Rumiana Jeleva (PPE-DE). - (BG) Elnök úr! Tisztelt Kollégák! Engedjék meg, hogy azzal kezdjem, hogy gratuláljak Panzeri kollégának jelentéséhez. A PPE-DE képviselőcsoport árnyék-előadója voltam és a jelentés mellett szavaztam.
Azért szavaztam így, mert úgy vélem, hogy a kompromisszumok révén sikerült bizonyos módosításokat előterjeszteni és néhány javaslattal kapcsolatban sokkal kiegyensúlyozottabb megközelítést sikerült elérni. Ugyanakkor a képviselőcsoportunk által javasolt módosítások, amelyek a jelentést teljesebbé tehették volna, nem kerültek jóváhagyásra.
A jelentésben bizonyos ágazatok szürkegazdasága meglétének és növekedésének fő okai között mindenképpen szerepeltetni kellett volna az adózással kapcsolatos túlzott terhek és a magas társadalombiztosítási járulékok felsorolását. A be nem jelentett munka elleni harcban az üzleti szférát szövetségesnek kell megnyerni.
Segíteni kell a kis- és középvállalkozásokat az adminisztratív terhek csökkentésével és az eljárások egyszerűsítésével. Nyilvánvaló azonban, hogy ezen a ponton nem lehet tárgyalásokat és módosításokat javasolni, mivel a jelentés az egyik szabályrendszer keretében kezdődött és a befejezésére és a szavazásra egy másik keretében került sor.
Anja Weisgerber (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Bár a Zimmer-jelentés ellen szavaztam, mindazonáltal teljes szívemből helyeslem a jelentés célját a társadalmi beilleszkedés és a szegénység elleni harc ösztönzésével kapcsolatban az Európai Unióban, beleértve a gyermekszegénység elleni küzdelmet. Kifejezetten üdvözlöm azt a megközelítést, amely kielégítő minimáljövedelmi rendszereket javasol az emberhez méltó élet előfeltételeként. Ennek az elvnek vonatkoznia kell mind a dolgozókra, mind pedig a munkanélküliekre.
Azt azonban nem tehetem meg, hogy egy olyan jelentést szavazzak meg, amely ismételten minimálbérek bevezetésére ösztönzi a tagállamokat, és arra szólítja fel a Tanácsot, hogy értsen egyet egy uniós minimál bér céllal. Ez a követelés sérti a szubszidiaritás elvét és a tagállamok szociális törvénykezéssel kapcsolatos alapvető hatáskörét.
A jelentés kifejezetten üdvözli a Bizottságnak a diszkrimináció minden formájával kapcsolatos horizontális irányelvre vonatkozó javaslatát is. Én ellene vagyok a diszkriminációnak, de úgy gondolom, ez egy rossz megközelítés.
Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök úr! Szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy megmagyarázhatom a szavazásomat. A legutóbbi hozzászólóhoz hasonlóan nem gondolom, hogy bárki egyetérthet a jelentés céljaival a társadalmi beilleszkedés és a szegénység elleni küzdelem ösztönzését illetően.
Amit valóban el kell fogadnunk, az az, hogy el kell szakadnunk attól az elképzeléstől, hogy bármilyen probléma esetén a megoldásnak uniós szintűnek kell lennie. A megoldás éppenséggel nem is mindig nemzeti szinten található.
Ha valóban kezelni akarjuk a szegénység kérdését, ha valóban ösztönözni akarjuk a társadalmi beilleszkedést, gyakran a saját közösségeinken belül kell a megoldást keresnünk. Az Európai Unió szerte, saját országomban mindenhol, a saját városomban, Londonban is, amelyet képviselek, és amelyik a világ legnagyobb városa, egy sor helyi közösségi csoport található, amelyek a szegénységgel közvetlenül foglalkoznak, mindenfajta állami beavatkozás nélkül. Ezek megértik a problémákat és a közösségek együtt cselekednek. Megfelelő körülményeket kell teremtenünk a helyi önkormányzatok számára ezeknek a problémáknak a kezeléséhez: ha megoldásokat keresnek, nézzék meg a londoni választókerületem szociális méltányossági központjának a honlapját.
Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr! A szegénység egy sokrétű jelenség. Általában a munkanélküliséghez, főleg a hosszú távú munkanélküliséghez kapcsolódik. Ezért tekintik a munkát a szegénység megelőzése legjobb módjának. A munka azonban a szegénység megelőzésének nem az egyetlen módja, amint azt a dolgozó emberek közötti szegénység számos esete illusztrálja. Nem árt felidéznünk, hogy az Európai Unióban 78 millió embert fenyeget szegénység. Ez az uniós polgárok 16%-át jelenti.
A hatóságoknak minden szinten össze kell fogniuk a szociális partnerekkel, civil társadalmi szervezetekkel és az egyes polgárokkal. A szociális politikának és a munkaerő-piaci politikának jobban szervezettnek és hatékonyabbnak kell lennie. A szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelemhez fenntartható és jelentős erőfeszítések szükségesek.
Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a törvényerejű szociális védelmi programoknak megelőző szerepük kell legyen. A szociális kohézió támogatását és a társadalmi integráció elősegítését kell szolgálniuk. A jelentés egyik fontos kérdése a gyermekszegénység kiküszöbölésére vonatkozik. Különös figyelmet kell szentelni az egyszülős családokban, nagycsaládokban vagy bevándorló családokban felnövő gyerekek ügyének. Hatékony megoldások szükségesek annak megakadályozására, hogy ezek ez emberek ne váljanak társadalmilag kirekesztetté.
Astrid Lulling (PPE-DE). - (DE) Elnök úr! Támogatni tudom a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságnak az állásfoglalását, mivel tartalmazza a feketepiaci munka és különösen a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelemre vonatkozó speciális javaslataimat.
Különösen örömömre szolgál annak a javaslatomnak a támogatása, amelyben azt kérem, hogy a Bizottság az Európai Szociális Alappal közösen finanszírozva fejlesszen ki egy kísérleti eszközt, olyat, mint a luxembourgi 2 Plusz projekt, amelynek célja a be nem jelentett munkavégzés megfékezése, a munkáltatókkal szembeni adminisztratív követelmények nagymértékű egyszerűsítése által kevésbé vonzóvá téve azt, eközben a munkavállalók számára társadalombiztosítási ellátást, a munkáltatók számára vonzó adókulcsokat biztosítva, beleértve a helyben végzett munkával kapcsolatos díjak csökkentését, valamint a tagállam által meghatározandó összegnél kevesebbért végzett minden munka adómentességét.
A családi vállalkozásban segítő házastársak vagy családtagok kötelező társadalombiztosítási ellátását biztosító kerettörvénnyel kapcsolatos javaslatomat szintén tartalmazza, aminek nagyon örülök. Meg vagyok elégedve, hogy hangsúlyozzuk, hogy a háztartásvezetés maga is családi vállalkozás és hogy fontolóra kell venni ennek az atipikus családi munkának az elismerését és a társadalombiztosítási ellátásba történő bevonását. Tény, hogy a hagyományos feketemunka mellett több millió európai van, főként nők, akik családi vállalkozásban dolgoznak és nincs semmilyen egyéni társadalombiztosítási ellátásuk.
Elnök. - Csak egy dolgot szeretnék tisztázni kedves Astrid, a felszólalási időkeret egy perc, nem pedig kettő. Ez majdnem olyan, mint a be nem jelentett munka.
Milan Horáček (Verts/ALE). - (DE) Elnök úr! Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel végre egyértelmű felhívást tartalmaz a fehérorosz kormány felé az emberi jogok tiszteletben tartására.
Bosszantó, hogy nem teljesültek az Európa utolsó diktatúrájában élő fehérorosz nép demokratikus fejlődéssel kapcsolatos reményei a szeptemberben tartott parlamenti választásokon, amelyek gyanúsak, mondhatni hamisítottak voltak. Ugyanez vonatkozik az ellenzék és a civil társadalom stratégiai elnyomására.
Ma felszólítottuk a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek további lépéseket az emberek közötti kapcsolatok elősegítésére és fokozására és az ország demokratizálása érdekében, és hogy fontolják meg a fehérorosz polgárok schengeni területre történő belépésénél a vízumköltségek csökkentésének a lehetőségeit, ami az egyetlen módja Fehéroroszország és polgárai növekvő elszigeteltsége megakadályozásának.
Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr! A grúz eseményeket követően a fehérorosz demokrácia veresége különösen fájdalmas az Unió ezzel az országgal szembeni új megbékélési politikájával összefüggésben. Lukashenko úr nem ismerte fel Európa gesztusát és az elszigeteltségből való kiemelkedés lehetőségét. Az EBESZ jelentés megállapítja, hogy a fehérorosz választások nem felelnek meg a demokratikus normáknak. Az új parlament ezért ismét Európa utolsó diktátorának behódoló embereiből fog állni. Ennek a visszaélésnek az ellenére szükségesnek tűnik a kölcsönös enyhülés politikájának a folytatása. Azonban hangsúlyozni kell, hogy nem csak az Uniónak kell engedményeket tennie. A fehérorosz elnöknek megfelelő intézkedésekkel kell demonstrálnia jó szándékát. A Lukashenko úron levő nyomást enyhíteni kell, ugyanakkor előnyöket kell ajánlani a fehérorosz embereknek, hogy Európa ajánlata jobb választásnak tűnjön, mint az Oroszországgal való kapcsolatok szorosabbá kovácsolása.
Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr! A dohai forduló keretében zajló tárgyalások sikeres befejezése egyre kevésbé tűnik valószínűnek. Mandelson úr kereskedelmi biztosi beosztásról történt lemondása az egyik ok. A tárgyalások folytatására valószínűleg csak a 2010 elején kerül sor. A helyzetet tovább bonyolítja az a tény, hogy az elkövetkezendő két évben nem csak az Egyesült Államokban lesznek választások, hanem Indiában és Brazíliában is. Ez azt jelenti, hogy az új tárgyalásokat más csoport fogja irányítani. Most először nem az Európai Unió felelős a tárgyalások megszakadásáért. Az Egyesült Államok és India okolható a júliusi miniszteri tárgyalások összeomlásáért. Azonban a szakértők szerint a csőd fő oka a szolgáltatások és az ipar területén való haladás hiánya volt.
A tárgyalóasztalhoz való visszatérés esetén elsőbbséget kell adni annak a megfontolásnak, hogy hogyan lehet a legszegényebb országokat megsegíteni. Ugyanakkor azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a saját érdekeinket, mindenekelőtt a mezőgazdasági ágazatét. Piacaink indokolatlan megnyitása komolyan veszélyeztetné a mezőgazdasági jövedelmek stabilitását. Emiatt sok mezőgazdasági vállalkozás mehetne csődbe. Ha ez megtörténne, hogy tudnánk garantálni az Európai Unió élelmiszer ellátásának biztonságát? A kereskedelmi kérdésekkel kapcsolatos megegyezés hiánya annak a példája, hogy milyen nehéz fontos kérdésekben kompromisszumot elérni, amikor sok különböző érdekkel rendelkező ország vesz részt a tárgyalásokban.
Reménykedjünk az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos nemzetközi tárgyalások pozitívabb kimenetelében.
Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök úr! Köszönöm a lehetőséget, hogy megmagyarázhatom a dohai forduló keretében zajló tárgyalások felfüggesztésével kapcsolatos szavazásomat.
Örömmel látom, hogy a Ház többsége sajnálja a dohai forduló keretében zajló tárgyalások felfüggesztését, mivel a további liberalizációval reális célokat lehetett volna elérni.
Sajnálatos módon ismét a mezőgazdaság volt az akadály és bár az EU nem hibáztatható, el kell ismernünk, hogy nekünk is megvolt a saját belpolitikáink, és amikor Mandelson biztos tovább akart menni a mezőgazdasággal kapcsolatban, az Európai Unió legprotekcionistább államai közül néhány visszatartotta.
Fel kell ismernünk, hogy fontosabb célról van szó; hogy a gazdaságunk nagy részét alkotó szolgáltatások piacát meg kell nyitni és liberalizálni kell. Sajnos mezőgazdaságunk és árucikkeink piacát előbb kell megnyitni, mint a szolgáltatáskereskedelmét.
A kereskedelem további nyitására van szükség. Abba kell hagyni a nem versenyképes mezőgazdasági termelők támogatását. Meg kell könnyíteni a fejlődő országok és a szegényebb országok vállalkozói és mezőgazdasági termelői számára a velünk való kereskedelmet, hogy áruikat és szolgáltatásaikat eladhassák, mivel csak a kereskedelem, nem pedig a nagyszabású segélyipar, mentheti meg ezeket az embereket a szegénységtől.
Bogdan Pęk (UEN). - (PL) Elnök úr! Az előttünk lévő jelentés már elnyerte a Ház többségének a jóváhagyását. Azonban közvetlenül a szavazás előtt Duff úr, egyik élenjáró képviselőnk, megkísérelte kifejezni meglepetését amiatt, hogy a nemrég csatlakozott kelet-európai országok ellenzik az Európai Parlamentben a zászló és a himnusz kötelező bevezetését. Azonnal meg kell magyaráznom Duff úrnak, hogy a kampány alatt használt jelszó bőséges igazolást szolgáltat arra, hogy a brüsszeli szabályok nem jobbak, mint a moszkvaiak voltak. Mindenesetre, az a könnyedség, ahogy Brüsszel uniós törvényeket megsértő változtatásokat vezethet be és alkalmazhat, éles ellentétben áll a szolidaritás, tisztesség és megkülönböztetésmentesség elvei alkalmazásának nehézségeivel. Releváns példa az energiapolitika, ahol a jog értelmében és a fent említett elvekkel ellentétben Lengyelországra elrendelt intézkedések le fogják rombolni a lengyel energiaipart.
Frank Vanhecke (NI). - (NL) Elnök úr! Bár én és számos kollégám ellene szavazott, éppen most fogadtunk el nagy többséggel egy jelentést, amely bevezet ennek az intézménynek egy zászlót, egy himnuszt, egy jelmondatot és egy munkaszüneti napot: egy igazi állam minden jelképet és külsőségeit. Van egy holland kabaré-előadó, Wim Sonneveld, aki ideillő lenne ebbe a Parlamentbe és valami olyasmit mondana, hogy „Nos, ez már sok!”.
Azonban szeretném emlékeztetni Önöket, hogy nem is olyan régen, az Európai Alkotmány hollandiai és franciaországi egyértelmű elutasítását követően, a jelképek használata nagyon óvatosan kikerült és többé nem lett része a Lisszaboni Szerződésnek, mivel kiderült, hogy a közvélemény nem akarja ezeket. Most a Parlament újból el akarja fogadni ezeket, sőt ragaszkodik hozzájuk a szövegben, hogy a polgárok világos politikai üzenetet kapjanak. Micsoda cinikus tréfa! A kiváltságos emberek európai „nómenklatúrája” halad tovább, azonban, hölgyeim és uraim, Európa népe már rég nem követi őket.
Philip Claeys (NI). - (NL) Elnök úr! A Carnero González jelentésről szóló vitában néha úgy tűnt, mintha magukról az európai jelképekről beszélnénk, nem pedig az eljárási szabályzatunkba történő beiktatásukról. Most a vita nem a jelképekről szól, bár el tudom képzelni, hogy sok embernek kérdése van a május 9-i Európa-nappal kapcsolatban. Azonban az a helyzet, hogy először megígérték, hogy az európai szuperállam jelképei nem kerülnek be a Lisszaboni Szerződésbe, amelyet a legtöbb tagállam ratifikált, most pedig hirtelen bele akarják venni, és rögzíteni akarják az Európai Parlament eljárási szabályzatában. Ez egyszerűen a szavazók, az európai polgárok semmibe vétele. A brüsszeli elefántcsont-tornyunkból sikerült újra, még jobban elidegeníteni magunkat a tagállamok polgáraitól. Ez szomorú.
Daniel Hannan (NI). - Elnök úr! Általában arra ösztönöznek bennünket, hogy a nacionalizmust tekintsük önkényesnek, mulandónak és kicsit méltatlannak, de most, amikor euronacionalizmusról van szó, teljesen más a hozzáállás és azt várják, hogy az államiság jelképeiben és külsőségeiben leljük örömünket: egy zászlóban, egy himnuszban, egy nemzeti napban és a többiben.
Bizonyos kivételt teszek Beethoven IX. szimfóniájának részletével, mint az európai himnusszal, amelynél most elvárják, hogy mindannyian állva hallgassuk. Attól tartok, hogy ennek ugyanolyan hatása lesz rám, mint amilyen Alexre volt a Mechanikus Narancs-ban és ugyanaz miatt, nevezetesen a rossz mellékjelentése miatt.
De a probléma, amire rá akarok mutatni a következő: az egyetlen és meglehetősen figyelmeztető változtatás az Európai Alkotmányban, amikor Lisszaboni Szerződéssé változtatták, ezeknek az európai nemzeti jelképeknek az eltávolítása volt.
Az önhatalmú visszahelyezésük ebben a Parlamentben, ebben az idősödő és rokkant Parlamentben, két májpecsétes és májfoltos ujjal fricskát mutat a választóknak, akik elutasították az Európai Alkotmányt.
Ha kötelező erejűvé akarják tenni ezeket a jellépeket, legyen bátorságuk népszavazásban az emberek elé bocsátani. Pactio Olisipiensis censenda est!
Roger Helmer (NI). - Elnök úr! Én Carnero González úr jelentése ellen szavaztam, amely megpróbálja szélesebb körben újra bevezetni ebben a Parlamentben az európai zászlót és az európai himnuszt.
Hazámban azt mondták az embereknek, hogy a Lisszaboni Szerződés annyira különbözik az Európai Alkotmánytól, hogy már nem szükséges referendumot tartani, mégis, az egyetlen lényegi különbség, amit az Alkotmány és a Lisszaboni Szerződés között látok, az ezeknek az államisági külsőségeknek az eltávolítása. Most ez a Parlament megpróbálja újra visszahozni ezeket.
Ez jól illusztrálja a megtévesztést, amin az egész európai terv alapul. Illusztrálja azt az óriási semmibe vevést, amellyel ez a Ház a közvéleményt és azokat a választókat kezeli, akik erre a helyre szavaztak bennünket. Most a teljes Lisszaboni Szerződésről kell referendumot tartanunk.
Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök úr! Köszönöm a lehetőséget, hogy megmagyarázhatom ezzel a különösen fontos témával kapcsolatos szavazásomat.
Az előző hozzászólókhoz hasonlóan én is megfigyeltem azt a kétszínűséget, ahogy gyakran az európai terv támogatói működnek. Azt mondták például, hogy a Lisszaboni Szerződés kudarcba fullad, ha bármely ország ellene szavaz. Amikor a franciák és a hollandok helyesen „nemmel” szavaztak, azt mondták, hogy tulajdonképpen a legtöbb ország folytatni akarja, tehát folytatnunk kell.
Amikor az írek elutasították, ahelyett, hogy egyszerűen elfogadták volna, mint az utolsó szöget a Lisszaboni Szerződés koporsójába, azt mondták, módot kell találni, hogy az írek újra szavazzanak, amíg megfelelően nem szavaznak. Itt van egy másik példa. Azt mondták, hogy Lisszaboni Szerződés teljesen más, mint az Európai Alkotmány. „Itt van a bizonyíték”, mondták, „megváltoztattuk a betűméretet, megforgattuk, ez teljesen más és eltüntettük az Európai Unió jelképeit”. Óva intettünk, hogy ez nem fog sokáig tartani. Akik támogatják a tervet, módot fognak találni a jelképek ismételt bevezetésére. Pontosan ez történt.
Az a kérésem azokhoz, akik támogatják az európai tervet, hogy legyenek becsületesek a választókkal, és legyen bátorságuk a népszavazásra bocsátásához.
Gyula Hegyi (PSE). - (HU) A klímaváltozás Közép-Európában a jelek szerint főleg a csapadék radikális eloszlásában jelentkezik. A hosszú, száraz aszályos időszakokat özönvízszerű esőzések követik. Az aszályok és az árvizek kára milliárdokra tehető. Ez is jelzi, hogy a klímaváltozás elkezdődött. Az európai klímapolitikáknak ezért a klímaváltozás lelassításán túl a már jelentkező csapások megelőzésével, a károk enyhítésével is foglalkoznia kell. Víztározó-, öntözőrendszereket kell fejlesztenünk, a városokban és a földekben meg kell tartanunk a csapadékot, hogy aszályos időkben használni tudjuk a vizet. Ez különösen fontos a magyar Alföldön. El kell érnünk, hogy az Európai Unió közösségi politikaként kezelje a vízzel való jobb gazdálkodást, és erre a következő költségvetésben komoly uniós forrásokat is megnyisson.
Cristina Gutiérrez-Cortines (PPE-DE). – (ES) Elnök úr! Meg kell mondanom, hogy a jelentés ellen szavaztam, mert ez egy rossz jelentés. Az éghajlatváltozás témája egy átfogó téma és a vízhiány olyan kérdés, amely hatással van a vidékre is és minden részletre kiterjedő megközelítést kíván.
Ez a dokumentum úgy tűnik, azt állítja, hogy az egyetlen megoldás a csapvíz és a városi csővezeték vizének a tartalékolása. Ez egy redukcionista, rendszer nélküli és fenntarthatatlan megközelítés. Ellenzem a jelentést, bár van néhány jó megállapítása, mint például az a tény, hogy a víz mindannyiunké kell legyen, vagy hogy meg kell osztanunk a tartalékokat és szolidaritás kell legyen a régiók között.
Ugyanakkor egyetértek Hegyi úrral, hogy intézkedéséket kell tennünk a vidék ügyében. Az új megközelítés magában foglalja a vidék vízének új gátakkal történő megóvását, új folyószabályozást, katasztrófa-megelőzést, friss megközelítést lehetővé tevő új mezőgazdasági stratégiát és természetesen vízelvezetést, ahol szükséges.
A társadalmi és gazdasági gondok kihatással vannak az emberek életére és kapcsolatban vannak a világot fenyegető élelmiszerhiánnyal. Ez az, amit számításba kell vennie ennek az állásfoglalási indítványnak.
Madeleine Jouye de Grandmaison (GUE/NGL). - (FR) Elnök úr! Érdemei miatt én Seeber úr jelentése mellett szavaztam. Szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik lehetővé tették az általam javasolt módosítások elfogadását.
Azonban van egy gondom: ez a veszélyes mezőgazdasági szennyező anyagok általi talaj- és talajvízszennyezéssel kapcsolatos. Ez a francia tengerentúli területeken, Martinique és Guadeloupe területén klórdekón miatt történt, amely egy hosszú élettartamú molekula. Ezt a szennyező anyagot, amely Európában már több mint 30 éve be van tiltva, a francia tengerentúli területeken 1997-ig továbbra is használták.
Ma, ez a szennyező anyag a komoly egészségügyi problémák okozásának a veszélye és a gazdasági fejlődés hátráltatása mellett, lehetetlenné teszi a 2000. október 23-i európai vízügyi keretirányelv (WFD) célkitűzéseinek a teljesítését, legalábbis Martinique esetében.
Bevallja-e végre az Európai Bizottság, hogy néhány tagállam megsért olyan érzékeny ágazatokat, mint a környezetvédelem és az egészségügy?
Astrid Lulling (PPE-DE). - (FR) Elnök úr! Szeretném helyesbíteni a van den Burg jelentés 3. és 9. módosításaival kapcsolatos szavazatomat. Véletlenül szavaztam ellenük, azonban mellettük akartam szavazni. Miért? Úgy gondolom, hogy a tőkekövetelményekkel kapcsolatos javaslat ösztönözheti, hogy az eszközátruházóknak az értékpapírosított termékeik egy részét szerepeltetniük kelljen mérlegükben, kölcsönük adott részének rendelkezése alapján számított tőkekövetelményeket róhat az eszközátruházókra, vagy a beruházók és az eszközátruházók érdekei megfelelő biztosítására más eszközöket mérlegelhet. Azt is gondolom, hogy a hitelminősítő ügynökségek által javasolt önszabályozó megoldások elégtelennek bizonyulhatnak, figyelembe véve a pénzügyi rendszerben játszott kulcsfontosságú szerepüket.
Elnök. - Astrid, a következő alkalomra van még négy másodperce.
Paul Rübig (PPE-DE). - (DE) Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Épp most hallottuk, hogy a reform ellenzői a múltban élnek. Mi a jövőt akarjuk alakítani! Akik ellenzik a reformot, maradjanak otthon nemzeti-államaikban és támogassák azokat, akik Európáért dolgoznak.
Peterle úr megmondta: azt akarjuk, hogy polgáraink hosszú és egészséges életet éljenek. Ezért dolgoztunk tevékenyen a korfüggő betegségek kérdésével kapcsolatban a hetedik uniós kutatási keretprogramban. Most eljött az ideje, hogy a kisvállalkozási törvény keretében hathatós támogatást nyújtsunk a szabadúszóknak, független munkavállalóknak és az egyszemélyes üzleti vállalkozásoknak, hogy nekik is aktív szerepük legyen az egészségügyi piacon és így a polgároknak a jövőben nagyobb választási lehetőségük legyen ezen a piacon és ezáltal képesek legyenek mind mennyiségi, mind minőségi értelemben a legjobb megoldás kiválasztására.
Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) A „Partnerség az Európáról szóló kommunikációért” című, Európáról szóló bizottsági kommunikáció fő aspektusait lefektető általános keret jóváhagyásának határozata mellett szavaztam. Ennek a célja egy, a sokrétű kommunikációs elemek erősítését szolgáló keret létrehozása, az európai kommunikációs politikáról szóló fehér könyv által kezdeményezett tágabb struktúrába helyezve őket, amely egy kétirányú folyamatot tanácsol, a polgárok és a D-terv („D-terv a demokrácia, párbeszéd és vita érdekében”) tevékeny részvételével.
Fontos annak felismerése, hogy ez a Bizottság által az unió demokratikus intézményei és polgárai közötti megbeszéléseket ösztönző, az Alkotmányszerződés kudarcát követően kezdeményezett kommunikáció úgy tűnik, nem érte el a céljait. A D-terv egy kudarc: hogy lehet demokrácia párbeszéd nélkül és párbeszéd vita nélkül? Ez egyértelműen keveset tesz a polgárok közötti óriási különbségek áthidalása érdekében, akik már nem értik az európai integráció céljait és az intézményeket, amelyek túl átláthatatlanok és érthetetlenek lettek. Csak remélhetjük, hogy ez az új kísérlet egy intézményközi megállapodás elérésére lehetővé fogja tenni számunkra az előrelépést.
Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Nincs ellenvetésünk a tagállamok polgárainak az uniós együttműködéssel kapcsolatos tárgyilagos és tényszerű tájékoztatása és képzése ellen. Azonban ez nem lehet a még inkább nemzetek feletti uniós ellenőrzés bevezetésének a propagandája.
Az Európáról szóló kommunikáció közös nyilatkozatában, amiről ez a jelentés szól, említés esik több különböző uniós programról, ilyen például a „D-terv” és a „Polgárokat Európának”, amelyekkel kapcsolatban a Junilistan rendkívül kritikus. A nyilatkozat elismeréssel szól az uniós pártokról és a velük kapcsolatos alapítványokról is, amelyeket a Junilistan véleménye szerint alulról a tagállamok nemzeti pártjaiból, nem pedig fentről az uniós bürokrácia által kell építeni.
Ezért szavaztunk a jelentés ellen. Úgy gondoljuk, hogy az Európáról szóló kommunikáció közös nyilatkozatát másképp kellett volna megfogalmazni és a tényszerű tájékoztatást és képzést kellett volna hangsúlyozni, valamint egy nyílt vitát, amelyben azok a politikai erők is részt vehetnek, akik európai kormányközi együttműködést, nem pedig egy Európai Egyesült Államokat akarnak.
Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Egy újabb tipikus jelentés…
Miközben megállapítja, hogy „a kommunikáció fontos elem mind a képviseleti, mind pedig a részvételi demokráciában”, a jelentés tulajdonképpen „aggódik” –ez a legszebb kifejezésmód – a most Lisszaboni Szerződésként ismert, tervezett szerződést elutasító referendumok eredményei miatt, és kifejezetten az írországi miatt.
Így a parlamenti többség a „Partnerség az Európáról szóló kommunikációért” című közös nyilatkozat jóváhagyása mellett döntött. Ebben az uniós intézmények közül három (a Tanács, az Európai Bizottság és a Parlament) megállapodik egy propaganda keresztes hadjáratról – ami, ezt nem szabad elfelejteni, folytatódni fog egészen a közelgő európai parlamenti választásokig – arra a feltételezésre alapozva, hogy a fokozódó elutasítás, az osztályjelleg-tudatosság és az uniós politikák mögötti fő érdekek, amint az ezeken a népszavazásokon megnyilvánult, a média napirendjének a megszabásával és ellenőrzésével győzhető le.
Valójában ez az uniós szakpolitikák és a döntéshozatal valódi tartalmát próbálja elrejteni vagy eltitkolni, ahol ezek ütköznek a különböző uniós országok dolgozói és más társadalmi rétegek érdekeivel.
A „demokrácia” és „kommunikáció” demagóg használatával a jelentés megpróbálja megkérdőjelezni ezeket.
Timothy Kirkhope (PPE-DE), írásban. − Én és brit konzervatív kollégáim támogatjuk az uniós szakpolitikákkal és intézményekkel kapcsolatos tényszerű tájékoztatások közvélemény számára való elérhetőségét és az átláthatóság javítását.
Azonban a jelenlegi gazdasági és pénzügyi helyzetben úgy gondoljuk, vannak más prioritások, amelyek égetőbbek és fontosabbak, hogy az EU foglalkozzon velük.
Emiatt úgy döntöttünk, hogy tartózkodunk ennél a jelentésnél.
Šarūnas Birutis (ALDE), írásban. – (LV) Ez a jegyzőkönyv az EU 25 tagállamával kötött megállapodás „logikai kiterjesztése”. Ugyanazt a jogalapot használva, mint a korábbi jegyzőkönyv (az EU 10 tagállamával aláírt jegyzőkönyv), a mostani jegyzőkönyv jogot ad Svájcnak a Romániából és Bulgáriából származó munkavállalókat és önálló vállalkozókat érintő mennyiségi korlátozások fenntartására azért, hogy fokozatosan könnyítse a két ország állampolgárainak a svájci munkaerőpiacra való bejutását, minden évben nagyobb bebocsátással.
Véleményem szerint ennek a megállapodásnak a Romániára és Bulgáriára történő kiterjesztése erősíteni fogja a svájci munkaerőpiacon a versenyt, könnyebbé fogja tenni svájci munkavállalók e két országba küldését, javítani fogja a román és bolgár alkalmazottak felvételi lehetőségét és jövőbeni piacokat is meg fog nyitni a svájci export számára.
Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) Támogatom ezt a javaslatot, amely újból kiterjeszti a Svájc és az EU közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodást (2002. júniusi), most Bulgária és Románia részvételével.
Ez a kiterjesztés kétségtelenül pozitív hatással lesz az új munka- és beruházás-lehetőségek előmozdítására és minden érintett ország gazdasági növekedésére, különösen a köztük fennálló kereskedelem volumenének növekedése által.
A tervezett maximum hét éves különleges átmeneti időszakok jogot adnak Svájcnak a Romániából és Bulgáriából származó munkavállalókat és önálló vállalkozókat érintő mennyiségi korlátozások fenntartására azért, hogy fokozatosan könnyítse a két nemzetiség svájci munkaerőpiacra való bejutását és fokozatosan növelje évente az új munkavállalók számát, a piaci szükségleteket és a svájci munkalehetőségeket figyelembe véve.
Ez időszak alatt ugyanezeket a mennyiségi korlátozásokat alkalmazhatja Románia és Bulgária a svájci állampolgárokkal szemben.
Ennek az időszaknak a végén csak akkor lehet kvótákat újra bevezetni, ha teljesültek a védelmi záradékban meghatározott szükséges feltételek. Ez csak 2019-ig alkalmazható.
Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodáshoz csatolt, a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozása következtében a megállapodásban szerződő félként való részvételéről szóló jegyzőkönyvének az Európai Unió és annak tagállamai nevében történő aláírásáról szóló tanácsi határozat jelentésének az elfogadása mellett szavaztam. (9116/2008 – C6-0209/2008 C6-0209/2008 – 2008/0080 (AVC)).
Az előadó, Marinescu úr, fenntartás nélkül egyetért a megállapodás hatályának a kiterjesztésével. Helyesen rámutat, hogy ez hatalmas lehetőséget jelent egyrészt Svájc, másrészt pedig Románia és Bulgária számára. Ez egy olyan lépés, amely segíthet az Európai Unió gazdasági növekedésen és foglalkoztatás bővülésén alapuló politikája terjesztésében.
Amint azonban Marinescu úr rámutatott, az a tény, hogy a kialakított megoldás ütemterv tekintetében eltér a korábbi, tíz országot magában foglaló szerződéstől, aggodalomra ad okot. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy az átmeneti időszak dokumentum szerinti kiterjesztése a két fent említett ország esetében negatív jellegű intézkedés.
Fontos mindezek észben tartása és rögtön a 2009. évi népszavazás után egy gyors ratifikációs és végrehajtási folyamat kikényszerítése.
Rareş-Lucian Niculescu (PPE-DE), írásban. − (RO) 2009. február 8-án kerül sor Svájcban az Európai Unióval kötött szabad mozgásról szóló megállapodás Romániára és Bulgáriára történő kiterjesztéséről szóló népszavazásra.
Néhány svájci párt szerint a népszavazás célja a Romániából és Bulgáriából való „tömeges és ellenőrizetlen bevándorlás” megállítása. Svájc 2005 szeptemberében, a 2004-es bővítés után is rendezett népszavazást. Szerencsére ennek a népszavazásnak az eredménye pozitív volt.
Nem vitathatjuk egyetlen állam népszavazás-tartási jogát sem, azonban úgy gondolom, hogy minden tagállamnak biztosítania kell lennie az Európai Unió egységét, függetlenül a kérdéses konzultáció eredményeitől.
Dumitru Oprea (PPE-DE), írásban. − (RO) Marian Jean Marinescu úr javaslata (A 6-0343/2008) mellett szavaztam a következő indokok miatt:
Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 45. cikke kimondja, hogy „Az Unió minden polgárának joga van a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz”, a Római Szerződés pedig 1957-ben megállapította, hogy „tilos minden állampolgárságon alapuló megkülönböztetés”.
Természetes, hogy mind Románia, mind Bulgária, mint az Európai Unió új tagállamai, részt vesznek az EK és Svájc közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv aláírásán, ugyanúgy élvezik rendelkezései előnyeit és jogait, mint minden uniós tagállam. Különben nem beszélhetnénk valódi „európai polgárságról” a Maastrichti Szerződés (1993) értelmében.
Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Marinescu úrnak a Svájc és az EU közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodásnak a 2007. január 1-jén az Európai Unióhoz csatlakozott Romániára és Bulgáriára történő kiterjesztéséről szóló jelentése mellett szavaztam.
Az előadóhoz hasonlóan úgy gondolom, hogy ez a kiterjesztés mindkét fél számára gazdasági előnyöket kell hozzon a foglakoztatás növekedése, az export piacok megnyitása és következésképpen kereskedelem növekedése, valamint a gazdasági növekedés tekintetében, miközben Svájc megőrzi jogát a korábbi, jóllehet szükségszerűen módosított jegyzőkönyvben (EU-10) már lefektetetett átmeneti intézkedések alkalmazására.
Šarūnas Birutis (ALDE), írásban. – (LV) Ennek a javaslatnak a célja a korábbi szabályozási intézkedésekben már elfogadott elvek alkalmazása a nemzeti nyilvántartások közötti elektronikus összekapcsolás kialakításával – aminek a hiánya eddig megakadályozta az európai nyilvántartási rendszer hatékony működését. Ez a javaslat a korábbi szabályozási intézkedésekkel felállított rendszer technikai és informatikai kiegészítését szolgálja. Azonban az alapelvekben nincs változás: a referenciapont továbbra is az a tagállam, amelynek az elítélt személy az állampolgára; az információk tárolása csak a központi nemzeti nyilvántartásban történik és közvetlenül nem elérhető más tagállamok nyilvántartásai számára; a tagállamok kezelik és aktualizálják a saját adatbázisukat.
Ennek a törvénynek az elfogadásával a 27 tagállam, amelyek mindegyikének megvan a saját igazságügyi és társadalmi érzékenysége, közös fókuszpontot találhat.
Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) 2005 óta az Európai Bizottság számos törvényjavaslatot terjesztett elő a bűnügyi nyilvántartások cseréjének a szabályozására és elősegítésére az 1959. évi európai egyezményben (az Európa Tanács egyezménye) lefektetett mechanizmus alapján működő lassú és alapjában véve nem megfelelő rendszer megszüntetése érdekében.
Az első előrelépést a bűnügyi nyilvántartásokból származó információk cseréjéről szóló 2005. évi tanácsi határozat jelentette, különösen a továbbítási határidők lecsökkentését illetően.
2007-ben a Tanács politikai megállapodásra jutott egy kerethatározatról, amelynek a célja annak biztosítása, hogy minden tagállam a lehető legkimerítőbben és leghelyesebben válaszoljon az állampolgáraival kapcsolatos bűnügyi nyilvántartási adatkérelmekre.
A mostani javaslatnak a célja nem a kerethatározat alapelveinek a megváltoztatása, hanem inkább a kiegészítése. A célja egy tagországok közötti ítéletekkel kapcsolatos számítógépes információrendszer, más szóval az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer (ECRIS) létrehozása.
27 különböző jogi rendszer marad, mindegyik saját igazságügyi és társadalmi érzékenységgel, azonban a cél közös fókuszpontot találni a rendszer gyakorlati alkalmazásához.
Ebben az összefüggésben, ahhoz, hogy biztosítva legyen a megfelelő adatvédelem, ismét világosan látható, hogy sürgősen el kell fogadni a harmadik pillérbeli adatvédelemről szóló kerethatározatot, amelyet már többször sürgettem.
Gérard Deprez (ALDE), írásban. – (FR) Az ECRIS-ről szóló jelentés mellett szavaztam, mivel ez az ismeretlen betűszó rejti a nemzeti bűnügyi nyilvántartási rendszerek hálózatának a kulcselemét.
Véssük az eszünkbe: nem egy szuper, központosított adatbázist kívánunk létrehozni. Minden tagállam továbbra is maga centralizálja a polgáraival kapcsolatos információkat; az egyes nemzeti központi hatóságok lesznek a többi európai nyilvántartás összekapcsolásához való hozzáféréssel rendelkező kizárólagos testületek.
Így a nemzeti igazságszolgáltatási testületeknek nem lesz közvetlen hozzáférésük az „európai nyilvántartáshoz”: információkérést kell küldeniük országuk központi nyilvántartásához, amely közvetítőként fog működni.
Eddig az európai nyilvántartási rendszer nem működött hatékonyan. Természetesen volt a 2006-ban indított kísérleti projektünk Belgium, a Cseh Köztársaság, Franciaország, Németország, Luxembourg és Spanyolország részvételével, amelyhez, látva a sikert, utólag csatlakoztak mások is.
Ott volt az információk tagállamok közötti cseréjének megszervezéséről és azok tartalmáról szóló a határozat is.
Azonban hiányzott az elektronikus összeköttetést technikailag megszervező szöveg.
Ezt most elértük az ECRIS-szel, ami azt mutatja, hogy az új technológiák segítik az uniós igazságszolgáltatás napi szintű működését.
Koenraad Dillen (NI), írásban. − (NL) A Romagnoli-jelentés megérdemli támogatásunkat, mivel valódi előrehaladást jelent a tagállamok közötti igazságügyi együttműködésben. A múltban túl sok olyan eset volt, amikor a nem a saját tagállamában élő súlyos jogsértés elkövetőjének a bűnügyi nyilvántartása nem került átadásra az ügyész számára. A belgiumi Fourniret eset ennek a legszomorúbb példája.
Jó ötlet egy összehangolt európai bűnügyi nyilvántartási rendszer, természetesen amennyiben garantáltak mindenki alapvető jogai. A véleménynyilvánítás szabadsága, amelyet börtönbüntetéssel járó „rasszizmus elleni” törvényekkel komolyan korlátoznak néhány tagállamban, probléma lehet ebben a tekintetben. Belgiumban például a véleménynyilvánítás szabadságának a bűncselekménnyé nyilvánítása sokkal tovább megy, mint olyan országokban, mint Olaszország és az Egyesült Királyság, ahol véleménynyilvánítás szabadságát valóban tiszteletben tartják.
Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ez egy konzultációs eljárás, amelynek a célja az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer (ECRIS) létrehozásának javaslatával kapcsolatos megegyezés, és amely majd magában foglalja a tagállamok közötti elektronikus információcserét.
A Bizottság megerősíti, hogy a fő célkitűzés „a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség megerősítése” és hogy „a korábbi ítéletekkel kapcsolatos információkat terjeszteni kell a bírók és az ügyészek, valamint a rendőri szervek között”.
A leírtak szerint „a cél feltételezi a tagállamok illetékes hatóságai közötti rendszeres, olyan módon történő információcserét a nemzeti bűnügyi nyilvántartásokból, amely garantálja kölcsönös megértésüket és az ilyen cserék hatékonyságát”.
Úgy gondoljuk, hogy amikor erre szükség van, a bűnügyi nyilvántartásokból származó, polgárokat érintő információk egyik tagállamból egy másik tagállamba történő átadásának az érintett felek (kétoldalú) együttműködése alapján kell történnie. Azonban több más kérdés között, amelyek mértékét és hatásait fel kell mérni, a jelentés olyan kötelezettségeket ró a tagállamokra, amelyek olyan mértékben jelentik az igazság- és belügy „közösségesítését”, ami túlmegy az általunk javasolt tagállamok közötti együttműködés alapjain.
Mi nyilvánvalóan elismerjük a tagállamok közötti bűnügyi nyilvántartásból származó információk kölcsönös átadását lehetővé tevő mechanizmusok szükségességét, azonban ezeket eseti alapon és egy együttműködés keretében kell megállapítani.
Carl Lang (NI), írásban. – (FR) Kollégánk jelentése valódi előrelépést jelez a tagállamok közötti bűnügyi nyilvántartásokból származó információk cseréjének megszervezésében és tartalmában.
Nem kétséges, hogy még mindig létezhetnek olyan egyének, mint Fourniret, egy undorító pedofil, aki terrorizálni tudta az embereket Franciaországban, majd utána Belgiumban, mivel bűnügyi nyilvántartását nem továbbították egyik országból a másikba. Az ilyen szörnyek, gyilkosok, fajankók és tolvajok nem rejtőzhetnek el az igazságszolgáltatás elől a különböző nemzeti adatbázisok átláthatósági hiánya miatt.
E kényszerítő okok miatt támogatjuk az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer létrehozását, amennyiben garantálni fogja minden személy alapvető szabadságjogait. Különösen a véleménynyilvánítás szabadsága védelmének a szükségességére gondolok, valamint ha olyan bűntettet nyilvánítanak ideológiailag büntetendőnek, amikor egy véleménynyilvánítás nem felel meg az európai dogmáknak és a politikailag korrektek diktatúrájának.
A bűnügyi nyilvántartások elektronikus összekapcsolása megköveteli az olyan alapvető óvintézkedéseket megtételét is, mint például a kezelt információk egyidejűségének és hitelességének a garantálása és naprakészségük biztosítása. Most ennek a mechanizmusnak a kezdeti szakaszában vagyunk: ezért ébernek és meggondoltnak kell maradnunk.
Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) A 2008/XX/JHA (COM (2008) 0332 – C6 – 0216/2008 – 2008/0101 (CNS)) kerethatározat 11. cikke alkalmazásában az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer (ECRIS) létrehozásával kapcsolatos tanácsi határozat javaslatával kapcsolatos jelentés mellett szavaztam.
Az előadó, Romagnoli úr, helyesen hangsúlyozta, hogy az említett javaslat célja a már létrejött elvek alkalmazása és az alkalmazási megoldások szolgáltatása, nem pedig ezek újra történő körvonalazása.
Rendkívül fontos az elektronikus kommunikáció létrehozása, hogy hatékonyabb legyen az információátadás az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer keretében. Jelenleg túl sokáig tart az adatátadás. A mai világban azonban ez létfontosságú a sikerhez.
A következőket kell észben tartani:
- minden erőfeszítést meg kell tenni a bírói testületek kereső eszközökkel történő ellátása érdekében a teljes siker biztosításához,
- a hálózat biztonságát garantáló S/TESTA rendszer nélkülözhetetlen az adatvédelemhez.
Megállapítottuk, hogy a javasolt jogalap nem megfelelő. Ez aggodalomra ad okot és a vonatkozó szerződésekkel összevetve ellenőrizni kell.
Befejezésül, úgy vélem, hogy a jelentést el kell fogadni és erőfeszítéseket kell tenni a határozatok tagállamokban történő alkalmazására.
Andreas Mölzer (NI) írásban.− (DE) Egy olyan időszakban, amikor növekszik a határokon átnyúló bűnözés, a tagországok közötti együttműködés egyre fontosabbá válik. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy egy bűntett az egyik országban kemény büntetés lehet, egy másikban viszont kisebb súlyú bűncselekménynek tekinthető. Ez olyan dolog, amit észben kell tartanunk. Lényeges az adatvédelmi követelményekhez való ragaszkodás is és a gyanúsítottak és áldozatok jogainak ugyanolyan tiszteletben tartása. Az előttünk fekvő jelentés úgy tűnik biztosítja ezt, ezért támogattam a szavazáskor.
Nicolae Vlad Popa (PPE-DE), írásban. − (RO) A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy a tagállamok közötti információcseréhez szükséges technikai és gyakorlati eszközök létrehozásával fontos szerepet játszik a bűnügyi nyilvántartás európai információs rendszerének a megvalósításában.
Azonban úgy vélem, hogy a szöveg az Európai Igazságügyi Hálózat kommunikációs rendszerének a használatával (az S-TESA adminisztratív kommunikációs hálózat ideiglenes használatát követően) tökéletesíthető a jövőben az alábbi okok miatt :
- A Kaufmann-jelentés elfogadásával az Európai Parlament támogatta az Európai Igazságügyi Hálózat modern és biztonságos távközlési hálózatának a létrehozását ;
- A bűnügyi nyilvántartásban szereplő információ az egyik olyan, az Európai Igazságügyi Hálózat hatálya alá tartozó téma, amely elősegíti a tagállamokban a jogérvényesülést ;
- Az egyetlen kommunikációs hálózat használatával jelentős megtakarítások érhetők majd el;
- A jogi jellegű kommunikáció egyedi rendszerének a használata biztosítani fogja a kért információban érdekelt felek számára a gyors, biztonságos, egyidejű és könnyű hozzáférést.
Charles Tannock (PPE-DE), írásban. − A brit konzervatívok a javaslat ellen szavaztak, mivel ez kiterjeszti a nemzeti hatóságok lehetőségét, hogy a bűnügyi nyilvántartásokból megfelelő alapos vizsgálat igénybevétele nélkül információkat szerezzen. Továbbra is a kormányközi együttműködés mellett vagyunk a büntető igazságszolgáltatás terén, de nem az ilyen adatokat érintő automatikus hozzáférés mellett.
Jan Andersson, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Mi, svéd szociáldemokraták úgy döntöttünk, hogy a be nem jelentett munkavégzés elleni fellépésről (A6-0365/2008) szóló jelentés mellett szavazunk. A jelentés több fontos rendelkezést tartalmaz, többek között az alvállalkozói szabálytalanságokért való fővállalkozói felelősséget. A jelentés ellenzi az Európai Bíróság új keletű tendenciáját a munkavállalói kiküldetésekről szóló irányelv értelmezésében is.
Egészében véve a jelentés jó, de szeretnénk világossá tenni, hogy mi úgy gondoljuk, hogy az adópolitika, és mindenek felett az adómértékek meghatározása a tagállamok dolga. Azonban nem volt lehetőség külön szavazásra a jelentés ezt érintő részeinél.
Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Olasz kollégám, Pier Antonio Panzeri, a be nem jelentett munkavégzés elleni fellépés fokozásáról szóló, az Európai Bizottság közleménye alapján megfogalmazott saját kezdeményezésű jelentése mellett szavaztam. Ez a feketegazdaság elleni fellépés fokozását javasolja, amely a gazdaság egészét fenyegeti, védelem nélkül hagyja a munkavállalókat, káros a fogyasztókra, csökkenti a költségvetési bevételeket és tisztességtelen versenyhelyzetet eredményez a vállalkozások között.
Fontos a világos különbségtétel a bűnözői vagy illegális tevékenység és a legális, de a hatóságok felé be nem jelentett munka között, vagyis ami nem tesz eleget a különböző szabályozási megszorításoknak, nevezetesen a társadalombiztosítási járulék- és adófizetésnek. Természetesen fokozni kell az ellenőrzéseket. Azonban az egyes országok helyzetét figyelembe véve az államháztartás minőségének javításával folytatnunk kell a munkaerő adóterheinek a csökkentését. Lényeges az adó- és társadalombiztosítási rendszer adminisztratív bonyolultságának a csökkentése, ami ösztönözheti a be nem jelentett munkavégzést, különösen az önálló vállalkozók és a kisvállalkozások között.
Sürgősen meg kell vizsgálnunk a munkahelyi felügyelők és más, a felülvizsgálatért és csalás elleni fellépésért felelős szervek közötti együttműködés európai platformjának a létrehozási lehetőségét.
Philip Bushill-Matthews (PPE-DE), írásban. − A brit konzervatívok támogatják a be nem jelentett munkavégzés elleni fellépést támogató intézkedések fokozását, különös tekintettel néhány, a jelentésben említett intézkedést – például azokat, amelyek ösztönzik a tagállamokat a munkaerő adóterheinek a csökkentésében és amelyek a legális foglalkoztatás előnyeit támogatják.
Azonban, néhány kérdést nem tudunk támogatni a jelentésben.
Ezek közé tartozik az uniós szintű munkafelügyelői együttműködési platform és a munkavállalói kiküldetésekről szóló 96/71/EK irányelv felülvizsgálata. A brit konzervatívok úgy gondolják, hogy az irányelvet kellene jobban alkalmazni, azonban nem szükséges jogi módosítás, amely zavart okozhat a munkáltatók és a munkavállalók számára. Ezért a konzervatívok tartózkodtak.
Petru Filip (PPE-DE), írásban. − (RO) A be nem jelentett munkavégzés elleni fellépés fokozásáról szóló jelentés mellett szavaztam, mivel a be nem jelentett munkavégzés jelensége komoly probléma az egész Közösség számára. A fekete piaci munka terjedése főként a túlzott adózás és a bürokrácia következménye és az adóbevételek jelentős csökkenéséhez vezet, ami értelemszerűen költségvetési hiányt eredményez.
Továbbá a munkavállalók szükséges formaságok betartása nélküli alkalmazása szintén a tisztességtelen versenyt ösztönzi. Ebben az összefüggésben, amellett, hogy a hatóságoknak fokozott figyelmet kell szentelniük a munkaerőpiacon az adócsökkentésre és a bürokrácia csökkentésére, szeretném hangsúlyozni az új munkahelyek teremtése ösztönzésének és az átmeneti, valamint esetenkénti alkalmazás rugalmasabb szabályozása bevezetésének a szükségességét.
Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Egy jól működő munkaerőpiac megköveteli mind a megfelelő jogszabályokat, mind pedig a szociális partnerek és az illetékes hatóságok közötti hatékony együttműködést. A be nem jelentett munkavégzés csak egyike azoknak a súlyos problémáknak, amelyekre a szociális partnereknek megoldást kell találniuk.
A Panzeri-jelentés bővelkedik a jó törekvésekben és néhány esetben bőkezű tanácsokban arra vonatkozólag, hogy az egyes tagállamok általában véve hogy szervezzék meg munkaerőpiacaikat és főleg, hogy miként foglalkozzanak a be nem jelentett munkavégzés problémájával. Az előadó többek között arra ösztönzi a tagállamokat, hogy folytassák az adó- és társadalombiztosítási rendszer reformját és tegyenek összehangolt lépéseket be nem jelentett munkavégzés elleni fellépésre érdekében. Az előadó egy közös megközelítést is javasol az EU-ba történő bevándorlás ügyében, valamint, hogy „minden tagállamok általi, gazdaságpolitikát, adó- és társadalombiztosítási rendszert érintő reform a tagállamokban legyen összehangolt és vegye figyelembe a be nem jelentett munkavégzés fő okait”.
A Junilistan úgy véli, hogy a munkaerő-piaci politika nemzeti kérdés, ezért mi nagyon aggódunk, hogy az EU folyamatosan megpróbálja növelni a befolyását ezekben a kérdésekben az egyes tagállamok önrendelkezésének a kárára. Ezért döntött a Junilistan a jelentés elleni szavazás mellett.
Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. − (PL) A be nem jelentett munkavégzés egy sokrétű jelenség. Érinti a gazdasági, társadalmi, intézményi, sőt a kulturális dimenziókat is és káros számos gazdálkodó egységre. A nemzeti költségvetés bevételtől esik el és nyilvánvalóan fedezni kell a kiadásait. Ami magukat a feketegazdaság munkavállalóit illeti, gyakran megfosztják őket a munkavállalóknak járó jogoktól. Ráadásul, ezek a munkavállalók egészségi és biztonsági veszélyeknek vannak kitéve és kevés lehetőségük van a szakmai fejlődésre.
A be nem jelentett munkavégzés a belső piac számára is probléma. Káros ez utóbbi működésére. A be nem jelentett munkavégzés okai különböznek a tagországokban és ezért a leküzdésére tett intézkedéseknek is különbözőknek kell lenniük. Egyetértek a jelentés fő pontjaival, minélfogva fokozni kell az erőfeszítéseket e jelenség leküzdése érdekében. Ezért támogattam Panzeri úr jelentését.
Azonban szeretném nagyon világossá tenni, nem hiszem, hogy az irányelv rendelkezéseinek az Európai Bíróság ítéleteinek értelmében javasolt felülvizsgálata hatékony eszköz lehet a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelemben. Következetesen ellenezni fogom a munkavállalói kiküldetésekről szóló irányelv rendelkezéseinek a módosításáról szóló javaslatokat.
Úgy gondolom, hogy a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelemmel kapcsolatban, beleértve a munkavállalói kiküldetéseket, mindössze a tagállamok közötti adminisztratív együttműködésre és információcserére van szükség.
Jens Holm és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − (SV) Úgy gondoljuk, hogy hatékony eszközökre van szükség a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelemben.
Azonban nem tudjuk elfogadni például azt, hogy a be nem jelentett munkavégzés problémája megoldásának része legyen a közös bevándorlási politika. Ezért tartózkodtunk a végszavazásnál.
Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A be nem jelentett munkavégzés olyan jelenség, amely az EU minden tagállamát érinti. A be nem jelentett munkavégzés a munkaigényes és gyakran gyengén javadalmazott munkákban a leggyakoribb és az érintett munkavállalók nem részesülnek a foglalkoztatás biztonságában, társadalombiztosításban, vagy munkavállalói jogokban. Az Uniónak és tagállamainak intézkedéseket kell tenniük a be nem jelentett munkavégzés szintjeinek csökkentése érdekében és ennek megfelelően én a Panzeri-jelentés mellett szavaztam.
Carl Lang (NI), írásban. – (FR) Fontos a be nem jelentett munkavégzés elleni harc, különösen, amikor a gazdaságnak ez a rákos betegsége növekedik, fékezve a gazdasági növekedésünket és szociális dömping miatt a belső piacon eltorzítva a versenyt. Ennek a feketegazdaságnak az első áldozatai a legális munkavállalók, a tagállamok polgárai, akiknek a törvényes gazdasági és szociális jogai veszélyben forognak.
Azért üdvözölhetnénk ezt a jelentést, amit erősen kritizál. Sajnálatos módon ez egy újabb lehetőség ezeknek a hajthatatlan Európa-pártiaknak a nagymértékű bevándorlás lehetőségének szociális eszközként történő használatára, amely nézeteik szerint a sérült európai gazdaságért és lakosságért történne. Az illegális munkaerő bevándorlás „legális” bevándorlással történő helyettesítése megalapozatlan képmutatás. Emellett nincs gazdasági, szociális vagy társadalmi értelme.
Franciaországnak és Európának nem kell megnyitnia több „csatornát a legális bevándorlóknak”, ha még az illegális bevándorlást sem tudják megállítani. A növekedés fellendítéséhez és a belső piac ellenőrzésének a visszaszerzéséhez helyre kell állítanunk a polgárok bizalmát egy családorientált és születéspárti politikával, az ifjúság és a munkanélküliek jobb képzésével és irányításával és végül közösségi preferencia és védelem által.
Kartika Tamara Liotard (GUE/NGL), írásban. − (NL) Tartózkodtam a be nem jelentett munkavégzés elleni fellépés fokozásáról szóló Panzeri-jelentés szavazásánál. Bár van néhány jó elem a jelentésben, úgy gondolom, hogy a jelentés ismét az európai munkaerőpiac rugalmas biztonsági elemeit fogja bevezetni egy egyszerűsített megoldással. A rugalmas biztonság a munkáltatók részéről nagyobb rugalmassághoz, a munkavállalók részéről kisebb biztonsághoz fog vezetni. Ezzel nem tudok egyetérteni.
Mary Lou McDonald (GUE/NGL), írásban. − A jelentés számos problémát tartalmaz, beleértve az atipikus szerződések és a „rugalmas biztonság” elősegítését, amelyek a határozott idejű munkaszerződések aláásásával fenyegetnek. Az is probléma, hogy a jelentés keretét a rendkívül szabálytalan lisszaboni stratégia adja.
Úgy tűnik, ellentmondások vannak a munkavállalói kiküldetésekkel kapcsolatban mondottakat illetően a különböző nyelvű változatoknál.
E nehézségek ellenére a jelentés elegendő pozitív elemet tartalmaz ahhoz, hogy támogassam.
Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. − (NL) Európában a munkavégzés 20%-a be nem jelentett. Ez aláássa a társadalombiztosítási rendszerünket. Ez a javaslat elismeri, hogy a piac bizonyos mértékig korrupt és ez tisztességtelen versenyhez vezet. Támogatjuk a be nem jelentett munkavégzés elleni fellépést, de tartózkodnunk kell a szavazáskor, mivel ennek a javaslatnak komoly hiányosságai vannak. Sajnálatos módon egy olyan neoliberális gondolaton alapul, amelyik kijátssza a munkásokat egymás ellen. A be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelem kifogásként szerepel a munkaerő nagyobb rugalmasságának az elősegítéséhez. Ez rosszabb pozícióba helyezi az európaiakat a munkaerőpiacon, mivel kénytelenek a máshonnan származó olcsó munkaerővel versenyezni.
Az EU 2004-ben és 2007-ben történt bővítésének messzemenő hatásai vannak. Jelentősen nőttek az Unión belüli jóléti különbségek, mivel több új tagállamban most összeomlottak a valaha sikeres iparágak. Ezek az országok most főként árut importálnak és munkaerőt exportálnak. Lengyelországból és Romániából az emberek más országokba mennek dolgozni, elfogadhatatlan körülmények közé, olyan bérekért, amik ott valójában nem engedélyezettek. Az ő alacsony bérüket kihasználva lehúzzák a többiek bérét is. Európa nem integrálódhat tovább, ha az Unión belül nagyon eltérő jövedelmi szintek vannak és ezeket az eltéréseket kihasználják a versenyben.
Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Panzeri úrnak a be nem jelentett munkavégzés elleni fellépés fokozásáról szóló jelentése mellett szavazok.
Úgy gondolom, hogy most nagyobb szükség van, mint bármikor, egy olyan jelenség terjedése elleni küzdelemre, amelyik meggátolja a vállalkozások és a helyi térségek közötti tisztességes versenyt, adminisztratív nehézségeket okoz és rendkívül káros hatást gyakorol a legálisan alkalmazott munkavállalókra. Egyetértek azzal, hogy e jelenség elleni küzdelem érdekében megelőző intézkedésekkel, ösztönzésekkel és fokozott felelősségtudattal, valamint megtorló intézkedésekkel, hatékony felügyelettel és megfelelő büntetésekkel komoly, közös erőfeszítéseket kell tenni.
Catherine Stihler (PSE), írásban. − Többet kell tennünk azoknak a munkavállalóknak a megsegítésére, akiket a „be nem jelentett munkavégzés” általi kizsákmányolás érint. Az egészségüket és biztonságukat veszélyeztetik a gátlástalan munkáltatók.
Georgios Toussas (GUE/NGL), írásban. – (EL) A jelentés ellen szavazunk, mivel ennek a célja alapvetően a munkavállalók brutális kizsákmányolásának az állandósítása. Nem a munkavállalók érdekeinek a szemszögéből foglalkozik a be nem jelentett munkavégzés problémájával. Éppen ellenkezőleg: a tőke jövedelmezősége fenntartásának és a lisszaboni stratégia keretében az uniós monopóliumok versenyképessége erősítésének a szükségességén alapul. Ezért az olyan intézkedések helyett, mint az ellenőrzések és a munkáltatók büntetése, olyan tőkeösztönzőket javasol, mint a „nem bérjellegű költségek csökkentése”. Ez csökkenti vagy felfüggeszti a társadalombiztosítási járulékok fizetésének a kötelezettségét. Ezek egyúttal adómentességek is; a vállalkozások pénzügyi terhei csökkennek és nem hivatalos munkavállalói szerződések kerülnek bevezetésre.
Ezek az intézkedések nem csak hogy nem oldják meg a be nem jelentett munkavégzés problémáját, hanem teljes büntetlenséget is adnak a tőkének. Ezáltal nőni fog az ilyen jellegű munkavégzés, így megsértésre kerülnek a munka-, szociális és biztosítási jogok és a munkásosztályt még jobban kizsákmányolják.
A munkásosztály nem várhat számára kedvező megoldást az Unió, az Európai Parlament vagy a nagytőke politikai személyzete részéről.
A munkások munkásmozgalmon keresztüli harcának a célja az EU népellenes politikájának és a tagállamok burzsoá kormányainak a legyőzése. Ez radikális változásokat fog hozni a hatalomban és biztosítja, hogy a munkások által termelt vagyont az emberek javára használják fel.
Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. − (PL) A be nem jelentett munkavégzés széleskörű jelenséggé vált az Európai Unióban. Dániában például a lakosság 18%-a vállal ilyen módon munkát, vagy van ilyennel kapcsolata.
Gyakran az a helyzet, hogy a munkavállalót semmilyen módon nem büntetik az ilyen munkáért. Általában a munkáltató az, akit büntetnek. A legjobb esetet jelentő forgatókönyv szerint a munkavállalónak büntetést kell fizetnie, ami minden esetben alacsonyabb, mint a munkáltató által fizetendő büntetés. Elviekben a be nem jelentett munkavégzés nem jelent indokot valakinek a származási országba történő visszatoloncolására. Bizonyos országok azonban, mint például Belgium és Dánia, jelzik, hogy, bizonyos esetekben ez történhet azokkal, akik szembeszökően és ismétlődően megsértik a törvényt.
Az Európai Uniónak minden erőfeszítést meg kell tennie e jelenség elleni küzdelem sikere érdekében. A leghatékonyabb megközelítés az adók csökkentése és a legális munkapiacon az adminisztratív akadályok felszámolása annak érdekében, hogy a be nem jelentett munkavégzés mindkét fél számára váljon nem kifizetődővé.
Jan Andersson, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Mi svéd demokraták a társadalmi kirekesztettség elleni fontos küzdelemről szóló jelentés mellett szavaztunk. Azonban szeretnénk világossá tenni álláspontunkat a minimálbéreket érintő kérdésekkel kapcsolatban. Osztjuk azt a nézetet, hogy csökkenteni kell Európában a dolgozó szegények számát. Minden bérből élő számára elfogadható jövedelmet kell biztosítani Európában. Azok a tagállamok, akik ezt törvényes minimálbéren keresztül kívánják megvalósítani, szabadon megtehetik ezt. Az is világos, hogy azoknak a tagállamoknak, akik a szociális partnerekre hagyták a bérek meghatározását, továbbra is így kell tenniük.
A lisszaboni stratégia összehasonlításokat végez a különböző munkaerő-piaci modellek és a bérből élőknek elfogadható béreket biztosító módszerek között. Fontos, hogy kerüljön sor ilyen tapasztalatcserékre a tagállamok között.
Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Német kollégám, Gabriele Zimmer, „Társadalmi integráció és a szegénység elleni küzdelem előmozdítása az EU-ban, beleértve a gyermekkori szegénységet” című jelentése mellett szavaztam. Európa lakosságának jelentékeny hányada társadalmi kirekesztettségben él: a lakosság 16%-át veszélyezteti a szegénység, öt személyből egy nem megfelelő körülmények között lakik, a háztartások 10%-ában nincs aktív kereső, a tartós munkanélküliség megközelíti a 4%-ot, és az iskolákból kimaradók aránya több mint 15%. A társadalmi kirekesztettség másik, egyre fontosabbá váló szempontja az információs technológiákhoz való hozzáférés hiánya.
Képviselőtársaim döntő többségéhez hasonlóan, üdvözlöm a Bizottság megközelítését az aktív társadalmi integrációval kapcsolatban, amelyiknek lehetővé kell tennie az emberek számára a méltóságteljes életet és a társadalomban és a munkaerőpiacon történő részvételt. Támogatom a tagállamok felé tett felhívást a minimáljövedelmi rendszerek meghatározására a társadalmi integráció elősegítése érdekében és olyan rendszerek támogatására, amelyek célja az emberek szegénységből történő kiemelése és annak biztosítása, hogy méltóságteljes életet élhessenek.
Šarūnas Birutis (ALDE), írásban. – (LV) A társadalmi kirekesztettség és a szegénység elleni küzdelem az Európai Unió és a tagállamok napirendjének legfontosabb kérdése. 2000 márciusában, amikor a lisszaboni stratégia végrehajtása elkezdődött, a Tanács arra utasította a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy tegyenek intézkedéseket a szegénység radikális csökkentése érdekében, a 2010-re történő megszüntetésére. A tagállamok mind uniós, mind pedig nemzeti szinten számos intézkedéssel bizonyították elszántságukat. Azonban a szegénység elleni küzdelem és a munkaerőpiacról kiszorított emberek visszailleszkedésének az elősegítése továbbra is nehéz feladata a kibővített Európai Uniónak. Nem leszünk képesek elérni a megújított lisszaboni stratégia célkitűzéseit, ha továbbra is elpocsékoljuk az emberi tőkét, amely a legfontosabb kincsünk.
A tagállamok többsége jóléti, valamint munkaerő-piaci aktiválási politikát folytat, megpróbálva elősegíteni a munkaerőpiacról kiszorított emberek visszailleszkedését. Azonban még mindig jelentős létszámú csoportok vannak, akiknek kevés az esélyük a munkaerőpiacon és akiknél ezért fennáll a kockázat, hogy társadalmilag kirekesztetté válnak és a szegénységi küszöb alá kerülnek. A minimáljövedelem rendszerek az egyetlen eszközei annak, hogy munkaerőpiacról leginkább kiszorultak elkerülhessék a súlyos szegénységet. Azonban, amellett, hogy ellátják ezeket a fontos feladatokat, a minimáljövedelmi rendszereknek ösztönözniük kell a munkaképes emberek munkaerő-piaci integrációját. Ezért a fő feladat annak biztosítása, hogy a jóléti politika segítse a munkaképes emberek mobilizációjának a hatékony biztosítását és hosszú távú célként elérje egy elfogadható életmód biztosítását a foglalkoztatáson kívül állók és ott is maradók számára.
Philip Bushill-Matthews (PPE-DE), írásban. − A brit konzervatívok támogatják a társadalmi integráció és a szegénység elleni küzdelem előmozdítását. Miközben a jelentés számos pozitív elemet tartalmaz, kihangsúlyozva a társadalom bizonyos csoportjai nehéz helyzetét, más paragrafusokat nem tudunk támogatni, mint amelyek például az egész unió területére megállapított minimálbérekre vonatkoznak. Az EU számos országában van minimálbér, azonban a brit konzervatívok úgy vélik, hogy ebben a kérdésben a tagállamoknak kell dönteniük.
A jelentés tartalmaz néhány negatív utalást is a részmunkaidővel kapcsolatban, amivel kapcsolatban a delegáció úgy véli, hogy ez semmilyen módon nem jellemző a brit helyzetre. Ezért a konzervatívok tartózkodtak a szavazáskor.
Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban. − (SV) Úgy döntöttünk, hogy társadalmi integrációról és a szegénység elleni küzdelemnek az EU-ban történő előmozdításáról szóló jelentés ellen szavazunk, mivel a javaslatok közül több olyan területet érint, amelyekkel tagállami szinten kell foglalkozni. Az egészségügyi ellátással kapcsolatos rész elsősorban nemzeti kötelezettség és alapvetően ugyanez vonatkozik a munkaerő-piaci politika egyedi részére. Ezzel a két területtel a legjobb a polgárokhoz közelebb, tagállami szinten foglalkozni. A minimálbérrel kapcsolatos intézkedések is ellentmondanak a jelentés céljának, mivel sokszoros akadályt jelentenek a társadalmi kirekesztődés elleni küzdelemben.
Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Tudjuk, hogy a dolgozó szegények százalékaránya nő a bizonytalan és rosszul fizetett munka növekedése miatt. Ezért ez a kérdés az Európai Unió illetékeseinek egyik fő dolga kell legyen. A fizetéseknek általában és a minimálbéreknek különösen – függetlenül attól, hogy ezeket törvény vagy kollektív szerződés szabályozza –biztosítaniuk kell egy méltóságteljes életszínvonalat.
Fontos, hogy ez a jelentés elfogadásra került, azonban sajnálatos, hogy a többség nem járult hozzá a plenáris vitájához. A társadalmi integráció előmozdítása és a szegénység elleni küzdelem, különösképpen a gyermekkori szegénység elleni, kellemetlen kérdések, mivel nem szeretünk szembesülni a tényekkel. Az adatok szerint az EU-ban 20 millió ember, főként nők, körülbelül az összlakosság 6%-a dolgozó szegény és az aktív lakosság 36%-át fenyegeti a dolgozó szegény kategóriába kerülés. A jelentés számos javaslata között az Európai Parlament sürgeti a tagállamokat, hogy 2012-re 50%-kal csökkentsék a gyermekkori szegénységet és vállaljanak kötelezettséget, hogy 2015-re az Unióban mindenütt megszűnik az utcagyerek jelenség.
Petru Filip (PPE-DE), írásban. − (RO) Gratulálok a jelentéshez, amely jól megragadta az aktív társadalmi integrációs folyamat elősegítésének az alkotóelemeit és ezért a jelenleg vitatott anyag mellett szavaztam. Annak érdekében, hogy ez az integráció még hatékonyabb legyen, szeretném emlékeztetni Önöket néhány olyan kérdésre, amelyeket a tanulási folyamat szempontjából helyénvalónak találtam, mivel úgy gondolom, hogy az ifjúságnak rendkívül szilárd képzést kell kapnia a társadalmi és szakmai fejlődés szervezett és koherens módszere által.
Úgy gondolom, hogy a 27 uniós tagállam oktatási rendszerei egységesebb megközelítésére van szükség, azonban összpontosítanunk kell a diplomák és szakmai bizonyítványok elismerésére és a nyelvi képzésre is annak érdekében, hogy megszűnjenek a kommunikációs akadályok Európán belül. Üdvözölnék egy koherens módszerre vonatkozó javaslatot is a jövőbeni diplomások és a munkaerőpiacon való beilleszkedésükkel kapcsolatos olyan gyakorlati képzés figyelemmel kísérésére, amelyet a munkaügyi hivatalok szerveznének regionális és nem csak tagállami kritériumok alapján az Unión belüli jobb foglalkoztatási dinamika elősegítése céljából.
Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Ez az európai szegénységről szóló jelentés az Európai Unió által alkalmazott szakpolitikák megsemmisítő csődjének a bizonyítéka és e Házon belüli realizmushiány további illusztrációja.
A jelentés terminológiáját használva több mint 80 millió embert „veszélyeztet a szegénység”; több mint 100 millió európai nem megfelelő körülmények között lakik; és több mint 30 millió munkavállaló keres rendkívül keveset, és ez a szám a valóságban még sokkal magasabb, mivel egyedül Franciaországban 7 millió a szegénynek tekintett munkás.
Erre az utolsó területre szeretnék összpontosítani. Az előadó minimálbéreket és megfelelő jövedelemszintet javasol a társadalmi kirekesztődés megelőzésére, de mi a haszna ennek egy olyan Európában, amelyik ugyanakkor elősegíti az alacsony bérköltségű munkaerő nagyfokú bevándorlását? Mi a haszna ennek egy olyan Európában, amelyik szociális dömpinget tesz lehetővé a tagállamok között, amint ez az Európai Bíróság Viking és Laval ügyekkel kapcsolatos botrányos ítéleteiben megnyilvánult? Mi a haszna ennek egy olyan Európában, amelyik feláldozza munkavállalóit a globális szabadkereskedelmi rendszernek? Az a cél, hogy közpénzből kiegészítsük a gyalázatosan alacsony béreket és hagyjuk, hogy fennmaradjanak?
Ismét láthatjuk annak a rendszernek a korlátait, amelyet 50 éven keresztül a nyakunkba varrtak. Itt az ideje a változásnak!
Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Gyalázat, hogy a gyermekkori szegénység a XXI. században még mindig ilyen égető kérdés. Az én országomban, a természeti kincsekben gazdag Skóciában, szégyenteljes a gyermekkori szegénység szintje – miközben Londonban Nagy-Britannia kormánya továbbra is olyan pazarló és embertelen projektek mellett kötelezi el magát, mint a tridenti rakétarendszer. Szerencsére a skót kormány elkötelezetten felhasználja jelenlegi határkörét, hogy megbirkózzon a gyermekkori szegénység kérdésével. A skót oktatásügyi államtitkár éppen a múlt héten jelentett be egy programot az első három iskolai évben nyújtandó ingyenes iskolai étkezésről, ami a jelenlegi gazdasági körülmények között örvendetes kezdeményezés. Ez a kezdeményezés segíteni fogja a gyermekkori szegénység elleni küzdelmet; annyival sokkal többet lehet majd tenni, amikor egy Független Skóciáé lesz a teljes ellenőrzés a nemzet pénzügyei felett.
Thomas Mann (PPE-DE), írásban. − (DE) A szegénység elleni küzdelemről szóló Zimmer jelentés mellett szavaztam. A politikusoknak határozott lépéseket kell tenniük a szegénység csökkentése és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem érdekében. Olyan valakinek, aki elégtelen szociális juttatásokon tengődik, kétes munkaviszonyban dolgozik, vagy régóta szegénységben élő családban nő fel, a szép szavak nem elegendőek. Megfelelő szociális védelem, egyéni oktatás és képzés a kezdetektől fogva, motiváció a szegénység-spirálból saját erőből történő kimászásra, mindezek létfontosságú szerepet játszanak itt.
Emiatt rendkívül sajnálatos, hogy már nem lehet módosító indítványokat benyújtani a saját kezdeményezésű jelentésekhez a plenáris üléseken. A PPE-DE képviselőcsoport elutasítja az 5. bekezdést és a 10. és 17. bekezdéseket, amelyek a minimálbérek kérdésével foglalkoznak. Ellenezzük az egész Unió területére megállapított kikötéseket: a kollektív tárgyalások során a feleknek képesnek kell lenniük önállóan meghozni döntéseiket. Természetesen nem akarunk dolgozó szegényeket, más szóval olyan embereket, akik nagyon keményen dolgoznak nagyon kevés fizetésért. A méltányosság a szociális piacgazdaság alapeleme és korrektségnek kell lennie a fizetési ügyekben is. Mindazonáltal egy minimálbér jogosultságot támogatni tudunk, mivel jobb a semminél.
Újbóli indítványozásra került egy megkülönböztetésmentességről szóló horizontális irányelv, amelyet képviselőcsoportom egyhangúan elutasít. Szívesebben vettünk volna egy tömörebb jelentést. Mindazonáltal, mivel a célkitűzések és az intézkedések helyesek – nevezetesen a szegénység csökkentése az egész Unió területén – képviselőcsoportom többsége a jelentés mellett tud szavazni.
Luís Queiró (PPE-DE) - A szegénység elleni küzdelem prioritása kell legyen minden demokratikus társadalomnak, amely az emberi méltóságban és a valamennyi polgár társadalmi fejlődésben való részvételében gyökeredzik. Az eddigi intézkedések még nem érték el a társadalmi kirekesztettség és a szegénység drasztikus csökkentésének a kívánatos eredményét. Hiányoljuk a globális méretű probléma globális megközelítését, amelynek az összetettsége komoly társadalmi és gazdasági következményekkel jár az egész társadalom számára.
A gazdasági növekedés elősegítése, mint a prosperáló, méltányos és környezeti szempontból fenntartható Európa jövője elsődleges céljának az eléréséhez jövedelmet támogató intézkedésekre van szükség a társadalmi kirekesztettség megelőzése, a befogadóbb munkaerőpiacokhoz és a minőségi szolgáltatásokhoz történő jobb hozzáférés, valamint valamennyi polgár aktív részvétele érdekében. Nem engedhetjük meg, hogy az európai lakosság 16%-át veszélyeztesse a szegénység, hogy minden öt európaiból egy nem megfelelő körülmények között lakjon, vagy hogy minden tíz háztartásból egyben ne legyen aktív kereső. Ezek az okai a szegénység elleni állandó küzdelmünknek, ami egy olyan csapás, amely mindenkit fenyeget és megakadályozza társadalmunk jövőbeni egészséges fejlődését.
Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Zimmer asszony „Társadalmi integráció és a szegénység elleni küzdelem előmozdítása az EU-ban, beleértve a gyermekkori szegénységet”című jelentése mellett szavazok.
Világos, hogy még mindig sok mindent kell tennie az Európai Uniónak, hogy biztosítsa, annak a szerepeltetése, amiről olyan gyakran vitázunk, valódi és hatékony. A szegénység felszámolását, a társadalmi integrációt elősegítő munkaerőpiacok fejlesztését és a minden polgár számára a magas színvonalú szolgáltatásokhoz és a tisztességes életmódot biztosító megfelelő jövedelemhez való hozzáférést – amint azt Zimmer asszony említette jelentésében – nyilvánvalóan helyeselnünk kell és megérdemli teljes figyelmünket.
Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) Gabriele Zimmer jelentése tipikus példája annak, hogy mi történik, ha a kiválasztott téma nincs megfelelően jól definiálva. Tény, hogy egy sereg okos elgondolás van egy ésszerű fiskális nyomás fontosságát illetően, a polgárok bérének és az EU által előírt minimálbérek fontosságával kapcsolatos furcsa megállapításokkal együtt. Függetlenül attól, hogy mit gondolunk a lényegről – és az utóbbi két esetben az én véleményem határozottan negatív – látható, hogy ezek nem olyan területek, ahol az uniónak hatásköre van, vagy lennie kellene. Mivel sem a politikai tartalom, sem pedig a politikai szint nem egyezik meg az én alapvető meggyőződésemmel, mint liberális gondolkodású és a svéd liberális párt, a Folkpartiet tagja, a javaslat elutasítása mellett szavaztam, annak ellenére, hogy a javaslat tartalmaz több olyan észrevételt, amelyek megfontolásra érdemesek.
Catherine Stihler (PSE), írásban. − A szegénység elleni küzdelem az Unióban alapvető fontosságú annak érdekében, hogy a társadalmat egyre inkább az egyenlőség jelképezze. Minden öt gyerekből egy a szegénység határán él az Unióban, ugyanakkor ez a világ egyik leggazdagabb területe. Együtt kell munkálkodnunk annak érdekében, hogy megoldást találjunk a gyermekkori szegénység megszüntetésére az Unióban.
Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. − (PL) 2006-ban a gyerekek 19%-át veszélyeztette szegénység, összehasonlítva a teljes népességre vonatkozó 16%-kal. Jelenleg a kontinensünkön szegénységben élő 78 millió ember közül 19 millió gyermek.
Szeretnék a szegénység sok oka közül csak néhányat megemlíteni. Ezek közé tartozik a nem elegendő jövedelemtámogatás, az alapszolgáltatásokhoz történő hozzáférés nem kielégítő színvonala, a fejlődés korlátozott lehetőségei és az általános és célzott politikák hatékonysága közötti különbségek.
A kisgyermekes családokat támogató politika gondoskodik az egyedülálló szülőket érintő szegénység és társadalmi kirekesztettség elleni fellépésről. Ennek fel kell lépnie a fent említett problémákhoz kapcsolódó veszélyekkel szemben is. Ezért gondolom, hogy az Uniónak nem szabad kímélni erőfeszítéseit ebben a tekintetben.
Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Tisztelt lengyel kollégám és barátom, Zbigniew Zaleskinek, az 1994-ben Luxembourgban aláírt és 1998. március 1-jén életbelépett partnerségi és együttműködési megállapodásban szereplő, a szolgáltatások kereskedelmére irányuló kötelezettségvállalások megőrzésével kapcsolatosan az Európai Közösség és Ukrajna között levélváltás formájában létrejött megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat jóváhagyásáról szóló jelentése mellett szavaztam. Ezeket a szolgáltatásokat tartalmazzák Ukrajna, a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) történő csatlakozásával kapcsolatos kötelezettségvállalásai, kivéve a nemzetközi tengeriszállítást, amely továbbra is kétoldalú megállapodás tárgyát képezi.
Egyetértek az előadóval, hogy a szolgáltatási terület alapvető fontosságú az EU és Ukrajna gazdasága számára. Üdvözlök minden erőfeszítést, amelyet az Európai Unió Ukrajna Kereskedelmi Világszervezethez történő csatlakozása érdekében tett törekvéseinek támogatására tesz.
Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Junilistan támogatja az Ukrajnával való kereskedelem fokozását és a gazdasági kapcsolatok elmélyítését. Korábban az Ukrajnával való együttműködési megállapodás létrehozása mellett szavaztunk (Brok jelentés A6-0023/2004).
A Zaleski-jelentés alapja egy bizottsági javaslat, amelynek célja csak az Ukrajnával való együttműködési megállapodás részbeni megújítása Ukrajna WTO-csatlakozását követően. Mindazonáltal a jelentést az EU módszereit illetően intervencionista törekvések és messze ható javaslatok jellemzik számos szakpolitikai terület fejlesztésének ellenőrzésével kapcsolatban Ukrajnában, ideértve az energiapolitikát, pénzügypolitikát, távközlést, vízgazdálkodást, idegenforgalmat és oktatást.
Mivel a Junilistan határozottan ellenzi az EU külpolitikai törekvéseit, úgy döntöttünk, hogy a jelentés ellen szavazunk.
Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelentést kísérő magyarázó nyilatkozat kitűnően bizonyítja, hogy mi forog kockán és ezért igazolja a jelentés elleni szavazásunkat.
Az előadó megerősíti, hogy Ukrajna WTO-csatlakozása egyengetné „az utat egy átfogó EU és Ukrajna közötti szabadkereskedelmi térség létrehozásához, beleértve a szolgáltatások szabad kereskedelmével kapcsolatos további kötelezettségvállalásokat”, és hogy ennek a célnak az eléréséhez Ukrajnának belső reformokat kell végrehajtania, és ambiciózus tárgyalásokat kell folytatnia az EU-val”.
E feltevés alapján az előadó felsorol néhány példát:
- „Ukrajna szállítási infrastruktúrája európai szállítási hálózatba történő további integrációjának a felgyorsítása, különös tekintettel a kikötőkre és viziutakra”;
- „Ukrajna teljes körű befogadása az „„egységes európai égboltba”„, amely magában foglalhatja a repüléssel kapcsolatos tevékenységek bizonyos liberalizációját, beleértve a repülőtereket.”
- „ahhoz a tényhez való ragaszkodás, hogy az energiapiac megfelelő működése és egy hatékony olaj- és gáztranzit-politika az előfeltétele Ukrajna uniós energiarendszerbe történő teljes körű integrálásának”;
- „A szabadkereskedelmi megállapodás megkötése nem csak a tőke mozgását gátló korlátozások kiküszöbölését teszi lehetővé, hanem a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos korlátozásokét is”;
Kár erre több szót vesztegetni…
Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Zaleski úrnak a partnerségi és együttműködési megállapodásban szereplő, a szolgáltatások kereskedelmére irányuló kötelezettségvállalások megőrzésével kapcsolatos EK és Ukrajna közötti megállapodás megkötéséről szóló, belvízi utjaikon való nemzetközi szabad tengeri szállítással kapcsolatos jelentése mellett szavazok.
Egyetértek Zaleski úrral, hogy nagy lehetőség van az EU és Ukrajna közötti kereskedelem növelésére, különösen, ami a szolgáltatások kereskedelmét illeti. Úgy gondolom, hogy ez a jelentés teljes mértékben összhangban van az európai szomszédságpolitikával, amelybe 2004 óta Ukrajna beletartozik, és a szolgáltatás szektor az, amelyben ez a politika a gazdasági előnyöket illetően leggyümölcsözőbb lehet mindkét fél számára.
"IASCF: Az alapokmány felülvizsgálata – Nyilvános elszámoltathatóság és az IASB összetétele – Változtatási javaslatok" (B6-0450/2008)
Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) A Gazdasági és Monetáris Bizottság által az IASCF (Nemzetközi Számviteli Szabvány Bizottság) konzultációja keretében előterjesztett szóbeli választ igénylő kérdést követő vita részeként benyújtott, a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) reformjáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam.
Nem szabad elfelejteni, hogy az Európai Unió a közösségi jog keretében, bizottsági eljárással átalakítja az IASB által kidolgozott nemzetközi számviteli standardokat. A közösségi szintű elfogadási eljárás ellenére fontos annak biztosítása, hogy az IASB megfelelően működjön és egy megfigyelőcsoport létrehozása pozitív lépés. Ennek a megfigyelőcsoportnak tükröznie kell a világ legfontosabb valutaövezetei egyensúlyát, a kulturális sokféleséget és mind a fejlett, mind a feltörekvő gazdaságoknak, valamint azoknak a nemzetközi szervezeteknek érdekeit, amelyeknek beszámolási kötelezettségeik vannak állami hatóságok felé.
A megfigyelőcsoportnak aktív szerepet kell játszania a pénzügyi jelentések átláthatóságának és a tőkepiacok fejlesztésének és hatékony működésének az elősegítésében, valamint a pro-ciklikusság elkerülésében, a pénzügyi piacok stabilitásának biztosításában és a rendszerszintű kockázatok megakadályozásában.
Peter Skinner (PSE), írásban. − A bizottságban és az ülésteremben most megvitatott jelentés mellett szavaztam.
Nélkülözhetetlen, hogy legyen egy erős ellenőrző szerv, amely választott testületeknek felelős intézményekből áll.
Remélem, hogy a döntések átláthatósága ugyanolyan igazságosnak fog látszani, mint amilyen lényegesek maguk a döntések.
Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Az Európai Parlament 2008. október 9-i, hat politikai párt, köztük a PPE-DE által benyújtott, a 2008. szeptember 28-i parlamenti választásokat követő fehéroroszországi helyzetről szóló állásfoglalása mellett szavaztam. Alexander Lukashenko elnök nyilatkozatai bizonyos reményre adtak okot: 2008. július 10-én nyilvánosan nyitott és demokratikus választásokra szólított fel és ezt a felhívást 2008. augusztus 29-én megismételte a televízióban, megígérve, hogy a választások pártatlanság tekintetében példa nélkül állóak lesznek. Elfogadhatatlan, hogy néhány kisebb előrelépés ellenére a 2008. szeptember 28-i választások nem feleltek meg a nemzetközileg elismert demokratikus normáknak, amint azt az EBESZ választási megfigyelő missziója megerősítette. A demokráciától való félelmében Európa utolsó diktátora elszalasztotta a lehetőséget, hogy csatlakozzon ahhoz a fönséges és nagyszerű folyamathoz, amelynek a berlini fal 1989-es leomlása és a kommunizmus bukása óta tanúi vagyunk.
Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Junilistan úgy véli, hogy az EU az értékek uniója és ezért szerepet kell játszania környezetében a demokrácia és az emberi jogok előmozdításában. Ebbe beletartozik Fehéroroszország.
A Fehéroroszországban szeptemberben tartott parlamenti választások, úgy tűnik, nem feleltek meg a nemzetközi normáknak, amit a nemzetközi megfigyelők is kihangsúlyoztak. Rendkívül sajnálatos, mind Fehéroroszország, mind a régió és Európa számára, hogy a választások nem voltak átláthatóak és demokratikusak.
Mindamellett az állásfoglalás több olyan rendelkezést tartalmaz, amelynek nem kellene szerepelnie. Például, az Európai Parlament felszólítja Fehéroroszországot, hogy törölje el az előszavazási eljárást. Lehet, hogy igaz, hogy az ilyen fajta szavazásnál előfordul választási csalás, azonban mégis úgy gondoljuk, hogy minden szuverén államnak jogában áll döntenie, hogy hogyan bonyolítja le a választásokat, egészen addig, amíg ezek demokratikusak. Vannak elgondolások a vízumokkal kapcsolatban is, amiről úgy gondoljuk, hogy ez nemzeti kérdés. Minden szuverén állam maga dönthet, hogy ki tartózkodhat a területén.
A fent említett kifogások ellenére az állásfoglalás mellett szavaztunk, mivel úgy gondoljuk, hogy fontos annak hangsúlyozása, hogy Fehéroroszországnak demokratikussá kell válnia.
Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Sokadik alkalommal már ne várják, hogy tisztára mossuk képmutató és arcátlan beavatkozási kísérleteiket.
Az említésre érdemes egyéb aspektusok között ennek a Parlamentnek a többsége ebben az állásfoglalásban egy tekervényes kísérleten keresztül megkísérelte megkérdőjelezni, amit az EBESZ választási megfigyelő missziója nem kérdőjelezett meg (például a megválasztott parlament demokratikus legitimitását) és szorgalmazni az EU pénzügyi forrásainak beavatkozási műveletre történő használatát.
Mégis az alapvető kérdés egy parlamenti morálra vonatkozik, amelyik az uniós nagyhatalmak geostratégiai, politikai és gazdasági érdekei alapján ítéletet mond a különböző országokban tartott választásokról. Emlékeztetethetném Önöket a palesztin választások eredményei elismerésének a kudarcára… Emlékeztetethetném Önöket az örmény választások eredményei figyelmeztetésére… Ez csupán merő cinizmus.
Milyen morálja van egy Parlamentnek, amelyik ragaszkodik a 2005-ben a franciák és a hollandok, 2008-ban pedig az írek által elutasított tervezett szerződés elfogadásához, ezeknek az embereknek a demokratikusan és szuverén módon kifejezett akarata ellenére?
Milyen morálja van egy Parlamentnek, amelyik ezen az ülésen egy olyan jelentést fogadott el, amelyik a célja az úgynevezett „uniós jelképeknek” a bevezetése, miközben ez az Unió törvényesen nem létezik és miután ezeket a jelképeket eltávolították a tervezett szerződés szövegéből?
Filip Kaczmarek (PPE-DE), írásban. − (PL) A fehéroroszországi helyzetről szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Az állásfoglalás kiegyensúlyozott és szükség van rá. A fehéroroszországi helyzet javítását szolgáló erőfeszítést fejezi ki. Egyértelmű, hogy mindannyian vágyunk egy szabad és demokratikus Fehéroroszország kialakulására, amelyik osztozik európai értékeinkben és normáinkban. Úgy gondolom, hogy a helyzet javítható. A megfelelő forgatókönyv megtalálása és a rendelkezéseinek a megvalósítása az előrelépés elengedhetetlen feltétele. Bízom abban, hogy az elfogadott állásfoglalás közelebb fog vinni bennünket egy ilyen megoldáshoz.
Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Fehéroroszország egyértelmű kihívást jelent az Európai Unió azon célja tekintetében, hogy a demokrácia ösztönzője legyen a világon, különösen a szomszédos országokban.
Ennek e kérdésnek a teoretikus vitájában azok mellett állunk, akik úgy gondolják, hogy a demokrácia ösztönzésének ugyanolyan legitimitása és érdeme van önmagában, mint a saját érdekei védelmében. Ezért úgy vélem, hogy az aktuális kérdések mellett, amelyek nagyon fontosak (mint például a politikai foglyok elengedése vagy a választási folyamat minőségének némi javulása), hangsúlyoznunk kell, hogy számunkra a lényeg annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy mit tud tenni az EU a szomszédos országokban a demokrácia ösztönzése érdekében. Milyen eszközei vannak az Uniónak (különösképpen milyen eszközökkel kellene rendelkezzen) e cél elérésére? Ha valóban demokratikus szomszédok akarunk lenni és ha nem akarjuk a csatlakozás mézesmadzagját elhúzni mindenki előtt, akkor milyen utat kell választanunk?
Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) A 2008. szeptember 28-i parlamenti választásokat követő fehéroroszországi helyzetről szóló európai parlamenti állásfoglalási indítvány mellett szavaztam.
A fehérorosz hatóságok részéről megnyilvánuló nyitottság figyelemreméltó jelei ellenére, mint például a politikai foglyok elengedése és a Dél-Oszétia és Abházia által egyoldalúan kikiáltott függetlenség elismerésének a megtagadása, valójában úgy gondolom, hogy enyhén szólva megkérdőjelezhető a legutóbbi választások legitimitása.
Ez a helyzet olyan belpolitikák eredménye, amelyek semmiképpen nem felelnek meg az Európai Unióénak, amint azt a halálbüntetés léte és a büntető törvénykönyv bizonyos cikkeinek az elnyomás eszközeként történő alkalmazása mutatja. Ezért a fehérorosz kormánynak a jövőben lépéseket kell tennie a nemzetközi jog rendelkezéseivel összhangban valóban demokratikus választások biztosítására.
Charles Tannock (PPE-DE), írásban. − Brit konzervatív kollégáim és jómagam ma határozottan a fehéroroszországi helyzetről szóló indítvány mellett szavaztunk. Teljes mértékben támogatjuk a fehéroroszországi demokratikus ellenzéki erőket és egyetértünk az új parlament megkérdőjelezhető demokratikus legitimitásával kapcsolatos főbb kérdésekkel.
Ami az állásfoglalás (19) bekezdését illeti, szeretnénk világossá tenni, hogy a halálbüntetés kérdése hagyományosan lelkiismereti kérdés a brit konzervatív képviselők számára.
Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Görög barátom, a korábbi miniszter, Georgios Papastamkos, dohai forduló felfüggesztéséről szóló jelentése mellett szavaztam. Ezek a tárgyalások 2008 júliusában holtpontra jutottak és sajnálom Pascal Lamy makacs, minden áron való ragaszkodását egy túlságosan ambiciózus megállapodáshoz, elfeledkezve arról, hogy Doha mindenekelőtt a legkevésbé fejlett és fejlődő országok megsegítését célzó fejlesztési forduló.
Ez a kudarc hozzájárul a jelenlegi globális gazdasági bizonytalansághoz és kérdésessé teszi a WTO hitelességét, ami a regionális és kétoldalú kereskedelmi megállapodások felé történő elmozdulást eredményez. Teljes mértékben elkötelezett vagyok a kereskedelempolitika multilaterális megközelítése iránt és aziránt, hogy a WTO képes a nemzetközi kereskedelem átfogó és kiegyensúlyozott eredményének a biztosítására az ENSZ millenniumi fejlesztési céljaival összhangban.
Sajnálom, hogy Peter Mandelson biztos nincs az Európai Bizottság emelvényén, hogy számot adjon mandátumáról, ugyanakkor belátom, hogy a brit kormánynak sürgősen szüksége van egy olyan emberre, aki desztillálni tudja az európai megközelítést, mindenekelőtt a pénzügyi válság megoldásához.
Glyn Ford (PSE), írásban. − Támogattam ezt a közös állásfoglalást, amely kifejezi a Parlament sajnálatát és csalódását a WTO-tárgyalások dohai fordulójának a felfüggesztése miatt. Oly közel, mégis oly távol. Tény, hogy a közelgő, novemberben esedékes amerikai választások és az új washingtoni apparátus azt követő jövetele miatt nem lesz amerikai kereskedelmi tárgyaló abban a helyzetben, hogy a következő nyár előtt tárgyaljon. Ezen a ponton Európa visszahelyeződik politikai súlypontjába. Doha kell és szükség van rá, de 2010 a legkorábbi időpont, hogy visszatérjünk hozzá. Eközben az Uniónak folytatnia kell regionális szabadkereskedelmi övezeti tárgyalásait a Koreai Köztársasággal, az ASEAN országokkal és Indiával.
Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Junilistan elfogadja, hogy az Uniónak központi szerepe van a kereskedelempolitikában. A jó kapcsolatok és a fejlett globális kereskedelem alapvető követelmények a világ valamennyi országa számára, nem utolsósorban a legszegényebbeknek, a gazdasági jólét felé vezető erőfeszítésekben.
A Junilistan ezért támogatja az állásfoglalás legtöbb rendelkezését. Üdvözölendő a fejlett és a magasabb fejlettségi szintű fejlődő országoknak szóló felhívás, hogy ajánljanak a legkevésbé fejlett országoknak 100%-os vám- és kvótamentességet, beleértve a belső piacokat is. Támogatjuk a WTO reformjára vonatkozó javaslatot is annak érdekében, hogy hatékonyabb és átláthatóbb legyen és javuljon a demokratikus legitimitása, amire a dohai forduló befejeződik.
Másrészről sajnáljuk, hogy az állásfoglalásban utalások vannak a lisszaboni szerződésre. A tervezett szerződés életbelépése rendkívül bizonytalannak tekintendő, főként a Szerződés idei, írek általi elutasításának fényében. A lisszaboni szerződésre való további hivatkozások ezért a demokratikus rendszer szabályai elfogadásának a kudarcát jelentik.
Azonban, egészében véve az állásfoglalás rendelkezései a globális kereskedelemnek a továbbfejlődés és jólét érdekében való fontossága egészséges megértésén alapulnak. A Junilistan ezért úgy döntött, hogy egészében az állásfoglalás mellett szavaz.
Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ez a közmondásos strucc esete a homokba dugott fejével…
A 2008 júliusi WTO-tárgyalásoknak – amelyen a tagok közül csak heten vettek részt – az egyrészt az EU és az USA, másrészt a fontosabb fejlődő országok közötti véleménykülönbségek miatti összeomlásával szembenézve, ennek a Parlamentnek a többsége ismét arra kényszerült, hogy fékezze a nyelvét annak érdekében, hogy a jelenlegi tárgyalási fordulón keresztül megpróbálja megmenteni a világkereskedelem liberalizációjának menetrendjét és célkitűzéseit.
Lényegében az eufemisztikusan „dohai fejlesztési menetrendnek” nevezett és más, szavakba foglalt „közhelyek” mögött a Parlament többsége nem kérdőjelezte meg az alapvető kérdést, ami a jelenlegi tárgyalási mandátum, amit a Tanács hét évvel ezelőtt határozott meg és az Európai Bizottság reménytelenül próbál formába önteni.
Azonban folyamatos erőfeszítéseik ellenére, az EU legfontosabb pénzügyi és gazdasági csoportjai által támogatott gazdasági ellenőrzés menetrendje most ellentétes a fejlődő országok fokozódó ellentmondásaival és érdekeivel.
AZ EU igazi szándékai megnyilvánulnak azoknak a kétoldalú „szabadkereskedelmi” megállapodásoknak a tartalmában, amelyeket megpróbál ráerőltetni az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS-államok) csoportjára és a latin-amerikai és ázsiai országokra.
Mary Lou McDonald (GUE/NGL), írásban. − Ahogy a tárgyalások összeomlottak, nyilvánvalóvá vált, hogy az Unióban a mezőgazdaságot a „fejlesztés” nevében aláássák és a szóban forgó „fejlesztés” a fejlett országok szolgáltatás-nyújtóinak és a globális élelmiszergyártóknak, nem pedig a fejlődő országok lakosságának áll az érdekében.
A Mandelson-javaslatokat azonnal le kell venni a napirendről.
A jelenlegi helyzetben, amikor a nemzetközi pénzügyek szabályozás-hiányának a következményei egyre nyilvánvalóbbak, az élelmiszerbiztonságnak prioritássá kell válnia oly módon, ami hasznos a fejlett és a fejlődő országoknak. Ez indokolja a gazdálkodói ágazat támogatásának a nem piaci jellegű mechanizmusát. A jelenlegi helyzetben, amikor a nemzetközi pénzügyek szabályozás-hiányának a következményei túlságosan is nyilvánvalóak, ez különösen sürgető.
A WTO-tárgyalások dohai fordulójának teljes újraorientálására van szüksége annak érdekében, hogy az EU és a fejlődő országok számára kölcsönösen előnyös helyzet alakulhasson ki.
Rovana Plumb (PSE), írásban. − (RO) Mint szociáldemokraták, aggódunk, hogy a WTO-tárgyalások dohai fordulójának a felfüggesztése hatással lehet a millenniumi fejlesztési célok eredményeire.
A gazdasági, pénzügyi és élelmezési válság jelenlegi összefüggésében fontos egy olyan multilaterális rendszer támogatása, amely biztosíthatja a hiteles és igazságos kereskedelmet. Ezért fontos, hogy az Európai Parlament a Lisszaboni Szerződés szellemében aktívan részt vegyen a nemzetközi kereskedelmi tárgyalásokban.
Románia támogatja egy olyan forduló befejezését, amely biztosítja a teljes csomag egyensúlyát, valamint az egyes ágazatokon belüliekét is, mint például a mezőgazdaságét és az ipari termelését.
Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A dohai fordulón elért egymást követő patthelyzetek rossz hírek a világnak. A gazdaság globalizálódik akár akarják a kormányok, akár nem. A kérdés ezért az, hogy vajon a nemzeti hatóságok akarják-e szabályoznia globalizációt, akarják-e támogatni és ösztönözni ennek a globális jólét-teremtő folyamat sikerének a mechanizmusát. Ha érvelésünk szerint a válasz igen, akkor ösztönöznünk kell a kereskedelem növelését és az átláthatóbb, egyértelműbb és tervezhetőbb szabályokat. A dohai forduló patthelyzete nem lesz hasznára sem a fejlett országoknak, sem pedig a fejlődőknek. Nem fogja elősegíteni a nagyobb jólétet vagy növelni a bizalmat a világgazdaság zűrzavaros időszakában. Ezért a nemzetközi kereskedelem növeléséhez vezető folyamatok határozott folytatásának a szükségességéről szóló állásfoglalás megérdemli az egyetértésünket. Jó jel az a tény, hogy az Európai Parlament még mindig lelkes a kereskedelem értékeit és hatékonyságát illetően.
Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) A WTO-tárgyalások dohai fordulójának felfüggesztésével kapcsolatos állásfoglalásról szóló indítvány mellett szavaztam.
Tisztában vagyok a tárgyalások egyértelmű eredményének elérésével kapcsolatos nehézségekkel. Úgy gondolom, hogy a dohai fordulóval kapcsolatos nehézségek kihangsúlyozzák azt a tényt, hogy a WTO-nak az átláthatóság és hatékonyság biztosítására irányuló belső reformra van szüksége, amelyek eddig hiányoztak. Ezen kívül szeretném megismételni a technikai segítségnyújtás szükségességét a fejlődő országok számára a dohai fejlesztési forduló részeként. Végül, meg vagyok győződve, hogy a jelenlegi körülmények között a dohai tárgyalások pozitív befejezése stabilizáló tényezőnek bizonyulhat az egész világgazdaság számára.
Jan Andersson, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Mi, svéd demokraták úgy döntöttünk, hogy Carlos Carnero González az Unió jelképeinek Parlament általi használatáról szóló jelentése (A6-0347/2008) ellen szavazunk.
Ezek a jelképek már léteznek, használják őket, és nem szükséges ilyen módon szabályozni ezeket.
Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Spanyol kollégám, Carlos Carnero González, jelentése mellett szavaztam, amely az Unió jelképeinek Parlament általi használatával kapcsolatos új 202a. cikknek a Parlament eljárási szabályzatába történő beillesztéséről szól. A három jelkép (a kék alapon tizenkét csillagos zászló, Beethoven IX. Szimfóniája Örömódájának részlete, mint himnusz és az „Egység a sokféleségben” jelmondat) segít, hogy a polgárok közelebb kerüljenek az Európai Unióhoz, és hogy egy olyan európai identitás kerüljön kialakításra, amely kiegészíti nemzeti identitásunkat.
Ezeket a jelképeket több mint 30 éve használja valamennyi európai intézmény és 1985-ben az Európai Tanács hivatalosan elfogadta ezeket. Örülök, hogy május 9-e lett az Európa-nap: ez 1950. május 9-ének állít emléket, amikor Robert Schuman francia külügyminiszter a Quai d’Orsay-n álló Salon de l’Horloge-ban mondott beszédében nyilvánosan felvázolta Jean Monnet elképzelését a szén- és acéltermelésnek egy nemzetek feletti főhatóság keretében történő összefogásáról, ezáltal egyesítve a lőszerekhez szükséges forrásokat. Akkor célja a Franciaország és Németország közötti újabb háború elhárítása és a hidegháború kezdetén Németországnak a nyugati táborban történő határozott lehorgonyzása volt.
Koenraad Dillen (NI), írásban. − (NL) A jelentés ellen szavaztam. Az Európai Unió nem egy állam, így nem kell olyan állami vagy nemzeti jelképekkel díszítenie magát, mint nemzeti himnusz, zászló és így tovább. Ez volt a szándéka a Lisszaboni Szerződésnek és másolatának, az úgynevezett Európai Alkotmánynak is, amelyet az írek, a franciák és a hollandok leszavaztak. Feltétlenül helyénvaló lenne egy kis tisztelet az emberek demokratikus akaratának, ha Európa demokratikus legitimitást szeretne nyerni. Zászlók és himnuszok nemzeteknek valók, nem pedig államok közötti gazdasági együttműködési szövetségeknek.
Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Az Unió jelképeinek Parlament általi használatáról szóló jelentés nem egy jelentés; ez egy „alkotmányos hitvallási” tett, egy kvázi-vallási krédó kinyilvánítása!
Az Európai Unió jelképei – zászló, himnusz, és jelmondat – jogi szempontból már nem léteznek, mivel 2005-ben két európai nemzet nagy általánosságban elutasította az Európai Alkotmányt. Nem jelennek meg a Lisszaboni Szerződésben sem, ami maga is halott az ír szavazás óta. Nincs európai szuperállam!
Megpróbálni létezővé tenni ezt ezeken a jelképeken keresztül, nevetségesnek tűnne, ha ez nem tükrözné a demokratikus véleménynyilvánítás Önök általi mélyen gyökerező semmibevételét és azt az óhajukat, hogy mindenáron eurokrata államot varrjanak a nyakunkba.
Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Láthatjuk, hogy kétségbeesett kísérletek történnek egy saját nemzeti identitású európai nemzet létrehozására. A gyakorlat azt mutatja, hogy mesterségesen nem lehet közös identitást alkotni. Sok példa van erre, beleértve a belga államot, amelyet majdnem 180 éve alakítottak ki Flandria és Vallónia egyesülésével. A közös királyi család, zászló, nemzeti himnusz és pénznem ellenére Belgium továbbra is szétesik.
Az uniós zászlók, nemzeti himnuszok és Európa-napok nagyobb jelentőség nélküli jelképes kérdéseknek tűnhetnek. Azonban ezek az Európai Parlament átfogó törekvésének, nevezetesen az Európai Egyesült Államok létrehozásának a részei. Az eredeti uniós alkotmány, amelyet a franciaországi és hollandiai népszavazások meghiúsítottak, utalásokat tartalmazott többek között az EU nemzeti himnuszára és zászlójára. Ezeket kihagyták és az EU vezetői egy „új” szerződést nyújtottak be, az úgynevezett Lisszaboni Szerződést. Így most az Európai Parlament megpróbál bosszút állni és hátulról becsempészni az uniós jelképeket.
Úgy gondoljuk, hogy az uniós együttműködés hasonló sorsra juthat, mint az eszperantó terv, a mesterséges nyelv, ami sosem lett világnyelv, hanem jórész elhalt. Az identitást és az egységet emberek hozzák létre, nem pedig egy elit.
Ezért a jelentés ellen szavaztunk.
Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ennek a jelentésnek az elfogadásával – 503 szavazat mellette, 96 szavazat ellene és 15 tartózkodás – ennek a Háznak a többsége újra megmutatta, hogy milyen mélységesen semmibe veszi az emberek demokráciáját és szuverenitását.
Ez egy kísérlet arra, hogy az úgynevezett „uniós jelképeket” ránk erőltessék, ebben az esetben beépítve ezeket a Parlament eljárási szabályzatába, amely meghatározza, hogy „a zászló a Parlament valamennyi épületében és minden hivatalos eseményen fel legyen vonva”, hogy „a Parlament minden üléstermében használni kelljen”, hogy „a himnuszt minden alakuló ülés és minden más ünnepélyes ülés megnyitásán el kell játszani”, és hogy „az [Egység a sokféleségben] jelmondat a Parlament valamennyi hivatalos okiratában megismétlődjön”.
Utalás történik a „jelképek jelentőségére, hogy ezáltal az Európai Unió újra közelebb kerül a polgáraihoz és az európai identitás kialakítására, amely kiegészíti a tagállamok nemzeti identitását”.
Ez a „közelebb kerülés” magában foglalja azoknak az embereknek a demokratikus és szuverén akarata figyelmen kívül hagyását és megkerülését, akik elvetették az „Alkotmányszerződés” első javaslatát és utána a „Lisszaboni” Szerződést? Micsoda képmutatás…
Ez a „közelebb kerülés” magában foglalja ezeknek az”uniós jelképeknek” a ránk erőltetését, amikor az Unió jogi értelemben nem létezik, és miután ezeket a jelképeket eltávolították a tervezett Szerződés szövegéből? Micsoda cinizmus…
Lényegében ez egy egyszerű manőver megkísérelni és újból életre kelteni az elutasított és kétszeresen is megszűnt tervezett Szerződést.
Anna Hedh (PSE), írásban. − (SV) Úgy döntöttem, hogy Carlos Carnero Gonzáleznek az Unió jelképeinek Parlament általi használatáról szóló jelentése ellen szavazok, mert nem hiszem, hogy a jelképek használatát a Szerződésben vagy az eljárási szabályzatban kell meghatározni. Ezek mindenképpen ott vannak.
Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Nem szavazhattam a Carnero jelentés mellett, azonban nem kívánok támogatni egy euroszkeptikus álláspontot sem. Teljes szívemből támogatom az Európai Uniót. A párt, amelynek az elnöke vagyok, azon az elven alapul, hogy Skóciának független nemzetnek kell lennie – és mi úgy gondoljuk, hogy a függetlenséget az EU szabad tagállamaként kell elnyernünk. Mindazonáltal nem hiszem, hogy Európa népei egy szuper-állam külsőségeit kívánnák. Az uniós jelképeket belefoglalták az uniós alkotmányba – és ezt a dokumentumot Franciaországban és Hollandiában elutasították. Utána a jelképeket kihagyták a Lisszaboni Szerződésből, amelyet azonban Írországban elutasítottak. Ha Európa újból foglalkozni akar polgáraival, olyan politikákat kell bemutatnia, amelyek fontosak az embereknek – nem pedig értelmetlen jelképekkel játszadozni, amelyek teljes mértékben lényegtelenek.
Mikel Irujo Amezaga (Verts/ALE), írásban. − (ES) Európa népei a tagállamok nagy többségével együtt rendkívül aggódnak a gazdaság állapota és a bankszektor szemmel látható törékenysége miatt. Hová lett a munkahelyek, a megtakarítások és a nyugdíjak biztonsága? Az európai polgárok távol vannak az „Egység a sokféleségben” jelmondattól, inkább félnek a hányattatásban és kétkedéssel tekintenek erre a szavazásra.
Ezzel a jelentéssel a Parlament belemerült egy terméketlen köldökbámulásba és leszavazza minden jó kezdeményezésünket. A parlamenti erők, amelyek rendszeresen tépik a hajukat, azt kérdezik, hogy az európai polgárok miért nem adhatják meg a Parlamentnek, ami jár neki. Úgy tűnik, úgy döntöttek, hogy a jelképek és a himnusz fogja megoldani a problémát.
Azt állítom, hogy ha némely képviselő kevésbé koncentrálna a szőnyegekre és Beethovenre és többet a Parlament valódi munkájára, akkor nem kellene a szavazók bizalmát kérnünk.
Carl Lang (NI), írásban. – (FR) Európa állami jelképekkel akarja díszíteni magát. Saját himnuszt, zászlót, napot, valutát és jelszót szeretne. Nem akarjuk ezt a szuper-államot; nem akarjuk ezt a ránk erőltetett federalizmust.
2005-ben a franciák és a hollandok népszavazással elutasították az ezeket a jelképeket magában foglaló Európai Alkotmány tervezetét. 2008 júniusában az írek voltak azok, akik a Lisszaboni Szerződés elutasításával újból elutasították ennek a szuper-államnak a jelképeit.
Botrányos megkísérelni módosításokon keresztül újra bevezetni ezeket az Európai Parlament eljárási szabályzatába.
Európa népeinek szavuk van ebben az ügyben és ezt tiszteletben kell tartani. Kötelességük az emlékezés is. A fokozódóan globalizálódó társadalmak és gazdaságok fényében nem szabad elfelejtenünk, most még jobban, mint máskor, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk és mik az értékeink és identitásaink.
Európa nem épülhet népei és nemzetei történelmének a tagadásán és a nemzeti realitásokkal történő szembemenetel által.
Jean-Marie Le Pen (NI), írásban. – (FR) Az Európai Alkotmány és a 25 állam- vagy kormányfő által aláírt Lisszaboni Szerződés közötti kevés különbségek egyikét éppen ezek az uniós jelképek – a zászló, himnusz, jelszó és az Európa-nap – jelentették, amelyeket 2007. december 13-án egyhangúan elutasítottak. Fontos volt a látszat fenntartása és hogy az európai polgároknak ne legyen olyan érzésük, hogy egy federális államszerkezet kerül bevezetésre.
Ezeknek a jelképeknek az újra-bevezetési kísérletével az Európai Parlament ismét kilép a törvényi kereteiből, és szándékosan megszegi az európai szerződéseket.
Kétségtelen, hogy az európai intézmények korábban is megpróbálták ezt. Az a botrányos mód, ahogy megpróbálják rávenni Írországot egy újabb népszavazásra, a demokráciára vonatkozó elképzelésük karikírozott illusztrációja. Mindent, ami ellentétes az európai integrációval, minden eszközzel, beleértve a jogi eszközöket, meg kell semmisíteni.
Hogy lehet bizalmunk ebben az Európában, amelyik lábbal tapossa azokat az elveket, amelyeket védelmeznie kellene, és a korábbi Szovjetunió képzetét jeleníti meg, ahol az alkotmány tartalmazta a vélemény- és szólásszabadságot, azonban soha nem alkalmazták.
Hölgyeim és uraim! A demokrácia nem osztható meg, ahogy a diktatúra sem. Ez ma nagyon nyilvánvaló.
Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. − (NL) Az előadó, Carnero González úr, azt mondja, nagyon kétséges, hogy egy zászlónak az elismerése akadálya lehetne a Lisszaboni Szerződés ratifikációjának. Ezzel ő megkérdőjelezi a holland miniszterelnök, Balkenende úr véleményét. Balkenende úr 2007. május 23-án Strasbourgban ragaszkodott ahhoz, hogy az uniós jelképek ne szerepeljenek az Alkotmányszerződésben.
A fő indítéka az volt, hogy különben a holland minisztertanács szükségesnek tarthat egy újabb népszavazást. Carnero González úr most azt javasolja, hogy az uniós zászló, a himnusz és a jelmondat kerüljön be az Európai Parlament eljárási szabályzatába. Az az érve, hogy ennek az a politikai üzenete, hogy ezek a jelképek európai értékeket képviselnek. Azt várja, hogy az EU a szabadság, fejlődés és szolidaritás mércéje lesz a világon. Az Uniót legalább annyira jellemzi a kontroll nélküli ambíció, a bosszantó beavatkozás, a gazdasági szabadság elleni merész kényszer és a katonai erőmutogatás.
Jobb, ha Európa a „szavazókra figyelve” nyer tisztább identitást. Ez a jelképek politikája semmin nem változtat. A kék zászló már ott van minden bankjegyen és gépkocsi-rendszámtáblán. Még mindig úgy teszünk, mintha a Lisszaboni Szerződés élne, miközben saját szabályai szerint elutasítást nyert.
Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) A jelképek erejét nem szabad alábecsülni. Kimutatják a nem érzékelhetőt és identitást alkotnak. Azonban a jelképeknek negatív mellékjelentése is van; például az emberi DNS a genetikai manipuláció jelképévé vált. A „manipulatív” az a szó, amit az EU jelenlegi megközelítésének a leírására használnék.
A 2005. évi népszavazások során a francia és a holland nép elutasította az Európai Alkotmányt, mégis most az EU konokságának klasszikus eseteként, kísérlet történik, hogy új látszatot adjanak az egész projektnek az uniós jelképek eldobásával és az ehhez a megbukott projekthez nagyon hasonló Lisszaboni Szerződéskénti újracsomagolásával. Ha ebben a kísérletben az EU csupán egyetlen valós módosítás bevezetésével, nevezetesen az uniós jelképekről való lemondással, ragaszkodik az eredeti szerződés felélesztéséhez, akkor az EU elveszti, ami még maradt a hihetőségéből. Ez egy otromba kísérlet a polgárok félrevezetésére, ezért elutasítottam a jelentést.
Cristiana Muscardini (UEN), írásban. − (IT) Szeretnék gratulálni az előadónak az uniós jelképeknek az eljárási szabályzatba történő bevezetéséhez most, amikor ezek meglepő módon kimaradtak az új szerződésből. Mint az Európai Egyezmény tagja, mindig azt állítottam, hogy az Uniónak lelke kell legyen, hogy közösen vallott értékeinken keresztül közelebb hozza egymáshoz Európa polgárait.
A jelképeknek a Szerződésből történő kizárása a sokadik, a polgárokat az európai intézményektől eltávolító cselekedet volt. Valóban, hogy várható el a polgároktól az Unióval való azonosulás, ha az Unió még azonosíthatatlanabbá teszi magát, elhagyva éppen azokat a jelképeket, amelyeknek – inkább – képviselniük kellene mind a tagállamokban, mind pedig nemzetközi kapcsolataiban?
Az Unió jelképeinek mindenki általi elismerése a kezdeti lépés egy közös európai haza felépítésének az együttes szándéka felé, amely nem csak politikai választ tud adni Európa polgárainak, hanem képes visszaadni a politikáknak azt a kitüntetett helyet, amelyet megérdemelnek felfogásunkban és a „közjavak” kezelésében.
Ezért ismételten gratulálok az előadónak abban a reményben, hogy ezt az európai parlamenti kezdeményezést a többi európai intézmény is támogatja és abban a meggyőződésben, hogy ez erősíteni fogja a parlamenti intézményt, amelyhez tartozunk.
Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. − (SK) Megalakulásuk óta az Európai Közösségek és ezt követően az Európai Unió olyan jelképeket keresett, amelyeket a lakosság könnyen tud azonosítani. Az Alkotmányszerződés ratifikációs folyamata zátonyra futott a franciaországi és hollandiai sikertelen népszavazások miatt. A Lisszaboni Szerződés, amely kompromisszumból született és az Alkotmányszerződés szövegét pótolja, néhány tagállam nyomására nem vette át a jelképeket.
A közvélemény megszokta, hogy minden szervezetnek van lógója. A zászlók, emblémák, himnuszok, jelszavak, színek és más jelképek az általuk képviselt szervezetek mögöttes értékeinek az érzelmi képét közvetítik.
Ez a tapasztalat, amelyet osztanak országaink, régióink, egyházaink, pártjaink, civil szervezeteink, stb., érvényes uniós szinten is. A kék alapon tizenkét csillagos zászló mindig elkápráztat engem. Amikor megérkezem Szlovákiába és látom az épületeken lengő zászlót, boldog vagyok, hogy Szlovákia a közös európai házhoz tartozik. Nehéz lenne olyan ismert zenei darabot és költőiséget találni, amely jobban jelképezné az európai integráció gondolatát, mint Ludwig van Beethoven IX. szimfóniájának részlete az Európai Unió himnuszaként.
Annak ellenére, hogy a közös valutát még nem minden tagállam használja, különösen harmadik országok, kezdik az Uniót az euroval azonosítani ugyanúgy, ahogy az USA-t a dollárral azonosítják. Úgy gondolom, az „Egység a sokféleségben” jelmondat az európai terv lényegének a tökéletes definíciója. Egyetértek az Unió jelképeinek a használatával, ezért szavaztam az előadó, Carnero González úr, jelentése mellett.
Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Szeretném, ha jegyzőkönyvben rögzítenék, hogy Carnero González úr jelentése mellett szavaztam, amely az Unió jelképeinek Parlament általi használatával kapcsolatos új cikknek a Parlament eljárási szabályzatába történő beillesztéséről szól.
Ahogy köztudomású, a jelképek többet érnek, mint bármely jelszó vagy szavak. Mindenfajta kommunikáció alapvető elemei, különösen azoknak, amelyek egy társadalmi csoport vagy szervezet identifikációs folyamataival kapcsolatosak. A zászlók, képek és himnuszok alapvető fontosságúak egy szervezetnek, mint olyannak, a nagyközönség tagjai általi felismeréshez.
Ezért üdvözlöm kollégám javaslatát, amelynek célja segíteni a polgárok jobb részvételét és kapcsolatát az európai tervvel, hozzájárulva ezáltal annak legitimitásához.
Daniel Strož (GUE/NGL), írásban. − (CS) Az Unió jelképeinek használatával kapcsolatos jelentéssel kapcsolatban csak azt mondhatom, hogy ez újabb illusztrációja annak, ahogy az Európai Unió kikerüli a demokratikus eljárásokat. Korábban az Unió jelképei összeomlottak, amikor az úgynevezett Európai Alkotmány javaslata elutasításra került. Feltehető, hogy az Alkotmány, vagy legalábbis annak sarkalatos összefüggései ténylegesen „új életre kelnek”„ a Lisszaboni Szerződésben, és most az Európai Parlament megpróbálja új életre kelteni az uniós jelképeket. Nem tehetek mást, mint megkérdezem, mit szándékoznak az európai testületek és intézmények tenni ezeknek a jelképeknek a használatával kapcsolatos visszaélések esetén? Például, nemrégen az egész világ láthatta a grúz elnök képét, akinek az irodájában nem csak a grúz zászló, hanem az uniós zászló is ott volt, amikor elkezdődött az Oroszországgal való konfliktus. Ez egyértelműen elfogadhatatlan.
Konrad Szymański (UEN), (PL) Az európai uniós jelképek Európai Parlament általi jogi elismerése ellen szavaztam az alábbi okok miatt.
Először is, a jogi elismerés szándéka ellentétes az Európai Tanács határozataival. Ez utóbbiakban valamennyi tagállam úgy döntött, hogy kihagyja az uniós jelképek kérdését a Reformszerződésből, amely az Alkotmányszerződés tervezetének a helyére lépett.
Másodszor, a Parlament határozata a tagállamok akarata ellenére a jelképeknek a hátsó ajtón keresztüli beviteléhez vezet. A Parlament az ilyen jogi manőverek igénybevételével inkább a gyengeségét, mint az erejét mutatja.
Harmadszor, az ilyen eszközök indokolt bizalmatlanságot váltanak ki az uniós tagállamok sok polgárában, akik nem akarják a nemzeti államok számára fenntartott jelképeket átruházni egy olyan nemzetközi szervezetre, mint az Európai Unió.
Georgios Toussas (GUE/NGL), írásban. – (EL) Európa népeit provokálja ez a tervezett felhívás, hogy a Parlament játsszon fontos szerepet az uniós jelképek reklámozásban és intenzív használatában. Parlamenti kezdeményezésen keresztül erőfeszítések történnek, hogy „életet leheljenek” az „Euró-alkotmányba”, nem csak módosított változatába, a Lisszaboni Szerződésbe, amelyet nemrég utasítottak el az írek, hanem eredeti formájába, az Alkotmányszerződésbe, amelyet szintén elutasítottak Franciaországban és Hollandiában.
Ennek a helyzetnek az elfogadásával a Parlament ismét leleplezi magát, mint a reakciós EU reformok fő támaszát és építészét. Ez mutatja a francia, holland és ír emberek ítéletének durva semmibe vételét és minden más európai ember nyilvánvaló indíttatásának is, akiket nem hatnak meg az európai nagytőke politikái, intézményei, értékei, víziói és jelképei, amelyekre annyira jellemző az EU népellenes jellege.
Európa népeinek fokozniuk kell fellépésüket a reakciós Euró-alkotmány végleges elutasítása érdekében. Harcolniuk kell, hogy aláássák a szegénység, igazságtalanság, háború és elnyomás imperialista Unióját. Előre látják pusztulását és az a céljuk, hogy a saját szükségleteinek és értékeinek megfelelő új intézmények és jelképek bevezetésével megalkossák saját hatalmukat.
Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Mi svéd szociáldemokraták egyetértünk azzal, hogy a fogyasztóknak fontos szerepük van a vízkészletek fenntartható felhasználásának elérésében az Unióban. Azonban úgy gondoljuk, hogy elsősorban helyi és regionális szinten kell információs és nevelési kampányt folytatni, nem pedig az EU felkérésére.
Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Osztrák kollégám, Richard Seeber, az Európai Bizottságnak „Az Európai Unióban a vízhiány és aszály jelentette kihívás kezelése” című közleményére adott válaszáról szóló kitűnő, saját kezdeményezésű jelentése mellett szavaztam.
Osztom az Európai Bizottság megközelítésének valós nemzetközi dimenziója hiányával kapcsolatos sajnálkozásokat és támogatom az előadó azzal kapcsolatos javaslatait, hogy vízhiány és aszály sajátosságai koordinált fellépést kívánnak EU és tagállami, valamint regionális és helyi önkormányzati szinten. Az Európai Unió lakosságának legalább 11%-át és területének 17%-át érinti a vízhiány, és az újabb fejlemények azt mutatják, hogy a víz egyre szűkösebb mennyiségben áll rendelkezésre Európában.
Az Európai Uniónak sürgősen szüksége van egy olyan vízügyi politikára, amely lehetővé teszi, hogy biztosítsuk Európa népeinek, a vállalkozásoknak, közjogi szerveknek, növény- és állatfajoknak, stb. a szükségleteik kielégítéséhez szükséges elegendő, megfelelő minőségű vizet.
Liam Aylward (UEN), írásban. − A vízhiány az európaiakat és minden polgárt fenyegető sürgős kérdés. Ez a jelentés arról tájékoztat bennünket, hogy az EU-ban pazarlás miatt a víz 20%-a megy veszendőbe: a közvéleményben tudatosság-hiány van a víztakarékosság támogatásával kapcsolatban és az EU területeinek 17%-a szenved komoly vízhiányban. Válaszul az Uniónak holisztikus megközelítésű precíz intézkedésekre van szüksége a jobb vízgazdálkodás és vízellátás érdekében.
Egyértelmű, hogy nagy lehetőségeink (akár 40%-os megtakarítás) vannak a víztakarékosságban a technológiai továbbfejlesztések által, valamint az emberi magatartás és a termelési módszerek megváltoztatásában, amelyeknek a jelenlegi krízis-menedzsment módszer helyére kell lépniük. A víztakarékossági technológiák és az öntözésszervezés az ipari és mezőgazdasági szektorban akár 43%-kal is csökkentheti a felesleges vízhasználatot, míg a vízhatékonyságot fokozó intézkedések egyharmadára csökkenthetik a vízveszteséget. Jelenleg a mezőgazdaság fogyasztja a víz 64%-át, 20%-át használják energiatermelésre, 12%-át a lakossági és 4%-át ipari célra. Továbbá a szárazságra egyre nagyobb hatással van az éghajlatváltozás a környezetpusztító erdőtüzek által.
Az EU célkitűzése a szennyvíz-újrahasznosítás fokozása és a sótalanítás fejlesztése, a „szennyező fizet” elven alapuló vízgazdálkodási politikák javítása, címkézési rendszerek létrehozása, kutatási és ellenőrzési tevékenység az elsivatagosodás megállítására, a vetésforgó rendszer javítása és a lakosság körében a hatékonyabb vízfelhasználás elősegítése.
Konstantinos Droutsas (GUE/NGL), írásban. – (EL) A szép szavak nem takarhatják el a jelentésben szereplő javaslatok népellenes jellegét, amelynek a lényege az „igényalapú vízgazdálkodás” reakciós eszméje. A jelentés egy sor, lényegében a víz díjának és szolgáltatása költségének az emelésére korlátozódó intézkedés kiemelésével fejeződik be. Még egy súlyos terhet rónak a tömegekre és a szegényekre és a közepes méretű gazdálkodókra, mivel a vizet teljes mértékben kereskedelmi alapokra helyezik. A cél szintén a monopolhelyzetű üzleti csoportok jövedelmezőségének a növelése.
A határozat nem tesz különbséget szárazság és vízhiány között, amely két különböző jelenség, amelyek különböző választ igényelnek. Egyáltalán nem esik szó a kiaknázható vízkészletek és a rendelkezésre álló vízkészletek arányának a megtartásáról és növeléséről és a lecsapódás mértékéről.
A jelentés alábecsüli az erdők pozitív szerepét, mint aktív tényezőt a szárazság természeti jelenségének a mérséklésében és a vízhiány elleni küzdelemben. Ennek következtében nem csak nem javasol erdőtelepítési intézkedéseket, hanem azt hangsúlyozza, hogy csak ott kell „növelni az erdővel borított területeket, ahol erre feltétlenül szükség van”.
A jelentés másodlagosnak tekinti az áradások kockázatát és az árvédelmi intézkedések szükségességét. Éppen ellenkezőleg: azt kérdezi, hogy a folyók természetes medréhez akadályok képezésével elkerülhetjük-e” és a rémhírkeltésbe merül az elterelt folyók által okozott társadalmi és környezetvédelmi problémákról.
A dolgozók harcolnak a megfelelő mennyiségű tiszta, biztonságos vízellátásért. Ellenzik a kereskedelmi alapokra helyezését annak, ami még mindig a szociális javak egyike, még akkor is, ha ez áldozatul esik a monopóliumok profit-termelésének.
Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Nem értünk egyet azzal a logikával, amely azt a gondolatot támasztja alá, hogy a vízgazdálkodásnak piaci elvek alapján kell maradnia, és mint ilyennél, a fogyasztás ellenőrzésének az ár (díjszabás) kell a központi eszköze legyen. A jelentés említi a beruházások megtérülésének a szükségességét, mintha ez lenne a vízhiány problémájának az egyetlen megoldása, vagy annak egy része. Ez egyszerűen nem igaz.
Persze, a vízveszteségek, vízgyűjtőterület tervezés, „zöld víz” újrafelhasználás, államok közötti információcsere és egy megfigyelőállomás fokozatos létrehozása úgy tűnik olyan aggodalmak vagy javaslatok, amelyek kétségtelenül tele vannak jó szándékkal. Azonban ezek nem világosak a vízügyi keretirányelv által létrehozott rendszerben, amely gazdasági és pénzügyi elvek alkalmazására szólít fel a vízgazdálkodásban anélkül, hogy biztosítaná ennek fő feltételeit: ennek jogként való beiktatását és demokratikus kezelését.
Felmerültek aggodalmak is, amelyeket tekintetbe kell venni akkor is, ha ezek uniós politikát kérdőjeleznek meg. Az erdészeti és a mezőgazdasági politika, a féktelen városfejlesztés és az elsivatagosodás és szárazság közötti szoros összefüggés megállapítást nyer a jelentésben. Azonban soha nem kérdőjeleződik meg a KAP, mint az elsivatagosodás legfőbb forrása olyan országokban, mint Portugália.
Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Skócia képviselőjeként úgy gondolom, hogy a Seeber jelentésben tárgyalt kérdések többsége valószínűleg kevésbé érdekli a választóimat. Azonban a jó minőségű vízkészletek biztosítása az EU valamennyi földrajzi zónájában igen fontos és az olyan kérdések, mint a pazarlás és a fokozott igénybevétel miatti vízveszteség, mindannyiunk számára lényeges. Skóciában a vizet egy, a skót parlamentnek beszámolással tartozó állami vállalat szolgáltatja és a skót kormány úgy gondolja, hogy a skót vízművek követendő példa az egész világon a vízszolgáltatás legjobb módjára. Teljes mértékben osztom ezt a nézetet és javasolom a Háznak.
Sebastiano (Nello) Musumeci (UEN), írásban. − (IT) A vízhiány és az aszály szorosan összefüggő problémája különösen Dél-Európa sok területét érinti, és katasztrofális következményekkel jár a környezetre és a helyi lakosságra.
Szicília, a régió, ahonnan jöttem, évente rendszeresen szenved a vízhiányos és az aszályos időszakoktól, ami komoly károkkal jár a mezőgazdaságra nézve. Ez fenyegető probléma, amely részben megoldható, amennyiben energikus fellépések történnek legalább két fronton. Az első az infrastruktúrát érinti: Szicília szigetén például a víz jó része – becslések szerint akár 30%-a – a vízvezeték-hálózat nem megfelelő karbantartása miatt vész el. A második a megelőzéssel kapcsolatos: teljes mértékben egyetértek az előadóval, amikor megállapítja, hogy az iskolákban kezdődő tájékoztató kampányok általi oktatás és képzés döntő jelentőségű a viselkedésmód megváltozatásában és ezáltal egy víztakarékossági és azt hatékonyan fogyasztó kultúra kialakításában.
Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. − (SK) Tartózkodtam Richard Seeber úr jelentésének szavazásakor. A jelentés túl hosszú és néhány javaslata ismétlődő. A legnagyobb probléma az, hogy az egész jelentés egy régi vízügyi paradigmán alapul és csak egy alkalommal, a (48) bekezdésben érinti röviden az új paradigmát, vagyis az esővíz összegyűjtés elősegítésének a szükségességét.
Más indítványok és javaslatok túl zavarosak és így gyakorlati megvalósításuk nem lesz sikeres. A jelentésből hiányzik az integrált megközelítés és csak a csapvíz takarékosságra összpontosít. Túlságosan strukturált és ezért nem teszi lehetővé az egyértelmű értelmezést.
Végül, ez az EU vízügyi keretirányelve történetének a megismétlődése lesz. Ennek az irányelvnek az volt a célja, hogy elősegítse a vonzáskörzetek vízfolyásainak integrált irányítását. Ez csak a konkrét politikákra korlátozódott. Ennek bizonyítéka, hogy múlt évben egy másik irányelv került elfogadásra: az árvízvédelmi irányelv. Egy „integráltnak” nevezett dologgal egységesen kell foglalkozni, nem apránként. Sajnálatos módon a megközelítés nem volt integrált és a keretirányelvet letéphető naptárként használják a vízgazdálkodásban dolgozók. Az egyik percben az áradás kérdését oldják meg, a következő percben az aszály kérdését.
Valami hasonló történt Szlovákiában a szocializmus idején, konkrétan a Kelet-szlovák-alföldön. Először a földalatti vízelvezetést próbáltuk megoldani és utána a második szakaszban az öntözés kérdését. Ma a Kelet-szlovák alföld olyan, mint egy főzőlap, a hűvösebb Kárpát-medence felé tereli a felhőket, ahonnan a nagy áradások indulnak.
Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) A Seeber jelentés mellett szavaztam, amelyik az Európai Unióban a vízhiány és aszály jelentette komoly problémával foglalkozik.
A víz véges erőforrás. Ökoszisztémánk, vízkészletünk, ivó- és fürdővizünk biztosítása a környezet védelmének a kulcsa. Ezért egy európai szintű közös fellépés fogja biztosítani, hogy ezt a drága kincset a lehető legjobb módon kezeljük.
Továbbá, szeretnék gratulálni Seeber úrnak munkájához. Felhívta a figyelmet azokra a fő kérdésekre, amelyekkel az Uniónak szembesülnie kell: kiterjedt vízfogyasztás és ennek következtében vízveszteség, a problémával kapcsolatos tudatlanság és a tudatosság hiánya, valamint egy közös európai megközelítés hiánya.
Czesław Adam Siekierski (PPE-DE), írásban. − (PL) Jelenleg kritikus a vízhiány és aszály problémája, ahogy a globális felmelegedés következményei is. Az utóbbi évtizedekben drámai a növekedés a szélsőséges aszályok és a vízhiány esetében. Ez főként a szakszerűtlen vízgazdálkodás és a túlzott mezőgazdasági célú vízfogyasztás következménye.
Az Európai Unió maga is komoly veszélyek elé néz az éghajlatváltozás és az emberi tevékenység miatt. Az európaiak több mint egyharmada már most vízhiányos területeken él. Ha nem történik azonnal megfelelő intézkedés a racionálisabb és fenntarthatóbb vízhasználat érdekében, akkor el kell fogadnunk, hogy a jövőben több embert fog érinteni a vízhiány. Emellett a 2050-re várhatóan hatról tíz milliárdra növekvő népességszám még nagyobb vízigényhez fog vezetni.
Néhány szakértő a vizet az olajhoz kezdi hasonlítani. Az olcsó és viszonylag könnyen hozzáférhető víz időszakának vége. A mezőgazdasági szektorban a vízhiányt vízmegőrző berendezések fejlesztésével és az öntözés javításával kell kezelni. Emellett aktív figyelemfelkeltő politikával egy felelős víztakarékossági kultúrát kell kialakítani.
Valamennyiünknek el kell kezdenie takarékoskodni a vízzel és ésszerűen használni. Elengedhetetlen a vízpazarlást megelőző technológia használata és az ezzel a problémával kapcsolatos társadalmi tudatosság növelése. A vízzel és az aszállyal kapcsolatos problémáknak egy integráltabb megközelítésére is szükség van.
Az Északi-sark igazgatása globális környezetben (RC-B6-0523/2008)
Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Az öt képviselőcsoport, köztük a PPE-DE, által benyújtott, a sarkvidéki kormányzásról szóló európai parlamenti határozat mellett szavaztam. A XX. században a sarkvidék levegőjének hőmérséklet körülbelül 5 fokkal növekedett, tízszer gyorsabban, mint a megfigyelt globális felszíni átlaghőmérséklet. Alkalmasint további 4-7°C-os felmelegedést jósolnak a sarkvidéken a következő 100 évre.
Határozottan támogatom azt az állítást, hogy a diagnózis időszakának vége és most elérkezett a cselekvés ideje. Ráadásul az EU tagállamok között három sarkvidéki nemzet van és a közvetlen szomszédjaik között két további sarkvidéki nemzet van, akik az Európai Gazdasági Térséget létrehozó megállapodáson keresztül a belső piac szereplői, ami azt jelenti, hogy az EU és társult államai alkotják a Sarkvidéki Tanács számszerű tagságának több mint a felét.
Ez a terület kulcsfontosságú szerepet játszik a bolygó fő egyensúlyában és gratulálok az előadóknak ehhez az állásfoglaláshoz, most, amikor a nemzetközi sarkévet ünnepeljük.
Glyn Ford (PSE), írásban. − Az európai szocialisták képviselőcsoportjának nukleáris fegyverektől mentes és demilitarizált sarkvidékre felszólító 6. módosítása mellett szavaztam. Teljes tudatában vagyok, hogy jelenleg nagy-britanniai tengeralattjárók működnek ezeken a vizeken, de ez nem ok, hogy ne támogassuk egy nemzetközi egyezmény javaslatát a nukleáris fegyverek bevitelének leállítására és a katonai tevékenység befejezésére a jövőben ezen a területen. Sajnálom, hogy ez nem került elfogadásra, azonban üdvözlöm az ENSZ Tengerjogi Egyezményére (UNCLOS) történő utalást és egy jövőbeni USA szenátusi ratifikáció szükségességét.
Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Rendkívül negatívnak tartjuk az ezzel a határozattal kapcsolatban tervezett módosítások elutasítását, amelyek aláhúzták „a sarkvidék bármilyen stratégiai vagy katonai célú felhasználásával járó kockázatot és annak a szükségességét, hogy a Jeges-tenger demilitarizált és nukleáris fegyverektől mentes övezetté váljon”, és amelyek jelezték, hogy továbbra is „aggódunk a sarkvidéki természeti kincsekért folytatott verseny miatt, ami biztonsági fenyegetésekhez…és általános nemzetközi instabilitáshoz vezethet”.
Emiatt, annak ellenére, hogy tartalmaz néhány olyan pontot, amit pozitívnak tartunk, a határozat meghagyja a természeti kincsekért folyó folyamatos verseny kilátását ezen a kontinensen, különösen, amikor kijelenti, hogy a legészakibb területek „az EU Északi Dimenzió politikájának a részét képezik” és amikor megállapítja, hogy „meggyőződése, hogy a sarkvidék globális értelemben vett jelentőségével kapcsolatos figyelemfelkeltést egy egyedülálló uniós sarkvidéki politikával kell fokozni”.
Felszólítja a Bizottságot, hogy „a sarkvidéki terület energia- és biztonságpolitikáját vegye fel a napirendjére” és „játsszon proaktív szerepet a sarkvidéken, minimum a Sarkvidéki Tanács „„megfigyelői státuszát”„ magára vállalva”.
Jens Holm, Kartika Tamara Liotard, Erik Meijer, Esko Seppänen és Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL), írásban. − Osztjuk a határozatban foglalt aggodalmat az éghajlatváltozásnak a sarkvidéki területen élő közösségek fenntarthatóságára, valamint a természetes élőhelyekre gyakorolt hatásával kapcsolatban és elfogadjuk a sarkvidék globális klímával kapcsolatos jelentőségét és ezáltal a sarkvidéket, mint közös érdeket.
Azonban nem tudjuk támogatni ezt a határozatot, mivel kiindulópontja mindenekelőtt az EU érdeke. Úgy gondoljuk, hogy illegitim az olyan politika, amely nem gyökeresen a sarkvidék népeinek az érdekeit képviseli. Úgy gondoljuk, hogy a sarkvidéki területtel kapcsolatos minden tárgyalásnak és javaslatnak a kiindulási pontja a sarkvidéki nemzetek szuverén területének a tiszteletben tartása és hasonlóképpen a sarkvidék lakosságának egyenlő partnerként való elismerése kell legyen.
Végül, a szavazás során a többség elutasította a nukleáris fegyverektől mentes és demilitarizált sarkvidék szükségességét hangsúlyozó módosítást, ezáltal megnyitva az utat ahhoz a sarkvidéki politikához, amelyet ez a határozat támogat, nevezetesen a sarkvidék militarizálásához és a területen nukleáris fegyverek elhelyezéséhez. Ezt semmilyen körülmények között nem tudjuk támogatni.
Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Globalizált világunkban a sarkvidéki kormányzásról szóló határozattal kapcsolatos indítvány mellett szavaztam.
Meg vagyok győződve a sarkvidéki terület helyzete globális felfogásának a szükségességéről. Ezért az Uniónak a helyi lakosság és a környezet tiszteletben tartásához igazodó sajátos politikát kell folytatnia. Üdvözlöm kollégánk javaslatát, amelynek értelmében a környezetvédelem különleges fontosságú kérdés: a természeti erőforrásokkal kapcsolatos politikai konfliktusokban közvetíteni tudó, határokon átnyúló politikai vagy jogi rendszerre van szükség.
Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL), írásban. − Osztjuk a határozatban foglalt aggodalmat az éghajlatváltozásnak a sarkvidéki területen élő közösségek fenntarthatóságára, valamint a természetes élőhelyekre gyakorolt hatásával kapcsolatban és elfogadjuk a sarkvidék globális klímával kapcsolatos jelentőségét és ezáltal a sarkvidéket, mint közös érdeket.
Azonban nem tudjuk támogatni ezt a határozatot, mivel kiindulópontja mindenekelőtt az EU érdeke. Úgy gondoljuk, hogy illegitim az olyan politika, amely nem gyökeresen a sarkvidék népeinek az érdekeit képviseli. Úgy gondoljuk, hogy a sarkvidéki területtel kapcsolatos minden tárgyalásnak és javaslatnak a kiindulási pontja a sarkvidéki nemzetek szuverén területének a tiszteletben tartása és hasonlóképpen a sarkvidék lakosságának egyenlő partnerként való elismerése kell legyen.
Végül, a szavazás során a többség elutasította a nukleáris fegyverektől mentes és demilitarizált sarkvidék szükségességét hangsúlyozó módosítást, ezáltal megnyitva az utat ahhoz a sarkvidéki politikához, amelyet ez a határozat támogat, nevezetesen a sarkvidék militarizálásához és a területen nukleáris fegyverek elhelyezéséhez. Ezt semmilyen körülmények között nem tudjuk támogatni.
Jean-Pierre Audy (PPE-DE) írásban. – (FR) Spanyol kollégám, Alejandro Cercas (PSE, ES) közúti fuvarozásra vonatkozó szociális jogszabályok végrehajtásáról szóló saját kezdeményezésű jelentése mellett szavaztam. Egyetértek, hogy sajnálatos, hogy még mindig jelentős különbségek vannak a közúti fuvarozásra vonatkozó bizonyos szociális jogszabályok összehangolásáról szóló 3820/85/EGK rendelet alkalmazásával és érvényesítésével kapcsolatban.
Szorgalmazni kell, hogy a tagállamok tegyenek nagyobb erőfeszítéseket a szociális rendelkezések hatékony és egységes alkalmazásának a biztosítására és a közúti fuvarozásban utazó tevékenységet végző személyek munkaidejének szervezéséről szóló 2002/15/EK irányelv nemzeti jogba történő átültetésére, hogy biztosítható legyen a polgárok közúti közlekedési biztonsága és a gépjárművezetők egészségének és biztonságának a védelme és hogy világos keretet nyújtson a tisztességes versenyhez.
Az Európai Bizottságnak a lehető legnagyobb határozottságot kell tanúsítania a közúti fuvarozási ágazat szociális rendelkezéseivel kapcsolatos közösségi jog tagállamok általi megsértése esetén, gondoskodnia kell kényszerítő eszközöket alkalmazásáról az előírások be nem tartása esetére, és megelőző intézkedéseket kell tennie, ha szükséges bírósági eljárás útján, a közösségi jog szigorú betartásának biztosítására. Ez alapvető fontosságú a tisztességes és a torzításmentes versenyhez.
Proinsias De Rossa (PSE), írásban. − A szociális jogszabályok tagállamok általi nemzeti jogba történő átültetésének és megfelelő végrehajtása biztosításának égető szükségessége miatt e jelentés mellett szavaztam. A közúti fuvarozásban résztvevő gépjárművezetők egészsége és jóléte, valamint a többi úthasználó biztonsága az olyan kérdésekkel kapcsolatos világos szabályoktól függ, mint munkaidő, vezetési idő, pihenő idő, valamint a hatékony ellenőrzés és a rendelkezések megsértése esetén járó büntetések.
Tehát nagyon fontos, hogy a tagállamok gyorsítsák fel a 2002/15/EK irányelv nemzeti jogba történő átültetését és hogy az Európai Parlament biztosítsa támogatását az erre a területre vonatkozó munkaidővel kapcsolatos jogszabályok valamennyi közúti fuvarozásban résztvevő gépjárművezetőre történő alkalmazását, munkavállalói státusuktól függetlenül. Nem látom okát, hogy az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetőkre miért nem vonatkoznak azok az intézkedések, amelyek hozzájárulnak útjaink biztonságához.
Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Hosszas tétovázás után döntöttünk a jelentés melletti szavazásnál. Mindazonáltal a közúti fuvarozási ágazat határokon átnyúló kérdés és az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetők munkakörülményei ennek a kérdésnek a részét képezik.
Vannak olyan részei a jelentésnek, amivel nem értünk egyet, például a hivatásos gépjárművezetők biztonságos és veszélytelen parkolóhelyeinek kérdése, amely szerintünk tagállami hatáskörbe tartozik. Emellett, úgy gondoljuk, hogy a munkaidővel kapcsolatos általános kérdések szintén tagállami hatáskörbe tartoznak.
Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Az EU közúti fuvarozásra vonatkozó szociális jogszabályai rendkívül fontosak. A közúti fuvarozás alapvető gazdasági fontosságú az egész Unióban. Azonban az is fontos, hogy a szociális jogszabályokat mind a gépjárművezetők, mind pedig a nagyközönség védelmében alkalmazzák. A hatályos jogszabályokban anomáliák vannak és nemzeti jogba történő átültetésben is hiányosságok vannak. Ezért a Cercas jelentés mellett szavaztam.
Ona Juknevičienė (ALDE), írásban. – (LV) A közúti fuvarozás az egyik olyan gazdasági terület, amely nagyon fontos szerepet játszik az európai belső piacon. Ez a terület különösen fontos a foglalkoztatás szempontjából, mivel több, mint 3 millió ember dolgozik az EU közlekedési ágazatában. Az európai polgárok közúti biztonsága és az utasszállításban és a közúti fuvarozásban résztvevő gépjárművezetők egészsége és jóléte biztosítását szolgáló uniós jogszabályok nagy mennyisége ellenére a tagállamokban növekednek a pihenő idővel és a szünetekkel kapcsolatos előírások megszegésének az esetei.
Ennek a helyzetnek két fő oka van: a közúti fuvarozásra vonatkozó jogszabályok tagállamok általi nemzeti jogba történő átültetésének a hiánya, vagy ennek nem elég szorgalmas volta. A munkaszerződéssel rendelkező gépjárművezetőkre alkalmazott egészségügyi és biztonsági követelmények eltérnek az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetőkre alkalmazottaktól. A jelenlegi helyzet, amikor a munkaidővel kapcsolatos jogszabályok csak a munkaszerződéssel rendelkezőkre vonatkoznak, az önálló vállalkozói tevékenységet folytatókra pedig nem, a közlekedési ágazatban versenytorzulással fenyeget. Növekszik a fiktív önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetők száma, mivel az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetőkre vonatkozó egészségügyi és biztonsági követelmények kevésbé szigorúak. Ez a helyzet nem csak a tisztességtelen versenyt támogatja, hanem a gépjárművezetők és a többi úthasználó egészségét és biztonságát is veszélyezteti. Az Európai Bizottság célja annak biztosítása, hogy az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetőkre is a hatályos jogszabályokban előírtak vonatkozzanak.
Ezek az intézkedések lehetővé tennék az útbiztonság és a gépjárművezetők megfelelő egészségi és biztonsági feltételei sokkal jobb színvonalának az elérését, valamint a tisztességes versenyt a közlekedési ágazatban.
Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. − (NL) Ez a javaslat kísérlet a korábbi döntések komolyabban vételére jobb ellenőrzésekkel, megfelelőbb információkkal, biztonságosabb parkolóhelyekkel és a 2009. március 23-i, az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetőkre vonatkozó kivételek eltörlésével. A közúti fuvarozásra vonatkozó szociális jogszabályok nemzeti jogba történő átültetése és alkalmazása reménytelenül le van maradva.
A négy tagállam, amelyik ebben a tekintetben nem üti meg a mértéket, védelmet élvez, ameddig nyíltan nem nevezik meg őket. Az a tény, hogy ők nem szabályozzák a munka- és vezetési, valamint pihenő időket, rossz hatással van az utak biztonságára és a hivatásos gépjárművezetők jólétére. Képviselőcsoportom, az SP, támogatja, hogy tenni kell valamit ezzel kapcsolatban, annak ellenére, hogy jobb javaslatok korábbi szavazások során már elutasításra kerültek. Azért tesszük ezt, mert úgy gondoljuk, hogy fontos a szociális jogszabályok betartása és az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetőkre is vonatkoznia kell a rendeletnek. Ez meg fogja szüntetni azoknak a munkáltatóknak a visszaélését, akik munkavállalóikat alkalmazotti helyett önálló vállalkozói tevékenység folytatására kényszerítik.
Tévesen önálló vállalkozói tevékenységet folytatónak minősítve rosszabbak a munkakörülményeik és lehetetlen üzleti kockázatokat kell vállalniuk. Ebben a szektorban ádáz verseny folyik. A jogszabályok betartásáról szóló vitát intézkedéseknek kell követniük. Csak ebben az esetben biztosított a gépjárművezetők elegendő keresete és biztonságos megélhetése.
Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Cercas úr közúti fuvarozásra vonatkozó szociális jogszabályok végrehajtásáról szóló jelentése melletti szavazatomat kérném jegyzőkönyvben rögzíteni.
Az Európai Parlamentnek véleményt kell nyilvánítania egy ilyen fontos kérdésről. Csak így biztosíthatjuk az utak biztonságát, a gépjárművezetők biztonságát és nem utolsósorban a tisztességes versenyt a közös európai térségben.
Azon kívül üdvözlöm kollegám javaslatát, mivel igen fontos, hogy egyértelmű szabályokra és ellenőrző eljárásokra van szükség az ágazatban működő személyek munkaidejének megfelelő szervezéséhez.
Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) Az Alejandro Cercas által tárgyalt jogszabályok nem vitathatatlanok. Úgy gondolom, mindenki egyetért azzal, hogy mind a teherautó-vezetők, mind a nagyközönség érdeke, hogy nehéz gépjárműveket ne vezessenek olyan emberek, akik krónikus alváshiányban szenvednek. Nyilvánvalóan szabályokra van szükség ezen a területen. Azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy a teherautó-vezetők sztrájkja, amely 2007 novemberében az Oresund hídon tört ki, nem volt véletlen. Az EU által több tevékenységi ágazatban megalkotott, munkaidővel kapcsolatos szabályok sok kritikát kaptak mind a munkáltatók, mind a munkavállalók részéről. Ezért a szigorúbb végrehajtásra történő felszólítás helyett célszerűbb lenne felkérni a Bizottságot egy hatáselemzésre annak vizsgálatára, hogy a jogszabályok hogy működnek és hogy fogadták őket. Az ilyen típusú jogszabályok nagymértékű rugalmasságot kívánnak, hogy mind Romániában, mind Dániában alkalmazhatók legyenek. Ezért tartózkodtam a szavazáskor.
Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Dán kollégám, Ieke van den Burg és román kollégám, Daniel Dăianu saját kezdeményezésű, a Bizottság számára a pénzügyi felügyelet jövőbeni szerkezetének nyomon követésével kapcsolatos javaslatokat tartalmazó jelentése mellett szavaztam.
Támogatom a Bizottságnak szóló hivatalos felkérést, hogy az uniós pénzügyi szolgáltatások szabályozási keretének a javítására terjesszen elő jogalkotási javaslatokat, nemcsak a pénzügyi válság miatt, hanem mivel nem fogunk tudni felépíteni egy európai belső piacot, ha nincs európai szabályozási politikánk. Sajnálom, hogy a jelentés nem kéri a Bizottságtól az Európai Közösséget létrehozó szerződés 105. cikkének (6) bekezdésében megállapított eljárás alkalmazását, amely lehetővé teszi, hogy javasolja a Tanácsnak, hogy speciális feladatokat ruházzon az Európai Központi Bankra a hitelintézetek körültekintő felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatban.
Határozottan támogatok egy olyan rendeletet, amely erősíti és tisztázza a Lámfalussy harmadik szintű bizottságok státuszát és elszámoltathatóságát (CESR értékpapír-bizottság, CEIOPS biztosítási és nyugdíj bizottság, és CEBS bankbizottság), feladataiknak megfelelő hivatalos státuszt adva nekik.
Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) A PSD (Portugál Szociáldemokrata Párt) tagjai támogatják a jelentést, amely különösen időszerű a nemzetközi pénzügyi válság fényében. Garantálni kell a pénzügyi stabilitást és hosszú távon intézkedéseket kell foganatosítani a rendszerszintű kockázatok megoldására.
A globális problémák globális szinten történő összehangolt megoldásokat kívánnak. A nemzetközi együttműködés elengedhetetlen a piacok hitelességének biztosításához és helyreállításához.
Az Európai Unió nem kivétel és a jelenlegi problémák megoldása nem függhet az egyes tagállamok önálló kezdeményezéseitől, hanem összehangolt fellépést kíván. Nélkülözhetetlen az EU tagállamai közötti nagyobb összetartás.
A rövidtávú gyors beavatkozást követően sürgősen végre kell hajtanunk a pénzügyi rendszer intézményi reformját a gazdaság stabilizálása, a gazdasági növekedés dinamizálása és annak megszilárdítása vagy fejlesztése érdekében, amit a pénzügyi innovációnak nyújtani tud.
Fontos a rendelkezésre álló technológiák felhasználásával a nagyobb átláthatóság és a jobb pénzügyi információ biztosítása. Csak így férhetnek hozzá az emberek jobb gyakorlatokhoz, termékekhez és pénzügyi szolgáltatásokhoz. Az innovációnak és a pénzügyi piacoknak a fogyasztóvédelmet kell javítania.
Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Ez a Parlament hisz a pénzügyi piacok belső jóságában, rugalmasságában és önszabályozó képességében, ez az oka annak, hogy csak minimális egyedi, vagy talán globális szabály van európai szinten.
Azonban a jelenlegi válság éppen ennek az ellenkezőjét bizonyítja. A szakadék szélére kerültünk a pénzügyi közvetítési szolgáltatások megszűnése, az európai pénzügyi szektor globális integrációja, a tőke széleskörű szabad mozgása, a globalizált gazdaság értékpapírosítása és az őrült piacok játéka miatt, amelyek mind komplexebb, a reális gazdasági tevékenységtől egyre idegenebb termékeket állítanak elő. A nemzet az oltalmazó és az országok döntése az, ami a jelenlegi helyzetben számít.
Az állítólag szabad nemzetközi verseny rendszere elérte korlátait és meg kell változtatni, kezdve magával az Európai Unióval, amelynek a politikái és ideológiai tanításai részben felelősek a helyzetért. Ma teljes hasznavehetetlenségét igazolja, mivel az államok azok, akik cselekednek és reagálnak. Holnap károkozó képességét fogja bizonyítani, mivel a verseny nevében fenntartja a jogot a nemzeti védőintézkedések szankcionálására.
Igen, itt az ideje, hogy véget vessünk ennek az Európának.
Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban. − Az Uniót és más globális pénzügyi piacokat sújtó pénzügyi helyzet sürgősségére való tekintettel a jelentés mellett szavaztam.
Fontos ez a jelentés, mivel hatékony szabályozási és felügyeleti intézkedésekre van szükség, hogy javuljon a pénzügyi szolgáltatások piaca működésének a nyomon követése.
Különösen örülök az uniós polgárok betétvédelmére vonatkozó azonos feltételek biztosítását igénylő szóbeli módosításnak. Igazságtalan, hogy az egyik tagállam polgárai magasabb szintű védelmet élveznek a betétösszeget illetően – ami 20 000 eurotól az írországi korlátlan garanciáig terjed a tagállamokban.
Szintén üdvözlöm a pénzügyi válságra adandó összehangoltabb uniós válaszra vonatkozó felhívást és azt, hogy a tagállamok nemzeti rendszerei közötti eltéréseket a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni kell.
Szeretném felkérni az ír kormányt, hogy a bankgarancia rendszer valamennyi részletét terjessze elő és szeretném megemlíteni, hogy ez most az uniós versenyre vonatkozó szabályokat figyelembe véve a nem ír bankokra is kiterjesztésre került.
Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) A Bizottság számára a felügyelet jövőbeni szerkezetének Lámfalussy-féle nyomon követésével kapcsolatos javaslatokat tartalmazó indítvány mellett szavaztam.
A piacokat sújtó komoly válság miatt feltétlenül új intézkedéseket kell hozni az Unióban a pénzügyi szolgáltatások szabályozására. A gazdasági stabilitás az Unió egyik fő célkitűzése; ezért maradéktalanul helyeslem ezt a polgáraink nyugodt, szilárd jövőjének a biztosítását célzó javaslatot.
José Albino Silva Peneda (PPE-DE), írásban. − (PT) Az Európai Unió az európai intézmények közötti irányítás, átláthatóság, vezetés és hatalom hiánya okozta bizalmi válsággal néz szembe.
Irányítási hiány van, mivel senkinek sincs világos elképzelése, hogyan szüntessék meg ezt a válságot.
Átláthatósági hiány van, mivel a pénzügyi piacok áttekinthetetlenebbnek bizonyulnak, mint ahogy gondolták.
Vezetési hiány van, mivel amíg az USA egy olyan pragmatista képet tud közvetíteni, amely azt mutatja, hogy nem veszti el a helyzet feletti ellenőrzést, addig Európa a zűrzavar, sőt az ellentmondás képét közvetíti.
Hatalmi hiány van, mivel még mindig minden tagállam azt tesz, amit akar. Mivel még mindig nem lett közös érték megállapítva a betétbiztosítási garanciára.
Ha a közös valutát használó tagállamok nem képesek szupranacionális támogatási mechanizmusokat alkalmazni, akkor egy olyan helyzettel állunk szemben, amely magát az eurot is tönkreteheti.
Ez a rendkívüli és globális helyzet rendkívüli és globális reakciókat, főleg sürgős reakciókat kíván.
Ezen a bizalmi válságon csak sürgős és összehangolt fellépéssel lehet úrrá lenni.
Az Európai Parlament végzi a munkáját. Remélem, hogy a Tanács meg fog birkózni a helyzettel, amely végül is vészhelyzet.
Peter Skinner (PSE), írásban. − Talán még nem jött el az idő az európai szintű központi elhelyezkedésű egyetlen hatóságra. Azonban érezhető kényszer van, ami azt mutatja, hogy indokolt ez a vélemény (bár még nincs itt az ideje). Remélem, hogy a jelenlegi pénzügyi válság alatt az EU nem hátrál meg, hogy cselekedjen a felügyelettel kapcsolatos jelenlegi elégtelenségek bármelyike esetén. A Fizetőképesség II. által kimondott „kollégium” megközelítés az előrelépés kulcsa és egyfajta félutas házat tesz lehetővé.
Catherine Stihler (PSE), írásban. Megdöbbentő volt látni, hogy az UKIP és bizonyos brit konzervatív képviselők megpróbáltak megakadályozni egy szóbeli módosítást, amely a jelenlegi gazdasági helyzetben a betétesek védelmét szolgálná. Cselekedetük gyalázatos volt.
Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Támogatom van den Burg asszonynak és Dăianu úrnak a Lámfalussy-irányelvek és felügyelet jövőbeni szerkezetének nyomon követésével kapcsolatos jelentését.
Nem lehet kétséges, hogy az USA-beli indokolatlanul kockázatos befektetések és a bankok más tevékenységei által okozott jelenlegi pénzügyi válságra való tekintettel sürgősen szükség van a pénzügyi piacok szabályozásának és felügyeletének a reformjára. Azonban a Lisszaboni Szerződés nélkül a pénzügyi válsággal kapcsolatos összehangolt EU politika nem működhet megfelelően. Lényeges a Szerződés ratifikációja annak érdekében, hogy az európai intézményeknek megfelelő képviselete legyen a nemzetközi pénzügyi struktúrában.
A piaci integráció pozitív jelenség, azonban sajnálatos módon a megfelelő pénzügyi felügyelet nem tartott lépést vele. Úgy gondolom, hogy a felügyeletet a lehető leggyorsabban korszerűsíteni kell, amit meg kell előzzön az Unió szabályozási és felügyeleti intézkedéseire vonatkozó teljes körű vizsgálat.
A polgárok, a befektetők és a felügyeleti szervek számára biztosítani kell az átláthatóság megfelelő szintjét. Ennek érdekében helyénvaló lenne egy tanácsadó csoport felállítása a felügyelet hosszú távú elképzelésének a kialakítására és a hosszú távú reformok programjának vagy cselekvési tervének az elkészítésére.
Osztom azt a nézetet, hogy az Uniónak most összefüggőbb és hatékonyabb jogi megoldások kialakításába kellene belekezdenie a jövőbeni válságok kockázatának mérséklése érdekében.
Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Tisztelt szlovén kollégám és barátom, Alojz Peterle, az Európai Bizottság „Együtt az egészségért: Stratégiai megközelítés az EU számára 2008-2013” című fehér könyvére válaszul készített saját kezdeményezésű jelentése mellett szavaztam. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a krónikus betegségek, a szélütés és a szívbetegség folyamatosan megelőzik a fertőző betegségeket. Ezért sürgősen szigorúbb intézkedéseket kell alkalmazni a megelőzés területén az egészségügyi hatásvizsgálatok széleskörű bevezetésével.
A gyógyszerek hamisítása elleni harc prioritás kell legyen. Sajnálom, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg részletesen az egészségügyi szakembereket érintő problémákat, akik minden egészségpolitika központi témái kell legyenek. Egyetértek az előadóval, hogy az egészségügyi ágazat egyik fő célja az egészségügyben mutatkozó egyenlőtlenségek és méltánytalanságok csökkentése kell legyen. Támogatom az egészségfejlesztés és egészségvédelem modern megközelítését, különösen a lakosság legsebezhetőbb csoportjánál, a gyermekeknél, és az integrált szociális és egészségügyi politika bevezetését.
Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) A 2008-2013-as időszakra szóló egészségügyi stratégiával kapcsolatos Peterle jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy az egész életen át tartó emberi egészségvédelem magas szintje EU prioritás kell legyen.
Szeretném megismételni a jelentés javaslatait, különösen az általam javasoltakat, amelyek kiemelik a megelőzési tervek kialakításának és az egész EU területén az egészséges életmóddal kapcsolatos promóciós tevékenységeknek és a betegségek korai felfedezését és azonnali kezelését segítő szűrő programoknak a fontosságát, ezáltal csökkentve az ezzel kapcsolatos halálozást és a megbetegedéseket.
Szeretném kihangsúlyozni az egészségügyi ellátás és a polgároknak nyújtott segítség minősége javításának a szükségességét, szem előtt tartva a krónikus betegségek megnövekedett gyakoriságát és az európai lakosság fokozódó elöregedését.
Genowefa Grabowska (PSE), írásban. − (PL) Teljes mértékben támogatom Peterle úr jelentését. Úgy gondolom, hogy ez a szlovén elnökség prioritásainak jó nyomon követése. Ez utóbbi kiemelt prioritásként kezelte az egészségüggyel kapcsolatos kérdéseket, ami teljes mértékben érthető, miután az egészség a legnagyobb ajándék, amivel az ember élete során megáldható. Sajnálatos módon bizonyos aggasztó egészségi trendek jelentkeznek Európában. Ide sorolható a daganatos megbetegedések, a diabéteszes esetek, valamint a szív- és érrendszeri és az elhízással kapcsolatos megbetegedések számának a növekedése. Emellett olyan új kihívásokkal kell megküzdenünk, mint a lakosság elöregedése, a klímaváltozás, a globalizáció, sőt még a terrorizmus következményei is, a biológiai terrorizmus fenyegetése miatt.
Ugyanakkor jelentős egyenlőtlenségek vannak a tagállamok egészségügyi rendszerei között. Ez különösen igaz az egészségügyi ellátás, megelőzés, korai felismerés és bizonyos betegségek hatékony kezelése esetében. Ez okozza az európaiak várható életkilátásaival kapcsolatos jelentős különbségeket. Az európai egészségügyi térkép tanulmányozása ahhoz a szomorú következtetéshez vezet, hogy a vasfüggöny bizonyos értelemben még mindig létezik. A jelenlegi szakadék az egészségügyön alapul.
Javítanunk kell együttműködési módszereinket ezen a területen, ha orvosolni akarjuk a helyzetet. Javítanunk kell fellépéseink hatékonyságát is és teljes mértékben ki kell használnunk Európa úgynevezett egészségügyi lehetőségeit. Támogatom az előadónak az egészségügyi rendszerbe történő beruházások növelésére vonatkozó felhívását. Úgy gondolom, hogy az egészségügyi ellátásba beruházott összegek nem kiadások, inkább a humán-tőke minőségével kapcsolatos befektetések fontos elemei. Az EU polgárainak az egészségét az Unió jövőjét meghatározó egyik fő társadalmi és politikai tényezőnek kell tekinteni.
Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Az EU egészségügyi stratégiájával kapcsolatos Peterle jelentés mellett szavaztam. A jelentés elismeri, hogy az egészségügy a tagállamok kompetenciájába tartozó kérdés és szilárd meggyőződésem, hogy ennek így is kell maradnia. Vannak olyanok ebben a Parlamentben és az EU egészét tekintve, akik úgy gondolják, hogy az egészségügyet teljesen meg kell nyitni a szabad piac hullámzásai előtt és én teljes egészében elvetem ezt az elképzelést. Mindazonáltal az Uniónak fontos szerepet kell játszania az információcserében és az egészséges életmód elősegítésében. A Bizottságnak most konkrét javaslatokkal kell előállnia az egészségfejlesztés elősegítését célzó, egész Európára kiterjedő fellépésekkel kapcsolatban, eközben biztosítva az egyes tagállamok egészségügyi szolgáltatások nyújtására vonatkozó döntési jogát.
Ona Juknevičienė (ALDE), írásban. – (LT) Az egészségügyi ellátáshoz minden uniós polgárnak joga van és a magas szintű orvosi ellátáshoz való egyforma hozzáférés biztosítása a tagállamok állami szervezeteinek a fő feladata.
Támogatom ezt a dokumentumot és egyetértek azzal, hogy az egészségüggyel kapcsolatos legégetőbb problémákkal foglalkozik. Kétségtelen, hogy mind uniós szinten, mind pedig az egyes tagállamokban a hosszú távú egészségfejlesztésre kell koncentrálnunk. Ez különösen fontos az idős és a fizikai vagy szellemi fogyatékos személyek és az otthoni egészségügyi ellátás esetében.
Az ápolói hiány és az általuk nyújtott szolgáltatások fontosságának a megbecsülése miatt javítani szükséges munkakörülményeiket, valamint biztosítani kell, hogy az ápolók magas szintű oktatásban részesüljenek. A tagállamoknak válaszolniuk kell az Európai Parlament azon felszólítására, hogy az egészséghez való egyetemes jog biztosítása érdekében garantálják a betegek életmentő gyógyszerekhez való hozzájutását akkor is, ha azok drágák.
A tagállamoknak haladéktalanul végre kell hajtaniuk az uniós egészségügyi stratégiát. Ez ösztönözné és segítené a nemzetközi egészségügyi szolgáltatások nyújtását, az egészségügyi szakemberek és betegek szabad mozgását, valamint a magán- és állami szervezetek közötti együttműködés erősítését. A leglényegesebb, hogy az uniós egészségügyi stratégia végrehajtásával a lakosság az egész Unióban minőségi egészségügyi ellátásban részesülne.
Miroslav Mikolášik (PPE-DE), írásban. − (SK) Jelenleg még mindig jelentős különbségek vannak az egyes uniós tagállamok között az egészségügyben. Az Eurostat szerint az uniós országok közötti születéskor várható életkilátásokkal kapcsolatos különbség nők esetében 9, férfiaknál 13 év és a gyermekhalandóság esetében pedig hatszoros különbség is van. Ennek fényében őszintén üdvözlöm Peterle úr erőfeszítéseit, aki ebben a jelentésben utal arra, hogy csökkenteni kell ezeket az egyenlőtlenségeket. Mivel a betegségek 40%-a az egészségtelen életmódhoz kötődik és a daganatos megbetegedések akár harmada korai diagnózissal megelőzhető, úgy érzem, hogy a megelőzés fontosságával kapcsolatos megjegyzések különösen értékesek.
Egyetértek azzal, hogy miután a betegség megelőzésre még mindig csak az egészségügyi költségvetések 3%-a jut, ezekből a költségvetésekből nagyobb összegeket kell rendelkezésre bocsátani. A megelőzés és az egészséges életmód fontosságával kapcsolatos felvilágosítással csökkenthetjük az egészségügyi ellátással kapcsolatos költségeket, mivel olcsóbb megelőzni a betegségeket, mint később gyógyítani azokat. Szilárd meggyőződésem, hogy az országoknak lépéseket kell tenniük az egészségügyi ellátás javítása érdekében és ehhez a Bizottság fehér könyve és a Tanács 2007. decemberi következtetései megfelelő alapot szolgáltatnak.
Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Németországban évente 20-30 klinika kényszerül bezárni, mivel az orvosokat fizetésképtelenségbe hajszolják a felírt, állítólag túl drága gyógyszerek által okozott károkkal kapcsolatos követelések és egész országrészek vannak kitéve az egészségügyi alul-ellátottság veszélyének. Ez csak néhány az elmúlt években követett őrült egészségpolitikák eredményei közül. Európában máshol sem biztatóbbak a forgatókönyvek. Nem csak, hogy az egészségügyi ellátás finanszírozása jóindulattal is bizonytalan: az orvosok és az ápolószemélyzet egyre több időt kénytelen az asztalához kötve papírmunkával tölteni az egészségügyi szolgáltatásnyújtás tényleges feladatának a végzése helyett.
Uniós szintű radikális újra átgondolásra van szükség. Szükségünk van például a kielégítő orvosi ellátottságot biztosító megbízható stratégiákra, a bevált gyakorlatok példáival együtt. Azonban az ösztönzők erősítésével foglalkoznunk kell olyan alapvető problémákkal is, mint a csökkenő születési ráta Európa bennszülött lakosai körében. Modellekre van szükségünk az egészséges életmód ösztönzéséhez. A megelőzés csak egy kis darab az egészségügy kirakós játékában. Ezért tartózkodtam a szavazáskor.
Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. − (SK) Az egészség az egyik dolog, amit az emberek a legjobban értékelnek életükben. Következésképpen üdvözlöm a Bizottság „Együtt az egészségért_ Stratégiai megközelítés az EU számára 2008-2013” című egészségügyi stratégiáját. Alojz Peterle úr jelentése mellett szavaztam, aki a jelentését három kulcsszóra építette: együttműködés, különbségek és megelőzés.
Bár a szolidaritás elve alapján az egészségügy kizárólagosan tagállami hatáskör, semmi sem akadályozza, hogy együttműködés alapján európai dimenziót kapjon az egészségügyi ellátás. Minden tagállam nyerhet a bevált gyakorlatok keretében történő kölcsönös know-how cserével. Ha egy tagállam sikeresen tud kezelni egy rákos beteget, az EU minden szögletében élő polgárnak egyenlő esélye kell legyen ennek a lehetőségnek a kihasználására.
Az egészségügyben nagy egyenlőtlenségek vannak a tagállamok között és a tagállamokon belül. Ami a daganatos megbetegedéseket illeti, az új és a régi tagállamok közötti túlélési aránybeli különbségek olyanok, hogy egy „egészségügyi vasfüggönyről” beszélhetünk. Egy alapvető stratégiai áttörésre van szükség a betegség megelőzés területén. Következésképpen a megelőző intézkedések hosszú távú tervezése kell a kiinduló pont legyen.
Európában a rákkutatásba fektetett beruházások csupán egyötödét képviselik annak az összegnek, amit ez a terület az USA-ban kap. Jóval többet kell beruháznunk az egészségügybe, mint eddig és az egészségügynek minden szintű politikákban szerepelnie kell.
Rovana Plumb (PSE), írásban. – (RO) Én abban a meggyőződésben szavaztam a jelentés mellett, hogy a javaslatok gyakorlatba történő átültetése növelni fogja majd a várható élettartamot az Európai Unión belül, mindamellett pedig segít nekünk elérni a gazdasági növekedéssel kapcsolatos lisszaboni célkitűzéseket.
A jelentés felfedi a környezetvédelemmel kapcsolatos közösségi jogszabályok hiányos alkalmazása és a polgárok életminőségére kiható káros következmények közötti életbevágóan fontos kapcsolatot.
Az éghajlatváltozásnak a lakosság egészségére gyakorolt hatása elleni küzdelmet olyan aktív politikákkal kell támogatni, amelyek elősegítik az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást. Ennek egy példája az előrejelzéseknél használt módszerek fejlesztése, valamint a jelentkező komoly egészségügyi problémák megelőzése az éghajlatváltozás hatásainak súlyossága függvényében, miközben persze szem előtt kell tartani a társadalmi-gazdasági feltételeket is.
Növelni kell az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy elérhessük azt a Bizottság által 2005-ben meghatározott célkitűzést, hogy 2020-ra 40%-kal csökkentsük a légszennyezés által okozott elhalálozások számát. Az elvégzett tanulmányok azt mutatják, hogy öt világszerte bekövetkező halálesetből kettő közvetett vagy közvetlen módon különböző környezeti tényezőkhöz köthető.
Gratulálok az előadónak.
Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Az uniós egészséggel foglalkozó fehér könyv sok fontos kérdést vet fel Európa jövőjével kapcsolatban és különösen azokkal a paradigmatikus változásokkal kapcsolatban, amelyek azt befolyásolják, hogy hogyan fognak társadalmaink a jövőben működni. Ezért egyetértek Peterle úrral, amikor felhívja a figyelmet az olyan új kihívásokkal kapcsolatos szempontokra, mint a népesség elöregedése, éghajlatváltozás, globalizáció és mobilitás. Ezek kell az új politikák alapjait képezzék, mivel ezek azok, amelyek alapvető társadalmi és gazdasági változásokat fognak hozni. Azonban figyelembe kell vennünk a jelenlegi egészségi problémákat is, ezek a szív- és érrendszeri betegségek, a diabétesz, az elhízás és a daganatos megbetegedések. A megelőzési politikák ezért mindinkább fontossá válnak, és világos keretet kell teremteni a jelenlegi körülmények számára, szem előtt tartva a 27 tagállam helyzetét és figyelembe véve a társadalmi csoportok és a tagállamok között fennálló egyenlőtlenségeket, hogy olyan ágazatközi szakpolitikákat tudjunk elfogadni, amelyek megalkotják a feltételeket az egészségpolitika hatékony fejlesztéséhez.
Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Peterle úrnak az egészséggel kapcsolatos uniós elkötelezettségről és megközelítésről szóló jelentése mellett szavaztam.
A szóban forgó dolog alapvető fontosságú az Európai Uniót fenyegető új egészségügyi veszélyek fényében. Ezért együttes megközelítésre van szükség, hogy az európai polgárok megfelelő védelmet kapjanak e veszélyekkel szemben. Továbbá üdvözlöm kollégám javaslatát, mivel jelentése mindenki figyelmét felhívta az egészség fontosságára, ami nem csak a betegség vagy a gyengeség hiányát jelenti.
Catherine Stihler (PSE) írásban. − Fontos az egészségügyi politika bevált gyakorlatainak összehangolása az Unióban annak érdekében, hogy minden uniós polgár a lehető legjobb kezeléseket és egészségvédelmet kaphassa.
Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Az „Együtt az egészségért Stratégiai megközelítés az EU számára 2008-2013” című jelentés mellett szavaztam. Ez a stratégia konkrét válasz az Európai Bizottságnak a 2008-2013-as időszakra szóló egészségpolitikáról szóló fehér könyvére. A fehér könyv fő intézkedései magukban foglalják az egészséges életmód elősegítését és az uniós tagállamokban az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés korlátainak a megszüntetését. A polgárok egészségi veszélyekkel szembeni védelme, a kiegyensúlyozott egészségügyi ellátás rendszerei és az új technológiák bevezetése ezen a területen szintén hangsúlyt kapott. Úgy gondolom, hogy az egészségvédelmi stratégiáknak erőteljes hangsúlyt kell helyezniük a megelőzésre és a betegségek korai felismerésére.
Az utóbbi időben nyilvánvalóvá váltak bizonyos aggasztó egészségi trendek. Ezek közé tartozik a daganatos megbetegedések, a diabétesz és a szív- és érrendszeri betegségek számának a növekedése. Jelenleg az egészségügyi költségvetésnek csak 3%-a jut megelőzésre, pedig köztudott, hogy a megelőzés jobb, mint a gyógyítás.
Csak úgy nyerhetjük meg a modern civilizáció betegségei elleni harcot, ha polgárainknak megfelelő egészségügyi ellátást és kezelést biztosítunk. Emellett küzdenünk kell az egyes társadalmi csoportok egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésének egyenlőtlenségei ellen és csökkentenünk kell a tagállamok közötti egészségügyi ellátással kapcsolatos különbségeket. Fontosak a munkahelyi egészség és biztonság biztosítását szolgáló erőfeszítések is. Emellett többet kell tenni az egészségügyi ellátásnak a betegek igényeihez való megfelelőbb hozzáigazítása érdekében.
Georgios Toussas (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az EU célkitűzései között szerepel a népegészségügy és annak kereskedelmi alapokra helyezése. A cél a kapitalisták nyereségének a megsokszorozása a közszervezetek leminősítésével, amelyek működése a magánvállalkozások számára nem nyereséges, magas költségű ágazatokra korlátozódik.
Az EU az egészségügyet a munkavállalók termelékenység növelésének és a szociális költségek csökkentésének eszközeként kezeli. Magánvállalkozási kritériumok alkalmazásával, a vállalkozói tevékenység segítésével és az egészséghez és az élethez való alapjog figyelmen kívül hagyásával egy olyan ágazatba avatkozik be, amelyik a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik. Ugyanakkor az EU ürügyként használja az egészségügyet imperialista terjeszkedési tervei elősegítéséhez az egészségügyi szolgáltatások KKBP-be, nemzetközi kereskedelembe és a harmadik országokkal való kapcsolatokba történő bevonásával.
Az egészségügyi ellátás közösségi kerete, az egészségügyi rendszerek innovációjának az irányítása, az európai kiválósági központok létrehozása és más tervezett intézkedések csak az első lépést jelentik az egészségügyi szolgáltatások néhány multinacionalista kezében való koncentrációja felé. Ezek a magánbiztosítók ügyévé teszik az osztály-diszkrimináció elfogadhatatlan rendszere alapján nyújtott szolgáltatásokról való döntést.
A jelentés ellen szavazunk, mivel a dolgozóknak az egészségügy kereskedelmi alapokra helyezése és privatizációja elleni harca mellett állunk. Támogatjuk a magas színvonalú, az átlagcsaládok szükségleteit teljesen mértékben fedező ingyenes népegészségügyi ellátásért folytatott harcot.
Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. − (PL) Az Európai Unió 2008-2013-as időszakra szóló egészségügyi stratégiáról szóló jelentés elfogadása mellett szavazok. A betegségmegelőzésre elkülönített összegek túl alacsonyak a költségvetésében. Ezek a forrásoknak alig 3%-át jelentik.
Egyre inkább tisztában vagyunk a jelenkori civilizációval kapcsolatos betegségek növekedésének tényével. Ezek közé tartoznak a rákos megbetegedések, a szív- és érrendszeri betegségek és a diabétesz. Ezeket elsősorban a rossz étkezési szokások és az egészségtelen életmód okozza. A megelőzés, esetleg tájékoztató kampányok által, sokkal olcsóbb lenne az egészségügyi szolgálatok költségvetései számára.
Egy másik aggodalom a kezelési feltételekkel kapcsolatos. Ezek jelentősen különböznek az Európai Unió területén, az úgynevezett régi uniós országok rendkívül magas szintjétől a nemrég csatlakozott országok sokkal alacsonyabb szintjéig. Ez például a magasabb gyermekhalandóságban és mind a férfiak, mind pedig a nők esetében a rövidebb várható élettartamban nyilvánul meg.
Az Európai Uniónak lépéseket kell tennie a gyógyítás egyenlő feltételeinek biztosítására minden tagállamban. Az egészségügyi politika prioritás kell legyen az EU számára.