Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. július 9., Szerda - Strasbourg

21. EK/Mauritánia halászati partnerségi megállapodás a 2008. augusztus 1-jétől 2012. július 31-éig tartó időszakra (vita)

  Elnök. − A soron következő napirendi pont a Halászati Bizottság képviseletében megjelenő Carmen Fraga Estévez asszony beszámolója (A6-0278/2008) az Európai Közösség és a Mauritániai Iszlám Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodásban előírt halászati lehetőségek és pénzügyi ellentételezés 2008. augusztus 1-jétől 2012. július 31-ig terjedő időszakra történő megállapításáról szóló jegyzőkönyv megkötését szabályozó Tanácsi rendelet-javaslatról (COM(2008)0243 - C6-0199/2008 - 2008/0093(CNS)).

  Joe Borg, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Először is hadd fejezzem ki hálámat a beszámolóért a Halászati Bizottságnak és kiváltképpen a bizottság referensének, Fraga asszonynak

A módosított jegyzőkönyv a 2010. augusztus 1-től 2012. július 31-ig terjedő időszakra állapította meg a halászati lehetőségeket és a pénzügyi ellentételezést. A jegyzőkönyv egy az Európai Bizottság és Mauritánia között folytatott hosszú és összetett tárgyalási folyamat eredményeként jött létre, amely 2007 októberében kezdődött azt követően, hogy a jegyzőkönyvben foglaltak alapján komoly kihasználatlanságot tapasztaltunk az európai halászhajó-tulajdonosok részéről, konkrétan a fejlábúak és a kisebb nyílttengeri fajok halászata terén.

Az új jegyzőkönyvben bevezetett legfőbb változtatások először is a jegyzőkönyv hatályának időtartamára vonatkoznak, ami 2 évről 4 évre emelkedett, másodsorban pedig tudományos véleményre alapozva a fejlábúak, valamint az akkori kihasználtság és az Európai Unió halászhajó-flottájának előrejelzésére alapozva a kisebb nyílttengeri fajok halászatának csökkentésére. A harmadik változtatás a 4 éves periódusra szóló teljes pénzügyi ellentételezés mértékének csökkentése volt átlagban évi 86 millió euróról 72.25 millió euróra, viszont ezen belül növeltük az ország halászati politikájának megsegítésére allokált összeg mértékét: a 2008-2009-es évi 11 millió euróról a 2011-2012-es periódusban évi 20 millió euróra. A negyedik változtatás a mauritániai vizeken történő szabálysértések ellenőrzését megcélzó módosított eljárás.

Ez egy kiegyensúlyozott jegyzőkönyv, ami kiegyensúlyozza a különböző érdekeket: annak szükségességét, hogy az uniós halászhajó-flotta esetében az Európai Unió pénzügyi ellentételezését a csökkent halászati lehetőségekhez igazítsuk, és annak fontosságát, hogy a mauritániai halászati szektornak nagyobb támogatást nyújtsunk azért, hogy elősegítsük a szektor integrációját a mauritániai nemzeti fejlesztési stratégiába.

A halászati partnerségi megállapodás a Mauritánia költségvetési bevételének 20%-át adja, a 2004-2005. évi időszak mintegy 30-35%-os arányához képest. A halászati partnerségi megállapodásnak köszönhető az állami költségvetés halászati szektorból származó teljes bevételének 80%-a. Az Európai Közösség halászati tevékenysége Mauritánia kizárólagos gazdasági övezetében a teljes halászati tevékenység 20%-át adja, mind magán- mind ipari halászhajókkal.

Az egyeztető tárgyalások során a Mauritánia arra kérte a Bizottságot, hogy az mindenképpen próbálja meg részére kifizetni az első éves pénzügyi ellentételezést 2008. augusztus végéig. Ez az ellentételezés kulcsfontosságú a Mauritánia állami költségvetése szempontjából, mivel, ahogy azt már korábban említettem, a halászati partnerségi megállapodás értelmében az éves kifizetés az ország költségvetésének 15-20%-át teszi ki. A régióban tevékenykedő európai uniós piaci résztvevők számára, akiknek tevékenysége szintén kárát láthatja, ha a jelzett idő előtt nem kapják meg a pénzt, szintén kulcsfontosságú a pénzügyi ellentételezés – ami az EK részéről nem számíthat jóváhagyásra.

Szeretnék kitérni a relatív stabilitás kérdésére is, amit a júniusi tanácsülésen szintén szóba hozott az egyik tagállam, és emlékeztetném Önöket, hogy a Bizottságnak a halászati partnerségi megállapodás értelmében nem törvény által előírt kötelessége, hogy alkalmazza a halászati lehetőségek előzetes felosztási rendjét (a relatív stabilitás), vagyis a pénzügyi ellentételezésről szóló olyan megállapodásokat, mint amiről ma is szó van. Ez azért van, mert a Bizottságnak garantálnia kell, hogy a támogatás a lehető legjobban tükrözze: a pénzért biztosan értéket kapunk (a pénzügyi ellentételezés hasznosításának optimalizálása). Ezen egyezmények értelmében a halászati lehetőségek kiosztását más szempontokhoz kellene kötni, úm. az előző jegyzőkönyvben foglaltak kihasználásának mértéke, az egyeztető tárgyalások alatt az egyes tagállamok által benyújtott kérelmek, az egyes tagországok számára allokált történelmi halászati lehetőségek, és a halászhajó állomány helyzete, valamint kapacitása.

  Carmen Fraga Estévez, előadó. − (ES) Elnök úr! Szeretném megjegyezni, hogy a Halászati Bizottság ismét keményen dolgozott azért, hogy az Európai Bizottság és az Európai Unió megtarthassa a kötelezettségvállalását.

Valószínűleg a Bizottság érdekegyeztető tárgyalásokon nyújtott kezdeti érdeklődésének hiánya szülte a kritikákat abban a jelentésben, amely a későbbi eljárásról számolt be, annak ellenére, hogy Mauritánia továbbra is az Európai Unió egyik legfőbb halászati partnere, és annak ellenére, hogy a pénzügyi ellentételezés még most is az egyik legnagyobb és nagyon komoly elkötelezettséget rejt magában az Európai Közösség halászati szektorának fejlődését illetően.

Éppen ezért nehéz megérteni, hogy az egyeztetés tárgyát képező szöveg miért szól 25 és 50%-os csökkentésről az engedélyezett kihalászható mennyiséget illetően majdnem minden halfaj esetében, és hogy a technológiai intézkedéseken kívül miért fogadtak el olyan feltételeket, melyeket nehezen tudunk megérteni.

Mint azt már számtalanszor elmondtuk ezen a fórumon, és amint azt az Européche közölte Önnek írott levelében, Borg úr, nincs sok értelme remek halászati lehetőségekről tárgyalni – bár ebben az esetben ilyesmiről szó sincs –, ha utána olyan technikai intézkedéseket fogadunk el, amelyek lehetetlenné teszik számunkra a lehetőségek megfelelő kihasználását.

A kifogható legkisebb polipok méret-meghatározásának semmi köze a szomszédos területek számára meghatározott méretekhez; a 2 hónappal meghosszabbított biológiai nyugalmi időszak utolsó pillanatban történt megtárgyalása, ami a halászati szektor számára gyakorlatilag ismeretlen, egy gyenge minőségű tudományos jelentésen alapult és a mauritániai fél kérésére terjesztették elő anélkül, hogy a vegyes tudományos bizottsággal előzetesen lefolytatták volna a szükséges tárgyalást; csakis a fejlábúakra vonatkozik annak ellenére, hogy a biológiai nyugalmi időszak minden kategóriát érint. Mindez nyugtalanító jele annak, hogy az Európai Bizottság néha miként is tárgyal.

Elnök úr! Borg úr! Éppen ez okból kell ismét megemlítenünk: ragaszkodunk ahhoz, hogy az Európai Parlament nagyobb szerepet kapjon ezen a téren, legalább megfigyelőként a vegyes bizottsági üléseken, minimális intézményi átláthatósági követelményként, aminek már régen meg kellett volna történnie.

Feltéve, hogy az Európai Parlament a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével megkapja új jogköreit – ami már régóta a küszöbön áll és meggyőződésem, hogy hamarosan be is következik –, nem lenne rossz dolog, ha a Tanács és a Bizottság felkészülne arra, hogy olyan szerepben engedje a Parlamentet cselekedni, amelyet előbb vagy utóbb úgyis be fog tölteni.

A jelentésben azt is megemlítettük, hogy csalódtunk, mivel, és itt most ellent kell mondanom Önnek, Borg úr, a Bizottságnak nem sikerült tiszteletben tartania a megállapodás relatív stabilitását, mivel egy olyan kritériumot hagyott figyelmen kívül, amelyet más alkalmakkor szó szerint szentnek és sérthetetlennek nyilvánítottak; és ez egy olyan mozzanat volt részéről, amit közelről fogunk figyelni a jövőben, mivel a becsületünk ezt megköveteli.

Remélem, hogy a fejlábúak esetében, amire utalt is, a relatív stabilitásra és a történelmi halászati jogokra alapozott felosztási kulcsokat tiszteletben tartják.

Izgatottan várjuk a tárgyalások eredményét, amelyek számos formában és vegyes bizottságokban folytak, annak érdekében, hogy megoldódjon néhány technikai kérdés, amelyekre a jelentésben is utaltam, és amelyek, mint ahogy azt a jelenlegi marokkói helyzet is mutatja, lebéníthatnak egy egész flottát, amelynek rettentően szükséges lenne, hogy hozzájusson a halászati lehetőségekhez, amelyekért hatalmas összegeket fizet.

Mindezek ellenére, mivel 4 évre nőtt jelen jegyzőkönyv hatályának időtartama, ahogyan Ön is említette, a jegyzőkönyv a Marokkói Jegyzőkönyvvel együtt továbbra is a legfontosabb halászati együttműködést képviseli az Európai Unió és a fejlődő országok között, és ezért egyértelműen a két új módosítási javaslat, valamint a Bizottság javaslatának gyors elfogadása ellen akarunk szavazni.

  Cornelis Visser, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (NL) A 2006. augusztus 1-jén aláírt, Mauritániával kötött halászati megállapodás bővítése ez évben lett volna esedékes. Múlt év december 14-én a Bizottság hirtelen a megállapodás felbontását javasolta, mivel az európai halászflotta nem használta ki maximálisan halászati lehetőségeit, különös tekintettel az apróbb nyílttengeri fajok esetében.

Ez nagy meglepetésként ért minket. Részben a Parlament sürgetésére üléseket tartottak a halászati jegyzőkönyv újratárgyalásáról. A Bizottság által elénk tárt új jegyzőkönyv a régihez képest drasztikus csökkentéseket tartalmaz. Nem csak azon fajokra vonatkozóan írnak elő komoly csökkentéseket, amelyek halászati lehetőségeit az előző években sem sikerült maximálisan kihasználni, hanem az összes fajt érintően. 25%-os csökkentést a fejlábúak halászatában, 10–50%-os csökkentést a tengerfenéken élő fajoknál és 43%-os csökkentést a nyílttengeri fajok esetében, ám ezzel egy időben a Mauritánia részére kifizetett pénzügyi ellentételezés változatlan marad vagy csak nagyon kis mértékben csökken az elkövetkező években. Nem tudjuk, hogy ezek a csökkentések valóban szükségesek voltak-e, és keressük a döntés mögötti ésszerűséget, különösen azért, mert a halászati szektor jelenleg nehéz időket él meg az üzemanyagárak okozta válságnak és a halászati lehetőségek csökkenésének köszönhetően. Így nem látunk egyértelmű okot a halászati lehetőségek további korlátozására, különösen mivel sem biológiai, sem tudományos ok nem indokolja.

A halászati szektor számára minden létező halászati lehetőséget elérhetővé kell tenni. Egy megoldás erre az lehetne, hogy a Földközi-tengeri tonhal halászatot a mauritániai vizeken folytatnánk. A holland nyílttengeri halászflottát is negatívan érintik a javasolt korlátozások, különösen a sárga tőkehal, a hering és a makréla halászat esetében. Ennyit Mauritániáról.

Most pedig ejtenék néhány szót a Bizottság javaslatairól. Örömmel fogadtam a javaslatokat, még ha a Mauritániáról szólót nem is. Véleményem szerint a halászhajó flotta számára sok hasznos javaslatot hoztak fel válaszul az üzemanyagválságra, és remélem, hogy ezek az új intézkedések megakadályozzák a szektorban dolgozók munkanélkülivé válását.

  Rosa Miguélez Ramos, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr! Az új jegyzőkönyvvel kapcsolatban az az említésreméltó tény, hogy bár hatályának időtartama 4 évre nőtt, a halászati lehetőségek csökkentek.

A jegyzőkönyv értelmében a halászati engedélyek kiosztása az 5. kategóriában (fejlábúak), ami Spanyolországnak 24 engedélyt biztosít, a spanyol kormányzat számára nem lesz kielégítő, mert ez a szám nem elegendő, hogy kielégítse a szektorból érkező olyan kérelmeket, amelyeket közvetlenül érint ez a kategória.

A Tanács jogosult arra, hogy új döntést hozzon a halászati engedélyek kiosztását illetően, figyelembe véve a kihasználtságot. Mindazonáltal ebben az esetben nem az átlagértékekre alapoztak, hanem a 2007-2008. évi időszakra, amikor bizonyos technikai intézkedések alkalmazásából fakadó, Mauritániával folytatott viták olyan helyzetet idéztek elő, melynek hatására az Európai Unió halászhajó flottájának nagy része ellenezte a megállapodás megkötését a hajórakomány-ellenőrzések miatti félelmükből kifolyóan, mint ahogy az 2008 első negyedévében is történt.

Mivel az új jegyzőkönyv megoldotta a technikai problémákat és egy sokkal biztonságosabb folyamatot nyitott meg a felek közötti technikai problémák elrendezésére, ez biztosan azt eredményezi majd, hogy sokkal több halászhajó akar majd halászni ebben az övezetben, ami napról napra biztonságosabbá válik, és ezért nagyobb garanciát is nyújt, mint az előző jegyzőkönyv.

  Marie Anne Isler Béguin, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Amikor a halászati megállapodásokról esik szó, mi, Zöldek eltérően értelmezzük a helyzetet, mint más csoportok. A halászati egyezményekre nem csak a tisztán kereskedelmi egyezmények szempontjából tekintünk, hanem az európai politikák szempontjából is. Ezért is fogok majd utalni a Fejlesztési Bizottság véleményére, ami szintén kiemeli a fejlesztési segély nyújtása, valamint a demokrácia és a megfelelő kormányzat támogatása iránti elkötelezettségünket.

A kérdés, amelyet már feltettünk a Halászati Bizottságon belüli tárgyalások során az, hogy a Bizottság miért fenyegetőzött azzal, hogy véget vet a Mauritániával kötött halászati megállapodásnak alig egy évvel a megkötés után.

Ami minket illet, a halászati megállapodások nem pusztán olyan megállapodások, amelyekben használatba veszünk egy erőforrást és utána fizetünk érte, és ha kevesebbet használjuk, kevesebbet is fizetünk. Nem. Azért csökkentjük a halászati lehetőségek számát, mert az európai halászhajó-flotta a szóban forgó területeken kevesebbet használt ki. Mégis Mauritánia felelőssége, Mauritánia hibája, ha az európai flotta máshol halászik bizonyos halkategóriákra?

Mindig is azt kértük, hogy más halászati megállapodásokban tartsák tiszteletben a halászati erőforrásokat, mindig is mondtuk, hogy túl sok erőforrást használnak, és minden bizonnyal eljön majd a csökkentések időszaka. Jelenleg pontosan ez történik. Egyetértünk a Bizottsággal abban, hogy egy élhetőbb szintre kell visszaállítani a halászat szintjét, és hogy ez egy jó dolog. Mindazonáltal van itt egy másik dolog, amivel egyáltalán nem értünk egyet. A lefolytatott tárgyalások során feltettük a kérdést, hogy mi történne, ha a pénzügyi ellentételezést a halászati aktivitás szintjével együtt csökkentenénk, vagyis ha a kompenzáció 86 millió euróról 70 millió euróra apadna, ami azt jelentené, hogy Mauritánia bevétele 3 éves időszakra 40 millió euróval csökkenne.

Önök azt mondták nekünk, hogy: „Nincs semmi gond. Nem ugorhatunk a halászati kvótákról valami másra, és nem dönthetünk úgy, hogy inkább a fejlődéssel foglalkozunk”. Ezt is megértjük, és Ön a Bizottság részéről vállalta, hogy biztosítja a 40 millió eurót vesztő országok kompenzációját a fejlesztési politika részeként. Mindazonáltal ebben az egyezményben nyomát sem látjuk az említett ellentételezésnek egy lábjegyzetet kivéve, amelyben megemlítik, hogy a kompenzáció lehetősége fennáll. Egyszóval nem hiszünk az ellentételezés ígéretében, és úgy gondolom, hogy Mauritániát bizonyos fokon becsapták ebben a megállapodásban, mivel semmiféle lépést nem tettek az ígért kompenzáció ügyében.

Ha megengedik, arra szeretném Önöket emlékeztetni, hogy amikor a mauritániai választásokat megfigyelő európai uniós misszió vezetője voltam, az Európai Unió vállalta, hogy segíti ezt a fiatal demokráciát, mégis első politikai lépésünk a halászati megállapodások visszavonásával fenyeget. Véleményem szerint ez nem fedi a fejlesztési segély politikáját, és nagyon szeretném tudni, milyen garanciát tudnak nyújtani számunkra Parlamenti képviselőkként a csökkentések pénzügyi ellentételezésével kapcsolatban.

  Jean-Claude Martinez (NI). - (FR) Elnök úr! Az Európa és Mauritánia között létrejött halászati megállapodás, melyről jelentést írt parlamenti képviselő kollégánk és barátunk, Fraga Estévez asszony, a világ egyik leggazdagabb hallelőhelyét érinti. Ezért is van az, hogy pl. Dakhlában, a volt spanyol székhelyen, régebbi nevén Villa Cisneros, a Nyugat-Szahara jelenleg marokkói fennhatóság alatt álló területén van egy 40 km-es tengeröböl, melynek neve Rio de Oro, vagyis Arany-folyó, amely a halrajok pikkelyén megcsillanó napfényről kapta nevét.

A múltban ez a bőséges halforrás problémákat okozott nekünk Marokkóval szemben. Most hasonló problémával nézünk szembe, egy olyannal, ami a mauritániai halászatot érinti a 2008-2012-ig terjedő időszakban. Ezen a területen a polip- és fejlábúállomány például hanyatlásnak indulhat, és ezért is fontos a biológiai pihenő időszak, viszont ezzel ellentétben, ebben a régióban alapvető fontosságú a szardíniahalászat, mivel a szardínia pusztítja a polipokat.

Ez gyakorlatilag elsősorban a halászati kvóták és engedélyek rendjének felbolydulását jelentheti öt európai ország esetében, melyek között egyértelműen szerepel Spanyolország és Olaszország, valamint Portugália is, elnök úr, de ezeken felül más országok, valószínűleg a balti államok halászhajói és fagyasztóval felszerelt vonóhálós hajói is érintettek. Ezt követően a halászott mennyiséget megközelítőleg 400 ezer tonnáról 250 ezerre kell csökkentenünk, mivel furcsa módon ezek a kvóták kihasználatlanok, és ugyanez vonatkozik a marokkói fennhatóság alatt álló nyugat-szaharai területre is; ilyesmiről, Morillon tábornok, a mi Földközi-tengeri halászaink csak álmodozhatnak.

Mauritániában a halászati lehetőségek kihasználtsága a rákfélék esetében tapasztalható 90%-os aránytól egészen a tonhal halászati lehetőségek 22%-os arányáig terjednek. Mivel minden hasonló jellegű megállapodásban és jegyzőkönyvben a halászati jogokért cserébe egyértelműen benne foglaltatik egy pénzügyi ellentételezés, melynek összege 4 évre 300 és 305 millió euróra rúg, évi 70-80 millióra felosztva. Borg úr elmondta, mennyire fontos ez a pénzügyi ellentételezés, mivel Mauritánia éves költségvetésének 15%-át adja. Mauritánia szempontjából ez azért is előnyös, mert a pénzösszeg többé-kevésbé ugyanazon a szinten marad, míg a kihalászott mennyiség csökken. Mindazonáltal a mauritániaiak komoly problémát jelentenek azzal, hogy háborgatják halászhajóinkat, és az állandó hajórakomány-ellenőrzésekkel, amelyek egyszerűen azért történnek, hogy a mauritániaiak pénzbüntetéseket szabhassanak ki, habár igaz, hogy az Európai Bizottság, mint ahogy arra Isler Béguin asszony is figyelmeztetett az imént, nem volt különösebben elnéző az ügyben, és most nyomást gyakorol a mauritániai kormányra.

Ezeken a területeken egyértelműen nagyon fontos a halászat, a marokkói oldalon, például Dakhlában, a halat Brazíliába exportálják, és ez biztosítja az egész város megélhetését, ezért az aggodalom az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), valamint az Afrikai, Karib-tengeri és Csendes-óceáni térség országai (ACP) részéről, hogy fenntartható halászati iparágat és magatartási kódexet tudjanak létrehozni. Elnök úr! Annak ellenére, hogy az Európai Bizottság magatartása nem mindig volt „kódexbe illő”, a fiatal mauritániai demokráciával folytatott tárgyalások során, mégis pártolnunk kellene ezt az egyezményt, mert ez lehet az egyik utolsó, amelyet erre a területre vonatkozóan megköthetünk, mivel Marokkó igényt tart természeti kincsei megőrzésére és felügyeletére.

  Daniel Varela Suanzes-Carpegna (PPE-DE). - (ES) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Igazán reméltük, hogy a Mauritániával kötött megállapodás jegyzőkönyvének újratárgyalása kompenzálhatja az előző, rosszul sikerült egyeztetést. Továbbá reméltük, hogy a kereskedelmi szempontból fontos fejlábúakra halászó flották számára ellensúlyozni tudja a Marokkói Megállapodás nem éppen kielégítő eredményét, ami komoly társadalmi-gazdasági jelentőséggel bír Galíciában, és éppen ezért a terület a két előnytelenül egyeztetett megállapodás miatt szenved, a halászati szektorban tapasztalható általános válságon túlmenően.

Nem akartuk, hogy ez legyen, és ily módon gratulálni sem tudunk a Bizottságnak az elért eredményért. Általában véve komoly csökkentéseket vezettek be a halászati lehetőségeket illetően, viszont a pénzügyi ellentételezéseket nem igazítják a csökkentésekhez. Kevés gondot fordítottak az érintett szektorra, és a technikai intézkedések terén hozott döntések azon túl, hogy kétértelműek, előítélettel élnek a Közösség halászflottájával szemben. A fejlábúak esetében a jelentés szerint a halászható legkisebb méret itt a legnagyobb a régióban, és erre semmi szükség, mi több, a fejlábúak teljes pusztulását okozta, és ha ez még nem lenne elég, a halászati engedélyek felosztása a relatív stabilitást fenyegeti, ami a spanyol flotta számára igen káros.

Habár nagyon sajnáljuk, reméljük, megérti, Borg úr, hogy mindez azt jelenti, nem gratulálhatunk Önnek az ügyben elért eredményért, mert hiszem, hogy sokkal jobb eredményt kellett és lehetett volna elérni.

  Joe Borg , a Bizottság tagja – Elnök úr! Mindenekelőtt szeretném megköszönni érdekes hozzászólásait és a vitánkat, valamint visszatérnék néhány érintett kérdésre.

Először is, helyesen hívta fel a figyelmet arra, hogy a szóban forgó módosított jegyzőkönyv értelmében kevesebb a halászati lehetőség. Pontosan ez eredményezte arra irányuló döntésünket, hogy újratárgyalást kérjünk, mivel biztosítanunk kell a halászati lehetőségek maximális kihasználását, holott a jelenlegi helyzetben komoly kihasználatlanság tapasztalható a halászati lehetőségeket illetően, különösen az apró nyílttengeri fajok és a fejlábúak esetében.

A technológiai előírások terén, különös tekintettel például a fenékhálókra, reméljük, hogy a probléma hamarosan megoldódik, és hogy a mauritániai hatóságok komolyan szándékoznak olyan megoldást találni, amely mindkét fél számára kielégítő lehet. A nyugalmi időszakok kijelölését eredetileg a halászati ágazat kérvényezte, mivel fenntartják, hogy a pihenő időszakokat követően a fogás sokkal kedvezőbb.

Azzal kapcsolatban, hogy a kifogható polipok minimális súlyát 500 g-ban állapították meg, fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy jelen esetben egy, az Unión kívüli harmadik országról, egy szuverén nemzetről, Mauritániáról van szó és az ország saját törvényeiben 500 g-ban állapítja meg a kifogható polipok minimális súlyát. Az egyezkedési tárgyalások alatt nem léphettük át ezt a határt. Nem kérhetjük, hogy egy ország változtassa meg törvényeit csak azért, mert a mi halászaink kisebb fejlábúakat akarnak fogni. Mindazonáltal elismerjük, hogy a régióban nincs egységes szabályozás a témát illetően. Léteznek országok, amelyek kisebb fejlábúak kifogását is engedélyezik, ezért a döntést a {COPACE/CECAF (Committe for the Eastern Central Atlantic Fisheries)} Kelet-Közép Atlanti Halászati Bizottságon belül kell meghozni.

Az elosztási kulcsok, vagyis a relatív stabilitás tekintetében, ahogy azt már korábban is említettem, a Bizottság nem áll készen arra, hogy a relatív stabilitást egyik egyezményből a másikba, vagy egyik jegyzőkönyvből a másikba helyezze át.

Mindazonáltal, az egyezményben az áll, hogy amennyiben a tagországoknak több halászati lehetőségre van szükségük, és ezt tudományosan alátámasztják, vagy a készleteik állapotával igazolják, a kérésüket mindenképpen fontolóra vesszük, és személyesen vállalnám a szóban forgó ország és Mauritánia közötti kapcsolat kiépítését annak érdekében, hogy egyeztető tárgyalásokat folytathassanak le a halászott mennyiség növelésével kapcsolatban, például a fejlábúak esetében, ha külön kéréssel fordulnak hozzánk.

Felhívom a figyelmet arra, hogy a fejlábúak halászatával kapcsolatban 22 alkalommal adtunk ki engedélyeket, az új jegyzőkönyvben pedig 25 kiadható engedély szerepel, vagyis tulajdonképpen egy puffert hozunk létre, ami a készletek nagyobb arányú hasznosítását teszi lehetővé.

Ha egy tagállam ezen felül igényel halászati engedélyt, és ezzel kapcsolatban tudomásunkra hozza a szükséges adatokat, azokat továbbítjuk Mauritánia felé a növekedést elősegítendő, amíg azt az ország halállománya lehetővé teszi. Ki kell hangsúlyoznom, hogy a fejlábúak esetében gondot okoz a fenntarthatóság és az állomány egészségi állapotának kérdése.

Visszatérve a relatív stabilitás kérdésére, meg kell jegyeznem, hogy jelen helyzetben nem kivitelezhető az, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Először is, a fejlábúak felosztási aránya nem felel meg egy bizonyos tagállam számára. Viszont a tonhal felosztási arányát tekintve, amiből ugyannak a tagországnak jelentősen nagyobb mennyiség jutott, elégedettséget tapasztaltunk és a tagország nem élt panasszal irányunkba.

A jegyzőkönyv felmondásának és újratárgyalásának oka, vagyis a halászati lehetőségek kihasználatlansága révén szeretném megemlíteni Isler Béguin asszony gondolatát, miszerint az ehhez hasonló döntések nem csak a halászatokat érintik, hanem a fejlesztés elősegítését is, vagyis azokon a területeken, ahol csökkentettük a halászati lehetőségek pénzügyi támogatásának mértékét, egyértelmű szándékunk a fejlesztés elősegítése, és eltökélt szándékunk ezt betartani.

Ezt bizonyítandó, a négy éves periódus alatt folyamatos pénzügyi támogatást biztosítottunk. A tizedik Európai Fejlesztési Alap támogatását célzó pénzügyi segítség a 2009/2010-2012-es, négy éves periódusra fennmaradó 40 millió eurót évi 10 millió euróval fogja pótolni. Ez azt jelenti, hogy Mauritánia egy pénzügyi csomagot kap, és ha számításba vesszük azt, hogy az ország mennyit kap a halászati lehetőségeket kompenzálandó – a mauritániai vizekből konkrétan kifogott halmennyiség alapján ez a pénzmennyiség csökkent – és azt, hogy e jegyzőkönyvben foglalt, a tizedik Európai Fejlesztési Alap rögtönzött pótlására irányuló költségvetési támogatás nőtt, végeredményben oda lyukadunk ki, hogy a teljes csomag egyenértékű azzal a halászati csomaggal, ami az előző pénzügyi jegyzőkönyv alapján megillette az országot [Mauritániát].

Végül rátérvén a hajórakomány-ellenőrzésekre, szeretném elmondani, hogy a munkacsoport most hétvégén, vasárnap tart megbeszélést a témában, azért, hogy javaslatokat gyűjtsenek és irányvonalat szabjanak a probléma megoldására. Az alapján, amit a kezdetekben Fraga asszony elmondott az európai parlamenti képviselők részvételével kapcsolatban, a Bizottság fontolóra veszi, hogy a vegyes bizottságok esetében is (ahol mindkét fél hivatalosan képviselteti magát) ugyanúgy járjanak el, mint ahogy az európai parlamenti képviselők részvételét illetően eljárnak a kétszintű tárgyalásokon.

A Bizottság továbbra is együttműködik a Parlamenttel az érvényben levő keretegyezményben foglaltak alapján.

  Carmen Fraga Estévez, előadó. – (ES) Tisztelt elnök úr! Beszédemben megpróbálok szisztematikus lenni. Először is, Isler Béguin asszony megjegyzésére reagálva szeretném elmondani, hogy a fejlesztési együttműködésre fordított pénzalapok a jegyzőkönyv létrejötte óta, azaz 4 éve folyamatosan növekednek.

A teljes pénzügyi hozzájárulás mértéke 19%-kal csökken, de a fejlesztési együttműködésre allokált összegek 11, 16, 18, valamint 20 millió euróra rúgnak, tehát ami a fejlesztési együttműködést illeti, nincs okunk aggodalomra, mivel ezek az összegek növekednek.

Borg úr! Ami a kifogható polipok méretét illeti, és mivel a technikai intézkedések fontosak a halászati lehetőségek kihasználásában, szeretném megjegyezni, hogy ezzel a problémával nem érdemes foglalkozni ezen a ponton. Ön is nagyon jól tudja, hogy az ügy folyamatban van.

Mindig hangsúlyozom, hogy itt a legnagyobb a kifogható polipok mérete ebben a régióban. A Kelet-Közép-Atlanti Halászati Bizottság (CECAF) ez évi ülésén közölték, hogy az egész területen egységes méreteket kellene bevezetni és azt gondolom, hogy a Bizottságnak erőfeszítéseket kellene tennie annak érdekében, hogy biztosítsa az ügy mihamarabbi elrendezését.

A mauritániai tudományos bizottság jelentésében leírja, hogy például novemberben a mauritániai vizekből kifogható zsákmány 50%-a 300 és 500 gramm közötti polipokból állhat, más szóval a mauritániai térségben és máshol ugyanúgy problémát jelent a minimum méret meghatározása.

A relatív stabilitást illetően nem szeretnék vitába bocsátkozni Önnel, de ez egy olyan téma, amelyet a Parlamentben már megvitattunk, ami benne foglaltatik az alapszabályzatban, és amit a harmadik országok halászati engedélyeinek korlátozását illetően már megvitattunk, ám az előzetes kiosztás más lapra tartozik.

Az előzetes kiosztásban a történelmi előjogok érvényesülnek és ezt követően, ha a kiosztás szerint egyes országok nem élnek halászati lehetőségükkel, egyetértek azzal, hogy a Bizottság annak adja azokat, akik kérik és kérvényezik, de elsősorban a történelmi jogosultságoknak kell érvényesülniük, Mauritániában azonban az 5. kategória esetében nem ez történt, Borg úr.

Ezzel zárom mondandómat. Több kérdést is megválaszolhatnék, de úgy hiszem, habár a szemüvegem nélkül nem látok túl jó, hogy lejárt az időm.

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra holnap, 2008. július 10-én kerül sor.