Elnök . – A következő napirendi pont az alábbiakkal kapcsolatos vita:
– Marco Cappato által az ALDE képviselőcsoport nevében a Tanácshoz előterjesztett, szóbeli választ igénylő kérdés a demokráciáról, az emberi jogokról, valamint az EU és Vietnam közötti új partnerségi és együttműködési megállapodásról (O-0095/2008 – B6-0473/2008), valamint
– Marco Pannella által az ALDE képviselőcsoport nevében a Bizottsághoz előterjesztett, szóbeli választ igénylő kérdés a demokráciáról, az emberi jogokról, valamint az EU és Vietnam közötti új partnerségi és együttműködési megállapodásról (O-0096/2008 – B6-0474/2008).
Marco Cappato, szerző. − (IT) Elnök úr, biztos asszony, a Tanács tisztelt képviselői, hölgyeim és uraim! Folyamatban vannak a tárgyalások a Vietnammal kapcsolatos új együttműködési megállapodásról, és meg vagyok győződve arról, hogy fontos, hogy a Parlament tájékoztatást kapjon a tárgyalások tartalmáról, különös tekintettel az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartására.
Nem állítjuk, hogy együttműködési megállapodások segítségével egy pillanat alatt csoda történik a demokrácia és emberi jogok tiszteletben tartása terén Vietnamban vagy bárhol máshol. Ugyanakkor az európai jog elvárja tőlünk, hogy elutasítsuk a demokrácia és emberi jogok súlyos és következetes megsértését. Tudatában vagyunk annak, hogy nem sok eszköz áll rendelkezésünkre e jogok tiszteletben tartásának kikényszerítésére, de azt is tudjuk, hogy az együttműködési megállapodásokról szóló újabb tárgyalások lehetőséget jelentenek arra, hogy legalább valamennyi előrelépést érjünk el a súlyos és következetes jogsértések tekintetében.
Remélem, hogy az állásfoglalás, amit holnap fogad el a Parlament, több különösen fontos kérdést fog a Bizottság és a Tanács elé tárni, amelyek már a Parlament Emberi Jogi Albizottsága által például Kok Ksor, Vo Van Ai és az erőszakmentes radikális párt tagjai részvételével tartott meghallgatáson is szóba kerültek.
Először is, a Degar kisebbség, a Vietnam középső részén elhelyezkedő fennsíkon élő keresztények közül több százan be vannak bebörtönözve, ugyanakkor Vietnam középső fennsíkja el van zárva a nemzetközi, különösen az ENSZ-megfigyelők elől. Most, hogy Vietnam az ENSZ Biztonsági Tanács nem állandó tagja, ez nem folytatódhat így tovább: a több száz őrizetben tartott politikai foglyot szabadon kell engedni.
Igen nagy problémák vannak a vallásszabadság terén, és mielőtt egy új megállapodást aláírunk, Vietnamnak állást kell foglalnia ebben a kérdésben, különös tekintettel az Egyesült Buddhista Egyház elismerésének megtagadása miatt. Thich Quang Do, az egyház vezetője még mindig házi őrizetben van, a katolikusok földjeit pedig elkobozták. Itt az ideje, hogy Vietnam hatályon kívül helyezze a szakadár és vallásos tevékenységeket illegálisnak minősítő törvényeket.
Biztos asszony, elnök úr, a Tanács tisztelt soros elnöke, van egy konkrét kérésünk: biztosítható-e az, hogy ezek a problémák, legalábbis az emberi jogok súlyos megsértésének problémája, megoldódnak, mielőtt megkötünk egy új együttműködési megállapodást?
Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, örülök, hogy ismét itt lehetek Önök között.
Szorosan figyelemmel kísérjük az emberi jogok tiszteletben tartását Vietnamban, az elnökségnek nemrég lehetősége volt, hogy ismét kifejezze aggodalmát elsősorban a két újságíróval kapcsolatban meghozott ítéletek miatt, akik beszámoltak a hivatali korrupcióról. A Tanács és a Bizottság az évente két alkalommal megtartott tárgyalásokon folyamatos párbeszéded folytat Vietnammal az emberi jogokról. A legutóbbi, 2008. június 10-i hanoi találkozó során lehetőség nyílt arra, hogy egyrészt az emberi jogok általános vietnami helyzetével foglalkozzunk, másrészt kitérjünk a szólásszabadság kérdésére, a kisebbségek helyzetére és a halálbüntetés alkalmazására, valamint több egyedi esetre.
A párbeszéd mellett több konkrétabb intézkedés született azon egyedi esetekkel kapcsolatban, amelyeknél úgy tűnik, hogy a letartóztatások, illetve szankciók figyelmen kívül hagyják a polgári szabadságjogok és a nemzetközi kötelezettségvállalások tiszteletben tartását, főleg a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányát, amelyet Vietnam is megerősített.
Továbbá az október 10-i, halálbüntetés elleni európai napon ismételten kifejeztük a kérdésre vonatkozó egyértelmű álláspontunkat a vietnami hatóságoknak. Úgy tűnt, hogy nyitottak az ügyben, és megemlítették, hogy a büntető törvénykönyv reformja folyamatban van, egy olyan reform, amelynek eredményeként csökkenni fog azon bűncselekmények száma, amelyek esetében halálbüntetést szabnak ki. Ez a lehető legkevesebb, amit tehetnek.
Vietnammal való kapcsolatunkban. Ez egy érzékeny kérdés. Cappato úr, Ön említette a Vietnam középső részén élő keresztények helyzetét, amire különösen odafigyelünk, és köszönöm, hogy ezt szóba hozta. Hangsúlyozni szeretném, hogy az Európai Unió az egyetlen hatalom, amely globális és átgondolt politikát folytat az ügyben, és emiatt esetenként kritika ér bennünket partnereink részéről. Szeretném azonban leszögezni: eltökélt szándékunk, hogy ezt a politikát folytassuk.
És most szeretnék rátérni a tervezett új partnerségi és együttműködési megállapodásra, amely a mostani vita tárgyát képezi. Az új tárgyalássorozat Hanoiban folyik és október 22-én ér véget. Mint az Európai Unió által a harmadik országokkal kötött minden megállapodás esetében, ennek a megállapodásnak is tartalmaznia kell egy fontos záradékot az emberi jogokról. Ez a záradék alapvető elemét képezi a későbbi megállapodásnak, amelyet fel lehet függeszteni vagy érvényteleníteni lehet, ha a felek nem tartják be – ezt mindenképpen szeretném kihangsúlyozni. A tárgyalások e szakaszában Vietnam nem vonta kétségbe egy ilyen záradék lehetőségét. Ismét azt mondhatjuk, hogy ez a legkevesebb, amit tehetnek. Ez pozitív jelzés Vietnam részéről, és tulajdonképpen elkötelezettséget jelent az emberi jogok tiszteletben tartása iránt. Az Európai Unió ezáltal egy olyan hatékony jogi eszközhöz jut, amely a megállapodás megerősítésétől fogva biztosítja az emberi jogok tiszteletben tartását.
Hölgyeim és uraim, Cappato úr, egyetértünk Önnel, hogy az emberi jogok helyzetén javítani kell Vietnamban. Úgy véljük, hogy mindaz, amit az utóbbi években ennek érdekében tettünk, ezt szolgálja, de most a tervezett partnerségi és együttműködési megállapodás aláírása lebeg a szemünk előtt, amely lehetővé fogja tenni, hogy ugyanúgy, mint máskor, az emberi jogi záradékot felhasználjuk arra, hogy biztosítsuk a lehető legkedvezőbb körülményeket a kérdés megoldására Vietnamban. Természetesen a Tisztelt Házat folyamatosan tájékoztatjuk a tárgyalásokról, amelyek, ismétlem, folyamatban vannak.
Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. – (ES) Elnök úr, kérem, bocsássa meg, hogy egy pillanatra megzavartam az ülést azzal, hogy a képviselőkre figyeltem.
Elnök. – Biztos asszony, nem az Ön hibája, hogy a képviselők elvonják a figyelmét a tárgyhoz nem tartozó dolgokkal, szemmel láthatóan tekintet nélkül arra, aki éppen beszél. Ezért Ön nem hibáztatható, hanem a képviselők azok, akiknek figyelembe kell venniük, hogy ha egyikünk beszél, ne zavarják meg a Tanács soros elnökét vagy bárkit, aki a Bizottság nevében szólal fel. Kérem, folytassa.
Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, tisztelt Tanács, Tisztelt Ház, Cappato úr, a Bizottság nagyon örül annak, hogy a Parlament figyelemmel kíséri a Vietnammal folytatott partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló tárgyalásokat és az ország emberi jogokkal kapcsolatos helyzetét.
Ez a vita éppen időszerű, mert – ahogy azt az elnök úr is említette – éppen ma tárgyalnak Hanoiban a megállapodásról. Kijelenthetem Önöknek, hogy az emberi jogok kérdése mindenképpen döntő fontosságú az Európai Unió és Vietnam kapcsolatát illetően. Tagadhatatlan, hogy az ország – mindentől eltekintve – bizonyos előrehaladást ért el ezen a téren. Különösen az utóbbi időben tett lépésekre gondolok, amelyek érintik a halálbüntetés alkalmazási körének korlátozását, többek között a vallásszabadság gyakorlásának feltételeit meghatározó jogi keret kialakítását, valamint a kedvezőbb bánásmód alkalmazását azokkal az etnikai kisebbségekkel szemben, akik Kambodzsába menekültek és most térnek vissza Vietnamba.
Ugyanakkor – és ebben Önnek igaza van – tagadhatatlan, hogy az utóbbi hónapokban sajnos nyugtalanító folyamatoknak lehetünk tanúi, különösen a vallásszabadság és a szólásszabadság tekintetében. Mindezt jól példázza a Hanoi katolikus közösséget ért zaklatás és a korrupciós ügyeket vizsgáló újságírók ellen a múlt héten hozott ítélet.
Amint azt a vietnami miniszterelnök-helyettesnek, Khiêm úrnak megemlítettem, mikor nemrégiben, szeptember 17-én, Brüsszelben találkoztunk, Vietnam hosszú távú stabilitását és nemzetközi hitelességét tekintve katasztrofális lenne, ha az ország a jelenlegi gazdasági és szociális problémái következtében ösztönszerűen visszafejlődne az önkényuralom és elnyomás szintjére.
Éppen ellenkezőleg, Vietnamnak most – sokkal inkább, mint valaha – törekednie kell olyan mechanizmusok kiépítésére, amelyek teret engednek az országban érezhető feszültség és társadalmi elégedetlenség békés megnyilvánulásának. Ezt az üzenetet fogja Barroso elnök úr közvetíteni Dung miniszterelnöknek, amikor a hét folyamán nem hivatalosan találkoznak a pekingi ASEM-csúcstalálkozón. Ezt az üzenetet fogja közvetíteni az Európai Unió a következő, az EU és Vietnam között az emberi jogokkal kapcsolatban decemberben szintén Hanoiban tartandó párbeszéd során. A partnerségi és együttműködési megállapodástervezet, amit az EU javasolt Vietnam számára, megerősíti és fokozza az emberi jogok fontosságát a Vietnammal való kapcsolatokban.
Valóban, a jelenlegi megállapodástervezet, ahogy azt az elnökünk is említette, tartalmaz egy rendkívül fontos felfüggesztő záradékot az emberi jogokkal kapcsolatban; megszilárdítja az EU és Vietnam közötti folyamatos emberi jogi párbeszédet azáltal, hogy jogi hatáskörrel ruházza fel, valamint segítséget nyújt Vietnamnak abban, hogy kialakítsa saját nemzeti, emberi jogi cselekvési tervét. Ez számos, részletes rendelkezést tartalmaz a munkajognak való megfelelőségről, a felelős kormányzásról és a jogállamiság előmozdításáról. A tervezet a Nemzetközi Büntetőbíróságról is tartalmaz egy záradékot. A megállapodás ezáltal jogi eszközzé és a politikai cselekvés ösztönző erejévé válik, és én úgy gondolom, szükségünk van erre ahhoz, hogy növeljük szerepünket az emberi jogok és a demokratizálódás terén.
Charles Tannock, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, sajnos azt kell mondanom, hogy én továbbra is szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy az EU és Vietnam közötti együttműködési megállapodásban foglalt emberi jogi záradékra érdemes-e a papírt pocsékolni.
A benne rejlő nemes szándék érthető módon tükrözi a mi közös, európai értékeinket, de úgy gondolom, ez alig több, mint szemfényvesztés, és érthető módon engedmény az Unió erős emberi jogi lobbicsoportja felé. Végül is most Kína az EU második legnagyobb kereskedelmi partnere, bár a pekingi kommunista diktatúra nem sokat törődik azzal, hogy mit gondolunk az emberi jogokról. Valójában néha azon gondolkozom, érdemes-e egyáltalán felvetni ezt a kérdést.
A kínai politikai elnyomás és az emberi jogok megsértése miatt hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy mi folyik a szomszédos Vietnamban, ahol legalább annyira embertelen körülmények vannak. A demokráciát támogató másként gondolkodókat, valamint a vallási kisebbségek tagjait bebörtönözték, az újságírókat hallgatásra kényszerítették és azok a szabadságjogok, amelyek számunkra természetesek itt Európában, például a cenzúrázatlan internet, egyszerűen nem léteznek.
Ezért javasoltam tavaly Cappato úrral és másokkal együtt Thich Quang Do béke Nobel-díjra való jelölését. Ezt a bátor buddhista szerzetest évekig zaklatták és bebörtönözték azért, mert küzdött a vallásszabadságért és az emberi jogokért.
Vietnam helyzete megtestesíti az Európai Unió dilemmáját. Mennyire számít az emberi jogok kérdése a harmadik országokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatainkban, ha csupán formalitásként kerülnek be a kereskedelmi és partnerségi megállapodásokba? És lehetséges-e, hogy pusztán a szorosabb gazdasági kapcsolatok pozitív hatással legyenek az emberi jogi és politikai reformokra?
Ezek nagyon nehéz kérdések, amelyekre az új, brit kereskedelmi biztosnak, Ashton bárónőnek kell választ találnia. Véleményem szerint a közös értékeink nem képezhetik vita tárgyát. Ezért egyrészt arra buzdítom a Bizottságot és a Tanácsot, hogy hagyjon fel a képmutató magatartásával, próbáljon őszinte lenni, és törölje el az emberi jogokkal és a demokráciával foglalkozó záradékot, vagy ténylegesen és komolyan vonja felelősségre a harmadik országokat a mindannyiunk által szentnek és sérthetetlennek tartott értékek önkényes megsértése miatt. Külön elismerésemet szeretném kifejezni Cappato úrnak mindazért a csodálatos munkáért, amit ezen a téren végzett.
Barbara Weiler, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, mi, Európában mély megértéssel, élénk figyelemmel és együttérzéssel viseltetünk Vietnam népe iránt. Képviselőcsoportom tagjai ma is élénken emlékeznek a háborúk és megszállások okozta borzalmas szenvedésre és pusztulásra Vietnamban, amiben nemcsak az Egyesült Államok, de európai országok is részt vettek.
Ma Vietnam fejlődése Délkelet-Ázsiának egy különösen dinamikus és izgalmas régiójában megy végbe. Az ASEAN 10 tagállama közül nem mindegyik nevezhető európai értelemben demokráciának, de a dolgok változnak. Az új ASEAN-Charta kifejezetten kinyilvánítja, hogy az emberi jogok megsértése nem hagyható figyelmen kívül, Tannock úr, és a chartával kapcsolatos tárgyalások során bebizonyosodott, hogy az emberi jogok megsértésének kérdése igenis napirenden van.
A mostani egy különösen kedvező időpont, mert újraindultak a tárgyalások, és az 1995. évi együttműködési megállapodást újratárgyalják. Igaz, hogy Kína után Vietnam az Európai Unió második legnagyobb kereskedelmi partnere, és éppen ezért tudunk majd előrelépni. Az együttműködési megállapodásoknak mindenképpen van értelmük.
Az Európai Unió Szocialista Képviselőcsoportja felkéri a Bizottságot, hogy tegye lehetővé a sajtószabadság, a kisebbségek és a demokráciáért harcoló aktivisták szabadságjogainak és természetesen az ENSZ-megfigyelők szabad belépésének és tevékenységének biztosítását. Ezek után még szorosabbra fűzhetjük a barátságot ezzel a gyönyörű országgal.
Athanasios Pafilis, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, tökéletesen megértjük, hogy az imperializmus, és annak képviselői, az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok, illetve mindazok, aki őket támogatják, nem fognak elfeledkezni Vietnamról, hiszen globális szimbólum volt: népük legyőzte a francia és amerikai imperializmust is, és kivívták a szabadságukat.
A ma előterjesztett, azonos tartalmú állásfoglalások egyike sem elfogadható, valamint arra szólítja fel Vietnamot, hogy igyekezzen megfelelni az Európai Unió javaslatainak. Amit Önök nem tudtak fegyverrel elérni, most megpróbálják elérni gazdasági zsarolással. Ez a lényege a záradékoknak, amelyeket úgymond az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartása címén fogadtak el.
Mivel szóba hozták az emberi jogok kérdését, azt kérdezem mindnyájuktól, beleértve Cappato urat is, hogy válaszoljanak a következő kérdésre: több tízezer ember szenved Vietnamban az Amerikai Egyesült Államok által használt „agent orange” utóhatásától, amely emberre ártalmas vegyi anyag és biológiai fegyver. A jól ismert cég, a Monsanto által gyártott fegyver bevetésének következtében több ezer születési rendellenesség fordul elő, ezrek halnak meg rákbetegségekben és teljes területek pusztulnak el.
Vajon azoknak, akik még ma is szenvednek és meghalnak, nincsenek emberi jogaik, beleértve a legfontosabb emberi jogot, az élethez való jogot? Akkor Önök miért nem a vietnami kormánynak és az áldozatoknak a tiltott biológiai és vegyi háború következményei miatti kártérítési igényét támogatják ahelyett, hogy az egyházi tulajdon – amely tulajdonképpen az embereké – visszaszolgáltatására vonatkozó, feltételezett emberi jogokat támogatják?
Ezért képmutatás az emberi jogokra hivatkozni. Egyedül a vietnami népnek van joga, hogy megoldja ezeket a problémákat és nem azoknak, akiknek végül is bocsánatot kellett volna kérniük azért, hogy egymillió embert öltek meg az általuk kirobbantott háborúban. Kiegyensúlyozott, kölcsönös és előnyös gazdasági együttműködésre van szükség, politikai és gazdasági zsarolás nélkül.
ELNÖKÖL: EDWARD McMILLAN-SCOTT alelnök
Jim Allister (NI). - Elnök úr, annak ellenére, hogy a vietnami kormány nemrég hangoztatta, hogy biztosítják a vallásszabadságot, és annak ellenére, hogy az előző felszólaló megpróbálta felmenteni a vietnami rezsimet, a valóság teljesen más, különösen az elszigetelt keresztény csoportok esetében. Míg az egyházi vagyon elkobzása mindennapos, az állam kiváltképp üldözi a nem bejegyzett evangéliumi keresztény csoportokat. Alig néhány hónappal ezelőtt történt, hogy egy ember, aki nem volt hajlandó megtagadni keresztény hitét, belehalt a hivatalos kihallgatás során szerzett sérüléseibe; több százan vannak börtönben a hitük miatt, ahol az embertelen bánásmódnak nincsenek korlátai. Én tisztelem a bátorságukat és elítélem azokat, akik üldözik őket, de elsősorban arra kérem az EU-t, hogy ne tartsa fontosabbnak a vietnami kapcsolatok fejlesztését és a kereskedelmet annál, hogy megvédje és követelje ezeknek a nagyon nagy hittel rendelkező embereknek az alapvető emberi jogait. Nem szabad a kereskedelem vagy rövid távú nyereség kedvéért tisztára mosni Hanoi borzalmas emberi jogi múltját.
Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, Vietnam egyre nyitottabb az Európai Unió irányába, de egy komoly akadály áll az útjában, és ez az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok kérdése. Ezzel kapcsolatban a vallásszabadságra szeretnék kitérni, mint ahogy az szerencsére az állásfoglalásban is szerepel. Vietnamban üldözik a keresztényeket, és az augsburgi püspök, aki különösen szívén viseli az üldözött keresztények sorsát, körünkben van ma, hogy beszéljen nekünk erről a kérdésről. A buddhisták és más vallási csoportok esetében szintén akadályozzák és üldözik a vallásgyakorlást.
Egyértelművé tehetjük, hogy a mi feladatunk, hogy biztosítsuk azt, hogy Vietnam egyenlő partnerré váljon, ami nagyobb nyitottságot és közeledést jelent. De nem az alapvető emberi jogok rovására, hanem az alapvető emberi jogokra épülő őszinte partnerség alapján.
Richard Howitt (PSE). - Elnök úr, mai állásfoglalásunk nem csupán a szólásszabadsággal, az eltérő vélemények kifejezésével és a valláson alapuló megkülönböztetéssel kapcsolatos aggályainkat tartalmazza. Arra hívja fel az Európai Uniót, hogy adjon számot, hogy mit értünk el az emberi jogi párbeszéd során, és egyértelmű követelményeket határozzon meg a Vietnammal kötendő partnerségi és együttműködési megállapodás létrehozására vonatkozóan.
Soha nem fogjuk elfogadni, hogy azok az újságírók, akik bizonyítani tudják, hogy a Kereskedelmi Minisztériumban 750 000 dollárt sikkasztottak, és ennek egy részét fogadásokra költötték az angol Premier Ligában, börtönbe kerüljenek.
Soha nem fogjuk elfogadni, hogy halálbüntetést alkalmaztak 29 különböző bűncselekmény esetében, amelyek közül szerintünk egy sem számít bűncselekménynek. Információnk szerint a kivégzéseket előzetes figyelmeztetés nélkül, hajnali 4 órakor hajtják végre, ami azt jelenti, hogy a fogva tartottak már fenn vannak hat óra előtt, rettegve, hogy most ők követeznek.
És soha nem fogjuk elfogadni a katolikus egyház elleni fenyegetést és megfélemlítést, amire például a múlt hónapi békés tömegtüntetést követően került sor Hanoiban. Az Amnesty International jelentése szerint egy hölgy a templomból kijövet hallotta, hogy egy banda azt kiabálja, hogy „Öljék meg az érseket!” és „Öljék meg a papokat!”
Vietnam 1982 óta részes fele a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának. A jelenlegi helyzet a 2. és a 8. cikk egyértelmű megszegését jelenti. Ráadásul júliusban Vietnam volt a Biztonsági Tanács elnöke. Felkérjük az európai tárgyalókat, hogy tegyék egyértelművé a vietnami kormány számára, hogy a nemzetközi jog betartására nem csupán a nemzetközi intézmények keretein belül kell törekedni, hanem otthon is.
Konrad Szymański (UEN). - (PL) Véleményem szerint az emberi jog megsértésének esetei közül ki kell emelni az állam által a katolikusokkal szemben elkövetett erőszakos cselekményeket. A hanoi kormány egyoldalúan tartja kézben a katolikus egyház vagyonát, megszegve korábban tett ígéreteit. Azokat a katolikusokat, akik ellenzik az apostoli nunciatúra birtokában lévő épületek lefoglalását, halálkommandók támadják meg. A lelkiismereti szabadság gyakorlása miatt fogva tartottak száma egyre nő. Az utóbbi időben további letartóztatások történtek, a redemptorissza kolostor területén Thai Haban. A hanoi érsek, Quang Kiêt továbbra is házi őrizetben van, halálfélelemben él. Bár Vietnam úgyszólván nyitottabb lett gazdasági és szociális értelemben, azonban egy olyan ország, ahol a keresztényeket egyre inkább üldözik. A Vietnam és az Európai Unió közötti új megállapodásnak foglalkoznia kell a vallásszabadság kérdésével. Ellenkező esetben nem kellene aláírni.
Marco Cappato (ALDE). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, azt szeretném mondani Pafilis úrnak, hogy a jelenlegi harcot Vietnamban, a vietnami rezsim folytatja saját népe, a vietnami nép ellen, a khmer krom és a degard kisebbség ellen.
Az új megállapodás tartalmazni fog emberi jogi záradékot. Ez jó dolog, de a jelenlegi megállapodásban is van egy záradék, és nem tudjuk biztosítani, hogy betartsák. Tehát azt kérjük, ami szerintem nagyon fontos lenne, hogy egy új megállapodás aláírása előtt garanciákat kapjunk azon alapvető kérdések rendezésére vonatkozóan, ahol az emberi jogokat sorozatosan megsértik: ideértve a Vietnam középső részén fekvő felföldek megközelíthetőségét, a politikai fogva tartottak szabadon bocsátását, a buddhista egyház és a katolikus egyház tulajdonának elismerését, hiszen ha nem sikerül elérni valamit, mielőtt aláírjuk a megállapodást, később már lehetetlen lesz az európai és nemzetközi jog tiszteletben tartását követelni.
Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Cappato úr, egyrészt úgy gondolom nem szabad összekeverni, hogy mit jelent az, hogy valaki az imperializmus áldozata lett, azzal hogy tudjuk, mit jelent ma az emberi jogok tiszteletben tartása. Én nem hasonlítanám össze a biológiai és vegyi fegyverek áldozatait azokkal, akik a vallásszabadság elleni támadások áldozatai. Ezek együttesen egyetlen, szétválaszthatatlan egészet képeznek.
Válaszul Tannock úrnak és bizonyos szempontból Cappato úrnak is, ne becsüljük alá a felfüggesztő záradék értékét, ami az emberi jogokat illeti. Csak gondoljunk azon nehézségekre, amelyek más megállapodások megkötése során merültek fel, amelyekről az utóbbi 20 év során más államokkal tárgyaltunk – és most az Öböl-országokra gondolok. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy milyen szerepet játszott ez a záradék egyes országok esetében a cotonoui megállapodás keretében. Ez azt mutatja, hogy az Európai Unió emberi jogok iránti elkötelezettségét komolyan veszik ezekben a megállapodásokban.
Ami a Cappato úr által kért újabb garanciákat illeti, pontosan a Bizottság tárgyalásainak kell lehetővé tenniük – és ezt a biztos asszony is kiemelte –, hogy megtudjuk, hogy e téren értek-e el előrehaladást a vietnami hatóságok. Az előrelépést összességében fogjuk értékelni. Ismételten hangsúlyozom, úgy gondolom, hogy párbeszéd révén derül ki, hogy történt-e előrehaladás az említett országok és az Európai Unió közötti kapcsolatok terén, továbbá ilyen megállapodások és záradékok segítségével képes az Unió leginkább támogatni azon értékeket, amelyeket Önök és mi, Cappato úr és mások az ülésteremben olyan nagyra tartanak.
Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök úr, úgy gondolom, teljesen egyértelmű, hogy mindnyájunknak szándékában áll, hogy amikor és ahol lehet, foglalkozzunk az emberi jogok kérdésével. Amint már említettem, éppen néhány héttel ezelőtt is megtettem ezt, és két évvel ezelőtt is, amikor Vietnamba látogattam. Emlékszem akkor azt is el tudtam érni, hogy néhány fogva tartottat szabadon engedjenek, tehát valóban mindig adódik valamilyen lehetőség. Ezenkívül azt tudjuk tenni, hogy átadunk egy listát arról, hogy itt és itt valamit tenni kell.
Úgy gondolom, hogy ezért ez egy fontos vita volt, mert újra ráirányította figyelmünket a vallási közösségek – konkrétan a keresztények és a katolikusok – problémájára. Teljesen nyilvánvaló, hogy hangsúlyt kell helyeznünk ezekre a kérdésekre, ugyanakkor azt is szeretném megemlíteni, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy most Vietnam is nehéz helyzetben van gazdasági és társadalmi szempontból, tehát ha Vietnam nem elég körültekintő, a külföldi, főleg az európai országok nem fognak befektetéseket végrehajtani az országban. A párbeszéden kívül ez is igen jó eszköznek bizonyul.
Például okvetlenül arra fogjuk kérni a vietnami hatóságokat, hogy gesztusként gyakoroljanak kegyelmet a két újságíró esetében, akiket nemrég bebörtönöztek és elítéltek Hanoiban a szólásszabadság gyakorlása miatt. Ezt feltétlenül ismételten meg fogjuk említeni.
Végezetül azt szeretném még mondani, hogy a vietnami emberi jogi helyzettel kapcsolatban legközelebb Genfben kerül sor időszaki és általános felülvizsgálatra, és ez egy újabb remek alkalom lesz arra, hogy egyértelmű kérdéseket tegyünk fel, és megtudjuk, milyen eredmények születtek eddig.
Elnök. − A vitát lezárom.
Négy, az eljárási szabályzat 108. cikke (5) bekezdésének megfelelően előterjesztett, állásfoglalásra irányuló indítványt(1) kaptam kézhez.