Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. szeptember 4., Csütörtök - Brüsszel

5. Talajvédelem (vita)

  Elnök. − A következő pont a Miroslav Ouzký által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében a Tanácshoz intézett szóbeli választ igénylő kérdéssel kapcsolatos vita, a témája a talajvédelemről szóló keretirányelvet érintő előrelépések a Tanácsban (O-0070/2008 - B6-0455/2008).

  Miroslav Ouzký, szerző. − Elnök úr, hadd emeljem ki, hogy 2006 szeptemberében a Bizottság elfogadott egy, a talajvédelemről szóló keretirányelvre irányuló javaslatot, amelynek a célja Unió-szerte a talaj védelme. A javaslat nagyon élénk és érdekes eszmecseréhez vezetett a bizottságomban – a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban. Az előadó, Christina Gutiérrez-Cortines, sok munkát fektetett a kompromisszum megtalálásába.

2007. november 14-én az Európai Parlament elfogadta az első olvasati állásfoglalást. Azóta nem világos, hogy a Tanács mikor fog tudni közös állásfoglalást elfogadni, és ezt mikor közli az Európai Parlamenttel.

Június elején ezért a bizottságom szóbeli választ igénylő kérdést intézett a Tanácshoz, hogy többet megtudjon arról, mennyi előrelépés történt a Tanácsban a Parlament állásfoglalásának elfogadása óta. A bizottságom nevében szeretném megkérni a Tanácsot, hogy foglalkozzon az elért előrelépéssel. A bizottságom továbbá szívesen megtudná, hogy a jelenlegi tervek szerint a Tanács mikor tudja majd a talajvédelemről szóló keretirányelvvel kapcsolatos közös állásfoglalását az Európai Parlamenttel közölni.

  Nathalie Kosciusko-Morizet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, Ouzký úr, az Európai Közösség hatodik környezetvédelmi cselekvési programja elismeri, hogy a talaj véges mennyiségben rendelkezésre álló forrás, valamint olyan anyag, amely környezeti korlátoknak van kitéve. A program abszolút és egyértelmű fogalmakban szeretne talajvédelmi stratégiát kialakítani, amely figyelembe veszi a szubszidiaritás és a regionális sokféleség elvét, és amely mindenki számára nagyon világos.

2007 februárjában – és itt én is történelmet idézek fel – a Tanács tanácsadó vitát tartott a Bizottságnak az irányelvre irányuló tematikus stratégiájáról, illetve javaslatáról szóló közleményéről. 2007 decemberében megvizsgálta az irányelvekkel kapcsolatos kompromisszumjavaslatokat, amelyeket a portugál elnökség készített, amely hatalmas mennyiségű munkát fektetett ebbe a javaslatba, és ezek a javaslatok figyelembe vették az Európai Parlament első olvasati véleményét. Sajnos azonban akkor, a portugál elnökség számottevő fáradozásai ellenére sem volt lehetséges politikai megállapodásra jutni. A nézeteltérés különböző formákat öltött: a tagállamok még a kezdeményezés érvényességét is megkérdőjelezték, vagyis azt, hogy egyáltalán szükséges-e közösségi talajvédelmi szabályozást bevezetni; mások úgy gondolták, hogy a keretirányelv nagyobb rugalmasságot tesz majd lehetővé, és különösen is fog nekik segíteni azokat a nemzeti politikákat figyelembe venni, amelyeket már végrehajtottak, olyan politikákat, amelyeket az irányelvre irányuló javaslat az előterjesztett formában nem ismert el megfelelően. Azóta a különböző tagállamoknak volt idejük gondolkodni, és Franciaország szeretné a Tanácson belül újra megnyitni ezt a vitát. Az Európai Parlament nézetei természetesen az eszmecseréinknek és a vita felélesztésének fontos elemét jelentik majd. A vitát most az eredményes lezárásig végig szeretnénk vinni. Tisztában vagyunk azzal, hogy egyensúlyt kellett találni azok között, akik a talajvédelem területén nem akarják megrövidíteni a tagállamok legitim jogkörét, illetve akik a közösségi szabályok ambiciózus harmonizált rendszere mellett szállnak síkra. Úgy gondoljuk, hogy a Parlament véleménye jó alapot jelent egy kiegyensúlyozott csomag létrehozásához, amin mindannyian tudunk dolgozni.

Ezt a kezdeményezést ma tehát újra útjára bocsátjuk, bár most még túl korai lenne megmondani, vajon a Tanácson belül megegyezésre fogunk-e tudni jutni, és ha igen, mikor és milyen alapon. A részemről nem lenne fair, ha ebben a tekintetben bárminemű jelzést adnék. Amit azonban megígérhetek, hogy a francia elnökség minden tőle telhetőt el fog követni – és itt ismétlem magam –, míg ugyanakkor figyelembe veszi a Parlament véleményét, amelynek sikerült saját kiegyensúlyozott állásfoglalást elfogadnia, olyat, ami tehát ebben a nehéz eszmecserében hihetetlenül értékes. Ugyanakkor realisták is vagyunk, mivel ez egy igen kényes terület – ahogyan azt már a megelőző eszmecserék során mindenki tapasztalta –, és még a legjobb esetben is csak a jövő évi EP-választások után lesz majd második olvasata. Ezért nem sietünk, és ráérünk a lehető legjobb konszenzusos eredmény megtalálására egy olyan témában, amely hihetetlenül összetettnek mutatkozott már a múltban.

  Cristina Gutiérrez-Cortines, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, a hozzászólásomat különösen is a miniszter asszonyhoz szeretném címezni, mivel úgy gondolom, az intellektuális képességei miatt meg fogja érteni, hogy ez egy teljesen új kérdés.

A Bizottság az bevett gyakorlatnak megfelelően egy kötelező érvényű és valamelyest korlátozó jellegű irányelvet mutatott be. Ugyanakkor itt, a Parlamentben felismertük, hogy egy olyan összetett rendszert, mint amilyen a talaj, csak átfogó és elméleti alapvetésből kiindulva lehet megragadni. Ez azért van, mert a talaj hat a szén-dioxid megkötésre, az emberi élet hátteréül szolgáló környezet, hatással van a produktív rendszerre, a mezőgazdaságra, a természeti katasztrófákra és az infrastruktúrák megteremtésére. Röviden szólva mindenre hatással van, és megértettük, hogy a 27, hosszú jogalkotási múltra visszatekintő ország esetében sokuk nem tudna egy olyan irányelvet alkalmazni, amely leegyszerűsítő kritériumokon, illetve kiterjedt komitológián alapul. Ennek eredményeképpen, ennek a Parlamentnek a történetében először, olyan irányelvet készítettünk el, amely nyitott, rugalmas, az önszerveződés szisztematikus kritériumain nyugszik, valamint a Szerződés 249. cikkének egyik új fejlesztésére irányul, amely kimondja, hogy a tagállamoknak ugyanazokat a célokat kell maguk elé kitűzniük, és el kell érniük ezeket a célokat, ugyanakkor az alkalmazásukat tekintve szabadságot biztosít számukra.

Ez az irányelv minden ország meglévő jogszabályait, meglévő katalógusait és bürokráciáját tiszteletben tartja. A tagállamokat nem kötelezi semmi újra, ha bizonyítani tudják, hogy teljesítették az irányelv céljait. Ezek közül az országok közül sokan már meg is feleltek a célkitűzéseknek. Ugyanakkor sok képviselő nem értette meg ezt az összefüggést a szabadság és az összetettség között, hogy a rend lehetséges egy nyitott rendszeren belül, és rugalmas rendszerek állhatnak fenn az önszerveződésen belül. Úgy döntöttek, hogy hátat fordítanak ennek a jogszabálynak, amely hatással van az életre és a földre.

Nem értem, hogy azok a kormányok, amelyeket aggaszt az éghajlatváltozás, hogyan engedhetik meg maguknak, hogy ellenezzenek egy irányelvet, amely a talaj, a föld, az éghajlatváltozás problémáival foglalkozik, amely ösztönzi a katasztrófamegelőzést, támogatja az újraerdősítést, a mezőgazdaságot és a termelést, illetve minden megelőző megállapodást tiszteletben tart.

Megismétlem, meg kell értenünk, mi a szabadság, mivel sokan nem tudják, hogyan éljenek vele.

  Inés Ayala Sender, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, miniszter asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, külön közösségi jogszabályozás foglalkozik minden fontos természeti erőforrással és környezettel, például a vízzel, a levegővel, az állat- és növényvilág fajaival és élőhelyeivel, míg a talaj, amely nem megújuló és kevés van belőle, ahogyan a miniszter asszony épp most mondta, nem rendelkezik ezzel a védelemmel.

Ezt a hiányosságot tehát sürgősen helyre kell hozni, mivel mindannyian szenvedünk miatta, különösen is az élelmiszerekkel kapcsolatos rémhírek idején vagy az alapvető gazdasági- vagy energiaalternatívákról folytatott viták idején, amelyek lényegében a talajon alapszanak.

A közösségi jogszabályozásban ennek a hiányosságnak a betöltése az éghajlatváltozás elleni küzdelemben az általunk hirdetett intézkedések kiemelését szolgálná olyan vonatkozásokban, mint az egyre fokozódó erózió és az elsivatagosodás elleni küzdelem, és ne felejtsük el a talajszennyezésnek vagy a talaj elzáródásának súlyos problémáját, ami a gyors és nem fenntartható fejlesztések nyomán alakul ki, ami nem csak hogy a jelenlegi gazdasági válság gyökere, hanem olyan alapvető forrásokat is felemészt mint a talaj.

Hozzátenném, hogy ennek a kérdésnek a bevonása az európai intézményes jogszabályozási rendszerbe ösztönzőként hatna annak javítására, mi történik a jogalkotási folyamatban, azáltal, hogy koherens keretbe helyezi, ami szabályozáson és valószínűleg uniós támogatáson alapszik, amelyet az éghajlatváltozás elleni küzdelem mellett elköteleződött forrásokkal is összekapcsolhatnánk.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az ezt a véges és nem megújuló forrásra veszélyt jelentő kockázatok kisebb-nagyobb mértékben az Európai Unió minden tagállamának az egész területét érinti, és jelentékeny határokon átnyúló hatásokat is kivált.

Vannak olyan tagállamok – ahogyan a képviselőtársam is említette –, amelyek nem igazán hajlanak a talajvédelem szabványosítására európai szinten. Nekik nem kellene elfelejteniük, hogy amit ez a Parlament már korábban elfogadott, az nem csak egy rugalmas, igazítható és ambiciózus jogi eszköz, hanem egyben olyan is, amely nem ír elő túlzott mértékben mindent. Eszköz, amely abban segíthet, hogy az éghajlatváltozás elleni harcot kérlelhetetlenebbé és hatékonyabbá tegye.

A talajnak az is nagyon fontos funkciója, hogy nyersanyagokat és szenet raktároz, hogy ne is említsem a szén-dioxid tárolására vonatkozó javaslatokat, amelyeket épp most vitatnak meg vagy azokat a hatásokat, amelyekre lehet, hogy utalnak majd a víz szűkösségéről szóló jogszabályozásban.

Ezt az irányelvre irányuló javaslatot 2007 novembere óta blokkolja a Tanács. Ez elfogadhatatlan. Majdnem egy év telt el azóta, hogy ez a Ház véleményt adott ki, és ezért úgy gondolom, mindent el kell követni a helyzet visszafordításáért.

Ily módon a tagállamoknak lenne egy bizonyos talajvédelmi szabályozásuk, nem csak azért, hogy a környezetet védjük, hanem azért is, hogy a most zajló éghajlatváltozás, az erdők pusztulása, illetve az elsivatagosodás ellen küzdjünk. Új kutatási, innovációs és technológia-alkalmazási területeket hozna létre, foglalkoztatási és szociális lehetőségeket eredményezne, és különösen is javítaná az európai polgárok életszínvonalát.

Végezetül biztatni szeretném a Tanács elnökségét, hogy folytassa ennek az életbevágó irányelvnek az elfogadtatására irányuló erőfeszítéseit. Kosciusko-Morizet asszony, ne veszítse kedvét. Mindannyian tudjuk, hogy a Tanács állásfoglalásaiban történtek már biztató változások, de tudnia kell, nem fogjuk engedni, hogy az irányelvet megfosszák a tartalmától.

Kosciusko-Morizet asszony, az Ön elnöke gyakran tanúsít nagy bátorságot és nagy ambíciót bizonyos kérdésekben és feladatokban, amelyek fontosak: a talajvédelem kell, hogy az egyik ilyen legyen.

  Jan Mulder, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, a Tanács soros elnöke a témában tartott beszédében említette, hogy ez egy igen kényes kérdés. Teljes mértékben egyetértek ezzel. Sőt, tovább is megyek ennél. Úgy gondolom, hogy én vagyok az első felszólaló, aki köntörfalazás nélkül kijelentheti, hogy nem tart szükségesnek egy ilyen irányelvet. Nem értem, miért kell Európának megint egy irányelv. Miért is gondolom így?

Először is már rengeteg talajjal kapcsolatos irányelvünk van, amelyek a talaj és a talajkörnyezet egészségére vonatkoznak. Gondoljanak csak a vízügyi irányelvre, a talajvízről szóló irányelvre, a nitrát-irányelvre, a 18, kölcsönös megfeleléssel kapcsolatos irányelvre. Mind befolyásolja a talaj egészségét. Európában – és ez igaz Franciaországra, és bárhol máshol – lenyom bennünket a túl sok adminisztrációs szabály súlya. Az átlagos gazda több időt tölt a papírok kitöltésével mindenféle dolgokról, mint amennyit a gazdaságban a normális munkájára szán. Ha még mindehhez még egy újabb irányelvet adnánk hozzá, akkor az nem lenne igazán jó.

Először egy kicsit várnunk kellene, hogy meglássuk, milyen eredményeket hoznak a már meglévő irányelveink: hogy nem elegendőek-e, és hogy nem járulnak-e eléggé hozzá a talaj egészséges állapotának helyreállításához. A talajvédelmi irányelv csak 2009-ben lép életbe, ezért teljesen szükségtelen új irányelvet bevezetni az előtt. A Bizottság javaslatot készített, és kiszámította a várható hasznot. Amit a számításokban nem láttam, az az volt, hogy milyen adminisztrációs terhet fog mindez jelenteni az érintettek számára. Újra kimondom: túl sok időt pocsékolunk el adminisztrációs feladatokra, nyomtatványok kitöltésére, értekezletekre, és még tudomisén mire.

Mit lehetne jelen pillanatban tenni? A Bizottság fontos szerephez juthatna a tapasztalatcserében. Vannak olyan országok, amelyek már nagyon sokat tettek a talaj egészséges állapotának helyreállításáért, és vannak, amelyek nem. Azok az országok, amelyek ezt már megtették, európai segítség nélkül tették. Miért nem használjuk azokat a jó példákat a még mindig problémákkal küzdő országok esetében?

Még egyszer, úgy gondolom, hogy jelenleg túl sok a bürokrácia, és Európa és az Európai Unió általános népszerűségét a polgárok körében biztosan nem fogja szolgálni az egyik szabályozásnak a másikra halmozása, és aztán azt mondani nekik, hogy „boldoguljatok vele”. Nem, csökkentsük, amennyire csak lehetséges, és kövessük azoknak a tagállamoknak a példáját, amelyek a többi ország számára például szolgálhatnak.

  Janusz Wojciechowski, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, szeretném megköszönni az Ouzký úr által feltett kérdést, mivel engem is aggaszt, vajon mennyi ideig fog tartani befejezni a talajvédelemmel kapcsolatos szabályozási munkánkat. Az élelmiszerválság egyre jobban érezteti a hatását, és a világ népessége egyre nő, míg egyre kevesebb föld kerül mezőgazdasági felhasználásra, és egyre kevesebb választási lehetőségünk marad a mezőgazdasági tevékenység intenzívebbé tételére. A dolgok ilyen állása mellett különösen is nagy szükség van az ésszerű talajvédelemre.

A talaj védelmének a legjobb módja az ésszerű mezőgazdaság és gazdálkodás. Az a talaj, amit nem használnak mezőgazdasági célokra, hamar lepusztul. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy jelentős mennyiségű mezőgazdasági terület nincs művelés alatt, és egyre pusztul. Ennek változnia kell. Az Európai Unió mezőgazdasági politikájának biztosítania kellene, hogy megérje művelni a mezőgazdasági földterületet, és a jogszabályozásnak is a föld művelését kellene ösztönöznie. Ezeket a gondolatokat szerettem volna a mai vita során megosztani Önökkel.

  Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, a Tanács képviselője azt mondta, hogy meglehetősen sok ellentmondás van ebben a kérdésben a Tanácsban, és ez az Európai Parlamentben is fennáll.

Az ellentmondásosság háttere a következő. Minden attól függ, hogyan definiáljuk a talaj fogalmát: vajon a talaj a termékenység kincsesbányája, amelynek az a célja, hogy terményeink számára táplálékforrást nyújtson, és ami az élet alapját képezi egy ökológiailag épen működő gazdálkodási rendszerben, nagy arányú CO2-megkötéssel? Vagy egyszerűen olyan anyag, amely támasztékul szolgál a mezőgazdasági-ipari termelés rendszerében a növényeknek, ahol a termelés része a kőolaj, a vegyi anyagok, a géntechnológia használata, és szélsőségesen veszélyes hatással van az éghajlatra? Ez a két létező trend, az Európai Unióban is. Aztán olyan talajunk is van, amit a mezőgazdasági művelésből kivettek.

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság olyan véleményt fogadott el, amely bizonyos fokú ellentmondásosságot szült, mivel a kijelölt előadó el akarta utasítani az irányelvet. A bizottság többsége azután olyan véleményt készített, amely összhangban állt a talajkezelésnek egy ésszerű megközelítésével, és ez került át a jelentésbe. Mezőgazdasági szempontból igen hasznos lenne, ha elfogadnák ezt az irányelvet.

Nem tudom megérteni, nem hogy támogatni a hagyományos gazdaszövetségek részéről tapasztalható ellenzést. Véleményem szerint maguknak ásnak vermet, mivel a gazdálkodás alakította ki a történelem során a mai kulturális tájképünket, és abban a helyzetben van, hogy most is fenntartsa.

Nem érthetek egyet azzal az állásponttal, amely szerint túl sok bürokráciát teremtene. Mulder úr, Ön azt mondta, hogy ez már jelenleg is így van egyes országokban, például Németországban. Mi nem akarunk túlzott mértékű adminisztrációt. Inkább építsük bele az Ön által idézett példákat a keretirányelvbe a szubszidiaritás egyértelmű elvével, amely figyelembe veszi a regionális, kulturális, szociális és éghajlati feltételeket, hogy a döntések a problémák gyökerénél születhessenek arról, hogy mi szükséges, és mi nem.

  Ilda Figueiredo, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, tudjuk, hogy ez egy nagyon ingatag terület, mivel a talaj védelme, ami korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló és nem megújuló forrás, létfontosságú, hiszen ettől függ a mezőgazdaság és a biodiverzitás védelme, és mivel alapot ad az emberi tevékenységeknek, nem csak a városok és az infrastruktúra, hanem a természet és a vidék számára is. Ennek eredményeképpen a talaj védelme nélkülözhetetlen az örökségünk, a természeti erőforrások, a felszíni víz, illetve a talajvíz minősége, az egészség és az emberi élet megőrzése szempontjából.

A talaj nagyon dinamikus rendszer, amely sok funkciót lát el, és az emberi tevékenység, valamint az ökoszisztémák fennmaradása szempontjából létfontosságú feladatokat teljesít, ezért a talajvédelem mindannyiunkat tettekre szólít fel közös életünkben és a jövendő generációk védelmében. Ez azt jelenti, hogy nem szabad versenyszabályoknak alávetni. Ugyanakkor a talaj nagy arányú visszaéléseknek, ingatlanspekulációnak, leépülésnek és szennyezésnek is ki van téve, ideértve a határokhoz közeli területeket, ami azt jelenti, hogy a tagállamoknak jobban együtt kell működniük egymással, és jobban meg kell határozni a közös célokat, amelyek összhangban állnak a szubszidiaritás elvével és a föld szociális funkciójával.

Vannak olyan különböző közösségi politikák, amelyek jelentőséggel bírnak a talajra nézve, és amelyek a talaj védelmét veszélyeztethetik. Ezért kell a kockázatokat és a talaj különböző aspektusait tovább tanulmányoznunk, hogy meghatározhassuk a megfelelő intézkedéseket, amelyek megvédhetik a talajt. Egy nagyon fontos lépés lenne a közös agrárpolitika olyan irányú megváltoztatása, hogy nagyobb támogatást nyújtson a családi gazdaságoknak, illetve a kis- és középvállalkozó gazdáknak.

Ebben az összefüggésben kell tehát tudnunk a Tanács álláspontját, és ellenőrizni a változásokat.

  Françoise Grossetête (PPE-DE). - (FR) Elnök úr, az eszmecserére, amely most zajlott a keretirányelvre irányuló javaslatról, az első reakcióm az volt, hogy feltettem magamnak a kérdést, vajon tényleg szükségünk van-e egy ilyen szövegre, és vajon egy ilyen megoldás valóban helyénvaló-e. Már tengernyi szabályunk van a talajvédelemről, a hulladékról, a növényvédőszerekről, a természeti környezet megóvásáról, a talajvízről, stb. Sőt, a „jobb szabályozás” kontextusában, amelyen mi, itt a Parlamentben, már egy ideje dolgozunk, arra jövök rá, hogy fontos nem azt a látszatot kelteni, amely szerint újfent csak betesszük a dolgokat a Bizottság malmaiba, és egyik szabályt halmozzuk a másikra. A helyi képviselőinkre is gondoltam, illetve a polgármesterekre, akikre még több feladat hárul majd ezzel a keretirányelvvel.

Ugyanakkor van egy valóság. Ez a valóság az, hogy az emberi tevékenység képtelen volt tisztelettel bánni a talajunkkal, és szisztematikus erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy intenzív művelést folytasson, és eközben elszegényítse a talajt, illetve olyan urbánus módszereket alkalmazzon, amelyek a talaj degradálódásához vezettek. Úgy gondolom, hogy Gutiérrez asszony, akinek a munkáját a figyelemre méltó jelzővel tudnám leírni, széles körben elfogadható javaslatokat tett arra törekedve, hogy közelebb hozza egymáshoz az ellentétes oldalakat – hiszen valóban látjuk, hogy kifejezett ellentét van a Parlamenten belül is, nem csak a Tanácsban –, és a Parlamentet meghallgatva végül sikerült olyan javaslatokat előterjesztenie, amelyek a lehető legnagyobb konszenzust valósítják meg. Kiegyensúlyozott állásfoglalásokat hozott létre, amelyek tiszteletben tartják a szubszidiaritás elvét, különösen is a módszerek megválasztásában, amelyeket a tagállamoknak el kell fogadniuk a talajvédelmi előírások gyakorlatba ültetéséhez. Nem növeli az adminisztrációs terheket azáltal, hogy arra szólít fel, hogy hozzuk helyre a múltbeli tévedéseket a mezőgazdasági, ipari, illetve városi környezettel kapcsolatos gyakorlatunk által, amelyek mindezidáig nem vették figyelembe a talajvédelmet.

Most a Tanácshoz szólok: amikor a Tanács elnöksége azt mondja, hogy nem kell sietnünk, az azt jelenti, hogy az ügyet későbbre fogják halasztani. Későbbre fogják halasztani, amikor pedig a tagállamok között fennálló egyenlőtlenségek miatt valóban szükség van olyan állásfoglalást tenni, amely, bár tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét, egyértelműen a talaj megőrzésére és védelmére irányul.

  Edite Estrela (PSE). – (PT) Elnök úr, amint azt a miniszter asszony mondta, ez egy kényes és nagyon összetett kérdés, amelyben nem egyszerű 27 tagállam között egyetértésre jutni, de még ebben a Parlamentben sem, ahogy azt már láttuk. Ahogyan kollégám, Inés Ayala mondta, a talaj nem megújuló forrás, amely összefügg a természeti katasztrófákkal és a mezőgazdasági termeléssel, és amelynek a tárgykörébe olyan finom és embert kívánó kérdések is beletartoznak, mint a talajhasználat, a talajfejlesztés és a természetvédelem.

Sokféle érdek forog kockán, és sok képviselő kérdőjelezi meg az irányelv szükségességét. A másik kérdés a rugalmasság. Egy merev jogi keret nem mindig a legjobb módja a kívánt célok elérésének, hiszen különböző helyzetek állnak elő. Véleményem szerint az irányelv fontos és szükséges az ökoszisztémák közötti egyensúly fenntartásához.

  Neil Parish (PPE-DE). - Elnök úr, mondhatom a soros elnöknek, hogy nagyon kedves tőle, hogy bedobta játékba a labdát, de ha javasolhatom, vegye vissza, és tegye vissza a dobozba? Mert szerintem igazán nincs szükségünk erre az irányelvre. Azt hiszem, teljesen igaza volt az előző elnökségnek, amikor azt mondta, hogy nem akarja. Jan Mulder szavait visszhangozom, hogy már van nekünk nitrátirányelvünk és talajvízről szóló irányelvünk. Mindezek hatnak a talajra, és gondoskodnak arról, hogy Unió-szerte megtisztítsuk a talajt.

Egyetértek Graefe zu Baringdorf úrral, hogy a gazdák valóban a talaj gondnokai, és hogy a talaj annyira fontos mindenhez, amit termelünk, de tulajdonképpen szükségünk van talajról szóló irányelvre? A baj ezzel a irányelvvel az, hogy túl sok mindent akar magában foglalni. Megpróbálunk foglalkozni az ipari földterületekkel és az ipari szennyezéssel, beszélünk a városi fejlesztésről, aztán pedig a mezőgazdasági földterületekről és a mezőgazdasági talajról.

Egyszerűen nonszensz ilyen jellegű jogszabályokat bevezetni ebben a fázisban. Azt hiszem, az egyik problémánk itt, az Európai Unióban – és úgy gondolom, a legjobb szándékkal tesszük –, hogy amikor valamit tennünk kell, akkor azonnal jogszabályozásba fogunk. Én ezzel nem értek egyet. Szerintem meg kell állnunk egy pillanatra, és elgondolkodni. Szerintem a Tanácsnak van igaza. Úgy gondolom, ez most nem a megfelelő idő a visszafordulásra. Inkább azt javaslom, hogy majd az új Bizottság és az új Tanács vegye újra elő a következő parlamenti ülésszakban. Akkor újra ránézhetnek arra, mi is történik.

Ösztönözném azokat a tagállamokat, amelyek nem rendelkeznek az ipari földterületek használatáról, illetve az ipari szennyezésről, hogy készítsenek ilyen szabályokat nemzeti szinten. Ne avatkozzunk ebbe bele az európai szintről, mert nem hiszem, hogy szükség van rá. Azt hiszem, gondoskodni akarunk arról, hogy nem lesz akkora a bürokráciánk, mint most. Az embereknek a hajuk szála is égnek áll már minden további adminisztrációtól. Így tehát azt mondanám a soros elnöknek: ne dobja be játékba a labdát, kérem, hogy vegye vissza.

  Glenis Willmott (PSE). - Elnök úr, először is szeretném emlékeztetni a kollégákat és a francia elnökséget, hogy 2007. november 14-én, a Parlament első olvasatakor jelentékeny számú képviselő – egész pontosan 295 – szavazott az irányelv ellen.

Kétséget kizáróan jelentős aggodalmakra ad okot a javasolt irányelv költsége, különösen is a szennyezett földterületekkel, illetve a nemzeti nyilvántartásokkal kapcsolatos részek.

Itt központi kérdés a szubszidiaritás, hiszen a talajnak kevés határon átnyúló hatása van, nem úgy, mint a levegőnek és a víznek, amelyek természetesen folyamatosan mozgásban vannak. A javasolt irányelv túl sok, már működő intézkedésekkel rendelkező tagállamot kényszerítene azok szétbontására, mivel nem férnének össze az irányelvvel.

Nem azt akarom mondani, hogy nincs szükségünk semmilyen talajvédelmi uniós lépésre – hiszen a tematikus stratégiában rengeteg jó javaslat van –, hanem hogy bármilyen új uniós talajvédelmi stratégia jelentsen hozzáadott értéket, és egészítse ki, ne pedig lecserélje a tagállamok már meglévő politikáit.

  Hartmut Nassauer (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a talajvédelem elképesztően fontos feladat a jövendő generációk egészséges gazdálkodási környezetének biztosítása érdekében. Mindent megerősítenék, ami ezzel kapcsolatban eddig elhangzott. Ugyanakkor egyik érv sem jelenti azt, hogy a talajvédelemnek európai feladatnak kellene lennie. Nem minden Európában található probléma lesz szükségképpen európai problémává. A talaj helyi, helyhez kötött közeg. A talajszennyezésnek rendszerint nincsenek határokon átnyúló hatásai, vagyis nincs oka annak, hogy a talajvédelem az Európai Unió által megoldandó feladat legyen; sőt, valójában semmilyen hozzáadott európai értéket sem képvisel. Sok európai országnak már jól működő talajvédelmi előírásai vannak, és a leghalványabb indíték sincs arra, hogy európai szabályozást kellene kivetni azokra, amelyeknek nincsen. Vagy Ön, biztos úr – egészen komolyan – úgy gondolja, hogy ahol a tagállamok a saját hatáskörükön belül nem lépnek, ott a Bizottságnak kellene a hiányt betölteni? Az abszurd lenne.

A szubszidiaritás miatt a talajvédelem tagállami feladat, és a tagállamok képesek megfelelni neki. Mivel ez így van, a Tanács – ideértve, államtitkár asszony, az Ön országát is – átmenetileg leállította ezt a kezdeményezést. Nagyon remélem, hogy a Francia Köztársaság ki fog tartani emellett az álláspont mellett. Nem kételkedem abban, hogy hasznos lehetne európai talajvédelmi stratégiát készíteni, és az ellen sem lenne kifogásom, hogy Európa pénzügyi hozzájárulást tegyen ott, ahol nem érték el még az optimális talajvédelmet. Ugyanakkor határozottan ellenzem a mindannyiunkra kivetett, egységes talajvédelmi jogszabályozást, amelyet a Közösség finanszíroz, pusztán azért, mert néhány országnak nincsenek talajvédelmi jogszabályai. Európának nem erről kellene szólnia. Tökéletesen fölösleges újabb bürokrácia lenne, az a típus, amitől világgá szaladnak a polgárok, mielőtt a véleményüket választásokon vagy népszavazásokon kifejeznék. Le kell állítani.

  Csaba Sándor Tabajdi (PSE). - (HU) Bármennyire igaza is van Graefe zu Baringdorf úrnak, hogy a gazdák védik a talajt, de azért az elmúlt évtizedekben az intenzív gazdálkodás következtében és a magas műtrágya és vegyszerek használata miatt bizony nagyon komoly veszteségek mentek végbe a talaj tisztaságában. Ez érvényes a régi és az új tagállamokra korábban. Az új tagállamoknak az elmúlt húsz évben nem nagyon volt pénzük műtrágyára, vegyszerre, így például Magyarországon egy hektáron négyszer kevesebb műtrágyát használnak föl, mint például Hollandiában. Ezért az igazi kérdésmegoldás agráriumi kérdés, nevezetesen olyan módszerekkel kellene a jövőben gazdálkodnunk, olyan bioszférát, talajt védő módszerekkel, amelyek a talajnak ezt a terhelését csökkentik, tehát teljesen új módszerekre, új megközelítésekre van szükség, a talaj védelmére, mert ez minden európai gazdának az érdeke. Rengeteg dolog van, amely nem racionális ebben a rendszerben, például aratás után nem ültetik be a növényt, energiaveszteség történik. Be lehetne ültetni növénnyel, az komposztálható lenne, és például a műtrágyaterhelés ezáltal csökkenthető lenne. Köszönöm a figyelmet.

  Ioannis Gklavakis (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony, biztos úr, a Tanács soros elnöke, mindannyian egyetértünk, és mindannyian a föld védelmét szeretnénk. A föld táplálja a lakosságot, és azt szeretnénk, ha továbbra is ételhez juttatna bennünket, mindenekelőtt egészséges ételhez. A föld, mind egyetértünk, a környezet, és védeni akarjuk, de komolyan tartok attól, hogy inkább romboljuk.

A talajvédelmi irányelv világosan megkülönbözteti a mezőgazdaságból, illetve az iparból származó szennyezést. Ami a mezőgazdaság által okozott szennyezést illeti, azt látjuk, hogy a közös agrárpolitika égisze alatt rengeteg erőfeszítés történik, sokat tesznek a felülvizsgálat hatókörén belül; és nemrégiben a mezőgazdasági kemikáliák használatának jelentős csökkenéséről beszámoló jelentést olvastunk. Ezek mind mezőgazdasági jellegű törekvések.

Ugyanakkor a fő ok az aggodalomra az, hogy mi történik az ipari szennyezéssel. Minket a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságban aggaszt az egyre erősödő talajszennyezés hatása a mezőgazdasági terményeinkre és a környezetre.

Ez a szennyezés megjelenik a talajban és a vízben is, és ezért tanácsos indikátorokat, illetve küszöbértékeket elfogadni, mielőtt valami végzetes történik. Ezért sürgősen kérem, hogy nagyon sűrűn ellenőrizzük a levegőszennyezettséget – amit alaposan szoktunk végezni –, és szintén ellenőrizzük a talajszennyezettséget. Ezt különösen is a nagyon iparosított területeken kellene megtenni.

Bízom benne, hogy a francia elnökség figyelembe fogja venni a tagállamok álláspontját, és kölcsönösen elfogadható megoldást találunk majd erre a kérdésre.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, egy év telt el azóta, hogy az első olvasatnál a talajvédelmi irányelvvel kapcsolatban elfogadtuk az állásfoglalásunkat. Mindazonáltal a Tanács eddig nem volt képes a megegyezést biztosítani. Néhány tagállam még mindig ragaszkodik ahhoz, hogy blokkoló kisebbségként lépjen fel. Most azonban van remény, hogy a francia elnökség alatt kompromisszumra jutunk. A Franciaország képviselője által tett felszólalás alátámasztotta, hogy igenis jogos ez a remény.

A programmal kapcsolatban sok kritikát hallottunk, amelyek szerint növelni fogja a bürokráciát, és megduplázza a már létező nemzeti vagy közösségi jogszabályokat. Véleményem szerint pont az ellenkezőről van szó. Szükség van egy ilyen irányelvre, mert az ezen a területen létező jogszabályok egységesítéséhez fog vezetni, és uniós szinten összerendezi az összes, talajvédelemre irányuló törekvést. A helyi és regionális erőfeszítések mellett uniós szinten is lépésekre van szükség, ha meg akarjuk állítani a talaj pusztulását. A talaj közös kincsünk. Közös elveket és célokat kell ezért kialakítani, és megtenni a megfelelő lépéseket. Fontos, hogy minden uniós polgár ráébredjen, milyen fontos szerepet játszik a talaj az ökoszisztémában, illetve a mindennapi életünkben, valamint a gazdaságban.

Sajnos sok tagállam területén találhatóak még mindig veszélyes anyagok. A hulladéklerakókra és a vegyi fegyverekre gondolok, amelyeket a múltban ott állomásozó szovjet csapatok hagytak maguk után. Bizonyos országok nincsenek abban a helyzetben, hogy egyedül tudnák kezelni ezeket a kérdéseket. Ezért szükség van a tagállamoknak adott megfelelő ösztönzésre és segélyre, hogy ezeknek az államoknak segítsen az ilyen anyagok eltávolításában. Sürgősen szükség van megfelelő rendelkezésekre, amelyek lehetővé teszik a lepusztult földterületek használatba való visszavételét, csökkentik a talajpusztulást, és biztosítják, hogy fenntartható módon bánnak a talajjal. Mindez bizonnyal a helyes irányba tett lépés lenne, a természeti környezet megóvása, valamint a talaj védelme tekintetében, ami olyan értékes természeti erőforrás. Ebben a vonatkozásban az irányelvnek nagyon hasznosnak kellene, hogy bizonyuljon mindannyiunk számára. A jogszabályozásra irányuló munkának tehát folytatódnia kellene. Továbbá független szakértők véleményét kell kikérni, és azt figyelembe venni.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Elnök úr, ma délelőtt egy gazdával beszélgettem, sajnos olyan gazdával, aki ül, és a felázott földeket nézi, mivel nálunk, Írországban bizonyosan, de Észak-Európa más részeiben is nagyon rossz az aratás. Azt hiszem ezekre a gazdákra kell ma délelőtt gondolnunk. Ez a fiatal hölgy-gazda – aki képesítést szerzett – elolvasta a talajról szóló irányelvet, és igazán aggasztónak találja, hogy az olyanokat, mint ő, aki minimális művelést folytat, ami a talaj számára a legjobb, az irányelv büntetni fogja, különösen is az évszaknak nem megfelelő időjárási viszonyok közepette. Ő tudja, miről beszél. Nem hiszem, hogy a jó talajhoz irányelvre van szükség: tagállamok kellenek, amelyek felelősséget vállalnak, és leginkább pedig jó gazdálkodási tanácsokra van szükség, amely jó nemzeti kutatásra támaszkodik, hogy a talaj számára mi a legjobb.

Azt hiszem, az egyik nagy probléma, amivel szembenézünk, mi legalábbis, Írországban, az a nagyon rossz tervezés, amely miatt hatalmas problémák, árvizek és annak járulékos nehézségei keletkeztek. Hagyjuk ezt a tagállamokra. Irányt adjunk nekik, ne pedig egy újabb irányelvet a 18 mellé, amelyeknek a gazdáknak már amúgy is meg kell felelniük.

  James Nicholson (PPE-DE). - Elnök úr, azt mondanám a Bizottságnak és a Tanácsnak, hogy nyugodtan töltsenek el annyi időt ezzel az irányelvvel, amennyit csak kívánnak. Valójában, ami engem illet, örök időkig is foglalkozhatnak vele. Véleményem szerint ugyanis sem szükségünk, sem igényünk nincs erre az irányelvre.

A gazdák már így is szenvednek a rengeteg adminisztrációtól, és azt látják, hogy ez ömlik Brüsszelből. Ez akár az utolsó csepp is lehet a pohárban.

Igaz, hogy a talaj nagyon fontos, és védeni kell, de még nem találkoztam olyan gazdával, aki ne védte volna a talajt a földjén – a jövője múlik rajta. Európa különböző részein más és más szükségletek vannak. Északról délre, keletről nyugatra másképp kell gondozni a talajt.

Ez kényes kérdés. Kérem, hogy ezt az irányelvet vigyék innen, és temessék el. Ahogyan Mulder úr mondta, már épp elég irányelvünk van. Lehet, hogy jó a szándék, de nincs szükségünk erre a jó szándékra.

  Reinhard Rack (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, az Európai Uniónak a kompetenciája hatókörén belül kellene cselekednie azokon a területeken, ahol a saját szabályaival valóban tud hozzáadott európai értéket teremteni. Ebben a bizonyos esetben nem látom, hogy hozzáadott érték keletkezne. Amit viszont igenis látok, az az, hogy bizonyos országok nem veszik komolyan a feladataikat a belföldi színtéren, vagy legalábbis mostanáig nem vették, vagy egyszerűen azt hiszik, hogy ily módon európai pénzekhez juthatnak hozzá. Semmilyen hozzáadott értéket nem találok benne, amit viszont igen, azok a többletköltségek és több adminisztráció, különösen azoknak az országoknak, amelyek teljesítették a vállalásaikat a hazai téren, és ésszerű talajvédelmi intézkedéseket hoztak.

  Jim Allister (NI). - Elnök úr, a talajvédelemre természetesen szükség van, de amire nincs, az egy újabb uniós irányelv. Ahogyan Mulder úr mondta, már tengernyi irányelvünk és megszámlálhatatlan kölcsönös megfelelőségi szabályunk van. Ez tagállami kérdés. Melyik nemzet fogja hagyni, hogy a talajállománya erodálódjon és lepusztuljon? Tényleg, melyik gazda az, akinek Brüsszelre van szüksége ahhoz, hogy megmondja neki, ne engedje a vagyontárgyát lepusztulni? Nevetséges. Még több brüsszeli bábáskodás csak a gazdákra rótt, már amúgy is elviselhetetlen adminisztrációs terhet fogja növelni, akiknek a gazdálkodásra fordítható idejét egyre inkább felemészti a buta nyomtatványok kitöltésére fordított idő. A Parlamentnek és a Bizottságnak szakítania kellene a több évtizedes szokással, és végleg fátylat borítani rá.

  Robert Sturdy (PPE-DE). - Elnök úr, teljes mértékben egyetértek azzal, amiről a kollégáim a „catch-the-eye” eljárás szerinti felszólalások során beszéltek.

Ha a Bizottság szeretné megnézni a gazdaságomat, szívesen látom. Krisztus előtt 3000 óta művelik, és a művelése most is tart. A talaja az egyik legkitűnőbb. Valójában idén hektáronként több mint 10 tonna búzát termelünk – persze, csak ha be tudjuk takarítani.

Gondját viseljük a talajnak. Hagyják azokra az emberekre, akik azt ismerik. Ne képezzünk még több adminisztrációt Brüsszelből, mert az itt mindenkit csak rossz színben tüntet fel, pedig alapvetően jó munkát végzünk. Tartsuk meg a jó munkát, ezt pedig hagyjuk a tagállamokra.

  Nathalie Kosciusko-Morizet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, először is hadd mondjam ki, hogy ezzel a kérdésben nem akarok több tisztázatlanságot. Az elnökséget igencsak motiválja ez az irányelv, és meg van győződve arról, hogy a kérdésben szükség van egy ilyen irányelvre. Azt is megismétlem, hogy következetesen tartjuk ezt az álláspontot, hogy ez nem csak a jelenlegi elnökségtől datálódik, és a gyanúsítgatásokat, amelyek ebben a tekintetben születtek, elfogadhatatlannak tartom. 2007 decemberében, amikor a Tanácsban az első vita volt, egyes tagállamok – és ez a mai vitában is visszhangzik – formálisan ellenezték az irányelv elvét. Más tagállamok pedig már éppen benne voltak a nemzeti politikák kialakításának folyamatában, és azon a véleményen voltak, hogy bár jó elképzelés az irányelv, az előterjesztett javaslat nem tükrözi megfelelően a szubszidiaritás elvét, és nem veszi elegendő mértékben figyelembe a már megtett erőfeszítéseket, ideértve akár nagyon technikai jellegű dolgokat is. Akkoriban Franciaország ezek közé az országok közé tartozott. Ma, amikor miénk a soros elnökség, és kitartunk emellett az álláspont mellett, nagyon erős bennünk a motiváció és a vágy, hogy a talajvédelmi irányelvvel kapcsolatban megállapodásra tudjunk jutni. Ettől még mindannyian láttuk ma, hogy éles szembenállások vannak, és hogy ezek meglehetősen hűen tükrözik azt, ami az Európai Tanácsban zajlott. Dolgozunk azon, hogy megegyezésre jussunk, amely talán, reményeink szerint még ez alatt a francia elnökség alatt megszületik. Ugyanakkor, ahogy látjuk is, ez nem lesz olyan egyszerű.

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − Elnök úr, köszönöm, hogy a vitában én is szót kaphatok, ami a Parlamenttől a Tanács felé intézett szóbeli választ igénylő kérdésből alakult ki. Hadd jelentsem ki, hogy a Bizottság megerősíti abbéli szándékát, hogy a talajvédelemről szóló irányelv vonatkozásában megállapodásra jut, és e cél elérése érdekében mindent el fog követni.

A Parlament és a Tanács állásfoglalásaiban átfogó európai uniós talajvédelmi megközelítés kidolgozására szólított fel. A Bizottság ezek alapján készítette el a javaslatát. Tisztán emlékszem, Nassauer úr, hogy 2006 tavaszának a végén levelet kaptam a német kormánytól, amelyben a német tartományok többsége – ha ugyan nem mind – szükségesnek tartott egy talajról szóló irányelv elkészítését. Üdvözöljük, hogy a talajról szóló irányelv a Parlament biztos támogatását élvezi, bár a bizottsági javaslatot némileg módosítani kívánja. Remélem, hogy el tudjuk érni a Gutiérrez-Cortines asszony által említett elégséges összetettségi szintet.

Sajnálattal vesszük tudomásul, hogy a Tanács decemberben nem tudott politikai megállapodásra jutni a portugál elnökség által végzett rengeteg munka, 22 tagállam támogatása és a Bizottság részéről mutatott rugalmasság ellenére sem. Hangsúlyozom, mialatt fennáll ez a politikai patthelyzet, a talaj folyamatosan pusztul, ahogyan azt a tudományos közösség világosan tudtunkra adta, például a talajról és az éghajlatváltozásról szóló, a közelmúltban a Bizottság által megrendezett magas szintű konferencián.

Ezért tehát üdvözlöm, hogy Franciaország a munka újrakezdése mellett köteleződött el, és örömmel tekintek a Franciaországgal és a többi tagállammal végzendő közös konstruktív munka elé, amelynek során gondoskodunk arról, hogy politikai megegyezés szülessen a Tanácsban, ami amilyen hamar csak lehetséges, biztosítja a nagy fokú talajvédelmet.

Ugyanakkor a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a végső szöveget végre lehet hajtani, és hogy az a talajvédelem jelenlegi mértékéhez képest hozzáadott értéket képvisel. Biztosítom Önöket afelől, hogy én magam a feladat elkötelezettje maradok.

  Elnök. − A vitát berekesztem.

ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR
Elnök