Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. szeptember 1., Hétfő - Brüsszel

22. Az európai szerződési jog közös referenciakerete (vita)

  Elnök. − A következő napirendi kérdés a Lehne úr által a Jogi Bizottság nevében a Bizottságnak feltett, szóbeli választ igénylő kérdése a európai szerződési jog közös referenciakeretével kapcsolatban (O-0072/2008 - B6-0456/2008).

  Hans-Peter Mayer, a vélemény előadója. − (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, a közös referenciakeret tervezete (DCFR) felhívta a figyelmet az európai polgári jog területén végzett munkára, legalábbis egyelőre. Természetesen olyan tervezetről van szó, amelyet jogi szakértők alkottak meg, azonban még politikai megvitatásra vár. A vita célja tehát az, hogy megkíséreljünk széleskörű politikai eszmecserét folytatni az európai magánjog jövőjéről. Az Európai Parlament olyan helyzetet akar megvalósítani, ahol minden érdekelt részt vehet a vitában – de ahhoz, hogy ez megtörténjen, biztosítanunk kell, hogy a tudományos igényű tervezet, amely jelenleg kizárólag angol nyelven hozzáférhető, más hivatalos nyelveken is elkészüljön.

Biztos úr, a fordításra 2008-ra előirányzott összegek még nem kerültek felhasználásra. Szükségünk van e fordításokra, ha valóban megfelelő, egész Európára kiterjedő eszmecserét szeretnénk folytatni az európai polgári jog jövőjéről. Nem elegendő, ha csupán a rövidesen megjelenő bizottsági dokumentumot fordíttatjuk le – jóllehet nyilvánvaló, hogy ennek is meg kell történnie. A Bizottság megkezdett egy belső kiválasztási folyamatot, abból a célból, hogy alaposan átvizsgálja a tudományos referenciakeretet, és kiválassza azt, amit a bizottsági dokumentumban szerepeltetni kell.

Örömmel fogadjuk, hogy a felelős főigazgatóságok részt vesznek a kiválasztási folyamatban. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy az „európai szerződésjog” projektet valójában a Bel- és Igazságügyi Főigazgatóság vezeti, mivel a referenciakeret nem csupán a fogyasztói szerződésjogra vonatkozik; az is célja, hogy a KKV-k számára megkönnyítse a határon átnyúló szerződések kialakítását olyan üzletfelekkel, amelyek nem fogyasztók. Éppen azért, mert a közös referenciakeretnek figyelembe kell vennie a KKV-szektort is, az utóbbi hónapokban a Bizottság műhelyeket rendezett a vállalkozások közötti kapcsolatok problémás területeivel kapcsolatban, és a műhelyek eredményeit figyelembe kell majd venni az előkészületben lévő bizottsági szöveg megalkotásánál is.

Az állásfoglalásban azt is kimondjuk, hogy a tudományos igényű referenciakeret végső változata eszköztárként működhet – tulajdonképpen ez a publikálásnak köszönhetően meg is történt. A közösségi jogalkotónak a jövőben meg kell győződnie afelől, hogy a közösségi magánjog területén a jogi aktusok a közös referenciakeretre alapulnak.

Egy későbbi fázisban a közös referenciakeret opcionális eszközzé válhat; a felek ekkor a polgári jog alternatív rendszerét is választhatják jogi viszonyaik alakításához. Ez egy olyan lépés, amelyet azon problémák megoldása érdekében kell megtennünk, amelyek láthatólag még mindig jelen vannak a belső piaci szférájában.

A belső piac jogügyleteinek fellendítése érdekében azonban az opcionális eszköznek túl kell mutatnia az általános szerződésjogon. Amellett például, hogy vannak szabályok, amelyek az adásvételi szerződések létrejöttét szabályozzák, kellenek szabályok a vagyonátruházással, valamint a nem megfelelő jogi alapon történő vagyonátruházás érvénytelenítésével – más szóval, a kötelmi joggal – kapcsolatban is.

A Parlament különösen szeretné biztosítani, hogy a Bizottság a kiválasztási folyamat során mindvégig, folyamatosan kikéri a véleményét és bevonja a munkába. Kétségkívül el kel gondolkodnunk azon, hogy a jövőben hogyan lehet fokozni e projekt fontosságát, különösen a Jogi Bizottságban. A Bizottságnak el kell kezdenie átgondolni, hogy milyen típusú mechanizmusra van szüksége ahhoz, hogy biztosítsa azt, hogy az új bizottsági dokumentumok figyelembe veszik a jövőben várható fejleményeket. A jelenlegi szelekciós folyamatban a Bizottságnak a tervezés során már most el kell gondolkodnia azokról a változásokról, amelyeket a tudományos igényű referenciakeret végső változatában szerepeltetni kíván.

Mindez azt mutatja, hogy a közös referenciakeret az európai szerződésjog kapcsán új területekre visz minket. Az Európai Parlamentnek, a Bizottságnak és a Tanácsnak egyértelműen el kell köteleződnie e projekt mellett, amely előreláthatólag a legjelentősebb lesz a következő parlamenti ciklus során. Olyan projektről van szó, amely mindenki számára előnyös: a fogyasztók számára, mert hamarosan majd úgy vásárolhatnak egész Európában, hogy az európai szerződésjogra támaszkodhatnak, valamint a cégek számára is, mivel a nagyobb jogi biztonságnak köszönhetően képesek lesznek új piacokra bejutni, és – lévén hogy egységes szabályok vannak – komoly költségmegtakarítást tudnak majd eszközölni.

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr, az egész Bizottság nagy örömmel üdvözli a Parlament által tanúsított érdeklődést a közös referenciakeret iránt, vagy ahogy röviden hívni fogom, a CFR iránt. A CFR egy olyan hosszú távú projekt, melynek célja az európai uniós jogalkotás minőségének és koherenciájának a javítása.

Engedjék meg, hogy e tekintetben válaszoljam meg a kérdéseiket. Először is el szeretném mondani, hogy a Bizottság valóban gondoskodni kíván a Bizottsági CFR fordításáról annak érdekében, hogy azt meg lehessen vitatni és alkalmazni lehessen az európai szerződési jogra vonatkozó jogalkotás minőségének és koherenciájának a javítása céljából.

Ez az elgondolás azonban nem vonatkozik az elméleti előzetes tervezetre. A Bizottsági közös referenciakeret nagy valószínűséggel jelentősen rövidebb lesz az elméleti tervezetnél. Lévén, hogy így is óriási munkát fog jelenteni a közös referenciakeret lefordítása, nincs értelme értékes fordítói kapacitásokat lekötni az elméleti tervezet egyes részeinek a lefordításával, melyek nem relevánsak a közös referenciakeret célkitűzései szempontjából.

A Bizottságnál jelenleg folyamatban van az elméleti CFR azon részeinek a kiválasztása, melyek relevánsak a végleges Bizottsági CFR tekintetében a szakpolitikai célkitűzések alapján. Ebbe a kiválasztási eljárásba minden érintett főigazgatóságot bevonunk az illetékességi területük szerint, ideértve természetesen a bel- és igazságügyi főigazgatóságot is (DG JHA). A véglegesen kiválasztott részeket a többi intézmény elé terjesztjük konzultációra – ideértve a Parlamentet és az egyéb érdekelt feleket.

A Bizottság ténylegesen meg fog bizonyosodni arról, hogy a közös referenciakeretben figyelembe veszi a 2007-ben tartott munkaértekezletek eredményeit.

A Bizottság mindig is a hatékonyabb jogalkotás elérésének az eszközeként tekintett a közös referenciakeretre. A közös referenciakeretnek fogalommeghatározásokat, általános alapelveket és mintaszabályokat kell tartalmaznia a szerződési jog területén. A Bizottság még nem döntött arról, hogy a közös referenciakeretnek a szerződési jog mely területeit kellene lefednie.

A közös referenciakeretről való döntés elfogadása során a Bizottság figyelembe fogja venni a Parlament, illetve a Tanács álláspontját.

Amint azt már korábban említettem, a Bizottság minden bizonnyal rövidíteni fogja a jelenlegi elméleti tervezetet, és valószínűleg módosítani kell majd a fennmaradó szöveget annak érdekében, hogy az felhasználható legyen politikai döntéshozatali célokra. Még ha korai is ezt mondani, a közös referenciakeret nagy valószínűséggel egy nem kötelező erejű jogalkotási eszközként fog funkcionálni.

A Bizottság teljes mértékben tisztában van azzal, hogy a Parlament folyamatos tájékoztatás kíván a közös referenciakerettel kapcsolatos munkafolyamatokról, illetve hogy azokban részt kíván venni. Örömmel fogadjuk a Parlament részvételét a referenciakeretet érintő folyamatokban, és nagyon is számítunk erre a részvételre. A Bizottság továbbra is folyamatosan és a legmegfelelőbb módon fogja tájékoztatni a Parlamentet a fejleményekről, különösen a közös referenciakerettel foglalkozó parlamenti munkacsoporton keresztül, illetve konzultálni fog a Parlamenttel és minden érdekelt féllel az előzetes kiválasztási folyamat eredményeiről.

Amint egészében elkészül a Bizottsági közös referenciakeret, a Bizottság dönteni fog megújításának szükségességéről, illetve arról, hogyan lehetne ezt a lehető legmegfelelőbb módon véghezvinni.

Befejezésül meg szeretném köszönni a Parlament támogatását az erről a fontos dokumentációról végzett Bizottsági munkára vonatkozóan.

  Jacques Toubon, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr, kollégánk, Meyer úr helyesen vázolta fel a szóbanforgó kérdéssel kapcsolatos kihívásokat. Azt szeretném mondani a biztos asszonynak, hogy értem a technikai válaszát a fordítással kapcsolatban, viszont amit Meyer úr elmondott a kérdésről, az teljes mértékben megragadja a probléma lényegét: hogyan jutunk el az elméleti munkától a politikai, illetve a jogi döntésig?

Úgy gondolom, hogy alapvető fontosságú, hogy ezt mindenki értse, mivel ezt a közös referenciakeret-tervezetet (CFR), amit tavaly év végén Önök elé terjesztettek, a kérdésben végzett összes munka figyelembevételével kell megfontolni, és nem csupán az előterjesztett tervezet alapján. Például nyilvánvaló, hogy választani kell a kötelmi jog és a szerződési jog között. Erről számos elgondolás létezik, viszont a választást nekünk kell meghozni, és ehhez természetesen sok előterjesztett javaslatra van szükségünk. Ugyancsak kérdés, hogy korlátozott lesz-e a közös referenciakeret tartalma, s így kötelező érvényű, vagy inkább általános lesz, s sokkal inkább indikatív jellegű?

Mindebből az következik, hogy széles körű információkra van szükségünk, és természetesen elengedhetetlen, hogy a Parlament el tudja végezni a munkáját, és hogy mindezt egy nagyon korai szakaszban meg tudja tenni. Ezért nagyon fontos – és ezzel a gyakorlati megjegyzéssel fejezném be a mondanivalómat –, hogy sok parlamenti képviselő részt vegyen a Bizottság által, szakértők részvételével megszervezésre kerülő október eleji tárgyaláson, illetve azon a konferencián, amit az Európai Unió francia elnöksége Párizsban fog tartani október 23-án és 24-én. Ebben a témában nyílt és átlátható vitát kell tartani, amely túlmutat a szakértőkön és bevonja azokat, akik a politikai döntéshozatalért felelősek.

  Manuel Medina Ortega, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Tisztelt elnök úr, egyetértek Toubon úr észrevételeivel, nevezetesen azzal, hogy az elméleti csoport által a közös referenciakerettel kapcsolatosan végzett munka egyértelműen nagyon értékes és komoly. kérdés, hogy hogyan jutunk el az ilyen akadémikus munkától a politikai jellegű javaslatokig egyetlen nyelvezet használata és lehetőség szerint egyetlen elméleti irány alapján?

Noha elismerem az idáig tett belső intézményi erőfeszítéseket, biztos asszony, úgy gondolom, hogy át kell térnünk a következő fázisba, amelyben részt vesznek a Parlament és az érintett ágazatok, nem csak a nagyvállalatok, hanem a kisebb vállalatok, a szakszervezetek és az egyéb típusú gazdasági szereplők is.

A PSE képviselőcsoportja előterjesztett egy módosítást a projektben való részvétel növelésére már annak korai szakaszában, amihez természetesen szükségünk van a szöveg fordítására, legyen az akár a szöveg összefoglalása. Ez a szöveg később egy választható elem alapjául szolgálhatna, de ehhez először is meg kell határoznunk a tartalmát.

Végül pedig ez a vita az európai polgárok tájékoztatását is kell, hogy szolgálja arról, hogy a Bizottság dolgozik egy projekten. A Bizottság azonban – lévén, hogy csupán az európai intézmények egyike – nem tarthatja meg egyedül magának ezt a projektet. Eljött az ideje annak, hogy a Bizottság megossza ezt a tudást az Európai Parlamenttel és a közvéleménnyel. Megismétlem: a szakszervezetekkel, a nagyvállalatokkal, a kisvállalkozásokkal, az egyéb gazdasági szereplőkkel és az emberekkel általában.

A szerződéses keret szabályozása minden európai polgárt érint, és az anyagi jog egy lehetséges szabályzatának a tervezete a lehető legtöbb ágazat bevonását igényli, ami lehetetlennek tűnik az Európai Unió minden nyelvére történő fordítás nélkül. Ez szintén nem lenne lehetséges az egyéb ágazatok fokozott részvétele nélkül.

  Diana Wallis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr, a biztos asszony a kollégáim által feltett kérdések közül már megválaszolt néhányat. Ez a projekt azonban nagy jelentőséggel bír minden intézményünk számára, és most már politikai értelemben beszélünk róla, illetve a közös referenciakeret létrehozásának demokratikus legitimitását érintő főbb kérdésekről. Nagyon sok konzultáció történt, sok munkacsoporttal és az érintett felek nagyon számú csoportjával, melyekből sokat tanulhatunk, most viszont eljött a döntéshozatal ideje, valamint szükségünk van egy olyan folyamatra, amely nyitott, befogadó és koherens.

A Bizottságnál helyeselhető módon egy kiválasztási folyamat zajlik le a fehér könyv előterjesztése előtt. Ennek a folyamatnak azonban a lehető legnagyobb mértékben befogadónak kell lennie, és mi nyilvánvalóan aggodalmunkat fejezzük ki az alkalmazott nyelveket illetően, mivel ha általános jogszabályalkotásról lenne szó, akkor hozzáférhető lenne minden nyelven. Biztos lehet-e a Parlament abban, hogy ha eljutunk a fehér könyv stádiumába, még akkor is lehetőség lesz változtatni a kiválasztáson, amennyiben ezt szükségesnek ítéli meg?

Ez jelenti a velünk szemben álló nehéz probléma lényegét. El fog-e indítani a fehér könyv egy jogalkotási folyamatot vagy valami ahhoz hasonlót, vagy külön jogalkotási folyamattal fogunk foglalkozni a jövőben minden egyes alkalommal, amikor bármilyen szerződési joggal kapcsolatos kérdéssel foglalkozunk? Ez attól függ, hogy kötelező érvényű lesz-e, vagy sem. Úgy tűnik, hogy a Tanács szerint önkéntesnek és nem kötelező erejűnek kellene lennie. Ez esetben viszont kérdéses, hogy egyáltalán szükség van-e a kiválasztási folyamatra. Mindent nyitva lehet hagyni, és politikai vitát lehet tartani a jövőben minden egyes pillanatban akkor, amikor a szerződési jogra vonatkozóan felmerül egy kérdés egy jogalkotási javaslatban. Ha azonban most kötelező erejű dolgot hozunk létre – amit a Parlament közismerten preferál egy választható eszköz formájában – akkor most nagyon komoly és befogadó politikai vitákat kell tartanunk az eszköz tartalmáról és érvényességéről, ami elvezet minket a kérdések egy következő csoportjához a jogalapról, illetve a Parlament nem csupán konzultációs szerepű bevonásáról.

  Ieke van den Burg (PSE). – (NL) Tisztelt elnök úr, osztom az előttem felszólalók nézeteit, valamint két dologra szeretnék különösen kitérni. Az egyik az, hogy hogyan garantáljuk, hogy a konzultációs folyamat ténylegesen befogadó és demokratikus módon zajlik le, melyben nem csak ennek a Parlamentnek, hanem a nemzeti parlamenteknek is jut szerep, és amelyben minden érintett féllel lehet konzultálni. Különösen aggaszt az, hogy vajon ez a konzultáció arányos lesz-e, és hogy például a fogyasztóvédelmi szervezetek, a kis- és középvállalkozások, a szakszervezetek, illetve az egyéb szervezetek hozzá tudnak-e majd járulni szakértelmükkel, és ez kifizetődő lesz-e számukra annak érdekében, hogy ők is tényleges szerepet játszhassanak ebben a konzultációs folyamatban.

E tekintetben a Bizottság felelősséggel tartozik, ezért meg szeretném kérdezni a Bizottságot, hogy ezt hogyan kívánják elősegíteni? Meg szeretném kérni a Parlamentet, hogy támogassa azt a módosítást, amelyet erre vonatkozóan nyújtunk most be.

A másik dolog, amire ki szeretnék térni, az a kiválasztandó részek köre. Dilemmát okoz számomra az, hogy tényleg ki kell-e most törölnünk a 12. bekezdés egyes részeit. Ebben a fázisban logikusabbnak tűnik nyitva hagyni ezeket a kérdéseket.

  Andreas Schwab (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr, tisztelt biztos asszony, hölgyeim és uraim, nagy érdeklődéssel követtem ezt a vitát, viszont olykor az a benyomásom támadt, mintha a Jogi Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság között tartott számos együttes ülésre valójában soha nem is került sor. Igen, van den Burg asszony, megjegyeztük – a kollégáinkkal együtt a bizottságokban is –, hogy a különböző események alkalmával rendkívül nehéz megtalálni azt az érdeklődést és szakértelmet, amely ehhez a nagyon fontos jogpolitikai kezdeményezéshez szükséges Európában. Véleményem szerint ennek megtétele nem csak a Bizottság feladata, hanem a parlamenti képviselőknek is tenniük kell azért, hogy az illetékes szervezetek, a szakszervezetek, a munkavállalók és a kis- és középvállalkozások is a lehető legkorábban részt vehessenek ebben a vitában.

Ugyanakkor osztom azt a nézetet is – és teljes mértékben egyetértek azzal, amit Hans-Peter Mayer elmondott erről a kérdésről, illetve Jacques Toubon szintén érintette ezt a pontot –, hogy a különböző érdekelt felek korai részvétele természetesen csak akkor lehet eredményes, ha a jogalap minden nyelven hozzáférhető. Nem lepett meg a biztos asszony válasza, illetve visszalépése arra az álláspontra, miszerint a rendelkezésre álló akadémikus dokumentumok nem jelentenek többet a fehér könyvben meghatározandó álláspont kialakítását elősegítő technikai alapnál. Ennek ellenére ebben a bonyolult folyamatban azt mondanám a biztos asszonynak, hogy véleményem szerint a fehér könyvre vonatkozó ajánlásainak ezen alapjait is le kell fordítani, mivel csak ez esetben tudunk ésszerű vitát folytatni. Úgy gondolom tehát, hogy az indítvány a megfelelő irányba mutat, és meg szeretném kérni a biztos asszonyt, hogy támogassa ezt a törekvést a szükséges lépések megtételével.

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr, minden tisztelt képviselő nagyon helyénvaló és nagyon bölcs megjegyzéseket tett. Hangsúlyozni szeretném, hogy politikai döntés az akadémikus szöveg csak néhány részének a lefordítása. Ez azért van, mert nem lesznek lefordítva azok a területek, amelyek nem relevánsak a közös referenciakeret céljait tekintve. Elnézést, hogy ismétlem önmagam, de nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a közös referenciakeret természeténél fogva egy „szerszámosláda” lesz, és a Parlament teljes mértékben be lesz vonva annak az eldöntésébe, hogy a szöveg melyik részeit kell lefordítani.

Továbbá tájékoztatni szeretném Önöket a francia elnökség által javasolt ülésekről: az elnökség az Állampolgári Jogi Bizottság két ülését szeptember 5-ére és november 3-ára ütemezte be annak érdekében, hogy sorra kerüljön az elméleti közös referenciakeret- tervezetből a jövőbeli Bizottsági közös referenciakeretbe kiválasztandó fejezetek megtárgyalása. Amint láthatják, semmi sincs kőbe vésve. A Parlament és a Bizottság egyaránt teljes mértékben részt vehet és közösen végezhetik el a munkát. Ezeknek a tárgyalásoknak az eredményét a Bel- és Igazságügyi Tanács következtetéseiként kellene elfogadni 2008 decemberében. Ez elegendő biztosítékot nyújt számunkra ahhoz, hogy a folyamatban ténylegesen részt vesz minden érdekelt fél. Utalva van den Burg asszony megjegyzésére, biztosítani szeretném Önöket afelől, hogy a konzultációs folyamat széles körű és befogadó lesz.

Kaptam már visszajelzéseket az elméleti szereplőktől, akik elmondták, hogy le fogják fordítani a tervezetüket, ami azt jelenti, hogy a szöveg mindenféleképpen rendelkezésre fog állni franciául, németül és angolul. Ennek köszönhetően – a Bizottság erőfeszítésein túl – garantált, hogy ezen a három nyelven hozzáférhető lesz a projekt. Nyilvánvaló, hogy a Bizottságnak érdekében áll a projekt támogatásáról már tanúbizonyságot tett Parlamenttel, illetve a Tanáccsal együtt dolgozni annak érdekében, hogy a projekt már elkészült akadémikus részének a lefordított változataival biztosítva legyen a megfelelő lefedettség/munkaanyag.

  Elnök. − Érkezett hozzám egy állásfoglalásra irányuló indítvány az eljárási szabályzat 108. cikkének (5) bekezdése szerint.

A vitát lezárom.

A szavazásra szerdán kerül sor.