Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. szeptember 24., Szerda - Brüsszel

11. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

− Jelentések: Carlos Coelho (A6-0351/2008 és A6-0352/2008)

  Frank Vanhecke (NI). - (NL) Végül is megszavaztam a Schengeni Információs Rendszer korszerűsítéséről szóló két jelentést. Szeretném azonban hozzátenni, hogy változatlanul úgy vélem, a schengeni megállapodás végrehajtása – miközben nem győzzük dicsérni – határainkat olyanná tette, mint a szita: azok sokkal kevésbé biztonságosak és kevésbé ellenőrzöttek.

Schengen óta mindannyian pontosan olyan sebezhetőkké váltunk, mint a határellenőrzés leggyengébb láncszeme, és ez különösen súlyos problémákat okoz. Ha azonban a rendszer létezik, és továbbra is létezik, természetesen kötelességem támogatni a lehető leghatékonyabban alkalmazott ellenőrzéseket és az információcserét. Ezért szavaztam meg a jelentéseket, de ezt semmiképpen sem lehet az Európai Unió nyitott határok politikájának jóváhagyásaként értelmezni.

– Jelentések: Luis de Grandes Pascual (A6-0330/2008 és A6-0331/2008)

  Josu Ortuondo Larrea (ALDE). – (ES) Sajnálatos módon, rajtam kívül álló okok miatt nem tudtam részt venni tegnap a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetekről szóló irányelv vitájában. Szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy elégedettségemnek adjak hangot, amiért a Parlament – a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság ajánlásaival – elfogadta ezt az irányelvet .

Volt néhány vonatkozás, amely nem volt kellően egyértelmű, vagy a Tanács által elfogadott közös álláspont nem foglalkozott azokkal megfelelően. Az első ilyen pont az volt, hogy a hajókat osztályba soroló társaságokra, amikor a nemzeti igazgatás nevében járnak el – mert a lobogó szerinti állam felelőssége a hajók biztonságának garantálása –, ugyanazoknak a jogi garanciáknak kell érvényesnek lenniük, mint az eljáró nemzeti igazgatásokra.

Másodszor, úgy vélem, megfelelően tisztáztuk a rendkívüli eseményre vonatkozó pénzügyi kötelezettségeket. A Tanács közös álláspontja nem tett egyértelmű különbséget három lehetséges eset között – amikor a rendkívüli esemény emberek halálát okozza; amikor személyi sérülést okoz, vagy amikor egyszerűen a tulajdonban keletkezik kár –, így tehát a Parlament ezt rendezte, és biztosította az egyértelműséget.

Remélem, ezt elfogadja a Tanács.

– Jelentés: Catherine Trautmann (A6-0321/2008)

  Neena Gill (PSE). - Elnök úr, én megszavaztam ezt a jelentést, mert azt hiszem, jelentősen közelebb visz ahhoz a versenyhez, amire az európai elektronikus hírközlési ágazatnak igazán szüksége van. A brit távközlési vállalatoknak Európa más részein túl sokáig kellett küzdeniük gyakorlatilag még mindig monopóliumként működő vállalatok ellen. A spektrumkereskedelem jelentős összegű bevételt produkált az Egyesült Királyság kormánya számára, amit sikeresen újra befektettek, de e jelentés előnye az, hogy bevezeti a szolgáltatás, a technológia és a semlegesség elvét, ami azzal, hogy megelőzi az adott spektrumot felhasználó szolgáltatáshoz és az alkalmazott technológiai szabványokhoz való ragaszkodás gyakorlatát, még tovább megy annak biztosítására, hogy a nagyvállalatok ne uralhassák a piacot.

Az Egyesült Királyságban a BT hosszú utat tett meg az állami távközlési szolgáltatótól a sikeres szabályozott társaságig. Még a saját választókörzetemben is látok azonban a nagy szolgáltatók dominanciájával kapcsolatos problémákat. Különösen a vidéki területek problémásak, ahol a fogyasztók szenvednek azért, mert őket üzleti szempontból életképtelennek tartják ahhoz, hogy megfelelő szélessávú lefedettséget biztosítsanak a számukra. Remélem, hogy a jelentés azon eltökélt szándéka, hogy ezeket az egyenlőtlenségeket felszámolja, a gyakorlatban is megvalósul.

  Jan Březina (PPE-DE). - (CS) Igaz, hogy a működő versengő környezet hiánya a távközlési ágazatban az új szabályozási keret elfogadását kívánatossá, sőt szükségessé teszi. A választott megoldást én kétségtelenül hozzájárulásnak tekintem az önkéntes kötelezettségvállalás elvére épülő funkcionális szétválasztás területén. Így minden tagállam el tudja dönteni a helyi feltételek függvényében, hogy hozzájáruljon-e a funkcionális szétválasztáshoz, vagy fenntartsa-e a status quo-t. Nekem fenntartásaim vannak a funkcionális szétválasztással kapcsolatos rész miatt, mert nincs elegendő tapasztalat róla, és részben, mert fontosabbnak tartom a különféle típusú hálózatok közötti versenyt, amit az unió tevékenységének bátorítania kellene, mint az egy adott hálózaton belüli versenyt. Néhány esetben azonban a rendelet túl messzire megy. Nem tudok egyetérteni például azzal, hogy az Európai Uniónak vétójoga legyen a nemzeti szabályozó hatóságok által saját piacukon belül elfogadott jogorvoslati intézkedésekkel kapcsolatban. Ez nem áll összhangban a hatalommegosztás elvével, mert a Bizottság nemzeti, és nem európai hatókörű ügyekbe avatkozna be. Én kiegyensúlyozott jogszabályi keretet szeretnék, amely tükrözi az üzemeltetők és ügyfeleik igényeit, amelyben nincs helye az önmagáért való szabályozásnak, hanem csak annak a szabályozásnak, amely segít javítani a távközlési szolgáltatások minőségét és rendelkezésre állását.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). - (CS) Be kell ismernem, meglepett a 138. módosítástervezetről folytatott vitában az egyet nem értés, amikor néhány képviselőtársunk nem volt képes a módosítástervezetet annak szövege szerint értelmezni. Társszerzőként hangsúlyozni kívánom, hogy a rendelkezések garantálják, hogy a felhasználókat az internet-szolgáltatásból csak a szabályozó testület hozzájárulásával lehessen kikapcsolni. A felhasználói jogok sérülhetnek azonban, ha ez az általános biztonság érdekében szükséges. A felhasználók magánélethez fűződő alapjoga nem sérül azzal, ha az illetékes közigazgatási hatóságok hozzájárulása nélkül blokkolják vagy szűrik a tartalmat. Számomra ezt a javaslatot néhány franciaországi példa tette vonzóvá, ahol az Európai Ügyek Minisztériumának oldalait és néhány vasúti helyfoglalási oldalt a párizsi városháza nyilvános hálózatán blokkoltak, mert tartalmukat tévesen pornográfként értékelték. Köszönöm, képviselőtársaim, hogy végül támogatták kiegyensúlyozott javaslatunkat, és köszönjük, Franciaország, hogy beállt a sorba.

− Jelentés: Pilar del Castillo Vera (A6-0316/2008)

  Zuzana Roithová (PPE-DE). - (CS) Árnyékelőadóként nagy örömömre szolgál, hogy az Európai Távközlési Szabályozó Hatóságok Testülete (BERT) az Európai Parlament által elfogadott módosítások alapján évente több tízmilliónyi eurót takarít meg az európai adófizetők számára. A Bizottság javaslatával ellentétben karcsúbb és rugalmasabb intézmény jött létre, ami teljes mértékben kihasználja az egységes piac előnyeit, miközben fenntartja a nemzeti távközlési hatóságok függetlenségét. Örülök, hogy kezdeményezésemnek köszönhetően a fogyasztói szervezetek helyzete is megerősödött. Én is támogattam a testület költségvetése finanszírozásának ügyében létrejött széles körű konszenzust, de ismételten rámutatnék azokra a veszélyekre, amelyek a tagállamok eltérő hozzájárulásaiból adódhatnak. Ez egyensúlytalansághoz vezethet abban, ahogyan a tagállamok, különösen a nagyok befolyásolják a távközlés határokon átnyúló szabályozásával kapcsolatos döntéshozatalt.

− Jelentés: Malcolm Harbour (A6-0318/2008)

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). - (SK) Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani az előadónak sokéves munkájáért és a jogszabálycsomag keretében az elektronikus hírközlés terén mutatott következetes megközelítéséért. Jelentését a mai szavazatommal is támogattam.

A távközlési csomag a jelenlegi rendeletek szükséges aktualizálása, különösen, ami a magánszemélyek magánélethez fűződő jogainak és személyes adatainak védelmét illeti. Ez a vonatkozás volt a javaslat egyik fő célja, és én támogattam azt a véleményt, hogy az adatvédelmi és adatbiztonsági vonatkozásokat szélesebb kontextusban kell értelmezni, mint a pusztán európai kontextus, mivel a hírközlési szolgáltatást és internet rendszerszolgáltatást nyújtók mindenütt ott vannak a világon, és a személyes adatokkal eltérő jogrendszereken belül dolgoznak.

Támogattam a fogyasztói jogok javítására és megerősítésére irányuló javaslatot is, különös tekintettel az árakra vonatkozó több információra, illetve az árak és a távközlési szolgáltatások felhasználási feltételeinek átláthatóságára. Utoljára, de nem utolsó sorban üdvözöltem a jelentéstervezet kísérletét arra, hogy elősegítse, illetve javítsa a fogyatékkal élők személyek elektronikus hírközléshez való hozzáférését.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). - (CS) Elnök úr, a most elfogadott jelentés kapcsolódik a fogyasztói bizalom a digitális környezetben tárgyú, egy évvel ezelőtti jelentésemhez kapcsolódik, ezért üdvözlöm, hogy a végfelhasználók, illetve fogyasztók jogai lényegesen megerősödtek. Különös öröm számomra, hogy egy napon belül megoldottunk olyan ügyeket, mint a számhordozhatóság, amely felszabadítja a mobil szolgáltatók merev piacát, és a 112-es vészhelyzeti hívószám megadja a hívó helyét, ami több ember életét fogja megmenteni. Sok hasznos változtatás történt, ideértve a következőket: a 116-os európai hívószámot kiterjesztjük az eltűnt gyermekek körén túl is, áttörést érünk el a szerződések és az árak átláthatóságában, könnyebb lesz szerződéses jogviszonyokat korai fázisban megszüntetni, a hétköznapi felhasználók könnyebben hozzáférnek majd a védelmet biztosító szoftverhez, a fogyatékkal élő felhasználók számára garantált az egyenlő hozzáférés, és pontosabb lesz a levélszemét fogalmának meghatározása.

− Jelentés: Caroline Lucas (A6-0313/2008)

  Zuzana Roithová (PPE-DE). - (CS) Hölgyeim és uraim, szeretném kifejezésre juttatni a vitával kapcsolatos egyet nem értésemet, ami a tegnapi, a Bizottsággal folytatott vita végéig fennmaradt a trópusi fa fenntartható és törvényes kitermeléséről szóló nemzetközi megállapodás jóváhagyásának jogalapjára vonatkozóan Nekem szilárd meggyőződésem, hogy ehhez a Parlament jóváhagyására is szükség van, nem csak a konzultációra. A megállapodás nem megfelelő, de semmi más nincs a kezünkben jelenleg, ezért örülök, hogy ma ilyen hamar elfogadtuk azt. Kiállunk a trópusi erdők kifosztása ellen, de attól félek, hogy sok millió tonnányi trópusi fa továbbra is dömpingáron áramlik majd Európába, mert nem tudtuk a környezetvédelmi előírásokat az európai kereskedelempolitikára kényszeríteni. Ez paradoxon, mert azzal büszkélkedünk, hogy mi vagyunk a CO2-kibocsátás csökkentésének a zászlóvivői az egész világon. Itt valami nem stimmel. Talán a jobb kéz nem tudja, hogy mit csinál a bal, vagy fordítva.

− Állásfoglalás: A Bizottság 2009-re szóló jogalkotási és munkaprogramja (RC B6-0420/2008)

  Peter Baco (NI). - (SK) Én mindenre kiterjedő kompetenciája miatt szavaztam meg az Európai Parlament állásfoglalását a 2009. évre szóló jogalkotási és munkaprogramról.

Nézetem szerint az, hogy az Európai Parlamentnek a pénzpiacok stabilitását célzó intézkedéseit alapvetően támogatták, a jelenlegi pénzügyi válságban különösen jó döntés. Úgy vélem azonban, hogy ez a program nem veszi figyelembe az élelmiszerbiztonságot, amelyre vonatkozóan konkrét intézkedésekre lesz szükség, nem csak a sajnálkozás kifejezésére.

Egy különösen sürgető elem az új tagállamok mezőgazdasági potenciáljának maximalizálása, mivel a jelenlegi diszkriminatív közös mezőgazdasági politika ezen új tagállamokban a mezőgazdaság súlyos hanyatlásához vezet.

  Frank Vanhecke (NI). - (NL) Elnök úr, azok az ajánlások, amelyeket a Parlament állított össze az Európai Bizottság 2009-re szóló munkaprogramjához, mindent tekintetbe véve egészen erősek. Azt azonban elvárhattuk volna, hogy e Palament az Európai Bizottság politikai kinevezett maradi bürokratáin keresztül elsősorban a demokratikus jogrend tiszteletben tartását sürgesse Európában.

Mit jelentene ez a gyakorlatban? Csak két példát mondanék. Először is, az isten szerelmére, tartsák tiszteletben az ír nép döntését, egy olyan döntést, amely kétségtelenül kifejezi az európai polgárok nagy többségének kívánságát, akiknek még lehetőségük sem volt arra, hogy felszólaljanak a Lisszaboni Szerződés ellen; vagyis hajítsák ki ezt az álruhába öltöztetett európai alkotmányt.

A második példa, és ez a legfontosabb, hogy állítsák le a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalásokat, mert ennek semmiféle demokratikus alapja nincsen. Természetesen már jó ideje tudjuk, hogy az eurokratákat a polgárok kívánságai a legkevésbé sem érdeklik, pedig ők fizetnek az ő fényűző életmódjukért az adóikkal.

– Állásfoglalás: Az EU-India csúcstalálkozó előkészítése (Marseille, 2008. szeptember 29.) (RC B6-0426/2008)

  Bogdan Pęk (UEN). - (PL) Elnök úr, az állásfoglalásról történő szavazás kapcsán bekövetkezett egy megdöbbentő esemény, amikor elutasítottak egy szóbeli módosítást. Ezt Schulz úr kérésére tették, aki egyike az emberi jogok fő védelmezőinek és a diszkriminációmentesség fő szószólóinak. Cohn-Bendit úr is részt vett ebben, aki jól ismert arról, hogy az emberi jogok széles spektrumát védi. Mi azonban jól tudjuk, hogy milyen kegyetlen dolgok történnek Indiában, tudunk az abban az országban kiontott vérről. Éppen keresztények voltak az érintettek. Nem tudom ezért megérteni, hogy honnan ered ez a vezető európai politikusok által megjelenített neorasszizmus. Nem tudom megérteni, hogy ezek az emberek hogyan merészelik a jelentésnek ezt az egyértelmű módosítását e teremben elutasítani. Végül is, állítólag a Parlamentet az emberi jogok és a diszkriminációmentesség elvének védelmére hozták létre. Azt hiszem, ez az ügy alaposan elgondolkoztatja majd a Parlamentet és a közvéleményt is.

  Jo Leinen (PSE). - (DE) Elnök úr, én nem azért nem szavaztam meg az EU-India csúcstalálkozóról szóló állásfoglalást, mert ellenzem az együttműködést Indiával. Éppen ellenkezőleg. Az India Barátai társelnökeként e Házban egyértelműen az Indiával folytatott együttműködés megerősítése mellett vagyok. Ez az állásfoglalás azonban semmi más, mint mindazon témáknak a bevásárló listája, amit csak elő tudtunk szedni ezzel a hatalmas országgal kapcsolatban.

A 29. bekezdés pont erre mutat rá: ebben a bekezdésben felhívjuk a Bizottságot, hogy készítsen beszámolót az indiai emberi jogi helyzet alakulásáról és az EU-India emberi jogi párbeszéd eredményeiről. Ennek ellenére ezután számos bekezdés hivatkozik meghatározott lakosságcsoportokra, mint az orissai keresztényekre, a kashmiri muzulmánokra és az ország más részein a dalitokra. Ennyiben teljesen abszurd, amit az előbb hallottunk az előző felszólalótól, tekintettel arra, hogy a témát az állásfoglalás igen gyakran megemlíti – a muszlimokat Kashmirban, a dalitokat más részeken.

Azt hiszem, mindennek megvan a maga helye és ideje. Képzeljék csak el, ha az indiai parlament fogadna el állásfoglalást a romák státusáról Csehországban, a magyarokéról Szlovákiában vagy az oroszokéról Észtországban és Lettországban. Nem vagyunk elég érettek ahhoz , hogy a legfontosabb ügyekre összpontosítsunk; ehelyett a lehetséges témák hosszú listája elvonja a figyelmüket, és ez valóban csökkenti befolyásunkat. Tudom, hogy ennek hatására nem vesznek bennünket komolyan.

Ezért szavaztam az állásfoglalás ellen. Nagy kár, mert ez a kilencedik csúcstalálkozó valóban fontos. A Ház egyfolytában a reformról beszél, és pontosan ez az, amire szükségünk van: gondolkoznunk kell az ilyen jellegű állásfoglalások szövegének megreformálásáról is.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

− Jelentés: Costas Botopoulos (A6-0324/2008)

  David Martin (PSE), írásban − Costas Botopoulos jelentése „A Parlament eljárási szabályzatának a bíróság előtti eljárásokról szóló 121. cikke módosításáról” a parlamenti eljárási szabályzat kisebb módosításával foglalkozik. Ezért megszavaztam az ajánlásait.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban − (PL) Én megszavaztam az Európai Parlament eljárási szabályzatának az Európai Bíróság előtt folyó eljárásokról szóló 121. cikke módosításairól szóló jelentést. Ezt azért tettem, mert a kérdés példája a jogállamiság tiszteletben tartásának.

Az eljárási szabályzat 121. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy az elnök a Parlament nevében és a felelős bizottság ajánlásainak megfelelően indít eljárást a bíróság előtt. Ez a rendelkezés kifejezetten és kizárólagosan a bíróság előtti keresetekre irányul. Ilyen esetekben nem lehetséges olyan tágabb értelmezést alkalmazni, amely szerint ez a rendelkezés alkalmazható lenne a bíróság előtt levő más jellegű ügyekre is. A rendelkezést csak olyan ügyekben alkalmazzák, amely kereset benyújtásával jár (például valamely jogi aktus megsemmisítéséről), és amikor a Parlament kezdeményezi a bíróság eljárását.

A jogbiztonság és a teljesség biztosítása érdekében az előadó igen helyesen javasolta a 121. cikk kiegészítését egy új bekezdéssel. Az új bekezdés magában foglalja az Európai Parlament elnöke által a bíróságnak beterjesztett észrevételeket és a jogi bizottság kérésére a bíróság előtti megjelenését illetően meglévő gyakorlatot. A javasolt módosítás létrehozza azt az eljárást, amit akkor kell követni, amikor az elnök és az illetékes bizottság között véleménykülönbség mutatkozik. E módosításnak köszönhetően a jelenleg követett eljárásnak lesz demokratikus jogalapja.

− Jelentések: Carlos Coelho (A6-0351/2008 és A6-0352/2008)

  Genowefa Grabowska (PSE), írásban − (PL) Szeretnék elégedetlenségemnek hangot adni, mert miközben a SIS az Európai Unió polgárai számára igen nagy fontossággal bír, az csak egy konzultációs eljárás tárgya, amely szerint a Parlament egyszerűen bemutatja a véleményét. Ez pedig nem kötelezi a Tanácsot.

A Schengeni Információs Rendszer – a SIS – ténylegesen a határok nélküli Európát szimbolizálja, amely garantálja a szabadság, a biztonság és a igazságosság térségét az egész Unión belül. A SIS tette lehetővé a bűnügyekben a rendőrségi és az igazságszolgáltatási együttműködést a régi tagállamokban. Ez teremtette meg a lehetőséget ez európai személyek és szervezetek egyedülálló adatbázisának létrehozására. Ez különösen fontos a vízumok és a tartózkodási engedélyek kiadásának összefüggésében. Amikor a 12 új tagállam csatlakozott az unióhoz, szükségessé vált a bevonásuk a SIS rendszerébe. A SIS II teljesítette ezt az igényt. Ez az új generációs rendszer, amely valamennyi EU-tagállamra érvényes, lehetővé teszi a teljes körű adatgyűjtést, beleértve a biometrikus adatokat és az európai elfogatási parancsokra vonatkozó információt.

Az uniónak most meg kell birkóznia az összes adatnak az új SIS II rendszerbe való migrálásának bonyolult műveletével. Ez egy különösen szükséges, ugyanakkor ilyen bonyolult művelet. Ezért gondosságot és körültekintést kérek. Az úgynevezett régi rendszerben összegyűjtött adatok nem szivároghatnak ki, és nem kerülhetnek jogosulatlan kezekbe. Az adatokat biztonságosan kell kezelni, mert az EU polgárainak és tagállamainak a biztonsága függ ettől.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban − (PT) Arra törekszünk, hogy a személyek szabad mozgása Európában ténylegesen valósággá váljon. Végül is úgy véljük, hogy a „schengeni terület” (amely nem foglalja magában az összes EU-országot, és még kevésbé valamennyi európai országot), a részes országok közötti sorompók eltávolítása ellenére a valóságban megerősíti a többi országot elhatároló sorompókat (különösen azon országokét, amelyekkel Portugáliának történelmi kapcsolatai vannak.)

Ennek kimondásával nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a „mozgás szabadságát” ürügyként felhasználva egy, a célt messze meghaladó információs rendszer, illetve adatbázisok épülnek ki, amiket (az EU által vezetett) biztonsági offenzíva és a tagállami szuverenitás szívében lévő igazság- és belügyek fokozatos „közösségiesítése” központi támogató instrumentumaivá (vagy gerincévé) tették.

Más szavakkal, nem érthetünk egyet azzal, amit a Tanács elnöksége javasol: először hozzuk létre a rendszert, és azután majd meghatározzuk a céljait. Ez azért különösen fontos, mert a célokat már régóta meghatározták (az európai elfogatóparancs és a biometrikus adatok bevezetése, az új szervezetek hozzáférése, ideértve az adatmegosztást harmadik országokkal, és így tovább.

Amint korábban már elmondtuk, ezek az intézkedések veszélyeztetik a polgárok jogainak, szabadságának és ezek garanciáinak védelmét.

  Carl Lang and Fernand Le Rachinel (NI), írásban – (FR) E jelentés elolvasásakor felmerül egy kérdés: vajon azért kell-e a „második generációs” rendszert most megvalósítani, mert az „első generációs” Schengeni Információs Rendszer nem működött, vagy a schengeni területen belül a biztonság megteremtésének eszközeként legalábbis nem bizonyult hatékonynak, és e hiányosságokat kell kijavítani?

Nagy szomorúságomra nem, mert ez a második generációs rendszer nem több, mint az eleve hibás rendszer frissített verziója.

A Bizottság által megadott adatok szerint az unió határait évente 400 000 illegális bevándorló lépi át. Még akkor is, ha feltételezzük, hogy a biometrikus adatok hamarosan készek a használatra és rendelkezésre állnak, hogy létrehozzuk a már illegális bevándorlóként regisztráltak nyilvántartását, és hazaküldjük őket, az Európai Unió – a tagállamok belső és külső határainál hiányzó ellenőrzés miatt – akkor sem lenne képes véget vetni a tengeri és szárazföldi határai mentén megvalósuló tömeges bevándorlásnak .

A schengeni információs rendszer mindaddig egy haszontalan játékszer lesz, ameddig a veszélyes schengeni megállapodások hatályban maradnak.

  Andreas Mölzer (NI), írásban − (DE) A SIS megvalósítását többször is el kellett halasztani a technikai nehézségek miatt. Akkor az új kelet-európai tagállamok súlyos problémákkal szembesültek a határaikon, és ezért nyomást gyakoroltak egy „hézagpótló program” bevezetése érdekében. Az akkori való tekintettel ez ésszerű megközelítés lehetett, de kétségtelenül további költségeket jelentett.

A jelenlegi SIS-modell tapasztalatai kedvezőnek tűnnek. Hosszú távon természetesen a programot tovább kell fejleszteni. A kiérleletlen közbenső megoldások biztonsági űrt okozhatnak azonban, ezért vetettem el az ilyen rögtönzött változat bevezetését, mivel én azt idő előttinek tartom.

− Ajánlás második olvasatra: Dirk Sterckx (A6-0334/2008)

  Jim Higgins (PPE-DE), írásban − A Sterckx-jelentés 1., 3., 4., 5., 6., 7. módosítására vonatkozó név szerinti szavazással kapcsolatban én és az EPP-ED-hez tartozó ír képviselőtársaim e módosítások ellen szavaztunk, vagy tartózkodtunk a szavazástól, hogy demonstráljuk a független hatóság hatáskörével kapcsolatos kérdések és az irányelv hatóköre miatti aggályainkat; mindez számos területen aláaknázná a tagállamok illetékességet. Teljes mértékben támogatjuk az irányelv általános irányát, és reméljük, hogy a Parlament és a Tanács sikeresen megegyezésre jut.

  Carl Lang and Fernand Le Rachinel (NI), írásban – (FR) Európa védekezni kíván a tengeri balesetek és a tengerek és óceánok szennyezése ellen. Ezt üdvözöljük. A közelmúlt borzasztó példái, a Prestige és az Erika hajóroncsai emlékeztetnek bennünket arra a kötelezettségünkre, hogy járjunk el gondosan, és ellenőrizzük a hajók biztonságát, valamint emlékeztetnek a környezeti katasztrófák kapcsán viselt felelősségünkre is.

Az irányelvre irányuló javaslatban azonban külön hivatkozni kellene a baleset utáni vizsgálatokra. Most először egyetértés született abban, hogy létre kell hozni egy olyan kivizsgáló testületet, amelynek feladata – teljes függetlensége és pártatlansága mellett – eldönteni, hogy indítson-e vizsgálatot a baleset okainak és körülményeinek tisztázására. A szándék jó, reméljük, hogy amikor jelentős pénzügyi érdekekkel szembesül, akkor sem dobják sutba.

  Vincent Peillon (PSE), írásban – (FR) Én megszavaztam belga kollégám, Sterckx úr jelentését a tengeri szállítás szabályozásáról. Az Erika 1999-es és a Prestige 2002-es hajótörése óta hiába vártuk az európai megoldást annak biztosítására, hogy ilyen katasztrófa soha többet nem történhessen meg. Ahelyett, hogy a veszélyt csökkentenénk, az naponta növekszik: a következő harminc évben a tengeri szállítás várhatóan megháromszorozódik.

Ezen aggasztó előrejelzés ellenére a tagállamok többsége gyorsan „elsüllyesztette” a Bizottság által előterjesztett fő intézkedéseket, amelyeket az európai szocialisták is támogattak. Figyelemre méltó, ahogyan egy pénzügyi garancia révén a biztosítási kötvény eltűnt, ami könnyebbé tette volna a tengeri katasztrófák áldozatai számára a kártalanítást.

E jelentés elfogadása az államok cinizmusával és a felelőtlenségével szembeni fellépést jelenti. A Parlament büszke lehet egységére, mert a mai szavazással kimutatta nagylelkű elkötelezettségét a biztonságosabb és kevésbé szennyezett európai vizek iránt.

− Ajánlás második olvasatra: Jaromír Kohlíček (A6-0332/2008)

  Jim Higgins (PPE-DE), írásban − Én és az EPP-ED-hez tartozó ír képviselőtársaim tartózkodtunk a Kohliček-jelentés módosításáról szóló jelentés szavazása során. Ezt a vizsgálatoknak a technikai, illetve bűnügyi vizsgálatokra történő felosztásának hatásával kapcsolatos aggályaink és azon problémák miatt tettük, amelyeket ez létrehozna az ír jog szerint. Támogatjuk azonban ennek a jelentésnek az általános irányát, valamint a plenáris ülésen ma elfogadott valamennyi tengeri jelentést.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban − Skócia képviselőjeként felismerem a tengeri szállítás fontosságát és úgy vélem, hogy ez egy olyan ágazat, amelynek hatalmas jövőbeni fejlesztési potenciálja lehet. Létfontosságú, hogy megfelelő intézkedéseket hozzunk a tengeri biztonság maximalizálására és a balesetek megelőzésére; ennek megfelelően ez a csomag, mely az ismétlődő balesetek megelőzését szolgálja olyan, amit én csak üdvözölni tudok.

− Ajánlás második olvasatra: Paolo Costa (A6-0333/2008)

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban − A Costa-jelentés minden tengeri régió számára fontos kérdésekkel foglalkozik. Létfontosságú, hogy az EU komoly erőfeszítéseket tegyen a tengeri biztonsági szabványok javítására, ugyanakkor ez ne rójon irreális terhet a fuvarozókra. Teljes mértékben támogatom azt a gondolatot, hogy a nemzeti hatóságok és a kikötői hatóságok meghatározó szerepet játszanak az e területen meglévő kockázatok azonosításában, és összességében elégedett vagyok a ma a Ház által elfogadott intézkedésekkel.

− Ajánlás második olvasatra: Dominique Vlasto (A6-0335/2008)

  Jim Higgins (PPE-DE), írásban − Én és EPP-ED-hez tartozó ír képviselőtársaim tartózkodtunk a kikötői állami ellenőrzésről szóló jelentés szavazásakor, mert aggódunk amiatt, hogy az előterjesztett módosítások aláaknáznák és túl bonyolulttá tennék a párizsi egyetértési megállapodást, és úgy érezzük, szerencsésebb lenne, ha külön irányelv foglalkozna a lobogó szerinti állam kérdésével, és e módosítások bevonása szükségtelenül bonyolulttá teszi ezt az irányelvet.

  Dominique Vlasto (PPE-DE), írásban – (FR) Mai szavazásunkkal emlékeztettük a Tanácsot, hogy az Erika-III egy csomag, és azt ilyenként is kell vizsgálni. Ezért értettem egyet a Savary-jelentés módosításainak a kikötői állami ellenőrzésről szóló jelentésembe történő bevonásával. Továbbá, az első olvasatban elfoglalt álláspontunkra visszatérve, elutasítottuk, hogy kövessük a Tanácsot két fontos, a lobogó szerinti állam ellenőrzésére, illetve a hajótulajdonos polgári jogi felelősségére vonatkozó javaslat elhagyásában, amire nem kaptunk közös álláspontot.

A francia elnökség, amely – meg kell említeni – kemény munkát végzett és folyamatos elkötelezettséget tanúsított a probléma megoldása iránt, meggyőzte a Tanácsot, hogy folytassa a munkát a két hiányzó javaslatról. Bizonyos vagyok benne, hogy képes lesz áttörést elérni, és az egyeztetési eljárás általános egyetértést eredményez majd az Erika-III csomagról. Remélem, hogy ez az eljárás késedelem nélkül elindítható, hogy még az év vége előtt befejezhessük. A tengeri biztonságnak az európai politikai napirend prioritásának kell maradnia, és e célból továbbra is fenntartom javaslatainkat.

− Ajánlás második olvasatra: Luis de Grandes Pascual (A6-0331/2008)

  Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban – (SV) A mérsékeltek lényegében támogatják a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek közös szabályairól és szabványairól szóló irányelvre irányuló javaslatot, és azt 2007. áprilisában első olvasatban meg is szavazták.

A második olvasatra készülve a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság úgy döntött, hogy a lobogó szerinti állam előírásainak betartásáról szóló irányelvre vonatkozó javaslat nagy részét beilleszti ebbe az irányelvbe, amit a Tanács elutasított.

A lobogó szerinti állam előírásainak betartásáról szóló irányelv kísérlet volt arra, hogy az EU illetékességét kiterjesszék egy olyan területre, ahol már vannak ENSZ-szabályok. Mi e bővítés ellen szavaztunk már az első olvasatban is 2007. márciusában, és ezért most sem támogatjuk a kísérletet, hogy ezeket a szabályokat a hátsó ajtón keresztül – a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek közös szabályairól és szabványairól szóló irányelv részeként – becsempésszék. Ezért döntöttünk úgy, hogy de Grandes Pascual úr jelentése ellen szavazunk.

− Ajánlás második olvasatra: Luis de Grandes Pascual (A6-0330/2008)

  Brian Simpson (PSE), írásban − Én támogatom a Parlamentnek ezt a jelentését, amely a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezeteket vizsgálja, és a többi, a tengeri csomagot alkotó parlamenti jelentés mellett is kiállok.

A két „hiányzó” dosszié kérdését – az egyik a polgári felelősség és a másik a lobogó szerinti államok ügye – a Tanácsnak így vagy úgy meg kell oldania, fontos tehát, hogy a Parlament továbbra is gyakoroljon nyomást a Tanácsra azzal, hogy ezeket kollektíven beilleszti a hajóközlekedés felügyeletéről szóló Sterckx-jelentésbe, a kikötő állami ellenőrzéséről szóló Vlasto-jelentésbe és ebbe a jelentésbe.

Sok munkát végeztek el, és én úgy érzem, hogy a megállapodás könnyen elérhető erről az öt dossziéról, amiről ma szavaztunk. A polgári jogi felelősség és a lobogó szerinti államok kérdése nélkül azonban nem tudunk előbbre lépni. Megoldást kell találni a Tanácson belüli patthelyzetre, vagy nem tudunk biztonságosabb tengeri közlekedési ágazatot teremteni az EU polgárainak.

− Ajánlások második olvasatra: Dirk Sterckx (A6-0334/2008), Jaromír Kohliček (A6-0332/2008), Paolo Costa (A6-0333/2008), Dominique Vlasto (A6-0335/2008), Luis de Grandes Pascual (A6-0331/2008 - A6-0330/2008)

  Marie-Arlette Carlotti (PSE), írásban – (FR) Az Erika és a Prestige tartályhajók hajótörését követően az európai szocialisták vezették a küzdelmet a tengeri közlekedés biztonságára vonatkozó EU-beli „high-end” jogalkotásért.

A harmadik tengeri közlekedési biztonsági csomagot alkotó hét jelentés határozott lépés e cél elérése érdekében, feltéve, hogy a Tanács nem fosztja meg őket a tartalmuktól.

A 2007-es első olvasat óta a Tanács a másik öttel kapcsolatos parlamenti ajánlások legtöbbjét elutasította.

E második olvasatban – és a rengeteg módosításra vonatkozó munka után – a Parlament ismételten megerősíti, hogy abszolút prioritást ad egy olyan európai tengeri politika létrehozásának, amely magas szintű védelmet biztosít, tekintettel:

- a lobogó szerinti állam ellenőrzésére,

- a közösségi hajóközlekedés felügyeleti rendszerre,

- az utasszállítók felelősségére,

- a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetekre,

- a veszélyben levő hajók vizsgálatára független illetékes hatóság kijelölésére,

- a „szennyező fizet” elv alkalmazására a tengerészeti ágazatban.

Én erőteljesen támogatom ezt az üzenetet a Tanácshoz.

Kérem Nicolas Sarkozyt és Dominique Bussereau-t biztosítsák, hogy a francia elnökség tegye lehetővé egy olyan tengeri terület létrehozását Európában, amely mindenki számára modellként szolgálhat.

  Seán Ó Neachtain (UEN), írásban – (GA) Röviddel ezelőtt egy vitorlás hajó balesetet szenvedett Franciaország partjaitól 30 kilométerre. Az Erika fedélzetén lévő legénység és az emberek nagyon szerencsések voltak és sérülés nélkül megmenekültek. Nem kellett azonban csak a szerencsére támaszkodniuk. A francia mentőcsapat segítségével élték túl a balesetet. Az ír és a francia tengeri vizsgálati egységek szorosan együttműködtek a katasztrófa okának felderítésében.

Az Erika esete rávilágít arra, hogy mi történhet akkor, ha a legénység habozik a segítségkéréssel kapcsolatban. Amint a jelentések szerzője kifejtette, soha nem szabad a hajó fedélzetén lévők életét és a környezetet azzal veszélyeztetni, hogy nem lépnek kapcsolatba a legközelebbi kikötői vagy mentőcsapattal a baleset bekövetkezte esetén.

Ami a tengeri biztonságot illeti, sürgős szükség van a nemzetközi együttműködésre. Ezért remélem, hogy a tengeri csomag második olvasatában eredményt lehet elérni, és így igen nagy örömmel támogatom e jelentéseket.

− Jelentés: Catherine Trautmann (A6-0321/2008)

  Šarūnas Birutis (ALDE), írásban – (LT) Minden, a gyógyszerészeti termékekre vonatkozó jogszabály fő céljának kell lennie, az hogy óvja a társadalom egészségét. Ezt a célt azonban olyan intézkedésekkel kellene elérni, amelyek nem avatkoznak bele az Európai Unió iparának fejlődésébe vagy a gyógyszerészeti termékekkel folytatott kereskedelembe. Annak ellenére, hogy korábbi rendeletek felsorolták az élelmiszer-színezékek listáját, az egyes országok más és más törvényekkel szabályozták használatukat. Ezek az eltérések hátráltathatják az ilyen színezékeket tartalmazó gyógyszerekkel folytatott kereskedelmet, és ezért kell a rendeletet módosítani; ez egyértelműbbé teszi a szöveget és jó néhány intézmény munkáját könnyíti meg.

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban − (PT) Ez a javaslat megkísérli az elektronikus hírközlés szabályozási keretét módosítani annak érdekében, hogy javítsa hatékonyságát, biztosítsa az egyszerűbb és hatékonyabb hozzáférést a rádióspektrumban rendelkezésre álló frekvenciákhoz, valamint csökkentse a rendeletek végrehajtásához szükséges adminisztrációs költségeket.

Ennek eredményeként az európai polgárok – bárhol legyenek is az EU-ban – hatékonyabb és olcsóbb hírközlési szolgáltatásokat kapnak, függetlenül attól, hogy mobiltelefont, szélessávú internetkapcsolatot vagy kábeltelevíziót használnak.

A rádióspektrum új rendszerének célja, hogy előmozdítsa az új infrastruktúrába történő befektetéseket, és lehetővé tegye valamennyi polgár számára a szélessávú hozzáférést.

Egy helyesen működő belső hírközlési piac és egy versenyképes információs társadalomra épülő gazdaság, amely mind a fogyasztók, mind a vállalkozások hasznára van, csak akkor létezhet, ha a távközlési szabályozási keretet koherens módon alkalmazzák. Ennek érdekében meg kell erősíteni a Bizottság koordinációs szerepét, és a Bizottságnak a nemzeti szabályozó hatóságokkal és az új Európai Távközlési Szabályozó Testülettel (BERT) szigorú együttműködésben kell eljárnia ahhoz, hogy a belső piacra kiható nemzeti döntések, illetve a jogorvoslatok koherenciáján javítani lehessen.

Ezért támogatom ezt a jelentést és fő módosításait, amelyek a verseny megerősítésével törekszenek a kínálatot a fogyasztók számára kibővíteni.

  Edite Estrela (PSE), írásban − (PT) Én megszavaztam Catherine Trautmann jelentését az elektronikus hírközlési hálózatokról és szolgáltatásokról, mert véleményem szerint az elektronikus hírközlés jogszabályi keretét javítani kell, hogy a fogyasztónak nagyobb választékot, hatékonyabb védelmet, olcsóbb szolgáltatást és jobb minőséget kínálhassunk.

Az új Európai Távközlési Szabályozó Testület létrehozásával ez az új jogszabályi keret biztosítja a fogyasztók személyes adatainak jobb védelmét, a fokozottabb versenyt, nagyobb választékot kínál a fogyasztóknak és egyértelművé teszi a szerződéses feltételeket. Rá kell mutatni arra is, hogy a „csomag” elősegíti majd a fogyatékkal élők hozzáférését a távközlési szolgáltatásokhoz.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban − (PT) Más természeti erőforrásokhoz hasonlóan, a spektrum a közjavak része. Ezért ez olyan terület, amelynek a közös gazdálkodás keretében kell maradnia, hogy biztosítani lehessen, hogy az a közérdeket szolgálja. Csak így lehet a közjavakat felhasználni, mivel azok lényegesek ahhoz, hogy mindenki számára kialakuljon az információs társadalom. Ezért van az, hogy mi alapvetően nem értünk egyet az elfogadott állásfoglalással, és ellene szavaztunk.

A tapasztalat megmutatta, hogy a kombinált megközelítések (politika és piac) végső soron mindig a gazdasági csoportok, és nem a nép érdekeit szolgálják. Ugyanez vonatkozik a digitális átállással felszabadult spektrumelosztásra is, ahol a szociális, kulturális és gazdasági értéknek (ilyen a jobb közszolgáltatás, a vezeték nélküli szélessáv a rosszul kiszolgált területeken, a növekedés és a munkahelyteremtésnek, és így tovább) kell a prioritásnak lennie, nem pedig az állami bevételek növelésének.

A spektrumgazdálkodás az egyes tagállamok kizárólagos illetékességébe tartozik. Vannak azonban az állásfoglalásnak olyan vonatkozásai is, amelyekkel egyetértünk, figyelemmel arra, hogy a spektrum nem ismeri a határokat, és a spektrum hatékony felhasználása a tagállamokban és az EU-szintű koordináció hasznos, különösen a pán-európai szolgáltatások fejlesztése és a nemzetközi megállapodások tárgyalása esetén. Nem értünk egyet azonban azzal a gondolattal, hogy ugyanolyan megközelítést alkalmazzunk, mint a kereskedelempolitika esetén.

  Petru Filip (PPE-DE), írásban − (RO) A távközlési csomag egyike az európai parlamenti vizsgálatra ebben az ülésszakban beterjesztett legfontosabb csomagoknak, tekintettel arra, hogy a globalizáció egyik fő pillére a valós idejű hírközlés mind a belső, mind a nemzetközi térben. Innen a módosítások sokasága, mert a 27 saját nemzeti realitással rendelkező tagállam eltérően közelíti meg a kérdést. A viták során megmutatkozó megközelítésbeli eltérések ellenére úgy vélem, hogy a Trautmann-jelentés előrelépést jelent az egész európai tér számára, még akkor is, ha az olyan módosítások, mint a 132. vagy a 138., igencsak heves vitákra adtak okot. Úgy vélem, hogy az Európai Parlament által elfogadott jelenlegi változat biztosítja az európai térben a hírközlés fejlesztésének olyan közös megközelítését, amely lehetővé teszi a virtuális tér fölötti ellenőrzés konstruktív formáját az olyan vonatkozásokkal kapcsolatban, mint az adatvédelem vagy a cyber-téren keresztül elkövetett szervezett bűnözés. Ezért, mint e Parlament egyik képviselője, megszavaztam a jelentést.

  Ruth Hieronymi (PPE-DE), írásban − (DE) A 40 aláró nevében visszavontam a Trautmann-jelentés 132. módosítását, mert a távközlési keretirányelvvel folytatott európai parlamenti tárgyalások során lehetetlen volt kompromisszumot elérni a szellemi tulajdon védelméhez fűződő alapvető jog megerősítéséről.

A 132. módosítás célja az volt, hogy új módszerek kialakításával kiegyensúlyozottabb kapcsolatot érjünk el az információhoz és az internethez való szabad hozzáféréshez fűződő alapvető jog között egyrészről, és az interneten elkövetett kalózkodás drámai növekedésére reagálva, a szellemi tulajdon védelméhez fűződő alapjog között másrészről.

A PPE-DE képviselőcsoportja visszavonta támogatását e módosítástól azt követően, hogy baloldali csoportok (PSE, Verts/ALE, GUE/NGL) ehhez a kérdéshez kapcsolták a del Castillo Vera-jelentés (az Európai Elektronikus Hírközlési Piaci Hatóság létrehozása) támogatását.

  Astrid Lulling (PPE-DE), írásban – (FR) A távközlési ágazat olyan ütemben fejlődik, hogy szükségessé vált a jogszabályi keret kiigazítása. Nyilvánvaló volt azonban számomra, hogy ennek a keretnek egyértelműnek és fontosnak kell lennie, és mindenek előtt nem szabad, hogy leállítsa az európai távközlési vállalatok befektetéseit, amelyeknek az amerikai és ázsiai piacok kemény versenyével kell szembesülnek. Vállalkozásainknak képesek kell lennie a tervezésre és az új technológiába való befektetésre, mégpedig késedelem nélkül.

Bár a távközlési ágazatban a belső piac megerősítése mindenkinek a javára válik, én nagyon örülök annak, hogy a Bizottságnak nem sikerül az akaratát ránk erőszakolnia, hanem a Parlament tett javaslatot a Európai Távközlési Szabályozó Testületre, amely hiteles alternatíva és bővíti az együttműködést a nemzeti szabályozó hatóságok között, és elkerüli azt a további bürokráciát, amit az Európai Elektronikus Hírközlési Piaci Hatóság jelentett volna. A luxemburgi távközlési piacnak (ez az ágazat közvetve vagy közvetlenül az aktív népesség 4,7%-át foglalkoztatja) például szüksége van egy erős nemzeti szabályozó hatóságra, amely közel van és ismeri annak jellegzetességeit. Ebben az esetben helyes döntés volt a szubszidiaritás elvének alkalmazása.

  David Martin (PSE), írásban − A távközlési ipar gyorsan fejlődik. Következésképpen új intézkedésre van szükség a fogyasztóvédelem, illetve a távközlési szolgáltatásokat felhasználók jogainak megőrzése és bővítése érdekében. Catherine Trautmann-nak az elektronikus hírközlési hálózatokról és szolgáltatásokról szóló jelentése a távközlési hálózatok új generációjának fejlesztését kívánja bátorítani Európában. Úgy vélem, ez pozitív hozzájárulás a távközlési szabályozás továbbfejlesztéséhez, ami elősegíti az új hírközlési infrastruktúrába történő beruházásokat és erősíti a fogyasztói jogokat. Szavazatom tükrözi ezt a véleményt.

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban – (EL) Én megszavaztam az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal képviselőcsoportja által javasolt módosításokat: ezek nagyobb fokú szabadságot biztosítanak az interneten, és ez a szólásszabadságnak éppen olyan fontos eleme egy demokráciában, mint a sajtószabadság. Pozitív jel, hogy a Parlament a lobby-csoportok passzív nyomása ellenére is ellenvetéssel élt az internetről való ilyen önkényes kizárással szemben, és nem fogadta el, hogy bármely felhasználótól meg lehessen tagadni az internet-hozzáférést.

Végső soron azonban a jelentés rossz marad. Az EU-nak nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítania a nyilvános párbeszédnek, hogy a civil társadalommal együttműködésben biztosíthassa a kifejezés szabadságát és a személyes adatok védelmét egyaránt.

  Olle Schmidt (ALDE), írásban – (SV) Azt kell mondanom, a távközlési csomag egyike a legnehezebb jogalkotásra irányuló javaslatoknak, amit láttam, amióta képviselő vagyok. Egyrészről azért, mert az egymást átfedő jogalkotásra irányuló javaslatok miatt technikai szempontból bonyolult; másrészről azért, mert a bizalmas kezelés és a biztonság közötti egyensúly már jellegénél fogva is gondos megfontolást igényel. Én azt a nézetet tettem magamévá, hogy miközben az internetet nem lehet teljesen szabályozatlanul hagyni, a jogállamiságnak alávetett társadalom elveit akkor is töretlenül alkalmazni kell. Nem tudom elfogadni a igazságszolgáltatás privatizálását, ami megtörtént volna, ha magántársaságoknak engedjük meg, hogy beavatkozzanak és cenzúrázzák a hálón megjelenő tartalmat, mielőtt a felhasználóknak esélyük lenne véleményüket kifejteni. Ha azt valljuk, hogy az átláthatóság legyen az iránymutató elv, akkor a szűrés erősen problematikus.

Miközben annak egyértelműnek kell lennie, hogy a polgári web-felhasználók felügyelete semmiképpen sem engedhető meg kereskedelmi indokból, természetesen nem vennék részt olyan jogalkotásban, amely akadályozná például a rendőrséget, hogy nyomozzon a gyermekpornográfia után, vagy amely más módon veszélyeztetné a közbiztonságot. Fontos volt, hogy ne járuljunk hozzá egy olyan európai jogi kerethez, amely akadályozná a technológia fejlődését, és korlátozná az internet demokratikus társadalmi és szakmai hatókörét és potenciálját.

Végül arra jutottam, hogy elegendő védőmechanizmus szerepel az anyagban ahhoz, hogy megszavazhassam a távközlési piac liberalizálását, ami egyébként igen fontos.

  Dominique Vlasto (PPE-DE), írásban – (FR) Én meg akartam szavazni Trautmann asszony jelentését, mivel az megőrzi a rádiófrekvenciák társadalmi, kulturális és társadalmi értékét, miközben rendelkezik a rádiófrekvenciák spektrumával való jobb gazdálkodásról – valamennyi üzemeltető és fogyasztó javára.

Ez az első olvasat lehetővé teszi számunkra, hogy kiegyensúlyozott alternatívát javasoljunk a Bizottság eredeti javaslatához képest azzal, hogy a verseny felügyeletét illetően a Bizottságot választottbírává, és nem bírává tesszük. Fontos, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok továbbra is teljes körű szerepet kapjanak.

Sajnálom azonban Trautmann asszony szóbeli módosításának elfogadását. Miközben teljesen elfogadhatónak tűnik, ez a módosítás a gyakorlatban a végfelhasználók alapvető jogainak hierarchiáját vezeti be azzal, hogy a tartalom közlését és online elosztását illetően előzetes bírósági végzés hiányában minden megelőző intézkedést tilalmaz. A finn iskolában tegnap történt események minden eddiginél erőteljesebben mutatnak rá arra, hogy miért kellene gondosan végiggondolt és arányos megelőző mechanizmusokat bevezetnünk. Erről szólt az általam támogatott, együttműködésre vonatkozó módosítás, és ezért nagyon sajnálom a Parlamenten belüli jelenlegi helyzetet.

  Marian Zlotea (PPE-DE), írásban − (RO) A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságban én voltam e jelentés előadója, és így örömmel látom, hogy az elmúlt három hónapban kollégáim által végzett munka ebben a kiegyensúlyozott, az elektronikus hírközlési ágazat számára jelentős jobbításokat tartalmazó jelentésben testesül meg. Bízom abban, hogy ezek a változások a fogyasztók javára válnak, bővítve a rendelkezésükre álló választékot; abban is bízom, hogy ezek a változások támogatják a versengő piacot.

Úgy vélem, hogy a funkcionális szétválasztás fenntartása, amely a nemzeti hatóságok rendelkezésére álló választási lehetőség, biztosítja számukra, hogy elősegítsék a versenyképességet ezen a téren. Az európai gazdasági növekedés és a fogyasztók jóléte a dinamikus és versenyképes távközlési ágazattól függ. A versengő piacokon nagyobb a szélessávú rendelkezésre állás, és a piacra az új belépők megnövelt átviteli sebességet és innovatív szolgáltatásokat hoztak magukkal.

Így az új irányelv céljait elértük: megreformált spektrumgazdálkodás, a belső e-hírközlési piacra vonatkozó jogszabályok nagyobb következetessége és a biztonság és integritás emelt szintje a szolgáltatás felhasználói javára.

− Jelentés: Pilar del Castillo Vera (A6-0316/2008)

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban − (PT) A távközlés liberalizálása 2001-ben kezdődött, majd az ágazatot szabad pórázra engedték az európai piacokon, amely ma már versenyképesebb, innovatívabb és igen nyereséges. Kétségtelen, hogy e fejlődés fő kedvezményezettjei az európai fogyasztók voltak, akik több és jobb szolgáltatáshoz, azok különféle változataihoz és hatalmas tartalomhoz férnek hozzá egyre nagyobb mértékben. Ez egy technológiai-gazdasági és társadalmi-gazdasági (r)evolúció volt.

Az egyértelműen pozitív értékelés dacára sem pihenhetünk babérjainkon.

Szűk keresztmetszetek még mindig maradtak, és akadályozzák a valóban integrált piac létrehozását. Ezek alapvetően az európai rendeletek alkalmazásának különbözőségeiből adódnak, amelyért az egyes nemzeti szabályozó hatóságok felelősek.

Ezért támogatom a BERT, vagyis az Európai Távközlési Szabályozó Testület létrehozását, ami az Elektronikus Hírközlési Hálózatok és Szolgáltatások Európai Szabályozó Csoportjának (ERG) aktualizált és megerősített változata. A BERT felel a rendeletek koherensebb alkalmazásáért, ugyanakkor támaszkodhat az egyes nemzeti szabályozó hatóságok részvételére, amelyek viszont gazdag tapasztalatokkal rendelkeznek a napi helyzetről a terepen. A BERT létrehozásával az egész EU-ban következetes szabályozási megközelítést követnek majd a nemzeti szabályozó hatóságok, és általuk meghozandó korrekciós intézkedések a kormánytól és az ipartól teljesen függetlenek lesznek.

A BERT-nek lesz szerepe a fogyasztók tudatosságának emelésében is. E tekintetben az EU okkal elégedett, tekintettel a barangolási díjak lényeges csökkentésében játszott szerepére.

  Ona Juknevičienė (ALDE), írásban – (LT) Az európai távközlési piac liberalizálása az egész Európai Unió számára kedvező volt. Az ágazaton belüli aktívabb verseny vált a beruházások és az innovációk fő mozgató rugójává. Egyetértek a Bizottsággal, hogy a távközlési piacon még mindig szükség van az ellenőrzésre mindaddig, amíg az nem kezd az általános versenyszabályokkal összhangban működni.

Én azonban elvben sem tudok egyetérteni a Bizottságnak azzal a javaslatával, hogy még egy intézmény jöjjön létre e piac szabályozására, mert az tovább növelné a bürokratikus terheket, és távol lenne a tagállamok szabályozott piacaitól. A szavazás során az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság (ITRE) által javasolt módosításokat fogom támogatni, amelyek célja a meglévő Európai Távközlési Szabályozó Testülete (BERT) szerepének bővítése, egyben az Európai Bizottság további jogkörökkel való felruházása.

A nemzeti távközlési piaci szabályozó hatóságoknak szorosabban kell együttműködniük a BERT-tel és az Európai Bizottsággal. Véleményem szerint az Ipari Bizottság javaslata lehetővé tenné a piaci szereplők hatékonyabb szabályozását, garantálná a nemzeti szabályozó hatóságok hatékony részvételét, valamint tapasztalataik hasznosítását EU szinten. Ez azután segít abban, hogy megelőzzük, hogy az adófizetők pénzét egy még bürokratikusabb apparátus létrehozására pazarolják.

  David Martin (PSE), írásban − Én üdvözlöm Pilar del Castillo jelentését az Európai Elektronikus Hírközlési Piacfelügyeleti Hatóságról. A jelentés azon elképzelése, amely szerint az Európai Szabályozó Testület hídként szolgálna a Bizottság és a nemzeti szabályozó hatóságok között, kellőképpen figyelembe veszi a piac bonyolultságát és folyamatosan bővülő jellegét. Ez tükröződik a szavazatomban.

− Jelentés: Patrizia Toia (A6-0305/2008)

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban − (PT) A jelentés célja, hogy a digitális osztalék hatékony felhasználásának biztosítása érdekében segítse elő a koordinált cselekvést EU-szinten.

A 2012-re tervezett átállás az analóg sugárzásról a digitális földi televíziózásra – tekintettel a digitális technológia nagyobb hatékonyságára – jelentős mennyiségű spektrumot szabadít fel, ami egyedi lehetőséget teremt az EU-nak ahhoz, hogy utat nyisson a piaci növekedés, valamint a minőség javítása és a szolgáltatások választékának bővítése előtt.

Ezért azt remélem, hogy a tagállamok képesek lesznek digitális osztalékukat a lehető leggyorsabban felhasználni, hogy az európai polgárok az innovatív és versengő szolgáltatások egész új skálájának hasznait élvezhessék.

A tagállamoknak ezért el kell dönteniük, hogyan használják fel a digitális osztalékot, és biztosítaniuk kell, hogy kínálják valamennyi ilyen elektronikus hírközlési szolgáltatást a rendelkezésre álló rádiófrekvencia-sávokban, összhangban a vonatkozó nemzeti frekvenciakiosztási tervvel és a Nemzetközi Távközlési Unió szabályaival.

Létfontosságú azonban, hogy legyen egy koordinált közösségi megközelítés, hogy elkerülhessük a hátrányos kölcsönhatást a tagállamok között, valamint a tagállamok és harmadik országok között. Ez lehetővé teszi a spektrum felhasználása hasznainak maximalizálását, így társadalmi és gazdasági értelemben egyaránt garantálja az optimális felhasználást.

  David Martin (PSE), írásban − A spektrum a távközlési ipar véges erőforrása. Azzal, hogy a tagállamok készen állnak a teljes digitális televíziós műsorszórás 2012-ig történő bevezetésére, több spektrum áll majd rendelkezésre. Következésképpen gondosan meg kell fontolni, hogy miként használjuk azt fel. Úgy vélem, Patrizia Toia-nak a digitális műsorszórásra való átállással felszabaduló frekvenciaspektrum felhasználásának közös koncepciójáról szóló jelentése felismeri a spektrumért való versengő igényeket, és az új engedélyek kiosztásánál figyelembe veszi a szolgáltatás- és technológiasemlegesség kérdéseit. Ezért szavazatommal támogattam az ő ajánlásait.

− Jelentés: Malcolm Harbour (A6-0318/2008)

  Marco Cappato (ALDE), írásban − (IT) Mi, radikális képviselők a mai napon tartózkodtunk a Harbour-jelentés megerősítésétől annak érdekében, hogy rávilágítsunk arra, elmulasztottuk a lehetőséget az azonnali kötelező érvényű intézkedés megtételére a fogyatékkal élő emberek integrálásának előmozdítására. Bár valamennyi előrehaladás történt, túl kevés kötelező érvényű előírást rónak az illetékes hatóságokra és távközlési szolgáltatókra a fogyatékkal élő emberek integrálása tekintetében. Például egyáltalán nem vették figyelembe a Luca Coscioni Association-nel közösen megfogalmazott javaslatokat, amelyek előírnák valamennyi közszolgálati műsor, például a hírek és az aktuális ügyekről szóló programok feliratozását; a szolgáltatók továbbra sem kötelesek időről időre tájékoztatni a fogyatékkal élő felhasználókat a kifejezetten nekik szánt szolgáltatásokról és a rendelkezésükre álló csökkentett díjtételekről.

Ezenkívül elég nagy a zavar az internet semlegességének garantálása és a felhasználók alapvető jogainak megóvása terén. A világhálót egyre inkább katonai stílusú felügyeletnek vetik alá, és a biztonság ürügyén ismételten erodálják a felhasználók szabadságjogait, miközben – tekintettel a hálózat szisztematikus szűrésének lehetőségére – a felhasználók védelmét és a nekik szánt garanciákat még bizonyítani kellene.

  Konstantinos Droutsas (GUE/NGL), írásban – (EL) Az EU az elektronikus hírközlésre vonatkozó új javaslatcsomagjával az internet és valamennyi elektronikus hírközlési szolgáltatás felhasználói megrendszabályozására és megfélemlítésére irányuló intézkedéseket mozdítja elő azzal, hogy a közbiztonság és a jogvédelem ürügyén „szűrőrendszereket” vezet be. Ugyanakkor, az EU belső távközlési piacán egységesen, az internetet, az audiovizuális produkciókat és műsorszórást, a rádiós és televíziós médiumokat, valamint a műholdas kapcsolatokat egy megerősített „független” hatósági ellenőrzésének veti alá, ami a monopóliumot élvező vállalatok számára jelent előnyt.

A piacok liberalizálásával és európai szintű egységesítésével az európai monopóliumok nyereségét és a nemzetközi versennyel szembeni pozícióját biztosítják. Először jón majd a teljes körű liberalizáció és privatizáció nemzeti szinten, majd a radikális szerkezetváltás, a médiumok túlkoncentrálása és a tőke felhalmozása az ágazat munkavállalói és a felhasználók kárára.

Van két különálló infrastruktúra: egyrészt ott vannak a kormány által finanszírozott közszolgáltatások; másrészt ott a szabad piac. A kormány állami pénzből finanszírozza a közszolgáltatásokat, és mivel ezek nem nyereségesek, a szolgáltatásokat kiárusítják a magánüzemeltetőknek.

E javaslatoknak a jobbközép és a balközép erő által történt elfogadása ismételten tanúsítja, hogy milyen lelkesen támogatják a tőke érdekében meghozott döntéseket. Ez is megerősíti annak szükségességét, hogy a hatalmi egyensúlyt radikálisan más politikával a munkavállalók javára változtassák meg, hogy az új technológiát a munkavállalók javára használják fel.

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban − (PL) Az egyetemes szolgáltatásokról és az elektronikus hírközlési szolgáltatások felhasználóinak jogairól elfogadott jelentés célja, hogy javítsa a fogyasztók helyzetét az elektronikus szolgáltatások piacán. Az egyetemes szolgáltatásoknak biztosítaniuk kell, hogy a fogyasztók megfizethető áron juthassanak hozzá a nyilvános telefonszolgáltatásokhoz, és garantálniuk kell a nemzeti és nemzetközi kapcsolatokat és a segélyhívásokat.

E jelentés elfogadása bővíti a fogyasztók jogait. A fogyasztók jogosultak lesznek úgy távközlési szolgáltatót váltani, hogy közben megtarthatják meglevő telefonszámukat. Ezenkívül a szám átadása nem tarthat egy napnál tovább. Ez nagyon fontos. A maximális időtartam, amelyre egy távközlési vállalkozás szerződést köthet az előfizetővel, 24 hónapra korlátozódik. Ezzel együtt a szolgáltatónak lehetőséget kell adnia a felhasználó számára arra is, hogy valamennyi szolgáltatás és érintett berendezés tekintetében legfeljebb 12 hónapos időtartamra kössön szerződést.

Növelni kell a 112-es segélyhívó számhoz való hozzáférést is. Ez a kritikus helyzetekben igen fontos. A tagállamoknak biztosítaniuk kell a nyilvános telefonszolgáltatásokhoz való teljes körű hozzáférést olyan esetekben, amikor a hálózat katasztrófa vagy vis major miatt összeomlik. Javítani kell az eltűnt gyermekek segélyhívó számához, a 116-hoz való hozzáférést is. Ez a szám jelenleg csak hét EU-tagállamban működik önkéntes alapon.

  Mieczysław Edmund Janowski (UEN), írásban − (PL) Én melegen üdvözöltem a Harbour úr által elkészített, az elektronikus hírközlési hálózatokkal kapcsolatos felhasználói jogokról szóló irányelvek módosításáról szóló jelentést. Ez egy kiegyensúlyozott dokumentum, melynek célja, hogy az elektronikus szolgáltatások piacán jelentősen javítsa a feltételeket. Helyes volt megfogalmazni azokat a kompromisszumos módosításokat, amelyeket e Ház jelentős többséggel elfogadott. Ez – az igen nagy számú módosítás ellenére is – lehetővé tette a jelentés egészének elfogadását.

A távközlés terén az Unió jogszabályai a ’90-es évekre nyúlnak vissza. Úgy vélem, hogy a irányelvek módosításai kiváló lehetőséget adnak arra, hogy az azóta bekövetkezett hatalmas technológiai változásokhoz igazítsuk őket. Ez különösen fontos, mert az egyetemes szolgáltatásokat ki akarjuk egészíteni a mobil hírközléssel és a szélessávú internet-hozzáféréssel is. Az engedélyeseket biztosítani kell arról, hogy joguk van teljes körű információra a legális szoftverekhez való hozzáférésre vonatkozó valamennyi korlátozással kapcsolatban. A szolgáltatóknak biztosítaniuk kell a hálózat biztonságát, védeniük kell a felhasználók személyes adatait, és meg kell állítaniuk az úgynevezett levélszemét-áradatot.

Úgy vélem, különösen fontos figyelembe venni a fogyatékkal élő és az időskorú emberek szükségleteit, akik számára meg kell könnyíteni a hozzáférést a távközlési szolgáltatásokhoz. Reméljük, hogy a berendezéseket illetően megjelennek majd az új, megfelelő műszaki megoldások. Bízom benne, hogy az ilyen fejlesztések eredményeként az egész Unióban jelentősen csökkenteni lehet a távközlési szolgáltatások költségeit. Jelenleg – a schengeni rendszer létezése dacára – még mindig tisztességtelenül magas árakat kell fizetnünk az Unió belső határain belüli adatátvitelért.

  David Martin (PSE), írásban − Amire Malcolm Harbour jelentése nagyon hangsúlyosan rámutat, az, hogy az internet- és telefonfelhasználók jelenleg elég rosszul járnak. Az ilyen kemény gazdasági időkben a fogyasztóknak bízniuk kell abban, hogy a pénzükért értéket kapnak. A jelentés javaslatai azt jelentik, hogy a fogyasztók tájékozottabbak lesznek, és személyes adataik online vagy offline nagyobb biztonságban lesznek. Az a kitétel, hogy a fogyatékkal élő felhasználók egyenlő hozzáférést kapjanak az internethez és más hírközlési szolgáltatásokhoz, szintén lényeges annak biztosítására, hogy mindenki élvezhesse a digitális korszakunk hasznait. Én megszavaztam a jelentést.

  Andreas Mölzer (NI), írásban − (DE) Ma kísérletet tesznek a gazdasági érdekek mindenáron való érvényesítésére. Hirtelenjében a távközlési szolgáltatások nyújtásáról szóló keretirányelvnek magában kell foglalnia egy halom szerzői jogi jogszabályt. Éppen elég, hogy az EU bevezeti azt a kötelezettséget a szolgáltatók számára, hogy figyelmeztessék az ügyfeleket a „szellemi tulajdonjogok” megsértésének veszélyére, a nemzeti szinten szabályozott büntetésekre. Azután már mindenki hibáztathatja a másikat. Ezenkívül, az előttünk lévő jelentésben a nagy szoftverfejlesztők megkíséreltek kisebb versenytársaik útjába buktatókat állítani.

Lehetséges, hogy történnek olyan jogsértések az interneten – a gyermekpornográfia éppen ilyen eset –, amelyekkel kapcsolatban cselekednünk kell. De nem hagyhatjuk, hogy az adatvédelmet maroknyi nagyvállalat és multinacionális cég gazdasági érdekeinek oltárán áldozzák fel. A távközlési csomag mögötti eredeti koncepció nagyon ésszerű volt, de az áttekinthetetlen módosítások tömkelege – ráadásul közülük átcsúszott egy-kettő a kritizált tartalommal, amire az előbb utaltam – miatt inkább tartózkodtam a szavazásnál.

  Nicolae Vlad Popa (PPE-DE), írásban − (RO) A távközlési piac liberalizálása, amelyet az EU tíz éve folytat, kétségtelen siker.

Az elektronikus hírközlés szabályozási keretének reformja része a Bizottság belső piacra vonatkozó globális stratégiájának, és lényegi eleme a lisszaboni stratégia céljai elérésének, mert makrogazdasági szempontból a távközlés hozzájárul a többi ágazat tevékenységének hatékonyabbá tételéhez.

Én nagyra értékelem az előadók munkáját e koherens és hatékony intézkedéscsomagon, amely mind az EU céljait, mind a legtöbb európai parlamenti képviselő nézetét is képviseli a fejlesztés létfontosságú területéről, az oktatás, a kutatás és az innováció közötti kapcsolatok megerősítéséről, és különösen az európai információs társadalom felépítéséről, amelynek illeszkednie kell a globális gazdasághoz, és munkahelyteremtéssel és jobb szolgáltatások nyújtásával hozzá kell járulnia a gazdasági növekedéshez, ezáltal javítva az európai polgárok általános életminőségét.

A támogató szavazat olyan lényegi vonatkozásokkal kapcsolatban, mint a felhasználói jogok egyértelműsítése és kibővítése, a személyes adatok védelmének megerősítése, az Európai Szabályozó Hatóságok Testületének (BERT) létrehozása és a jobb spektrumgazdálkodás rámutat arra, hogy a PPE-DE szándéka az egyensúlyteremtés az európai polgároknak az információs társadalomba való integrációhoz fűződő alapvető joga és az innováció és a gazdasági fejlődés számára kedvező keret létrehozása között..

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban– (NL) Engem az irányelvben fennmaradó joghézagok késztettek arra, hogy a távközlési csomag (Harbour-jelentés) ellen szavazzak, mivel azok potenciálisan sérthetik szabadságjogainkat. A tagállamok arra hatalmazzák fel a szolgáltatókat, hogy kövessék a magánszemélyek tevékenységét az interneten. Remélem, hogy amikor ezeket az új szabályokat végrehajtják, a tagállamok nem esnek abba a kísértésbe, hogy szűrjék az internet-tartalmat. Ezt a lehetőséget kizárólag a rendőrség számára kell fenntartani.

Megértem, foglalkozni kell a tulajdonjogoknak az interneten történő megsértésével, de ez nem jelentheti az egyéni internet-felhasználó szabadságába való beavatkozást. Csak nem hozhatunk létre olyan helyzetet, mint például a postás, aki felnyitja a leveleket, hogy megnézze, valóban törvényes-e a tartalmuk.

Azokat a módosításokat, amelyekkel a Zöldek a szöveg javítását kísérelték meg, elutasították, így már nem tudom támogatni ezt a javaslatot.

Nagyon szívesen szavaztam volna a fogyasztók érdekeit szolgáló számos előny mellett, de úgy vélem, elfogadhatatlan az internet-szolgáltatókat az internetre felkerülő tartalomért felelőssé tenni. És nem is ez volt e jogszabály célja.

− Jelentés: Caroline Lucas (A6-0313/2008)

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban – (SV) Az illegális fakitermelés és az erdőirtás súlyos károkat okoz a környezetben, és általános az egyetértés abban, hogy az érzékeny trópusi erdők irtását vissza kell fogni. A Junilistan ezért hajlik arra a gondolatra, hogy az egyes államok alkossák meg a trópusi fa importjával kapcsolatos magatartási kódexüket. Ugyancsak üdvözöljük a címkézésre vonatkozó kezdeményezéseket például az Erdőgondnoksági Tanácson keresztül, amely a fa és fatermékek vásárlásával kapcsolatos tények alapján nagyobb lehetőséget adna a fogyasztóknak a tudatos döntésre.

Sajnálatos módon e jelentés egyik szembeszökő jellegzetessége annak nyilvánvaló vágya, hogy az Európai Parlament pozícióit erősítse az általános erdőpolitikával kapcsolatos ügyekben.

A Junilistan szilárdan annak a nézetnek a híve, hogy az EU-szintű együttműködés keretében nem kívánatos a közös erdőpolitika. Ehelyett az erdőpolitikával kapcsolatos kérdésekért az egyes tagállamok nemzeti szinten viseljék a felelősséget. E megfontolásokra tekintettel a Junilistan a jelentés megszavazása ellen döntött.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban − Nagy örömmel támogattam kollégám, Lucas asszony jelentését a ITTA-ról. Évente több millió hektárnyi trópusi erdő vész el, és az ebből származó szénkibocsátás óhatatlanul drasztikus hatást gyakorol bolygónkra. A jövőben az EU-nak biztosítania kell, hogy vezető szerepet játsszon a romboló és szükségtelen gyakorlat minimálisra csökkentésében.

  David Martin (PSE), írásban − Üdvözlöm Lucas asszony jelentését a trópusi faanyagokról szóló 2006. évi nemzetközi megállapodásról. Ahhoz, hogy a környezet megóvásához komolyan közelítsünk, szükséges van konzultációra, nemzetközi együttműködésre és politika a fejlesztése hatékony keretére a világ fagazdaságára vonatkozóan. Az EU-nak támogatnia kell az erdős területek védelmét, az újraerdősítést és a degradálódott erdős területek helyreállítását. Úgy vélem, ez a jelentés segít abban, hogy az EU a helyes pályára álljon a fenntartható fagazdaság elérése felé, és ezért megszavaztam azt.

  Véronique Mathieu (PPE-DE), írásban – (FR) Több mint 20 évvel a trópusi faanyagokról szóló első megállapodás megkötése után kénytelenek vagyunk beismerni, hogy a túlzott kitermelés és az illegális fakitermelés továbbra is problémát jelent.

Ezért vált szükségessé, hogy módosítsuk a megállapodást, hogy az jobban tükrözze ezeket az új célokat.

Kész helyzet előtt állunk: a Bizottság által az UNCTAD-on (az Egyesült Nemzetek Kereskedelem és Fejlesztés Konferenciája) belül 2006-ban megtárgyalt, a trópusi faanyagokról szóló nemzetközi megállapodás magában foglalja az erdős területek fenntartható és törvényes kiaknázásával kapcsolatos új aggályokat. Én örömmel üdvözlöm ezeknek a céloknak a felvételét.

Nem szabad azonban az érintett országok termelőit arra kényszeríteni, hogy ők viseljék ezeknek az új rendelkezéseknek az elkerülhetetlen költségeit. A nemzetközi közösségnek megfelelő pénzügyi kompenzációs rendszert kell létrehoznia.

Szeretném, ha a bizottság tovább menne, és átfogó jogszabályt szövegezne meg, biztosítva, hogy kizárólag a fenntartható fejlődés szempontjaira figyelemmel kezelt és törvényesen kiaknázott erdőkből származó fát és fatermékeket lehessen Európa piacán forgalomba hozni.

Csak így tudjuk arra ösztönözni a termelőket, hogy törvényesen működjenek, tartsák tiszteletben a környezetet, és csak így tudjuk a trópusi erdők egészséges és fenntartható kiaknázását globálisan előmozdítani.

− Állásfoglalásra irányuló indítvány: 2006. évi nemzetközi megállapodás a trópusi faanyagokról (B6-0422/2008)

  Sylwester Chruszcz (NI), írásban − (PL) Én ma támogattam a trópusi faanyagokról szóló 2006. évi nemzetközi megállapodásra (ITTA). vonatkozó állásfoglalást. Azért támogattam, mert úgy vélem, hogy a nemzetközi színtéren a regionális vagy globális környezeti problémák megoldására irányuló intézkedések támogatása az Európai Unió egyik leghasznosabb tevékenységi területe. Bizonyos vagyok benne, mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy biztosítanunk kell a trópusi erdők védelmét, a fenntartható gazdálkodást , és rendelkeznünk kell a degradálódott erdőterületek helyreállításáról.

− Állásfoglalásra irányuló indítvány: a Parlament prioritásai a Bizottság 2009-re szóló jogalkotási és munkaprogramjával kapcsolatban (RC B6-0420/2008)

  Philip Bushill-Matthews (PPE-DE), írásban − Én és brit konzervatív kollégáim rendkívüli módon támogatjuk ezen állásfoglalás tartalmának nagy részét. Erőteljesen támogatjuk a felhívást az adminisztrációs terhek csökkentésére, a lisszaboni stratégia növekedéssel és munkahelyteremtéssel kapcsolatos követését, a KKV-k támogatását, az egységes piac további kiteljesítését, a fogyasztói jogok javítására irányuló intézkedéseket, a klímaváltozással kapcsolatos további cselekvést, a határokon átnyúló egészségügyi ellátással kapcsolatos kezdeményezéseket, valamint azt, hogy új lendületet adjunk az Egyesült Államokkal való kapcsolatoknak.

Nem tudjuk azonban támogatni a Lisszaboni Szerződés ratifikációjáról szóló szöveget, a közös bevándorláspolitikára vonatkozó felhívást, a közös menedékjogi politikára, illetve az Európai Külső Akciók Szolgálatának létrehozására irányuló felhívást.

  Sylwester Chruszcz (NI), írásban − (PL) A mai napon én az Európai Parlamentnek az Európai Bizottság 2009-es jogalkotási és munkaprogramjáról szóló állásfoglalása ellen szavaztam. A Bizottság ambiciózus tervei a következő évre vonatkozóan további szükségtelen harmonizálásról és a tagállamokra erőszakolandó irányelvekről rendelkeznek. Ugyancsak erőteljesen tiltakozom az Írországra és más tagállamokra gyakorolt nyomás ellen azért, hogy folytassák a Lisszaboni Szerződés ratifikációjának folyamatát, amint azt az állásfoglalás első pontja kifejti. Az említett szerződést az Írországban megtartott népszavazás elutasította.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban − (PT) Nyilván jellemző, hogy az Európai Parlament képtelen volt az Európai Bizottság programjára vonatkozó prioritásairól bármiféle állásfoglalást elfogadni. Nyilvánvaló, hogy közelednek az európai parlamenti választások, és ez befolyásolja a képviselők döntéseit, különösen azokét, akik palástolni kívánják szerepüket és az azon politikákért viselt felelősségüket, amelyek rosszabb társadalmi helyzetet, növekvő munkanélküliséget és bizonytalan vagy rosszul fizetett munkát hoztak magukkal, kiváltották a pénzügyi, élelmiszer- és energiaválságot – ami különösen a gazdaságilag gyengébb országokat és a társadalom sebezhetőbb rétegeit érinti –, és fokozták a nemzetközi kapcsolatok militarizálódását mindazokkal a veszélyekkel, amelyeket ez a világbéke szempontjából jelent.

Ugyanakkor azonban nem akarják elfogadni azt sem, hogy szakítani kell azokkal a politikákkal, amelyek ideáig vezettek. Szívesebben veszik, ha az Európai Bizottság ugyanazokkal az eszközökkel és politikákkal folytatja, amelyek ehhez a helyzethez vezettek, bár némi rózsaszínnel és zölddel szépítve a képet, csak a látszat fenntartása végett.

Ezért ragaszkodunk a képviselőcsoportunk állásfoglalásában lévő javaslatokhoz, ideértve a stabilitási paktum visszavonását, a privatizáció és a liberalizáció befejezését, a jogokkal körülbástyázott foglalkoztatás elsőbbségét, a szegénység megszüntetését és a társadalmi igazságosságot.

  Ona Juknevičienė (ALDE), írásban – (LT) Én megszavaztak a Bizottság 2009-es jogalkotási és munkaprogramjáról szóló állásfoglalást, és sajnálom, hogy azt nem fogadták el. Létfontosságú, hogy a Bizottság terjesszen elő egy közleményt, amelyben értékeli, hogy a tagállamok miként hajtották végre a társadalombiztosítási rendszereik koordinálásáról szóló irányelvet és rendeletet.

Miközben árnyékelőadóként ezt a dokumentumot készítettem elő, rámutattam, hogy ezek a dokumentumok minden EU-polgár számára igen fontosak. Ezek határozzák meg az eljárásokat, és foglalkoznak az emberek mindennapi problémáival. A dokumentumnak nem célja a társadalombiztosítási rendszerek egységesítése. A dokumentum a tagállamokban lévő eltérő társadalombiztosítási rendszereket lehetővé tevő eljárásokat hajtja végre. Ugyanakkor megakadályozza, hogy az ilyen eltérések miatt az emberek szociális biztonsága csökkenjen. Valamennyi EU-polgár mindennapi jóléte függ e dokumentumok végrehajtásától.

Sajnálatos módon a Bizottság nem kapja meg azt a feladatot, hogy értékelje: a tagállamok mit értek már el a transzeurópai energiahálózatok létrehozásának terén, vagy mennyi ideig tarthat a közös energiapiac létrehozása vagy az energiabiztonság biztosítása az egész Európai Unióban. Ez a kérdés létfontosságú Litvánia, Lettország és Észtország számára, ezért az EU intézményeinek és elsősorban a Bizottságnak konkrét intézkedéseket kell bevezetnie, hogy kiemelje ezeket a tagállamokat energetikai elszigeteltségükből és Oroszországtól való függőségükből, mivel Oroszország az egyetlen gáz- és villamosenergia-szállítójuk.

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban − (SK) Én a Bizottság 2009-es jogalkotási programjáról szóló állásfoglalás ellen szavaztam, mivel az átvett olyan módosítástervezeteket, amelyek a szociális szférában új jogalkotást tettek szükségessé.

Mivel a szociális szféra szinte kizárólag tagállami kompetenciába tartozik, képviselőcsoportunk elvetette az Európai Globalizációs Kiigazítás Alapról, az egyes munkavállalók méltánytalan elbocsátására vonatkozó minimális normákról, az atipikus munkaszerződéssel rendelkező munkavállalók védelméről, a munkafeltételek javításáról, valamint a munkahelyi balesetek számának csökkentéséről szóló irányelvre vonatkozó módosításokat.

A diszkrimináció elleni jogvédelem ügyei eltérnek a tagállamok között, különös tekintettel a reprodukciós jogokra, a hagyományos családra, az oktatásra és a vallásra. A mi képviselőcsoportunk ezért szükségesnek tartja, hogy ebben az ügyben fenntartsuk a szubszidiaritás elvét, és ezáltal valamennyi tagállam jogosult ezen elveknek a saját nemzeti hagyományaival és szokásaival összhangban álló alkalmazására.

Törökország EU-csatlakozásának kérdése is érzékeny ügy a mi képviselőcsoportunkban, amelynek tagjai között sok német és francia konzervatív van.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban − (PT) 2009-ben a Bizottság tevékenységére az európai választások menetrendje lett az irányadó, ami csökkenti a cselekvés esélyét, különösen, ha az intézmények egyikének kell cselekednie. Ez a körülmény azonban nem akadályoz meg bennünket abban, hogy reális cselekvési tervet dolgozzunk ki. A világ igényli a paradigmák áttekintését és annak megértését, hogy a valóság túlhaladta a gazdasági és társadalmi modellekről, illetve a nemzetközi kapcsolatokban a többes polaritásról (a kemény hatalom és a gazdasági hatalmak vagy a kereskedelmi erők közötti kapcsolatok tekintetében) folyó sok elméleti vitát. Azt akarjuk, hogy a Bizottság reagáljon erre az új valóságra olyan hosszú távú megfontolásokkal, amely megvalósíthatóságában egyszerre rugalmas és kiigazítható. Ugyanakkor azt akarjuk, hogy legyen olyan napirend 2009-re, amely segít az egyes tagállamok szavazói szemében megvilágítani az EU politikáinak fontosságát és azoknak a gazdaságainkra és társadalmainkra gyakorolt jótékony hatását. Ennek a sokkal inkább a politikáink minőségéből, mint kommunikációs kérdésekből származó bizonyítéknak kell a tevékenységünk, és ennek eredményeként az Európai Bizottság tevékenysége kritikus pontjának lennie. Sajnálatos módon a szavazásra bocsátott állásfoglalás ezt a megközelítést nem tükrözte, ezért szavaztam ellene.

  Catherine Stihler (PSE), írásban − Még mindig szükség van a gyermekjogok előmozdítására. Jelenleg túl keveset teszünk az egész EU-ban a gyermekszegénység kezeléséért. Az EU-ban öt gyermekből egy a szegénység határán él – ez egyszerűen túl sok. Örülök, hogy a Parlament elutasította a Bizottság 2009-es munkaprogramját. Többet kell tennünk a méltányos munka előmozdítása érdekében, hogy megbirkózhassunk a szegénységgel az egész EU-ban.

− Állásfoglalásra irányuló indítvány: az EU-India csúcstalálkozó előkészítése (RC B6-0426/2008)

  Edite Estrela (PSE), írásban − (PT) Én megszavaztam az Európai Parlament közös állásfoglalását az EU-India csúcstalálkozó előkészítéséről, mert úgy érzem, lényeges, hogy a stratégiai partnerség Indiával kapcsolatban 2004-ben elfogadott kereteit azokhoz az új kihívásokhoz igazítsuk, amelyekkel az EU és India szembesül, így például az élelmiszerválsághoz, az energiaválsághoz és a klímaváltozáshoz.

Hangsúlyoznám, hogy az állásfoglalás arra ösztönzi Indiát, hogy folytassa erőfeszítéseit a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében, különösen a nemek közötti egyenlőség területén. Az is fontos, hogy az állásfoglalás emlékezteti Indiát az EU értékeire, és felhívja az indiai kormányt, hogy törölje el a halálbüntetést.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban − (PT) Mi úgy véljük, hogy az állásfoglalásban felvetett, általunk értékesnek tartott sok egyéb kérdés mellett lényeges hangsúlyozni, hogy megkérdőjelezhetetlenül támogatjuk az EU országai és az India közötti őszinte és hatékony együttműködés és barátság elmélyítését. Ez olyan kapcsolatot tesz szükségessé, amely az egyes népek igényeire való válaszra épül, kölcsönösen jótékony hatású és hozzájárul mindkét fél fejlődéséhez, miközben tiszteletben tartja a be nem avatkozás elvét és a nemzeti szuverenitást.

Ezen elvek és feltételezések alapján azonban egyértelmű, hogy nem tudunk egyetérteni az állásfoglalások javaslatával, különösen az olyan „szabadkereskedelmi” megállapodás megkötésével, amelynek célja egyebek között a „szolgáltatásokról való megállapodás”, „a verseny”, a „közbeszerzés” bevonása a megállapodásba és a „külföldi közvetlen beruházás terén a .... folyamatban lévő korlátozások eltörlése” az EU és India között.

Ez a javaslat (és cél) a nagy gazdasági és pénzügyi csoportok expanziós törekvéseire próbál reagálni – amelyeket a világkereskedelem liberalizálását célzó WTO-tárgyalások során nem formalizáltak –, és ebben a tőkefelhalmozás és központosítás növelésének igénye emelkedik ki. Ez a cél ellentétes India és az EU különféle országai munkavállalóinak és népeinek igényeivel.

  Carl Lang (NI), írásban – (FR) Fejlesztenünk kell kapcsolatainkat Indiával, amely több mint egymilliárdos népességével és virágzó gazdaságával ellensúlyt teremt a muzulmán világgal és Kínával szemben. A beterjesztett állásfoglalásra irányuló indítvány, amely Sarkozy úr és a Bizottság nézeteit tükrözi, ellentétes Európa nemzeteinek érdekeivel. Az „átfogó szabadkereskedelmi megállapodás”, amelyre felhív, a mi gazdaságaink és szociális rendszereink romlásához fog hozzájárulni, mivel azoknak a szociális dömpinget folytató országokkal kell versenyezniük. Ezenkívül, India követelése, hogy kapjon helyet az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsában egyike az ENSZ reformjára irányuló javaslatoknak, amelyek szintén azt célozzák, hogy fosszák meg Franciaországot és az Egyesült Királyságot állandó tagságuktól a Biztonsági Tanácsban, és ehelyett adják azt át Brüsszelnek.

Ezenkívül Indiát úgy leírni, mint „a vallási pluralizmus modellje”, az Orissában lemészárolt keresztények sértegetésével ér fel.

India a saját nemzeti érdekeit és ősrégi értékeit védi. Ahhoz, hogy Indiával kiegyensúlyozott kapcsolatunk legyen, tagállamainknak is ugyanezt kell tenniük. Ezt pedig csak egy másféle Európában tehetik, a szuverén nemzetek Európájában, amelyek a keresztény és görög-római civilizációs értékekben gyökereznek.

  Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban − Az EU-India delegáció tagjaként támogatom a 2008-as EU-India csúcstalálkozó előkészítéséről szóló állásfoglalásra irányuló közös indítványt.

Az indítvány foglalkozik a sikertelen WTO-megállapodás kérdésével, és kifejti azt a kívánságot, hogy megújuló erőfeszítésekkel érjenek el megállapodást.

Az indítvány azonban nem tükrözi az ilyen megállapodás útjában álló legfontosabb buktatót, nevezetesen azt, hogy az Egyesült Államok és India nem tudott megállapodni a különleges védőmechanizmusról, amelynek célja az indiai piac dömpingáruval való elárasztásának megakadályozása, amely hátrányos lenne India nagy vidéki/mezőgazdasággal foglalkozó lakossága számára. Ilyen mechanizmus nélkül félő, hogy az önellátó gazdálkodás egyáltalán fennmarad-e Indiában. A WTO-ban nem foglalkoznak kellőképpen az élelmiszerbiztonság kulcsfontosságú kérdésével, és talán ez az oka annak, amiért a tárgyalások sikertelenek voltak. A tárgyalások újra megnyitására irányuló bármiféle új erőfeszítésnek biztosítania kell, hogy a tagok élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos aggályaival megfelelőképpen foglalkozzanak. Az import hirtelen megugrásának igen kedvezőtlen és drámai hatása lehet a helyi élelmiszertermelésre, és a fejlődő országokban, ahol nagy a mezőgazdasági bázis, az importhullámok súlyosan veszélyeztethetik a helyi mezőgazdasági/élelmiszertermelési alapok kifejlesztésére irányuló erőfeszítéseket.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban − (PT) Időnként eszünkbe kell jusson, hogy India demográfiai értelemben a világ legnagyobb demokráciája. Ez a tény az ország gazdasági vitalitásával és nemzetközi kapcsolatokban betöltött növekvő szerepével együtt – különösen saját szomszédságában azt sugallja, hogy újra kellene gondolnunk az ezzel a fontos partnerrel fennálló kapcsolatainkat. Nyilvánvalóan hiba lenne figyelmen kívül hagyni az indiai demokrácia, gazdasági szerkezet vagy társadalomszervezet gyengeségeit, ezért van az, hogy ezeket a vonatkozásokat az országgal fennálló kapcsolataink napirendjének első helyére kell helyeznünk. Ennek a napirendnek azonban tágabbnak, illetve különösen az új realitásokkal és körülményekkel jobban összhangban levőnek kell lennie. A politikai kapcsolatok erősítését és azt, hogy közelebb kerüljünk ehhez az óriáshoz, stratégiai kérdésnek kell tekintenünk. Hasonlóképpen figyelnünk kell és készen kell állnunk arra, hogy megerősítsük India szerepét a nemzetek tanácskozásain, különös tekintettel az intézményi struktúrákra és keretekre. Miközben gyakran állítják, hogy a XXI. század a csendes-óceáni országok százada lesz – ami Európa nagyobb figyelmét indokolja –, ezt a jövendölést ki kell egészíteni Indiával, és stratégiáinkat ennek megfelelően kell kiigazítanunk.