, mely eszközök biztosítják a gyermekek biztonságát, itt és most semmit sem tehetünk, elsősorban azért, mert a meglévő rendelet szerint a döntés végeredményben a tagállamok felelőssége: azok, akik már most is gyermekülést használnak, természetesen továbbra is tehetik ezt, ha meggyőződésük, hogy ez a legjobb eljárás. Ahogyan már mondtam, amint egyértelműbb tények kerülnek a birtokomba – bizonyítékok alapján készült tudományos válasszal, amelynek megfelelően cselekedhetek –, cselekedni fogok. Máskülönben hiteltelen lenne, ha azt mondanám: „Jól van, úgy döntöttem, hogy a gyermekülések jobbak, mint a biztonsági övek”. Senki sem mondhat ilyet, amíg nem végzett tudományos vizsgálatokat, kézzelfogható bizonyítékkal szemléltetve, hogy az egyik rendszer jobb, mint a másik.

Nem hiszem, hogy ez a helyes út. Sokkal inkább úgy gondolom, hogy a válaszokat akkor kell megadni, amikor megtaláltuk a megoldást. Véleményem szerint a jogalkotási megoldásra nem kerülhet sor a jelen jogalkotási időszak vége előtt. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a Bizottság kész prioritásként kezelni a meglévő rendelet módosítását, és megpróbálhat bevezetni néhány, a rendelet módosításait összehangoló intézkedést, kötelezővé téve azokat az összes tagállamban. Ehhez, ne feledjék, időre lesz szükség, és elképzelhető, hogy nem tudjuk jóváhagyni őket a jogalkotási időszak végéig. Megismétlem, hogy a meghallgatáson tettem bizonyos ígéreteket; azt ígérni, hogy jogalkotási intézkedéseket, tucatnyi jogalkotási intézkedést hozunk, nem járható és nem reális kijelentés. Csak olyan kérdésekben fogalmazhatunk meg, jelenthetünk be és teljesíthetünk vállalásokat, amelyek megvalósíthatók.

Ami a gyermekek biztonságával kapcsolatos ígéretemet illeti: akár hiszik, akár nem, apa vagyok, és akár hiszik, akár nem, a kicsiket érintő problémák számomra is a legfontosabbak között szerepelnek. Természetesen nem lehetek felelős mindenért, ami a világban történik. Inkább úgy gondolom, hogy rövid határidőn belül körültekintő vizsgálatokat kell végezni – az eredmények októberre várhatók, és akkor kapok választ is –, és amint megkapom ezt a választ, meg fogom tenni az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a lehető legmegfelelőbb módon gondoskodhassunk a fiatal utasok biztonságának védelméről.

Jelenleg a tagállamok döntése alapján a légitársaságok minden szükséges eszközt használnak, legyen az gyermekülés vagy biztonsági öv. Amint konkrét, igazolható tudományos bizonyíték áll rendelkezésünkre, válaszokkal is szolgálhatunk majd. Máskülönben a válaszok puszta vélemények lennének, és ebben a Házban – bár csak néhány képviselő van jelen – mindenkinek más véleménye van a tudományról. Mivel véleményem szerint egyikünk sem a téma szakértője, és nem tud tudományosan bizonyítható válaszokat adni, úgy gondolom, meg kell várnunk az eredményeket. Mivel az Európai Repülésbiztonsági Ügynökségnek köszönhetően ezek két hónapon belül megérkeznek, akkor már lehetőség nyílik a konkrét cselekvésre is a gyermekek biztonságának védelme érdekében, amelyet elsődleges fontosságúnak tartok. Ismétlem: számomra minden polgár biztonsága elsődleges fontosságú, különösen leggyengébb polgárainké, ezért szeretném biztosítani, hogy a jogalkotási menetrenddel összhangban a lehető leghamarabb el tudjuk fogadni a konkrét biztonságvédelmi intézkedéseket.

  Elnök. – A vitát berekesztem.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Richard Seeber (PPE-DE), írásban. – (DE) Nagy örömmel tölt el, hogy a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló irányelvet (SUP irányelv) elfogadták. A környezeti kompatibilitási vizsgálat a kezdeti szakaszban, amikor a projekt fejlesztése folyik, azt jelenti, hogy bármilyen káros hatást azonnal meg lehet szüntetni, ahelyett, hogy egy sokkal későbbi fázisban kellene megfékezni vagy visszafordítani.

A jövőre nézve a SEA eljárás ígérete szerint a projektdöntések során még inkább figyelembe fogja venni a környezetvédelmi és egészségügyi szempontokat. A fenntartható fejlődés tervezésének elejétől a végéig nem csak a gazdasági és társadalmi, de a környezetvédelmi hatásokat is magában kell foglalnia.

20. A következő ülésnap napirendje: lásd a jegyzőkönyvet

21. Az ülés berekesztése

(Az ülést 23.20-kor berekesztik.)