Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2008/2030(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0250/2008

Előterjesztett szövegek :

A6-0250/2008

Viták :

PV 09/07/2008 - 20
CRE 09/07/2008 - 20

Szavazatok :

PV 10/07/2008 - 5.8
CRE 10/07/2008 - 5.8
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0365

Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
2008. július 9., Szerda - Strasbourg HL kiadás

20. Világűr és biztonság (vita)
Jegyzőkönyv
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő pont a világűrről és biztonságról szóló jelentés [2008/2030(INI)], melyet Karl von Wogau (A6-0250/2008) ismertet a Külügyi Bizottság nevében.

 
  
MPphoto
 
 

  Karl von Wogau, előadó. − (DE) Elnök úr, a Bizottság alelnöke, hölgyeim és uraim, a biztonsági és védelmi politika keretében folyó műveletek egyre veszélyesebbek. Ezt bizonyítja az a tény is, mely szerint első alkalommal öltek meg egy katonát európai parancsnokság alatt egy művelet során. Gilles Polint a Csád és Dárfúr között húzódó határon ölték meg.

Ezért meg kell fontolnunk, hogy ezen a kockázatok közül néhány elkerülhető-e. Ezek a nem megfelelő parancsnoki struktúrákból születnek, de létrejöhetnek akkor is, amikor nem áll rendelkezésre a különleges műveletekhez szükséges megfelelő felszerelés.

Amikor megfontoljuk ezt a kérdést, Javier Solana biztonsági stratégiájának tágan értelmezett megközelítésével kezdjük, amely lefedi a fegyveres erőket és az Európai Unió létfontosságú infrastruktúráját, külső határait és humanitárius műveleteit is. Itt folyton gyenge pontokra bukkanunk a világűr, a műholdas felderítő rendszerek, a műholdas telekommunikáció és a műholdas navigáció terén. Ha e területen szorosabban együttműködünk, pénzünket hasznosabban el tudjuk majd költeni, és nagyobb hatékonyságot érhetünk el.

A felderítéssel kezdeném. Rendelkezésünkre állnak a Helios felderítő műholdak, a német SAR-Lupe, és az olasz Cosmo-Skymed típusúak. Létfontosságú annak biztosítása, hogy ezen felderítő műholdaktól kapott képanyag hozzáférhető legyen a Torrejónban levő műholdközpontunkban.

Emellett ott van a MUSIS projekt, amely a jövő számára kerül megtervezésre. A jelentésben sürgetem a projekt egy megfelelő európai keretbe történő jövőbeni beiktatását. Azután van műholdas navigációnk, a Galileo projekt. A jelentés egyértelműen kimondja, hogy a Galileo projektnek a jövőben rendelkezésre kell állnia katonai műveletek részére, mert azoknak a katonai erőinknek, amelyek ilyen jellegű műveleteket terveznek és folytatnak, szükségük van a Galileóra, hogy iránymutatást adjon nekik.

Ezzel el is jutottam a telekommunikációhoz, melynek csakugyan műholdasnak kell lennie. A szorosabb együttműködés itt nagy előnyt jelenthet. A szoftvervezérlésű rádiót szintén olyan közös projektnek tartom, amely nagy lehetőségeket kínál; védett telekommunikációra irányuló, közös standardot állít fel, amely átjárhatóságot eredményezhet egyfelől a fegyveres erők, másfelől a rendőrség között, valamint azon erőkkel is, amelyeknek készenlétben kell állniuk a katasztrófa esetén történő segítségnyújtásra.

A világűr felügyeletére is szükségünk van, hogy nyomon követhessük űrinfrastruktúránkat és megvédhessük műholdjainkat. Itt egy közös európai rendszert kell kifejlesztenünk. Korai figyelmeztetőrendszerre van szükségünk a ballisztikus rakétáinkhoz, kommunikációinkhoz és rádiótechnikai felderítésünkhöz.

Néhány szót mondanék a finanszírozásról. Felhívjuk a figyelmet, hogy már most az európai költségvetés jelentős részét biztonságra költjük, elsősorban biztonságkutatásra, másodsorban a GMES-re, a műholdmegfigyelő rendszerre, melynek szintén vannak biztonsági vonatkozásai, és most a Galileóra. Valójában 750 millió eurót költünk a költségvetésből biztonsági szempontokra. Talán megfontolhatnánk, hogy nem tudnánk-e rendelkezésre bocsátani az európai költségvetési forrásokat egyéb tervezett projektek számára is, amelyeket említettem.

 
  
MPphoto
 
 

  Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim, az űrpolitika igen fontos szerepet fog játszani az elkövetkező hat hónap során, mivel ez a francia elnökség egyik prioritása. A Bizottság ezt különösen üdvözli. Mindannyian jól tudjuk persze, hogy a világűr egy nagyon érdekes téma. Ezt tapasztalhatjuk ma is, amint a Phoenix Mars-szonda tudományos kalandjait követjük, vagy néhány hónappal ezelőtt, amikor az európai Columbus laboratórium-modult üzembe helyezték a Nemzetközi Űrállomáson.

Hozzá kell tennem, hogy a kiemelkedő vívmányain túl az űrtechnológia egyre több eszközt bocsájt a rendelkezésünkre, amelyek a politikai céljaink elérését segítik. Ez vonatkozik a környezetpolitikára, a közlekedéspolitikára, a mezőgazdasági politikára, akárcsak a külpolitika olyan nagy területeire, mint a fejlesztéspolitika, humanitárius segély és nemzetközi katasztrófasegély, valamint természetesen a Wogau úr által éveken át napirenden tartott téma, az űrpolitika és Európa biztonsága.

A Tanács a múlt évi, európai űrpolitikáról szóló közleményében felvázolta az űralkalmazások jelentőségét az Európai biztonsági és védelmi politika szempontjából. Egyetértek az előadóval abban, hogy a két terület szoros kapcsolatban áll egymással. A Tanács ezért üdvözli ezt a világűrről és biztonságról szóló jelentést, valamint annak konkrét kezdeményezésekkel és intézkedésekkel kapcsolatos javaslatait és részleteit.

Néhány pontról részletesebben szeretnék beszélni. A jelentés kihangsúlyozza, hogy az Európai Unió több mint 5 milliárd eurót fordít az űrprojektek finanszírozására a jelenlegi pénzügyi kereten belül. Ennek oroszlánrésze a GMES rendszer – globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés – alkalmazásaira fordul, amelynek hamarosan saját, hangzatos fantázianeve lesz, akárcsak a Galileónak. Erre szeptemberben fog sor kerülni.

A GMES lehetséges alkalmazásai kiemelt fontossággal bírnak az Európai biztonsági és védelmi politika szempontjából. Nem szeretném, ha bármilyen kétség maradna ezzel kapcsolatban, és megismétlődne a múlt: a GMES-nek többféle felhasználási lehetősége van, ezt nem tagadjuk, és ezeket a különféle felhasználási lehetőségeket ésszerűen ajánlott és kell kezelni, hogy elkerüljük a megkettőzést és a felesleges kiadásokat. Ez az egyetlen módja annak, hogy biztosítsuk az űrtechnológiánk versenyképességét és a technológiai fejlesztését.

A következő pontom főleg a Bizottság szempontjából fontos, különösen a Galileóval kapcsolatos tapasztalatainkat illetőleg. Amennyiben a GMES-szolgáltatásokat hosszú távon szeretnénk igénybe venni, akkor egy állandó működési kiadások finanszírozására szolgáló alapra van szükségünk. Ez jelenleg még nem áll a rendelkezésünkre. Továbbra is a kezdeti szakaszban vagyunk és a GMES-t kutatásra és fejlesztésre szánt forrásokból finanszírozzuk. Hamarosan azonban a működési szakaszba lépünk és akkor készen kell állnunk arra, hogy levonjuk a következtetéseket az eddigi közös döntéseinkből, és nem csupán az űrpolitikával kapcsolatban, hanem az európai költségvetésre vonatkozólag is. Nem lenne túl sok értelme annak, hogy milliárdokat költsünk egy technológia kifejlesztésére, majd ne finanszírozzuk, amikor végre alkalmazhatnánk.

Amennyiben egy hosszú távú, működő finanszírozási alapot szeretnénk – és most mindenféle fenntartás nélkül beszélek –, akkor a biztonság és védelem szempontjából lényeges űrprojekteket egységbe kell foglalni.

Ezzel egy újabb ponthoz érkeztem. Abban megegyeztünk, hogy szoros kapcsolat van a világűr valamint a biztonsági és védelmi politika között. A lehető legjobban ki kell használnunk ezért az űr- valamint a c közötti együttműködést, mind a technológia, mind a működés területén. Nagy örömömre szolgál ezért, hogy a beszámoló bátorítja a nagyfokú pillérközi együttműködést a Bizottság, a Tanács, az Európai Védelmi Ügynökség és az Európai Unió Műholdközpontja között.

Ugyancsak szeretném kihangsúlyozni, hogy a világűr kérdésének és az európai biztonsági és védelmi politikával való összefüggésének teljes spektrumát meg kell vizsgálnunk, miközben tiszteletben tartjuk a Szerződések rendelkezéseit – a Bizottság soha nem nyúlna hozzájuk és egyértelműen kijelentett, hogy nem finanszírozhatunk semmilyen európai védelmi intézkedést vagy katonai jellegű intézkedést az unió költségvetéséből. A Bizottság kifejezetten üdvözli azt a tényt, hogy a beszámoló a szűkebb értelemben vett kül- és biztonsági politika szempontjaival is foglalkozik, mint például a világűrrel összefüggő tevékenységek etikai kódexének kidolgozása vagy a műholdak esetleges felhasználása a fegyverkezés korlátozásáról szóló nemzetközi egyezmények ellenőrzésére.

A politikánk központi gondolata a világűr kizárólag békés célokra való felhasználása. Az Európai Unió – és itt az Európai Parlament különféle állásfoglalásaira gondolok – minden egyes kezdeményezést támogat, amely a világűr fegyverzésének megakadályozására irányul. Ezért üdvözli a Bizottság is az Európai Űrügynökség azon szándékát, hogy kidolgozzon egy erre a célra szolgáló eszközt, amelyet az űrbeli helyzet ismeretének nevezünk, és amely nem csupán ellenőrizni tudja a megfelelő egyezmények betartását, hanem a műholdjaink biztonságát is felügyelni tudja.

Az űrügyekért felelős miniszterek, a francia elnökség és a Bizottság Kourouban, a Francia Guyanában található űrállomásunkon néhány nap múlva tartandó tárgyalásán arról is beszélgetni fogunk, hogyan kellene azt a Közösség tevékenységeivel összehangolni.

A világűrről és biztonságról szóló beszámoló világossá teszi azokat a kihívásokat, amelyekkel Európának szembe kell néznie az elkövetkező évek során. Erre egy olyan lehetőségként kell tekintenünk, amely lehetővé teszi, hogy Európa cselekvőképesebb és versenyképesebb legyen. Egy innovatív űrpolitka és egy közös európai biztonsági és védelmi politika segíthet ennek elérésében.

 
  
MPphoto
 
 

  Romana Jordan Cizelj, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. − (SL) Az európai űrpolitika két okból különösen fontos: először is elősegíti a nagyobb biztonságot, másodszor pedig segíti a Lisszaboni Stratégiában előírt célok fejlődését. Az ipari bizottság elsősorban erre fordított nagy figyelmet.

Örülünk, hogy a Lisszaboni Szerződés kutatásról és technológiafejlesztésről szóló fejezete jogalapot ad az európai űrpolitikának. A Bizottság által felvázolandó javaslatot az európai űrprogramról gondosan meg fogjuk vizsgálni, és elfogadunk egy ezzel kapcsolatos álláspontot. Ennek megfelelően szükséges az Európai Űrügynökséggel való kapcsolatot is meghatároznunk.

Annak is örülök, hogy a mai napon aláírásra került egy vonatkozó rendelet, ami az EGNOS és a Galileo programok megkezdését garantálja. Az ezzel a két programmal kapcsolatos tapasztalataink lehetővé teszik majd, hogy eldönthessük, hogyan irányítsunk hasonló programokat. Most fel kell készülnünk és létrehoznunk egy olyan környezetet, amely egyszerűbbé teszi számunkra az új rendszerek hatékony és a lehető legszélesebb körű használatát anélkül, hogy előzetesen túlzott korlátok közé szorítanánk magunkat.

Hölgyeim és uraim, az űr nem egy nemzet vagy közösség tulajdona, hanem egy közös természeti érték. Ezért is kell a jövőbeni európai törvényhozás kialakítása során számításba venni a nemzetközi kontextust is. Ezalatt értem a létező ENSZ szerződéseket és az űrt érintő törvényhozási elveket is.

Végezetül szeretném megköszönni az előadónak az együttműködést, és azt, hogy figyelembe vette az Ipari Bizottság nézeteit. Biztos vagyok benne, hogy ilyen munkával még sokkal többet elérhetünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Ibrisagic, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. (SV) Tisztelt elnök úr, köszönet von Wogau úrnak a jó, érthető jelentésért. Engedjék meg, hogy olyan témával kezdjek, aminek látszólag nincs sok köze az űrhöz: a Délszláv háborúval. Rájöttünk, hogy Európa meglehetősen sok hibát követett el az 1990-es évek alatt a különböző balkáni konfliktusok során. Európa azokat a hibákat nem a rossz közös kül- és biztonságpolitika miatt követte el, hanem mert egyáltalán nem létezett közös kül- és biztonságpolitika. Még mindig vannak olyan emberek, akik ellenzik a közös kül- és biztonságpolitikát, és a jelentésben tárgyalt területeket.

Osztom von Wogau úr véleményét, hogy a műholdas megfigyelőrendszereket az európai költségvetésből kellene finanszírozni. Nem csak azért, mert ezeket a rendszereket biztonsági célokra is lehet használni, hanem azért is, mert más, közös érdeket érintő célokra is használhatók, mint amilyen például a környezet.

Azt is kihangsúlyoznám, hogy ezekben a fontos, de ugyanakkor érzékeny témákban, amelyek az európai biztonságot űrszempontból érintik, jó, ha van egy, az Amerikai Egyesült Államoktól független rendszer, amely a tagállamok közti megnövekedett együttműködésre épül, és amely a forrásokat jobban kihasználja. A jelentésben leírt rendszer arra is garancia, hogy a jövőben jobban kezelhetünk minden olyan konfliktust, amelyet ugyan nem akarunk Európában, de amellyel esetleg mégis meg kell birkóznunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Ana Maria Gomes, a PSE képviselőcsoport nevében. (PT) Tisztelt elnök úr, gratulálok képviselőtársunknak, Karl von Wogau úrnak a jelentéshez, és ahhoz, ahogy az európai védelmi politika megalkotása során fáradhatatlanul támogatta az európai projekt elmélyülését. A jelentés megfelelő egyensúlyt talált az európai politika biztonságot és az űrt érintő céljai között. Az első, hogy rendkívül fontos az összes diplomáciai és politikai csatorna felhasználása az űrfegyverkezés megakadályozása céljából, ahogy azt Verheugen biztos úr is hangsúlyozta, hogy az űr továbbra is a teljes emberiség közös értéke maradhasson. A második, Európa felszerelése a szükséges politikákkal, anyagi forrásokkal és eszközökkel, amelyek biztosítják a stratégiai autonómiát a nemzetközi porondon.

Az első céllal kapcsolatban fontos hangsúlyozni, hogy most nem az űr katonai célú felhasználásáról beszélünk. Tudjuk, hogy az űr felfedezésének kezdete óta használnak műholdakat különböző országok fegyveres erőinek támogatása céljából a kommunikáció területén. Néhány képviselőtársunk ezt a nemzetközi joggal kompatibilis műveletet összekeveri olyan, egyesek által – különösen az Egyesült Államok által – végzett újkeletű próbálkozásokkal, melyek során fegyvereket juttatnak az űrbe és megpróbálják azt egy negyedik csatatérré alakítani a föld, a vizek és a levegő mellett. Az ilyen háborús stratégiák és más elfogadhatatlan kezdeményezések, mint például Kína 2007. januári műhold elleni tesztje az, amelyek ellen fel kell lépni.

A jelentés úgy reagál ezekre a fenyegetésekre, hogy az Európai Unió proaktív diplomáciai szerepének kialakulását pártolja. Európa feladata annak a globális stratégiának a vezetése, amely a nemzetközi közösséget egy olyan hatékony jogi vázzal szerelné fel, amely garantálná a fegyverek teljes kizárását az űrből, a Világűr-egyezmény felülvizsgálatán és megerősítésén keresztül.

A második céllal kapcsolatban a jelentés figyelmeztet, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül az űr rendkívüli jelentőségét Európa stratégiai autonómiájával kapcsolatban. Ahogyan azt a Galileo projekt megmutatta, a képviselők jelentős többsége hiszi, hogy Európa csak az anyagi és technológiai források és eszközök Európán belüli megosztása révén kerülheti el azt, hogy az Egyesült Államoktól, Oroszországtól vagy Kínától függjön olyan létfontosságú stratégiai tevékenységekkel kapcsolatban, mint például a navigáció.

A jelentés hangsúlyozza a Galileo és más európai nemzeti programok gyakran figyelmen kívül hagyott vagy rettegett fontosságát a komoly közös kül- és biztonságpolitika elérésében. Az űr békés és hatékony használata nélkül a gazdaságunk, a közlekedés, a meteorológia és az egész életünk lehetetlen lenne. Európának stratégiailag kell gondolnia erre a fontos területre, mint ahogy azt Washington, Peking és Moszkva teszi. Gondolkodni és cselekedni. Erre gondolva nagyon sajnálom, hogy az Európai Unió Tanácsának elnöksége nincs jelen ezen a vitán.

 
  
MPphoto
 
 

  Tobias Pflüger, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(DE) Tisztelt elnök úr, a jelentés 41. bekezdése így szól: „az európai űrpolitika semmilyen körülmények között ne járuljon hozzá az űr militarizálásához és az űrfegyverkezéshez.” Ez eddig rendben is van. Azonban az egész jelentés ellentmond ennek a kijelentésnek. Valójában a jelentés katonai intézkedéseket sorol fel. Az 5. bekezdés például állítja, hogy szükség van telekommunikációra, információmenedzselésre, megfigyelésre és navigációra a hadászat területén. A jelentés még azt is kiemeli, hogy szükség van a Galileo műholdprojektre – amely egy egyértelműen civil projekt – autonóm EBVP műveletekhez.

Hálás vagyok Verheugen úrnak, amiért újra tisztázta a költségvetési szempontokat. Az Európai Unió jelenlegi szerződése meglehetősen világosan kimondja, hogy az EU költségvetés nem használható hadászati célokra. Ezért terjesztett elő a GUE/NGL képviselőcsoport módosításokat a jogi helyzet helyesbítésére, azzal a szándékkal, hogy az űr csak kifejezetten civil célra legyen használható, és a Galileo kifejezetten civil projekt legyen.

A további előterjesztett módosításokat nézve érdekes, némelyik mennyire ellentmondásos. A kedvencem a Zöldek által előterjesztett módosítás, ami annak hangsúlyozásával kezdődik, hogy a Galileo programnak civil célú űrprojektnek kell maradnia, azonban azzal folytatódik, hogy elismerik a projekt fontosságát az autonóm EBVP műveletekben. Ez egyértelműen ellentmondás. Egyértelművé kell tennünk, hogy itt az űr Európai Unió általi militarizálásáról van szó.

Könnyű ujjal mutogatni azokra, akik (úgyszintén) az űr militarizálása mellett vannak. Pontosan ez a militarizálás az, amit mi nem akarunk! Ezért a jelentés tartalma, egészében nézve, a maga megfogalmazásában rossz, mivel pontosan ezt a militarizálást szorgalmazza. Ezt mi elutasítjuk. Mi az űr civil célokra történő használatát akarjuk, és azt, hogy a Galileo maradjon teljes mértékben civil projekt. Most ezzel a legutóbbi ajánlati felhívással az adófizetőkre hárítottuk a terhet, 3,4 milliárd eurót. Mindig azt mondjuk, hogy függetlenek akarunk lenni az Egyesült Államoktól, de most, hogy a Boeing láthatóan érdekelt a tenderben, ez sem tűnik igaznak többé.

Mi az űr kizárólagosan civil használatát akarjuk, nem fegyverkezést!

 
  
MPphoto
 
 

  Gerard Batten, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr, a jelentés így kezdődik: „az Európai Unió egyre inkább jelentkező különböző politikai és biztonsági kihívásai az autonóm európai űrpolitikát stratégiailag szükségessé teszik.”

Ha ezt a nyitó kijelentést elfogadjuk, akkor a jelentésben tett javaslatok logikusan következnek: közös európai űrpolitika, az európai biztonsági és védelmi politika végrehajtása, a Galileo műholdrendszer katonai célú használata, és természetesen egy költségvetés, ami az egészet kifizeti.

De ha nem fogadjuk el a nyitó kijelentést, a logika felbomlik. Valóban vannak az európai kontinenst érintő politikai és biztonsági kihívások, de miért kellene az Európai Uniónak autonóm űr-, biztonsági és védelmi politika?

Ahogy azt az uniós polgárok jelentős többsége gondolja, az Európai Unió nem politikai állam, és nem is szabad azzá válnia. És csak államoknak lehet törvényesen biztonsági politikájuk és hadászati lehetőségeik. A jelentés szerint a Lisszaboni Szerződés jogalapot ad az európai űrpolitikának és megadja a lehetőséget a biztonságot és védelmet érintő strukturált tartós együttműködésre.

Természetesen azonban a Lisszaboni Szerződés jogilag halott. A nemrégiben lezajlott népszavazáson született ír „nem” szavazat ölte meg, így az űr-, biztonsági és védelmi politika végrehajtása is halott kell, hogy legyen.

Az űr-, biztonsági és védelmi politika természetesen szükségessé tenne egy közös kommunikációs rendszert, és a jelentés kiemeli a Galileo szükségességét az autonóm európai biztonsági és védelmi politikában. De egészen mostanáig nekünk azt mondták, a Galileo kizárólag civil célokra készült. Végül be kell látnunk, hogy valódi célja a hadászati felhasználás az EU részéről.

A jelentés is mindkettőt akarja. Akarja, hogy legyen egy, a biztonsági és védelmi politikához kapcsolódó Európai Uniós űrprogram, ugyanakkor azonban azt is mondja, hogy az űrprogram ne járuljon hozzá az űr militarizálásához és az űrfegyverkezéshez. Természetesen az űr militarizálása és az űrfegyverkezés meg fog történni. Ez egyértelmű. Meg fogja tenni az Egyesült Államok, talán Oroszország, és a dolgok jelenlegi állása szerint Kína egészen biztosan.

A nyugat biztonsági érdekeit az űrben nem egy törvénytelen Európai Uniónak kell képviselnie, hanem szövetségesünknek, az Amerikai Egyesült Államoknak, partnerségben a NATO-val, az egyetlen olyan törvényes biztonsági szervezettel, amely az európai emberek támogatását élvezi.

 
  
MPphoto
 
 

  Justas Vincas Paleckis (PSE).(LT) Gratulálok az előadónak, von Wogau úrnak nagyon fontos és időszerű jelentéséhez. Véleményem szerint a jelentést a következőképp lehet összefoglalni: nagyobb béke az űrben, az EU tagállamok és más országok közötti szorosabb összefogás, és a közös űrprojektek finanszírozásának megemelése.

Egyetértek a javasolt módosításokkal, amelyek ismételten kiemelik a Galileo program, mint szigorúan civil projekt fontosságát és elutasítanak minden lehetőséget, amely az űrt katonai célokra használná.

Egyre több ország vesz részt űrprojektekben, és az űr egyre nagyobb szerepet kap az életünkben. A Föld megfigyelésére, telekommunikációra, navigációra, helymeghatározásra és időmérésre használt katonai és civil műholdrendszerek a szemünkké és fülünkké váltak. A geopolitikai klasszikusok már régen kijelentették, hogy “aki az űrt uralja, a világot is uralja”. Az Európai Uniónak nem célja előnyhöz jutni.

Sokkal inkább vonzó egy multipoláris világ, ahol minden nemzetnek biztosítva vannak a jogai. A 27 EU tagállam összefogott az űrben, hogy erejét növelvén sikeresen hajthasson végre független civil és megelőző műveleteket, amelyek a közös kül- és biztonságpolitikát követik. Az EU ezáltal jelentős előnyre tehetne szert a fegyverek elterjedésének megfigyelésével és a nemzetközi szerződések végrehajtásának felügyeletével kapcsolatban.

Az EU tagállamai már létrehoztak néhány űrprogramot biztonságuk növelése érdekében. Hogy elkerüljük a felesleges megkettőződést, érdemes lenne a már meglévő rendszerek potenciálját kihasználni, és csökkenteni a Föld megfigyelésének költségét. A telekommunikációs műhold szektorban pedig hatékonyabb szabványosítást kell alkalmazni. Sokkal intenzívebb kapcsolatot kell ápolni az EU által kifejlesztett űrprojektek között. Az EU-nak még nagyobb anyagi alapot kell elkülönítenie, és közös költségvetést kell létrehoznia azt megelőzendő, hogy egyes országok elfecséreljék az erőfeszítéseiket és forrásaikat.

Mindeközben, a közelgő EU és Oroszország közötti, a stratégiai partnerségről szóló tárgyalások jó lehetőséget biztosítanak, hogy az űrben lévő összefogás még termékenyebbé váljon, és kétségkívül lehetőséget kell arra is keresni, hogy a közös űrprojektekben való stratégiai partnerséget kiterjesszük az USA-ra és a NATO-ra minden lehetséges módon.

 
  
MPphoto
 
 

  Philippe Morillon (ALDE ). – (FR) Elnök úr, szót kértem, amikor Ibrisagic asszonyt hallottam a balkáni válságról beszélni, amelyben, mint ahogy bizonyára emlékszik, magam is szerepet vállaltam.

Akkoriban képviselőtársunk, Jean-François Deniau azt mondta, hogy Európa meghalt Szarajevónál, mire én azt feleltem: Európa nem halhatott meg Szarajevónál, mert Európa nem is létezik.

Európa még mindig nem létezik, és gratulálok képviselőtársunknak, von Wogau úrnak, hogy küzd még azért – mint ahogyan azt teszi egészen azóta, amióta a Biztonsági és Védelmi Albizottságnak elnöke lett –, hogy biztosítsa: Európa teljesíti azokat az elvárásokat, amelyeket nemcsak Európán kívül, a világ minden szegletében fogalmaztak meg velünk szemben, hanem Európán belül is, ahol, mint azt tudják is, a polgárok 70 %-a azt várja Európától, hogy elfoglalja helyét a nemzetközi porondon és méltónak bizonyuljon az örökségére.

 
  
MPphoto
 
 

  Marie Anne Isler Béguin (Verts/ALE). - (FR) Elnök úr, mivel nem vagyunk túl sokan, megragadom magam is az alkalmat, hogy hozzátegyem Morillon úrhoz hasonlóan, hogy az emberek igen sokat várnak Európától és még ma is – ahogy azt Von Wogau úr is tudja – Grúziában, egy olyan országban, amely szomszédpolitikánk által érintett, majdnem háború van. Minden nap konfrontáció van Grúzia és az elszakadni kívánó régió, Abházia között. Úgy fogalmaznék, hogy a helyzet minden egyes eltelt órával romlik.

Sőt, mi több, a mai délutánon sürgős kérést kaptunk a grúz hatóságoktól, melyben arra sürgetik az Európai Uniót, hogy a konfliktus megoldásában vállaljon szerepet, és ez pontosan meg is mutatja, hogy mennyire szükségünk van Európára. Amikor megalkotunk egy szomszédpolitikát, akkor azt is vállalnunk kell, hogy ez a szomszédpolitika megvalósuljon.

 
  
MPphoto
 
 

  Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ahogy azt vártuk is, a vita nagyon világosan az igazán fontos témákra fókuszált. Nyíltan kell beszélnünk ezekről, mivel itt a valósággal szembesülünk, nem pedig álmodozunk.

A valóság igen egyszerű. A konfliktus hagyományos szerkezete már nem az, mint korábban volt. A korábbi megkülönböztetés a belső és külső biztonság között egyre inkább elmosódik. Például, nem mindenki ért itt egyet azon amerikai nézettel, miszerint a terrorizmus elleni küzdelem az háború. Mégis, a legtöbb amerikai egyetért ezzel az állásponttal.

A belső biztonság fenntartására, különös tekintettel a nemzetközi bűnügyek és terrorizmus elleni harchoz használt technológia egyre inkább ugyanazon kutatóközpontokból és cégektől származik, és fel lehet őket használni ugyanazon célra, habár más alkalmazási területeken.

Fel kell ismernünk, hogy máshol kell meghúznunk a határokat, nevezetesen ott, ahol az eszközök felhasználásáról szóló politikai döntés születik. Engedjék meg, hogy ezen a ponton egyértelműen kiemeljem: a Szerződés erre is vonatkozik.

Morillon tábornok – ha megengedik, hogy megemlítsem itt Morrillon úr titulusát, mivel utalt a Balkánon betöltött fontos szerepére – ismételten felhívta rá a figyelmünket. Már régóta léteznek olyan európai műveletek, amelyek a konfliktus megelőzésére, megoldására és elkerülésére irányulnak. Nem kell a rangidős tiszteket tanúként hívnom, hiszen itt mindenki tudja, hogy azok, akik a missziókra küldött európai katonák biztonságáért felelnek, igencsak függenek a helyzet pontos és precíz ismeretétől. Manapság már nem lehet ezt a tudást megszerezni űrtechnológia használata nélkül, máskülönben a másik oldalnak lenne meg ez az információ. Saját csapatainkat tennénk ki jelentős veszélynek és az ő hatékonyságukat csökkentenénk, ha elvi okokra hivatkozva azt mondanánk, hogy mi, európaiak nem engedhetjük ezt meg magunknak.

Csak ismételten fel akartam ezekre a problémákra hívni a figyelmet, hogy lássák, mennyire tisztában vagyok velük. Ezek mind az űrtechnológia, mind a biztonságkutatás témájához kapcsolódnak.

Csak arra ösztönözhetem a Parlamentet, hogy lássa a szerepét, mint ahogy azt is, hogy ebben a nehéz helyzetben, amelyben vagyunk, ahol a dolgok nem csak fehérek vagy feketék, hanem a szürke számos árnyalata is jelen van, még mindig olyan módon haladunk előre, amely nem veszélyezteti sem értékeinket, sem elveinket.

 
  
MPphoto
 
 

  Karl von Wogau, előadó. − (DE) Elnök úr, szeretném folytatni, amit Verheugen úr mondott, és szeretnék válaszolni Pflüger úr és Batten úr kérdésére, amelyben arra kíváncsiak, hogy az Európai Unió polgárai mit akarnak.

Az Eurobarometer kutatásai szerint az EU polgárainak 70-80 százaléka szükségesnek tartja a közös biztonsági és védelmi politikát. Ez különösen egyértelművé vált, látva a Balkánon történt szörnyű eseményeket. A 27 európai tagállam évente 170 milliárd Eurót költ védelemre, mégis ezek az országok képtelenek voltak megfékezni a Balkánon folyó vérontást, egész egyszerűen azért, mert még mindig nincs egy közös európai szervezet a műveletek végrehajtására. Voltak ott német, francia, brit, olasz, luxemburgi és más haderők, mégis akkoriban csak az amerikaiaknak, és nem az európaiaknak volt meg az a képességük, hogy megfékezzék a vérontást. Morillon úr ezt a saját szemével is látta, és igencsak testközeli élményei voltak.

Nem helyes itt űrben lévő fegyverekre utalni. Milyen veszély leselkedik ott? Ha, például a Galileót vagy a megfigyelő műholdakat azért küldjünk az űrbe, hogy tudjuk, mi történik, az csak a polgáraink biztonságának érdekében van. Az igazi veszély abban rejlik, ha azért telepítenek fegyvereket az űrbe, hogy a kommunikációs műholdjainkat elpusztítsák, mert így az egész társadalmi rendszerünk felbomlana viszonylag jelentéktelen erőfeszítéssel. Képzeljék csak el mi lenne, ha megsemmisülnének azok a telekommunikációs műholdak. amelyek a TV-k, rádiók adásáért, és minden, a társadalmunkat felépítő dologért felelnek.

Ezért gondolom, hogy jó úton járunk, ideértve a Galileot is. Valószínűleg a holnapi szavazás alkalmával meggyőződhetünk arról, hogy az Európai Parlamentben megváltozott a vélemény. Az első lépés az volt, hogy sikerült elérnünk a Galileo európai költségvetésből való finanszírozását. A Költségvetési Bizottság és a Külügyi Bizottság nagyon ragaszkodott ehhez, és sikerült ezt elérniük. A második lépés, hogy a Galileo természetesen civil projekt, valamelyest különböző struktúrával, mint az amerikai rendszer, azonban szükséges és elérhető az európai csapatok kongói, boszniai vagy csádi műveleteihez is.

Így, hiszem, hogy holnap látni fogjuk, a többségi gondolkodás megváltozását az Európai Parlamentben.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra holnap, 2008. július 10-én kerül sor.

.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat