Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. szeptember 3., Szerda - Brüsszel

10. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

- Grúziai helyzet (B6-0402/2008)

  Michl Ebner (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, én megszavaztam az állásfoglalást, és külön szeretnék köszönetet mondani Brok úrnak az ezzel kapcsolatos széleskörű konszenzus elérésére irányuló erőfeszítéseiért.

Úgy vélem, hogy bármilyen fontos is az Oroszországgal folytatott párbeszéd, biztosítanunk kell, hogy ne váljunk teljes egészében vagy nagyrészt függővé Oroszországtól az energiapolitika tekintetében, mert ez jelentős mértékben csökkenti tárgyalási lehetőségeinket. Nem szabad elfelejteni, hogy Grúzia katonai reakciója a szeparatista erők provokációjának hosszú történetéhez kapcsolódik, ami a közelmúltban nagyon intenzívvé vált, és Oroszország ezt az önvédelmi intézkedést használta fel az invázió indokaként. Mégis mindent meg kell tennünk a konfliktus békés megoldása érdekében, és minden ebben résztvevőnek gyors sikert kívánok, hogy a Krím, Lettország, Litvánia és Kazahsztán ne jusson Dél-Oszétia sorsára.

  Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Az európai politikusok hosszan tartó csöndet törnek meg, és Oroszország grúziai cselekedeteit aránytalannak minősítik. Nem, ebben az esetben éppen a más országokban lévő oroszoknak a katonai agresszió eszközeivel történő védelemhez fűződő jogáról van szó. Néhány EU-tagállam, amely meggátolta Grúziát és Ukrajnát a NATO-csatlakozásban, lehetővé tette Oroszország számára a területek annektálása agresszív politikájának követését. A legtöbb EU-tagállam függ az oroszországi energiaimporttól; és attól tart, hogy elzárják a gázcsapot. Ez lehetővé teszi Oroszországnak, hogy az egész EU-nak valóban aránytalan feltételeket diktáljon. Én megszavaztam az állásfoglalást, bár úgy érzem, hogy az Oroszországgal való jövőbeni kapcsolatok tekintetében sem a Bizottság, sem a Parlament pozíciója nem került kellő egyértelműséggel meghatározásra.

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Azt hiszem, fel kellene mondanunk a vízumliberalizálási megállapodást, vissza kellene vonnunk az orosz „béketeremtő” egységeket, és azokat nemzetközi egységekkel kellene helyettesítenünk, és harmadszor, meg kellene szakítanunk az Oroszországgal a partnerségről és az együttműködésről folytatott tárgyalásokat. Azt is gondolom, hogy Európának egységes és egyértelmű álláspontot kellene elfogadnia a grúziai helyzettel kapcsolatban, és nem tehet úgy, mintha nem venné észre Oroszországnak egy szomszédos állam szuverenitásába és integritásába való durva beavatkozását.

Amikor augusztus elején az orosz csapatok átlépték a grúz határt – egy olyan határt, amelyet a múltban Oroszország maga is elismert –, Moszkva nemzetközi megállapodásokat sértett meg. Az orosz csapatok nemcsak Dél-Oszétia területére léptek be, hanem továbbhaladtak az ország belseje felé is.

Én teljes mértékben elítélem, hogy Oroszország elismerte Abházia és Dél-Oszétia függetlenségi nyilatkozatát. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy míg néhányan a függetlenséget ünneplik, Grúzia azon ártatlanok miatt gyászol, akik életüket vagy otthonukat vesztették el az orosz csapatok inváziójakor. Meg vagyok győződve róla, hogy Európának – a nemzetközi közösség részeként – nyomást kell gyakorolnia Grúzia területi integritásának védelmében.

A Szlovák Köztársaság Koszovó esetében is a területi integritás elve mellett áll ki, és most sem ismeri el annak Szerbiától való elválását. Ugyanebben a szellemben nem ismerem el a grúz régiók és Dél-Oszétia függetlenségét sem.

  Toomas Savi (ALDE). - Elnök úr, a grúziai helyzetről szóló állásfoglalásra irányuló indítvány egyik szerzőjeként én megszavaztam az 1. módosítást, amely arra kéri a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, hogy tegye komoly megfontolás tárgyává, vajon az a döntése, amellyel a 2014. évi Téli Olimpiai Játékokat Szocsinak ítélte, a jövőbeni olimpiai helyszínek szomszédságában a közelmúltban bekövetkezett események fényében még mindig érvényes-e. Igen nagy felelőtlenség lenne, ha a NOB az olimpiai sportolók életét veszélyeztetné azzal, hogy a játékokat egy ilyen kiszámíthatatlan régióban tartja.

Nem kell emlékeztetnem önöket arra, hogy 1972. szeptember 5-én 11 olimpikont mészároltak le Münchenben. Én akkor ott voltam, mint a szovjet olimpiai csapat orvosa, és jól emlékszem e tragikus eseményeknek az olimpiai szellemre gyakorolt hatására. Egy ilyen esemény soha többet nem ismétlődhet meg.

  Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, minden tiszteletem Schulz úré, de a mai nyilatkozata elfogadhatatlan. Ma kora reggel Grúzia demokratikusan megválasztott elnökét, Szaakasvili elnököt Medvegyev elnök „politikai hullának” minősítette. Demokratikus perspektívából nézve ez felháborító lenne, de ha figyelembe veszik, hogy Medvegyev úr egy olyan rezsimet képvisel, amely elődjének elődjét, Zviad Gamszahurdiát meggyilkoltatta, Csecsenföld elnökét meggyilkoltatta, és most egy ingus polgári jogi aktivistát gyilkoltatott meg, akkor ez szinte fizikai fenyegetésnek minősül.

Nem arról van szó, hogy szeretjük vagy nem szeretjük Szaakasvili urat; arról van szó, hogy kötelező támogatnunk annak a grúz népnek a megválasztott képviselőjét, amely imperialista cselekmény áldozata lett, és amelyet most kísérelnek megfojtani. Ezért úgy vélem, sürgetően szükséges, hogy állásfoglalásunkat követően, amit üdvözlök, egy lépéssel tovább menjünk, és európai békefenntartó csapatokat állomásoztassunk Grúziában. Ehhez nincs szükség az Egyesült Nemzetek vagy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet mandátumára, mivel Grúzia szuverén állam, és kérte tőlünk az európai jelenlétet. Biztosítanunk kell, hogy ez az ország fennmaradjon, és békében maradjon fenn, mert azzal, hogy orosz csapatok játsszák a békefenntartók szerepét, amint azt az ENSZ és az EBESZ megszervezte, olyan, mint ha egy gyújtogatót neveznénk ki tűzoltóparancsnoknak.

  Bogdan Pęk (UEN). – (PL) Elnök úr, ez a Grúziáról szóló állásfoglalás fontos, és én meg is szavaztam azt, annak ellenére, hogy úgy érzem, az Európai Unió, amely egy fontos vizsgával szembesült a grúziai események következtében, nem ment át ezen a vizsgán. Nézetem szerint ennek fő oka, hogy bizonyos nagyon fontos német érdekekről van itt szó, különösen a német baloldal és Schröder kancellár érdekeiről. Schulz úr ezeket itt ma teljesen egyértelműen kifejtette.

Az Európai Uniónak meg kell értenie, hogy a balti csővezeték lehet az oka annak, ami a valóságban nem más, mint Litvánia, Lettország, Észtország, Lengyelország és Fehéroroszország zsarolása. Ettől a csővezetéktől meg kell szabadulni, és az Európai Uniónak – a deklarációi ellenére – végül állást kell foglalnia az egységes energiapolitika mellett, amelyben semmilyen körülmények között sincs helye a balti csővezetéknek, még akkor sem, ha ez bizonyos német érdekek ellen való. A németeknek el kell fogadniuk, hogy vagy egységes Európai Uniót kovácsolnak, és nyilatkozataik őszinték, vagy álszent módon cselekszenek, és saját érdekeiket az EU érdekei elé helyezik.

  Milan Horáček (Verts/ALE). - (DE) Elnök úr, én megszavaztam az állásfoglalást, de némi hasfájással. Az Oroszország és Grúzia közötti háború rámutatott a válságkezelés eltéréseire. Grúziának különféle megoldatlan problémái vannak, de Oroszország a félázsiai diktátorok régóta szokásos hagyományai szerint viselkedik, sötét ügyekkel, provokációval és háborús brutalitással. Ez nemcsak Ukrajna számára, hanem a számunkra is veszélyt jelent.

A mi erősségünk az emberi jogok, a demokrácia, a jogállamiság és a szabadság, amelyek eléréséért mindannyian keményen küzdöttünk – a függőségtől és a leigázottságtól való megszabadulásért. Ezek az értékek sürgetve követelik, hogy védjük meg őket a közös kül- és biztonságpolitikán keresztül.

  Charles Tannock (PPE-DE). - Elnök úr, a brit konzervatív delegáció támogatta a Grúziáról szóló állásfoglalásra irányuló indítványt, amely általánosságban kiegyensúlyozottnak tekinthető. Ellenvetéseink vannak azonban a 19. bekezdéssel szemben, amely katonai EBVP-misszióra hív fel Grúziába – bár mi semmiféle ellentmondást nem látunk az EU civil megfigyelőinek a jelenlétében sem.

A 30. bekezdés, amely azt állítja, hogy a Lisszaboni Szerződés segítené az EU pozícióját a válság kezelésében, nézetünk szerint hasonlóképpen megalapozatlan. Mi támogatjuk az erőteljesebb közös külső energiabiztonsági politikát a közös kül- és biztonságpolitika keretében az orosz olaj- és gázimportra tekintettel, de nem látjuk, hogy mi változott volna a Lisszaboni Szerződés esetén a válságkezelésben. Itt nem az EU külügyek területén megnyilvánuló globális gyengeségéről van szó, hanem az orosz erőszakról és revansizmusról a Dél-Kaukázusban.

  Richard Falbr (PSE). – (CS) Én tartózkodtam, mert arra a kérdésre, „igaz, hogy a grúzok egy alvó várost rakétavetőkkel támadtak meg?”, a válasz az, hogy „igen”.

- Európai szerződési jog (B6-0374/2008)

  Bruno Gollnisch (NI). – (FR) Elnök úr, mi támogatjuk azt a kérdést, amit Lehne úr szeretne feltenni a Bizottságnak. Sőt, úgy véljük, hogy az európai szerződési jognak két kulcsfontosságú, egymással összefüggő igényre kellene reagálnia. Az első az egyértelműség és az egyszerűség szükségessége, a második a biztonságé. Örülünk, hogy az előadó figyelembe vette az „Société de legislation comparée” által végzett figyelemre méltó munkát, és reméljük, hogy ezt a munkát közös örökségünkre, a római jogra hivatkozással végzik el. A szerződéses autonómia szabályai, az érvényesség szabályai, a jóváhagyás hiányosságai és a nyilvánosság civilizációnkban ősidők óta rögzítettek. Ezekre kell hivatkoznunk, civilizációnk e közös jogi örökségére.

Azt is reméljük, hogy a tranzakciók biztonsága érdekében a jogösszeütközésre vonatkozó szabályok egységesítése megelőzi majd az anyagi szabályok egységesítését. Az eltérő helyeken lévő emberek között kötött szerződések és különösen a próbaajánlat vagy ajánlat és elfogadás nehéz kérdése, az eljárások, a határidők és a bizonyítás mind egységesíthető anélkül, hogy szükségszerűen egységesítenénk a különféle törvények anyagi szabályait.

- Jelentés: Proinsias De Rossa (A6-0289/2008)

  Mario Borghezio (UEN). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, néhány nappal ezelőtt egy Szardínia közelében fekvő kis szigeten erőszakmentesen és a környezet megóvásának érdekében a szardíniai szeparatisták új köztársaságot hirdettek ki, a költői polinéz hangzású névvel, „Maluventu Köztársasága”. Szeretnék rámutatni, hogy az elnök már megkapta az ENSZ térképe és a népek önrendelkezésének szent elve által inspirált térképet. Európa mindig azok mellé állt, akik békés és demokratikus eszközökkel küzdöttek a szabadságért. Éljen a szardíniai nép önrendelkezésért vívott harca!

- Jelentés: Iratxe García Pérez (A6-0325/2008)

  Frank Vanhecke (NI). – (NL) Elnök úr, én García Pérez jelentése ellen szavaztam abbéli meggyőződésem ellenére, hogy a nők és a férfiak természetesen egyenlők, és természetesen egyenlő munkáért egyenlő bért kell kapjanak. Még mindig túl gyakran elfeledkezünk arról, hogy a nemek közötti egyenlőség egyike a mai Európa, az európai világ, a nyugati világ egyik határozott eredményének és ez az elv korántsem olyan egyértelmű a világ más részein. Ezt sohasem szabad elfelejtenünk.

Ez azonban a jelentésnek csak egy aspektusa. A jelentés tele van olyan pontokkal, amelyekkel alapvetően nem értek egyet. Egy példa a vég nélküli választási kvóták támogatása a nők számára, mint ha a nők tehetetlen kreatúrák lennének, akik képtelenek egy állást megszerezni maguknak a saját képességeik alapján. A másik az abortusz melletti állandó támogatás. Azt kérdezem, magamtól, hogyan kerül ez ebbe a jelentésbe?

Ezek és sok más indok miatt szavaztam Garcia Pérez jelentése ellen.

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök úr, valamiféle bizarr oknál fogva ma szakítottam a parlamenti életutam trendjével, és nem szavaztam a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentése ellen – tartózkodtam.

A múltban én mindig jelentések ellen szavaztam, mert rendszerint ezek tele vannak szamársággal. De nős férfiként és két leány apjaként megpróbáltam e jelentés minden egyes betűjét elolvasni, és kitalálni, vajon a valóságban mit jelentenek azok.

Nekem vannak aggályaim azzal a bizottsággal kapcsolatban, ahonnan ez az anyag származik – nem igazán hiszem, hogy szükség lenne női bizottságra ezen a helyen, ahol már van nekünk Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságunk is

Van néhány kifejezés ebben a jelentésben – például „a szegénység elnőiesedése” – ami az ég adta világon semmit nem jelent, viszont nagyon jól hangzik az odakint tartózkodó sajtóbrigád füleinek.

Kíváncsi vagyok, hogy mit érezne ez a bizottság mondjuk azokkal kapcsolatban, akik áttörik az üvegplafont: például egy ötgyermekes anya, akinek a legkisebb gyermeke Down-kóros, akinek a legidősebb lánya öthónapos terhes – mint például az Egyesült Államok lehetséges alelnöke, Sarah Palin esetében? Azt hiszem, a Bizottságban nem örülnek annak, hogy valaki áttöri ezeket a falakat. De ennél a jelentésnél tartózkodtam.

  Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Elnök úr, bár én az egyenlő jogok támogatója vagyok, a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló állásfoglalás ellen szavaztam. Az állásfoglalás magában foglal néhány kripto-abortuszpárti érvet, és így sérti a szubszidiaritás elvét ebben a szférában. Az, hogy a 2. módosítást – azt a módosítást, amely ezeket a pontokat törölte volna – a szavazás során elvetették, szükségessé tette, hogy az egész állásfoglalást elutasítsam. Szégyen, hogy az Európai Parlament ilyen frivol módon sértheti meg azokat az alapelveket, amelyek szerint az Európa Unió működik.

Állatok klónozása (B6-0373/2008)

  Hynek Fajmon (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, én a klónozás tilalma ellen szavaztam. A klónozás tilalma a tudományos kutatás szabadsága és a vállalkozás szabadsága elleni támadás. E szabadságjogok korlátozása semmi jót nem hoz az Európai Unió számára, viszont további agyelszíváshoz vezet az Amerikai Egyesült Államok és más olyan országok felé szerte a világban, ahol ilyen tilalom nincs. Az ilyen termékekkel való kereskedelem tilalma további kereskedelmi vitákhoz vezet a Kereskedelmi Világszervezetben. Ilyen fejleményeket pedig nem akarunk.

A klónozás egészségi és egyéb kockázatait megfelelően fel kell mérni az alkalmazandó folyamatok és eljárások szerint, és az eredményeket nyilvánosságra kell hozni. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság tudományos konzultációt folytatott e témáról az év első felében, és a konzultáció eredményei semmilyen indokot nem adnak a klónozás tilalmazására.

  Avril Doyle (PPE-DE). - Elnök úr, én az állatok élelmiszeripari célú klónozásáról szóló állásfoglalás ellen szavaztam a parlamenti megközelítést alátámasztó tudományos szigor hiánya miatt. Legyen szó jogalkotásra irányuló szavazásról, valamilyen parlamenti kérdésre vonatkozó állásfoglalásról vagy saját kezdeményezésű jelentésről, az Európai Parlament határozatai és a plenáris szavazások súlyosan leértékelődnek, ha azok nem viselik el a méltó felek által felülvizsgált tudományos kutatást. A munkánk hitelessége és integritása ezért jogosan megkérdőjelezhető.

- Jelentés: Eva-Britt Svensson (A6-0199/2008)

  Ivo Strejček (PPE-DE). - Elnök úr, én a Svensson-jelentés ellen szavaztam, és hálás vagyok a lehetőségért, hogy megindokolhatom, miért.

Indokaim a következők. Először is, egyetlen fogyasztó sem tud mindent, ahogyan egyetlen jogalkotó sem. Ezért a reklám az üzleti élet és a kereskedelem igen lényeges része. Másodszor, minden reklám (sajnálatos vagy szerencsés módon) kényszerűségből tolakodó, attraktív, szembeszökő, feltűnő. Ez annak a ténynek a következménye, hogy mindig van legalább néhány gyártó, amely ugyanazt a terméket értékesíti, és mindegyikük csak a saját termékét kívánja értékesíteni. Harmadszor, Svensson asszony kísérlete figyel ezekre az elvekre, és megpróbál javítani a piaci erőkön mesterséges jogalkotási lépésekkel, amelyek azonban a keresleti-kínálati viszonyokból származó természetes piaci erőket károsítják és eltorzítják. Ezért szavaztam ellene.

  Frank Vanhecke (NI). – (NL) Elnök úr, ha összegeznem kellene indokaimat, hogy miért szavaztam a Svensson-jelentés ellen, egész egyszerűen csak annyit mondhatnék, hogy véleményem szerint ez a jelentés teljes butaság. Ez már a nem tudom, hányadik jelentés ebben a Házban – ez végül is hivatalosan az európai polgárok szabadságát megvédeni hivatott szervezet –, amely a szabadság korlátozására és a cenzúrára hív fel. Sőt, a Svensson-jelentés több rendelkezése, például a cenzúráról szóló 14. bekezdés egyenesen a Fahrenheit 451-ből származik – ez az a könyv, amely olyan világot ír le, amelyből a könyveket kitiltják, és a kritikai gondolkodást elnyomják.

Én mindenképpen nagyon kritikus vagyok ezzel az Európai Parlamenttel kapcsolatban, de azért nem kellene magát reménytelenül nevetségessé és a szovjet Legfelsőbb Tanács egyfajta klónjává tennie.

  Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök úr, szeretnék gratulálni Svensson asszonynak. Az ő jelentése egyike a leginkább atyáskodó, intervencionista, bár politikailag korrekt szövegeknek ebben az egész parlamenti időszakban. Úgy néz ki, ő valóban meg van győződve arról, hogy a reklám és a marketing nem más, mint egy nagy összeesküvés, amely a gyermek szocializációjának első éveitől hozzájárul a nemi diszkriminációhoz, ami megerősíti a nők és férfiak közötti élethosszig tartó egyenlőtlenségek örökké való fennmaradását. Ezt nem én találom ki: a mondat nagy részét szó szerint a szöveg M. preambulumbekezdéséből vettem.

A jelentés természetesen még több jogszabályt és olyan testületek létrehozását kívánja, amelyek kifejezetten az új szabályoknak való megfelelőséget kísérik figyelemmel. Azt mondanám, „munkahelyeket a fiúknak”, ha ez a kifejezés nem lenne olyan borzalmasan „érzéketlen a nemi kérdésre”. A szöveg 14. bekezdése viszi el a pálmát, mivel az a „nemi sztereotípiákat átadó üzenetek” kiiktatását kéri a tankönyvekből, a játékokból, a videójátékokból, az internetről és a reklámokból. Más szavakkal: cenzúrát akar. Nem tudom, hogy a „tankönyv” kifejezés az irodalmat is célozza-e, de ha ez a helyzet, akkor rögtön neki is állhatunk Shakespeare műveinek elégetéséhez az utcán.

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök úr, én visszafejlődtem ennél a jelentésnél, és ellene szavaztam. Szeretném részletezni ennek néhány okát.

Én mélységesen tisztelem az előadót, Svensson asszonyt, aki nagyon sok munkát végzett el ezen a területen, és ő egyike a legmarkánsabb női példaképeknek, akiket ez a Parlament csak fel tud mutatni. A jelentés néhány pontja azonban – amelyek közül néhányat leszavaztak – szinte hihetetlen volt. Ott van a 9. bekezdésben a nemi gondolatrendőrségre irányuló felhívás. Ott volt a 13. bekezdésben a hagyományos nemi szerepek elleni kihívás, majd a 14. bekezdésben valami, ami már az interneten megjelenő új bálványokkal szembeni gyűlölködést közelíti.

A női és a férfi alakot mindig is alkalmazták a reklámban. A férfi alakok általában jobban néznek ki, mint én, és a női alakok általában jobban néznek ki, mint mondjuk e ház néhány képviselőnője. Ez, kérem, maga a reklám. Ha megnézik az Európai Unió honlapját vagy az épületeire felhúzott reklámok bármelyikét, még itt is olyan nők és férfiak képeit használják, akik valamelyest jobban néznek ki, mint az átlag.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

- Jelentés: Amalia Sartori (A6-0140/2008)

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban − (SV) Úgy döntöttünk, hogy megszavazzuk a jelentést, mert célja a vegyi anyagok osztályozásának, címkézésének és csomagolásának globális harmonizálása. Ez hozzájárulhat a vegyi anyagok biztonságosabb kezeléséhez, ami javítja a környezetet és az egészséget.

Mi ugyanakkor szerettük volna az ötödik kategóriába tartozó vegyi anyagok címkézését is.

Ezek a vegyi anyagok gyakran megtalálhatók a háztartásokban, és a gyermekek esetében a mérgezések fő okát képezik.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban − (PT) A kémiai anyagokról, és az életünkben betöltött szerepükről szóló vita nemzetközi szintű megnyitása 1980-ra datálható, ez először a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetben, majd az Egyesült Nemzetekben került sorra, amely elfogadta a GHS-t (a vegyi anyagok osztályozása és címkézése globálisan harmonizált rendszerét) 2002 decemberében, 2005. évi felülvizsgálattal.

Ezeknek a határozatoknak volt hatásuk: közösségi szinten több dokumentum elfogadásához vezettek.

Most az anyagok és keverékek osztályozásáról és címkézéséről szóló rendeletre irányuló javaslattal foglalkozunk, amellyel az Európai Unió célja az Egyesült Nemzetek Gazdasági és Szociális Bizottságában a veszélyes anyagok és keverékek osztályozására és címkézésére vonatkozó nemzetközi kritériumok végrehajtása, ezt ismerik globálisan harmonizált rendszerként is (GHS).

E rendszer alkalmazásával a cél az emberi egészség és a környezet védelme az anyagok és keverékek szállításának akadályozása nélkül, az osztályozási és tájékoztatási kritériumok megállapítása, ideértve a címkézés és a biztonsági adatlapok követelményeit is. Ez kapcsolódik a biztonság fenntartásához a veszélyes áruk szállításában, és az egészség és a biztonság megőrzéséhez a fogyasztók, a munkavállalók és a környezet érdekében. Ezért ezeket a jelentéseket megszavaztuk.

  Marian Zlotea (PPE-DE), írásban − (RO) Vegyi anyagokat globálisan állítanak elő és forgalmaznak, és a hozzájuk kapcsolódó kockázatok is ugyanazok szerte a világon. Az egyik országban veszélyesnek minősülő anyagok egy másik országban más rendszerbe tartozhatnak. Nem lenne szabad ugyanazt a terméket az egyes országokban másként megjelölni.

A tájékoztatás igénye mellett a GHS (a globálisan harmonizált rendszer) fő célja a fogyasztóvédelem. Az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló új jogszabály fokozott védelmet nyújt az emberi egészség és a környezet szempontjából. Úgy gondolom, az elért kompromisszumok jó megoldásokat tartalmaznak a fogyasztók egészsége érdekében. A globális harmonizáció a vegyi anyagok szakmai felhasználóinak és a fogyasztóknak szerte a világon az előnyére válik.

E jelentés végrehajtását követően az ilyen veszélyes anyagokat felhasználó emberek védelme bővül, a vállalkozások hatékonyabban működhetnek, csökkenhet a balesetek száma. Az ilyen veszélyes anyagok felhasználása biztonságosabb lesz; a felhasználók számára helyes, teljes körű és pontos információ áll majd rendelkezésre, biztosítva a fogyasztók hatékonyabb védelmét.

- Jelentések: Amalia Sartori (A6-0140/2008) (A6-0141/2008) (A6-0142/2008)

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban − A Sartori-jelentések fontos, valamennyi polgárunkra vonatkozó ügyekkel foglalkoznak. A vegyi anyagokat globális alapon gyártják, azokkal így kereskednek, és a hozzájuk kapcsolódó veszélyek ugyanazok maradnak, függetlenül attól, hogy hol használják fel őket; ennek megfelelően helyénvaló, hogy a veszélyes anyagok osztályozását és címkézését alkalmas módon harmonizálják. A ma jóváhagyott csomag ésszerű kompromisszum a képviselőcsoportok és az intézmények között, ezért támogattam azt.

- Jelentés: Anja Weisgerber (A6-0201/2008)

  Sylwester Chruszcz (NI), írásban − (PL) A jelentés törvényesíti a hidrogénüzemű járművek előállítását. Ez egyike azon ritka dokumentumoknak, amely tudatosan közelít a járművek alternatív üzemanyagainak problematikájához. Ez különösen dicséretre méltó, amennyiben ez egy teljesen innovatív technológia, amely semmilyen módon nem károsítja a környezetet, mivel az égéstermék a víz. Nincs kétségem afelől, hogy a dokumentumot a Hans-Gert Pöttering által használt jármű gyártója inspirálta, de szándékosan megszavaztam azt.

  Hanne Dahl (IND/DEM), írásban − (DA) A Júniusi Mozgalom értékeli az energiahordozóként hidrogént hasznosító üzemanyagcellákat az olyan megújuló energiaforrások, mint a nap-, a szél- és a hullámenergia közlekedést szolgáló rendszerében, mert az tiszta üzemanyag, azaz nincs részecskeszennyezés, ugyanakkor az üzemanyag megújuló energiaforrásokból is előállítható. Összességében azonban a hidrogénüzemű járművek energiahatékonysága rendkívül alacsony, a forrástól a kerékig mindössze 20%. Ezt messze túlteljesítik a számítógép vezérelte lítium akkumulátorral működő elektromos járművek, amelyek energiahatékonysági szintje 80-90%. Ugyanakkor az akkumulátorok milliói megoldhatnák a megújuló energia tárolásának problémáját. Ezért szeretnénk annak érdekében dolgozni, hogy a Bizottság ezen alternatíva elősegítésére tegyen lépéseket.

  Proinsias De Rossa (PSE), írásban − Ez a jelentés lehetővé teszi a hidrogénüzemű járművek belső piacán tátongó szakadék áthidalásáét, és figyelembe veszi a fogyasztóvédelem szükségességét.

Sürgős, hogy a hidrogénüzemű járművek is bekerüljenek az EU típusjóváhagyási keretébe, ezzel elősegítve ennek a környezetbarát technológiának a kutatását és fejlesztését az egész belső piacon.

Ezenkívül, létrejöttek azok a műszaki előírások, amelyek biztosítják a hidrogént tartalmazó alkatrészek és rendszerek megbízhatóságát és biztonságát, valamint a címkézés révén a hidrogénüzemű járművek egyértelmű azonosítását, ami veszélyhelyzetben lehet fontos.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban − Én megszavaztam a Weisgerber-jelentést. Már régóta ismerik a hidrogénnek, mint az energia tiszta formájának a lehetőségét, és ezen a területen a technológiák folyamatosan fejlődnek. Ezzel együtt a hidrogénenergia csak akkor lehet igazán hatékony, mint tiszta és zöld energia, ha a hidrogén fenntartható és ideális esetben megújuló energiaforrásokból származik és ezt a tényt a zárójelentés rögzíti.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban − (DE) Én megszavaztam Weisgerber asszonynak a hidrogénüzemű járművek típusjóváhagyásáról szóló jelentését.

Az EU-ban a környezetbarát alternatív üzemanyagok támogatása fontos lépés, amit a mai időkben mindenképpen támogatni kell. A hidrogénüzemű járművek maguktól adódnak erre a célra, de meg kell teremteni a biztonság és a környezetvédelem magas szintjét. Ennek biztosítása érdekében sürgős szükség van az Európai Unióban a típusjóváhagyás egységes feltételeinek megteremtésére. A hidrogénüzemű járművek osztályozásának az egész EU-ra kiterjedő szabályozása nélkül fennáll az a veszély, hogy a tagállamok által kiadott egyedi engedélyek torzítják a versenyt, és a vállalkozások úgy találják, hogy már nem kifizetődő a hidrogénüzemű járművekbe történő befektetés.

Az egységes típusjóváhagyási rendszer a polgároknak az egész EU-ra kiterjedő irányelv védelmét kínálja, és elősegíti a környezet szempontjából biztonságos járművek számának növekedését, ami igen fontos kérdés.

  David Martin (PSE), írásban − Én üdvözlöm Anja Weisgerber jelentését a hidrogénüzemű járművek típusjóváhagyásáról. A jelentés pozitív lépés, amelynek segítségével az ipar ösztönözhető arra, hogy fokozza kutatási és fejlesztési erőfeszítéseit. A hidrogénüzemű járművek belső piaci belépésének ösztönzése lényegesen hozzájárul Európa klímaváltozási céljainak eléréséhez. Én megszavaztam a jelentés ajánlásait.

  Andreas Mölzer (NI), írásban − (DE) Nincs kétség a felől, hogy a hidrogén a jövőbeli lehetőséget kínáló technológia, de még semmiképpen nem tekinthető érett megoldásnak. Nemcsak a beszerzési költségek túl magasak még ahhoz, hogy finanszírozhatók legyenek, hanem a hidrogén előállítása és tárolása is drága. Ezen kívül, ha a személygépkocsik maguk nem is bocsátanak ki káros anyagokat, még nem világos, hogy a hidrogént miként lehet előállítani olyan módon, hogy a legkevesebb energiát használjuk fel, és ne keletkezzen CO2-kibocsátás.

Végezetül, azt sem tudjuk még, hogy az akkumulátoros vagy az üzemanyagcellás járművek kerekednek felül, de minden esetben fontos, hogy támogassuk az alternatív technológiákat, hogy csökkenthessük a fosszilis üzemanyagoktól való függőségünket. Ennek megfelelően én megszavaztam a Weisgerber-jelentést.

  Eluned Morgan (PSE), írásban − Én megszavaztam ezt a jelentést, mert ez a jogszabály kikövezi az utat az ilyen személygépkocsik teljes körű gyártásához, és a közeljövőben valóságos alternatívát biztosít az európai vezetőknek. Ez az új jogszabály segíti az ilyen járművek fejlesztését, miközben biztosítja, hogy azok megbízhatóak és biztonságosak legyenek; a jelentésben szereplő intézkedések biztosítják, hogy a hidrogénüzemű járművek révén maximális környezeti előnyöket érhessük el.

  Daciana Octavia Sârbu (PSE), írásban − (RO) A hidrogént hasznosító személygépkocsi-motorok építése a közlekedés jövőbeli ökológiai eszközei fejlesztésének és a közegészség védelmének garanciát jelenti. A hidrogénalapú járművek használatához kapcsolódó környezeti előnyök megvalósításához az ilyen járműveket fenntartható módon kell gyártani, előzetesen javítva a zajkibocsátást és a levegő minőségét.

Ez a szabályozás biztosítja, hogy a hidrogénalapú rendszerek éppen olyan biztonságosak legyenek, mint a hagyományos hajtási technológiák, és hozzájárul az ipar ösztönzéséhez ilyen típusú járművek építésére. Szükséges a megfelelő keret létrehozása az innovatív hajtási technológiát tartalmazó járművek kereskedelmi forgalomba hozatalának felgyorsítása érdekében, hogy a közlekedés lényegesen hozzájáruljon a tisztább is biztonságosabb jövőhöz.

Figyelembe véve a klímaváltozás és az energiaforrások hiánya által okozott globális problémákat, a hidrogénüzemű járműveket nemzetközi szinten is elő kell segíteni, különösen a fejlődő országokban, valamint az Egyesült Államokban, hogy a globális felmelegedés ellen környezetvédelem magasabb szintjét garantálhassunk.

Emiatt én megszavaztam ezt a rendeletre irányuló javaslatot, ami az első lépés a tisztább Európa felé.

  Peter Skinner (PSE), írásban − Tekintettel a benzinüzemű gépjárműveket érintő jelenlegi és jövőbeni problémákra, nyilvánvaló, hogy az alternatív megoldások fejlesztése alapvető fontosságú. Az ehhez kapcsolódó jellemzők jóváhagyása komoly lépés előre. A kapcsolat a gépkocsihasználat miatt történő aggregált olajfogyasztás és a légzőszervi betegségek növekedése között, valamint az ezzel együtt járó szennyezés növekedése megköveteli, hogy a járművek következő generációjának tervezésénél mindezt mérlegeljék.

Nyilvánvaló, hogy a hidrogén villamos energia felhasználásával történő előállítása további kérdéseket vet fel, ideértve, hogy honnan származik a villamos energia előállításához szükséges energia. Ez a jelentés azonban segít a vita előmozdításában és abban, hogy az ipart a jövő autója felé történő helyes irányban mozdítsa el.

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban − (PL) A hidrogént általánosan elismerik, mint a környezeti szempontból legtisztább és legelfogadhatóbb üzemanyagot, amelynek az égetése során keletkező termék a víz.

A hidrogén tárolásával és üzemanyagtartályba való töltésével kapcsolatos lényeges problémák ellenére a kutatóintézetekben az egész világon folyó fáradhatatlan munka azt jelzi, hogy ez a jövő üzemanyaga. Üzemanyagként a hidrogén környezeti szempontból biztonságos, megújuló energiaforrást biztosít számunkra.

A hidrogénüzemű járművekre az EU típusjóváhagyási kritériumának bevezetése lényeges a belső piac megfelelő működéséhez és a biztonság magas szintjének, valamint a természeti környezet védelmének biztosításához.

- Grúziai helyzet (B6-0402/2008)

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban – (IT) Én abban a reményben szavaztam meg ezt az állásfoglalást, hogy az gyorsan és békésen vet véget ennek a tragikus válságnak. Azt hiszem, két vonatkozást kell megerősíteni: egyrészről azt, hogy a különféle államok területi integritása sérthetetlenségének elve megtámadhatatlan, és másrészről, hogy alá kell húzni az érintett kisebbségek jogai teljes tiszteletben tartásának szükségességét.

A koszovói eseményeket követően a nemzetközi közösség hangja kétségtelenül gyengébb, és sokkal kevésbé hiteles, de a diplomáciai erőfeszítéseket fokozni kell a hiteles és konkrét megoldás megtalálása érdekében. Miközben a világ kormányai elfoglaltak, nekünk sürgősen cselekednünk kell, hogy megbirkózzunk a fokozódó humanitárius válsággal, ami a növekvő számú menekült jelenlétéhez kapcsolódik. Az Európai Uniónak létre kell hoznia egy munkacsoportot, hogy segítsen a rászoruló emberek százezreinek szenvedésein.

Én kapcsolatban állok a UNICEF nemzetközi összekötőjével, aki megerősítette a helyzet súlyosságát. Remélem, hogy az Európai Bizottság kiveszi a maga részét, ahogyan megtette más helyzetekben is.

  Giorgos Dimitrakopoulos (PPE-DE), írásban – (EL) Az Új Demokrácia (ND) párt európai parlamenti képviselői úgy döntöttek, hogy tartózkodnak a grúziai helyzetről szóló állásfoglalás végszavazásán. Azért döntöttek így, mert a szavazásra bocsátott végleges állásfoglalás-tervezetet úgy szövegezték meg, hogy a korábbi állásfoglalás-tervezetekben még meglévő kiegyensúlyozottság elveszett belőle.

  Glyn Ford (PSE), írásban − Én megszavazom ezt az együttes állásfoglalást, mert fontos, hogy az unió erős üzenetet küldjön Oroszország vezetőinek. Az állásfoglalás azonban nem kellően bírálja a grúziai vezetőknek a válság kiváltásában játszott szerepét, és nem állapítja meg arányosan a felelősségüket. Ami engem illet, úgy látom, a jelenlegi vezetéssel Grúzia semmiképpen sem az előrelátható jövőben bekövetkező NATO-csatlakozáshoz vezető úton halad.

Második megjegyzésem, hogy ez a válság megerősíti az európai közös kül- és biztonságpolitika szükségességét. Minél hamarabb megvalósítjuk a Lisszaboni Szerződésnek ezt az elemét, annál jobb.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban − (SV) A grúziai helyzet és az azzal kapcsolatban elfoglalt álláspont külpolitikai kérdés. A Júniusi Lista véleménye, hogy sem az Európai Parlamentnek, sem más EU-intézménynek nem lenne szabad nyilatkozatot tennie ilyen ügyekben, mert a külpolitikát nemzeti szinten, nem az Európai Unió által visszük.

Kevéssé meglepő, hogy az Európai Parlament a legtöbbet hozza ki abból a lehetőségből, hogy propagandát fejtsen ki az erősebb közös kül- és biztonságpolitika, és ami még rosszabb, a Lisszaboni Szerződés megvalósítása érdekében. Ma itt is láthattuk, hogy a különféle tagállamok eltérő véleményen vannak a grúz kérdésről. Így nem kívánatos, hogy az EU egyetlen hangon szólaljon meg, mert ez a hang sok tagállam véleményével ellentétes. A számos hivatkozás a NATO-ra ugyancsak problematikus, mert vannak olyan országok, amelyek az EU-nak igen, de a NATO-nak nem a tagjai.

A grúziai helyzet nagyon súlyos, különös tekintettel a konfliktus polgári áldozataira. Az EU-nak azonban nem szabad külpolitikát folytatnia, és emiatt nem szavaztuk meg ezt az állásfoglalást.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban − (PT) A Parlament többsége által elfogadott állásfoglalás – mi ez ellen szavaztunk – része azoknak az oroszellenes kampányának, akik ezt a folyamatot használják fel a saját, a nemzetközi helyzet rosszabbodásáért viselt mély felelősségük elfedésére, és azért, hogy ürügyet találjanak az eszkalálódó konfrontációban a veszélyes új lépések megtételére.

Egyéb vonatkozásai mellett ez az állásfoglalás elfedi azt a tényt, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet és a kaukázusi helyzet gyökerei az új fegyverkezési versenyben és a nemzetközi kapcsolatok militarizálásában keresendők – ennek az Egyesült Államok és a NATO a bajnokai (annak támadó stratégiai koncepciójával és Oroszország határáig történő bővítésével) –, együtt az új amerikai támaszpontok és rakéták európai állomásoztatásával és e földrész növekvő militarizálásával, a Jugoszlávia elleni agresszióval és az ország feldarabolásával, valamint Szerbia Koszovó tartománya függetlenségének a nemzetközi jogon kívül történő elismerésével, Afganisztán és Irak megtámadásával és elfoglalásával, azaz az imperializmussal (és a kapitalizmuson belüli ellentmondásokkal).

Néhányan azok közül, akik most a nemzetközi jog, a területi integritás, a szuverenitás és az államok függetlensége tiszteletben tartására hívnak fel, ugyanazok, akik kiálltak a Jugoszlávia és az Irak elleni agresszió mellett, és támogatták azt. Micsoda álszenteskedés!

A békéhez és az emberiség jövőjének megóvásához vezető út a portugál Alkotmány 7. cikke 7 (1), (2) és (3) bekezdésében lefektetett elvek tiszteletben tartásán át vezet.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban − Elégedett vagyok, hogy képviselőcsoportom módosítás iránti indítványa sikeres volt. Kértük, hogy az orosz és a grúz hatóságok adjanak információt az ellenségeskedések során kilőtt fürtös bombák elhelyezkedéséről, hogy fel lehessen gyorsítani az aknamentesítési tevékenységet.

A Parlament elítélte az erő alkalmazását, és úgy véli, hogy a kaukázusi konfliktusok nem oldhatók meg erőszakkal. Az aknák gyors felszedése megelőzi a polgári személyek jövőbeni sérüléseit.

  Ona Juknevičienė (ALDE), írásban – (LT) Én megszavaztam a 2. és az 5. módosítást, mivel véleményem szerint Oroszország különféle eszközök alkalmazásával igényt tart a korábbi Szovjetunió területi határainak visszaállítására. Grúziai lépéseivel Oroszország ismételten demonstrálta, hogy állampolgárai jogainak védelme ürügyén kész szuverén államokban a területi invázióra és azok elfoglalására. Véleményem szerint az EU-nak az állásfoglalásában egyértelműen rá kell mutatnia Oroszország expanzionista tervei elfogadhatatlanságára, különös tekintettel a balti országokra.

A 27. bekezdés 2. albekezdése elleni szavazatommal szeretném azt kinyilvánítani, hogy az EU nem dönthet arról – és nincs is joga hozzá –, hogy Grúzia a NATO-csatlakozási folyamatban hol tart. Csak annyit tehetünk, hogy megállapítjuk a tényt, hogy 2008. március 3-án a NATO megerősítette azt a lehetőséget, hogy Grúzia csatlakozzék a szervezethez; a döntés meghozatalának joga azonban a szuverén grúz államé.

  Filip Kaczmarek (PPE-DE), írásban − (PL) Hölgyeim és uraim, én megszavaztam a grúziai helyzetről szóló állásfoglalást. Nem azért, mert ez lenne az ideális állásfoglalás; véleményem szerint nincs kétség afelől, hogy állásfoglalásunk lehetne jobb. Így haboztam, hogy támogassam-e az állásfoglalás-tervezetet.

Kétségeimet Schulz úr ébresztette fel közvetlenül a szavazás előtt. Ő sajnálkozását fejezte ki, hogy az állásfoglalás nem bírálja a grúz elnököt. Ez a figyelemre méltó nyilatkozat meggyőzött engem, hogy az állásfoglalás rosszabb is lehetett volna, és azt az Európa Parlament oroszbarát lobbija akár meg is hiúsíthatta volna. Azzal, amit elmondott, Schulz úr alábecsülte a Parlament egységét a kaukázusi válság tekintetében. Most már világos, hogy jobb lett volna, ha az Európai Parlament korábban rendkívüli ülést tart Grúzia témájáról. Sajnálatos, hogy a Tanács ülése alatt nem mutattuk be álláspontjainkat. Sajnálatos, hogy nem terjesztettük elő megoldási javaslatainkat és nézeteinket, mielőtt a tagállamok vezetői összeültek volna.

  Carl Lang és Fernand Le Rachinel (NI), írásban – Elnök úr, azzal, hogy az Európai Tanács és a Parlament többsége egyoldalúan Oroszország ellen foglal állást, és Európát bevonja a konfliktus feloldásába, a Tanács és a Parlament egy olyan folyamatot indít el, amely éppen olyan veszélyes, mint az, amely földrészünket az első világháborúba sodorta.

Ez a folyamat a keleti irányban történő rosszul előkészített bővítés következménye, amely közelebb vitt bennünket a Balkán és a Kaukázus konfliktusövezeteihez. Mi lesz Törökország tagságának a következménye, amely Irakkal és Iránnal határos? Továbbá, a szerbiai tartomány, Koszovó függetlenségének elismerésével kormányaink felnyitották Pandora szelencéjét, támadva nemcsak Grúzia, hanem a legtöbb európai ország, keletiek és nyugatiak területi integritását is.

Ha Grúzia a NATO tagja lenne, és csatlakozna a Lisszaboni Szerződés kormányozta Európai Unióhoz, amint azt a szocialisták, a liberálisok, a PPE és a Verts szeretné, nemzeteink konfliktusba kerülnének Oroszországgal.

Brüsszel Európája háborút jelez. Jobban, mint valaha. Amikor Európa szembesül a hatalmasabb Kínával és az iszlámista fenyegetéssel, itt az idő egy másik Európa felépítésére, ez lenne a szuverén államok Európája, amely a görög és keresztény örökség alkotta civilizációk kötelékein keresztül Oroszországgal egyesül.

  David Martin (PSE), írásban − Üdvözlöm a francia elnökségnek a Grúzia és Oroszország közötti konfliktus megoldása érdekében tett gyors intézkedését. Bár Tbiliszi dél-oszétiai katonai fellépését bírálni kell, a Moszkva által foganatosított megtorló intézkedés aránytalan, és egyértelműen sérti Grúzia területi integritását. Felhívom az Európai Parlamentet, hogy küldjön egyértelmű üzenetet az orosz kormányzatnak, hogy cselekedetei elfogadhatatlanok. Ezért megszavaztam az állásfoglalást.

  Erik Meijer (GUE/NGL), írásban – (NL) Teljes mértékben indokolt humanitárius segítséget nyújtani a grúz népnek, valamint elítélni a katonai intervenciót ebben a vitában nem érintett régióban, és azt is, hogy Oroszország fürtös bombákat alkalmazott. Ennek az állásfoglalásnak én azokat a vonatkozásait utasítom el, amelyek Grúzia mellett állnak ki, és amelyek megkísérlik Oroszországot büntetni és izolálni és a NATO által körbefogni azért, mert elismerte Abházia és Dél-Oszétia függetlenségét.

Igen sok mai európai ország gyakorlatilag úgy jött létre, hogy egyoldalú függetlenségi nyilatkozat kibocsátásával elszakadt egy másik országtól, illetve úgy, hogy végső soron megszerezte más országok elismerését. A legtöbb európai ország 1830 után jött létre, különösen az 1918-at és 1991-et követő hullámokban. Koszovó a legutóbbi példa. Semmiféle indok nincs arra, hogy Koszovó genezisét kivételesnek kiáltsuk ki, vagy úgy tegyünk, mintha ez lenne az utolsó alkalom, amikor egy új ország jön létre.

Soha nincs utolsó alkalom. Mindaddig, amíg vannak olyan régiók, ahol a lakosok többsége az uralkodó kormányt haszontalannak vagy akár fenyegetőnek tartja, külföldi uralomnak tekinti, új országok továbbra is létre fognak jönni. Ismerjük el, hogy Abházia és Dél-Oszétia lakosai nem kívánnak grúz alávetettségben élni.

  Andreas Mölzer (NI), írásban − (DE) Oroszország az EU számára nemcsak energiaszállítóként fontos, hanem a világuralomra törő USA ellensúlyaként is. Ezen indokok miatt, de hitelessége veszélyeztetésének elkerülése érdekében is fontos, hogy az EU semleges szerepet játsszon közvetítőként Grúzia és Oroszország között.

A korábbi Szovjetunió számos államában, például Ukrajnában, nagyszámú orosz lakosság él. Ez könnyen érthetővé teszi, hogy a Kreml miért érez különös felelősséget ezen orosz lakossági csoportok ellen. Az EU segíthetne olyan megoldás kialkudásában, amely minden fél számára elfogadható, és például kiállhatna az oroszok számára nagyvonalú etnikai kisebbségi jogok mellett a poszt-szovjet időszakban, amely összhangban állna az Európai Unió oly gyakran citált emberi jogi céljaival. Erre figyelemmel én a rendkívüli csúcson kidolgozott álláspont mellett vagyok, és ellenzem az Egyesült Államok iránti vazallusi viselkedést, amely ebből a jelentésből tükröződik, ezért szavaztam ellene.

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban – (EL) Az együttes állásfoglalás fenntartja az EU politikáját, amely a kaukázusi válság kihasználását jelenti. Ez egy kísérlet az EU intervenciójának és jelenlétének e kulcsfontosságú régióban való fokozására. A béketeremtő álarcát öltve egy sor intézkedésre tesz javaslatot, amely elősegítené jelenlétének megerősítését és intervencióját a Kaukázusban. Az állásfoglalás provokatív, mert nem ítéli el Grúzia Euro-NATO kormánya brutális támadását és polgárok ezreinek meggyilkolását. Ezzel szemben minden lehetséges támogatást felkínál a grúz politikának és Grúzia NATO-hoz való csatlakozásához. Dél-Oszétia és Abházia elszakadásának elítélése enyhén szólva is nevetséges képmutatás, tekintettel Jugoszlávia feldarabolására és az EU közelmúltban Koszovóról hozott határozatára.

Az EU, az Egyesült Államok és Oroszország közötti konfliktus és rivalizálás hálójában az Európai Parlament állásfoglalása szinte azonos az Egyesült Államok politikájával, mert egyoldalúan foglal állást Oroszországgal szemben azért, hogy jobb alkupozícióba kerüljön az eurázsiai piacokból és jövedelemtermelő erőforrásokból való részesedésért.

A konfliktus és az imperialisták rivalizációjának súlyosbodása és Oroszország kísérlete pozíciójának az imperialista piramison belüli bővítésére új veszélyeket hoz létre a Kaukázus és a tágabb térség népei számára. A népek válasza az lehet, és az kell legyen, hogy csatlakoznak az antiimperialista küzdelemhez.

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban – (EL) Én is, mint az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal képviselőcsoportja valamennyi tagja a kaukázusi helyzetről szóló állásfoglalás ellen szavaztam, mert az a válságot a Bush melletti politika és a haszonelvűség torzító lencséjén keresztül szemléli. Az állásfoglalás legrosszabb és legprovokatívabb vonatkozása az, hogy kerüli a grúz miniszterelnök, Szaakasvili opportunista cselekedeteinek még a legenyhébb kritikáját is, pedig ő volt az, aki a válságot kiváltotta, nehogy magára haragítsa amerikai protektorait. Az Európai Parlament többsége által elfogadott álláspont éppen ellentétes azzal, amit ugyanezek a politikai erők hat évvel ezelőtt a koszovói kérdésben magukévá tettek.

A kaukázusi régió stabilitása nem érhető el az Egyesült Államok melletti másodhegedűs szerepkör politikájával, amely úgy tesz, mintha nem venné észre a valódi helyzetet, és kettős mércét követ.

  Ioan Mircea Paşcu (PSE), írásban − Én megszavaztam a 2. módosítást, mert elfogadhatatlannak tartom, hogy határokat változtassanak meg a szomszédos országokban élő kisebbségekről való „gondoskodás” ürügyén. Én azt is megszavaztam, hogy említsük meg, Grúziának a bukaresti csúcstalálkozón NATO-tagságot ígértek, és Grúzia a helyes úton jár a következő indokok miatt.

a. Igaz: Grúziát biztosították a NATO-tagságról, és ez hivatalosan is szerepel a bukaresti NATO-csúcstalálkozó záró közleményében,

b. Legalább egy fontos európai vezető kimondta – az Oroszországgal vívott közelmúltbeli háború összefüggésében –, hogy Grúzia NATO-ba való törekvése teljesülni fog,

c. Az EU köteles Grúzia biztonságának, függetlenségének és területi integritásának garantálására az EU és a Grúzia között az európai szomszédságpolitika keretében létrejött partnerségi megállapodás okán, és mivel ezt nem tudja megtenni – mert nem erre alakították ki –, ez azt jelenti, hogy az egyetlen intézmény, amelynek keretében ezt megteheti, a NATO, amelyben az EU-tagállamok többsége szintén tag.

  Béatrice Patrie (PSE), írásban – (FR) Bár az Európai Parlament által elfogadott állásfoglalás nem tökéletes, mégis megérdemli a támogatást, amennyiben megerősíti az Európa által demonstrált egységet a grúziai helyzetről szóló állásfoglalással kapcsolatban.

Ez a bonyolult válság bizonyítja, hogy mennyire sürgető az EU számára, hogy megfelelő regionális stratégiát dolgozzon ki a Kaukázust, illetve Oroszországot illetően. Következésképpen tanácsos, hogy az EU terjessze elő egy, a helsinki konferenciához hasonló nemzetközi konferencia megtartásának gondolatát, amely az EBESZT hozta létre 1975-ben.

Egyelőre meg kell akadályozni, hogy az EU és Oroszország közötti partnerség megerősítéséről szóló tárgyalásokra vonatkozó indokolt jelentés ne említse meg az országgal folytatott kiegyensúlyozott párbeszéd létrehozásának szükségességét, amely felölelne valamennyi közös érdeklődésre számot tartó kérdést, beleértve a demokratikus értékeket és az energia dimenzióját is.

E tekintetben sajnálatos, hogy az Európai Parlament nem tesz egyértelműbb felhívást energiastratégiánk felülvizsgálata érdekében, amelynek a beszerzési források bejelentett diverzifikálása mellett rendelkeznie kell a megújuló energiák fejlesztéséről és az energiatakarékosságról is.

  Gilles Savary (PSE), írásban – (FR) Én tartózkodtam a szavazástól az Európai Parlamentnek a dél-oszétiai és abháziai eseményekről szóló állásfoglalása kapcsán, mivel a Parlament egyoldalú, kiegyensúlyozatlan álláspontot tett magáévá Koszovónak a normalizált, demokratizálódó Szerbiától való függetlenségéről tett egyoldalú nyilatkozata tekintetében.

A Parlament nem tartotta helyénvalónak, hogy hasonló állásfoglalást fogadjon el Koszovóról a nemzetközi jog és a nemzeti határok integritása tiszteletben tartásának ugyanezen elvei nevében, amelyeket ma felhív azért, hogy elítélhesse Oszétia és Abházia függetlenségének Moszkva általi elismerését. Mindannyian tudjuk, hogy miért: nem akartuk bírálni a nyugati államokat, amelyek gyorsan elismerték Koszovó egyoldalú és jogtalan függetlenségi nyilatkozatát – ugyanazon dolgok miatt, amelyekért Oroszországot ma nagyon helyesen bíráljuk.

Bár a grúz kormány katonai kezdeményezéseit – Oroszországéihoz hasonlóan – szigorúan el kell ítélni, és ezek helyét a diplomáciai rendezésnek és a nemzetközi közvetítésnek kell átvennie, az Európai Unió nem engedheti meg magának, hogy kettős mércét alkalmazzon a hidegháború utóhatásaiként megjelenő számos „befagyott konfliktusra”.

Kontinensünk biztonsága szempontjából semmi sem lehetne rosszabb, mint az, hogy az Európai Unió összekeveri a szövetséget és a Bush-kormány „bűnt gerjesztő” politikájához való hűséggel a világnak ezen a részén, amint más részein már megtette.

  Geoffrey Van Orden (PPE-DE), írásban − Bár az állásfoglalás sok olyan nézeteket fejez ki, amelyet én támogatni tudok – különösen a Dél-Oszétia és Abházia végleges státusának megközelítése és a felhívás, hogy az orosz csapatokat vonják ki Grúzia területéről –, sok haszontalan elemet is tartalmaz.

Az EU hasznos szerepet játszhatna civil megfigyelők és ellenőrök biztosításával és humanitárius segítségnyújtással. Nem kellene azonban megpróbálni saját céljaira kihasználnia a grúz válságot úgy, hogy felhívást intéz az EU védelmi és biztonságpolitikájának megerősítése érdekében azzal, hogy az ellenőröket az EBVP-rovatba helyezi, vagy azzal, hogy szentesíti az elutasított Lisszaboni Szerződést. Ezenkívül csalódást keltett, hogy a szavazás során a „Grúzia végső soron még mindig a (NATO) szövetséghez való csatlakozás útján halad” kikerült a szövegből. Ezért tartózkodtam.

  Glenis Willmott (PSE), írásban − Az európai parlamenti Munkáspárt üdvözli ezt az állásfoglalást, amely erős és egyértelmű egységet mutat az EU-tagállamok között a Tanácsban és az Európai Parlamentben e létfontosságú kérdés tekintetében. Gyászoljuk a konfliktusban tragikusan elvesztett életeket, és elítéljük mindkét oldal erőszakos cselekedeteit. Támogatjuk a tartós békére irányuló erőfeszítéseket, az áldozatok számára a humanitárius segítség biztosítását és az újjáépítési erőfeszítéseket.

Tartózkodtunk a 27. bekezdés második részének szavazásánál, mert egyértelmű, hogy ennek az állásfoglalásnak a célja a grúziai helyzet megoldása. Egy külső szervezetben, például a NATO-ban való jövőbeni tagság tárgyalása csak elvonná a figyelmet erről a fontos pontról.

Mi teljes szívből támogatjuk az állásfoglalás felhívását a konfliktus tartós megoldásának biztosítására az EU által közvetített hatpontos megállapodás alapján, és felhívjuk Oroszországot, hogy cselekedjék határozottan a tűzszüneti terv elfogadott feltételeinek való megfelelés érdekében, és tegye lehetővé az EU-Oroszország partnerségi megállapodásról szóló tárgyalások folytatását.

  Vladimír Železný (IND/DEM), írásban − (CS) Én tartózkodtam az Európai Parlament grúziai helyzetről szóló állásfoglalásáról való szavazás során, nem mintha kétségbe vonnám a grúz álláspont legitimitását, éppen ellenkezőleg, azért, mert ezzel jóváhagytam volna az Oroszország által tett helytelen és agresszív lépéseket. Amint ez a közelmúltban gyakran előfordult, néhány euroföderalista képviselő ismételten arra használta fel a grúziai konfliktust és az ehhez kapcsolódó állásfoglalást, hogy felhívást intézzen a Lisszaboni Szerződés mielőbbi ratifikációja érdekében. Ez a helytelen magatartás volt az, amely miatt tartózkodtam.

  Marian Zlotea (PPE-DE), írásban − Az Európai Tanács szeptember 1-jei rendkívüli ülése demonstrálta és megerősítette az EU egységét, ami előrelépés 2003-hoz képest, amikor az iraki helyzet vetett fel kérdéseket az EU egységével kapcsolatban.

Európának továbbra is ki kell fejeznie szolidaritását és eltökéltségét Oroszországnak a nemzetközi jognak és normáknak való megfelelése tekintetében. A ma megszavazott állásfoglalás hangsúlyozza, hogy az Európa és Oroszország közötti partnerségnek az európai együttműködés alapvető szabályai kölcsönös tiszteletben tartására kell épülnie.

Oroszország továbbra is megsérti a tűzszüneti megállapodások egyes feltételeit, ez olyan magatartás, amely miatt egységes politikai és gazdasági nyomást kell gyakorolni, hogy arra ösztönözzük Oroszországot, hogy teljes mértékben vonja ki valamennyi csapatát a grúz területekről, és csökkentse katonai jelenlétét Dél-Oszétiában és Abháziában.

Kritikus az azonnali cselekvés, hogy a konfliktus által otthonukból elűzött áldozatok folyamatos segítségnyújtásban részesüljenek. Az Oroszország által elkövetett szomorú cselekményekkel egységes európai eltökéltséggel kell szembeszállni. Az ilyen jellegű jövőbeni kihívások elleni védekezésül Európának alternatív energiaforrásokat kell találnia, és meg kell erősítenie az európai biztonsági és védelmi politikát, amint azt a Lisszaboni Szerződés kifejti.

- Európai szerződési jog (B6-0374/2008)

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban − Én a Jogi Bizottságtól származó állásfoglalás mellett szavaztam. A közös hivatkozási keret fontos jogi fejlődés, és még nem tudjuk, hogy az milyen formát ölt. Meghatározó fontosságú, hogy ez a Parlament és valamennyi országban az érintettek és a jogrendszerek teljes körű tájékoztatást kapjanak valamennyi jövőbeni fejleményről.

- Jelentés: Proinsias De Rossa (A6-0289/2008)

  Proinsias De Rossa (PSE), írásban − Bonyolult címe ellenére ez a jelentés a Bizottság 2001. évi helytelen ügykezelése miatti panaszról szól, amely ahhoz kapcsolódik, hogy a német kormány nem hajtotta végre megfelelő módon a munkaidőről szóló irányelvet. Az ügyet az európai ombudsman különjelentése útján utalták az Európai Parlament elé.

Az ombudsman számára az utolsó lényegi lépés az, hogy különjelentését az Európai Parlament elé utalja, amikor megfelelő választ kér egy állampolgár nevében. A Petíciós Bizottság nevében készült jelentésem jóváhagyja az ombudsman következtetését, miszerint az, hogy a Bizottság majdnem nyolc évig nem foglalkozott a petíciót benyújtó panaszával, a helytelen ügykezelés egy példája.

A jelentés nem foglalkozik a munkaidőről szóló irányelv tartalmával, és ezért azt a módosítást, amely megpróbálta felvetni az irányelv tartalmát, a jelentés szempontjából irreleváns kérdésként elleneztük.

  Konstantinos Droutsas (GUE/NGL), írásban – (EL) A jelentés arról, hogy a Bizottság elutasította egy német orvos panaszát a német államnak a munkaidőről szóló munkajogi jogszabály megsértését illetően, rámutat az EU osztályelnyomó jellegére. A Bizottság villámsebességgel reagál, amikor a tőke érdekeiről van szó; rákényszeríti a tagállamokat, hogy betartsák a közösségi jogot, de amikor a munkavállalók tesznek panaszt az ő jogaik megsértése miatt, a Bizottság figyelmen kívül hagyja panaszaikat.

A Bizottság provokatív álláspontja az EU népellenes politikájának természetes következménye, ami elősegíti a középkori foglalkoztatási feltételekhez való visszatérést a munkásosztály számára annak érdekében, hogy az európai monopóliumok jövedelmezőségét megőrizze. Ebben az összefüggésben a foglalkoztatásért felelős miniszterek tanácsa tavaly júliusban elfogadta az EU munkaidőről szóló irányelvének módosítását. Ez a munkásellenes paródia a munkaidő fogalmát aktív és inaktív időre osztja – ez utóbbit nem tekinti fizetett munkaidőnek –, és feljogosítja a munkáltatókat, hogy munkavállalóikat naponta legfeljebb 13 órán át, hetente 65 órán át dolgoztassák, miközben semmit nem kell fizetniük a túlmunkáért.

A munkásosztály és a munkavállalók jogait a Bizottsághoz való panasz benyújtása nem biztosítja, csak az, ha fokozzák az összefogást és az osztályharcot a tőke ellen, illetve azért, hogy az EU ezt a politikát megbuktassa.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban − (SV) A Júniusi Lista úgy véli, hogy a munkaidőt nemzeti szinten kell szabályozni. Ezért az Európai Parlamentnek nem kellene foglalkoznia ezzel a jelentéssel, még akkor sem, ha az formálisan egy jogsértési ügy Bizottság által történő kezeléséről szól.

Itt alapvető a szubszidiaritás elve, amelyet minden elképzelhető ünnepi alkalommal dicsérnek. Amikor az Európai Parlament többsége a részletekbe avatkozik, éppen ennek ellentéte történik; gyakorlatilag semmi sem maradhat a tagállamoknál. A munkaidőről szóló irányelv önmagában is a szubszidiaritás elvének nyilvánvaló megsértése. Az egyes országok üzleti struktúrái eltérőek. Néhány országban erős a nehézipar, másoknál a könnyűipar, megint másoknál a turizmus és az szezonális iparágak a meghatározók, ugyanakkor az állami szektor is eltérő módon strukturált. Ezért teljes mértékben helytelen megkísérelni a munkaidőnek az egész EU-ban történő szabályozását, és ennek indoka sincs. Azok, akik e mellett érvelnek, azt állítják, hogy egyébként problémáink lesznek a szociális dömpinggel az EU-ban. Ez egy rendkívül súlyos vád azon országok ellen, amelyeket befogadtunk az EU tagjaiként, és amelyek mind teljesítik a koppenhágai kritériumokat, és amelyek mind jogállamok szabad szervezetalapítási joggal.

Ez a jelentés újabb kísérlet az EU részéről, hogy beavatkozzon a munkaidő kérdésébe, ami a tagállamok felelőssége. A szubszidiaritás elvére való hivatkozással mi nemmel szavaztunk.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban − Én támogatni tudtam a De Rossa jelentést, és remélem, hogy a Bizottság teljes egészében átgondolja az ombudsman ajánlásait a jogállamisággal és a jó igazgatás elvével kapcsolatban.

- Jelentés: Iratxe García Pérez (A6-0325/2008)

  Richard James Ashworth (PPE-DE), írásban − Én és brit konzervatív kollégáim teljes mértékben támogatjuk a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség elvét. Egyetértünk ennek a jelentésnek bizonyos vonatkozásaival, például azzal, hogy szükség van a nagyobb előrehaladásra a nők és a férfiak fizetése közti különbség terén; a vállalkozó szellem előmozdításában a nők között; az olyan nemzeti politikák fontosságában, amelyek megkísérelik javítani a munka világa és a családi élet közötti egyensúlyt. Amint nőügyi árnyékminiszterünk mondta: „a nemek közötti egyenlőség konzervatív megközelítése az esélyegyenlőségbe és az egyenlő jogi, üzleti, társadalmi és politikai elbánásba vetett hitre épül.”

A jelentés néhány vonatkozása azonban aggaszt bennünket: ilyen például a felhívás új jogalapokra az EU-jogban és a „politikák teljes közösségiesítéséről” szóló határozat kérése. Nem tudjuk támogatni a költséges „nemek közötti egyenlőség európai intézete” létrehozását sem, amint azt a jelentés kifejti; az ilyen ügyekkel az egyes tagállamoknak kell foglalkozniuk.

Emiatt úgy döntöttünk, hogy tartózkodunk e jelentés szavazásánál.

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban – (FR) Én megszavaztam az Európai Parlament állásfoglalását a spanyol képviselőtársam, García Pérez asszony a férfiak és a nők közötti egyenlőségről szóló jelentése alapján. Minden eddiginél jobban szükség van arra, hogy a téma kettős dimenziójával foglalkozzunk: egyrészről az egyenlőség biztosításával minden szakpolitikai területen (a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése), és másrészről a célzott intézkedések bevezetésével a nők elleni diszkrimináció visszaszorításával, ideértve a tudatosító kampányokat, a legjobb gyakorlatok cseréjét, a polgárokkal folytatott párbeszédet és az állami és magánszektor közötti partneri kezdeményezéseket. Valamennyi téma fontos: az egyenlőtlen fizetések, a döntéshozatalban való részvétel, különösen a közszférát érinti döntésekben, a magán- és a szakmai élet egyeztetése és a nők elleni erőszak. A nemek közötti egyenlőség fontos ügy, amelyért már sokat tettünk, de ennek a kérdésnek meg kell kapnia a humanista haladó politikai erők teljes figyelmét, és ezt mindenütt meg kell vitatni, többek között a kultúrák közötti párbeszéd keretében is.

  Koenraad Dillen, Carl Lang és Fernand Le Rachinel (NI), írásban – (FR) Vannak szerencsés, talán akár szórakoztató egybeesések. Mi megragadjuk azt a lehetőséget, amit a férfiak és nők közötti egyenlőségről szóló éves jelentés ad – és ami egybeesik az Európai Unió francia elnökségével – arra, hogy rámutassunk egy marginális, de szórakoztató pontra, ami a legrosszabb esetben a tapintat hiánya és a legjobb esetben a nők és férfiak közötti egyenlőség elvének tökéletes alkalmazása, ami azt jelenti, hogy nem teszünk különbséget közöttük.

Néhány nappal ezelőtt Sarkozy úr elnöksége kezdetének alkalmával, ami a sajtó figyelmének középpontjába került, az európai parlamenti képviselőknek ajándékokat adtak, nevezetesen az ingyenes irattárcában volt egy nyakkendő.

A 785 európai parlamenti képviselő közel egyharmada nő. Ők nem voltak jogosultak egy kis személyes ajándékra, vagy azt a következtetést kellene levonnunk, hogy a nőknek is nyakkendőt kell viselniük?

Még mindig úgy tűnik, hogy amikor a nők szerepéről és a politikai életben viselt helyéről a nagy viták kerülnek sorra, a modortalanság gyakran az udvariasság elé kerül.

  Konstantinos Droutsas (GUE/NGL), írásban – (EL) Mi nem tudjuk megszavazni a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló 2008. évi jelentést, mert az megpróbálja meggyőzni a nőket, hogy a rugalmas munkakapcsolatok és a munkásosztálybeli család számára még megmaradó szociális juttatások csökkentése és elüzletiesítése szükséges rossz, így a nők majd hozzáigazodnak az EU családi kötelezettségek és szakmai kötelezettségek egyeztetésére irányuló politikájához.

Nem foglakoznak a nők és férfiak fizetése közötti különbségek alapos feltárásával, nem is beszélve annak megszüntetéséről; ehelyett csak buzdítanak a jóra, vagy intézményesítenék a nemzetközi egyenlő bér napját. A nemi sztereotípiák elleni fellépés, illetve a döntéshozatalban való egyenlő képviselet, a nemi alapú erőszak minden fajtájának megszüntetése stb. érdekében javasolt intézkedések a helyes irányba tett lépések, de ezek csak kívánságnak tekinthetők mindaddig, amíg az e feltételek kialakulásáért és fennmaradásáért felelős ok, nevezetesen a kapitalista rendszer fennmarad, ami keletkezteti és súlyosbítja a diszkriminációt és az egyenlőtlenséget.

A valódi egyenlőséghez küzdeni kell a hatalmi egyensúly megváltoztatásáért. Egy ilyen politika előnyben részesíteni a munkásokat és az EU stratégiájának eltörlését. Küzdeni kellene a tőke nyerészkedése, a munkáltatók felelősségre vonhatatlansága ellen is. Egyetlen intézkedés sem lesz hatékony, kivéve, ha az egyes országokban a népi mozgalmak megerősödnek, és célokat tűznek ki a lényegi változások érdekében, egészen a hatalom gyakorlásának szintjéig.

  Edite Estrela (PSE), írásban − (PT) Én megszavaztam García Pérez asszonynak „A nők és férfiak közötti egyenlőségről – 2008” című jelentését, mivel úgy vélem, hogy a nők és férfiak közötti különbségek csökkentése alapvető kérdés a méltányosabb társadalom létrehozása érdekében, és egyben meghatározó tényezője az Európai Unió gazdasági növekedésének, prosperitásának és versenyképességének.

Szeretném megismételni az előadó javaslatát, amely erősíteni próbálja a nemek közötti egyenlőségről szóló európai jogszabályokat. Az e területen már végrehajtott intézkedések ellenére sem volt lényeges javulás európai szinten, különös tekintettel a nők és férfiak fizetése közötti különbségre, a nők döntéshozatalban való részvételére, a nők elleni erőszakkal szembeni fellépésre, az oktatáshoz és az élethosszig tartó tanuláshoz való hozzáférésre, sőt, akár a szakmai, a családi és a személyes élet összeegyeztethetőségére.

Ugyanakkor sajnálom, hogy az 1. módosítást jóváhagyták, és ezzel fontos hivatkozást töröltek annak szükségességére vonatkozóan, hogy a Bizottság és a Tanács egyértelmű jogalapot teremtsen a nők elleni erőszak valamennyi formája elleni fellépéshez.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban − (PT) Ez a jelentés a társadalomban makacsul fennmaradó diszkrimináció fajták fontos vonatkozásait húzza alá, főleg a munka, a fizetés, a szegénység, a nyugdíjak és a reformok területére összpontosítva. A jelentés tárgyalja a nők elleni erőszak, a leánykereskedelem kérdéseit, az oktatás és képzés kérdéseit, a szociális létesítmények hiányát, illetve a gyermekekről és eltartottakról gondoskodó szolgálatokhoz való hozzáférés kérdéseit, valamint a nők szexuális és reproduktív egészségének előmozdítását.

Még mindig vannak azonban ellentmondások, mint például a foglalkoztatás terén javasolt intézkedések esetében, ahol az egyik általunk előterjesztett javaslatot elutasították annak ellenére, hogy egy másikat, amely a nők számára fontos vonatkozásokat véd, jóváhagytak. Én most a következő javaslatra utalok, amely ma már az Európai Parlament végleges állásfoglalásának része: „...kéri a tagállamokat, hogy hatékony intézkedéssel hajtsák végre a jóléti és foglalkoztatási szabályokat, és a munkavállalók jogaira tekintettel tegyenek munkahelyeket elérhetővé a különféle tevékenységi ágazatokban, ezzel biztosítva, hogy a munkaválalók (különösen a nők) tisztességes munkabérben részesüljenek, és jogosultak legyenek a munkahelyi egészségre és biztonságra, a szociális védelemre, valamint a szakszervezeti szabadságra, a nők és férfiak közötti munkahelyi diszkrimináció megszüntetésére irányuló intézkedések részeként.

Ezért szavazzuk meg a jelentést, bár sajnáljuk, hogy más pozitív javaslatainkat elutasítottak.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban − (SV) A júniusi lista erőteljesen elhatárolja magát a diszkrimináció minden formájától. Az EU az értékek uniója, és a tagállamok kötelesek valamennyi társadalmi csoportot tisztességes és egyenlő módon kezelni.

A jelentés azonban egy olyan javaslatot is tartalmaz, amelytől mi szigorúan elhatárolódunk, nevezetesen azt, hogy az Európai Parlamentnek kérnie kell a Bizottságot és a Tanácsot, hogy hozzon határozatot a bevándorlási és menedékjogi politikák teljeskörű közösségiesítéséről. Ezekkel a kérdésekkel az egyes tagállamoknak kell foglalkozniuk.

Általánosságban a jelentés sok nézetet tartalmaz arról, hogy az egyenlőséget miként lehet elérni. A javasolt intézkedések közé tartoznak a munkaerőpiaci politikai intézkedések, a tájékoztató kampányok, a polgárokkal folytatott párbeszéd, a kvóták, a fizetési olló megszüntetése, az oktatási ágazatban a munkahelyi szegregáció elleni fellépés intézkedései, valamint az önfoglalkoztató nők számára az anyasággal kapcsolatos lehetőségek javítása. A jelentés üdvözli a Nemek Köztti Egyenlőség Európai Intézetének létrehozását is, és kéri a közösségi intézményeket és a tagállamokat, hogy vezessék be a nemzetközi egyenlőr bér napját.

A férfiak és nők közötti egyenlőségnek valamennyi tagállam számára célnak kell lennie. E célok elérésére alkalmazott politikai intézkedéseket azonban nemzeti szinten kell meghatározni. A kívánatos nemzetközi koordinációnak globális szinten kell megtörténnie, lehetőség szerint az ENSZ-ben. Ezért döntöttünk úgy, hogy ezt a jelentést nem szavazzuk meg.

  Marian Harkin (ALDE), írásban − Általánosságban kifejezetten támogatom a jelentés legnagyobb részét. Van azonban egy gondom a 9. bekezdéssel. Úgy vélem, hogy a 9. bekezdés szövegét akként kellene módosítani, hogy előírjuk a nemzeti jogalkotási folyamatok tiszteletben tartásának szükségességét az abortusz kérdésének tárgyalása során.

Ezzel a kérdéssel kapcsolatban Írország jegyzőkönyvet csatolt a Maastrichti Szerződéshez, ezenkívül az abortusz kérdése nem tartozik az EU illetékességébe. Valamennyi tagállamnak magának kell megalkotnia jogszabályait ezen a területen, a Parlamentnek tehát tiszteletben kell tartania a szubszidiaritás elvét. Sajnálatos módon a szöveg nem egyértelmű ezzel kapcsolatban.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban − A García Perez-jelentés sok fontos kérdést tárgyal a nemek közötti egyenlőséggel, a társadalmi igazságossággal és az alapvető jogokkal kapcsolatban. Az egyik, egész Európában egyre súlyosabb aggodalmat keltő kérdés az emberkereskedelem kérdése, amelynek áldozatai az EU-n belül és kívül egyaránt megtalálhatók. Az ilyen jellegű súlyos szervezett bűnözéssel szembeni fellépés megköveteli a határon átnyúló és a több ügynökséget is érintő megközelítést, és egyértelmű, hogy az EU-nak kulcsszerepet kell játszania ezen a területen.

  David Martin (PSE), írásban − Bár a nemek közötti egyenlőség kérdését tekintve Európa sokat haladt előre, messze vagyunk még a teljes egyenlőségtől. A jelentés különböző területekre mutat rá, amelyek igénylik a Bizottság figyelmét, például a munka minősége, valamint a nők elleni erőszakkal való megbirkózás jobb eszközeinek szükségessége. Én is támogatnám azt a tagállamokhoz intézett kérést, hogy sürgősen ratifikálják az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményét. Én megszavaztam az Iratxe García Pérez „Nők és férfiak közötti egyenlőség – 2008” című jelentését.

  Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban − Üdvözlöm a Nők és férfiak közötti egyenlőség – 2008 című jelentést, és támogatom tartalmának nagy részét.

A zárószavazásban azonban tartózkodtam, mert a 2. módosítást elutasították. Nézetem szerint a módosítás szövegezése jobb volt, mint az eredeti bekezdésé.

  Eluned Morgan (PSE), írásban − Én megszavaztam a nemek közötti egyenlőtlenség leküzdését célzó jelentést. Egyértelmű, hogy a nők számára nincsenek meg ugyanazok a lehetőségek, mint a férfiak számára a pályájukon való előrehaladásban. A dolgozó anyák soha nem tudnak egyensúlyt teremteni a családi és szakmai életük között anélkül, hogy mind a férfiak, mind a nők erőteljesebb szülői jogokat kapnának.

Ezért teljes mértékben támogatom a szülői szabadság időtartamának meghosszabbítására – különösen az apák számára a szülői szabadság igénybevételére vonatkozó ösztönzők növelésére – és a rugalmas munkafeltételekre irányuló felhívásokat. Csak ezen jogok segítségével tudunk megküzdeni a nemek közötti egyenlőtlenséggel. A nők sohasem fogják elérni a valódi egyenlőséget, amíg a férfiak nem vállalják el a gyermekgondozás és a háztartás vezetése felelősségének méltányos részét, mint ahogyan az én fantasztikus férjem teszi. Ő főz, bevásárol, de kevésbé ügyes az ágyazásban!

  Rovana Plumb (PSE), írásban − (RO) A Foglalkoztatási és Szociális Ügyek Bizottságában a PSE képviselőcsoportja árnyékelőadójaként én megszavaztam ezt a jelentést, mert nagyon fontosnak tartom a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód biztosítására irányuló javaslatokat a munkaerőpiac tekintetében. Ebben az összefüggésben szeretném hangsúlyozni a jelentés 42. pontjának fontosságát, ami arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre megvalósítható, összehasonlítható és rendelkezésre álló mennyiségi és minőségi indikátorokat, valamint a nemekre vonatkozó statisztikát, amelyeket a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás lisszaboni stratégiája megvalósításának figyelemmel kísérésére lehet felhasználni.

Tekintettel arra, hogy a foglalkoztatás növelésének egyik döntő tényezője a szakmai és családi élet egyeztetése, megemlíteném még a 34. pontot is, ami arra kéri a Bizottságot, hogy egységesítse és terjessze a szakmai és magánélet közötti egyensúlyra vonatkozó legjobb gyakorlatokat.

  Lydia Schenardi (NI), írásban – (FR) Az Európai Parlamentnek azt kell gondolnia, hogy képviselői Alzheimer kórban szenvednek! Minden évben szinte ugyanabban az időben megjelenik két önálló jelentés: az egyik az emberi jogokról az EU-ban, a másik a nők és férfiak közötti egyenlőségről.

Bár az első tartalma kismértékben változhat egyik évről a másikra, ugyanez nyilvánvalóan nem igaz a másodikra.

Ahhoz, hogy higgyenek nekem, csak el kell olvasniuk a korábbi jelentéseket: a 2007. évi Kauppi-jelentést vagy a 2006. évi Estrela-jelentést a férfiak és nők közötti egyenlőségről. Ugyanazokat a kihívásokat sorolják fel, ugyanazoknak az egyenlőtlenségeknek a fennállásáról számolnak be, és ugyanazokat az ajánlásokat teszik. Ebből arra a következtetésre jutunk, hogy nincs változás? Nem, mert volt előrehaladás a foglalkoztatásban és a nők döntéshozatalban való részvételében helyi, nemzeti és európai szinten is.

Éppen csak arról van szó, hogy mi eurokraták, akiket a női lobbik ösztökélnek ugyan – és én különösen a befolyásos Európai Női Lobbira gondolok –, nem vagyunk elégedettek az előrehaladással; még nagyobb egyenlőséget akarunk, még nagyobb, a nők és férfiak közötti hasonlóság mellett állunk ki egészen az abszurditásig.

Valóban magunkénak kell mondanunk ezt az erőltetett egyenlőséget, amelyet a kötelező diszkriminatív és a kisebbségekre összpontosító kvóták révén vívnak ki?

Nem hiszem. A nemek közötti csatának nem kell létrejönnie.

  Olle Schmidt (ALDE), írásban − (SV) García Pérez asszony „A nők és férfiak egyenlősége – 2008” című jelentése alapjában véve jó. Sok fontos dolgot is tartalmaz, nem utolsó sorban a nők (és férfiak!) lehetőségét a családi élet és a munkavégzés összehangolására és a bőkezű szülői ellátások fontosságát.

El tudtam volna viselni bizonyos mennyiségű üres locsogást és ismétlést. Ami ennél nehezebb volt, az a 4. bekezdés, ami EU szinten egyértelmű jogalapot kíván teremteni a „nők elleni erőszak valamennyi formája” elleni fellépéshez. Ezzel a céllal nincs is semmi gond, és ha csak a határokon átnyúló emberkereskedelemre vonatkozna, nem is lenne semmilyen probléma. Itt a cél azonban a „szakpolitikák teljes körű közösségiesítése” egy olyan területen, amely elsősorban nemzeti kérdés, és ez már aggasztóbb.

Amiért azonban én végső soron tartózkodtam, az a 6. bekezdés 2. mondata volt, ami a kvóták alkalmazására ösztönöz. Ez olyasmi, amit nem szeretnék látni nemzeti szinten, és semmiképpen sem úgy, hogy brüsszeli diktátumként vezessék be.

- Jelentés: Eva-Britt Svensson (A6-0199/2008)

  Richard James Ashworth (PPE-DE), írásban − Én és brit konzervatív kollégáim teljes mértékben támogatjuk a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség elvét. Támogatjuk a jelentés 1. bekezdésében felvázolt alapelvet: „Hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a nőknek és a férfiaknak azonos lehetőségeket kell biztosítani egyéni fejlődésükhöz nemre való tekintet nélkül.”

Úgy véljük azonban, hogy ez a jelentés túlságosan előíró jellegű és keménykezű megközelítésében és következtetéseiben. Nem hisszük, hogy az EU-nak nagyobb hatáskörökkel kellene rendelkeznie ezen a területen. Az ilyen ügyekről az egyes tagállamoknak kell dönteniük.

Elutasítjuk az I. preambulumbekezdésben vázolt megközelítést, amely így szól: „mivel a nemi sztereotípiák alkalmazása a hirdetésekben ezáltal tükrözi a nemek közötti egyenlőtlen hatalmi viszonyokat”. Az ilyen kijelentések nem mozdítják elő az egyenlőségről folytatott egészséges vitát. Hasonlóképpen nem tudjuk támogatni többek között az F. és a G. preambulumbekezdések mögötti gondolkodást. A jelentésben említett „zéró toleranciára” irányuló felhívások túlságosan homályosak, és ha követnék azokat, rossz jogszabály megalkotásához vezethetnének.

Emiatt úgy döntöttünk, hogy a jelentés ellen szavazunk.

  Edite Estrela (PSE), írásban − (PT) Én megszavaztam Svensson asszony jelentését a marketingnek és a reklámnak a nők és férfiak közötti egyenlőségre gyakorolt hatásáról, mivel egyetértek azzal, hogy szükség van egy olyan „magatartási kódex” kidolgozására a reklámszakma számára, amelyet valamennyi tagállamban alkalmazni kell, és amely garantálja a nők és férfiak közötti egyenlőség elvének tiszteletben tartását, és fellép a nemi sztereotípiák alkalmazása ellen.

Úgy vélem, hogy a reklám és a marketing kommunikáció a nemi sztereotípiák veszélyes hordozóeszközei, és korlátozzák mind a nők, mind a férfiak szabadságát különböző dimenzióikban és életük során betöltött szerepeikben, és negatív hatással vannak a társadalmi szerepükre.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban − (PT) Az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal képviselőcsoportjához tartozó svéd képviselőtársunk, Svensson asszony jelentése lehetővé tette számunkra, hogy általánosságban pozitív álláspontot fogadjunk el arról, hogy a marketing és a reklám hogyan érinti a nők és férfiak közötti egyenlőséget.

Amint az előadó említi, a reklám célja, hogy mindannyiunkra befolyást gyakoroljon, nőkre és férfiakra egyaránt. Az életünk során hozott választásokat tényezők egész sora befolyásolja, ideértve azt a társadalmi osztályt, amelyhez tartozunk, a nemünk, a nemekről és a nemi szerepekről alkotott képek és koncepciók, amelyek az oktatáson, a médián és a reklámon keresztül állandóan körülvesznek bennünket.

Emiatt fontos folytatni a fellépést társadalmunkban a nemi egyenlőséget előmozdító különféle közösségi programok ellenére makacsul fennmaradó nemi sztereotípiák ellen.

Amint a jelentés említi, az iskolarendszernek alapvető szerepe van a gyermekek kritikai képességeinek fejlesztésében általánosságban a képekkel és a sajtóval kapcsolatban ahhoz, hogy megakadályozhassuk a nemi sztereotípiák újbóli megjelenésének katasztrofális hatásait a marketingen és a reklámon keresztül.

Szükség van pozitív intézkedésekre is, amelyek a reklámban a legjobb gyakorlatot mozdítják elő, amelyre példákat a most jóváhagyott EP-állásfoglalás terjeszt elő.

  Petru Filip (PPE-DE), írásban − (RO) Úgy döntöttem, hogy a tartózkodás az az álláspont, ami a legjobban kifejezi a jelentés heterogén tartalmát. Hogy világosabban fejezzem ki magam, valódi problémáról tárgyalunk, amelyre véleményem szerint nem a megfelelő módon válaszolunk. Nem elég kimondani, hogy „a nemi sztereotípiákat meg kell szüntetni”.

Nem hiszem, hogy „díjakat kellene adni a médiának és a hirdetési szakembereknek a nemek közötti egyenlőségnek való megfelelőségért”, amint a jelentés bizonyos bekezdései javasolják (9. és 27. bekezdés), ehelyett pontos közösségi szabályokat és programokat kellene megfogalmaznunk, amelyek az ilyen díjakat szükségtelenné tennék. Mivel a mindennapi életünket jelző nyilvánosság különböző formái jelentik a valóságot, amelynek mélyreható és azonnali szocio-kulturális hatása van, ezt a tevékenységet egységes és koherens jogszabályi keretbe kell foglalni.

Emiatt egy ilyen aktuális és fontos ügyre való leíró hivatkozás (mint a Britt-Svensson-jelentés) nem tudott meggyőző érveket felhozni és kedvező szavazatot biztosítani, és nem adott egyértelmű és a gyakorlatban alkalmazható választ a vizsgált megoldásokra.

  Ona Juknevičienė (ALDE), írásban − Azt hiszem, a reklám erőteljes eszköz, amely alakítja az identitást, az értékeket, a meggyőződéseket és attitűdöket, és kétségtelen hatása van a köz magatartására. Másrészről azonban az ellenőrizetlen reklámnak káros hatása lehet a nők önbecsülésére – az újságokban a szexuális szolgáltatások reklámja esetén – és különösen a tizenévesekre és az étkezési zavarokra hajlamos személyekre.

Biztosítanunk kell gyermekeink védelmét a káros hatásoktól, és e tekintetben nem szabad alábecsülni az iskolák és az oktatás szerepét. Én is támogatom azt a javaslatot, hogy a Bizottság és a tagállamok dolgozzanak ki a reklámszakma számára egy „magatartási kódexet” a nők és férfiak közötti egyenlőség elve alapján.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban − (FI) Én Svensson asszony jelentése ellen szavaztam, összhangban képviselőcsoportunk véleményével.

Ezt azért tettem, mert bár a férfiak és nők közötti egyenlőséget érintő marketingről és reklámról szóló jelentés számos jó gondolatot tartalmazott, amelyeket teljes szívvel támogatok, ideértve például, hogy tanítsuk meg gyermekeinknek a kritikus hozzáállás alkalmazását, amikor a médiáról van szó, és tanítsuk meg az embereknek a nemi sztereotípiák megkérdőjelezését, azt gondoltam, hogy általánosságban túlságosan is messzire ment. Az EU szintű magatartási kódex, valamint egy olyan testület létrehozására irányuló javaslat, amelyhez az emberek a reklámban és a marketingben megjelenő nemi sztereotípiák miatt panaszt tehetnek, éppen azt a lekezelő politikát képviseli, amelyek ellenséges érzületeket keltenek az EU-val szemben.

A marketing és a reklám a kommunikáció fontos része, és ha a gyártók termékeinek a piacon versenyezniük kell, a reklámnak nyilvánvalóan olyan eszközöket kell felhasználnia, amelyek felkeltik az emberek figyelmét. Úgy vélem, hogy a marketing és reklám szabályait nemzeti szinten kell megállapítani, azonban a médiakritika és a nemi sztereotípiák egészséges megkérdőjelezése az oktatással és a neveléssel kezdődik.

  Roselyne Lefrançois (PSE), írásban – (FR) Nekem nagy örömet szerzett ennek a jelentésnek az elfogadása, amely rámutat a marketing és reklám által a nemi sztereotípiák kialakulásában és fennmaradásában játszott szerepre, és több javaslatot tesz az ezek elleni fellépésre.

A tudatosító intézkedések kidolgozása például érdemleges intézkedésnek tűnik, különös tekintettel a gyermekekre, akik a legsebezhetőbb csoport. A médiában előforduló nemi sztereotípiáknak való kitettség a kisgyermekkortól nagyban hozzájárul a nők és a férfiak között egész életen át fennmaradó egyenlőtlenségek továbbéléséhez, ezért fontos a gyermekek kritikai képességeinek fejlesztése a képalkotásra és a médiára tekintettel.

Azzal is egyetértek, hogy a marketing és a reklám súlyos felelősséget visel az étkezési zavaroktól szenvedő emberek számának növekedése miatt, és ezért gondosabban kellene eljárniuk a női szerepmodellek kiválasztásánál.

Sajnálatos azonban, hogy a többség nem fogadta el azt a javaslatot, amely kifejezetten a meglévő vagy jövőben létrehozandó gyakorlati kódexbe kívánta beépíteni a nemi sztereotípiák elleni küzdelmet, felelőssé téve az ebben az ágazatban dolgozókat azért, hogy e kötelezettségeket betartsák.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban − (DE) Én megszavazom Svensson asszonynak a reklámról szóló jelentését, amely változatlanul diszkriminatív.

Az ellene hozott intézkedések ellenére a nemi sztereotípiák továbbra is lényeges kérdésként szerepelnek a társadalomban. Különösen a reklámok éltetik tovább a férfiak és a nők elavult, régi sztereotípiáit. Elsősorban a gyermekek és a fiatalok azonosulnak a reklámban látott karakterekkel, és teszik magukévá a nekik bemutatott kliséket. Ezt meg kell akadályozni annak érdekében, hogy a fiatalabb generáció gyakorlatiasabb módon bánhasson a nemek közötti egyenlőség kérdésével. Véleményem szerint jó kezdet lenne a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó képzési programok beindítása, és mindenekelőtt, valamit tenni kell a tankönyvekben mindenütt jelen lévő sztereotípiákkal.

Összegzésképpen elmondható, hogy a polgárok mindennapjaikban találkoznak a reklámmal, és ezért annak jó szerepmodelleket kell bemutatnia. A jelentés kikövezi az utat a kitűzött cél felé.

  Astrid Lulling (PPE-DE), írásban – (FR) A Parlamentben megvan az a rossz szokásunk, hogy triviális ügyekről saját kezdeményezésű jelentéseket készítünk, meg olyan ügyekről, amelyekkel a szubszidiaritás elve alapján kellene foglalkozni. Más szavakkal, az EU-nak kerülnie kell a tagállamok szuverenitása alá tartozó ügyekbe való beavatkozást, amelyeket nemzeti szinten jobban meg lehet oldani.

A jelentés abban az állapotában, amelyben a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság többsége megszavazta, elfogadhatatlan.

Rá kell mutatnom, hogy természetesen bennünket is aggaszt az egyes reklámok által közvetített nemi sztereotípiák kérdése.

Természetesen mi is a szexuális szolgáltatások reklámja ellen vagyunk, mert az megerősíti a nők, mint tárgyak sztereotípiát.

Természetesen meg akarjuk védeni a gyermekeinket az olyan hirdetésektől, amelyek egyebek között erőszakra és szexizmusra buzdítanak.

Természetesen mi is tudatában vagyunk az etikai kódexek és magatartási kódexek fontosságának, azonban nem a Bizottság feladata, hogy ezeket a tagállamokra kényszerítse.

A reklámnak a nekünk kedves értékeket tiszteletben kell tartania, de léteznie kell, és be kell töltenie szerepét a piacgazdaságban anélkül, hogy minden rosszal vádolnák, pedig ez a jelentés ezt teszi.

  Nils Lundgren (IND/DEM), írásban − (SV) Az állásfoglalásra irányuló indítvány sokféle gondolatot és kívánságot tartalmaz. Szeretnénk azonban hangsúlyozni, hogy az Európai Parlament semmilyen problémát nem tud megoldani ezen a területen, és az EU-szintű jogalkotás sem a helyes eljárási mód.

Végül is mi úgy gondoljuk, hogy a tagállamokban megvalósuló véleményformálás és viták révén érhetünk el sikert a szexuális szolgáltatások reklámozásának a napilapokból való törlésében. A fogyasztók bojkottfenyegetései rákényszeríthetik az újságokat arra, hogy elutasítsák az ilyen hirdetéseket, és rákényszeríthetik a szállodákat, hogy pornómentessé váljanak. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a véleményeket alulról formálják. Nem EU-szintű intézkedésekkel.

Némi lelkiismeret-vizsgálat után megszavaztuk az egész jelentést. Szeretnénk azonban hangsúlyozni, hogy ezt azért tettük, mert úgy véljük, hogy a benne foglalt értékek és követelések közül sok lényeges, de véleményünk eltér az elérésükhöz szükséges eszközök tekintetében.

  David Martin (PSE), írásban − Én üdvözlöm Eva-Britt Svensson jelentését a marketingnek és a reklámnak a nők és férfiak közötti egyenlőségre gyakorolt hatásáról. A modern reklám globális jellege összehangolt európai erőfeszítést követel, hogy arra lehessen ösztönözni a hirdetőket, hogy eltávolodjanak a nemi sztereotípiák alkalmazásától. Az Egyesült Királyságban az önszabályozás gyakorlata már most egészen szigorú, és remélném, hogy más tagállamok is nyitva állnának hasonló intézkedések elfogadása előtt. Ezért megszavaztam a jelentést.

  Rovana Plumb (PSE), írásban − (RO) Én megszavaztam ezt a jelentést, mert nagyon jól megragadja az intervenciónak azt a pontját, amire szükség van ahhoz, hogy csökkenthessük a marketing és a reklám férfiak és nők közötti egyenlőségre gyakorolt negatív hatását, nevezetesen a gyermek szocializációjának az első éveit.

A sztereotípiák és előítéletek kialakulása a kora gyermekkorban döntő módon járul hozzá a nemek közötti diszkriminációhoz, amelynek közvetlen hatása van a nők és férfiak közötti egyenlőtlenségek hangsúlyosabbá tétele egész életük során.

Az információrobbanás aligha akadályozható meg a gyermekek körében. Ennek az évnek elején egy Romániában végzett vizsgálat rámutatott, hogy a reklám legnagyobb fogyasztói a hatéves gyermekek.

Én üdvözlöm azt a gondolatot, hogy a tagállamok hozzanak létre a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó különleges részleggel és szakértelemmel rendelkező nemzeti médiafigyelő szerveket, de nagyon fontos, hogy ezeknek kettős szerepük legyen: rendszeresen és szisztematikusan kövessék nyomon a nemek ábrázolását a tömegmédiában, valamint kötelezően figyeljék az információs médiát. A kötelezőség hiányában kezdeményezésünk hatástalan lesz.

  Teresa Riera Madurell (PSE), írásban − (ES) Én megszavaztam ezt a jó jelentést egy kulcsfontosságú kérdésről: a reklámról és marketingről, amelyeknek igen nagy hatalmuk van, mivel döntő befolyással bírnak a szexista sztereotípiákra.

Valamennyi európai intézménynek létre kell hoznia mechanizmusokat annak biztosítására, hogy ezeket az eszközöket pozitív módon a férfiak és nők egyenlő bánásmódjának elősegítésére, valamint arra használják, hogy a nőket a valóságnak megfelelő módon ábrázolják.

Érdemes külön megemlíteni az összes közhatóság által vállalt kötelezettséget a nők elleni erőszak felszámolásában, és azt a szerepet, amelyet a reklám és a marketing játszik ebben a folyamatban.

El kell ismerni, hogy sok szakember dolgozik e cél érdekében, de a jelentés rámutat, hogy még mindig sokat kell tenni; ezért kell létrehoznunk olyan mechanizmusokat, amelyek biztosítják, hogy e feltételeket betartsák, és erőforrások álljanak rendelkezésre, hogy a panaszokra hatékony választ lehessen adni.

Az új http://europa.eu/agencies/community_agencies/index_hu.htm" \o "" nek rendelkeznie kell a képi ábrázolások és a nyelvezet szoros figyelemmel kíséréséhez szükséges erőforrásokkal, az erőszakos képi ábrázolások és az olyan ábrázolások megszüntetése érdekében, amelyek ravaszul tárgyként állítják be a nőket, aki ellenőrzés alatt tarthatók és birtokolhatók, és ezért megtámadhatók.

  Olle Schmidt (ALDE), írásban − (SV) Svensson asszony jelentése jókora fejfájást okozott a szavazás előtt. Eredeti formájában a jelentés tele volt általánosításokkal, és – szerintem – túlzásokkal. Vadul váltogatott irányt a média és a reklám, a magatartási kódexek és a javasolt jogalkotás, az önszabályozás és az új ügynökségek között.

Az a jelentés, ami a szavazások után megmaradt, már teljesen más. A legnagyobb túlzások eltűntek belőle, és egy egészen ésszerűen kifejtett probléma maradt, miszerint a reklám néha, de nem mindig karikatúrákkal és nemi sztereotípiákkal dolgozik. Nem hiszem, hogy a legkevésbé is gondot okozna kifejteni aggályunkat amiatt, hogy a gyermekek és a fiatal lányok milyen benyomást szereznek, különösen a rendkívül vékony nők ábrázolásából. A jelentés nem volt teljesen mentes a szocialista hangsúlyoktól, de a probléma valós, nem ideológiai. Ezért végül is megszavaztam.

  Thomas Ulmer (PPE-DE), írásban − (DE) Én e saját kezdeményezésű jelentés ellen szavaztam, mert az túlságosan beavatkozik a szólásszabadságba, és a zsarnoki cenzúrára hajaz. Minden legitimitással és etikával összefüggő, a reklámozáshoz kapcsolódó ügyet már most szabályoznak nemzeti szinten. Az EU-nak nem dolga megpróbálni ellenőrzés alatt tartani a szólásszabadság és a reklámozás szabadsága sokszínűségét. Szerencsére ez csak egy saját kezdeményezésű jelentés.

  Anna Záborská (PPE-DE), írásban − (SK) Én megszavaztam ennek az állásfoglalásnak az elfogadását.

Ez a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságon belüli együttműködés, valamint a jelentés szélesebb körű támogatása érdekében létrejött kompromisszumok eredménye. A jelentés célja az volt, hogy a jogot használja fel, hogy az legyen iránymutató az élet valamennyi vonatkozására, még akkor is, ha annak bizonyos központosított tulajdonságai is vannak. Másrészről azonban biztos vagyok benne, hogy ha az európai parlamenti képviselők képesek a közjó elősegítése és támogatása érdekében beavatkozni, akkor erkölcsi kötelességünk, hogy megtegyük. Kötelesek vagyunk kérni a szexista ábrázolás betiltását, amely degradálja a női méltóságot. Ennek a stratégiának része az is, hogy kérjük a fiatalok számára az iránymutatást a médiával kapcsolatban.

A jelentés utal a gyermekek védelmére, akikre az erőszakot és szexualitást sugalmazó reklámnak súlyos hatása van, amely irreális illúziókat hoz létre. Mindenesetre ébernek kell lennünk. Egyetlen európai irányelv sem változtathatja meg a férfiak és a nők természetét. Mielőtt a nemi sztereotípiák megszüntetését követelnénk, szociológusokkal és pszichológusokkal kell alaposan elemeztetnünk, hogy ez hogyan fogja érinteni a jövőbeni generációkat.

A független szakértők elemzéseit gyakran nem hozzák nyilvánosságra, mert azok ellentmondanak a politikai nézeteknek. A természet törvényeit parlamenti állásfoglalás nem tudja megváltoztatni. Éppen ellenkezőleg. Ha a Parlament tiszteletet kíván szerezni, jobban vegye figyelembe a természet törvényeit.

A marketingnek és a reklámnak a nők és férfiak közötti egyenlőségre gyakorolt hatásáról szóló jelentés messze áll attól, hogy jó legyen, viszont számos problémát tár fel, amellyel a Parlament inkább nem foglalkozna.

  Vladimír Železný (IND/DEM), írásban − (CS) Én a jelentés és a beterjesztett módosítások többsége ellen szavaztam, melyek célja, hogy tervezetten és egységesen, hat átfogó és elsőbbséget élvező terület felhasználásával érje el a nők és férfiak közötti egyenlőséget a reklámozásban, és írja le, hogy a reklámozás miként támogatja és erősíti meg a diszkriminatív sztereotípiák bizonyos fajtáit, amelyeknek negatív hatásuk van a nők és férfiak közötti esélyegyenlőségre.

Én ez ellen szavaztam, mert a jelentés súlyos fenyegetést, sőt, veszélyes beavatkozást jelent egy olyan területen, ahol markáns, egyedi és eltérő kultúrák léteznek a különböző tagállamokban. Amit zavarba ejtőnek vagy elfogadhatatlannak tartanak az egyik országban, viccesnek vagy szórakoztatónak tekinthetik egy másikban. Sőt, bármilyen kísérlet arra, hogy egész Európára kiterjedően szabályozzuk, hogy a reklám miként mutathatja be a két nemet, csak valamiféle homogenizált sztereotípiához vezetne. Ez a jelentés átfogó javaslatokat tesz olyan intézkedésekre, amelyek messze meghaladják az EU kompetenciáját. A tagállamoknak vannak önszabályozó testületeik, mint például a reklámtanács, amelyen keresztül a nemzeti reklámipar fokozatosan létrehozza és kiigazítja a reklámtevékenységek elfogadható modelljeit.

Tekintettel a reklám konkrét nemzeti jellegzetességeire, a reklám önszabályozásra alkalmas terület, mert ez sokkal érzékenyebben tükrözheti a nemzeti kulturális hagyományokat, szokásokat és modelleket. Ezek helyébe soha nem léphet egységes és homogenizált külső szabályozás, ami alapjában okozhat kárt a reklámnak, mint a nemzetgazdaság teljesen legitim és alapvető ágazatának.

- Az állatok klónozása (B6-0373/2008)

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban − (PT) Ez az állásfoglalás fontos vita után jött létre az állatok élelmiszeripari célú klónozásáról és annak lehetséges hatásairól az állatállományon belüli genetikai diverzitásra, az élelmiszerbiztonságra, az állatok egészségére és jólétére, valamint a környezetre. Egyértelmű, hogy ezen a ponton még mindig sok a kétség, és az egyértelmű és pontos, a hatásokra vonatkozó következtetéseket levonó vizsgálatok hiányában ez súlyosan veszélyezteti a mezőgazdasági termelésről alkotott képet az Európai Unió országaiban.

Ezért a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság javaslata alapján az Európai Parlament úgy határozott, hogy felkéri az Európai Bizottságot, nyújtson be javaslatokat az állatok élelmiszeripari célú klónozásának, valamint a klónozott állatok vagy utódaik tartásának, a klónozott állatokból vagy utódaikból nyert hús- vagy tejtermékek piaci forgalomba hozatalának és a klónozott állatokból vagy utódaikból származó hús- vagy tejtermékek behozatalának tiltására.

A javaslat ebben a fázisban megfelelőnek tűnik, és figyelembe veszi az elővigyázatosság elvét, ezért megszavaztuk azt.

  Petru Filip (PPE-DE), írásban − (RO) Támogató szavazatom az alábbi elvi és gyakorlati alapokra épül. Először is, bármiféle klónozás, legyen az emberé vagy állaté, sérti azt a keresztény elvet és doktrínát, amelyre az Európai Néppárt doktrínája épül.

Etikai szempontból még mindig vannak ellentmondásos,, megvitatandó és teljes egészében tisztázandó ügyek. Ami a gyakorlati vonatkozásokat illeti, még nem tudjuk pontosan mennyiségileg meghatározni a klónozás hatásait.

Ezen kívül ott van az a kérdés, hogy nem tudjuk ellenőrizni az ilyen állati eredetű termékekhez való hozzáférést és azok nyomon követését, ha egyszer már beléptek a kereskedelmi rendszerbe. Emiatt úgy vélem, hogy jelenleg az a legjobb döntés, ha megtiltjuk az állatok élelmiszeripari célú klónozást.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban − Tekintettel a tudományos bizonytalanságra és a vonatkozó etikai kérdésekre, én teljes egészében támogatom azt a felhívást, hogy a Bizottság terjesszen elő javaslatokat az állatok élelmiszeripari célú klónozásának a betiltására.

  David Martin (PSE), írásban − Úgy vélem, az állatok élelmiszeripari célú klónozása mind az emberi egészség, mind az állatok jóléte szempontjából különféle kockázatokat hordoz. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy az ilyen technológia fogyasztási célú elfogadása jótékony hatással lenne az európai polgárokra. Ezért az állatok élelmiszeripari célú klónozásának megtiltására irányuló kérés támogatására szavaztam.

  Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban − Üdvözlöm az állatok klónozásáról szóló vitát. Az állatok élelmiszeripari célú klónozásáról szóló állásfoglalás zárószavazásában tartózkodtam, mert van néhány aggályom az ebben az állásfoglalásban javasolt teljes tiltással szemben.

Ezidáig a klónozás állati jóléttel kapcsolatos vonatkozásai vetettek fel aggályokat, és ezekkel foglalkozni is kell. Úgy tűnik, élelmiszerbiztonsági kérdések nem merültek fel.

Azonban mielőtt tiltó döntést hoznánk, pontosabb és tudományos információra és tanácsra van szükségünk. Ezért érdeklődéssel várom a Bizottság javaslatait ezen a területen, figyelembe véve az EFSA (Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság) és az EGE (a Tudomány és Új Technológiák Európai Etikai Csoportja) ajánlásait.

  Andreas Mölzer (NI), írásban − (DE) Mindössze 12 évvel ezelőtt egy új technológia – amelyet úgy tűnik, magas elhullási rátákkal és számottevő szenvedéssel hoznak kapcsolatba – Dolly, a bárány klónozásával döbbentette meg a világot. Az üzleti szektor már most a markát dörzsöli, és „egészséges” klónozott Omega 3 zsírsavakkal dúsított sertéshúsról álmodik. Azt állítják, hogy ez a kegyetlenség az állatokkal szemben a sertések előnyére válik, amelyek állítólag egészségesebbek a klónozásnak köszönhetően. Természetesen a tenyésztők is hasznot húznak ebből, mert csökkennek pénzügyi veszteségeik.

Ez az egész dolog zavarba ejtő módon hasonlít a géntechnológiához fűződő sok és változatos kísértéshez, amely miatt gazdák sokasága ment tönkre, mert a vetőmag nem volt újrahasznosítható, és a gazdák nem tudtak többet vásárolni belőle. Emlékeztet egész állományok hirtelen és nem természetes elhullására is az után, hogy az állatok genetikailag módosított takarmányt fogyasztottak.

A radioaktív sugárzás és a géntechnológia hosszú távú következményeiről még nem sikerült kellő részletességgel meggyőződni, és lehetetlen felbecsülni a klónozás hatásait, nem is szólva a keresztezésekről. Mi történne, ha klónozott állattal etetnének génmódosított takarmányt? Milyen hatása lenne ennek az emberekre? Frankenstein ott leselkedik az ajtó mögött. Ezért szavazok ezúttal nemmel.

  James Nicholson (PPE-DE), írásban − Az állatok élelmiszeripari célú klónozása aktuális kérdés manapság. Általánosságban tudományos kutatási célból és az állattenyésztés fejlesztése érdekében én nem ellenzem a klónozást. Ami viszont az állati jólétet és az élelmiszerbiztonságot illeti, teljes mértékben ellene vagyok annak, hogy klónozott állatok bekerülhessenek az élelmiszerláncba.

A kutatás és a múlt tapasztalatai bizonyították, hogy a klónozott állatok fogékonyabbak a betegségre, és várható élettartamuk is csökkent. Bár nem szeretnék a tudomány útjában állni, egyértelmű, hogy még nem ismerjük a klónozás valamennyi következményét és vonzatát sem az állatjólétet, sem pedig az emberi fogyasztást illetően.

Ezért kell egyértelmű kritériumokat és ellenőrzési mechanizmusokat végrehajtani biztosítva, hogy a klónozott állatok ne kerülhessenek be az élelmiszerláncba. Bár jól tudom, hogy ez érzékeny téma, úgy vélem, inkább az elővigyázatosság javára tévedjük. Az élelmiszertermelésben a prioritásunk maradjon a termékminőség, az állati jólét és a környezeti megfontolások.

  Luca Romagnoli (NI) , írásban – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én megszavazom Parish úrnak az állatok élelmiszeripari célú klónozásáról szóló állásfoglalását. Egyetértek a javaslat indokaival és az általa felvetett aggályokkal.

Igaz, hogy a múltban az „forradalmi” innovációkat gyanakvással kezelték, és azok csak közép- és hosszú távon hoztak hasznot; az is igaz, hogy ennek az állásfoglalásnak a célja ebbe a kategóriába tartozhat. Mégis komolyan figyelembe kell vennünk az állatok klónozásából az élelmiszerellátásra leselkedő veszélyeket: élelmiszerbiztonság, a klónozott állatok jóléte és ezeknek az állatoknak a genetikai és zoo-technikai diverzitása. Ezek a vonatkozások egyértelműen összekapcsolódnak. Ezért üdvözlöm ezt a kezdeményezést, és bízom abban, hogy az emberi egészséget az általunk elfogyasztott élelmiszer kiváló minőségének fenntartásával, valamint az állati jólétet egyaránt védő intézkedéseket fognak elfogadni.

  Anna Záborská (PPE-DE), írásban − (SK) Én megszavaztam ezt az állásfoglalást. Az EU tagállamaiban a fogyasztókat védeni kell az élelmiszeripari célú klónozásból eredő termékek által potenciálisan okozott negatív egészségi hatások ellen. Az elővigyázatosság elve az, amit megfelelő módon alkalmazni kell. A Parlament hangsúlyozza a kiváló minőségű mezőgazdaság sok előnyét, amelyet támogatok.

Ennek ellenére számomra meglepő egy szomorú tény: a Parlament leszavazta az állatok klónozását, de támogatja az emberi klónozást kutatási célra az emberi embriókból származó őssejtekkel folytatott kísérletekben. A Hetedik Kutatási Keretprogram már most finanszíroz ilyen, emberi lények klónozására irányuló projekteket. Pusztán kutatási célra semmisítünk meg emberi életeket.

Ezeket a kísérleteket olyan adófizetőknek a pénzéből is finanszírozzák, akik olyan államokban élnek, ahol a jogszabályok a klónozást bűncselekménynek tartják. Úgy tűnik, hogy az európai jogalkotók jobban aggódnak az állatok élelmiszeripari célú klónozása miatt, mint az embernek a tudományos kutatás elleni védelme miatt.

(Az ülést 13:10-kor felfüggesztik, és 15:00-kor folytatják)

ELNÖKÖL: VIDAL-QUADRAS ÚR
alelnök