Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. október 8., Szerda - Brüsszel

26. Határozottabb fellépés a be nem jelentett munkavégzés ellen (rövid ismertetés)

  Elnök. − Következő napirendi pontunk Pier Antonio Panzerinek, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében benyújtott jelentése (A6-0365/2008) a „Határozottabb fellépés a be nem jelentett munkavégzés ellen” témában (2008/2062(INI)).

  Pier Antonio Panzeri, előadó. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, rövid leszek, mert meglehetősen eljárt az idő.

Nyilvánvalóan köszönet illeti a véleményüket megfogalmazó bizottságokat, és az elmúlt hónapokban velem együtt dolgozó árnyékelőadókat. Részben az ő hozzájárulásuknak köszönhető, hogy képesek voltunk olyan szöveget összeállítani, amelyet a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nagy többsége támogatni tudott.

Igazoltuk, hogy a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelmet valamennyi országot érintő problémaként kell felfognunk, és amennyiben Európa el szeretné érni a Lisszabonban megfogalmazott célokat, akkor fel kell vállalnia ezt a harcot.

Akad az elfogadott szövegben egy-két bekezdés, amelyet magam meghatározónak tartok az igen széles körben gyakorolt, be nem jelentett munkavégzés kérdésköre szempontjából, hiszen Európa GDP-jének közel 20%-áról van itt szó. Azaz, igen tekintélyes mérvű a jogsértés, ami nem tolerálható, mivel torzító hatásokat generál a vállalatok és térségek közötti versenyben, a munkát, illetve a munkásokat pedig nagyobb bizonytalanságban tartja.

Azért is helyes a figyelem ráirányítása e gondokra, mert nagyobb tudatosítást érdemel azon tény, hogy amennyiben kudarcot vallunk a feketemunka jelentős mérvű visszaszorítása kísérleténél, az elszenvedett kudarc csak fokozza a problémákat, de egyben a közeljövőre nézve gyengítőleg hat az európai társadalombiztosítási rendszerekre is.

Ezek a megfontolások képezték a Parlamentnek benyújtott javaslat kiinduló pontjait. Mint említettem, vannak a jelentésnek kulcspontjai, amelyek – ha a Bizottság végrehajtja azokat – kedvező eredményeket hozhatnak, és javaslatok, amelyeket magunk hasznosnak ítélünk. Elmondhatom, hogy az Európai Parlament megtette kötelességét, és most a többi intézményen a sor, hogy kövessék példáját, és ezzel elérhessük a feketemunka elleni küzdelem céljait.

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Hölgyeim és uraim, elsőként is köszönöm az előadónak munkáját, illetve szólnék pár szót a jelentésben kiemelt kérdések némelyikéről. Az tény, hogy a be nem jelentett munkavégzés mind határozottabban határokon átnyúló jelenséggé válik, amint arra a Bizottság a munkajog korszerűsítésével foglalkozó zöld könyvében rámutat. Komoly figyelmet kell tehát szentelnünk e kérdésnek. Véleményünk szerint egy szakértői csoport felállítása, és a társadalombiztosítási testületek, így a munkaügyi felügyelőségek közötti információcserét lebonyolító rendszer kifejlesztése fontos lépést jelentene „valamiféle, a határon átnyúló együttműködést biztosító állandó közösségi struktúra létrehozása irányában”, amint ezt az 53. bekezdés javasolja.

Mindannyian elfogadjuk, hogy nagy erőfeszítések kellenek a feketemunka problémájának megoldásához. Úgy vélem, általában a tagállami szinten meghozott lépések a legmegfelelőbbek és leginkább igazolhatók. Kutatásaink azt jelzik, hogy a tagállamokban a be nem jelentett munkavégzés országonként eltérő jelleget ölt. Következésképpen, most nem a közösségi szinten hozott intézkedések képeznek közvetlen prioritást. A jelentés felveti „a be nem jelentett munka bejelentéséről szóló egyezmény” alkalmazása gondolatát, amely ideiglenes jelleggel rugalmasabb jogi szabályozást biztosítana a be nem jelentett munkavégzés szabályozásának felgyorsítása ösztönzésére. Noha ez jó elképzelésnek mutatkozik, véleményünk szerint a tagállamoknak a szociális partnerekkel egyetértésben kellene fellépniük, akik Európában maguk is prioritásaik közé sorolják a feketemunka elleni küzdelmet. Jó volna, ha a Bizottság hatáskörrel rendelkezne ilyen kezdeményezéseiknek a PROGRESS-program révén vagy a strukturális alapokból történő finanszírozása terén.

Ami a házastársaknak vagy családtagoknak a családi gazdaságban való közreműködésével kapcsolatos keretegyezményre vonatkozó javaslatot illeti, örömmel jelezhetem, hogy a Bizottság a közelmúltban fogadott el egy irányelv-javaslatot a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazása tárgyában, amely a 86/613/EGK irányelvet felváltva biztosítja, hogy a családi gazdaságban közreműködő házastársak vagy családtagok ugyanazon szintű védelemben részesülnek, mint az önfoglalkoztatók.

A PROGRESS-program keretében, a Bizottság a be nem jelentett munkavégzés jobb felmérését és követését, a követett jó gyakorlatok beazonosítását és kicserélését európai szinten előmozdító eszközök és módszerek kifejlesztésén is munkálkodik. Nagyobb hangsúlyt fektetünk a jó gyakorlatok cseréjére, és reméljük, hogy ennek révén olyan tapasztalatokhoz jutunk, amelyek – a leggyorsabban – lehetővé teszik a tagországok lehető legszélesebb körében érdeklődést kiváltó kísérleti projektekre vonatkozó javaslatok előterjesztését.

Nem foglalkozom részleteiben az illegális bevándorlással, valamint az illegálisan itt tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat alkalmazókkal szembeni szankciók kérdéseivel. Megértjük az illegális foglalkoztatás áldozataival szembeni bánásmóddal, és a vállalkozók felelősségi szintjével összefüggésben a jelentésben kifejtett aggodalmakat, és ezekre a Tanáccsal folytatott tárgyalásaink során odafigyelünk. A Bizottság igen nagy elégedettséggel fogadja az Európai Parlament támogatását azon törekvését illetően, hogy megszüntesse az új tagállamból érkező munkások mobilitását korlátozó átmeneti rendelkezéseket.

Végezetül, szeretném elmondani, hogy ez a rendkívül előremutató jelentés új energiával tölti fel a Bizottságot és a Tanácsot a be nem jelentett munkavégzéssel szembeni küzdelmükben, és erősítően hat célkitűzéseink egészére.

  Elnök. − Ezzel a vita lezárul.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Louis Grech (PSE), írásban. – A be nem jelentett munka a munkás kizsákmányolását idézi elő, torzítja a munkaerőpiacot, és tisztességtelen versenyelőnyt biztosít a gátlástalan munkaadók számára. Mindez az alacsony szintű illegális gazdaságot erősíti.

A feketemunka egyik markáns színterét számos uniós tagállamban, az illegálisan vagy jogtalanul bevándoroltak körében fedezhetjük fel.

Az olcsó munkaerőnek ez a zsibvására nagyon gyorsan bővül. Várható, hogy még tovább szélesedik, hiszen az illegális bevándorlóknak pénzre van szüksége, de közben nem merik a mulasztást elkövető munkaadókat feljelenteni, mert félnek attól, a hatóságok kitoloncolják őket. Nagyra értékelem, hogy egyes tagállamok különböző intézkedésekkel próbálják ezt a súlyos jogsértést felszámolni, de összességében a sikerlistánk nem igazán lenyűgöző. Az EU-nak és a tagállamoknak össze kellene hangolniuk erőfeszítéseiket, több jogszabályt kellene elfogadniuk annak érdekében, hogy komolyabb büntetéseket szabhassanak ki a mulasztókkal szemben.

Az illegális munkavállalók léte, az illegális munka kultúrája, a laza jogi háttér, a lelkiismeretlen munkaadók, a pénzügyi és gazdasági válságok, valamint a zsugorodó profitszintek, mind igen kedvező táptalajt teremtenek a kizsákmányoló módszerek alkalmazásához.

  Ona Juknevičienė (ALDE), írásban. – (LT) Az Európai Unióban továbbra is széles az illegális munkaerő piaca. A munkavállalóknak az Unión belüli szabad áramlása bevezetésével a be nem jelentett munkavállalási esetek száma megemelkedett. Ez hátrányos érinti nemcsak az illegálisan dolgozókat, de az érintett országok pénzügyeit is. Az illegális foglalkoztatás negatívan befolyásolja a belső piac működését, a hatékony verseny érvényesülését. Az illegálisan munkát vállalókat munkaadóik gyakran kizsákmányolják: nem élhetnek a társadalombiztosítás vagy a közegészségügyi szolgáltatások előnyeivel. Az ilyen esetek különösen gyakoriak azokban a tagországokban, amelyek még mindig az új tagállamokból érkező munkavállalók mozgását korlátozó átmeneti intézkedéseket alkalmazzák. Ezek az intézkedések ösztönzik a be nem jelentett munkavégzés gyakorlatának alkalmazását, és ezért, amilyen gyorsan csak lehet, azt meg kell szüntetni.

Sajnálatos és megbocsáthatatlan, hogy ezen elfogadhatatlan politika tekintetében az EU a kiszolgáltatott túszhelyzetbe hozza állampolgárait. A külföldön dolgozó litván vándormunkásokkal folytatott interjúk során áradt a panasz azon munkaadókkal szemben, akik kihasználták a munkavállalók helyi jogban való járatlanságát, nyelvismeretének hiányát, és gyakran lehetett hallani arról, hogy nem kapják meg járandóságaikat. Szerintem az Uniónak határozott intézkedésekkel kell felszámolnia a be nem jelentett munkavégzést. Most, a feketemunkásokat alkalmazó munkaadóknak alig van felelősségük; gyakran ússzák meg jelentéktelen összegű büntetésekkel; és mindez nem bátortalanítja el őket a be nem jelentett munkások szerződtetésétől.

Véleményem szerint, azok a szankciók lennének a leghatékonyabbak, amelyek közvetlenül kihatnának a munkaadók gazdasági érdekeire. Ilyen lehet például, működési engedélyük felfüggesztése vagy visszavonása, miáltal elesnének annak lehetőségétől, hogy hasznot húzzanak a tagállami vagy uniós alapokból. Ez mérsékelné, vagy akár teljesen megszüntetné a be nem jelentett munkavégzést.

  Katalin Lévai (PSE), írásban. – (HU) Az Eurobarométer 2007-es év végi felmérése szerint munkaképes uniós állampolgárok 5 százaléka, azaz az EU 392,9 millió lakosából 19,7 millió vallotta azt, hogy dolgozott már illegálisan. Egyes tagállamokban be nem jelentett munkavégzés mértékére eléri vagy meghaladja a GDP 20%-át is. A be nem jelentett munkavégzés egy tartósan fennálló negatív gazdasági hatásokkal járó jelenség az európai munkaerőpiacon, ördögi kör, amelyből csak nagyon nehezen tudnak a munkavállalók, de a munkaadók is kitörni.

A legsújtottabb ágazatok a mezőgazdaság, az építőipar, a háztartási, szállásadói és vendéglátási szolgáltatások, ahol jellemző a bizonytalanság és a kedvezőtlen bérviszonyok. Ezért a fekete munka ellene harc, munkajog és munkaügyi normák korszerűsítése nem korlátozódhat tovább a puszta elmélet szintjére, hanem tagállami összefogásra van szükség. Javaslom, hogy a Bizottság dolgozzon ki európai uniós stratégiát a fekete munka leküzdésére, valamint vállaljon nagyobb részt a munkaügyi és társadalmi felügyeletek munkájában. A tagországoknak folytatni kell az adó- és társadalombiztosítási rendszer reformját, csökkentve ezáltal a munkaerőre nehező adóterheket.

Annak érdekében, hogy a háztartások alacsonyabb áron vásárolhassanak szolgáltatásokat, uniós szolgáltatási utalványok bevezetése lenne javasolt, melyek egyben biztosítanák a társadalombiztosítási járulékok és az adók befizetését is. A be nem jelentett munkavégzés elleni harchoz azonban elengedhetetlen, hogy a tagállamok megnyissák munkaerőpiacaikat egymás munkavállalói előtt, hiszen ezek részleges korlátozásai is hozzájárulnak a területi egyenlőtlenségek kialakulásához, valamint ellentétesek az Unió alapelveivel és az európai szellemiséggel is.

  Sirpa Pietikäinen (PPE-DE), írásban. – (FI) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném megköszönni Panzeri úrnak a be nem jelentett munkavégzés elleni hatékonyabb védekezésről szóló kitűnő jelentését.

A jelentés szerint egyes tagállamokban a feketemunka értéke eléri a GDP 20%-át. Különösen az így érintett országokban, de más uniós tagállamokban is, a feketemunka gondot jelent a nemzetgazdaság egésze számára, miközben sérti a munkavállalóknak az emberi munkafeltételekhez fűződő jogosultságát is.

Az EU elkötelezte magát a napirendjén szereplő „tisztességes munka” célkitűzései mellett, de ennek gyakorlati végrehajtása mindaddig veszélyben lesz, amíg nem érvényesül hatékony ellenőrző-, és egyértelmű szabályrendszer. A be nem jelentett munkát végző migráns munkások kedvezőtlen munkakörülményei, foglalkoztatásuk szabályozatlansága és feltételei, a társadalmi rabszolgaság új formáit eredményezték Európában.

A feketemunka felszámolásánál mind a mézesmadzagot, mind a furkósbotot használnunk kell. Erősebb ellenőrzésre van szükség, hogy a mostaninál gyorsabban léphessünk fel a jogsértő esetekben. A szakszervezeti mozgalomnak, mint a munka világán belüli tisztességes magatartás feltételeit megfogalmazó, ellenőrző és megerősítő félnek, ugyancsak fontos szerep jut. Nemzeti felvilágosító kampányokat kell szervezni, mert ez az egyik eszköz ahhoz, hogy a külföldi munkavállalókban tudatosuljanak az egyes országok foglalkoztatási szabályai.

Az igazság az, hogy a be nem jelentett munkavállalástól kizárólag szabályok révén nem szabadulhatunk meg. Minden uniós tagállamban, a világban mindenütt, biztosítanunk kell a megfelelő foglalkoztatási feltételeket, a kielégítő fizetést, valamint a társadalombiztosítás tisztességes szintjét. Az emberek, függetlenül attól, hogy mely országban is élnek, rendelkezzenek az emberhez méltó élet lehetőségével, az alapvető szociális biztonsággal.

  Rovana Plumb (PSE), írásban. – (RO) A feketemunka valamennyi uniós tagállamban felbukkanó jelensége az európai gazdaság riasztó sajátossága, amely ellentétes a rugalmas biztonság elvével.

A be nem jelentett munkavégzés elleni harc némiképpen hasonlít a Microsoft és a hackerek közötti küzdelemhez. Minél korszerűbb módszereket alkalmazunk a feketemunka elleni fellépésünk során, annál rafináltabb trükköket használnak a munkaadók. Erre a legjobb példát az ún. „szürkemunka” megjelenése szolgáltatja, amikor a munkaadók minimálbéren kötnek szerződést a munkavállalóval, és a valóságos fizetés fennmaradó részét a jogi kereteken kívül biztosítják.

Romániában ez a jelenség mind nagyobb méreteket ölt, és a szürkemunka jelenleg a teljes foglalkoztatás 20-50%-át teszi ki. A riasztó ebben az, hogy miközben e módszert kezdetben a kisvállalkozások alkalmazták, ma már elismert cégek is elkerülik az adózást, és a társadalombiztosítási hozzájárulás befizetését. Így az alkalmazottak nagyon alacsony nyugdíjra számíthatnak, ami viszont a szegénységi küszöbhöz közeli létfeltételeket teremti meg számukra.

Kihangsúlyoztam ezeket a szempontokat, mert a be nem jelentett munkavégzés elleni majdani stratégiánál – amint arra a jelentés is utalt – az egyes tagállamok egyéni helyzetét kell majd alapul venni. Egységes európai megközelítésre, a kormányzati ügynökségek, a munkaügyi felügyeletek és a szociális partnerek hatékony együttműködésére van szükség.