Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. október 20., Hétfő - Strasbourg

14. A házassági ügyekben alkalmazandó jog - A házassági ügyekben alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok bevezetéséről szóló tanácsi rendelet módosítása (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a következők közös vitája:

– Gebhardt asszony jelentése (A6-0361/2008) az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében, a 2201/2003 rendeletnek a joghatóság tekintetében történő módosításáról és a házassági ügyekben alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok bevezetéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2006)0399 – C6-0305/2006 – 2006/0135(CNS)) és

– Gebhardt asszony és Deprez úr szóbeli választ igénylő kérdése a Bizottsághoz, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében, a 2201/2003 rendeletnek a joghatóság tekintetében történő módosításáról és a házassági ügyekben alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok bevezetéséről szóló tanácsi rendeletről (O-0106/2008 – B6-0477/2008).

  Evelyne Gebhardt, előadó. – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, egy olyan kérdést vitatunk ma, amely a polgárok számára mindennél fontosabb. A mi Európánk kellemes hely, ahol az emberek egyre nagyobb mobilitást élveznek. Olyan hely ez, ahol a házasságok egyre gyakrabban különböző országok állampolgárai között köttetnek, vagy éppen a házaspárok költöznek más országba, ami természetesen jó dolog, és az Európai Unió vívmányainak egyike. Sajnálatos módon ennek a vívmánynak azonban egy hátulütője is van, mégpedig az, hogy ezek a házasságok gyakorta szétválással végződnek, és akkor következik a házasság szükséges felbontásának kérdése.

A jelenlegi jog néhány tekintetben olyannyira nem kielégítő, hogy egy házaspár esetleg nem is tud illetékes bírót vagy jogot találni a házasság felbontásához. Ez természetesen nagyon kellemetlen helyzetet jelent ezeknek a polgároknak, nekünk pedig megoldást és választ kell találnunk erre. Ez a kérdés az emberek életét érinti, ezért mindennél fontosabb.

Ezért örülök, hogy az Európai Bizottság elkezdett foglalkozni ezzel a kérdéssel, és szeretném rögtön megismételni, hogy ebben a kérdésben nem kell harmonizálni a jogot – nem is szabad, és ezt az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés elég világosan ki is mondja, hogy az ilyen területekre vonatkozó jog a tagállamok hatáskörébe tartozik.

Biztosítanunk kell viszont az átláthatóságot, és azt, hogy a polgárok élni tudjanak ezzel a joggal. A jogszabályok végső soron nagyon különbözőek. Az egyik oldalon ott van Málta, ahol egyáltalán nincs válás, a másik oldalon pedig Svédország, ahol ezt hat hónapon belül el lehet érni. Ott van Hollandia, ahol a homoszexuálisok házasságkötése is megengedett, illetve Lengyelország, ahol ilyesmi teljességgel elképzelhetetlen lenne. Csupa ilyen kérdés vetődik fel, amelyeket mind meg is kell válaszolni.

Jó munkát végeztünk az Európai Parlamentben, és ez ügyben az Európai Bizottsággal és a Tanáccsal is konstruktív volt az együttműködés. A Tanács kulcsfontosságú – egyhangúlag kell határoznia arról, hogy a jövőben mi fog történni ezen a téren. Sajnálatos módon most ezzel van probléma, de erre majd később visszatérek. A válasz, amelyet az Európai Bizottság javasolt nekünk, nagyon pozitív. Először is, szélesíteni szeretné a választás lehetőségét azon jog megválasztásában, amelynek alapján a házaspár felbonthatja a házasságot, amennyiben ezzel mindkét fél egyetért – noha magától értetődő, hogy ha ezt valóban alkalmazni szeretnénk, ennek kötődnie kell a házaspár életéhez, tartózkodási helyéhez vagy házasságkötésének helyéhez, illetve más szempontokhoz.

Az a kérdés is felmerül, hogy mi történik, ha egy házaspár vagy csak a házastársak egyike szeretne válni, és a házaspár nem tud megegyezni az alkalmazandó jogról. Ilyen körülmények esetén arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a választási szabadság nem lehet annyira nagy, mivel gondoskodnunk kell arról, hogy legyen egy jegyzék. Nem fogadhatjuk el az eljáró bíróság felek általi megválasztását („forum-shopping”). Nem fogadhatunk el olyan helyzetet, amikor az erősebb fél kiválasztja a számára legkedvezőbb jogot, a másik pedig hátrányba kerül. Ez elfogadhatatlan. Ezért kell két különböző választ adnunk ezekben az ügyekben.

Mindkét esetre elég nyilvánvalóan vonatkozik egy különösen fontos elv: biztosítanunk kell, hogy a mindkét házastárs nagyon jól tájékozott legyen a jog megválasztásának következményeiről – mind társadalmi, mind jogi szempontból. Ezt példázzák a gyermekelhelyezési ügyek, a tartásdíj és minden ilyen kérdés, amelyek szintén ehhez az esethez kapcsolódnak. Az érintett feleknek tisztában kell lenniük ezzel, mielőtt döntenek. Azt kérjük, hogy a bírák győződjenek meg arról, hogy a házastársak valóban tudatában vannak-e jogválasztásuk következményeinek.

Az is fontos, hogy megelőzzük egy olyan jog alkalmazását, amely az Európai Unió elveivel összhangban el nem fogadható – mint például a saría jog, a kínai jog vagy bármi más. Ebben a tekintetben is világosan fogalmaztunk – különösen a 25. és a 30. módosításban, amelyeket igyekeztem megerősíteni a 36. módosításommal, konkrétan annak kimondásával, hogy az illetékes jognak összhangban kell lennie az Európai Unió alapvető elveivel, máskülönben nem alkalmazható. Ez számunkra teljesen magától értetődő.

Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja több olyan módosítást is benyújtott, amelyek elfogadását teljességgel lehetetlennek érzem. Ezek abszolút mértékben korlátoznák a már elért eredményeket, ráadásul megsértenék a fennálló nemzetközi jogot, például a hágai egyezmény szerintit. Ezt nem fogadhatjuk el. További párbeszédre van szükségünk, így remélem, holnapra megoldást tudunk találni a problémára. Mindenesetre Demetriou úrnak nagyon hálás vagyok a hatékony együttműködéséért.

A Tanácsnak egy fő problémája van: egyhangú döntést kell hoznia, és jelenleg egy tagállam van, amely egész egyszerűen útját állja ennek az egyhangúságnak. Bizottságunk ezért nyújtotta be ezt a szóbeli választ igénylő kérdést a Tanácshoz és az Európai Bizottsághoz. Rendkívül sajnálatosnak találom, hogy a Tanács ezúttal nincs jelen, hogy válaszoljon erre a kérdésre. A miniszter épp az imént távozott. Feltétlenül tudnunk kellene, mit tegyünk most, saját érdekünkben éppúgy, mint a polgárok és az Európai Unió jövője érdekében.

Örülök, hogy Ön, Barrot úr itt van, hogy megválaszolja az Európai Bizottsághoz intézett első kérdésünket, amely így szól: szándékukban áll visszavonni a javaslatukat? A második kérdésünk: tervezik, hogy javaslatot nyújtanak be a Tanácshoz, hogy az EK-Szerződés 11. cikkével összhangban, a Szerződés 43. és 45. cikkének megfelelően megerősített együttműködést hozzanak létre? Szerettem volna, ha a Tanács megmondaná, hogy tényleg ezt az utat fogja-e választani, mivel ez a nagy kérdés, ami felmerül.

ELNÖKÖL: MORGANTINI ASSZONY
alelnök

  Jacques Barrot, a Bizottság tagja. – (FR) Elnök asszony, tisztelt képviselők, azzal szeretném kezdeni, hogy megpróbálok válaszolni Gebhardt asszony jelentésére, utána pedig rátérek a szóbeli választ igénylő kérdésre, amelyet nagyon ügyesen hozzákapcsoltak a jelentéshez. Örülök, hogy Deprez urat is itt látom.

Gebhardt asszonynak tényleg nagyon köszönöm ezt a jelentést, amely meglehetősen figyelemreméltó, nem utolsósorban a Bizottsággal való kiemelkedő szintű együttműködés miatt egy ilyen kényes, érzékeny kérdésben.

A „Róma III.” javaslat valóban nagyon közel áll a szívünkhöz, és nem csak a Bizottságnak – tudom, hogy az Európai Parlamentnek is erős érdeke fűződik hozzá. Véleményem szerint ez nagyon fontos lesz a személyek Európai Unión belüli szabad mozgásának támogatása szempontjából.

Elnök asszony, csak szeretnék végigmenni a rendelkezésünkre álló adatok némelyikén: az Európai Unióban jelenleg évente 2 200 000 házasságot kötnek, amelyek közül 350 000 nemzetközi házasság. Ez máris tekintélyes szám, és ez a jelenség nyilvánvalóan csak erősödni fog. Ez a javaslat körülbelül évi 170 000 válást érint, ami az Európai Unió egész területén lezajló évi mintegy 875 000 válásnak nagyjából a 19%-a. 20% – ez mindenképpen jelentős szám!

Ezért van, hogy a Bizottság nagy vonalakban osztja a véleményét, Gebhardt asszony, a „Róma III.” javaslat fontosságát illetően: ez ugyanis nagyobb mértékű kiszámíthatóságot és jogbiztonságot nyújt az érintett házaspároknak. Amint arra rámutatott, egy ilyen keret hiányában a házaspárok vagy maguk fogják megválasztani az eljáró bíróságot, vagy a domináns félé lesz a döntő szó.

A Bizottság ezért nagy részben támogatja az Európai Parlament jelentését a kiinduló Róma III. javaslatról, bizonyos fenntartásokkal. A Bizottság támogatja a Parlament arra irányuló módosításait, hogy a házastársak számára biztosított legyen a tájékozott választás lehetősége. A Bizottság ezért egyetért a Parlamenttel abban, hogy szigorítani kell a házassági szerződések megkötésének formai feltételeit, és védeni kell a gyengébb házastársat, de figyelembe kell vennünk a tagállamok jogrendszerei között e tekintetben meglévő különbségeket is: amint Ön meglehetősen helyesen hangsúlyozta, ez a kérdés nem harmonizáció tárgya.

A Bizottság hasonló szellemben üdvözli a Parlament arra irányuló javaslatait, hogy javítsuk a házassági és válási szerződésekre vonatkozó nemzeti és európai jogszabályok általános ismertségét. Egy ponton nem értünk egyet: a Bizottság nem tartja szükségesnek egy új illetékességi kritérium felvételét annak alapján, hogy a házasságkötés hol történt, mivel az esküvő helyszíne és a házaspár váláskori helyzete közötti kapcsolat nagyon csekély is lehet.

Mindazonáltal a Bizottság jóváhagyja a Parlament arra vonatkozó módosítását, hogy a házastársak végső megoldásként ehhez a bírósághoz is fordulhatnak, amennyiben a szokásos tartózkodási hely bíróságánál lehetetlennek bizonyul elválni, de ezt inkább csak kivételes esetnek tekintjük.

A Bizottság a „szokásos tartózkodási hely” kifejezés értelmezését is inkább a Bíróságra hagyná. Ez a kifejezés már eddig is számos jogi eszközben megjelent anélkül, hogy a hivatalos meghatározására sor került volna, ugyanakkor a nemzeti bíráknak láthatólag nem okozott túl sok problémát az alkalmazása. Úgy érezzük, hogy a tagállamok jogrendszereinek tiszteletben tartása érdekében rábízhatjuk magunkat a Bíróságra.

Azt sem tartjuk szükségesnek, hogy a Róma III. javaslatban kizárólag a tagállamok jogszabályaira szorítkozzunk. Ez fontos kérdés, mivel a tagállamok továbbra is azoknak a harmadik országoknak a válási jogszabályait akarják majd alkalmazni, amelyek osztoznak a demokratikus értékeinkben: ha például egy német vagy egy francia nő hozzámegy egy svájci férfihoz, ésszerűnek tűnik, hogy arra is legyen lehetőség, hogy erre a házasságra, illetve válásra a magunk számára meghatározott szabályokat alkalmazzuk.

Ugyanakkor tartsuk szem előtt, hogy a Bizottság egyetért a Parlamenttel azzal kapcsolatban, hogy a Róma III. javaslatnak természetesen tartalmaznia kell egy megkülönböztetés elleni záradékot, amely bármely európai bíró számára lehetővé tenné a házastársak közötti egyenlőség elvével összeegyeztethetetlen külföldi jogszabályok kizárását. Ez a megkülönböztetés elleni záradék kétségkívül még mindig lehetővé fogja tenni, hogy például a svájci/tagállami vagy norvég/tagállami házasságokra alkalmazzuk.

Most rátérek arra a kérdésre, hogy hogyan vihetjük sikerre a Róma III-at, és itt szeretnék még egyszer köszönetet mondani Gebhardt asszonynak és Deprez úrnak a szóbeli választ igénylő kérdésért, amellyel visszatérítettek a Róma III. előrehaladásának ügyéhez. Nyilvánvalóan Önökkel együtt én is sajnálom, hogy a „Róma III-ról” szóló tárgyalások a Tanácsban holtpontra jutottak. Tavaly júliusban tartottunk egy vitát az igazságügy-miniszterek között a Róma III. ügyében való megerősített együttműködés lehetőségéről, július végén pedig kilenc tagállam megerősített együttműködés iránti kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz: ez a Róma III. elfogadásában részt vevő tagállamok több mint egyharmada. Ezért világos, hogy a Bizottságnak meg kell vizsgálnia ezt a megerősített együttműködés iránti kérelmet, de, amint azt Önök is be fogják látni, ha sikerre akarjuk vinni, az összes körülményre oda kell figyelnünk.

Most szeretnék válaszolni a Bizottsághoz intézett három kérdésre. Először is, biztosíthatom Önöket arról, hogy nem tervezzük a Bizottság kiinduló „Róma III.” javaslatának visszavonását. Ha azonban a Bizottság beleegyezik egy a „Róma III.” területén történő megerősített együttműködésről szóló javaslat benyújtásába a Tanácshoz, a jogi egyértelműség érdekében a határozat meghozatalakor esetleg visszavonhatja kiinduló javaslatát, hogy módosítsa azt, de erre csak akkor kerülne sor, ha valóban lehetőségünk lenne a megerősített együttműködésre. A visszavonás mindenesetre nincs a napirenden.

Szeretném megragadni ezt a lehetőséget, hogy röviden összefoglaljam, milyen eljárást követ a megerősített együttműködési mechanizmus. Első lépésként legalább nyolc tagállamnak kell kérelmet benyújtania a Bizottsághoz, ahogyan ez ebben az esetben történt. Amennyiben a kérelem eleget tesz az Európai Unióról szóló szerződésben meghatározott kritériumoknak – ha teljesíti az egységes piacra vonatkozó szabályok feltételeit – a Bizottság benyújthatja a kérelmet a Tanácshoz. Ha úgy dönt, hogy ezt nem teszi meg, döntését meg kell indokolnia. A megerősített együttműködést ezután a Tanácsnak kell engedélyeznie, a Parlamenttel folytatott konzultációt, illetve a tőle kapott jóváhagyást követően, a helyzettől függően.

A megerősített együttműködésre irányuló kérelem természetesen felvet bizonyos kérdéseket, mind jogi, mind politikai tekintetben. Szembe kell néznünk a közös fellépés folytatásának szükségességével a családjog tekintetében, a lehető legközelebb a polgárokhoz, és ezt az igényt egyensúlyba kell hoznunk azzal a kockázattal, hogy a jog érvényesülésének európai térsége esetleg felaprózottá válik a megerősített együttműködésről szóló megállapodások sorozatának eredményeként. Mielőtt nyilatkoznék, természetesen szeretném meghallgatni a parlamenti képviselők véleményét, és mindenképpen szeretném, ha a tagállamok is világossá tennék álláspontjukat.

Az Európai Parlamentet mindenesetre szeretném biztosítani arról, hogy szándékomban áll továbbhaladni a polgári ügyekben való európai igazságügyi együttműködésben – és nemcsak a szándék van meg bennem, hanem a vágy is. A családjog nem lehet a polgári jog szegény rokona – ez meglehetősen paradox volna, tekintve, hogy a körébe tartozó kérdések érintik a legközelebbről az emberek mindennapi életét. Szerencsére sikerült előrehaladást elérni a házasság felbontására vonatkozó határozatok mozgása, a szülői felelősség és a gyermekek látogatásának joga terén.

Ebben a kérdésben azt is szeretném elmondani, hogy most, hogy már rendelkezésünkre áll a szövegtervezet, nekem mint biztosnak az Önök segítségével gondoskodnom kell a szabályok betartásáról. Itt különösen a gyermekek látogatásának és felügyeletének jogára gondolok, amelynek tekintetében a jelenlegi európai helyzet nem teljesen kielégítő.

Összefoglalva, igenis képesek leszünk arra, hogy a kérdésben alkalmazandó jogszabályról szóló jogalkotási javaslattal álljunk elő. Azt is szeretném hozzátenni, hogy egyidejűleg dolgozunk a házassági rendszerekre alkalmazandó jogszabály megfogalmazásán, amelynek elfogadására 2010 elején nyílhat lehetőség.

Elnök asszony, jelen pillanatban így állunk ezzel a kérdéssel. Természetesen nem tudom előre jelezni a tagállamokkal hamarosan lebonyolítandó konzultáció eredményét. Annyit mindazonáltal mondhatok, hogy a Bizottság valódi előrehaladást akar, ugyanakkor ismételten biztosítva azt, hogy a tagállamok többsége velünk tudjon tartani. Röviden ennyi a véleményem, de Önökhöz és a Parlamenthez hasonlóan remélem – noha nagyon gondosan meg fogom hallgatni Önöket –, hogy a dolgok előre fognak haladni.

  Carlo Casini, a Jogi Bizottság véleményének előadója. – (IT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, a szóban forgó rendeletjavaslatot nagyon alaposan megvizsgálta a Jogi Bizottság, amelynek előadói tisztségével engem tüntettek ki.

Az említett bizottság által egyhangúlag jóváhagyott véleményben előterjesztett javaslatokat az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság viszont csak részben hagyta jóvá. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy megpróbáltuk a lehető legnagyobb mértékben ésszerűsíteni a Tanács kiinduló javaslatát, a jogbiztonság elemeinek beiktatásával.

A két bizottság által– Gebhardt asszony segítségével, akinek ezúton szeretnék köszönetet mondani – jóváhagyott kompromisszumos javaslatok kedvező fogadtatásban részesültek, és alátámasztották azokat az elveket, amelyekre e rendelet elindítása céljából hivatkoztunk. E tekintetben az olyan állam hatóságai, ahol nem rendelkeznek a házasság felbontásáról, és nem ismerik el a szóban forgó házasságtípust, nem lesznek kötelesek felbontani az említett házasságot.

Egy ponton azonban továbbra is fennáll a nézetkülönbség – amint azt Gebhardt asszony korábban említette. Az alapvető kérdés a következő: a jog megválasztása a jogi világban teljesen új, mivel általánosságban nincs lehetőség a jog megválasztására, csak a bíró kiválasztására, ami ezt egy teljesen új fogalommá teszi. Tekintettel erre a jogválasztásra, melyik jogra akarunk hivatkozni? Az Európai Unió 27 tagállama valamelyikének jogára, vagy a világ bármely országának jogára? Tény, hogy van egy határ. Ezt a határt az uralkodó jogi felfogás már megállapította, ilyenformán egy adott államban nem alkalmazható olyan jogszabály, amely abban az államban nem létezőnek tekintett házasságtípusról rendelkezik.

Úgy vélem, hogy amennyiben valóban jogbiztonságot akarunk – kifogásom technikai jellegű –, ha tényleg be akarjuk vezetni a „nézelődés” lehetőségét az alkalmazandó jog megválasztásában, ha valóban tiszteletben akarjuk tartani a leggyengébb törvénykönyvet – mert ne felejtsük el, hogy a jogválasztáshoz konszenzus kell, a konszenzusra pedig szintén jelentős nyomás nehezedhet –, ha tényleg fel akarjuk építeni a jog érvényesülésének európai térségét, akkor, véleményem szerint, az összes ilyen módosítás szempontjából jó, ha a jogválasztás csak az Európai Unió 27 tagállamának jogára korlátozódik.

Ebben az értelemben, noha számos módosítást nyújtottunk be, ezek lényegében egy és ugyanazon dologról szólnak, és mivel ez egy technikai módosítás, amely nem változtatja meg általános véleményünket a javaslatról, a képviselők józan ítélőképességéhez folyamodunk annak érdekében, hogy ez a módosítás jóváhagyást nyerjen.

  Panayiotis Demetriou, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök asszony, először is hadd köszönjem meg az előadónak a ma vitára bocsátott jelentéshez vezető hosszú együttműködést, és hadd jegyezzem meg, hogy számos találkozót tartottunk, amelyek alkalmával az egész anyagot megvitattuk.

A családjog komoly dolog, és az a konkrét szempont pedig, amelyet a válással kapcsolatban vizsgálunk, ami alatt a joghatóságot és a jogválasztást értem, mindig is a családjog egyik legkomolyabb aspektusa volt.

Hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy a mi politikánk a család intézményének támogatása, nem a házasságok felbontásának bátorítása. A válás azonban manapság társadalmi jelenség, nekünk pedig a valóságban kell ezzel foglalkoznunk. Nem kívánjuk megkönnyíteni, de ha egy házasság elér egy olyan pontra, ahonnan már nem folytatható, akkor olyan helyzetben kell lennünk, hogy törvényes kiutat tudjunk biztosítani, hogy a felek egyikének se kelljen az egész gyötrelmet és büntetést elviselnie.

Nem hiszem, hogy létezne könnyű módszer a válásra alkalmazandó jog megválasztására, de a közrend és az emberi jogok szempontjából lehetnénk világosabbak, hogy a bíróságoknak mérlegelési jogkört biztosítsunk az olyan jogszabályok elutasításához, amelyek nincsenek összhangban az európai szokásokkal, az emberi jogokkal és a közrenddel.

Ami a megerősített együttműködést illeti, azon a véleményen vagyok, hogy a Bizottságnak – és ezúton gratulálok a biztos úrnak a ma képviselt álláspontjához – még tovább kellene szorgalmaznia ezt az ügyet, hogy lehetőség szerint eljussunk egy olyan pontra, ahol elfogadható a megerősített együttműködés.

  Inger Segelström, a PSE képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök asszony, szeretném azzal kezdeni, hogy megköszönöm Gebhardt asszonynak az elvégzett építő jellegű munkát, egyúttal jelzem, mennyire sajnálom, hogy nem sikerült ugyanazt a véleményt elérni, mint Svédországnak és jómagamnak. Ennek eredményeként nem tudtam a jelentés mellett szavazni sem a bizottságban, sem a plenáris ülésen. Svéd szociáldemokrataként ez a javaslat számomra visszalépés a nők és a férfiak közötti egyenlőség szempontjából. Ezeket a kérdéseket ezért a jövőben is nemzeti szinten kell megoldani.

Szerintem elegendő lenne, ha a válást csak olyankor kellene kimondani, ha a felek teljes egyetértésben vannak. A javaslat azt jelenti, hogy a gyengébb félre – aki elég gyakran a nő – a férfi most már ráerőltethet különböző megoldásokat, vagy azért, mert ő lép először, vagy mert kényszert alkalmaz. A bíróságok így olyan jogszabályok alkalmazására kényszerülhetnek, amelyeket erősen bírálunk – sértő jogszabályok alkalmazására, amelyek rég elavult, túlhaladott módon vélekednek a nőkről, a házasságról és a válásról. Számomra a házasság felbontásának gyors rendezése kevésbé fontos, mint az egyenlőség és az, hogy a nők biztonságban érezhessék magukat. Ezért ki fogok tartani az erőfeszítéseim mellett, és továbbra is a javaslat ellen fogok szavazni mindaddig, amíg másik megoldást nem találunk.

  Sophia in 't Veld, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony, mielőtt rátérnék a szóban forgó ügyre, azt szeretném javasolni, hogy a jövőben kérjük meg mindegyik tanácsi elnökséget, hogy hozzanak maguk helyett egy viaszbábut vagy egy felfújható babát ide a Házba, mivel maga a Tanács mindig távol marad az ilyen jellegű vitákról, én pedig szeretem valakihez intézni a beszédemet. Ön talán hivatalosan is át tudja adni ezt a kérést az elnökségnek. Úgy vélem, képviselőtársaim is egyetértenek velem.

Mindenekelőtt szeretnék gratulálni és, a képviselőcsoportom nevében is jelezni támogatásunkat az előadónak, aki az elmúlt év folyamán kitűnő munkát végzett. Minden elismerésem az övé.

Elnök asszony, az EU természetesen nem a házastársi etikával foglalkozik, hanem azzal, hogy garantálja az uniós polgárok jogait, bárhol és bárkivel is kötnek házasságot. Az sem a mi dolgunk, hogy kit választanak házastársul, arról viszont gondoskodnunk kell, hogy védelmezzük a polgárok jogait. Ennek fényében rendkívül szerencsétlen dolog, hogy a tagállamoknak nem sikerült megállapodásra jutniuk.

Nagyra becsült svéd képviselőtársamnak azt szeretném mondani, hogy érzésem szerint van itt egy hatalmas félreértés. Szerintem ez az emberi jogokat, különösen a nők jogait inkább erősíteni, semmint gyengítené. Sőt, a magam részéről üdvözlöm azt a tényt, hogy a 21. században az emberek egyéni döntéseket hozhatnak a saját életükről – a válás pedig szerves része lehet ennek.

Emellett az előadóhoz hasonlóan azt szeretném mondani, hogy képviselőcsoportom is az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja által előterjesztett módosítások ellen fog szavazni, és magam sem értek egyet Casini úr érveivel.

Ez elvi kérdés is, mivel szerintem nekünk kellene eldöntenünk, mit akarunk a polgárainknak, és nem hagyhatjuk, hogy a saría jog győzelmétől kelljen félniük. Elegendő garancia lett beépítve a jelenlegi javaslatba és az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja által benyújtott kiegészítő módosításba, amelyet támogatni fogunk. Ezzel korábbi egyeztetéseken foglalkoztunk.

Ezen túlmenően a következőket szeretném mondani, és ezzel Casini úr észrevételeire reagálnék: valójában nagyon durva, hogy ugyanazokat az érveket, amelyekkel bizonyos jogrendszereket próbálunk kizárni – például a saría jogot –, az Európai Unióban arra is használjuk, illetve azért is hivatkozunk rájuk, hogy ne kelljen elismerni az EU-ban kötött, teljes mértékben törvényes házasságokat, pusztán a pár szexuális irányultsága alapján. Ez véleményem szerint teljes anomália.

Szeretném megismételni, hogy rendkívül szerencsétlen dolognak találom, hogy a tagállamok nem tudtak megállapodásra jutni.

Ha jól értem, a Bizottság egyelőre ragaszkodik egy európai megoldáshoz. Ez nagy örömmel tölt el. Belátom, hogy ezt nagyon nehéz elérni: ha ezt a problémát Sarkozy úr rendkívüli elszántsága ellenére sem sikerült megoldani, tényleg nagyon bonyolult kell, hogy legyen.

Befejezésül csak annak a reményemnek tudok hangot adni, hogy – amennyiben minden valószínűség ellenére szorosabb együttműködést sikerülne elérni – mind a 26 tagállam, amelyek megállapodásra jutottak, az enyémet is beleértve, tartaná magát ehhez.

  Kathalijne Maria Buitenweg, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony, a Bizottság ezen a héten közzétett tanulmánya szerint a nagy távolságokról ingázók gyakran fejfájástól, alváshiánytól és megromlott kapcsolatoktól szenvednek, és ebből következően minden ilyen nemzetközi környezetben – a miénket is beleértve – valószínűleg nagyon magas a válások aránya. Akárhogy is, a Barrot biztos által egy perccel ezelőtt idézett számok ismét arra utalnak, hogy a nemzetközi párkapcsolatok sokkal nagyobb valószínűséggel végződnek válással, mint a belföldiek.

Ugyanakkor ezeket a válásokat sokkal nehezebb formailag lebonyolítani, miközben komoly hatásuk van, hiszen a házastársak egyike elkerülhetetlenül egy idegen országban él, ahol nem rendelkezik kellő szociális biztonsági hálóval, illetve nem ismeri eléggé az adott országban fennálló helyzetet, ami nagyon megnehezíti a tisztességes egyezséget.

Ezért szeretném kifejezni az előadó, Gebhardt asszony munkája iránti nagyrabecsülésemet: szerintem nagyon lelkiismeretesen járt el, és külön gondoskodott a gyengébb vagy kevésbé tájékozott emberek jogainak megerősítéséről és arról, hogy mindegyik fél tényleg kellően tájékozott legyen a jogairól, és tudja, neki mi a legjobb.

Amit ebből a szempontból fontosnak tartok, hogy a weboldal nemcsak valamilyen összefoglalást tartalmaz a pénzügyekről és arról, hogy milyen gyorsan lehet eljutni a házasság felbontásáig, hanem például a szülői felügyelet terén választható lehetőségekre is figyelmet fordít. Én történetesen azon a véleményen vagyok, hogy a gyermekek jogait védelmezni kell, noha ez a szülőkön múlik. Miközben arról a szülők határoznak, nem a kormány, hogy mi a jó a gyermeknek, és mi szolgálja az érdekeit, lehetőséget kell biztosítani egy megfelelő megoldás megtalálására, leginkább egy olyan megoldáséra, amikor a gyermekről mindkét szülő gondoskodik. Minden esetben megállapodásra kell jutni. Nem szabad, hogy a végén minden a nő vállán maradjon, de meg kell állapodni arról, hogy a két szülő hogyan kezeli az ügyet.

Svéd képviselőtársunk megjegyzését én is zavarónak találom, mert ha egy nő ki akar lépni egy házasságból, bizonyosan szörnyű a helyzete, ha a férje ezzel esetleg nem ért egyet.

Befejezésül azt szeretném mondani az előadónak, hogy Hollandiában nem létezik melegházasság. Van egy házassági forma, amely minden pár számára nyitva áll, nemüktől függetlenül. Ez egyszerűen egy házasság, és ezért csak az Európai Unió tesz különbséget a hollandiai házasságaink között, Hollandia nem.

  Eva-Britt Svensson, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök asszony, a javaslat azt kívánja biztosítani, hogy a válófélben lévő emberek valóban érvényesíteni tudják jogaikat és hozzájuthassanak a számukra szükséges információkhoz. A tájékoztatáshoz és a tudáshoz való jog azonban nem a közös szabályoktól függ. Ezek önmagukban nem növelik a tájékozottságot, nem teszik jobban informálttá az egyes embereket.

Hazámban, Svédországban az a szabály, hogy az embereknek elegendő csupán egy értesítésben bejelenteniük válásukat, kivéve, ha közös kiskorú gyermekeik is vannak. Az EU más országai között olyan példák is előfordulnak, ahol a válás teljességgel tiltott. Ha valami, ez a helyzet bizonyítja, hogy ezen a területen szükség van a jogalkotásra. A Lisszaboni Szerződés tényleg nemzetek feletti szintre emeli a polgári és családjog bizonyos aspektusait, de jelenleg úgy áll a dolog, hogy nincs Lisszaboni Szerződésünk. Azt kérdezem, hogy a Bizottság miért terjeszt elő javaslatokat egy olyan területen, amely egészen eddig nemzeti hatáskörbe tartozott. Képviselőcsoportom nem fog a javaslat mellett szavazni. Úgy gondolom emellett, hogy az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjához tartózó képviselőtársam, Segelström asszony rendkívül jó érvet mondott erre.

  Johannes Blokland, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony, a nemzetközi magánjog két kérdésre vonatkozik. Az első kérdés, hogy melyik bíróság az illetékes, a második, hogy a bíróságnak melyik jogot kell alkalmaznia.

Véleményem szerint érthető, hogy az első kérdéssel európai szinten foglalkozunk. Ez biztosítja, hogy minden európai polgár bíróság elé vihesse az ügyét.

A második kérdés egy olyan területre vonatkozik, amellyel jellemzően maguk a tagállamok foglalkoznak, és ezzel nekik is kell foglalkozniuk. A meglévő nemzeti jogszabályokra számos nemzeti elv vonatkozik, és ezeket be kell tartani.

A Bizottság javaslata viszont ezeket a jogütközési szabályokat is harmonizálni kívánja. Gebhardt asszony jelentése a Bizottság jelentését legnagyobb részben tiszteletben tartja, és nem próbálja meg kivenni a IIa. fejezetet a javaslatból. Emiatt a jelentés ellen és a javaslat ellen fogok szavazni. Ezért azt kérem a Tanácstól, hogy ők is utasítsák el a Bizottság javaslatát.

  Daciana Octavia Sârbu (PSE). - (RO) Mindenekelőtt szeretném megköszönni az előadónak, Gebhardt asszonynak az elvégzett kitűnő munkát. A rendeletjavaslatot illetően örvendetes fejlemény, hogy egy világos, teljes jogi keretrendszer van kialakulóban, amely a joghatóságra, a házassági ügyekben hozott ítéletek elismerésére és végrehajtására, valamint az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokra egyaránt kiterjed, lehetővé téve a felek bizonyos fokú autonómiáját.

A Bizottság javaslata a feleknek lehetőséget kínál arra, hogy közös megegyezéssel válasszák ki az illetékes joghatóságot és az alkalmazandó jogot. Az a tény, hogy a házastársak ilyen jogot élveznek a válási eljárás során, növeli a felek autonómiáját, és lehetővé teszi számukra a szabad választást, bizonyos opcionális kritériumoknak megfelelően. Biztosítanunk kell, hogy a felek tájékozott döntést hozzanak. Más szóval, mindkét házastársat kellőképpen tájékoztatni kell választásuk gyakorlati következményeiről. E tekintetben fontos mérlegelnünk, hogy hogyan lehet legjobban gondoskodni arról, hogy a megállapodás aláírása előtt átfogó tájékoztatás álljon rendelkezésre. Hasonlóképpen biztosítani kell az információkhoz való hozzáférést, az egyes házastársak anyagi helyzetétől függetlenül.

  Gerard Batten (IND/DEM). - Elnök asszony, Dr. Johnsont egyszer arról kérdezték, mit tanácsolna a házasságot fontolgató ifjú pároknak. Válasza ez volt: „ne tegyétek!”. A második házasságokat pedig így jellemezte: „a remény győzelme a tapasztalat felett”.

Ennek a jelentésnek hasonló válaszokat kell kiváltania. Mit tanácsolhatnánk azoknak a nemzeteknek, amelyek azt fontolgatják, hogy válási jogszabályaik megalkotását az Európai Unióra bízzák? A válasz nyilvánvaló – „ne tegyétek”. Ha mégis megteszik, az inkompetens, kártékony uniós jogszabályokkal szerzett előzetes tapasztalatokat figyelembe véve ez bizonyosan a remény győzelme lesz a tapasztalat felett, anélkül, hogy túlzásokba esnék. Bámulatos módon úgy tűnik, mintha ezúttal a Tanács is erre a következtetésre jutott volna. A Tanács nem akarja a Bizottság által tett javaslatokat. A Tanács láthatólag nagyon bölcsen visszahátrál a szakadék széléről, és hallgat a régi mondásra, miszerint „gyors házasság, hosszú bánat”. Az lesz majd az igazi öröm, amikor a Bizottság olyan javaslatokkal áll elő, hogy a melegházasságot és a saría jogot is harmonizáljuk!

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Olyan korban élünk, amikor a határok eltűnőben vannak, és polgáraink szabadon mozoghatnak és házasodhatnak. Eddig mégsem sikerült megkönnyítenünk azoknak a dolgát, akik úgy határoztak, hogy a maguk külön útját járják. Az európai egységes válási jogszabályok hiányának egyik példája a lengyelek és németek közötti házasságok esete. 1990 óta mintegy 100 000 ilyen házaspárt vettek nyilvántartásba. Házasságuk sok esetben nem állta ki az idő próbáját.

Az Európai Parlament tavaly számos olyan lengyelt fogadott, akik a gyermekekért és fiatalokért felelős német hatóságok döntéseinek eredményeképpen elvesztették a kapcsolatot gyermekeikkel. Az állítólagos emberrablás és a lengyel nyelv használatának tilalma csak két példa az ezekre a szülőkre és gyermekeikre kiszabott megalázó bánásmódra. Az emberi jogoknak a fent említett intézmény általi megsértéseire válaszul alakult egy lengyel szülői szövetség a gyermekekkel szembeni németországi megkülönböztetés ellen. Ha sikerül bevezetnünk a válási jog javasolt változtatásait, ezek polgáraink közül sokaknak segítenének, hogy életük egy bizonyos szakaszát civilizált formában tudják lezárni. A legfontosabb pedig, hogy nem kellene hagynunk, hogy a gyermekeket elválasszák szüleik egyikétől.

  Carlos Coelho (PPE-DE). – (PT) Elnök asszony, Barrot úr, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban szemtanúja voltam annak, ahogyan Gebhardt asszony és nemkülönben kollégám, Demetriou úr ezen a jelentésen dolgozott. Gebhardt asszony már felhívta a figyelmet arra, hogy a megnövekedett mobilitás egyre több házasságot eredményez, de egyúttal a válások számát is megnöveli. A nemzeti jogszabályok közötti különbségek jogi bizonytalansághoz, és különösen egyenlőtlen lehetőségekhez vezetnek, mivel a jobban tájékozott házastárs az érdekeit leginkább szolgáló jogszabályokat alkalmazó bíróságokhoz fordulhat. Ezért támogatom ezt a kezdeményezést, amely véleményem szerint rendkívül fontos, mivel világos, teljes jogi keretet biztosít ezen ítéletek joghatósága, elismerése és végrehajtása terén.

Azt kell mondanom, hogy szerintem minden, ami csökkenti a felesleges konfliktusokat, nemcsak nagyobb igazságosságot biztosít az emberek számára, de a jogi folyamatban részt vevők iránti bizalmat is megnöveli. Emellett kialakítja a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget, amely mindnyájunk vágya.

  Konrad Szymański (UEN). – (PL) Ha jól tudom, a szerződésekben sehol nem szerepel arra vonatkozó rendelkezés, hogy a házassági jogot, azaz a családjogot az Unió szintjén kellene kezelni. Úgy vélem ezért, hogy a Bizottság javaslata tipikus esete egyfajta hiperaktivitásnak, amely teljességgel szükségtelen, és csak arra szolgál, hogy zavart keltsen az Európai Unió valódi hatásköreinek mibenlétét illetően.

Szerintem ez egy szándékos betolakodás erre a területre, hogy tovább lehessen dolgozni a házassági jogon és annak harmonizálásán. Ez a tevékenység meglehetősen felesleges, mivel a meglévő nemzetközi magánjog nagyon jól megbirkózik a nemzetközi szinten előforduló házassági problémákkal, akárcsak a válásokkal.

  Ljudmila Novak (PPE-DE). - (SL) Szeretném azt mondani, hogy Európában csökken a válások száma. Sajnos nem ez a helyzet, tehát foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel, hogy hogyan tudnánk javítani azoknak a helyzetén, akik az egész láncban a leggyengébb láncszemet jelentik, azaz a gyermekekén.

Sajnálatos módon a gyerekek a fő áldozatok, különösen az olyan országokban, ahol nagyobb késedelmek fordulnak elő a bírósági eljárásokban. Hazám, Szlovénia az olyan országok egyik példája, ahol a gyerekeknek sokat kell szenvedniük, mire a bíróságok el tudják dönteni, melyik szülővel éljenek. Ez komoly családi tragédiákhoz vezet, és sok gyerekre súlyos pszichológiai hatással van.

Számos ilyen esetet ismerek, ezért remélem, hogy ez a közös irányelv az egyes tagállamokban is hozzá fog járulni a helyzet javulásához.

  Dumitru Oprea (PPE-DE). - (RO) Az egykori kommunista országok esetében az ebből a régióból származó lányok számára az elnyomottság állapotából az egyik kiutat az jelentette, ha férjhez mentek, olykor tényleg szerelemből, de a legtöbb esetben a haszonért. Ez azonban emberrablások, pszichológiai és fizikai kínzással járó incidensek sorozatát és emberek tönkretételét eredményezte. E történések következtében az ilyen házasságokból született gyermekeknek kell a legtöbbet szenvedniük. A jog ismeretének hiányát szokták használni kifogásként, de ez teljesen téves. Az ilyen esetekben mérlegeljük azt a javaslatot, hogy amikor véget ér a házasság – és amikor még a szeretet, a megértés és a jóindulat légköre uralkodik –, nagyon világos válási feltételeket kellene kidolgozni, figyelembe véve a házasságból származó gyermekeket.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök asszony, valamennyi felszólalónak hálás vagyok. Szeretném megerősíteni Segelström asszony felé, hogy ténylegesen tárgyalásokat kezdtem a svéd hatóságokkal. Mindazonáltal nagyon nehezen értjük meg az Ön országának álláspontját. Mint Gebhardt asszony elmondta, a Róma III. központi szándéka valóban az, hogy megvédje a gyengébb házastársat azon a ponton, amikor a házassági szerződést megkötik. Tényleg ebben a szellemben született, és abban is sok igazság van – talán folytatnunk kell a párbeszédünket –, hogy nem értettük meg, hogy egy olyan házaspár esetében, ahol a házastársak egyike svéd, azt is figyelembe kell vennünk, hogy a szabályok hiányában előfordulhat, hogy az „erősebbnek van igaza” elve érvényesül. Ez az, amiből a megértési problémáink erednek. Mindazonáltal ismét tudomásul vesszük az Ön és a svéd kollégája álláspontját .

Futólag szeretnék tisztázni néhány félreértést is. Nem tartozik a hatáskörünkbe, mondták néhányan, mivel ezek a kérdések kizárólag nemzeti hatáskörbe tartoznak. Nézzék, ez valójában egy paradox helyzet. Egy tagállam nem tud nemzeti hatáskört gyakorolni olyan, két személyt érintő kérdésekben, amikor a személyek egyike az adott tagállam állampolgára, a másik viszont nem. Logikus, hogy az Európai Unió megpróbálja kicsit szervezettebbé tenni a dolgokat, különösen mivel – az elmondottakkal ellentétben – a nemzetközi magánjog nem ad valódi választ az ilyen típusú problémákra, és tekintettel arra, hogy van egy terület, ahol szabad a mozgás, és ez a terület természetszerűleg egyre több problémát fog felvetni. Ha ez az aggodalom erősen foglalkoztatja a Bizottságot, éppúgy, mint a Parlamentet, nem gondolom önámításnak, hogy a probléma egészével akarunk foglalkozni; sőt, ez inkább válasz az egyre több házaspár részéről felmerülő elvárásokra, akik szeretnék elkerülni, hogy nézeteltérés vagy szakítás esetén igen konfrontatív helyzetben találják magukat. Ez a probléma lényege! Csak hogy tisztázzuk, azt sem hagyhattam volna, hogy elhangozzék, hogy a Tanács nemet mondott. Nem mondott nemet, eltérő véleményeket adott ki! Mindenesetre van kilenc tagállam, amelyek megerősített együttműködést kérnek. Ez az, amit befejezésül mondani akartam. Emlékeztetném Önöket, hogy a Róma III. tartalmaz egy megkülönböztetés elleni záradékot, amely lehetővé teszi a házastársak egyenlőségét nem garantáló külföldi jogszabályok megkerülését. Ez teljesen világos. Itt most nem a saríáról beszélünk, a férfiak és nők közötti egyenlőség elvéről van szó, a szövegtervezet pedig erősíti a közös európai földünkön élő nők integrációját azáltal, hogy előnyben részesíti a szokásos tartózkodási hely szerinti ország jogát. Ezek a nők kérhetik majd a bírótól, hogy esetükben az európai jogot alkalmazza, amennyiben ez jobban megfelel a jogok egyenlőségének. Úgy vélem, ezt kellene szem előtt tartanunk.

Mindezek fényében érdekes volt ez a vita, és hálás vagyok valamennyi felszólalónak. Gebhardt asszonynak és Deprez úrnak is szeretném megköszönni, hogy készségesen kihasználták ezt a lehetőséget arra, hogy kiderüljön, a tagállamokkal való konzultációk új fordulójának küszöbén kötelezzük-e magunkat egy megerősített együttműködési gyakorlatra. Ez a vita a végéhez közeledik, és nagyon köszönöm az Európai Parlamentnek, mivel érzésem szerint a képviselők nagy többsége tényleg azt akarja, hogy végigmenjünk ezen az úton, természetesen a szükséges elővigyázatossággal, hogy a lehető legnagyobb konszenzusra jussunk. Köszönöm a Parlament közreműködését.

ELNÖKÖL: SIWIEC ÚR
alelnök

  Evelyne Gebhardt, előadó. – (DE) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani valamennyi felszólalónak. Szeretném még egyszer világossá tenni, hogy tovább erősítettük a Bizottság által javasolt, a Róma III-ban már rögzített rendelkezéseket azáltal, hogy világosan kimondtuk a következőket, például a 25. módosításban: Amennyiben a […] megnevezett jog nem ismeri el a különélést vagy a válást, vagy pedig a házastársak valamelyikére nézve hátrányos módon teszi ezt, az eljáró bíróság országának jogát („lex fori”) kell alkalmazni.

Ez azt jelenti, hogy ilyen esetekben, Svédországban például, a joghatóság Svédországban található. Elég egyértelműen kimondtuk, hogy amennyiben ilyen eset merül fel, van rá világos válasz. Sőt, ezt ennél egyértelműbben talán már nem is lehetne rögzíteni egy szövegtervezetben – éppen ezért nem értem, mi a probléma. Mindazonáltal meg kell próbálnunk megérteni, ezért le vagyok kötelezve Barrot úrnak, amiért ilyen világosan fogalmazta meg véleményét, és hajlandó újabb megbeszélést folytatni svédországi politikustársainkkal – mivel én még mindig nem értem a lényegét.

Ez a rendelet végső soron arra szolgál, hogy javítsa az összes meglévő rendelkezést. A kedvező válasz megtalálása nagyon fontos számomra, mivel nőként mindig szerepet játszottam a nőpolitika alakításában, tekintve, hogy a házastársak közül jellemzően a nő a gyengébbik fél. Külön figyelmet kell fordítanunk egy megfelelő álláspont kialakításának biztosítására.

Azt is remélem, hogy a kompromisszum szellemében, amelyre mindig is törekedtünk – e téren roppant hálás vagyok Demetriou úrnak –, még meg tudjuk győzni Casini urat arról, hogy ez ügyben helyes az álláspontunk. Ehhez alapot ad a 38. módosítás is, ahol még egyszer világossá tettük – noha a szövegben már szerepelt –, hogy természetesen az Európai Unió és az Alapjogi Charta elveivel összhangban lévő jogot kell alkalmazni a tagállamokban, mivel ez számunkra magától értetődő. Semmi más nem jöhetne szóba; az Unió egyetlen bírósága sem alkalmazna olyan jogot, amelyre ez nem igaz. Ezt teljességgel elképzelhetetlennek tartom, és ezt természetesen világosan jeleztük is.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra kedden kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE), írásban. – (PL) A fokozott társadalmi mobilitás a vegyes házasságok és vele a válások számának növekedéséhez vezetett. Gyakran nehézséget okoz az alkalmazandó jog megválasztása, amikor a házaspár két tagja más-más EU-tagállamból származik, vagy ha az egyik házastárs uniós polgár, a másik viszont nem az. Ezért van sürgősen szükség a vegyes házasságokra vonatkozó rendelkezések harmonizációjára, hogy a válási eljárás során elejét vegyük a megkülönböztetésnek.

A joghatóságot az alapján kell megválasztani, hogy a házaspár mindkét tagjának átfogó tájékoztatáshoz kell jutnia a nemzeti és közösségi jog legfontosabb aspektusairól. A válásra és a különélésre vonatkozó eljárásokról is tájékoztatást kell kapniuk. A megfelelő joghatóság és jog megválasztásának lehetősége nem sértheti a házastársak bármelyikének jogait és esélyegyenlőségét. Ebből következően egy adott ország jogát a házasság megkötésének helye szerinti ország joga, a házaspár elmúlt három évben szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga, illetve a származási ország joga közül kell kiválasztani.

Ezen túlmenően helyénvalónak látszik az úgynevezett „bíróság helye szerinti állam joga” elv alkalmazása olyan esetekben, amikor fennáll a veszélye annak, hogy valamelyik házastársat megkülönböztetés éri. Példa lehet erre az olyan harmadik országokból származó nők esete, ahol nem ismerik el a válást, viszont ha az EU-ban élnek, kérhetik a házasság felbontását vagy a különélést. Ilyen helyzetekben az egyén számára a házasság felbontásából vagy a különélésből mint a személyes szabadság kinyilvánításából származó előnyök nagyobb súllyal esnek latba, mint a nemzeti jog végrehajtása melletti érvek.

  Gyula Hegyi (PSE), írásban. – (HU) A magyar közvéleményt időről időre felkavarják azok az esetek, amikor magyar szülő gyermekeit a külföldi házastárs idegen országba viszi magával. A közvélemény elsősorban a gyermekétől megfosztott anyával rokonszenvez, de a gyermekétől megfosztott apát is sajnálja, ha a gyermek idegen és rossz körülmények közé kerül. Az Európai Unión belül egyre több a vegyes házasság, de a házasság felbontása és a gyermekelhelyezés szabályai gyakran kaotikusak és nem egyértelműek. A közösségi jog eddig csak a viták keretét rendezte, például a joghatóságot, vagyis hogy melyik bíróság jogosult a váló- vagy gyermekelhelyezési per lefolytatására. De a házassági ügyekben alkalmazandó jogra, vagyis arra, hogy a bíróság melyik állam irányadó jogszabályait alkalmazza a perben, nem adott megoldást. A rendkívül eltérő tagállami jogszabályok így bizonytalanságot okoztak, gyakran az eljárás mihamarabbi megindítására kényszerítve a feleket, hogy a rájuk kedvező jogszabályok legyenek alkalmazandók. A most formálódó rendelet ezen a helyzeten igyekszik változtatni, elsősorban a peres felek megegyezését előnyben részesítve. Ez a civilizált válás esetén megfelelő lehet, de a gyakorlatot ismerve attól félek, hogy kevés jogvitát old meg. A helyes megoldás az lenne, ha hosszabb távon sikerülne egységes európai szabályozást kialakítani a gyermekelhelyezésre.

  Antonio Masip Hidalgo (PSE), írásban. – (ES) Támogatjuk a megerősített együttműködési mechanizmust ebben az esetben, mivel nagyobb jogbiztonságot és stabilitást fog biztosítani, segítségével elkerülhetjük az eljáró bíróság felek általi megválasztását és előmozdíthatjuk az európai integrációt.

Az új rendszer emellett azért is előnyös, mert a házaspár szokásos tartózkodási helyének jogát nevezi meg az első helyen alkalmazandó jognak. Spanyolország esetében ez a közös állampolgárságuk jogának kritériumát fogja felváltani, ami a Spanyolországban élő bevándorló házaspárok nagy számára való tekintettel nagyon jól fog jönni a bíróságoknak és az igazságot kereső polgároknak.