Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. október 20., Hétfő - Strasbourg

18. A tőkehal-állomány helyreállítása (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont Busk úr jelentése (A6-0340/2008) a Halászati Bizottság nevében, a 423/2004/EK rendeletnek a tőkehalállomány helyreállítása tekintetében történő módosításáról, valamint a 2847/93/EGK rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0162 – C6-0183/2008 – 2008/0063(CNS))

  Niels Busk, előadó. − (DA) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a Bizottság jó, konstruktív javaslatot terjesztett elő a tőkehalállomány helyreállítására irányuló, meglévő tervek módosítására, például az Északi-tengeren, Skagerrakban és Kattegatban. A jelenleg is létező helyreállítási terv ellenére még mindig sokkal több tőkehalat fognak ki, mint amennyivel szaporodás útján az állomány növekszik. A Kelta-tenger is bekerült a helyreállítási tervbe, mivel az újabb értékelések azt jelzik, hogy a tőkehalállomány itt is túlhalászott, és rossz állapotban van.

E módosítások célja, hogy a következő öt-tíz éven belül biztosítsák a tőkehalállomány helyreállítását. Ezt a célt a halászat okozta állománypusztulás 10–25%-os csökkentésével kívánjuk elérni, az állomány állapotától függően. Ezt kell kiegészíteni a halászati erőkifejtésről szóló rendelettel, valamint a nyomon követésre és az ellenőrzésre vonatkozó rendelkezésekkel. A célkitűzéseket felül kell vizsgálni a legmagasabb fenntartható kiaknázás elérése érdekében, akkor is, ha az óceáni körülmények megváltoznak a globális felmelegedés eredményeképpen. Az erőkifejtés-gazdálkodási rendszert egyszerűsíteni kell, mivel fokozatosan annyira összetetté vált, hogy új rendszerre van szükség, amely a tagállamok által kezelt erőkifejtési plafonon alapul, rugalmasabb, és ezért hatékonyabb végrehajtást eredményez.

A tervet a helyreállítás különböző szintjeihez kell igazítani, ezért moduláris stratégiát foglal magában, amelyben a halászat okozta állománypusztulás korrigálása az elért felújulási szint függvénye. Egyértelmű szabályokat kell bevezetni, és ezeket alkalmazni kell az olyan esetekben, amikor a kutatók nem tudnak pontos becslést készíteni az állomány állapotáról. A visszadobás csökkentésére van szükség új mechanizmusok bevezetése révén, hogy a halászokat ösztönözzék a tőkehalfogás elkerülésére vonatkozó programokban való részvételre. Összegezve mindezt, a Bizottság módosítani kívánja a tőkehalra vonatkozó meglévő helyreállítási tervet annak érdekében, hogy az teljesebb, a legújabb fejleményekhez igazodó, egyszerűbb, hatékonyabb, és könnyebben végrehajtható, nyomon követhető és ellenőrizhető legyen.

Teljes kifogható mennyiségek: a teljes kifogható mennyiségek megállapítására új szabályok bevezetése van folyamatban, ahol az állomány méretét vagy a minimummennyiséghez, vagy a célmennyiséghez viszonyítva mérik. A teljes kifogható mennyiség meghatározásakor a Tanácsnak le kell vonnia a várható visszadobás nagyságrendjének megfelelő tőkehalmennyiséget is, a teljes kifogott tőkehalmennyiség alapján számítva. A halászat okozta állománypusztuláshoz hozzájáruló egyéb tényezők ugyancsak gyökeres változást fognak eredményezni az egész tőkehalfogás vonatkozásában, amikor a teljes kifogható mennyiséget megállapítják.

A Bizottság halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottsága háromévente fogja értékelni a tőkehalállomány regenerálódását. Amennyiben az állomány nem mutat kellőképpen javuló tendenciát, a Tanács az előbb említett szabályok által meghatározottnál alacsonyabb teljes kifogható mennyiséget, valamint alacsonyabb halászati erőkifejtést fog előírni.

Előadóként több módosítást is benyújtottam a Bizottság javaslatához, és kollégáim is benyújtottak néhányat. A legfontosabb módosítás a referenciaévek megváltoztatása 2005–2007-ről 2004–2006-ra, mivel a 2007-es adatok annyira frissek, hogy ezekben még nem lehetünk biztosak, ezért jobb olyan adatokat használni, amelyek megbízhatóak.

Figyelembe vettük azt a tényt, hogy a tőkehalállományokat egy konkrét időpontban helyreállítják, ezért nem elég, ha pusztán csökkentéseket vezetünk be, inkább változtatásokra van szükség. Rugalmasabb lett a halászeszközök egyik típusáról a másikra való áttérés rendszere, hogy reagálni lehessen a külső körülményekre, mint például az üzemanyagárak emelkedésére, amelyek még az elmúlt néhány héten történt visszaesés után is nagyon magasak. A regionális tanácsadó testületeket a lehető legnagyobb mértékben be kell vonni. A halászokat és a tagállamokat egyaránt arra kell ösztönözni, hogy vezessenek be intézkedéseket a halászat okozta állománypusztulás és a visszadobás csökkentésére.

Befejezésül szeretném megköszönni a francia elnökségnek és a Bizottságnak ezt a rendkívül konstruktív együttműködést.

  Joe Borg, a Bizottság tagja. − Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a Halászati Bizottságnak, és különösen az előadójának, Busk úrnak ezért az alapos, átgondolt jelentésért.

Örülök, hogy a Parlament osztja a Bizottság nézeteit a tőkehalállomány helyreállításáról. A halászat okozta állománypusztulás túl nagy. A tőkehalmennyiség túl alacsony. Bár néhány területen több a halivadék a tengerben, mint az elmúlt években, ez még mindig inkább csak egy lehetőség, semmint regenerálódás.

Annak is örülök, hogy a Parlament egyetért a Kelta-tenger felvételének szükségességével, valamint a halászat okozta állománypusztulás jelentős visszaszorításának szükségességével a teljes kifogható mennyiség és az erőkifejtés csökkentései révén. A Parlament által javasolt módosítások közül sokkal egyetértek, de nem tudok közvetlenül egyetérteni a Parlament szövegtervezeteivel. Ez csak amiatt van így, mivel hasonló jogi szövegek már léteznek, vagy a tagállamokkal egyeztetve most folyik a kidolgozásuk, és nem akarok elébe menni a folyamatban lévő műszaki viták eredményeinek.

Most térjünk át a részletekre! Elfogadom az Önök 1., 4., 5., 6., 7., 9., 13., 14. és 16. módosítását. A 2. módosítással elvben egyetértek, de a Bizottság és a Tanács hatáskörét az EK-Szerződés már megállapította, a regionális tanácsadó testületek szerepét pedig az alaprendelet 31. cikke határozza meg.

A visszadobás csökkentéséről szóló 3. módosítással kapcsolatban egy különálló kezdeményezésen dolgozom. Értesülni fognak a Bizottság 2007. tavaszi közleményéről a visszadobásról, ezt hamarosan egy rendeletjavaslat fogja követni.

A 7. módosítással kapcsolatban elismerem, hogy a nagyon veszélyes helyzetben lévő állományok esetében a teljes kifogható mennyiség növekedésére 15%-os korlátozást kell alkalmazni. A Tanácsnak azonban fenn kell tartania a lehetőséget a 15%-ot meghaladó csökkentésre.

A 8. módosítással kapcsolatban elfogadom a fókák okozta állománypusztulásra való hivatkozás példaként való szerepeltetését és az éghajlatváltozás által a tőkehalállományra gyakorolt hatások figyelembevételét a terv felülvizsgálatának elvégzésekor.

A 10. módosítás esetében a fejezet helyesen hivatkozik a halászati erőkifejtés korlátozására. Ha a meghatározás szerepelne, ez azt jelentené, hogy a halászati erőkifejtést csak mérni kell, irányítani nem. Ezt a módosítást ezért nem fogadom el.

A 11. módosítás esetében átgondolhatom, hogy mi legyen a referenciaérték a kilowatt-napok számításához. Ebbe a vitába azonban be kell vonni a tagállamokat.

A 12. módosítást illetően a javasolt 8a. cikk (3) bekezdésének szövege valóban zavaró volt, úgyhogy át fogjuk fogalmazni, hogy világosabb legyen.

A 15. módosítással kapcsolatban a kapacitás behatárolására vonatkozó javaslat túlzottan korlátozó volt, és megakadályozhatta volna a halászflották tevékenységeinek újraszervezését. A tagállamokkal még mindig tárgyalok arról, hogyan lehetne megfelelő mértékű rugalmasságot biztosítani, miközben azt is garantáljuk, hogy a halászati erőkifejtés ne növekedjen. Ezért én inkább a meglévő szöveg javítása mellett vagyok, elhagyni nem szeretném.

A 17. módosítással kapcsolatban el tudom fogadni az erőkifejtés átcsoportosításának elvét egy korrekciós együttható függvényében, amely tükrözi a tőkehalfogás fontosságát a különböző ágazatokban. Ez azonban bonyolult kérdés, ezért jobban meg kell vizsgálni.

A 18. módosítás esetében jogi okokból nem tudom elfogadni a döntéshozatali eljárásra való hivatkozás elhagyását. Az említett eljárást az EK-Szerződés írja elő.

Köszönöm a figyelmet és az aktához való konstruktív hozzájárulásaikat.

  Cornelis Visser, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, ma este az európai vizekben élő tőkehalállomány gyorsabb helyreállítására vonatkozó bizottsági javaslatokról szóló Busk-jelentést tárgyaljuk. Az előadónak, Busk úrnak szeretnék gratulálni a jelentéséhez.

A tőkehal az EU számára fontos halfaj. Míg régen az emberek állandó étrendjébe tartozott, sőt, a tőkehalat a többe kerülő hús helyett ették, mára luxuscikké vált, amelyhez csak drágán lehet hozzájutni. A ’80-as évek vége és a ’90-es évek eleje óta folyamatosan csökken a tőkehalkínálat. A különféle természeti okoktól eltekintve, amilyen például az Északi-tenger felmelegedése és a hideg telek hiánya, ez a tőkehal intenzív halászatának is tulajdonítható. A Bizottság különösen ezt az okot szeretné kezelni a tőkehalállományra vonatkozó új helyreállítási tervvel.

Azonosulni tudok a Bizottság azon kívánságával, hogy egyszerűsítse a tőkehalhalászat korlátozására irányuló rendeleteket. A jelenlegi rendelet túl összetett, és sok értelmezési különbséget szül mind a halászok, mind az ellenőrök körében. Az egyszerűsítés legalább kezelné ezt a problémát. Szükség van arra – a holland halászat nevében is –, hogy európai szinten fenn tudjuk tartani a tőkehalállomány regenerálódását.

A javasolt intézkedéseknek időre volt szüksége ahhoz, hogy érvényesülni kezdjenek. Az Északi-tengerben élő tőkehalállomány több mint 18 hónapig figyelemre méltó regenerálódáson ment keresztül. A Parlament – engem is beleértve – a meghozandó intézkedésekbe szeretné jobban bevonni a halászat ágazatát és a regionális tanácsadó testületeket, mivel ez javítaná a támogatottságot az iparágon belül. Az új szabályokkal, amennyire meg tudom ítélni, teszünk egy lépést a helyes irányba. A tagállamok hatékonyabban szabályozhatják a tőkehalhalászatot, a halászok pedig sokkal jobban tudják, hogy mit szabad és mit nem.

A következő négy-hat év elteltéig nem lesz nyilvánvaló, hogy a most meghozandó intézkedések hatékonyak-e. Ezért szorgalmaznám, hogy a biztos úr szánjon időt a meghozott intézkedések értékelésére, mielőtt új intézkedéseket állít össze. Ha nem teszi meg, a halászok kezelhetetlen helyzetbe kerülnek

  Ole Christensen, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, azzal szeretném kezdeni, hogy köszönöm az előadónak, Busk úrnak a jelentés elkészítésével összefüggésben folytatott konstruktív együttműködést. Úgy vélem, kielégítő eredményt értünk el. A módosításaink eredményeképpen a rendszer egyszerűbbé, rugalmasabbá, hatékonyabbá és kevésbé bürokratikussá válik. A Bizottság javaslatának felülvizsgálatában azt állítjuk például, hogy a tőkehalállomány helyreállítási tervének sikere nagymértékben függ a jogellenes, nem bejelentett vagy szabályozatlan halászatból származó halak kirakodásának megelőzésétől. A nyomon követés és az ellenőrzés fontos eszköz a halászati rendeletek végrehajtásának biztosítására. Emellett a halászat ágazatát és a tagállamokban működő illetékes regionális tanácsadó testületeket jobban be kell vonni az értékelési és döntéshozatali folyamatba, hogy a gazdálkodási mechanizmusok jövőbeni fejlesztésében és kibővítésében figyelembe vegyék a speciális regionális sajátosságokat és szükségleteket. A helyreállítási terv hatékony végrehajtásához minden érintett fél részvételére szükség van, hogy biztosítsák a legitimitást és a rendeletek regionális szintű betartását. A jelentésben azt is hangsúlyozzuk, hogy a helyreállítási tervnek fontos következményei lesznek a halászati ágazatra nézve éppúgy, mint a helyi közösségek gazdasági és társadalmi fejlődésére, ezért kellene a Bizottságnak újra fontolóra vennie a halászati erőkifejtés rendszert a tőkehalállomány jelentős javulása után.

  Jim Allister (NI). - Elnök úr, a Bizottság állandóan visszatérő szólama – ebben a jelentésben is láthatjuk – a tőkehalállomány folyamatos csökkenése. Mégis, csak ebben az évben az EU-n belül 50 millió euro értékű döglött tőkehalat fogunk visszaönteni a tengerbe. Hogy miért? A visszadobásra vonatkozó eszelős politikánk miatt. A teljes kifogható mennyiségeket olyan mértékben csökkentették, ami nagyarányú visszadobást eredményezett. Lehet, hogy minden megtartott tőkehalra jut egy visszadobott. Évről évre csökkentjük a teljes kifogható mennyiségeket és ennek eredményeként emeljük a visszadobást, és így tartjuk fenn ezt az önpusztító, eszelős ökopolitikát.

A tőkehalat akár megtartják, akár visszadobják, mindenképpen csökken a biomassza. Növeljék a teljes kifogható mennyiségeket, és akkor szerintem ennek megfelelően csökkenthetik a visszadobást és felduzzaszthatják az élelmiszer-ellátást, anélkül hogy jobban kimerítenénk a biomasszát, mint most, a visszadobásokkal. Szerintem ebbe az irányba kellene menni, a tőkehalfogás-elkerülési tervekkel együtt, és akkor esetleg lenne valami értelme ennek a politikának.

  Struan Stevenson (PPE-DE). - Elnök úr, meg kell dicsérnem jó barátomat, Niels Buskot, amiért bátran megpróbálkozott egy újabb tőkehalállomány-helyreállítási tervvel. 1999-es megválasztásom óta nem múlt el olyan év, hogy ne lett volna egy tőkehalra vonatozó helyreállítási tervünk.

Minden újabb, tőkehalra vonatkozó helyreállítási terv még keményebb szabályozást vezet be és még szigorúbb intézkedéseket. Mivel vegyes halászattal foglalkozunk, ahol a tőkehalat együtt fogják a fűrészes garnélarákkal, a sárga tőkehallal és a foltos tőkehallal, mindenféle problémáink vannak a visszadobással, amiről Jim Allister az imént beszélt. Attól tartok, ebben az esetben az az érzésem támad, hogy Busk úr híres dán ősével, Canute királlyal próbál versenyre kelni, aki a 10. században volt Dánia és Anglia királya, és a legendás történet szerint ült a trónján a tengerparton, és megtiltotta a dagálynak, hogy elöntse a partot. A történet természetesen azt is feljegyzi, hogy nagyon vizes lett, sőt, kis híján meg is fulladt. Amikor megpróbálunk bevezetni egy helyreállítási tervet a tőkehalra vonatkozóan – egy gazdálkodási tervet, amely segíti a tőkehalállomány regenerálódását –, valójában ugyanígy próbálunk dacolni a természettel. Tudjuk, hogy az éghajlatváltozás következtében az Északi-tenger másfél fokkal melegebb lett, így a tőkehallárvák táplálékául szolgáló fitoplankton több száz mérfölddel északabbra húzódott, ezért van az, hogy az európai üzletekben kapható nagy, kifejlett tőkehalak többnyire Norvégia, Feröer és Izland környékéről származnak. Tehát amíg az Északi-tenger le nem hűl megint, nem fogjuk megérni a tőkehalállomány regenerálódását, és akármilyen szigorú gazdálkodási tervet akarunk bevezetni, az nem fog változtatni a helyzeten.

Mindazonáltal örülök, hogy ma este hallhattam, amikor a biztos úr azt mondta, hogy elfogadja a módosításomat, így legalább meg fogják vizsgálni az éghajlatváltozás által a tőkehalállomány regenerálódására gyakorolt hatást, illetve megnézik, hogy a fókák milyen pusztítást végeznek a tőkehalállományban. Az Északi-tengerben most 170 000 kúpos fóka él, és minden egyes példány évi két tonna halat eszik – köztük sok tőkehalat is –, de korábban semmiféleképp nem volt politikailag korrekt megemlíteni a fókákat. Úgy hiszem ezért, már az nagyon fontos lépés ma este, hogy megvizsgáljuk, milyen hatással vannak a fókák a tőkehal-populációra. A Ház figyelmébe ajánlom Canute királyt, és remélem, jelentése elfogadást nyer.

  Zdzisław Kazimierz Chmielewski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, a tanácsi rendelet egy újabb kísérlet arra, hogy egyensúlyba hozzuk az erőforrások aktuális állapotára vonatkozó jelenlegi tudásunkat és azt a természetes vágyat, hogy eleget tegyünk az európai halászat gondnokságával és irányításával kapcsolatos kötelességeinknek. Az előadó egyértelműen meghatározta e régi dilemma új megjelenési formáját. Rámutatott, hogy az erőforrások védelmének nemes szándéka és az állapotuk meghatározásának tényleges lehetőségei között egyértelműen ellentmondás van.

Ez alkalommal a rendelet szerzői soha nem látott mértékben egyetértenek a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottsággal abban, hogy még mindig nincs elég megbízható információ, amelyet a halászok felé a teljes kifogható mennyiségről szóló, átfogó vélemények formájában lehetne közvetíteni. Ugyanakkor azonban az Unió intézményei – kétségkívül azért, hogy ne tűnjenek tétlennek – a teljes kifogható mennyiségi szabályozás következetes végrehajtásáról szóló rendelkezések kidolgozását javasolják, akkor is, ha, mint mondtam, az adatok köztudottan elégtelenek. A halászati erőkifejtés felülvizsgálatára váró halászok indokolatlanul óvatosnak és a racionális halászati politika szempontjából helytelennek látják ezt a hozzáállást. Megpróbáltam megérteni az e területen illetékesek által elfogadott sajátos módszertant. Mindazonáltal kötelességemnek érzem figyelmeztetni az előadót a fogásokra vonatkozó korlátozások elburjánzásának és a halászok tevékenységeire vonatkozó bosszantó, bürokratikus megszorításoknak a társadalmi és gazdasági következményeire. Ami a tengeri biomassza valódi állapotának meghatározását illeti, utóbbiak egyre inkább a kutatókat támogatják A lengyel halászok is csatlakoztak azoknak a növekvő táborához, akik bírálják az ódon adatbázist amiatt, hogy túlzottan is becslésekre támaszkodik. Most talán megérett az idő arra, hogy jobban odafigyeljünk a halászok évszázados tudáson alapuló véleményére, akik azzal is tisztában vannak, hogy a halász csak akkor marad életben, ha tiszteletben tartja a tengeri környezet érdekeit.

  Avril Doyle (PPE-DE). - Elnök úr, miközben a tőkehalra vonatkozó helyreállítási terveknek mindenekelőtt azokat a tagállamokat és azokat a halászokat kellene ösztönözniük, akik hozzájárulnak a tőkehalállomány pusztulásának csökkentéséhez, másodsorban pedig csökkenteniük kellene a mellékfogásokat és meg kellene szüntetniük a visszadobást – megszüntetni, nem csökkenteni a visszadobást –, egyetlen, tőkehalra vonatkozó helyreállítási terv sem lesz hiteles mindaddig, amíg nem hajlandó számolni az egész éghajlat-változási kérdéssel a tőkehalak táplálkozási és tenyészterületének viszonylatában, amint azt kollégám, Stevenson úr pár perccel ezelőtt oly ékesszólóan elmondta, és ennek nagy szerepet kell játszania a tőkehalra vonatkozó helyreállítási tervekben, ha valamelyest is törekszenek a hitelességre manapság.

Egyetértek azzal, hogy a mellékfogás csökkentése a tőkehalfogás-elkerülési programok révén rendkívül fontos. Meg kell említenünk azonban a mellékfogás csökkentésének és a visszadobás megszüntetésének szükségességét. Ezt azt jelenti, hogy kulcsfontosságú a hálóba kerülő (a mellékfogás) és nem kirakott (visszadobott) tőkehalak mennyiségének csökkentése. A halászat e nélkül sem ökológiailag, sem gazdaságilag nem fenntartható. Bár Írország javasolt egy kísérleti projektet 2009-re, hogy csökkentsük a tőkehal-visszadobást a Kelta-tenger egy részén folytatott norvéghomár-halászatunk keretében, remélhetőleg a halászok ösztönzésével és a nyomon követésben és ellenőrzésben rájuk osztott komoly szereppel, ami a projekt sikerének kulcsa lesz, mindazonáltal fel kell tennem egy kérdést a biztos úrnak annak fényében, amit az előadó úgy fogalmazott meg, hogy „az újabb értékelések azt jelzik, hogy a Kelta-tenger is túlhalászott, és rossz állapotban van, ezért ellenőrizni kell”: az ICES szerint 2009-re ajánlottak egy teljes kifogható mennyiséget a Kelta-tenger térségére, amely azt jelzi, hogy a tőkehalállomány itt erősebb, mint a helyreállítási terv alá tartozó területek bármelyikén. Most akkor a Kelta-tengert bele kell venni a helyreállítási tervbe, vagy sem? Szükség van erre, vagy nincs rá szükség? Tudományos téren kire hallgatunk?

  Kathy Sinnott (IND/DEM). - Elnök úr, szeretném tájékoztatni a biztos urat arról, hogy a tőkehal valamikor a leggyakoribb halfaj volt az ír vizekben és az írországi asztalokon. A halászaim számára a halászat több, mint pusztán egy állás: ez egy életmód, hagyomány, sőt, hivatás. A halászaim közül sokan vegyes halászattal foglalkoznak, így ők a visszadobásban nem csupán pazarlást és ellentmondást látnak: ez valóságos szentségtörés.

Segítenünk kell a halászokat, hogy szelektívebb halászatra rendezkedhessenek be, és így védeni tudják a tőkehalat, ugyanakkor – mivel remélhetőleg ezzel csökkentjük a visszadobást – el kell kezdenünk ezt hasznosítani, jó célra fordítani, kirakni és odaadni a kórházaknak. Nemcsak a tőkehal és más halak visszadobásának kell véget vetnünk, de ennek a botrányos helyzetnek is, hogy visszadobjuk a tőkehalat, más halakkal együtt.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Úgy vélem, a tőkehalra vonatkozó úgynevezett helyreállítási tervvel kapcsolatban Busk úr által benyújtott módosítások létfontosságúak ahhoz, hogy e faj állományait vissza tudjuk állítani az évekkel ezelőtti szintre. A tőkehalállomány védelme a legnagyobb kihívás, amelyhez közös halászati politikánknak fel kell nőnie. Emlékeznünk kell arra, hogy a tőkehal a sprattal és a makrélával együtt az Európai Unió halászflottái által leggyakrabban halászott fajok közé tartozik. Világszinten tekintve a tőkehal a második legnépszerűbb faj.

Amellett, hogy ez az egyik főfogás, a tőkehal az ökoszisztéma megfelelő működésének is létfontosságú része. A tőkehal természetes módon szabályozza az algák terjedését, konkrétan a Balti-tengerben. Az éghajlatváltozással együtt tehát e fontos faj állományainak csökkenése is jelentős tényező az észak-atlanti tengeri ökoszisztémákat érintő változásokban.

Befejezésül szeretném bemutatni a lengyel halászok álláspontját, akik a téves, tisztességtelen tőkehal-halászati politika fő áldozatai. Mint a képviselők nyilván tudják, először fogási korlátozásokat vezettek be a lengyel zászló alatt közlekedő hajókra. Ezután következett a tőkehal halászatának tilalma. Ez nemcsak a halászok megélhetésére hatott negatívan, hanem azt is eredményezte, hogy a lengyel feldolgozóipar felett megjelent a csőd szelleme. Ezért kell a benyújtott módosítások közül különösen nagy hangsúlyt helyezni a kutatásra. Ez utóbbi teszi lehetővé a tőkehalállomány tényleges állapotának meghatározását, aminek a segítségével realisztikus halászati politikát tudunk majd folytatni. Köszönöm a figyelmet, hölgyeim és uraim.

  Joe Borg, a Bizottság tagja. − Elnök úr, mindenekelőtt szeretném megköszönni a tisztelt képviselőknek ezt az érdekes vitát, amely jól mutatja a Parlament elkötelezettségét a tőkehalállomány helyreállításának ügye mellett.

Sőt, a Parlament jelentése egybecseng a Bizottság javaslatával, és támogatja, hogy a jelenlegi tervet tegyük rugalmasabbá és hatékonyabbá, ugyanakkor átfogóbbá. Mint arra többen is felhívták a figyelmet, a tőkehalállományon elkezdtek mutatkozni a javulás jelei, és a halászok úgy mondanák, hogy a tőkehal visszatért a tengereinkbe.

Tény azonban, hogy ez most egy bizonyos korosztálynak tulajdonítható – a 2005-ös korosztálynak –, hogy a tőkehal hálóinkkal kifogható méretűre nőtt. Ezért óvatosan kell kezelnünk ezt a dolgot, mivel ha ezt az egy konkrét évet idő előtt jutalmazzuk, olyan helyzetbe kerülünk, ami az állomány esetleges regenerálódásának elveszítéséhez vezet. Ez már kétszer megtörtént az elmúlt 15 évben – egyszer az Ír-tengeren és egyszer az Északi-tengeren –, amikor elhamarkodott intézkedéssel jutalmaztunk egy konkrét korosztályt, és a végén oda jutottunk, hogy megint a semmiből kellett újrakezdeni. Nagyon fontos tehát, hogy úgy járjunk el, ahogyan a felelős gazdálkodás mondja: tegyünk meg minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy különböző intézkedésekkel és különféle eszközökkel csökkentsük az erőkifejtést, ugyanakkor gondoskodjunk arról, hogy a tőkehalak visszadobása csökkenjen.

Ez a tőkehalra vonatkozó helyreállítási tervben bevezetett, eredményeken alapuló gazdálkodás útján érhető el, de arra bátorítanám a tagállamokat, hogy dolgozzanak is együtt velünk, hogy olyan tőkehal-helyreállítási tervünk lehessen, amely idővel az állomány teljes regenerálódásához vezet.

Mindezek után szeretnék pár szót szólni a visszadobásról úgy általában, mivel a visszadobás kérdése nemcsak a tőkehalat érinti. Nyilvánvalóan azért beszélünk a tőkehalról, mert ez az Északi-tenger szempontjából különösen fontos faj, de különféle más halállományokat is visszadobnak, és ez nagyon kényes kérdés szerte az Európai Unióban, amit a közvélemény hajlamos igen negatívan megítélni. Határozott szándékom a probléma megoldása, és szeretnék visszatérni az egész kérdéskörre, mivel az eddigi előrehaladás nagyon lassú volt. Úgy vélem, hogy sokkal általánosabban kellene szemlélnünk a kirajzolódó képet, hogy haladéktalanul megkezdhessük a visszadobást csökkentő, lényeges intézkedéseket, és a későbbiekben visszatérek a megfelelő javaslatokkal arra nézve, hogy az Északi-tengeren hogyan tudjuk hatékonyan visszaszorítani a visszadobást. Erről a partnerekkel, például Norvégiával is tárgyalunk, hogy megtudjuk, hogyan tudnánk hatékony intézkedéseket hozni a tőkehal-halászati erőkifejtés csökkentésére, egyidejűleg kifejezetten a tőkehal visszadobását csökkentő intézkedéseket bevezetni, de foglalkozunk a többi halállomány visszadobásának problémájával is.

Ami a Kelta-tengert illeti, amelyről Doyle asszony tett említést, tény, hogy az ICES szerint az állomány állapota valamivel jobb, mint a többi tengerben. Azt azonban ettől függetlenül fenntartják, hogy az állomány rossz állapotban van és helyreállításra szorul, ezért vettük bele a tőkehalra vonatkozó új helyreállítási tervbe. Mindazonáltal továbbra is rossz állapotban van. Az a tény, hogy meghatározzák a teljes kifogható mennyiséget, még nem jelenti azt, hogy az állomány jó állapotban van, mivel a legtöbb halászterületünkről úgy tartják, hogy a fenntartható szint felett halásszuk őket, és meghatározzák a teljes kifogható mennyiségeket, amelyek egyre alacsonyabbak lesznek. Amikor igazán rossz a helyzet, akkor lesz nulla a teljes kifogható mennyiség. A Kelta-tenger esetében valamivel jobb a helyzet, de az állomány állapota a jótól még messze van.

Ami a Balti-tengerben élő tőkehalakkal kapcsolatban elhangzottakat illeti, noha ez nem része a helyreállítási tervünknek, 2007-ben bevezettünk egy tőkehalra vonatkozó helyreállítási tervet a Balti-tengeren is. Az idén az ICES tanácsai alapján, és talán nem annyira magának a helyreállítási tervnek, mint inkább a Lengyelország és a lengyel halászok által tett jelentős erőfeszítéseknek köszönhetően, a keleti tőkehalállomány nagyon rossz helyzete valamelyest javult, a Balti-tenger nyugati részén élő nyugati tőkehal esetében viszont romlott a helyzet. Ezért szigorúbb intézkedéseket kell tennünk a Balti-tenger nyugati tőkehalállománya érdekében, a keleti állomány esetében viszont talán kevésbé szigorú intézkedésekkel is beérhetjük.

  Niels Busk, előadó. − (DA) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a biztos úrnak és képviselőtársaimnak hatalmas igyekezetükért és rendkívül konstruktív módosításaikért, amelyekre feltétlen szükség volt ahhoz, hogy ez a helyreállítási terv a lehető legteljesebbé váljon.

Szeretném hangsúlyozni, hogy ezúttal tényleg nagyon fontos, hogy a helyreállítási terv sikerüljön. Tartozunk ezzel a halászoknak, de az is igaz, amint itt ma este elhangzott, hogy volt már szó a tőkehal és más fajok helyreállításáról. Sokat beszéltünk erről az elmúlt tíz évben, anélkül hogy elértük volna a célt. Fontos ezért, hogy most elérjük.

Szeretnék mondani valamit a jogellenes, nem bejelentett vagy szabályozatlan halászatról. Természetesen nem ismerjük ennek mértékét, de afelől nincs kétségem, hogy az elmúlt években végrehajtott helyreállítási tervekre nézve rendkívül negatív következményei voltak. Szégyen a halállományok szempontjából, szégyen a halászati ágazatnak és az egész társadalomnak, és az Európai Parlament erre időről időre felhívta a figyelmet. Sokkal jobb és hatékonyabb ellenőrzést kell bevezetni, hogy véget vethessünk a jogellenes halászatnak. Szeretném még megemlíteni, hogy azt is mérnünk és szerepeltetnünk kell, mennyi halat visznek el a fókák, kormoránok és más ragadozó madár- és halfajok, mivel ez olyan terület, ahol valójában senki nem veszi számba, hogy milyen kvóták működnek, mivel a helyzet természetesen szinte ugyanaz, mint a nem bejelentett halászat esetében.

A visszadobások ügye a másik olyan kérdés, amiről már tíz éve szó van. A visszadobásoknak természetesen megvannak az elkerülhetetlen következményei a kvótapolitikára nézve, de az is ugyanilyen fontos, hogy tökéletesen ehető halakat dobunk vissza. Biztos úr, természetesen örömmel hallottam, amikor ma este azt mondta, hogy van egy terve, de ez egyáltalán nem kielégítő eredmény, hiszen tíz éve beszélünk erről a dologról, anélkül hogy bármilyen célt is elértünk volna. Ez a szomorú helyzet, amivel valamit tennünk kell, máskülönben ez a helyreállítási terv is kudarcra lesz ítélve.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra kedden kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Bogdan Golik (PSE), írásban. – (PL) Teljes mértékben indokolt, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok kormányai aggódnak az Európai Unió tengereiben élő tőkehalállomány kritikus állapota miatt. Engem azonban az aggaszt, hogy amikor jogalkotási javaslatokra és határozatokra kerül a sor, az Európai Unió intézményei olyan kutatásokra támaszkodnak, amelyeket különféle, az Európai Bizottság által finanszírozott kutatóintézetek végeztek. Független kutatók által végzett felmérésekről nagyon ritkán esik szó.

A 812/2004/EK tanácsi rendelettel és az eresztőhálók EU-beli használatának tilalmáról szóló 2187/2005/EK tanácsi rendelettel kapcsolatban is van egy ellentmondás. A Tengerügyi és Halászati Főigazgatósággal (DG MARE) tartott találkozón, amelyet egy hónappal ezelőtt szerveztem, kiderült, hogy az Európai Bizottságnak feltett szándéka elkerülni mindenfajta, hozzá intézett kérdést ebben az ügyben. Nem ad konkrét válaszokat, és nem tesz eleget a fent említett rendeletek rendelkezéseiből eredő kötelezettségeinek a tilalmak végrehajtásának megfelelőségét megerősítő kutatást illetően.

Ami a tőkehalat illeti, hiányoznak például a részletes statisztikák a 8 méternél rövidebb hajók fogásairól. Nem készült összehasonlítás a feldolgozott haltermékek mennyiségéről sem, az Unió egyes tagállamaiban bejelentett fogások nagyságához viszonyítva. Az intézmények nem közölnek konkrét információkat és terveket, ráadásul a kutatásban történő indokolatlan általánosítás tovább fokozza az ellentmondást.

Tekintettel a társadalmi és gazdasági bázisára, a halászat egyre inkább indítékul szolgál a demonstrációkra és tiltakozásra, például Lengyelország és más országok halászainak körében. A halászati kvóták csökkentésével és – például – az eresztőhálók használatának tilalmával sok családot a megélhetésüktől fosztanak meg.