Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2008/0803(CNS)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

A6-0285/2008

Viták :

PV 01/09/2008 - 17
CRE 01/09/2008 - 17

Szavazatok :

PV 02/09/2008 - 5.13
CRE 02/09/2008 - 5.13
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0381

Viták
2008. szeptember 1., Hétfő - Brüsszel HL kiadás

17. Európai Igazságügyi Hálózat - Az Eurojust megerősítése és a 2002/187/IB határozat módosítása - A határozatok kölcsönös elismerése elvének alkalmazása (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a következő jelentésekről szóló együttes vita:

- Kaufmann asszony jelentése (A6-0292/2008) az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről az Európai Igazságügyi Hálózatról (05620/2008 - C6-0074/2008 - 2008/0802(CNS));

- Weber asszony jelentése (A6-0293/2008) az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről az Eurojust megerősítéséről és a 2002/187/IB határozat módosításáról (05613/2008 - C6-0076/2008 - 2008/0804(CNS));

- França úr jelentése (A6-0285/2008) az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről a kölcsönös elismerés elvének a büntetőítéletekben történő alkalmazásáról (05598/2008 - C6-0075/2008 - 2008/0803(CNS)).

 
  
MPphoto
 

  Rachida Dati, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, nagy megtiszteltetés számomra, hogy szólhatok ma Önökhöz és beszélhetek mély ragaszkodásomról az Európai Unió értékeihez. Ezen értékek középpontjában kétségkívül a jog áll. Jogi kérdésekről szóló együttes vitával szándékozták kezdeni az ülést. Ez tükrözi azt a jelentőséget, amelyet ez a Ház tulajdonít az európai igazságügyi együttműködésről és az alapvető jogok védelméről szóló kérdéseknek. Én is ugyanilyen fontosnak tartom ezeket a kérdéseket, és köszönöm ezt a lehetőséget.

Három szöveg van napirendre tűzve, ahogyan arra elnökük emlékeztetett: az Európai Igazságügyi Hálózatról szóló határozat, az Eurojustról szóló határozat és az érintett személy távollétében hozott határozatok végrehajtásáról szóló kerethatározat. E három szöveg javítja majd az Európai Unión belüli igazságügyi együttműködést, valamint megváltoztatja a tagállamok munkamódját. E három kezdeményezést türelmetlenül várják azok, akik az igazságszolgáltatásban dolgoznak államainkban. A Bel- és Igazságügyi Tanács július 25-i munkája lehetővé tette az Európai Igazságügyi Hálózattal kapcsolatos határozattervezetekről és az Eurojust megerősítéséről szóló politikai megállapodás létrejöttét. A szlovén és a francia elnökség közös erőfeszítésekkel egy év leforgása alatt véghezvitte ezt. Ez a két határozattervezet nagyobb védelmet nyújt majd Európa polgárai számára, és megerősíti a büntetőügyekben történő igazságügyi együttműködést. Ez egy olyan Európai Unió védjegye, amely képes cselekedni és előrelépni miközben szem előtt tartja az alapvető jogokat és szabadságokat.

Ami az Európai Igazságügyi Hálózatot illeti, a határozattervezet, amely az 1998-as együttes fellépést váltja fel, tisztázza az Eurojust és a Hálózat kötelezettségeit. Figyelembe veszi a tagállamok szándékát mindkét testület fennmaradásáról és azok kiegészítő jellegének megszilárdításáról. Az Eurojust és az Európai Igazságügyi Hálózat között a biztonságos kommunikációra irányuló módszerek létrehozása hatékony igazságügyi együttműködést és magasabb fokú kölcsönös bizalmat biztosít. Az Európai Igazságügyi Hálózat jól ismert és elfogadott eszköz, és bizonyította már hasznosságát az e területen érintettek kapcsolatainak segítésében. Sylvia Kaufmann jelentése hangsúlyozza a Hálózat hasznosságát és sikerét. Kiemeli a Hálózat alkalmazkodóképességét, amely kielégíti az igényeket, különösen a köztisztviselők igényeit. E jelentés tovább hangsúlyozza annak szükségességét, hogy megtartsuk ezt a rugalmasságot és a decentralizált szerkezetet.

Kaufmann asszony, Ön figyelembe vette és támogatta az eredeti javaslat legfőbb irányvonalait, ezért köszönetet mondok Önnek. Néhány aggályos kérdésre is felhívta a figyelmet. Helyesen megjegyezte, hogy a biztonságos távközlést az adatvédelmi szabályok szigorú betartásával kell felállítani. Ebben teljes mértékben egyetértünk. Biztosíthatom, hogy a Tanács külön figyelmet szentel majd a javaslatoknak, melyeket a Parlament elfogadott. Az Európai Igazságügyi Hálózat működésének ezen értékelése párhuzamosan halad az Eurojust megerősítésével. Az egyik nem létezhet a másik nélkül. Az Eurojust hatévi működése után a tapasztalat azt mutatja, hogy javítanunk kell az igazságügyi együttműködési egység működését. Az Eurojust nem eléggé tájékozott, különösen nem az a terrorizmussal kapcsolatos ügyekben. A nemzeti tagok hatásköre nincs összehangolva, és az Eurojust operatív kapacitása nem eléggé fejlett.

A szöveg, amelyről július 25-én átfogó politikai megállapodás született, döntő fontosságú az európai igazságügyi térség kialakításában. Önök is tisztában lesznek azzal, hogy a súlyos bűncselekmények minden formája elleni küzdelem egyike az Európai Unió prioritásainak. Például 2004-ben tizennégy emberkereskedelemmel kapcsolatos esetet terjesztették az Eurojust elé; 2007-ben hetvenegy ilyen esetet. Ez azt tükrözi, hogy hatékony eszközökre van szükségünk a páratlan mértékű emberkereskedelem elleni küzdelemhez, mert az emberkereskedelemnek polgáraink ezrei esnek áldozatul.

Az Eurojustnak továbbá vezető egységgé kell válnia az európai igazságügyi együttműködésben. A szövegnek köszönhetően, amelyről a Bel- és Igazságügyi Tanács megállapodott, az Eurojust még inkább operatív és jobban reagáló lesz. Ezért ez számunkra nagy előrelépést jelent.

Különösen Renate Weber munkájához szeretnék gratulálni, és köszönetet mondani támogatásáért. Tisztában vagyok az iránti elkötelezettségével és szándékával, hogy ez a javaslat sikeres legyen.

Az Eurojust megerősítésével a nemzeti tagok előjogai érvényre jutnak. Egy sürgősségi koordinációs egység kerül felállításra, és az információk továbbítása javul a bűncselekmények új formái alkotta kihívásokra történő jobb reagálás céljából. Néhányan még ambiciózusabb megközelítést kívántak. Mivel az intézményi keretek ezt nem teszik lehetővé, ki kell használnunk minden lehetőséget az Eurojust megerősítéséért, a már létező jogszabályok alapján, késedelem nélkül.

Az Önök aggályainak némelyikét is figyelembe vettük. Az Eurojust ezzel kapcsolatos működéséről szóló, a Parlamentnek történő jelentéstételt közelebbről megvizsgáljuk.

A kölcsönös elismerés elvének alkalmazását illetően, amely csakugyan egyike a legfontosabb aspektusoknak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kiépítésében, az érintett személy távollétében hozott kerethatározat végrehajtása lehetővé teszi az olyan hatályos jogi eszközök érvényesülését, mint például az európai elfogatóparancs. Kulcsfontosságú, hogy az érintett személy távollétében a tagállam által hozott határozat az egész Európai Unióban végrehajtható legyen. A kerethatározathoz az emberek eljárási jogainak megerősítése is társul. Ez magában foglalja az érintett személy távollétében kiszabott büntetések végrehajtását a védelemhez való jog tiszteletben tartása mellett. E kerethatározat célja azonban nem a nemzeti szabályok módosítása, hanem az érintett személy távollétében meghozott határozatok végrehajtásának javítása.

França úr, az Ön jelentése hangsúlyozza a hatályos jogi eszközök harmonizálásának szükségességét, és az eljárás során a meghallgatáshoz való jog biztosítását. A jogi rendszerek sokféleségét tiszteletben kell tartani, és tekintettel kell lenni például egy személy beidézésének módjára. A Tanács osztja ezeket az aggodalmakat, és a határozattervezet ennél fogva újra megnyitja az Európai Unióban az alapvető garanciák megerősítéséről szóló együttes vitát. Tudom, hogy az Önök Parlamentje nagymértékben kötődik ehhez a kérdéshez. A Tanács megvizsgálja az Önök javaslatait, amelyek nagyrészt hasonlóak a Tanácsban politikai megállapodás tárgyát képező szöveghez. Ez a helyzet elsősorban a jogi tanácsadók képviseletéről szóló javaslatok és a perújrafelvételhez való jog esetén. Ezek a módosítások kétséget kizáróan az eredeti javaslatot fejlesztik.

Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a Tanács alaposan megvizsgálja az e héten elfogadásra kerülő javaslatokat, és ismét biztosítom Önöket az elnökség azon szándékáról, hogy a Parlamenttel közösen dolgozzon. Együtt kell előrelépnünk, és én sosem felejtem el, hogy Önök az európai nép képviselői. E három szöveg segít abban, hogy előrehaladást érjünk el a bűnügyekben történő igazságügyi együttműködés, valamint a közjó területén Európában.

 
  
MPphoto
 

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Ahogy azt épp most mondta Dati asszony, kritikus ponthoz értünk az európai igazságügyi térség kialakításában, amit teljes szívvel szeretnénk, és amihez nagymértékben hozzájárul az Európai Parlament.

Szeretnék köszönetet mondani az előadóknak, Kaufmann asszonynak, Weber asszonynak és França úrnak a három kezdeményezésről szóló kiváló jelentéseikért. Ezek a dokumentumok azt mutatják, hogy az Európai Parlament támogatja a tagállamok által előterjesztett javaslatokat. Dati asszony, örülök annak, hogy a Tanács július 25-i ülése ilyen gyümölcsözőnek bizonyult, a három szövegről szóló politikai megállapodás elérésével. A Bizottság támogatja e három kezdeményezést, és erőfeszítéseket tettünk a Tanács munkájához történő építő jellegű hozzájárulás érdekében.

Az Eurojustot és az Európai Igazságügyi Hálózatot illetően a tagállamok, ihletet merítve a témáról szóló, 2007. októberi közleményünkből, világosan kinyilvánították a konvergenciára irányuló szándékukat. Számos javaslatot foglaltak e két tagállami kezdeményezésbe: az Eurojust nemzeti tagjai hatásköreinek összehangolását, a biztosok kollégiuma szerepének megerősítését a joghatósági ütközésekben, a tájékoztatás javítását a nemzeti tagok felől az Eurojust felé, és az Eurojust összekötő tisztviselőinek harmadik országba történő kinevezésének lehetőségét. Kaufmann asszony és Weber asszony rendkívül hasznos jelentéseiben előterjesztett számos módosítást már figyelembe vettek a tanács megbeszélései során. Ennek megfelelően a Weber asszony jelentésében megjelenő, az Eurojust-határozatra irányuló 32. módosítás célja az Eurojusttal együttműködő harmadik országokbeli adatvédelmi szint fejlesztése. Ez az együttműködés nem csupán a megállapodás lezárásakor kerül értékelésre, hanem hatálybalépését követően is. A Bizottság javasolta e felvetés felkarolását, és a határozattervezet ennek megfelelően került módosításra. Ebben az áll, hogy az együttműködési megállapodásnak tartalmaznia kell alkalmazásának ellenőrzéséről szóló rendelkezéseket, ideértve az adatvédelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazását is.

Idézek még egy példát: a Kaufmann asszony jelentésében említett, az Európai Igazságügyi Hálózatról szóló határozatra irányuló 38. módosítás. Ahogyan azt Dati asszony kiemelte, a módosítás célja annak biztosítása, hogy kétévente jelentés készüljön az Európai Parlament számára az Európai Igazságügyi Hálózat tevékenységéről. Ezt a módosítást a Bizottság támogatta, és belefoglalták a határozattervezet szövegébe.

Mint tudják, a Tanács politikai megállapodásra jutott az Eurojusttal és a Hálózattal kapcsolatos kezdeményezések tekintetében. Remélem, hogy a Tanács hamarosan formálisan is elfogadja ezeket az eszközöket, és ami ugyanannyira fontos, hogy a tagállamok megteszik a szükséges lépéseket, hogy a határozatokat teljes mértékben átültessék nemzeti jogrendszereikbe.

Az érintett személy távollétében hozott határozatról szóló França-jelentéssel kapcsolatban megjegyezném, hogy a legtöbb módosítás szellemében mindenképpen, ha megfogalmazásában még nem is, már az IB-Tanács által elfogadott, június 5-i és 6-i szöveg részét képezi.

Ez csupán néhány észrevételem, elnök asszony. Természetesen figyelemmel fogom kísérni a Parlament minden javaslatát. Azonban nagyon örülök, hogy az ülést olyan munkával kezdjük, amely nagyon kedvező a jog érvényesülésén alapuló európai térség jövőjére nézve.

 
  
MPphoto
 

  Sylvia-Yvonne Kaufmann, előadó. − (DE) Elnök asszony, szeretném most kihasználni teljes felszólalási időmet, ha megengedi. Örömmel látom, hogy a Tanács hivatalban levő elnöke és a Bizottság alelnöke ma itt vannak körünkben.

A Bizottság egyhangúan elfogadta az Európai Igazságügyi Hálózatról szóló jelentésemet. Az együttműködés nagymértékben építő jellegű volt, és szeretnék köszönetet mondani minden résztvevőnek, különösen Popa úrnak, Gebhardt asszonynak és Weber asszonynak, aki az Eurojustról adott elő.

Az Európai Igazságügyi Hálózat – röviden EIH – már 10 éve fennáll, és gyakorlatban bizonyította jelentőségét. Még az Eurojust 2002-ben történő elindítását követően is jelentős marad az EIH. Az EIH nem a nyomozások koordinálásáról szól, hanem a közvetlen kapcsolatok előmozdításáról, a kölcsönös jogsegély iránti kérelmek megfelelő teljesítéséről, és az adatközlésről. Ennél fogva fontos, hogy érintetlenül hagyjuk az EIH decentralizált szerkezetét. Változtatásokat csak ott kell véghezvinni, ahol szükséges, vagy ahol ezek a változások az elmúlt években alkalmazott gyakorlatból születnek természetüknél fogva. Példa erre a nemzeti kapcsolattartó pontok létrehozása, amelyek koordináló szerepet játszanak a tagállamokban, és az EIH titkárságával fenntartott kapcsolatért felelősek.

Kulcsfontosságú innováció egy biztonságos távközlési hálózat kiépítése. Örömmel értesültem, hogy a Tanács hivatalban levő elnöke szintén felhívta a figyelmet erre a kérdésre. Személyes adatok cseréje folyik a tagállamok hatóságai között, és ezek között szerepelhetnek olyan bizalmas adatok is, mint egy európai letartóztatási parancshoz kapcsolódó ujjlenyomatok. Az ilyen esetben történő biztonságos továbbítás szavatolása céljából szükség van egy biztonságos távközlési hálózatra, mivel elfogadhatatlan lenne az efféle adatok például faxon történő továbbítása. Legelőször 1998 után, az EIH létrejöttekor irányoztak elő egy biztonságos távközlési hálózatot, de eddig még lehetetlen volt megegyezni annak módbeliségéről, nyilvánvalóan pénzügyi okok miatt.

A jelentés egy biztonságos távközlés létrehozását javasolja, eleinte csak a kapcsolattartó pontokra vonatkozóan. Mivel azonban a cél az illetékes hatóságok közötti összes kapcsolat közvetlen alapon történő biztosítása lehetőség szerint, a második lépésben az elképzelés minden illetékes, saját tagállamában jogsegélyért felelős hatóság biztonságos távközlési hálózatba történő egységesítése. A jelentés az adatok érzékeny jellegének köszönhetően utal a vonatkozó adatvédelmi rendelkezésekre, és szeretném ismét hangsúlyozni ebben a kontextusban a harmadik pillér keretén belüli, személyes adatok védelméről szóló erős kerethatározat meglétének jelentőségét. Ennek alkalmazása a tagállamok különböző kapcsolattartó pontjai közötti adatcserére vonatkozna. Sajnálatos, hogy a Tanácsnak még ezután kell egy ilyen kerethatározatot lex generalis-ként elfogadnia, tehát az alapvető adatvédelmi rendelkezések közvetlenül magába a jogi szövegbe kerültek belefoglalásra.

AZ EIH alkalmazási módja nagyban függ a kapcsolattartó pontoktól. Ezért irányvonalakat állapítottak meg a meghatározott kritériumok alapján történő kapcsolattartó pontok kiválasztására. A kapcsolattartó pontokként eljáró személyeknek mindenképpen rendelkezniük kell kielégítő idegennyelv-tudással legalább egy másik európai uniós nyelvből, a nemzetközi bűnügyi együttműködés terén szerzett tapasztalattal, valamint már dolgozniuk kellett bíróként, államügyészként vagy egyéb tisztviselőként az igazságügyi rendszerben. Fontos, hogy a tagállamok megfeleljenek ezeknek az irányvonalaknak, és természetesen azt is biztosítaniuk kell, hogy ezek a kapcsolattartó pontok finanszírozhatók legyenek.

Az EIH és az Eurojust közötti együttműködés javítása és tevékenységeik jobb koordinálásának elérése céljából az Eurojust tagjainak meghívott vendégként részt kell venniük az EIH gyűlésein, és fordítva. Az Eurojustról szóló határozat kimondja, hogy a tagállamok igazságügyi hatóságai – más néven az EIH kapcsolattartó pontjai – mikor tájékoztatják az Eurojustot egyedi esetekről. A jelenlegi határozat azzal egészíti ki ezt a kötelezettséget, hogy az EIH és az Eurojust kölcsönösen értesítik egymást minden olyan esetről, amelyről úgy vélik, hogy a másik szervezet megfelelőbben kezelne. E rugalmas és szükségalapú szabály alkalmazásával az a cél, hogy elkerüljék az olyan helyzeteket, amikor a nemzeti hatóságoknak túl sok információt kell szolgáltatniuk az Eurojustnak, továbbá amikor az Eurojustot olyan információkkal „árasztják el” elkerülése, amelyekkel a hatóság egyszerűen nem tud foglalkozni.

Végül a Hálózat adminisztrációjára és tevékenységére vonatkozó jelentéssel kapcsolatban: ezt magának az EIH-nak kellene végeznie, nem csupán a Tanács és a Bizottság, hanem a Parlament felé is. Örülök, hogy ezt az elgondolást a Bizottság kifejezetten támogatja.

Az Európai Igazságügyi Hálózat a jelen határozattal alkalmazkodik az elmúlt évek fejleményeihez és az Eurojusttal fennálló, pontosabban megfogalmazott viszonyához. Ennek eredményeképpen az Európai Igazságügyi Hálózat ezután jobban ellátja majd feladatkörét a bűnügyekben történő igazságügyi együttműködés területén, különösen akkor, ha a Lisszaboni Szerződés valóban hatályba lép a bűnügyekben történő igazságügyi együttműködés közösségivé tételében.

 
  
MPphoto
 

  Renate Weber, előadó. − Elnök asszony, az Európai Unió szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségeként való elképzelése pusztán egy rendkívüli cél volna a fennálló európai ügynökségek bevonása nélkül, amelyeknek meg kell erősíteniük fellépési és reagáló képességeiket, hogy szembeszálljanak a szervezett, határon átnyúló bűnözéssel.

Szeretnék köszönetet mondani az árnyékelőadóknak, akikkel a jelentés majd minden aspektusán remekül dolgoztunk együtt, valamint az Eurojust elnökének és csapatának az e folyamatban tanúsított nyíltságukért.

A jelentés készítése folyamán számos kollégát hallottam egy európai ügyész szükségességéért felszólalni. Ilyen tekintetben inkább részesítem előnyben a harmonizációt és egy európai igazságügyi rendszer felállítását, mint az együttműködés megerősítését. Azonban számos okból jelenleg igen távol állunk egy effajta cél megvalósításától: elsősorban azért, mert nincs olyan európai jogszabály, amely az igazságszolgáltatás kérdésével foglalkozik olyan esetekben, amelyek az Eurojust hatásköre alá tartoznak; másodszor a tagállamok által arra vonatkozóan tanúsított vonakodás miatt, hogy átruházzák vizsgálati jogkörük egy részét egy európai ügynökségre. Jó példája ennek az Eurojust nemzeti tagjainak közös nyomozócsoportban történő részvételének lehetőségéről szóló szöveg.

Paradoxon, hogy míg az Európai Parlament képviselői készen állnak a határon átnyúló, súlyos bűnözés valódi kezelésére – ideértve az Eurojustra átruházott nagyobb hatáskört, és figyelembe véve fő érdekünket, az emberi jogok tiszteletben tartását is –, a tagállamok egy dolgot prédikálnak, és megint másként törvénykeznek. Nehéz megmagyarázni az európai polgároknak, hogy hogyan tudjuk létrehozni a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget, ha a tagállamok nem bíznak meg kellően saját európai ügynökségeinkben.

Mi, parlamentként megértjük, és egyetértünk azzal a ténnyel, hogy az Eurojustnak napi 24 órában kell dolgoznia, a hét minden napján. Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság szintén egyetértését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az Eurojust hatékony működése céljából szükséges, hogy annak nemzeti tagjai ugyanolyan igazságszolgáltatási hatáskörökkel rendelkezzenek, mint saját országukban. A bizottság emellett az Europollal és az Európai Igazságügyi Hálózattal fenntartott kapcsolatok megerősítése mellett szavazott, valamint kapcsolatok kialakítása mellett más európai és nemzetközi ügynökségekkel, mint például a Frontexszel, az Interpollal és a Vámigazgatások Világszervezetével.

Amit mi, mint a Parlament képviselői elvárunk, – és a jelentés tükrözi ezen megközelítést – az egyfelől egy megfelelő egyensúly az Eurojust és annak nemzeti tagjainak hatáskörei, és másfelől a vádlott jogai között. Ez az oka annak, hogy néhány általam előterjesztett módosítás célja az olyan eljárási jogok védelmi szintjének növelése, mint például a védelemhez, a tisztességes tárgyaláshoz, a tájékoztatásra, és a bírósági jogvédelemhez való jog. Ugyanakkor bár tisztában vagyunk az ügynökség által felállított erős adatvédelmi rendszerrel, néhány módosítás további biztosítékot jelent.

Azonban továbbra is fennáll egy nagy probléma a harmadik országoknak és nemzetközi szervezeteknek történő adattovábbítással kapcsolatban, mert az igazság az, hogy a valóságban nem tudjuk, mi fog történni ezekkel az adatokkal. Ennélfogva, hogy biztosítsuk a mi európai szabványaink érvényesülését, javaslom egy értékelési mechanizmus létrehozását. Szeretnék köszönetet mondani Barrot biztos úrnak azért, hogy ezt megemlítette.

Végül, de nem utolsósorban, aggódom az Európai Parlament Eurojusttal kapcsolatos szerepéért. Nem tudván, hogy mi lesz a Lisszaboni Szerződés sorsa, a helyzet még aggasztóbb. Azonban a jelenlegi közösségi jog szerint semmi sem akadályozza meg, hogy a Parlament az Eurojust tevékenységeinek felügyelésében aktív szerepet vállaljon. Ez teljes mértékben politikai akarat kérdése, és őszintén remélem, hogy e Ház elvégezheti majd munkáját.

 
  
MPphoto
 

  Armando França, előadó. − (PT) Elnök asszony, Dati asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, az európai építkezés folyamata kezdetben a gazdasági térség közösségiesítését foglalta magába. Azonban e módszerrel, melyet Jean Monnet és alapítói eszményítettek, a Közösség lépésről lépésre más térségek felé lépett, a közös problémára való közös megoldás megtalálása céljából.

Még nem értünk el e hosszú és nehéz út végére, de továbbra is biztos és határozott lépéseket kell tennünk. az egyik olyan terület, amely mindannyiunk számára összetett és komoly gondokat okoz az immár 27 tagállamra és közel 500 millió lakosúra bővült Európai Unión belül, az a jog. A jog a demokrácia egyik pillére, és egy eszköz a szabadság szolgálatában. A demokrácia és a szabadság kettő az EU alapvető értékei közül. Ennek eredményeképp az európai építkezés folyamata szülte kihívások nakredményeképp, és a modern életmód újszerű problémáinak köszönhetően a jog most, véleményem szerint, kulcsfontosságú szerephez jutott. Különös figyelmet igényel azon EU-intézmények részéről, amelyek a jogalkotásért, és az e témakörrel kapcsolatos döntéseket meghozataláért és politikai irányvonalak meghatározásáért felelősek. A büntetőügyek során a vádlottak távollétében hozott határozatok, melyek az érintett személy távollétében hozott határozatok néven ismertek, más eljárásjogi megoldásokkal rendelkeznek, és ezek tagállamonként nagymértékben eltérőek.

A helyzet komoly, mivel ezek a különböző eljárásjogi megoldások állandó akadályt jelentenek az egyik tagállamban meghozott, és másik tagállamban alkalmazásra kerülő bírósági határozatok tekintetében. Ez a helyzet hátráltatja, még akár meg is akadályozza a kölcsönös elismerés elvének alkalmazását, és erősíti a bűnözés és bizonytalanság növekedését az Unión belül.

Ennélfogva üdvözöljük Szlovénia, Franciaország, a Cseh Köztársaság, Svédország, a Szlovák Köztársaság, az Egyesült Királyság és Németország jogalkotási kezdeményezését, melyet a Tanács fogadott és üdvözölt. ennek fő célja az idézésre, a perújrafelvételre vagy megfelelő fellebbezésekre és jogi képviseletekre vonatkozó eljárási szabályok meghatározása. Ezen szabályok gyorsabbá és hatékonyabbá teszik a büntetőügyi eljárásokat. Ezenfelül növelik a kölcsönös elismerés elvének hatékonyságát, különösen az európai elfogatóparancs és a tagállamok közötti átadási eljárások tekintetében, továbbá a kölcsönös elismerés elvének a pénzbüntetésekre és a vagyonelkobzást elrendelő határozatokra történő alkalmazására vonatkozóan, a szabadságvesztéssel járó büntetőítéletek vagy egyéb, szabadságmegvonással járó intézkedések során és azoknak az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazása tekintetében. A felfüggesztett büntetések, alternatív szankciók és feltételes büntetések elismerését és felügyeletét is szükséges belefoglalni.

Az a jelentés, amelyet ma a Parlament elé terjesztek, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság számos tagjának hozzájárulását tartalmazza. Számos módosítás került előterjesztésre részemről és kollégáim részéről, amelyek sok kompromisszumos módosítást és komoly konszenzust eredményeztek a PSE, PPE, ALDE, Verts/ALE és UEN képviselőcsoportok képviselői között, aminek eredményeképpen a jelentés csak két ellenszavazatot kapott.

Elnök asszony, hölgyeim és uraim, e jelentés ennélfogva egy tanácsi kerethatározatra vonatkozó javaslat módosításait tartalmazza, amely véleményünk szerint azt gyakorlatilag gazdagítja és politikailag robusztussá teszi, különös tekintettel a vádlottak beidézési eljárásaira, a védelmi jogok biztosítására, a vádlott távollétében levő képviseletének lehetőségére és az állam által kijelölt és fizetett ügyvéd által történő képviseletére, továbbá nemzeti törvényekkel összhangban történő, a távollétében már elítélt vádlott kezdeményezésére létrejövő perújrafelvétel vagy megfelelő fellebbezés lehetőségére vonatkozóan.

Végezetül hangsúlyoznom kell és köszönetemet kell kifejeznem a megértésért és a politikai csoportok konszenzusáért, továbbá remélem és kívánom, hogy a szavazás eredménye legalábbis megfelel az elért széleskörű konszenzus mértékének.

 
  
MPphoto
 

  Neena Gill, a Jogi Bizottság véleményének előadója. − Elnök asszony, örömmel fogadom e jelentéseket, különösen az alperes távollétéről szólót, mert megkönnyíti azok dolgát, akiknek védelmet kell nyújtaniuk vagy jogi lépéseket kell tenniük olyan esetben, amikor az egyik vagy a másik fél nem tud jelen lenni. Az Unióra e tekintetben jellemző különbségek bizonyos mértékű bizonytalansághoz vezettek, és veszélyeztették az egymás igazságügyi rendszerébe vetett bizalmat.

Ezért örömmel fogadom a miniszter úr kijelentését, miszerint a Tanács azon lesz, hogy garantálja, hogy e folyamat harmonizálásra kerül minden tagállamban, mivel ezidáig egyes tagállamok nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy kapcsolatba lépjenek az alperesekkel. Úgy vélem, hogy az igazságügyi rendszer – függetlenül attól, hogy hol van – feladata, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy az alperesek tisztában vannak a távollétükben hozott bármely ítélet következményeivel, és hogy az alperesek alapjogai e tekintetben is védelem alatt állnak.

Arra is szeretném felkérni a Tanácsot, hogy gondoskodjon arról, hogy a tagállamok olyan rendszerrel bírnak, ahol az alpereseknek módjukban áll jogi képviseletet kapni, függetlenül attól, hogy mely országban élnek.

Végül szeretnék gratulálni minden előadónak, aki azon dolgozott, hogy egyszerűsítse a jogi folyamatok és javaslatok e bonyolult összességét, amely véleményem szerint az európai elfogatóparancs magvát alkotja majd.

 
  
MPphoto
 

  Nicolae Vlad Popa, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. (RO) A határokon átnyúló bűnözés mértéke nőtt, és az igazságügyi rendszernek alkalmazkodnia kell az új helyzethez.

Úgy veszem észre, hogy szükség van a tagállamok közötti jogharmonizációra, és a jelenlegi időszakban különösen szükség van a tagállamok illetékes hatóságai számára nyújtott gyors és hatékony információra.

Ez a jelentés egyértelműen előrelépés az európai polgárok és intézmények előtt álló kihívás megoldásának terén. Az Európai Igazságügyi Hálózat korszerűsítése lesz a megfelelő reakció a határokon átnyúló bűnözés jelenségére. A jelentés, amelyet az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság egyhangúlag megszavazott, az európai igazságügyi hálózatot hatékonyabbá teszi, valamint erősíti azon képességét, hogy minden esetben, bármely tagállamtól beszerezze a szükséges információt.

E modernizáció haszonélvezői az európai polgárok lesznek, akik azt érzékelik majd, hogy a modern és biztonságos távközlési hálózatnak köszönhetően a nemzeti igazságügyi intézmények rendelkeznek a gyors reagáláshoz szükséges eszközökkel.

Az Eurojust és a tagállamok igazságügyi rendszerei egyaránt támaszkodhatnak majd az európai igazságügyi hálózatra, és többé senki sem hivatkozhat a szükséges információ hiányára. Az Európai Néppárt árnyékelőadójaként megköszönöm Silvia-Yvonne Kaufmann előadó munkáját és azt, hogy sikerült kompromisszumos megoldásokat találnunk.

 
  
MPphoto
 

  Evelyne Gebhardt, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, miniszter asszony, biztos úr, örülök annak, hogy ma lehetőségünk nyílt egy ilyen fontos csomag megvitatására, és meggyőződésem, hogy holnap igen nagy többséggel fogadunk majd el a döntéseket. Külön szeretnék köszönetet mondani a kiváló együttműködéséért az előadóknak, Kaufmann asszonynak és Weber asszonynak, akik mellett árnyékelőadóként működtem – erre az együttműködésre volt szükség ahhoz, hogy a munkát jól elvégezhessük.

E területen alapvető fontosságú a jó színvonalú munka, és nagy örömömre szolgál, hogy az Európai Igazságügyi Hálózat (EIH) tekintetében az elért eredmény lehetővé teszi számunkra, hogy továbbvigyük a már megkezdett munkát. A jogászok, a bírák és a tagállamok érintett hatóságai közötti jó együttműködés alapvető jelentőségű, amennyiben valóban biztosítani akarjuk polgáraink számára a jogot és az igazságszolgáltatást – és végső soron ez a célunk.

E tekintetben különösen örülök annak, hogy végül kialakítjuk az EIH és az Eurojust közötti formális alapú együttműködést, és olyan kapcsolódásokat biztosítunk, amelyek csak produktívak lehetnek és amelyeket csak üdvözölhetünk. Azonban amikor egyre nagyobb mennyiségű adat kerül cserére, természetes, hogy az adatvédelem kérdése is egyre fontosabb lesz – és ez a távközlés biztonságára és ezen adatok cseréjére egyaránt vonatkozik. Ezért nagyon örülök annak, hogy a Parlament, a Bizottság és a Tanács láthatólag megegyezésre jutott a kérdésben, és újfent azt mondhatom, hogy ezt csak üdvözölni tudom.

Örömmel mondom azt is, hogy a nagy többség holnap minden jelentést támogatni fog, és támogatást fog kapni az általunk javasolt bővítés is – amely, remélem, biztosítani fogja a Bizottság és a Tanács jóváhagyását –, az Európai Parlament által javasolt bővítés, amelyért Weber asszonyt illeti köszönet, nevezetesen az a bővítés, miszerint a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia bűncselekményként fog szerepelni – azelőtt ez nem így volt, és véleményem szerint ez a társadalom szempontjából igen fontos kérdés, amit szeretnék hangsúlyozni,

Különösen fontos a szocialista képviselőcsoport számára ebben a tekintetben – valamint azon a téren, ahol véleményem szerint megoldás született – annak biztosítása, hogy ezen a területen nem pusztán a szervezett bűnözésről, hanem a súlyos bűnözésről is szó van. Véleményem szerint nagyon fontos, hogy először is nem kell bizonyítanunk, hogy szervezett bűnözés folyik, hanem az információcsere segítségével rámutathatunk, hogy az adott vonalon valahol esetleg szervezett bűnözés folyhat. Ez nem lehet alapvető előfeltétel. Úgy vélem, hogy a képviselőcsoportok között ezen a ponton van valamiféle félreértés, és ezt szerettem volna tisztázni. Remélem, és bízom abban, hogy helyes irányban tudunk továbblépni, és nagy örömmel fogadom e fejleményeket.

 
  
MPphoto
 

  Sarah Ludford, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, amikor miniszterelnökeink csaknem egy évtizeddel ezelőtt a tamperei találkozón meghatározták az EU büntetőjogi politikájára vonatkozó fő iránymutatásokat, nagyon helyesen hangsúlyozták, hogy az európai polgároknak jogukban áll elvárni az Uniótól annak garantálását, hogy a bűnözők számára nincs búvóhely. Ez az oka annak, hogy Európai Liberális Demokraták következetesen támogatták az olyan intézkedéseket, mint amilyen például az európai elfogatóparancs – ellentétben a brit konzervatívokkal, akik a közrendről fecsegnek, de ugyanakkor ellenzik az uniós együttműködés eszközeit.

Ezek az intézkedések indokolják, hogy miért szükséges a nemzeti ügyészek azon képességét erősíteni, hogy az Eurojust keretein belül együtt dolgozhassanak és a súlyosabb bűncselekményekkel vádolt személyeket bíróság elé állítsák. Indokolt annak biztosítása, hogy a nap huszonnégy órájában hozzáférhetők legyenek és nagyobb hatalmuk legyen döntéseik végrehajtatása területén, például saját tagállamukban a házkutatási és elfogatási parancsok kiadásának, valamint saját nemzeti, bűnözéssel kapcsolatos adatbázisokhoz való hozzáférés területén.

Az is bizonyos, hogy szükség van a szabályok tisztázására és korszerűsítésére azt a kérdést illetően, hogy mikor fogadhatók el a vádlottak jelenléte nélkül hozott döntések, de nem szabad, hogy ebből kialakuljon az a kényelmes szokás, hogy nem tesznek megfelelő erőfeszítést az alperes informálására. Nem szeretném, ha minden tagállamban olyan aggasztóan magas számban folynának ilyen típusú perek, mint Olaszországban.

Amikor néhány hónappal ezelőtt kérdést intéztem a Bizottsághoz, a Bizottság hangsúlyozta, hogy a kezdeményezés kiegyensúlyozott, és növeli a polgárok alapjogait, miközben előmozdítja a kölcsönös elismerés Ám az olyan testületek, mint például a védőügyvédek európai egyesülete, a Council of Bars and Law Societies és a Fair Trials International kifejezték aggodalmukat amiatt, hogy az alperesek védelme gyenge lábakon áll.

Az elnökségi miniszter hangsúlyozta és megígérte, hogy a Tanács figyelmesen áttanulmányozza majd a Parlament módosításait. Biztos vagyok benne, hogy az elnökségi minisztert jó szándék vezérli, mégis ezt kell mondanom: nagy dolog! A közvetlenül megválasztott európai parlamenti képviselőket a határokon átnyúló igazságszolgáltatással kapcsolatban hozott uniós jogszabályokról való döntések során marginalizálják. Amíg a Lisszaboni Szerződés nem lép érvénybe, e törvényekről jobbára a tagországok köztisztviselői döntenek, s nagyrészt ez az oka annak, hogy miért nem tartották be a tízéves megállapodás második felét, amely arra tett ígéretet, hogy a tagállamokban javítja az igazságszolgáltatás színvonalát és erősíti az alperesek jogait, úgymint a jogsegélyre, a tolmácsolásra és az óvadékra való jogot. Fenntartásokkal kell viseltetnünk a most tárgyalt intézkedések támogatásával szemben egészen addig, amíg a technokrata uniós igazságszolgáltatási politikát fel nem váltja egy olyan demokratikus politika, amely megtalálja az egyensúlyt a bűnözők elfogása és a tisztességes tárgyalás között.

 
  
MPphoto
 

  Kathalijne Maria Buitenweg, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök  asszony, jól tudom, hogy sosem vádolnának azzal, hogy konzervatív vagyok, de én is az európai elfogatóparancs ellen szavaztam. Ennek nem az az oka, hogy ellenzem a kiadatást, vagyis azt, amikor a gyanúsított személyt az egyik ország átadja a másiknak. Éppen ellenkezőleg: nagyon is helyeslem. Az volt a problémám, hogy úgy véltem, nem vezettünk be megfelelő szabályozást a gyanúsítottak jogaira nézvést, pedig ezt párhuzamosan kellett volna megtennünk. Az alperesek eljárási jogait nem szabályoztuk. A rengeteg befektetett energia ellenére és a ma megvitatásra kerülő kiváló jelentések ellenére – ezeket egyébként én is támogatom – továbbra is tény: még mindig nem végeztünk az évek óta vitatott javaslattal, amely alapvető szerepet játszana abban, hogy a tagállamok közötti bizalmat erősítse, és ezáltal előmozdítsa a kiadatás ügyét is.

Nagy örömmel venném, ha Dati miniszter asszony elmondaná, hogy vajon ő is fontosnak tartja-e európai együttműködésünk szempontjából ezt az indítványt, hogy az indítvány mely pontok tekintetében akadt meg a Tanácsnál, és hogy van-e mód az energikus francia elnökség idején arra, hogy az alperesek jogainak kérdésében előrelépés történjen. A dolog lényege, hogy valóban igen fontos a kiadatás ügyének előmozdítása.

Ami pedig az alperes távollétében hozott ítéleteket illeti, örvendetes, hogy a kiadatás helyén a jelenlegi megfogalmazásban szerepelnek a kritériumok. A kérdés az, hogy elégségesek-e. A Bizottság politikai egyetértéséből levonható a következtetés, hogy vagy megismételt eljárásra van szükség, vagy elégséges a fellebbezés lehetősége is. Vajon Dati miniszter asszony tudja garantálni, hogy mindenkinek lesz joga a megismételt eljárásra? Hiszen végső soron a fellebbezés – a teljesen új tárgyalással szemben – nem ad meg minden esélyt és lehetőséget. Ezért arra lennék nagyon kíváncsi, hogy az érintetteknek valóban joguk van-e egy teljesen új tárgyalásra és nem csupán egy fellebbezésre.

Végül röviden szeretném hozzáfűzni: sokat hallunk arról, hogy mi kell a nyomozó hatóságok munkájának megkönnyítéséhez. Túlságosan keveset hallunk – vagy inkoherens információkat kapunk – arról, hogy hogyan áll a védelem területén a kiskapuk kérdése: a kiskapuké, amelyek éppen az európai együttműködés miatt léteznek. Remélem, hogy létrejön majd az Eurojust munkacsoport, egy ombudsmanokból álló munkacsoport, s végül tisztán láthassuk a védelem kiskapuit, és együtt találhatunk rájuk megoldásokat.

 
  
MPphoto
 

  Gerard Batten, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, hadd említsek egy konkrét példát arra, hogy milyen következményekkel jár az egy kaptafára készült integrált európai igazságügyi rendszer.

Andrew Symeou, egy Londonban élő 19 éves férfit várhatólag kiadnak Görögországnak emberölés vádjával. Symeou úr fenntartja, hogy semmit nem követett el a kérdéses bűnesettel kapcsolatban. Az ellene szóló bizonyíték gyanús, mivel kétséges személyazonosság-megállapításon és olyan kijelentéseken alapul, amelyet a görög rendőrök állítólag veréssel kényszerítettek ki Symeou barátaitól.

A brit törvényszéknek alaposan meg kellene vizsgálnia a bizonyítékokat, mielőtt beleegyezik Symeou kiadatásába. Az európai elfogatási parancs értelmében azonban a brit törvényszéknek nincs joga megvizsgálnia az első látásra helytálló bizonyítékot, s ezzel meggyőződnie afelől, hogy a kiadatás jogos, valamint megakadályozni sem áll módjában a kiadatást.

Az európai elfogatóparancs tehát azt jelenti, hogy a brit állampolgárok tulajdonképpen már nem élvezhetik a Magna Chartában megfogalmazott alapvető védelmet, az önkényes elfogatás és fogvatartás elleni védelmet garantáló törvényt. Ez sem az áldozat, sem a vádlott szempontjából nem szolgálja az igazságszolgáltatás érdekeit, holott ez mindkét félnek járna.

 
  
MPphoto
 

  Panayiotis Demetriou (PPE-DE). (EL) Elnök asszony, először is hadd gratuláljak a szlovén elnökségnek és a többi 13 országnak, amely aláírta a ma előttünk lévő javaslatot. Ez nagyon fontos előrelépés az Unió igazságszolgáltatásában.

Szeretnék gratulálni a három előadónak, Kaufmann asszonynak, Weber asszonynak és França úrnak alapos és átgondolt munkájukért. Alapvetően jóváhagyták a javaslatot azokkal a módosításokkal, amelyet a Tanács és a Bizottság éppen elfogadni készül. Nagy örömmel fogadom ezt a hírt.

Még boldogabb lennék, ha itt lenne elfogadásra készen az az indítvány is, amely a gyanúsítottak és az alperesek minimális eljárási jogait biztosítja – ebben az esetben valóban mindent megtettünk volna. Arra kérem tehát a Bizottságot és a Tanácsot, hogy amilyen gyorsan csak lehet, nyújtsa be ezt a javaslatot.

Az Eurojusttal foglalkozó árnyékelőadóként azt kell mondanom, hogy örülök a szervezet megerősítésének. Megalapításakor úgy tűnt, hogy az Eurojust csupán egy szokásos intézmény lesz, amelynek rendkívül kevés lehetősége és minimális haszna van. A tények megmutatták, hogy ez nem igaz: az intézmény hasznossága bebizonyosodott azzal, hogy szükséges további megerősítése.

Nem szükséges visszautalnom mindarra, amit az előttem szólók és az előadók elmondtak a szervezet bővítéséről, csupán annyit mondok: örömmel fogadom az Eurojust megerősítését.

Biztos vagyok abban, hogy ezek az indítványok az igazság, a szabadság és a biztonság erősítése irányában hatnak majd. Azonban radikálisabb lépésekre is szükség van. Felül kell kerekednünk a kérdések akadályozó jellegű, nacionalista megközelítésén, és az európai térségben szélesebb körű igazságszolgáltatást kell megvalósítanunk. Akkor majd valóban elmondhatjuk, hogy az igazságszolgáltatás csakugyan egyenlő az egész EU-ban.

Remélem, hogy mindez majd bekövetkezik a Lisszaboni Szerződés aláírásával.

 
  
MPphoto
 

  Daciana Octavia Sârbu (PSE). (RO) Először is szeretnék gratulálni az előadóknak.

Az utóbbi években az Európai Igazságügyi Hálózat és az Eurojust tevékenysége rendkívül fontosnak és hasznosnak bizonyult a bűnügyi területen folytatott igazságügyi együttműködésre nézve.

Az Európai Igazságügyi Hálózatra vonatkozó tanácsi határozat, valamint az Eurojust megerősítéséről szóló határozat elfogadását követően szükségessé vált, hogy a két struktúra haladéktalanul működni kezdjen, tekintetbe véve, hogy az utóbbi években jelentősen fokozódott az emberek mobilitása és a határokon átnyúló bűnözés mértéke.

A két struktúrának együtt kell működnie és ki kell egészítenie egymást.

A kapcsolattartó mint az Európai Igazságügyi Hálózat tevékenységét koordináló nemzeti kapcsolattartó kijelölése, valamint az Eurojust nemzeti koordinációs rendszer kialakítása fontos a folyamatos, kölcsönös tájékoztatáshoz, valamint annak érdekében, hogy a nemzeti hatóságokat az adott ügy függvényében az Igazságügyi Hálózat vagy az Eurojust felé indítsák el.

A megfelelő időben nyújtott strukturált információ alapvető fontosságú az Eurojust hatékony működéséhez. Különös figyelmet kell fordítani a személyes adatok továbbítására használatos speciális kommunikációs hálózat kialakítására. Rendkívül fontos a két struktúra működésében a megfelelő adatvédelem biztosítása.

 
  
MPphoto
 

  Mihael Brejc (PPE-DE). - (SL) Első látásra França úr jelentése inkább jogi és technikai jellegűnek tűnt, semmint kézzelfoghatónak. Azonban kitűnt, hogy a tagállamok között vannak olyanok, amelyek egyáltalán nem ismerik e jogi intézményt. A jelentés rámutat az angolszász és a kontinentális büntetőrendszer különbségeire is. Logikus tehát, hogy egyes képviselőtársaim ellenzik a jelentést. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a témák jelentéktelenek lennének.

Mi, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja, azon az állásponton vagyunk, hogy a tárgyaláshoz való jog alapvető politikai jog. Voltak azonban olyan esetek, ahol a vádlott nem jelent meg a tárgyaláson, és a bíróság mégis ítéletet hozott. Az egyik tagállamban az alperes távollétében hozott ítéleteket eddig más tagállamokban nem fogadták el.

Ez határozat-terv biztosítja, hogy az ilyen ítéleteket az Európai Unió többi tagállamában is végre lehet hajtatni – természetesen bizonyos feltételek teljesülése mellett, s véleményünk szerint az egyik feltétel az, hogy a vádlottat szabályos módon a bíróság elé idézték, majd a vádlott a bírósági hatóságok idézése ellenére sem jelent meg a bíróságon. Az igazságszolgáltatás elkerülése igen gyakori; megengedhetetlen, hogy egy olyan személy, akit az egyik tagállamban törvényesen elítéltek, nyugodtan sétálgathasson egy másik tagállam utcáin.

Mi, a PPE-DE képviselőcsoport, azon a véleményen vagyunk, hogy az előadónak sikerült harmonizálnia a módosításokat és kiegyensúlyozott jelentést készítenie – ezért szeretnék neki köszönetet mondani.

Még egy megjegyzést szeretnék tenni: helyesen tesszük, hogy biztosítani kívánjuk az igazságos tárgyalás feltételeit, de ugyanakkor a bűncselekmények áldozataira is gondolnunk kell.

 
  
MPphoto
 

  Philip Bradbourn (PPE-DE). - Elnök asszony, kizárólag az alperes távollétében hozott ítéletek kölcsönös elismeréséről szóló França-jelentésről szeretnék szólni. Ami a javaslatot illeti, már maga az elképzelés is idegen sok tagállam igazságügyi rendszerétől, különösen azokban az esetekben, ahol a jogrendszer alapja a szokásjog.

Az Egyesült Királyságban jogrendszerünk évszázadok óta a habeas corpus elvére alapul, valamint arra az elvre, hogy az alperesre vonatkozólag nem hozható ítélet, amennyiben nincs módja megvédeni magát. Ezt az alapelvet a 1215-ben megfogalmazott, jól ismert Magna Charta mondja ki – másolatát itt tartom a kezemben –, amely hazámban immár 800 éve garantálja ezt a jogot. Az alperes távolléptében lefolytatott perek elismerése teljes mértékben ellentmond e történelmi dokumentum alapelveinek

Ami azt az esetet illeti, amikor az egyik tagállamban meghozták az ítéletet, majd egy másikban elismerik, azután, hogy kiadták az európai elfogatóparancsot, mindenképpen felmerül a kérdés, hogy vajon igazságos volt-e a lezajlott tárgyalás. A Fair Trials International szervezet indítványról szóló tanulmánya is tükrözi aggályaimat, és rámutat arra, hogy (idézem) „komoly aggodalomra ad okot a követendő kiadatási eljárás kérdése”. Kollégák, nyomatékosan kérem önöket: komolyan gondolják át a javasolt elemeket, és fontolják meg, hogy milyen hatással lesz választópolgáraikra és azok igazságos tárgyaláshoz való jogára.

 
  
MPphoto
 

  Jim Allister (NI). - Elnök asszony, nincs olyan értelmes ember, aki szeretné a bűnözők dolgát megkönnyíteni, de ugyanakkor igenis meg kell akadályoznunk azt, hogy Európa igazságszolgáltatása a legkisebb közös nevező szintjére degradálódjon. És – tekintetbe véve, hogy az EU-ban milyen sokféle igazságügyi eljárás, biztosíték és folyamat létezik – az igazságügyi ekvivalencia megvalósítása sok esetben pontosan ezt jelenti.

Az Egyesült Királyságban alkalmazott szokásjog alapú jogrendszer gyakorlatát, precedenseit és folyamatait tekintve nagyban eltér a szomszédaink által a kontinensen használt rendszertől. Ezért aggályosnak tartom, amikor olyan jelentéseket látok, amelyek pusztán az egybeolvasztás kedvéért szorgalmazzák az egybeolvasztást.

Itt van a kezemben az alperes távollétében hozott ítéletek kölcsönös elfogadásáról szóló jelentés.

Őszintén meg kell mondanom: nem látom, hogy mennyiben feleltethetők meg az Egyesült Királyságban a felperes távollétében történő elítélése előtti igen alapos bírósági óvintézkedések annak a – véleményem szerint – sokkal gondatlanabb megközelítésnek, amely például Görögországban vagy Bulgáriában jellemző. Ezért nem fogadom el, hogy egy brit szavazópolgár esetében, akit itt távollétében elítélnek, az ítélet automatikusan elfogadásra kerüljön az Egyesült Királyságban.

 
  
MPphoto
 

  Jean-Paul Gauzès (PPE-DE). (FR) Elnök asszony, biztos úr, csupán gratulálni szeretnék az előadónak és a Tanács elnökségének az eredményért, amelyet a vita ezen szakaszában értek el, valamint a szövegek előkészítéséért. Polgáraink közül sokan kérdőjelezik meg azt a hozzáadott értéket, amelyet Európa képvisel mindennapi életük során. Ami az igazságügyet illeti, minden olyan intézkedés, amely javít ezen alapvető fontosságú közszolgáltatáson, nagy valószínűséggel javít azon is, hogy Európát mennyire látják hasznosnak a polgárok biztonsága tekintetében. Ebből a szempontból különösen fontos, hogy meggyőződjünk afelől, hogy a döntések egész Európában betartathatók, és hogy az EU területén történő betartatásuk akadályai eltávolításra kerülnek. A javasolt szövegeknek ez a célja. Ezek az intézkedések, amellett, hogy tiszteletben tartják a szabadságokat, fokozzák a nemzeti bíróságok által kiszabott büntetések hatásosságát is.

 
  
MPphoto
 

  Kathalijne Maria Buitenweg (Verts/ALE). - Elnök asszony, csak a brit szkeptikusok véleményére szeretnék reagálni, mert egyetértek velük annyiban, hogy nem szabad a törvényhozást a legkisebb közös nevező elve alapján végeznünk. Azonban ebben az esetben végig kell gondolnunk, hogy hogyan akarunk törvényeket hozni, mert ha abban is egyetértünk, hogy közös megközelítéssel kell hozzáállnunk a bűnözők elfogásával kapcsolatos kérdésekhez, akkor nem hozhatunk egyhangúan törvényt. Ezért állt le a folyamat a Tanácsnál.

De reménykedem abban, hogy számíthatunk segítségükre a minősített többségi szavazással kapcsolatos döntéshozatali folyamatban, mert máskülönben elakadtunk. Vagy elszigetelik magukat és nem kívánnak együttműködni az igazságszolgáltatás területén, vagy továbbléphetünk a minősített többségi szavazás kérdésére, mert ez az egyetlen módja annak, hogy valóban lényeges és értelmes törvényhozási munkát végezhessünk.

 
  
MPphoto
 

  Jacques Toubon (PPE-DE). (FR) Elnök asszony, csak azt szeretném megismételni, amit Buitenweg asszony mondott az imént. Nagyon egyszerű kérdést vetnek fel ezek a szövegek – csakúgy, mint az ezen a területen az utóbbi 20 évben tett haladás –, nevezetes azt, hogy (ahogy kollégám, Jean-Paul Gauzès megfogalmazta) itt, az Európai Unióban mindenekelőtt az emberek érdekeit, és különösen a becsületes emberek érdekeit vesszük-e figyelembe, vagy inkább az államok érdekeit és az állami mechanizmusokat? Nyilvánvaló, – és ezt lehet sajnálni, de mindenképpen tény, mégpedig a mai világban pozitív tény – hogy az európai konstrukció magában foglalja annak biztosítását, hogy a 27 tagállam állami mechanizmusai nem lehetnek fontosabbak, mint az emberek és különösképpen a biztonság érdeke – jóllehet hosszú időn keresztül fontosabbak voltak. Ez az európai projekt célja, máskülönben nem létezik európai projekt. Ezért a Tanácsot és e három javaslatot támogatni kell.

 
  
MPphoto
 

  Rachida Dati, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, ma elhangzott szavaik tanúsítják, hogy milyen komoly jelentőséget tulajdonítanak e három szövegnek. Arra is rámutatnak, hogy önök elkötelezték magukat annak biztosítása mellett, hogy hatékony előrelépés történik majd az igazságügyi együttműködés terén, különös tekintettel a bűnügyi esetekre, miközben – ahogy kiemelték – megvalósul az alapjogok tiszteletben tartása is. Ez a kettős követelmény igen fontos, hiszen éppen ez a jog érvényesülésén alapuló európai térség kialakításának feltétele, mivel mindannyian eltérő jogrendszerrel, mi több, eltérő jogi szervezetekkel rendelkezünk. Az Eurojust és az Európai Igazságügyi Hálózat működése biztosította garancia – csakúgy, mint azok a garanciák, amelyeket az alperes távollétében meghozott döntések végrehajtatása esetén nyújt – nyilvánvalóan ugyanazon logikát követik. Ezért szeretném megköszönni az Európai Bizottságnak, és különösen Jacques Barrot-nak, hogy támogatja az Elnökséget. Ahogy rámutatott, a Tanács e jelentések számos elemét elfogadta, végső soron csaknem egyhangúlag. Ahogy rámutatott, sok tennivalónk van és hogy együtt kell működnünk e kérdésben.

Szeretnék Sylvia Kaufmann-nak is köszönetet mondani jelentéséért és mai beszédéért, mert az Európai Igazságügyi Hálózat értékelése fontos lépés a büntetőügyekben való igazságügyi együttműködés tökéletesítése terén. Itt kell megjegyeznem, hogy a hálózat fontos és hatékony. Kaufmann asszony, ön ma nagyon helyesen hangsúlyozta az Eurojust és az európai igazságügyi hálózat közötti kapcsolatot. A kettő fejlődése együtt jár; ez a kérdés többször felvetésre került a legutóbbi Európai Tanácson.

Renate Webernek is szeretném kifejezni köszönetemet a jelentéséért és fontos munkájáért. A beszéd, amelyet e témában Toulouse-ban tartott, szintén kiváló volt. Weber asszony, szeretnék köszönetet mondani üdvözlő szavaiért is. Tisztában vagyok azzal, hogy figyelemreméltó munkát végzett, az Eurojust minden munkatársával együtt. Említette a Lisszaboni Szerződést is. Megértem, hogy szívesebben dolgozott volna más intézményi keretek között, de mindazonáltal az érvényes törvények alapján kell dolgoznunk, hiszen ez minden európai intézményre hatással van.

França úr, az ön beszéde rámutatott arra, hogy az alperes távollétében hozott döntések végrehajtatásához szükség van egy egységes keretrendszer elfogadására. Nagyon igaza van abban, hogy felvetette ezt a kérdést – ez az egyik módja annak, hogy jogrendszereink bebizonyíthassák hatékonyságukat.

Gebhardt asszony, életbevágóan fontos, hogy minden politikai és jogi szereplő együttműködjön, mivel az Európában történő igazságügyi együttműködés a büntetőügyek területén azzal a kihívással kerül szembe, hogy meg kell tanulnia hatékonyan küzdeni a bűnözés minden formájával. Tisztában vagyok azzal, hogy ön az ilyen típusú együttműködés elkötelezett szószólója.

Szeretnék most válaszolni azoknak, akiknek kételyei vannak az igazságos Európával kapcsolatban és tartanak attól, veszélyeztetjük az alapjogokat. Való igaz, hogy a német elnökség alatt nem tudtunk megegyezésre jutni a minimális eljárási garanciákra nézvést. Erre válaszként azt kell mondanom, hogy az alperes távollétében hozott döntésekről szóló kerethatározat biztosítja a jogot a megismételt eljárásra, és ez alapvető fontosságú garancia.

E folyamat eredményét türelmetlenül várják a bírák, az ügyészek és a jogi szakemberek, akik napi rendszerességgel folytatnak együttműködést, valamint a bűnözés folyamatosan alkalmazkodó és változó formáitól szenvedő áldozatok is. Meg kell mutatnunk, hogy meg tudunk felelni ezeknek az elvárásoknak és képesek vagyunk hatékony, hasznos eszközöket alkalmazni. Egy olyan Európát kell felépítenünk, amely megvédi polgárait az igazságügy e területén.

Az Elnökség tisztában van azzal, hogy e három szöveg kapcsán számíthat az önök támogatására. Szeretném kifejezni az Elnökség háláját, és köszönetet mondani mindenkinek, aki ma érdeklődést mutatott e kérdések iránt.

 
  
MPphoto
 

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök asszony, szeretnék csatlakozni azokhoz, akik dicsérő szavakat szóltak, és köszönetet mondani Dati asszonynak, aki a francia elnökség alatt elnököl a Bel- és Igazságügyi Tanácsban. Azt kell mondanom Kaufmann asszonynak, hogy igaza van abban, hogy ragaszkodik az adatvédelemhez. Arra is szeretném emlékeztetni őt, hogy az adatvédelemről szóló tervezett kerethatározat ténylegesen megállapítja a részletes szabályokat, amelyek az Európai Igazságügyi Hálózat érintkezési pontjai között kicserélt információkra is vonatkoznak – mindazonáltal tény, hogy efelől meg bizonyosodnunk.

Azt is el kell mondanom Weber asszonynak, hogy e szövegek sikerének biztosítása szempontjából igen fontos a tagállamok és az EU-ügynökségek közötti együttműködés. Weber asszony, úgy vélem, hogy igen határozott kijelentéseket tett e kérdéssel kapcsolatban.

França úr világosan rámutatott a döntések gyorsabb végrehajtatásáról szóló szöveg jelentőségére, mely szövegnek előadója volt. Ezt igen kiegyensúlyozott módon tette – ezt ki kell emelnem –, miközben megerősítette, hogy lesz lehetőség megismételt eljárásra, ahogy azt Dati asszony éppen az imént említette, és hogy egyértelmű módon megmarad a védelemhez való jog. Az eljárási jogokkal kapcsolatban válaszolnom kell Buitenweg asszonynak és Demetriou úrnak. Véleményem szerint az eljárási jog igen fontos a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fejlődése szempontjából. A Bizottság csalódottan fogadta a hírt, hogy az elmúlt évben nem született megegyezés az eljárási jogokkal kapcsolatos kerethatározatra vonatkozó javaslatunkról. E területtel kapcsolatban olyan kezdeményezéseket fontolgatok, amelyek a közeljövőben lennének esedékesek. Határozott szándékom, hogy előrelépés történjen e területen, adott esetben úgy, hogy új javaslat kerül benyújtásra az eljárási jogokkal kapcsolatban. Mindenesetre biztosak lehetnek afelől, hogy a kérdéssel a lehető legnagyobb figyelemmel foglalkozom.

Gebhardt asszonynak válaszom az – jóllehet úgy vélem, Dati asszony már adott választ e kérdésben –, hogy súlyos bűnözésről beszélünk, amelynek olyan új formái vannak, melyek nem felelnek meg a szervezett bűnözés túlságosan szigorú meghatározásának. Szükségszerű, hogy a súlyos bűnözés az egyik aspektusa legyen annak az igazságügyi együttműködésnek, amelyet olyannyira szeretnénk megvalósítani.

Ezen kívül nincs sok hozzáfűznivalóm, attól eltekintve, hogy szeretném megismételni, amit Jacques Toubon mondott: az európai alperesek érdekét kell szem előtt tartanunk, valamint mindannyiunk és minden honfitársunk érdekét, azért, hogy garantáljuk, hogy ez az igazságügyi együttműködés egyre hatékonyabbnak bizonyul majd, miközben természetesen tiszteletben tartja az emberi jogokat is.

Mindenesetre szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek, amiért kiváló munkájával részt vett e fontos vitában, amely igen komoly lépést jelent az európai igazságügyi térség kialakításában.

Elnök asszony, Dati asszony, köszönöm, hogy ösztönözték az Európai Tanácsot, amely képes volt konszenzusra jutni a kérdésben, és az említett politikai megállapodásokat megkötni.

 
  
MPphoto
 

  Renate Weber, előadó. − Elnök asszony, árnyékelőadó minőségemben szeretnék néhány szót szólni a másik két jelentésről, és megköszönni Kaufmann asszonynak az együttműködést, és França úrnak a munkáját. A jelentésben 57 megegyezéses módosítás volt, ami mutatja, hogy mennyi munkával járt.

Ami az alperes távollétében hozott döntéseket illeti: a kérdés legérzékenyebb része talán azzal kapcsolatos, hogy egyes tagállamokban, amikor az alperes távollétében születik meg a döntés, a megoldás a megismételt eljárás, s így teljes mértékben tiszteletben tartják az emberi jogokról szóló európai egyezményt (7. jegyzőkönyv, 2. cikk) és Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezményét, míg más országok csak a fellebbezésre való jogot ismerik el.

Sajnálatos módon a jelentésben megfogalmazott javaslat lényege nem az, hogy a 27 tagállam jelenlegi jogalkotását harmonizálja. Bár arra kell törekednünk, hogy a jövőben létrejöjjön az európai jogalkotás, ez idő szerint minden tőlünk telhetőt megtettünk, legalább azzal, hogy biztosítottuk: az alperes a fellebbezés során élvezi az emberi jogokról szóló európai egyezmény 5. és 6. cikke biztosította eljárási garanciákat.

Végezetül szeretnék rámutatni, hogy az igazságügyi döntések kölcsönös elfogadásának megfelelő működéséhez szükség van a tagállamok közötti kölcsönös bizalomra, és ennek a bizalomnak az emberi jogok és alapelvek közös tiszteletben tartásán kell alapulnia.

 
  
MPphoto
 

  Armando França, előadó. − (PT) Köszönöm a miniszter asszony, valamint a biztos úr és képviselőtársam szavait – azokét, akik egyetértenek, és azokét is, akik nem, mert ez utóbbiak lehetővé teszik számomra, hogy itt és most tisztázzak néhány kérdést.

Mindenekelőtt azonban azt szeretném mondani, hogy parlamenti képviselőként, valamint jogászként és polgárként is különösen boldog vagyok ma, hogy jóváhagyhatjuk a Tanács javaslatát és módosításainkat. Hogy miért reménykedem abban, és miért kérem, hogy a kerethatározat kerüljön elfogadásra és alkalmazásra? A válasz a következő: az európai helyzet súlyos, és minden további késlekedés nélkül reagálnunk kell. Sok olyan elítélt személy van, aki szabadon mozog az Unióban, mert a bíróságok más országban nem tudják betartatni döntéseiket. Ez súlyos kérdés a bűnözés kialakulását és Európa biztonságát tekintve, és fontos, hogy az európai intézmények reagáljanak.

Ezen belül a kerethatározat előmozdítja a kölcsönös elismerés elvét, és módosításainkat – a Parlament által javasolt módosításokat – egymással együtt kell olvasni. A beidézéssel, az alperesek képviseletével, valamint a megismételt eljárással vagy a fellebbezéssel kapcsolatos javaslatokat együtt kell figyelembe venni. E technikai javaslatok mind kölcsönösen összefüggnek, és véleményünk szerint az alperesek védelmét minden körülmények között garantálni kell.

Mindannyian jól tudjuk, és el kell mondanunk, hogy mi az, amihez nem kell nyúlnunk. Ilyen körülmények közt a megoldás, amelyet megfogalmaztunk véleményem szerint olyan megoldás, amit el kell fogadnunk. Egyszerre fontos és nagy lépés előre, ugyanakkor egy újabb kis lépés előre. A régi szabály szerint így kell építeni az Európai Uniót, így kell építeni Európát.

 
  
  

ELNÖKÖL: DOS SANTOS úr
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Carlo Casini (PPE-DE), írásban. – (IT) A felperes távollétében hozott döntésekre vonatkozó jogalkotási javaslatot el kell fogadni annak érdekében, hogy megszüntessük azokat a komoly különbségeket, amelyek a 27 tagállamban működő végrehajtó hatóságok eljárásai és a rájuk jellemző körültekintés kapcsán megfigyelhető.

A Jogi Bizottság ezt tűzte célul maga elé, amikor közölte véleményét az Állampolgári Jogi Bizottsággal. A négy módosításnak – amelyet múlt év májusában egyhangúlag elfogadtak, és alapvetően a felelős bizottsághoz kerültek át – célja az, hogy garantálja a helyes egyensúlyt a polgárok alapjogai és -szabadságai, valamint az ítéletek kölcsönös elfogadása között.

Ezért létfontosságúvá vált, hogy büntetőjogi rendszereinket harmonizáljuk, mégpedig azzal, hogy a javaslatban olyan egységes kritériumokat szerepeltetünk, amelyeket a lehető legnagyobb számú EU-ország ismer el, és szem előtt tartjuk a jogi egyértelműséget is. Ezek a minimális standardok, amelyek egyesítik a vádlott védelmének garanciáját és a határokon átnyúló hatékony igazságügyi együttműködés megóvásának szükségességét. Mindazonáltal, bizonyos esetekben a tagállam számára biztosítva van a mozgástér, hogy saját jogrendszerének jellemzőit is számításba vehesse.

 
  
MPphoto
 
 

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. (EL) Az Európai Parlament elfogadta az EU tagállamokban a jogi hatóságok által, az alperes távollétében hozott ítéletek – azaz olyan ítéletek, amelyeket az egyik tagállamban, a vádlott fél távollétében mondtak ki – kölcsönös elfogadásáról szóló javaslatot.

Az európai elfogatóparanccsal együtt ez azt jelenti, hogy bárki, akit abban a tagállamban, ahol a tárgyalás lezajlott és az ítélet megszületett, köröznek vagy elítéltek, bármely tagállamban letartóztatható vagy elítélhető az ügyben, adott esetben úgy is, hogy soha nem informálták őket vagy nem szereztek tudomást az ellenük folyó eljárásról. A probléma még nagyobb az olyan tagállamok, mint például Görögország esetében, ahol a jogrendszer – legalábbis a legsúlyosabb ügyekben – nem ismeri azt a lehetőséget, hogy a vádlott távollétében folyjon le a tárgyalás. Ez a szabályozás alapjaiban ássa alá a vádlott igazságos tárgyaláshoz való jogát. Megszünteti a vádlott tényleges védelemre való jogát; és már most kiváltotta a jogi szervezetek és testületek heves reakcióját az egész EU-ban.

Világossá válik, hogy a tagállamok büntetőrendszereinek harmonizálása és a büntetőjog úgynevezett „közösségiesítése”, amelyet az EU pártol, megsérti a tagállamok alapvető szuverén jogait és abbeli jogait, hogy az olyan kritikus területeken, mint például a büntetőeljárások, saját maguk határozzák meg a védelem biztosítékait.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat