Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. október 21., Kedd - Strasbourg

6. A kollektív megállapodásokkal szembeni kihívások az EU-ban (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Jan Andersson által a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében készített, „A kollektív megállapodásokkal szembeni kihívások az EU-ban” című jelentés (2008/2085(INI)) (A6-0370/2008).

  Jan Andersson, előadó. – (SV) Elnök asszony, remélem, hogy a Bizottság hamarosan jönni fog. Még nem érkeztek meg.

Először általánosságban szeretnék beszélni a jelentésről. Az Európai Parlamentben számtalanszor megvitattuk, hogy milyen politikát kell folytatni egy globalizált társadalomban. Nem versenyezhetünk rosszul fizetett munkahelyekért, jó munkakörülményeket kell biztosítanunk, a humán tőkére, az emberekre és a beruházásokra, valamint egyéb dolgokra kell helyeznünk a hangsúlyt a siker érdekében. A nyitott határok és az erősen szociális EU közötti egyensúly kérdését is sokszor megvitattuk, és arra a következtetésre jutottunk, hogy fontos ennek az egyensúlynak a megteremtése.

Ezenkívül gyakran tárgyaltunk arról a kérdésről és annak fontosságáról, hogy az emberekkel kapcsolatban nemüktől, etnikai származásuktól, illetve állampolgárságuktól függetlenül egyenlő bánásmódot kell alkalmazni, és megállapítottuk, hogy az egyenlő bánásmódnak és a megkülönböztetésmentességnek kell érvényesülnie.

A jelentés azt a kérdést tárgyalja, hogy szükségünk van a nyitott határokra. A bizottság a nyitott határok korlátozások, illetve átmeneti időszakok nélkül történő létrehozását támogatja, ugyanakkor ki kell alakítanunk egy olyan szociális Európai Uniót, ahol nem alacsonyabb bérek, rosszabb munkakörülmények stb. kikényszerítésével versengünk egymással.

A jelentés az egyenlő bánásmód elvével, azaz azzal is foglalkozik, hogy a munkavállalókkal kapcsolatban állampolgárságuktól függetlenül egyenlő bánásmódot és megkülönböztetésmentességet kell alkalmazni. Nem fordulhat elő, hogy ugyanazon munkaerőpiacon a Lettországból, Lengyelországból, Németországból, Svédországból vagy Dániából származó munkavállalók eltérő bánásmódban részesüljenek. Ez képezi a jelentésben szereplő javaslatok alapját is. A legfontosabb javaslatok a kiküldetési irányelvre vonatkoznak, mivel az ítéletek közül három a kiküldött munkavállalókat érinti. Rendkívül lényeges, hogy a kiküldetési irányelvet ne változtassuk át minimumirányelvvé.

Való igaz, hogy az irányelv tartalmaz tíz minimumfeltételt, amelyeket teljesíteni kell. Ezeket számításba is kell venni, de az egyenlő bánásmódot kell alapelvnek tekinteni. Tehát világosan kell fogalmaznunk. Az állampolgárságtól függetlenül egyenlő bánásmódot kell alkalmazni. Bármely munkaerőpiacon, például a német Alsó-Szászország tartomány munkaerőpiacán az érvényesek feltételeknek származástól függetlenül minden munkavállalóra ki kell terjedniük. Ez egy fontos alapelv, amelynek az ítéletek meghozatalát követően még egyértelműbbé kell válnia.

A következő fontos dolog, hogy eltérő munkaerő-piaci modellek léteznek. Ha a végrehajtásról van, szó az összes modellnek egyenértékűnek kell lennie. Az irányelvben még egyéb dolgokat is módosítani kell. Ezen túlmenően teljesen egyértelművé kell tennünk, hogy a sztrájkhoz való jog alapvető alkotmányos jog, amely nem rendelhető alá a szabad mozgásnak. Ez az új szerződés vonatkozásában érvényes, de más módon az elsődleges joggal kapcsolatban is.

Harmadszor, az EK-jog nem állhat ellentétben a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményével. A Rüffert-ügy az ILO közbeszerzéssel foglalkozó egyezményével kapcsolatos. Ebben az esetben a munkavégzés helyén elvárható munkakörülmények érvényesek. Ezért került sor a javaslatok előterjesztésére. Követni fogom a vitát, ugyanakkor szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak minden érintettnek, például az árnyékelőadónak a konstruktív együttműködésért.

(Taps)

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. – (CS) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, először is hadd kérjek elnézést a kis késésért. Sajnos, nem tudtam előre felmérni, milyen nagy lesz forgalom.

Hölgyeim és uraim, a Bíróság által nemrégiben a Viking-, Laval- és Rüffert-ügyben hozott ítéletek széles körű vitát váltottak ki európai uniós szinten a munkavállalók jogainak az egyre fokozódó globalizációval és a munkaerő mobilitásával összefüggésben történő védelmével kapcsolatban. Ahhoz, hogy az európai munkaerőpiac jól működjön, megfelelő szabályokat kell létrehoznunk. A kiküldetési irányelv alapvető eszköz e cél eléréséhez. Emlékeztetném Önöket arra, hogy az irányelv célja, hogy egyensúlyt teremtsen egyrészt az ideiglenesen egy másik tagállamba kiküldött munkavállalók megfelelő szintű védelme, másrészt a szolgáltatásoknak a belső piacon belüli szabad mozgása között.

A Bizottságnak eltökélt szándéka annak biztosítása, hogy a Szerződés szerinti alapvető szabadságok ne álljanak ellentétben az alapvető jogok védelmével. A Bizottság kifejezte azon óhaját, hogy nyílt vitát kezdjen az összes érintett féllel, hogy együtt elemezhessük a Bíróság ítéleteinek következményeit. Rendkívül fontos, hogy sor kerüljön egy ilyen vitára, mivel ez tisztázná a jogi helyzetet, és végre lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy megfelelő jogi szabályozást vezessenek be. A Bizottság a témával kapcsolatban 2008. október 9-re fórumot szervezett, amelyen az összes érintett fél részt vett. E fórumnak az olyannyira szükséges vita kezdőpontjává kell válnia.

A Bizottság egyetért azzal, hogy Európán belül a munkavállalók fokozott mobilitása új kihívásokat idézett elő, mivel az kiterjed a munkaerőpiacok működésére és a foglalkoztatási feltételek szabályozására. A Bizottság úgy véli, hogy a szociális partnerek vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy a szembenézzenek a kihívásokkal és adott esetben hasznos javításokat javasoljanak. Ezért a Bizottság felkérte az európai szociális partnereket arra, hogy vizsgálják meg az Európán belüli fokozott mobilitás és az Európai Bíróság ítéleteinek következményeit. Örömömre szolgál, hogy az európai szociális partnerek vállalták a kihívást. A Bizottság az elvárásnak megfelelően támogatni fogja munkájukat.

A Bizottság szeretne beszámolni arról, hogy a Bíróság ítélete által leginkább érintett tagállamok jelen pillanatban is olyan jogi szabályozás kialakításán dolgoznak, amely biztosítani fogja a Bíróság igazságszolgáltatásával való összhangot. A Bizottság nem járulhat hozzá, hogy a kiküldetési irányelvre irányuló javaslat szabad mozgásra való hivatkozást is tartalmazzon. Egy ilyen kiterjesztés elkerülhetetlenül félreértésekhez vezetne az irányelv alkalmazhatósága tekintetében, mivel elmosná a különbséget a munkavállalók két különböző csoportja, azaz a kiküldött munkavállalók és a migráns munkavállalók között. Szeretném kihangsúlyozni, hogy nyilvánvalóan van különbség a kiküldött munkavállalók és a migráns munkavállalók között.

A Bizottság egyetért a Parlamenttel abban, hogy javítani kell a kiküldetési irányelvben foglaltak érvényesülését és végrehajtását. Ezzel összefüggésben hadd emlékeztessem Önöket arra, hogy 2008 áprilisában a jelenlegi hiányosságok pótlása érdekében a Bizottság elfogadta a tagállamok által igényelt fokozottabb igazgatási együttműködésre vonatkozó ajánlást. A Bizottság a fokozottabb együttműködést azáltal is támogatja, hogy a jövőben egy, a tagállamok szakértőiből álló bizottság létrehozását tervezi. A Bizottság úgy gondolja, hogy a tervezett Lisszaboni Szerződés keretében lényegesen megerősödnek a szociális jogok olyan változások révén, mint például az új szociális záradékok, amelyeknek köszönhetően az Európai Unió minden más szakpolitikájában figyelembe kell venni a szociális kérdéseket, valamint tekintettel arra, hogy jogilag kötelező erejű hivatkozást kell tenni az Alapjogi Chartára.

  Małgorzata Handzlik, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményének előadója. − (PL) Elnök asszony, a mai vitánk tárgyát képező jelentés a jelenlegi kiküldetési irányelvet a kollektív megállapodások szempontjából kihívássá változtatta. Tisztában vagyok azzal, hogy egyes tagállamok nem feltétlenül fogadták örömmel az Európai Bíróság döntéseit. Mindazonáltal a döntések egyensúlyt biztosítanak az irányelv összes célkitűzése, azaz a szolgáltatásnyújtás, a munkavállalói jogok, valamint a tisztességes verseny elveinek betartása között. Szeretném kiemelni, hogy számunkra elengedhetetlen ennek az egyensúlynak a fenntartása.

Az irányelv helyes végrehajtásával kapcsolatban az a fő probléma, hogy a tagállamok helytelenül értelmezik az irányelvet. Következésképpen az értelmezésre kell hangsúlyt helyeznünk, nem pedig magának az irányelvnek a rendelkezéseire. Ezért mindenekelőtt tagállami szinten kell alapos vizsgálatot folytatni. Ez lehetővé fogja tenni a döntésekből származó nehézségek és az előttünk álló lehetséges kihívások megállapítását. Ennélfogva úgy vélem, hogy ebben a szakaszban tartózkodnunk kell attól, hogy az irányelv tekintetében módosításokat kérjünk. Fontos szem előtt tartani, hogy a munkavállalók kiküldetése elválaszthatatlan a szolgáltatásnyújtás szabadságától. Ez utóbbi a közös európai piac alapvető elvei közé tartozik. Semmiképpen nem tekinthető a kollektív megállapodásokra vonatkozó korlátozásnak.

  Tadeusz Zwiefka, a Jogi Bizottság véleményének előadója. − (PL) A szóban forgó ítéletek ellenére elfogadhatatlannak tartom az Európai Bíróság döntéseinek bírálatát. A Bíróság független és pártatlan, az Európai Unió működése szempontjából létfontosságú intézmény. Előfordulhat, hogy nem értünk egyet a joggal, és természetesen meg tudjuk változtatni, azt azonban nehezen tudom elfogadni, hogy bírálatot gyakoroljunk a Bíróság felett. Ez utóbbi mindig a hatályos jogszabályok alapján hozza meg az ítéleteit.

Két lényeges dolgot szeretnék kiemelni a mai vitánk tárgyát képező kérdésekkel kapcsolatban. Először is a Bíróság döntéseinek nincs semmilyen hatása a kollektív megállapodások megkötésére vonatkozó szabadságra. Másodszor a Bíróság magyarázatai alapján a tagállamok nem vezethetnek be minimumszabályokat a munkavállalók kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelvben említettektől eltérő ügyekben. A Bíróság egyértelműen alapvető jogként ismeri el a kollektív fellépéshez való jogot, amely a közösségi jogszabályok általános elveinek részét képezi. Ugyanakkor – a belső piac egyéb szabadságaival együtt – a szolgáltatások szabad mozgása az európai integráció ugyanolyan fontos alapját alkotja.

Ami a jelentés következtetéseit illeti, az előadó a kiküldetési irányelv felülvizsgálatára szólít fel, azt állítván, hogy a Bíróság értelmezése ellentétben áll a jogalkotó céljaival. Egyáltalán nem értek egyet ezzel a nézettel.

  Jacek Protasiewicz, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, az Európai Unió területén évente körülbelül egymillióan dolgoznak kiküldetésben más országban, mint ahol az őket alkalmazó vállalkozás központi irodája található.

Az utóbbi években csak néhányszor volt probléma az irányelv és a témával kapcsolatos európai uniós jogszabályok rendelkezéseinek értelmezésével. Az Európai Bíróság megvizsgálta ezt a néhány ügyet. Nagyjából azt állapította meg, hogy a probléma nem az irányelv tartalmából fakad, hanem inkább abból, hogy az egyes tagállamok nem hajtják végre helyesen az irányelvet. Ez arra utal, hogy a munkavállalók kiküldetésének szabályozása céljával létrehozott európai uniós jogszabály alapos és jól megfogalmazott. Az egyetlen lehetséges probléma az egyes tagállamokban történő végrehajtásához kapcsolódik.

Ez nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy a jogszabály ennél már nem is lehetne jobb. Meg kell jegyezni azonban, hogy a jelenlegi irányelv először is védi a munkavállalók alapvető jogait azáltal, hogy minimumgaranciákat biztosít a javadalmazással, valamint a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatban. Másodszor az irányelv nem tiltja, hogy kollektív megállapodások révén a minimálisnál kedvezőbb munkafeltételeket vezessenek be. Ezt szeretném kiemelni. Ugyanakkor az irányelv tökéletes egyensúlyt biztosít a szolgáltatásnyújtás szabadsága és egy másik országba szolgáltatásnyújtás céljából kiküldött munkavállalók jogainak védelme között. Ez az oka annak, hogy az Andersson úr által készített jelentésben megállapodtunk abban, hogy felkérjük a Bizottságot, hogy vizsgálja meg még egyszer az irányelvet. Egyáltalán nem értünk egyet továbbra sem azzal a véleménnyel, hogy ez az irányelv nem megfelelő, valamint hogy sürgősen gyökeres változtatásokat kell végrehajtani az e területtel kapcsolatos európai jogszabályokat illetően.

  Stephen Hughes, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, gratulálok Andersson úrnak a kiváló jelentéshez. Azzal szeretném kezdeni, hogy egy részletet idézek a jelentés 12. bekezdéséből. Az idézet a következő „úgy véli, hogy a kiküldetési irányelvben és a szolgáltatási irányelvben rejlő jogalkotói szándék nincs összhangban az értelmezésekkel”. Egyetértek ezzel. Mindkét irányelv esetében jogalkotó voltam, és – a Szerződés egészét tekintve – soha nem számítottam arra, hogy a két irányelv nyomán a Bíróság arra a következtetésre jut, hogy a gazdasági szabadságok elsőbbséget élveznek a munkavállalók alapvető jogaival szemben.

Ha ilyen eset fordul elő, a jogalkotónak a jogbiztonság helyreállítása érdekében kell intézkednie. Társjogalkotók vagyunk, és ez az állásfoglalás egyértelműen rámutat, hogy szerintünk mi a teendő. Biztos úr, mi azonban csak akkor tudjuk végrehajtani jogalkotói feladatunkat, ha Önök gyakorolják kezdeményezési jogukat. E helyen társelnöke és társszervezője vagyok a Szakszervezeti Frakcióközi Csoportnak. Ez magában foglalja az összes fontos képviselőcsoportot, és általa kapcsolatba kerülök sok szakszervezeti taggal – nem csupán Brüsszelben és Strasbourgban, hanem a környező térségekben is –, és elmondhatom Önöknek, hogy általános és egyre nagyobb aggodalom tapasztalható az említett ítéletek által kiváltott kiegyensúlyozatlanság miatt. Biztos úr, ez nagyon komoly dolog a jövő évi európai parlamenti választások felé közeledve. Ha a Parlamenten kívül a szakszervezeti tagok arra jutnak, hogy Európa inkább a probléma, nem pedig a megoldás részét képezi, az nagyon káros lehet a Ház valamennyi szekciójára és magára a demokratikus folyamatra.

Örömmel hallom, hogy az a véleménye, hogy a kiküldetési irányelv változtatásra szorul, mert az irányelv felülvizsgálata azon dolgok közé tartozik, amelyeket szeretnénk elvégezni legalább annak egyértelművé tétele érdekében, hogy a kollektív megállapodások hogyan használhatók fel a minimumfeltételek bevezetésére, valamint hogy elmondjuk, hogy a kollektív fellépés hogyan használható fel az említett jogok védelmére.

Ezért kérem biztos úr, hogy figyeljen oda erre a közvetlenül választott intézményre. Mi figyelünk. Alkalmazza kezdeményezési jogát és bizonyítsa be, hogy látja, hogy cselekvésre van szükség.

  Luigi Cocilovo, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, én is szeretnék köszönetet mondani Andersson úrnak ezért a kezdeményezésért, valamint az összes képviselőcsoportnak és előadónak a bizottság által elfogadott végleges szöveghez való hozzájárulásért. Úgy vélem, hogy az Európai Parlament álláspontja valóban fontos. Hadd fogalmazzak érthetően: a Parlament nem vonja kétségbe és nem bírálja a Bíróság ítéleteit; ezek az ítéletek mindig törvényesek. A Parlament csupán a kiküldetési irányelv értelmezésével kapcsolatban részben az említett ítéletek által felvetett kérdésekre szeretne válaszolni.

Hibás az a feltételezés, miszerint ez a reakció elfedi az aggályokat bizonyos alapvető szabadságok, például a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás szabadsága tekintetében; teljes mértékben szeretnénk biztosítani ezt a szabadságot csak úgy, mint az egészséges és átlátható verseny elvét. Elfogadhatatlan viszont az olyan verseny, amely a „dömping” révén szerzett előnyön alapul, az olyan verseny, amelyet az az illúzió táplál, hogy elfogadható bizonyos alapelvek, például a vállalkozások szabad mozgása és a megkülönböztetésmentesség elvének megsértése. Akárhogy is csűrjük-csavarjuk ezt az értelmezést, ez az elv egyetlen igazságon alapul: a szolgáltatásnyújtás helye szerinti ország tekintetében nem lehet eltérő bánásmódot alkalmazni a munkavállalók között, akár kiküldött, akár mobilis munkavállalókról, illetve bármilyen állampolgárról legyen szó. Ugyanazon szabályok – többek között a sztrájkhoz való jog – alkalmazandók a vállalkozások vonatkozásában a működés helye szerinti országban és azon vállalkozásokra is, amelyek kiküldetési megállapodásokat alkalmaznak.

Meggyőződésünk, hogy bármilyen más Európa-modell elutasítást váltana ki és gyanút keltene. A szabad mozgás az alapelvekre is vonatkozik, és az ezen elképzeléstől való bármilyen eltérés – egy konkrét irányelv értelmezésétől függetlenül – mindenekelőtt Európának ártana.

  Elisabeth Schroedter, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, az egyenlő bánásmód az Európai Unió egyik alapvető elve. A tagállamoknak képesnek kell lenniük annak garantálására, hogy az egyenlő bánásmód elve a gyakorlatban ténylegesen érvényre jusson. Ezzel kapcsolatban az Európai Bíróság (EB) nagyon nehéz helyzetbe hozott bennünket. Nem hallgathatom el – ami bizonyára közismert –, hogy a Bizottság legalább egy esetben segítséget nyújtott. A sztrájkhoz való jog és a kollektív megállapodások megkötéséhez való jog egyszerűen nem vonható kétségbe. Erre reagálnunk kell. A Bíróság határozata következtében egy olyan negatív kép alakult ki Európáról, hogy sokan most elfordulnak Európától: nem álldogálhatunk tétlenül és nem hagyhatjuk, hogy ez megtörténjen.

Mindenkinek, aki azt szeretné elősegíteni, hogy Európában nagyobb mobilitás jöjjön létre, biztosítania kell az egyenlő bánásmód elvének gyakorlati alkalmazását. Az EB egyáltalán nem tett jó szolgálatot nekünk e téren, és az eljárás során kárt okozott a szociális Európának.

Nekünk, jogalkotóknak fel kell lépnünk ezzel a zavaros helyzettel szemben, mivel az EB a kiküldetési irányelvvel kapcsolatban is gyengeséget árult el: bebizonyosodott, hogy problémák merülnek fel, ha a munkavállaló szolgáltató. A munkavállalókat ismét munkavállalóként kell kezelni, ezért kell felülvizsgálnunk az irányelvet.

Garantálni kell „az azonos munkahelyen végzett egyenlő munkáért járó egyenlő bérezés” elvének érvényesülését. Az EB értelmezése szerint nyilvánvalóvá vált, hogy a kiküldetési irányelv már nem biztosítja ezt. Azért van szükség az irányelv felülvizsgálatára, hogy helyreállítsuk Európa hitelességét, mivel e feladat nélkül nem vihetünk végig egy választási kampányt. Különben azzal a problémával fogunk szembesülni, hogy a belső piac által biztosított szabadság és az egyenlő bánásmód elvének gyakorlati alkalmazása nehézségekbe fog ütközni.

Ahogy Cocilovo úr is elmondta, elfogadhatatlan, hogy a verseny ne a minőségen, hanem a szociális dömpingen alapuljon. Cselekednünk kell. Ismételten azzal a kéréssel fordulnék a tisztelt Házhoz, hogy a jelenlegi formájában fogadja el az Andersson-jelentést. Ez rendkívül fontos, mivel a jelentés nagyon konkrét cselekvési stratégiát kínál a kiküldetési irányelv felülvizsgálatával kapcsolatban is. Az egyenlő bánásmód elve a szociális Európa elve. A szociális Európa helyreállítása az, amiért beválasztottak bennünket ebbe a Parlamentbe, és ezért kell elfogadnunk a jelentést.

  Ewa Tomaszewska, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, sajnálattal vettem tudomásul, hogy az alapvető jogokkal és szabadságokkal szemben túlzottan gyakran a gazdasági jogok részesülnek előnyben. Ez különösen igaz az Európai Bíróság által a Laval-, a Viking- és más ügyekben hozott ítéletekre.

Fontos, hogy megfelelő fontossági sorrendet állítsunk fel e jogok tekintetében, és hogy tekintetbe vegyük, hogy az emberek fontosabbak, mint a pénz. A gazdasági szabadságokkal kapcsolatos jogok nem akadályozhatják az egyének egyesülési jogát és jogaik kollektív védelmét. A munkavállalóknak jogukban áll, hogy tömörüléseket hozzanak létre és kollektív tárgyalásokat folytassanak a munkakörülményekről. A kollektív tárgyalási rendszerek és a tárgyalások nyomán létrejövő, munkakörülményekről szóló kollektív megállapodások elismerést és támogatást érdemelnek. Végül is a felelős szociális partnerek megegyezése szociális harmóniát biztosít, lehetővé teszi, hogy a megkötött megállapodások sikeresek lehessenek. Jól példázzák ezt a megközelítést az ILO-egyezmények.

Napjainkban a kollektív megállapodások terén a legnagyobb kihívás magában foglalja annak figyelembevételét, hogy a migráns, a kiküldött és a saját hazájukban alkalmazott munkavállalóknak is ugyanazon jogokat kell biztosítani. Köszönet illeti az előadót.

  Mary Lou McDonald, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (GA) Elnök asszony, a munkavállalók és a szakszervezetek az évek során az Európai Unióba vetették bizalmukat a munkakörülmények javítása és védelme terén.

a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – A munkavállalóknak egész Európában joguk van a tisztességes munkához, az egyenlő bánásmódhoz. Joguk van ahhoz, hogy munkakörülményeik javítása érdekében szervezkedjenek, tárgyalásokat és kampányt folytassanak. Jogos elvárás a részükről, hogy a jog elismerje és érvényesítse ezeket a jogokat.

Az Európai Bíróság számos döntése, amelyekkel az Andersson-jelentés szándékozik foglalkozni, arcátlan támadást jelent az említett alapvető jogok ellen. Ezek a bírósági határozatok szabad utat biztosítottak a munkavállalók tömeges kizsákmányolása számára. A bírósági határozatok a jogi status quót tükrözik, azt, hogy ha a munkavállalói jogok ütköznek a versenyszabályokkal, az utóbbiak vannak előnyben. A bírósági határozatok törvényi alapot biztosítottak az úgynevezett jóléti költségcsökkentési verseny számára.

Nagy csalódást okozott ez a jelentés. Szándékosan kikerüli, hogy felszólítson az EU-Szerződések módosítására, pedig mindannyian tudjuk, hogy a munkavállalók védelme érdekében szükség van erre. A Szerződés módosítására vonatkozó felhívást szándékosan és cinikusan törölték a jelentés első tervezetéből annak ellenére, hogy az európai szakszervezeti mozgalom részéről rengeteg kérés érkezett arra vonatkozóan, hogy a Szerződésekbe kerüljön be egy záradék a társadalmi fejlődésről.

Annak, hogy az írek leszavazták a Lisszaboni Szerződést, az volt az egyik oka, hogy a munkavállalói jogok gyenge alapokon állnak, bár az EU vezetői szívesen figyelmen kívül hagyják ezt a kellemetlen tényt. Ha azt akarjuk, hogy egy új szerződés elfogadható legyen minden európai számára, annak a munkavállalók megfelelő védelmét kell biztosítania.

Nekünk, parlamenti képviselőknek most lehetőségünk nyílik ragaszkodni ahhoz, hogy a Szerződések tartalmazzanak egy kötelező erejű záradékot vagy jegyzőkönyvet a társadalmi fejlődésről. Amennyiben az erre irányuló módosításokat a mai napon nem szavazzák meg, az Európai Parlament még egy újabb lépéssel eltávolodik azoktól, akiket képviselni szándékozunk, és ez esetben nincs kétségem afelől, hogy az ír munkavállalók velem együtt csalódottak lesznek majd, hogy az Európai Parlament cserbenhagyta őket.

  Hanne Dahl, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök asszony, a Rüffert-, Laval- és Waxholm-ügyben hozott, rendkívül nagy horderejű ítéletek következtében a munkaerőpiacon tapasztalt fejlemények teljesen ellentétben állnak azzal a szándékkal, hogy a rugalmas biztonság modelljét európai gazdasági modellként vezessük be, mivel úgy tűnik, teljesen feledésbe merül, hogy a rugalmas biztonság modellje éppen a munkaerőpiac azon évszázados hagyományán alapul, hogy biztosított az erőteljes és önálló megállapodások megkötéséhez való jog. Nem lehet a rugalmas biztonság modelljét bevezetni az európai munkaerőpiacra, és ezzel egy időben olyan jogszabályokat végrehajtani vagy ítéleteket elfogadni, amelyek megnehezítik, hogy a szakszervezetek kollektív megállapodásokon alapuló rendszert hozzanak létre és tartsanak fenn. Amennyiben a rugalmas biztonság modelljét bevezetjük, ugyanakkor elfogadjuk, hogy az EU belső piaci szabályai előnyben részesülnek a bértárgyalással és a munkakörnyezet biztonságával szemben, a végeredmény az lesz, hogy a munkásmozgalom által egy egész évszázad alatt elért eredmények semmisülnek meg. Az Andersson-jelentés csupán egy kötés az Európai Bíróság által a munkásmozgalom során egy egész évszázad alatt elért eredményeken ejtett seben, és ez korántsem elegendő.

  Roberto Fiore (NI). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, ez a jelentés nyilvánvalóan jó irányba halad abban a tekintetben, hogy a munkaerőt helyezi előtérbe a gazdasággal szemben, a szociális jogokat pedig a vállalkozás szabadságával. A jelentés lényegében az európai hagyomány részét képező szociális alapelvekkel kapcsolatos általános elképzelést védi.

Meg kell állapítanunk azonban, hogy ez a jelentés nem érint egy alapvető, aktuális pontot, azaz azt, hogy rendkívül sok kiküldött vagy külföldi munkavállaló árasztja el a nemzeti munkaerőpiacokat. Ezért figyelmet kell fordítanunk a „dömpingre”, amely valóban előfordul többek között Olaszországban, ahol rengetegen, például román állampolgárok árasztják el a munkaerőpiacot. Ez természetesen „dömpingnek” minősül, és kedvez a nagy vállalkozásoknak, viszont kedvezőtlen a helyi munkavállalók szempontjából.

  Gunnar Hökmark (PPE-DE). - (SV) Elnök asszony, szeretnék rámutatni arra, hogy a jelentés mit tartalmaz és mit nem. Szeretnék köszönetet mondani az előadónak. Az előadó megértő volt a bizottságon belüli különböző nézetek iránt, és ez azt jelenti, Špidla úr, hogy a jelentés nem tartalmaz követelményt arra vonatkozóan, hogy darabokra szedjük vagy újrafogalmazzuk a kiküldetési irányelvet. Először is a jelentés sok rosszallást és kritikát tartalmaz a Bírósággal kapcsolatban, de ezek már nem szerepelnek a szövegben. Most éppen ezekről beszélünk.

E részlet hangsúlyozása érdekében az angol nyelvű szövegből szeretnék idézni:

A 27. pont angol nyelvű szövegét idézem: „Welcomes the Commission’s indication that it is now ready to re-examine the impact of the internal market on labour rights and collective bargaining” („üdvözli a Bizottság azon jelzését, hogy készen áll a belső piac munkajogra és kollektív tárgyalásra gyakorolt hatásának ismételt megvizsgálására”); valamint: „Suggests that this re-examination should not exclude a partial review of the PWD” („javasolja, hogy ez az ismételt vizsgálat ne zárja ki a kiküldetési irányelv részleges felülvizsgálatát”) – a lényeg a „ne zárja ki” („not exclude”) kifejezésen van.

(SV) Elnök asszony, ez azt jelenti, hogy nincs szükség módosításra. Ugyanakkor örvendetesnek tartjuk a Bizottság arra irányuló felülvizsgálatát, hogyan is működik ez a gyakorlatban a különböző tagállamokban. Amennyiben a felülvizsgálat indokolja a módosításokat, azokat nem lehet elvetni.

Azért szerettem volna ezt elmondani, mert a kiküldetési irányelvnek nagyon fontos szerepe van. Egymillió embernek van lehetősége arra, hogy különböző országokban dolgozzon. Ez az egyenlő bánásmódról is szól, arról, hogy mindenkinek ugyanolyan joga van ahhoz, hogy az Európai Unió területén bárhol munkát vállaljon még akkor is, ha saját országából származó kollektív megállapodással rendelkezik. Pontosan ez a lényege az egésznek. Amíg az emberek betartják a kiküldetési irányelv szabályait, joguk van ahhoz, hogy az EU-ban bárhol munkát vállaljanak. A Bíróság például a Laval-ügyben szintén ezt a következtetést vonta le.

Biztos úr, elnök asszony, a Bírósággal szembeni kritika már nem szerepel a bizottság javaslatában, ahogy a kiküldetési irányelv szétszedésére vonatkozó követelmény sem. Fontos emlékeztetni erre a vita folytatása előtt.

  Magda Kósáné Kovács (PSE) . – (HU) Köszönöm, Elnök Asszony! A mai vita problémája az, amiről a latin mondás szól: „Semmilyen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.” Sajnos a mai vitában sem látszik az a kikötő, ahol mindenki szívesen horgonyt vetne. A kiküldetésben dolgozó munkavállalók szabad mozgásának szabályozása kikerült a 2006-os kompromisszumos szolgáltatási direktívából, a probléma viszont, ahogy a Bíróság ítéleteinek fogadtatása mutatta, megmaradt és a fejünkre hullik. Mint ahogy a Maastrichti Szerződés, az Alkotmányos Szerződéstervezete és a Lisszaboni Szerződés megbotlása sem választható el a szolgáltatások szabad áramlásának kérdéskörétől, illetve attól az újra és újra kinyíló vitától, hogy vajon a négy szabadságjog vagy a szociális jogok érdemelnek erősebb védelmet akár egymás rovására is.

Igaz, hogy az Unió szabályai az új tagországok szolgáltatóinak átmeneti versenyelőnyt jelentenek. Az áruk és a tőke szabad áramlása viszont kedvezőbb piaci feltételeket adott a fejlettebb tagországok számára. Állítom, hogy ezek a különbségek átmenetiek, hiszen szükséges, hogy az áru- és pénzpiac, a munkaerő és szolgáltatási piac minősége és feltételei közeledjenek egymáshoz. Ezért első feladatunk nem a jogszabályok átírása és a bírósági ítéletek opponálása, hanem a következetes és tényleges alkalmazása a meglévő szabályoknak. Ma a háborúkat nem elsősorban fegyverekkel vívják, de a maihoz hasonló pénzügyi válságok háborús méretű károkat okozhatnak. Azt remélem, hogy a Parlamentben és az Unió más döntéshozó fórumain emlékezve a második világháború utáni tartós béke és együttműködés szándékára, mindannyian kiegyensúlyozott megoldásra törekszünk, hogy egy hosszú távon létező és prosperáló, összetartó és szolidáris közösségnek lehessünk a tagjai. A bezárkózó protekcionizmust pedig hagyjuk, hogy átlépje az idő! Köszönöm, Elnök Asszony!

  Olle Schmidt (ALDE). - (SV) Elnök asszony, köszönetet szeretnék mondani Andersson úrnak ezért a fontos jelentésért. Sok minden összpontosul a Laval-ügyben hozott ítélet körül, ahol a svéd szakszervezet túl messzire ment. A jelentés sok olyan dolgot tartalmaz, ami nem tetszik nekem. Az Európai Bíróság ítéleteinek értelmezése során a jelentés sajátos hangot üt meg, és több helyen utal Andersson úr eredeti szándékára, azaz a kiküldetési irányelv szétszedésére. Ez azonban – ahogy arra Hökmark úr helyesen rámutatott – nem szerepel a felülvizsgált jelentésben. Most az a vita tárgya, hogy ne zárjuk ki az irányelv részleges felülvizsgálatát, ami inkább megfelel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményének, amelynek én voltam a felelőse.

A szavazás remélhetőleg azt is megerősíti, hogy a kiküldetési irányelvet nem kell teljesen szétszedni. Kérem, fontolják meg a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport 14. és 15. javaslatát.

Andersson úr, helytelen az az elképzelés, hogy a svéd modell Brüsszel segítségével őrizhető meg legjobban. Éppen ellenkezőleg. Brüsszel bevonásával veszélyeztethetjük a felelős érintett feleken alapuló svéd modellt, és majd Svédországban hozunk jogszabályokat és minimálbért kapunk. Ha ésszerűen gondolkodunk, ez nem lehet a svéd szakszervezetek érdeke.

  Roberts Zīle (UEN). - (LV) Köszönöm, elnök asszony, és Špidla úr. Gyakran előfordul, hogy látszólag a munkaügyi normák védelmére és az egyenlő munkakörülmények biztosítására irányuló törekvések mögött valójában protekcionizmus, valamint a szabad és tisztességes kereskedelem egyértelmű korlátozása áll. Az egyének javadalmazását az illető munkahelyi eredményeitől és termelékenységétől kellene függővé tenni, nem pedig a szociális partnerek közötti megállapodástól. Ennek következtében jelenleg az Európai Unió belső piacának valamennyi szereplőjét veszteség éri, mivel csökken az EU világpiaci versenyképessége. Nem kell csak azért módosításokat végrehajtanunk a kiküldetési irányelvvel kapcsolatban, hogy azt néhány tagállam szociális jóléti rendszerére alkalmazzuk. Az Európai Unió alapvető feladata annak biztosítása, hogy a régi és új tagállamok vállalkozásai a működés tekintetében egyenlő jogokkal rendelkezzenek a szolgáltatások belső piacán. Ha nem tetszenek az Európai Bíróság határozatai, megváltoztatjuk a jogszabályt. Nem vagyok biztos abban, hogy az ilyen fajta gondolkodás közelebb viszi az Európai Uniót a polgáraihoz.

  Gabriele Zimmer (GUE/NGL). – (DE) Elnök asszony, először is szeretnék tiltakozni a néhány perccel korábban elhangzottakban kifejtett elgondolás ellen, azaz az ellen, hogy munkaerőpiacunkat külföldi munkavállalók árasztják el.

Másodszor, örültem volna, ha a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság egy világosabb, határozottabb jelentést állít össze. Az Európai Unió társadalmi kohéziója iránt csak akkor alakulhat ki bizalom, ha az alapvető szociális jogokat elsődleges európai jogként határozzuk meg. Határozottabb jelzést kell küldenünk a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak és az Európai Bíróságnak, és nem szabad megelégednünk csupán azzal, hogy felszólítunk az alapvető jogok és a belső piacon biztosított szabad mozgások közötti egyensúly kialakítására. Ez nem idéz elő változást. A szabadságjogokhoz hasonlóan az alapvető szociális jogok is az emberi jogok közé tartoznak, és nem nyirbálhatók meg a belső piacon biztosított szabad mozgások következtében.

A lényeges kérdések közé tartozik az, hogy meg kell védenünk és fejlesztenünk kell az európai szociális modellt, valamint hogy legfőbb ideje, hogy a meglévő Szerződésekbe kötelező erejű jegyzőkönyv formájában beépítsünk egy záradékot a társadalmi fejlődésről. Ideje, hogy módosítsuk a kiküldetési irányelvet, hogy a bérekre és a minimum-előírásokra vonatkozó követelmények ne csupán a minimumkövetelményekre korlátozódjanak.

  Hélène Goudin (IND/DEM). - (SV) Elnök asszony, Andersson úr egyik legfőbb következtetése, hogy a munkaerőpiacot a kiküldetési irányelv módosításával kell megvédeni. Ami Svédországot illeti, inkább az lenne a legjobb megoldás, ha az EU-Szerződés egyértelműen megállapítaná, hogy a munkaerőpiaccal kapcsolatos kérdésekről nemzeti szinten kell döntést hozni. Ha valami tanulságot levonhattunk a Laval-ügyben hozott ítéletből, az az, hogy munkaerőpiacunkat nem irányíthatja holmi fontoskodó uniós jogszabály.

A „Junilistan” azt javasolja, hogy Svédország mentesüljön az uniós munkajog hatálya alól. Érdekes lenni megtudni, mit gondol Andersson úr erről a javaslatról. Minden esetben az uniós jogszabály jelenti az előrehaladást? A Laval-ügyben hozott ítélet annak a következménye, hogy az Európai Unió szociáldemokrata és jobbközép politikusai „igen”-t mondtak az EU-Szerződés módosításaira, ezáltal biztosították, hogy az Európai Bíróság még nagyobb hatáskörrel rendelkezzen a munkaerő-piaci politika felett. Természetesen az Andersson úr által a Lisszaboni Szerződés irányában tanúsított hódolat ellen fogunk szavazni.

  Philip Bushill-Matthews (PPE-DE). - Elnök asszony, a PPE-DE képviselőcsoport nem támogatta Jan Andersson jelentésének eredeti szövegváltozatát. Az árnyékelőadónk által más árnyékelőadókkal együtt a jelentés elég lényeges átírása érdekében végzett kitűnő munka eredményeképpen azonban már készek vagyunk támogatni azt a bizottságban. Sőt, most képviselőcsoportunk a jelentés jelenlegi formájának támogatását is indítványozza. Miután ezt közöltük, vannak bizonyos módosítások, amelyek esetében nagyon szeretnénk, ha támogatást kapnának. Remélhetőleg Andersson úr a maga részéről figyelembe fogja ezt venni.

Csak egyetlen nagyon lényeges pontot emelek ki. Stephen Hughes említette – és biztos vagyok benne, hogy igaza is van –, hogy a szakszervezetek körében általános az aggodalom a sztrájkjog lehetséges korlátozásaival kapcsolatban. Nem vitatkoznék ezzel, de remélem, hogy ő sem vitatkozna azon állításommal, miszerint a munkavállalók körében ezzel szemben általános aggodalom tapasztalható a munkához való jog esetleges korlátozásai miatt. Sem a vita során, sem a bizottságban nem hallottam eleget erről a fontos jogról. Természetesen a sztrájkjog az alapvető jogok közé tartozik: ez vitathatatlan. Ugyanakkor a munkához való jog – a munkavállalás szabadsága – szintén nagyon fontos jog, olyan, amelynek a kihangsúlyozását szívesen vennénk a Tisztelt Ház ezen oldalán.

  Proinsias De Rossa (PSE). - Elnök asszony, a belső piac nem öncélú. Eszközül szolgál arra, hogy mindenkinek javuljanak az élet- és munkakörülményei, ezért a kiküldetési irányelv gyenge pontjait – amelyek lehetővé teszik a jóléti költségcsökkentési versenyt – sürgősen meg kell szüntetni.

A Szocialista Képviselőcsoportnak sikerült elérnie, hogy a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság tagjainak elsöprő többsége támogassa az ilyen reformokat. Csak a szélsőjobb- és a szélsőbaloldal tartotta magát távol ettől a konszenzustól, és inkább pártpolitikát folytat, ahelyett hogy politikai megoldást keresne a problémákra.

Nekünk itt a Parlamentben világos követelést kell megfogalmaznunk a Bizottság és a tagállamok kormányai felé arra vonatkozóan, hogy a tisztességes javadalmazás és munkakörülmények nem áldozhatók fel az egységes piac oltárán. Európa csak a minőségi szolgáltatásokra és árukra alapozva lehet sikeres a versenyképesség terén, nem pedig az életszínvonal csökkentése révén.

Örvendetesnek tartom, hogy ma a Bizottság jelezte, hogy most már hajlandó felülvizsgálni a kiküldetési irányelvet, amely átalakításra szorul, de az a kérdés, biztos úr, hogy mikor? Mikor fognak egy olyan kezdeményezést a Tisztelt Ház elé terjeszteni, amely világosan ismerteti, milyen módosításokat javasolnak Önök a kiküldetési irányelvvel kapcsolatban?

Egyértelmű, hogy biztosítani és erősíteni kell az egyenlő bánásmód és az azonos munkahelyen végzett egyenlő munkáért járó egyenlő bérezés elvének érvényesülését, ahogy azt az Európai Közösséget létrehozó szerződés 39. cikkének (12) bekezdése már megállapította. A szolgáltatásnyújtás szabadsága vagy a szabad letelepedés, a munkáltató, a munkavállalók, illetve a kiküldött munkavállalók állampolgársága nem indokolhatja az egyenlőtlenségeket a munkakörülmények, a javadalmazás vagy az alapvető jogok – például a munkavállalók kollektív fellépéshez való joga – tekintetében.

  Anne E. Jensen (ALDE). - (DA) Elnök asszony, azt szeretném kihangsúlyozni, hogy hagyjuk abba az Európai Bíróság és a kiküldetési irányelv elleni támadásokat. A tagállamoknak kell több erőfeszítést tenniük. A Laval-ügyben hozott ítélet nyomán Dániában épp most hajtjuk végre a törvénymódosítást, amelyet a munkáltatói és a munkavállalói oldal is elfogadott. A jogalkotási szöveg kilenc sora biztosítani tudja, hogy a szakszervezetek kollektív fellépést alkalmazhatnak olyan munkakörülmények biztosítása érdekében, amelyek az érintett ágazatban normának tekinthetők. A svédek láthatóan szintén azt vizsgálják, hogyan hajtsák végre a gyakorlatban a kiküldetési irányelvet. Nem szabad megváltoztatnunk az irányelvet. Megfelelőbb tájékoztatásra van szükség, hogy a munkavállalók tisztában legyenek a jogaikkal, a munkáltatók pedig a kötelezettségeikkel. Az irányelv hatékonyabb gyakorlati végrehajtására van szükség.

  Jan Tadeusz Masiel (UEN). – (PL) Elnök asszony, néhány hónap múlva ismét az uniós polgárokhoz fordulunk, és arra kérjük őket, hogy válasszák meg európai parlamenti képviselőiket. A polgárok most sem fogják tudni, hogy miért is kérjük őket arra, hogy szavazzanak, illetve hogy milyen célt is szolgál a Parlament. Ezért a választásokon való részvétel megint alacsony lesz.

A kiküldetési irányelvvel és az Európai Bíróság döntéseivel kapcsolatos mai vita bizonyítja, hogy az Európai Parlament egyik célja az, hogy megvédje a polgárokat a saját kormányaik által támogatott bizonyos politikákkal szemben. Előfordulhat, hogy ezek a politikák nem elég átgondoltak és részrehajlóak. Ebben az esetben túlságosan liberálisak is. Jelenleg az Európai Parlament és az Európai Bíróság a munkajogok védelmét előnyben részesíti a vállalkozási szabadság védelmével szemben. Lehetetlen, hogy szembehelyezkedjünk az összes munkavállaló számára Unió-szerte biztosítandó egyenlő bánásmód elvével. Az üzletekben mindenkinek ugyanolyan árakat kell fizetnie, és arra szólítunk fel, hogy egyenlő munkáért járó egyenlő bérezés járjon az Unió egész területén.

  Thomas Mann (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, az Európai Parlament egyik legnagyobb figyelmet kiváltó eredménye a „Bolkestein irányelv” módosítása a származási ország elvének a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvével történő helyettesítése révén. A munkavállalóknak tisztességes munkakörülményekre, a vállalkozásoknak – különösen a kkv-knek – pedig a létüket fenyegető árcsökkentési versennyel szembeni védelemre van szükségük. Figyeljünk oda, hogy az eredmény hosszú távon biztosított legyen!

Ahogy az a mai vitában is kiderült, a Viking-, a Laval- és a Rüffert-ügyben nemrégiben hozott bírósági határozatok kétségessé teszik ezt. Igaz az, hogy az Európai Bíróság fontosabbnak tekinti a szolgáltatásnyújtás szabadságát, mint a munkavállalók védelmét? Kisebb értékűnek tartja a Bíróság a sztrájkjogot, mint a mozgás szabadságát? Míg elfogadható, hogy egyes ítéleteket megkérdőjelezünk, ugyanakkor elfogadhatatlan, hogy kétségbe vonjuk az intézmény függetlenségét és legitimitását.

Az egyértelműséghez nem a kiküldetési irányelv módosítása szükséges, hanem inkább a tagállamokban való következetes végrehajtása. Ez jelenti a szükséges egyensúlyt a szabad mozgás biztosítása és a munkavállalók védelme között. „Az azonos munkahelyen végzett egyenlő munkáért járó egyenlő bérezés elve” nem sérülhet.

A minimumkövetelményeket meghaladó munkakörülmények nem akadályozzák a versenyt, és a kollektív tárgyalást semmiképpen sem szabad korlátozni. Egyértelműen nemet kell mondanunk mindenféle szociális dömpingre, valamint a javadalmazásra és a munkakörülményekre vonatkozó minimumszabályok érvénytelenítésére szolgáló „postafiók-társaságok” létrehozására irányuló törekvésekre. A szociális alapelvek nem rendelhetők alá a gazdasági szabadságoknak.

Csak akkor érhetjük el, hogy a vállalkozások és a kkv-k jóváhagyják a szociális piacgazdaság koncepcióját – amire olyan égetően szükség van –, ha tisztességes verseny alakul ki az Európai Unióban.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim, e Parlament egyik becses tulajdonsága, hogy sikeresen következetes álláspontokat ér el. Nem értek egyet a kiküldetési irányelv hatásának csökkentésével. Épp ellenkezőleg, arra van szükség, hogy teljes mértékben betartsuk a rendelkezéseit. A Bizottság által hozott ítéletek megadják az egyértelmű irányt. A kollektív megállapodásokról szóló jelentés ütést mér ezen ítéletekre, valamint a szolgáltatásokról szóló irányelvvel kapcsolatban az Európai Parlamentben folytatott vita során elért kompromisszumra. Ezt én nem tudom támogatni. A dömping az illegális foglalkoztatási gyakorlatok és az irányelv kijátszása révén működik. Ezért arra szeretném kérni Önöket, hölgyeim és uraim, hogy támogassák módosításra irányuló javaslatainkat, amelyek a jelenlegi jogszabályra vonatkoznak. A vállalkozóknak joguk van ahhoz, hogy a jelenlegi irányelv feltételei szerint határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtsanak, és én egyetértek azzal, hogy biztosítani kell, hogy az emberek, más szóval a munkavállalók, általánosságban tisztában legyenek ezzel.

  Csaba Sándor Tabajdi (PSE). - (HU) A lengyel vízvezeték-szerelő mumusát most a lett építőmunkás fenyegető árnya váltotta föl. Az egész Uniónak már rengeteg kárt okozott és okoz az a méltatlan vita, amely újra feléledt. Némelyek az új tagállamok munkavállalóinak korlátlan beáramlásával, szociális dömpinggel riogatnak, ez tényszerűen nem igaz. Legyünk realisták! Ne fenyegessük ezzel a választókat! Alig van a tizenkét új tagállamnak komparatív előnye. Egyik ilyen előnye, hogy viszonylag olcsóbb a munkaerő, de ez csak néhány évig fog tartani. Szerencsére a bérek minálunk is fölmennek. Nagyon kérem, hogy amikor önök egyenlő bánásmódról beszélnek – ennek van egy ilyen aspektusa is –, legyen egyenlő bánásmód régiek és újak között, de az egész Uniónak kárt okoz, ha mi a belső piaci versenyben lévő lehetőségeket, a vállalkozás szabadságát korlátozzuk – bár a szociális szempontot természetesen én is rendkívül fontosnak tartom. Köszönöm.

  Marian Harkin (ALDE). - Elnök asszony, a Lisszaboni Szerződésről nemrégiben Írországban folytatott eszmecsere során a Laval- és a Viking-ügy által felvetett kérdések több vitában központi jelentőségűek voltak, és valóban bizonytalanságot és aggodalmat váltottak ki. Ma reggel több kollégámtól ugyanezt a véleményt hallottam, és ma délelőtt ezért vagyok elégedett a Parlament erőfeszítéseivel.

A biztos úr szavai is megnyugtattak, amikor kijelentette, hogy a Bizottság egyetért a Parlamenttel abban, hogy a kiküldetési irányelvet tovább kell fejleszteni és megfelelően át kell ültetni a nemzetközi jogba.

A Parlament álláspontja elég egyértelmű. A 33. pontban megerősíti, hogy az alapvető szociális jogok nem alacsonyabb rendűek a gazdasági jogokhoz képest az alapvető szabadságok hierarchiájában, majd a későbbiekben hangsúlyozza, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága nem magasabb rendű a sztrájkhoz fűződő és a szakszervezethez való csatlakozás alapvető jogánál, és azzal nem áll ellentétben. E kijelentések teljesen egyértelműek és kifejezik a Parlament álláspontját, és most már a Bizottságon a sor, hogy átvegye a stafétabotot.

Mondanivalómat a Lisszaboni Szerződéssel kezdtem és azzal is fejezem be: az Alapjogi Charta megerősítése és a szociális záradéknak a Lisszaboni Szerződésbe történő beépítése EU-szerte javította volna a munkavállalók helyzetét.

  Bairbre de Brún (GUE/NGL). - (GA) Elnök asszony, a szakszervezetek fokozatosan veszítenek azon jogaikból, hogy tagjaik számára tárgyalás útján magasabb béreket és jobb feltételeket érjenek el. A kormányokat gátolják abban, hogy jogszabályokat alkossanak a munkavállalók életkörülményeinek javítása céljából.

Ma egyetértek kollégáimmal abban, hogy annak biztosításához, hogy ez ne történjen meg, annak a minimumkövetelménynek kell teljesülnie, hogy az EU-Szerződésekbe bekerüljön egy kötelező erejű záradék a társadalmi fejlődésről.

Andersson úr jelentése azonban nem hatol le a dolgok legmélyéig, ám néhány módosítással meg lehetne erősíteni. Az Európai Bíróság a Szerződésekkel összhangban ítélkezik. Amíg a Szerződések lehetővé teszik a munkavállalói jogok korlátozását, valamint a bérek és a feltételek színvonalának csökkentését, a Bíróság sem határozhat másképp.

  Luca Romagnoli (NI). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, örülök az Andersson-jelentésnek, mert olyan alapelvekre helyezi a hangsúlyt, amelyeknek szabályozniuk kell a belső piacot a szolgáltatások szabad mozgása és a munkavállalók elidegeníthetetlen jogai közötti egyensúly tekintetében.

Még ha a fontos kérdések megoldására a gyakorlatban nemzeti szinten kerül is majd sor, itt közbe kell lépnünk a munkavállalók szabad mozgásának kedvezőtlen társadalmi és politikai hatásai elleni küzdelem érdekében. Ezért felül kell vizsgálnunk a kiküldetési irányelvet, össze kell foglalnunk a Monti- és a szolgáltatásokról szóló irányelv szociális záradékait, valamint jóvá kell hagynunk a kirendelt munkavállalókról szóló irányelvet, amely munkavállalókra ugyanazon szabályokat kell alkalmazni, mint az állandó munkavállalókra.

Végezetül támogatom azt, hogy sürgősen megfelelő intézkedéseket kell tennünk a „postafiók-társaságok”-kal szemben, amelyeket a létesítésük helye szerinti államon kívüli szolgáltatásnyújtás céljából hoznak létre a működésük helye szerinti államban alkalmazandó, fizetési és munkafeltételekre vonatkozó szabályok megkerülésével. Végeredményben – néhány kivételtől eltekintve – támogatom a jelentést.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Elnök asszony, ahogy azt mások is elmondták, a Laval-ügyben hozott ítélet és más ítéletek vitákat váltottak ki a Lisszaboni Szerződésről Írországban folytatott eszmecsere során, továbbá ezen ítéleteket felhasználták és visszaéltek azokkal ebben a tekintetben.

Ez a jelentés elsősorban a belső piac alapelveivel foglalkozik, de egyenlő bánásmódot, valamint egyenlő munkáért egyenlő bért követel, és ma ezt kell vezérelvnek tekintenünk. A szociális dömping rendkívül nagy aggodalomra ad okot, azonban sugalmazhatom-e azt, hogy Európában különös és egyedülálló helyzet fog kialakulni, ahol az Írországhoz hasonló országokban – amelyekre munkaerő-beáramlás volt jellemző – mégis változhat ez a helyzet? Mindannyiunk érdeke, hogy a munkavállalók az Európai Unió területén mindenhol megfelelő és egyenlő jogokkal rendelkezzenek.

Hadd emlékeztessek arra is, hogy Európa sokkal nagyobb, elkerülhetetlen problémával néz szembe: azzal, hogy egész vállalkozások és társaságok az Európai Unión kívülre települnek, aminek során nyilvánvalóan határainkon kívülre viszik vállalkozásuk tevékenységét és gazdasági ügyeit, miközben mi csupán importáljuk az eredményeket. Ez egy olyan kérdés, amellyel foglalkoznunk kell.

  Costas Botopoulos (PSE). - (EL) Elnök asszony, úgy gondolom, hogy az Andersson-jelentés bátor lépés az Európai Parlament részéről, mert a jogi alapelvek és a politikai felfogások közötti egyensúly a tét, ami nemcsak a munkavállalókra, hanem minden polgárra közvetlenül kihat.

Nem véletlen, hogy azon ügyek, amelyekről most vitatkozunk, mindegyik jogi kör – higgyék el nekem, ügyvéd vagyok, tudom –, valamint az Európai Unió minden olyan polgárának ellenvetéseit megvilágították, akik úgy érzik, az Európai Unió nem érti meg őket. Ahogy az már elhangzott, ezek képezték a legfontosabb okok egyikét, amely miatt az írek „nem”-mel szavaztak a Lisszaboni Szerződésre.

Bármennyire furcsa is, de nagy valószínűséggel éppen a Lisszaboni Szerződés lenne a megoldás ebben az esetben, mert a megfelelő rendelkezéseket más megvilágításba helyezné. A szociális záradék és az Alapjogi Charta különleges záradékai valószínűleg eltérő vélemény kialakítására kényszerítenék a Bíróságot.

  Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL). - (DA) Elnök asszony, dán képviselőtársam a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoportból azt mondta korábban, hogy a Waxholm-ügyben hozott ítéletet követően kialakult probléma megoldódott Dániában. El kell mondanom, hogy ez nem igaz. Az emberek azt gondolhatják, hogy ők oldották meg a problémát, de valójában bármilyen megoldás az Európai Bíróság határozatának köszönhető. Természetesen pont ez a probléma: most az Európai Bíróság határoz arról, hogy különböző tagállamokban az embereknek joguk van-e sztrájkolni. Ezért kell újraterveznünk a Szerződést: kifejezetten le kell szögeznünk, hogy ez a helyzet nem lehet elfogadható. Sajnos Andersson úr jelentése nem köti ezt ki. A jelentés tartalmaz bizonyos konstruktív részleteket, de ezzel a konkrét kérdéssel nem foglalkozik. Az az egyértelmű követelmény szintén hiányzik a jelentésből, hogy a kiküldetési irányelvet módosítani kell, és ezért arra ösztönözném Önöket, hogy szavazzák meg azon módosításokat, amelyek pontosítják e kérdéseket, hogy világos álláspontot kaphassunk az Európai Parlamenttől.

  Elmar Brok (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy néhány megjegyzést fűzzek a témához.

A mozgás szabadsága az Európai Unió egyik legnagyobb eredménye. Azt is egyértelművé kell tennünk azonban – és ezt egyes, kevésbé szigorú normákat alkalmazó országok is hamarosan megértik, amikor szigorúbb normák lépnek náluk érvénybe –, hogy a mozgás szabadsága nem vezethet egy olyan általánossá váló versenyhelyzethez, amely mellőzi a kialakult szociális normákat. Európa nem támogathatja a szociális és munkavállalói jogok megszüntetését, amelyek eléréséért hosszú ideig küzdöttünk. Ezért egyértelművé kell tennünk, hogy ez soha nem volt a célunk, és erre soha nem kerülhet sor.

Ha egy adott országban elvégeznek valamilyen munkát, ugyanazon munkáért ugyanolyan fizetés járjon. Nem alakulhat ki osztálytársadalom, ahol a külföldi munkavállalók kevesebb bérért dolgoznak. Ez mindkét fél szempontjából méltánytalan, és ezért ezt egyértelművé kell tennünk.

  Yannick Vaugrenard (PSE). – (FR) Elnök asszony, hadd kezdjem azzal, hogy kollégánk, Andersson úr munkája dicséretet érdemel. Mégis mit is akar pontosan az Európai Unió? Egy olyan, szabad verseny által uralt egységes piacot, ahol megsemmisül a kollektív jogok összessége, vagy egy olyan szabályozott egységes piacot, amely lehetővé teszi a polgárok számára, hogy Európa-szerte tisztességes munkát végezzenek?

Az Európai Bíróság, gyakran a Bizottság és időnként a Tanács által közvetített üzenetek nem is világosak, és nem is mindig következetesek. Egy adott társadalom csak annyit ér, amilyen szerződést biztosít a maga számára, és csak azáltal marad fenn. A liberalizáció, a „ki-ki gondoskodjon magáról” megközelítés, még további liberalizációhoz és végül a rendszer szétrobbanásához vezet.

Mi nem ezt akarjuk. Igen, valóban szeretnénk egy belső piacot, de olyat, amely embertársaink élet- és munkakörülményeinek javítására szolgál. A Lisszaboni Szerződés számos alapelvet meghatároz, többek között megállapítja a kollektív megállapodások megkötéséhez való jogot. Biztosítsuk tehát, hogy az Európai Unió és valamennyi tagállam tiszteletben tartsa ezt az alapelvet.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Elnök asszony, nem elég bírálni az Európai Közösségek Bíróságának döntéseiben követett elfogadhatatlan álláspontokat, amelyek komoly támadást jelentenek a munkavállalók legalapvetőbb jogai ellen. Sokkal tovább kell lépnünk és átfogóan módosítanunk kell az európai szerződéseket annak megakadályozása érdekében, hogy ilyen helyzetek ismételten előforduljanak.

A népszavazások során az úgynevezett európai alkotmány és a Lisszaboni Szerződés tervezetének elutasítása egyértelműen bizonyítja az általános elégedetlenséget az Európai Unióval, amely alábecsüli a munkavállalókat és nem tartja tiszteletben méltóságukat. Sajnálatosnak tartom, hogy ez a jelentés nem vonja le ugyanezen következtetéseket, bár a munkavállalói jogok védelmében bírálja a Bíróság ítéleteiben elfoglalt álláspontot. Ez azonban nem elég.

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. – (CS) Hölgyeim és uraim, szeretnék köszönetet mondani az előadónak és Önöknek a már el is kezdett vitáért, mivel ez a vita egy rendkívül kényes és komoly témáról szól. Úgy gondolom, hogy a vita egy egész sor, élénk eszmecserét kiváltó véleményt, valamint számos ellentétes nézetet hozott felszínre. Alapjában véve ez kiemeli a vita jelentőségét és erőpróbát jelentő jellegét. Az alapvető elképzelések közül szeretnék kihangsúlyozni néhányat. Először is a luxembourgi bíróság döntései nem gyengítették az alapvető jogokat, illetve nem jelentettek támadást azok ellen. Ez egyszerűen nem igaz. Azt is szeretném elmondani, hogy mindentől függetlenül a luxembourgi bíróság joggyakorlata során elsőként jelentette ki, hogy a sztrájkjog az alapvető jogok közé tartozik. Ennek megfogalmazására korábban még nem került sor a joggyakorlatban vagy jogrendszerünkben.

A vita során gyakran hangoztatott elképzelésre is szeretnék reagálni, miszerint a kiküldött munkavállalókkal kapcsolatos kérdés különválasztja a régi és az új tagállamokat. Elmondhatom, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság küldi ki a legtöbb munkavállalót. Ebben a rangsorban második Lengyelország, harmadik Belgium, a negyedik pedig Portugália. Szintén helytelen az az elgondolás, hogy a kiküldetés keletről nyugat felé, az új tagállamokból a régiekbe irányuló mozgást jelent. Az is téves, hogy a munkavállalók kiküldésének velejárója a szociális dömping. Szeretném kijelenteni, hogy a Bizottság egyik alapvető célja, hogy a dömping minden formáját – többek között a szociális dömpinget – elutasítsa és küzdjön ellene. Az is a Bizottság céljai közé tartozik, hogy védelmezze az elért szociális normákat, és azok semmiképpen, semmilyen körülmények között ne gyengüljenek.

Azt is szeretném közölni, hogy a munkaértekezleten megkezdett vita során azon tagállamok többsége, amelyekre a Laval- és a Rüffert-ügyben hozott ítéletek vonatkoznak, nem gondolta úgy, hogy módosítani kell az irányelvet. Abszolút többségük úgy vélte, hogy a megoldást az alkalmazandó nemzeti jog keretén belül kell megtalálni, és többen már jól haladnak előre e téren. Szeretném megemlíteni Dániát és Luxemburgot, továbbá szeretném azt is elmondani, hogy a Svédországból származó információk szerint körülbelül tizenöt napon belül egy nagyon fontos határozatot hoznak meg, egy olyan határozatot, amelyről a szociális partnerek és a kormány rendkívül alapos és részletes vitát folytattak.

Azt is szeretném közölni, jóllehet ez csak egy részlet, hogy az úgynevezett „postafiók-társaságok” nem a munkavállalók kiküldetéséről, illetve a mozgás szabadságáról tanúskodnak. Erre több száz példa akad az önálló államok belső piacán, és véleményem szerint ez egy nyitott kérdés. Egy másik igen lényeges dolgot szeretnék kiemelni, mégpedig azt, hogy a luxembourgi bíróság által eddig hozott döntések egy korábbi kérdésre adnak választ. A nemzeti bíróságok feladata, hogy végleges döntést hozzanak, mivel ez az ő hatáskörükbe tartozik.

Hölgyeim és uraim, feltétlenül szükségesnek tartom kihangsúlyozni, hogy ez egy rendkívül sarkalatos kérdés. A Bizottság a megvitatott szempontokból kiindulva követi a témát, és kész arra, hogy a helyzet rendezése érdekében megtegye a szükséges intézkedéseket és megtalálja a megfelelő konszenzust, mert – még egyszer megismétlem – még e vita során sem volt világos, hol van a választóvonal. Még mindig sok tennivalónk van, de szeretném kijelenteni és hangsúlyozni, hogy a szociális partnerek szerepe igen lényeges e téren.

  Jan Andersson, előadó. – (SV) Elnök asszony, néhány rövid észrevételt szeretnék tenni:

Különbség van a Bíróság feladatai és köztünk, jogalkotók között. A Bíróságnak döntési joga van. Nekünk, jogalkotóknak az adott helyzetben akkor kell fellépnünk, ha úgy találjuk, hogy a Bíróság nem úgy értelmezte a jogszabályokat, ahogy mi szeretnénk. A jelentésben kijelentjük, hogy nekünk és a Bizottságnak cselekednünk kell. Nem zárhatjuk ki a kiküldetési irányelv módosításait, amire szintén rámutatunk. Nincs ellentmondás a mozgás szabadsága és a megfelelő szociális feltételek között. Éppen ellenkezőleg.

Hadd szóljak néhány szót az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja által előterjesztett módosításokról. Sajnálatos módon számos ellentmondást tartalmaznak, amikor kompromisszumokra törekszenek. Egyrészt bírálják a Tanács egyoldalú véleményeit, másrészt üdvözlik a véleményeket. Sok az ellentmondás a módosításaikban. „Nem”-et mondok az egyes országokra vonatkozó felmentésekre, mert ezek európai szintű problémák, amelyeket együtt kell megoldanunk. Különböző munkaerőpiacoknak egymás mellett kell működniük.

„Igen”-t mondunk az új Szerződésre, mivel az ítéletekkel a régi Szerződés alapján fordultak elő problémák. Nem utasítom el a nemzeti szintű intézkedéseket. Svédországban és Németországban például szükség van ilyen intézkedésekre, de európai szintűekre is szükségünk van.

Végül szeretném elmondani, hogy most a Bizottságon van a sor, hogy cselekedjen. Ha a Bizottság nem figyel oda a Parlamentre, és különösen arra, hogy mit mondanak az emberek Írországban, Németországban, Svédországban és más tagállamokban, az európai projekt súlyos kárt szenved. Az európai polgárok számára ez az egyik legfontosabb kérdés. A mozgás szabadsága – igen, de ugyanakkor legyenek meg a megfelelő szociális feltételek, és ne legyen szociális dömping. Ennek elérésén kell munkálkodnunk, tehát oda kell figyelni a Parlamentre.

(Taps)

ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR
elnök

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra 2008. október 21-én, szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Ole Christensen (PSE), írásban. – (DA) Az európai munkaerőpiacon fokozni kell a mobilitást. Ezért nagyobb hangsúlyt kell helyezni az egyenlő bánásmódra és a megkülönböztetésmentességre.

Nagyon is jogos, hogy azok, akik munkavállalás céljából az egyik országból egy másikba utaznak, az utóbbiban érvényes feltételek mellett dolgozzanak.

Az egyes országoknak meg kell vizsgálniuk a kiküldetési irányelv végrehajtásának módját, hogy tisztább helyzet alakuljon ki.

Ugyanakkor európai szintű megoldásokra is szükség van.

- A sztrájkhoz való jog nem rendelhető alá a belső piacot irányító szabályoknak.

- A kiküldetési irányelvet az eredeti szándékoknak megfelelően ki kell igazítani. Lehetővé kell tenni az országok számára, hogy a minimumkövetelményeknél jobb feltételeket teremtsenek a kiküldött munkavállalók számára. Ily módon növelni fogjuk a munkavállalók mobilitását és a velük való egyenlő bánásmódot, valamint a kollektív megállapodásokat, beleértve a kollektív fellépéshez való jogot is.

  Richard Corbett (PSE), írásban. – Az Andersson-jelentés hasznos hozzájárulásnak tekinthető ehhez a vitatott és jogi szempontból rendkívül összetett eszmecseréhez. Különösen örvendetes azon ajánlása, miszerint az uniós országoknak pontosan végre kell hajtaniuk a kiküldetési irányelvet, valamint azon követelése, hogy a Bizottság jogalkotási javaslattervezetei az ítéletek által előidézett jogi kibúvókkal foglalkozzanak és akadályozzák meg a joggal kapcsolatban egymásnak ellentmondó értelmezések kialakulását. Biztosítanunk kell, hogy a kiküldetési irányelv ne tegye lehetővé a szociális dömpinget, valamint azt, hogy a kollektív megállapodásokat a más uniós országokból érkező, a fogadó országban a bérek leszorítását és a munkakörülmények romlását előidéző munkavállalók veszélyeztessék.

Nem hibáztathatjuk a Bíróságot, amely csupán tisztázza a jogban foglaltakat – végül is a Bíróság szociális szempontból számos kedvező ítéletet is hozott –, sőt inkább az alapul szolgáló jogi helyzet helyrehozására kell fordítanunk a figyelmünket. Maga a Bizottság idén áprilisban kimondta, hogy a sztrájkhoz és a szakszervezeti tagsághoz való alapvető jog nem fontosabb a szolgáltatásnyújtáshoz való jognál.

Lényeges, hogy ez a jelentés nem a vita végét jelenti. Ha szükséges, alkalmaznunk kell jogkörünket, hogy megvétózzuk az új Bizottságot, amennyiben első munkaprogramjukba nem foglalják bele a szükséges jogalkotási javaslatokat.

  Gabriela Creţu (PSE), írásban. – (RO) Szeretnék tisztázni valamit. Az Európai Unió keleti részéről származó munkavállalók nem vesznek részt szociális dömpingben és nem akarnak szociális dömpinget. Ők nem azok közé tartoznak, akik olcsón akarják adni munkaerejüket. Sajnos a munkaerő átalakításának költségei keleten és nyugaton is hasonlóak. Bizonyos költségek Romániában még magasabbak, mint más területeken, de a számlát itt is fizetnünk kell.

Nem a munkavállalók felelősek a munkaerőpiacon kialakult bizonytalan helyzetért és az Európai Unión belül a munkakörülmények romlásáért, hanem azok, akik a lehető legnagyobb nyomást gyakorolják a munkajog alapján meglévő garanciák megszüntetése céljából, egyetlen célkitűzést tartva szem előtt: azt, hogy a lehető legnagyobb profitot érjék el bármilyen eszközzel, többek között feláldozva mindazon értékeket és elveket, amelyeket az európai társadalmak által megszerzett közös előnyöknek tekintünk.

Ebben az esetben kötelességünk védelmet biztosítani a kelet-európai munkavállalók számára, hogy élhessenek egyik alapvető jogukkal: hogy egyenlő munkáért egyenlő bér járjon. A szocialistáknak és a szakszervezeteknek elsősorban azt kell elkerülniük, hogy hamis, mesterséges megosztás jöjjön létre azon emberek csoportján belül, akik csak akkor tudják elérni ezeket a jogokat, ha szolidaritást tanúsítanak. A szolidaritáson kívül nincs más eszközük.

  Marianne Mikko (PSE), írásban. – (ET) A munkavállalók mozgásának szabadsága a belső piacon érvényes négy szabadság egyike. Ha azt akarjuk, hogy Európa integrációja gyorsabban valósuljon meg, elengedhetetlen, hogy eloszlassuk a nyugat-európai munkavállalók kelet-európaiaktól való félelmét a munkaerőpiacok lezárása nélkül. Sajnálatos módon számos nyugat-európai szakszervezet arra irányuló szándéka, hogy az új tagállamok előtt maradjanak zárva a munkaerőpiacok, szintén nem fogja elősegíteni az egységes Európa létrejöttét. Ez gazdasági szempontból járhatatlan út, félrevezeti a munkavállalókat, bizalmatlanságot teremt és nem a nemzetközi szolidaritás szellemét tükrözi.

A munkaerő mozgása azon lehetőségek közé tartozik, amelynek segítségével bizonyos ágazatokban megoldható a munkaerőhiány problémája. Vannak olyan területek, ahol kevés az autóbuszvezető, és vannak olyanok, ahol nincs elegendő szakképzett orvos. Az ilyen mozgás nem állítható meg.

Mivel az egyenlő bánásmód az Európai Unió alapelvei közé tartozik, a munkavállalók szabad mozgásának is egyenlő feltételek mellett kell megvalósulnia. Az az általánosan elterjedt elv, hogy a külföldi munkavállalóknak kevesebbet fizetnek, mint a fogadó ország polgárainak, nem áll összhangban ezzel az alapelvvel. Egyetértek a jelentésben kiemelt alapelvvel – egyenlő bánásmód és egyenlő munkáért egyenlő bér.

A munkavállalóknak az Európai Unión belüli kiküldése során elengedhetetlen, hogy legalább a minimálbér biztosított legyen.

A történelem során a munkavállalók védelmére eltérő mechanizmusok alakultak ki Európai különböző részein. Ideje azonban, hogy e téren is megváltoztassuk a szokásokat. Ha a munkavállalók most csak nemzeti sajátosságaikat védik, önként megadják magukat. Rendkívül nehéz megmagyarázni az új tagállamok polgárainak a változtatás lehetetlenségét, tekintettel arra, hogy például Észtországnak hat év sem kellett ahhoz, hogy be tudja fejezni a közösségi vívmányok végrehajtását. A munkavállalók védelme eléggé nemes célkitűzés, és törekednünk kell arra, hogy konszenzusra jussunk.

  Siiri Oviir (ALDE), írásban. – (ET) A vita tárgyát képező spontán jelentés kiegyensúlyozatlan és protekcionista beállítottságú. Senki nem kérdőjelezi meg a sztrájkhoz való jogot, de nem engedhetjük, hogy veszélyeztesse a szolgáltatók versenyképességét.

Ma az Európai Bíróság konkrét döntéseit, különösen a Laval-, a Rüffert- és a Viking Line ügyben hozott ítéleteket vitattuk meg. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a fent említett ítéletek közül egyik sem érinti a tagállamokban aláírható kollektív megállapodások tartalmát, illetve az ilyen megállapodások megkötéséhez való jogot. A kollektív intézkedések meghozatalához való jog az Európai Közösséget létrehozó szerződés szabályozási körébe tartozik, ezért azt jelentős közérdekkel kell indokolni és arányosnak kell lennie.