Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. szeptember 23., Kedd - Brüsszel

6. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

– Jelentés: Katerina Batzeli (A6-0319/2008)

  David Sumberg (PPE-DE). - Elnök asszony! Ez a jelentés lehetőséget ad arra, hogy megemlítsem Liverpool városát, amely az én választókerületemhez tartozik. A város kulturális főváros volt, élvezte az ezzel járó előnyöket, és rendkívül jól szerepelt ebben a minőségében, a liverpooli emberek pedig fantasztikusan reagáltak. A jelentés az Európai Év tekintetében számos dicséretes célt fogalmaz meg, figyelembe kell ugyanakkor vennünk ezek hatását a költségvetésre.

Nem igazán szerencsés a túlzott bürokrácia és az, hogy kiemelt szerepet kapnak a megfogalmazás szerint „kreativitás és innováció” előmozdítása érdekében folytatott államilag irányított erőfeszítések. Az adófizetők pénzét sokkal jobban is felhasználhatnánk, ha megszabadulnánk az ilyenfajta támogatási feladatoktól és egyszerűen arra összpontosítanánk, hogy az embereknek valódi döntéshozatali lehetőséget adjunk.

– Jelentés: Thijs Berman (A6-0310/2008)

  Koenraad Dillen (NI). – (NL) Elnök asszony! Csoda-e, hogy a tagállamok némelyike belefáradt a segélyezésbe – hogy szó szerint idézzem a jelentést? Szerintem nem. Egyre több tagállamnak és egyéb adományozónak van elege abból, hogy folyamatosan mindenfajta módon pénzt pumpáljon olyan korrupt rendszerekbe, amelyek tényleg fütyülnek arra, hogy milyen a felelősségteljes kormányzás, vagy hogyan boldogulnak a saját polgáraik.

Hiteles forrásból, az Oxfam ügynökségtől értesültünk körülbelül egy évvel ezelőtt arról, hogy az afrikai háborúk már eddig nagyjából annyiba kerültek, mint az a több százmilliárd euró, amit a kontinens fejlesztési segély formájában az elmúlt években megkapott. Itt az ideje, hogy Afrika érdemi lépéseket tegyen a demokrácia, a felelősségteljes kormányzás és mindenekelőtt a korrupció elleni küzdelem terén. Csak akkor beszélhetünk majd kimondottan célzott fejlesztési segélyről. Abszolút felelőtlen dolog fenntartások nélkül csupán csak kiállni a fejlesztési alapok növelése mellett, és dogmaként bemutatni mindenféle százalékokat, ezért a jelentés ellen szavaztam.

– Jelentés: Maria Badia i Cutchet (A6-0304/2008)

  Frank Vanhecke (NI). – (NL) Elnök asszony! Közhely, de a fiatalok jelentik a jövőnket, ezért nem habozok beismerni, hogy oktatóink és a tanárképzés minősége rendkívül fontos. A kérdés persze az, hogy vajon az Európai Parlament dolga-e, hogy a tagállamoknak erről prédikáljon. A Parlamentre tartozik-e, hogy véleményt mondjon a tanári állomány összetételéről a tagállamok iskolai oktatásának különböző szintjein? Szigorúan hozzá kell-e igazítani a tagállamokban folyó oktatást a „multikulturális társadalomhoz” – tudjuk, mit értünk ez alatt –, és a tagállamokban folyó oktatásnak meg kell-e felelnie a „nemi szempontoknak”, bármik legyenek is azok?

Kötelezővé kell-e tenni mindezt a tanárképzésben, csak mert Európa ezt akarja? Ami engem illet, a Parlament gondolhat, amit akar, de egyáltalán nem illetékes ezen a területen. Az oktatás a tagállamok hatáskörébe tartozik, és véleményem szerint ennek így is kell maradnia. Ezt hívják szubszidiaritásnak, és tiszteletben kell tartani.

  Hannu Takkula (ALDE). - (FI) Elnök asszony! Szeretnék szólni néhány szót Badia i Cutchet asszonynak a tanárképzés színvonalának javításáról szóló jelentéséről, amely szerintem kiváló munka.

Való igaz, hogy a tanárképzés nagyrészt a nemzeti kormányok hatáskörébe tartozik, és ez így van rendjén. Mivel azonban közös célunk a Pán-Európai Unió szakértelmének, tudásának és innovációjának előmozdítása, és az Európai Gazdasági Térség fejlesztése, szükségünk van bizonyos közös szabályokra.

Ezért van szükségünk szélesebb körű együttműködési formákra is, melyek keretében megoszthatjuk egymással a tanárképzés területén szerzett legjobb gyakorlatokat, mivel jelenleg – mint azt mindannyian tudjuk – az egyes tagállamok tanárképző kurzusainak színvonala eltér egymástól, az OECD PISA-felmérése szerint túlságosan is. Csökkentenünk kell ezt a szakadékot, és szükségünk van egy uniós szintű mechanizmusra, egy nyitott koordinációs rendszerre, hogy minden gyermek és fiatal megfelelően alapos alapoktatásban részesülhessen.

A jelentés e tekintetben kiváló. Arra ösztönzök mindenkit, hogy ha eddig nem tették volna, akkor olvassák el Badia i Cutchet asszony ragyogó jelentését. Köszönöm.

– Jelentés: Doris Pack (A6-0302/2008)

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak a bolognai folyamatról és annak diákmobilitásra gyakorolt hatásáról szóló jelentésért. E kormányközi kezdeményezés alapvető céljai közé tartozik a felsőoktatás három ciklusú rendszere harmonizációjának bevezetése az Európai Unió tagállamaiban, a minőségbiztosítás és mindenekelőtt a képesítések elismerése.

A mai szavazáson határozottan támogattam Doris Pack jelentését, amelyben az előadó kiemeli a partnerségi megközelítés és az együttműködés fontosságát a döntéshozatalban és a bolognai folyamat megvalósításában. Ez a kezdeményezés jó példa a dinamikus együttműködésre, amelyben az uniós tagállamokon kívül más országok is részt vesznek. Én is egyetértek azzal a véleménnyel, hogy a képesítések kölcsönös elismerését tovább kell egyszerűsíteni, a bolognai folyamatnak pedig egységesebbnek kellene lennie nemzeti szinten a tagállamokban. Alapvető követelmény a diákmobilitás támogatása, ha szeretnénk létrehozni egy Európai Felsőoktatási Térséget.

– Jelentés: Poul Nyrup Rasmussen (A6-0338/2008)

  Kurt Joachim Lauk (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony! A Rasmussen-jelentés a „Fedezeti alapok és magántőke” címet viseli. Ha közelebbről megvizsgáljuk a jelentés tartalmát, akkor azt látjuk, hogy tulajdonképpen már semmi köze a fedezeti alapokhoz és a magántőkéhez, ugyanakkor jogosan utal összességükben a pénzintézetekre és pénzügyi szereplőkre. Ez fontos. Javasoltunk egy sor dolgot a pénzügyi piacok szabályozására és az ezeken a piacokon uralkodó zűrzavar felszámolására. Örülök, hogy Rasmussen úr a velünk folytatott tárgyalások során többnyire velünk azonos véleményen volt.

  Daniel Hannan (NI). - Elnök asszony! Az Európai Unió olyan megoldás, amely keresi a problémát. Bármi legyen is a kérdés, a válasz mindig több szabályozás, így megjósolható volt, hogy a pénzügyi piacokon zajló legutóbbi események is újabb brüsszeli szabályozók ürügyéül szolgálnak majd.

Arra emlékeztet a mostani helyzet, ami a 2001. szeptember 11-ei támadások után kialakult, amikor terrorizmus-ellenes intézkedések köntösébe átöltöztetve jelent meg számos, bel- és igazságügyi kérdések harmonizációjára vonatkozó javaslat, amelyeket akkor már évek óta tologattak, és abban a borzalmas támadásokat követő, lázas hangulatban senki nem mert ellenük szavazni.

Ugyanígy most is átcsomagolnak, és a pénzügyi stabilitást szolgáló intézkedésként terjesztenek elő egy csomó jogszabályt, amelyekre valójában a probléma megoldásához nincsen arányos igény, és nagyon bátornak kell lennie annak az európai parlamenti képviselőnek, aki vállalja a kockázatot, hogy a spekulánsok barátjának tartsák, amint azt a mai szavazás is mutatta.

Meg kell mondanom, hogy az utóbbi időszak pénzügyi problémái mögött meghúzódó okokat megvizsgálva számomra úgy tűnik, hogy a „túl sok kormány” a probléma volt, nem pedig a megoldás. A kamatlábakat hosszú időn keresztül túlságosan alacsonyan tartották, és ez problémát okozott Európában, az Egyesült Államokban és Japánban egyaránt. Ha a problémát a túl sok kormány okozta, akkor nehezen tudom elképzelni, hogy hogyan oldhatnánk meg ezt a problémát azzal, hogy újabb szabályozást vezetünk be brüsszeli szinten.

– Jelentés: Klaus-Heiner Lehne (A6-0296/2008)

  David Sumberg (PPE-DE). - Elnök asszony! Több szempontból is egyetértek jó barátom és kollégám, Hanna úr Lehne-jelentéssel kapcsolatos megjegyzéseivel, mivel a Lehne-jelentés több szempontból is újabb kísérlet arra, hogy a piacokat szabályozzák. Nem szabadna ebben a kérdésben elhamarkodott döntést hoznunk.

És nem szabadna elhamarkodottan szabályozást és jogszabályokat bevezetnünk az európai piacok egészét illetően sem. A piacok – természetükből adódóan – különböznek egymástól. Az európai piacok országonként eltérőek, tehát nem szabadna olyan egységes szabályozás bevezetésével kísérleteznünk, amelyek valamennyire egyformán érvényesek.

A legfontosabb dolog, amit Európának és az Európai Uniónak ezekben az ügyekben mindig szem előtt kell tartania az, hogy globális környezetben élünk. Európa és Európa nemzetei önállóan is a világgal versenyeznek, és ha korlátokat emelünk magunk ellen, akkor azzal ártunk saját érdekeinknek és az általunk képviselt emberekéinek is.

– Jelentés: Roselyne Lefrançois (A6-0323/2008)

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony! Az Osztrák Néppárt küldöttsége nevében is beszélek. A jelentés mellett szavaztunk, egyszerűen azért, mert minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy a terrorizmust időben legyőzhessük.

Szeretném azonban felhívni a figyelmet egy pontra, amely ellen a leghatározottabban fel kell emelni a szavunkat, mivel véleményem szerint a Parlament elkövetett egy hibát. Nem szabadna felváltanunk a „terrorista bűncselekmény elkövetése érdekében folytatott nyilvános izgatás” bűncselekményét a „terrorista bűncselekmény elkövetése érdekében folytatott nyilvános felbujtás” bűncselekményével, azon igen egyszerű oknál fogva, hogy az izgatást nem lehet bizonyítani, amíg a cselekmény meg nem történt; azaz, amíg emberek esetleg meg nem halnak. Azt a lehetőséget támogatjuk, amikor időben, még a terrorcselekmény elkövetése előtt közbe lehet lépni, és így életek menthetők meg.

  Frank Vanhecke (NI). – (NL) Elnök asszony! Természetesen támogatom a hatékony terrorizmus elleni küzdelmet, és úgy vélem, hogy ez – a terrorizmus elleni küzdelem – egyike azoknak a területeknek, amely rendkívül erőteljes európai határokon átnyúló együttműködést kíván.

Ez egyszer tehát kevésbé értek egyet – azt is mondhatnánk, hogy nem értek egyet – az euroszkeptikus véleményekkel. Úgy érzem, hogy ezen a területen túlságosan is mereven ragaszkodnak a nemzeti szuverenitás eszméjéhez.

Ugyanakkor elég bátornak kell lennünk ahhoz, hogy sokkal világosabban fejezzük ki magunkat – többek között ebben a jelentésben is. Európában a terrorizmus a szélsőbaltól és/vagy az iszlámtól ered. Ugyanez a helyzet a terrorcselekmény elkövetése érdekében folytatott izgatással is, ami nem ritkán az Európában gombamód szaporodó, semminek és senkinek nem felelős mecsetek egy részében is folyik. Ebben rejlik a XXI. század Európája problémájának a lényege. Az iszlám nem egyeztethető össze nyugati értékeinkkel és szabadságainkkal, és attól tartok, hogy egyszer majd nagyon fogjuk bánni, hogy a nyitott kapuk és a nyitott határok politikáját választottuk.

  David Sumberg (PPE-DE). - Elnök asszony! Ez egy fontos kérdés. Talán egyike a legfontosabb kérdéseknek, amelyekkel itt, nyugaton napjainkban szembe kell néznünk – a nemzetközi terrorizmusveszély. Ebben a kérdésben némiképp talán eltér a véleményem a pártométól, mivel – nézetem szerint – ha polgári szabadságban mérhető ára van annak, hogy megvédjük polgáraink valódi szabadságát – nevezetesen az egészségüket, a biztonságukat és a jóllétüket –, akkor ezt az árat meg kell fizetnünk.

Hazámban a II. világháború alatt olyan intézkedéseket tettek, amelyek nem voltak összeegyeztethetők az emberi szabadságjogokkal, ugyanakkor a lakosság védelmét szolgálták a külső fenyegetéssel szemben. Az emberek ezt elfogadták. Napjainkban Európában és a civilizált világban olyanok fenyegetnek bennünket, akik nem civilizáltak és akik számára az emberi élet nem szent, nem olyasmi, ami szentesíthető. Ha tehát jogszabályokra van szükségünk ahhoz, hogy megakadályozzuk őket aljas cselekedeteikben, akkor jöjjenek ezek a jogszabályok, és jöjjenek gyorsan!

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) A World Trade Center ellen 2001-ben elkövetett támadások után az egész világ felismerte, milyen óriási veszélyt jelentenek a szervezett terrorista mozgalmak. Ezek a csoportok a modern technológiák hozzáférhetővé válásának köszönhetően korábban elérhetetlen kommunikációs eszközökre tették rá a kezüket. Ezek az eszközök és a fegyverek feketepiaca együttesen a demokratikus világ jelenlegi első számú ellenségévé teszi őket. Az Európai Unió hiába tett határozott lépéseket, nem sikerült kivédenie ezeket az eseményeket. Felismerve azt, hogy az EU polgárai biztonságának garantálása érdekében cselekedünk kell, szeretném kiemelni, hogy a szervezett terrorista csoportok elleni küzdelem legjobb módja a biztonságért felelős intézmények nemzetek feletti együttműködése. A közös kül- és biztonságpolitika ehhez jó alapot teremtett, és ennek fejlesztése mindannyiunk érdeke.

  Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök asszony! A Lefrançois-jelentés mellett szavaztam. A jelentés természetesen nem tökéletes, de legalább figyelmet szentel az iszlamisták problémájának, akik erőszak elkövetésére izgatnak, és a muzulmánokat dzsihádra szólítják fel. Mindannyian tudjuk, hogy számtalan olyan mecset van, amely a fundamentalizmus melegágya, ahol fiatalokat toboroznak terrorista szervezetek számára, és ahol naponta szent háborúba hívják az igazhitűeket európai értékeink ellen.

Legfőbb ideje, hogy megfújják a kezdősípot, és a terrorista cselekmények elkövetőinek bűntársai ellen is keményen fellépjenek.

– Jelentés: Martine Roure (A6-0322/2008)

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! A jelentés mellett szavaztam, egészen egyszerűen azért, mert minden intézkedést meg kell tennünk annak érdekében, hogy a határokon átnyúló rendőrségi és igazságügyi együttműködés jól szervezetten működjön. Ez adatcserét igényel, ehhez viszont egész Európában egységes normákat kell biztosítanunk.

Egy dolog zavart engem – és szívesen szavaztam is volna ellene, de nem lehetett külön szavazni –, ez pedig a 10. módosítás. Roure asszony nem akarta, hogy ez a kerethatározat ne érintse az alapvető és igen sajátos nemzeti biztonsági érdekeket. Ezzel szemben én azt szeretném, ha természetesen a kerethatározatok sem sértenék az igen sajátos nemzeti biztonsági érdekeket, ami az országok belbiztonsági ügye, és természetesen autonóm intézkedéseket tesz lehetővé. Az egyes tagállamok érdekében ezt abszolút létfontosságúnak tartom.

  Frank Vanhecke (NI). – (NL) Elnök asszony! Ez a Ház a bizottsághoz hasonlóan éppen most határozott nagy többséggel arról, hogy a személyes adatok feldolgozása során semmilyen körülmények között nem lehet a faji vagy etnikai származást illetve egy sor egyéb paramétert figyelembe venni.

Véleményem szerint a Tanács javaslatának eredeti 7. cikke megfontolt és kiegyensúlyozott volt, a Parlament azonban – amelynek politikai korrektsége természetesen legendás – ezt módosította. A Parlament rossz nyomon jár ebben a kérdésben. Nemcsak a bűncselekmények elleni küzdelem, hanem a felelősségteljes államháztartási gazdálkodás is megköveteli, hogy pontos alapinformációk álljanak rendelkezésre – és egy személy etnikai vagy nemzeti hovatartozása ebből a szempontból különösen fontos lehet. Ennek semmi köze a rasszizmushoz vagy a megkülönböztetéshez.

Mindig elámulok azon, hogy ugyanazoknak az európai parlamenti képviselőknek, akik sztálinista módon követelik a nyilvános beszéd korlátozását, sőt, a másképpen gondolkodó jobboldaliak bebörtönzését vagy parlamenti mentességük megszüntetését, inába száll a bátorsága, amikor egy hétköznapi adatfeldolgozás kerül szóba – és ne feledjük, a terrorizmus elleni küzdelemmel összefüggésben.

– Jelentés: David Hammerstein (A6-0336/2008)

  Victor Boştinaru (PSE). - Elnök asszony! A mai szavazás fontos pillanat volt a jogaikért harcoló polgárok és az ő európai jogaik szempontjából. A nemzeti kormányok időnként cserbenhagyják polgáraikat, és elutasítják jogos igényeiket. Európa polgárai a petíciókon keresztül emelhetik fel a hangjukat, és kérhetik számon kormányaikat. Így végül elnyerhetik az igazságot, amit megérdemelnek. Ez a pillanat azonban nem csak az európai emberek számára fontos: kritikus pillanat ez az Európai Parlament számára is.

Az Európai Parlament ma a Hammerstein-jelentés megszavazásával bebizonyította elkötelezettségét az európai polgárok megóvása és megvédése mellett. Az Európai Parlamentnek ma lehetőség van arra, hogy legalább részben visszaszerezze azt a bizalmat és hitelességet, amit egyesek Európában elveszíttek. Sok polgártársunk dolgozott keményen azért, hogy bejussunk az EU-ba, a tagság azonban nem csak a kötelességekről szól – éppúgy szól a jogokról is. Azért vagyunk ma itt, hogy megmutassuk elkötelezettségünket a mellett az Európa mellett, amelyet polgáraink elvárnak tőlünk.

  Frank Vanhecke (NI). – (NL) Elnök asszony! A Zöldek/Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja éppen most használta ki a Hammerstein-jelentésről tartott szavazást arra, hogy lopva – szép csendben – szavazást tartson az Európai Parlament székhelyéről, jóllehet ennek valójában semmi köze nem volt magához a jelentéshez.

Szeretném tisztázni, hogy a Zöldek említett módosítása mellett szavaztam, mivel egyetértek azzal, hogy ez a vándorcirkusz, vagyis az Európai Parlament már a nélkül is éppen eléggé pazarolja az adófizetőink pénzét, hogy havonta elvándorolna Brüsszelből Strasbourgba. Ezért én is támogatom – és ezt a szavazatom is mutatja – az egy székhelyet – egy munkahelyet Európában elképzelést. Az egyértelműség kedvéért szeretnék még annyit hozzátenni, hogy személyes véleményem szerint kellene tartani egy nyilvános vitát, és szerintem ennek az egy székhelynek nem feltétlenül kell Brüsszelnek lennie. Végül is, ha az európai intézmények ebben a városban és ebben a térségben vannak, az ugyancsak maga után von olyan társadalmi, politikai és humán költségeket, amelyeket meg kell beszélni, és amelyeket semmiképpen nem szabad alábecsülni.

– Jelentés: Michl Ebner (A6-0327/2008)

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) A hegyvidékek a biológiai sokszínűség szempontjából fontos területek, amelyek sokféle állatnak szolgálnak menedékül és különleges növényfajoknak adnak otthont. Gyakran nevezik ezeket víztornyoknak, mivel a hegyvidék a folyók forrása. A hegyvidéki tájat és annak környezeti előnyeit a turisták szerte a világon nagyra értékelik Egyáltalán nem könnyű azonban azoknak az élete, akik itt laknak, és nem könnyű az ezen a terepen folytatott mezőgazdasági tevékenység sem.

Az EU legtöbb hegyvidéki régiója fokozatosan elnéptelenedik, csökken az ott maradó emberek aktivitási szintje, és feladják a mezőgazdasági tevékenységeket. Különösen igaz ez azokon a vidéki területeken, amelyek kevésbé vonzók a turisták számára, és így feledésbe merülnek. Problémát jelent többek között a városoktól való nagy távolság, a zord időjárási körülmények, a kommunikációs nehézségek, a magas termelési költségek és a különféle szolgáltatásokhoz való nem megfelelő hozzáférés, beleértve még az oktatást és az egészségügyi ellátást is. A hegyvidékek és az alacsonyan fekvő területek közötti regionális aránytalanságok teljesen nyilvánvalóak.

Sürgős szükség van tehát arra, hogy speciális támogatást nyújtsunk az úgynevezett hegyvidéki mezőgazdasági termelők számára, akik nem csak hagyományosan környezetbarát terményeket, egészséges élelmiszereket termesztenek, hanem vigyáznak a környezetre és megőrzik a kultúrát és a hagyományokat. A közös agrárpolitikának jobban kellene támogatnia ezeket a régiókat és az ott élő embereket az előttük álló kihívások leküzdésében.

– Jelentések: Poul Nyrup Rasmussen (A6-0338/2008), Klaus-Heiner Lehne (A6-0296/2008)

  Peter Skinner (PSE). - Elnök asszony! Senki nem olyan vak, mint az, aki nem akar látni. Látom, hogy Hannan úr és Sumberg úr mostanra sajnos elhagyták a termet, de aki azt hiszi, hogy nincsen pénzügyi zűrzavar, az vegyen kézbe egy újságot és olvassa el, vagy nézze a televíziót. Aki azt hiszi, hogy a Rasmussen-jelentés és a Lehne-jelentés bármi mást is tett azt leszámítva, hogy megpróbálta megfelelően elmagyarázni nekünk, hogy muszáj cselekednünk, és hogy ezt egy közös jogalkotási szinten kell megtennünk, az nem vesz tudomást az igazságról; az nem vesz tudomást a globális világgazdaság realitásairól. Őszintén szólva, lehet, hogy egyeseknek könnyebb attól a lelkiismerete, ha kényelmesen hátradőlnek kis Angliában, ez azonban nem segít az embereknek kifizetni a jelzálogjukat, nem segít az embereknek megtartani az otthonaikat, és nem segít a szolgáltatási ágazatban és az iparban dolgozóknak. Ha valóban tenni is akarunk valamit, azt csak az Európai Unión keresztül, és szabályozáson keresztül – amiben roppant jók vagyunk – tudjuk megtenni.

Való igaz, hogy a piacok azt várják tőlünk, hogy legyünk kíméletesek, de azt sem szeretnék, ha gondolkodás nélkül, automatikusan reagálnánk. Tény azonban, hogy ha semmit nem teszünk, és csak állunk csendben és nem mondunk semmit, akkor – legyünk őszinték – gyávasággal vádolhatnak majd bennünket egy alapos felfordulás és válság küszöbén.

– Jelentés: Roselyne Lefrançois (A6-0323/2008)

  Avril Doyle (PPE-DE). - Elnök asszony! Teljes mértékben támogatom a Lefrançois-jelentés célját, ebben az összefüggésben azonban csak magyarázatot szeretnék adni – tekintve, hogy támogattam, de nem volt módom beszélni erről –, arra biztatva Tajani biztos urat, hogy más harmadik országok repülőtéri hatóságaival is gyorsítsák fel a folyamatban lévő kétoldalú megállapodásokat a repülőtéri biztonságról – amelyet a terrorista események hatására megszigorítottak –, különösen az egész vámmentes folyadékvásárlás témakörre vonatkozó kétoldalú megállapodásokat. Lehet, hogy a jelenleg előttünk álló súlyos globális kihívásokat elnézve ez a kérdés jelentéktelennek tűnik, nekünk itt az EU-ban azonban polgáraink érzéseire is hatnunk kell azzal, amit teszünk, nem csak az eszükre. Amikor az emberek idén nyáron meglátogatták a külföldi rokonaikat, vagy amikor az ausztráliai, amerikai és másutt élő rokonok látogatóba jöttek Írországba, az Egyesült Királyságba, Németországba és Franciaországba, akkor valamennyiüktől elevettek minden vámmentesen vásárolt folyadékot – amelyekről azt gondolták, hogy törvényesen vásárolták –, amikor a főbb európai központi repülőtereken átszálltak végső céljuk felé. Ez csak egy apró ügy – azok közülünk, akik hetente utaznak, kénytelenek beletörődni abba a képtelenségbe, hogy elveszik tőlük az ajakrúzsukat, és ez nyilván rendkívüli módon hozzájárul a terrorizmus elleni küzdelemhez. Nem szeretnék egy rendkívül súlyos problémát elbagatellizálni, de jó lenne látni egy kis józan észt, ésszerűséget és kétoldalú együttműködést ezen a téren, hogy polgáraink – választóink – megértsék, mit és miért teszünk.

– Jelentés: David Hammerstein (A6-0336/2008)

  Avril Doyle (PPE-DE). - Elnök asszony! A Hammerstein-jelentéssel kapcsolatban a PPE-DE álláspontját követve a Zöldek két parlamenti székhelyről szóló módosítása ellen szavaztam. Szeretném megmagyarázni, hogy miért. Nem azért, mert egyetértek a havi, néha kéthetenkénti átmászkálással Strasbourgba. Megértem a történelmi okait annak, hogy ez miért alakult így. Megértem, hogy az évi 12 strasbourgi látogatás része a Szerződésnek, és ezt elfogadtuk, ésszerűen és megfontoltan. Azok a képviselők, akiknek komoly gondot okoz a hozzáférés hiánya, a nehézkes munkavégzés és az, hogy évente tizenkét alkalommal át kell szállítani az aktáinkat és a stábunkat, a bizottsági alkalmazottakat, a parlamenti alkalmazottakat, a képviselőcsoportok alkalmazottait négy napra Strasbourgba, úgy érzik, hogy a hatalmas költségek miatt ez a továbbiakban indokolatlan.

Az épület gyönyörű, és szerintem a nehézségek elhárítása után sikerülne valamilyen más, nagyon fontos funkciót találnunk annak az épületnek. Strasbourg és Franciaország megérdemli, hogy abban az épületben egy komoly intézmény kapjon helyet. Ha azonban azt várják tőlünk, hogy humán erőforrás és költség szempontból dolgozzunk hatékonyan, akkor ennek a strasbourgi zarándoklatnak a folytatása a továbbiakban nem indokolt, ezért a szavazatommal azokat támogatom, akik szerint egy székhelyen legyenek a plenáris ülések, de kérem, hogy polarizált politikai vita helyett ésszerű vitát folytassunk a kérdésről.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

− Jelentés: Helmut Markov (A6-0267/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Német képviselőtársam, Markov úrnak a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében készült, a Közösség harmadik országokkal folyatott külkereskedelmére vonatkozó statisztikáról, valamint az 1172/95/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat módosításáról szóló jelentése mellett szavaztam.

Örülök a Bizottság döntésének, miszerint: világosabbá, egyszerűbbé és átláthatóbbá kell tenni a jogi szabályozást; a harmadik országokkal folyatott kereskedelmi statisztikát hozzá kell igazítani a vámárunyilatkozati eljárást érintő változtatásokhoz; javítani kell a külkereskedelmi statisztikák megbízhatóságát, pontosságát, időszerűségét és összehasonlíthatóságát, és létre kell hozni egy minőségértékelő rendszert; támogatni kell a kereskedelmi és az üzleti statisztikák közti kapcsolatot; ki kell elégíteni a felhasználók igényeit a vámáru-nyilatkozatok adatain alapuló kereskedelmi statisztikák készítésével, és végezetül, ellenőrizni kell az érzékeny külkereskedelmi adatokhoz való privilegizált hozzáférést, összhangban az európai statisztika gyakorlati kódexével. Támogatom az ellenőrzéssel történő komitológia fokozottabb alkalmazására irányuló módosításokat.

  Rovana Plumb (PSE), írásban. − (RO) A jelentés mellett szavaztam, mivel a rendelettervezet biztosítja az EXTRASTAT (a tagállamok harmadik országokkal folytatott külkereskedelemére vonatkozó statisztika) minőségének és átláthatóságának javításához szükséges jogi keretet azzal, hogy az adatbejelentési eljárás egyszerűsítése érdekében egységes vámnyilatkozatot vezet be a vámeljárások során. A rendelet megfelelő végrehajtása esetén egyre könnyebbé válik majd a külkereskedelmi statisztikák összehasonlítása és az érzékeny külkereskedelmi kérdésekre vonatkozó belső információkhoz való hozzáférés ellenőrzésének megerősítése.

− Jelentés: Katerina Batzeli (A6-0319/2008)

  John Attard-Montalto (PSE), írásban. − Gyakran feltesszük magunknak a kérdést, hogy vajon érdemes-e egy teljes évet áldozni egy bizonyos témakörre. Az egész arról szól, hogy maga a témakör reflektorfénybe kerüljön. Ez is egy módja annak, hogy egy adott témakörre irányítsuk a figyelmet, és az nagyobb hangsúlyt kapjon. Nem lehet ezzel semmi baj.

Az elgondolás annyira népszerű lett, hogy megfontoltan kell döntenünk, amikor a témakör kiválasztása kerül szóba. A választás gyakran a prioritásokon múlik.

A kreativitás és az innováció ideális témakörök, mivel a lényegét érintik annak, amit Európa képvisel, hatással vannak arra, hogy Európa milyen irányba haladjon.

A kreativitás és az innováció nem értékelhetők légüres térben. A lehetséges hozzájárulásuk alapján kell őket megérteni, elsősorban is a termelés területén betöltött szerepüket. Az alkotás és az innováció jelentőségét meg kell vizsgálnunk szolgáltatási környezetben is.

Európa csak kreatív és innovatív ötleteken keresztül maradhat versenyképes. Vannak ágazatok, amelyek túlélését az biztosítja, ha egy lépéssel előbbre járnak. Európa bizonyos mértékig felismerte, hogy nagyobb összegeket kell kutatásra és fejlesztésre fordítania, ez pedig egyet jelent a mostani témával, a kreatív és innovatív ötletekkel.

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Görög képviselőtársam, Batzeli asszony jelentése mellett szavaztam, jóváhagyva a kreativitás és az innováció európai évéről (2009) szóló európai parlament és tanácsi rendeletre irányuló javaslatot.

Támogatom a módosításokat, amelyek elsősorban arra irányulnak, hogy a javaslat céljainak megfogalmazása egyértelmű és tömörebb legyen. A finanszírozást illetően én is egyetértek azzal, hogy ki kell húzni a javaslatból az egész életen át tartó tanulás programjára való hivatkozásokat, hogy az egyéb területeken – pl. kultúra, kommunikáció, vállalkozás, kohézió, vidékfejlesztés, kutatás és információs társadalom – bevezetett programok és politikák adott esetben szintén használhatók legyenek.

  Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) A kreativitás és az innováció európai évéről (2009) szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló Batzeli-jelentésre szavaztam, mivel úgy vélem, hogy a kreativitás és az innováció nélkülözhetetlen ahhoz, hogy Európa egy globalizált világban versenyképes legyen.

A kreativitás gazdasági és társadalmi szempontból is az innováció egyik leglényegesebb hajtóereje. A kreativitás és innováció európai éve politikai vitákra ösztönöz, ráébreszti a nagyközönséget az innováció és a kreativitás fontosságára, és elterjeszti az Unióban a legjobb gyakorlatokra vonatkozó információkat. Fontosnak tartom, hogy a Parlament ezen a területen együttdöntést választott, mivel így befolyást gyakorolhat erre a fontos témára.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. – (SV) Korábban már bíráltuk a különböző témájú, „európai évek” címszó alatt folyó kampányokat, mint például a kultúrák közötti párbeszéd, a kreativitás és innováció. Ezek az „európai évek” az EU költségvetését terhelik, tehát az adófizetők pénzéből finanszírozzák őket, ugyanakkor valójában igen mérsékelt hatást érnek el.

Ha igény van ezekre az „európai évekre”, akkor azokat magánszponzorokon keresztül kellene finanszírozni, nem az adófizetők rovására. Úgy döntöttünk tehát, hogy az előterjesztett jelentés ellen szavazunk, annak ellenére, hogy az csupán a Bizottság javaslatának részletekbe menő módosításával foglalkozott.

  Mikel Irujo Amezaga (Verts/ALE), írásban. − (ES) A jelentés mellett szavaztam, azzal a feltétellel, hogy a Bizottság elkötelezi magát amellett, hogy az innovációt minden területre kiterjeszti. A kreativitás és innováció éve alatt az innovációt ki kell terjeszteni minden szervezetre és intézményre – legyenek azok magán vagy állami, profitorientált vagy nem profitorientált szervezetek illetve intézmények – és az élet minden területére; különösen fontos, hogy előmozdítsa a társadalmi újításokat és a környezeti fenntarthatóságot szolgáló innovációt. Oda kell figyelnünk a nem állami hatóságokra is, melyekre kulcsszerep vár ezen a területen. Bátorítani kell továbbá a nyitott innováció gondolatát. Az olyan innovációt, amely amellett, hogy a belső adottságokra épít, egyesíti magában az összes lehetséges forrását – felhasználókat, szállítókat, hálózatokat stb. –, és amely nemcsak a termékekről és technológiákról szól, hanem magában foglalja az értékteremtéshez vezető nem kézzelfogható és általában sokrétű szempontokat is. Végezetül ki kell terjesztenünk az együttműködés kultúráját, hálózatokban kell dolgoznunk olyan eszközök és módszerek felhasználásával, amelyek segítségével megteremthetjük e hálózatokban azokat a dinamikus képességeket, amelyek révén környezetükkel együtt fejlődhetnek, és csúcstechnológiai kutatást továbbá látható eredményeket hoznak létre, legyen szó akár a versenyképességről, akár a társadalom számára végzett értékteremtéstől.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) Batzeli asszonynak a kreativitás és az innováció európai évéről (2009) szóló jelentése mellett szavaztam.

Rendkívül fontosnak tartom azokat az európai, nemzeti és helyi szintű információs és promóciós kampányokat, eseményeket és kezdeményezéseket, amelyek célja a kreativitás és kezdeményezőkészség előmozdítása. A kreativitás a személyes és társadalmi készségek fejlesztésében is fontos szerepet játszik. Ez a promóciós év azt célozza, hogy javuljon Európa kreativitása és innovációs kapacitása, és ezáltal meg tudjon felelni a globalizációval járó bizonyos kihívásoknak.

A jelentés kiemeli a kreativitás és az innováció fontosságát. Úgy vélem, hogy ez a promóciós év nagyszerű lehetőséget kínál a kreatív folyamatokkal és különböző gyakorlatokkal kapcsolatos információk elterjesztésére.

  David Martin (PSE), írásban. − Támogatom Katerina Batzeli jelentését arról, hogy tegyük 2009-et a kreativitás és innováció európai évévé. A jelentés egyrészt részletesebben ismerteti a kezdeményezést, másrészt kellő figyelmet szentel annak, hogy milyen veszélyekkel jár, ha ezek az európai évek PR gyakorlattá válnak.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Azokban a régiókban, ahol a természet alapvetően nehéz körülményeket teremt az emberek számára, az ott élők a túlélés érdekében kénytelenek kreatív és innovatív módon cselekedni. Európa népei ezért ma áttörést jelentő eredmények hosszú sorára tekinthetnek vissza, az innovációra szakosodott cégek iránt pedig ötleteik gazdag tárháza miatt az egész világon nagy a kereslet.

Európa emellett a kultúra fellegvára is – és ennek a kreativitás és innováció európai éve (2009) tükrében különös figyelmet kell kapnia. A litvániai Vilnius mellett Linz is készül az Európa Kulturális Fővárosa 2009 szerepre. A környező régiók részvételével folyó kreatív és innovatív projektek sajátos kulturális élményt nyújtanak majd.

Örülnünk kell annak, ha e rangos címnek köszönhetően egész városrészek ragyognak majd megújult pompájukban, és új építkezések és projektek indulnak el – feltéve, hogy menet közben nem feledkeznek meg a fenntarthatóságról. Az EU-ban kiemelt figyelmet kell fordítanunk arra, hogy a forrásokat ne egyszeri eseményekre szórjuk el, vagyis a létrehozott struktúrák ne tűnjenek el a semmibe rögtön az után, hogy az év véget ér. A kulturális főváros projekt csak akkor lehet sikeres és innovatív, ha a kultúra tartósan ott marad az érintett városban. Ez a szempont nagyobb hangsúlyt kellene, hogy kapjon ebben a jelentésben, ezért tartózkodtam a szavazástól.

− Jelentés: Augustín Díaz de Mera García Consuegra (A6-0339/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE) , írásban. – Spanyol képviselőtársam, Díaz de Mera García Consuegra úr jelentése mellett szavaztam, jelenlegi formájában jóváhagyva az Európai Közösségeknek, a Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 12. cikke, 13. cikkének második bekezdése és 14. cikke rendelkezéseinek hatálya alá tartozó tisztviselői és egyéb alkalmazottai kategóriáinak megállapításáról szóló 549/69/Euratom, ESZAK, EGK rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatot. A Tanács határozata az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) létrehozásáról, amely az Europol finanszírozását közösségi költségvetésből biztosítja, 2010. január 1-től lép hatályba, vagy az 549/69/Euratom, ESZAK, EGK tanácsi rendelet módosítására irányuló javaslat alkalmazásának dátumától, amennyiben ez lenne a későbbi.

Az Europol határozat 2010. január 1-jei hatálybalépésének biztosítása érdekében időben módosítani kellett az 549/69/ Euratom, ESZAK, EGK tanácsi rendeletet, rögzítve, hogy a peres eljárások alóli mentesség nem vonatkozik az Europol azon alkalmazottaira, akik legalább két tagállam saját kezdeményezésére létrehozott közös nyomozati csoportokban vesznek részt.

  Gerard Batten (IND/DEM), írásban. − Úgy tűnik, mintha ez a módosítás korlátozná az Europol tisztviselők büntetőeljárások alóli mentességét, ezt azonban csak akkor teszi, ha az adott tisztviselő közös nyomozati csoportban dolgozik. Ez csak ködösítés, hogy úgy tűnjön, mintha az Europol tisztviselőinek mentességét korlátoznák, miközben az igazság az, hogy az Europol jogköreit 2010 után kiterjesztik, a tisztviselők mentesége pedig még szélesebb körű lesz. Nem hiszem, hogy az Europol tisztviselőinek bármiféle mentességet kellene élvezniük bármiféle büntetőeljárás alól, ezért a módosítás ellen szavaztam.

  David Martin (PSE), írásban. − Augustín Díaz de Mera García Consuegra alkalmazottak kiváltságairól és mentességeiről szóló jelentése a témában már meglévő iránymutatások tisztázására törekszik, ezért a jelentés mellett szavaztam.

− Jelentés: Kyösti Virrankoski (A6-0353/2009)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Finn képviselőtársam, Virrankoski úr jelentése mellett szavaztam, aki az Európai Unió 2008. évre szóló 6/2008. sz. költségvetési módosítás tervezetének jóváhagyását javasolja, amelybe beletartoznak a következők: a versenyképességi és innovációs keretprogram – vállalkozási és innovációs keretprogram megerősítése a kötelezettségvállalási előirányzatok 3,9 millió eurós növelésével; a kötelezettségvállalási előirányzatok növelése 2,24 millió euróval többek között az Eurojust új „Arc” épülete bérleti díjainak és egyéb kapcsolódó költségeinek részbeni fedezésére; három végrehajtó hivatal alkalmazotti létszáma szerinti kiigazítások; az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás (FCH JU) – amely az ötödik közös vállalkozás lesz a hetedik keretprogramon belül – befogadásához szükséges költségvetési struktúra kialakítása, valamint 30 millió euró kötelezettségvállalási előirányzat és 1,9 millió euró kifizetési előirányzat kijelölése. Teljes mértékben osztom az előadó véleményét, miszerint a költségvetési rendelet 179. cikkének (3) bekezdése értelmében az Európai Parlamentet, mint a költségvetési hatóság egyik részlegét tájékoztatni kellett volna az Eurojust számára folyó építési projektről, mivel ennek jelentős pénzügyi kihatása van a költségvetésre.

− Jelentés: Thijs Berman (A6-310/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Holland képviselőtársam, Berman úr saját kezdeményezésű, a 2002-ben Monterreyben megrendezett fejlesztésfinanszírozási konferencia nyomon követéséről szóló jelentésére szavaztam. Folyamatosan meg kell erősítenünk a Parlament elkötelezettségét a szegénység felszámolása, a fenntartható fejlődés és a Millenniumi Fejlesztési Célok (MFC) megvalósítása mellett, mivel csak így teremthető meg a társadalmi igazságosság és egy jobb élet a világ egymilliárd rendkívüli szegénységben élő lakosa számára. Az Európai Unió a fejlesztési célú támogatások terén a legnagyobb nemzetközi adományozó, a teljes Hivatalos Fejlesztés-támogatás (ODA) csaknem 60%-át biztosítja. Támogatom a javaslatot, hogy a kisvállalkozások – különösen a mezőgazdasági termelők – számára is tegyük hozzáférhetővé a mikrohitelt, mivel ilyen módon is növelhető az élelmiszertermelés és fenntartható megoldást kínálhatunk az élelmiszer-válság megoldására. Üdvözlöm továbbá azt a javaslatot, hogy kérjük fel az Európai Befektetési Bankot egy garanciaalap létrehozására, ezzel is támogatva az olyan mikrohitel- és kockázatfedezeti programokat, amelyek találkoznak a szegényebb fejlődő országok helyi élelmiszertermelőinek az igényeivel, a javaslatnak azonban csak bizottsági megbízatás mellett van értelme.

  Marie-Arlette Carlotti (PSE), írásban. – (FR) Az EU 2001-ben komoly kötelezettséget vállalt: 2015-ben jövedelme 0,7%-át fordítja fejlesztésre.

2007-ben Európa hátat fordított ennek a kötelezettségvállalásnak, és közös erőfeszítései drasztikusan visszaestek.

Ez összesen 1,7 milliárd euró, amitől bolygónk legszegényebb emberei elesnek.

Ez az az 1,7 milliárd euró, amely gyermekek ezrei számára biztosította volna az egészségügyi ellátást akkor, amikor évente 11 millió ember hal meg az egészségügyi ellátás hiánya miatt.

1,7 milliárd euró, amely mintegy 114 millió iskolázatlan gyermek számára biztosította volna az alapoktatáshoz való hozzáférést.

Az EU elsődleges felelőssége a nemzetközi szolidaritás terén a következő: betartani a szavát.

Az EU-nak azonban garantálnia kell az általa nyújtott segélyek hatékonyságát, mert csak ilyen módon javíthatunk ténylegesen a legelnyomottabbak helyzetén.

A 2002. évi monterrey-i konferencia készített egy menetrendet, amely elsősorban a következő kérdésekkel foglalkozott: a feltételekhez kötött segélyek megszüntetése, az adósság eltörlésére irányuló kezdeményezések felgyorsítása, és a Tobin-adóhoz hasonló újszerű pénzügyi rendszerek bevezetése.

Hat év elteltével az EU még messze van a céltól. A néhány héten belül megrendezésre kerülő dohai konferencia lehetőséget adhat arra, hogy az Unió ismét elmozduljon a helyes irányba. Az emberiség fele számít rá…

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. – (SV) Az Egyesült Nemzetek Millenniumi Fejlesztési Céljairól szóló 2008. évi jelentés szerint a nemzetközi közösségnek továbbra is készen kell állnia arra, hogy komoly felelősséget vállaljon az emberiség előtt álló kihívások legyőzéséért. A rendkívüli szegénység és éhezés, a csecsemőhalandóság, az anyák rossz egészsége, a HIV/AIDS, malária és más betegségek és az alapfokú oktatás egyetemes biztosításának hiánya csak néhány példa ezekre a kihívásokra, amelyeket a világ minden országának fel kell ismernie, és amelyekre mindenkinek oda kell figyelnie.

A jelentés a Junilistan álláspontjával összhangban megállapítja, hogy ezek a kihívások sok esetben nemzetközi koordinációt tesznek szükségessé. A Junilistan azonban úgy véli, hogy ezt a fajta együttműködést nem ez EU-n, hanem széleskörű nemzetközi legitimitással és sok éves tapasztalattal rendelkező szervezeteken, például az Egyesült Nemzeteken keresztül kell megvalósítani. A Junilistan ellenzi továbbá a jelentés azon szakaszait, amelyek harsogva követelik az egyes uniós tagállamok kétoldalú segélyprogramjainak közvetlen ellenőrzését. A segélyezés nemzeti ügy, és annak is kell maradnia. A Junilistan ezért a jelentés ellen szavazott.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelentés tartalma (és hiányosságai) által felvetett számos kérdés és megjegyzés mellett szeretném kiemelni azt is, hogy a jelentés helyteleníti a Hivatalos Fejlesztés-támogatás (ODA) mértékét:

- „(…) megjegyzi, hogy az uniós segélyek összege 2007-ben riasztóan csökken, a 2006. évi 47,7 milliárd euróról (…) 46,1 milliárd euróra (…)”;

- „rámutat, hogy az EU a jelenlegi tendencia folytatódása mellett a 2005-2010-es időszakban 75 milliárd euróval fog kevesebbet adni a megígértnél”;

- „Komoly kétségeinek ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a tagállamok többsége (27-ből 18, különösen Lettország, Olaszország, Portugália, Görögország és a Cseh Köztársaság) nem tudta emelni az ODA szintjét 2006 és 2007 között, sőt, ez számos országban, például Belgiumban, Franciaországban és az Egyesült Királyságban drámai módon, több mint 10%-al még csökkent is; (…)”;

- „Megállapítja, hogy a bejelentett segélyezési szint 2007. évi csökkenése bizonyos esetekben annak köszönhető, hogy a számokat 2006-ban az adósságkönnyítéssel mesterségesen megemelték; (…)”;

- „Teljes mértékben elfogadhatatlannak tartja a gyakran elhangzó, nagyobb pénzügyi támogatásra vonatkozó felajánlások és a ténylegesen kifizetett lényegesen alacsonyabb összegek közötti ellentmondást (…)”;

Ezek a szavak magukért beszélnek …

  Filip Kaczmarek (PPE-DE), írásban. − (PL) A jelentés mellett szavaztam. A fejlesztési segély finanszírozása nem könnyű feladat. Nem könnyű elmagyarázni az európai adófizetőknek, hogy a pénzüket miért osztjuk szét a „származási” országtól oly távoli helyekre. Másfelől viszont óriási az igény a segélyalapok iránt, részben a Millenniumi Fejlesztési Célok (MFC-k) megvalósításának az igénye, részben korábban tett ígéretek miatt.

Az EU szintjén egyre inkább problémát jelent bizonyos államok hozzáállása. Egyes tagállamok – például Franciaország és Nagy-Britannia – csökkentették Hivatalos Fejlesztés-támogatásuk (ODA) mértékét. Nem nehéz elképzelni, hogy ennek milyen rendkívül nagy elriasztó hatása van a kevésbé gazdag országokra, ahol a fejlesztési segély éppen most kezd megjelenni.

Azt is meg kell közelebbről vizsgálnunk, hogy a segélyezési statisztikák hogyan születnek. Minden ország szeretne minél nagyobb kiadásokat kimutatni a fejlesztési segély kategóriában. Ez a gyakorlatban igen csak nevetséges helyzeteket eredményez. Hazámban, Lengyelországban a 2007. évi segélyezésről szóló jelentés múlt héten jelent meg. Ebből az derül ki, hogy a lengyel segélyezés legnagyobb kedvezményezettje nem más, mint Kína. Ennek nem az az oka, hogy Kína a világ legszegényebb országa; sem az, hogy Kína a lengyel fejlesztési segély szempontjából elsőbbséget élvez. Kína egyszerűen azért lett a lengyel fejlesztési segély legnagyobb kedvezményezettje, mert egy Kínával kötött exportkereskedelmi szerződés bekerült a fejlesztési segély kategóriába.

  David Martin (PSE), írásban. − Közös európai álláspontot kell kialakítani a fejlesztésfinanszírozásról szóló, november végén megrendezésre kerülő dohai konferencia előtt a fejlesztési támogatások finanszírozásának hatékonyságáról, átláthatóságáról és rugalmasságáról. Thijs Berman jelentése bizonyos fokig e cél elérését segíti elő. Egyetértek azzal, hogy reformra van szükség annak érdekében, hogy a fejlődő országok fokozottabban képviseltessék magukat az IMF-ben és a Világbankban. Egyetértek az előadóval, aki a tagállamokat arra ösztönzi, hogy készítsenek egy menetrendet, amelynek segítségével elérhető a kitűzött cél, és az európai GNP 0,7%-a 2015-ben állami fejlesztési támogatásra fordítódik. A fentiek alapján a jelentés mellett szavaztam.

  Jan Mulder (ALDE), írásban. – (NL) Az Emberek a Szabadságért és Demokráciáért Párt (VVD) európai parlamenti képviselői a Berman-jelentés mellett szavaztak, és ennek egyik oka, hogy a jelentés hasznos megjegyzéseket tartalmaz ez Európai Beruházási Bank fejlődő országokban betöltendő lehetséges szerepéről. A VVD tagjai azonban elhatárolják magukat a fejlesztési együttműködés céljaira az e jelentésben megállapított 0,7%-os célkitűzéstől. A fejlesztési együttműködés minősége, nem a mennyisége számít.

  Toomas Savi (ALDE), írásban. − A zűrzavaros globális pénzügyi helyzet komoly megterhelést jelent a tagállamok kormányai számára. Az észt kormány például hónapok óta küszködik azon, hogy kiegyensúlyozott költségvetést készítsen a 2009-es évre.

Támogattam ugyan Thijs Berman jelentését, de komoly aggályaim vannak azzal kapcsolatban, hogy sikerülhet-e elérni a következő években a kitűzött hivatalos fejlesztés-támogatási szintet. Mivel az EU nem alkalmazhat kényszerítő intézkedéseket a fejlesztési támogatások vonatkozásában, naivitás lenne az várni, hogy a tagállamok jelentősen növelhetik hozzájárulásukat egy bizonytalan pénzügyi helyzetben.

− Jelentés: Charlotte Cederschiöld (A6-0272/2008)

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. − (PL) Az európai belső piac az európai integrációs folyamat egyik legfontosabb vívmánya. Csak egy jól működő belső piac képes versenyfeltételeket biztosítani a vállalkozási tevékenységek számára, és előmozdítani az európai gazdaság fejlődését. A belső piaci eredménytábla olyan eszköz, amelynek segítségével nyomon követhető a belső piacra vonatkozó irányelvek bevezetése, megfelelő átültetése és helyes alkalmazása terén elért előrelépés.

A belső piaci eredménytábla adatainak elemzése révén rendkívül érdekes információkhoz juthatunk az uniós jogszabályokat bevezető tagállamok munkájáról. Ez tipikus politikai eszköz, amelyet azonban nem szabad felületesen kezelni; olyan eszköz, amely a felelős embereket arra kell, hogy ösztönözze, hogy az átültetést még gyorsabb és jobban hajtsák végre. Különösen igaz ez az új tagállamokra, amelyek sokszor jobban le vannak maradva a jogszabályok átültetésében, mint ahogy azt az államfő vagy a kormány célként megjelölte. A belső piaci eredménytáblát gyakrabban kellene használni a belső piac állapotáról folyó megbeszélések során is. Elengedhetetlen tehát, hogy egy olyan könnyen értelmezhetőbb formátumú eredménytábla készüljön, amelyet akár a belső piaci ügyek iránt érdeklődő polgárok is használhatnak.

Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy bizonyos irányelvek – például a szolgáltatásokról szóló irányelv – fontosabbak a belső piac működése szempontjából a többinél. Osztom az előadó e véleményét, következésképpen úgy vélem, hogy az Európai Bizottságnak figyelembe kellene vennie azokat a mutatókat, amelyek jobban tükrözik az egyes irányelvek közvetlen jelentőségét a vállalkozások és a polgárok számára.

  Marian Zlotea (PPE-DE), írásban. − (RO) A belső piaci eredménytábla mellett szavaztam ma, jelezve ezzel, hogy támogatom a belső piacra vonatkozó irányelvek időben történő végrehajtását és pontos átültetését a nemzeti jogba, mivel ezek az irányelvek jelentik a belső piac hatékony működésének, az Unión belüli versenyképesség előmozdításának valamint a társadalmi és gazdasági kohéziónak az előfeltételét. A két eredménytábla – a belső piaci és a fogyasztási piaci eredménytábla – együttesen járul hozzá a belső piac javításához, ami kedvező a fogyasztók számára.

Az eredménytáblának ösztönöznie kell az időben történő és pontos átültetést, ugyanakkor eszközként kell szolgálnia ahhoz is, hogy a döntéshozók megállapíthassák, hol vannak a korlátok és mely területeken van szükség új kezdeményezésekre. Remélem, hogy a mai szavazás eredménye hozzájárul a SOLVIT hálózat megerősítéséhez, és hogy a tagállamok előmozdítják majd e hálózat szolgáltatásait, a fogyasztók javára. A tagállamoknak biztosítaniuk kell továbbá a SOLVIT-központok számára a megfelelő személyzetet annak érdekében, hogy csökkenjen a kivizsgálási idő, és hogy a panaszokat gyorsabban rendezzék.

− Jelentés: Maria Badia i Cutchet (A6-0304/2008)

  John Attard-Montalto (PSE), írásban. − Minden oktatási minisztérium számára az kell, hogy legyen a legfontosabb kérdés, hogy a tanári szakmára a legjobb jelöltek jelentkezzenek. A szakmának kellőképpen vonzónak kell lennie. A tanároknak olyan díjazásban kell részesülniük, amely tükrözi, mennyire fontosak ők a társadalom számára.

Az oktatásra fordított befektetés sosem vész kárba. A tanárképzésre több forrást kell elkülöníteni. A szakmának kielégítőnek kell lennie. Vonzó hivatásként kell, hogy tekintsenek rá.

Létfontosságú, hogy a tanárképzést az egész életen át tartó tanulás programján keresztül is előmozdítsuk. A különböző országok iskolái között megvalósuló tanár-csereprogramok hoznak bizonyos frissességet ezen a területen.

Egy tanár helye az osztályteremben van. Az adminisztrációt és papírmunkát szaporító bürokrácia következtében a tanárok kevesebb időt tölthetnek diákjaikkal.

Ehhez hozzájön még az iskolai erőszak problémája. Egyre több az iskolákban az agresszió, mind a diákok, mind pedig a szülők részéről. Minden erőfeszítést meg kell tenni az iskolai erőszak és agresszió megfékezésére.

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Spanyol képviselőtársam, Badia i Cutchet asszony a tanárképzés színvonalának javításáról szóló, saját kezdeményezésű jelentése mellett szavaztam, és határozottan támogatom az elemzést, miszerint „a tanárképzés színvonalának javítása a diákok teljesítményének jelentős javulását eredményezi.” Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy minden oktatási minisztérium számára a kulcsfontosságú prioritások között kell szerepelnie a több és színvonalasabb tanárképzés biztosításának és annak, hogy a legjobb jelölteket szerezzék meg a tanári szakma számára. Sürgős szükség van arra, hogy ösztönözzék a mobilitást és az idegen nyelvek tanulását. Az anyanyelv kiváló ismeretét is elő kell azonban mozdítanunk, hiszen ez teszi lehetővé a diákok számára a különböző ismeretek könnyebb elsajátítását. Ez az együttműködés jól jön majd akkor, amikor eljön az ideje az oktatás szintjétől független iskolai csereprogramok megszervezésének (diák- és tanárcsere), amelynek az Erasmus diákcsere programban alkalmazott modell szolgál majd alapul.

  Koenraad Dillen (NI), írásban. – (NL) Egy multikulturális problémákkal küzdő antwerpeni iskola egykori tanáraként csakis üdvözölhetem azt, hogy az előadó hangot adott az unióbeli oktatás színvonalával kapcsolatos aggályainak.

Nem az EU dolga azonban, hanem az egyes tagállamoké, hogy kidolgozzák, mit lehet tenni az oktatás színvonalának javítása érdekében. Ha van terület, ahol a szubszidiaritás elvét és a különböző kultúrák sokszínűségét tiszteletben kell tartani, akkor az oktatás egészen biztosan ilyen. Az oktatásnak a jelentés állításával szemben nem kell multikulturálisnak lennie; elég, ha minőségi. Flandriai tapasztalataim szerint például túlságosan is gyakran fordult elő, hogy éppen a multikulturális „központosított iskolák” – amelyekben magas volt a bevándorló gyerekek aránya – azok, amelyek lehúzzák a színvonalat. Ezt a problémát nem ideológiai szemellenzőkkel kell orvosolni.

Ezért teljes szívemből a jelentés ellen szavaztam.

  Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) A tanárképzés színvonalának javításáról szóló Badia i Cutchet-jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy az oktatás színvonalának javítása az Európai Unióban kulcsszerepet játszik a jó minőségű oktatás és képzés előmozdításában, ami viszont hozzájárul az állásteremtéshez és Európa versenyképessége és növekedése fellendítéséhez, összhangban a lisszaboni stratégia célkitűzéseivel.

Az iskolai erőszakkal kapcsolatban szeretném megismételni az előadó azon javaslatát, hogy meg kell teremteni a jelenség kezeléséhez szükséges eszközöket és eljárásokat, ehhez pedig fokozni kell az oktató személyzet és a szülők közötti együttműködést.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. – (SV) Úgy döntöttünk, hogy a jelentésről tartandó végleges szavazáson nemmel szavazunk. Ez a kérdés rendkívül fontos – olyannyira fontos, hogy továbbra is a tagállamok politikai felelőssége kell, hogy maradjon, illetve azoké a hatóságoké, amelyekre a tagállamok azt áthárítják.

A tagállamoknak kizárólagos felelősséget kell vállalniuk az oktatás megszervezéséért és a képzések tartalmáért. Ez csak az Európai Parlament Kulturális és Oktatási Bizottságának újabb kísérlete arra, hogy beleavatkozzon egy olyan területbe, amely jelenleg nem tartozik az Unió felelősségi körébe, amely területen azonban egyesek szeretnék az Unió részvételét látni, mindannyiunk hasznára.

Ez a saját kezdeményezésű jelentés csak az adófizetők pénzének elpocsékolása, amellyel az Európai Parlamentnek semmiféle közösséget nem szabadna vállalnia.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A Badia-jelentés sok dicséretes dolgot tartalmaz. A tanárképzés minősége közvetlen és jelentős hatással van gyermekeink oktatására, és az oktatás magas színvonala érdekében ösztönözni kell az egész Unióra kiterjedő együttműködést. Úgy vélem azonban, hogy a tananyag tartalmára és az iskolák irányítására vonatkozó döntéseket az egyes nemzetek különálló oktatási rendszereinek kulturális és politikai összefüggése között kell meghozni. A Badia-jelentés helyenként hajlott arra, hogy uniós szinten írjon elő bizonyos kérdéseket, emiatt tartózkodtam a végső szavazáskor.

  David Martin (PSE), írásban. − Támogatom Maria Badia i Cutchet jelentését. Oktatási rendszerünk kiváló minőségének megőrzéséhez jól képzett tanárokra van szükségünk. A tanárképzés fejlődésének követnie kell a modern tanterem követelményeit, én pedig úgy vélem, hogy ez a jelentés felismeri ezt a tényt.

  Mary Lou McDonald (GUE/NGL), írásban. − Badia i Cutchet a tanárképzés minőségének javításáról szóló jelentése érint néhány fontos kérdést.

A jelentés helyesen mutat rá arra, hogy szükség van a tanárok megfelelő díjazására, megfelelő képzésre és oktatási felszerelésekre.

Végül azonban az oktatási rendszereinket finanszírozó nemzeti kormányokon múlik, hogyan irányítják gyermekeink oktatását. Írországban a gyerekeket manapság még mindig előre gyártott házakban tanítják, nem rendes, biztonságos épületekben. A diák-tanár arány még mindig túl magas ahhoz, hogy a gyerekeink a lehető legjobb oktatásban részesülhessenek. Ezeket a problémákat legelsősorban Írországban kell kezelni megfelelő rövid- és hosszú-távú befektetésekkel.

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. − (SK) Az információs és kommunikációs technológiák fejlődése jelenleg nagyobb követelmények elé állítja a tanári szakmát, mivel az oktatási környezet egyre összetettebb és változatosabb.

Badia i Cutchet asszony jelentése mellett szavaztam, amely a Bizottság „A tanárképzés minőségének javítása” című közleményével foglalkozik. A közlemény értékeli az oktatás és tanárképzés jelenlegi helyzetét az EU-ban. A jelentés mérlegeli az uniós tagállamokban rendelkezésre álló különböző lehetőségeket.

Az Unión belül több mint 27 különböző tanárképző rendszer van, a tanárok előtt álló kihívások azonban gyakorlatilag minden tagállamban azonosak.

A tanárokkal szemben követelmény, hogy színvonalas tanárképzésben részesüljenek, ami közvetlenül kihat nemcsak a tanulók tudásszintjére, hanem személyiségük alakulására is, különösen első iskolaéveikben. A tanárok ugyanakkor hatalmas mentális stressznek vannak kitéve, így nem sok energiájuk marad az önképzésre.

A tanítás régebben tiszteletreméltó és nagyra értékelt hivatás volt. Manapság a tanári pálya már nem vonzó. A tanárok – akiknek a többsége nő – nem élvezik ugyanazt a mértékű társadalmi elismerést, státuszt és mindenekelőtt anyagi juttatásokat. Hazámban, Szlovákiában például a tanárok fizetése messze elmarad a nemzeti átlagtól.

Úgy vélem, hogy a tagállamok felfigyelnek a jelentésre, ez pedig biztosítja majd a tanári szakma megfelelő elismertségét.

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN), írásban. − (PL) Két olyan jelentésről szavazunk ma, amelyek, úgy tűnik, kölcsönösen kiegészítik egymás: Pack asszony jelentése a bolognai folyamatról szól, Badia i Cutchet asszony jelentése pedig a tanárképzés minőségének javításáról.

Mindkét kezdeményezésnek az a célja, hogy javítsa az európai oktatás versenyképességét, következésképpen növelje az Európai Unió egészének potenciálját és versenyképességét.

Kiváló gondolat a hangsúlyt az oktatásra helyezni, könnyű ugyanakkor a témát elhanyagolni. Sok ország tanárképzési rendszerében az összes létező alapbűnt elkövetik. A legjobb végzősök számára nincsen megfelelő ösztönzés és motiváció arra, hogy a tanári pályát válasszák; a tanárok státusza, valljuk be, alacsony (különösen az általános és középiskolai tanároké), a tanárokat rosszul fizetik, és nem áldoznak saját fejlődésükre. Nyilvánvaló a kapcsolat a tanárképzés minősége és az oktatás minősége, és következésképpen a tanulók tudásszintje között. A terület elhanyagolása tehát katasztrofális következményekhez vezethet, nemcsak kulturális, hanem gazdasági szempontból is.

A jelentés tagállamok számára megfogalmazott ajánlásai helyesnek tűnnek, ezek pedig a következők: a legjobb jelöltek alkalmazása, a tanárok státuszának javítása, a tanárok elismerése és díjazása, az egyén pályafutásának minden szakaszában be kell fektetni a továbbképzésbe, az EU-ban megtalálható 27 különböző oktatási rendszer körében meglévő legjobb gyakorlatok cseréje, valamint az iskolák hatáskörének növelése.

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. − (PL) A magas szintű tanítás a színvonalas oktatás nélkülözhetetlen eleme, ez utóbbi pedig kritikus tényező Európa hosszú-távú versenyképessége és állásteremtő képessége szempontjából.

A Bizottság elemzéséből a következők derülnek ki:

• csupán 11 tagállamban (Ausztria, Belgium, Németország, Észtország, Finnország, Magyarország, Litvánia, Lettország, Románia, Málta és az Egyesült Királyság) kötelező a munkahelyi képzés

• ahol van munkahelyi képzés, általában ott is kevesebb, mint évi 20 óra, és sehol sem haladja meg az évi öt napot,

• az európai államoknak csak a fele nyújt valamiféle módszeres támogatást az új tanároknak alkalmazásuk első néhány évében (pl. a szakmába való bevezetés, képzés, pedagógiai gondozás).

Ha azt akarjuk, hogy az EU-ban a diákok kellőképpen felkészüljenek az életre, akkor a tanároktól meg kellene követelni a legújabb oktatási módszerek alkalmazását. A tanárképzés színvonalának javítása biztosíthatja, hogy az EU rendelkezzen a XXI. század kihívásainak kezeléséhez szükséges magasan képzett munkaerővel.

− Jelentés: Doris Pack (A6-0302/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Kiváló német kollégám, Pack asszony bolognai folyamatról és a diákmobilitásról szóló saját kezdeményezésű jelentése mellett szavaztam. Osztom képviselőtársam véleményét, miszerint a diákmobilitás, valamint a különböző oktatási rendszerek minőségének javítása 2010 után is a bolognai folyamat kiemelt feladatai közé fog tartozni; a bolognai folyamat célja egy Európai Felsőoktatási Térség létrehozása. A diákmobilitás ösztönzése érdekében egész sor intézkedést kell megtenni, hiszen a mobilitás problémája a felsőoktatás területén túlmutatva érinti a szociális ügyek, a pénzügy, a bevándorlás és a vízumpolitikák területét is. Speciális támogatást kell nyújtani a hátrányos társadalmi helyzetű csoportokból érkező diákoknak, például olcsó és rendes szálláslehetőségek felajánlásával. Támogatom az egységes európai diákigazolvány bevezetését, amely elősegítené a mobilitást és lehetővé tenné a diákok számára, hogy kedvezményes áron kapjanak szállást, és engedményeket kapjanak a megélhetési, kulturális és közlekedési költségekből.

  Nicodim Bulzesc (PPE-DE), írásban. − Az 1999 júniusában Bolognában elindított bolognai folyamat célja egy Európai Felsőoktatási Térség létrehozása 2010-re. A folyamat legfontosabb célkitűzései a felsőoktatási rendszer reformja, valamint a diákok és tanárok mobilitását gátló, még megmaradt korlátozások megszüntetése.

A jelentés mellett szavaztam, mivel egyetértek azzal, hogy egyetemeinknek szükségük van egy olyan innovatív és módszeres tantervi reformra, amely jobban elősegítené a diákok mobilitását és a képesítések hordozhatóságát. Ugyancsak támogatom az előadó arra irányuló javaslatát, hogy szerezzünk be megbízható statisztikákat a diákmobilitásról és a diákok társadalmi-gazdasági profiljáról.

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) Jövőre lesz a bolognai nyilatkozat aláírásának 10. évfordulója, ez pedig jelzi, hogy a folyamat céljait ideje újrafogalmazni.

Ahhoz, hogy e célokat komolyan újrafogalmazzuk, végig kell gondolnunk, hogy a tagállamok hogyan hajtották végre a bolognai folyamatot. Meg kell vizsgálnunk, hogy vajon a Bologna nevében követett politikák eredményeképpen valóban létrejött-e egy kellőképpen egyesített Európai Felsőoktatási Térség, amely nemzetközi szinten is képes megfelelni a versenyképességi kihívásoknak.

Támogatom ezt a kezdeményezést – kézzelfogható módon járul hozzá egyfelől a megvalósítás elmúlt 10 éve alatt felmerült problémák és kihívások megállapításához, másrészről pedig azoknak a témaköröknek a megállapításához, amelyeknek továbbra is elsőbbséget kell élvezniük. Ezek közé tartozik a diákmobilitás, amely egy gazdagabb és versenyképesebb oktatás sarokköve, és amely nélkül nem képzelhető el az európai polgárság fogalmának kialakulása.

Feltétlenül fel kell szólítani a tagállamokat, hogy értékeljék, milyen hatással volt a bolognai folyamat a fiatalok megfelelő képzettségének és felkészültségének biztosítására. Amint arra előadónk figyelmeztet, nem szabad szem elől veszítenünk sem a folyamat céljait, sem azt a gondolatot, hogy az oktatással kapcsolatos minden kérdés középpontjában a diákok állnak.

  Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) A bolognai folyamatról és a diákmobilitásról szóló Pack-jelentés mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy egy, a minden európai polgár számára hozzáférhető, minőségi, hatékony és innovatív európai felsőoktatás létfontosságú ahhoz, hogy az Európai Unió a globalizáció igényei közepette is megőrizze versenyképességét és sikeres maradjon.

Erre való tekintettel úgy gondolom, hogy a bolognai folyamat céljainak eléréséhez elengedhetetlenek az olyan intézkedések, mint a kölcsönösség előmozdítása a diákok mozgása tekintetében, a tanárok folyamatos képzése a különböző tanulmányterületeken, és a diákmobilitás finanszírozási eszközeinek a kidolgozása.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Jóllehet az előadó azt állítja, hogy rendkívüli módon szívén viseli az Európai Unión belüli diákmobilitást, és úgy véli, hogy a tagállamokat támogatni kellene a felsőoktatási rendszereik modernizálására és innovatív reformjára irányuló törekvéseikben, a helyzet valójában az, hogy az egész jelentés a bolognai folyamatra és arra összpontosítva foglalkozik ezzel a kérdéssel, hogy mit kell feltétlenül megtenni ahhoz, hogy megfeleljünk a globalizáció kihívásainak, határozottan állítva, hogy a folyamatot el kell mélyíteni. Mi tehát tartózkodtunk, mivel nem értünk egyet ezzel az elemzéssel.

Egyetértünk azonban azzal, hogy ideje végiggondolni és megvitatni a bolognai folyamatot, és különösen meg kell próbálnunk meghatározni, hogy az oktatási rendszerek hogyan változtak, és ezek a fejlemények és változások hogyan hatottak az egyes tagállamokban a felsőoktatás minőségére.

Minden polgár számára biztosítani kell a minőségi oktatáshoz való hozzáférés lehetőségét, függetlenül az állampolgárságától és attól, hogy melyik országban vagy területen született. Emellett rendkívül pozitív hatása lehet a mobilitásnak, és nemcsak a mobilitási programban résztvevő személy, hanem a felsőoktatási intézmények és a társadalom egésze számára is. Az eddigiekkel ellentétben nem szabad továbbá elfeledkezni a mobilitás szociális dimenziójáról sem.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. – (SV) Ez az Európai Parlament Kulturális és Oktatási Bizottságától származó, saját kezdeményezésű jelentés szokás szerint túllépi a bizottság hatáskörét, amikor új ötletekkel szolgál arra vonatkozóan, hogy az EU-nak hogyan kellene jobban beleszólnia az oktatásba. Olyan terület ez, amely jelenleg a tagállamok hatáskörébe tartozik, és véleményünk szerint ennek így is kell maradnia.

A jelentés többek között javasolja egy egységes diákigazolvány bevezetését az EU-ban. Nehezen tudjuk elképzelni, hogy ezek a javaslatok önmagukban növelnék a diákok mobilitását; valószínűbb, hogy a diákok tevékenységéhez kapcsolódó bürokráciát növelnék. Az előadó az indokolásban azt is írja, hogy szükség van egy uniós szintű jogi keretre a diákok számára.

Ezek a javaslatok megpróbálják meghiúsítani a különböző szakpolitikai területekért vállalt politikai felelősség szintjére vonatkozó uniós megállapodásokat. A fentiek alapján a jelentés ellen szavaztunk.

  Vasco Graça Moura (PPE-DE), írásban. − (PT) Jövőre lesz a bolognai nyilatkozat aláírásának 10. évfordulója, ez pedig jelzi, hogy a folyamat céljait ideje újrafogalmazni.

Ahhoz, hogy e célokat komolyan újrafogalmazzuk, végig kell gondolnunk, hogy a tagállamok hogyan hajtották végre a bolognai folyamatot. Meg kell vizsgálnunk, hogy vajon a Bologna nevében követett politikák eredményeképpen valóban létrejött-e egy kellőképpen egyesített Európai Felsőoktatási Térség, amely nemzetközi szinten is képes megfelelni a versenyképességi kihívásoknak.

Támogatom ezt a kezdeményezést – kézzelfogható módon járul hozzá egyfelől a megvalósítás elmúlt 10 éve alatt felmerült problémák és kihívások megállapításához, másrészről pedig azoknak a témaköröknek a megállapításához, amelyeknek továbbra is elsőbbséget kell élvezniük. Ezek közé tartozik a diákmobilitás, amely egy gazdagabb és versenyképesebb oktatás sarokköve, és amely nélkül nem képzelhető el az európai polgárság fogalmának kialakulása.

Feltétlenül fel kell szólítani a tagállamokat, hogy értékeljék, milyen hatással volt a bolognai folyamat a fiatalok megfelelő képzettségének és felkészültségének biztosítására. Amint arra előadónk figyelmeztet, nem szabad szem elől veszítenünk sem a folyamat céljait, sem azt a gondolatot, hogy az oktatással kapcsolatos minden kérdés középpontjában a diákok állnak.

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. − (PL) A bolognai folyamat célja, hogy 2010 végére létrejöjjön egy Európai Felsőoktatási Térség. Az elképzelések szerint többek között segítene a diákoknak választani a gazdag oktatási kínálatból. A térség működése szempontjából döntő fontosságú az oktatás három ciklusának a bevezetése, a felsőoktatásban a minőségbiztosítás bevezetése, valamint a képesítések és a tanulmányi időszakok elismerése.

Az Európai Felsőoktatási Térség vonzereje nyilvánvalóan annál nagyobb lesz, minél jobb lesz és minél egyenletesebben oszlik el a különböző tagállamokban az oktatás minősége. Rendkívül fontos tehát, hogy támogassuk a tagállamok felsőoktatási rendszereik modernizálására és reformjára irányuló erőfeszítéseit. Minden polgár számára biztosítani kell a felsőoktatáshoz való hozzáférés lehetőségét, függetlenül állampolgárságától és attól, hogy melyik országban vagy területen született.

A diákmobilitás növekedése a bolognai folyamat egyik remélt előnye. A mobilitás pozitív hatással van nemcsak a mozgó személyekre, hanem a felsőoktatási intézményekre is. Végtére is a véleménycsere, a különbözőség és mások tapasztalatainak a felhasználása részei a felsőfokú intézményekben szerzett tapasztalatoknak. Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a mobilitásnak van egy szociális dimenziója is: a mobilitás révén felbecsülhetetlen és gazdag tapasztalatokat lehet szerezni a tudomány, kultúra és a társadalmi sokféleség terén.

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban. − (RO) Habár a jelentés mellett szavaztam, szeretnék kiemelni két témát, amelyek gondos elemzést és szabályozást igényelnek a Bizottság részéről.

Először is, meg kell vizsgálnunk az egész életen át tartó tanulás programján keresztül odaítélt ösztöndíjak földrajzi eloszlását. A diákcsere előnyeit élvező egyetemek többsége a régi tagállamokban található. A diákok száma az új tagállamokban ugyanakkor sokkal alacsonyabb. A Bizottságnak sürgősen intézkednie kell, például oly módon, hogy több, az egyetemi csereprogramokban való részvételre alkalmas egyetemet akkreditál, hogy ezáltal az új tagállamok vonzóbb célponttá váljanak Európa diákjai számára. A Bizottságnak biztosítania kell továbbá, hogy a diákok minden egyes tagállamból arányos számban jutnak olyan lehetőséghez, hogy európai ösztöndíjat kapjanak.

Másodszor, úgy gondolom, hogy a jelentés 11. pontjának valamennyi tagállamra vonatkoznia kellene, ajánlási státusától függetlenül. A felsőfokú tanulmányoknak ez a mobil időszaka, legyen az egy szemeszter vagy egy év, jelentős mértékben járulhat hozzá a fiatal európaiak tudásához és személyiségfejlődéséhez egyaránt. Hozzá kell azonban tennem, hogy egy ilyen rendelkezés megfogalmazásával együtt kell járnia a tagállamok számára nyújtott megfelelő támogatásnak.

  Mikel Irujo Amezaga (Verts/ALE), írásban. − (ES) Számos, a bolognai folyamatot bíráló ágazat úgy véli, hogy a változás hatására elitistává válik az egyetemi oktatás. Ez a jelentés speciális támogatást kér a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokból érkező diákok számára, és ehhez például „olcsó és rendes” szállást javasol, figyelembe véve azt is, hogy általában további támogatásra is gyakran szükség van az érkezést követően. Benyújtottam ugyan egy módosítást ehhez a ponthoz, amelyben javasoltam ennek kiterjesztését az összes költségre, más szóval kértem, hogy a támogatás ne korlátozódjon a lakhatásra, úgy vélem, hogy a jelentés az egész társadalom számára hozzáférhető egyetemes oktatás elvén alapul.

  Mieczysław Edmund Janowski (UEN), írásban. − (PL) A szavazás során támogattam Pack asszonyt és a bolognai folyamatról és a diákmobilitásról szóló jelentését. Ez egy jó és szakszerű jelentés. Az EU-ban jelenleg is azt látjuk, hogy nem megfelelő összegeket költenek tudományos kutatásra és felsőfokú oktatásra. A bolognai eszme, amely immár kilenc éves (és jelenleg 46 országot egyesít), 2010-re el kell, hogy vezessen egy Európai Felsőoktatási Térség megjelenéséhez.

A folyamat alapjául szolgáló elvek három kiemelt cselekvési területre összpontosulnak. Ezek a következők: a képzési ciklusok (három szakasz tartozik ide: alap-, mester és doktori képzés), kiváló minőségű oktatás biztosítása, valamint a megszerzett képesítések és a felsőfokú képzési időszakok elismerése. Amire tehát szükség van, az sokrétű és egységes fellépés valamennyi tagállamban, többek között az egyetemeinken is.

Világosnak, érthetőnek és egységesnek kell lennie az értékelési rendszereknek, amit jelenlegi formájában ECTS-kreditek néven ismerünk. Így megőrizhetjük egyrészt azt a lehetőséget, hogy rugalmas és mobil oktatás biztosítsunk a fiatalok számára a legkülönbözőbb egyetemi központokban, másrészt a szakmai személyzet feltétlenül szükséges cseréjének a lehetőségét. A felsőfokú oktatás ugyan nem tartozik az EU hatáskörébe, mégis törekednünk kell a szoros együttműködésre és koordinációra, megtartva ugyanakkor a tagállamok függetlenségét ebben az ügyben. Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy az EU minden polgárának azonos lehetőségeket kell kapnia a lehető legmagasabb szintű oktatáshoz való hozzáférésre, ehhez pedig az oktatási rendszerben végrehajtandó szervezeti változtatásokra éppúgy szükség van, mint megfelelő pénzügyi ráfordításokra.

  David Martin (PSE), írásban. − Doris Pack „A bolognai folyamat és a diákmobilitás” című jelentésével konstruktív módon járul hozzá a diákmobilitásról folyó vitához. A bolognai folyamat központi eleme kell, hogy maradjon az Unió diákjainak szabad mozgási lehetősége Európa határai között. A diákoknak lehetőséget kell kapniuk arra, hogy kihasználják az EU által kínált gazdag kulturális és intellektuális lehetőségeket, függetlenül attól, hogy milyen környezetből érkeznek. Ezért a jelentés ajánlásai mellett szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Természetesen örvendetes célkitűzés, hogy a bolognai folyamat keretében könnyítsük meg a diákok számára, hogy minőségi képzési programok széles skálájából választhassanak. Az EU emellett nagy hangsúlyt fektet a diákmobilitásra, szeretné továbbá javítani a képzések kölcsönös elismerését.

Mégsem fér hozzá kétség, hogy e tekintetben nem megy minden simán. Nemcsak az elismerés terén akadnak súlyos problémák, hanem bizonyos alap- és mesterfokozattá átalakított kurzusok olyannyira specializáltak, hogy a tanulmányokat nem lehet más helyszínen folytatni – legyen az otthon vagy külföldön –, ami ellentmond az Európai Felsőoktatási Térség célkitűzéseinek és nem járul hozzá a mobilitás növeléséhez. A kritikusok emellett úgy vélik, hogy az ECTS (Európai Kreditátviteli Rendszer) kezelése országonként annyira eltérő, hogy az eredményeket már szinte nem is lehet összehasonlítani. E tekintetben hasznos lenne a tervezett ideiglenes állapotfelmérés, ezért a jelentés mellett szavaztam.

  Dumitru Oprea (PPE-DE), írásban. − (RO) „A bolognai folyamat és a diákmobilitás” című jelentés mellett szavaztam, több okból is: a bolognai folyamat az egyik legforradalmibb elem volt az oktatás és képzés világpiacán. A munkaerőpiac még nem állt készen ilyenfajta változásra. Még mindig nem teljesen fogadja el a három ciklusos képzési rendszert (alap, mester és doktori fokozat) a 3-2-3 struktúrában; másrészről viszont az új rendszer alkalmazása előtt a vállalatok gyakran vettek fel alapképzésben részt vett hallgatókat.

A fejlődés másik eleme az európai iskolákban elindított diákmobilitás, valamint a közös értékelési rendszer volt, amelyet az ETCS bevezetése tett lehetővé. Ezeknek a mechanizmusoknak a sikerét igazolta, hogy a világ nagyobb egyetemei elkezdték különböző földrajzi helyekre mozgatni a diákokat, elsősorban olyan helyekre, ahol az adott egyetemnek van egy régebbi területi intézete.

Egy másik forradalmi javaslat az ECVET (európai szakoktatási és szakképzési kreditrendszer) létrehozására irányul, amelynek segítségével a képesítés megszerzése érdekében átvihetők, elismertethetők és gyűjthetők egy másik formális, nem formális vagy informális környezetben szerzett tanulmányi eredmények, a tanulmányok illetve a készségek és képességek megszerzésére fordított időtartamtól függetlenül. Ez e tendencia a világon mindenütt megfigyelhető.

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN), írásban. − (PL) Pack asszonyt köszönet illeti a bolognai folyamat fejlesztéséhez való hozzájárulásáért és a folyamat kreatív átgondolásáért, ami egy olyan kezdeményezés, amely lehetővé teszi Európa diákjai számára, hogy az országhatárokat figyelmen kívül hagyva válasszák meg oktatásuk és pályájuk irányát. Ez a kezdeményezés, amely javítja az európai oktatási rendszer versenyképességét, a kulturális és tudományos térhódításon keresztül magukat a nemzetek gazdagítja.

Nyilvánvaló, hogy az oktatás tartalmát és minőségének minden szinten való javítását illető kérdések jelenleg az EU tagállamainak hatáskörébe tartoznak. E tekintetben még bőven van tennivaló. A mobilitás és annak európai szintű növelése, amely Pack asszony jelentésének alapmotívuma, Lengyelországban például az értékes munkaerő kiáramlása alapján történik, amelyet sokszor nem is sikerül pótolni. Egyetértek a jelentés tézisével, amely szerint a legfontosabb dolog a diákmobilitás, amelyhez meg kell teremteni egy ösztönző és támogató rendszert, hogy a fiatalok élhessenek is azzal a lehetőséggel, hogy tetszésük szerint bárhol tanulhatnak.

Különösen fontosnak látszik azonban az a kérdés, hogy a végzett, képességeiket kibontakoztatott emberek térjenek vissza a hazájukba, hogy a bennük rejlő lehetőségeket szülőhazájukban kamatoztassák. Nagy kihívás ez az új tagállamok számára, és szerintem a bolognai folyamat megfontolt folytatása is egy lépés lehet ebbe az irányba.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Az egyesült Európa nem csak a közös valutáról és az emberek szabad mozgásáról, az áruk és szolgáltatások egységes piacáról szól. Legalább ennyire, ha nem jobban, szól Európa intellektuális, kulturális és társadalmi dimenziójáról.

A bolognai folyamat néven ismertté vált kormányközi kezdeményezés, amely csaknem 10 évvel ezelőtt kezdődött, elsősorban azt célozza, hogy megkönnyítse a diákok számára, hogy a lehető legjobb minőségű kurzusokat válasszák. Az Európai Felsőoktatási Térség létrehozásához vezető egyik legfontosabb gondolat a diákmobilitás és az oktatás minőségének a javítása volt, mivel pontosan ez a két tényező teremti meg a személyes, társadalmi és tudományos fejlődés lehetőségét.

Úgy vélem, hogy az oktatás minőségének és vonzerejének javítására tett erőfeszítések során az a fontos, hogy mind európai (az Európai Parlament kiemelt kérdésként kezeli a mobilitást), mind nemzeti szinten tegyünk intézkedéseket.

Ne feledjük, az Európai Unióban a felsőoktatás nem tartozik az Európai Bizottság kötelezettségei közé. A tanulmányok tartalma és megszervezése továbbra is az egyes tagállamok feladat marad, ezért olyan jelentős a tagállamok illetve maguknak az egyetemeknek a szerepe. Nagy hangsúlyt kell fektetniük a doktori képzés európai tantervének elkészítésére, és törekedniük kell arra, hogy speciális segítséget nyújtsanak a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokból származó diákoknak.

További fontos szempont a vállalkozások és az egyetemek közötti párbeszéd és kétoldalú tapasztalatcsere annak érdekében, hogy a felsőoktatási intézmények megerősíthessék együttműködésüket a magánszektorral, és így új és hatékony mechanizmusokat találjanak a diákmobilitás társfinanszírozására.

− Jelentés: Szájer József (A6-0345/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Magyar kollégám, Szájer úr saját kezdeményezésű jelentése mellett szavaztam, amely ajánlásokat tartalmaz az Európai Bizottság számára a jogi aktusoknak a komitológiáról szóló új határozathoz való hozzáigazításáról. A minőségi jogalkotás egyre inkább megköveteli, hogy a jogalkotás nem alapvető fontosságú és technikai jellegű elemeinek a kidolgozása, valamint annak a technológiai fejlődés és a gazdasági változások által megkövetelt azonnal kiigazítása a Bizottság hatáskörébe kerüljön. Ezt a hatáskör-átruházást azonban elő kell segíteni azzal, hogy a jogalkotó rendelkezésére bocsátjuk az említett hatáskör gyakorlásának szigorú ellenőrzéséhez szükséges intézményi eszközöket. Meg kell jegyeznem, hogy a vívmányoknak a komitológiáról szóló új határozathoz való, jelenleg folyó hozzáigazítása még nem teljes körű, mivel még mindig vannak jogi eszközök, amelyek olyan végrehajtási intézkedéseket írnak elő, amelyek esetében az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárást kell alkalmazni. Támogatom – és nézetem szerint ez nélkülözhetetlen az európai demokrácia megfelelő működéséhez –, hogy az Európai Parlamentben részesüljön további forrásban minden komitológiai eljárás, részben felkészülve arra az eshetőségre, hogy a Lisszaboni Szerződés életbe lép, részben pedig a jelenlegi átmeneti időszakban is annak érdekében, hogy biztosítsuk minden komitológiai eljárás kielégítő működését a három intézmény között.

  Mikel Irujo Amezaga (Verts/ALE), írásban. − (ES) Egyetértek a jelentéssel, amely azt mondja, hogy a jogalkotás minősége érdekében egyre nagyobb szükség van arra, hogy a jogalkotás nem alapvető fontosságú és technikai jellegű elemeinek a kidolgozása, valamint annak a technológiai fejlődés és a gazdasági változások által megkövetelt azonnali kiigazítása a Bizottság hatáskörébe kerüljön. Ezt a hatáskör-átruházást azonban elő kell segíteni azzal, hogy a jogalkotó rendelkezésére bocsátjuk az említett hatáskör gyakorlásának szigorú ellenőrzéséhez szükséges intézményi eszközöket. A Parlament kell, hogy legyen ennek az ellenőrzésnek az őre, ez pedig olyan feladat, amit, bár hosszú évek óta beszélünk a kérdésről, még mindig nem sikerült teljesen megoldani. Még mindig vannak olyan parlamenti bizottságok, amelyeknek hiányos információkkal rendelkeznek a komitológiai eljárás keretében meghozott határozatok során. A Parlamentnek tehát meg kell őriznie az éberségét.

− Jelentés: Poul Nyrup Rasmussen (A6-0338/2008)

  Johannes Blokland (IND/DEM), írásban. – (NL) Nagyon fontos alaposabban megvizsgálni, hogy hogyan javítható az Európai Unióban a felügyeleti struktúra. Rasmussen úr jelentése azonban az Európai Bizottságnak készült, és a fedezeti alapokról szóló ajánlásokkal foglalkozik.

Eljárási okok miatt nem támogatom a Zöldek/Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoport preambulumbekezdésekre vonatkozó módosításait. Nem a preambulumbekezdésekben kell értékítéletet megfogalmazni a pénzügyi piacokon uralkodó jelenlegi helyzetről.

A 6–10. módosítások ellen szavaztam ma reggel, és nem azért, mert ellenzem a pénzügyi piacok európai felügyeletét, hanem mert nem ez a jelentés a megfelelő módja a kezdeményezés elindításának.

Amellett lennék, hogy a Gazdasági és Monetáris Bizottság gondolja át a pénzügyi piacok felügyeletét és azt, hogy kívánatos-e ezt európai szinten megerősíteni. Ha előterjesztenek erről egy jó jelentést, akkor nagyon valószínű, hogy mégis támogatni fogom a Zöldeknek ezt a kezdeményezését.

  Fazakas Szabolcs (PSE), írásban. − (HU) Az Amerikából még tavaly elindult, az ottani szabályozatlan, spekulatív pénzügyi folyamatok által kiváltott pénzügyi válság a várakozásokkal ellentétben nemhogy csillapodott volna, hanem mára már az egész világot, benne Európát is megrázta.

A mostani válság két területen is hosszú távú paradigmaváltást követel az európai döntéshozóktól azért, hogy a jövőben ne csak csökkentsék a pénzügyi válság veszélyét, de segítsék elő a gazdaság stabil növekedését is.

Az amerikai fejlemények bebizonyították, hogy a piac önmagában nem képes az ilyen és ehhez hasonló válsághelyzetek kezelésére. Így szükséges, hogy mielőbb hozzuk létre a magyar részről már tavaly javasolt, és az azóta a francia elnökség által is felkarolt központi európai pénzügyi felügyeletet, amelynek gondoskodnia kellene többek között arról, hogy a bank- és pénzügyi rendszerben az ilyen kockázatos spekulatív ügyletek ellenőrizhető, kiszámítható feltételek közé szoruljanak. Ez volna az előfeltétele annak, hogy Európa fokozatosan átvegye a megrendült Amerika szerepét a pénzvilágban.

Ahhoz, hogy a mostani válság által is sújtott európai gazdaság mielőbb a kívánatos növekedési pályára álljon, szükség volna, hogy a pénz- és bankvilág a kockázatos spekulatív ügyletek helyett végre a reálgazdaság finanszírozását helyezze előtérbe. Ennek egyik előfeltétele, hogy az Európai Központi Bank ne csak, mint eddig, az infláció leküzdésére koncentráljon, hanem kedvezőbb kamatokkal segítse elő a reálgazdaság talpraállását.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelentés ellen szavaztunk, mivel a pénzügyi válsággal kapcsolatos furcsa jelképes gesztustól és kritikától eltekintve nem tartalmaz semmilyen különleges hatékony intézkedést a gazdaság fokozódó financializációja, a szabályozatlan spekulációk, a minden eddiginél nagyobb spekulációs nyereségeket biztosító pénzügyi eszközök és termékek elburjánzása ellen, és nem határozza el, hogy meg kell szüntetni az adóparadicsomokat vagy véget kell vetni a banktitoknak.

Amint azt a plenáris vita során is elmondtuk, a következmények mindig ugyanazokat az embereket sújtják: az állásukat elveszítő munkavállalókat és a nagyközönséget, amelynek magasabb kamatot kell fizetnie, többek között itt, az Európai Unióban is, különösen a gyengébb gazdasággal rendelkező országokban, mint Portugália, ahol az adósságráta a GDP körülbelül 120%, miközben a háztartások adóssága a szabadon elkölthető jövedelem nagyjából 130%-a.

Ezért hangsúlyozzuk, hogy elsőbbséget kell élveznie a következőknek: a jogokat biztosító munkahely-teremtés előmozdítása, termelés, szegénység megoldása, a munkavállalók és nyugdíjasok vásárlóerejének növelése, a minőségi közszolgáltatások támogatása és az alacsony kamatozású hitellehetőségek növelése a mikro-, kis- és középvállalkozások támogatására.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. – (SV) A fedezeti alapok és a magántőke magas kockázatú befektetési eszközök. Ahhoz, hogy helyreállítsuk a bizalmat a befektetők, a lakosság és – legalább ilyen fontos – a felügyeleti hatóságok körében, a különböző műveletek esetében érvényesíteni kell az átláthatóságot és kielégítő jogszabályok hatálya alá kell azokat vonni.

A Junilistan a jelentésben szereplő több pontot és cselekvési javaslatot is örömmel fogadott.

Ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy összességében a jelentés ellen szavazunk. Azért döntöttünk így, mert a jelentés előnyben részesíti az uniós szintű intézkedéseket, jóllehet ebben a helyzetben mindenki számára nyilvánvalónak kellene lennie, hogy a fedezeti alapokhoz, magántőkéhez és hasonló eszközökhöz kapcsolódó potenciális kockázatokra elsődlegesen globális szinten kellene megoldást keresni.

  Jens Holm és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − Sajnálatos, hogy a fedezeti alapokról és a magántőkéről szóló Rasmussen-jelentést a Parlament három legnagyobb képviselőcsoportja között lefolytatott kompromisszumos megbeszéléseket követően felhígították. Sajnálatos az is, hogy a Zöldek és a GUE/NGL képviselőcsoport által előterjesztett módosításokat, amelyek közvetlenül a Rasmussen-jelentés tervezetéből származtak, a plenáris szavazáson nem fogadták el. Az eredeti tervezethez képest legyengített pontok egyike például hangsúlyozta, hogy javítani kell az átláthatóságot mind a lakosság, mind a befektetők és a felügyeleti hatóságok irányában, beleértve minden későbbiekben létrehozandó uniós felügyeleti testületet is. Mindezek ellenére úgy döntöttünk, hogy a végső szavazáson támogatjuk a jelentést. Ennek az az oka, hogy sürgősen és feltétlenül szembe kell szállnunk a káros pénzügyi spekulációkkal és a piacokon tapasztalható instabilitással. E tekintetben a jelentést tekinthetjük úgy is, mint egy lépést a helyes irányba.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A Rasmussen-jelentés éppen jókor érkezik, egy héttel a pénzügyi felfordulás után, amelyben Skócia legrégebbi bankja áldozatul esett – a skót miniszterelnök szavaival élve – az „üzéreknek és spekulánsoknak”. A skót pénzügyi szektort csúnyán cserbenhagyták az Egyesült Királyság szabályozói, én pedig támogatom a piac szorosabb szabályozását. A jelentés mellett szavaztam, amely számos megfontolásra érdemes ajánlást tartalmaz, és várom a napot, amikor a független skót szabályozók dolgoznak majd ezen a területen, uniós partnereinkkel együttműködésben.

  Ona Juknevičienė (ALDE), írásban. − Mind a globális, mind a helyi pénzügyi piacok komplex pénzügyi eszközöket fejlesztenek ki, ez pedig nagyon megnehezíti a pénzügyi intézmények számára a megfelelő szabályozók kidolgozását és a rendszerek felügyeletét. Ebből következik, hogy adódnak lehetőségek nem átlátható tevékenységekre, a pénzügyi piac szereplői pedig spekulációkba bocsátkozhatnak, ami a pénzügyi piacok elzülléséhez vezetett. E tekintetben támogatom a Zöldek képviselőcsoportja által előterjesztett 2. módosítást, amely a pénzügyi stabilitás fenntartása érdekében az európai szabályozási és felügyeleti keret alapos megerősítésére szólít fel.

  Kartika Tamara Liotard és Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. − Sajnálatos, hogy a fedezeti alapokról és a magántőkéről szóló Rasmussen-jelentést a Parlament három legnagyobb képviselőcsoportja között lefolytatott kompromisszumos megbeszéléseket követően felhígították. Sajnálatos az is, hogy a Zöldek és a GUE/NGL képviselőcsoport által előterjesztett módosításokat, amelyek közvetlenül a Rasmussen-jelentés tervezetéből származtak, a plenáris szavazáson nem fogadták el. Mindezek ellenére úgy döntöttünk, hogy a végső szavazáson támogatjuk a jelentést. Ennek az az oka, hogy sürgősen és feltétlenül szembe kell szállnunk a káros pénzügyi spekulációkkal és a piacokon tapasztalható instabilitással. Ebből a szempontból a jelentést tekinthetjük úgy is, mint egy, a helyes irányba tett lépést.

  Astrid Lulling (PPE-DE) , írásban. – (FR) A Parlament három képviselőcsoportja által letárgyalt, nehezen kivívott kompromisszumra szavaztam, és elégedett vagyok a jelentés átfogó, kiegyensúlyozott tartalmával. Az előadó megpróbálta a pénzügyi válság terheit a fedezeti alapokra és a magántőkére helyezni, ezek a termékek azonban se nem okai, se nem katalizátorai a jelenlegi válságnak, így gratulálok az előadónak, amiért ezt felismerte és helyreigazította.

A Bizottságnak szóló ajánlásaink szándékaink szerint kiterjednek minden fontos szereplőre és a pénzügyi piacok valamennyi fontos résztvevőjére, és betömik a jelenlegi szabályozás hézagait, céljuk pedig azoknak a gyakorlatoknak a kezelése és leküzdése, amelyek az Egyesült Államok ingatlanpiacának összeomlásához vezettek, hogy azután globális pénzügyi válságot indítsanak el.

Foglalkozunk tehát a rossz kockázatkezelési gyakorlatokkal, bizonyos befektetési termékek átláthatóságának hiányával és a hitelminősítő ügynökségeknél fennálló összeférhetetlenséggel, vagyis a most zajló pénzügyi válság legfőbb okaival.

  David Martin (PSE), írásban. − Képviselőtársaim! A mostani pénzügyi válságnak számos áldozata van, ezek egyike az HBOS, amelyet múlt héten vett át a Lloyds TSB. Az ilyen és hasonló prominens áldozatok látványa nemcsak a világgazdaságra van destabilizáló hatással, hanem azokra is, akik a pénzüket és a jövőjüket ezekre a vállalatokra bízzák. A világ megtanulta az elmúlt néhány hét eseményeiből, hogy a piacszabályozáshoz való hozzáállásunk felett eljárt az idő. Egy globális pénzügyi rendszer szabályozásához globális intézkedésekre van szükség.

Az EU-nak és az Európai Parlamentnek tehát fontos szerepe van a válság alapvető okainak megoldásában, és felelősségteljesen kell cselekednie, megszavazva Rasmussen úr jelentését. Az EU azzal, hogy a fedezeti alapokat és a magántőke-cégeket megfontoltabb és átláthatóbb üzleti magatartásra ösztönzi, elősegíti egy olyan szilárd keret létrehozását, amely segít majd helyreállítani a pénzügyi szektor olyannyira szükséges stabilitását.

  Mary Lou McDonald (GUE/NGL), írásban. − Sajnálatos, hogy a fedezeti alapokról és a magántőkéről szóló Rasmussen-jelentést a Parlament három legnagyobb képviselőcsoportja között lefolytatott kompromisszumos megbeszéléseket követően felhígították. Sajnálatos az is, hogy a Zöldek és a GUE/NGL képviselőcsoport által előterjesztett módosításokat, amelyek közvetlenül a Rasmussen-jelentés tervezetéből származtak, a plenáris szavazáson nem fogadták el. Mindezek ellenére úgy döntöttünk, hogy a végső szavazáson támogatjuk a jelentést. Ennek az az oka, hogy sürgősen és feltétlenül szembe kell szállnunk a káros pénzügyi spekulációkkal és a piacokon tapasztalható instabilitással. Ebből a szempontból a jelentést tekinthetjük úgy is, mint egy, a helyes irányba tett lépést.

Ezeket az elképzeléseket azonban erősebb kézzel kell megvalósítani. Számos fedezeti alap jellegénél fogva titkosan kezeli az ügyeit, ami elfogadhatatlan, mivel a rendszer jelenlegi formájában nem átlátható a nagyközönség számára. Nehéz tehát felmérni a fedezeti alapok jellegét, a polgárok pedig nem tudják megállapítani, hogy azok mennyiben képesek hozzájárulni a fenntartható társadalmi kohézióhoz és gazdasági stabilitáshoz.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A jelentés az aggályok ismertetése mellett a szóban forgó pénzügyi termékek jelentőségét is elismeri, így a jelentés egészével egyet kell értenem. Szem előtt kell tartanunk, hogy nyilvánvalóan zavaros időket élünk át a pénzügyi piacokon, fontos ugyanakkor, hogy határozottan, de higgadtan és a tények ismeretében reagáljunk. Éppen a pénzügyi piacok élénksége volt az, aminek Európa, az Egyesült Államok és a gyorsan növekvő gazdaságok az elmúlt évtizedek gazdasági sikereit jelentős részben köszönhették. A jelenlegi rendszerben szükséges helyesbítő intézkedésekkel kapcsolatban fontos, hogy a válság gyökereivel foglalkozzunk, de vigyázva, hogy a rendszer pozitívumait ne töröljük el. Az Európai Bizottságnak így kell értelmeznie az Európai Parlament cselekvésre való felhívását.

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. – (SV) Az Európai Parlamentnek az EU rendszerében az a szerepe, hogy az emberek véleményét közvetítse. Ez a vélemény elsősorban a Petíciós Bizottság által végzett munkán keresztül jut kifejezésre, mivel ez a Bizottság a polgárok kezdeményezéseiből származó kérdéseket vet fel. Jó példa erre az „egy székhely” kampány – az Európai Parlament székhelyének áthelyezése Strasbourgból Brüsszelbe –, amely a Bizottság erőfeszítéseinek köszönhetően lett hivatalos megbeszélések tárgya.

Előfordul természetesen, hogy meglehetősen szélsőséges javaslatokat tesznek a tagállamoknak, bizonyos javaslatok pedig nem igazán átgondoltak. A Petíciós Bizottság munkája ennek ellenére rendkívül fontos része annak a munkának, amit az EU a polgárok érdekében végez, és számomra ez döntő jelentőséggel bírt, amikor a jelentés mellett szavaztam.

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) A pénzügyi világ alapjaiban rázkódott meg. Az átlag amerikai adófizetők fizetik meg a mentőcsomag árát (700 milliárd USD), míg azok, akik a problémát okozták, sértetlenül megússzák. Az Európai Parlament a Rasmussen-jelentés formájában kapott egy eszközt, amellyel tehet valamit az ellenőrzés javítása érdekében a pénzügyi szektor bizonyos területein: a fedezeti alapok és a magántőke terén. Tekintve, hogy a válság most sürgős intézkedéseket kíván, lehetőséget kaptunk arra, hogy szigorú jogszabályok bevezetésére szólítsuk fel az Európai Bizottságot. A Zöldek/Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoport ezért különböző módosításokat terjesztett elő a jelentéshez, mivel azonban a Parlament ezeket elutasította, a jelentés ellen szavaztunk. Nem lesz európai hatóság a pénzügyi szektor figyelemmel kísérésére, nem lesznek a fedezeti alapok bejegyzésére és figyelemmel kísérésére vonatkozó európai jogszabályok, nem fogják korlátozni a túlzott ütemben terjeszkedő magánbefektető vállalatokat. Az Európai Parlament éppen azon a héten, amikor a kapitalista rendszer az összeomlás szélére került, elmulasztotta az előtte álló lehetőséget. Mi, Zöldek jelezzük, hogy ez után is annak szenteljük magunkat, hogy jelentősen korlátozzunk egy olyan szabadpiacot, amelynek látszólag egyetlen spekulációs célja van: a lehető leggyorsabban nyereséget elérni emberek egy kis csoportja számára. Ez társadalmi és gazdasági szempontból is felelőtlenség.

− Jelentés: Klaus-Heiner Lehne (A6-0296/2008)

  Ona Juknevičienė (ALDE), írásban. – (LT) Mindig is támogattam a piac liberalizációját, mivel véleményem szerint ez a piaci szereplők közötti verseny legfőbb előfeltétele, a verseny pedig mindig előnyös a fogyasztók számára, mivel lehetőséget ad arra, hogy a lehető legalacsonyabb áron válasszanak és vásároljanak meg termékeket.

Ugyanakkor az intézményi befektetők átláthatósága mellett szavaztam, támogatva az előadót, Lehne urat, aki arra kéri a Bizottságot, hogy javasoljon bizonyos szabványokat, és ezzel akadályozza meg, hogy a befektetők „kirabolják” a vállalatokat (a vállalatok részleges eladásának esete), és pénzügyi erejükkel visszaélve későbbi problémákat okozzanak a vállalatoknak, miközben sem maga a vállalat, sem annak alkalmazottai, hitelezői vagy üzleti partnerei nem élvezik ennek semmiféle előnyét.

Véleményem szerint az Európai Bizottságnak meg kellene vizsgálnia, milyen intézkedéseket tesznek a tagállamok a vállalatok részleges eladásának megelőzése érdekében.

  David Martin (PSE), írásban. − Támogatom azt a megközelítést, amit a Klaus-Heiner Lehne-jelentés az intézményi befektetők átláthatóságával kapcsolatban alkalmaz. A pénzügyi piacokon zajló legutóbbi események arra engednek következtetni, hogy globális fellépésre van szükség a piacszabályozás javítása érdekében. A jól működő piacoknak feltétele az átláthatóság általános tiszteletben tartása, és ez a jelentés elmozdulást jelent a helyes irányba. A jelentés ajánlásai mellett szavaztam.

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A kaszinó-stílusú kapitalizmus akut és folyamatban lévő válsága a vállalatok által játszott nyerészkedő játékok bukásának köszönhetően terheket rak az amerikai adófizetőkre és az egész világgazdaságra. Radikálisan meg kell változtatni az átláthatóság ellenőrzésére és a könyvvizsgálatra vonatkozó jogi keretszabályozást. A Bizottságnak azonnal lépnie kell, és átfogó keretet kell javasolnia egy közös átláthatósági modell létrehozásához. A kevesebb jogszabály politikája csúfosan megbukott.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Az átláthatóságnak vezérlő alapelvnek kellene lennie a piacok működésében – különösen a pénzügyi piacok esetében. Nem szabad azonban kizárólag erre koncentrálni, nehogy az elvből szabály legyen, és a kívánatos eredményt (egészséges és hatékony pénzügyi piacok) összekeverjük az eléréséhez javasolt eszközökkel (hatékonyan szabályozott és ellenőrzött piacok). A pénzügy piacokról jelenleg folyó politikai és gazdasági vita keretében fontos, hogy a Bizottság ezt az ajánlást ebben az értelemben értelmezze, és elkötelezze magát az európai pénzügyi piacok minőségének védelme mellett. Ne feledjük, hogy a társadalom számára a legnagyobb gazdasági előnyök e piacok zökkenőmentes és alapvetően szabad működéséből származnak.

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. – (SV) Az átláthatóságnak kiemelkedően fontos szerepe van a pénzügyi piacba vetett bizalom helyreállításában. Az elmúlt hónapok megmutatták, milyen problémák merülhetnek fel egy összetett és gyorsan növekvő piacon, ha nincsen mód arra, hogy a fejlett termékeket is megértsük és nyomon kövessük. Voltak természetesen problémák az OTC piacon, a pénzügyi piac más területein is szükség van azonban az átláthatóságra. Annak fényében tehát, hogy igen összetett problémacsoporttal állunk szemben, a szavazás során a tartózkodás mellett döntöttem, mivel nem kerültek elfogadásra azok a módosítások, amelyek megadhatták volna a jelentésnek a szükséges átfogó jelleget.

− Jelentés: Hegyi Gyula (A6-0279/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Magyar képviselőtársam, Hegyi úrnak az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak (TSE) megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2001. május 22-i 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök tekintetében történő módosítására irányuló javaslat módosításáról szóló jelentés mellett szavaztam. Támogatom a javasolt módosításokat, amelyek célja az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazása a bizonyos kérődzőkből származó anyagokat tartalmazó vagy azokból származó állati eredetű termékekre vonatkozó intézkedések elfogadására. Ugyanez érvényes annak a felmérésére, hogy vajon az egyes tagállamok azonos mértékű védelmet biztosítanak-e a 999/2001/EK rendelettől való megengedett eltérés során a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak (TSE) jelenlétének kimutatását követő intézkedések tekintetében.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelentés mellett szavaztunk, mivel a fertőző szivacsos agyvelőbántalom (TSE), közismert nevén a kergemarhakór, súlyos veszélyt jelent az emberi egészségre.

Mint tudjuk, ez a halálos fertőző betegség a fertőzött húsban található speciális protein révén terjed, és az emberi agy károsodást okozza. A szigorú európai jogszabályoknak köszönhetően sikerült a járványt csökkenteni.

Az előadó ebben a jelentésben a korábbi előadó munkájára épít azáltal, hogy új, az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással szabályozandó elemekkel gazdagítja azt.

Egyetértünk tehát azzal, hogy a Bizottság javaslata módosításra szorul, biztosítandó, hogy az ellenőrzések ne csökkenjenek. Rendkívül óvatosan kell eljárnunk annak biztosítása érdekében, hogy az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás ne okozza a betegség elleni intézkedések végrehajtásának lassulását. A tagállamok számára megengedett eltérések során meg kell előzni a jogszabályokban rejlő kibúvók lehetőségét. Ezért olyan fontos ez a jelentés. Reménykedjünk, hogy az Európai Bizottság ezt szem előtt tartja. A betegséggel kapcsolatos hírhedt botrányokat követően a tagállamok lakossága joggal igényli az átláthatóságot, és az a nyilvánosságot meg is illeti.

  David Martin (PSE), írásban. − Hegyi Gyula jelentése a 999/2001/EK rendeletnek a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök tekintetében történő módosításáról a fertőző szivacsos agyvelőbántalmakról – egy fertőző hús révén terjedő halálos betegségről – szóló rendeletet módosítását javasolja. A kérdéshez kapcsolódó szabályozási eljárásnak az Európai Parlament fokozottabb bevonását eredményező korszerűsítése pozitív lépés, ezért a jelentést támogatom.

− Jelentés: Johannes Blokland (A6-0282/2008)

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Az EU-nak évente két milliárd tonna hulladékkal kell megküzdenie, ebből 40 millió tonna veszélyes hulladék. Ennek legnagyobb részét valószínűleg a termelt háztartási hulladékhoz hasonló hulladéktermékek és az ipari hulladék alkotja, jóllehet az utóbbi természetesen aránytalanul nagyobb kockázati potenciált hordoz magában. Mindez kiderül a statisztikákból, ezért tűzte ki maga elé az EU azt a magasztos célt, hogy a megsemmisítendő hulladék mennyiségét 2010-re 20%-kal csökkenti.

Mindenesetre reméljük, hogy például a mezőgazdasági hulladékszektorban a statisztikai adatok beszerzése nem fogja azt eredményezni, hogy a bürokrácia megbénítja a mezőgazdasági termelőket. Mivel nem találtam erre utaló jelzést a jelentésben, ezért mellette szavaztam.

  Rovana Plumb (PSE), írásban. − (RO) A jelentés mellett szavaztam, mert ezzel az új jogalkotási javaslattal a hulladékra vonatkozó statisztikákról szóló rendeletet hozzáigazítjuk a komitológiához, azaz az ellenőrzéssel történő szabályozáshoz.

Az Európai Parlament állásfoglalása felkéri a Bizottságot, hogy időben nyújtsa be a kísérleti tanulmányokról készült értékelő jelentéseket, elkerülendő a hulladékstatisztikára vonatkozó adatok kettős jelentését.

  Daciana Octavia Sârbu (PSE), írásban. − (RO) Az Európai Unió a hulladéktermelésre és -kezelésre vonatkozó megfelelő adatok hiányában nem képes összehangolt politikát érvényesíteni a hulladékra vonatkozóan. Statisztikai eszközökre van szükség, amelyek segítségével értékelhető, hogy betartják-e a hulladékfelhasználás által okozott környezetkárosítás megelőzését előíró elvet, és nyomon követhető a hulladék a keletkezés, a gyűjtés és a megsemmisítés idején. A tagállamok felismerték, hogy nem áll rendelkezésre elegendő statisztikai adat, és hogy az e jelentésben szereplő fogalommeghatározások nem elegendőek ahhoz, hogy az államok között összehasonlítható eredményeket kapjunk. Az adatgyűjtést ezért sokkal jobban meg lehet oldani közösségi szinten, összhangban a szubszidiaritás elvével.

Ami a mezőgazdaságra, halászatra és erdőgazdálkodásra vonatkozó statisztikákat illeti, figyelembe kell vennünk, hogy a jelentés milyen mélységben foglalkozik a mezőgazdasági és biológiai hulladék kezelésével. Számos lényeges kérdés van tehát, amelyekre kiemelt figyelmet kell fordítani annak érdekében, hogy biztosítsuk az adatok pontosságát és ebből következően a statisztikai információk közösségi szintű harmonizációját.

− Jelentés: Szájer József (A6-0298/2008)

  Šarūnas Birutis (ALDE), írásban. – (LT) A frekvencia a többi természeti erőforráshoz (nap, víz, levegő) hasonlóan állami tulajdon. A piaci mechanizmusok – bármennyire is hatékony eszköznek bizonyulnak az optimális gazdasági érték (magán és állami) megteremtésében – önmagukban nem képesek általános érdekeket kielégíteni és állami tulajdont létrehozni, ami egy információs társadalom megteremtése szempontjából létfontosságú. Elkerülhetetlen tehát a politikai és piaci intézkedések összehangolása.

Jobb koordinációra és nagyobb rugalmasságra van szükség ahhoz, hogy maximálisan kihasználhassuk azt a korlátozottan rendelkezésre álló forrást. Meg kell ugyanakkor tartani a rugalmasság és a harmonizáció közötti egyensúlyt annak érdekében, hogy megteremtsük a frekvencia belső piaci hozzáadott értékét.

A frekvencia nem ismer nemzeti határokat. Javítani kell az unión belüli együttműködést ahhoz, hogy a tagállamok hatékonyabban kihasználhassák a frekvenciát, különösen, ami az európai szolgáltatások kiterjesztését és a nemzetközi megállapodásokról folyó tárgyalásokat illeti.

A frekvenciagazdálkodás ugyan nemzeti hatáskörben marad, csak az uniós alapelvek biztosíthatják az EU érdekeinek az egész világra kiterjedő védelmét.

  Urszula Gacek (PPE-DE), írásban. − (PL) Támogatom a gazdasági érdekek fokozottabb védelmét azokon a helyeken, ahol ásványvizet nyernek ki, amint azt az Európai Parlament természetes ásványvizek kinyerésére és forgalmazására vonatkozó irányelve garantálja.

A különböző körzetek és vállalkozások számára befolyó bevétel, különösen Małopolska tartományban, jelentős mértékben hozzájárul a régió fejlődéséhez és fürdőhelyként és turista célpontként meglévő vonzerejéhez.

Érdemes megjegyezni, hogy ezek a területek gyakran mezőgazdasági területen találhatók, ahol nem kínálkozik sok lehetőség a jövedelemtermelésre, mivel hegyes-dombos területen helyezkednek el, jóllehet a felszín igen értékes, gyógyhatású ásványi vagy forrásvizet rejt.

− Jelentés: Szájer József (A6-0280/2008)

  Šarūnas Birutis (ALDE), írásban. – (LT) Az EU ásványvízről szóló dokumentuma egy egész Európára érvényes természetes ásványvíz-szabványt határoz meg.

Ez a rendelet meghatározza, hogy milyen feltételek mellett minősül egy víz természetes ásványvíznek, és megállapítja az ásványvíz-források kihasználására vonatkozó iránymutatásokat. Az iránymutatások egyedi szabályokat tartalmaznak az ásványvíz forgalmazására vonatkozóan is. A szabályozók terén fennálló ellentmondások akadályozzák a természetes ásványvizek szabad mozgását és eltérő versenykörülményeket teremtenek, ami közvetlenül kihat a termék belső piacának működésére.

A szóban forgó esetben a meglévő akadályokat minden olyan tagállam elháríthatná, amely hajlandó más tagállamokban elismert ásványvizet a területére beengedni, azzal, hogy a termékkel szemben támasztott mikrobiológiai követelmények teljesítésére vonatkozóan általános iránymutatásokat vezet be, amelyek meghatároznák egy bizonyos ásványvíz-márka nevét.

Az ásványvizekre vonatkozó szabályozás elsődleges célja a fogyasztók egészségének védelme és annak megakadályozása, hogy a fogyasztókat a termékinformációkkal megtévesszék, ezáltal pedig a cél a tisztességes kereskedelem biztosítása.

− Jelentés: Szájer József (A6-0299/2008)

  John Attard-Montalto (PSE), írásban. − Mondanom sem kell, hogy a gépjárművek műszaki alkalmassági vizsgája fontos eleme a járművezetők, utasok és gyalogosok biztonságának. Ezek a vizsgák alapvető szerepet játszanak az éghajlatváltozás elleni küzdelemben is, tekintettel a CO2 kibocsátásra.

Másfelől egy ország kormánya köteles biztosítani egy olyan keretet, amely hozzájárul a járművezetők, utasok és gyalogosok egészségéhez és biztonságához.

Málta és Gozo területén kiemelkedően magas az egy főre jutó személygépkocsik száma. Máltán a magas regisztrációs adó miatt rendkívül magas a gépkocsik ára. Ez nagyon megnehezíti a polgárok számára, hogy autójukat gazdaságosabbra cseréljék. A kormánynak haladéktalanul foglalkoznia kell a gépjármű regisztráció kérdésével, mégpedig már a következő költségvetésben.

Az emberek azért használják az egyéni közlekedést, mert a tömegközlekedés helyzete elfogadhatatlan. Legfőbb ideje, hogy a tömegközlekedés átessen egy generáljavításon.

Ráadásul rengeteg utunk borzalmas állapotban van. Az EU által biztosított strukturális alapok a 2007–2013 időszakban 53%-ot tesznek ki. A jelen körülmények között minden fontosabb utat fel kell javítani.

− Jelentés: Roselyne Lefrançois (A6-0323/2008)

  Graham Booth, Nigel Farage és Jeffrey Titford (IND/DEM), írásban. − Az UKIP úgy véli, hogy a terrorizmus súlyos probléma. Egyszerűen nem hisszük, hogy az EU-nak kellene döntenie arról, milyen intézkedéseket tegyünk a terrorizmus elleni küzdelem során. Úgy érezzük, hogy a kormányközi együttműködés révén a nemzetállamok tudják a legjobban eldönteni, hogy melyek a megfelelő biztonsági intézkedések.

  Philip Bradbourn (PPE-DE), írásban. − A brit konzervatívok támogatták a jelentést, vannak ugyanakkor bizonyos fenntartásaik azzal kapcsolatban, hogy az EU-nak be kell-e avatkoznia ezen a területen, tekintettel arra, hogy ugyanebben a témában létezik már egy Európa Tanácsnak egy egyezménye. Pártoljuk a tagállamok közötti szoros együttműködést, de a terror elleni globális harccal összefüggésben. Kétségeink vannak ugyanakkor az európai szintű „egy méret mindenkinek” típusú megközelítések hatékonyságával kapcsolatban.

  Marco Cappato (ALDE), írásban. − (IT) Az ellen a javaslat ellen szavaztam, amely szerint új bűncselekményt, az „izgatást” vagy „terrorista bűncselekmény elkövetése érdekében folytatott izgatást” kellene beilleszteni az európai jogba az Európa Tanács egyezménye végrehajtásának keretében, mert úgy vélem, hogy a Bizottság által javasolt definíció túlságosan homályos, és tisztán szubjektív elemeken alapul, veszélyeztetve az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat, elsősorban a szabad véleménynyilvánítást Európában.

Tulajdonképpen bármilyen nyilvános kijelentés, vagy bármilyen kijelentés, amelyről a média beszámol, vagy az interneten közzétett bármely üzenet, amely valamilyen módon – közvetlenül vagy közvetve, „szándék” alapján és „magában hordozva annak a veszélyét, hogy ilyen cselekményt esetleg elkövethetnek” – terrorista bűncselekmény elkövetése érdekében folytatott izgatásnak tekinthető, európai szinten bűncselekménnyé válik. A kinyilvánított cél az interneten megjelenő „terrorista propaganda” megbüntetése. Az előadó megpróbálta egyértelművé tenni az Európai Bizottság szövegét annak érdekében, hogy az nagyobb tiszteletben tartsa az emberi jogokat, és megpróbált nagyobb jogbiztonságot bevezetni. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy el kell utasítanunk ezt a javaslatot, részben azért, hogy világos jelzést küldjünk a Bizottságnak és a Tanácsnak, amelyek már bejelentették, hogy nem kívánják elfogadni a Parlament javaslatait.

  Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban. – (SV) A svéd sajtószabadságról szóló törvény alapvető értékeket képvisel a svéd társadalomban. Nem fogadhatunk el olyan terrorizmus-ellenes jogszabályokat, amelyek nem egyeztethetők össze a svéd alkotmánnyal. Számos egyéb mód és lehetőség kínálkozik ugyanannak a célnak az elérésére.

A javaslatok, amelyekről ma szavaztunk, nem kínálnak semmiféle kiutat, amely lehetővé tenné számunkra, hogy megőrizzük saját svéd jogszabályainkat.

Támogatjuk az Európai Parlament által javasolt javításokat, de a javaslat egészét nem támogathatjuk. Mivel azonban a Tanácsban sikerült olyan megállapodásra jutni, amely összhangban áll a svéd alkotmánnyal, ellenszavazat helyett a tartózkodás mellett döntöttünk.

  Koenraad Dillen (NI), írásban. – (NL) A Lefrançois-jelentés számos jó intézkedést javasol az Unión belül folyó terrorizmus elleni küzdelem hatékonyságának és koordinációjának a javítására, ezért mellette szavaztam. A néhány nappal ezelőtt lezajlott ETA-támadások és az islamabadi vérengzés jól példázták, hogy soha nem lehetünk eléggé éberek és hatékonyak ebben a küzdelemben. Ha eredményeket akarunk elérni, akkor elengedhetetlen a határokon árnyúló együttműködés a – napjainkban főként iszlám eredetű – terrorizmus elleni küzdelemben.

Ugyanakkor a múltban elkövetett hibákat sem szabad figyelmen kívül hagynunk. A schengeni terület végül is éveken át ideális környezetet biztosított a potenciális terroristák és bűnözők számára, hogy bűnös terveiket végrehajtsák, sokszor büntetlenül. Európának sürgősen el kell gondolkodnia a nyitott határok politikáján és azon, hogy milyen veszélyes következményei vannak ennek a politikának a bevándorlás, a bűncselekmények és a szélsőséges iszlám szempontjából. Ha ez nem történik meg, akkor az itt javasolt keret is haszontalannak bizonyul majd.

  Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) A terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2002/475/IB tanácsi kerethatározat módosításáról szóló tanácsi kerethatározatra irányuló javaslatról szóló Lefrançois-jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy a terrorizmus elleni küzdelem eszközeit hozzá kell igazítanunk a terroristák számára elérhető új információs és kommunikációs eszközökhöz.

Az EU kerethatározatának felülvizsgálata lehetővé teszi, hogy a terrorizmus fogalma speciális előkészítő cselekményekbe is bekerüljön, ilyen például a terroristák toborzása és kiképzése, és a terrorista cselekmények elkövetése érdekében folytatott nyilvános izgatás, amelyek valamennyi tagállamban bűncselekmények lesznek. Fontos még kiemelni az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja által benyújtott azon lényeges módosításokat, amelyek célja, hogy garantálják az alapvető szabadságok közé tartozó szólásszabadságot és a gyülekezési szabadságot.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelenlegi nemzetközi és közösségi jogi keret egy sor olyan eszközt foglal magában, amelyek több mint szükségesek a valódi terrorizmus és az ahhoz kapcsolódó szervezett, erőszakos és nemzetek feletti bűncselekmények leküzdéséhez.

E javaslat célja az, hogy erősítse a biztonsági intézkedéseket, amelyek a 2001. szeptember 11-ei események ürügyén veszélybe sodorták a polgárok jogait, szabadságait és garanciáit.

Ez a javaslat– amint arra maga az előadó is rámutat – félreérthető definíciókat javasol, amelyek nem biztosítják az alapvető szabadságok tiszteletben tartását.

A terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2002/475/IB tanácsi kerethatározathoz hasonlóan – ott a „terrorizmus” meghatározásával – ismét fennáll a lehetősége, hogy biztonsági intézkedéseket hajtanak végre és bűnözőnek nyilvánítanak bizonyos személyeket vagy csoportokat, akik az állami terrorizmus ellen szólalnak fel, vagy arról írnak.

Ez a javaslat nem képvisel semmiféle hozzáadott értéket a valódi terrorizmus és az ahhoz kapcsolódó, nemzetek feletti bűncselekmények elleni küzdelemben, sőt, tulajdonképpen tényleges veszélyt jelent a különböző tagállamokban a polgárok biztonságára és alapvető szabadságaira nézve.

Mint arra már rámutattunk, biztonsági intézkedések helyett inkább a terrorizmust tápláló valódi okokkal kell foglalkoznunk.

Amint azt már kijelentettük, „nem cseréljük a szabadságot biztonságra, mivel így a végén mindkettőt elveszítjük”. Ezért a jelentés ellen szavaztunk.

  Carl Lang (NI), írásban. – (FR), Szeptember 20-án, szombaton egy öngyilkos merénylő felrobbantott egy teherautót Pakisztán fővárosának központjában, a Marriott Hotel előtt. Az épület kiégett, legalább 60 ember életét vesztette.

A támadást az al-Kaidához köthető pakisztáni Talibánnak tulajdonították.

Szeptember 20-án, vasárnap és szeptember 21-én, hétfőn az ETA-n, a baszk szeparatista szervezeten volt a sor, hogy három támadás során vért ontson. A támadásokat vélhetően Franciaországban készítették elő.

A terrorizmus nem ismer határokat, és a schengeni terület tökéletes bölcsőt kínál a toborzáshoz, a képzéshez és a támadásokra való logisztikai felkészüléshez.

Franciaországban Michèle Alliot-Marie belügyminiszter a kérdésről azt nyilatkozta, hogy „a francia börtönök a radikális iszlamisták toborzásának melegágyai”. Őszinte beismerés! Tény, hogy a terrorizmusnak számos oka van, napjainkban azonban főként a radikális iszlám fegyveres támadásaiban nyilvánul meg. Érdekes módon nincsen olyan jogszabályszöveg, amely a börtönökben vagy más, úgynevezett „érzékeny” környékeken folytatott toborzás felderítését és megakadályozását tűzné ki célul.

Az Európai Unió szeretne megalkotni egy jogszabályrendszert a terrorizmus leküzdésére.

(A szavazás indoklását az Eljárási Szabályzat 163. cikke értelmében félbeszakítják.)

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) Lefrançois asszony jelentése mellett szavaztam, mivel a terrorista támadások megelőzése a terrorizmus elleni küzdelem egyik központi eleme kell, hogy legyen.

A terrorista cselekmény elkövetése érdekében folyatott izgatás, a terroristák toborzása és kiképzése három olyan előkészítő tevékenység, amelyeket ugyancsak bűncselekménynek kell tekinteni. Eközben viszont továbbra is védeni kell az alapvető jogokat. Az „izgatással” szemben tehát inkább a „felbujtás” kifejezés használatára szavaztam, mivel ez pontosabb és itt kisebb a mozgástér. Fel kell lépnünk az internet, mint virtuális kiképzőtábor ellen, hiszen az új információs és kommunikációs technológiáknak köszönhetően a terroristák egyre könnyebben terjeszthetik propagandájukat.

Az EU-nak egyértelműen és határozottan kell fellépnie a terrorizmus ellen, és fontos lépést tesz ebben az irányban, amikor elfogadja a három új bűncselekményt. Nem szabad ugyanakkor korlátozni a sajtószabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságát és a levéltitkot valamint a távközlés titkosságához való jogot, amelybe beletartoznak az e-mail és az elektronikus levelezés egyéb formái is, ezért támogatom a Lefrançois asszony által javasolt módosításokat.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Minden bizonnyal vannak az EU-n belül olyan alvó terroristák, akik bármelyik pillanatban aktívvá válhatnak. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a terroristák nem a semmiből kerülnek elő, hanem megérkeznek egy országba, és olyan környezetben nőnek fel, amely ellenséges viszonyban áll az adott országgal. Ha az EU valóban hatékonyan akar fellépni a terrorizmus ellen, akkor olyan intézkedésekkel kell megbirkóznia, amelyek megakadályozzák a párhuzamos társadalmak és hasonlók kialakulását és terjedését ahelyett, hogy általánosan elítélnék azokat, akik a bevándorlókkal való együttélés problémáira hívják fel a figyelmet. Ugyanígy megengedhetetlen, hogy a terrorizmus-ellenesség oda vezessen, hogy titokban megkurtítják a polgárok jogait, amit legutóbb még az Európai Bíróság is felvetett, vagy hogy a terrorizmus-mánia következtében visszaessen a bűncselekmények elleni küzdelem.

Ha nem tévesztjük szem elől, hogy a terrorveszélyt elsősorban a vakbuzgó iszlamisták jelentik, akkor már régóta esedékes, hogy európai szinten is lecsapjunk a gyűlöletet hirdető iszlamistákra, és bűncselekménnyé nyilvánítsuk a terrorista táborokban folyó kiképzést. Ezért a Lefrançois-jelentés mellett szavaztam.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE-DE), írásban. − (RO) A Baszkföldön végrehajtott legutóbbi támadások ismét bizonyították, hogy a terrorizmus mindennapi valóság, amely ellen hatékony eszközökkel kell fellépnünk. A Tanács terrorizmus elleni küzdelemről szóló új kerethatározata természetesen előrelépést jelent, és örülök az elfogadásának.

Meglep, hogy a 2001. szeptember 11-ei New York-i terrortámadások 7. évfordulójáról az Európai Parlament nem emlékezett meg. Meg kell próbálnunk nem elfeledkezni a támadások áldozatairól, és hangsúlyoznunk kellett volna, hogy a transzatlanti kapcsolatok elsőbbséget élveznek az Európai Parlament mindennapi feladatainak a sorában.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Éppen annyira szükség van a terrorizmus elleni küzdelem jogi keretének jogi egyértelműségére, mint általában az egész ügyben tanúsított egyértelműségre és eltökéltségre. Ebben az értelemben érthetőek a Bizottság aggályai a terroristák toborzására alkalmazott mechanizmusokat, eszközöket és módszereket illetően, különösen, ami az európai országokban toborzott személyeket illeti, akik gyakran itt születtek és nevelkedtek. Ezen a területen biztosítanunk kell, hogy a rendőri szervek és az állam rendelkezzen a – lehetőség szerint megelőző jellegű – fellépéshez szükséges eszközökkel. Fontosak emellett a jelenség leküzdését célzó azon tevékenységek, amelyek a rendőrségi és igazságügyi hatóságok bevonása nélkül folytathatók. Ehhez biztosítani kell, hogy ne csak a jogrendszer reagáljon, hanem a politikai rendszer is legyen éber és figyelmes, és tegye meg a megfelelő intézkedéseket, akár úgy, hogy megerősíti az integrációt vagy erősíti a mértéktartó többség véleményét, akár úgy, hogy foglalkozik az illegális bevándorláshoz kapcsolódó marginalizálódással. A politikai szerveknek a felsorolt okok alapján nagyon oda kell figyelniük, és aktívnak kell lenniük. Igaz ugyan, hogy lehetetlenség teljes egészében megakadályozni a terrorista cselekményeket, el lehet azonban kerülni a terrorizmust ösztönző, kiváltó és tápláló környezet kialakulását.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Az Európai Unió egyik legfőbb célja egy szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló közös térség létrehozását szolgáló politika keretében az Unió 500 millió polgára biztonságának biztosítása. Az Európai Uniónak és tagállamainak ehhez szembe kell nézniük a modern terrorizmussal.

A Tanács terrorizmus elleni küzdelemről szóló kerethatározatának felülvizsgálatára irányuló javaslatban a legellentmondásosabb kérdés a terrorista bűncselekmények elkövetése érdekében folytatott izgatás fogalmának a bevezetésére vonatkozó kívánság.

A véleménynyilvánítás szabadsága és a jogsértés között igen vékony a határ. Nem engedhetjük meg, hogy olyan helyzet alakuljon ki, amelyben a biztonság javítása maga után vonja a polgárok jogainak és szabadságainak korlátozását.

Ezért – álláspontom szerint – elengedhetetlen, hogy a vita tárgyát képező kerethatározat számára a lehető legmagasabb jogi szintet biztosítsuk, ehhez pedig elsősorban az kell, hogy a terrorista bűncselekmények elkövetése érdekében folytatott nyilvános izgatás definíciója pontosabb legyen. Az új dokumentumnak jogi szempontból világosnak és harmonikusnak kell lennie ahhoz, hogy hatékony eszközként szolgáljon a terrorizmus elleni küzdelemben, ugyanakkor magas szinten kell biztosítania az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat.

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. − (PL) A madridi és londoni támadások megmutatták, hogy milyen komoly problémát jelent az EU számára a terrorizmus.

A 2008. év termése borzalmas volt. Február 1-jén kezdődött egy temetés közben elkövetett bagdadi támadással, amely 30 ember halálát okozta, és szeptember 20-án végződött az islamabadi Marriott Hotel elleni támadással, amelyben 60-nál többen haltak meg, és több mint 250 ember megsérült. 2008-ban összesen 49 terrortámadást követtek el. Az összehasonlítás kedvéért érdemes megjegyezni, hogy éppen ennyi támadást követtek el a 2002 és 2007 közötti időszakban összesen.

A terrorizmus elleni küzdelem egyik leghatékonyabb módja a terrorizmus okainak a felszámolása.

Ezért úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak meg kell tennie mindent annak érdekében, hogy globális szinten lépjen fel a terrorizmus ellen, tiszteletben tartva az emberi jogokat. Az EU-nak biztonságosabb hellyé kell tennie Európát, hogy polgárai élvezhessék a szabadságot, biztonságot és a jog érvényesülését, ennek pedig jelentős mértékben a tagállamok akaratán kell múlnia.

− Jelentés: Martine Roure (A6-0322/2008)

  Koenraad Dillen (NI), írásban. – (NL) Teljes meggyőződéssel a jelentés ellen szavaztam. A Roure-jelentés sokadik alkalommal bizonyítja, hogy a politikai korrektség elvakítja Európát. Nyilvánvaló, hogy a bűncselekmények elleni küzdelemben és a terrorizmus elleni küzdelemben a kormánynak joga van a lehető legtöbb adatot összegyűjteni a potenciális gyanúsítottakról, az „etnikumra” vonatkozó adatokat is. Ezt még az előadó is elismeri.

De miért ne dolgozhatnák fel a polgári hatóságok más területeken is az adatokat – az emberek magánéletének tiszteletben tartásával –, ha ez kell a felelősségteljes kormányzáshoz? Miért nem veheti le például az olasz kormány az illegális bevándorlók ujjlenyomatait, ha ez az egyetlen módja annak, hogy azonosítsák őket?

A tárgyban készült eredeti tanácsi javaslat éppen eléggé kiegyensúlyozott volt. A baloldalhoz hasonlóan Európa-szerte fellépnek minden másképpen gondolkodó ellen, mint valami tökéletes gondolatrendőrség – flamandként mesélhetnék erről egy-két dolgot –, hogy eljátsszák a polgári jogok éber őreit. Annyira nevetséges, hogy nem is tudom szavakba önteni.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Tekintettel arra, hogy olyan ügyről van szó, amelyben a Tanács „konzultál” az EP-vel, szeretnénk hangsúlyozni, hogy támogattuk ugyan az EP által benyújtott módosításokat, jóllehet azok felhígítják a korábban elfogadott álláspontokat, de úgy véljük, hogy ez a javaslat messze elmarad attól, amire „a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelme” területén szükség van.

A javaslatról alkotott negatív véleményünk több kritikus eleme mellett kiemeljük azt a tényt, hogy a javaslat nem zárja ki – ha meg is határoz bizonyos (ál-)feltételeket – „a faji vagy etnikai származást, a politikai véleményt, a vallási vagy világnézeti meggyőződést, a szakszervezeti tagságot felfedő személyes adatok feldolgozását, valamint az egészségi állapotra vagy a szexuális életre vonatkozó adatok feldolgozását”, ez pedig elfogadhatatlan!

Amint az a vita során is elhangzott, ez a javaslat egy olyan legkisebb közös nevezőn alapul – miközben olyan átfogóan fontos kérdéssel foglalkozik, mint a különböző tagállamok polgárai jogainak, szabadságainak és garanciáinak a védelme –, amely elmarad a mögött, amit más jogi eszközök – különösen az Európa Tanács jogi eszközei – megállapítanak.

A személyes adatok védelmének biztosítása sürgős és elengedhetetlen feladat. Ez a feladat nem oldható meg olyan jogi eszközzel, amely – hiányosságai és tévedései okán – nem nyújt védelmet az ellen az eshetőség ellen, hogy azt nem tartják be, vagy nem véd eléggé.

Ezért tartózkodtam.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) Roure asszony jelentése mellett szavaztam, amely a személyes adatok feldolgozását illetően magas szintű adatvédelmet garantál.

A terrorizmus elleni küzdelemért nem szabad a polgárok alapvető jogaival fizetni, ezért elengedhetetlen, hogy garantáljuk a személyes adatok védelmét. A Tanács megállapodásának vannak bizonyos hiányosságai, így ezt nem képes garantálni. Ez a jelentés orvosolja a hiányosságokat, és úgy módosítja a Tanács megállapodását, hogy a személyes adatok felhasználását és terjesztését szigorúbb szabályokhoz köti. A jelentés pontosabban fogalmazza meg az arányosságot és az adatfeldolgozás célját, szigorúbb ellenőrzést ír elő az adatok harmadik országoknak történő átadás esetére, és egy szakértői csoport létrehozását kéri, amely egyszerre lenne felügyelő hatóság és teljesítési hely.

Az európai testületekben lefolytatott hosszas megbeszélések mutatják, hogy a téma milyen sok vitára ad okot, és mennyire érzékeny. Nehéz az ügyben megegyezésre jutni, a megegyezés eredménye azonban nem lehet mesterséges és nem gyengítheti az EU adatvédelmét. A személyes adatokat mindig rendkívül nagy gondossággal, és az elképzelhető legnagyobb biztonság mellett kell kezelni.

  Mary Lou McDonald (GUE/NGL), írásban. − Igaz ugyan, hogy a Bizottság által ebben a kerethatározatban javasolt intézkedések elmaradnak attól, amit látni szerettem volna, de támogattam azt az általános alapelvet, hogy meg kell határozni a személyes adatok védelmének egy minimális szintjét.

A Parlament Állampolgári Jogi Bizottsága jól munkát végzett a javaslat feljavításával, és remélem, hogy ezek a javítások elfogadásra kerülnek.

A Sinn Féin támogatja a polgárok adatainak lehető legmagasabb fokú védelmét, és a jövőben is támogatni fog minden olyan intézkedést, amely ezen a területen javítja a polgárok magánéletének és a jogainak védelmét.

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A Tanács javaslata jelenlegi formájában semmiképpen nem fogadható el. A személyes adatok védelmének feláldozása elfogadhatatlan. Átfogó jogi keretre van szükség a személyes adatok terén a szilárd védelem biztosításához és ahhoz, hogy ezeket az adatokat sem az állam, sem valamilyen személy ne dolgozhassa fel se nemzetközi, se nemzeti szinten. Az Európai Parlament kritikái és ajánlásai általában a helyes irányba viszik a Tanács javaslatát, de ez még mindig nem elegendő.

− Jelentés: David Hammerstein (A6-0336/2008)

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. – (SV) Mi, svéd szociáldemokraták úgy döntöttünk, hogy a Petíciós Bizottság 2007-es parlamenti évi tanácskozásairól szóló jelentés (A6-0336/2008) 1. melléklete mellett szavazunk. Az indok az, hogy véleményünk szerint az Európai Parlamentnek saját magának kellene tudnia dönteni saját székhelyéről. Úgy véljük azonban, hogy az Európai Parlamentnek éghajlatunk és környezetünk érdekében, továbbá gazdaságossági megfontolásokból csak egy székhelye kellene, hogy legyen: Brüsszelben.

  Proinsias De Rossa (PSE), írásban. − Az Európai Parlament Petíciós Bizottsága felbecsülhetetlen szolgálatot tesz az Európai Unió polgárainak, amikor aggályaikat a Bizottság felé továbbítja, kérdéseket tesz fel azokkal a szabálytalanságokkal kapcsolatban, amelyeket a nemzeti, regionális és helyi hatóságok az uniós jogszabályok alkalmazása során elkövetnek, valamint foglalkozik azokkal az esetekkel, amikor megsértik a polgárok jogait.

Az Európai Parlamenthez benyújtott petíciók számának tavalyi évben tapasztalt ugrásszerű növekedése jelzi, hogy a polgárok egyre inkább tisztában vannak azzal, hogyan szolgálhatja őket a Parlament, illetve, hogy a Bizottság számára megfelelő forrásokat és állományi létszámot kell biztosítani.

2007-ben nem kevesebb, mint 65 petíció foglalkozott Írországgal, és az EU vízről és a környezetről szóló irányelveinek megszegése miatt ellátogatott az országba a bizottság egy tényfeltáró missziója.

Meggyőződésem, hogy a Petíciós Bizottság rendkívül fontos szerepet tölt be, hiszen ez a bizottság a szabályok megszegésével szembesülő polgárok utolsó menedéke, ugyanakkor választott európai parlamenti képviselőiken keresztül a híd szerepét is betölti a polgárok és az uniós igazgatás és valamennyi kormányzati szint között.

  Koenraad Dillen (NI), írásban. – (NL) Ez a jelentés tartózkodást érdemelt. Természetesen jó dolog, hogy az európai polgárok petíciót nyújthatnak be a hatóságokhoz – beleértve „európai hatóságaikat” is –, sajnálom viszont a jelentés föderalista hangvételét. Ennek egyik példája, ahogyan teljességgel oda nem illő módon áradozik arról, ahogyan az Alapjogi Chartát belecsempészték a Lisszaboni Szerződésbe. Egy másik példa, hogy még nagyobb hatékonyságot – értsd: „beavatkozást” – kér a Bizottságtól a tagállamok irányába.

Ugyancsak zavarónak találom, ahogyan a jelentést felhasználták arra, hogy egyetlen, brüsszeli európai székhely mellett érveljen. Természetesen valamennyien rosszul vagyunk attól, hogy mennyi pénzt pazarolunk el az Európai Parlament „széttöredezettsége” miatt, ez az egyetlen székhely azonban éppen úgy lehetne Strasbourgban is.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. – (SV) Ez a jelentés valójában az Európai Parlament Petíciós Bizottságának a működési jelentése. Mivel azonban a jelentés több ponton lelkendezve utal a Lisszaboni Szerződésre, kifejezve azt a reményét, hogy a Szerződést hamarosan ratifikálják, úgy döntöttünk, hogy összességében a jelentés ellen szavazunk.

Az az alapvető véleményünk, hogy a Lisszaboni Szerződést elutasították, hiszen az egyik tagállam szavazói egy népszavazáson nemet mondtak a Szerződésre. Sőt, még több olyan tagállam van, ahol a szavazók többsége minden bizonnyal elutasította volna a Lisszaboni Szerződést, ha erre módjuk lett volna.

Nem támogathatjuk ezt az Európai Parlament Petíciós Bizottsága által tanúsított tudatlanságot, amely a jelentés számos pontján megmutatkozik.

Ami azt a kérdést illeti, hogy legyen-e az Európai Parlamentnek egyetlen székhelye, azt az elvet támogatjuk, hogy a tagállamoknak kell együttesen döntést hozniuk az Európai Parlament székhelyéről, úgy véljük ugyanakkor, hogy indokolt, hogy a kérdésben az Európai Parlament is kinyilvánítsa a véleményét.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Hammerstein úr saját jelentésének 1. módosítása mellett szavaztam. Mint azt ma megtudtuk, az Európai Parlament a jövő hónapban ismét útra kel szokásos havi strasbourgi zarándoklatára, ami több milliárd eurójába kerül az adófizetőknek. Véget kell vetnünk ennek az utazó cirkusznak, és a Parlamentnek magának kell központi szerepet vállalnia ebben a vitában.

  Mieczysław Edmund Janowski (UEN), írásban. − (PL) Hammerstein úrnak a Petíciós Bizottság 2007-es parlamenti évi tanácskozásairól szóló jelentése mellett szavaztam, mivel átláthatóan mutatja be a bizottság tevékenységének pozitív hatásait.

A Libicki úr elnökletével működő bizottság tevékenységével már bizonyította, hogy rendkívül nagy szükség van rá. Az EU polgárai petíciókat nyújthatnak be, ha állampolgári jogaikat a tagállamokban valamely állami hatóság megsérti. Az Európai Parlament Eljárási Szabályzatának 191. cikke kijelenti, hogy „Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel (…) rendelkező (…) személy egyénileg vagy más polgárokkal vagy személyekkel közösen petíciót nyújthat be az Európai Parlamenthez az Európai Unió tevékenységi területére tartozó és őt közvetlenül érintő ügyben.”

Úgy vélem, hogy az ePetition adatbázis létrehozása jelentős előrelépés a bizottság munkájában. Ennek az adatbázisnak köszönhetően most már az egyes petíciókhoz tartozó összes dokumentumhoz online is hozzá lehet férni. Említést kell tenni arról is, hogy jelentősen megnövekedett az elektronikus úton benyújtott petíciók száma. A tavalyi évben az összes petíció 42%-át tette ki. A Petíciós Bizottság, miközben megpróbálja megtalálni a helyes magyarázatokat, jól együtt tud működni az Európai Bizottság illetékes szervezeti egységeivel és az Európai Ombudsmannal, valamint a tagállamok és a regionális és helyi hatóságok megfelelő képviselőivel. A bizottság képviselőinek tényfeltáró látogatásai is elősegítik a bizottság munkáját. A jól működő titkárságnak komoly érdemei vannak a munka hatékonyságának növelésében.

  Ona Juknevičienė (ALDE), írásban. – (LT) Több mint 1 millió uniós polgár aláírását sikerült összegyűjteni annak az egész Uniót átfogó polgári kezdeményezésnek a támogatására, amely egyetlen állandó székhelyet szeretne az Európai Parlament számára. A résztvevők ezzel jogot szereztek arra, hogy petíciót nyújtsanak be a Petíciós Bizottsághoz, amelyben kérték egy állandó parlamenti székhely kijelölését. Nézetem szerint az Európai Parlament jelenlegi munkarendje nem hatékony, és indokolatlan pénzügyi kiadásokkal jár. Elpazaroljuk az adófizetők pénzét ahelyett, hogy jó célra fordítanánk, hozzáadott értéket teremtve a polgárok számára. Még 2005-ben, az Európai Parlament költségvetéséről szóló jelentés készítése során javasoltam, hogy az Európai Parlamentnek egyetlen székhelyen kellene dolgoznia, mivel így kiküszöbölhetőek lennének az utazásai költségek, és a Parlament megspórolhatná a képviselők és alkalmazottak utazási költségeinek finanszírozását. A mai szavazáson azonban nem támogatom a Zöldek/Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoport nevében az Európai Parlament egyetlen, brüsszeli székhelyére vonatkozóan benyújtott módosítást. Véleményem szerint nem helyes azt feltételezni, hogy kizárólag Brüsszelt kellene az Európai Parlament állandó székhelyéül kijelölni. Ez olyan kérdés, amely a tagállamok hatáskörébe tartozik.

  David Martin (PSE), írásban. − Örömmel látom, hogy a jelentés elismeri a Petíciós Bizottság növekvő jelentőségét. Ebben az évben 50%-kal nőtt a benyújtott petíciók száma 2006-hoz képest. Méltányoltam továbbá az előadó azon aggályait, hogy túl hosszú időre van szüksége a Bizottságnak és az Európai Bíróságnak a bizottság elé terjesztett esetek megoldásához. A jelentés mellett szavaztam.

  Mary Lou McDonald (GUE/NGL), írásban. − Örömmel fogadtam a Petíciós Bizottságról szóló mai Hammerstein-jelentést.

Különösen örülök annak, hogy a jelentés több kérdésben is szemrehányást tesz az ír kormánynak. Megbocsáthatatlan az ír kormány azon döntése, hogy nemzeti történelmünk egyik legfontosabb helyszínének közepén akarja átvezetni az M3 autópályát. A projektet nemzeti műemlékeink védelmében le kellene mondani, vagy át kellene dolgozni.

A kampánynak Írországban és Európában is folytatódnia kell annak érdekében, hogy ez megtörténjen, mielőtt még túl késő lesz, mivel a kormány megpróbálja azt bebiztosítani.

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A Petíciós Bizottság munkájáról szóló Hammerstein-jelentés mellett szavaztam. A jelentés támogatja a szóban forgó bizottság munkáját; ez a bizottság a polgárok és az európai intézmények közötti kommunikáció egyik legfontosabb csatornája. Javítani kell a Petíciós Bizottság munkájának hatékonyságát, amellyel a polgárok ügyeit intézi és támogatja, ehhez pedig meg kell erősíteni a bizottság intézményi szerepét és tovább kell javítani az Európai Bizottsággal, az Európai Ombudsmannal és a tagállamok hatóságaival folytatott együttműködését.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Csalódást jelent számomra, hogy a Parlament nem támogatja az egy székhely ügyéről szóló 1. módosítást. Ez a második strasbourgi ülés, amelyet Brüsszelben tartottunk, és ezzel bebizonyosodott, hogy tudunk hatékonyan tárgyalni és szavazni Brüsszelben is. Nincs többé szükség arra, hogy bizonyos üléseket Strasbourgban tartsunk. Kollégáimat a 75. számú írásbeli nyilatkozat aláírására biztatom, amely felszólítja a Parlamentet, hogy Brüsszelben ülésezzenek és szüntessék be a strasbourgi üléseket.

− Jelentés: Michl Ebner (A6-0327/2008)

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. – (SV) Mi, svéd szociáldemokraták úgy döntöttünk, hogy a jelentés ellen szavazunk, mivel ellenezzük, hogy a hegyvidéki mezőgazdasági termelők számára tehéntej támogatás formájában különleges támogatást vezessenek be. Örömmel fogadunk ugyan egy átfogó stratégiát a hegyvidéki régiók számára, de nem a tejipari ágazat fokozott támogatása a helyes irány. Ha az a cél, hogy csökkentsük a közös agrárpolitika részesedését az EU teljes költségvetéséből, akkor az sem helyes, ha első pillérből a második pillérbe utalunk át valamit.

  Konstantinos Droutsas (GUE/NGL), írásban. – (EL) A jelentés, amelynek tárgya a mezőgazdaság helyzete és kilátásai a hegyvidéki térségekben, ha elaprózottan is, de felsorolja azokat a speciális problémákat, amelyekkel az e területeken élő mezőgazdasági termelőknek és állattartóknak szembe kell nézniük. Ezek közé tartozik például a megközelíthetetlenség, a magas szállítási költségek és a nehéz talajfeltételek stb. A jelentés ugyanakkor nem tesz említést arról, hogy a tagállamok és az EU mennyiben felelősek a hiányzó infrastruktúráért és az egyedi intézkedések komoly hiányáért. Ezeknek az intézkedéseknek azt kellene szolgálniuk, hogy minimálisra csökkentsék ezeknek a régióknak a mezőgazdasági termékek termelése és forgalmazása terén fennálló természetes hátrányait, és jól kihasználják összehasonlítható előnyeit.

Az EU jó szándékát homályos szavakkal és üres szólamokkal fejezi ki. A megtett intézkedésekről mindig kiderül, hogy nem hatékonyak és nem tudják megállítani e régiók elnéptelenedését. A jelentés ugyanezt a meddő hozzáállást folytatja, amikor megpróbálja tisztára mosni a közösségi politikát. Nem is említi az uniós agrárfinanszírozás és a pénzügyi költségvetés folyamatos csökkenését, valamint a közös agrárpolitika (KAP) negatív hatását.

Éppen ellenkezőleg, az EU csupán ugyanazokat a régi intézkedéseket ismételgeti, amelyeket megpróbál hozzáigazítani a közelgő KAP „állapotfelmérés” kereteihez.

A hegyvidéki területeken az életkörülmények javítása és a mezőgazdasági bevételek növelése feltétlenül megköveteli, hogy maguk a mezőgazdasági termelők küzdjenek a közös agrárpolitika ellen, és különleges finanszírozást kérjenek a hegyvidéki régiók számára az infrastruktúra javítása és a mezőgazdasági termelési folyamat támogatása érdekében.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. – (SV) Az Európai Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottsága az ágazatban fellelhető összes egyedi érdek számára rendkívüli elbánást kér. Kérdés, hogy ha most különleges rendelkezésekre van szükség a hegyvidéki mezőgazdasági termelők számára, akkor nem kellenek-e különleges intézkedések és megállapodások a norrlandi mezőgazdaság védelme érdekében.

Elvi okokból határozottan elleneztük ezt a jelentést. A Junilistan ismételten megjegyzi, hogy nem szerencsés, hogy az Európai Parlament nem rendelkezik együttdöntési jogkörrel az uniós agrárpolitikai kérdésekben. Ha rendelkezne, akkor az Unió a protekcionizmus és a mezőgazdaságban érintett legkülönbözőbb csoportoknak nyújtandó költséges támogatások kelepcéjébe esne.

  Jan Mulder (ALDE), írásban. – (NL) A Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért (VVD) európai parlamenti tagjai az Ebner-jelentés mellett szavaztak. Ennek egyik oka, hogy a jelentés jó áttekintést nyújt a hegyvidéki gazdálkodás sajátos problémáiról. A VVD tagjai nem értenek azonban egyet a jelentés azon rendelkezéseivel, amelyek döntéshozatali eljárásra számítanak a KAP „állapotfelméréssel” kapcsolatban, különös tekintettel arra a kérésre, hogy a nemzeti tartalékot emeljék 20%-ra.

  James Nicholson (PPE-DE), írásban. − A jelentés kiemeli, milyen kulcsfontosságú szerepet játszanak a hegyvidéki régiók a környezet, a mezőgazdaság, sőt, a kultúra és az idegenforgalom szempontjából is. Ennél is fontosabb az a felismerés, hogy ezek a területek nélkülözhetetlenek a biológiai sokféleség fenntartásához és az erdőgazdálkodási stratégia végrehajtásához.

Ezek a különleges területek ugyanakkor komoly kihívásokat is jelenthetnek az ott élő és dolgozó emberek számára, különösen ami az infrastruktúrát, a kommunikációt és a magas termelési költségeket illeti. Ennélfogva ezek a területek összehangolt és integrált stratégiát igényelnek, nagyon hasonlót az Európai Unió tengerparti régiói esetében alkalmazott megközelítéshez.

A juhtenyésztés természetesen összetett kapcsolatban áll a mezőgazdasággal ezeken a területeken, és tudni kell, hogy a juhok legeltetése különösen fontos a környezet stabilitása szempontjából. Ez az iparág jelenleg számos kihívással küzd, a Bizottság ugyanakkor továbbsúlyosbította a helyzetet az elektronikus azonosítóval való ellátásról szóló legutóbbi javaslatával. Ráadásul hiába lenne sürgős szükség egyedi támogatásra a juhtenyésztők számára, az sajnos a közeljövőben nem várható.

  Neil Parish (PPE-DE), írásban. − Brit konzervatív kollégáimmal egyetemben örömmel vettük, hogy ez a jelentés a hegyvidéki gazdálkodásra irányítja a figyelmet; a terület egyedi intézkedéseket igényel annak érdekében, hogy a környezeti szempontból kedvező gazdálkodási gyakorlatok fennmaradhassanak ezekben a régiókban.

Az Ebner-jelentés sajnos számos olyan intézkedést kér, amelyek elsősorban az első pillért használják, többek között a tejelő tehenekre irányuló támogatás bevezetését a hegyvidéki területek számára, valamint a források 69. cikk szerint rögzített felső határának 20 %-ra emelését.

Nem támogatjuk új, a termeléstől függő támogatások bevezetését az első pilléren belül, mivel azok nem összeegyeztethetők a folyamatban lévő agrárpolitikai reformokkal, és nem kínálnak az európai adófizetőknek valódi értéket a pénzükért. Az érintett régiók előtt álló kihívásoknak legjobban a közös agrárpolitika második pillérében, a vidékfejlesztési finanszírozáson keresztül lehet megfelelni.

A fentiek alapján a jelentést nem támogatjuk.

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. − (SK) Ebner úr jelentésére szavaztam, mert úgy vélem, hogy ez fontos jelzés az Európai Parlament részéről Európa hegyvidéki régióinak. Mindez személyes tapasztalaton alapul, mivel hegyvidéki régióban élek Szlovákia észak-keleti részén a Magas-Tátra lábainál. Végeztem néhány tanulmányt a hegyvidéki élet vonzerejéről. Köszönöm az előadónak, hogy belevette a jelentésbe a Regionális Fejlesztési Bizottsághoz benyújtott módosítástervezeteimet, amelyek a bizottsági szavazáson megkapták a szükséges támogatást.

A hegyvidéki régiók jó minőségű mezőgazdasági terményekkel és változatosabb mezőgazdasági termékekkel tudják ellátni az európai piacot, ezért szükség van a vidékfejlesztés jobb összehangolására és a közös programok kidolgozásának, valamint az egyéb tevékenységek fenntartásának strukturális támogatására, mint például a biomassza és a falusi idegenforgalom kiaknázása, amelynek révén növelhető a helyi lakosság jövedelme.

A hegyvidéki régióknak folyamatosan szüksége van fenntartható, korszerűsített és multifunkcionális mezőgazdaságra. A fenntartható fakitermelés lehetővé teszi, hogy a vágási hulladékot energiatermelésre használjuk fel. Bizonyos állat- és növényfajok megóvása, a hagyományőrzés, ökológiai tevékenységek és az idegenforgalom a biológiai sokféleség megőrzésén és az állandó gyepterületek és erdők széndioxid lekötésén keresztül hozzájárulnak az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez.

Meggyőződésem, hogy a hegyvidéki régiók áradás elleni védelme új védelmi módszereket igényel, amelyeknek elsősorban az árvíz-megelőzést kell szolgálnia, a mezőgazdasági termelők és erdészek pedig a közös agrárpolitika keretében kapott közvetlen terület-alapú kifizetésekkel támogathatnák az áradással szembeni intézkedéseket.

  Brian Simpson (PSE), írásban. − Támogatom ezt a jelentést, amely a hegyvidéki régiók fenntartható fejlődését szeretné előmozdítani.

Egy piacorientáltabb KAP felé való elmozdulás azt jelenti, hogy a hegyvidéki régiók, amelyek mezőgazdasága kevésbé versenyképes, nemcsak új kihívásokkal néznek majd szembe, hanem hitem szerint új lehetőségeket is kapnak.

A hegyvidéki régiók számára nehezebb lehet a versenyfeltételekhez való alkalmazkodás és többletköltségekkel járhat, mivel ők nem tudnak alacsony árú, nagyon versenyképes termékeket előállítani, így a meglévő források kiaknázására kell összpontosítaniuk, többek között a turistákat vonzó, természetes táj szépségére, valamint arra, hogy kiaknázzák ezeknek a régióknak a potenciális versenyképes előnyeit, többek között a regionális és hagyományos termékkört, a hagyományos ismeretek és gyártási eljárások gazdag tárházát, amelyek termékeiknek versenyelőnyt biztosítanak.

Az Európai Parlamentben ülő egyes kollégáimtól eltérően én nem hiszem, hogy a hegyvidéki régiók előtt álló kihívásokra az lenne a megoldás, hogy még több KAP-pénzt öntenénk ezekbe a régiókba. Úgy vélem, hogy ahol egyértelműen közhaszna – például környezeti haszna – van a hegyvidéki régiókban folytatott gazdálkodás támogatásának, ott a vidékfejlesztési pillér keretében biztosítandó közfinanszírozás helyénvalóbb lenne.

A hegyvidéki régiók fenntartható fejlődésének kulcsa a bennük rejlő potenciál kiaknázása, nem pedig az, hogy egyszerűen több közpénzt dobunk nekik oda.