Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. szeptember 22., Hétfő - Brüsszel

26. A tanárképzés minőségének javítása (rövid ismertetés)

  Elnök. − Következő napirendi pontunk Maria Badia i Cutchet, a Kulturális és Oktatási Bizottság nevében benyújtott jelentése (A6-0304/2008) a tanárképzés minőségének javításáról (2008/2068(INI)).

  Maria Badia i Cutchet, előadó. − (ES) Kedves biztos úr! Úgy hiszem egyet érthetünk abban, hogy jó hír, hogy egy ilyen időszerű, kiemelt fontosságú kérdésről szóló jelentést fogadhatunk el, mint amilyen a tanárképzés minőségének javítása, annál is inkább, hiszen a tanárképzés legfontosabb célja, hogy javítsa a diákok oktatásának színvonalát, illetve, hogy olyan ismereteket adjon át számukra, amelyek szellemi érettséget és elemző képességet adnak számukra, de mindezek mellett olyan készségekkel is ellátják őket, amelyekkel részt tudnak vállalni egy egyre inkább a versenyre épülő és sokat követelő társadalomban.

Ezt az aggodalmat a terület sok szereplője osztja, a diákoktól a szülőkön át, és a tanári szakmán keresztül egészen az üzleti vezetőkig. Jelenleg Európában több mint hatmillió tanár látja el ezt a kulcsfontosságú szerepet, amellyel a társadalom fiataljainak ismereteit és készségeit fejlesztik, és hozzá járulnak a gazdasági növekedés és a versenyképesség javításához.

A jelenlegi munkakörülmények ebben az ágazatban egyre összetettebbek és megerőltetőbbek: az osztályok kulturális szempontból egyre heterogénebbé válnak; a tanítás egyre inkább az önálló tanulásra összpontosít; a tanárok ex-cathedra oktatókból az osztályok úgymond menedzsereivé alakultak át; ma már követelmény az idegen nyelvek és az ICT-ként ismert infó-kommunikációs technológiák ismerete, annak nemcsak az ismeret-átadás eszközeként, hanem tanítási eszközként történő felhasználása is.

A rendelkezésünkre álló adatok arra engednek következtetni, hogy vannak bizonyos hiányosságok a tanítás színvonalában; ez összhangban áll a szakma fent említett összetettségével, és szükségessé teszi a tanárképzésbe történő nagyobb arányú befektetéseket, mind az alapképzés, mind pedig a továbbképzés során, továbbá kiemeli a tanári pályakezdés intenzívebb támogatásának fontosságát is.

Továbbá, van egy sor, megfontolásra érdemes, kapcsolódó kérdés is: jelentős különbségek a tagállamokban a tanári fizetésekben, ugyanazon az országon belüli különbségek a tanári átlagfizetésekben, az idősebb dolgozók nagy aránya, sok esetben a motiváció ellen ható munkakörülmények, és a szakmát választó emberek számának csökkenése stb.

Ebben a kontextusban íródott ez a jelentés. Ugyanakkor számos ajánlást is megfogalmaz, amelyeket röviden ismertetni fogok.

Először is jobb tanárjelöltekre van szükség a szakmában, ami szoros összefüggésben áll a szakma társadalmi megítélésének és javadalmazásának javulásával is. Ez magában foglalja a tanári szakma munkakörülményeinek javítását azzal, hogy javaslatokat fogalmazunk meg a tanárok pályakezdésének támogatására; a kezdő tanárok tanulhatnak a gyakorlott tanárok tapasztalataiból, akik viszont csökkenthetnék a diákokra szánt idejüket, hogy több idejük maradhasson az alkalmazott kutatásra és az ismeretátadásra.

Ugyanakkor ez szintén magában foglalja a tanári alapképzésbe, és továbbképzésbe történő nagyobb arányú befektetést is, illetve az egyetemi oktatás és a szakmai fejlődés összeegyeztethetőségének kialakítását, és a már a pályán lévő tanári állomány jobb képesítését és az általuk történő jobb készségek elsajátítását is.

Harmadsorban pedig ösztönözni kell a bevált gyakorlatok cseréjét a mobilitási programok javítása által, gondolok itt különösen a Comenius programra, ami azért is pozitív, mert lehetőséget ad az idegen nyelvi készségek felfrissítésére is.

Negyedsorban szeretném megemlíteni az iskolai szintű döntéshozás elősegítését is, másként fogalmazva, az iskolák nagyobb autonómiáját, figyelembe véve az egyes iskolák eltérő hátterét, és az egyes iskolai közösségek szereplőit: a szülőket, a helyi kulturális központokat stb.

Biztos úr! A Szerződés 149. oktatásról és képzésről szóló cikkével összhangban, ez a jelentés nem lesz kötelező érvényű a tagállamok kormányaira. Ettől függetlenül ez egy olyan állásfoglalás, amelyet mindenféleképpen figyelembe kell venni.

Azok a kulcsfontosságú kérdések, mint például az oktatásügy, szorosan kapcsolódnak a jövő Európájának és a jövő európai polgárának értékeihez, és ezért kérem a Bizottságot, hogy támogassa a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentését, és tegyen meg mindent azért, hogy a jelentésben szereplő javaslatokat a Tanács előtt is meg tudja védeni.

Hölgyeim és uraim! Beszélgetéseink során gyakran utalunk annak fontosságára, hogy milyen országot hagyunk gyermekeinkre. Ezzel együtt azt is át kellene gondolnunk, hogy milyen polgárokat hagyunk országainkra, és ez egy olyan terület, amelyet az oktatásügy döntően befolyásolni tud.

  Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr, és a Parlament mélyen tisztelt képviselői! Örömömre szolgál ez a jelentés, különösen, azért, mert én vagyok az oktatásügyi biztos. Szeretném megköszönni Maria Badia i Cutchet asszony és a Kulturális és Oktatási Bizottság munkáját.

Önhöz hasonlóan a Bizottságnak is meggyőződése, hogy minden tagállam jelentős kihívásokkal lesz kénytelen szembe nézni oktatási és képzési rendszerei javítására irányuló erőfeszítései során, különösen a magasabb színvonal elérése kapcsán. Többedjére beszélünk – és ezt szeretném kiemelni – a kulcsfontosságú kompetenciák, illetve a rendszereink méltányosságának és hatékonyságának fontosságáról. Ezekkel a kihívásokkal nem lehet teljes mértékben megbirkózni a tanári szakma magas színvonalú működése nélkül, hiszen ez az egész kérdés kulcsa. A tanárok minősége oktatási rendszereink modernizációjának, illetve a méltányosság és a hatékonyság elérésének kritikus tényezője. Jó tanárok nélkül nagyon nehéz előrehaladást elérni.

A tanárokat érintő kihívások száma növekszik, ahogyan a gazdasági, társadalmi és oktatási kontextusok is egyre összetettebbek leszek, és az iskolák és osztályok is egyre heterogénebbé és sokszínűbbé válnak. Ma este, az első jelentés vitája során beszéltünk a kreativitásról és az innovációról. Csak úgy tudjuk elérni, hogy a diákok kreatívabbak és innovatívabbak legyenek, ha az iskoláinkban tanító tanárok is kreatívabbá és innovatívabbá válnak.

A legjobb jelölteket kell bevonzanunk szakmánkba. A lehető legjobb felkészítést kell adni nekik pályájukhoz és – ami még ennél is fontosabb – folytatnunk kell tanáraink folyamatos továbbképzését is pályájuk során. Ez – ahogyan azt Ön is mondta Badia i Cutchet asszony – a tanárok toborzásáról és fizetéseikről szól.

Minden tanárnak képesnek kell lennie az önálló tanulásra, arra, hogy folyamatosan reflektálni tudjon arra, ahogyan tanít; tanulni tudjon tanártársaitól, és megtalálja ismeretei és készségei fejlesztésének új módjait, és ki tudja elégíteni a diákok egyéni szükségleteit is. Minden tanárnak egyben élethosszig tartó tanulónak is lennie kell. Egyik tanár sem tudja megtanítani valakinek, hogy hogyan is kell életünk végéig tanulni, ha önmaga nem gyakorolja ezt. A három, vagy négy évig tartó alapképzés nem lehet elég muníció az élethosszig tartó tanításra. Csak akkor tudnak diákjaik számára valóban releváns ismereteket átadni, ha folyamatosan tanulnak, képzik magukat annak érdekében, hogy korszerű ismeretekkel rendelkezzenek.

Nagy örömömre szolgált hallani, hogy ilyen nagy a konszenzus ezen a téren, amilyet az elmúlt novemberben a miniszterek tanúsítottak a Tanácsban.

Azon kell munkálkodnunk most, hogy építsünk erre a jó szándékra és erre a konszenzusra annak érdekében, hogy valós javulást érhessünk el a tanárképzésben. Ösztönöznünk kell a tagállamokat arra, hogy többet fektessenek saját tanári állományuk fejlesztésébe. Három, négy nap tanári továbbképzés egy évben egyszerűen nem elég. Javítani kell a kezdő tanárok beilleszkedésének támogatásán és ki is kell terjeszteni azt. Ösztönöznünk kell a tagállamokat arra, hogy javítsák a továbbképzések színvonalát és biztosítsák, hogy a tanárok rendelkezzenek azokkal a gyakorlati tanítási készségekkel, amelyekre tanárként ma is és holnap is szükségük lesz.

Elő kell segítenünk az iskolák vezetői képességét. Ma az iskolák olyan nagy szervezetek, amelyek emberek százainak, sőt ezreinek az életét befolyásolják. Jó adminisztrációval és jó vezetéssel kell rendelkezniük, de legfőképpen olyan vezetőkre van szükségük, akik számára diákjaik legmagasabb színvonalú tanítása a legfontosabb.

Még egyszer hadd köszönjem meg jelentését és elkötelezettségét. Remélem folytatódnak erről a kiemelkedő fontosságú területről folytatott megbeszéléseink, és hogy együttműködésünk is töretlen marad a jövőben.

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Nicodim Bulzesc (PPE-DE), írásban. – A jelentés az Európai Bizottság ’A tanárképzés minőségének javítása’ (SEC(2007)0931) című közleményének alapján készült, és kiemeli a nemzeti oktatási rendszerek tagállamok általi reformjának szükségességét a tanárképzés javításának érdekében.

Az előadó kiemelt néhány rendkívül fontos tényt, köztük a legjobb tanárjelöltek tanári pályán tartásának nehézségeit, a tanárok alacsony fizetését számos országban, a tanárok rossz társadalmi helyzetét, alacsony szintű idegennyelvtudását stb.

Ezeknek a problémáknak a megoldása szükségessé teszi egy koherens, komplex és teljes uniós stratégia létrehozását. Több képzési programot kellene indítanunk a tanárok számára, és ezeknek a programoknak úgy kellene felépülniük, hogy az elvégzésükkel megszerzett képesítéseket minden tagállamban elfogadják. Ennek elérése érdekében meg kell osztanunk az ezzel járó felelősséget a nemzeti kormányokkal, hiszen legyen bármily erős is a késztetés bennünk ennek elérésére, mégiscsak ők rendelkeznek az oktatási rendszerek reformjához szükséges hatáskörrel.

Remélem ez a jelentés lesz az első lépés egy olyan hosszú folyamatban, amely végre valós javulást eredményez majd a tanárképzésben az Európai Unió egész területén.

  Lívia Járóka (PPE-DE), írásban. – Az európai romák szegregált oktatás és kizárólag cigány diákokból álló osztályok formájában megtestesülő alacsony színvonalú oktatásban részesülnek, és ez nem csak a volt szocialista országokra jellemző, de Európa egészére is. A roma gyerekek nehezen jutnak hozzá a minőségi oktatáshoz az új és a régi tagállamokban egyaránt. Az egyenlő oktatás egyik legnagyobb akadálya a romák földrajzi szegregációja. A romák életkörülményei megnehezítik a kizárólag cigány diákokból álló osztályok megszűntetéséhez vezető hosszú harc megvívásához szükséges lépések megtételét. Ez a harc a magasan képzett roma és nem roma hátterű tanárok munkáján múlik, amelynek eredményeként biztosítani tudják a roma gyerekek létfontosságú fejlődését, és a status quo megváltoztatását is. A magasan képzett tanárok biztosítása annak érdekében, hogy a roma gyerekeket olyan kihívások elé állítsák, amelyek alkalmassá teszik őket a többségi iskolákban való helytálláshoz rendkívül fontos annak a szempontjából, hogy milyen oktatásban részesülnek majd a jövő tanárai a tanárképző főiskolákon. Ha eredményeket várunk gyermekeinktől, akkor tanárainkat is példaértékű képzésben kell részesítenünk. A jövő tanárképzésének egyik legfontosabb pontja kell, hogy legyen a multikulturálisan sokszínű osztályokban alkalmazható progresszív tanítási módszerek ismerete. Az iskolák oktatási színvonalának kiegyenlítése, a korai lemorzsolódás megakadályozása, és a roma gyerekek felsőoktatásba jutásának biztosítása, és arra való felkészítése, hogy meg tudjanak küzdeni az élet kihívásaival nem olyan célok, amelyeket félvállról lehet venni, hanem olyanok, amelyekért harcolnunk kell.