Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. október 20., Hétfő - Strasbourg

13. Munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzés (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont az ajánlástervezet második olvasatra (A6-0373/2008), a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében, a Tanács közös álláspontjáról (10599/2/2008 – C6-0327/2008 – 2002/0072(COD)) a munkaerő-kölcsönző cégeken keresztüli munkáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása tekintetében (Előadó: Désir úr).

  Harlem Désir, előadó. − (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim – remélem, a Tanács elnöksége is csatlakozni fog hozzánk –, immár több mint hat év telt el azóta, hogy a munkaerő-kölcsönzésről szóló irányelv elfogadása el lett halasztva, nem a Parlament miatt, amely azon nyomban véleményt adott, amint a bizottsági javaslatot elé utalták még 2002-ben, hanem pontosan azért, mert a Tanácson belül bizonyos tagállamok holtpontra jutottak.

A tagállamok közötti közös álláspont elfogadása után ma lehetőségünk nyílik arra, hogy ismét elérkezzünk ehhez a fontos szociális jogszabályhoz, egy olyan pillanatban, amikor a szociális Európával szemben magasak az elvárások, ezért ezt a lehetőséget meg kell ragadnunk. A munkaerő-kölcsönzés keretében végzett munka több mint hárommillió munkahelyet jelent az Unióban. A kölcsönzött munkavállalókat körülbelül 20 000 vállalat foglalkoztatja, amelyek 75 milliárd eurós forgalmat képviselnek.

Ez egy olyan ágazat, amely nyilvánvalóan nagyon fogékony a növekedés ingadozásaira, így most a gazdaság lassulása és a munkanélküliség emelkedése elsőként a kölcsönzött munkavállalókat érinti. A bizonytalan és atipikus foglalkoztatás más típusaihoz hasonlóan azonban az elmúlt néhány évben a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésben is strukturális növekedést lehetett tapasztalni, és ezt a növekedést az utóbbi öt év folyamán közel 60%-ra becsülték. Ez a növekedés az új tagállamokban különösen nagy intenzitású volt.

A munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzés nagyon nagyszámú ágazatot érint, amelyek tagállamonként változóak: néhány országban az ipart, máshol a szolgáltatásokat, megint máshol az építőipart, a mezőgazdaságot és a közlekedést. Az aránya ugyancsak nagymértékben változik egyik országról a másikra. Akár az összes munkavállaló 5%-át is elérheti olyan országokban, mint például az Egyesült Királyság. A megbízások időtartama ugyancsak változó. Néhány országban rövid, itt a megbízások körülbelül 10 napig tartanak, így például Franciaországban; kevesebb mint egy hétig Spanyolországban; vagy nagyjából 20 napig Finnországban. Más országokban viszont, például Írországban, Belgiumban és Hollandiában hónapokról is szó lehet, Ausztriában pedig egy évig vagy akár annál is tovább tarthatnak.

A kölcsönzött munkavállalók, mint tudjuk, jobban ki vannak téve a fizikai kockázatoknak, a munka intenzitásának és a munkahelyi baleseteknek. Képzésük gyakran kevésbé átfogó. A munkahelyük bizonytalanságával összefüggő stressz szintén rendkívül gyakori.

Tény, hogy a törvények és a helyzetükre vonatkozó jogi keretek nagymértékben különböznek az egyes tagállamokban: olyannyira, hogy a kölcsönzött munkavállalókat az egyenlő bánásmód valójában – különösen a fizetés tekintetében – az Európai Unió 27 országa közül csak 10-ben védi. A képzéshez, szociális védelemhez, szülési szabadsághoz való hozzáférésük nagyon különböző mértékű, és egyáltalán nem egyformán garantált az összes tagállamban.

Az Európai Bizottság a szociális partnerek kérésére és az Európai Parlament támogatásával ezért egy olyan jogszabályt akart, amely garantálhatná az ilyenfajta egyenlő bánásmódot. Miután képviselőtársam, van den Burg asszony – aki még mindig itt van a Házban, és aki előtt ezúton szeretnék tisztelegni – jelentése nyomán 2002. novemberben megkapta az első tervezetet, az Európai Parlament megerősítette ezt a jogszabálytervezetet azáltal, hogy lehetővé tette az egyenlő bánásmód garantálását az első naptól fogva, különösen a fizetést illetően.

Amikor tavaly júniusban elfogadta közös álláspontját, a Tanács végső soron csatlakozott az Európai Parlament álláspontjához. Úgy vélte ezért, hogy a munkába állás első napjától kezdődő egyenlő bánásmódnak általános szabállyá kell válnia, és bármilyen, ezen alapelv alóli mentességről a szociális partnereknek kell megállapodniuk, kollektív tárgyalások, illetve nemzeti szinten a szociális partnerekkel kötött megállapodások révén. A kölcsönzött munkavállalók alapvető munka- és foglalkoztatási körülményeire vonatkozó európai parlamenti módosítások szintén bekerültek a közös álláspontba, különös tekintettel a javadalmazás beemelésére a 3. cikkbe.

Végül a Tanács közös álláspontja meghagyta az alkalmazáshoz, a közös létesítményekhez és a szakképzéshez való hozzáférésre vonatkozó módosításokat, valamint a kölcsönzött munkavállalók azon jogára vonatkozó módosításokat, hogy a kölcsönvevő vállalat által foglalkoztatott állandó munkavállalókkal megegyező feltételekkel képviseltethessék magukat.

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottságban lezajlott egy vita a Parlament kezdeti javaslatáról, amely a munkahelyi egészségre, biztonságra és higiéniára vonatkozó elemek felvételével módosította volna a bizottsági javaslatot, amelyeket a Tanács nem fogadott el. Ezek a garanciák azonban egy másik irányelv, az 1991. június 25-i tanácsi irányelv keretében már megvannak, amely a határozott idejű vagy munkaerő-kölcsönzés céljából létesített munkaviszonyban álló munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségének javítását elősegítő intézkedéseket egészíti ki.

Mint tudják, hölgyeim és uraim – és ezen a ponton be fogom fejezni ezt a nyitóbeszédet – egyrészről a Szakszervezetek Európai Szövetsége, másrészről a munkaerő-kölcsönző ügynökségeket képviselő szakmai testületek is azt akarják, hogy fogadjuk el ezt a jogszabályt. E jogszabály elfogadása ma azt jelenti, hogy biztosítjuk, hogy az Európai Parlament első olvasatról szóló álláspontja törvénnyé váljon; hogy ezt a kölcsönzött munkavállalók védelmére szolgáló keretet a következő három éven belül át lehessen ültetni; és hogy a Tanácson belüli bizonytalan tárgyalások Pandora-szelencéjét ne lehessen újra kinyitni. A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság október 7-én ezért határozott úgy, hogy a közös álláspont módosítás nélküli elfogadását ajánlja, hogy védje ezt a szektort, amely a legbizonytalanabb foglalkoztatási forma Európában.

ELNÖKÖL: ROTHE ASSZONY
alelnök

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. – (CS) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, mindenekelőtt szeretném megköszönni az előadónak, Harlem Désir úrnak az elvégzett munkát. Úgy érzem, semmit nem kell hozzátennem az előrebocsátott általánosságokhoz, csak a június 10-i politikai megállapodás eredményeire szeretném helyezni a hangsúlyt, és felhívnám a figyelmet arra, hogy milyen sikereket értünk el az Európai Parlament érdekében álló, különféle fontos pontokban. A kölcsönzött munkavállalókra most már a munkába állás első napjától közvetlenül alkalmazandó az egyenlő bánásmód elve, a rövid megbízásokra vonatkozó bármiféle kivétel vagy „haladék” nélkül, a fogalommeghatározások tisztázása nélkül, a szociális partnerekkel való konzultációk, illetve az olyan kivételek előterjesztésébe való bevonásuk nélkül, amelyek lehetővé tennének bizonyos egyedi eltéréseket az egyenlő bánásmód elvétől. A Bizottság elégedett a Tanács által a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságban meghozott közös állásponttal, és ismételten csak gratulálni tudok az előadónak és a képviselőcsoportoknak ahhoz, hogy megerősítették, készek további módosítások nélkül elfogadni a közös álláspontot.

Hölgyeim és uraim, a szociális partnerek tiszteletben tartása az Európai Unió politikai eszméjének kulcsfontosságú eleme, ezért nagy megelégedéssel veszem tudomásul mind a szakszervezetek, mind a munkáltatók által elfoglalt álláspontot. Hölgyeim és uraim, úgy vélem, adottak a feltételek a javaslat első olvasatra történő elfogadásához.

  Xavier Bertrand, a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, bár fizikailag nem hallhattam Önt, Désir úr, észrevételeit szerintem híven átadták nekem, akárcsak az Önét, biztos úr.

A Tanács június 9-én Luxembourgban megállapodásra jutott arról a két szövegtervezetről, amelyeket az Európai Unió tagállamai sok éve vitattak. Az első, mint tudják, a munkaidőről szóló irányelv átdolgozására irányuló javaslat, amelyről 2004 óta folytak a tárgyalások. A ma esti vitának ez nem tárgya.

A második a kölcsönzött munkavállalók munkafeltételeiről szóló irányelvtervezet, amelyről 2002 óta folyt a vita. A tervezet célja, hogy növelje a kölcsönzött munkavállalók biztonságát, és javítsa a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzés színvonalát. A mai napon ennek végleges elfogadása érdekében ülésezünk.

Mindenekelőtt azt szeretném mondani Önöknek, hogy szerintem a kölcsönzött munkavállalókról szóló szövegtervezet elfogadása nagyon határozottan fogja jelezni Európa valamennyi polgára felé, hogy a 2008-as év lehet a szociális Európa újjáéledésének éve. Évekig vártuk, hogy jelentős jogalkotási előrelépés történjen a szociális szférában. A munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló irányelv végleges elfogadásával kezdünk elmozdulni erről a több éves holtpontról.

Európa lakói erre a jelre várnak, a gondoskodóbb Európa jelére. Várakozásaik, mint tudjuk, a jelenlegi helyzetben még nagyobbak is, tekintettel a pénzügyi válságra és annak a gazdaságra gyakorolt következményeire. Most minden eddiginél inkább itt az ideje, hogy kézzelfogható jelét adjuk annak, hogy a gazdasági növekedés célkitűzését képesek vagyunk összeegyeztetni a társadalmi kohézió céljával, és az európai szociális modell védelmezésére és támogatására irányuló szándékunkkal.

A ma este tárgyalt irányelvtervezet létfontosságú szöveg, először is azon európaiak száma miatt, akiket érinteni fog. 2006-ban 3,4 millió kölcsönzött munkavállaló dolgozott Európában. Ha azonban azoknak a számát vesszük, akik életük valamely szakaszában felkerülhetnek a munkaerő-kölcsönző ügynökségek listáira, akár 6 millió érintettről is beszélhetünk.

Hozzá kell tennem, hogy a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzés az elmúlt 20 évben az atipikus foglalkoztatás azon formája lett, amely a legnagyobb mértékben növekedett. Ráadásul a dublini székhelyű Európai Alapítvány szerint szinte mindegyik tagállamban legalább kétszeresére nőtt, de Dániában, Olaszországban, Spanyolországban és Svédországban ötszörösére emelkedett – egyre nőtt ugyanis azoknak az európai vállalkozásoknak a száma, amelyeknek ehhez a módszerhez kellett folyamodniuk, hogy a sajátos követelményeiket kielégítő munkavállalókat találjanak.

Ilyenformán ma az európai gazdaság egyik kulcsfontosságú ágazatáról beszélünk, és erre a kulcsfontosságú ágazatra vonatkozóan Ön, Désir úr, egy olyan kulcsfontosságú szövegtervezetet nyújtott be, amely további valódi garanciákat fog nyújtani az európai munkavállalóknak.

E garanciák közül az első az állandó munkavállalók és a kölcsönzött munkavállalók közötti, a munkába állás első napjától kezdődő egyenlő bánásmód elve. Ez az újítás nagy előrelépés az Európában dolgozó kölcsönzött munkavállalóknak, akik számára a törvények korábban nem rögzítettek ilyen védő rendelkezéseket. Ezekre a munkavállalókra a megbízatásuk révén a továbbiakban ugyanolyan feltételek fognak vonatkozni, mint az azonos beosztásban a vállalat által közvetlenül alkalmazott dolgozókra. Ez a munkaidő, a túlóra, a szünetek, a pihenőidők, az éjszakai munka, a fizetett szabadság, a munkavállalók egészségének védelme, a megkülönböztetésmentességhez való jog és a várandós nők védelme tekintetében egyaránt érvényes lesz.

Ez elengedhetetlen, mivel azt is tudjuk, hogy a kölcsönzött munkavállalók jelenleg mindezekben a kérdésekben legalább olyan jelentős fizikai kockázatoknak vannak kitéve, mint az állandó munkavállalók, a munkavégzés üteme pedig olykor gyorsabb is.

A munkába állás első napjától kezdődő egyenlő bánásmód elve a fizetést illetően is érvényes lesz. A kölcsönzött munkavállalók a megbízatásuk kezdetétől fogva ugyanolyan fizetést fognak kapni, mint a kölcsönvevő vállalat által ugyanarra a munkára közvetlenül alkalmazott munkavállalók.

Az ettől az elvtől való eltérésre, és különösen a jogosultságszerző időszakok bevezetésére csak akkor lesz lehetőség, ha erről a szociális partnerek megállapodnak, azaz ha a munkavállalókat kompenzálják.

Végezetül, az irányelv új garanciákat fog biztosítani a kölcsönzött munkavállalók állandó munkahelyekhez való hozzáférése, közös létesítményekhez, vendéglátó-ipari szolgáltatásokhoz, gyermekgondozási és közlekedési szolgáltatásokhoz való hozzáférése terén, illetve a szakképzéshez vagy a képviselethez való hozzáférésük tekintetében.

A Tanács soros elnökeként azt szeretném mondani Önöknek, hogy örömmel jegyzem meg, hogy mára már megteremtődtek a feltételek e szöveg elfogadásához. Az is igaz, hogy ez a szövegtervezet számos olyan módosítást foglal magában, amelyet a Parlament 2002. novemberben első olvasatra fogadott el. Ez kétségkívül azt is megmagyarázza, hogy a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság – szinte valamennyi tagja – miért döntött úgy, hogy nem módosítja; és ezúton szeretném ismét megköszönni a szövegtervezet előadójának és valamennyi, aktívan közreműködő képviselőnek a konstruktív hozzáállást.

Ez a gyakorlatilag egyhangú támogatás egyben világosan jelzi e szövegtervezet hasznosságát és minőségét, ezért szeretnék külön elismeréssel adózni itt a Házban Špidla úr előtt is, aki mindig támogatta ezt a kezdeményezést, és aki hajlandó volt nem visszavonni ezt a szövegtervezetet annak ellenére, hogy a tárgyalások látszólag holtpontra jutottak 2007. decemberben, Brüsszelben például.

Mint tudják, a szlovén elnökség idején történt, hogy pozitív megállapodásra tudtunk jutni. Ugyancsak szeretném kiemelni az Egyesült Királyság által ez ügyben tett erőfeszítéseket, külön elismerve az Egyesült Királyság szociális partnerei között 2008. május 19-én elért megállapodást. Ez fontos elem volt. Befejezésül szeretném külön megemlíteni az európai szociális partnerek támogatását, amit a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzés alágáról szóló közös álláspont június 9-i elfogadásakor nyújtottak. .

Így ma azt mondhatjuk, hogy valamennyi szereplő között egyetértés uralkodik ebben a kérdésben. Ez azt is bizonyítja, hogy kellő kitartással, kreativitással és a párbeszéd segítségével olyan helyzetekből is ki tudunk jönni, amikor a dolgok látszólag holtpontra jutnak, még szociális kérdésekben is, még Európában is, akár még irányelvek elfogadása érdekében is.

  Elisabeth Morin, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, Bertrand úr, Špidla úr, először is, elérkeztünk egy rendkívül konstruktív munka lezárásához, amely egyrészről az európai intézmények, másrészről a tagállamok között zajlott, de a képviselőcsoportok és a szociális partnerek is aktív részesei voltak. Az így kapott szövegtervezet a szociális partnerekkel való konszenzuson alapul. Rendkívül fontos előrehaladás, hogy ez az irányelvtervezet most meghatározza a kölcsönzött munkavállalókra vonatkozó általános keretet a 27 tagállam számára, az állandó munkavállalók és a kölcsönzött munkavállalók közötti megkülönböztetésmentesség alapján.

Belefoglaltuk az átláthatóság melletti kötelezettségvállalást – a munkavállalóknak biztosított feltételek átláthatóságát illetően –, de a munkavállalók és a munkáltatók közötti titoktartás melletti kötelezettségvállalást is. Rendkívül fontos a munkavállalók biztonsága és a vállalkozások számára szükséges rugalmasság; az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja – amely az egyenlő bánásmód, a szakképzéshez való hozzáférés, valamint a kölcsönzött munkavállalók képviseletére vonatkozó, kollektív megállapodásoknak megfelelő eljárások alapjaira épül – ezért törekedett ma arra, hogy előrehaladást érjen el ebben a munkában is, és konszenzusra jusson.

Európa jelenleg védelmezi ezeket a munkavállalókat. Ez a kölcsönzött munkavállalók védelméről szóló keretirányelv új munkafeltételeket állapít meg. Határozottan hiszünk abban, hogy együtt haladunk a szociális Európa megvalósulása felé. Ezért természetesen bele fogunk egyezni abba, hogy módosítás nélkül, a ma benyújtott formájában megszavazzuk ezt az irányelvet.

  Ieke van den Burg, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, vannak dolgok, amelyek a kemény munka ellenére soha nem valósulnak meg, más dolgokra pedig csak nagyon későn kerül sor. Ez történt ezzel az irányelvvel is. Már senki nem számított arra, hogy lesz belőle valami.

Hat évvel ezelőtt, 2002-ben előadóként keményen dolgoztam ennek a bizottsági javaslatnak az első olvasatán a szociális partnereket érintő területeken a szociális párbeszéd keretében lezajlott tárgyalásokat követően.

Sikerült rávennünk a Bizottságot és a Tanács túlnyomó többségét, hogy fogadja el a szövegtervezeten tett módosításaink és javításaink 95%-át, az akkori 15 tagállamból mindössze egy négytagú ellenző kisebbség nem akart a többséggel tartani. Azóta sok elnökség próbált már elmozdulni a holtpontról, de a javaslat évek múltán még mindig legalábbis kómában volt, ha nem is volt igazán halott.

Ez szégyenletes helyzet volt, hiszen az irányelvben tárgyalt problémák az EU bővítésének idején messze nem szűntek meg – épp ellenkezőleg. Ráadásul a migráns munkavállalók kizsákmányolásának problémái az irányelvvel sem oldódnak meg teljesen, ezért tovább kell dolgoznunk ezen a téren, de a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló irányelvvel legalább megtesszük az első lépést. Egyértelművé tesszük a munkaerő-kölcsönzés keretében dolgozó munkavállalók foglalkoztatási státusát és jogait azáltal, hogy megerősítjük az egyenlő bánásmód elvét mint munkajogi alapelvet, ugyanakkor – és ez nem kevésbé fontos – hangsúlyozzuk a kollektív alku és a rendes munkaügyi kapcsolatok szerepét a munkaerő-kölcsönző ügynökségek bővülő, egyre fejlettebb szektorában.

Ezt hangsúlyozom, és ez összefügg a szervezett professzionális munkaerő-kölcsönző ügynökségek szektorának vezérei általi kizsákmányolásról szóló negatív asszociációkkal. A jelenlegi irányelvvel ez az ágazat valóban bizonyságot tehet érettségéről és arról, hogy a szakszervezetekkel jó szociális párbeszédet tud folytatni, ezt követően pedig hozzásegíthet ahhoz, hogy nagyon fejlett rendszereket lehessen kialakítani a munkaerőpiac rugalmassága és biztonsága érdekében.

  Ona Juknevičienė, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, kollégám, Liz Lynne nevében szólalok ma fel, aki az ALDE képviselőcsoport árnyékelőadója az irányelv témájában, de a strasbourgi repülőjáratokkal kapcsolatos problémái miatt ma sajnos nem tud velünk lenni.

Osztom az általános aggodalmait ezzel a dokumentummal kapcsolatban, és különösen azt a meggyőződését, hogy ez az irányelv messze nem ideális, de rosszabb is lehetne. Az Egyesült Királyságban a munkaerő-kölcsönző ügynökségek közül sokan nem akarják ennek az irányelvnek az elfogadását, de csak azért, mert ez a „legkisebb rossz” a választási lehetőségek közül. Mindig azzal érveltünk, hogy ennek nem kellene európai szinten történnie, tekintettel a tagállamok közötti éles különbségekre és az eltérő hagyományokra. Megértjük azonban a munkaerő-kölcsönző ügynökségek célját, ami nem más, mint hogy több munkahelyet hozzanak létre az embereknek és rugalmasabbá tegyék a munkaerőpiacot.

Ezt az irányelvet a Tanács természetesen összekötötte a munkaidőről szóló irányelvvel, és az ALDE képviselőcsoport árnyékelőadója szerint ez a két kérdés továbbra is össze lesz kapcsolva. Ezért az adott körülmények között az ALDE képviselőcsoport árnyékelőadója támogatná ezt a dokumentumot, képviselőcsoportunk pedig az ő ajánlásait fogja követni a szavazás során.

  Jean Lambert, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, képviselőcsoportom nevében magam is szeretném üdvözölni ezt a megállapodást. Nem gondoljuk, hogy bármi többet ki lehetne hozni ebből, ha egyeztetésre kerülne sor, ezért támogattuk az előadót ebben.

Elismerem, hogy ami az elnökségnek azt a véleményét illeti, miszerint ez egy előrelépés a szociális Európa felé, mi is szeretnénk úgy érezni, hogy ez egy lépés abba az irányba. Üdvözlöm – értelemszerűen brit képviselőként – az Egyesült Királyság kormányának álláspontját méltató meleg szavakat. Remélem, ugyanennyire konstruktívak lesznek ezen a területen más ügyekben is, amelyek most kerültek a Ház elé. Szerintem nagyon fontos, hogy a jelenlegi légkörben tényleges előrelépést érünk el a munkavállalók jogai terén, ahelyett hogy azt próbálnánk sugallni, hogy a munkaerő-kölcsönzés keretében dolgozók valamilyen módon kevésbé fontosak mint egyének, illetve kisebb a gazdasági jelentőségük. Amint azt valaki már elmondta, bár vannak, akik maguk választották ezt a munkavégzési formát, mások azért dolgoznak ezen a területen, mert nincs választási lehetőségük. Számos vidéki területen például korlátozottak a foglalkoztatási lehetőségek, sokszor egyetlen munkáltató rendelkezik a munkahelyek többségéről. Ha valaki kölcsönzött munkavállalóként meg meri kérdőjelezni a rá vonatkozó feltételeket, könnyen előfordulhat, hogy az adott cég soha többet nem fogja alkalmazni.

Ezért szerintem rendkívül fontos az ebben a megállapodásban garantált jogbiztonság. Ez valamelyest segíthet például az olyan embereken, mint akivel Londonban találkoztam: egy szálloda konyháján az egyetlen, határozatlan időre szóló szerződéssel nem rendelkező alkalmazott az volt, akinek a sütők takarítása volt a feladata, amihez be is kellett másznia, erős vegyszerekkel felszerelkezve, de mindenfajta képzés vagy védőruházat nélkül, és mivel ez a munkavállaló csak kölcsönzött volt, így a biztonság és egészségvédelem nála nem számított annyira. Az ilyen emberek számára tehát rendkívül fontos lesz ez a jogszabály, ezért számítunk a gyors végrehajtására.

  Ewa Tomaszewska, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, az elmúlt évek következetesen magas munkanélküliségi rátái egyenlőtlen helyzetet teremtettek a munkáltatók és a munkavállalók saját munkaerő-piaci pozícióját tekintve. A munkavállalók nagyon nehéz helyzetben találták magukat, és kénytelenek voltak bármilyen állást elfogadni, hogy el tudják tartani a családjukat. Ezért egyeztek bele az úgynevezett rugalmas foglalkoztatási feltételekbe, amelyek nem garantálnak rendes munkafeltételeket és -körülményeket. A munkáltatók többsége könyörtelenül kihasználta a helyzetet.

A kölcsönzött munkavállalók számára egyenlő fizetést, munkahelyi biztonságot és egészségvédelmet, anyasági juttatásokat és szakképzési lehetőségeket garantáló irányelv fontos lépést jelent a civilizált munkaerő-piaci feltételek újbóli bevezetése felé. Az is fontos, hogy ezeket az egyenlő feltételeket a munkába állás első napjától kell alkalmazni. A szociális partnerek között megszületett megállapodás külön értéket ad ennek az irányelvnek. A kölcsönzött munkavállalókat nem szabad megfosztani a védelemtől.

Ezért gondoljuk alapvető jelentőségűnek e dokumentum módosítások nélküli elfogadását. A jogi védelmet a legelső adandó alkalommal be kell vezetni.

(Taps)

  Pedro Guerreiro, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök asszony, ez a most tárgyalt új irányelvjavaslat kimondja ugyan a munkavállalók közötti egyenlő bánásmód elvét a munkafeltételek terén, és rögzíti a munkaidő maximumát és a heti pihenőidőket, ugyanakkor eltérések egész sorát engedi meg, amelyek a gyakorlatban éppen ezeket az elveket fenyegethetik, annál is inkább, mivel valójában arra lenne szükségünk, hogy fellépjünk a munkaerő-kölcsönző ügynökségek terjedése ellen és minimálisra szorítsuk vissza a számukat, hogy véget vessünk a kétes munkavállalásnak és a munkavállalói jogok folyamatos megkérdőjelezésének.

Ezért egy módosítássorozat révén többek között a következőket akarjuk biztosítani: hogy a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzés kivételes helyzetekre korlátozódjon, például a rendkívüli tevékenység vagy az állandó munkavállalók akadályoztatásának időszakára; hogy a kölcsönzött szerződéses munkavállalók is élvezhessék a többi munkavállalót megillető munka- és szociális jóléti jogokat, az adott ágazatra vonatkozó kollektív munkaügyi megállapodásokban foglalt jogokat is beleértve; hogy a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzést ne arra használják, hogy veszélyeztessék a sztrájkhoz való jogot, és hogy a kölcsönzött munkavállalókra ugyanazok a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi rendelkezések vonatkozzanak, mint a kölcsönvevő vállalat alkalmazottaira.

  Derek Roland Clark, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, ezt az ügyet a Bizottság és a Tanács 2002 óta, immár hat éve adogatja egymásnak oda-vissza. Közös álláspont egészen idén júniusig nem alakult ki – most viszont úgy dobják a Parlament elé, mintha már égetné a tenyerüket.

Netán a jelenlegi gazdasági válságnak köszönhető ez a hirtelen változás? Akár így van, akár nem, ez nem fog segíteni a növekvő munkanélküliség időszakaiban, mivel a jelentés szerint a kölcsönzött munkavállalóknak ugyanannyit kell fizetni, mint az állandó, teljes munkaidőben dolgozó alkalmazottaknak. Ez tévedés! Egyrészről a munkaerő-kölcsönző ügynökségek ezt arra használják, hogy a fiatalokat elindítsák az életben, illetve hogy adjanak nekik még egy esélyt. Másrészről, így a tapasztalatlan munkavállalóknak ugyanannyit fognak fizetni, mint a tapasztalt, régi alkalmazottaknak, ami szembemegy a kialakult gyakorlattal. Ez visszaveti az alkalmazotti lojalitást, holott erre minden cégnek szüksége lenne. A több tapasztalat egyenlő a több képességgel, ami egyenlő a nagyobb fizetéssel. Ez egy rossz lépés. Utasítsák vissza!

  Roger Helmer (NI). - Elnök asszony, ez egy rosszul sikerült jogszabály – talán nem olyan rossz, mint amilyen lehetett volna, mindazonáltal elég rossz. Hasonlóan a Parlamentben előforduló más foglalkoztatási szabályozásokhoz, most is a munkavállalók jogai nevében vezetik be, az elsődleges hatása mégis az lesz, hogy több ezer embertől vonja meg a jogot, hogy egyáltalán dolgozhasson. Csökkenti a munkaerőpiacaink versenyképességét és rugalmasságát. Éppen egy olyan pillanatban okoz kárt a gazdaságnak, amikor ezt a legkevésbé engedhetjük meg magunknak.

A munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzést széles körben és helytállóan a tartós foglalkoztatásba visszavezető hátsó lépcsőként ismerik el az olyan munkavállalók számára, akik valamilyen okból ideiglenesen kikerültek a munkaerőpiacról.

Ebben a Házban viszont most pont ezt a létrát rúgjuk ki az emberek alól, amely visszasegítette őket a foglalkoztatásba. A brit kormány sokáig ellenállt ezzel az intézkedéssel szemben, de végül rájött, hogy tovább nem tud. Keresve sem találhatnánk jobb példát arra, hogy az EU hogyan bomlasztja fel a demokráciát a tagállamokban.

  José Albino Silva Peneda (PPE-DE). – (PT) Elnök asszony, Bertrand úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, nagyon meg vagyok elégedve ezzel a jelentéssel, amely egy 2002 óta függőben lévő ügyet zár le. Véleményem szerint ez egy kiegyensúlyozott eredmény, amely védi a kölcsönzött munkavállalókat, növeli a munkaerőpiac rugalmasságát és tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét.

Ez a javaslat általában véve a munkába állás első napjától biztosítja az egyenlő bánásmódot a munkaerő-kölcsönző ügynökségeken keresztül biztosított munkavállalók számára. Ugyanakkor a szociális partnereknek is lehetőséget ad arra, hogy saját döntésük szerint ettől eltérően egyezzenek meg. Szem előtt tartva a tagállamok különböző gyakorlatait és jogszabályait ezen a téren, biztató fejlemény, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság megállapodásra jutott. Ez a megállapodás stabil keretet fog biztosítani a munkaerő-kölcsönző ügynökségek számára, amelyek kétségbevonhatatlan szerepet játszanak az európai munkaerőpiacon. A szabályozás jobb átláthatósága hozzásegíthet a munkahelyteremtéshez, és új, rugalmasabb munkavégzési formákat tehet lehetővé.

Tudom, hogy a gazdasági fejlődéshez a munkaerőpiacnak rugalmasabbnak kell lennie, de ez a rugalmasság csak akkor lesz mindenki számára előnyös, ha úgy sikerül elérni, hogy közben minden szempontból biztosítjuk a munkavállalók jogainak tiszteletben tartását, különös tekintettel a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre. Véleményem szerint ennek az irányelvnek a végleges szövege jó példa erre az egyensúlyra. Remélem, Bertrand úr, hogy ugyanezt majd a jövő hónapban is elmondhatom a munkaidőről szóló irányelvről.

Meg kell köszönnöm Désir úr munkáját, akárcsak az árnyékelőadóét, Morin asszonyét, aki az én képviselőcsoportomhoz tartozik. Gratulálok neki ahhoz, hogy ilyen jelentős mértékben hozzájárult ehhez a végeredményhez.

  Richard Falbr (PSE). – (CS) Először is szeretném kijelenteni, hogy a javaslat mellett fogok szavazni, mivel a jelenlegi változat egyértelműen a legjobb, amit el tudunk érni. Szerintem a következő lépés az lesz, hogy gondosan odafigyeljünk, a tagállamok hogyan ültetik át a gyakorlatba. Néhány tagállamban megfelelő jogi rendszer működik a kölcsönzött munkavállalók helyzetének szabályozására, de az újonnan alakuló ügynökségek akkreditálására szolgáló rendszerek elszomorítóan alkalmatlanok. Másképp megfogalmazva, gyakorlatilag bárki alkalmazhat embereket, és a kétes foglalkoztatási ügynökségek tevékenységét szinte semmilyen ellenőrzés nem fenyegeti. Most természetesen a Cseh Köztársaságban fennálló helyzetről beszélek. A bevételeik fellendítése érdekében az ügynökségek gyakran nem munkaszerződés alapján alkalmazzák a munkavállalókat, hanem teljesítményről szóló megállapodás alapján, hogy elkerülhessék az alkalmazottak társadalombiztosítási és egészségbiztosítási járulékainak megfizetését. Ennek eredményeként a béreket a minimálbér szintjén lehet rögzíteni, de a munkavállalók nyilvánvalóan rosszul járnak, miután megfizetik a járulékaikat. Általában véve gyanús, hogy a kölcsönzött munkavállalók száma folyamatosan emelkedik, az állandó, teljes munkaidőre szóló munkaszerződéssel dolgozók rovására. Ezért a munkaügyi felügyeleteknek és a szakszervezeteknek az a dolga, hogy felhívják a figyelmet az egyes országokban zajló csalárd gyakorlatokra, és ne hagyják korlátozni a kölcsönzött munkavállalók szakszervezethez való csatlakozásának jogát. Az irányelvtervezet jelenlegi változatában felfedezhető nyilvánvaló jó szándék ellenére a hatálybaléptetése terén még sok tennivaló marad. Arra válaszolva pedig, amit az imént az Európai Parlament egyes képviselőinek szájából elhangzott, azt szeretném mondani, hogy örömmel alkalmaznám őket kölcsönzött munkavállalóként, hogy maguk is megláthassák, mekkora buli.

  Siiri Oviir (ALDE). - (ET) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Észtországban úgy mondjuk, „jobb később, mint soha”, és pozitív fejlemény, hogy végre elfogadjuk a kölcsönzött munkavállalókról szóló irányelvet. A munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzés egyre elterjedtebb, ezért nagyon fontos, hogy szabályozott legyen. Az irányelv azoknak az országoknak a szempontjából is nagyon fontos, amelyek még nem férnek hozzá az Európai Unió országainak munkaerőpiacához, és amelyek munkavállalóit elsősorban helytelen célokra használják, az egyenlő jogaik megsértésével.

Ma már tudjuk, hogy a kölcsönzött munkavállalók védelmét az egyes tagállamok nagyon eltérő módokon garantálják. Vannak olyan tagállamok, ahol ez a védelem teljességgel hiányzik. Ennek eredményeként az irányelvtervezet a jelenlegi formájában szerintem hozzá fog segíteni ahhoz, hogy Európa-szerte legalább egy minimális szinten biztosítani lehessen a kölcsönzött munkavállalók alapvető védelmét, ami ki fogja zárni az ilyen foglalkoztatási formában dolgozókkal szembeni megkülönböztetést a foglalkoztatás más formáihoz képest.

Remélem, el fogjuk fogadni ezt az irányelvet, és abban is bízom, hogy nem hagyunk nagyon hosszú időt a végrehajtására.

  Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). – (PL) Elnök asszony, a kölcsönzött munkavállalókról szóló irányelv vitájával kapcsolatban szeretném felívni a figyelmet arra, hogy az Európai Unióban jelentősen megnőtt a kölcsönzött munkavállalók száma, különösen az utóbbi években. Ezt a növekedést gyakran a gazdasági helyzet okozza, ezért alapvető fontosságú, hogy felgyorsítsuk e jelenség európai szintű jogi szabályozását. A másik dolog, amit szeretnék megemlíteni, hogy milyen kár, hogy bár az Európai Bizottság javaslatokat tett ebben a témában, amely javaslatokat aztán az Európai Parlament még akkor, 2002-ben módosított, egészen 2008. júniusig nem került sor arra, hogy az Európai Tanács kompromisszumra jusson ezekről. Azóta több mint hat év telt el.

Különösen támogatnunk kellene az irányelvtervezetben szereplő megoldásokat a kölcsönzött munkavállalók és a többi munkavállaló közötti egyenlő bánásmódot illetően a státus és a biztonság terén, valamint az egyenlő bánásmód terén a vállalkozásoktól megkövetelt társadalmi normák tiszteletben tartását, ami a kölcsönzött munkavállalók és a többi alkalmazott díjazását és munkafeltételeit illeti.

  Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL). - (EL) Elnök asszony, a kölcsönzött munkavállalókat a munkáltatók általi kizsákmányolás fenyegeti , ezért szükségük van az egyenlő bánásmódra és a biztonságuk védelmére. Az Európai Bizottság szándékai azonban inkább a foglalkoztatási kapcsolatok deregulációja és a rugalmas munkavégzési formák fejlesztése felé mutatnak.

A Bizottság hivatalos statisztikái szerint a munkanélküliség 2007-ben érte el a 4,7%-ot, a tartós munkanélküliség pedig 2,8%-on állt. A rugalmas biztonság modelljének támogatása erős fegyvert ad a munkáltatók kezébe, amellyel növelhetik a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzést, ami kedvezőtlenebb munkafeltételeket eredményez, és gyengíti a kollektív megállapodásokat. Az ilyen ügyek tagállami szabályozási lehetőségének megszüntetése és a szociális szintre való átemelése azt a célt szolgálja, hogy ezzel megvalósuljon az európai munkaerőpiac pénzügyi integrációja.

Ellenezzük a következetesen ebbe az irányba tett lépéseket, mivel ezek a lépések tovább erősítik az Európai Unió lehetőségét arra, hogy a munkavállalók kárára ösztönözze a neoliberális politikákat. Fő célkitűzésünknek az összes munkavállaló védelmét kell tekintenünk. A kölcsönzött munkavállalók is védelemre szorulnak, de a fő prioritásunk nem kisebb dolog, mint a munkahelyi béke és biztonság, valamint a munkavállalók által szerzett jogok védelme.

  Philip Bushill-Matthews (PPE-DE). - Elnök asszony, hadd kezdjem azzal, hogy gratulálok az előadónak a jelentéséhez, és nemcsak ahhoz, amit elmondott, hanem a jelentés hosszához is – vagy inkább azt kellene mondanom, hogy a jelentés rövidségéhez? Kilenc éve vagyok képviselő ebben a Parlamentben, de eddig ez a legrövidebb jelentés a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság bármely szocialista tagjától, és remélem, ezzel követendő mintát adott a kollégáinak – de erre később még visszatérünk.

Annak is örültem, és ezt is köszönöm, hogy azt mondta, hogy ez a rövid jelentés amiatt született, mert az összes főbb érintett úgy nyilatkozott, hogy támogatják ezt a közös állásfoglalást, ami oda vezetett, hogy a Tanács is támogatja. A szakszervezeti oldal és az üzleti oldal – nemcsak az általában vett üzleti oldal, hanem a konkrét üzleti oldal is, akik felelősek a kölcsönzött munkavállalókért – bármilyen okból is, de mindannyian, kollektíven igent mondtak: ebbe hajlandóak beleegyezni.

Úgy vélem, nekünk mint politikusoknak ebből az a tanulság, hogy amikor az érintettek maguk is azt mondják, hogy ezt akarják, szerintem igenis a mi felelősségünk, hogy megpróbáljuk ezt minden lehetséges módon támogatni, ezért köszönöm az előadónak, hogy a konszenzus érvét használta a dolog keresztülviteléhez.

Végezetül köszönöm a miniszternek, hogy emlékeztetett bennünket azokra, akikről talán meg kell emlékeznünk, hogy amikor a Tanács összeállította ezt a közös álláspontot, az a munkaidőről szóló irányelvvel közös csomag részeként történt. Valójában a mi képviselőcsoportunk röviden mérlegelte is, hogy a parlamenti munka időzítésében talán mindkét dossziét össze kellene állítanunk, és decemberben tárgyalni őket. Miután azonban tovább gondolkoztunk ezen, és mivel tudom, hogy a francia elnökség erősen törekedett arra, hogy elindítsa ezt a műsort, boldogan velük tartottunk, így tehát tovább tudtunk lépni. Szerintem éppen ez az üzenete ennek a dossziénak, hogy lépjünk tovább. Amikor a csomag második, a munkaidő-irányelvről szóló részéhez érünk, remélem, a magunk részéről ismét felelősséget fogunk tanúsítani, és továbblépünk.

  Harald Ettl (PSE). – (DE) Elnök asszony, a munkáltatók konkrétan minden lehetőséget megragadnak arra, hogy az európai munkaerőpiacon egyre nagyobb fokú mobilitásra és rugalmasságra szólítsanak fel. A nyitott munkaerőpiacok és a dereguláció miatt a munkavállalókra nehezedő teher enyhítésének egyetlen módja az egyenlő bánásmód és a szociális minimumszabályok. Az Európai Uniónak preventív intézkedésekre van szüksége a munkaerőpiac számára, amely szerencsés módon egyre inkább kinyílik.

A munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló jelenlegi jelentéstervezet megmutatja, mennyire nehéz ezen a területen előrehaladást elérni. Ezt az irányelvet a Tanácsban hat éven át akadályozták különböző, erősen változó mértékben érvényes érvekkel. Ez a javaslat garantálja, hogy a kölcsönzött munkavállalók a munkába állás első napjától fogva a többi munkavállalóval azonos elbánásban részesüljenek, bár megszorításokkal. A munkajogból származó előnyök, az egyenlő munkáért járó egyenlő díjazás mind az egyenlő bánásmód fő elvei. Kulcsfontosságú, hogy ez nem csorbítja a tagállamokban – nagyon különböző alapokon – érvényben lévő szabályozások közül azokat, amelyek jobbak a jelenlegi irányelvnél. Ebben az ügyben a francia elnökség alatt sikerült megtalálni a helyes irányt.

Azoknak, akik akadályozták a munkaidőről szóló irányelvet – és ugyanez vonatkozik a hordozhatóságról szóló irányelvre is – most hasonlóképpen helyesbíteniük kellene a szociális ügyekben való hibás gondolkodásukat, és meg kellene érteniük, hogy a szociális Európához szükség van a minimumszabályokra. Csak így tudjuk javítani az Európai Unió elismerését és megértését, sőt, akár a vele való azonosulást is.

  Csaba Őry (PPE-DE). - (HU) Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter úr, Biztos úr, kedves kollegák! Az egységes európai munkaerőpiac megteremtése és az uniós munkavállalók közötti egyenlő esélyek biztosítása szempontjából jelentős előrelépést jelent a most tárgyalt irányelv. Természetesen nincs szó arról, hogy ez az uniós jogszabály közösségi szintű, harmonizált keretet hozna létre a kölcsönzött munkavállalók foglalkoztatása területén. De ez nem is szükséges, nem is lenne kívánatos, mivel a szubszidiaritás elvével összhangban az alapvető munkaügyi szabályozás e tekintetben továbbra is a tagállamok hatásköre marad. A törekvés azonban, hogy az Unió egész területén világos és egyértelmű minimum-követelményeket vezessünk be, amelyeknek alkalmazása révén a kölcsönzött munkavállalók védelme a Közösség egész területén biztosítható, feltétlenül üdvözlendő, és jó irányba mutató törekvés.

Úgy vélem, minden ideológiai felhangtól mentesen, politikai hovatartozástól függetlenül egyetérthetünk abban, hogy a várandós anyák védelme, a férfiak és nők közötti egyenlő elbánás biztosítása, a származáson, valláson, meggyőződésen, kisebbséghez tartozáson, korosztálybeli hovatartozáson alapuló megkülönböztetések kiküszöbölése alapvető fontosságú célkitűzések, és mindez indokolja, hogy az Unió területén egységes módon szabályozzuk ezeket. E cél megvalósítását szolgálja tehát ez a minimum-követelményrendszer, melyet az uniós jogalkotók kidolgoztak. Fontos, az egyén szakmai fejlődésének ösztönzésén túl európai gazdasági érdekeket szolgál az a rendelkezés, mely a képzéshez, továbbá gyermekgondozáshoz, és egyéb infrastrukturális létesítményekhez való hozzáférés területén a kölcsönzött munkavállalók is azonos esélyeket kapjanak. Ez vonatkozik a kikölcsönzések közötti időszakra is. Mindannyiunk közös érdeke, hogy a kikölcsönzött munkavállalókat ne sújtsa hátrányos megkülönböztetés, szakmai ismereteiket ők is bővíteni tudják, a családi élet és munka összeegyeztetése az ő számukra se jelenthessen megoldhatatlan problémát. E téren valóban egységes iránymutatásra van szükség, a magam részéről támogatom tehát a jogszabály elfogadását. Köszönöm szépen, Elnök asszony!

  Dumitru Oprea (PPE-DE). - (RO) Annak alapján, amit az előadó, Désir úr tett, ezt a latin Multum in parvum (sok az egyben) kifejezéssel jellemezhetjük. Így tudnánk besorolni ezt a mai irányelvjavaslatot, mivel garanciát kínál a munkához való jogra még akkor is, amikor az alkalmazott által végzett tevékenység bizonyos sajátosságai miatt ideiglenes jellegű Szerintem egy ilyen jellegű intézkedésnek köszönhetően a ritka, vagy konkrét munkahelyeken alig megjelenő szakmákat azáltal fogják támogatni, hogy az ezen szakmákhoz szükséges készségek némelyikével rendelkezők összevonják majd ezeket másokkal, a piaci keresletnek megfelelően. Ezáltal egyfajta professzionális mozaik fog kialakulni azokból az emberekből, akiket a reneszánsz korban használt homo universale megnevezéssel is illethetünk.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). - (RO) Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Désir úrnak. Ez a vita része azoknak az intézkedéseknek, amelyeket meg kell tennünk ahhoz, hogy az európai polgárok számára rendes munka- és életkörülményeket garantáló európai keretet hozzunk létre. A kölcsönzött munkavállalók minimális szintű védelmének garantálása része a szociális Európa építésének. Ahhoz, hogy az Európai Unió a legversenyképesebb tudásalapú gazdaság lehessen, az európai vállalatoknak képesnek kell lenniük arra, hogy kiválasszák a számukra szükséges személyzetet és szakismereteket.

Személy szerint úgy hiszem, hogy amennyiben a kölcsönzött munkavállalóknak ugyanolyan feltételeket biztosítunk, mint a kölcsönvevő vállalat munkavállalóira vonatkozók, ezzel nemcsak a kölcsönzött munkavállalókat védjük, hanem mindenekelőtt a helyi állandó személyzetet is. Ezek az egyenlő feltételek a munkaidőre, a pihenőidőkre, a fizetett szabadságra, a fizetések szintjére, a státusra és a biztonságra vonatkoznak. Ha a munkaerő-kölcsönző ügynökség munkavállalói számára megfelelő munkafeltételeket garantálunk, ezzel megszabadulunk a törvénytelen munkától és a szociális dömpingtől. Személyes véleményem szerint a szociális Európa meg fog erősödni azzal, ha a szakszervezeteket bevonják az arról való döntéshozatalba, hogy bizonyos mentességeket kollektív munkaügyi szerződések segítségével adjanak meg.

  Elisabeth Schroedter (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony, mint kollégám, Lambert asszony már elmondta, ez egy nagyon fontos áttörés a szociális Európa felé vezető úton, bár ez még csak az első lépés. A polgárok azt várják tőlünk, hogy tegyünk valódi lépéseket a szociális Európa felé, és biztosítsuk, hogy ebben szerepet kapjanak a belső piaci foglalkoztatási jogok és az azonos helyszínen végzett, egyenlő munkáért járó egyenlő díjazás is.

Az Európai Parlamentnek az irányelvben sikerült rögzítenie az egyenlőség elvét, amely a Bizottság eredeti javaslatából hiányzott. Nagyon fontos, hogy a Tanács támogatott minket ebben a kérdésben, mivel alapvető fontosságú, hogy a belső piacon a verseny a minőségen alapuljon, ne a béreken.

Befejezésül még egy dolgot szeretnék hozzátenni: amennyire ez az áttörés fontos, éppen annyira fontos lenne az áttörés a munkaidőről szóló irányelv ügyében is, azonban nem az a jellegű áttörés, melyet Bushill-Matthews úr javasolt, hanem mindenfajta opt-out nélküli, ahogyan a Parlament olvasatában indítványozzuk. A Tanácsot csak arra tudom kérni, hogy ebben az ügyben is támogasson bennünket.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Különösen fontos kérdéssel foglalkozunk ezekben a pillanatokban. Tudatában vagyok a munkaerő-kölcsönzés keretében alkalmazott személyek státusával és helyzetével kapcsolatos aggályok nagy számával. Gondolok itt formai és jogi kérdésekre, valamint a foglalkoztatás feltételeire. Ez különösen az új tagállamokból származó nagyszámú munkavállaló foglalkoztatásával kapcsolatban figyelemre méltó. Ezek az emberek a magas munkanélküliségi ráták miatt készek elfogadni bármilyen állásajánlatot, belföldön és külföldön egyaránt. Nem szabad, hogy a munkafeltételeket és munkakörülményeket a munkaerő-piaci helyzet és a munkahelyek elérhetősége irányítsa. Hangsúlyozom, hogy ezeknek meg kell felelniük a jelenleg hatályban lévő munkaügyi szabályoknak és követelményeknek. Ez a biztonságra, a szociális feltételekre, a biztosításra és a díjazási rátákra egyaránt vonatkozik.

  Richard Howitt (PSE). - Elnök asszony, nagyon büszke vagyok arra, hogy részt vettem az irányelvről szóló bizottsági szavazásban, és hogy ma is részt vehetek a kölcsönzött munkavállalókról szóló irányelv elfogadásáról szóló szavazás vitájában. Hazámban, Nagy-Britanniában a munkáspárti kormány egyik fő prioritása ez volt, a szakszervezeteinkkel kötött, warwicki megállapodás néven ismertté vált egyezség részeként, és ma teljesül ez az ígéret.

Örülök, hogy támogathatom az irányelvet, amely mellett három okból kampányoltam.

Az egyik az, hogy a kölcsönzött munkavállalók kiszolgáltatott munkavállalók – akármennyire is tiltakoznak az ellenkező véleményen lévők. A brit szakszervezeti szövetség (TUC) felmérésén nyolcvan százalékuk nyilatkozta azt, hogy a fizetést, képzést és a fizetett szabadságot tekintve rosszabb bánásmódban volt részük, és jobbat szeretnének.

A második ok, hogy a bővítés óta munkavállalás céljából Nagy-Britanniába induló kelet-európai migránsok legnagyobb része az én saját régiómba, Kelet-Angliába jött, gyakran munkaerő-kölcsönző ügynökségeken keresztül, amelyek szabályozás híján túlontúl gyakran voltak felelősök a visszaélésekért. Az ilyen visszaélések meg fognak szűnni.

Az utolsó ok, hogy van egy szociális partnerségi megállapodásunk – ami Nagy-Britanniában ritka jelenség – a brit TUC és a brit iparszövetség (CBI) között: ezzel a szavazással ez a megállapodás kerül át a jogrendszerbe.

  Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). - (EL) Elnök asszony, én is szeretnék gratulálni nemcsak az elnökségnek és a Bizottságnak, de az előadónak is, illetve mindenkinek, aki segített elfogadni ezt az irányelvet és ezzel újabb eredményt elérni az Európai Unió számára, a polgárok érdekében. Arra is szeretném emlékeztetni a Házat, hogy a kölcsönzött munkavállalók között nagy arányban vannak nők.

Különösen jóleső az a tudat, hogy a szerzett jogok a munkába állás első napjától a női kölcsönzött munkavállalókat is megilletik majd, ahogyan általánosságban a szülőket , és ezért nem is lesznek hátrányban, mivel az Európai Unió ezen új javaslatának célja, hogy a polgárok, munkáltatók és munkavállalók számára egyaránt humánus bánásmódot vezessen be, mivel az egynapi munka vagy a sok napi munka egyformán értékes, és egyformán tiszteletben tartandó.

Remélem, hogy minden elfogadott elv alkalmazására lehetőség lesz, mivel általában a törvények alkalmazásában szoktunk elbukni. Görögországban például a törvény bekerült a törvénykönyvbe, és előírja a kölcsönzött munkavállalókkal és az állandó munkavállalókkal szembeni egyenlő bánásmódot. A nehézséget azonban a törvény alkalmazása jelenti.

  Xavier Bertrand, a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök asszony, az előttem szólók némelyikének szavait megismételve szeretném megerősíteni, hogy ennek a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló új irányelvnek az elfogadása valódi előrelépés lesz. Valaki „áttörésnek” nevezte, és szerintem is pontosan ez a megfelelő szó.

Az egyetlen dolog, amint azzal én is kellőképpen tisztában vagyok, hogy ez még nem jelenti a munkánk végét. Más lehetőségeink is lesznek az elkövetkező hetek folyamán, hogy megmutassuk, tudunk még előrelépéseket elérni a szociális Európa ügyében. Itt természetesen a munkaidőről szóló irányelvre gondolok, amely a június 9-én Luxembourgban elfogadott közös állásfoglalás által érintett másik terület.

Tudom, hogy Önök közül némelyeknek milyen problémáik vannak ezzel a szöveggel, de ma este szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy egyedül úgy tudtuk elnyerni a Tanács jóváhagyását ahhoz a szöveghez, amelyet Önök most készülnek elfogadni a kölcsönzött munkavállalók jogainak megerősítéséről, hogy összekapcsoltuk a munkaidőről szóló irányelvvel.

Az európai üzemi tanácsokról szóló irányelvre is gondolok most, amely átdolgozásra szorul. Tizennégy és fél millió európai dolgozik olyan üzletágban, ahol ilyen tanácsokat hoztak létre; ők mind az irányelv átdolgozására várnak, hogy a jövőben javuljon szociális jogaik védelme, és legyünk őszinték, a jelenlegi gazdasági légkör azt is jelenti, hogy ez az átdolgozás egyre inkább releváns, egyre inkább szükséges és egyre sürgetőbb.

Ez a kérdés lesz az első lehetőségünk arra, hogy megmutassuk, hogy a Tanács és a Parlament készen áll a társjogalkotói szerepvállalásra. Mint tudják, az európai szociális partnerek már bebizonyították, hogy megértik, mi forog kockán, amikor a nyár végén nyolc közös javaslatot nyújtottak be, amelyek alapján fel vannak készülve – azt mondják, hogy felkészültek – a bizottsági javaslat elfogadására, kedves Vladimir barátom. Most rajtunk a sor, hogy megmutassuk, mi is ugyanennyire el vagyunk határozva a cselekvésre.

Hölgyeim és uraim, Désir úr, biztos úr, a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munka ágazatának európai növekedése egészen mostanáig jogi szempontból légüres térben zajlott, ahol a munkavállalók számára nem voltak valódi biztosítékok. Holnaputántól azt mondhatjuk majd, hogy ez a állapot véget ért. Holnapután azt is mondhatjuk, hogy – egy olyan időszakban, amikor kontinensünk súlyos gazdasági és pénzügyi problémákkal néz szembe – politikusként készen állunk arra, hogy erőinket egyesítve cselekedjünk a szociális Európa újraindítása érdekében.

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. – (CS) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a vita szerintem világosan megmutatta ennek az irányelvnek a fontosságát, tekintettel a benne érintett munkavállalók nagy számára és azokra a komoly fejleményekre, amelyeket elő fog idézni. Azt is megmutatta, hogy az irányelv hogyan tudott valóban erős konszenzust elérni, amely a széles körű vitákból és a szociális partnerek beleegyezéséből és támogatásából alakult ki. A vitában azt is hallhattuk, hogy az irányelv régóta esedékes, de ahogy bizonyos nyelveken a mondás tartja, „jobb később, mint soha”. Cseh nyelven nekünk is van egy ilyen mondásunk, és biztos vagyok benne, hogy valami hasonló más nyelvekben is létezik. Hosszú erőfeszítések után valódi előrelépést sikerült tennünk, hiszen ez az irányelv ma is éppolyan időszerű, ha nem időszerűbb, mint hat évvel ezelőtt volt.

Hölgyeim és uraim, még egy dolgot szeretnék megemlíteni, mivel szerintem érdemes megjegyezni, hogy ezt az irányelvet, ezt az igazán sok kihívást rejtő irányelvet, amely megnyitja a kaput a szociális Európa előtt, huszonhét tagból álló Európa fogadta el, azt követően, hogy a tizenöt tagú Európában évekre megrekedt az ügye. Véleményem szerint ez világosan példázza a tényt, hogy a huszonhét tagból álló Európa igenis képes a szociális előrehaladásra.

Hölgyeim és uraim, Önök közül sokan említették a többi irányelvet, amelyekről ugyancsak vita folyik itt a Házban. Úgy vélem, a ma megtett lépés ígéretesen jelzi, hogyan közelíthetnénk a jövőbeni irányelvekhez. Természetesen ezután is lesznek problémás, összetett kérdések, mindezek ellenére én hiszek abban, hogy most sikerült létrehozni egyfajta lendületet, így minden eddiginél jobbak az esélyeink a pozitív eredmények elérésére.

  Harlem Désir, előadó. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, először is szeretném megköszönni képviselőtársaimnak az észrevételeiket, valamint az árnyékelőadóknak, a koordinátoroknak és a vita minden résztvevőjének, hogy támogatásukkal segítették munkámat, és ugyanilyen mértékben segítették e folyamat befejezését.

Tény, hogy ez a jelentés egy indoklássá és egyetlen kéréssé sűrűsödik össze, miszerint „mondjunk igent”. Az irányelv küszöbön álló, reményeim szerint két napon belül bekövetkező elfogadása győzelem az Európai Parlament számára és győzelem a szociális partnerek számára, és szeretném megragadni a lehetőséget, hogy válaszoljak az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja tagjainak, akik több módosítást is benyújtottak. Megértem, hogy alapvetően miben gyökereznek ezek a módosítások, mindazonáltal szeretném hangsúlyozni, hogy a Szakszervezetek Európai Szövetsége pár nappal ezelőtt ismételten a képviselőcsoportok elnökeihez fordult, nyomatékosítva, hogy ennek az irányelvnek a módosítások nélküli elfogadása határozottan jelezné, hogy a szociális előrelépés az EU szintjén egyszerre szükséges és lehetséges, a szociális Európa pedig még mindig életben van.

Egy olyan időszakban, amikor a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzés ágazata az atipikus foglalkoztatás más formáihoz hasonlóan erősödik, szükségünk van egy jogi keretre, és erről készülünk most dönteni. Európa a jog érvényesülésének térsége: annak kell lennie a polgári jogok érdekében, de gazdasági és szociális szempontból is. Az összes munkavállalót megillető jogokat és védelmet már belefoglaltuk a különféle irányelvekbe. Most, amikor egyre többen válnak kölcsönzött munkavállalóvá, gondoskodnunk kell arról, hogy ugyanolyan jogokkal rendelkezzenek, és a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzéssel ne lehessen visszaélni, sem az érintett munkavállalók jogainak megkerülése céljából, sem azért, hogy a többi munkavállalót így kényszernek és szociális dömpingnek lehessen kitenni.

Az irányelv elfogadásával azt is meg akarjuk mutatni, hogy a szociális Európa képes az előrelépésre, és valódi tartalmat tud felmutatni, ellentétben azzal, amit a Bizottságtól hallunk néha – nem Špidla úrtól, hanem más biztosoktól. Tudunk jogszabályokat alkotni – együtt tudunk jogszabályokat alkotni – a szociális ügyekben is, és így megmutathatjuk a Tanács tagjainak, akik túl sokáig akadályozták ennek és más jogszabályoknak az elfogadását, hogy nem kell félniük a szociális Európa előretörésétől, ha pedig meg tudjuk mutatni, hogy Európa védi a polgárokat és a munkavállalókat, ez segíthet előmozdítani a polgárok és az uniós intézmények összebékítését és lecsendesíteni az Írországban, Hollandiában és saját hazámban, Franciaországban kifejezett aggodalmakat.

Szerintem a szociális irányelvek tekintetében történő további előrehaladás a politikai Európa terén is erősíteni fogja az újabb előrelépéseket, akárcsak a politikai Európa lakossági támogatottságának tekintetében.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra 2008. október 22-én kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Petru Filip (PPE-DE), írásban. – (RO) A szociális Európa szempontjából valódi sikernek számít, hogy egy irányelvet használunk az uniós országokban munkaerő-kölcsönzésben részt vevő európai polgárok jogainak rögzítése érdekében. A probléma az, hogy az Unió tagállamai és a munkáltatók eleget tesznek-e az irányelv rendelkezéseinek, mivel a munkaerőpiacon tapasztalható konkrét példák számos esetben ellentmondanak az elméletnek. Ezek közé tartozik a román és bolgár polgárok oktatását tanúsító oklevelek elismerésének hiánya a két ország uniós csatlakozása után, miközben az erről szóló irányelv valami mást juttat érvényre. Az a kérdés, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy az EU-hoz újonnan csatlakozott országok polgárai ne veszítsék el a bizalmukat, és ne gondolják azt, hogy egy dolog az, amit Brüsszelben jóváhagynak, de az európai fővárosokban a kormányok másként határoznak. Azt is figyelembe kell venni, hogy gazdasági válság zajlik, amely mindenképpen befolyásolni fogja a munkaügyi vonatkozású irányelvek alkalmazásának módját Európa nemzeti területein. Az Európai Bizottságnak haladéktalanul létre kellene hoznia egy megfelelő rendszert a munkaügyi vonatkozású jogszabályok alkalmazásának ellenőrzésére, és megkülönböztetés nélküli büntető intézkedéseket kellene alkalmaznia az érintett országokkal szemben.