Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2007/0145(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

A6-0294/2008

Viták :

PV 20/10/2008 - 16
CRE 20/10/2008 - 16

Szavazatok :

PV 21/10/2008 - 8.21
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0497

Viták
2008. október 21., Kedd - Strasbourg HL kiadás

9. A szavazáshoz fűzött indokolások
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
  

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

 
  
  

– Anders Wijkman jelentése (A6-0366/2008)

 
  
MPphoto
 

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Üdvözlöm az Európai Unió, a legkevésbé fejlett országok és a kis, fejlődő szigetállamok közötti, éghajlatváltozás elleni globális szövetség létrehozására irányuló javaslatot. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás költsége akár 80 milliárd USD is lehet, mivel a megoldás – természetesen – a trópusi esőerdők kivágásának megállítása lenne. Az a 60 millió EUR, amit erre a célra előirányoztunk, az említett költségek kevesebb, mint 1%-a, mindazonáltal jelentős összeg a legtöbb veszélyeztetett ország számára, feltéve, hogy hatékonyan használják fel. A szövetség egy esélyt kínál, ha a megelőző kockázatkezelés referenciapontjaként és módszertani központjaként működik azon természeti katasztrófák tekintetében, amelyek a legszegényebb országokat sújtják majd az éghajlatváltozás miatt. A leggyengébb pontot az jelenti, hogy nincs megfelelő koordináció a hatalmas számú tevékenység között. A szövetségnek nem feladata, hogy helyettesítse a humanitárius segítségnyújtást, viszont segítenie kell a várható katasztrófák hatásának minimálisra csökkentésében oly módon, hogy innovatív programokon keresztül támogatást nyújt, megerősíti a nemzeti és a helyi szintű közigazgatási struktúrákat, és növeli a veszélyeztetett szigetállamok lakosainak tudatosságát.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogdan Pęk (UEN). – (PL) Elnök asszony, én a jelentés ellen szavaztam, mert úgy vélem, hogy a szén-dioxid-kibocsátás drasztikus csökkentésével kapcsolatos egész elképzelés, amelyre a Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Tanács tett javaslatot, alapvetően rossz és nincs megfelelő jogalapja. Ezenkívül, ha ez a politika alkalmazásra kerül hazámban, Lengyelországban, az ország többet veszítene, mint amennyit eddig közvetlen kifizetések, közvetett támogatások és juttatások formájában kapott, és még fizetni is kellene. Ez azt jelenti, hogy a politika katasztrofális hatással lenne számos fejlődő ország gazdasága számára. Nem mutatna jó példát a Föld többi részének, tekintve, hogy ezen elv világszintű végrehajtásának elméletileg az Európában elért eredményeken kell alapulnia. Ha azonban a politika csak Európában kerül végrehajtásra, az 500 milliárd EUR teljesen szükségtelen elpazarlását jelentené.

 
  
  

– Jean-Marie Beaupuy jelentése (A6-0356/2008)

 
  
MPphoto
 

  Victor Boştinaru, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, a jelentés utal a kohéziós politika jövőjére. Nehéz volt olyan gyakorlati válaszokat találni, amelyek a 27 tagállamra és azok eltérő kormányzati struktúráira és partnerségi rendszereire egyaránt érvényesek. Az előadónak sikerült igen konkrét javaslatokat megfogalmaznia. A kormányzással kapcsolatban két elemet szeretnék hangsúlyozni. A regionális és a helyi hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy jobb és hatékonyabb felelősségmegosztást. Szintén rendkívül fontos a pénzalapokkal és projektekkel kapcsolatos szakértelem és igazgatási kapacitás pótlása, mind regionális, mind helyi szinten. Ami a partnerséget illeti, a jelentés nagyon helyesen hangsúlyozza a mindenkire kiterjedő eljárások és a teljes körű felelősségvállalás központba helyezését. Minden politikai és végrehajtási szakaszba a lehető legnagyobb számú érdekeltet kell bevonni, és ehhez kötelező minimumszabályokra van szükség.

Rendkívül elégedett vagyok azzal, ahogyan az előadó kezelte hozzájárulásainkat és aggályainkat, és ismételten gratulálok neki kiváló munkájához.

 
  
MPphoto
 
 

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Én, aki korábban az önkormányzati struktúrában tevékenykedtem, a partnerség elvét az EU kohéziós politikának központi elemének tartom, csakúgy, mint Jean-Marie Beaupuy előadó. Ezért a jelentés mellett szavaztam.

A sikeres partnerséghez a folyamat kezdetén bizonyos mértékű beruházásra van szükség, jóllehet később megtakarítást lehet elkönyvelni az idő, a pénz és a hatékonyság tekintetében. A helyi választott képviselőknek szóló Erasmus program létrehozása elősegítené a már kipróbált és bevált módszerek cseréjét a közügyek igazgatása terén, egy uniós keretben.

Felszólítom az illetékes intézményeket, különös tekintettel az EU12 országaira, amelyek közé saját hazám, Szlovákia is tartozik, hogy lelkiismeretesen alkalmazzák a partnerség elvét a 2007–2013 közötti programozási időszakban, és használják ki ezt a történelmi lehetőséget és szüntessék meg a régiók közötti egyenlőtlenségeket. A helyi politikusok nagyon jól ismerik a saját területeiket és képesek arra, hogy megtalálják a leghatékonyabb megoldásokat saját városaik és falvaik problémáira. Ezért felszólítom a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket annak érdekében, hogy az EU kohéziós politikájával kapcsolatos végrehajtási hatáskört decentralizálják, azaz a központi szintről regionális szintre helyezzék át.

 
  
  

– Marielle De Sarnez jelentése (A6-0294/2008)

 
  
MPphoto
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) A felsőoktatásban érintett személyekkel együtt melegen üdvözlöm az Erasmus Mundus program második szakaszát. Biztos vagyok abban, hogy senkit sem kell meggyőzni arról, hogy a világ különféle részéről származó tehetséges fiatalok integrálása alapvető eleme a béke építésének és fenntartásának, és nem csak a mi kontinensünkön, de az egész világon. Kiszélesedik a diákok látóköre, és megtanulnak másféle nézőpontokból nézni dolgokat. Mindez közvetlen kapcsolatok, idegen nyelven tartott órák, valamint a más kultúrák megismerése eredményeként történik. A diákok nyitottabbá és toleránsabbá válnak. Ezért is támogatom erőteljesen az Erasmus Mundus programról szóló jelentésben foglalt új elképzelést.

 
  
MPphoto
 
 

  Philip Claeys (NI). - (NL) Elnök úr, De Sarnez asszony jelentése ellen szavaztam, mert számomra elfogadhatatlan, hogy a programot anélkül hosszabbítják meg, hogy alapvető változtatásokat vezetnének be azon megkülönböztetés kapcsán, amit az európai diákok kénytelenek elszenvedni Európán kívüli társaikkal szemben akkor, ha támogatást igényelnek. A harmadik országokból érkező diákok 21 000 EUR összegű éves támogatásban részesülnek, míg azok az európai diákok, akik az Erasmus Mundus keretében az Európai Unión kívül szándékoznak tanulmányokat folytatni, csak 3100 euróra számíthatnak. Mivel az ilyen mértékű különbséget nem lehet tárgyilagosan megmagyarázni vagy megvédeni, ezt a megkülönböztetést nem lehet és nem szabad tovább fenntartani.

 
  
  

– József Szájer jelentése (A6-0297/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Gyula Hegyi (PSE). - (HU) Egy, a génmódosított szervezetek engedélyezéséről szóló riport raportőreként, illetve ez esetben véleményadójaként ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy az Európai Parlamentnek nagyobb szerepet kell kapni a folyamatok ellenőrzésében. Az európai polgárok félnek a GMO-k átláthatatlan felhasználásától, és a parlamenti ellenőrzés nyilvánosságot és átláthatóságot jelent. A bizalmatlanságot csak így, a teljes nyilvánossággal lehet mérsékelni. A genetikailag módosított mikroorganizmusok esetében is el kell érni, hogy az egészségügyi és környezeti biztonságot illető kérdésekben kötelezően vonják be az Európai Parlamentet. Örülök, hogy ez irányú módosító indítványaimat, amelyet a Környezetvédelmi Bizottság egyhangúlag támogatott, most az Európai Parlament is megszavazta.

 
  
  

– Evelyne Gebhardt jelentése (A6-0361/2008)

 
  
MPphoto
 

  Carlo Casini (PPE-DE).(IT) Elnök asszony, úgy érzem, világosabban el kell magyaráznom, hogy miért nem értek egyet azzal, illetve miért tartom igazságtalannak azt, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja által a Gebhardt-jelentés tekintetében előterjesztett módosításokat érvénytelennek minősítsék, csak mert szavazás történt egy teljesen más kérdésről.

Egy dolog azt mondani, hogy az ember a világ bármely országának jogát választhatja, feltéve hogy az nem sérti az emberi jogokat; és teljesen más dolog azt mondani, hogy az ember az uniós tagállamok jogai közül választhat. Ez a két dolog teljesen más, ezért tartom igazságtalannak, hogy vissza kell vonni az utóbbi kérdésben előterjesztett módosításokat.

Ugyanakkor egyetértek az európai igazságügyi térség megteremtésére irányuló erőfeszítésekkel, az európai harmonizációval, és remélem, hogy e rendelet további vitáiban elfogadják majd az érveimet. Nincs értelme Kína vagy valamely távoli atlanti-óceáni állam jogát alkalmazni például az olyan érzékeny kérdésekben, mint a házassági ügyek, amikor sokkal sürgetőbb szükség van az Unió 27 országának egyesítésére.

 
  
MPphoto
 

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) A válás sajnos az európai civilizáció sötét oldalához tartozik, és egyre nő az ún. nemzetközi válások száma. Mindig a gyerekek azok, akiket a válás a leginkább megvisel. A nemzetközi válások esetében felmerül a kérdés, hogy melyik országban folytassák le az eljárást, amelynek során meghozzák a döntést a gyermekek jövőjéről. Támogattam azt az intézkedést, amely egyértelműbb szabályokat vezet be azon válni kívánó párok esetében, akiknek különböző az állampolgárságuk, mivel lehetővé válik mindkét fél számára, hogy – egy megállapodás alapján – megválasszák azt a bíróságot, és ezáltal annak a tagállamnak a jogát, amellyel valamiféle kapcsolatuk van. Ez nagyon fontos, különösen akkor, ha a házaspár egy olyan országban él, amelynek egyikük sem állampolgára. A jogi szabályok nagymértékben különböznek az egyes tagállamokban, ezért további előrelépést jelent, hogy az Európai Parlament az intézkedés keretében azt a feladatot adta a Bizottságnak, hogy építsen ki egy nyilvánosan elérhető internetes tájékoztató rendszert, amely tartalmazza az összes szükséges információt. Meg kell jegyezni, hogy a nemzetközi válások ma évente százhetvenezer házaspárt és gyermekeiket érintik.

 
  
MPphoto
 

  David Sumberg (PPE-DE). - Elnök asszony, köszönöm a szót! Én, a Parlament konzervatív képviselőivel együtt a Gebhardt-jelentés ellen szavaztam. Mielőtt európai parlamenti képviselői mandátumomat megszereztem, ügyvédként tevékenykedtem az Egyesült Királyságban, és esetenként családjogi kérdésekkel is foglalkoztam. Véleményem szerint a jelentés elfogadása visszalépést jelent. Az egyes nemzetállamokra kell hagyni azt a döntést, hogy mely jogot kell alkalmazni az ilyen esetekben.

Semmi szükség az Európai Bizottság vagy más európai szerv közbeavatkozására. Országainkban mások a hagyományok, a válással kapcsolatos nézetek, más a hit, a vallás, más a háttér, és teljesen helyénvaló, hogy minden egyes ország figyelembe vegye ezeket a szempontokat. Nem fogadhatjuk el, hogy a felsőbb szerv mondja meg nekünk, hogy mit tegyünk.

Köszönöm, hogy felszólalhattam, és köszönöm ezt az emlékezetes lehetőséget, amikor őszintén elmondhatom, hogy – Öntől eltekintve, tisztelt elnök asszony – egy teljesen és tökéletesen üres ülésterem előtt beszélhettem.

 
  
  

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

 
  
  

– Angelika Niebler jelentése (A6-0367/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. (IT) A Niembler asszony által kidolgozott, az egyrészről az Európai Közösség, másrészről Új-Zéland kormánya közötti tudományos és technológiai együttműködésről szóló megállapodásnak az Európai Közösség nevében történő aláírásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló jelentés (A6-0367/2008) mellett szavaztam, mivel Új-Zéland az egyetlen Európán kívüli iparosodott ország, amellyel az Európai Közösség még nem kötött megállapodást a tudományos és technológiai együttműködésről.

Jelenleg a Közösség és Új-Zéland közötti együttműködés a Bizottság és Új-Zéland kormánya között 1991. május 17-én aláírt és hatályba lépett, tudományos és technológiai együttműködésről szóló informális megállapodáson alapult. Ez a megállapodás ugyanakkor nem írja elő az együttműködés intézményi összehangolását, és nem tartalmaz konkrét szabályokat a szellemi tulajdonjogok kezelésével és védelmével kapcsolatban. Nemrég Új-Zélandra látogattam és lehetőségem volt eszmecserét folytatni az ország néhány legmagasabb rangú tisztviselőjével, akik megerősítették, hogy szándékukban áll szorosabbra fűzni ezt az együttműködést, egy, az élelmiszerekkel, a mezőgazdasággal és a biotechnológiával, az információs és kommunikációs technológiákkal, az egészségüggyel, a környezettel és a kutatók mobilitásával kapcsolatos keretprogramon keresztül.

Ezek az ágazatok pontosan megegyeznek azokkal, amelyek a Bizottság szerint leginkább szolgálják az EU érdekeit és leginkább ígéretesek az EU számára a jövőbeni együttműködést tekintve, amely lehetővé teszi majd, hogy az EU maximálisan kihasználja az ezzel az iparosodott országgal folytatott együttműködésben rejlő lehetőségeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban. (SV) A svéd konzervatívok támogatják a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy speciális programot hozzanak létre azzal a céllal, hogy segítséget nyújtsanak a szegény fejlődő országoknak az éghajlatváltozás hatásaira való felkészülésben, illetve az e hatásokhoz való alkalmazkodásban. Szintén támogatjuk a bizottsági javaslatról szóló parlamenti jelentés lényegi tartalmát, ezért úgy döntöttünk, hogy a jelentés mellett szavazunk.

Ugyanakkor ellenezzük azt a kérést, hogy a jelenlegi költségvetést 2010-ben 60 millió euróról 2 milliárd euróra növeljék az éghajlatváltozás elleni globális szövetség támogatása érdekében. Szintén ellenezzük az arra irányuló javaslatot, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében tartott árverésekből származó bevétel legalább 25%-át a költségvetés fent említett növelésének finanszírozására fordítsák.

 
  
MPphoto
 
 

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. (PT) A 639/2004/EK rendelet számos eltérést ír elő a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló 2371/2002/EK rendelet 13. cikke által létrehozott belépési/kilépési rend tekintetében.

Ugyanakkor az, hogy késve fogadták el a Bizottság jogi eszközét, amely lehetővé teszi az érintett tagállamok számára állami támogatás, illetve korlátozott hajógyári kapacitás rendelkezésre bocsátását, megakadályozta, hogy a 639/2004/EK rendeletben meghatározottakkal összhangban teljesítsék a felújításra nyújtott állami támogatásban részesülő halászhajók flottába lépése tekintetében előírt, 2008. december 31-ig tartó határidőt.

A jelentésben az Európai Parlament, különösen a Halászati Bizottság, védelmébe vette a hajók felújítására és lajstromba vételére vonatkozó állami támogatás határidejének meghosszabbítását, mind a hatályos rendelet, mind pedig az Európai Bizottság által előterjesztett javaslat kapcsán, amelynek alapján a határidőt mindössze egy évvel, 2009. december 31-ig kell meghosszabbítani.

A legkülső régiók flottáinak felújítására vonatkozó állami támogatás határidejének 2009. december 31-ig történő meghosszabbítása, valamint az, hogy a hajókat 2011. december 31-ig lehet lajtromba venni, rendkívüli segítséget jelent, figyelembe véve a fent említett korlátozásokat.

Ezért a jelentés mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. – (SK) Július 19. és 27. között Új-Zélandon jártam az Európai Parlament 11 tagú küldöttségének tagjaként. Ez a fejlett és gazdag, európai szellemiségű ország több mint 27 000 kilométerre van Szlovákiától. Az Aucklandi Egyetem és a christchurchi Canterbury Egyetem Európai Intézetének diákjaival tartott találkozók nagyon lelkesítők voltak. Beszélgettünk az Európai Közösségnek a kutatást, a technológiai fejlődést és a demonstrációs tevékenységeket érintő hetedik keretprogramjáról, valamint az EU és Új-Zéland közötti tudományos és kutatási együttműködés lehetőségeiről. Ez az oka annak, hogy – a konzultációs eljárás keretében – támogatom az Európai Közösség és Új-Zéland kormánya közötti tudományos és technológiai együttműködési megállapodás aláírását, és ezért szavaztam igennel Angelika Niebler előadó jelentésére.

Új-Zéland az egyik legkevésbé szennyezett ország a világon, és az új-zélandiak erre jogosan büszkék. Az ott élők a „zöld, tiszta és biztonságos” elvet követik. A vízenergia biztosítja az ország villamosenergia-ellátásának kétharmadát. Nagy mennyiségű forró vizet is használnak villamos energia termelésére. Nukleáris energiát egyáltalán nem termelnek.

Határozott véleményem, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén folytatott kölcsönös együttműködés, valamint a tudománnyal, a kutatással és az innovációval kapcsolatos közös megközelítések kidolgozása mindkét oldal számára hasznosnak bizonyul.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Igennel szavaztam Niebler asszony jelentésére, amely az Európai Közösség és Új-Zéland kormánya közötti tudományos és technológiai együttműködési megállapodás aláírásáról szól. Amint azt a tanácsi határozatra irányuló javaslatban is olvashatjuk, Új-Zéland egy olyan Európán kívüli iparosodott ország, amellyel a Közösség még nem írt alá hivatalos tudományos és technológiai megállapodást. Ezért – és figyelembe véve a technológiai újítások fokozódó összetettségét és a tudományos haladás sebességét – úgy érzem, ez a legjobb pillanat a Közösség számára, hogy hivatalossá tegye a már meglévő együttműködési megállapodást, amivel megerősítheti az együttműködést, különösen azokban az ágazatokban, amelyek még soha nem voltak olyan fontosak, mint manapság, például az egészségügy, a biotechnológia, valamint az információs és kommunikációs technológiák.

Úgy vélem, hogy ezzel lehetővé válik a Közösség számára, hogy maximálisan kihasználja az Új-Zélanddal meglévő együttműködésben rejlő lehetőségeket, a szellemi tulajdon hatékony védelmét és a szellemi tulajdonjogok méltányos megosztását szem előtt tartva.

 
  
  

– Paolo Costa jelentése (A6-0374/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Elnök úr, a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet és az Európai Közösség között a légiközlekedés-védelmi ellenőrzésekről és a kapcsolódó kérdésekről létrejött együttműködési szándéknyilatkozat megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló jelentésben foglalt vélemény (COM(2008)0335 – C6-0320/2008 – 2008/0111(CNS)) mellett szavaztam.

Az előadó, Costa úr, nagyon helyesen hangsúlyozta, hogy a polgári repüléssel kapcsolatos közösségi politika céljaival összhangban az együttműködési szándéknyilatkozat erősíteni fogja a Közösség és az ICAO közötti kapcsolatokat. Különösen fontos szem előtt tartani, hogy a megtárgyalt szándéknyilatkozat végrehajtása elősegíti az ellenőrzés, illetve a rendeleteknek való megfelelés tekintetében mindig korlátozott mértékben rendelkezésre álló erőforrások jobb felhasználását. A határozat végrehajtása komoly előnyökkel járna a tagállamok számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. (PT) Az együttműködési szándéknyilatkozat-tervezet, amelyről e jelentés szól, azt tűzte ki célul, hogy jelentős mértékben csökkentse a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) által a tagállamokban végzett egyedi felülvizsgálatok számát. E célból az ICAO értékelni fogja az Európai Közösség légiközlekedés-védelmi ellenőrzési rendszerét.

Ezért a Közösség polgári repülési politikájának céljaival összhangban az együttműködési szándéknyilatkozat meg fogja erősíteni a Közösség és az ICAO közötti kapcsolatot és lehetővé teszi a megfelelés-ellenőrzés terén korlátozott mértékben rendelkezésre álló tagállami erőforrások hatékonyabb felhasználását.

A tagállamok elé két megfelelés-ellenőrzési rendszert állítottak, amelyek ugyanazt a célt szolgálják és nagyrészt azonos hatáskörrel bírnak. Ismételten hangsúlyozom, hogy e cselekvés elsődleges célja a rendelkezésre álló erőforrások ésszerűbb felhasználása lesz.

Végül, az uniós minősített információk megfelelő kezelésének biztosítása érdekében az ICAO-nak meg kell felelnie a közösségi szabályoknak, és a Közösségnek jogában áll helyben ellenőrizni, hogy az ICAO milyen védelmi intézkedést vezetett be.

Ezért szavaztam igennel a Costa-jelentésre.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, igennel szavaztam a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet és az Európai Közösség között a védelmi ellenőrzésekről létrejött együttműködési szándéknyilatkozat megkötéséről szóló Costa-jelentésre. Véleményem szerint az, hogy két, azonos célokat szolgáló és nagyrészt azonos hatáskörű megfelelés-ellenőrzési rendszert kell alkalmazni, nem csak azt jelenti, hogy az illetékes szervek nem megfelelően osztják el az erőforrásokat, hanem azt is – és ez még inkább fontos –, hogy ez terhet ró a tagállamokra mind a költségek, mind pedig a korlátozott mértékben rendelkezésükre álló erőforrások felhasználása tekintetében. Ezért üdvözlöm az ICAO és az Európai Bizottság között e témában folytatandó együttműködésre irányuló javaslatot.

 
  
  

– Diana Wallis jelentése (A6-0380/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban.(FR) Megszavaztam a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot jóváhagyó jogalkotási állásfoglalást, brit képviselőtársam, Wallis asszony jelentése alapján. A javaslat a közösségi jog egységesítése iránti szándékból fakad, amelyre véleményem szerint helytelenül kodifikációként hivatkoznak. Ez dicséretes szándék, de sajnálom, hogy – tekintettel a szövegek alakulására és összetettségére – a Bizottság nem vizsgálta felül az 1987. április 1-jei álláspontját, amelyben utasította szolgálatait, hogy végezzék el az összes jogalkotási szöveg kodifikálását legkésőbb az egyes szövegek tizedik módosítását követően, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez egy minimumszabály, és a közösségi jogszabályok egyértelműsége és megfelelő megértése érdekében a bizottsági szolgálatoknak erőfeszítéseket kell tenniük azért, hogy azon szövegek kodifikálását, amelyekért felelősek, a fent említettnél rövidebb időközönként tegyék meg. Ebben a konkrét esetben számos különböző, 1972-ben, 1983-ban, 1990-ben, 2000-ben és 2005-ben elfogadott jogszabályt és az azokat módosító szövegeket kodifikáljuk. Véleményem szerint a közösségi jog egységes szerkezetbe foglalására vonatkozó politikát az Európai Közösség egyik kiemelt feladatának kellene tekinteni.

 
  
MPphoto
 
 

  Šarūnas Birutis (ALDE), írásban. (LT) Törekednünk kell a közösségi jog egyszerűbbé és átláthatóbbá tételére, hogy érthetőbbé és hozzáférhetőbbé váljon a polgárok számára, akik előtt ily módon új lehetőségek nyílnak meg és képessé válnak arra, hogy éljenek a számukra biztosított jogokkal.

E cél elérhetetlen, ha sok jogszabályt több alkalommal részben vagy akár alapvetően módosítottak, és e módosítások különböző jogi aktusokban lelhetők fel: Van, hogy az eredeti szövegben, máskor egy későbbi, módosító jogi aktusban találhatjuk meg a hatályos szabályokat, így komoly kutatómunkát kell végezni különböző jogi aktusokat összevetve.

Ezért, mivel a célunk, hogy a közösségi jogot világosabbá és átláthatóbbá tegyük, fontos azon jogszabályok kodifikálása, amelyeket többször is módosítottak.

 
  
  

– Diana Wallis jelentése (A6-381/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban.(FR) Igennel szavaztam az egyszerű nyomástartó edényekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot jóváhagyó jogalkotási állásfoglalásra, brit képviselőtársam, Wallis asszony jelentése alapján. A javaslat a közösségi jog egységesítése iránti szándékból fakad, amelyre véleményem szerint helytelenül kodifikációként hivatkoznak. Ez dicséretes szándék, de sajnálom, hogy – tekintettel a szövegek alakulására és összetettségére – a Bizottság nem vizsgálta felül az 1987. április 1-jei álláspontját, amelyben utasította szolgálatait, hogy végezzék el az összes jogalkotási szöveg kodifikálását legkésőbb az egyes szövegek tizedik módosítását követően, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez egy minimumszabály, és a közösségi jogszabályok egyértelműsége és megfelelő megértése érdekében a bizottsági szolgálatoknak erőfeszítéseket kell tenniük azért, hogy azon szövegek kodifikálását, amelyekért felelősek, a fent említettnél rövidebb időközönként tegyék meg. Ebben a konkrét esetben számos különböző, 1987-ben, 1990-ben és 1993-ban elfogadott jogszabályt és az azokat módosító szövegeket kodifikáljuk. Véleményem szerint a közösségi jog egységes szerkezetbe foglalására vonatkozó politikát az Európai Közösség egyik kiemelt feladatának kellene tekinteni, és a jelenlegi helyzet nincs rendjén, különösen a tagállamok és az európaiak szempontjából.

 
  
MPphoto
 
 

  Šarūnas Birutis (ALDE), írásban. (LT) A tagállamoknak minden eszközzel biztosítaniuk kell, hogy a nyomástartó edények forgalmazása és használata csak akkor történhessen meg, ha azok nem jelentenek veszélyt az emberekre, kedvelésből tartott állatokra vagy ingatlanokra, és ha beszerelésük, karbantartásuk és használatuk megfelelően történt, összhangban a felhasználási céllal. A gyártóknak gondoskodniuk kell arról, hogy az edények megfeleljenek az EK-típusvizsgálati tanúsítványon és a gyártási eljárás leírásában megjelölt típusnak, ezenkívül CE-jelzéssel kell ellátniuk az edényeket és megfelelőségi nyilatkozatot kell kiállítaniuk. Az irányelv a sorozatgyártott egyszerű nyomástartó edényekre vonatkozik, és nem alkalmazható a kifejezetten nukleáris felhasználásra szánt edényekre, illetve hajók és légi járművek meghajtását szolgáló edényekre és tűzoltó készülékekre.

A javaslat célja az egyszerű nyomástartó edényekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1987. június 25-i 87/404/EGK tanácsi irányelv kodifikálása. Az új irányelv számos jogszabályt módosít, amelyek rendelkezéseit beépítették ebbe az új jogszabályba. A javaslat nem változtatja meg a kodifikált jogi aktusok tartalmát, mindössze összekapcsolja azokat, végrehajtva a kodifikáció miatt szükséges módosításokat.

 
  
  

– Diana Wallis jelentése (A6-385/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. (FR) Igennel szavaztam a gyógyszerek kiegészítő oltalmi tanúsítványának bevezetéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot jóváhagyó jogalkotási állásfoglalásra, brit képviselőtársam, Wallis asszony jelentése alapján. A javaslat a közösségi jog egységesítése iránti szándékból fakad, amelyre véleményem szerint helytelenül kodifikációként hivatkoznak. Sajnálom, hogy – tekintettel a szövegek alakulására és összetettségére – a Bizottság nem vizsgálta felül az 1987. április 1-jei álláspontját, amelyben utasította szolgálatait, hogy végezzék el az összes jogalkotási szöveg kodifikálását legkésőbb az egyes szövegek tizedik módosítását követően, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez egy minimumszabály, és a közösségi jogszabályok egyértelműsége és megfelelő megértése érdekében a bizottsági szolgálatoknak erőfeszítéseket kell tenniük azért, hogy azon szövegek kodifikálását, amelyekért felelősek, a fent említettnél rövidebb időközönként tegyék meg. Ebben a konkrét esetben az 1992. évi tanácsi rendeletet és az azt módosító négy másik, 1994-ben, 2003-ban, 2005-ben és 2006-ban elfogadott jogszabályt kodifikáljuk. Véleményem szerint a közösségi jog egységes szerkezetbe foglalására vonatkozó politikát az Európai Közösség egyik kiemelt feladatának kellene tekinteni, és a jelenlegi helyzet nincs rendjén, különösen a tagállamok és az európaiak szempontjából.

 
  
  

– Diana Wallis jelentése (A6-386/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), - (FR) Igennel szavaztam a légi közlekedési ágazatban a Szerződés 81. cikkének alkalmazásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatot – a konzultációs eljárást követően – jóváhagyó jogalkotási állásfoglalásra, brit képviselőtársam, Wallis asszony jelentése alapján. A javaslat a közösségi jog egységesítése iránti szándékból fakad, amelyre véleményem szerint helytelenül kodifikációként hivatkoznak. Sajnálom, hogy – tekintettel a szövegek alakulására és összetettségére – a Bizottság nem vizsgálta felül az 1987. április 1-jei álláspontját, amelyben utasította szolgálatait, hogy végezzék el az összes jogalkotási szöveg kodifikálását legkésőbb az egyes szövegek tizedik módosítását követően, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez egy minimumszabály, és a közösségi jogszabályok egyértelműsége és megfelelő megértése érdekében a bizottsági szolgálatoknak erőfeszítéseket kell tenniük azért, hogy azon szövegek kodifikálását, amelyekért felelősek, a fent említettnél rövidebb időközönként tegyék meg. Ebben a konkrét esetben a Tanács 1987. évi rendeletét és az azt módosító öt másik, 1990-ben, 1992-ben, 1994-ben, 2003-ban és 2004-ben elfogadott jogszabályt kodifikáljuk. Véleményem szerint a közösségi jog egységes szerkezetbe foglalására vonatkozó politikát az Európai Közösség egyik kiemelt feladatának kellene tekinteni, és a jelenlegi helyzet nincs rendjén, különösen a tagállamok és az európaiak szempontjából.

 
  
  

– Diana Wallis jelentése (A6-379/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban.(FR) Igennel szavaztam a légi közlekedési ágazatban a Szerződés 81. cikkének alkalmazásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatot – a konzultációs eljárást követően – jóváhagyó jogalkotási állásfoglalásra, brit képviselőtársam, Wallis asszony jelentése alapján. A javaslat a közösségi jog egységesítése iránti szándékból fakad, amelyre véleményem szerint helytelenül kodifikációként hivatkoznak. Sajnálom, hogy – tekintettel a szövegek alakulására és összetettségére – a Bizottság nem vizsgálta felül az 1987. április 1-jei álláspontját, amelyben utasította szolgálatait, hogy végezzék el az összes jogalkotási szöveg kodifikálását legkésőbb az egyes szövegek tizedik módosítását követően, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez egy minimumszabály, és a közösségi jogszabályok egyértelműsége és megfelelő megértése érdekében a bizottsági szolgálatoknak erőfeszítéseket kell tenniük azért, hogy azon szövegek kodifikálását, amelyekért felelősek, a fent említettnél rövidebb időközönként tegyék meg. Ebben a konkrét esetben a Tanács 1987. évi rendeletét és az azt módosító öt másik, 1990-ben, 1992-ben, 1994-ben, 2003-ban és 2004-ben elfogadott jogszabályt kodifikáljuk. Véleményem szerint a közösségi jog egységes szerkezetbe foglalására vonatkozó politikát az Európai Közösség egyik kiemelt feladatának kellene tekinteni, és a jelenlegi helyzet nincs rendjén, különösen a tagállamok és az európaiak szempontjából.

 
  
  

– Alain Lamassoure jelentése (A6-0342/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban.(FR) Igennel szavaztam a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló határozat végrehajtásáról szóló 2000. évi rendeletet módosító tanácsi rendeletre irányuló javaslatot módosításokkal jóváhagyó jogalkotási állásfoglalásra, kiváló francia kollégám, a korábbi miniszter, Lamassoure úr jelentése alapján. A képviselők többségéhez hasonlóan szerintem is jó, ha emlékszünk arra, hogy a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy teljes körűen és alaposan vizsgálja meg az Európai Unió kiadásainak és forrásainak minden aspektusát, és 2008/2009-ben erről küldjön számára jelentést. A költségvetési fegyelemmel és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodással kapcsolatos, 2006. május 17-i intézményközi megállapodással összhangban támogatom azt, hogy a Parlamentet megfelelően bevonják a vizsgálat minden szakaszába. Ebben az összefüggésben nem szabad elfelednünk, hogy a jelenlegi, azaz a 2007–2013 közötti időszakra szóló pénzügyi tervet egy politikai kompromisszum keretében hagyták jóvá, amely a brit hozzájárulás kiigazításának felülvizsgálatát foglalta magában.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. (FR) A Lamassoure úr által az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről kidolgozott jelentés egyértelműen elméleti munka. Nem akar érintetté válni – idézem: [a Parlament úgy határozott, hogy] „nem foglalkozik részletesen egy olyan rendszerrel, amelyet elavultnak, igazságtalannak és átláthatatlannak tart”, és amelynek – az előadó szerint – az a legnagyobb hibája, hogy nem az Európai Parlament hoz döntést a kérdésben.

Ez olyan, mintha abból, ami e Parlamentben elhangzott, azt a következtetést vonná le, hogy rövid időn belül az európai adófizetőknek további adókat kellene fizetniük, amelyeket közvetlenül Brüsszel von le. Az adózáshoz való önkéntes hozzájárulás (a polgárok vagy képviselőik által) az alkotmányos állam egyik alapelve, mint ahogyan az állam előjoga az, hogy adót vessen ki.

Ebben azonban rejlik egy probléma. Az Európai Unió nem egy állam és semmilyen körülmények között nem vállalhatja magára az adó kivetését. Az, hogy nem vesznek tudomást arról, hogy a franciák, a hollandok és az írek elutasították az alkotmányos szerződést, következetesen arra utal, hogy az nem igazán törődnek az egyes nemzetek önkéntes hozzájárulásával. Sajnos inkább a hazugságokat, a manipulációt vagy akár az erőszakot részesítik előnyben.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, igennel szavaztam a Közösségek saját forrásai rendszerének módosításairól szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról Lamassoure úr által kidolgozott jelentésre. Egyetértek a jelentés alapjával és osztom az előadó véleményét, amikor elismeri, hogy a Bizottság legfrissebb határozata, amely – célja szerint – a 2007. június 7-i tanácsi határozattal összhangban aktualizálja a saját forrásokról szóló végrehajtási rendeletet, a jelenlegi szövegével tovább bonyolítaná az eljárást, mivel folyamatosan kivételeket és különleges feltételeket ír elő egyes tagállamok számára.

Ezért véleményem szerint a saját erőforrások működési rendszerének általános felülvizsgálatakor – aminek meg kell történnie – figyelembe kell venni az Európai Parlament tevékeny szerepvállalását a nagyobb átláthatóság megvalósítását célzó megfelelő intézkedésekre irányuló javaslatok előterjesztése terén.

 
  
  

- Gérard Deprez jelentése (A6-0408/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban.(FR) Belga képviselőtársam, Deprez úr jelentése alapján igennel szavaztam a büntetőeljárások során felhasználandó tárgyak, dokumentumok és adatok megszerzéséhez szükséges európai bizonyításfelvételi parancsról szóló tanácsi kerethatározatra irányuló javaslatot módosító jogalkotási állásfoglalásra. Legtöbb képviselőtársamhoz hasonlóan üdvözlöm azt a tanácsi kerethatározatra irányuló javaslatot, amely a kölcsönös elismerés elvének alkalmazását írja elő a büntetőeljárások során felhasználandó tárgyak, dokumentumok és adatok megszerzéséhez szükséges európai parancs tekintetében. Ez az európai parancs (a továbbiakban: az európai bizonyításfelvételi parancs) gyorsabb és hatékonyabb igazságügyi együttműködést tesz lehetővé a büntetőügyek terén, és felváltja az e területen jelenleg alkalmazott kölcsönös jogsegély rendszerét, ami összhangban van az Európai Tanács következtetéseivel.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. (PT) Azon kívül, hogy komoly fenntartásaink vannak az európai parlamenti jelentés bizonyos aspektusainak elemzésével kapcsolatban, nem értünk egyet a jogszabályok harmonizálásával és a közös eljárások elfogadásával, különösen az európai bizonyításfelvételi parancs esetében, amely egy, az európai bűnüldözési térség létrehozásához tartozó kezdeményezés.

Az Európai Bizottság már hírnevet szerzett azzal, hogy számtalan javaslatot terjeszt elő az igazságszolgáltatás nemzetek fölé helyezéséről az EU szintjén, amivel veszélyezteti a tagállamok szuverenitásának, illetve állampolgáraik jogainak védelme tekintetében fennálló kötelezettségének alapvető jellemzőit.

A jelenlegi konzultációs eljárás keretében az EP kiáll a határokon átnyúló bizonyítékgyűjtés mellett, az európai bizonyításfelvételi parancs működéséhez hasonlóan. Az EP többsége törölni szeretné a Tanács által elfogadott „területi záradék”-ot (amely lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy bizonyos körülmények esetén visszautasíthassák az európai bizonyításfelvételi parancsot), ezzel támadva a tagállami szuverenitást.

Az EP alapvetően mindig is „katolikusabb a pápánál”, kitart egy javasolt Szerződés végrehajtása mellett, amelyet már háromszor elutasítottak, különösen a bel- és igazságügy terén, ezzel létrehozva ezt az „európai bűnüldözési térséget” és, ahogyan az előadó fogalmaz, „elkerülve azt, hogy teret kapjon a nemzeti vétójog”.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, igennel szavaztam az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság elnöke, Deprez úr által az európai bizonyításfelvételi parancsról szóló tanácsi kerethatározatról kidolgozott jelentésre. Egyetértek a jelentés céljával és a benne megfogalmazott állásponttal.

A határokon átnyúló bizonyítékgyűjtés kétségkívül fontos lépés a bírósági határozatok kölcsönös elismerése elvének megvalósítása felé. Ez az elv az igazságügyi együttműködés alapja, amelynek legfőbb célja az, hogy gyorsabb és hatékonyabb jogsegély álljon rendelkezésre valamennyi tagállam számára. Szeretnék rámutatni, hogy egy koherens európai igazságügyi térség létrehozásához, illetve annak biztosításához, hogy a büntetőügyekben megvalósuló igazságügyi együttműködés a kívánt hatásokat eredményezze, valamennyi tagállamnak végre kell hajtania a jogalkotási keretet, és az eszközöknek hozzá kell járulniuk a különböző nemzeti igazságügyi hatóságok közötti jogsegély egyszerűsítéséhez, természetesen nem feledkezve meg a személyes adatok védelméről.

 
  
MPphoto
 
 

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. − (PL) A Közösségnek kiemelten kell gondoskodnia a tagállamok polgárainak biztonságáról, valamint az igazságszolgáltatási rendszer gyors és hatékony működéséről. Ez kiemelt jelentőséggel bír, tekintve a szervezett bűnözés, különösen a határokon átnyúló bűncselekmények drámai fejlődését. Különleges figyelmet kell fordítani minden olyan jogi eszközre, amely megkönnyítheti a büntetőeljárásokat és segíthet a bűncselekmények elkövetőinek elítélésében.

Az európai bizonyításfelvételi parancs a más tagállamban hozott bírósági határozatok automatikus elismerését írja elő. Ez meglehetősen problémás dolog, mivel a büntetőeljárások messzire nyúló módosításait vonja maga után a tagállamokban. Az európai bizonyításfelvételi parancs végrehajtása – a büntetőeljárások sokfélesége és a parancsokról szóló törvények közötti jelentős eltérések miatt – számos nehézséget hordoz magában. Véleményem szerint ahelyett, hogy beavatkoznak az olyan érzékeny területeken, mint az adott országban alkalmazott büntetőeljárások, a Bizottságnak és az Európai Parlamentnek a tagállamok rendőri erői közötti legmagasabb szintű együttműködés megvalósítására kellene törekedniük. Ezt olyan szervezeteken keresztül valósíthatnák meg, mint az Eurojust és az Európai Rendőrakadémia.

 
  
  

– Niels Busk jelentése (A6-0340/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Lena Ek (ALDE), írásban. (SV) Az EU által követett halászati politika alaposan végiggondolt, közös döntéseken alapul, és ez korábban sem volt másként. Az európai halállományok az elmúlt években drámai mértékben csökkentek, és nagyon kevés dolog történik e helyzet megváltoztatásáért. Az EU halászati politikáját hosszú távú és előrelátó gondolkodásnak kellene áthatnia.

Busk úr jelentése azonban sok tekintetben pozitív változást jelent. Az indokolásban egyebek mellett kifejti, hogy a tőkehal állományainak helyreállítása kiemelten fontos kérdés, és erre a legjobb módszer a tőkehal halászatának teljes tilalma lenne, még ha ezt az intézkedést később el is veti. Sajnálatos módon a jelentés módosításai nem foglalkoznak azokkal az aggályokkal, amelyeket Busk úr az indokolásban megfogalmazott.

A javasolt módosítások túlságosan erőtlenek ahhoz, hogy valódi változást hozzanak. Nem szerencsés, hogy lehetőséget biztosítanak a már most sem megfelelő, halászatot szabályozó rendszer felülvizsgálatára a tőkehalállomány „érdemi javulását követően”. Ésszerű lépés lenne, ha a figyelmet ehelyett az állomány helyreállításának a jelenleginél nagyobb mértékű védelmezésére összpontosítanák. Csak akkor kezdhetünk el beszélni egy esetleges felülvizsgálatról. A jelentés tehát teljesen tévesen azt jelzi, hogy a probléma hamarosan megoldódik, és akkor elkezdhetjük a rendszer felülvizsgálatát. Sajnos ennek ellenkezője igaz. Ezért nemmel szavaztam a jelentésre.

 
  
MPphoto
 
 

  Glyn Ford (PSE), írásban. Nem szavaztam meg a Busk-jelentést. Mindannyian tudjuk, mennyire fontos a tőkehalállományok helyreállítása. Világos, hogy a tőkehal járulékos fogás is lehet más fajok halászatakor. Ugyanakkor a jelentés azon javaslata, hogy Cornwall és a Severn-torkolata közötti területen csökkentsék a halászati tevékenység intenzitását, drámai és eltúlzott. Az érintett régió európai parlamenti képviselőjeként nem győztek meg arról, hogy ilyen gyorsan, ilyen messzire kellene elmenni – talán ha több bizonyítékot tárnának elénk, meggyőzhetnének a javaslat helyességéről.

 
  
MPphoto
 
 

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. (PT) E jelentés célja az, hogy „kicsiszolja” a tőkehalállományok megőrzésére irányuló európai stratégiát.

2000 novembere után, amikor a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) felhívta a figyelmet az északi-tengeri és a Skócia nyugati partjainál élő tőkehalállományok összeomlásának súlyos veszélyére, illetve a 2000. decemberi tanácsi ülésen a halászatért felelős miniszterek és a Bizottság aggodalmukat fejezték ki az állományok válságos állapota miatt.

Tekintettel a különböző halászterületeken uralkodó eltérő helyzetekre, ez az európai parlamenti jelentés nagyobb rugalmasságot kíván megvalósítani a cselekvésekben, figyelembe véve a különböző halászati és állománybeli feltételeket azokon a különböző területeken, ahol erre a fajra vonatkozóan helyreállítási tervek kerülnek alkalmazásra.

A jelentés egyik prioritása az, hogy biztosítsa az érintett regionális tanácsadó testületek és a tagállamok nagyobb mértékű bevonását a tőkehalállományok hatékony kezelésébe. A jogszabályban a regionális tanácsadó testületekre és a tagállamokra való egyértelmű utalás világosan azt jelezné, hogy az EU intézményei komolyan be kívánják vonni ezeket az érdekelt feleket a halgazdálkodási rendszerek jövőbeli fejlesztésébe.

A jelentés mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. (SV) A tőkehalállományok helyzete rendkívül súlyos, ami azonnali és erőteljes intézkedést tesz szükségessé. A Bizottság javaslatai viszont nem célravezetőek és sok gyenge pontjuk van.

Az is érdekes, hogy a Parlament hirtelen úgy döntött, hogy a kérdéssel nemzeti szinten kell foglalkozni. Egyértelmű a törekvés a bizottsági javaslat gyengítésére, ami az iparág javát szolgálja. Nem csinálnak mást, minthogy egy szögletes éket akarnak beledugni egy kerek lyukba.

Ezen okokból a jelentés ellen szavaztunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) A 423/2004/EK rendeletnek a tőkehalállomány helyreállítása tekintetében történő módosításáról, valamint a 2847/93/EGK rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentés mellett szavaztam.

A Halászati Tudományos, Technikai és Gazdasági Bizottság szerint az északi-tengeri tőkehalállományok válságos helyzetben vannak. Túl sok halat fognak ki és a fogásokban különösen sok a fiatal egyed. Ez csökkenti az állományok regenerálódásának lehetőségét.

Az előadó, Busk úr, hangsúlyozta, hogy nyomon kell követni és ellenőrizni kell a szabályok betartását. Emellett hajlik a Bizottság azon nézete felé, miszerint szükség van a fogások felülvizsgálatára, a gazdálkodási rendszer egyszerűsítésére és a visszaengedett halak számának csökkentésére. Nem tilthatjuk be a halászatot a társadalmi és gazdasági következmények miatt, de azonnali intézkedésre van szükség a tőkehalállományok helyreállítására vonatkozó terv végrehajtása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  James Nicholson (PPE-DE), írásban. Üdvözlendőnek tartom ezt az erőfeszítést, amely az egyértelműen hatástalannak bizonyult, tőkehalra vonatkozó 2004. évi helyreállítási terv problémáinak megoldására irányul. A különböző intézkedések ellenére a tőkehalállományok csak kis jelét mutatják a regenerálódásnak.

A javaslat leglényegesebb pontja a visszadobott halak mennyiségének csökkentésével kapcsolatos. Ma, amikor élelmiszerhiány van és a halászoknak is sok nehézséggel kell megküzdeniük, ez a gyakorlat teljesen logikátlannak és pazarlónak mondható.

A teljes kifogható mennyiség kvótája nagyon alacsony és a halászok kénytelenek nagy mennyiségű halat visszadobni a tengerbe, annak ellenére, hogy ez a gyakorlat semmivel sem járul hozzá az állományok helyreállításához.

Természetesen folytatnunk kell a tőkehalállományaink megvédése érdekében tett intézkedéseinket. De nem feledkezhetünk meg a tágabb kontextusról sem: az éghajlatváltozás és a globális felmelegedés hatásai lehet, hogy nagyobb mértékben járulnak hozzá az állományok kimerüléséhez, mint azok a halászok, akik egyszerűen csak a megélhetésüket akarják fedezni ebből az ágazatból.

 
  
  

- Kyösti Virrankoski jelentése (A6-0412/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban.(FR) Finn képviselőtársam, Virrankoski úr jelentése alapján igennel szavaztam az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre vonatkozó, 7/2008. számú költségvetés-módosítási tervezetét módosítás nélkül jóváhagyó állásfoglalásra, amely az Európai Szolidaritási Alapnak mind kötelezettségvállalási, mind kifizetési előirányzatokban 12,8 millió EUR értékben történő igénybevételét is tartalmazza. Ezzel az összeggel segítséget kívánnak nyújtani két francia tengerentúli megye, Guadeloupe és Martinique lakosságának, miután a 2007. augusztusi Dean hurrikán e területeken jelentős károkat okozott. Ez a költségvetés-módosítási tervezet költségvetési szempontból teljesen semleges, mivel előírja a 13 04 02 Kohéziós Alap költségvetési tétel kifizetési előirányzatainak a fenti összegnek megfelelő euróval történő csökkentését. Fontos megjegyezni, hogy ez a költségvetés-tervezet elsőként foglalkozik kizárólag az EU Szolidaritási Alapjával, az Európai Parlament kérésével összhangban.

 
  
  

– Reimer Böge jelentése (A6-0399/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. (FR) Nagyra becsült német kollégám, Böge úr jelentése alapján megszavaztam az EU Szolidaritási Alapjának (ESZA) felhasználásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslat módosítás nélküli jóváhagyásáról szóló állásfoglalást, amelynek célja Franciaország megsegítése, amelynek két tengerentúli megyéje, Guadeloupe és Martinique területén komoly pusztítást okozott 2007-ben a Dean hurrikán. Kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok formájában a Szolidaritási Alapból 12,8 millió EUR kerül felhasználásra Franciaország javára, az ezzel párhuzamosan elfogadott 2008. évi módosító költségvetés révén. Ez az összeg az 511,2 millió euróra becsült közvetlen károk 2,5%-ának felel meg.

 
  
MPphoto
 
 

  Šarūnas Birutis (ALDE), írásban. (LT) A Szolidaritási Alap és más egyedi intézkedések nem jelentenek hatalmas összegeket az Európai Unió költségvetéséhez képest, és legfőbb céljuk az, hogy segítsék a katasztrófasújtott területeket és az ott élőket. Támogatom azt a döntést, hogy támogatást irányozzanak elő a Szolidaritási Alapból Franciaország két tengerentúli megyéje, Guadeloupe és Martinique számára, ahol 2007-ben a Dean hurrikán pusztított. Az ilyen esetekben szolidárisnak kell lennünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. (SV) Franciaország kérelmet terjesztett elő az Alap hasznosítására vonatkozóan, a 2007-es Dean hurrikán által Guadeloupe és Martinique területén okozott pusztítást követően. A Bizottság ezért azt javasolta, hogy az Alapból összesen 12 780 000 eurót használjanak fel Franciaország megsegítésére.

A Junilistan (Júniusi Lista) üdvözli azokat a nemzeti és nemzetközi szolidaritási és segélyezési intézkedéseket, amelyeket katasztrófasújtott országok tekintetében foganatosítanak.

Ugyanakkor úgy véljük, hogy – először is – a korábbi tapasztalatok szerint az EU nem képes arra, hogy közösségi alapokból hatékonyan kezeljen sürgősségi támogatásokat. Másodszor e hozzájárulás összege töredéke a francia GDP egy százalékának. Butaság azt gondolni, hogy az EU-nak be kellene avatkoznia és közösen kellene finanszíroznia olyan projekteket, amellyel egy gazdag tagállamnak egyedül is meg kellene tudni birkóznia.

Ezért úgy határoztunk, hogy a jelentés egésze ellen szavazunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. (PT) A Bizottság az Európai Szolidaritási Alap Franciaország javára történő felhasználására tesz javaslatot.

Az intézményközi megállapodás lehetővé teszi ezen Alap felhasználását egy 1 milliárd EUR összegű éves plafonon belül. 2008-ban összesen 260 411 197 EUR került felhasználásra az Egyesült Királyság (162 387 985 EUR), Görögország (89 769 009 EUR) és Szlovénia (8 254 203 EUR) tekintetében.

Franciaország azután kérte az Alap támogatását, miután 2007-ben a Dean hurrikán végigsöpört Martinique és Guadeloupe területén. A Bizottság azt javasolja, hogy az EU Szolidaritási Alapon belül összesen 12 780 000 eurót használjanak fel a Kohéziós Alapban fel nem használt előirányzatokból.

Mindazonáltal, a korábbi esetekhez hasonlóan, legalább egy nyilvánvaló kérdést fel kell tenni: hogy lehet az, hogy csak most, több mint egy évvel a hurrikán pusztítása után bocsátják rendelkezésre az uniós támogatást? Biztos, hogy itt valami nincs rendjén...

Meg kell jegyezni, hogy javaslatokat terjesztettünk elő arra vonatkozóan, hogy felgyorsítsák az Alap felhasználásával kapcsolatos eljárást és biztosítsák, hogy a regionális katasztrófák továbbra is támogathatók legyenek. E javaslatok további célja volt a földközi-tengeri térségben előforduló természeti katasztrófák – például aszályok és tüzek – sajátos jellegének elismerése az Alap keretében.

 
  
MPphoto
 
 

  Mary Lou McDonald (GUE/NGL), írásban. 134. módosítás

Határozottan ellenezzük a kényszerabortuszt, a kényszerített sterilizációt és a csecsemőgyilkosságot, és ezeket emberi jogok megsértésének tekintjük.

Tartózkodtunk a módosítással kapcsolatban, mivel uniós alapokat soha nem használtak fel ilyen módon, és a módosítás nem határozza meg pontosan annak a nemzetközi fejlesztési tevékenységnek a jelentőségét, amelyet bizonyos hitelt érdemlő szervezetek végeznek, amikor támogatást nyújtanak nők számára a termékenységszabályozás – különösen a gyermekvállalással kapcsolatos egészségügyi szolgáltatások és a családtervezés – terén, illetve amikor kampányolnak a nőknek az egészségügyi ellátáshoz való jogáért.

130., 131., 132., 133. módosítás

Jóllehet – tekintettel a kérdés fontosságára – megszavaztuk ezeket a módosításokat, mégis úgy véljük, hogy megfelelőbb lenne egy külön költségvetési tétel létrehozása a gyermekek jogaira vonatkozóan, amely magában foglalná az e módosítások által érintett kérdéseket.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. (DE) A természeti katasztrófák eltérő módon fejtik ki hatásukat és általános pusztítással járnak. Az általuk okozott emberi szenvedés mellett mindenekelőtt a gazdasági hatások azok, amelyek ezen országok fejlődését évekkel visszavetik, mint ahogyan a jelenlegi esetben is történt. A hasznavehetetlenné vált alapvető infrastruktúra csak nagy nehézségek árán, az ország saját forrásainak felhasználásával építhető újjá.

A Szolidaritási Alapnak – a kívánalmakkal összhangban – szelektív pénzügyi támogatás biztosítása révén fel kellene gyorsítania az ilyen jellegű újjáépítési munkálatokat, amihez az egyes helyszínek részéről az alapos ellenőrzést is megkívánja. Igaz, hogy a katasztrófasújtott régióknak gyors segítségre van szükségük, de ugyanolyan fontos az e projektekbe történő beruházások megbízható nyomon követése is. Véleményem szerint több figyelmet kell fordítani erre a területre, és ezért is tartózkodtam a jelentésre vonatkozó szavazáskor.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, igennel szavaztam az EU Szolidaritási Alapjának felhasználásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló Böge-jelentésre. Az ESZA felhasználását Franciaország kérte, annak érdekében, hogy reagálni tudjon a Dean hurrikán által 2007-ben Guadeloupe és Martinique területén okozott sürgősségi helyzetre. Egyetértek az előadóval és osztom a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményét, miszerint ebben az esetben az Alap felhasználása teljes mértékben összhangban van a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás rendelkezéseivel.

 
  
MPphoto
 
 

  Margie Sudre (PPE-DE), írásban. (FR) Parlamentünk épp most hagyott jóvá egy 12,78 millió EUR összegű támogatást Martinique és Guadeloupe tekintetében, amire az Európai Bizottság tett javaslatot azzal a szándékkal, hogy fedezze az elmúlt nyár folyamán a Dean hurrikán pusztítását követően felmerült sürgősségi kiadások egy részét.

Ezt a pénzügyi támogatást nagy örömmel fogadják majd, különösen azért, mert Martinique és Guadeloupe még mindig érzi a Dean hurrikán által okozott károk hatásait, különösen a lakhatás, illetve a banán- és a cukornád-termelés terén.

A Szolidaritási Alap, amelyet ebben az esetben az általános szabályokra vonatkozó kivétel alkalmazásával használnak fel, különösen fontos a legkülső régiók számára, tekintve a lakosságot rendszeresen fenyegető veszélyek sokféleségét, illetve hogy az elmúlt héten az Omar hurrikán képében újabb csapás érte a Karib-szigeteket.

Az Alap 2002-ben történt létrehozása óta sokat tettem annak biztosításáért, hogy a tengerentúli megyék részesülhessenek az ilyenfajta támogatásokból. A francia kormány által kéréseinek előterjesztése kapcsán szerzett tapasztalatok – a Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács által tanúsított megértéssel együtt – bizalommal töltenek el mindnyájunkat azzal kapcsolatban, hogy súlyos válságok esetén Európa képes támogatni a tengerentúli lakosságot.

 
  
  

– Reimer Böge jelentése (A6-0405/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. (FR) Böge úr jelentése alapján igennel szavaztam az európai globalizációs alkalmazkodási alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatot – az Európai Unió 2008. évi általános költségvetésének keretében – jóváhagyó állásfoglalásra, amely az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak mind kötelezettségvállalási, mind kifizetési előirányzatokban, 10,8 millió EUR értékben történő igénybevételét tartalmazza a spanyolországi gépjárműágazat és a litván textilágazat megsegítése érdekében. Spanyolország esetében (amelynek 10,5 millió EUR összeget javasoltak előirányozni) a kérelem egy 1589 főt érintő létszámleépítéssel kapcsolatos: ebből 1521 főt az andalúziai Cádiz tartományban, Puerto Real-ban, a Delphi Automotive Systems España vállalattól bocsátottak el. Ez a motoralkatrész-gyártó cég a Delphi Automotive Systems Holding Inc. vállalat része, amelynek központja az Egyesült Államok Michigen államában, azon belül is Troy városában található. Litvánia esetében (amelynek 0,3 millió eurót javasoltak előirányozni) a kérelem az Alytaus Tekstilė textilgyártó vállalatnál bekövetkezett, 1089 főt érintő elbocsátással kapcsolatos, miután a cég egy négyhónapos referenciaidőszak után felszámolásra került.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. (PT) Spanyolország kérelmet nyújtott be egy 1589 főt érintő elbocsátás tekintetében. Ebből 1521 főt a Delphi Automotive Systems España vállalattól, 68 főt pedig annak beszállítóitól bocsátottak el. Spanyolország egy 10 471 778 EUR összegű hozzájárulást kért a mintegy 20,94 millió euróra becsült támogatási intézkedések költségei egy részének fedezéséhez.

Litvánia az Alytaus Tekstile textilgyártó vállalat bezárásából fakadó 1089 fős létszámleépítés kapcsán nyújtott be kérelmet. A litván hatóságok 298 994 eurót kértek az alapból, ami a mintegy 0,06 millió euróra becsült támogatási intézkedések költségeinek egy részét fedezné.

Amint az már korábban elhangzott, ez az alap nem használható fel arra, hogy ideiglenesen csillapítsa a vállalkozások áthelyezéséből, létszámleépítésekből, illetve az abból fakadó, elfogadhatatlan társadalmi-gazdasági költségeket, hogy nem módosítják azokat a politikákat, amelyek a munkavállalók kizsákmányolásának, a bizonytalanságnak és a munkanélküliségnek az okozói. Alapvető fontosságú, hogy megakadályozzuk és szankcionáljuk a vállalkozások áthelyezését, és véget vessünk a világkereskedelem liberalizációjának, amelyre az EU is ösztönzőleg hat.

Az állami támogatást hosszú távú foglalkoztatási és regionális fejlesztési kötelezettségvállalásokhoz kell kötni. Nem szabad adni támogatást akkor, ha azt az áthelyezések ösztönzésére használhatják fel.

Erősebb szerepet kell biztosítanunk a munkavállalói képviselőknek az igazgatótanácsokban és strukturális irányítási döntések meghozatalában.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, igennel szavaztam az európai globalizációs alkalmazkodási alapnak – Spanyolország és Litvánia 2008. februárban, illetve 2008. májusban előterjesztett kérelme alapján történő – igénybevételéről szóló Böge-jelentésre. Véleményem szerint helyénvaló az alap felhasználása, mivel az említett országoknál a munkavállalóknak nyújtott segítség óriási költségeket emészt fel. Tekintve, hogy az Alap célja pontosan az, hogy további támogatást nyújtson azoknak a munkavállalóknak, akik veszélyeztetve érzik magukat az új versenyfeltételek és a mai üzleti világ gyakorlatai miatt, úgy vélem, hogy ebben az esetben az alap felhasználásra irányuló kérelem vita nélkül jóváhagyható.

 
  
MPphoto
 
 

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. (RO) Igennel szavaztam az utasok átvilágításának – a polgári repülésbiztonság szigorítása érdekében – történő bevezetését megakadályozó állásfoglalás-tervezetre. Az utasbiztonság alapvető fontosságú, de az ezt szolgáló intézkedések nem sérthetik a polgárok alapvető jogait. A testszkennelés alkalmazása – a jelenleg javasolt formában – nem garantálja a magánélethez való jog tiszteletben tartását.

Véleményem szerint vizsgálatokat kell végezni annak meghatározása érdekében, hogy ezen intézkedés bevezetése milyen hatással lenne az emberi egészségre, ugyanakkor egy hatásvizsgálatra is szükség van, hogy meghatározzák, mennyire megfelelők ezek az intézkedések. Úgy vélem továbbá, hogy különös jelentősége van azoknak az eljárásoknak, amelyeket az ily módon előállított képek kezelése tekintetében alkalmaznak. Mindezek fényében az európai adatvédelmi biztosnak véleményt kell kidolgoznia és kiadnia annak érdekében, hogy az utasbiztonságot célzó minden intézkedést a személyes adatok tekintetében irányadó rendelkezésekkel összhangban hajtsanak végre.

Érdeklődve várjuk az Európai Bizottságtól az azokhoz az intézkedésekhez kapcsolódó további adatokat, amelyeket a polgári repülésbiztonság javítása érdekében kigondoltunk. Ma e jogszabály elfogadása mellett voltam, mert az Európai Unió polgárainak alapvető jogait meg kell védeni.

 
  
MPphoto
 
 

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. − (PL) A globalizáció pozitív hatással van a gazdasági növekedésre és a foglalkoztatásra, ugyanakkor egyes ágazatokban hátrányosan befolyásolhatja a változásokra leginkább érzékeny és a legalacsonyabb képesítéssel rendelkező munkavállalókat. Ezek a negatív következmények valamennyi tagállamot érinthetik, függetlenül attól, hogy nagy vagy kis országok, régi vagy új tagállamok.

Az Európai Unió strukturális alapjai a tervezett változásokat és azok hosszú távon megvalósuló irányítását támogatják, olyan cselekvések keretében, mint például az egész életen át tartó tanulás. Ezzel szemben az európai globalizációs alkalmazkodási alap egyszeri, korlátozott idejű, személyre szóló támogatást nyújt, azzal a céllal, hogy segítse a piaci változások miatt elbocsátott munkavállalókat. Az Európai Uniónak külön figyelmet kellene fordítania erre az alapra.

 
  
  

– Anders Wijkman jelentése (A6-0366/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. (FR) Svéd képviselőtársam, Wijkman úr jelentése és a Bizottság közleménye alapján igennel szavaztam az Európai Unió és az éghajlatváltozás által leginkább sebezhető szegény fejlődő országok közötti, éghajlatváltozás elleni globális szövetség (GCCA) kiépítéséről szóló állásfoglalásra. Ma már tény, hogy a legkevésbé fejlett országok és a kis fejlődő szigetállamok lesznek azok, ahol az éghajlatváltozás hatásai a leghamarabb és a legerősebben jelentkeznek majd. Ezek az országok rendelkeznek a legkevesebb erőforrással ahhoz, hogy felkészüljenek a várható nehézségekre és életmódjuk megváltoztatására. Az éghajlatváltozás tehát azt a veszélyt hordozza magában, hogy sok ilyen országban tovább késlekedhet az millenniumi fejlesztési célok megvalósítása, ezért üdvözlöm az éghajlatváltozás elleni globális szövetséget (GCCA), amelynek létrehozását a Bizottság javasolja az EU és az éghajlatváltozás által leginkább veszélyeztetett szegény fejlődő országok között, különös tekintettel a legkevésbé fejlett országokra, a kis fejlődő szigetállamokra és az AKCS-országokra (afrikai, karibi és csendes-óceáni országok). Legtöbb képviselőtársamhoz hasonlóan én is úgy vélem, hogy az e kezdeményezés céljára előirányzott 60 millió EUR összegű költségvetés távolról sem elegendő.

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. (IT) Igennel szavaztam a Wijkman úr által az Európai Unió, illetve a legkevésbé fejlett országok és a kis fejlődő szigetállamok közötti, éghajlatváltozás elleni globális szövetség (GCCA) kiépítéséről szóló jelentésére. Véleményem szerint nem halogathatjuk tovább, hogy az EU-n kívül keményebben lépjünk fel az éghajlatváltozás és a szegénység elleni küzdelem által jelentett közös kihívás megoldása érdekében. Az ilyen fellépéssel közelebb kerülnénk az EU éghajlat-változási és fejlesztési cselekvési tervének (2004) megvalósításához, mindinkább szem előtt tartva, hogy az éghajlatváltozásnak meg kell változtatnia azt, ahogyan a fejlesztési segélyekről gondolkodunk.

A Fejlesztési Bizottság tagjaként különösen érzékenyen érint ez a döntés, amely összekapcsolható a 2008-ban Poznańban, illetve 2009-ben Koppenhágában tartott éghajlat-változási tárgyalásokkal. Felül kell kerekednünk az iparosodott és a fejlődő országok között meglévő bizalmatlanságon, ami a 2012 utáni időszakra vonatkozó éghajlat-változási megállapodás egyik legkomolyabb akadályát jelenti.

 
  
MPphoto
 
 

  Šarūnas Birutis (ALDE), írásban. (LT) A fejlődő országok járultak hozzá legkevésbé az éghajlatváltozáshoz, de ők azok, akik a legtöbbet szenvednek a következmények miatt, és akik a legkevésbé lesznek képesek kezelni a problémákat. Az iparosodott országok felelősek az éghajlatváltozásért, és erkölcsi kötelességük, hogy hozzájáruljanak azokhoz az erőfeszítésekhez, amelyeket a fejlődő országok tesznek az éghajlatváltozás következményeihez való alkalmazkodás érdekében.

Az EU 2007. évi éghajlat-változási és fejlesztési cselekvési tervének felülvizsgálata jelzi, hogy nem teszünk eleget azért, hogy az éghajlatváltozást beépítsük az EU fejlesztési politikájába, és az ezzel kapcsolatos munka igen lassan halad. Támogatom az éghajlatváltozás elleni globális szövetség létrehozására irányuló bizottsági kezdeményezést, ugyanakkor az éghajlatváltozás elleni globális szövetség tekintetében előirányzott 60 millió EUR egyáltalán nem elegendő. Ezért fontos, hogy a Bizottság hosszú távú finanszírozásról döntsön és 2010-ig legalább 2 milliárd eurót, 2020-ig pedig 5 milliárd eurót bocsásson rendelkezésre. A fejlődő országokban jelenleg szinte alig vannak források az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz. Ha segítünk a fejlődő országoknak, azzal magunknak is segítünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Marie-Arlette Carlotti (PSE), írásban. (FR) Igen, kötelességünk segíteni a fejlődő országokat, különösen a legkevésbé fejlett országokat és a fejlődő kis szigetállamokat, hogy csökkenteni tudjuk a globális felmelegedés hatásait, mivel ezek az országok lesznek a globális felmelegedés első áldozatai, jóllehet nem felelősek a helyzet kialakulásáért.

Jelenleg Afrika „elfelejtett kontinens” az éghajlat-változási tárgyalásokon.

E célt tükröznie kell egy pénzügyi kötelezettségvállalásnak, amely arányos azzal, hogy mi forog kockán.

És ez itt a probléma.

Az Európai Bizottság által biztosított 60 millió eurós költségvetés nem elég.

A hosszú távú finanszírozási célkitűzésnek 2010-ig legalább 2 milliárd eurónak, 2020-ig pedig 5–10 millió eurónak kell lennie.

E finanszírozási többlet biztosításához a Bizottságnak és a tagállamoknak a közösségi kibocsátáskereskedelmi rendszerből származó bevétel legalább 25%-át fel kell használniuk.

Emellett szerintünk pénzügyi és technikai segítségnyújtáshoz, illetve technológiaátadáshoz kapcsolódó intézkedésekre is szükség van ahhoz, hogy előmozdítsuk az alacsony üvegházhatásúgáz-kibocsátással járó technológiák alkalmazását.

Végül meg kell szüntetni az új finanszírozási módszerek előtt álló akadályokat.

Ha – most ismét – fejlesztési hitelek és az európai fejlesztési alap kerülnek felhasználásra, a szóban forgó szövetség nem lesz több egy komédiánál.

 
  
MPphoto
 
 

  Konstantinos Droutsas (GUE/NGL), írásban.(EL) Az EU eltúlozza azt, hogy milyen veszélyek fenyegetnek a természeti erőforrások nagyvállalatok általi felelőtlen kitermelése miatt. Ezzel nem az a célja, hogy meghatározó intézkedéseket tegyen a probléma kezelése érdekében, hanem hogy megijessze az embereket, jobb helyzetbe kerüljön a többi imperialistával folytatott versenyben, valamint megoldást találjon a túlzott tőkefelhalmozásra azáltal, hogy még nagyobb nyereséget biztosít a monopóliumok számára.

Az EU és a fejlődő országok közötti, éghajlatváltozás elleni globális szövetség kiépítéséről szóló EP-jelentés nem más, mint nyílt beavatkozás ezen országok belügyeibe, abba, ahogyan gazdaságukat, társadalmukat és közigazgatási mechanizmusaikat szervezik, és csekély pénzügyi ellenszolgáltatást kínál ezen országok vagyonos osztálya számára vagy megelőző politikája részeként katonai beavatkozással fenyeget a biztonsági fenyegetések és az éghajlatváltozáshoz köthető konfliktusok megoldása érdekében, ezáltal támogatva az e témákat fejtegető Solana-jelentést.

A vállalkozásoknak azt javasolja, hogy állami-magán partnerségek keretében vállaljanak tevékenyebb szerepet az olyan ágazatokban, mint például a vízellátás, a közegészségügy és az energiaellátás, javasolja továbbá a zöld adók bevezetését, továbbá üdvözli a kibocsátáskereskedelmi rendszert, amely kedvező a vállalkozások számára, és amelynek költségeit a munkavállalók és a környezet fizeti meg, illetve a fejlődő országok által a kereskedelmi, a mezőgazdasági és a biztonsági struktúra kapitalista szemléletű átalakításához való alkalmazkodást.

Az emberek el fogják utasítani az EU imperialista terveit, valamint jobb és egészségesebb környezetet fognak követelni maguknak.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. (SV) A jelentés az éghajlatváltozás elleni globális szövetség kiépítésére irányuló bizottsági javaslattal foglalkozik. A jelentés alapvető céljait sajnos folyamatosan olyan kijelentések rontják, miszerint a Junilistan (a Júniusi Lista) nem tudja támogatni többek között az arra való felszólítást, hogy az Európai Unió környezetvédelmi kötelezettségvállalásait kapcsolják össze a közös kül- és biztonságpolitikával, továbbá a jelentésben több azt részletező javaslat található, hogy az EU miként kezdeményezhet környezetvédelmi beruházásokat harmadik országokban.

A jelentésben foglalt egyes kijelentések alapján az éghajlatváltozás elleni globális szövetséget az EU egy arra irányuló próbálkozásának is tekinthetjük, hogy hatalmát kiterjessze az erdőgazdálkodással és a tengerrel kapcsolatos kérdésekre. Határozottan ellenezzük, hogy ezt a megközelítést alkalmazzák az Unió mint állam építésére.

A Junilistan erőteljesen támogatja a határokon átnyúló környezetvédelmi problémákkal kapcsolatos uniós együttműködést. Mindazonáltal, a szegénység elleni küzdelemnek és a környezetvédelmi gondok megoldását célzó erőfeszítéseknek világszinten az ENSZ-nek kell keretet biztosítania. Alapos mérlegelést követően a Junilistan ezért úgy döntött, hogy nem szavazza meg a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. (PT) A bolygónkon tapasztalható éghajlatváltozás nem csak természetes fejlemény, hanem annak a folyománya is, hogy az iparosodott országok egyre fokozzák a természeti erőforrások kitermelését. Ez a gyakorlat olyan szinten hat már az éghajlatra, hogy az súlyos problémákat okoz az emberiség számára.

A természeti erőforrások pazarlásának következményeire csak akkor adhatunk felelősségteljes választ, ha gyökeresen szakítunk a kapitalista politikákkal.

Ugyanakkor – az EU-val a kormányrúdnál – a kívánatos megközelítés az, ha valamennyi ország közösen vállalja a felelősséget. Ez magával vonja azt, hogy megpróbálnak korlátozásokat kivetni „fejlődő” országokra a saját természeti erőforrásaik szuverén felhasználására vonatkozóan, nyilvánvalóan összhangban a nagy multinacionális cégek – ezen erőforrások kiaknázására irányuló – céljaival.

Más szempontok mellett az EP által elfogadott szöveg amellett, hogy ellentmondásokat tartalmaz, teljes mértékben figyelmen kívül hagyja ezeket a központi kérdéseket. Ehelyett egy megelőző vagy „az éghajlatváltozással kapcsolatos biztonsági fenyegetésekre vagy konfliktusokra reagáló” biztonságpolitikát támogat, az éghajlatváltozást a nemzetközi kapcsolatok biztosítására és militarizálására használva fel.

A jelentés, amely a „fogyasztó fizet” elven alapul, emellett támogatja a „zöld” adók kivetését (a jövedelem alapú adókkal szemben), ami ajtót nyit a közszolgáltatások privatizálása és az olyan alapvető erőforrások, mint például az ivóvíz, magánszféra általi kiaknázása előtt.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. (PT) Az éghajlatváltozás olyan tény, amely érdekes témává válik, ha a válaszokat keressük. Ennek során alapvetően el kell utasítanunk a dogmákat és az elhamarkodott következtetéseket.

Szemben a végzetszerű megközelítéssel, amely szerint a világ népességének növekedése, a növekvő fogyasztás és az, hogy – szükségszerűen – emberek millióinak javulnak az életkörülményei, környezeti katasztrófához vezet, a modern tudományban rejlő saját képességeinkre és a mindannyiunk hasznát szolgáló óriási haladásra kell hagyatkoznunk ahhoz, hogy megtaláljuk azokat a megfelelő válaszokat, amelyekkel elkerülhetjük a nemkívánatos járulékos hatásokat (mint ahogyan ez oly gyakran megtörténik, amikor – a cselekvésvágytól hajtva – hirtelen hozunk meg döntéseket, anélkül, hogy teljesen átlátnánk a megoldandó helyzetet).

Mindazonáltal, legyen szó bármely megközelítésről – vagy megközelítésekről, amennyiben több válasznak kell lennie –, el kell ismernünk, hogy egyes országok kevésbé jól tudnak reagálni. Ezek az országok olyan fejlődési szakaszban vannak, amikor is nem rendelkeznek a szükséges erőforrásokkal, ami végtelenül kiszolgáltatottá teszi őket. Politikánk központi részét annak kell képeznie, hogy gondolunk ezekre az országokra és az ott élő emberekre, azaz megpróbáljuk mérsékelni az éghajlatváltozás negatív hatásait és segítünk nekik az alkalmazkodásban.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, igennel szavaztam Wijkman úrnak az éghajlatváltozás elleni globális szövetségről szóló jelentésére. Az éghajlatváltozás témája már régóta asztalon van: sok minden történt, de ez még nem elegendő. A cél az, hogy az EU-n kívül fokozzuk az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedéseket. Ehhez elő kell mozdítanunk az EU és a fejlődő országok közötti politikai párbeszédet, hogy ily módon ösztönözzük az éghajlatváltozás kérdésének a szegénység csökkentésére irányuló tervekbe való beépítését, mind helyi, mind pedig nemzeti szinten.

Támogatom ezt a kezdeményezést. Mielőtt teret kapna, természetesen számos különböző kihívással kell szembenéznie, például a világszintű koordináció hiányával, a finanszírozás szűkösségével stb. Egyetértek azzal, amit az előadó a köz- és magánszféra közötti partnerség (PPP) innovatív modelljeinek kidolgozásába való beruházásról mond, amely modell iránt Európában nagy a bizalom. E partnerségek jelentik a jövőt az EU számára, nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt.

 
  
MPphoto
 
 

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. (NL) Egy ideje már nyilvánvaló, hogy a globális felmelegedés a legkevésbé fejlett országokat sújtja leginkább, míg pontosan ezek azok az országok, amelyek a legkevésbé járultak hozzá az éghajlatváltozáshoz. Ezen országok kiszolgáltatottsága még mélyebbre taszítja őket a szegénységbe, és üdvözlöm, hogy Wijkman úr ezt a tényt nyomatékosan hangsúlyozta.

A központi elképzelés egy éghajlatváltozással foglalkozó szövetség létrehozása, de a Bizottság nem biztosít ehhez megfelelő mértékű finanszírozást. Az éghajlatváltozás költsége akár 80 milliárd EUR is lehet. Ehhez képest a Bizottság 60 millió eurós költségvetést irányozott elő, ami nyilvánvalóan nem elegendő ahhoz, hogy a legkevésbé fejlett országok felkészüljenek az éghajlatváltozásra. A Szövetség feladata, hogy további pénzalapokat találjon vagy szabadítson fel. Ez azt jelenti, hogy az egyes uniós tagállamoknak kell felvállalniuk a feladatot: a jelenleginél nagyobb összegeket kell e célra elkülöníteniük.

Az Európai Parlament emellett azt javasolja, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszerből származó uniós bevétel legalább 25%-át a Szövetség céljaira használják fel.

Úgy tűnik, mintha az Unió – az éghajlatváltozás miatt – kezdene másként gondolkodni a fejlesztési együttműködésről, ami üdvözlendő dolog. Ezért én a jelentés mellett teszem le a voksomat.

 
  
MPphoto
 
 

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. (RO) Igennel szavaztam az Európai Unió és a szegény fejlődő országok közötti, éghajlatváltozás elleni globális szövetség kiépítéséről szóló jelentésre, mivel ezek az országok azok, amelyek leginkább kiszolgáltatottak az éghajlatváltozás hatásainak.

Az EU éghajlat-változási és fejlesztési cselekvési tervének 2007. évi felülvizsgálata, amelyet már korábban is említettek, azt mutatja, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos szempontoknak az Európai Unió fejlesztési politikáiba való beépítése túlságosan lassan és nem kielégítő módon történik.

Annak ellenére, hogy az EU azt a célt tűzte maga elé, hogy vezető szerepet vállal az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, az uniós költségvetés nem tükrözi e politikák kiemelt státuszát. A tiszta fejlesztési mechanizmus (CMD) eddig nem igazán felelt meg a legszegényebb országok igényeinek a tiszta technológiákba való beruházás tekintetében.

A jelentés felszólítja az EU-t, hogy az éghajlatváltozást helyezze fejlesztési együttműködési politikájának középpontjába, és felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson részletes tájékoztatást az éghajlatváltozással kapcsolatosan meglévő pénzügyi mechanizmusokról, valamint a nemzeti és a nemzetközi szintű együttműködésről. A Bizottságnak sürgősen javaslatot kell tennie az éghajlatváltozásra és a fejlesztésre irányuló uniós pénzügyi támogatások fokozására, biztosítva a lehető legjobb együttműködést és a kiegészítő jelleget a már meglévő kezdeményezésekkel.

 
  
MPphoto
 
 

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. − (PL) A természeti környezet védelmének kétségkívül kiemelt figyelemben kell részesülnie az egyes tagállamokban és a Közösség egészében is. Az éghajlatváltozás elleni globális szövetség létrehozására irányuló kezdeményezés kapcsán azonban a legjobb dolog, ami elmondható, az az, hogy teljesen értelmetlen. Azzal, ha az adófizetők pénzét egy újabb költséges politikai szervezetre költjük, bizonyosan nem fogunk hozzájárulni a természeti környezet állapotának javításához – mindez pusztán újabb jól jövedelmező állásokat jelent majd a brüsszeli bürokraták számára. A fejlődő országok lényegesen kisebb mértékben szennyezik a környezetet, mint a fejlett országok, és szén-dioxid-kibocsátásuk eltörpül a gazdasági óriásokéhoz képest.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok már évek óta egyike azoknak az országoknak, amelyek a legtöbb mérgező anyagot bocsátják ki, és még mindig nem ratifikálta a Kiotói Jegyzőkönyvet. Meggyőződésem, hogy az EU és a fejlődő országok szövetsége a legkisebb mértékben sem fog hozzájárulni a szennyezés szintjének csökkentéséhez. Másrészről, az olyan cselekvések, mint például a fent említett országok vezetőivel folytatott eszmecserék, döntő fontosságúak lehetnek. Ez azért van, mert ők azok, akik a leginkább tehetnek a természeti környezet pusztításáért.

 
  
  

– Jean Marie Beaupuy jelentése (A6-0356/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. (FR) Igennel szavaztam a nemzeti és regionális szintű kormányzásról és partnerségről, valamint a regionális politika terén a projektek megalapozásáról szóló állásfoglalásra, amely Jean Marie Beaupuy, francia képviselőtársam által kidolgozott, saját kezdeményezésű jelentés alapján került előterjesztésre. Teljes mértékben egyetértek azzal az elképzeléssel, hogy az egyszerűsítés és a hatékonyság érdekében mérjék fel a különböző közösségi alapok összevonhatóságát a 2013 utáni kohéziós politika keretében.

 
  
MPphoto
 
 

  Petru Filip (PPE-DE), írásban. (RO) Üdvözlöm azt a kezdeményezést, hogy jelentést készítenek a helyi és a regionális szintű felelősségteljes kormányzás témájában, valamint a partnerség jelentőségéről a négy – vagy több – hatalmi szinten: helyi, regionális, nemzeti és európai. A közvetlenül megválasztott helyi hatóságokkal való találkozásokkor az esetek többségében előtérbe kerül, hogy mennyire eltérően kezelik ezen a szinten a hatóságok az európai politikákat.

Az Európai Parlament és más európai intézmények erőfeszítései sem fogják meghozni a kívánt konkrét eredményeket és hatékonyságot, ha nem jön létre valódi partnerségi politika e hatósági szervek között, amelyek mentesek a politikai részrehajlástól, amelynek semmi köze a szubszidiaritáshoz. Elég jól ismerjük a hatalmon lévő különböző politikai pártoknak az államigazgatás különféle szintjein dolgozó képviselői közötti konfliktusokat és a közöttük lévő, nehezen felfogható versengést, aminek következtében az uniós polgárok az esetek többségében nem részesülnek az EP e fórumán elfogadott európai programok előnyeiből. Ezért szavaztam a jelentés mellett, annak reményében, hogy a regionális politikák a jelentőségüknek megfelelő helyet foglalják majd el.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Beaupuy úr jelentése rendkívül tanulságos. A strukturális politika irányításáról szól, és megtudhatjuk, hogy azonkívül, hogy az Európai Unión belül ki kell igazítani az összes régió fejlettségi szintjét, Brüsszel regionális politikájának valódi célja az, hogy gyökeresen megváltoztassa a tagállamok területi struktúráját és ezáltal közigazgatási és politikai szerkezetüket.

Valójában ez egyáltalán nem meglepő. Manapság Európában minden a nemzetállamok mellőzése, illetve megsemmisítése céljából történik: legfelülről azáltal, hogy a nemzetállam hatásköreit átadják az európai szuperállamnak; alulról pedig azáltal, hogy az egyes tagállamok hagyományaival szemben és a természetes határokkal, illetve a területek egyéni jellegzetességeinek határaival ellentétben – több milliárd eurós költség árán – a „régió” mint kiváltságos, nemzetállamnál kisebb szervezet, illetve nemzetállamnál kisebb, határokon átnyúló területek kialakítását támogatják. Az európai jogalkotásnak a jelentés előterjesztője által magasztalt „integrált megközelítése” – amelynek lényege, hogy ezt a szintet veszi figyelembe minden, területi, gazdasági és szociális hatással járó európai politikában – ezt a folyamatot segíti elő.

A választással kapcsolatos manipulációkon kívül a Sarkozy úr által javasolt közigazgatási reformot nyilvánvalóan ezen elemzés keretében kell megvizsgálni.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin and Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. (SV) A jelentés a nemzeti közigazgatások közötti fokozott együttműködést támogatja. Fontos azonban emlékeztetni arra, hogy éppen az intézményi verseny következtében tesztelik az igazgatás legjobb formáit és különítik el azokat a legkevésbé megfelelőktől. Talán a legjobb példa erre, hogy Európában sokféle közigazgatási forma létezik, amelyek kicserélik tapasztalataikat.

A jelentésben rengeteg értelmes megállapítás található, de alapjában véve nincsenek konkrét javaslatok arra vonatkozóan, hogy a strukturális politikák igazgatása hogyan javítható a strukturális politikák gazdasági vonatkozásai tekintetében meglévő sok-sok hiányosság pótlása érdekében. Érdemes emlékeztetni arra, hogy az EU strukturális politikái képezik az Európai Unió legnagyobb kiadási tételét a 2007 és 2013 közötti időszak vonatkozásában, és az Európai Számvevőszék a 2006-os pénzügyi évvel kapcsolatos jelentésében megállapítja, hogy a strukturális politikai célra kifizetett pénzösszegeknek legalább 12%-át nem lehetett volna kifizetni.

A jelentés a Lisszaboni Szerződésre vonatkozó utalásokat is tartalmaz. A szerződést azonban a demokratikus eljárások során elutasították. Ennélfogva a Lisszaboni Szerződésre való hivatkozás elfogadhatatlan szemtelenség. A jelentés megírásakor a szerződés jövője annyira bizonytalan, hogy a tartalmára való hivatkozást el kell kerülni. A fent említett okok miatt a Junilistan úgy határozott, hogy teljes egészében a jelentés ellen szavaz.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Nyilvánvalóan mindenképpen támogatjuk, hogy a helyi és a regionális hatóságoknak, illetve az egyéb hatóságoknak, a társadalmi és gazdasági szervezeteknek, továbbá a nyilvánosságnak feltétlenül részt kell vennie a célkitűzések és programok meghatározásában, valamint a közösségi strukturális alapok felhasználásának az egyes tagállamokban történő végrehajtásában és ellenőrzésében, mivel mindig is emellett álltunk ki.

Nem engedhetjük meg azonban, hogy e jogos törekvés leple alatt más célkitűzések megvalósítására is sor kerüljön, például a különböző közösségi alapoknak (az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap, a Kohéziós Alap és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap) „a 2003 utáni időszakra vonatkozó jövőbeni kohéziós politika” keretén belüli összevonására. Ez a javaslat veszélyeztethetné azt, aminek a közösségi költségvetés lényegét kell képeznie, azaz a gazdasági javaknak a „kohéziós” országok és a „gazdag” országok közötti újraelosztásával kapcsolatos feladatát, főleg azért, mert megszüntetné azon pénzeszközöket, amelyeket kizárólag az előbbi országoknak szántak (azonkívül, hogy veszélyeztetné a „közös politikák”, például a mezőgazdaság és a halászat közösségi finanszírozását).

Nem érthetünk egyet azzal sem, hogy a javaslat ösztönzi „a köz- és magánszféra közötti partnerségek” létrehozását, amelyeket a közszolgáltatások privatizációjára szolgáló eszköznek tekintenek, amely közszolgáltatások alapvető és stratégiai fontosságúak az emberek és az egyes tagállamok társadalmi-gazdasági fejlődése szempontjából.

 
  
MPphoto
 
 

  Ramona Nicole Mănescu (ALDE), írásban. (RO) Beaupuy úr jelentése két, egymást kiegészítő rendszer szintjén határozza meg a felelősségteljes kormányzást: az egyik az intézményi rendszer, amely rendelkezik az állam, valamint a regionális és helyi hatóságok között a hatáskörök és a költségvetés megosztásáról; a másik a partnerségi rendszer, amely egy adott területen összehozza valamennyi érintett köz- és magánszereplőt.

A partnerség a nagyobb legitimitás, az állandó koordináció, a garantált átláthatóság és a pénzeszközök jobb felhasználása révén hozzáadott értéket teremthet a kohéziós politika végrehajtása terén. A partnerek bevonása ágazati és területi szinten intézményi eszköz létrehozását segítheti elő. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a partnerek rendelkeznek azon szükséges képességekkel és forrásokkal, amelyek fokozhatják a programok hatékonyságát azáltal, hogy a projektkiválasztási folyamat eredményesebbé válik.

A döntéshozatali folyamat legitimációja érdekében, valamint az operatív programok előkészítő szakaszában a nyilvánossággal való konzultáció részeként bármilyen politikai befolyás ellensúlyozásához rendkívül fontos a helyi és regionális hatóságok, valamint a civil társadalom bevonása. Ez lehetővé teszi a széles körű szakértelem igénybevételét, és elősegíti a programok kidolgozásának, nyomon követésének és értékelésének fejlesztését.

Meg kell értenünk, hogy az új tagállamok még nincsenek felkészülve a partnerségi alapelv alkalmazására, ezért ez fokozatosan, a nemzetek feletti és alatti szinten történő ösztönzés eredményeképpen szilárdítható meg.

Az előterjesztett, elfogadott és Beaupuy úr által a végleges szövegbe beépített módosítások révén már kifejezésre juttatott érvelések alapján kinyilvánítottam, hogy támogatom a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, Beaupuy úr által előterjesztett, „Kormányzás és partnerség nemzeti, regionális és projektalapon a regionális politika terén” című jelentés mellett szavaztam. Nyilvánvaló, hogy a regionális fejlesztés sikere nem csupán az elért eredményektől függ, hanem az eredmények elérésének módjától is, azaz a kormányzástól. Ezért olyan mechanizmusokat kell kidolgozni, amelyek anélkül fejlesztik a kormányzási rendszereket, hogy különböző politikák akadályt jelentenének.

Osztozom az előadónak a partnerségi alapelv iránti lelkesedésében: az új kormányzási módszerek nem léphetnek a közintézmények helyébe, inkább együtt kell ezekkel működniük. Helyeslem az arra irányuló tervet is, hogy át kell alakítani a kormányzásnak a közösségi alapokhoz, a különböző területi dimenziókhoz és természetesen az Európai Unióhoz fűződő kapcsolatát. Az üzleti világból kölcsönvett projektigazgatási készségek kiváló eszközül szolgálhatnak az európai rendszer konkrét fejlesztésére irányuló új kormányzási formák megvalósításához.

 
  
  

– Manuel Medina Ortega jelentése (A6-0355/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Ole Christensen, Dan Jørgensen, Poul Nyrup Rasmussen, Christel Schaldemose és Britta Thomsen (PSE), írásban. (DA) Az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjának dán tagjai a jogalkotás minőségének javításáról szóló, saját kezdeményezésű jelentés mellett szavaztak, de szeretnénk kihangsúlyozni, hogy az igazgatási teher megszüntetése valódi politikai folyamat lehet. Támogatjuk a szükségtelen igazgatási terhek megszüntetésére vonatkozó célkitűzést. Bizonyos igazgatási terhek azonban társadalmi szempontból igen szükségesek lehetnek még akkor is, ha az az érzés alakulhat ki, hogy akadályozzák a vállalkozások fejlődését és az innovációt. Úgy gondoljuk, hogy az igazgatási terhek csökkentése tekintetében kiegyensúlyozott megközelítés alkalmazására van szükség.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) Ha az európai jogszabályok tartalmának megvitatása előtt kell megbeszélnünk a „hatékonyabb jogalkotás” szükségességének kérdését, meg kell vizsgálni, valójában mennyire is van szükség ilyen jogalkotásra. Az igaz, hogy a közös piac létrehozása, valamint a különböző történelmi háttérrel és hagyományokkal rendelkező országok – amelyek jogszabályainak részleteiben ezek a különbségek gyakran észrevehetők – közötti egység megteremtése miatt összhangra van szükség, amely talán aktívabb jogalkotást tesz szükségessé.

Ez azonban nem azonos annak elismerésével, hogy mindenekelőtt jogszabályokat kell alkotnunk és ezt európai szinten kell tennünk. Habár meg vagyok győződve arról, hogy az EU gyakran a megfelelő színtér a cselekvéshez, azt is tudomásul kell venni, hogy a szubszidiaritás elve alapvető fontosságú, valamint hogy ezt az elvet gyakorta félretolják a hamis hatékonyság és valamiféle szükségtelen eredmény elérésének nevében.

Ha azt akarjuk, hogy az EU képes legyen reagálni az európai döntéshozatali szint jogos szükségleteire, következetesen és okosan meg kell akadályoznunk, hogy Európát olyan jogalkotási projektek és hatáskörök árasszák el, amelyek ténylegesen létrehozhatók nemzeti szinten. Ez az aggály, amely gyakran megjelenik a Szerződésekben, sajnálatos módon kevésbé tapasztalható Brüsszelben, ami szükségszerű következményekkel jár, legalábbis a bürokrácia túlzott befolyásának tekintetében.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a Medina Ortega úr által előterjesztett, a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvről szóló jelentés mellett szavaztam. Az Európai Uniónak a szabályozási kereten belül egyértelműségre és hatékonyságra kell törekednie. Mivel a jogalkotási eljárások minőségének javítása elősegítheti e célok elérését, továbbá tekintettel arra, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elve alkotja a Közösség alapját, főleg ha egy adott területen nem rendelkezik kizárólagos jogalkotási hatáskörrel, elismeréssel nyilatkozom a Jogi Bizottság által annak biztosítása során végzett fáradhatatlan munkáról, hogy a közösségi jogalkotás alapja – a közösségi vívmányok egyszerűsítése révén – a mennyiség helyett a minőség legyen.

Ezenkívül aggályaim vannak az ön- és társszabályozó eljárásokkal kapcsolatban is; a piacokon jelenleg tapasztalható pénzügyi válság részben ennek tulajdonítható. A szabályozás továbbra is az Unió által kitűzött célok elérésének, valamint annak a legegyszerűbb módja, hogy a vállalkozások és az emberek számára jogbiztonságot teremtsen.

 
  
  

– Lidia Joanna Geringer de Oedenberg jelentése (A6-0363/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Carl Lang és Fernand Le Rachinel (NI), írásban. – (FR) A Bizottság éppen csak közzétette a 24. éves jelentését a közösségi jog tagállami alkalmazásának nyomon követéséről. Elég indokolt a következő kérdés: van-e valami különbség vagy előrehaladás az előző jelentéshez képest? Úgy tűnik, hogy nincs. Szokás szerint Európa rossz tanulói a tagállamok. Milyen megoldást javasol az előadó? Nagyobb határozottságot a tagállamok tekintetében, szükség esetén több ügynek a Bírósághoz való előterjesztését, valamint nagyobb határozottságot a Bíróság által kihirdetett határozatok végrehajtásával kapcsolatban. Vagyis: nagyobb kényszerítő és elnyomó hatáskört az európai intézmények számára a tagállamokkal szemben.

A közösségi jogrend, amelyet olyan szerződésekkel hoztak létre, amelyek elsőbbséget élveznek a nemzeti joggal szemben, most már egyre inkább el akarja nyomni és meg akarja semmisíteni a tagállamok jogait. Határozottan ellenezzük ezt, mivel a nemzeti jogok és a jogi sajátosságok hűbérbe adása minden bizonnyal azt idézné elő, hogy magukat a tagállamokat is hűbérbe adják valamely Európa-párti és föderalista programhoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a Geringer de Oedenberg asszony által előterjesztett, a közösségi jog alkalmazásának nyomon követéséről szóló jelentés mellett szavaztam. A számok objektívek, lehet értelmezni őket, de nem lehet vitatni: az, hogy jelentősen megnőtt a jogsértési ügyek száma, valamint hogy nem tartják be a Bíróság által hozott határozatokat, illetve nem ültetik át az irányelveket a megadott határidőn belül, azt jelzi, hogy a Bizottságnak szorosabban kell ellenőriznie az egyes tagállamokat.

Továbbá meg vagyok győződve arról, hogy nagyobb mértékű együttműködésre van szükség az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek között a közösségi jog nemzeti, regionális és helyi szinten történő alkalmazásának előmozdítása, sőt kikényszerítése érdekében. Ezenkívül helyeslem, hogy a szövegbe bekerült a strukturális alapok kezelésének kérdése: a tagállamokat emlékeztetni kell arra, hogy ha részesülni szeretnének az alapokból a 2007–2013 közötti időszak pénzügyi keretrendszerén belül, az európai jognak való megfelelés érdekében ki kell igazítaniuk jogszabályaikat – mindenekelőtt a környezetvédelem tekintetében – oly módon, amely megfelelő a gazdasági és társadalmi fejlődés regionális szinten történő előmozdításához.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) A Parlament mai ülésén a Jogi Bizottságnak a közösségi jog 2006-os alkalmazásának nyomon követéséről szóló éves jelentése mellett szavaztam.

Az előadó, Geringer de Oedenberg asszony által összeállított dokumentum utalásokat tartalmaz az irányelvek átültetésére vonatkozó határidők be nem tartására, a tagállami igazságügyi rendszerek és az Európai Bíróság közötti elégtelen együttműködésre vonatkozóan, valamint bírálja a panaszok kezelésének módját.

Nagyon aggasztó jelenség, hogy a nemzeti bíróságok vonakodnak attól, hogy elfogadják a közösségi jog elsőbbségének elvét, és hogy éljenek az előzetes döntéshozatali eljárás lehetőségével.

A jelentés arra is rámutat, hogy megnövekedett azon jogsértések száma, amelyek abból erednek, hogy a tagállamok nem tartják be a Bíróság döntéseit, valamint az irányelvek átültetésére vonatkozó határidőt.

A fentiek figyelembevételével sürgősen szükség van az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti együttműködés megerősítésére, valamint a közösségi jog nemzeti és regionális szinten történő alkalmazásával kapcsolatos ellenőrzés fokozására. Egy ilyen intézkedés eredményeképpen az Európai Unió közelebb kerül a polgárokhoz és megszilárdul annak demokratikus legitimitása.

 
  
  

– Georgios Papastamkos jelentése (A6-0354/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) A szabályozó ügynökségek intézményi aspektusainak jövőbeli rendezésére vonatkozó stratégiáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam, mégpedig a kiváló kollégám és barátom, a volt görög miniszter, Papastamkos úr kezdeményezésére összeállított jelentés alapján. Sajnálatos, hogy a Parlament és a Bizottság által az európai szabályozó ügynökségek jogilag kötelező felügyeletének létrehozása érdekében alkalmazott erőfeszítések nem hoztak jelentős eredményt. Osztom kollégáim többségének véleményét, akik sajnálkoznak egy olyan általános stratégia hiánya miatt, amely az ügynökségek Európai Unióban történő létrehozására vonatkozik. Sürgőssé és szükségessé vált, hogy a Tanács és a Bizottság együttműködjön a Parlamenttel annak érdekében, hogy létrejöjjön egy világos, közös és koherens keret azzal kapcsolatban, hogy a jövőben az ügynökségek milyen helyet kapjanak az európai kormányzáson belül, ahol parlamenti felügyeletet kell kialakítani a szabályozó ügynökségek létrehozása és működése fölött.

 
  
MPphoto
 
 

  Šarūnas Birutis (ALDE), írásban. – (LT) Az utóbbi időben észrevehetően megnőtt a szabályozó ügynökségek száma mind európai, mind nemzeti szinten. A két szint között vannak hasonlóságok és különbségek. Az ügynökségeknek európai és nemzeti szinten szerkezeti és működési téren meglévő különbségei kérdéseket vetnek fel a szabályozás, a megfelelő irányítás és az intézmények közelítése tekintetében a centralizáció és decentralizáció vonatkozásában.

Európa szabályozó ügynökségei többnyire decentralizált, illetve független szolgálatok, ezért rendkívüli átláthatóságot és demokratikus ellenőrzést kell megkövetelni létrehozásuk és tevékenységeik tekintetében, mivel kizárólagos jogokkal rendelkező szabályozó és végrehajtó intézmények nélkül a társadalmi tevékenység kulcsfontosságú területein az ügynökségek számának növekedése az Európai Unió képviseleti intézményei értékének csökkenéséhez vezethet, kiszoríthatja őket, és a bürokrácia aránytalan növekedését okozhatja.

A szabályozó ügynökségek felépítése és tevékenysége felett gyakorolt parlamenti felügyelet alkalmazásának meg kell felelnie annak a klasszikus demokratikus alapelvnek, amely valamennyi végrehajtó hatalommal rendelkező szervezet esetében megköveteli a politikai elszámoltathatóság erősítését..

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Az Európai Unióban 29 szabályozó ügynökség – igazi európai mikrointézmény – működik, amelyek költsége meghaladja az 1 milliárd eurót, és amelyek hasznosságának a megítélésében körültekintőnek kell lenni. Így az előadónak igaza van abban, hogy nagyobb átláthatóságot és felelősséget követel a rengeteg ügynökség igazgatása tekintetében, tevékenységeik tényleges politikai ellenőrzését, a már meglévők értékelését, új ügynökségek létrehozásával kapcsolatban moratóriumot, valamint minden döntés meghozatala előtt „költség-haszon” elemzést kér.

Az igazi problémát azonban önmagában ezen ügynökségek létezése jelenti, amelyek az európai bürokrácia újabb rétegét képezik, egyesek szabályozási hatáskörrel rendelkeznek, mások pedig végrehajtói feladatkörrel, amely a nemzeti hatóságok munkáját akadályozza, ha nem komplikálja. A tényleges probléma az ügynökségek elszaporodása, valamint az, hogy Európa-szerte terjednek, székhelyeiket úgy osztogatják, mint a szavazatokért cserébe adott ajándékokat. Az igaz probléma az, hogy 40%-ukat a Szerződés 308. cikkének értelmében hozzák létre, azon nevezetes cikk értelmében, amely lehetővé teszi Brüsszel hatáskörének növelését, ha arról a törvény és a rendeletek nem rendelkeznek kifejezetten.

Mivel ez a jelentés nem old meg semmit, nem hagyhatjuk jóvá. Ugyanakkor mivel ennek ellenére kísérletet tesz arra, hogy egy kis rendet tegyen ebben a zűrzavarban, nem utasíthatjuk el. Ezért tartózkodni fogunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. (SV) Érdekes, hogy a jelentésben szereplő javaslat 5. pontja most megjegyzi, hogy nem jött létre az európai uniós ügynökségek létrehozására vonatkozó általános stratégia. Eseti alapon jönnek létre új ügynökségek, ami a szabályozó ügynökségek, a végrehajtó hatóságok és a közösségi szervek átláthatatlan szövedékének kialakulásához vezet.

Még ennél is érdekesebb megjegyezni azt, hogy az Európai Parlament többségében mindig is támogatta az új ügynökségek létrehozását, és csak most ébred rád, hogy az egész lényege veszett el.

A Junilistan támogatja a jelentés főbb elképzeléseit, de kifogásoljuk azt, ahogyan most az Európai Parlament új területet próbál a hatásköre alá vonni azáltal, hogy a szabályozó ügynökségeknek éves jelentéseket kell benyújtaniuk a Parlamentnek, továbbá azzal, hogy az ügynökségek igazgatóit valószínűleg már a kinevezésük előtt felkérik arra, hogy jelenjenek meg az illetékes parlamenti bizottság előtt. Szkeptikusak vagyunk ezekkel a javaslatokkal kapcsolatban. Egyrészt ésszerű, hogy a Bizottság feleljen ezen ügynökségek igazgatásáért, másrészt a pártpolitikai csatározások befolyásolhatják az ügynökségek igazgatóinak kinevezését, akiknek ebben a minőségükben pusztán tisztviselőknek kellene lenniük.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a Papastamkos úr által előterjesztett, a szabályozó ügynökségek intézményi aspektusainak jövőbeli rendezésére vonatkozó stratégiáról szóló jelentés mellett szavaztam. Üdvözlöm a Bizottság arra irányuló tervét, hogy intézményközi munkacsoportot hozzon létre, amely a szabályozó ügynökségek feladatainak, valamint az egyes európai uniós szerveknek a már említett ügynökségekkel kapcsolatos hatásköre meghatározásáért felelős.

E javaslatnak inkább kezdő- és nem végpontnak kellene lennie, mivel a célkitűzések jóval túllépnek egy intézményközi csoport létrehozásán. Az említett ügynökségek felépítését és működését érintő közös megközelítésre irányuló javaslat – amennyire lehetséges – valóban a bürokrácia csökkentésére törekszik, hogy ezek a szervek megfelelően és hatékonyan el tudják végezni jogalkotói feladatukat. Ez lehetővé fogja tenni az ellenőrzésüket, valamint az ellenőrzési követelmények – legalábbis részleges – teljesítését, továbbá az ilyen fontosságú szerep által megkövetelt felelősség kialakításának előmozdítását.

 
  
  

– - Állásfoglalásra irányuló indítvány: letartóztatási parancs Joseph Kony ellen a Nemzetközi Büntető Bíróság előtti perére tekintettel (B6-0536/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. (SV) Joseph Kony és az Úr Ellenálló Hadserege megdöbbentő bűncselekményeket követett el az elmúlt 20 évben, ezért a Nemzetközi Büntető Bíróság most bűnvádi eljárás alá szándékozik vonni.

A Nagy Tavak Régiójában, Ugandában és Szudánban továbbra is fennáll a konfliktus, és folyamatosan új polgári áldozatokat követel. Egyértelműen a nemzetközi közösség felelőssége, hogy véget vessen ennek a szörnyű tragédiának.

A Junilistan általánosságban negatív véleménnyel van a külpolitikai állásfoglalások iránt. Ez az állásfoglalás azonban a Nemzetközi Büntető Bíróság által az emberiség ellen elkövetett bűncselekményekkel vádolt szervezettel és annak vezetőjével kapcsolatos. Ezért döntöttünk úgy, hogy támogatjuk az állásfoglalást.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, szeretném közölni a Tisztelt Házzal, hogy a Joseph Kony elleni vádemelésről és a Nemzetközi Büntetőbíróság elé állításáról szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam. Elfogadhatatlan, hogy több mint három év telt el azóta, hogy megpróbálnak letartóztatni egy olyan nemzetközi bűnözőt, mint Kony, aki bűncselekmények – többek között gyilkosság, népirtás, nemi erőszak, fosztogatás és nemi erőszakra való felbujtás – elkövetője és felbujtója. Minden próbálkozás kudarcba fulladt, mivel az ugandai kormány állandóan vonakodik attól, hogy együttműködjön ennek a bűnözőnek az elfogásában, aki ellen az NBB elfogatóparancsot adott ki.

Szeretnék rámutatni arra, hogy Uganda aláírta a Római Statútomot, amelynek értelmében minden aláíró kötelezettséget vállal arra vonatkozóan, hogy véget vet a nemzetközi közösség számára leginkább aggodalomra okot adó legsúlyosabb bűncselekmények büntetlenségének, és hozzájárul az ilyen bűncselekmények megakadályozásához. Ezenkívül aggodalmamat szeretném kifejezni a nemzetközi segélyeknek a Kony által vezetett hadsereg, az LRA érdekében történő eltérítésének megakadályozására irányuló egyértelmű erőfeszítések hiánya miatt (mindenekelőtt a szudáni kormány részéről), amely segélyeket az LRA könnyűszerrel saját finanszírozására használhat fel.

 
  
  

– Marielle De Sarnez jelentése (A6-0294/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) A de Sarnez asszony által előterjesztett jelentés alapján a harmadik országokkal történő együttműködésen keresztül a felsőoktatás minőségének javítására és a kultúrák közötti megértés előmozdítására irányuló cselekvési program (Erasmus Mundus) (2009–2013) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslat módosításáról szóló jogalkotási állásfoglalás mellett szavaztam. Támogatom azon megegyezéses módosításokat, amelyek a felsőoktatási kiválóságra, a kiegyensúlyozott földrajzi lefedettségre, a nyilvánosság programról való tájékoztatására, valamint arra irányulnak, hogy az európai és harmadik országok közötti csereprogramok vonatkozásában minden jogi és igazgatási akadályt (a vízummal kapcsolatos problémákat) meg kell szüntetni. Ezenkívül szerintem a program keretében annak biztosítása érdekében is lépéseket kell tenni, hogy a legkevésbé fejlett harmadik országokból (főleg az AKCS = afrikai, karibi és csendes-óceáni országokból) érkező hallgatók, doktoranduszok, valamint posztdoktori képzésben részt vevő és egyetemi kutatók tartózkodási idejük lejártakor visszatérjenek hazájukba, hogy ezáltal megakadályozzuk az agyelszívást. Végezetül nagyon helyesnek tartom a legalább két európai nyelv elsajátítására, a megkülönböztetés elleni küzdelemre és a nemek közötti egyenlőség tiszteletben tartására vonatkozó követelményt.

 
  
MPphoto
 
 

  Ole Christensen, Dan Jørgensen, Poul Nyrup Rasmussen, Christel Schaldemose és Britta Thomsen (PSE), írásban. (DA) Az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjának dán tagjai az Erasmus Mundus II programról szóló jelentés ellen szavaztak. Nem azért jártunk el így, mert ellenezzük a programot, hanem azért, mert a finanszírozással kapcsolatos megfogalmazás olyan helyzet kialakulásának veszélyét rejti magában, hogy a dán diákoknak fizetniük kell a programban való részvételért. Általánosságban támogatjuk az Erasmus Mundus programok célkitűzéseit.

Az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjának dán tagjai a jogalkotás minőségének javításáról szóló, saját kezdeményezésű jelentés mellett szavaztak, de szeretnénk kihangsúlyozni, hogy az igazgatási teher megszüntetése valódi politikai folyamat lehet. Támogatjuk a szükségtelen igazgatási terhek megszüntetésére vonatkozó célkitűzést. Bizonyos igazgatási terhek azonban társadalmi szempontból igen szükségesek lehetnek még akkor is, ha az az érzés alakulhat ki, hogy akadályozzák a vállalkozások fejlődését és az innovációt. Úgy gondoljuk, hogy az igazgatási terhek csökkentése tekintetében kiegyensúlyozott megközelítés alkalmazására van szükség.

 
  
MPphoto
 
 

  Konstantinos Droutsas (GUE/NGL), írásban.(EL) Az EU a lisszaboni stratégiának az alulról jövő kezdeményezések elleni politikája részeként – tőkeigényeinek megfelelően – az Erasmus Mundus programot (2009–2013) a tagállamok egyetemeinek burzsoá modernizációjára használja fel a harmadik országokból történő „agyelszívás”, valamint a munkavállalók kizsákmányolásának fokozása érdekében, ami által nő az európai monopóliumok nyereségessége.

Megerősíti, hogy az egyetemek és a kutatóközpontok értékeléséhez egyedi gazdasági kritériumokat kell alkalmazni, valamint az állami és magánintézmények számára azonos feltételeket szab meg. Oktatási „konzorciumokat” hoz létre és tandíjat vet ki a hallgatókra, ezáltal alapvetően kizárja a munkáscsaládok gyermekeit a felsőoktatásból és a posztgraduális tanulmányokból.

Az EU által tett, a kevésbé fejlett országokból való agyelszívás magakadályozásával kapcsolatos demagóg nyilatkozatok nem leplezhetik a valódi célt, ami nem más, mint ezen országok munkaerejének elszomorító kizsákmányolása, valamint a fiataloknak a kiváló, ingyenes állami oktatásban való részvételhez való jogainak a munkáscsaládok gyerekei esetében történő drasztikus korlátozása.

Az említett okok miatt a Görög Kommunista Párt parlamenti képviselőcsoportja a jogalkotási kezdeményezés ellen szavazott.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) Az Erasmus Mundus programról (2009–2013) szóló De Sarnez-jelentés mellett szavaztam, mivel ezt az új programot alapvető fontosságúnak tartom abból a szempontból, hogy az Európai Uniót mint a világviszonylatban az egyik legjobb tanulmányi kiválósági központot népszerűsíti.

A különböző európai uniós oktatási létesítmények közötti együttműködés révén az Erasmus Mundus II hatékonyabb választ fog adni a hallgatói mobilitás iránti egyre növekvő igényre, valamint az EU-n belül fokozni fogja a felsőoktatás minőségét és a különböző kultúrák közötti párbeszédet. Szeretném még kiemelni a jelentésben javasolt fontos újításokat, például a doktori program kibővítését, az ösztöndíjak bevezetését, valamint a vállalkozások és a kutatóközpontok aktív részvételének előmozdítását.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez egy jelentős program, amelynek az a célja, hogy olyan harmadik országbeli hallgatókat támogasson, akik az Európai Unióban szeretnének tanulni, bár a program korlátozott forrásai miatt nehézségekbe ütközhetnek azok, akiknek egyetemi tandíjat kell fizetniük, de azt nem tudják megtenni. Emiatt, jóllehet a jelentés mellett szavaztunk, sajnálatosnak tartjuk, hogy a képviselőcsoportunk által előterjesztett javaslatokat – amelyek e probléma megoldásának elősegítésére irányultak – elutasították.

Örömmel közölhetjük azonban, hogy olyan javaslatokat viszont elfogadtak, amelyek célja az említett hallgatók mobilitásának fokozása, valamint hogy figyelmeztessen, hogy a program nem használható fel arra, hogy a harmadik országok különleges szakértelemmel rendelkező polgárait hazájuk rovására az Európai Unióba csábítsuk. Ragaszkodtunk ahhoz, hogy az Európai Bizottságnak a program értékelésekor figyelembe kell vennie az „agyelszívás” lehetséges következményeit, valamint az érintettek társadalmi-gazdasági helyzetét.

Biztosítanunk kell, hogy a kevésbé fejlett harmadik országokból érkező, mesterképzésben részt vevő hallgatók, doktoranduszok, kutatók és oktatók tanulmányi idejük lejártakor visszatérhessenek hazájukba, hogy ezáltal megakadályozzuk az „agyelszívást”.

 
  
MPphoto
 
 

  Neena Gill (PSE), írásban. − Elnök asszony, a jelentés mellett szavaztam, és remélem, hogy az Erasmus Mundus Program 2013-ig való meghosszabbítása továbbra is fontos kapocs lesz a különböző kultúrák között.

Ennek az oktatási programnak nyilvánvalóak az előnyei – nem csupán az EU-nak származik előnye abból, hogy harmadik országokból intelligens, ambiciózus hallgatók érkeznek, aminek következtében fejlődni fog a kutatás és az innováció az EU-ban, hanem saját hallgatóink számára is hasznos, hogy fejleszthetik nyelvtudásukat, valamint növelhetik otthoni és külföldi foglalkoztatási esélyeiket.

Mindenekelőtt úgy gondolom, hogy ez a program különösen aktuális, mivel idén van a kultúrák közötti párbeszéd éve. A harmadik országokkal az oktatás terén kiépített kapcsolatok révén javítható a különböző kultúrák, nyelvek és vallások közötti megértés és kommunikáció. Ez pontosan egy olyan program, amelyet az Európai Parlamentnek támogatnia kell, és én őszintén örülök ennek a programnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. (SV) Úgy döntöttünk, hogy a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentése ellen szavazunk. Nem magát az Erasmus Mundus programot szavazzuk le, hanem végül is a bizottság és az Európai Bizottság által előterjesztett részletes javaslatok némelyikét.

A javaslatban foglalt rövid ismertetés alapján nem támogatjuk egy külön „Erasmus Mundus vízum” bevezetését. Minden tagállamnak jogában áll vízumot kiadni, és reméljük, hogy nagyvonalúak lesznek, ha arra kerül a sor, hogy az Erasmus Mundus programban részt vevő hallgatók számára kell vízumot kiállítani. Véleményünk szerint uniós szinten nem lehet szabályozni egy ilyen vízum kiadását.

Elutasítjuk azt az elképzelést is, hogy az EU pénzügyi támogatást nyújtson a különböző Erasmus Mundus programokat elvégző hallgatók öregdiák-szervezetének létrehozásához. A hallgatói szervezeteknek a hallgatók igénye és személyes erőfeszítései alapján kell létrejönniük. Fentről, uniós intézmények által nem hozhatók létre.

 
  
MPphoto
 
 

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. − (PL) Az Erasmus Mundus program a felsőoktatáson belüli együttműködésre és mobilitásra terjed ki azzal a céllal, hogy az Európai Uniót mint a világviszonylatban az egyik legjobb tanulmányi kiválósági központot népszerűsítse. Az eddig az Erasmus program keretében rendelkezésre álló lehetőségeket bővíti ki, oktatási együttműködést tesz lehetővé olyan országok számára, amelyek nem tagjai az Uniónak.

Az oktatás alapvető fontosságú a fiatalok életében. A nemzetközi tapasztalatokat maguk a hallgatók és jövőbeni munkaadóik is egyre inkább értékelik. A nyelvtudás, a kultúrák, az egyes országok jellegzetességeinek megismerése és a nemzetközi környezetben való jártasság csak néhány azon rengeteg előny közül, amelyeket a programban való részvétel biztosít. A mobilitás előmozdítása a program céljainak egy másik kiemelkedő jellegzetessége. A mobilitás különösen fontos a globalizáció időszakában, mivel a harmadik országokkal kialakított kapcsolatok jelentőségre tesznek szert. Örülnünk kell annak, hogy az európai hallgatóknak és a harmadik országbeli hallgatóknak továbbra is lehetőségük lesz arra, hogy ilyen tapasztalatokat szerezzenek.

Örülök annak, hogy a megszavazott program a vízumokkal kapcsolatos problémák megoldására vonatkozó javaslatokat is tartalmaz. Ezek a problémák feleslegesen bonyolítják az utazási előkészületeket. A javasolt könnyítésnek a rendelkezésre álló információ körére is ki kell terjednie. A hallgatóknak minden általuk kért információhoz hozzá kell jutniuk, hogy jó előre könnyebben fel tudjanak készülni a külföldi tartózkodásra. Ezzel kapcsolatban az Európai Bizottság harmadik országokban található képviseletei által nyújtott támogatás rendkívül hasznos lehet.

 
  
MPphoto
 
 

  Ona Juknevičienė (ALDE), írásban. – (LT) Ma az Erasmus Mundus program új generációjáról (2009–2013) szavaztunk. A jelenlegi Erasmus Mundus program 2004-ben valósult meg, és 4000-nél több uniós és harmadik országbeli polgár vett részt sikerrel a programban. Az Erasmus Mundus megbízható intézkedésnek bizonyult a felsőoktatás és különösen a mesterképzések terén. Az új program célja, hogy támogassa az európai felsőoktatást, elősegítse, hogy a fiatalok több és jobb karrierlehetőséggel rendelkezzenek, valamint jobban strukturált nemzetközi együttműködést valósítson meg a felsőoktatási intézmények között, ami nagyobb mértékű mobilitást biztosít az európai uniós és a harmadik országbeli hallgatók számára. A következő 5 évben az európai és a harmadik országbeli egyetemek között több mint 950 millió eurót osztanak majd szét, hogy csatlakozzanak a programhoz és támogatási összegeket biztosítsanak. A posztgraduális tanulmányokra egy külön program jön létre, és a hallgatók nagyobb pénzügyi támogatásban részesülnek majd. A szavazás során támogattam az illetékes bizottság által előterjesztett módosításokat, amelyek következtében a dokumentumban egyértelműbb szabályozás alakult ki, ezek a módosítások védelmet biztosítanak a hallgatói döntések és jogok tekintetében, valamint az egyetemek között szorosabb együttműködést tesznek lehetővé.

 
  
MPphoto
 
 

  Carl Lang és Fernand Le Rachinel (NI), írásban.(FR) Figyelembe véve ezt a jelentést, a nagymértékű gazdasági bevándorlás ösztönzésének célkitűzése, amelyet az Európai Bizottság már 2005. január 11-én meghatározott „A gazdasági migráció kezelésének uniós megközelítéséről szóló zöld könyvében”, sokkal időszerűbb, mint valaha.

Az Erasmus Mundus II program számára a 2009–2013 közötti időszakra mintegy 950 millió eurót különítettek el. E program célja, hogy külföldi hallgatókat és oktatókat csábítson az Európai Unió földrajzi területére. Ez mintegy 654 millió euróval haladja meg a program első változatára elkülönített összeget.

Azzal az – önmagában is dicséretes – indokkal, hogy magas színvonalú mester- és doktori képzések biztosítása révén arra ösztönözzék a harmadik országbeli diákokat, hogy Európában tanuljanak, valójában a legális bevándorlás új csatornájának zsilipjei nyílnak meg. A harmadik országbeli külföldiek főleg az egyszerűsített vízumeljárások, az ösztöndíjak és a csökkentett tandíjak révén jutnak be könnyebben Európába.

Az Európai Unió egyáltalán nem saját állampolgárait részesíti előnyben és nem az európai kutatást és a számára szükséges kiválóságot támogatja, hanem ismét az EU-n kívülről érkezőket pártfogolja, és bizonyságot tesz arról, hogy a nagymértékű bevándorlást támogatja.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. (DE) Az Erasmus Mundus II program hasonlít az európai hallgatók Erasmus csereprogramjára, de ez elsősorban harmadik országok viszonylatában törekszik csereprogramok megvalósítására. Célja, hogy képzett külföldi hallgatóknak csináljon kedvet ahhoz, hogy Európában tanuljanak.

Alapjában véve támogatom a kultúrák közötti csereprogramokat, különösen tudományos szinten. Kétségeim vannak azonban azzal kapcsolatban, hogy ez a program mennyire hatékony, és főleg mennyire hasznos a tagállamok számára. Olyan időkben, amikor egyes tagállamokban az egyetemeken több szakon korlátozottak a helyek a helyi lakosság számára, körültekintőnek kell lennünk a felsőoktatási képzéssel kapcsolatban.

Az, hogy az egész európai egyetemi rendszernek át kellett állnia a bolognai modellre, eléggé megnehezítette a mesterfokozattal rendelkező hallgatók számára, hogy doktori tanulmányaik elvégzéséhez helyet találjanak. Úgy tűnik, hogy hátrányos a helyi hallgatók számára, ha növeljük a versenyt. Ezenkívül a program vonatkozásában nehéz lesz megfékezni a bevándorlási szabályok megsértését is. Ezért a jelentés ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN), írásban. − (PL) Az Erasmus Mundus program már eddig is fontos szerepet játszott a fiatalok és a felnőttek jelenkori oktatásában. A szerzett tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a kihívásokat bizonyos fokú óvatossággal kell kezelni. A túlzottan radikális változtatások – például a tandíjakra vonatkozó új feltételek – megbonthatják ennek az oktatási rendszernek az egyensúlyát, amely már bizonyította létjogosultságát a piacon. Ezenkívül az ilyen változtatások sérthetnek bizonyos, a felsőoktatási intézmények autonómiáját érintő alapelveket. Ezért át kell gondolni, hogy az lenne-e a legjobb megoldás, ha az Erasmus Mundus konzorcium hozná meg a döntéseket, vagy ha fentről állapítanák meg az irányításra vonatkozó feltételeket.

Úgy gondolom, hogy ahol bevált gyakorlat alakult ki, és a helyi szerveknek lehetőségük van arra, hogy döntéseket hozzanak, azt tiszteletben kell tartani, és semmi új bevezetését nem kell elrendelni. Ez rendkívül fontos, mivel nagyon különböző régiókban élünk. Egyes régiók fejlettebbek, mások kevésbé, és mindegyiknek más-más hagyományai és eltérő gazdasági feltételei vannak.

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy rámutassak arra, hogy a Parlament indokolatlanul alkalmazza azt a gyakorlatot, hogy még nem kötelező erejű okmányokra hivatkozik, például a népszavazás során elutasított Európai Alkotmányra, a Lisszaboni Szerződésre és a kapcsolódó Alapjogi Chartára. A jogalkotás nem alapulhat azon, ami nincs benne a törvénykönyvben.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a De Sarnez asszony által előterjesztett, az Erasmus Mundus programról (2009–2013) szóló jelentés mellett szavaztam. A fiatalok jelentik a jövőt, és nem csak azért mondom ezt, mert ez illik ide: az Erasmus Mundus program a kiválóság eszméjén és a harmadik országokkal folytatott együttműködés révén megvalósuló, kultúrák közötti integráció előmozdításán alapul, hogy az új generációk egy jobb világ létrehozásán dolgozhassanak. Az új Erasmus Mundus program kifejezett hangsúlyt helyez a mester- és a doktori képzésekben való részvétel lehetőségére, a harmadik országbeli oktatási intézményekkel való partnerség létrehozására, valamint az egyedi kommunikációs és információs tevékenységek folytatására.

Üdvözlöm ezt a kezdeményezést, és De Sarnez asszony azon javaslatára is szeretném felhívni a figyelmet, miszerint kiemelt fontosságot kell tulajdonítani annak, hogy legalább két idegen nyelv elsajátítása legyen a cél: a nyelvek valóban a kulturális integráció elsődleges eszközei.

 
  
MPphoto
 
 

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. (NL) Az Erasmus Mundus II program nagyjából megegyezik az előzővel, bár jelentős kiigazításokra került sor. A fontos változtatások közé tartozik az Erasmus Mundus programokon belüli kiegyensúlyozottabb és garantált földrajzi képviselet, amit legalább három európai ország egyetemeiből álló konzorciumok biztosíthatnak, valamint a rászoruló lakosságra fordított rendkívüli figyelem.

A képzések felvételi követelményeinek a minőségen kell alapulniuk, ugyanakkor tiszteletben kell tartani a nemek közötti egyenlőséget és jobb hozzáférést kell biztosítani a hátrányos helyzetű csoportok számára.

Amennyiben európai vagy harmadik országbeli hallgatók támogatásban részesülnek, a képzési lehetőséget biztosító intézményeknek tiszteletben kell tartaniuk az esélyegyenlőség és a megkülönböztetésmentesség elvét.

Ugyanakkor az Erasmus Mundus II programnak az európai és a harmadik országbeli felsőoktatás fenntartható fejlődéséhez is hozzá kell járulnia, minélfogva a Bizottságnak mindent meg kell tennie az agyelszívás megakadályozása érdekében.

A Zöldek biztosítani fogják, hogy e kiigazításokat ténylegesen végrehajtsák. Az Erasmus Mundus értékelésének azt is szemléltetnie kell, hogy a hátrányos helyzetű csoportok számára jobb hozzáférést biztosítanak az Erasmus Mundus program kurzusai tekintetében.

A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja az említett kikötéssel támogatta ezt a jelentést

 
  
  

– József Szájer jelentése (A6-0300/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Megszavaztam a személyhajókra vonatkozó biztonsági szabályokról és követelményekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló jelentést (átdolgozott szöveg) (COM(2007)0737 – C6-0442/2007 – 2007/0257(COD)).

Szájer úrral együtt én is hajlandó vagyok elfogadni az Elnökök Értekezlete által előírt alapelveket és iránymutatásokat. Ezek teljesen összhangban vannak a joggal. Azt a javaslatot is teljes mértékben támogatom, hogy az Elnökök Értekezlete által hozott határozat technikai kiigazításokat tesz szükségessé.

 
  
  

– József Szájer jelentése (A6-0297/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerben történő felhasználásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot (átdolgozott szöveg) Szájer úr jelentése alapján. Sajnálatosnak tartom, hogy – tekintettel a jogszabályok szövegének alakulására és összetettségére – a Bizottság nem vizsgálta felül az 1987. április 1-jei álláspontját, amelyben utasította szolgálatait, hogy a jogalkotási dokumentumok kodifikálását legkésőbb az egyes szövegek tizedik módosítását követően végezzék el, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez egy minimumszabály, és úgy volt, hogy a bizottsági szolgálatok azon törvények és rendeletek kodifikálását, amelyekért felelősek, a fent említettnél rövidebb időközönként elvégzik. Ebben a konkrét esetben az 1990. évi irányelvet, valamint a négy alkalommal, 1994-ben, 1998-ban, 2001-ben és 2003-ban módosított törvények és rendeletek felülvizsgálatát végezzük el. A 90/219/EGK irányelvet, amelyet eredetileg kodifikálni akartak, végül átdolgozták a 2006-ban bevezetett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljáráshoz való hozzáigazításhoz szükséges változtatások elfogadtatása érdekében. Véleményem szerint a közösségi politika egységesítésére vonatkozó politikát az Európai Bizottság egyik kiemelt feladatának kellene tekinteni, és a jelenlegi helyzet nincs rendjén, különösen a tagállamok és az európaiak szempontjából.

 
  
MPphoto
 
 

  Dumitru Oprea (PPE-DE), írásban. (RO) Még ha a mezőgazdasági termelés, növénytermesztés és állattartás terén elért előrehaladás és a hatékonyság elképzelhetetlen is jelentős genetikai felfedezések nélkül, a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerben történő felhasználására vonatkozóan optimális biológiai biztonsági intézkedéseket kell kialakítani, mivel be kell tartanunk az elővigyázatosság elvét, hogy megvédhessük az emberi egészséget és a környezetet.

Kétségtelen, hogy ma az emberiség rosszabb helyzetben lenne és küzdelmesebb élete lenne Mendel, majd Morgan, Crick és Watson felfedezései nélkül. Ugyanakkor egyértelmű, hogy a géntechnológiával módosított organizmusok (GMO) beszerzésére, tesztelésére, felhasználására és kereskedelmi forgalomba hozatalára vonatkozó eljárásokat – akár növényekről, akár állatokról vagy mikroorganizmusokról van szó – minden országban különleges szabályozási, engedélyezési és igazgatási rendszernek kell alárendelni, amely meghatározza az esetleges negatív következmények kockázatának megszüntetésére, illetve csökkentésére szolgáló jogi és intézményi keretet.

 
  
  

– Eoin Ryan jelentése (A6-0348/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, megszavaztam a Ryan úr által előterjesztett, a tagállamok közötti áruforgalomra vonatkozó közösségi statisztikákról szóló jelentést. A közösségi jogalkotás célja, hogy csökkentse a szükségtelen és túlzott bürokráciát, így a tagállamok közötti áruforgalomra vonatkozó közösségi statisztikák kérdését sem hagyhatjuk ki.

Az Eurostat létrehozott egy munkacsoportot hogy megvizsgálja a Közösségen belüli kereskedelmi forgalmi statisztikákról szóló jelentések modernizálási és egyszerűsítési lehetőségeit. Ezenkívül folyamatban van egy tanulmány elkészítése a közös piacon belüli áruforgalom fejlesztésére és osztályozására vonatkozó egycsatornás rendszerrel kapcsolatban. Egyetértek ezzel a kezdeményezéssel, de Ryan úrral együtt remélem, hogy a Bizottság továbbfejleszti ezt a javaslatot azzal, hogy kellő részletességgel meghatározza, milyen intézkedéseket kell tenni az ilyen egycsatornás forgalmi rendszer bevezetése érdekében. E célból kísérleti projektek alkalmazhatók, hogy a rendszer értékét és életképességét teljes mértékben meg lehessen vizsgálni.

 
  
MPphoto
 
 

  Eoin Ryan (UEN), írásban. − (GA) Az írországi vállalkozások 90%-a kis- és középvállalkozás, és az egész Európai Unióban hasonló a helyzet. Írországban – ugyanis az ottani helyzetet jobban ismerem – hozzávetőleg 250 000 kis- és középvállalkozás működik, amelyek több mint 800 000 embert foglalkoztatnak. E vállalkozások többsége (körülbelül 90%-a) tíznél kevesebb munkavállalót alkalmaz, az esetek 50%-ában pedig csak egyet. Ezért az idő nagyon értékes dolog, de az említett vállalkozások azt tapasztalják, hogy rengeteg időt töltenek el csupán formanyomtatványok kitöltésével.

Nem lesz meglepő, hogy – mivel a sajátomról van szó – támogatom ezt a jelentést, amellyel kapcsolatban kompromisszumra jutottunk a Tanács és az ECON-bizottságon belüli kollégáim közötti együttműködés segítségével. Azért szerettem volna megindokolni a szavazatomat, mert ki akartam hangsúlyozni a jelentés fontosságát. A jelentés rendelkezései több mint 200 000 kis- és középvállalkozást mentenek fel az áruforgalommal kapcsolatos nyomtatványok kitöltésének kötelezettsége alól, ami által időt megtakaríthatnak meg, és általánosságban is előnyös a számukra.

 
  
MPphoto
 
 

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. − (PL) Az Intrastat az európai országokra vonatkozó közös egycsatornás rendszer. Célja, hogy csökkentse a szükségtelen bürokráciát és szabályozást. Ez egy olyan rugalmas rendszer, amely lehetővé teszi az Európai Unió egyes tagállamaira jellemző sajátosságok és megoldások figyelembevételét.

Egy másik lényeges részlet, hogy mind az Intrastat-rendszer, mind a nemzetközi kereskedelmi statisztikai rendszer az ENSZ Statisztikai Osztálya által kidolgozott nemzetközi árukereskedelmi statisztikai rendszerre vonatkozó ajánlásokon alapul. Ez biztosítja, hogy a nemzetközi árukereskedelemmel kapcsolatban teljes körű és teljes mértékben összehasonlítható információkat lehessen szerezni.

Elengedhetetlen a fontos gazdasági ügyekkel kapcsolatos statisztikai adatokat folyamatos gyűjtése. A tagállamoknak minden lehetséges erőfeszítést meg kell tenniük e rendszer korszerűsítése és fejlesztése érdekében.

 
  
  

– Evelyne Gebhardt jelentése (A6-0361/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  John Attard-Montalto (PSE), írásban. − Az EU-n belül Málta az egyetlen ország, ahol nincs lehetőség a házasság felbontására. Európában csupán három olyan állam van, amely nem engedélyezi a házasságfelbontást: a Vatikán, Andorra és Málta.

Málta azonban engedélyezte a máshol felbontott házasság bejegyzését, feltéve, hogy az érintett személy azon ország állampolgára vagy lakosa, ahol a válást kimondták.

A II. Brüsszeli Rendelet (a 2201/2003/EK tanácsi rendelet) értelmében akkor érhető el a házasság felbontása, ha az érintett személy valamely tagállam állampolgára és hat hónapja szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik. Bárki más kérelmezheti a házasság felbontását, amennyiben a kérelem benyújtását közvetlenül megelőzően egy évig folyamatosan szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett az adott tagállamban.

Helyeslem, hogy olyan esetekben, amikor valamely állam nem rendelkezik házasságfelbontásról szóló törvényről – ahogy például Málta sem –, egy új cikket vettek figyelembe.

Máltán a bejegyzési rendszer alkalmazásával már elismertük a házasságfelbontást olyan esetekben, amikor a megfelelő előírások érvényesek. Nem magának a házasságfelbontás elvének elfogadásáról van szó, mivel bizonyos esetekben ez már érvényben van. A kérdés az, hogy a házasságfelbontásnak akkor is jogrendszerünk külön részét kell-e képeznie, ha ezek a különleges körülmények nem érvényesek.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam a 2201/2003/EK rendeletnek a joghatóság tekintetében történő módosításáról és a házassági ügyekben alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok bevezetéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslat módosítások figyelembevételével történő jóváhagyásáról szóló jogalkotási állásfoglalást Gebhardt asszony jelentése alapján. Mivel az Európai Unión belül egyre nagyobb mértékű a polgárok mobilitása, aminek következtében egyre több a „nemzetközi” házaspárok száma, azaz azoké, ahol a házastársak eltérő állampolgárságúak, vagy más-más tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, illetve olyan tagállamban, amelynek kettőjük közül az egyikük nem állampolgára, és mivel az Európai Unióban nagyon magas a válások száma, elkerülhetetlenné vált, hogy a házassági ügyekben – amelyek évente egyre több embert érintenek – alkalmazandó jogra és joghatóságra vonatkozóan jogszabályt alkossunk. Továbbra is ki kell hangsúlyoznunk, hogy a szerződések a szabadság, biztonság és a jog érvényesülésén alapuló közös térség fokozatos létrehozását írják elő olyan intézkedések mellett, amelyek a tagállamokban alkalmazandó szabályok összeegyeztethetőségének előmozdítására irányulnak a jog és joghatóság összeütközése terén.

 
  
MPphoto
 
 

  Lena Ek (ALDE), írásban. (SV) Gebhardt asszony jelentése pontosítja a nemzeti bíróságok házassági ügyekkel kapcsolatos joghatóságát az EU-n belül, valamint azt, hogy mely jog tekintendő megfelelőnek. Az a cél, hogy küzdjünk azon veszély ellen, hogy a házastársak valamelyike nagy sietve elsőként próbáljon házasságfelbontási kérelmet benyújtani annak érdekében, hogy az ügyre azon ország joga legyen irányadó, amely az adott házastárs érdekeit védelmezné. Ezt a célkitűzést önmagában természetesen helyénvalónak tartom. A véleményem azonban az, hogy a rendeletnek több a hátránya, mint az előnye.

Svédország az egyik olyan ország a világon, ahol a házassági ügyekkel kapcsolatos törvények a leginkább liberálisak, és erre büszkék lehetünk. Az eredeti javaslat azzal a veszéllyel jár, hogy annak értelmében a svéd bíróságok számos ügyben arra kényszerülhetnek, hogy a máltai, ír, német vagy iráni jog szerint hozzanak határozatot, amikor az egyik fél kérelmezi a válást. Hosszú távon ez a feltétel korlátozná azt a feltétel nélküli svéd jogot, hogy az egyik fél házasságfelbontás iránti kérelmet nyújtson be és meg is kapja az engedélyt – ez egy olyan terület, amellyel kapcsolatban soha nem alkudnék meg. Ezért első gondolatom az volt, hogy a jelentés ellen szavazok. A szavazás alkalmával azonban sor került egy szóbeli módosítás jóváhagyására, amely lényegében a közrend jogi alapelvével kapcsolatos. Továbbra is az a véleményem, hogy a svéd modellt meg kell őrizni, de az előrehaladás elősegítése érdekében végül úgy döntöttem, hogy tartózkodni fogok.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) A házassági ügyekben alkalmazandó jogról szóló Gebhardt-jelentés mellett szavaztam. Szem előtt tartva, hogy az EU-n belül egyre nagyobb mértékű az emberek mobilitása, valamint hogy házasságfelbontás esetén a különböző tagállamokban sokféle jog alkalmazandó, támogatom, hogy azon házaspárok esetében, ahol a házastársak eltérő állampolgárságúak, vagy más-más tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, meg lehessen választani a házasságfelbontással kapcsolatban alkalmazandó jogot.

Alapvető fontosságúnak tartom azonban annak biztosítását, hogy mindegyik házastársat tájékoztassák, hogy mindketten teljesen tisztában legyenek az alkalmazandó jog megválasztásának jogi és társadalmi következményeivel.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Az általunk javasolt új jogszabály „nemzetközi házaspárok” válását érinti, azaz azon házaspárokat, akik esetében a házastársak más-más állampolgársággal rendelkeznek, vagy más-más tagállamban élnek.

A joghatóságra és az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok meghatározásáról van szó az e területen tapasztalható jogi bizonytalanság ellensúlyozása érdekében. Pillanatnyilag az alkalmazandó jogot a jogösszeütközéssel kapcsolatos – a különböző tagállamokban igen eltérő és bonyolult – nemzeti jognak megfelelően állapítják meg. A tagállamok többsége az adott tagállamhoz való kötődés vagy a tartózkodási hely (lex loci) követelményének megfelelően határozza meg az alkalmazandó jogot. Más tagállamok következetesen saját nemzeti jogukat alkalmazzák (lex fori), ami nyilvánvalóan azt idézheti elő, hogy olyan jogot alkalmaznak, amelyhez a házastársak kevésbé kapcsolódnak, és olyan eredmény születik, amely nincs összhangban a jogbiztonsággal.

Ez az új rendelet azt javasolja, hogy harmonizáljuk a jogösszeütközés e szabályait. Támogatjuk ezt, mivel kiszámíthatóságot kell bevezetnie egy továbbra is drámai helyzettel kapcsolatban, és mindezt főleg a gyerekek biztonság érdekében tesszük, akik túl gyakran válnak szüleik válásának áldozatául.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. (SV) A Junilistan pártban nagyon csalódottak vagyunk amiatt, hogy az előadó milyen buzgósággal foglalkozik egy olyan kérdéssel, amelyet a Tanács a közelmúltban elutasított. Az a helyzet, hogy a hiányosságai ellenére a jelenlegi IIa. Brüsszeli Rendelet sokkal jobb jogszabály az előadó által javasoltnál. Az, hogy a házastársak elveszítik azt a szabadságot, hogy megválasszák a bíróságot és a joghatóságot, jelzi a Bizottság, és még inkább az előadó nyegle magatartását a tagállamok jelenlegi gyakorlatával kapcsolatban.

Nem csupán elutasítjuk ezt a rosszul kiagyalt jelentést, hanem minden tagállamot felszólítunk arra, hogy álljon ki a válófélben lévő házastársak választási szabadsága mellett. A legegyszerűbb uniós szabályokra van szükségük ezeknek az embereknek, akik nehéz időszakon mennek át.

 
  
MPphoto
 
 

  Marian Harkin (ALDE), írásban. − Írország úgy döntött, hogy nem szavazza meg e rendelet elfogadását és alkalmazását, mivel nem támogatjuk, hogy az ír bíróságokra kiterjesszék azt a hatáskört, hogy egy uniós polgár esetében a származási országa által alkalmazott, lényegesen eltérő jog alapján bontsa fel a házasságot.

Amennyiben Írország végrehajtaná ezt az intézkedést, az lehetővé tenné az Írországban lakó uniós polgárok számára, hogy bíróságainkon lényegesen eltérő és kevésbé súlyos indokok alapján érjék el a házasság felbontását, mint amilyeneket az alkotmányunk előír (azaz a felek 4 éves különélését) a házasságfelbontással kapcsolatos 1995. évi népszavazás alapján. Ez egyben azt is jelentené, hogy ezekben az esetekben nem lenne érvényes az ír bíróságokkal szemben a házasság felbontására irányuló eljárás során jelenleg alkalmazott alkotmányos követelmény, miszerint csak akkor engedélyezik a házasság felbontását, ha megfelelő intézkedés történik az érintett felek és az eltartott gyermekek vonatkozásában. Jóllehet a jelentésnek vannak pozitív vonatkozásai, tartózkodtam, mert Írország elutasította jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE), írásban. − (FI) Elnök asszony, a Gebhardt asszony által előterjesztett, a házassági ügyekről szóló jelentés ellen szavaztam, mert fontosnak tartom, hogy a jövőben a finn bíróságokon finn törvényeket alkalmazzanak olyan esetekben, amikor egy másik ország jogának alkalmazása nagymértékben ellentétbe kerülne a finn jog alapvető követelményeivel.

A házasságfelbontási ügyekben a bűnösség megállapítására vonatkozó javaslatot is rendkívül aggályosnak tartom. Finnországban körülbelül 20 éve felhagytunk azzal, hogy a házasságfelbontási ügyekben a hűtlenség vagy ehhez hasonló kérdések megvizsgálásával foglalkozzunk. Ennek újbóli bevezetése hatalmas visszalépés lenne és a régi időket idézné.

 
  
MPphoto
 
 

  Ona Juknevičienė (ALDE), írásban. – (LT) A kibővítet Európai Unióban egyre nő a nemzetközi családok száma, ahol a házastársak különböző állampolgárságúak. Sajnos az EU-ban nagyon sok házasság végződik válással, és a házasságfelbontási eljárás gyakran bonyolult és hosszú időbe telik. Ez azért van így, mert mostanáig az embereknek kevés lehetőségük volt arra, hogy megválasszák azt a bíróságot, amelyik a házasságfelbontással kapcsolatos ügyükkel foglalkozna. Ha úgy döntöttek, hogy elválnak, a házastársak csak a tartózkodási helyük szerinti ország valamelyik bíróságához fordulhattak. Ennélfogva arra sem volt lehetőségük, hogy más közösségi tagállam jogát válasszák és alkalmazzák a házasságfelbontásra. Például egy litván nőnek – aki egy német állampolgárral kötött házasságot és Németországban volt a családja – ahhoz, hogy elváljon a férjétől, a tartózkodási helyük szerinti ország bíróságához kellett fordulnia. A házasság felbontásával kapcsolatos ügyüket a német jog szerint kellett tárgyalni. A rendelet elfogadását követően – 2009. március 1-jétől – megszűnnek ezek a korlátozások. A válófélben lévő házaspárok megválaszthatják, hogy a tartózkodási helyük szerinti ország bíróságához fordulnak vagy annak az országnak a jogát alkalmazzák, amelynek az állampolgárai. A szavazás során azon módosításokat támogattam, amelyek megállapították, hogy a házasságfelbontási ügyekben alkalmazott jog nem ütközhet az Európai Unió Alapjogi Chartájának alapelveivel. Ez rendkívül fontos, mivel arra törekszünk, hogy a házasságfelbontási ügyekkel kapcsolatos tárgyalás és határozathozatal során elkerüljük a nemek közötti megkülönböztetést.

 
  
MPphoto
 
 

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. − (FI) Megszavaztam a Gebhardt-jelentést, mert úgy gondolom, hogy fontos a Bizottság arra irányuló javaslata, hogy a nemzetközi házaspárok házasságfelbontási ügyeivel kapcsolatban egységesítsük a jogösszeütközésre vonatkozó szabályokat. A válás az érintett felek és gyerekeik számára emberi tragédia. Az érintett feleknek ezért kell minél inkább tisztában lenniük az alkalmazandó joggal és a jog érdemi tartalmával.

A jelenlegi helyzet, amikor is a IIa. Brüsszeli Rendelet értelmében a házastársak több különböző illetékes bíróság közül választhatnak, a joghatóságot pedig azon tagállamnak a jogösszeütközéssel kapcsolatos szabályai szerint állapítják meg, hogy ahol az adott fórum található, nem biztosítja a szükséges jogbiztonságot. Ennek súlyos velejárói közé tartozik a legkedvezőbb jog kiválasztása („forum shopping”) és a bíróságra rohanás („dash to court”), hogy az egyik fél érjen el kedvező eredményt.

Úgy gondolom, hogy a házastársak arra vonatkozó joga, hogy kölcsönös megegyezéssel válasszanak illetékes bíróságot vagy joghatóságot, szintén segítene abban, hogy mindkettőjük esetében megtalálják az érdemi tartalmat. Pontosan ezért döntő fontosságú, hogy megkönnyítsék a tartalommal és az eljárásokkal kapcsolatos információkhoz való hozzáférést, ahogy azt 2. módosítás megállapítja. A 2. módosítás is rendkívül fontos, amely a jog megválasztása terén a gyermekek érdekeit védi.

Támogatom a képviselőcsoportom által előterjesztett 37. módosítást, amely szerint a házasságkötés helye szerinti tagállam jogának is a választható jogok közé kell tartoznia. Ez logikus, és még inkább megkönnyítené az alkalmazandó jog tartalmának megállapítását.

 
  
MPphoto
 
 

  Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. – (FR) Európában általánosságban véve túl sok a válás, különösen nálunk. A válások számának növekedése a „vegyes” házaspárokat érinti, azaz azon házaspárokat, ahol a házastársak különböző állampolgárságúak.

Mivel a személyek szabad mozgása az európai integráció valós eredménye, alapvető fontosságú, hogy egy világos jogi keret jöjjön létre.

Miután tudom azt, hogy a válásokkal kapcsolatos nemzeti szabályok rendkívül eltérőek, teljesen tisztában vagyok azzal, milyen veszélyek származhatnak a válási „turizmus”-ból, amikor az egyik házastárs számára a legelőnyösebb, a másik számára pedig a legkevésbé előnyös joghatóság választható ki.

A jelentés mellett szavaztam volna, mert a javasolt rendelet ellensúlyozná a hiányosságokat, lehetővé téve azt, hogy két különböző tagállamban élő házastárs közös megegyezéssel és a tények teljes ismeretében válassza meg a házasság felbontására irányuló eljárásban illetékes joghatóságot, amelynek az Európai Unióban a tartózkodási hely szerinti két tagállam egyikének kell lennie.

Sajnos a szavazás során egy elfogadott szóbeli módosítás olyan fejetlenséget okozott, hogy az egész jelentést vissza kellett volna küldeni a bizottsághoz. Mivel a jelentést nem küldték vissza a bizottsághoz, a záró szavazáson már nem vettem részt.

A téma túl kényes ahhoz, hogy ilyen fejetlenség mellett szavazzunk róla.

 
  
MPphoto
 
 

  Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban. − Nem vettem részt a jelentéssel kapcsolatos szavazásban, mivel Írország úgy döntött, hogy nem él azzal a lehetőséggel, hogy részt vegyen a javasolt rendelet elfogadásában és alkalmazásában, valamint nem játszott aktív szerepet a tanácsi szintű tárgyalásokon.

Írország nem támogatta a joghatóságnak az ír bíróságokra való olyan értelmű kiterjesztését, hogy az uniós állampolgárok esetében a származási országuknak az írtől lényegesen eltérő joga alapján mondja ki a válást.

Ha ez megvalósult volna, lehetővé tenné, hogy az Írországban tartózkodási hellyel rendelkező uniós polgárok lényegesen eltérő és kevésbé súlyos indokok alapján érhessék el a házasság felbontását, mint amilyeneket az alkotmányunk előír a házasságfelbontással kapcsolatos 1995. évi népszavazás alapján.

Mivel Írország nem vesz részt a rendelet elfogadásában és alkalmazásában, úgy döntöttem, hogy nem szavazok a jelentéssel kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE), írásban. – (SK) Üdvözlöm kollégám, Evelyne Gebhardt asszony jelentését a joghatóság megválasztásáról, a határozatok elismeréséről és a házassági ügyekben való döntési jogra vonatkozó szabályok alkalmazásáról. Szilárd meggyőződésem, hogy ezen a kényes területen fontos világos, átfogó és rugalmas jogi keretet kell létrehozni.

A mai szavazáson amellett szavaztam, hogy vezessük be a házasság felbontására irányuló eljárás tekintetében megfelelő bíróság megválasztására való jogot. Egy olyan javaslatot támogattam, amelynek értelmében egy úgynevezett nemzetközi házaspár vagy a szokásos tartózkodási helye, vagy a házasságkötés helye szerinti ország jogrendszere szerinti joghatóságot választhatja.

Teljes mértékben támogatom azt a nézetet, hogy fontos mindkét házastárs számára megfelelő hozzáférést biztosítani az információkhoz, pénzügyi helyzetüktől vagy képzettségüktől függetlenül. Mindkét félnek pontos és teljes körű információkkal kell rendelkeznie a bíróság megválasztásának és a házasságfelbontási ügyekkel kapcsolatos döntési jog következményeiről. Ez főleg nemzetközi házaspárok esetében érvényes, mivel a tagállamok joga, a házasság felbontására irányuló eljárások és feltételek rendkívül különbözőek.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. (DE) A határokon átnyúló házasságokkal kapcsolatos ügyekben fontos, hogy Európában egy egységes jogi helyzet alakuljon ki. A házasság és a válás terén – amely gyakran rendkívüli érzelmeket vált ki – a polgárok jogbiztonsága egyre fontosabb kérdés a politika számára.

Egy egyre gyorsabb ütemben szűkülő világban a polgári jog terén már meglévő szabályozások – ebben az esetben az alkalmazandó jog és a bíróság szabad megválasztása – fontos a felek mobilitása szempontjából. Ez a rendelet „felhasználóbarát” hozzáférést biztosít a családjog terén is. Ezzel összefüggésben egy másik fontos tényező, hogy a felek legyenek jól tájékozottak döntésük következményeinek vonatkozásában. Ezért szavaztam a jelentés mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE-DE), írásban. (RO) Azért szavaztam erre a jelentésre, mert arra a több mint 150 000 európai férfira és nőre gondoltam, akik éves átlagban érintettek a határokon átnyúló, házasságfelbontásra irányuló eljárásokban. Sok román férfit és nőt is érint ez, akik külföldön kötöttek házasságot. Megszavaztam ezt a jelentést, mert szilárd meggyőződésem, hogy kötelességünk támogatni mindazon bürokratikus akadály és nehézség megszüntetését, amelyek miatt egyesek azt mondhatják, hogy az Unió pokol az emberek számára, ugyanakkor mennyország az ügyvédek számára.

Ezenkívül úgy gondolom, hogy azokkal szemben, akiket képviselünk, kötelességünk, hogy számos más problémát is felszámoljunk, amelyek gondot okoznak az európai polgárok számára. Ezek közül csak két példát említenék, az európai polgárok számára a származási országuktól eltérő országban biztosított egészségügyi ellátás, valamint a tanulmányokat igazoló oklevelek egyenértékűsége.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a Gebhardt asszony által előterjesztett, a házassági ügyekben alkalmazandó jogról szóló jelentés mellett szavaztam. A jelentésnek nagyon nemes célja van: egy világos és átfogó jogi keret létrehozása, amely magában foglalja a joghatóságról szóló törvényeket, valamint a családi ügyekben hozott határozatok elismerését és végrehajtását, ezenkívül az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokat.

Valójában a jelenlegi forgatókönyv szerint – a nemzeti és a közösségi jog közötti összeütközés miatt – a „nemzetközi” házasságfelbontások igen különböző jogi kérdéseket vethetnek fel. Figyelembe kell vennünk a bíróságra rohanás („dash to court”) veszélyét is, aminek következtében az a házastárs jár jól, aki arra törekszik, hogy elsőként forduljon bírósághoz, és azt a joghatóságot válassza, amelyiknek a joga leginkább szolgálja az érdekeit.

Ez teljesen elfogadhatatlan, és ezért örülök ennek a jelentésnek, amelynek az a célja, hogy jelentős felelősséget ruházzon a házastársakra, mindenekelőtt az információk alapján hozott döntések, a joghatóság és az alkalmazandó jog megválasztása tekintetében.

 
  
MPphoto
 
 

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. (SV) Az Európai Unió támogatójaként rendszerint észreveszem az európai jogalkotás hozzáadott értékét. Gyakran jobb megoldásokat lehet találni a problémákra, ha többen gondolkodnak el a lehetőségeken. Sajnálatos módon ez a jelentés kivételt jelent a szabály alól. Minden okunk megvan, hogy büszkék legyünk azon jogszabályokra, amelyek lehetőséget biztosítanak az emberek számára, hogy – ha úgy döntenek – saját útjukat járják, így minden okunk megvan arra, hogy megőrizzük a jelenlegi svédországi rendszert. Ezért a kormányhoz hasonlóan az a véleményem, hogy a Bizottság harmonizációra irányuló javaslata rossz irányba vezet, amennyiben figyelembe kell venni például a máltai gyakorlatot. Nem engedhetjük meg, hogy a Vatikán akadályokat gördítsen az egyenlőség biztosítására törekvő aktív hazai politika útjába. Az Európai Parlamentnek ezzel kapcsolatban eltérő volt a véleménye. Ezért volt feltett szándékom, hogy a jelentés ellen szavazzak. A módosítást jegyzőkönyvbe is vették.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Záborská (PPE-DE), írásban. – (SK) Az intézkedés ellen szavaztam, mert az EU részéről felelőtlenségnek tartom, hogy olyan ügyekbe avatkozzon be, amelyek nem tartoznak a hatáskörébe. Ezek közé tartozik a családjog is. A Miniszterek Tanácsának alaposan meg kell gondolnia, hogy elfogadja-e a Parlament, illetve Bizottság javaslatait. Néhány problémás ügyet nem lehet kihasználni arra, hogy az EU további hatáskört szerezzen magának. Az európai integráció egyáltalán nem erről szól.

Ezenkívül az Európai Parlament a véleményében az Európai Unió Alapjogi Chartájára hivatkozott. A Parlament részéről ez elfogadhatatlan manipulációnak tekinthető, mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája nem egy jogilag kötelező okmány, hanem egy politikai kompromisszum. Az Európai Unió Alapjogi Chartája a 9. cikkben kijelenti a következőt: „A házasságkötéshez és a családalapításhoz való jogot az e jogok gyakorlását szabályozó nemzeti jogszabályok szerint biztosítani kell.” Mivel a családjoggal nemzeti szinten foglalkoznak, miért van szükségünk a házasságfelbontásra vonatkozó, hasonló európai szabályokra? Ez teret enged a manipulációnak. Ezért nem egészen világos, hogy ez a rendelet milyen irányba vezet, a Bizottság pedig képtelen megszüntetni a bizonytalanságokat. Indítványozom, hogy a Miniszterek Tanácsa utasítsa el ezt az intézkedést.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Megfigyelhetjük, hogy az EU-ban egyre nő azon házaspárok száma, ahol a házastársak más-más uniós vagy nem uniós ország állampolgárai.

Következésképpen az alkalmazandó jog, illetve az adott ügyben illetékes bíróság megválasztásának kérdése egyre gyakrabban kerül szóba.

Az Európai Uniónak hatékony konfliktusrendezési rendelkezésekre van szüksége a joghatóság megállapítása érdekében.

A válások számának növekedésével a házasságfelbontás vagy a különválás elérésére való törekvés során nő a megkülönböztetést magában foglaló ügyek száma. A jobban tájékozott házastárs ragadja magához a kezdeményezést és azt a joghatóságot választja, ahol a jog leginkább szolgálja az érdekeit. Ezzel az adott házastárs előzetesen dönt az érintett jogrendszer illetékessége tekintetében.

Olyan házasságok esetében, amikor az egyik házastárs nem uniós országban rendelkezik tartózkodási hellyel, előfordulhat, hogy egy nem uniós országban elért, a válásra vonatkozó megállapodás bírósági elismerése nehéznek bizonyul.

A jelentés, amelyről ma szavaztunk, annak biztosítására törekszik, hogy mindkét házastárs hozzáférjen a házasságfelbontásra és a különválásra, valamint a nemzeti és a közösségi jog legfontosabb kérdéseire vonatkozó megbízható információkhoz. Nagyon helyes az a felismerés, hogy az érintett gyerekek érdekében az alkalmazandó jog megválasztásakor minden esetben alapvető fontosságú ennek figyelembevétele.

 
  
  

– Pedro Guerreiro jelentése (A6-0388/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Lena Ek (ALDE), írásban. (SV) Az EU halászati politikája nem jól átgondolt, közös döntéseken alapul, és ez mindig is így volt. Az elmúlt években drámai mértékben csökkent az európai halállomány, és ennek a helyzetnek a megváltoztatása érdekében alig történik valami. Ehelyett az EU a harmadik világ országaiban a halászati jogok megszerzéséért cserében nyújt segítséget, ennélfogva kimeríti ezen országok tengereinek halkészletét is. A part menti helyi lakosok megélhetési forrása meg fog szűnni és a segélyen fognak élni, ráadásul olyan segélyen, amely aligha biztosít megfelelő kompenzációt, vagy pótolja a kiesett jövedelmet.

Az EU által ehelyett támogatandó halászati politikát hosszú távú és előretekintő gondolkodásnak kell jellemeznie. Ebben nincs helye a halászflották felújítására és modernizálására irányuló segélynek, amelynek alapvető célja a halfogási kapacitás növelése. Ugyanakkor örömmel támogatnék olyan intézkedéseket, amelyek a szegény part menti régiókban élő, rászoruló helyi lakosok támogatására irányulnak, akik számára a halászat jelenti az egyetlen jövedelemforrást, és akik a halállomány csökkenését – ami jórészt az EU nem elég megfontolt halászati politikájának közvetlen következménye – rendkívül megszenvedik. A Guerreiro úr jelentésében foglalt javaslatok azonban nem tartalmaznak ilyen intézkedéseket, ezért a jelentés ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. – (PT) A Közösség legkülső régióiban nyilvántartott halászflották igazgatásáról szóló 639/2004/EK rendelet számos eltérést ír elő a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló 2371/2002/EK rendelet 13. cikke szerinti belépési/kilépési rendtől.

Mivel azonban későn került sor azon bizottsági jogszabály elfogadására, amely lehetővé teszi az érintett tagállamok számára, hogy állami támogatást nyújtsanak, és mivel a hajógyári kapacitás korlátozott, a felújítás céljából állami támogatásban részesült halászhajók nem tudják teljesíteni a 639/2004/EK rendeletben meghatározott, flottába lépésre vonatkozó, 2008. december 31-i határidőt.

A Halászati Bizottság jelentésében megvédte a hajók felújításához és nyilvántartásához nyújtandó állami támogatásra vonatkozó határidő meghosszabbítását, mind a jelenleg hatályos rendelet, mind az Európai Bizottság által előterjesztett javaslat tekintetében, aminek értelmében a határidő csak egy évvel, azaz 2009. december 31-ig hosszabbítandó meg.

A legkülső régiók flottáinak felújítására szolgáló állami támogatás nyújtásának 2009. december 31-ig történő meghosszabbítása, valamint a hajók 2011. december 31-ig történő nyilvántartásba vételének lehetősége a fent említett korlátozások figyelembevételével lényeges segítségnek minősül.

Ezért megszavaztam a Guerreiro-jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) A legkülső régiókban nyilvántartott halászflották felújításának és modernizálásának támogatása rendkívül fontos, mivel e régiókban stratégiai jelentőségű a halászati ágazat. A jelentés, amelyről ma szavaztunk, a legkülső régiókban nyilvántartott halászflották felújítására és modernizálására vonatkozó finanszírozási időszak egy évvel történő meghosszabbítását tűzi ki célul.

A halászflották igazgatása tekintetében indokolt az említett régiók sajátos strukturális, társadalmi és gazdasági helyzetének figyelembevétele. E célból a belépési/kilépési rend igazgatására és a kötelező kapacitáscsökkentésre vonatkozó rendelkezéseket, valamint a halászhajók modernizálására és felújítására szolgáló állami támogatáshoz való hozzáférésre vonatkozó szabályokat e régiók igényeihez kell igazítani.

Összefoglalva az eddigieket, továbbra is támogatni kell a legkülső régiókban nyilvántartott halászflották felújítását és modernizálását, különösen a kisipari flották esetében, mivel e régiók flottái nagyrészt régi, elhasznált hajókból állnak, egyes régiókban olyanokból, amelyek több mint 30 éve épültek. Ezek az intézkedések feltétlenül szükségesek a fogások tárolási körülményeinek, valamint az említett régiók halászai munkakörülményeinek és biztonsági feltételeinek javításához.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a Guerreiro úr által előterjesztett, a Közösség legkülső régióiban nyilvántartott halászflották igazgatásáról szóló jelentés mellett szavaztam. A Bizottság mindig is igazodott az európai integráció érdekeihez, bármilyen területet is vitattunk meg, ezzel én egyetértek; ebben az esetben azonban minden határidőt meg kell szüntetnünk, hogy ezeknek a régióknak elegendő ideje legyen a szükséges felújításra és modernizálásra, hogy jobban fel legyenek készülve a belső piaci versenyre.

Egyértelmű, hogy feltétlenül szükség van a felújítás folyamatos támogatására, mivel e nélkül nem lehet biztosítani a megfelelő munkakörülményeket és biztonsági feltételeket, valamint a halállomány megőrzését. Ezért támogatom ezt a kezdeményezést, amely a legkülső régiók flottáinak teljes átalakítására irányul, hogy azok szembe tudjanak nézni a halászati ágazat új európai kihívásaival.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat