Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. július 9., Szerda - Strasbourg

14. A Bizottság 2007-es bővítésről szóló stratégiai dokumentuma (a vita folytatása)

  Elnök. − Folytatjuk vitánkat a Bizottság 2007-es bővítésről szóló stratégiai dokumentumáról.

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr! Három megjegyzést szeretnék tenni, mielőtt hozzászólnék ehhez a rendkívül produktív és izgalmas vitához.

Először is, a Tanács nevében is szeretném üdvözölni a velünk lévő dél-afrikai delegációt, és elmondanám nekik, hogy hamarosan találkozni fogunk országuk vezetőivel az első franciaországi európai uniós csúcstalálkozón július végén.

Másodszor, csatlakoznék Rehn úrhoz, aki együttérzéséről biztosította azokat a német turistákat, akiket egy jelentés szerint kurd lázadók raboltak el Törökországban. Amennyiben a híreket megerősítik, mi a Tanácsban reméljük, hogy épen és egészségesen találják meg ezeket az embereket amilyen gyorsan csak lehet, és szeretném hangsúlyozni, hogy együttérzünk velük.

Harmadszor, szeretném megköszönni Duff úrnak tájékozottságát a francia politikában és személyes nézeteim dolgában. Természetesen boldog lennék, ha egy kávé mellett mélyrehatóbban beszélgethetnénk, de mai kötelezettségeim sajnos nem teszik lehetővé, hogy most reagáljak ezekre a kérdésekre.

Visszatérve a vitára, a bővítés kétségtelenül az európai fejlődés történetének része, és mostanáig mindig biztosítottuk, hogy az Unió bővítése és megerősítése kéz a kézben haladjon. Fontos, hogy ez a továbbiakban is így legyen, ahogy Brok úr is hangsúlyozta. Minden vita hasznos, hogy tájékoztassuk állampolgárainkat a bővítéssel kapcsolatos kérdésekről, ezért különös figyelmet fordítunk az Európai Parlamentnek erről a témáról szóló vitáira és állásfoglalásaira.

Folytatva, amit már számos képviselő elmondott, én is szeretném hangsúlyozni a bővítés stabilizációs szerepét. Ez nyilvánvaló a balkáni térség esetében. Horvátország gyors fejlődése, amit a francia elnökség tovább szeretne sürgetni, amennyiben minden tagállam hozzájárul, azt mutatja, hogy azoknak az országoknak, amelyek konfliktusokkal küzdöttek az 1990-es években, valódi esélyük van a csatlakozásra. Ez fontos üzenet, különösképpen Szerbia számára, lévén hogy most olyan kormánya lett, amely szintén törekszik az Európai Unióval való kapcsolatai megerősítésére.

Ugyan ez igaz Törökországra is, és ebben az összefüggésben szeretném emlékeztetni önöket, hogy a tárgyalások jelenlegi helyzete nem egyik vagy másik EU tagállam álláspontjához kötődik, hanem magához Törökországhoz és az ottani reformok gyorsaságához. Mindenekelőtt pedig ahhoz, hogy Törökország eleget tesz-e az összes tagállammal szembeni kötelezettségeinek, és különösképpen az Ankarai Jegyzőkönyvnek.

A bővítés politikája nem azt jelenti, hogy elhanyagoljuk az Európai Unió többi szomszédját. A Tanács jelenleg tárgyalja, hogyan segíthetnénk elő, hogy Ukrajna új szintet érjen el az Európai Unióval való kapcsolatában a következő EU-Ukrajna csúcstalálkozón, amelyet Evianban fogunk megrendezni szeptember 9-én. Fejleszteni szeretnénk továbbá a kapcsolatot az EU és Moldova között; a Tanács már eddig is sok energiát fektetett ebbe.

A Tanács elnöksége támogatja továbbá a leírt regionális folyamatokat is. Én magam is részt vettem azon a konferencián, amely elindította az együttműködést a Fekete-tenger térségével, továbbá a balti államok csúcstalálkozóján. És természetesen nem felejtem el megemlíteni a barcelonai folyamattal és a mediterrán unióval kapcsolatos következő csúcstalálkozót sem, amelyet Párizsban rendeznek meg július 13-án.

Végezetül, ahogy láthatják, a bővítési folyamat nem torpant meg. Folyamatosan követeléseket támaszt a tagjelölt országokkal és a tagállamokkal szemben is, amelyeknek ezt a folyamatot el kell magyarázniuk az állampolgáraiknak. Rouček úrnak és De Keyser asszonynak teljesen igazuk van abban, hogy sok tanulásra van szükségünk, Magritte-tal vagy nélküle. Mindazonáltal igaz, ahogy önök is hangsúlyozták, hogy az állampolgárokat is meg kell nyugtatni.

Pontosan annak érdekében, hogy ezt a folyamatot továbbvihessük – és néhányan, különösképpen Brok úr, ki is hangsúlyozták ennek stratégiai jelentőségét –, a lisszaboni szerződés kijelölt bizonyos intézményi reformokat, hogy az új tagállamokat a legmegfelelőbb körülmények között tudjuk üdvözölni az EU-ban anélkül, hogy ez veszélyeztetné az Európai Unió cselekvési kapacitását.

  Olli Rehn, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Boldog vagyok, hogy hozzászólásomat a vitához egy dél-afrikai parlamenti delegáció jelenlétében tehetem meg, mivel politikai pályafutásomat néhány évtizeddel ezelőtt a Nelson Mandela kiszabadításáért folyó kampányban való részvételemmel kezdtem. Szerencsések vagyunk, hogy itt a parlamentben úgy tűnik, egyedül én és a barátom, Elmar Brok XXX.

(Nevetés)

Szeretném megköszönni a Parlament tagjainak a mai rendkívül tartalmas és felelősségteljes vitát. Én csupán egy általánosabb megjegyzést kívánok tenni.

Örömmel tölt el, hogy a Brok-jelentés és a mai vita lényegében jóváhagyja az EU bővítéséről szóló újbóli megegyezést, amelyet 2006 decemberében értünk el – nem utolsósorban a 2005. évi eseményeknek köszönhetően. Ennek a stratégiának a legfőbb erénye, hogy gondosan kimért egyensúlyt teremt egy részről a bővítésnek a békés, virágzó, szabad és demokratikus területek kiszélesítését célzó stratégiai fontossága, más részről a tagállamok szigorú feltételekkel való integrálásának és a belső reformok végrehajtásának képessége között.

Akaratlanul is eszembe jut – nagyon jó a memóriám –, hogy 2004 őszén egy parlamenti vita után a Külügyi Bizottság a jövőképem hiányát kritizálta, mert nem akartam azonnal csatlakozási távlatokat biztosítani Ukrajnának. Pedig csak annyit mondtam, hogy nem lenne szabad előre megítélni Ukrajna jövőjét. Egy évvel később azért bíráltak, mert hangsúlyoztam az Unió felvevőképességének korlátait, és a bővítési folyamat megállítása mellett érveltem. Ennek fényében különösen üdvözlendőnek tartom a mai vitát, amely megpróbálja megtalálni a helyes egyensúlyt a bővítés stratégiai fontossága és a saját befogadóképességünk között.

Ez a vita és a jelentés egy szilárd harmadik utat talál azáltal, hogy egyszerre foglalkozik a politikai integráció mélyítésével és az Európai Unió fokozatos szélesítésével. Véleményem szerint ez világosan utal egy meggyőző konvergenciára az Európai Parlament, a Bizottság és az Európai Unió egésze között, és természetesen üdvözlöm az elmozdulást a bővítéséről szóló, 2006 óta létező újbóli megegyezés felé.

  Elnök. − Szeretném értesíteni önöket, hogy az elnökség ma esti értekezletén aggályomat fogom kifejezni a „tekintetelkapásos módszerrel” kapcsolatban, amelyre vonatkozóan nincsenek szabályok, kizárólag az elnök önkényétől, megítélésétől, vagy éppen tekintetétől függ, és amivel kapcsolatban véleményem szerint létfontosságú lenne néhány alapszabály lefektetése, mert a módszer egyre aggályosabbá válik.

Ma 15 kereset érkezett, és ez a mennyiség megváltoztatja a rendes ügymenetet és az egyes csoportok számára biztosított felszólalási időt.

Kérem önöket, gondolkodjanak el erről, különösen azok, akik esetleg csalódottak, mert sokan szerettek volna felszólalni, de közülük csak kevésre került sor.

  Elmar Brok, előadó. − (DE) Elnök úr, biztos úr, soros elnök úr! Először is, szeretném megköszönni a Bizottságnak és a Tanács elnökségének a törökországi német turistákkal kapcsolatban kinyilvánított együttérzésüket.

Számos témakörrel foglalkozunk, és meg kell találnunk az egyensúlyt közöttük. Az érintett témakörök a mediterrán uniótól – amely fontos előrelépés, amennyiben a Közösség egésze támogatja és nem csak bizonyos régiók egyes országainak prioritása – a svéd-lengyel javaslaton keresztül a fekete-tengeri unióval kapcsolatos javaslatig terjednek. Ezek olyan elképzelések, amelyeket a Közösségnek együtt kell vizsgálnia, miközben tisztában kell lennünk azzal, hogy ezek közül néhány csatlakozási távlatot kínál, míg mások nem. A lengyel külügyminiszter, Sikorski úr megállapítása, miszerint néhány ország Európa szomszédja, míg mások európai szomszédok talán azt a tényt jelzi, hogy a kettő egyaránt fontos, jóllehet különbségek vannak a módszerek és a célok tekintetében.

Mindazonáltal, amennyiben megvan rá a lehetőségünk – bilaterális kapcsolatok, multilaterális átmeneti megoldások vagy akár végleges megoldások valahol a szomszédsági politika és a teljes jogú tagság között – és ezek alapján rendelkezésünkre állnak a megfelelő eszközök, el kell gondolkodnunk, hogy miként tudnánk politikai és igazgatási szempontból hosszú távon biztosítani azt az egyensúlyt, amire a biztos úr utalt. Így megmaradna mind az Európai Unió fejlődési lehetősége, mind az érintett országok csatlakozási távlata és stabilitásuk.

Engedjék meg, hogy egy kérdést intézzek az EU azon kritikusaihoz, akik itt felszólaltak: melyik Európai Unióról beszélnek? A most létező Európai Unióról, amely a kontinens történetében a legnagyobb sikert jelenti a béke, szabadság és jólét szempontjából! Folytatni akarjuk ezt a projektet, sőt, kiterjeszteni amennyire csak lehet, hogy továbbra is ilyen sikereket érjünk el és ilyen célokat valósítsunk meg, és hogy még több országot tegyünk ennek részesévé. Ez a feladatunk!

Ezért kell azt mondanunk, amikor a Nyugat-Balkánról beszélünk, hogy ha tegnap, vagy ezen a héten Szerbiában egy olyan kormány van, amelyik azt mondja, hogy Brüsszel és Európa felé akar fordulni, akkor nekünk – egy olyan régió tartós békéje érdekében, amely konfliktus forrása volt az elmúl 150 év során – el kell fogadnunk ezt a felajánlást, és támogatnunk kell ennek lehetőségét a kontinensünk további békés fejlődése érdekében.

ELNÖKÖL: SIWIEC ÚR
alelnök

  Proinsias De Rossa (PSE). - Elnök úr! Tartok tőle, hogy egy ügyrendi ponttal kapcsolatban, mivel az izraeli hatóságok által fogva tartott palesztinokkal kapcsolatos vita később fog kezdődni – már most majdnem egy óra a késés – vissza kell vonnom nevemet a felszólalók listájáról. Kérem viszont, hogy a PSE képviselőcsoport által rendelkezésemre bocsátott egy perces időt adják hozzá a De Keyser képviselő asszony számára rendelkezésre bocsátott időhöz. Ő nyilatkozik a PSE csoport nevében. Rendkívül sajnálom, hogy ezt kell tennem, de sajnos oda kell érnem a repülőtérre.

  Elnök. − A vitát berekesztem.

Szavazásra 2008. július 10-én, csütörtökön kerül sor.

Írásban benyújtott nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Titus Corlăţean (PSE), írásban. – (RO)

A Délkelet-Európai országok Európai Unióhoz való csatlakozásának a perspektívája az ezen országok demokratikus átalakulásához szükséges reformjainak a hajtóereje. A Bizottság 2007-es bővítésről szóló stratégiai dokumentumának világosan jeleznie kellene a szilárd elkötelezettséget azokkal az országokkal szemben, amelyekkel megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások, illetve amelyeknek csatlakozási távlatai vannak. Ez a helyzet többek között Szerbia és a Moldovai Köztársaság esetében. Az utóbbi ország számára Románia ablak, amelyen keresztülnézve a moldovai állampolgárok megőrizhetik egy európai, demokratikusabb és virágzóbb jövőbe vetett hitüket.

Az Európai Unióhoz való jövőbeni csatlakozás reménye ösztönzi a Moldovai Köztársaság demokratikus ellenzékét, hogy tovább küzdjön a demokratikus törvényhozói és intézményi struktúrák létrehozásáért, amely folyamat támogatása mellett az EU maga is elkötelezett.

Az EU intézményi belső reformjainak szükségessége a lisszaboni szerződés hatályba lépésével nem jelenthet előzetesen okot és kifogást arra, hogy megállítsuk az Unió bővítését.

  Dragoş Florin David (PPE-DE), írásban. – (RO) Az EU bővítése mindig is csak idő, továbbá a tagállamok politikai és gazdasági rendszereinek összeegyeztethetővé tételének kérdése volt. A 2004-es és 2007-es bővítések rövid értékelése azt mutatja, hogy az Unió érősebbé és dinamikusabbá vált, mind a külpolitikai, mind a belpolitikai kérdéseket illetően, amely azt bizonyítja, hogy a bővítési folyamat előnyös volt mind az Unió, mind az újonnan csatlakozott országok számára, továbbá hogy az Unión belül csak az értékeinket gyűjtjük, a problémáinkat nem. A politikai és gazdasági, az európai és globális környezet valószínűleg nem a legkedvezőbb a gyors bővítéshez, de ennek nem szabad megakadályoznia minket abban, hogy tovább fejlesszük, vagy akár megreformáljuk a bővítési stratégiákat és mechanizmusokat.

A Nyugat-Balkán országok, továbbá Moldova, Ukrajna és Törökország egyaránt jelezték csatlakozási szándékukat az EU-hoz és élvezik a kedvezményezett partnerség előnyeit, de ugyanakkor nemzeti szinten meg kell oldaniuk, hogy megfeleljenek az európai mércének a demokrácia, stabilitás és jólét terén.

Ezzel összefüggésben gratulálok Brok úrnak az általa szövegezett jelentésben megfigyelhető egyensúlyhoz és gyakorlatiassághoz, és remélem, hogy gyors megoldást fogunk találni a lisszaboni szerződés összes tagállam általi ratifikációjára.

  Alexandra Dobolyi (PSE), írásban. – A bővítés az EU fejlődéséhez szervesen hozzátartozott az elmúlt 50 év során. A hat alapító taghoz képest az EU ma 27 tagállamot foglal magába és több mint 450 millió embert képvisel. Az Európai Unió ma szilárdabb, biztonságosabb és nagyobb a befolyása a nemzetközi kérdésekben, mint valaha.

Az évek során tapasztalhattuk, hogy a bővítés az EU sikerének és fejlődésének egyik legfőbb hajtóereje. A bővítés tette lehetővé Európa békés újraegyesítését a hidegháborús választóvonal mentén. Egyet kell értenünk azzal, hogy az EU fejlődése és bővítése kéz a kézben haladt.

De milyen hozzáállás tapasztalható jelenleg társadalmunkban a bővítést illetően? Általában nem lelkesednek a további bővítésekért, amely hozzáállást jórészt a bővítésen kívül eső kérdések, és részben a bővítéssel kapcsolatos információk hiánya befolyásolja.

Én egyike vagyok azoknak, akik meg vannak győződve róla, hogy a tényleges EU tagság kilátása elengedhetetlen a politikai reformok és a demokrácia továbbhaladásához. Tartani lehet attól, hogy amennyiben az EU tagsággal kapcsolatos kilátásokat levesszük a napirendről, a balkán ismét instabillá fog válni.

  Kinga Gál (PPE-DE), írásban. – (HU) Elnök úr! A bővítési stratégia vitája kapcsán közvetlen szomszédainkat, a Nyugat-Balkánt, Ukrajnát érintő lényeges szempontokra hívnám fel a figyelmet.

A csatlakozás perspektívája, különösen pedig a koppenhágai kritériumoknak való megfelelés kötelezettsége hihetetlen mozgatórugóként hatott a tagjelöltek modernizációját, jogállami kiépülését illetően.

Erre a mozgatórugóra van szüksége a Nyugat-Balkánnak és Ukrajnának. Ha a csatlakozás perspektíváját elvesszük közvetlen szomszédainktól, akikkel osztozunk európai hagyományokban, történelemben, megszűnik a mozgatórugó, amivel teljessé válhat ezen országokban a jogállamiság.

Olyan jelenségek, jogszabályok jelennek meg rögtön, mint a most Ukrajnában indulatokat kiváltó kisebbségellenes oktatási rendeletek, az anyanyelven oktató iskolák megszüntetése, nyelvvesztés és beolvasztás. Abban a pillanatban, ahogy enyhül a követelményrendszer, vagy távolodik a cél, amiért érdemes teljesíteni, távolodnak ezek a rendszerek attól, amit jogállamnak hívunk.

Ezért nagy a felelősségünk. Már most fontos odafigyelnünk, hogy a kritériumok nem csak papíron, de a valóságban is teljesüljenek – következetességre van szükség szomszédaink részéről a felkészülésben és következetességre az Uniónak az ígérgetésben és számonkérésben. Következetes magatartásunk bizalmat szül választóinkban és szomszédainkban egyaránt.

  Genowefa Grabowska (PSE), írásban. – (PL) Mint egy olyan ország képviselője, amely 2004-ben csatlakozott az EU-hoz, teljes mértékben támogatom Elmar Brok jelentésének minden olyan részét, amely a bővítések folytatásának fontosságát, továbbá a bővítéseknek egy erős, összetartó, állampolgárbarát és virágzó Európához való hozzájárulását hangsúlyozza. Egyetértek azzal a megállapítással, hogy az EU tagság lehetősége, amennyiben ezt ténylegesen nyugtázzák, pozitív hatással lehet a tagjelölt országok belső politikájára, arra bíztatva őket, hogy minél gyorsabban szervezzék át a közigazgatást, reformálják meg az oktatási rendszert és a felsőoktatási intézményeket, jobban figyeljenek az emberi jogokra, beleértve a kisebbségek jogait, harcoljanak a közéletben tapasztalható korrupció ellen, egyszóval hogy tegyék magukévá azokat az értékeket, amelyek az Európai Uniót hosszú évek óta irányítják. Úgy gondolom továbbá, hogy a jelentésnek nagyobb hangsúlyt kéne fektetnie az Európai Unió nyitottságára és az új tagállamok befogadására való felkészültségére.

Ez különösen fontos az országomnak, Lengyelországnak, főleg keleti szomszédaink, és kifejezetten Ukrajna reményeinek és európai törekvéseinek fényében. Rossz lenne, ha szomszédaink keleti határunkat (az egész EU schengeni határát) egyfajta új falnak tekintenék, amely véglegesen elválaszt minket tőlük. A hivatkozások, amelyeket ezzel a kérdéssel kapcsolatban hallunk néha, vagyis hogy az Unió további bővítése az úgynevezett „integrációs kapacitás” függvénye kell hogy legyen – ezekről úgy gondolom, hogy rosszul végiggondolt elképzelések és veszélyeztetik azokat a célokat, amelyeket az EU tűzött ki maga számára.

  Tunne Kelam (PPE-DE), írásban. – Fontos, hogy a további bővítésekről szóló tárgyalások megkezdésekor tisztán lássuk, hogy az EU számára minden korábbi bővítés hasznára vált. A legutóbbi bővítés nyereséget hozott mindkét érdekelt fél számára. Ez jó alapot szolgáltat arra, hogy higgyük, az EU is profitálni fog az elkövetkezendő bővítésekből.

Érthető természetesen az EU integrációs kapacitásával kapcsolatos félelem is. Mindazonáltal az integrációs kapacitás növelésének leghatékonyabb lehetőségét még nem használtuk ki teljes mértékben. Ez pedig az EU négy alapvető szabadságjogának teljes kihasználása – a piacok liberalizálása, a nagy vállalatok szétválasztása, az átláthatóság biztosítása. Ahhoz, hogy sikeresen feleljünk a globális kihívásokra, minden tétovázás nélkül bíznunk kell alapvető értékeinkben és alapelveinkben, amelyeknek köszönhetően az Európai Közösség mindmáig az európai történelem legnagyobb sikertörténete.

Üdvözölni kellene az előadó által hangsúlyozott regionális együttműködési mechanizmusokat. A jelenlegi lengyel-svéd kezdeményezés egy keleti dimenzió felállítására, amely az összes kelet-európai országot egy jelentőségteljes együttműködési egységbe rendezné, különösen értékes. Mindazonáltal a regionális együttműködési megállapodásokat nem szabad arra használni, hogy a térség bizonyos tagállamait megfosszuk a jövőbeni teljes jogú tagság távlatától.

  Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. – (PL) Elnök úr! A Parlament olyan időben tárgyalja állásfoglalását az EU bővítésről szóló stratégiai dokumentumáról, amikor az EU bővítés kiment a divatból. Sőt, egyfajta mumussá vált az euroszkeptikusok kezében. Éppen ezért, az a kijelentés, amely mellesleg igaz, hogy „az eddigi bővítések kétségkívül sikeresnek mondhatók”, és hozzájárultak a stabilitás, a növekedés és a jólét megerősítéséhez egész Európában, rendkívül fontos. Mindazonáltal ezt el kell magyarázni az Unió állampolgárainak is, hogy növeljük a következő lépések társadalmi támogatottságát. Sajnálatos módon az eddigiekben a tájékoztató kampányok nem voltak sikeresek.

Mint rendesen, amikor a bővítést tárgyaljuk, érdekes figyelembe venni a potenciális tagjelölt országok földrajzi helyzetét. A határozattervezetet olvasván azt gondolhatnánk, hogy az ajtók szélesre vannak tárva. Határozott támogatást élveznek a balkáni államok törekvései. Fontos az a kijelentés, hogy a szomszédsági politikában részt vevő keleti partnereinket európai országoknak is lehet nevezni. Mindazonáltal az „integrációs kapacitás” kulcsdefiníciója (7. bekezdés) lehűti a reményeket, továbbá a „közös értékekre” való utalás kimondottan Törökországot célozza.

Ebben a formában a határozat némiképp eltér Lengyelország nézeteitől. Lengyelország, amely egykor maga is kopogtatott az EU ajtaján, kéri, hogy biztosítsuk a tagsággá válás lehetőségét Ukrajnának, és a többi országnak, amelyet a Szovjetunió összeomlása után alapítottak. Ezt kérjük az egész kontinens stabilitása érdekében!

  Ramona Nicole Mănescu (ALDE), írásban. – (RO) Először is, szeretnék gratulálni az előadónak ahhoz a tárgyilagossághoz, amellyel kifejezte az Európai Parlament álláspontját a Bizottság 2007-es bővítéssel kapcsolatos stratégiai dokumentumával kapcsolatban. Az Európai Közösség minden bővítéssel erősebb lett, és a bővítési folyamat önmagában sikert jelent, amely minden tagállam hasznára válik.

Az Európai Unió bámulatos fejlődésen ment keresztül a kialakított intézmények és politikák segítségével mind külső, mind belső szinten, de különösképpen azáltal, hogy elősegítette a gazdasági, társadalmi és jogi területek harmonizációját. Az Unió számos olyan problémával is foglalkozik, amelyek azt bizonyítják, hogy minden bővítést a politikák megfelelő konszolidációjának és újraértékelésének kell követnie, elkerülendő, hogy a középpontban álló országok a mélyebb integráció irányába fejlődjenek, míg más országok a perifériára szoruljanak.

Támogatom az előadó véleményét, miszerint a keleti országokat egy közös politikákon alapuló térség kialakításával kell támogatni, amely gazdasági, kereskedelmi, energiaügyi, közlekedési, környezetvédelmi, jogrendi, igazságügyi és biztonsági kérdésekkel foglalkozna.

Egy ilyen típusú projekt támogatása által a Fekete-tenger térsége egy fejlődési és gazdasági növekedési pólussá válhatna, amely nem csupán a régió országainak jólétére, de a stabilitásra és a békére is kedvezően hatna az Európai Unió keleti határán.

  Véronique Mathieu (PPE-DE), írásban. – (FR) Ahogy a jelentés is hangsúlyozza, az Európai Unió bővítési stratégiájának mélységi reformjára van szükség.

Először is, fontos, hogy a tagjelölt, illetve a lehetséges tagjelölt országoknak biztosítsuk azokat a megfelelő előcsatlakozási eszközöket, amelyek segítségével szembe tudnak nézni a rájuk váró kihívásokkal: az állam konszolidációjával, a kormányzással, a társadalmi-gazdasági reformokkal, stb.

Másodszor, a jelentés hangsúlyozza az európai szomszédsági politikáról alkotott felfogásunk felülvizsgálatának szükségességét, amelyre nem szabad, hogy harmadik országok úgy tekintsenek, mint a csatlakozás helyettesítésére, vagy a csatlakozási folyamat egy szakaszára.

A szabadkereskedelmi zónák létrehozása a kibővített Európai Gazdasági Térség (EGT+) mintájára például egy kezdeti lépés a közelebbi kapcsolat kialakítása felé ezekkel az országokkal. Ez a stratégia elősegíti a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok megerősítését velük, és lehetőséget ad az Európai Unió demokráciáról, jogrendről és az emberi jogokról vallott eszméinek mélyítésére.

A barcelonai folyamat nemrégiben kezdeményezett újraindítása, amely egy mediterrán unió megalakítását tűzte ki célul, bíztató jel és ígéretes lépés afelé, hogy különleges partnerségi kapcsolatokat hozzunk létre déli szomszédainkkal.

  Marianne Mikko (PSE), írásban. – (ET) Hölgyeim és uraim! Nem szabad rácsapnunk az ajtót azokra, akik csatlakozni szeretnének, mivel az alapító szerződések kimondják, hogy minden olyan európai államnak, amely csatlakozni kíván az Európai Unióhoz, lehetővé kell ezt tenni.

A korai csatlakozások nagyon sikeresek voltak, és ebben az irányban kellene továbbra is haladniuk a dolgoknak. Nem szabad demotiválnunk a csatlakozó országokat. Nem rajtunk áll eldönteni, hogy teljesen demokratikus országokká akarnak-e válni, viszont a három koppenhágai kritériumnak 100%-osan meg kell felelniük.

Mivel én az „új Európából” való vagyok, személy szerint tudom, mennyire fontos volt számunkra, hogy lehetőséget kaptunk az Európai Unióhoz való csatlakozásra, mennyire ösztönzött minket ez a reformok véghezvitelére és erőfeszítéseink megduplázására. Nem szabad megtagadnunk az egykori Szovjetunió köztársaságaitól azt a lehetőséget, hogy a jogállamiság szellemében működő, teljesen európai államokká váljanak. Elsősorban legközelebbi szomszédainkra, Ukrajnára és Moldovára gondolok.

Európa szavahihetősége és ezeknek az országoknak a jövője forog kockán. Fontos hogy az Európába vezető úton tartsuk őket. Az Európai Uniónak ragaszkodnia kell ígéreteihez, és folytatnia kell a bővítés természetes folyamatát. A csatlakozás által kapunk lendületet, nem az egy helyben maradástól. A felvevőképességről szóló minden vita képmutatás, amely arra szolgál, hogy becsapjuk a nem beavatottakat.

  Dumitru Oprea (PPE-DE), írásban. – (RO) Mint az Európai Parlamentnek a nemrég csatlakozott Romániából érkező tagja, és mint egy tekintélyes romániai egyetem korábbi rektora, szeretném hangsúlyozni a tagjelölt országok és az uniós tagállamok közötti kulturális-oktatási csereprogramok fontosságát.

Romániában számos fiatal élt az Európai Unió valamelyik mobilitási keretprogramja (az olyan programok, mint a Socrates-Erasmus, a Marie Curie a kutatásban vagy a Leonardo a szakképzésben) által nyújtott lehetőségekkel, majd visszatérve országába aktív szerepet vállalt az úgynevezett „európaiasodásban”. Tanulmányaiknak és élettapasztalatuknak köszönhetően civil szervezetek aktív tagjai lettek, tájékoztató és önkéntes tevékenységet végeztek, vagy az európai integrációval kapcsolatos struktúrákban kamatoztatták tudásukat.

Ezért hívnám fel figyelmüket az EU oktatási és kulturális programjainak vonzóvá tételével és az ezekben való részvétel növelésével kapcsolatos intézkedések fontosságára, mint például egy diákvízumokra vonatkozó speciális rendszer bevezetése, a mobilitásra szánt alapok növelése annak érdekében, hogy az ösztöndíj teljes mértékben fedezze a megélhetési költségeket egy EU-s országban, komolyabb erőfeszítések vállalása az európai programok támogatására, csakúgy, mint a pozitív eredmények és tapasztalatok disszeminációja mind az európai, mind a tagjelölt országokban.

  Pál Schmitt (PPE-DE), írásban – (HU) Elnök úr, képviselőtársaim! Az EU–Horvátország közös parlamenti bizottság elnökeként úgy vélem, a jelentés egyik legnagyobb pozitívuma, hogy hitet tesz a már megkezdett csatlakozási tárgyalások folytatása mellett, és európai perspektívát kínál a Balkán országainak. Horvátország a csatlakozási tárgyalások elmúlt három évében már bizonyította elkötelezettségét, és a Parlament kedvező véleményt fogalmazott meg mind a 2006-os, mind a 2007-es országjelentés kapcsán.

Fontosnak tartottam volna, ha Horvátországot, mint az egyetlen, előrehaladott csatlakozási tárgyalásokat folytató országot, explicit módon említette volna a dokumentum, amelyet nyilvánvalóan nagy várakozással olvas most 4 és félmillió horvát ember. Különösen fontosak lennének ezek a pozitív üzenetek az ír népszavazást követően.

Bizalomra adnak okot a Tanács francia elnökségének első nyilatkozatai, amelyek a csatlakozási tárgyalások folytatásáról szólnak. Az EU hitelességét gyors és hatékony megoldások felmutatásával őrizhetjük meg, nincs időnk még egy hároméves „gondolkodási időre”, hiszen 11 hónap múlva egész Európa mond véleményt az EU-ról, az európai választásokon. Köszönöm figyelmüket!.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE), írásban – (PL) Az EU-s tagsággal kapcsolatos kilátások a csatlakozásban érintett országokbeli változások motorja. Segíti a szükséges – mind politikai, mind gazdasági – reformok bevezetését, továbbá a koppenhágai kritériumoknak való megfelelést.

Annak érdekében, hogy a csatlakozási kilátásokat fenntartsuk, a tárgyalási folyamatok előrehaladásának a tagjelölt országok által végrehajtott reformok ütemétől és mértékétől kell függenie, és az EU-nak kell, hogy elég kapacitása legyen ezen országok befogadására. Erős, összetartó, és mindenekfelett egyesült Közösségre van szükségünk.

Nagyon fontos, hogy országaink állampolgárai megbecsüljék az új tagok csatlakozásával járó előnyöket. A bővítés előnyöket hoz magával, gazdasági és társadalmi növekedést mind az új, mint a mostani tagállamok számára.

Az Európai Unió eddigi bővítései sikeresek voltak, mind a csatlakozó országok, mind a már meglévő tagállamok, sőt, Európa egésze számára.

Nagyon örülök, hogy a jelentés kiemeli, az út még mindig nyitva áll a kelet-európai országok számára, hogy az Európai Unió tagjai legyenek. Ennek, továbbá a nemrég elfogadott keleti partnerségi programnak arra kell bíztatnia ezeket az országokat, hogy további erőfeszítéseket tegyenek az európai demokratikus, gazdasági és közigazgatási standardok bevezetésére.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. – (PL) Az Európai Unió korábbi bővítési kétségkívül előnyösek voltak mind az Unió számára, mind a csatlakozó országok számára. Ezek a bővítések ösztönözték a gazdasági fejlődést, nagyobb stabilitáshoz, növekedéshez és jóléthez vezettek Európában. A múltbeli tapasztalatok alapján nagyon fontos olyan körülményeket teremteni, melyek biztosítják a jövőbeli bővítések sikerét és javítani kell a bővítések minőségét. Az EU-nak nyitottnak kell lennie az új országok felé, de a bővítéssel kapcsolatos stratégiai dokumentumnak teljesítenie kell az EU-Szerződésben foglalt feltételeket, tükröznie kell az EU kötelezettségvállalásait a tagjelölt országokkal, továbbá azokkal az országokkal szemben, amelyek csatlakozását kilátásba helyezték, miközben a koppenhágai kritériumoknak való teljes és szigorú megfelelés a csatlakozás abszolút feltétele. Ugyanakkor figyelmesen kell követnünk ezen országok előrehaladását a jogállamiság létrehozása, a független igazságszolgáltatás és az alapvető jogok terén.

Az Uniónak lépéseket kell tennie a kapacitása növelése érdekében, hogy be tudja fogadni az új országokat. Elengedhetetlen a hatékonyság növelését, a nagyobb társadalmi kohézió és a demokratikus felelősség megteremtését célzó belső reformok véghezvitele. A lisszaboni szerződés választ ad ezekre az eszmékre, és e nélkül az Unió további bővítése lényegesen nehezebb lenne. Ugyanakkor azonban az EU csak akkor lehet sikeres a politikai integráció folyamatában, ha minden csatlakozó országban és magában az EU-ban is világos és tartós támogatása van a tagságnak mint politikai és gazdasági projektnek.

  Tadeusz Zwiefka (PPE-DE), írásban. – (PL) Szeretjük azt állítani, hogy az Európai Parlament az egyetlen igazi fórum, amely hangot ad az EU-s állampolgárok nézeteinek és véleményének. Éppen ezért sajnálatos, hogy csak a Parlamentben vagyunk képesek meggyőzni arról egymást, hogy az Európai Unió eddigi bővítései óriási sikernek számítottak. Mindannyiunkat lehet vádolni azért, hogy nem minden EU-s állampolgár osztja ezt a véleményt. Ez pedig félreértésekhez vezet az Unió megreformálásának szükségességével kapcsolatban. Mindazonáltal én nem fogadom el azt az érvet, hogy a lisszaboni szerződés hiánya a bővítések lelassulásának a fő oka. Önmagában a szerződés semmit sem old meg. Vízióra és stratégiára van szükségünk. Az Európai Unió csak akkor lesz teljes politikailag és földrajzilag, ha minden európai országot magába foglal. Nem igaz, hogy az Unióhoz csatlakozni kívánó országok állampolgárai azt várják, hogy a csatlakozás azonnal, vagy akár nagyon hamar történjen meg. Amire viszont szükségük van, az az, hogy világosan tudtukra adjuk, van hely számukra is. Egy ilyen nyilatkozat nélkül nehéz elvárni tőlük, hogy végrehajtsák az összes, áldozatot és kemény munkát igénylő, bonyolult és átfogó reformot.

Különösképpen nem szabad megfeledkeznünk a balkáni és a kelet-európai emberekről. Az Európai Szomszédsági Politika jó eszköz arra, hogy szabályozza a kontinensen lévő szomszédos országokkal való együttműködést. Mindazonáltal az EU európai szomszédainak joguk van egy világosabb és hatékonyabb együttműködési politikához, egy olyan politikához, amely nem sorozatos előcsarnokokhoz és várószobákhoz vezet. Ha ilyen sok energiát áldoztunk egy mediterrán Unió megalkotására, amelyet különösképpen Franciaország támogatott, akkor legalább ennyi energiát kellene az Euronest megalkotásába is belefektetni.