Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. október 9., Csütörtök - Brüsszel

3. Az Unió jelképeinek használata a Parlament által (vita)

  Elnök. - A következő napirendi pont Carlos Carnero González jelentése (A6-0347/2008) az Alkotmányügyi Bizottság részéről az Unió jelképeinek Parlament általi használatáról szóló új 202a. cikknek a Parlament eljárási szabályzatába történő felvételéről (2007/2240 (REG)).

  Carlos Carnero González, előadó. − (ES) Elnök úr! Az ülésterem elé tárt jelentésem elsősorban politikai, a szó legszorosabb értelmében. A formális határozat, amit elfogadni készülünk, bár teljesen releváns, de a legkevesebb, amit tehetünk.

Módosítani készülünk eljárási szabályzatunkat, hogy hivatalossá tegyük, ami már létezik, amit a különböző uniós intézmények már évek óta tesznek. Erre szeretném a képviselőket emlékeztetni.

Azt javasoljuk, hogy a Ház használja az Unió zászlóját minden üléstermében és a legtöbb hivatalos alkalom során, például alakuló üléseken, vagy államfők fogadásakor. Azt is javasoljuk, hogy ezen alkalmak során kerüljön eljátszásra a himnusz, hogy az „Egység a sokféleségben” jelmondat minden írásos okiratban szerepeljen, és hogy az Európa-nap kerüljön megünneplésre.

Elnök úr! Bár Ön támogatta az ötletet, nem javasoljuk az euro jelképként való használatát. Mindamellett, véleményünk szerint az euro nagyszerű eszköz, ami kétségtelenül segít bennünket a nemzetközi pénzügyi válság kezelésében. Hol lennénk az euro nélkül? Újra a versenyszempontok miatti leértékelődés kínzó helyzetében lennénk, ami reálgazdaságunkat térdre kényszerítette volna a nemzetközi pénzügyi spekulációval szemben.

Jelentésem legfontosabb aspektusa a polgároknak szóló politikai üzenet. Ez az üzenet világos: az Unió jelképei élnek és virulnak abban az intézményben, amely bármi másnál közvetlenebbül képviseli 27 tagállamunk 500 millió lakosát. Ez azt jelenti, hogy a 2002-ben az Európai Egyezménnyel elindított alkotmányozási folyamat, a gyakori és figyelemre méltó akadályok és visszaesések ellenére, tovább él.

Az Egyezménynek, amelynek szerencsém volt részese lenni a többi, ma itt jelen levő kiváló képviselővel együtt, nem voltak kétségei az Unió jelképeinek az elsődleges uniós jogban történő szerepeltetéséről. Így ez szerencsére véget vetett egy furcsa helyzetnek, amikor a legfontosabb jogszabály nem ismerte el, amit a közvélemény már rég elfogadott: a jelképeket.

E tekintetben a döntés egyhangú volt, és senki sem vonta kétségbe a ratifikációs eljárás során; ellenkezőleg, ez volt egyike az Európa támogatói által a legnagyobb örömmel fogadott rendelkezéseknek. Meg kell mondanom, hogy ezért nagy meglepetés volt, amikor a Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia úgy döntött, hogy az európai jelképek minden említését eltünteti ebből a dokumentumból.

Az a helyzet, hogy a mai döntésünkkel helyrehozhatjuk ezt a hibát. Természetesen nem módosítunk elsődleges jogot, de megtehetjük a tőlünk telhetőt és egy lépéssel közelebb kerülhetünk az Unió jelképeinek az intézményi kereten belüli formalizálásához.

A jelképek közös célt és közös értékeket fejeznek ki. Európa esetében ez egy valamennyi polgár számára és érdekében történő Unió építésének a vágya, akik egységet, szabadságot, demokráciát, jogérvényesülést, egyenlőséget és szolidaritás takarnak, amelyek európai értékek, és amelyeket egyetemesnek is tekintünk.

A jelképek lehetővé teszik számunkra, hogy megállapítsuk, mik vagyunk és kik akarunk lenni a világ többi részéhez viszonyítva, amely ezeken keresztül ismer fel bennünket. Például, ki nem érezte büszkének magát, hogy az Uniót képviselheti, amikor választási megfigyelői mellényt viselt.

Továbbá a jelképek segítenek emlékezni, hogy honnan jöttünk, a napra, amikor megkezdődött az egységről, gyarapodásról és szabadságról szóló történelmünk.

Amit a Parlament elnöke néhány napja Madridban a fiatalokról és a történelemről mondott, annak sok köze van a jelképekhez. Emlékeztetnünk kell a fiatalokat, hogy honnan jöttünk, kik vagyunk és hová tartunk. A jelképek gyorsan és egyértelműen közvetítik ezt az üzenetet. Ezek a jelképek egyesítenek, nem megosztanak bennünket. Ez nem csak egy nagy erény, hanem ezen felül hatalmas előny is.

Elnök úr! A csodálatos író, Aldous Huxley mondta, hogy a legfontosabb dolog nem a tapasztalat, hanem hogy mit kezdünk ezzel a tapasztalattal. Ugyanez vonatkozik a jelképekre. A zászlót nem szimbólumnak kell szánni, hanem a mindennapi életben történő használatra, hogy erősítsük az egységet, amiről közismertek vagyunk.

  József Szájer, a PPE-DE képviselőcsoport nevében.– (HU) Tisztelt elnök úr! Nemrégiben Kijevben jártam, és az ukrán Külügyminisztérium épületén egy nehezen nem észrevehető, mintegy három emeletnyi magas Európa-zászló díszítette azt az épületet. Ha ez a jelkép Európán kívül ilyen tiszteletet és ilyen megbecsülést vált ki, meggyőződésem, hogy éppen ideje, hogy az Európai Unió is komolyan foglalkozzon vele. Ugyanakkor szeretném kiigazítani kollégámat, aki kiváló jelentést készített ebben az ügyben. Az Európai Unió jelképeinek a szabályozása jelen pillanatban is az közösségi vívmányoknak, az európai joganyagnak a része. A 12 aranycsillagos kékalapú lobogó, az Örömóda ugyanúgy része, még a kormányfők és államfőknek egy hosszú évekkel ezelőtti találkozójának az eredményeképpen, mint ahogyan az, hogy az Európai Parlament székhelye Strasbourg, és ezért Strasbourgban is ülésezünk. Vagyis jelen pillanatban úgymond nincsen szabályozási vákuum, hiszen jelen pillanatban szabályozva vannak az Európai Unió jelképei, legyenek ezek benne a Lisszaboni Szerződésben vagy pedig nem.

Ugyanakkor fontos célja ennek a jelentésnek, hogy szabályozza azt, hogy maga a mi intézményünk, az Európai Parlament milyen módon becsüli meg ezt a zászlót. Nekem is meggyőződésem, hogy az identitás, a valahová tartozásnak az érzése nagyon fontos. Nagyon gyakran beszélünk arról, hogy a polgárok nem értik ezt a bonyolult Európát. A szimbólumok az egyik olyan út, amelyen keresztül ehhez eljuthatnak, és közelebb, érzelmileg a szívükhöz közel érezhetik magukat az Európai Unióhoz. Sokan szeretik, sokan becsülik, és sokan tisztelik ezeket a jelképeket, és meggyőződésem, hogy nekünk – itt a Parlamentben – elkötelezett európaiaknak igenis óriási feladatunk, hogy szabályozzuk, hogy ebben az intézményben milyen módon használjuk az Európai Unió jelképeit. Köszönöm a figyelmet.

  Costas Botopoulos, a PSE képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr! Miért olyan fontos, hogy ilyen erőfeszítéseket tegyünk és vitát tartsunk, különösen most, az Európai Unió jelképeiről? Úgy gondolom, ennek két oka van. Először is nekünk, az Európai Parlamentnek meg kell mutatnunk, hogy az EU több mint jogi szöveg, miközben szokásszerűen végezzük a dolgunkat. Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy amint azt az előadó mondta, a jelképek az Alkotmányszerződésből származnak. Kísérlet történt ezek intézményesítésére, de nagyon fontos, hogy most folytatjuk ezt az erőfeszítést, hogy életben tartsuk őket. Miért? Mivel ezek történetesen azt igazolják, hogy Európa nem hibás jogi szövegekre épül, melyek szükségesek, de a különböző nemzetek számára nehezen érthetőek. Ezek történetesen valami mást szimbolizálnak, és mennyire helyénvaló ez a szép görög ige itt: egy politikai tervet, Európa eszméjét. És mint ilyet, úgy gondolom, életben kell tartani, főként most.

A második ok abban áll, amit a jelképek elrejtenek – a jelképek a jelképek mögött: más szóval az EU értékein alapuló közös fellépés eszméje. Ez az, amit a szimbólumok jelentenek: értékeken alapuló közös fellépés, amire most nagyobb szükségünk van, mint valaha.

Tehát, ha azt mondjuk, hogy a válság, amit valamennyien tapasztalunk – és itt nemcsak a gazdasági válságra, hanem Európa jelenlegi intézményi és erkölcsi válságára utalok, ezeknek a nehéz időknek a jelképe, akkor úgy gondolom, Európa válasza közös fellépés kell legyen. Ez azt jelenti, hogy potenciálisan mindannyian előre haladhatunk együtt.

Úgy gondolom, hogy ma nem lehet alkalmasabb és ugyanakkor keserűbb példa, mint Izlandé. Ez az ország nem tartozik az EU-hoz, de a gazdasági vihar olyan csapást mért rá, hogy lakossága azon tűnődik, nem kellene-e az „eszmék Európájának” a részévé válnia.

  Anneli Jäätteenmäki, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Az Európai Unió jelképei azt az egységet ünneplik, melyet elértünk, és amelyet erősíteni remélünk. Az olyan jelképeket, mint az uniós zászló, a himnusz és a jelmondat már széles körben alkalmazzák hivatalos eseményeken és minden tagállamban.

Az uniós zászlót és a himnuszt, amelyeket ma mindannyian oly jól ismerünk, először az 1985−ös milánói Európai Tanács fogadta el. Akkorra a zászló már 30 éve létezett. A zászlónak a tökéletességet, a komplementaritást és a szolidaritást kell képviselnie és Európa egységét szimbolizálnia. Az „Egység a sokféleségben” jelmondat a jelképek közül a legutolsó. Az Európai Parlament kezdeményezéséből ered és most Európai Terv meghatározásaként látható.

A tegnapi plenáris ülésen Ingrid Betancourt Latin-Amerika és Franciaország részéről azt mondta, hogy egy olyan Latin-Amerikáról álmodik, amely képes együttműködni és olyan egységes lenni, mint az Európai Unió. Világos, hogy jelképeink identitásként és jelzésként szolgálnak a világ többi része számára arról, hogy nagy dolgokat valósítottunk meg együtt.

Bár hiszek ebben az egységben és remélem, hogy ez folytatódik, csalódott vagyok amiatt, hogy számos alkalommal nem voltunk egyhangúak. Például múlt héten az Európai Unió elnöke, Sarkozy úr, a tagállamok közül csak négyet hívott meg a pénzügyi válság megvitatására. Nagyon érdekes, hogy az Európai Unió elnöke nem törődik az Európai Unió szolidaritásával és egységével. Ez a cselekedet – mint minden más ilyen – csak a megosztást szolgálja, nem pedig az egyesítést. Ironikus, hogy olyan büszkék vagyunk egységünkre és szolidaritásunkra, ugyanakkor úgy tűnik, hogy az Unió elnöke a legfontosabb aktuális kérdéssel kapcsolatban kedvenceket szemel ki.

Remélem, a zászló, a himnusz és a jelmondat gyakoribb használata mindannyiunkat emlékeztetni fogja azokra az értékekre, amelyek életbevágóan fontosak az Európai Unió fennmaradásához, ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy az a legfontosabb, hogyan viselkedünk.

  Bogdan Pęk, az UEN képviselőcsopot nevében. – (PL) Elnök úr! Amint az előadó megállapította, ez a vita jellegét tekintve teljesen politikai és egy nagyon sajátos politikai összefüggésben zajlik. Egyetértek az előttem felszólalókkal, hogy Európa jelenleg az értékek válságát éli át és hogy az értékek Európa nélkülözhetetlen elemei. A jelképek előírása az Európában jelenleg hatályos jogszabályok megsértésével nem helyettesíti ezeket az értékeket. A Lisszaboni Szerződést megerősítő kormányközi konferencia elutasította az érintett jelképeket. Ennek ellenére, ma a Parlament megpróbálja előírni ezeket. Ezáltal a Parlament fittyet hány olyan nyilvánvaló elveknek, amelyek szerint a közvetlenül végrehajtandó és valamennyi tagállam számára kötelező intézkedések csak szerződéssel írhatók elő.

A kötelező intézkedések előírásának ez a módszere elfogadhatatlan. Ez megsérti az alapelvet, ami az Európai Unió alapját képezi, és amely a nemzetközi törvények és egyezmények feltétel nélküli betartását vonja maga után. Ez az Európai Szerződésben elvetett rendelkezés megkerülését és olyan intézkedések bevezetését jelenti, amely a hátsó ajtón keresztül egy Európának nevezett pszeudoállam létrehozását jelenti.

  Sylvia-Yvonne Kaufmann, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Teljes mértékben támogatom a zászlóval és a himnusszal kapcsolatos parlamenti javaslatot. Az európai egységnek szüksége van ezekre a jelképekre, mivel ezek közelebb hozzák Európát az emberekhez, és identitást teremtenek, ezért ezeket hivatalosan el kell ismerni. Ezért mai döntésünket kicsi, de fontos lépésnek látom ahhoz, hogy visszahozzon bennünket, amilyen gyorsan csak lehet, a szabályszerűséghez.

A himnusz és a zászló eltávolítása a Szerződésből − aminek a hátterével természetesen teljes mértékben tisztában vagyok – alapvetően barbár cselekedet volt és az is marad az európai egységgel szemben, amiért azok, akik ezt a lépést kívánták, végső soron felelősséggel tartoznak. Az a helyzet, hogy a Ganleyk, Klausek és Haiderek kezére játszottunk: az ő európai integráció ellen irányuló nacionalista jelszavaik az európai „szuperállamról” elnyerték a hitelesség látszatát.

Azonban ez csak az érme egyik oldala. Van egy másik kérdés, amit fel szeretnék vetni és amelyik nem kisebb gondot okoz számomra. Az uniós polgárok nem kívánnak és nincs szükségük túlzott lelkesedésre a zászlókkal és a himnuszokkal kapcsolatban Brüsszelben. Amit kívánnak, az egy szociális és demokratikus Európa, egy olyan Európai Unió, amelyik hatékony védelmet kínál számukra a globalizáció negatív hatásaival szemben. Világos választ akarnak arra, hogy az Unió kit vagy mit véd, az embereket, vagy a piacokat? Komoly intézkedéseket kívánnak a bér- szociális és adódömping ellen és azt, hogy egyszer és mindenkorra vessenek véget a pénzügyi zsonglőrök által támogatott kaszinókapitalizmusnak. Ehhez egy politikai Európai Unióra van szükség.

  Hanne Dahl, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr! Azon tűnődöm, hogy van-e valaki ebben a teremben, aki még emlékszik arra, amikor az alkotmányt Lisszaboni Szerződésre változtatták a hollandiai és franciaországi elutasítás után. Az EU jelképeit eltávolították, mivel úgy vélték, az uniós polgárok különösen szkeptikusak az Unió államközösséggé történő alakítására vonatkozó alkotmányos célkitűzéssel szemben. Most az Európai Parlament, amelyik az egyetlen uniós testület, amelyre a polgárok szavazhatnak, éppen vissza kívánja állítani ezeket. Ez teljesen egy demokráciaparódiára hasonlít; az intézmények végrehajtanak valamit, tekintet nélkül azokra, akikért ott vannak. Az Unió a polgárokért van ott; a polgárok nem az Unióért vannak ott. Ezért helytelen először eltávolítani valamit, azért mert a polgárok kívánságait teljesíteni akarják, hogy utána néhány hónap múlva visszaállíthassák.

Ezzel az üggyel kapcsolatban azt kell mondanom, egész egyszerűen szégyellem, hogy az Európai Parlamentben ülök. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a polgárok ilyen módon történő becsapásáról váljunk ismertté. Felszólítok mindenkit, akiben csak egy csepp tisztelet is van a szavazók iránt, akik megválasztották őket, hogy szavazzak ma ez ellen a javaslat ellen.

  Jim Allister (NI). - Elnök úr! Ez a Parlament csak egy okból akarja ezeket a jelképeket – hogy felfújja az egóját, és hogy az államiság díszruhájával lássa el az EU-t.

Köszönöm szépen, nekem egy sokkal jobb himnuszom és zászlóm van, és nem készülök becserélni ezeket az eurofederalizmus csecsebecséire. Az elcsenni szándékozott Örömóda talán egy szép dallam, de ugyanilyen szép a Jingle Bells, és ahogy a Jingle Bells, ez is egy álmot harangoz be, azt az álmot, hogy az EU jó neked. De a Jingle Bells-től eltérően ez károsítja nemzeti szuverenitásukat és a saját sorsuk ellenőrzésének a jogát. Ez inkább „pusztításkód”, mint Örömóda!

Ami az Európa Tanácstól lopott zászlót illeti, még támogatói sem tudják, mit jelent. Az AFCO Bizottságban annyi magyarázatunk van arra, mit jelentenek a csillagok, mint ahány csillag van a zászlón.

Ez a javaslat számomra megvilágítja az euroimádók kielégíthetetlen fanatizmusát. Még meg sem száradt a tinta a Lisszaboni Szerződésen, amely elutasította ezeket a jelképeket, és máris ragaszkodnak ahhoz, hogy ennek ellenére a Parlament hivatalos státuszt adjon számukra.

Az én választópolgáraim nem akarnak uniós zászlót és uniós himnuszt. Jogot akarnak ahhoz, hogy „igent” vagy „nemet” mondhassanak a Lisszaboni Szerződésre. Nagyon köszönöm!

  Íñigo Méndez de Vigo (PPE-DE). – (ES) Elnök úr! Szeretném idézni egy honfitársukat, amikor a francia forradalom idején az utcán megszidta egy sans-culotte, mondván: „Miért nem viseli a forradalom jelképét a Trikolort?”. Ez a honfitársuk azt válaszolta, hogy nem szükséges a külszínen mutatni, amit valaki a szívében érez.

Én még egy vagyok azok közül, akik minden bizonnyal a spanyolokra oly jellemző szerénységből fakadóan nem külsőségeken keresztül mutatják ki érzéseiket. Azonban ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok meghatódva, amikor látom a ljubljanai városházán lengő uniós zászlót, vagy amikor egy találkozón kollegánkkal, Pierre Lequiller-vel Yvelines-ben az uniós himnusz szólt a Marseillaise-t követően, vagy tegnap, amikor olvastam az újságban, hogy a bolgár Tzvetan Todorov, az Asztúria hercege díj nyertese, azt mondta, hogy az „Egység a sokféleségben” az, amit az európaiság ma jelent. Ez a mi jelszavunk.

Nem vagyok egyike azon szűk, korlátozott mentalitású vagy az életet kritizáló embereknek, akik úgy vélik, hogy az uniós zászló versenyben van a nemzeti lobogóval, vagy hogy az uniós himnusz a nemzeti himnuszuk helyettesítését célozza. Elnök úr! Ez egyszerűen nevetséges.

A jelképek azt mutatják, hogy egy közösséghez tartozunk; semmilyen tekintetben nem jelentik anyaországaink megszüntetésének kísérletét. Értéktöbbletet jelentenek, azt, hogy valamit megosztunk más európaiakkal.

Ezért úgy vélem, hogy Carnero úr, akinek gratulálok, és az Alkotmányügyi Bizottság javaslata helyes. Ez egy olyan javaslat, amely akkor, amikor a „két Európát varrjuk össze”, hogy kedves kollegánk, Bronisław Geremek csodálatos kifejezését használjuk, megmutatja európai társainknak, hogy ugyanazok az értékeink. Ezek az értékek kifelé is megjelennek, többek között, de nem kizárólag, a jelképeken keresztül.

Ezért az Európai Néppárt és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja az eljárási szabályzat módosításának javaslata mellett fog szavazni és alig várom, hogy legközelebb, mint mindenki más, meghatódva hallgathassam ebben a teremben az „Örömódát”.

  Pierre Pribetich (PSE). - (FR) A jelképek azt jelentik az érzelmek tekintetében, amik az allegóriák a gondolkodásában. A filozófus Alainnek ez az idézete kétségtelenül világos illusztrációja annak, amit ezek a jelképek ma az Európai Uniónak jelentenek. Beethoven szimfóniájának hallgatása, vagy május 9-én Európa közös ünneplése pontosan azok az alapfogalmak, amelyeket mostantól Európa életben maradásának biztosítása érdekében használni készülünk. Ez azoknak az értékeknek egy konkrét kifejezése, amelyekre az Európai Unió épül, címkék, amelyek fokozatosan beépülnek az 500 millió európai emlékezetébe.

Ennek a cikknek az eljárási szabályzatba történő felvétele, Carlos Carnero González kollégám munkája, amelyhez gratulálok, az euroszkeptikusok ellenzéke által bizonyítottan egy politikai üzenetet küld szét a Parlamentből az ezen az értékek alapján élő polgároknak. Nincs politika jelképek nélkül! A himnuszon, a zászlón és a jelmondaton keresztül identitást adva Európának, lehetőséget ad az Európában élő és dolgozó polgároknak, hogy egy sokféleségben egyesülő szerves egység részének láthassák magukat. Ezeknek a jelképeknek minden szinten és valamennyi intézményi területen való bemutatása biztosítani fogja, hogy legyen egy állandó emlékeztető azokra az értékekre, amelyek Európát lelkesítik.

Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy ma Európa egy komoly bizalmi válságot él át és még ezeken a szimbolikus elemeken is túl kell mennünk és egy erős tartozás-érzést kell kitűznünk és újjáépítenünk.

  Mirosław Mariusz Piotrowski (UEN). - (PL) Elnök úr! Az olyan jelképek, mint a zászló, a himnusz, a közös valuta és az ünnepek, az államiság lényeges vonásai. Ez volt az igazi oka annak, hogy a Lisszaboni Szerződés tárgyalása folyamán miért döntöttek úgy, hogy nem fogadják el ezeket. Kétszínűség azt állítani, hogy a visszaállításukról szóló döntést az egyik európai intézmény belülről meghozhatja. Az Európai Parlament jogalkotó szerv. Nem sugározhat olyan üzenetet, hogy elfogadható dolog utat találni a korábbi kormányközi egyezmények megkerüléséhez. A Parlament a demokrácia és a jogállamiság őrzője kell legyen. Ha az Európai Parlament megpróbálja feltámasztani a korábban elvetett jelképeket, az anakronizmus lesz. Az ember könnyen megértheti, hogy minden intézmény egyéni jelképeket kíván használni. Azonban meg kell érteni, hogy ebben az esetben, amint arra az előadó rámutatott, átfogóbb politikai dimenzióról van szó. Ezért fel kell szólalni az indítvány ellen.

  Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL). – (DA) Elnök úr! Amint az már elhangzott, a közös jelképeket –a himnuszt, a zászlót, a jelmondatot – eltávolították az Alkotmányszerződésből, amikor Lisszaboni Szerződésre változtatták azt. A Lisszaboni Szerződés néhány támogatója még azt is kijelentette, hogy ez azt bizonyítja, hogy figyelembe vettük a népi ellenállást is. Néhány országban az alkotmányos jellegű jelképek eltávolítását arra használták, hogy bizonyítsák, nincs szükség népszavazásra a Lisszaboni Szerződésről. A dán kormány például a dán néphez szóló dokumentumban kifejtette, hogy a Lisszaboni Szerződést, idézem, „megtisztítják az uniós himnusztól, a jelmondattól és a zászlótól”.

„Megtisztítják”! Ennél a pontnál meg kell kérdeznünk, hogy ez ténylegesen mit változtatott meg. A válasz az, hogy „semmit”. Érdeklődésemre válaszul maga a Bizottság is azt írta, hogy az a tény, hogy a jelképek nem szerepelnek a Szerződésben, semmilyen módon nem változtatja meg a helyzetüket. „Semmilyen módon nem változtatja meg a helyzetüket”! Most a Parlament egy lépéssel továbbmegy majd. Talán valaki azt hiszi, hogy a jelképek fokozottabb használata lelkesedést fog ébreszteni az EU iránt. Talán valaki azt hiszi, hogy a jelképek leplezhetik az előnyök emberek számára való hiányát. Én személy szerint nem hiszem. A polgárok közül sokan csak további példáját látnák annak, hogy az uniós elit azt tesz, amit akar. Ez teljesen rossz üzenetet sugározna, és nem gondolom, hogy el kellene fogadnunk ezt a javaslatot.

  Philip Claeys (NI). - (NL) Elnök úr! Azon tűnődöm, valójában mi a lényege ennek a jelentésnek és az eljárási szabályzat módosításának, ami ennek a jelentésnek a célja. Az indoklás szerint az a tény, hogy ezek nem szerepelnek a Lisszaboni Szerződésben, nem gátolja meg az intézményeket abban, hogy továbbra is használják ezeket, így miért kell ennek a Parlamentnek az eljárási szabályzatában ezeket ereklyeként őriznie. Az Európai Alkotmány és a népszavazások által hatálytalanított alkotmány összefüggésébe kell ezt a vitát helyezni. A jelképek szándékosan nem kerültek be a Szerződésbe, mivel például a dánok nem akarnak európai szuperállamot és egy európai szuperállam külső jelképeit. Időközben Hollandia ratifikálta a Lisszaboni Szerződést. Mit fogunk most tenni? Most a hátsó ajtón keresztül eljárási szabályzatunk ereklyetartójába fogjuk helyezni az európai jelképeket.

Szükségtelen az eljárási szabályzatnak ez a módosítása. Valójában ez egy fölösleges provokáció és ez tiszteletlenség a dán választókkal és tágabb értelemben valamennyi európai választóval szemben, aki nem akar európai szuperállamot. Bravó, hölgyeim és uraim!

  Maria da Assunção Esteves (PPE-DE). – (PT) Tegnap itt a plenáris ülésen az európai himnusz háttérként szolgálhatott volna Ingrid Betancourt könnyeihez. A himnusz az emlékek és vágyak közös megosztásában érhette volna el a csúcspontját. Minden emberi tervnek szüksége van a szavak erejéből eredő jelképmintára, amellyel Európa polgárait a parlamenti vita dialektikájában a bal és jobb oldalra ültető politikai képviselet rítusa felé vezetjük. Nincs történelem jelképek nélkül.

Szavakra, zászlóra, himnuszra vagy jelmondatra van szükségünk. Európa egyetemes terve nem kovácsolható közös képzeletté a jelképek kémiája nélkül, mivel a jelképek nemcsak azt a világot ábrázolják, amiben élünk, hanem azt is, amilyent szeretnénk. Összekapcsolják bennünk a legmélyebb értelmet és érzelmet. Értékük az előidézett identitásfejlődésből ered. Hogy nyithat Európának az emberi méltóság transzcendentális értékén alapuló nagy terve a világ felé, hogy haladhat előre a jogok tekintetében, hogy irányíthat jelképminta nélkül? Az európai gondolkodás a jelképek jelentésének hosszú listáját hagyta ránk. A politika nem hagyhatja figyelmen kívül ezeket, mivel a politikának az emberi lény minden dimenziójával kapcsolata van a tekintetben, ami ideális és magasztos is.

  Richard Corbett (PSE). - Elnök úr! Némiképp meg vagyok lepődve, hogy az eljárási szabályzatunknak ez a módosítása micsoda vihart kavart egy pohár vízben pár negyedóra alatt. Tudjuk, hogy néhány évvel ezelőtt a tagállamok elhatározták, hogy nem emelik az Európa-zászlót és himnuszt szerződési jogállásra. Úgy döntöttek, hogy nem kapnak ilyen előkelő jogállást, hanem meghagyják őket a jelenlegi jogállásukban.

Mi a jelenlegi jogállásuk? Az intézmények egyszerűen elismerik ezeket. Az Európai Bizottság már 1985-ben így tett. Mellesleg, akkor Thatcher asszony tagja volt az Európai Bizottságnak. Megértem, hogy most néhány csodálója elutasítja döntését. Meg kell mondanom, hogy én magam is habozva fogadok el egy Thatcher asszony által választott jelképet az Európai Unió zászlójaként. Azonban az összpárti kompromisszum és kiegyezés szellemében kész vagyok elfogadni ezt.

Az a jogállás, amit a zászló és a himnusz kapott, az intézmények általi elismerés. Azonban van itt egy anomália. Mi, az Európai Parlament, valójában sohasem ismertük el ezeket alapszabályunkban. Teljesen logikus, hogy rendbe tesszük ezt az anomáliát és eljárási szabályzatunkban hivatkozunk a zászlóra.

Nem tudom, hogy csaphatnak ekkora hűhót az emberek egy ilyen nyilvánvaló dologból, egy ilyen szabályszerű eljárásból, ami tiszteletben tartja a tagállamok döntését, hogy nem emelik szerződési jogállásra ezeket. Viszont az euroszkeptikusok munkamódszere – az én saját országomban is – mindig talány marad. Amikor már régóta mindenfelé látják ezt a zászlót, ha a Ryder Cup európai szurkolóit látták, amikor néhány hónappal ezelőtt Európa Amerika ellen golfozott – ahol a polgárok, akik között valószínűleg konzervatív euroszkeptikusok is voltak, az Európa-zászlót lengették – akkor valóban egy kicsit nevetségesnek tűnik, hogy most ekkora hűhót csapnak ebből az indokolt módosításból az eljárási szabályzatunkban.

  Panayotis Demetriou (PPE-DE). – (EL) Elnök úr! Ahogy valamennyi korábbi felszólaló mondta, az Európai Unió jelképei régóta léteznek. Mire törekszünk itt az Európai Parlamentben az alapszabály módosításával? Hangsúlyozni kívánjuk, amit a jelképek megfelelő használatának hívnak, ahogy ez minden szervezetnél történik.

Sajnos mind a tagállamok, mind a polgárok részéről megalapozatlan reagálások születtek. Ezek olyan tagállamok reagálásai, akik úgy gondolják, hogy ezeknek az uniós jelképeknek az elfogadása és támogatása egy szuper-állam létrehozásához vezet. Az isten szerelmére, a jelképek valóban olyan szuper-államot hoznak létre, amilyenről néhány tagállam beszél?

Néhányan azt mondják, hogy ezek hatással lesznek a polgárok és az államok nemzeti szellemére. Ha bárkinek a nemzeti szelleme olyan gyenge, hogy az államok egységszimbóluma felülmúlhatja, akkor sajnálom, amit néhányan „nemzeti büszkeségnek” neveznek. Ilyen érveléseket már hallottunk ebben a Házban.

Van egy másik probléma is. Ha néhány polgár és tagállam ilyen rosszul reagál ezekre a jelképekre, hogy maradhatnak továbbra is ennek az Uniónak a tagjai, ha rá sem tudnak nézni ezekre a jelképekre? Ez ellentmondás.

Az Európai Parlamentnek igaza van, hogy a szokásos módon jár el ezeknek a jelképeknek az előírásos elfogadásakor. Ennek üzenete van: az EU-nak e jelképek alatt egyesülten kell előrehaladnia, hogy tökéletessé váljon és elérje azt a pontot, ahol elláthatja feladatát. Az a szerepe, hogy mindenütt a világon támogassa a törvényszerűséget és az értékeket.

  György Schöpflin (PPE-DE). - Elnök úr! Gyakran halljuk azt a véleményt, hogy a jelképek időpocsékolások, és az Európai Uniónak nem kellene törődnie ilyen lényegtelen problémákkal. Az Európai Uniónak inkább, folytatja ez az érvelés, olyan prózai ügyekre kell összpontosítania, mint a foglalkoztatás és a kereskedelem.

Ez a megközelítés teljesen hibás és egészen félreérti, amit a jelképek jelentenek. Ha gondosan megnézzük, hogy működnek az intézmények, akkor hamar nyilvánvalóvá válik, hogy minden intézménynek egy sor jelképe van. Ezek a jelképek üzenetet hordoznak, amit a polgárok felismernek és amelyek annak az intézménynek a gyorsírásos változataként működnek. Intézmények nélkül nem létezhet demokratikus politika.

Tehát a jelképek szükséges részei a demokráciának, amit az EU identitása szempontjából központinak tekint. Ezen kívül ha a jelképek olyan csekély jelentőségűek, ahogy azt ellenzői állítják, akkor miért vesződni ezek ellenzésével? Az Európai Parlamentnek mint az Európai Unió legfontosabb szervének minden oka megvan arra, hogy támogassa Európa jelképeit, mint Európa szavazóival való kapcsolati eszközét. Akik Európa jelképei ellen vannak, azok alapvetően magát az európai demokráciát kérdőjelezik meg.

Lehet tovább érvelni, hogy ez túl cseppfolyós és válság sújtotta idő az Európa jelképeiről történő gondolkodáshoz, ennél fogva ez nem a megfelelő pillanat, hogy a Parlament a jelképekkel töltse idejét. Lehet, hogy így van, de az időzítés olyan dolog, ami mindig vitatható és vitatni is fognak. Hosszabb távon nem fog számítani, hogy a Parlament és az Európai Unió jelképeit most, vagy valamikor később vitatták-e meg. Tehát én teljes mértékben támogatom ezt a fontos és alapos jelentést.

  Geoffrey Van Orden (PPE-DE). - Elnök úr! Föderalista barátaink nem próbálhatják meg Thatcher asszonyt megszerezni ügyüknek. Ő megdöbbenne, hogy milyen fejlemények történtek az Európai Unióban.

Hallottuk, hogy a jelképek fontosak, mégis állandóan nyugtatnak bennünket, hogy az Európai Unió nem törekszik államiságra, a Parlament minden ebbe az irányba vivő állásfoglalása és jogszabálya ellenére. Persze, ennek kiváló példája az alkotmány volt. Ez elutasításra került és Lisszaboni Szerződésként bukkant elő újra.

Hogy megpróbálják eladni a Lisszaboni Szerződést, a nemzeti tárgyaló felek úgy döntöttek, hogy az alkotmány olyan részeit, amelyek államisági túlkapásként értelmezhetőek, mint például a zászló és a himnusz, el kell távolítani.

Valóban, amikor a brit kormány miniszterei el kívánták adni a Lisszaboni Szerződést polgárainknak, azt használták érvként mellette, hogy némiképp különbözik az alkotmánytól.

Az én kelet-angliai választópolgáraim nem akarnak alkotmányt, nem akarnak Lisszaboni Szerződést és biztosan nem akarnak egy Európának nevezett államot. Úgy gondolom, számukra sértés megpróbálni bevezetni vagy hivatalos jelleget adni ezeknek a jelképeknek.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). - (RO) Az Európai Unió jelképei gondoskodnak identitása bizonyításáról, hogy a közvéleménnyel való kommunikációban döntő tényezők lehetnek, és az európai intézményekhez való érzelmi kötődéséről.

A Parlament elismerte és elfogadta az Unió alábbi jelképeit: a kék alapon tizenkét arany csillag alkotta körből álló zászlót, Ludwig van Beethoven IX. szimfóniája Örömódájának részletét, mint himnuszt és az „Egység a sokféleségben” jelmondatot. A zászló a Parlament valamennyi épületében és minden hivatalos eseményen fel van vonva. Az Európai Unió jelképeinek az Európai Parlament által történő használatáról szóló rendeleteknek a Parlament eljárási szabályzatába történő bevezetésével a Parlament határozott politikai jelzést küld.

A Parlament május 9-én ünnepli az Európa-napot. Azt javasolom, hogy az Európai Parlament az Európa-napon évente szervezzen a fiatal generációnak versenyt, akiknek meg kellene mutatniuk, hogy látják Európa jövőjét és főként, hogyan kívánnak hozzájárulni ennek a jövőnek a valósággá változtatásához.

  Marios Matsakis (ALDE). - Elnök úr! Az európai Ciprus északi részén, a Kyrenia hegyláncon egy óriási, egy kilométer hosszú török, nem uniós zászló, látható. Tulajdonképpen Ciprus egész északi részén török zászlók, nem pedig uniós zászlók özöne található. Ez nem Európa egységét, hanem a török hadsereg által egy kis EU tagállam nyakába varrt megosztást jelképezi.

A befejezetlen EU–török csatlakozási tárgyalásokkal és a folyamatban lévő ciprusi béketárgyalásokkal az EU-nak szilárd nyomást kell gyakorolnia a török kormányra, hogy távolítsa el csapatait és a velejáró jelképeket Ciprusról, hogy büszke uniós zászlónk szabadon lenghessen az Uniónak ebben a sarkában. Az uniós zászló az egységet jelképezi. A török zászló megosztást jelképez.

Segítsünk mindannyian, hogy az uniós zászló Ciprus egész területén minél előbb felvonható legyen.

  Andrew Duff (ALDE). – Elnök úr! Rendkívül furcsának, − sőt tragikusnak − tartom, hogy a jelképeket Közép- és Kelet-Európa korábban kommunista államainak polgárai támadják. Visszaemlékszünk, amikor Tallinban, Kelet-Berlinben és Budapesten lengették a zászlókat. Emlékszünk, amikor a Brandenburgi Kapunál a himnuszt játszották. Ezeket a dolgokat nem parlamenti eljárási szabályok szabták meg és írták elő, hanem a polgárok szíve és érzelmei. A jelképek a béke és szolidaritás méltóságteljes értékeinek a jelképei.

  Íñigo Méndez de Vigo (PPE-DE). – (ES) Elnök úr! A következő kérdést szeretném feltenni azoknak, akik azt mondják, hogy a jelképek és a himnusz az államhoz tartoznak. A városnak, ahol élek, van egy zászlója − a madridi zászló − és a közösségnek, ahol lakom − a madridi közösségnek − egy saját zászlója és himnusza. Ez azért van, mert ezek államok? Ezek államisági ambíciókat rejtegetnek? Azok, akik azt mondják, hogy a zászlók és a himnuszok nemzeti jelképek, el kívánják törölni a helyi és regionális zászlókat?

Választ szeretnék kapni képviselőtársaimtól.

  Elnök. - Nekem is megvan otthon a rögbi klubom zászlója!

  Richard Corbett (PSE). - Elnök úr! Csak azt hozzá szeretném tenni Méndez de Vigo úr kérdéséhez, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak is van zászlója és himnusza. Abból, amit a brit konzervatívok most mondtak, azt a következtetést tudom csak levonni, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság meghatározásuk szerint egy állam.

  Carlos Carnero González, előadó. − (ES) Elnök úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok mindenkinek, aki felszólalt a vita során, bár nyilvánvaló, hogy némelyikükkel nyíltan nem értek egyet.

A jelképek nemcsak államokat jelképeznek. Fejlettségünknek ebben a szakaszában a jelképek nem testesítenek meg szembenállást, küzdelmet vagy harcot; ezek az eszmék közvetítésének és az emberek értékek körüli egyesülésének eszközei. Ez az, amit a zászlónk, a himnuszunk, a jelmondatunk és az Európa-nap jelképez.

A kormányközi konferencia némelyek miatt, a nagy többség akarata ellenére, el kellett, hogy távolítsa ezeket a jelképeket a Szerződésből. A nagy többség inkább az alkotmány lényegét érintő teljes gőzzel haladást választotta, mint a kelepcébe ejtést azok által, akik nemcsak a jelképeket vonják kétségbe, hanem a politikai unióban való továbbhaladás szükségességét is. Ezért 16 ország, ideértve a sajátomat is, közleményt adott ki abban az értelemben, hogy nézetük szerint a jelképek használata életünk része, hivatalos és mi több, olyan valami, amit örömmel kell fogadni.

Senki sem kérdőjelezte meg az Európai Unió jelképeit a népszavazási kampányok ideje alatt, ami az alkotmány ratifikációjának az elutasítását eredményezte. Beszéljünk komolyan: emlékszik valaki olyanra, hogy a francia és dán lakosság nagy csoportjai azért mondtak „nemet” az alkotmányra, mivel az az Unió jelképeire hivatkozott? Ami engem illet, én nem, és én aktívan kampányoltam Franciaországban. Lehettek más okok, amik közösek vagy nem számos ember számára, de a jelképek ügye nem volt egyike ezeknek.

Persze, én spanyolnak érzem magam, mert európai vagyok és európainak, mert spanyol vagyok. Ez azt jelenti, hogy amikor látom országom zászlóját a 12 csillagos mellett, erősebb lesz meggyőződésem, hogy mindkettő része az életemnek. Amikor a Bizottság soros elnökét látom a francia zászlóval és az Európai Unió zászlójával megjelenni, szintén büszke vagyok.

Mindezeken túl büszke vagyok, mint sokan Önök közül, amikor megéljeneznek, ha valaki humanitárius segélyt kapott vagy észrevette a választási megfigyelői csoportunkat és felismer bennünket a zászlóról és megtapsolja. Bolondok lennénk saját magunk megtagadni azt, amit mások barátsággal és örömmel ismernek el.

  Elnök. - A vitát berekesztem.

A szavazásra ma 11 órakor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Cristian Silviu Buşoi (ALDE), írásban. – Az Európai Unió kétségkívül fejlődésének útkereszteződésénél áll, amikor rendkívül fontos az előrehaladás szükségességének az elfogadása a jelenlegi komplex ügyek megoldásában, amelyek potenciálisan holtpontra juttathatják az európai integrációs folyamat dinamikáját. Ebben a folyamatban az európai jelképek elengedhetetlen láncszemek a jól bevezetett nemzeti identitást kiegészítő, nem pedig helyettesítő európai szintű pozitív identitás fejlődésében.

Az európai jelképek hiánya az elutasított Lisszaboni Szerződésben a kritikus demokratikus deficit szempontjából a legsajnálatosabb, amellyel az Európai Uniót jelenleg szembesül. Az az állítás, hogy ezeknek a Lisszaboni Szerződésbe történő belefoglalása helytelen lenne, teljesen megalapozatlannak bizonyult, mivel kétségtelen, hogy ezek nem jelentenek semmilyen veszélyt az Európai Unió alapjait képező fogalmakra.

Tehát ahhoz, hogy a következő években növelhessük az Európai Unió melletti támogatást és elkötelezettséget, elkerülhetetlen ezeknek a szimbolikus elemeknek a fenntartása és szabályozása azért, hogy az európai intézményeket és döntéshozó folyamatokat a „demosz” tényező elismerésére kötelezze.

  Glyn Ford (PSE). - írásban. – Támogatom az uniós zászló, az Örömóda uniós himnusz, a május 9-i Európa-nap és az „Egység a sokféleségben” jelszó hivatalos elismerésének az eljárási szabályzatba történő bevezetését. Ez a támogatás nem csökkenti lojalitásomat saját országom, Anglia iránt, ahol születtem, felnőttem, tanultam és ahol most élek.

Visszautasítom azt a nézetet, hogy az ember kizárólag egy régióhoz lehet lojális. Büszke vagyok, hogy Forest of Deanből származom, hogy angol és európai vagyok.

  Genowefa Grabowska (PSE), - írásban. – (PL) A jelképek valóban érzelmi kötődést váltanak ki a számunkra kedves szervezet vagy ország irányában. Ha zászlókra vagy a jelmondatokra nézünk, himnuszt hallgatunk, vagy éppen érmékhez nyúlunk, közvetlenül egy bizonyos országgal vagy szervezettel azonosítjuk azokat. Természetesen az Európai Uniónak is vannak ilyen jellegű azonosulást és érzelmi kötődést elősegítő jelképei.

A kék alapon 12 csillagos zászló, az „Örömóda” Beethoven IX. szimfóniájából, a május 9-én ünnepelt Európa-nap és az euro, ami 15 tagállam hivatalos fizetőeszköze, bevett, ismert és általánosan elfogadott jelképek. Kezdetben ezek az Európai Közösségek jelképei voltak és most az Európai Unió jelképeivé váltak. Az Európai Unió jelmondatával vagy mottójával, nevezetesen az „Egység a sokféleségben”-nel együtt ezek a jelképek az Európa-terv lényegét zárják egységbe.

Mint az Egyezmény tagja, nagyon sajnálom, hogy az Európai Alkotmányban leírt uniós jelképek soha nem születtek meg. Egy kváziállam jellemzőinek tekintették őket, és ezért kimaradtak a Lisszaboni Szerződés szövegéből. Ennek ellenére azonban úgy vélem, hogy nem vesztették el egyetlen sajátságukat vagy az európai polgárokra gyakorolt vonzerejüket sem. Ezek e jelképek továbbra is azoknak az értékeknek a hordozói, amelyeken az Európai Unió alapul. Ezek annak az érzésnek a kifejezései, amit a polgárai éreznek a közösség iránt.

Ezért helyes, hogy az európai jelképek használatának javaslata pont itt, az Európai Parlamentben merülhetett fel.