18. A repülésbiztonsági intézkedések és a testszkennerek (body scanner) hatása az emberi jogokra, a magánéletre, az adatvédelemre és az emberi méltóságra (vita)
Elnök. − A következő napirendi pont a Philip Bradbourn és Marco Cappato által az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében „A repülésbiztonsági intézkedések és a testszkennerek (body scanner) hatása az emberi jogokra, a magánéletre, az adatvédelemre és az emberi méltóságra” témában a Bizottsághoz előterjesztett, szóbeli választ igénylő kérdéssel kapcsolatos vita (O-0107/2008 – B6-0478/2008).
Philip Bradbourn, szerző. - Elnök úr, a Tisztelt Ház figyelmét arra a nemrég kiadott bizottsági közleményére szeretném ráirányítani, amely arról szólt, hogy az európai repülőterek 2010-ben már az egész emberi testet átvilágító képalkotó rendszert használjanak.
Elég sok kérdés merült fel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságon belül, ezért a Bizottságot pontosításra és indoklásra szeretném felkérni. A legfontosabb talán, hogy miért csak pusztán a légi közlekedés biztonságáról szóló meglévő rendeletet felváltó műszaki változásként kezelték az ügyet, a magánélettel és emberi méltósággal kapcsolatos alapvető kérdések tekintetében miért kerülték ki a parlamenti ellenőrzést?
Ez a technológia esetlegesen – hangsúlyozom, esetlegesen – arra kényszerítheti a légi utasokat, hogy egy ténylegesen lealacsonyító bánásmódként értékelhető folyamatnak vessék alá magukat. Nem pusztán csak egy kisebb műszaki változásról van itt szó.
Ha a változás létjogosultságát meg akarjuk indokolni a polgárainknak, akkor először mi magunk legyünk tisztában azzal, miért van erre egyáltalán szükség. Azt az utat választanánk, hogy új technológiákat vezessünk be, pusztán csak azért, mert azok már léteznek? És milyen mértékben akarjuk kihasználni ezt a technológiát? Azt megérteném, ha csak másodlagos eszközként használnák azokban az esetekben, mikor valaki mondjuk, nem akarja, hogy a biztonsági tisztviselők megmotozzák. Ha viszont elsődleges eszközként kerülne bevezetésre, akkor komoly sérelem érné a magánélethez való alapvető jogainkat, emellett még tolakodó eljárás is.
A folyadékokkal kapcsolatos szabályozásnál már láthattuk, hogy a repülőtéri különleges biztonsági intézkedések bevezetése precedenssé vált, ez már az elfogadott norma. Bármekkora kényelmetlenséggel is jár viszont az említett szabályozás az utasoknak, mégsem jár a magánszférájuk megsértésével.
Az adatok tárolása a következő, számomra igen aggályos kérdés. Ha jól értem, a képi adatok tárolása nem lenne elsődleges cél, bár a feltételek adottak hozzá. Ebből a szempontból körülhatárolná a Bizottság, hogy mely esetekben lenne indokolt az adatok tárolása, hogyan védenék az adatok biztonságát, és lehetséges-e ma az elutasítás mellett dönteni (ha igen, milyen módon) annak érdekében, hogy ezt a lehetőséget ne használják ki? Úgy vélem, ezáltal nagyban sikerülne lecsillapítani a törvénytisztelő utasok sok aggályát.
Szeretném azt is látni, hogy megfelelő konzultáció folyik a felhasználói csoportokkal. Való igaz, hogy pár repülőtéren tesztelték már a berendezéseket – hazámban, a londoni Heathrow repülőtéren is –, de ha jól tudom, akkor sem szakértők, sem az érdekelt parlamenti bizottságok nem vizsgálták át alaposan még a teszttel kapcsolatos eredményeket.
Végezetül arra kérem a Bizottságot, hogy addig semmiképpen ne induljon el olyan irányba, amely az embereket egy várhatóan a számukra megalázó folyamatba kényszerítené bele, míg az ártatlan utasok jogos aggályait nem értik meg.
Természetesen komolyan kell venni a biztonság kérdését, de ha csak egyszerűen egy új technológiára való áttérésként értékeljük a változást, az azzal a veszéllyel jár, hogy a repülés biztonságát érintő valós kockázat kezelése a biztonsági cégek elfogadhatatlan kukkolásává válhat.
Antonio Tajani, a Bizottság alelnöke. − (IT) Elnök úr, szeretném megköszönni a Parlamentnek, hogy előterjesztette ezt a szóbeli választ igénylő kérdést, mert így lehetőségem lesz kifejteni a helyzetet és azokat a szempontokat, amelyek véleményem szerint fontosak. Ami az utasok jogait illeti, joguk van a biztonsághoz, és ahhoz, hogy ne legyenek kitéve az alkalmanként kialakuló, rendkívül hosszadalmas sorban állásnak. Itt van továbbá az elavultnak tűnő, és gyakran nem is túl hatékony ellenőrzési rendszer, amelyet mindannyian kritizálunk. Én magam is kritizáltam a rendszert, amikor európai parlamenti képviselő voltam. Azt a célt kell inkább kitűznünk, hogy olyan ellenőrző rendszerünk legyen, amely lehetővé teszi az utasok számára, hogy a lehető legsimább és legkellemesebb módon utazhassanak. Pár héttel ezelőtt azt is kihirdettük, hogy milyen tárgyakat lehet kézipoggyászként a fedélzetre vinni, és melyeket nem.
A Bizottság és a Közlekedési és Energiaügyi Főigazgatóság intézkedésének az volt a célja, hogy előrelépés történhessen a polgárok számára is előnyös irányba: a polgárok jogainak minden körülmények közötti védelme olyan kötelezettség, amelyet magam is felvállaltam éppen ebben a Parlamentben, és a továbbiakban is tiszteletben akarok tartani.
A javaslat – szeretném ezt nagyon világossá tenni, és ezért is örülök, hogy megvitathatjuk a témát a mai napon – nem arról szól, hogy a Bizottság határozott volna arról, hogy 2010-től vezessék be a testszkennerek alkalmazását. Nyilvánvalóan csak egy félreértésről van szó. A Bizottság csak kérdést tett fel a Parlamentnek, hogy véleménye szerint hasznos lenne-e megvitatni a testszkennerek nem kötelező jellegű repülőtéri ellenőrzési rendszerként történő bevezetését és használatát. Ez a javaslat célja, ezzel foglalkozik a polgári légi közlekedés biztonsága területén közös szabályok létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet 4. cikkének (2) bekezdése. Az intézkedés, amelyet az Európa Parlament jelenleg az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás keretében vizsgál, arra korlátozódik, hogy rendelkezzen azon lehetőségről, hogy a testszkennereket a repülésbiztonság biztosításának eszközeként alkalmazzák.
Ami az ütemtervet illeti, vannak előfeltételei a következő lépésnek, azaz hogy megvizsgáljuk a kérdést és döntsünk arról, milyen feltételekkel is alkalmazhatóak ezek a műszaki megoldások. Mindez csak a Parlament részéről kinyilvánított támogatást követően, és csak azután következhet, hogy – különösen a polgárok egészségét szem előtt tartva – mi is megvizsgáltuk, hogy az intézkedés hasznos-e, és nem okozhat-e károkat.
Ami magát az eljárást illeti, az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban szeptember 4-én tájékoztattam az ügyben illetékes parlamenti bizottság, a Közlekedési és Turisztikai Bizottság elnökét. Costa úr válaszolt is nekem szeptember 26-i levelében, amelyben további információkat kért, különösen a testszkennerek használatával kapcsolatban, egészen pontosan, hogy a Bizottság milyen módon tervezi a testszkennerek használatát, amennyiben kedvező vélemény születik.
Több szempontot is kihangsúlyoztam a Costa úrnak október 7-én küldött válaszlevelemben. A legelső, hogy a vizsgált intézkedés azt a célt szolgálhatja, hogy csak megvizsgálják annak a lehetőségét, vajon lehet-e a testszkennereket kiegészítő, tehát nem kötelező jellegű beléptető rendszerként használni. Röviden összefoglalva: amennyiben a berendezéseket alkalmassá nyilvánítják, az utasok maguk dönthetnék el, átmennek-e az átvilágító berendezésen, vagy a jelenlegi kézi átvizsgálást választják.
Megfogalmaztam azt is, hogy néhány szempontot alaposabban meg kell vizsgálni még azelőtt, hogy bármilyen rendelet is születhetne a testszkennerekről, kiemelten kezelve a berendezéseknek az utasok egészségére gyakorolt hatását és különösen az utasok magánélethez való jogának kérdését. Az Európai Adatvédelmi Biztos irodáját is bevonnánk a folyamatba. Ez is szerepel az október 7-i, Costa úrnak címzett levelemben. Többek között az Európai Adatvédelmi Biztos, valamint a nemzeti szakértők, ágazati szakértők, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, a Közlekedési és Turisztikai Bizottság európai parlamenti képviselői már meghívást kaptak, hogy vegyenek részt az átláthatóság biztosítása céljából rendezett november 6-i műhelytalálkozón, természetesen még mielőtt bármilyen döntés is születhetne. E találkozónak – amelyet akár meg is ismételhetünk – az a célja, hogy megállapítsuk, vannak-e egészségügyi kockázatok. Engem személy szerint ez aggaszt a legjobban. Tudnunk kell, vajon a testszkennerek károsak lehetnek-e azoknak az egészségre, akik szabadon döntenek úgy, hogy keresztülhaladnak rajta. Alaposan ki fogjuk értékelni a hatékonyságukat, amibe természetesen bele tartozik az is, hogy meghallgatunk minden, a polgáraink magánélethez fűződő jogával kapcsolatos aggályt is. Megismétlem, hogy az Európai Adatvédelmi Biztost is meg fogjuk hallgatni ebben a kérdésben, de szeretném meghallgatni az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének véleményét is.
Milyen módon is lesznek használhatók a testszkennerek, ha a Parlament úgy határozna, hogy zöld utat ad a bevezetésükkel kapcsolatos kérdések megvizsgálása számára? Én úgy látom, hogy kizárólag nem kötelező jellegű eszközként lennének használhatóak, így természetesen az adott repülőtéren mindig rendelkezésre kell állnia egy működő, alternatív átvizsgálási folyamatnak is. Ilyen módon nem ez lenne az egyetlen választási lehetőség, ez csak egy lenne a különböző lehetőségek közül.
A második kérdéssel kapcsolatban a következőket mondhatom. A képeket nem tárolnák, hanem azonnal kitörölnénk a rendszerből. Olyan műszaki megoldást kell találni, amely nem is teszi lehetővé, hogy elmentsék a képet arról az utasról, aki úgy döntött, hogy áthalad a berendezésen. A kép azonnal kitörlődne a rendszerből, és semmilyen módon nem is rögzíthetnék – maga a rendszer tenné ezt lehetetlenné.
Véleményem szerint a másik kérdés, az egészséggel kapcsolatos aggály a legfontosabb. A november 6-i műhelytalálkozón meg fogjuk kérni mindazokat, akik a légi közlekedés biztonságáért felelősek, hogy számoljanak be nekünk az EU különböző országaiból származó azon hírekről, amelyek a testszkennerek okozta emberi egészségkárosodás kérdésével foglalkoztak. Idetartoznak az egyetemi kutatások, a különböző egészségügyi szolgálatok és hasonló más szervezetek által készített jelentések és statisztikák Európa összes olyan országából, ahol testszkennereket használnak, kezdve az Egyesült Királysággal. A cél az, hogy megtudjuk, léteznek-e ilyen kockázatok.
Jómagam nem hoztam semmilyen döntést, egyáltalán nem is áll szándékomban, hogy jelenleg erőltessem a kérdést. Pusztán arról van szó, hogy megfontolásra ajánlottam egy témát a Parlamentben. Meg akarjuk-e vizsgálni ezt az alternatív, önkéntesen választható repülőtéri beléptetési lehetőséget vagy sem? Ez a kérdés. Ha meg akarjuk vizsgálni a javaslatot, akkor ellenőriznünk kell, hogy megvalósítható-e az elképzelés. Más szavakkal, lehetséges-e, hogy mindenekelőtt az egészséget szem előtt tartva megvizsgáljunk majd más szempontokat is, kezdve a személyiségi jogok tiszteletben tartásával.
Továbbá, egy leendő szabályozási előírás tekintetében alapvetően fontos, hogy a kezelőknek távolabb kell elhelyezkedniük, és ne láthassák közvetlenül az áthaladókat, ezért egy zárt, külön helységben kapnának helyet. Más szavakkal, minden biztosítékot meg kell adni annak érdekében, hogy az eljárás ne legyen tolakodó, mert az eszköz célja csak az, hogy könnyebbé tegye a polgárok életét és nagyobb biztonságot szavatoljon a számukra. Az is igaz, hogy a rendelkezésünkre álló adatokból kiderül, hogy azokon a repülőtereken, ahol már működik ilyen testszkenner, ott az emberek többsége az átvilágító berendezésen való áthaladást részesíti előnyben az alternatív átvizsgálási módokkal szemben.
Ez néhány olyan téma, amelyet meg kell vizsgálnunk. Természetesen lehetőségünk van a kérdés szabályozására, amennyiben a Parlament úgy döntene, hogy egyetért a testszkennerekkel kapcsolatos elképzelés megvizsgálásával. Ott van az a lehetőség is, hogy a Parlament még tovább vizsgálja az ügyet. Ahogyan azt mindig is mondtam, az a szándékom – részben az ebben az ülésteremben eltöltött hosszú idő alatt szerzett saját tapasztalataim alapján –, hogy bevonjam a Parlamentet. Ezért is álltam nagyon szívesen és örömmel a Tisztelt Ház rendelkezésére, hogy megvitathassuk a testszkennerek kérdését a mai napon. Az a célom, hogy bevonjuk a Parlamentet és közösen hozzunk döntést.
Ha a testszkennerek sikeresen átmennek az összes vizsgálaton, akkor egy közösségi szintű szabályozás létrehozása-e a cél, vagy az egyes tagállamokra bízzuk, alkalmazzák-e az eszközöket? Úgy hiszem, ha megszületik az átvilágítás lehetőségének megvizsgálását engedélyező döntés, és a lehetőséget életképesnek találjuk, akkor igazságosabb, és jobb is az EU polgárai számára, ha közösségi jogszabály születik a témában. Hiszem, hogy a repülőtereken alkalmazott másik ellenőrzési mód – konkrétan a kézi motozás – helyett sokkal nagyobb garanciát jelent az emberi testet átvilágító rendszer mindazon polgárok számára, akik önszántukból veszik igénybe a lehetőséget.
Természetesen megértem, hogy minden ellenőrzés a személyes tér megsértésével jár együtt. A magam részéről a kézi ellenőrzést tolakodóbbnak tartom, mint a gépi átvilágítást. Mindenki szabadon dönthetne, melyiket veszi igénybe. Nem tökéletes világban élünk. Sajnos sok kellemetlen helyzettel találkozunk; sajnálatos, de számolnunk kell a terrorizmus fenyegetésével is, meg kell birkóznunk a bűnözéssel, drogcsempészettel, a Maffia és a Camorra problémájával, és mindezt csak abban az egyetlen országban, amelyet én magam a legjobban ismerek, és sajnos, az ellenőrzés szükségessé vált. Bizonyos következmények is együtt járnak az ellenőrzésekkel, például a személyek ellenőrzésekor, és mindent meg kell tennünk azért, hogy a következmények a lehető legminimálisabbak legyenek. Biztosítanunk kell, hogy az adatokat nem rögzítik, jegyzetek nem készülnek, és nem sérülnek a magánéleti és emberi alapjogok.
Éppen ezért hiszem, hogy helyes dolog megvitatni ezt a témát. Azok után, hogy kerestem a lehetőséget, hogy elmagyarázhassam azokat az indokokat, amelyek alapján felhívtam Parlament figyelmét erre a lehetőségre, természetesen elfogadom a Parlament döntését. Bízom benne, hogy kizárólag a polgárok érdekeinek szem előtt tartásával fogják kezelni és tárgyalni az ügyet.
Luis de Grandes Pascual, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, a Bizottság tisztelt alelnöke és tisztelt közlekedési biztos úr, mindnyájan tisztában vagyunk az Ön erőfeszítéseivel, amelyek arra irányultak, hogy tájékoztassa a Közlekedési és Turisztikai Bizottságot Costa elnök úron keresztül, és megismerjük a levelezésük tartalmát is. Őszintén köszönetet mondok azért, amit a Tisztelt Ház egészének tájékoztatása ügyében tett.
Bírálattal kell illetnem viszont azt a tényt, hogy ezt az állásfoglalást csak most terjesztik elő, ugyanis délelőtt 10 órakor lejárt a kiszabott határidő. Ez nem helyes. Más szóval és egészen őszintén szólva ez így nem elfogadható. Azt is el kell mondanom, hogy bár konszenzus jött létre, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás még akkor is teljesen alkalmatlan egy olyan kényes téma ügyében, mint amilyen például az emberi test átvilágítása.
Véleményem szerint fel kell mérnünk az alapjogokra gyakorolt hatást. Jó előre fel kell mérnünk az egészségre gyakorolt hatást is. A javasoltakkal és a várt előnyökkel összefüggésben az arányosság elvét kell alkalmaznunk.
A Parlament csalódott a folyadékokkal kapcsolatos szabályozás miatt, ráadásul ezt pont egy olyan személy mondja, aki a szavazáskor a spanyol európai parlamenti képviselőknek azt tanácsolta, hogy ne utasítsák azt el. A terrorizmus elleni küzdelemben a konkrét intézkedés hatékonyságának a kérdését csak másodlagosnak tekintettük. Igaz, hogy volt bizalmi szavazás, és az is helytálló, amit Ön a levelében szintén leírt, hogy még a folyadékokkal kapcsolatos, jelenleg a kipróbálás szakaszában tartó új ellenőrzés sem képes teljesen és minden eshetőséget kizáró módon kiszűrni a lehetséges folyékony robbanószerek fedélzetre juttatását.
A testszkennerek bevezetésével kapcsolatos szándék – bár a berendezések használata önkéntes lenne –, számomra szörnyen alkalmatlannak tűnik.
Lehet, hogy a rendszer önkéntes alapon, és csak kiegészítő eszközként működne – ahogyan már működik is bizonyos helyeken, például ha drogcsempészet gyanúja merül fel, ha valaki esetleg elrejtett a testében valamit –, de ez nem az egyébként teljesen ésszerű, nagyon hasznos és mindenki által elfogadott ellenőrzési módszert helyettesíti.
Mindenesetre, tisztelt alelnök úr, az ügyet a Parlament és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság elé kell terjeszteni. Nem sérülhetnek sem az alapjogok, sem az emberi méltósághoz való jog. A terrorizmus elleni küzdelem érdekében elfogadott minden intézkedést támogatni fogunk, de nem szabad a régi módon előterjeszteni a javaslatokat. Úgy érzem, Önnek nagyon óvatosnak és tapintatosnak kell lennie abban a tekintetben, hogy milyen módon teszi meg a bejelentéseit.
Claudio Fava, a PSE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én is szeretnék köszönetet mondani Tajani alelnök úrnak a pontosításokért, és meg is ragadnám a lehetőséget, hogy azonnal válaszoljak a kérésére. Azt kérdezte Tajani úr a Parlamenttől, hogy szeretnénk-e közösen megvizsgálni a javaslatot. A válaszom: igen. A szóbeli választ igénylő kérdés felvetése a mi igényünkből fakadt. Szeretnénk megvizsgálni a kérdést, ugyanakkor szeretnénk rendelkezni miden olyan információval, amely csak segíthet annak a megértésében – Ön is jogosan teszi fel a kérdést –, hogy vajon szükség van-e az eszközre, és mindenekelőtt, hogy biztonságos-e a polgáraink szempontjából, és tiszteletben tartható-e polgáraink magánélete, ami a mi fő szempontunk.
Örülünk annak, hogy levelet küldött Deprez úrnak, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság elnökének, amelyben Ön vállalta, hogy hivatalos kötelezettségként foglalkozunk az üggyel. Ilyen kötelezettség az Európai Adatvédelmi Biztos meghallgatása. Képviselőcsoportunk nem alakított ki hivatalos álláspontot a testszkennerekkel kapcsolatban: több információra van szükségünk, alaposabban meg kell vizsgálnunk a kérdést. Addig is, ami az egészség kérdését illeti, szeretnénk megérteni, hogy különösen a törzsutasok figyelembevételével mi számít túlzott sugárzásnak. Biztosnak kell lennünk abban, hogy a kérdést érintő döntésünket megalapozó információ megbízható, mert már évek óta arra kényszerítettek bennünket, hogy a nálunk lévő folyadékot nem vihetjük fel a fedélzetre, most pedig rá kell jönnünk, hogy valószínűleg mindez csak túlzott elővigyázatosság volt, a korábbi információk és az azokon alapuló döntések is valószínűleg megalapozatlanok voltak. Az arányosság elvét kell alkalmaznunk az Európai Parlament teljes bevonása mellett.
Úgy gondoljuk, hogy az intézkedéseket nem lehet pusztán technikai szempontból vizsgálni: olyan intézkedésekről van szó, amelyek közvetlenül befolyásolhatják az emberi és magánéleti jogokat. Bonyolult feladat a biztonság, a magánélethez való jog és az utasok egészségének szempontjait is összeegyeztetni, de ez a Parlament által jóváhagyott és ránk ruházott feladatunk. Bízunk benne, hogy rendelkezésünkre fog állni az összes szükséges információ, amelyet Ön az Európai Adatvédelmi Biztossal közösen átad majd nekünk. Több adatra van szükségünk annak érdekében, hogy megalapozott döntést hozzunk arról, mennyire is lennének hasznosak a szóban forgó testszkennerek.
Marco Cappato, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, Tajani úr, hölgyeim és uraim! Úgy tűnik nekem, hogy a témánk elsősorban és alapvetően nem tartalmi jellegű, hanem egy könnyen megoldható eljárási kérdésről van szó. Más szóval, a tartalmat illetően világos, hogy minden biztonsági eszköz bevezetése előtt meg kell vizsgálni az emberek egészségével és magánélethez való jogával kapcsolatos vonatkozásait, illetve magának az intézkedésnek a hatékonyságát is, a költséghatékonyságot, hogy mennyibe is kerülnek a berendezések, mert ez is probléma. Úgy hiszem, hogy ez lesz a téma legkényesebb része.
Ami azt illeti, a hasonló berendezések üzemeltetése következményekkel jár a polgárainkra nézve, egy jól szervezett terrorista csoport számára viszont általában nem jelent gondot a megkerülésük. Ilyen például az ujjlenyomatok vizsgálata, a telefonhívások tárolása és lehallgatása: a jól szervezett csoportok nem tartanak a hasonló intézkedésektől, a másik oldalon viszont mindez tömeges ellenőrzéseket jelent, akár magánszemélyek tízmilliói számára is. Ezért úgy gondolom, hogy egyetértünk abban, hogy egy ilyen eszköz csak azután kaphat zöld jelzést az Európai Unió részéről, ha már rendkívüli alapossággal kielemeztük az összes szempontot, és ha egy ilyen elemzési folyamat után minden egyes kérdésben megnyugtató válasz született.
Ami az eljárást illeti, kaptunk egy dokumentumot. Az 1258 sz. dokumentum mellékletének „A” részében található egy rész, amelynek az a címe, hogy „engedélyezett átvizsgálás”. Talán maga a cím is hozzájárult ahhoz, hogy megkondítsuk a vészharangot – az „engedélyezett” szó miatt talán túl erősen is tettük ezt, már ami az eljárás kérdését illeti. Az a kérésünk, hogy csak a műszaki vizsgálat után születhessen meg az engedély, ezután pedig teljes mértékben politikai döntésnek kell születnie. Ezt az üzenetet fogalmazzuk meg a holnapi állásfoglalásunkban.
Azon a ponton már Önön, az Ön politikai elkötelezettségén múlik, hogy megtalálja a célnak megfelelő műszaki megoldást, amelyben a Parlament az Ön korrekt partnere lesz.
Eva Lichtenberger, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságban megvitattuk a berendezések megvizsgálásának lehetőségét, ami után meg is kaptuk az első fényképeket, amelyeken láthattuk, milyen képeket is készítenek a szóban forgó berendezések. Rögtön világossá vált, hogy a javaslat el fog vérezni a műszaki tartalom megvitatásakor. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, de nem végeztek egyetlen olyan hatástanulmányt sem, amilyet például a teherautók visszapillantó tükreivel kapcsolatban, amikor majdnem mindegyik európai gyártó céget megkérdeztek, hogy egyetértenek-e azzal, hogy egy másfajta tükröt is gyártsanak. A mostanihoz hasonló horderejű kérdésben viszont ilyen jellegű információnk egyáltalán nincs. Úgy gondolták, ez nem szükséges.
A kapott képeken fekete-fehér, enyhén elmosódott meztelen testek láthatóak. Ez teljesen nyilvánvaló. Bizonyosan nem prüdéria a részemről, ha azt mondom, hogy fenntartásaim vannak ebből a szempontból, mert a meztelen testünkről készült kép nagyon is személyes magánügy, és ez olyan, mintha arról akarnám meggyőzni az embereket, hogy akarják-e, hogy mások meztelenül lássák őket. Hallottuk, hogy természetesen mindez csak önkéntes alapon történik. Igen, valóban nem csak most hallunk ilyet először. Bárki, aki szembeszáll a rendszerrel, gyanússá válik. A következő lépés a kötelező jellegű vizsgálat lenne. Még rágondolni is félek, mi jöhetne azután.
Azt hiszem, hogy egy olyan módszerrel van dolgunk, ami nem nyerhet létjogosultságot a jelen formájában. Pár év múlva kötelező lenne, mert a biztonsági ipar emberei mindig is megtalálták az érveiket a mostanihoz hasonló ügyekben. A következő lépés minden bizonnyal az adatok tárolása lenne, még akkor is, ha most elutasítjuk ennek a lehetőségét. Tudjuk viszont, hogy amit a biztonsági ipar műszakilag képes kifejleszteni, azt idővel ki is fogják fejleszteni.
Biztos úr, az Európai Unió csak még népszerűtlenné válna egy ilyen megoldás bevezetésével, népszerűsége még a jelenleginél is tovább süllyedne. A tagállamok az EU-t fogják hibáztatni, és nem akarják majd vállalni a felelősséget a rendszer bevezetéséért.
Giusto Catania, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én is szeretnék köszönetet mondani Tajani úrnak, és szeretnék pár gondolatot kifejteni. Az első az, hogy az utóbbi években a repülőterek olyan helyekké váltak, ahol a „biztonságmánia” nagyszerű otthonra tudott lelni. Egy és ugyanaz a szellemiség húzódik meg a most vitatott javaslat, a légi utasok adatait nyakra-főre kezelő PNR-javaslat és a folyadékokkal kapcsolatos szabályozás mögött. Utóbbit egy állítólagos merényletkísérlet kapcsán vezették be két évvel ezelőtt, de csak később, már az intézkedés bevezetése után derült ki, hogy felmentették az összes érintett, terrorizmussal gyanúsított személyt.
Az emberi test átvilágítása Stefano Rodotà szavaival élve ennek a modern kori kínzásnak a végső határáig megy el. Az a megszállottság, ahogyan egyre és egyre több adatot akarnak megszerezni a terrorizmus elleni küzdelem ürügyén, csak a jog uralmának önkényes értelmezéséhez biztosít táptalajt. Egyértelműen sérül a magánélethez való jog, az emberi jogok és a méltósághoz való jog. A totális megfigyelés ezen új igénye a társadalmi kontroll apparátusát hozza létre. Egy „tömegesen ellenőrzött börtön” intézménye kezd kialakulni a társadalomban, ahol is az összes polgár fokozatosan átalakul olyan gyanúsítottakká, akiket célszerű folyamatosan megfigyelés alatt tartani.
Az ilyen eszközök létrehozása támasztja alá Foucault elméleteit, a testszkenner pedig mintha csak közvetlenül a szerző „Felügyelet és büntetés” című könyvének lapjairól került volna elő. Nem véletlen, hogy a test áll a stratégia középpontjában: Foucault szerint a test politikai működéséből kiolvashatjuk a hatalmi viszonyok közös történelmét. A test átvilágításában egyértelműen megjelenik az önkényes jelleg, a hivatkozott politikai és filozófiai összefüggésben pedig véleményem szerint elfogadhatatlan, hogy a testünket ennek, a technológiai hatalom despotikus megnyilvánulásaként előkerülő eszköznek vessük alá.
Saïd El Khadraoui (PSE). - (NL) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, támogatjuk az európai álláspontot. Ne legyen semmi kétség efelől. Az is legyen világos, hogy a döntéshozói hatalmat a tagállamok Európára ruházták át, az Európai Parlamentnek is messze több döntéshozatali hatalommal kell rendelkeznie ebben a kérdésben, és ugyanúgy igaz ez a vizsgálatokra is. Tulajdonképpen ehhez is hozzájárultunk, amikor a rendeletet módosítottuk.
A mai vitában az első intézkedéscsomagot kell megvizsgálnunk. Két fontos szempont merült fel. Először is, ott a folyadékok tilalmának legkésőbb 2010. áprilisig történő feloldása, ami nagyon pozitív lépés, bár örömmel vettük volna, ha erre még hamarabb kerül sor.
A második a hírhedt testszkennerrel megvalósítható átvizsgálási módszerek listáját tartalmazza. Ezzel kapcsolatban Ön elmondta, hogy már számos repülőtéren tesztelik a berendezést, többek között Heathrow és Schiphol repülőtéren is, és hogy szükség van európai szintű megállapodásokra ebben az ügyben.
Ha jól értem, akkor európai szintű szabályozás híján az érintett tagállamok nem hajtanak végre saját próbaüzemet. Feje tetejére állítottuk az egész érvelést. Azt gondolom, hogy nekünk, az Európa Parlamentnek kellene alaposan megvizsgálnunk a kérdést. Még azelőtt, hogy zöld utat adnánk a dolognak, részletes válaszokat kellene kapnunk az előbb itt és máshol felvetett kérdésekre.
Ön már bizonyos mértékben megválaszolta a kérdéseinket, ami nagy örömömre is szolgált, de úgy gondolom, hogy sokkal szisztematikusabban kell foglalkoznunk a magánélethez való joggal, amire már utaltunk, csakúgy, mint a következményekre. Melyek az új rendszer előnyei a mostani átvizsgálási módszerekhez képest? Ebben és több más kérdésben is várjuk az Ön rendszerezett válaszát. Ha a válaszok kielégítőek lesznek, akkor képesek leszünk meghozni a döntést, hogy zöld utat adjunk majd a későbbiekben.
Ignasi Guardans Cambó (ALDE). – (ES) Elnök úr, biztos úr, nem azért vagyunk itt ma este, hogy közlekedéssel kapcsolatos műszaki intézkedésekről beszéljünk, és még csak nem is azért, hogy eldöntsük, hogy az egyik vagy a másik berendezés lenne a hatékonyabb, vagy az olcsóbb a biztonsági ellenőrzések lebonyolításához.
Azért kezdtük el ezt a vitát, mert amiről itt szó van, az az alapjogokat érintő kérdés. A magánélethez való jogról van szó, és arról, hogy egy berendezés használatának felelőtlen, bürokratikus és ellenőrizetlen bevezetése az utasok jogai elleni komoly támadást jelenthet.
Ennélfogva követeljük, hogy ne születhessen döntés a témában anélkül, hogy először ne vizsgálnák meg a várható hatásokat, ne konzultálnának az Európai Adatvédelmi Biztossal, nem alakítanának ki jogi kereteket annak a meghatározására, hogy ki is lesz jogosult mindannyiunk meztelen testét nézni, milyen körülmények és milyen gyakorlati garanciák mellett valósulhatna meg az összes európai repülőtéren a szabad és önkéntes használat, amit nem az éppen akkor és ott szolgálatot teljesítő tisztviselő határoz meg. Kérem, árulja el nekünk, hogy kik fogják tárolni a testünkről készült bizalmas képeket?
Magam is részt vettem a zárt láncú köztéri kamerarendszerekről szóló spanyol törvény kidolgozásában. Spanyolországban megszületett a törvény ezzel kapcsolatban. Kiálltam a rendszer hasznossága mellett, de csak teljes körű garanciák megvalósulása esetén. Nem látom most ezeket a garanciákat, és amíg ez így marad, addig ennek a javaslatnak az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás keretében történő elfogadása egyszerűen a hatalommal való visszaélésnek minősül.
Willy Meyer Pleite (GUE/NGL). - (ES) Elnök úr, biztos úr, ahogy Spanyolországban mondanánk, „llueve sobre mojado”, ami annyit tesz, hogy „a baj soha nem jár egyedül”. Egészen mostanáig titkos volt a biztonságról szóló rendelet. A titkolózás és az átláthatóság hiánya miatt polgáraink nem tudták, mire is számítsanak, és emiatt súlyos előítéletek alakultak ki. Most még tovább srófoljuk a dolgokat egy teljességgel alkalmatlan eljárással, amely nem veszi figyelembe a Ház nézeteit Nem csak a Házról van szó abszolút értelemben, hanem polgáraink bevonásával történő nyilvános vitára lenne szükség, hogy végre ők is kifejezhessék a véleményüket. Gyakorlatilag már elértük azt a határvonalat, ahonnan kérdésessé válik a magánélet tisztelete, az adatok védelme és az emberi méltósághoz való jog.
Emiatt követeli a Parlament, hogy polgáraink képviseletében átvegyük a kezdeményezést, és az összes kapcsolódó területtel egyetemben megvitassuk a kérdést, egyszer és mindenkorra. Nem léphetünk át ezen a határvonalon. Másképp fogalmazva, a magánéleti, adatvédelmi és az emberi méltósághoz fűződő jogok kérdését meg kell oldanunk.
Megkérdőjelezzük az intézkedés hatékonyságát, szükségességét, és arányosságát is. Emiatt úgy gondoljuk, hogy a kérdést a Tisztelt Házban plenáris ülésen hivatalos vitára kell bocsátani – és nem ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás keretein belül –, és természetesen az európai polgárok bevonásával történő nyilvános vitára is szükség van, elvégre ők fogják elszenvedni ezeket (a több helyszínen már bevezetett) az ellenőrzéseket az Európai Unió összes repülőterén.
Javier Moreno Sánchez (PSE). – (ES) Elnök úr, a testszkennerek repülőtéri alkalmazása kényes kérdés, amely közvetlenül érinti a polgárok biztonságát és magánélethez való jogát.
Polgáraink átláthatóságot követelnek az ehhez hasonló, igen kényes kérdésekben, mi pedig ugyanezt az átláthatóságot követeljük meg a Bizottságtól.
Nem csak pusztán műszaki jellegű kérdésről van szó, amelyet az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás keretein belül megtárgyalhatnánk. Ha ezt az utat követnénk, elveszne a legitimáció és a demokratikus ellenőrzés lehetősége. Részletesen tájékoztatnunk kell az embereket az őket közvetlenül is érintő intézkedésekről. Nem engedhetjük meg, hogy a nemrég meghozott repülőtéri biztonsági rendelkezések kapcsán tapasztalt átláthatatlanság alakuljon ki megint.
A Tisztelt Ház nyilvánvalóan támogatja az utazás nagyobb biztonságát szavatoló és a repülőtéri ellenőrzést gyorsabbá tevő intézkedéseket. Mi azonban mindenekelőtt az egészség és a magánéleti jogok védelmének biztosítása mellett állunk ki.
Olyan műszaki megoldást akarunk, amely biztosítja egészségünk, a magánélethez való jogunk védelmét, és lehetőleg nem okoz még annál is több problémát, mint amennyit megelőzni próbálunk vele.
Ezért, amint az már korábban is elhangzott, a milliméteres hullámhosszú sugárzás utasokra gyakorolt közvetlen hatásait kivizsgáló előzetes orvosi és tudományos kutatásokra van szükség, különös tekintettel a terhes nőkre, a gyerekekre, a betegekre, az idősekre és a fogyatékkal élőkre.
Ami pedig a szóban forgó képeket illeti, mit javasol a Bizottság annak érdekében, hogy garantálható legyen a képek bizalmas kezelése? Amint Ön elmondta, alapvetően fontos, hogy a képek azonnal törlődjenek a rendszerből, és ne lehessen kinyomtatni, elmenteni vagy továbbítani azokat.
Tajani úr, szabadon választhatnak majd az utasok, vagy pedig nekik kellene visszautasítaniuk az átvilágító berendezésen való áthaladást? Nyilvánvalóan nem ugyanaz a kettő. Tervezik-e, hogy speciális képzésben részesítsék az új berendezéseket kezelő biztonsági személyzetet? Felmérték-e már a bevezetésre szánt technológia ár/érték arányát, valamint az alkalmazásának arányosságát, és összevetették-e ezt más alternatívákkal is?
Biztos úr, hölgyeim és uraim, a cél világos. Gondoskodnunk kell az emberek megfelelő tájékoztatásáról, és arról hogy a légi közlekedés biztonságával kapcsolatos valamennyi intézkedés tiszteletben tartsa az alapjogokat és egyformán alkalmazható legyen az összes repülőtéren.
A nagyobb biztonság okán bevezetendő új technológia – mindjárt befejezem – nem járhat az alapjogok újabb sérelmével. Egyensúlyba kell hozni a kettőt.
Adina-Ioana Vălean (ALDE). - Elnök úr, hadd fogalmazzak egyértelműen. Elköteleztem magam a terrorizmus elleni küzdelem és az összes polgárunk biztonságának garantálása ügyében, de nem fogom azt elmagyarázni a választóimnak, hogy miért is döntött úgy 11 európai parlamenti képviselő egy homályos és bürokratikus ügymenet során, hogy engedélyezik az emberi test átvilágítását az európai repülőtereken olyan módon, hogy meztelenül láthassák az utasokat.
Az egész, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás csak újabb példa arra, hogyan lehet azt elérni, hogy európai polgárokból euroszkeptikus polgárok váljanak. A Bizottság és a technológiát kifejlesztő cég érvelése szerint a testszkennerek a kézi motozást helyettesítenék. Amint viszont jóváhagynánk a technológiát, nincs semmi garancia arra, hogy nem ez válik az elsődleges átvizsgálási módszerré. Mindannyian tudjuk saját repülőtéri tapasztalatainkból, hogy több helyen is kötelező a kézi motozás. A kérdés tehát az, hogy jóváhagyjuk-e magukat a testszkennerek. Talán be kellene tiltani őket.
Már eddig is zűrös helyzetbe hozott minket az eljárás, ezért arra kérem a Bizottságot, hogy függessze fel. Széles körű demokratikus vitára van szükség a Parlament és az Európai Adatvédelmi Biztos bevonásával. Egy tolakodó jellegű technológiáról van szó, ezért a magánélet, az arányosság és a hatékonyság kérdését is alaposan meg kell vizsgálni.
Inés Ayala Sender (PSE). – (ES) Elnök úr, több más alkalomhoz hasonlóan a Közlekedési és Turisztikai Bizottság most is a maximális biztonság pártján áll, miközben biztosítani szeretnénk az utasok és utazók számára, hogy a lehető legkevesebb kellemetlenséget kelljen elviselniük. Elvileg tehát egyetértünk azzal, hogy csökkentsük az utasokat érő kellemetlenségeket az ellenőrzés magas színvonala és a biztonság megőrzése mellett.
A folyadékok ügyében a Parlament – elsősorban a mostani nehézségek elkerülése céljából – már javasolt is alternatív megoldást az átvilágítás helyett. Való igaz, hogy a műszaki fejlődéssel párhuzamosan a folyamatnak is gördülékenyebbé kellene válnia.
Konkrétan a testszkennerek esetében gondolhatják azt, hogy az átvizsgálások során több tapintatra lenne szükség, és ez a berendezés talán megkönnyítené a dolgot, különösen azokban a kivételes esetekben, amikor egy szimpla külső motozás nem elégséges.
A Közlekedési Bizottság felvetésével teljesen egyetértek, a technológia alkalmazásával összefüggésben minden lehetséges óvintézkedést meg kell tennünk az utazók és az európai polgárok teljes biztonságáért. Ha bevezetésre is kerülne a rendszer, az csak akkor lenne lehetséges, ha a jelenlegi tanulmányok és működési tesztek – amik pusztán csak tanulmányok és tesztek – nyomán pozitív végkövetkeztetések születnek. Az átvilágítás semmiképpen sem lehet az egészségre ártalmas, nem sértheti az egyének magánéleti jogait, nem alázhatja meg az embereket, a megszerzett adatokat és képeket pedig adatvédelmi eljárásnak kell alávetni.
Colm Burke (PPE-DE). - Elnök úr, nagyon rövid leszek. Mindösszesen két megjegyzést tennék. Nem gondolom, hogy ezt a kérdést minden további vita nélkül, teljesen le kellene zárnunk. A londoni Heathrow repülőtéren például a négyéves próbaüzem ideje alatt az utasok 98%-a a hagyományos fizikai átvizsgálás helyett az átvilágítást választotta. Már ez a tény is világosan mutatja, hogy az emberek bíznak a technológiában. A berendezés a biztonságot is növeli. Tudom, hogy ma este többen nem értettek ezzel egyet, de valóban növeli a biztonságot, mert képes kimutatni a hagyományos fémkeresők által észrevétlenül maradó, kerámiából és műanyagból készült fegyvereket is.
A második felvetésem azokat az embereket érinti, akiknek a testébe balesetek vagy fogyatékosság miatt fém implantátumokat ültettek Az ilyen személyek folyamatos megaláztatásnak vannak kitéve a repülőtereken, mindig kiemelik őket a sorból és további átvizsgálásnak vetik alá őket. Egy olyan rendszert javaslok, amelynek lényege, hogy az ilyen személyek útlevelébe egy bejegyzés kerülne be, így mentesülnének a rendszeres megaláztatás alól. Kérem, hogy a Bizottság foglalkozzon az üggyel, mert jelenleg ez óriási probléma olyan emberek számára, akik fizikai sérülések miatt hordoznak implantátumokat. Kérem, hogy vizsgálják meg a kérdést.
Silvia-Adriana Ţicău (PSE). - (RO) Abból a feltételezésből indulok ki, hogy az utasok biztonsága életbevágóan fontos a repülőgépipar számára. Az átvilágítás viszont azzal jár, hogy részletes képek készülnek az emberi testről. A képek sértik az egyén magánszféráját. Szeretnék kitérni a képek felhasználásának körülményeire.
Biztos úr, azt megértjük, hogy nem fogják tárolni a képeket, de az adatvédelmi jogszabályok összes előírásának megfelel-e majd az, ahogyan a képeket kezelik? Milyen intézkedéseket szándékozik hozni annak érdekében, hogy a berendezést kezelő személyzet ismerje és be is tartsa az adatvédelmi jogszabályok előírásait? Biztos úr, még ha az utasok beleegyezésüket is adják, hogy átvilágítsák őket, akkor is szeretnék garanciákat kapni arra nézve, hogy törlik az elkészült képeket. Sajnálatos módon pár évnek el kell még telnie, mire megtudhatjuk, hogy a szóban forgó testszkennerek milyen hatást gyakorolnak az emberi egészségre.
Erik Meijer (GUE/NGL). - (NL) Elnök úr, a közlekedésbiztonság és a terrorizmus szempontjából indokoltnak tűnhet ugyan az intézkedés, de más szempontokat is figyelembe véve ez már a legkevésbé sem ilyen egyértelmű. A dán sajtóban a testszkennerekről megjelent riportok igen komoly megbotránkozási hullámot indítottak el. Ha a test átvilágítása lenne a helyes megoldás, akkor viszont elég rosszul tálalták. Nem használhatjuk a berendezéseket mindaddig, amíg az egészségügyi és magánéleti vonatkozások még ismeretlenek számunkra. Minden okunk megvan arra, hogy rendkívül óvatosan járjunk el a kérdésben, mert az emberek tartanak a várhatóan majd felbukkanó újabb fejleményektől.
Elnök. − Biztos úr, amíg függőben vannak a kívánt pontosítások és vizsgálatok, Önre vár a feladat, hogy átvilágítása a mostani vitát.
Antonio Tajani, a Bizottság alelnöke. − (IT) Elnök úr, úgy gondolom, hogy sikerült egy fontos célt megvalósítanunk a mai napon: elindult a testszkennerekkel kapcsolatos vita annak érdekében, hogy megérthessük, érdemes-e foglalkoznunk a kérdéssel, vagy sem. Nekem úgy tűnik, hogy a vita azt mutatta, határozottan szükség van a téma megtárgyalására.
Ami az eljárást illeti, megértem, hogy részben a Lisszaboni Szerződés elfogadása nyomán – remélem, hogy ezt az összes EU ország el is fogja fogadni – a Parlament is bele akar szólni a kérdésbe, és érezni akarja, hogy teljes jogú törvényalkotó. A magam részéről csak a jelenleg érvényes szabályozást vettem alapul. Nincs hatalmam arra, hogy megváltoztassam a komitológiai eljárást. Csak egy jelentést írhatok, és azt biztosíthatom, hogy bevonom a Parlamentet minden olyan esetben, amikor fontos kérdések megvitatására kerül sor, illetve meghatározhatom a vita időpontját.
A november 6-ára szervezett műhelytalálkozón részt vesznek majd a tagállamok képviselői és európai parlamenti képviselők is. Alkalom nyílik majd arra – nem csak ez lesz az egyetlen ilyen esemény, ez csak az első a témával foglalkozó sorozatban –, hogy a testszkennerek alkalmazásának minden szempontját megvizsgálják, kezdve a számomra legfontosabb kérdéssel, azaz emberi egészségre gyakorolt hatással. Ezt követően az alternatív lehetőségként felhasználható berendezéssel kapcsolatos összes többi problémát megoldhatjuk, a maga idejében, a Parlament hozzájárulásával. Senkire sem akarok semmit ráerőltetni, csak a lehetőségeket akarom felmérni.
Újra hangsúlyozom, hogy helyesnek tartom a Parlament bevonását, és kötelezettséget is vállaltam arra – újból megismétlem most a vita lezárásakor is –, hogy hivatalosan is konzultálok az Európai Adatvédelmi Biztossal, és meghallgatom az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének nézeteit is. Ami engem illet, ha az összes kiértékelés végbemegy, amiről jelentést is írok a Parlament részére, és az a döntés születik, hogy használni fogják a testszkennereket, akkor ami az Európai Bizottságot illeti, vállalom – ezt garantálhatom, és újra elmondom –, hogy a használata sosem lesz kötelező, a repülőtereken mindig rendelkezésre kell majd állnia egy alternatív módszernek is.
Ha európai szintű rendelet fog születni, akkor ezeknek a szempontoknak kell megfelelnie. Azután természetesen, ha sor kerül jogsértésre, akkor lesznek következmények is. Ha elfogadásra kerül egy jogi rendelkezés, ha európai szintű rendelet születik, akkor a Bizottság részéről lehet ugyan egyetértés vagy egyet nem értés, de a dolgokon az már nem fog változtatni. Én ígéretet tettem valamire: ettől még lehet, hogy valaki nem hisz nekem, vagy úgy gondolja, nem teljesíthető, amit vállalok. Máskülönben semmit sem fogunk tenni.
Ami a képeket illeti, azokat nem mentik el és nem is fogják tárolni. Egy gyors áthaladásról van csak szó, feltéve, ha mindent előírás szerint megtettek előzőleg. Ha megszületik a döntés, hogy a berendezéseket valóban kiegészítő eszközként fogják majd használni, a képeket sosem fogják rögzíteni vagy tárolni. Ez az Európai Bizottság rendeletének a szövegében is benne lesz. Ha valaki mégis megszegi a szabályokat, akkor az Európai Bizottság megteszi a szükséges intézkedéseket. Ugyanez igaz minden rendelkezésre és a büntető törvénykönyvre is. Ha valaki megszegi a törvényt, akkor a büntető törvénykönyvben megállapított büntetést szabják ki.
Itt van a mostani gyakorlat, a kézi motozás: bármelyik tisztviselő, aki nem megfelelő módon ér hozzá egy állampolgárhoz, az megsérti annak a polgárnak a magánszféráját és a szabályokat is, és nem tartja be a törvényt. A tisztviselőt biztosan megvádolják és a megfelelő jogi eljárás után bűnösnek fogják találni. Mindenekelőtt vállalom, hogy az egészség kérdésével kapcsolatban minden tőlem telhetőt meg fogok tenni. Úgy gondolom, hogy az összes ilyen garancia kérdésében be lehet, és be is kell vonni a Parlamentet, magam is tervezek további konzultációkat a következő lépések során, kezdve a november 6-i műhelytalálkozóval. Ezen a találkozón európai parlamenti képviselők kérdéseket tehetnek majd fel, kifejthetik nézeteiket, információkat gyűjthetnek, akár műszaki jellegűeket is. Politikai természetű garanciákat vállalhatok, de a műszaki kérdések nem hozzám tartoznak. Szükség lesz a műszaki szakértők válaszaira. A műszaki kiértékelést követően már képesek leszünk válaszokat adni. A műhelytalálkozóra meghívott európai parlamenti képviselők a kiértékelésben is részt vesznek majd.
Úgy gondolom, hogy ezzel kapcsolatban egyetértés van az általam, valamint a Fava úr és Cappato úr által elmondottak között. Általános konszenzus is létrejöhet azután, hogy közösen mérlegeltük a kérdést, vajon ajánlhatjuk-e a jövőre nézve, hogy bevezessék ezt a technológiai eszközt. Ha úgy látjuk, hogy az eszköz alkalmatlan, és nem teljesíti az előírásoknak megfelelő feltételeket, akkor még csak nem is fog szerepelni a lehetségesen használható eszközök listáján. Ha pozitív ítélet születik az általam ígért valamennyi lépés megtételét követően, akkor a rendelet szövege tartalmazni fogja az összes olyan garanciát, amelyek megszerzésére a feltett kérdésre reagálva ígéretet tettem a nyitó megjegyzéseimben és a záró beszédemben is. Minderre kötelezettséget vállalok a magam részéről, a szavamat pedig állni is szoktam. Különösen igaz ez annak a Parlamentnek tett ígéreteimre, amelynek közel 15 éve vagyok már a tagja.
Elnök. − Lichtenberger asszony, Félbe kell szakítanom a folyamatban lévő átvizsgálási eljárást, amely rendkívül veszélyes, különösen a tolmácsok egészségére nézve, akiknek szeretnék köszönetet mondani az együttműködésért.
(1)Hat képviselőcsoport által előterjesztett, állásfoglalásra irányuló indítványt1 kaptam kézhez.
A vitát lezárom.
A szavazásra október 23-án, csütörtökön kerül sor.