Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. szeptember 25., Csütörtök - Brüsszel

8. A szavazáshoz fűzött indokolások

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, csak azt szeretném jegyzőkönyvbe vetetni, hogy én Foglietta úr jelentése mellett szavaztam, de a szavazógépem nem működött.

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

– Állásfoglalásra irányuló indítvány: Éves vita a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége tekintetében 2007-ben elért előrehaladásról (EUSZ. 2. és 39. cikk) (B6-0425/2008)

  Simon Busuttil (PPE-DE). – (MT) Természetesen nem könnyű megértetni magunkat ebben a kaotikus helyzetben. Szeretném elmagyarázni, hogy miért szavaztam ezen állásfoglalás mellett, amelyet éppen most fogadtunk el, amelyet az imént hagytunk jóvá az éves vitáról a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége tekintetében elért előrehaladásról. A Bel- és Igazságügyi Miniszterek Tanácsa ma ül össze, hogy megvitassa és jóváhagyja az európai bevándorlási és a menekültügyi paktumot. Ez nagyon fontos kérdés, és nagyon fontos vita folyik most a Tanácsban, ezért remélem, hogy a Tanácsban ma tartott vita folyamán a paktumot kiegészítik egy nyilatkozattal a bevándorlás jelentette teher igazságosabb és egyenlőbb megosztásának szükségességéről. Remélem, hogy a miniszterek ma elfogadják a paktumot, és abban szerepelni fog ez a hivatkozás a közös felelősségre.

ELNÖKÖL: DOS SANTOS ÚR
alelnök

− Állásfoglalásra irányuló indítvány: Éves vita a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége tekintetében elért előrehaladásról (EUSZ. 2. és 39. cikk) (B6-0425/2008)

  Frank Vanhecke (NI). - (NL) Elnök úr, az állásfoglalás, amelyről most szavaztunk, több okból is elfogadhatatlan volt számomra és bizonyára képviselőcsoportom számára is. A fő ok természetesen az, hogy szerintem Európának abszolút semmi szüksége nincs egy új, „illegális” bevándorlási hullámra. Abszolút semmi.

A magánszektor munkáltatói és a kormányzatok mind túl könnyen hozzák be az újabb és újabb külföldi állampolgárokat a nem uniós országokból. Ez a fejlődő országokból Európába irányuló agyelszívást okoz, ami végül sem a fejlődő országoknak, sem Európának nem kedvez, sőt. Végre el kellene kezdenünk – és itt most elsősorban a kormányokra, illetve az üzleti életre és az iparra gondolok – asszimilálni, átképezni és a rendes munkaerőpiacra integrálni külföldi állampolgárok azon hatalmas, tényleg hatalmas tömegeit, akik már itt vannak, és akiket a társadalmunk nem szív fel, soha nem is szívott fel rendesen.

− Jelentés: Marianne Mikko (A6-0303/2008)

  Neena Gill (PSE). - Elnök úr, azért szavaztam a Mikko-jelentés mellett, mert úgy vélem, a médiának fontos szerepe van a demokrácia megvédésében. Az EU bővülésével a mi szerepünk lett, hogy biztosítsuk az alapvető szabadságok és a demokrácia védelmére vonatkozó normák konvergenciáját. Részt vettem az ITRE bizottság Mikko-jelentésről szóló véleményének elkészítésében, és szeretnék gratulálni az előadónak, mivel szerintem új technológiák, új médiacsatornák és új típusú tartalmak megjelenéséhez is vezettek, a média pedig továbbra is fontos politikai eszköz. Ezzel összefüggésben a plurális médiarendszer a demokratikus társadalmi rend szempontjából alapkövetelmény.

Amikor a média tulajdonjoga néhány ember kezében összpontosul, ez kedvez a hirdetési piac monopolizálódásának és akadályozza a piacra újonnan belépőket. A versenyjog hozzásegített a média koncentrálódásának korlátozásához, de ezek a problémák még mindig több tagállamban fennállnak, ahol a piacot néhány nagyszereplő uralja.

Dicséretre méltó ezért a jelentés javaslata, miszerint a médiajogot és a versenyjogot össze kellene kapcsolni.

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). - (PL) Elnök úr, a médiapluralizmus sokszínűséget jelent az információ terjesztését és a műsorszolgáltatók jellegét tekintve. Jelenleg a média ágazatában mindkét terület fenyegetésnek van kitéve. Az ágazaton belül egymással versengő médiavállalatok egyre növekvő tulajdoni koncentrációja folytán olyan helyzet alakult ki, amikor nehéz társadalmi és kulturális szempontból értékes információt találni a mindenki számára közérthetővé tett, uniformizált hírek útvesztőjében. Nehezen megjósolható, hogy az ágazatban egyre romló helyzet hová fog vezetni, nemcsak az egyes fogyasztók, de a társadalom egésze szempontjából is.

Az előadó helyesen hangsúlyozta a közszolgálati műsorszolgáltatók által a sokszínűség őreként betöltött szerepet, mivel az ő feladatuk a magas színvonalú tájékoztatás. Abban is igaza volt, hogy egy olyan modellt javasolt, ahol a versengő médiapiacon kívüli, erős közszolgálati média együtt tud létezni a profitorientált magántulajdonú médiavállalatokkal. A két pillér közötti egyensúly fontossága felől semmi kétségünk nem lehet. A jelentés szövege világosnak és áttekinthetőnek tűnik, akárcsak az előadó szándékai. A Kulturális Bizottság tárgyalásai során elért kompromisszum jónak látszik. Emellett az információterjesztés új formáinak – ilyenek például az internetes blogok, illetve más, felhasználók által létrehozott honlapok – jogi státuszát világosan fel kellene vázolni, hogy az ezeket a formákat létrehozó személyek tisztában legyenek jogaikkal és felelősségeikkel, valamint az esetleges szankciókkal.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Frank Vanhecke (NI). - (NL) Elnök úr, örömmel hallom a Parlamenttől, hogy minden tagállamnak garantálnia kell a média pluralizmusát, és hogy ebben a közszolgálati műsorszolgáltatóknak bizonyosan nagy szerepe van. Ez így igaz és helyénvaló. Egy normális társadalomban ez a demokráciát és a tájékoztatás szabadságát jelenti, és mindenekelőtt a tájékoztatás szabadságát az ellenzéki csoportok számára.

Ha a fenti kritériumok szerint vizsgáljuk, Belgium, sőt Flandria sem tekinthető demokráciának. Az én politikai pártommal szemben például – ez az ország egyik nagy politikai pártja – a flamand közszolgálati műsorszolgáltató rendszeres, nyílt megkülönböztetést alkalmaz, bojkottálja, ráadásul mindezt hivatalos irányelvek alapján teszi. Hogy miért? Mert a gondolataink, attitűdjeink nem „politikailag korrektek” vagy eltérnek az uralkodó irányzattól. Nem olyan rég a közszolgálati műsorszolgáltató korábbi vezetője nyíltan beismerte, hogy a belga király azért emelte bárói rangra, hogy megjutalmazza az ellenzéki párttal szembeni megkülönböztetés érdekében tett erőfeszítéseiért.

Ez az egyébként egyáltalán nem rossz jelentés tartalmazhatott volna egy bekezdést az elfogadott irányt nem követő ellenzéki pártokkal szembeni bánásmódról.

  Koenraad Dillen (NI). - (NL) Elnök úr, a jelentésről szóló szavazáskor tartózkodtam. Meglehetősen helyesen hívja fel a figyelmet a médiapluralizmussal és a több tagállamban megfigyelhető tulajdoni koncentrációval kapcsolatos nehézségekre.

Flamandként tudnék pár szót szólni erről a témáról. Nincs még egy olyan állam az Európai Unióban, amelynek Belgiumnál nagyobb szüksége lenne például egy, a semleges médiáért felelős ombudsmanra, hogy biztosítsa a szólásszabadságot és a pluralizmust. Itt Brüsszelben, az ország intézményi középpontjában – mint képviselőtársam az előbbiekben elmondta – nemcsak a magántulajdonú média, de a kormányzati szervek is szégyentelenül bojkottálják a legnagyobb ellenzéki pártot, és megtagadják az emberektől a szabad és kiegyensúlyozott tájékoztatáshoz való jogot.

Lehet, hogy az előadó által javasolt, a médiaszabadságról szóló charta ellehetetlenítené ezt a fajta visszaélést, máskülönben az egész nem lesz több puszta porhintésnél.

Azon is eltűnődtem, hogy az előadó miért ragaszkodik a tényleg szabad médiumok – az Internet, és különösen a blogírók – szigorúbb szabályozásához, nem beszélve a szerzői jogok megfelelő rendezéséről. Azért, mert pont azok az államok akarják szigorúbban szabályozni az internetet, ahol nincs valódi médiapluralizmus. Ez a jelentés újabb érveket ad a kezükbe, ami igazán sajnálatos.

  Pál Schmitt, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (HU) Köszönöm, elnök úr! Magyarul fogok beszélni. A média sokszínűsége az Európai Néppárt számára kiemelten fontos terület, ezért is döntöttünk úgy, hogy a jelentés elutasítása helyett a frakciónk egy alternatív határozati javaslatot nyújtson be. Ez, megőrizve az eredeti jelentés erényeit, a számunkra elfogadhatatlannak ítélt részeket törölte a szövegből, és beillesztette azokat a javaslatokat, amelyeket fontosnak tartottunk hangsúlyozni.

A frakció többek között kifogásolta, hogy a jelentés egyes tagországokat konkrétan megnevezett, miközben meggyőződésünk szerint egy média-sokszínűségről készülő jelentésnek semlegesnek és általános érvényűnek kell lennie. Nem célja, hogy bizonyos országokat rossz példaként állítson szégyenpadra. Ugyancsak nem tudtuk elfogadni, hogy a jelentés úgy fejezi ki magát, hogy egyes médiabirodalmak elsősorban a profit és az anyagi érdekeik szerint motiváltak, ez is túlzott általánosítás, ezt sem tudtuk elfogadni.

A heves politikai vitákat kiváltó jelentés mindenképpen fel kell, hogy hívja az Európai Bizottság figyelmét, hogy a téma súlyának megfelelően foglalkozzon a kérdéssel, és vizsgálja meg, milyen uniós vagy tagállami intézkedéseket szükséges meghozni a sokszínűség érvényesülése érdekében. Köszönöm.

− Közös állásfoglalásra irányuló indítvány – Az energiaárak féken tartása (RC-B6-0428/2008)

  Peter Baco (NI). – (SK) Támogatom az energiaárak hatékony felügyeletét. Az elmúlt hónapok áringadozásai nyilvánvalóan nem szolgálják az Európai Unió polgárainak érdekeit, miközben a spekulánsok/közvetítők nyereségre tesznek szert. Mi több, az a teljességgel elfogadhatatlan helyzet is előállt, hogy az energiaárak határozzák meg az élelmiszerárakat. Nem lehet teljesen elfogadni azt a cinikus érvelést, hogy globálisan nézve van elég élelmiszer, de nincs mindenkinek elég pénze a drága élelmiszerek megvásárlására.

A Világbank szakértőinek véleménye szerint a biomasszából nyert energia akár 80%-ban is felelőssé tehető az élelmiszerárak meredek emelkedéséért. Ezzel összefüggésben számos alkalommal hangsúlyoztam az élelmiszertartalékok növelésének és az energiatermelési célokra felhasznált élelmiszerforrások szabályozásának szükségességét. Ez egy kritikus probléma, amely az élelmiszerárak felügyeletéhez kapcsolódik, és mint ilyen, nagyobb figyelmet érdemel.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, ebben a pillanatban az energiaárak gyors emelkedésével nézünk szembe. Ez közvetlenül érinti az Európai Unió lakosainak életminőségét és az infláció növekedését. Ez azt jelenti, hogy eszközöket kell teremtenünk, hogy megvédjük Európa lakóit az említett áremelkedések következményeitől. Bár a közelmúltban az olajárak terén láttunk némi csökkenést, szerintem nagyobb figyelmet kellene fordítanunk az árak stabilitásának biztosítását célzó mechanizmusokra. Az az elgondolás is felmerült, hogy az energiapiacoknak átláthatóbbá kellene válnia, hogy a jövőben kevésbé legyenek spekulációnak kitéve a világpiacon. Az energia kérdését tárgyalva nem lehet nem hangsúlyozni annak szükségességét, hogy először is intenzívebben kell dolgozni a megújuló forrásokból előállított energia arányának növelésén, a nukleáris energiát is beleértve, másodszor, az új széntechnológiák bevezetésén, harmadszor pedig széles körű programot kell indítanunk az energiahatékonyság javítására.

− Jelentés: Alessandro Foglietta (A6-0256/2008)

  Renate Sommer (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, én a Foglietta-jelentés ellen szavaztam, és szeretném megköszönni minden képviselőtársamnak, aki támogatott a jelentés elutasításában.

Bár az elhízás valóban egyre nagyobb probléma, ez a fehér könyv semmivel nem visz közelebb minket a megoldáshoz. Ezzel szemben különféle ajánlások és jogalkotási követelések véletlenszerű kotyvalékát mutatja be. Ezzel nevetségessé tesszük magunkat. Elégedetten tapasztaltam, hogy legalább az élelmiszercímkék piros-sárga-zöld színkóddal való megjelölésére vonatkozó javaslatot elvetették, a többi javaslat viszont sajnos megmaradt, köztük néhány azokból az előre meghozott határozatokból, amelyek készülőben vannak az élelmiszerek címkézése terén – aminek én vagyok a parlamenti előadója.

Elhatároztuk, hogy a hirdetések cenzúrázására szólítunk fel, hogy be akarjuk tiltani a mesterséges transzzsírsavakat, ugyanakkor az élelmiszerek címkéin fel kívánjuk tüntetni a transzzsírsav-tartalmat, hogy a jövőben hivatalosan mérjük a derékméretet és ellenőrizzük az élelmiszerek sótartalmát, ami egyenlő az élelmiszerreceptekbe való beavatkozás előírásával. Új meghatározást kezdeményeztünk az egészséges táplálkozás fogalmára; ennek egyik feltétele, hogy egészségesen táplálkozni csak bioterményekkel lehet. Ez már a hagyományos gazdálkodást folytatókkal szembeni megkülönböztetésnek minősül.

Nincs olyan, hogy rossz élelmiszer, amelynek a jogrendszerünk alapján nem szabadna a piacon lennie. Minden fogyasztónak joga van a tájékoztatáshoz, de joguk van a tisztelethez is, ami azt jelenti, hogy meg kell hagyni nekik a saját döntés lehetőségét.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

− Jelentés: Karin Resetarits (A6-0263/2008)

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. – (SV) Ez az európai non-profit helyi közösségi médiumokról szóló jelentés olyan területtel foglalkozik, amelynek a jelentés szerint az EU támogatási programjai keretében kiegészítő finanszírozásra lenne szüksége. Ez újabb példa arra, hogy a különféle speciális érdekek itt a Parlamentben hogyan próbálják elérni az uniós támogatási programok számának növelését, valamint az ezekhez rendelt pénzügyi források növelését, hogy osztogathassák az előirányzatokat jobbra, balra és középre.

Érthetetlen, hogy a non-profit helyi közösségi médiumoknak szóló támogatást miért kellene az EU szintjén finanszírozandó kiadási tételnek tekinteni. A szubszidiaritás elvét követve magától értetődően arra a következtetésre jutunk, hogy ez a kiadás a tagállamokra vagy a regionális politikai szervekre tartozik. E médiumok ügyében ők rendelkeznek kellő szakértelemmel, és nekik van lehetőségük eldönteni, hogy az ilyen kiadásokat előnyben kell-e részesíteni például az egészségügy, az iskolák, a jólét stb. forrásigényeihez képest.

A szubszidiaritás érdekében teljes egészében a jelentés ellen szavaztunk.

  Gyula Hegyi (PSE), írásban. − A „közösségi médiumok” gyakran fontos szerepet töltenek be a helyi közösségekben. A helyi médiumok körében befolyásos információforrásnak számítanak, olykor egyedül ezeken keresztül tudnak megnyilvánulni a helyi közösségek. Ezért kellene az Európai Uniónak több figyelmet fordítania ezekre a médiumokra, különösen a Lisszaboni Szerződés kudarcát követően, mivel ezek hatékony eszköznek bizonyulhatnak az EU-val kapcsolatos információk átadására a polgároknak.

A polgárokkal Európáról folytatandó aktív párbeszédről szóló jelentés előadójaként teljes mértékben támogatok minden olyan kommunikációs eszközt, amely hozzásegíthet ahhoz, hogy az EU-t közelebb vigyük a polgárokhoz. Mindazonáltal meggyőződésem, hogy a közösségi médiumok esetében – hasonlóan más, akár csak részben közpénzekből finanszírozott helyi médiumokhoz – az egyik alapvető feltétel, hogy függetlenek legyenek, nemcsak az országos, de a helyi hatalomtól is.

Tudom, hogy a közösségi médiumok, és különösen a finanszírozásuk ügye különféle formáik és helyi sajátosságaik folytán elsősorban a tagállamok szívügye kell hogy legyen. Európai szinten azzal tudunk segíteni, ha nagyobb ismertséget biztosítunk ennek a kérdésnek. Ez a jelentés az első lépés ebbe az irányba.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A Resetarits-jelentés, amelyet támogattam, hivatkozik a médiumok fontosságára a kulturális és nyelvi sokszínűség megerősítésében. Ezen a héten szemtanúi lehettünk az első gael nyelvű tévécsatorna elindulásának – ami igazán örömteli fejlemény úgy Skócia, mint Európa nyelvi sokszínűségének előmozdítása szempontjából.

  David Martin (PSE), írásban. − A közösségi médiumok mindig fontos szerepet játszottak társadalmunkban. Az ilyen médiumok a negatív sztereotípiák leküzdése révén ösztönözhetik a kultúrák közötti párbeszédet. Az EU-nak teljes mértékben el kell ismernie ezt, azáltal, hogy javítja a közösségi médiumok jogi elismerését és a műsorszolgáltatók rádióspektrumhoz való hozzáférését. A jelentés mellett szavaztam.

  Daniel Strož (GUE/NGL), írásban. − (CS) Ami a közösségi és az alternatív médiumokat illeti, úgy vélem, kétség nem férhet hozzá, hogy képesek hozzájárulni a plurálisabb médiakörnyezethez és az állampolgári tudatossághoz. Véleményem szerint az Európai Unióban a tagállamok többségének tapasztalatai azt mutatják, hogy a szólásszabadság szinte már mítosszá vált, az úgynevezett kereskedelmi médiumok arculatát pedig tulajdonosuk alakítja ki. A hivatalos médiumok által közölt információ objektivitásának szintjét gyakran jelentős mértékben befolyásolják a politikai hatalmon lévők érdekei, függetlenül az ilyen médiumok alapokmányában és a rájuk vonatkozó jogszabályi keretekben előírtaktól. Emiatt még fontosabb, hogy megakadályozzuk a közösségi és alternatív médiumokkal való visszaélést, azt, hogy lehetővé váljon számukra, hogy az ilyen médiumoktól elvárt küldetés szabta határokon kívül működjenek. Egyetértek azzal, hogy ezek a médiumok megérdemlik, hogy a jogi elismerést nyerjenek az EU országaiban. A tevékenységüket irányító szabályokat azonban kezdettől fogva úgy kell meghatározni, hogy a közösségi és az alternatív médiumok ne tudják elárulni küldetésüket, társadalmi szerepüket.

− Jelentés: Joseph Muscat (A6-0344/2008)

  Marian Harkin (ALDE), írásban. − Nem tudom támogatni ezt a jelentést. Bár javaslatai közül többel is egyetértek és ezeket üdvözlöm, aggályaim vannak a befektetési alapokra vonatkozó HÉA-mentesség körének leszűkítésével kapcsolatban. Úgy vélem, jobb, ha meghagyjuk a jelenlegi helyzetet.

  Peter Skinner (PSE), írásban. − Az EPLP szerint a pénzügyi szolgáltatások HÉA-követelményeinek korszerűsítése már régen esedékes volt. Az előadó nagyon körültekintően járt el, amikor jelentkezett erre a feladatra. Úgy látjuk, nagy empátiával közelített ahhoz a kérdéshez, hogy a fogyasztókra át lehet-e hárítani a költségeket, és megérti az esetlegesen felmerülő problémákat. Nem vagyunk biztosak abban, hogy egyes pontokat a gyakorlatban hogyan lehet kezelni – különösen ami a vállalatok számára a HÉA alkalmazásában megengedett mérlegelési jogkört illeti. Vannak tehát fenntartásaink, amelyeket a konkrét módosításokban nem tudtunk kifejezni, mivel egyben kellett szavazni az 1–28. módosításra vonatkozóan. Az EPLP támogatja az előadót, de a 6. és a 21. módosítás ellen szavazott volna.

Én személy szerint szeretném megköszönni Joseph Muscat-nak a jelentés és egyebek elkészítésében végzett munkáját és az Európai Parlamentben tanúsított kollegiális viselkedését. Remélem, hogy karrierje a továbbiakban is szépen ível majd felfelé, és hamarosan Málta új miniszterelnökeként köszönthetjük.

− Állásfoglalásra irányuló indítvány: Éves vita a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége tekintetében elért előrehaladásról (EUSZ. 2. és 39. cikk) (B6-0425/2008)

  Philip Bradbourn (PPE-DE), írásban. − Miközben pártoljuk a tagállamok közötti együttműködést a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége tekintetében, a brit konzervatívok az állásfoglalás ellen szavaztak, mivel következetesen ellenzünk minden, a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének terén további harmonizációra irányuló felhívást. Különösen ellenezzük a jelentésben szereplő felhívásokat a Lisszaboni Szerződés azon rendelkezéseinek elfogadására, amelyek a jelenlegi szabályozás alapján fogadhatók el.

  Patrick Gaubert (PPE-DE), írásban. – (FR) Üdvözlöm a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége megvalósulását illetően elért 2007. évi előrehaladásról szóló éves vitáról szóló állásfoglalás nagyon nagy többséggel történt elfogadását.

Ez a magas színvonalú szövegtervezet erőteljesen emlékeztet minket a Lisszaboni Szerződés gyors elfogadásának szükségességére, amely az EU tevékenységeinek legitimitásával és hatékonyságával kapcsolatban alapvető fejlesztéseket ír elő, ezáltal megerősíti a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségét.

Emellett felhívja a Bizottságot és a Tanácsot a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség 2010–2014 közötti időszakára vonatkozó következő többéves program új prioritásainak meghatározására.

Végezetül több létfontosságú intézkedést javasol elfogadásra az alapjogok és az állampolgárság területén, a határvédelem, a bevándorlás és a menedékjog vonatkozásában. A felsoroltak a képviselőcsoportunk által javasolt prioritások, és többségük az európai bevándorlási és menekültügyi paktumban is megtalálható, amelyet konkrét fellépések alapján kell végrehajtani.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Bár számos ponton egyetértünk ezzel az állásfoglalással az úgynevezett „szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségéről” – ami valójában egy eufemisztikus kifejezés arra, hogy a tagállamok szuverén hatáskörébe tartozó bel- és igazságügyet bevonjuk a közösségi rendszerbe” –, több olyan célkitűzést, prioritást és javaslatot is tartalmaz, amelyet határozottan elutasítunk.

Különösen amiatt, mivel úgy tesz, mintha nem hallott volna az úgynevezett „Lisszaboni Szerződés” elutasításáról, amikor ragaszkodik a 2009 végéig történő bevezetéséhez, és felszólít az igazság- és belügyek közösségi rendszerbe való bevonására irányuló folyamat előmozdítására, amivel tanúskodik az EP többsége részéről az ír nép szuverén, demokratikus döntése iránt mutatott tiszteletlenség mellett.

Ezenkívül többek között amiatt is elutasítjuk, mivel a célkitűzései közé sorolja a schengeni információs rendszer fejlesztését (a prümi egyezményhez kapcsolódó határozatokkal együtt), a Frontex és az EU bevándorlási politikájának megerősítését (amely szelektív, védelmező jellegű és bűncselekménnyé minősíti a bevándorlást).

Annak ellenére pedig, hogy arról panaszkodik, hogy „az EU számos ügyben kétoldalú megállapodások formájában de facto rendőrségi és igazságügyi együttműködést alakít ki harmadik országokkal, nevezetesen az Egyesült Államokkal, ezzel megkerülve a hivatalos demokratikus döntéshozatali eljárásokat és a parlamenti vizsgálatot”, az EP ezt mégsem kérdőjelezi meg.

  Tobias Pflüger (GUE/NGL), írásban. − (DE) 1. Az indítvány úgy jellemzi a Lisszaboni Szerződést, mint „elengedhetetlen és sürgető feltétele annak, hogy Európa a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségévé válhasson”. A Lisszaboni Szerződés az írországi népszavazás következtében vissza lett utasítva. Legfőbb ideje, hogy elfogadást nyerjen.

2. Az indítvány a második generációs schengeni információs rendszer (SIS II) teljes körű működésbe léptetésére és a Frontex megerősítésére szólít fel. A Frontex határvédelmi ügynökség felel annak az embertelen politikának az operatív végrehajtásáért, hogy az EU-t elzárjuk a nyomorban élő emberek elől. Ez a politika nyílt támadás a humanitással szemben, ezért határozottan el kell utasítani.

  Søren Bo Søndergaard és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − Általánosságban támogatjuk a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezőknek biztosítandó választójogot az európai és a helyi választásokon. Úgy véljük azonban, hogy a helyi választásokon való szavazati jogról a vonatkozó nemzetközi egyezményeknek megfelelően a tagállamoknak kell dönteniük.

− Jelentés: Marianne Mikko (A6-0303/2008)

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Szeretném hangsúlyozni a médiapluralizmus védelmének fontosságát (amely már az Európai Unió alapjogi chartájának 11. cikkében is említést nyer) a demokratikus folyamat alátámasztása érdekében, amelynek révén Európa különböző polgárai számára átlátható módon lehet tájékoztatást nyújtani. Tudjuk, hogy a politikai nyomás túl gyakran befolyásolja a médiát, különösen a közszolgálati médiumokat, amelyeknek jókora, stabil piaci részesedésre van szükségük, hogy felül tudjanak emelkedni az elégtelen finanszírozáson és a politikai lobbikon.

Ezért igennel fogok szavazni erre az állásfoglalási indítványra, amely három európai egyetemet kíván megbízni a pluralizmus megfigyelésének feladatával, a megbízhatóságra és a pártatlanságra vonatkozó mutatók segítségével. Azzal is egyetértek, hogy felügyeleti rendszereket kell létrehozni, hogy minden tagállamban garantált legyen a szerkesztői és újságírói szabadság.

Eljött az idő – tekintettel a küszöbön álló 2009-es európai választási kampányra –, hogy együtt megfogalmazzuk a médiaszabadságról szóló chartát, és ezáltal fellépjünk a publicisták és újságírók sokaságát érintő jelenlegi bizonytalan munkakörülmények ellen.

Végezetül: az Európában és világszerte sugárzott médiacsatornáknak igenis szükségük van a finanszírozásra, de arra is, hogy ezt felelős módon használják fel (meg kell határozni például az internetes blogok szerzőinek és szerkesztőinek jogállását), a magasabb szintű médiaműveltséget pedig Európa-szerte ösztönözni kell.

  Jean-Marie Cavada (ALDE), írásban. – (FR) Ismételten megerősítem, hogy nagy jelentőséget tulajdonítok a szólásszabadságnak és a média pluralizmusának. A blogok olyan eszközök, amelyek komolyan fenyegethetik az emberek személyiségi jogait, és amennyiben hamisak vagy rosszindulatúak, ugyanabba a kategóriába sorolhatók, mint a „sajtótörvény megsértései”.

  Jorgo Chatzimarkakis (ALDE), írásban. − (DE) A plurális médiarendszer az európai demokratikus társadalmi modell túlélésének egyik alapvető feltétele. A médiában tapasztalt tulajdoni koncentráció azonban olyan környezetet teremt, amely hozzájárul a monopóliumok kialakulásához, akadályozza a piacra lépést és a média tartalmának uniformizálódásához vezet.

A média rendszerének fejlődését egyre inkább a profitszerzés vezérli. Ha el alkarjuk kerülni a média tulajdoni koncentrációja és a politikai hatalom közötti érdekütközéseket, a versenyjogot szorosan össze kell kapcsolni a médiajoggal. Tény, hogy az ilyen érdekütközések károsan érintik a szabad versenyt és a pluralizmust. A pluralizmus megerősítése érdekében a közszolgálati és a kereskedelmi műsorszolgáltatók közötti egyensúlyt is garantálni kell.

Emellett a médiacsoportok versenyképességének javítását célzó intézkedésekre szólítok fel, a gazdasági növekedés erősítése érdekében. Az európai és a nemzeti versenyszabályokat következetesen kell alkalmazni, hogy biztosítsuk az élénk versenyt és a nyitott piacot. A nemzeti médiaszabályozásnak különösen átláthatónak és hatékonynak kell lennie.

Ebből kifolyólag üdvözlöm a Bizottság azon szándékát, hogy mutatókat kíván kidolgozni a média pluralizmusának mérésére. Emellett további mutatók kialakítására szólítok fel, az olyan tényezők mérésére, mint a demokrácia és az újságírói magatartási kódexek. Úgy vélem továbbá, hogy a média koncentrálódásáról szóló rendelkezéseknek az internetes tartalomhoz való hozzáférés eszközeit és terjesztését is szabályoznia kellene.

  Lena Ek (ALDE), írásban. – (SV) Marianne Mikko jelentése ragyogó példája annak, amikor a jó szándék túl messzire megy, és végül összeütközésbe kerül a média függetlenségével és a szólásszabadság alapelveivel. Mikko asszony eredeti javaslata – amely tartalmazta többek között a regisztráció lehetőségét, a válaszhoz való jogot és a blogok szerzőivel szembeni vádemelés lehetőségét – messze eltávolodott az én elképzeléseimtől a szólás és a véleménynyilvánítás szabadságát illetően. Szerencsére a jelentést e pontokon átdolgozták, mielőtt a javaslat a plenáris ülés elé került volna. Ez az átfogalmazás azonban nem volt elég ahhoz, hogy támogatni tudjam a jelentést; a javaslat sok ponton továbbra is ütközik a média függetlenségével, a szabad véleménynyilvánítással és a szólásszabadsággal.

A Parlament által végül elfogadott 5. módosítás a jelentéshez képest jobb alternatíva. Jobb ugyan, de nem jó. A médiakoncentráció és a sokszínűség kérdése fontos, és meg kell vitatni. Ez az állásfoglalás azonban nem a megfelelő irányba mutat. A médiával kapcsolatos kérdéseket mindig felelősségteljesen, átgondoltan kell kezelni. Ha a média függetlenségéről, a szabad véleménynyilvánítás és a szólásszabadságról van szó, nem ismerek kompromisszumot. Ezek az értékek sokkal alapvetőbbek annál, hogy toldozott-foldozott megoldásokat keressünk. Ezért tartózkodtam a mai szavazáskor. Ezzel akartam jelezni támogatásomat a vitához, egyúttal kifejezni aggályaimat a médiával és a szólásszabadsággal kapcsolatos kérdések szabályozására tett ismételt kísérletek miatt.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az Európai Parlament eljárási szabályzatában bevezetett változások folytán, amelyek jelen körülmények között nem fogadják el az egyes módosításokra irányuló javaslatokat, amiről az imént szavaztunk, nem a Mikko-jelentés volt, hanem inkább egy alternatív állásfoglalásra vonatkozó átfogó javaslat.

A jóváhagyott végleges állásfoglalás nyilvánvalóan jobb, mint a jelentés, és csak ezért szavaztuk meg, de így is maradtak olyan aspektusok, amelyekkel nem értünk egyet.

Amivel leginkább nem értünk egyet, az az úgynevezett „versenyjognak” a médiajoggal való kölcsönös összekapcsolódásában elért pszeudo-egyensúly kezelése, mivel ezen a téren a tapasztalat azt mutatja, hogy a tőke befolyásosabb az összes jognál és szabadságnál, a média szólásszabadságát is beleértve, ami gyakran kétségbe vonja a pluralizmust.

Bár máshol kimondja, hogy „az állami szervek fő célkitűzésének a média, így a közszolgáltató média magas színvonala biztosításának, a média sokszínűsége és az újságírók teljes függetlensége garantálásának kell lennie”, tudjuk, hogy ezt nem könnyű megvalósítani, ha a demokratikus állam szerepe gyenge. Az az igazság, hogy amikor a média fő csatornái gazdasági és pénzügyi csoportok tulajdonában vannak, a szólásszabadság és az újságírói függetlenség nem garantált.

  Glyn Ford (PSE), írásban. − Gratulálok kollégám, Marianne Mikko jelentéséhez. A képviselőcsoportom által a Liberálisokkal és a Zöldekkel közösen benyújtott alternatív állásfoglalási indítványra fogok szavazni, mivel ez áll a legközelebb az álláspontomhoz. Nem látok okot arra, hogy valaminek, ami szóban vagy írásban illegális, miért kellene legálisnak lennie az interneten. A végrehajtás természetesen nehézkes lehet, de ez nem ok a tétlenségre. Végsős soron a távoli országutakon is vannak sebességkorlátozások, noha ezeket nagyon nehéz betartatni, mégsem használjuk ezt az indoklást arra, hogy mindent szabad legyen megtenni.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. – (SV) Ez a jelentés és a vele együtt benyújtott alternatív állásfoglalások kívül esnek a jogalkotási eljárás körén, és valójában csak az Európai Parlament föderalista többségének azon vágyát fejezik ki, hogy az EU-t még jobban bevonják a kultúrába és médiapolitikába. A jelentés elkészítése során az előadó a blogíró világ ellenőrzését és felügyeletét illető ambícióival túl messzire ment. Úgy adódott, hogy a bizottság a plenáris ülésre készült javaslatában valamelyest meghátrált, és a képviselőcsoportok némelyike által benyújtott indítványok jobbak, mint maga a jelentés. Az alapkérdés azonban továbbra is az: egyáltalán miért kell ezt a jelentést az Európai Parlamentben megvitatni?

A média koncentrációjának kérdése fontos – annyira fontos, hogy ezzel továbbra is a tagállamoknak kell foglalkozniuk. Ezért teljes egészében a jelentés ellen szavaztunk.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) Marianne Mikkónak az Európai Unión belüli médiakoncentrációról és -pluralizmusról szóló jelentése mellett szavazok.

A szabad és sokszínű médiához való hozzáférés napjainkban minden tagállamban nagyon fontos. A kereskedelmi és közszolgálati televíziós és audiovizuális médiaszolgáltatókból álló kétpilléres modell nagyon jól fejlődött. Ahhoz, hogy ez a fejlődési folyamat a lehető legeredményesebben folytatódhasson, a közszolgálati műsorszolgáltató vállalatok részére stabil finanszírozást kell biztosítani, hogy lehetővé tegyük számukra a közérdekek és a társadalmi értékek népszerűsítését, a média pluralizmusának megőrzését, és hogy az emberek magas színvonalú tartalomhoz juthassanak hozzá.

Ugyancsak támogatom a médiaszabadságról szóló charta létrehozását. Ez támaszpontot jelentene a szólásszabadság garantálására irányuló erőfeszítésekhez. Az újságírói függetlenségről azonban továbbra is külön jogi és társadalmi garanciákkal kellene gondoskodni.

A tulajdoni koncentráció a médiában szintén problémát jelent, mivel ösztönzi a monopóliumok megjelenését. Ezért van szükség a verseny- és a médiajogszabályok egyesítésére, hogy garantálják a hozzáférést, a versenyt és a minőséget. A jelentés többé-kevésbé minden fontosabb ponttal foglalkozik, emiatt támogatom az előadót.

  Ramona Nicole Mănescu (ALDE), írásban. − (RO) Amint abban mindnyájan egyetértünk, a pluralizmusnak a tömegtájékoztatásban fontos helyet kell kapnia. A pluralizmust támogatni kell, a Mikko-jelentés elfogadása pedig komoly előrelépés ebben az irányban.

A kiegyensúlyozott tömegtájékoztatási piac iránti igényt el kell ismernie és támogatnia kell a tagállamoknak, amelyeknek egyenként és kollektíven is kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy az európai polgároknak megadják a lehetőséget a pontos és sokszínű tájékozódásra.

A kulturális sokszínűség, valamint a migráns népesség és a kisebbségek integrációja iránti, egyre növekvő igény az aktív népesség színvonalas tájékoztatásának fontosságával együtt kiemelt indokok a médiaszabadságról szóló charta létrehozására. Szeretném jelezni teljes körű támogatásomat az Európai Parlament azon ajánlásához, miszerint a közszolgálati médiaszolgáltatókat arra kell ösztönözni, hogy alternatív információszolgáltatóként legyenek jelen a kizárólag kereskedelmi kritériumok alapján működők mellett.

Az európai polgárok jogainak és kötelességeinek aktív gyakorlása, tájékozottságuk és a tájékoztatás megértésére és bírálatára való képességük olyan szükséglet, amelynek kihatással kell lennie mind az európai intézmények, mind a tagállamok által a jövőben elfogadni kívánt intézkedések mindegyikére.

  David Martin (PSE), írásban. − Az új technológia új médiacsatornák megjelenéséhez és a média tartalmában bekövetkezett változásokhoz vezetett. A nagy kiterjedésű médiarendszer nélkülözhetetlen a demokrácia és a gondolat szabadságának ápolásához. Nagy általánosságban Marianne Mikko ajánlásai mellett szavaztam.

  Doris Pack (PPE-DE), írásban. − (DE) A médiakoncentráció széles körben elterjedt, negatív jelenség, amely ellen fel kell lépni. Mindenekelőtt azonban le kell szögezni, hogy a média koncentrációja az EU több országában is problémát jelent, ezért elfogadhatatlan, hogy csak egy országot emlegetünk. Másodszor, a jelentés sok helyen cselekvésre hívja fel az Európai Bizottságot egy olyan tevékenységi területen, amelyre a szubszidiaritás elve vonatkozik.

Amennyiben ez módosult volna, illetve ha szavazhattam volna egy ilyen módosításra, jóváhagytam volna a Mikko-jelentést.

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az egyesek kezében növekvő médiatulajdonok egyre nagyobb monopóliumokhoz vezetnek és elnyomják a vélemény alapvető sokszínűségét.

Az információhoz való hozzáférés manapság egyszerre tűnik korlátlannak, ugyanakkor elégtelennek. Az üzleti csoportok nagy arányban tulajdonosai a média- és internetszolgáltatóknak, egyidejűleg saját legtöbbet reklámozott ügyfeleik is. Létfontosságú, hogy megvédjük a minőségi közszolgálati televíziózást, amely plurális, nyitott és független. Ami az interneten való szólásszabadságot illeti, az EU-nak nagy hangsúlyt kellene helyeznie a nyilvános párbeszédre egyrészt a szólásszabadság, másrészt a személyes adatok védelme érdekében. A vita még csak most kezdődött el. A civil társadalommal való együttműködés révén megoldást találhatunk.

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. − (SK) Az eljárási szabályzat 2008. június 8-án általunk elfogadott módosítása új szabályokat hozott a saját kezdeményezésű jelentésekre vonatkozóan. Ezen a második szeptemberi ülésen tapasztalhattuk, hogyan működnek ezek a szabályok a gyakorlatban.

A több saját kezdeményezésű jelentéssel foglalkozó hétfő esti vita folyamán kiderült azonban, hogy ez a módosítás nem volt a legszerencsésebb. Az egyes jelentésekről szóló vitában csak az előadót és a Bizottság képviselőjét hallgathattuk meg. A vita lendülete is elveszett, mivel még az árnyékelőadók sem kaphattak szót. Még az a szabály is kezd problémásnak bizonyulni, hogy a jelentés elkészítésében részt vevő képviselők írásban benyújthatják észrevételeiket. A hatályban lévő szabály azt mondja, hogy egy ülés folyamán minden képviselő csak egyszer reagálhat írásban.

A saját kezdeményezésű jelentésekre vonatkozó szavazási eljárás szintén kezd problémássá válni. Az új szabály értelmében a módosításokat nem lehet benyújtani a plenáris ülésen való mérlegelésre. Csak egy alternatív állásfoglalási indítványt lehet benyújtani, egy képviselőcsoport nevében.

Gyakorlati szempontból nézve döntésünk hibái komolyan érintették ezt az Európai Unión belüli médiakoncentrációról és –pluralizmusról szóló, Mikko asszony által készített jelentést. A viszonylag kiegyensúlyozott jelentés tartalmazott néhány pontot, amelyek egyes tagállamokra vonatkoztak. Szerintem egy ilyen érzékeny kérdéssel foglalkozó jelentésnek tartalmilag semlegesnek kellene maradnia. Nem állt szándékomban a jelentés ellen szavazni, de nem kaptunk lehetőséget arra, hogy a saját képviselőcsoportunk, a PPE-DE képviselőcsoport által benyújtott állásfoglalási indítványra szavazzunk. Kérem, hogy ezt a szabályt változtassák meg.

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN), írásban. – (PL) Elnök úr, a pluralizmus a médiában az információterjesztés és a műsorszolgáltatók jellegének sokszínűségét jelenti. Jelenleg a média ágazatában mindkét terület fenyegetésnek van kitéve. Az ágazaton belül egymással versengő médiavállalatok körében tapasztalható, egyre növekvő tulajdoni koncentráció folytán olyan helyzet alakult ki, amikor nehéz társadalmi és kulturális szempontból értékes információt találni a mindenki számára közérthetővé tett, uniformizált hírek útvesztőjében. Nehezen megjósolható, hogy az ágazatban egyre romló helyzet hová fog vezetni, nemcsak az egyes fogyasztók, de a társadalom egésze szempontjából is.

Az előadó helyesen hangsúlyozta a közszolgálati műsorszolgáltatók által a sokszínűség őreként betöltött szerepet, mivel az ő feladatuk a magas színvonalú tájékoztatás. Abban is igaza volt, hogy egy olyan modellt javasolt, ahol a versengő médiapiacon kívüli, erős közszolgálati média együtt tud létezni a profitorientált magántulajdonú médiavállalatokkal. A két pillér közötti egyensúly fontossága felől semmi kétségünk nem lehet. A jelentés szövege világosnak és áttekinthetőnek tűnik, akárcsak az előadó szándékai. A Kulturális Bizottság tárgyalásai során elért kompromisszum jónak látszik.

Emellett az információterjesztés új formáinak – ilyenek például az internetes blogok, illetve más, felhasználók által létrehozott honlapok – jogi státuszát világosan fel kellene vázolni, hogy az ezeket a formákat létrehozó személyek tisztában legyenek jogaikkal és felelősségeikkel, valamint az esetleges szankciókkal. Egyre több lesz az ilyen típusú tartalom. Ha ezeket az intézkedéseket etikai kódexekre alapozzuk, azzal jó irányba lépünk előre.

  Marek Siwiec (PSE), írásban. − (PL) Az Európai Unión belüli médiakoncentrációról és -pluralizmusról szóló, most elfogadott állásfoglalásban az Európai Parlament képviselői – engem is beleértve – helyesen szólaltak fel a sokszínű tömegtájékoztatáshoz való szabadabb hozzáférés, valamint a szólásszabadság garantálása érdekében.

Arra is fel kell hívni azonban a figyelmet, hogy ami az internetes blogokat illeti, az állásfoglalás jelentős mértékben eltér Marianne Mikko és a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésének eredeti változatától. Ez a jelentés azt feltételezte, hogy az internetes blogok és a felhasználók által létrehozott oldalak státuszát sikerül úgy tisztázni, hogy a más kiadványokra vonatkozó szabályozáshoz hasonló alá tartozzanak. Valójában azonban az elfogadott állásfoglalás nyílt vitára szólít fel az internetes blogok státusza kérdésében. Emiatt szavaztam az állásfoglalás mellett.

Véleményem szerint az Internet, és konkrétan az internetes blogok fontos szerepet töltenek be a médiapluralizmus és a szólásszabadság előmozdításában, és ennek értelmében mindenfajta korlátozástól mentesnek kellene maradniuk. A jelentés 25. pontja a korábbi változatban – rosszul értelmezve – fenyegetést jelentett ezen egyre népszerűbb médium szerzőinek szólásszabadsága szempontjából. A lehető leghatározottabban kijelentem, hogy az Európai Parlamentnek a jövőben is vissza kell utasítania minden, szabályozásra vagy ellenőrzésre tett hasonló kísérletet.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) A mai szavazás során támogattam az Európai Unión belüli médiakoncentrációról és -pluralizmusról szóló állásfoglalást. Egyetértek az előadót motiváló elvvel, miszerint a demokrácia és az alapvető szabadságok védelmére vonatkozó normák terén valamilyen fajta egyenlőségre van szükség.

A mai világban a tömegtájékoztatás hatalmas, egyre növekvő befolyással bír. Az újabb és újabb médiumok megjelenése pozitív fejlemény, mivel növeli az ágazat dinamizmusát és változatosságát. Úgy vélem, e tekintetben szükség van egy, a médiapluralizmusra vonatkozó, megbízható, pártatlan módon meghatározott mutatókon alapuló megfigyelő és végrehajtó rendszer létrehozására. A média pluralizmusa a demokrácia és a szabadság fontos aspektusa, ezért védenünk kell, hogy az Európai Unió minden lakosa számára garantáljuk a szabad és sokszínű tömegtájékoztatáshoz való hozzáférést.

Ezen túlmenően szerintem érdemes lenne létrehozni a média szabadságáról szóló chartát, amely nemcsak a műsorszolgáltatók és az újságírók társadalmi jogaira biztosítana garanciákat, de a szólás szabadságát is garantálná.

− Közös állásfoglalásra irányuló indítvány – Az energiaárak féken tartása (RC-B6-0428/2008)

  Roberta Alma Anastase (PPE-DE), írásban. − (RO) Az olaj árának folyamatos emelkedése komoly aggodalmakra ad okot a tekintetben, hogy ez a jelenség hogyan hat az EU-n belüli gazdasági növekedésre, és különösen, hogy milyen negatív hatással lesz a fogyasztói vásárlóerőre és az életminőségre.

Az EU külpolitikája e tekintetben döntő fontosságú. Mivel az EU gazdasága még mindig nagymértékben függ az energiaimporttól, szükségessé vált egy olyan közös energiapolitika kialakítása, amely a szolidaritás, a biztonság, valamint a források és külső szállítási útvonalak diverzifikálásának elvén alapul.

A fekete-tengeri térségben folyó regionális együttműködéssel foglalkozó előadóként eddig is folyamatosan hangsúlyoztam ezen intézkedések fontosságát és sürgősségét. Ma azonban szorgalmazom, hogy a Bizottság és a Tanács terjesszen elő konkrét intézkedéseket az EU energiafüggőségének megszüntetésére a közvetlen jövőben. Kérésem nemcsak az olajimportra vonatkozik, hanem a gáz behozatalára is, a Nabucco projekt végrehajtását is beleértve.

  Jan Andersson, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. – (SV) A váratlan nyereségek megadóztatásáról szóló 1. módosítás ellen szavaztunk, mivel úgy véljük, hogy a javasolt szöveg nem egyértelmű, és megkérdőjelezzük egyrészt azt, hogy hogyan kellene végrehajtani, másrészt pedig – konkrétabban – hogy végső soron mi is a javaslat célja. Ugyanakkor az energiatakarékos árukra és szolgáltatásokra vonatkozó csökkentett HÉA-ról szóló módosítás mellett szavaztunk, mivel ez az egyik lehetséges mód az energia szempontjából hatékonyabb alternatívákra való átállás ösztönzésére. Mindazonáltal felhívnánk a figyelmet arra, hogy az adók nemzeti hatáskörbe tartoznak, ezért ezekről csak a tagállamok határozhatnak.

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) Azért szavaztam erre az állásfoglalásra, mert a nyersolaj nemzetközi piaci értéke és a végső üzemanyagárak közötti ellentmondás hangsúlyozásakor sikerült úgy hozzányúlnia ehhez a kényes kérdéshez, hogy közben mentes maradt az egyes kormányok, köztük például a portugál kormány által tanúsított hangulatkeltő hozzáállástól.

Portugáliában Manuel Pinho miniszter nemcsak teljes zavarát (és korlátozott beavatkozási lehetőségeit) árulta el, hanem a szabályozói függetlenségbe való elfogadhatatlan beavatkozást is. Ez a választási kampány során nem több puszta vágyálomnál.

Elutasítom az üzemanyagok árának bármilyen, európai szintű közigazgatási rögzítését vagy fiskális harmonizációját.

Egyetértek az adójellegű beavatkozással (HÉA és termelési adó), amennyiben ez ideiglenes és szelektív, azaz a legsúlyosabban érintett háztartásoknak és ipari ágazatoknak kedvez.

Véleményem szerint a megoldás alapvetően a jelenlegi olajipari szabályozás megerősítésével jár. A versenyhatóságnak a miniszter nyilatkozatában vagy a fogyasztói panaszokban megadott példa követése helyett saját kezdeményezési hatáskörén belül arra kellene törekednie, hogy leküzdje az olajszektor áttekintésére való képességét övező bizalmatlanságot. A portugál közvélemény megérdemel egy határozott garanciát arra vonatkozóan, hogy az árak megállapításában versenyellenes gyakorlatok nem játszanak szerepet. Ha megerősítést nyer, hogy mégis szerepük van, a versenyhatóságnak pártatlanul közbe kell avatkoznia és példás szankciókat kell kiszabnia.

  Bairbre de Brún (GUE/NGL), írásban. − Örömmel támogatom az energiaárak emelkedéséről szóló állásfoglalás nagy részében szereplő, gyakorlati ötleteket. A nemzeti és regionális hatóságoknak a lehető leghamarabb cselekvési terveket kell készíteniük a legkiszolgáltatottabb polgárok védelmére.

A megújuló energiaforrásokra való átállás a nagyobb energiahatékonysággal együtt középtávon hozzájárul ahhoz, hogy megvédjen minket a fosszilis üzemanyagokra való támaszkodással együtt járó, elkerülhetetlen áringadozásoktól, de az energiaszegénység enyhítése és megszüntetése érdekében itt és most konkrét fellépésre van szükség.

Nem értek egyet viszont azzal, hogy az energiapiacok liberalizálása része lenne az áremelkedésre adandó megoldásnak.

  Glyn Ford (PSE), írásban. − „Az energiaárak féken tartásáról” szóló közös állásfoglalási indítvány mellett szavaztam. Nemmel szavaztam viszont az 1. módosításra, amely a váratlan nyereség európai szintű megadóztatásáról szól. Az energiadíjak Unió-szerte különböző szintjei miatt ez inkább olyan intézkedés, amelyet nemzeti szinten kellene és kell megtenni.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Az energiaárakról szóló állásfoglalás ellen szavaztam. Miközben szívből egyetértek azzal, hogy az emelkedő energiaárak megerősítő politikai fellépést tesznek szükségessé, elutasítom az állásfoglalásban szereplő hivatkozásokat az „alacsony szén-dioxid-kibocsátású” energiára. Visszautasítom azt a gondolatot, hogy a nukleáris energia nagyobb mértékű használatának pozitív hatása lehetne a környezetre, és úgy vélem, a politikai figyelemnek a nem nukleáris, megújuló energiaforrásokra kellene összpontosítania.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Üdvözlöm a mai pozitív szavazást az energiaszegénység elismeréséről és az energiatakarékos áruk hozzáadottérték-adójának csökkentéséről.

− Jelentés: Alessandro Foglietta (A6-0256/2008)

  Jan Andersson, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. – (SV) Az EU sokat tudna tenni az elhízás problémájának csökkentésére, amire itt a Parlamentben is figyelmet kell fordítanunk. Ezért jó hír, hogy a Parlament ma megszavazta a táplálkozásról, túlsúlyról és elhízásról szóló jelentést. E döntés egyik következménye, hogy a Parlament most a transzzsírok tilalmára hív fel.

Ugyanakkor azonban úgy gondoljuk, hogy a jelentés foglalkozhatott volna kevesebbet azzal, hogy az iskoláknak mit kellene tenniük, és milyen ételeket kellene felszolgálniuk. Szerintünk az a legjobb, ha erről országos vagy helyi szinten döntenek.

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) A túlsúllyal és az elhízással kapcsolatos megbetegedés súlyos közegészségügyi problémája elleni küzdelmet az élet korai szakaszaitól kezdve prioritásnak kell tekinteni.

Ez a jelentés arra kéri a tagállamokat, a helyi szerveket és iskolai hatóságokat, hogy ellenőrizzék és javítsák az iskolai étkezések minőségét és tápértékét.

Az élelmiszerek tápértékére vonatkozó információk fontosak, különös tekintettel a húsban és tejtermékekben megtalálható természetes transzzsírsavak és az ipari feldolgozás során előállított (mesterséges) transzzsírsavak közötti különbségtételre. A transzzsírok differenciálatlan címkézése csak összezavarja a fogyasztókat, negatív képet alakít ki az egészséges tejtermékekről és nem kívánt hatásokkal jár a fogyasztásukra, ami közegészségügyi szempontból ártalmas (csökken bizonyos fontos tápanyagok, például a kalcium és fehérjék bevitele).

Az európai mutatók, köztük a derékméret hasznosak a különféle, elhízással összefüggő megbetegedések kockázati tényezőinek megfigyeléséhez. A hasi elhízás gyakoriságának megismerése megkönnyíti az ilyen problémák visszaszorítására irányuló, hatékonyabb intézkedések megtervezését.

Egyetértek az élelmiszercímkéken alkalmazandó színkódokkal, mivel az európai lakosoknak világos és közérthető címkézés helyett inkább olyan jelekre van szükségük, amelyek értelmezése segíti az egészséges választást.

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) A túlsúllyal és az étrenddel összefüggő megbetegedések súlyos közegészségügyi problémát jelentenek, ami azt jelenti, hogy az elhízás elleni küzdelmet már a korai életszakaszoktól kezdve prioritásnak kell tekinteni.

A Foglietta-jelentés abszolút időszerű, amikor arra hívja fel a tagállamokat, helyi szerveket és iskolai hatóságokat, hogy ellenőrizzék és javítsák az iskolai étkezések minőségét és tápértékét.

Szerintem a tápértékekre vonatkozó információknak mindig szerepelniük kell az élelmiszereken, különös tekintettel a mesterséges transzzsírok feltüntetésére, mivel ezek több szempontból is károsak az egészségre. A mesterséges transzzsírok és a természetes zsírok közötti különbségtétel elmaradása félrevezetné a fogyasztókat, és csak fokozná a természetes transzzsírokat tartalmazó, állati eredetű élelmiszerek némelyikéről kialakult negatív képet, amilyenek például a húsok és tejtermékek.

Az európai mutatók, például a derékméretre és más, elhízással összefüggő kockázati tényezőkre vonatkozó mutatók kidolgozását is megszavaztam, mivel úgy vélem, ezek a jövőben hasznosak lehetnek a lakosságot fenyegető kockázat felméréséhez és a végrehajtott intézkedések sikeréhez.

  Marian Harkin (ALDE), írásban. − Nem tudom támogatni ezt a jelentést vagy a 6. módosítást, mivel úgy érzem, hogy egy ilyen, az egészségre vonatkozó jelentésbe nem helyénvaló adóval vagy HÉA-val kapcsolatos kérdéseket belevenni.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A Foglietta-jelentés mellett szavaztam, és üdvözlöm a táplálkozással, túlsúllyal és elhízással kapcsolatos kérdésekről szóló fehér könyvet. Az elhízás Európa-szerte komoly probléma, az elhízással és a helytelen táplálkozással összefüggő betegségek pedig minden társadalomban súlyos következményekkel járnak. Saját hazámban a skót kormány tett már néhány pozitív lépést a táplálkozás javítására a közintézményekben, például az iskolákban és kórházakban, de az ilyen kezdeményezéseket az EU egész területén ösztönözni kellene.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. − (FI) Foglietta úr a táplálkozással, túlsúllyal és elhízással foglalkozó bizottság által közegészségügyi stratégiánk keretében elfogadott saját kezdeményezésű jelentése mellett szavaztam. Helyeslem azt az alapszemléletet, hogy az iparnak esélyt kell adni, hogy önszabályozás útján próbálja meg csökkenteni a túlsúlyosság vagy az elhízás következtében fellépő egészségügyi problémákat, de a Bizottság bevonásával, hogy biztosítsa, hogy ténylegesen megvalósuljanak például az ésszerű és felelős reklámozásra (különösen a gyermekek esetében) és az elfogyasztott élelmiszerek só-, zsír- és cukortartalmának csökkentésére irányuló kísérletek.

Fontos, hogy a fogyasztók érthető információkat kapjanak az élelmiszerek címkéin, hogy tudják, hogyan válasszanak a jó, jobb és rosszabb élelmiszerek közül. Véleményem szerint a jelenlegi gyakorlattal ellentétben a mesterséges transzzsírsav-tartalmat mindenképpen fel kellene tüntetni az élelmiszertermékek leírásában. E tekintetben a képviselőcsoportunk által elfogadott álláspont ellen szavaztam.

Támogattam viszont képviselőcsoportunk véleményét az élelmiszercímkéken használandó színkódokkal kapcsolatban. A címkéken feltüntetett színkódok, amelyek célja, hogy egyértelmű üzenetet közvetítsen arról, hogy az adott termék mennyire jó az egészségnek, nagy vitát váltottak ki Európában, gyakran félrevezetők és összességében semmi hasznuk nincs. Az Egyesült Királyságban sok élelmiszerlánc emiatt már felhagyni készül ezzel a korábban bevezetett gyakorlattal.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) Igennel fogok szavazni Alessandro Foglietta jelentésére a táplálkozással, túlsúllyal és elhízással kapcsolatos egészségügyi kérdésekre vonatkozó európai stratégiáról szóló fehér könyvről.

Egyetértek az előadóval abban, hogy az egészség, a sport és a táplálkozás terén át kell alakítani az intézkedéseket. A túlsúlyhoz és az egészségtelen táplálkozási szokásokhoz hasonló problémák leggyakrabban a népesség társadalmilag és gazdaságilag hátrányos helyzetű rétegeiben fordulnak elő. A probléma megoldásának egyik első módszere az iskolákban hajtható végre. A gyermekek és fiatalok körében több testnevelésórával és kiegyensúlyozott étrenddel meg lehetne tenni az első lépéseket az egészségesebb életmód felé, a táplálkozástudománynak pedig minden európai iskolában kötelező tantárgynak kellene lennie. Emellett az élelmiszertermékek címkézése is örvendetes lenne, mivel a fogyasztók számára lehetővé tenné a termékek összehasonlítását és a jó és rosszabb minőségű élelmiszerek megkülönböztetését.

A jelentés tökéletes megoldást ugyan nem kínál, de javasolt néhány nagyon jó intézkedést. Ezek az intézkedések pár dolgon tudnak javítani, ezért én nagyon kedvező véleménnyel vagyok róluk.

  Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. – (FR) Dicséretes dolog az Európai Bizottság részéről, hogy foglalkozik a polgárok egészséges táplálkozásával és testmozgásával, hogy megelőzze a túlsúly, az elhízás és a krónikus betegségek kialakulását. Határozottan támogatom azt a szándékot, hogy fújjunk riadót a járványszerű elhízás láttán, amely hárommillió gyermeket és a felnőttek 20–30%-át érinti, miközben 14 millió gyermek és a felnőtt lakosság fele túlsúlyos.

Üdvözlöm azt a tényt, hogy a rengeteg készételben és iparilag előállított élelmiszerekben nagy mennyiségben megtalálható ízfokozók – úgymint a glutamátok, guanilátok és inozátok – fogyasztói szokásokra gyakorolt hatását egyre inkább felismerik és elemzik.

Sajnálom ugyanakkor, hogy nem fogadták el módosításomat, amely az egészséges táplálkozási szokásokat az Euro-Toques szervezettel való konzultációval kívánta volna elősegíteni, ez a szakácsszövetség ugyanis tartja magát egy becsületkódexhez és támogatja a termékek természettől eredő minőségét és a helyi termelés védelmét. Úgy vélem, hogy a legjobb gyakorlatok kialakításakor támaszkodhatnánk az ismereteikre, többek között az iskolai menzák terén, hogy a fiatalokkal megszerettessük a minőségi élelmiszereket és az egészséges táplálkozási szokásokat.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm Alessandro Foglietta jelentését a táplálkozással, túlsúllyal és elhízással kapcsolatos egészségügyi kérdésekről szóló fehér könyvről. A jelentés számos pozitív ajánlást tartalmaz, mint például a szívbetegségekkel és a női meddőséggel bizonyítottan összefüggő transzzsírsavaknak az EU egészére vonatkozó tilalmát. Csatlakoznék azonban azokhoz a képviselőtársaimhoz, akik az ennél messzebb menő intézkedéseket is támogatják. Az iskoláknak például nem kellene abba a helyzetbe kerülniük, hogy mérlegelniük kelljen, épületeikben teret adnak-e az egészségtelen élelmiszerek reklámozásának. Szavazatom ezeket a nézeteket tükrözi.

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az elhízás immár járványos méreteket ölt. A legtöbb elhízott ember Európán belül Görögországban található, ahol 4 ember közül 3 túlsúlyos, a gyorsételek fogyasztása pedig 956%-kal nőtt.

Az elhízás leküzdésére radikális intézkedéseket kell hozni, itt és most:

- csökkenteni kell a gyümölcsökre és zöldségekre vonatkozó HÉA-t;

- csökkenteni kell az egészséges élelmiszertermékekre és a hagyományos termékek előállítására vonatkozó HÉA-t;

- csecsemőkortól kezdve biztosítani kell a helyes táplálkozást;

- az iskolákban ellenőrizni kell a büfékben kínált élelmiszereket és kötelezővé tenni a testnevelésórát;

- be kell tiltani a magas zsír-, cukor- vagy sótartalmú termékek reklámozását és az ezekről szóló félrevezető tájékoztatást;

- a címkéken kötelezővé kell tenni a tápértékekre vonatkozó egyértelmű információkat, hogy a fogyasztók az egészséges étrend szellemében választhassanak;

- be kell tiltani a szintetikus transzzsírokat és ízfokozókat az iparilag előállított készételekben.

2009 elején hatályba lép az Európai Bizottság programja az iskoláknak juttatott ingyenes gyümölcsről és zöldségről. Erre éves szinten összesen 90 millió EUR európai tőke áll rendelkezésre, amelyet nemzeti támogatással kell kiegészíteni. A görög kormánynak biztosítania kell a program azonnali elindításához szükséges tőkét.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Az élelmiszerek egyértelmű címkézésének előírása segíteni fogja az elhízás elleni küzdelmünket. Nagyon csalódott voltam, amikor elutasították a jelentésben szereplő kötelező színkódos címkézést a csomagolás elején. Határozottan támogatom ezt az intézkedést. Ugyancsak üdvözlöm a mesterséges transzzsírsavaknak az EU egész területére vonatkozó tilalmáról szóló felhívásokat.

− Közös állásfoglalási indítvány - Szociális csomag (B6-0378, 0427, 0429, 0433 és 0434/2008)

  Proinsias De Rossa (PSE), írásban. − Van több olyan alapelv, amelyeket alkalmazni kell az uniós betegek ahhoz való jogára, hogy hazájuktól eltérő tagállamban kérjenek kezelést.

Nem engedhetjük, hogy az Európai Bíróság eseti alapon, részletenként alakítsa ki az erre a területre vonatkozó politikát. Ők kizárólag piaci alapon döntenek, nem pedig az egészségügyi ellátás – mint egyetemes, nem piaci szolgáltatás – egyedülálló jellege alapján.

Amikor ezen a területen törvényt hozunk, a betegek egészségét és jólétét kell a középpontba helyezni.

Amíg nem születik megállapodás arról, hogy a legmagasabb normák szerint harmonizálhatjuk nemzeti egészségügyi ellátásunkat, addig a tagállamoknak szabad kezet kell kapniuk a szolgáltatások megtervezésében, finanszírozásában és irányításában, hogy határaikon belül magas színvonalú közegészségügyi szolgáltatásokat tudjanak nyújtani.

A nemzeti egészségügyi szolgálatok közötti verseny sem célja, sem következménye nem lehet ennek a jogszabálynak. A betegek érdekeit nem szolgálja az, ha egyszerűen újabb, adható-vehető árucikként tekintünk rájuk. Véleményem szerint ez csökkentené a színvonalat.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. – (SV) Ez az állásfoglalás a helyénvaló politikai intézkedésekről mond véleményt olyan kérdésekben, mint a foglalkoztatás védelme, a szegénység elleni küzdelem, a munkaerő-piaci intézkedések, az idősebbek beilleszkedése az álláspiacon, a szakmai mobilitás és a díjazásban előforduló különbségek. Az ilyen fajta fontos munkaerő-piaci kérdéseket semmi esetre sem az uniós intézményektől származó előadások útján kell szabályozni. Az EU intézményeihez képest a tagállamok jobb helyzetben vannak ahhoz, hogy ezeken a területeken sikeres politikát tudjanak kidolgozni. Az esetlegesen szükséges nemzetközi együttműködést a szélesebb demokratikus legitimitással rendelkező globális szervezetek keretében kell folytatni, amilyen például az ILO. A végső szavazáskor ezért az állásfoglalás ellen szavaztunk.

  Marianne Thyssen (PPE-DE), írásban. – (NL) Változatlanul örülünk annak, hogy az Európai Parlament kizárta az egészségügyi szolgáltatásokat a szolgáltatásokról szóló általános irányelvből. Az egészségügy mindenképpen különleges ágazat, amely eltérő szemléletmódot kíván.

A javaslat alaptételének a kialakult joggyakorlattal összhangban azt kell tekinteni, hogy az egészségügyi ellátás szervezése és finanszírozása a tagállamok felelőssége. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a betegek mobilitását nem lehet abszolút joggá emelni, másrészt pedig azt, hogy nincs mentség a saját egészségügyi rendszerbe történő beruházás elmaradására. Ebből az alaptételből szükségszerűen következik az is, hogy a tagállamoknak képesnek kell lenniük arra, hogy a betegeknek a tényleges költségeket számolják fel.

Szükség van a szolidaritásra, de lehetőséget kell adni arra is, hogy megkülönböztetett bánásmódot alkalmazzanak azokkal a betegekkel szemben, akik saját hazájukban, a szociális biztonsági és adórendszerek révén fizettek járulékot, illetve a külföldi betegekkel szemben, akik az adott országban nem járulékfizetők.

Örvendetes az a tény, hogy elkészült az irányelv, de aki kicsit ismeri ezt az ágazatot, érezheti, hogy ezen még nagyon sokat kell dolgozni. Véleményem szerint a fő kritérium e téren továbbra is a társadalmilag felelős szolidaritáson alapuló egészségügyi ellátás minősége, hozzáférhetősége és pénzügyi fenntarthatósága.