Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Viták
2008. október 20., Hétfő - Strasbourg HL kiadás

22. „A jogalkotás minőségének javítása - 2006” a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 9. cikke értelmében (rövid ismertetés)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő napirendi pont Medina Ortega úr jelentésének (A6-0355/2008) rövid ismertetése, a Jogi Bizottság nevében, a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 9. cikke értelmében a „Hatékonyabb jogalkotás 2006”-ról. (2008/2045(INI)).

 
  
MPphoto
 

  Manuel Medina Ortega, előadó.(ES) Elnök úr, egy saját kezdeményezésű jelentést fogok ismertetni a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 9. cikke értelmében a „Hatékonyabb jogalkotás 2006”-ról.

A jelentés meglehetősen szerteágazó, ezért két vagy három szempontra szeretnék összpontosítani. Az első szempont a jogalkotási folyamat fontossága az Európai Unióban. Úgy tűnik, hogy van egy fokozatos eltolódás az úgynevezett „nem kötelező erejű jog” elfogadása felé, ami által bizonyos közleményeket, jelentéseket vagy dokumentumokat kezdünk kötelező erejű jogi szabályoknak tekinteni. A jelentésemben arra mutatok rá, hogy egyértelműen különbséget kell tenni az igazgatási intézmények által kiadott egyszerű iránymutatások és a jogalkotási folyamat között.

A rendeleteket és irányelveket érintő jogalkotási folyamatot jelenleg teljes mértékben az Európai Unió Szerződései írják elő; ez a Bizottság kezdeményezését igényli, amelyet vagy egyedül a Tanácsnak, vagy a Tanácsnak a Parlamenttel együtt, egy együttdöntési eljárás keretében kell jóváhagynia.

E tekintetben úgy vélem, feltétlenül hangsúlyoznunk kell a jogalkotási jelleg fontosságát, mivel ez az, ami figyelembe veszi a közérdeket a jogalkotási hatáskörrel rendelkező szervekhez benyújtott petíciókon keresztül.

Ha bizonyos szerveknek vagy bizonyos ágazatoknak megengedjük az önszabályozást, ebben van némi veszély, illetve elhajlási lehetőség. Ez helyénvaló lehet például bizonyos szövetségek, szakmai testületek, vállalati testületek és hasonlók esetében, de véleményem szerint nagyon súlyos hiba, ha egy adott ágazatnak megengedjük az önszabályozást. A közelmúltban szemtanúi lehettünk annak, hogy milyen következményei lettek a deregulációnak az Egyesült Államokban, amely a pénzügyi szektornak megengedte az önszabályozást, és ez rendkívül súlyos következményekkel járt az egész világgazdaságra nézve. Más szóval, a szabályozást nem szabad azoknak a kezében hagyni, akikre a szabályok vonatkoznak. Az önszabályozás már mint kifejezés is ellentmondásos, és csak olyankor helyénvaló, amikor a belső szervek szabályozzák önmagukat. Nem lehet azt feltételezni, hogy egy adott szektor az önszabályozás rendszerén keresztül képes szabályozni saját magát, és ugyanez mondható el az együttszabályozásról is.

Ami az Európai Parlamentet illeti, az alapvető követelmény a világos jogalkotási eljárások létrehozása. Más szóval, a bizottsági javaslatokat meg kell vitatni a Parlamentben és a Tanácsban, és jogalkotási állásfoglalásokat kell elfogadni.

A második szempont az EU jogszabályainak egyre növekvő összetettsége és az, hogy az átlagpolgár, köztük az uniós jog szakértői is, mind nehezebben értik meg, hogy valójában mi történik. Az uniós jogot közérthetőbbé kell tennünk, és erre az egyetlen megoldás az egységes szerkezetbe foglalás, az átdolgozás vagy valami hasonló. Nem folytathatjuk tovább azt a gyakorlatot, hogy jogszabályokat fogadunk el, amikor és ahogyan szükséges, majd pedig megfeledkezünk arról, hogy mit fogadtunk el.

Tény, hogy az elmúlt években történtek előrelépések e tekintetben, mivel a Parlament, a Bizottság és a Tanács együttműködése révén módosultak például a komitológiai eljárások. Ebben az informatikai korban azonban ideális esetben egy automatikus kodifikációs eljárással kellene rendelkeznünk, amely felismerne minden újonnan elfogadott jogszabályt, és a kodifikációs eljárások révén egységes szerkezetbe foglalná.

A jelentés ragaszkodik az időszakonkénti kodifikációhoz. Véleményem szerint ennek lényegében automatikusan kellene történnie, úgy, hogy amikor új jogszabályokat fogadunk el, ezek beépüljenek az EU jogszabályi corpusába, és így létrejöjjön az új uniós törvénytár. Nem afféle napóleoni törvénykönyvet javasolok az EU-s jog esetében, inkább csak az állandó kodifikációt, ami véleményem szerint nem lenne nehéz – mint arra már utaltam – az informatika korában.

 
  
MPphoto
 

  Joe Borg, a Bizottság tagja. − Elnök úr, a jobb szabályozás önmagában még nem cél. Arról van szó, hogy kedvezzünk a polgároknak és a vállalkozásoknak az európai szabályozási környezet egyszerűsítésével és javításával.

A Bizottság ezért üdvözli a Medina Ortega úr által a hatékonyabb jogalkotásról benyújtott aktuális jelentést. A jelentés továbbra is a hatékonyabb szabályozási menetrendet helyezi a középpontba, az Európai Parlament által tavaly elindított korábbi hasonló kezdeményezésekkel összhangban. Ugyancsak tudomásul vettem a Medina Ortega úrtól az imént hallott, nagyon átgondolt észrevételeket.

Most szeretném felidézni a már megtett fontos lépéseket és a jelenleg folyó munkát, amelyek célja, hogy reagáljunk az Európai Parlament által a hatékonyabb szabályozás ügyében kifejezett kérésekre és aggályokra.

A hatékonyabb szabályozás ehhez elsőszámú prioritás, és a hatásvizsgálat, az egyszerűsítés és az adminisztrációs költségek csökkentésének éveiben jelentős előrehaladást értünk el. A Barroso elnök úr által 2006 végén bevezetett hatásvizsgáló bizottság valóban befolyással van a munkánk színvonalára, de tudjuk, hogy folyamatosan törekednünk kell a rendszer fejlesztésére.

A végrehajtani kívánt fejlesztések közül sokat a hatásvizsgálatra vonatkozó, felülvizsgált iránymutatásunk alapján fogunk továbbvinni. Ez a felülvizsgálat a hatásvizsgáló bizottság tapasztalatain, egy külső értékelésen, majd pedig az intézmények, az érintettek és az érdekelt felek konzultációján alapul.

Megerősítjük az útmutatást az olyan kérdésekben, mint a szubszidiaritás, a nemzeti és regionális hatások, valamint a konkrét hatások, például a kkv-kat és a fogyasztókat érő hatások. A Tanáccsal és a Parlamenttel a hatásvizsgálattal kapcsolatos közös megközelítést is felülvizsgáljuk, hogy megkeressük, hol lenne lehetőség az előrehaladásra. Technikai szinten már megkezdődött a munka, és reméljük, hogy az év végére néhány konkrét eredményt is elérünk, legalább azáltal, hogy a három intézményen belül megosztjuk a közös tapasztalatokat.

Az egyszerűsítést illetően a Bizottság 162 javaslat közül 119-et fogadott el a 2005–2009-es programok elindulása óta. Az egyik nagy kihívás, hogy biztosítsuk a Tanács és a Parlament előtt függőben lévő egyszerűsítési javaslatok gyors elfogadását. Ami az adminisztratív terheket illeti, befejeződött az EU fő tájékoztatási kötelezettségeire vonatkozó felmérés, amelyet egy külső konzorcium végzett el a Bizottság részére, a kötelezettségek költségeinek megállapítása pedig az év végére zárul le.

A januári stratégiai áttekintésben szándékaink szerint be fogunk számolni az előrehaladásról, és meghatározunk egy áttekinthető útitervet arra nézve, hogy az ambiciózus 25%-os csökkentési célt hogyan fogjuk 2010–2012-re elérni.

Végezetül, a hatékonyabb jogalkotás ügyében való intézményközi együttműködéssel kapcsolatban el kell ismernünk, hogy a 2003. december óta hatályban lévő, a hatékonyabb jogalkotásról szóló intézményközi megállapodás végrehajtása nem volt könnyű. Ez azonban nem riaszthat vissza bennünket a párbeszéd folytatásától. Épp ellenkezőleg, a Bizottság a közelmúltban annak a véleményének adott hangot, hogy ideje határozottabb politikai jelleget adni a hatékonyabb szabályozás általános kérdéseiről folyó vitáknak. A Parlamentet arra biztattam, hogy a közeljövőben hívjon össze egy intézményközi eszmecserét a hatékonyabb szabályozásról a legfelsőbb politikai szinten, ami jelentheti az intézményközi együttműködéssel foglalkozó magas szintű technikai munkacsoportot, az Elnökök Értekezletét vagy a Bizottsági Elnökök Értekezletét.

Befejezésül szeretném hangsúlyozni, hogy a hatékonyabb szabályozás valamennyi európai intézmény közös felelőssége, sőt, a tagállamoké is. Mindnyájan tehetünk azért, hogy javuljon a jogalkotási javaslataink és átfogó szabályozási keretrendszerünk minősége.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − A napirendi pontot ezzel lezárom.

A szavazásra kedden kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Bert Doorn (PPE-DE), írásban. (NL) A Medina-jelentés elfogadása biztos jele annak, hogy a jogalkotás készen áll a fejlesztésre. A jelentés tartalmazza az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportjának legfontosabb nézeteit, köztük a következőket:

Az Európai Bizottság általi hatásvizsgálatok végrehajtásának független felügyelete;

Az érdekelt felekkel folytatott időszerű, széles körű konzultáció;

Az adminisztratív teher 25%-os csökkentéséről szóló célkitűzésnek nettó célnak kell lennie. A meglévő jogszabályok eredményeként bizonyos területeken bekövetkező csökkenést nem semmisítheti meg az új jogszabályokból eredő további adminisztratív terhek megjelenése.

Sajnálatos módon a következő pontok más képviselőcsoportok részéről nem kaptak kellő támogatást:

A Bizottság támogatása abban, hogy az önszabályozást és az együttszabályozást komoly stratégiai irányvonalként mérlegelje.

A hatásvizsgálat szélesebb körű alkalmazása, többek között a komitológiai rendeletek és a jogalkotási javaslatok fontos tanácsi és parlamenti módosításai esetében.

Emellett az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja azt is fontosnak találja, hogy a Bizottság vegye komolyan az adminisztratív terhekkel foglalkozó magas szintű munkacsoport (a Stoiber-csoport) által kiadott ajánlásokat. Ezzel kapcsolatban ígéretes jel, hogy a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság bejelentette, hogy a kisvállalkozásokat hajlandó mentesíteni az éves beszámoló elkészítésének kötelezettsége alól, és ennek érdekében kész módosítani a 4. és a 7. irányelvet.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat