Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. július 9., Szerda - Strasbourg

15. Palesztin fogva tartottak Izraelben (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont

- a Tanácsnak az izraeli börtönökben fogva tartott palesztinokkal kapcsolatos szóban feltett kérdés (O-0040/2008 - B6-0166/2008);

- a Bizottságnak az izraeli börtönökben fogva tartott palesztinokkal kapcsolatos szóban feltett kérdés (O-0041/2008 - B6-0167/2008);

megvitatása

  Luisa Morgantini, szerző. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Egy egyszerű kérdést teszünk fel a különböző parlamenti csoportokhoz tartozó 47 képviselőnek: mit szándékozik tenni a Tanács és a Bizottság azzal kapcsolatban, hogy a palesztin fogva tartottak ügyében az izraeli hatóságok megsértik a nemzetközi egyezményeket? A fogva tartottak nagy részét izraeli területen tartják őrizetben, megsértve ezzel a Genfi Egyezmény 76. cikkét: önkényes letartóztatások, házról házra haladó házkutatások, adminisztratív célú fogva tartások, kínzás és visszaélés a kihallgatások során a fogolytáborokban. Férfiakat, nőket, fiatalokat, diákokat, parlamenti képviselőket és polgármestereket, körülbelül 10 000 embert börtönöztek be a három és fél milliós lakosságból; tiltják a 16 és 35 év közötti korosztály látogatását, minek következtében a fogva tartottak évekig nem láthatják testvéreiket, anyjukat, apjukat.

Mindezt számos nemzetközi szervezet, köztük az Amnesty International, az Egyesült Nemzetek Szervezete, néhány csodálatra méltó izraeli szervezet, mint a B’Tselem és a Hamoked, továbbá palesztin szervezetek, mint az Addameer és a Defence for Children International dokumentálta. Ennek ellenére nem gyakorolnak nyomást az izraeli hatóságokra, hogy tartsák be azokat az egyezményeket és szabályokat, amelyeket mind ők, mind mi ratifikáltunk.

Szeretnék felolvasni egy beszámolót, egy édesanya kérését: „Én egy nablusi fogva tartott, Said Al Atabeh édesanyja vagyok. Fiam 1977 óta van börtönben, én 78 éves vagyok, magas a vérnyomásom és cukorbetegségben szenvedek; egyre romlik a látásom is, és már nem igazán tudom ellátni magam otthon. Talán meg lesznek lepve, de az egyetlen vágyam ebben az életben már csak az, hogy láthassam a fiamat és megölelhessem, mielőtt meghalok. Minden gyerekem, az összes fiam és lányom már felnőtt, házas, és elköltözött az otthonomból. Said azonban elvesztett mindent, és én nem láthatom őt, és nem azért, mert öreg és beteg vagyok, hanem mert az izraeli hatóságok nem engedik, hogy meglátogassam, biztonsági okokból, azt mondják. Eddig csak egyszer látogathattam meg Saidot, amikor a Vöröskereszttel együttműködésben egy izraeli mentőautó vitt el hozzá, és ennek is már nyolc éve, azután, hogy akkor már 29 éve volt börtönben. Ez volt az első és az utolsó alkalom, hogy megölelhettem szeretett fiamat. Ő megfogta a kezemet, és azt mondta: »Mama, ez olyan, mintha újraszülettem volna«. Azok a percek voltak a legdrágábbak mindkettőnk számára, de az a pillanat, amikor elválasztottak minket volt a legnehezebb és a legfájdalmasabb.” Ez az édesanya a segítségünket kéri: „Még egyszer szeretném látni őt”.

Megengedhetjük ezt? Megakadályozhatja-e valaki, hogy egy ember, aki 32 éve börtönben van, találkozzon az édesanyjával? Hol vannak a nemzetközi szabályok? Hol van a humanitás, kérdezem magamtól? Hiszem, hogy nekünk, a Tanács, a Bizottság és a Parlament nevében a sarkunkra kell állni, és amilyen erélyesen csak lehet, ki kell mondanunk, hogy a nemzetközi szabályokat be kell tartani, hogy a palesztin fogva tartottakat, ami, ahogy mondtam, 10 000 embert jelent, ki kell szabadítani, hogy ez elősegítse a palesztinok és az izraeliek közötti béke kialakulását.

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, biztos úr, elnökhelyettes asszony, Morgantini asszony, hölgyeim és uraim! Önök a palesztinok – beleértve a kisebbségeket – izraeli hatóságok általi bebörtönzésének és adminisztratív célú fogva tartásának, továbbá az Izraelben és az elfoglalt területeken a velük szembeni bánásmód kérdését vetették fel.

A Tanács hiszi, hogy a büntetőpolitikának és a gyakorlatnak minden körülmények között tiszteletben kell tartania az emberi jogok alapvető elveit, ahogy azt a nemzetközi jog előírja, különösképpen az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya.

Minden önkényesnek mondható letartóztatást el kell ítélni, tekintettel arra, hogy ebben az esetben nem tudatják a letartóztatott személlyel, hogy mivel vádolják. Egy pártatlan és független bíróság általi igazságos és nyilvános tárgyaláshoz való jog alapelve alapvetően fontos egy, a jogállamiság szellemében működő állam esetében, és megjegyezzük, hogy különleges bíróságok ezt csak nagyon korlátozott és világosan meghatározott esetekben helyettesíthetik.

A letartóztatott személyekkel való megfelelő bánásmódra vonatkozó kötelezettségek tiszteletben tartása szintén elengedhetetlen, és természetesen a fogva tartottak kínzását, illetve a velük kapcsolatos más kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódot szintén szigorúan meg kell tiltani és meg kell akadályozni.

A Tanács elismeri, hogy az emberi jogok helyzete a Közel-Keleten aggodalomra ad okot. Mindazonáltal a Tanács nagyon elégedett, hogy az Európai Unió és Izrael közötti párbeszéd során mindezek a kérdések felmerülnek, beleértve a palesztin területeken kialakult helyzetet is. Az EU és Izrael közötti politikai kapcsolatok során minden szinten és folyamatosan tárgyalják az emberi jogok kérdését.

Ezért az EU-Izrael Társulási Tanács ülésének végén kiadott 2008. június 16-ai nyilatkozatában az Európai Unió kérte, hogy az emberi jogi kérdésekkel foglalkozó informális csoportot változtassák át állandó albizottsággá.

A Tanács tisztában van a tisztelt parlamenti képviselők, elsősorban az elnökhelyettes asszony által megállapított tényekkel, amelyeket különösen John Dugard, az ENSZ-nek a palesztin területeken kialakult emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadója tárgyal legutóbbi jelentésében, továbbá amelyekkel különböző civil szervezetek is foglalkoznak.

A Tanácsnak volt alkalma jelezni aggodalmát, és számos alkalommal felszólított a palesztin fogva tartottak nagyobb számú szabadon bocsátására. Emellett újra megerősíti azon álláspontját, hogy a 2007 novemberében Annapoliszban kezdődött politikai folyamat, melyet bizalomerősítő lépéseknek kell követniük a tárgyban, az egyetlen eszköz arra, hogy a felek tárgyaljanak egy olyan megoldás megtalálásáról, amely a két állam együttélésén alapul, vagyis egy demokratikus és életképes független palesztin állam békés együttélésén egy biztonságos és elismert határokkal elválasztott Izraellel.

Ennek értelmében, továbbá azzal a szándékkal, hogy újraépítsük a bizalmat a két fél között és bevonjuk a civil lakosságot a jelenlegi politikai folyamatokba, a Tanács felhívja Izraelt, hogy lényegi gesztusokat tegyen, különösképpen azáltal, hogy szabadon engedi elsősorban azokat a palesztin gyermekeket, nőket, választott képviselőket, akik börtönben vannak, vagy adminisztratív céllal fogva tartanak.

(Taps)

A nemzetközi jog eszközeinek segítségül hívása tekintetében, ahogy Morgantini asszony említette, a Tanács fenntartja álláspontját, miszerint a nemzetközi jogot meg kell védeni és fejleszteni kell a Tanács által 2003 decemberében elfogadott Európai Biztonsági Stratégiában meghatározottak szerint.

Hangsúlyoznám, hogy az elnökség, az Európai Unió nevében nagyon elégedett az Izrael és a Hezbollah közötti csereegyezmény aláírásával, amiről hétfőn értesültünk. Ez az egyezmény gondoskodik a Hezbollah-harcosok holttesteinek átadásáról, továbbá palesztin bebörtönzöttek szabadon bocsátásáról cserébe a 2006-ban foglyul ejtett két izraeli katona, Ehud Goldwasser és Eldad Regev holttestének átadásáért.

Reméljük, hogy a cserét a megállapodás szerint fogják végrehajtani, de ez is mutatja a jövőre nézve, hogy milyen összetett a bebörtönzöttekkel kapcsolatos helyzet a Közel-Keleten, továbbá hogy mennyire fontos megoldást találni rá.

A Tanács hangsúlyozza, hogy az ütemtervben meghatározott politikai folyamat jelenti az egyetlen eszközt ahhoz, hogy a felek tárgyaljanak egy megoldás megtalálásáról, továbbá ahhoz, hogy, ahogy jeleztem, a fent leírt feltételek mellett a két állam együtt tudjon élni.

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Először is Morgantini asszony számára szeretném megjegyezni, hogy nagyon érzékenyen érint az a kérdés, amelyet ön ma elénk tárt. Tavaly februárban én is találkoztam a palesztin fogolyügyi miniszterrel Fadwa Barghouti, a szintén bebörtönzött Marwan Barghouti felesége társaságában. Nagyon figyelmesen végighallgattam őket. A bebörtönzöttek helyzetéről szóló beszámolójuk egybevág azokkal a jelentésekkel, amelyeket a tisztelt képviselők és személy szerint ön idéznek.

Ezért szeretném hangsúlyozni, hogy igen komoly aggodalommal tölt el az emberi jogok megsértése és mélyen együtt érzek az izraeli börtönökben szenvedő palesztin foglyokkal.

A Bizottság intenzíven foglalkozik Izrael, mint megszálló hatalom felelősségével és a nemzetközi jog Izrael általi megsértésével, melyet ezek az állapotok is jól szemléltetnek. Ennek értelmében rendszeresen felvetjük például az adminisztratív célú fogva tartások kérdését az izraeli partnerekkel folytatott informális és formális találkozók alkalmával. Az ön által említett egyedi eset nagyon megérintett, és ha megkaphatnám a dokumentációt, személyesen próbálnék eljárni az ügyben. Talán van arra lehetőség, hogy ez az édesanya újra láthassa a fiát.

Az Európai Unió is számos alkalommal kérte az Izrael által fogva tartott palesztin törvényhozók azonnali szabadon bocsátását. A Bizottság is tisztában van vele, hogy palesztin gyermekeket tartanak izraeli börtönökben és fogolytáborokban. Ez megsérti az ENSZ gyermekjogi egyezményét, amely minimum 18 évben határozza meg a nagykorúságot, továbbá a negyedik genfi egyezményt, amely értelmében a bebörtönzötteket az elfoglalt területen kell fogva tartani. Ezek a fogva tartott gyerekek különösen kiszolgáltatottak. Ezzel tisztában vagyunk. Gondoskodnunk kell róla, hogy a velük való bánásmód megfeleljen a nemzetközi jognak.

Fokozott figyelmet kell fordítanunk a konfliktushelyzetben érintett gyerekek helyzetére. Ezért sorolta az Európai Unió Izraelt és az elfoglalt palesztin területeket a magas prioritású országok közé a gyermekekre és a fegyveres konfliktusokra vonatkozó uniós iránymutatások bevezetése tekintetében.

A fenti iránymutatásoknak megfelelően az Európai Unió az Izraellel folyó politikai párbeszéd integráns részeként kezeli a konfliktusban érintett gyermekek jogainak és jólétének minden vonatkozását. Emellett az Európai Unió szoros együttműködésben dolgozik ENSZ ügynökségekkel, izraeli és palesztin civil szervezetekkel, továbbá aktívan közreműködik a gyermekjogi helyzet figyelemmel követésében, jelentésében és védelmében.

Az emberi jogok tiszteletben tartása, valamint a nemzetközi jognak való megfelelés az Európai Unió alapértékei közé tartozik. Rendkívül fontos elemei ezek külpolitikánknak is. Következésképpen az emberi jogok védelme nagy jelentőséget kap az Izraellel való kapcsolatunkban. Az izraeli hatóságokkal az emberi jogi kérdésekről különböző szinteken folytatott párbeszéd tanúskodik erről.

A Bizottság, az izraeli hatóságokkal való találkozói során, és én is személy szerint az izraeli döntéshozókkal való találkozóim során természetesen továbbra is arra fogjuk ösztönözni Izraelt, hogy teljes mértékben betartsa a nemzetközi jogot és egyezményeket. Nemrégiben, az Európai Unió az EU és Izrael közötti társulási tanács legutóbbi értekezletén kijelentette, hogy szeretné egy emberi jogi formális albizottság felállítását. Ez fontos lépést jelentene az e témakörökről folytatott párbeszéd még formálisabbá tételében.

Az EU és Izrael közötti társulási megállapodás második cikke folyamatosan emlékeztetni fogja mind az Európai Uniót, mind Izraelt arra, hogy az emberi jogok és a demokratikus alapelvek tiszteletben tartása az alapja a bilaterális kapcsolatainknak. Hisszük, hogy a párbeszéd a legígéretesebb eszköz, hogy pozitív hatást gyakoroljunk Izraelre. Nem menekülünk el az olyan bonyolult témakörök elől, mint amilyet a tisztelt képviselők most felvetettek.

Teljes mértékben egyetértek az elnökséggel abban, hogy ezeket a problémákat a közel-keleti konfliktus kontextusában kell vizsgálni, és ezért úgy gondolom, hogy a konfliktus megoldása végül a bebörtönzöttek problémájának kérdését is enyhítené, vagy akár meg is oldaná.

  Charles Tannock, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Az Izrael-ellenes erők ebben a parlamentben már megint alkalmat keresnek arra, hogy támadhassák a zsidó államot, és azok, akik közülünk kiegyensúlyozott vitát és valódi békét szeretnének a Közel-Keleten, már megint arra kényszerülnek, hogy Izrael védelmére keljenek. Végül is Izrael egy demokratikus ország, amelyet egzisztenciálisan veszélyeztetnek a dzsihád terroristák és drukkereik, és ők azok az egyének, akiket jelenleg adminisztratív céllal fogva tart Izrael.

A gyerekek kérdését illetően sajnálatos módon a terroristák gyerekeket is bevontak és toboroztak az intifádába, még öngyilkos merénylőnek is.

Én különösképpen megkérdőjelezem ezen állásfoglalási indítvány szükségességét most, amikor fegyverszünetet kötöttek a Hamásszal, amely éppen most szüntette be a Gázából indított civilekre irányított rakétatámadásokat, és amikor fogolycserére kerül sor Izrael és a Hezbollah között, amelynek keretében öt fogva tartott terroristát engednek vissza az otthonukba a családjukhoz, míg a másik oldalról két izraeli katonát adnak át hullazsákokban. Ezen terroristák egyike – Samir Kuntar – megfojtott egy fiatal izraeli férfit, majd a férfi lányát hozzávágta a sziklákhoz és egy puskaaggyal verte szét a koponyáját. Ez a férfi megölt továbbá egy rendőrt is. Azok a palesztin terroristák követelték Kuntar szabadon bocsátását, akik Achille Laurot elrabolták – és az elrablás során megöltek egy idős zsidó férfit, és testét a tengerbe dobták.

A terroristákkal való egyezkedésért nagy árat kell fizetnie minden demokráciának, de ez kétszeresen igaz Izraelre nézve. Samir Kuntar, most, hogy szabadon engedték, megesküdött, hogy a Dzsihádot újraéleszti Izrael ellen.

Éppen ezért megtapsolom Izraelt bátor döntésért. Remélem, hogy végül pozitív eredményeket fog hozni a döntés, de tartok tőle, hogy nem így lesz, mert eléggé nyilvánvaló, hogy azok, akik le akarják rombolni Izraelt mint államot, megerősödnek az olyan politikusoknak köszönhetően, mint Morgantini asszony, akik egy ilyen pillanatban olyan határozatokat terjesztenek elő, mint ez a mostani.

Míg a képviselő asszony a témával foglalkozik, talán meg szeretné vizsgálni a brit sajtó egy állítását is a Hamász által Gázában, és talán még meglepőbb módon a palesztin hatóság által rutinszerűen alkalmazott, a saját embereikre irányuló kínzásokról a palesztin börtönökben.

  Véronique De Keyser, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr! Nemrégiben részt vettem a berlini konferencián, ahol a fő téma a jogállamiság visszaállítása volt az elfoglalt területeken. Ami érvényes Palesztinára, egy kifejlődőben levő államra, az még inkább érvényes Izraelre. És ezen a ponton a palesztin bebörtönzöttek sorsa egy valódi paradigma, mivel ez több mint 8500 palesztin fogva tartott sorsáról, letartóztatásuk okairól és körülményeiről szól.

Hangsúlyoznám, hogy a palesztin törvényhozó tanács 48 választott tagja jelenleg börtönben van. Ez elfogadhatatlan. Az, hogy az őrizetbe vett személyek túlnyomó többségét izraeli börtönökbe szállították a Genfi Egyezmény ellenére, amely megtiltja az őrizetbe vett személyek elszállítását az elfoglalt területekről, szintén elfogadhatatlan. Az elfoglalt területeken alkalmazott büntetőtörvénykönyv csak a palesztinokra vonatkozik, a betelepültekre nem. Magyarán mondva, ami büntetendő az egyik csoportnál, az nem büntetendő a másik csoportnál. Ez elfogadhatatlan. Az, hogy körülbelül 100 nőt zártak börtönbe, és hogy az állapotos és szoptatós anyák nem kapják meg az állapotuknak megfelelő ellátást, az elfogadhatatlan. Az, hogy 310 kiskorú gyermeket tartanak fogva ugyanolyan körülmények között, mint a felnőtteket, annak ellenére, hogy Izrael aláírta a gyermekek jogairól szóló egyezményt, szintén elfogadhatatlan. És senki ne próbálja azt mondani nekem, amit már hallottam, hogy 15 évesen ezek a kis arabok már felnőttek és mindenre képesek.

Minek a számlájára róható ez fel, Tannock úr, ha nem a megszálláséra, amely elvette tőlük a gyerekkorukat? És a lista folytatódik: kínzás, rossz bánásmód, a nem létező védelemhez való jog, az ítélethozás hiánya, és így tovább. Emlékeztetném önöket, hogy ezeket a tényeket mind izraeli, mind nemzetközi források dokumentálták. Természetesen az Európai Parlament nem szüntetheti meg ezt a konfliktust egy varázsütésre, de biztosítom önöket, hogy az Izrael státuszával kapcsolatos felülvizsgálat – amelyet az év folyamán fogunk tárgyalni – központjában az emberi jogok fognak állni. A megállapodás második cikke pontosan fogalmaz: „A felek közötti viszonyok, valamint ezen megállapodás valamennyi rendelkezése a demokratikus elvek és alapvető emberi jogok tiszteletben tartásán alapul, amely a felek által követett hazai és nemzetközi politikákat vezérli és e megállapodás lényegi elemét képezi.”

Természetesen a cserét meg kell ejteni. A foglyok – mint például Gilad Shalit az egyik oldalon és Salah Hamouri a másik oldalon – cseréjéről és szabadon bocsátásáról meg kell egyezni. És én természetesen nagyon örülök, hogy a cseremegállapodást aláírták a Hezbollahhal. Mindazonáltal szeretném figyelmeztetni izraeli partnereinket, hogy az Európai Parlament számára az emberi jogok nem képezik alku tárgyát. És ezért nagyon örülök neki, és gratulálok a miniszter asszonynak, mint a Tanács képviselőjének és önnek, biztos úr a szavaik szilárdságához, amely megnyugtat minket, hogy a mi három intézményünk tényleg egy Európai Uniót alkot.

  Marios Matsakis, az ALDE képviselőcsoport nevében. –

Elnök úr! Én személyes alapon beszélek erről a témakörről.

Az Izraelben egymást követő kormányok olyan politikát folytatnak, amelynek értelmében vasököllel és puskagolyóval és önkényes letartóztatással, bebörtönzéssel, kínzással és civilek, köztük nők és gyerekek legyilkolásával próbálják meg elfojtani a palesztin emberek azon igényét, hogy szabadon éljenek a saját földjükön. Ezt rendkívül oktalanul teszik, mert nem veszik figyelembe, hogy a valódi védelmi problémákat, amelyekkel Izraelnek bevallottan szembe kell néznie, nem lehet egy ilyen kegyetlen válasszal megoldani. Sőt, az ilyenfajta brutalitás csak újabb erőszakot eredményez, és lassan alámos minden nemzetközi támogatást, melyet a múltban élveztek.

Rég esedékes, hogy az EU vezetése nyíltan figyelmeztesse a kormányon lévő zsidó politikusokat, hogy ha úgy viselkednek, mint valami náci katonai parancsnokok, és ha továbbra is úgy gondolják, hogy az amerikai vezetőknek és azoknak, akikre befolyással vannak Európában – beleértve parlamenti képviselőket is – a támogatását örökre élvezni fogják, akkor sajnálatos módon, de elkerülhetetlenül és matematikai pontossággal a nemlétbe fogják vezetni országukat.

  Hélène Flautre, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr! Obeida Assida egy palesztin diák. 2003-ban tartóztatták le 17 évesen, és adminisztratív céllal tartották fogva Izraelben vádemelés és tárgyalás nélkül. Saed Yassine az emberi jogok palesztin bajnoka. 34 éves. Őt 2006 óta tartják fogva adminisztratív céllal Izraelben. Nem ítélték el, semmiféle vádat nem tudnak felhozni ellene, és a felesége és gyerekei eddig csak háromszor tudták meglátogatni. Noura al Hashlamoun egy 36 éves háziasszony, hat gyermek édesanyja. Őt 2006 szeptembere óta tartják fogva adminisztratív céllal Izraelben vádemelés és tárgyalás nélkül. Marwan Barghoutit, aki a bebörtönzöttek adatainak gyűjtését kezdeményezte és folytatta, 2002 áprilisa óta tartják fogva Izraelben. Emellett felhívnám a parlamenti képviselők figyelmét a tényre, hogy szabadon bocsátási kérelmét még mindig körözik, és önök is bármikor aláírhatják.

Mindenki tudja, hogy amennyiben végig szeretnék menni a nemzetközi és emberi jogi törvények teljes megsértésével izraeli börtönökben jelenleg fogva tartott palesztinok ezreinek hosszú listáján, igen hosszú felszólalási időre lenne szükségem. Mindazonáltal mindannyiuk, és mindannyiuk családja megérdemelne egy hosszas beszédet. Mert nem kímélték meg őket semmitől – a brutális kikérdezésektől, amelyek akár 188 napig is eltartottak, és amelyek nem voltak mentesek a kínzásoktól, a héberül aláírandó vallomásoktól és ítéletektől, az alaptalan fogva tartástól Izraelben, saját területükön kívül, amelyet minden 6 hónapban önkényesen meghosszabbíthatnak, az ad hoc és nem semleges katonai bíróság elé állítástól, amely jogilag abszolút nem igazolható, attól, hogy a fogva tartás első 90 napjában nem juthattak ügyvédhez, továbbá attól, hogy gyakorlatilag nincs láthatási joguk.

De Keyser asszonynak igaza van, amikor azt mondja, hogy az EU ezt nem fogadhatja el. Ez mind teljességgel elfogadhatatlan. És akkor azt mondják nekünk, hogy egy újfajta párbeszédet fognak alkalmazni. Miért higgyük, hogy a jövőben az Európai Unió, önök, a Bizottság és a Tanács inkább képesek lesznek tiszteletben tartatni azokat a cikkeket, amelyek már benne foglaltatnak a megállapodásban, a jövőben …

(Az elnök félbeszakítja a beszélőt)

  Kyriacos Triantaphyllides, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr! Az előző plenáris ülésünk alatt, június 16-án Strasbourgban ön egy kijelentést tett a palesztin helyzettel kapcsolatban. A kijelentés annak az ad hoc bizottságnak a kiábrándító következtetéseire reflektált, amely június elején az ön kezdeményezésére látogatta meg a palesztin területeket és vizsgálta a palesztinok nyomorúságos életkörülményeit, amit az izraeli megszállás kényszerített rájuk.

Ideje, hogy a Tanács és a Bizottság választ adjon nekünk, milyen intézkedésekre készülnek annak érdekében, hogy biztosítsák, hogy a megszálló erők, vagyis Izrael állam, tartsa tiszteletben a nemzetközi jogot az izraeli börtönökben fogva tartott palesztinok helyzetével kapcsolatban.

A mai napon, mi, az Európai Parlament tagjai azt követeljük, hogy a Tanács és a Bizottság szolgáljon magyarázattal arra, hogy miért minősítették fel június 16-án az Európai Unió és Izrael közötti kapcsolatot, akkor, amikor 11 000 embert – köztük 376 gyermeket, 118 nőt, a Palesztin Jogalkotó Tanács 44 tagját, továbbá 800 adminisztratív céllal fogva tartottat – őriznek izraeli börtönökben, megsértve ezzel a nemzetközi jogot.

Két hónapon belül újra meglátogatjuk Palesztinát. Ez idő alatt arra kérjük önöket, hogy az egész Parlament nevében követeljék, hogy az izraeli hatóságok azonnal engedjék szabadon az összes izraeli börtönben fogva tartott gyermeket, továbbá azokat, akik esetében nem történt szabályos jogi eljárás…

(Az elnök félbeszakítja a beszélőt)

  Nickolay Mladenov (PPE-DE). - Elnök úr! Hiszem, hogy ez a Parlament, a Bizottsággal és a Tanáccsal egyetemben, továbbá minden politikus Európában meg van győződve róla, hogy egy egyén emberi jogainak védelme sokkal alapvetőbb kötelességünk háború és terrorizmus idején, mint békében és biztonságban. Hiszem, hogy ebben mindannyian egyetértünk.

Ez az, amivel az Izraeli Legfelsőbb Bíróság is egyetért. Számos döntése során az Izraeli Legfelsőbb Bíróság megvédelmezte mind a palesztin bebörtönzöttek, mind a folyamodók jogait az izraeli hadsereg vagy a kormány tettei ellenében.

Engedjék meg, hogy emlékeztessem önöket, hogy 1991-ben, amikor Izrael vegyi- és biológiai fegyverekkel elkövetett támadást várt, a Legfelsőbb Bíróság ítéletében szó szerint kimondta, hogy egy társadalom felhatalmazása, hogy szembeszálljon az ellenségeivel azon a felismerésen alapul, hogy olyan értékekért harcol, amelyek érdemesek a védelemre. Az izraeli palesztin bebörtönzöttek jogainak védelmében a legjobb partner az Izraeli Legfelsőbb Bíróság. Hiszem, hogy egy olyan demokratikus országban, mint Izrael, ehhez a jogi rendszerhez kell fordulni a képviselők összes aggályával.

De kérdezem a Parlament tagjait: melyik egyezmény védi azoknak a jogait, akiket elraboltak, terrorizáltak, vagy megöltek az elmúlt évek során? Milyen bíróságon fellebbezhetett Alan Johnson az elrablása ellen? Milyen láthatási jogokat kapott Gilad Shalit? Milyen jogai voltak a 16 éves Ophir Rakhumnak? Milyen jogi védelmet biztosítottak számára?

Sürgetem a Parlament tagjait, sürgetem őket teljes szívemből, hogy álljanak ki az ügy mellett és támogassák a Bizottságot és a Tanácsot abban, hogy kiegyensúlyozottan kezeljék ezt a konfliktust és azok védelmét, akiknek megsértették a jogait. Nem helyezkedhetünk olyan álláspontra, amely aláássa az Európai Unió azon képességét, hogy kiálljon a közel-keleti békefolyamat mellett és támogassa azt, ahogy ezt most is teszi.

  Richard Howitt (PSE). - Elnök úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy az Amnesty International soros elnöke megállapította, hogy 8500 palesztint a megszállt palesztin területekről izraeli börtönökben tartanak fogva a Genfi Egyezmény 76. cikke ellenére, és hogy e fogva tartottak nagy részét nem látogathatja családjuk a szigorú utazási korlátoknak köszönhetően. Még az engedélyezett látogatások esetében is – bár a nemzetközi emberi jogi normák alapján Izrael köteles biztosítani, hogy a palesztin fogva tartottak fogadhassanak látogatókat – a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága által a nemzetközi közösség vállalja magára a költségeket. Ezért igazunk van, ha itt a Parlamentben cselekvésre szólítjuk fel az Európai Tanácsot.

Ferrero-Waldner biztos asszonyhoz hasonlóan én is találkoztam Barghouti asszonnyal, és szeretném megköszönni biztos asszonynak is, hogy felidézte képviselőtársainkat a Palesztin Jogalkotó Tanácsban, akik a bebörtönzöttek közé tartoznak.

Bár egyetértek Mladenov úrral és Tannock úrral abban, hogy az izraeliek elrablása és a családi látogatások megtiltása a nemzetközi jog ugyanolyan megsértése, sajnálom, hogy Tannock úr olyan színben próbálta feltüntetni társszerzőmet, Morgantini asszonyt, mint aki tönkre akarja tenni Izraelt, amikor ő és én is az emberi jogokat és a nemzetközi humanitárius jog betartását támogatjuk.

  Frédérique Ries (ALDE). - (FR) Elnök úr! A terrorizmus elleni küzdelem során a demokratikus értékeink fenntartásának rendkívül nehéz kérdése adja mai vitán értelmét. Sajnos nincs időm arra, hogy a képviselőtársaink által akár írásban beadott szövegekben felvetett kérdésekről beszéljek, és nem fogom ismételni kollégám, Mladenov úr megjegyzéseit az Izraeli Legfelsőbb Bíróságról.

Mindazonáltal szándékomban áll felvetni a kisebbségek kérdését. Igen, kisebbségek is vannak börtönben, többnyire kamaszkorúak, akiket a Hamász manipulál és küld a halálba, gránátokkal és robbanóanyaggal töltött övekkel felszerelve. Ön és képviselőtársaim a nemzetközi jogot emlegették. A nemzetközi jog elítéli a gyerekkatonák toborzását is. Minden börtönbe zárt fiatal kudarcot jelent bármely társadalomban. Izraelnek kötelessége szembenéznie ezzel a kihívással a nemzetközi joggal összhangban, de az igazi tragédiát a béke elvesztése jelenti egy egész generáció számára Palesztinában.

Egy szót szeretnék szólni Gilad Shalitról. Úgy gondolom, igazam van, amikor azt mondom, hogy ő egy olyan fogoly, aki mind izraeli, mind francia állampolgár. Többet érdemel, mint azt a bűnös elhanyagolást, amelyre néhány képviselőtársam következetlen felháborodása ítélte. Nem is beszélve az államtitkár úr és a biztos úr által idézett globális politikai kontextusról.

Elnök úr! Egy nagyon törékeny, de valós fegyverszünettel zárom, amely több fronton is érvényesül. Csak azt akartam mondani, nagyobb általánosságban, hogy amit kritizálnék, az az, hogy itt néhány ember minden ülésen megszállottan beszél arról, hogy hogyan kell egy demokratikus államot megszervezni.

  Caroline Lucas (Verts/ALE). - Elnök úr! Már megszámolni sem tudom, hány alkalommal álltunk itt fel, hogy elítéljük az izraeli hatóságokat a palesztin emberek emberi jogainak módszeres megsértéséért.

A megszállás, a válaszfal, Gáza ostroma – folytathatnám a listát. Ma a palesztin fogva tartottak, köztük a Jogalkotó Tanács 44 tagjának borzasztó helyzetére koncentrálunk. Ők a mi megfelelőink Palesztinában, a partnereink, akik még mindig börtönben ülnek, ítélet és tárgyalás nélkül.

A kérdésem a következő: Mikor szándékozik az Európai Tanács lépéseket tenni? Hányszor kell még megsérteni hozzá a nemzetközi jogot? Hány palesztint kell még letartóztatni, bebörtönözni és megkínozni ahhoz, hogy az EU ne csak beszéljen az emberi jogokról, hanem cselekedni is kezdjen a védelmükért?

Az EU és Izrael közötti kapcsolatok felértékelésének fontolgatása ilyen körülmények között a palesztin emberek iránti felelősségünk legfelháborítóbb semmibe vétele. A Társulási Megállapodás 2. cikkére való hivatkozás elmulasztása a legszánalmasabb politikai gyávaság.

Érvelésünk nem az izraeli emberek ellen szól, akik közül sokan csatlakoznak hozzánk az izraeli hatóságok elítélésében. Érvelésem most nem is Izrael ellen szól. Hanem az Európai Tanács ellen, és politikai vezetői szerepének groteszk sikertelensége ellen.

  Chris Davies (ALDE). - Elnök úr! Teljes mértékben egyetértek Caroline Lucas-szal. Ironikus, hogy a következő vita tárgya éppen Zimbabwe. Mugabe elnök úrnak nem tetszettek a választási eredmények és azóta kijavította azokat; most országgyűlési képviselőket tartóztat le, hogy új egyensúlyt érjen el, és még ennél is rosszabbakat tesz. Mélységesen el fogjuk ítélni őt.

Az összehasonlítás természetesen sántít, de két és fél évvel ezelőtt megfizettünk a palesztin választásokért. Izraelnek nem tetszett az eredmény, így mi nem ismertük el az új kormányt. Azóta Izrael több mint 40 országgyűlési képviselőt tartóztatott le, olyan embereket, akik a rossz oldalhoz tartoznak, embereket, akik nem golyókat használtak, hanem a szavazóládához járultak.

Nem áll szándékunkban szankciókat alkalmazni. Inkább közelebbi kapcsolatot keresünk Izraellel. Tehát, biztos úr és miniszter úr, az ellentmondások nyilvánvalóak. Önök azt mondják, hogy egy kiegyensúlyozottabb megközelítést támogatnak – de hol van biztosíték arra, hogy ez a megközelítés elér bármit is?

  Sarah Ludford (ALDE). - Elnök úr! Nincs szándékomban Izrael felmentése, de az Európai Parlament számára kifejezetten terméketlen egy fél – Izrael – kiemelése egy olyan összetett konfliktusban, ahol az emberi jogokkal való visszaélések egy kiegyensúlyozott megközelítést kívánnak. A csak az Izraeli intézkedésekről szóló vita ugyanakkor nagyon rosszul is időzített.

Elfelejtjük, hogy legfontosabb célunk, hogy a feleket egy békés két állam-megoldás elérésére bíztassuk? Csak akkor hallgat ránk mindkét fél, és akkor lesz nagyobb esélyünk, hogy befolyással legyünk rájuk, ha bírálatunk pontos, konstruktív és pártoktól független.

Úgy gondolom, hogy a Human Rights Watch-nak és Martin Scheininnek az ENSZ-től sikerült ilyen színvonalat elérnie. Az utóbbi rámutat az Izraeli Legfelsőbb Bíróság döntéseinek jelentőségére – amely teljes mértékben hiányzik a szóban feltett kérdésekből. Még John Dugard is azt hangoztatta jelentésében, hogy aggódik és mélyen elítéli a palesztinoknak a palesztinok és a palesztinoknak az izraeliek emberi jogainak megsértését. Semmiféle utalás nem szerepel erre vonatkozóan.

Sajnálom, hogy Izrael még mindig az 1945-ben a brit gyarmati hatalomtól örökölt szükségállapotra vonatkozó rendelkezésekre támaszkodik, de érdemes megjegyezni, hogy ezeket csakúgy alkalmazták zsidó terroristákra Hebronban mint palesztin emberekre.

  John Bowis (PPE-DE). - Elnök úr! Nem letartóztatott, bíróság elé állított, elítélt és bebörtönzött terroristákról van szó; egyszerűen csak elfogott és fogva tartott egyénekről. És különösképpen gyermekekről, nem gyerekkatonákról – igaz, hogy néhány gyerek köveket dobált, és így tovább, ez igaz, de mégis csak gyerekek.

Képzeljék el, hogy ez a helyiség tele van gyermekekkel. Vegyük a felét, húzzunk zsákot a fejükre, kössük a kezüket a hátuk mögé, vigyük el őket anélkül, hogy a szüleiknek megmondanánk, hova visszük őket, dugjuk őket börtönbe, 1,5 nm-es, ablak nélküli cellákba, kapcsoljuk fel a világítást, vonjuk meg tőlük az orvosi kezelést, a látogatást, és így tovább, ne hagyjuk, hogy ruhát váltsanak. Ez az, amiről beszélünk. Ez az, amiről a gyermek jogairól szóló ENSZ egyezménynek szólnia kellene.

A kérésem Izraelhez a következő: Az ég szerelmére, ezzel a gyakorlattal nem szerzel barátokat. Kérlek, Izrael, azt kiáltom neked: Engedd szabadon a gyermekeket!

  Ignasi Guardans Cambó (ALDE). - Elnök úr! Éppen azért, mert néhányunk azt hiszi, hogy Izrael demokrácia – egy demokratikus állam – és mert az Európai Unió akként is kezeli, éppen azért tartjuk felelősnek a jogállamiságért. Ha nem volna demokratikus állam, nem próbálnánk meg felelősnek tartani a jogállamiságért.

Nincs legfelsőbb bíróság azok számára, akik kívül esnek a teljes igazságügyi rendszeren. Tudjuk, hogy mit mond a Legfelsőbb Bíróság, de ez csak azokra vonatkozik, akik elérik a Legfelsőbb Bíróságot. Amikor adminisztratív céllal fogva tartanak valakit, és nincs hozzáférése semmilyen bírósághoz, nincs olyan döntése a Legfelsőbb Bíróságnak, amely megvédené.

A konfliktust nem szabad érvként felhozni a jogok megsértése ellen. Nem nevezhető kiegyensúlyozott megközelítésnek az, hogy semlegesek maradunk, és úgy kezeljük ezeket az egyéneket, mintha nem is léteznének. Ezek az egyének őrizetben vannak mindenféle biztosíték, mindenféle eljárás nélkül; a családtagjaikat is melléjük állítják és sok esetben a házaikat lerombolják és családjukat megbüntetik azért, amit tettek, vagy amivel vádolják őket, és ez választ érdemel az Európai Uniótól.

  Frieda Brepoels (PPE-DE). - (NL) Szeretném emlékeztetni Tannock urat, hogy ezt a kérdést nem egyedül Morgantini asszony terjesztette elő, hanem két másik, az EPP-ED csoporthoz tartozó elnökhelyettes is, McMillan-Scott úr, és Kratsa-Tsagaropoulou asszony, továbbá Bowis úr, Kasoulides úr és jómagam. Csak hogy az elején tisztázzuk. A Parlamentnek a Palesztin Jogalkotó Tanáccsal fennálló kapcsolatokért felelős küldöttsége tagjaként számos alkalommal első kézből tapasztaltam, hogy mit jelent az, amikor az ember nem tud találkozni demokratikusan megválasztott kollégáival, mert börtönben ülnek.

Mit lehet valójában mondani azokról a nőkről és gyermekekről, akik a palesztin területeken kívül különböző börtönökben vannak szétszórva, ami majdnem lehetetlenné teszi ügyvédjeik és családjaik számára, hogy meglátogassák őket? Mindenki beszélt már a mindennapos életkörülményeikről és az orvosi ellátás hiányáról. Meddig fogja még a nemzetközi közösség és az Európai Unió tolerálni ezt? Arra sürgetem a Bizottságot és a Tanácsot, hogy oldják meg ezt az elfogadhatatlan helyzetet.

  Bernard Lehideux (ALDE). - (FR) Elnök úr! Csupán két megjegyzést szeretnék tenni.

Az első, hogy ebben a Parlamentben bizonyos problémákat meglehetősen furcsa módon fognak fel; mindig ugyanazokat az embereket ítélik el, és mindig ugyanazokról az emberekről beszélnek. Próbáljuk csak meg Kubát elítélni a börtöneikben fogva tartott politikai foglyok miatt, és arról fognak beszélni nekem, hogy hogyan kezelik az emberi jogokat az Európai Parlamentben.

A második megjegyzésem, hogy van megoldás annak biztosítására, hogy Izrael végül szabadon engedje azokat, akiket szabadon kell engednie – fejezzük be a támadásokat, fejezzük be az izraeli falvak bombázását, fejezzük be a gyermekek legyilkolását, fejezzük be a bulldózerek támadásra használását, és fejezzük be a dinamittal teli zsebű gyerekek Izraelbe küldését. Akkor Izrael szabadon fogja engedni foglyait.

  Antonio López-Istúriz White (PPE-DE). - (ES) Elnök úr! Morgantini asszony szavai nagyon meghatóak, és nem tehetünk mást, mint hogy együttérzésünket fejezzük ki a palesztin fogva tartottak emberi jogainak állítólagos megsértését pontosan dokumentáló esetekkel kapcsolatban. Szándékosan mondom, hogy pontosan dokumentált, mert néhány baloldali képviselőtársam nagyon komoly és tűrhetetlen vádakat intézett Izrael állam ellen. Vádolták-e őket valaha is nők és gyermekek meggyilkolásával, vagy azzal, hogy nácikként viselkednek? Vajon ez a módja annak, hogy elősegítsük a békefolyamatot?

Morgantini asszony! Tudom, hogy az ön kezdeményezése egy sajátos és megható eseten alapul, és hogy a szándékai figyelemre méltóak. Mindazonáltal néhány baloldali érzelmű kollégája arra használta ezt a lehetőséget, hogy újra megtörje és megalázza Izrael népét.

Világosan látszik, hogy még mindig várat magára a szovjet antiszemitizmus kiirtása, amely még mindig nyomot hagy néhány kollégája mentalitásában itt a Parlamentben.

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Rövid leszek, mert a leglényegesebb dolgokat már elmondtam nyitóbeszédemben. Mindazonáltal a jelenlegi vita néhány szempontból nagyon megrendítő volt, és biztosítani akarom önöket, hogy a Bizottság tisztában van az említett tényekkel, és továbbra is ki fogja fejezni aggodalmát és továbbra is hivatkozni fog a nemzetközi jog eszközeire.

Hivatalunk alatt az elnökség továbbra is fel fogja vetni ezeket a kérdéseket az Európai Unió és Izrael közötti politikai kapcsolatunkban. Megjegyezzük továbbá, hogy a jelenlegi politikai folyamat továbbfejlődéséhez bizalomerősítő lépésekre van szükség ebben a kérdésben. A betelepítések, a terrorizmus és erőszak folytatódása és a palesztin bebörtönzöttek sorsa mind akadályozzák a béke megteremtése érdekében tett erőfeszítéseket, csakúgy, mint a terrorista csoportok által fogva tartott izraeli túszok helyzete; elsősorban Gilad Shalitra gondolok.

Hogy egy reményteli megjegyzéssel zárjam, azt szerettem volna hangsúlyozni a Parlament számára, hogy az Európai Unió kulcsszerepet játszik ebben a folyamatban, annak köszönhetően, hogy a kvartet tagja, a segélyek legfőbb forrása, több programmal támogatja a Palesztin Hatóságot, továbbá mivel Izrael egyik legfőbb partnere. Az Európai Unió mindig is elismerte, hogy Izraelnek joga van biztonságban éreznie magát elismert határokon belül, Palesztinával együttélésben, ahogy azt a bevezetőmben is kifejtettem.

  Elnök. − A vitát berekesztem.

Szavazásra 2008 szeptemberében, a következő ülés alkalmával kerül sor.