Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Viták
2008. október 22., Szerda - Strasbourg HL kiadás

5. Ünnepi ülés - Az ENSZ képviselete a Civilizációk Szövetségéért
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  Elnök. – Tisztelt Sampaio úr, a Civilizációk Szövetségének ENSZ főképviselője, tisztelt hölgyeim és uraim! Tisztelt Sampaio úr, nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hogy ismét üdvözölhetem Önt itt, az Európai Parlamentben.

1998-ban még, mint Portugália elnöke látogatott el az Európai Parlamentbe. Azóta nemcsak az Európai Unió tagjainak száma nőtt meg, de törekvései és felelőssége is nagyobb lett.

Különösen annak örülök, hogy az ENSZ kezdeményezésre létrehozott Civilizációk Szövetségének ENSZ főképviselőjeként van ma jelen, mert a kultúrák közötti párbeszéd idei európai éve miatt, az Ön látogatása rendkívül fontos mindannyiunk számára.

Az ENSZ Civilizációk Szövetségében végzett munkájával jelentős mértékben hozzájárul a nemzetek közötti kölcsönös tisztelet és megértés javításához. Meggyőződésem, hogy az Ön lelkesedése és sok éves tapasztalata hasznára válik az Ön által vezetett szervezet részéről indított kezdeményezéseknek, az ifjúság, az oktatás, a média és a migráció területén. A kultúrák közötti párbeszéd szempontjából különös jelentősége van az oktatásnak, a médiának és a szórakoztatás területének.

A magas szintű szakértői munkacsoport Civilizációk Szövetségéről szóló végső jelentése mindkét témával kapcsolatban részletes és hasznos javaslatokat tartalmaz. Például megfogalmazza a további, új tananyagok kidolgozásának, pédául kölcsönöns megértést jobban elősegítő tankönyvek, szükségességét.

Végül is a kultúrák közötti párbeszéd sikeressége nem korlátozódhat kizárólag olyan nagy jelentőségű, egyszeri intézkedésekre, mint például szimpóziumok, közös nyilatkozatok és jelképes lépések. A kultúrák közötti párbeszéd európai évének részeként, az Európai Unió és az Európai Parlament arra törekedett, hogy a puszta szándéknyilatkozatokon túl, konkrét kezdeményezések segítségével járuljon hozzá a különböző kultúrák közötti megértéshez.

Sok vezető személyiséget hívtunk meg a plenáris ülésre, és Ön az egyik..

Most az a fontos, hogy a kultúrák közötti párbeszédet ne korlátozzuk kizárólag a 2008. évre, hanem a következő néhány évben és még azon túl is folytassuk.

Sampaio úr! Hálásak vagyunk Önnek, hogy el tudott ma jönni ide a Parlamentbe, ami 27 országot és közel 500 millió polgárt képvisel. Nagy örömömre szolgál, hogy megkérhetem Önt, tartsa meg beszédét. Hölgyeim és uraim, Sampaio úr, Öné a szó.

 
  
MPphoto
 

  Jorge Sampaio, A Civilizációk Szövetségének ENSZ főképviselője.(PT) Tisztelt elnök úr, tisztelt főtitkár úr, tisztelt hölgyeim és uraim! Az anyanyelvemen, portugálul akartam üdvözölni Önöket, de meg fogják érteni, hogy jelenlegi minőségemben egy másik nyelvet kell használnom.

Méltóságos hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy először is őszintén megköszönjem Pöttering úr kedves üdvözlő szavait. Azt is el szeretném mondani, hogy nagy megtiszteltetést és örömöt jelent számomra, hogy felszólalhatok ez előtt a prominens testület előtt az Egyesült Nemzetek főtitkára nevében, és a Civilizációk Szövetségének főképviselőjeként.

A főtitkár úr meghívást kapott arra, hogy felszólaljon ezen a parlamenti ülésszakon, de sajnos nem tud ma itt lenni közöttünk. Arra kért, hogy a kultúrák közötti párbeszéd európai éve kapcsán az alábbi üzenetet tolmácsoljam Önöknek, idézem:

„Nagy megtiszteltetés számomra, hogy üdvözletemet küldhetem az Európai Parlament kultúrák közötti párbeszéddel foglalkozó fontos ülésszak minden tisztelt résztvevőjének.

„Történelme során, Európa számos szörnyű fegyveres felkelés kirobbanásának volt szemtanúja, ami sokszor előítéletből és gyűlöletből fakadt. Ugyanakkor az európai kontinens termékeny talajt jelentett a világ legfigyelemreméltóbb újításai, művészeti alkotásai és a tudományos haladás számára. Európa óriási sokszínűségével, stratégiailag fontos földrajzi elhelyezkedésével, az új és a régi migrációs útvonalak középpontjában, a kultúrák közötti kölcsönhatások és a vallások közötti párbeszéd meghatározó területévé vált. Különösen a fölközi-tengeri térséggel fenntartott szoros kapcsolatai révén, Európa fontos összekötő szerepet tölt be a civilizációk között.

„A világ sok más térségéhez hasonlóan, Európa is számos kihívással néz szembe a kultúrák közötti párbeszéd előmozdítása kapcsán. A migráció, a gazdasági bizonytalanság és a politikai feszültségek egyre feszültebbé teszik a kapcsolatot a különböző kulturális, etnikai és vallási csoportok között. Azonban pontosan az Önök térségében, ahol az évszázadok során kialakult építő jellegű kapcsolatok tették azt lehetővé, hogy az emberiség hatalmas lépésekkel megteremtse a megbékélés és együttműködés lehetőségét.

„Ez a mai rendkívüli ülésszak egy nagy ígéretet hordoz magában. Arra kérem Önöket, hogy ragadják meg ezt az alkalmat olyan gazdasági projektek, oktatási csereprogramok és más olyan kezdeményezések támogatására, melyek javulást hoznak az emberek életében, és gátat szabnak az intoleranciának, a vallási fundamentalizmusnak és a szélsőségességnek.

„Az Egyesült Nemzetek Szervezete mindent megtesz, hogy Európában és azon túl is támogassa és erősítse az Önök erőfeszítéseit.

„A Civilizációk Szövetsége az egyik fontos eszköze ennek a munkának. Célja, hogy a társadalmak közötti egyre növekvő megosztottságot, az emberek közötti kölcsönös tisztelet paradigmájának megerősítése révén kezelni. Ennek megvalósítása érdekében közös fellépésre buzdít. A Szövetség legfőbb kezdeményezései közé tartozik az Ifjúsági Szolidaritási Alap létrehozása, mely célja a párbeszéd előmozdítása, valamint a Globális Szakértő Kereső, ami egy potenciálisan megosztó kérdéseket megvilágító médiaszerkesztő csapatot biztosít.

„”Ha még egyszer kezdeném, akkor a kultúrával kezdeném.” Ezek a híres szavak, amiket leginkább Jean Monnet-nek tulajdonítanak, aki oly fáradhatatlanul dolgozott Európa egységéért, még ma is döbbenetesen helytállóak.

„A kultúrák közötti tolerancia, párbeszéd, tisztelet és megértés jelenti az alappillérét annak a jobb világnak, melyet fel akarunk építeni. Nagyon bíztató érzés tudni, hogy Önök milyen határozottan elkötelezettek emellett.

„ Dolgozzunk együtt annak a számtalan embernek az érdekében, akik szélsőségességek között élnek, és akik méltóságra és békére vágynak, és annak érdekében, hogy a kultúrák közötti párbeszéd eredményes lehessen. Ennek szellemében szeretnék minden jót kívánni a vitáik sikerességéhez.

Ezzel zárul a tisztelt főtitkár úr üzenete.

(Taps)

Egykori parlamenti képviselőként tudom, hogy a Parlament most is és a jövőben is a demokrácia otthona lesz. A képviselőkre néha az a hálátlan feladat hárul, hogy az általuk képviselt emberek elé egy fenntartható jövőképet állítsanak.

Ami Európát illeti, mindannyian tudjuk, hogy milyen lassan ment végbe a parlamenti intézmények kialakulása, és milyen nagy kihívást jelent a demokrácia sajátos európai modelljének megvalósítása.

Csak dicsérni tudom az elvégzett munkát, és az erőfeszítést, amely egy nagyobb részvételre épülő, pluralistább Európa megvalósítása érdekében történt, egy olyan Európáért, amely közelebb kerül polgáraihoz, végső soron minden polgárhoz. Ez jelenti munkájuk eredményét, és éppen ezért szeretném őszintén üdvözölni ennek a közgyűlésnek minden képviselőjét, aki törvényes képviselője a nemzetek közösségének, amely elkötelezte magát egy olyan eredeti és egyedülálló projekt megvalósítása mellett, amiben az elmúlt században oly sokan reménykedtek, és amivel szemben, ebben a században olyan nagyok az elvárások.

Ma azért jöttem, hogy a Civilizációk Szövetségéről beszéljek Önöknek, ami jóllehet egy olyan kérdés, ami talán távolabb áll és távolibbnak tűnik a mindennapi életünktől, valójában azonban nagyon is mélyen beágyazódik abba. Valójában egy tudományos vita kapcsán merült ez fel olyan tudósok között, akik a történelem végét és a civilizációk összeütközését jósolták meg, ebből végül egy fontos aktuális társadalmi téma, a demokrácia kihívása és a nemzetközi politika kulcskérdése lett, különösen a globalizáció, a növekvő bevándorlás és a szeptember 11-i események hatására. Ez egy olyan kérdés, amit végre az Egyesült Nemzetek Szervezete az átfogó programok körében kiemelt helyen tud kezelni.

Miről is beszélek? A társadalmainkban meglévő óriási – etnikai, kulturális és vallási sokszínűségre, és az együttélés során jelentkező egyre több nehézségre utalok. A különböző típusú megosztottság elmélyüléséről, a társadalmi kohézió gyengüléséről és a társadalmak között tátongó egyre szélesebb szakadékokról beszélek. Utalok itt az egyre szélesebb körben tapasztalható rossz közérzetre is, amely megmutatkozik a közösségeken belül és a közösségek között érzékelhető növekvő feszültségekben, a kölcsönös bizalmatlanságban, a szélsőséges felfogásokban és világnézetekben, az identitásalapon kirobbanó konfliktusokban és természetesen a szélsőséges nézetek térnyerésében.

Emellett beszélek arról, hogy a vallást, kivétel nélkül mindenki eszközként alkalmazza és különböző célok és hatások eléréséhez használja fel és él vele vissza. Utalok itt a politikai hatalmak diszorientációjára is, melyet még súlyosabbá tesz a kizárólag biztonsági alapon történő és/vagy elnyomó megközelítés, és a kulturális sokszínűség megfelelő irányítását lehetővé tévő megfelelő szakpolitikák és eszközök hiánya.

Mindez annak alátámasztását szolgálja, ami számomra egy megcáfolhatatlan bizonyíték, hogy a kulturális sokszínűség egy olyan meghatározó politikai kérdéssé vált, amely kihívás elé állítja a modern demokráciákat, a pluralizmust, az állampolgári jogokat, a társadalmi kohéziót, valamint a nemzetek közötti békét és stabilitást.

A napnál is világosabb számomra, hogy még akkor is, ha olyan súlyos nehézségek, mint a jelenlegi pénzügyi és gazdasági zavarok kötik le figyelmünket, véleményem szerint egyszerűen nem engedhetjük meg, hogy a jelenlegi vészhelyzet miatt ne foglalkozzunk napjaink alapvető problémáival, és ne védekezzünk a holnap válságai ellen.

Nyersen fogalmazva: mit is jelent mindez számunkra, az Európai Unió számára, ha csak a dolgok puszta lényegét nézzük? A következőket jelenti: hogyan kell integrálni a kisebbségeket, az összes kisebbséget, különösen az európai muzulmán kisebbséget? Hogyan tudjuk továbbfejleszteni kapcsolatainkat a földközi-tengeri térséggel? Hol kell meghúzni a vonalat az európai projektek esetében? Hogyan tudjuk elősegíteni az európai külpolitikát úgy, hogy az az általunk egyetemesnek tartott értékeket közvetítse a világ felé?

Véleményem szerint ezek olyan alapvető kérdések, melyek az értékekkel, a meggyőződéssel, a hozzáállással és a magatartásformákkal állnak összefüggésben. Mindez a demokráciáról, a jogállamiságról, az emberi jogokról, a kulturális sokszínűség tiszteletben tartásáról; az igazságosságról, a társadalmi kohézióról és a befogadó társadalmakról; az országokról, a szekularizációról és szekularizmusról vagy világiasságról; a közszféráról, az egyéni tettekről és a vallási újjáéledésről szól. Ez mind, az európai identitásról és értékekről szól. Én ezt így látom.

(Taps)

Az idő nyilvánvaló rövidsége miatt nem tudok minden pontot részletesen kifejteni, ezért az Európában élő muzulmán kisebbség kérdésére fogok koncentrálni.

Miért van egyre nagyobb aggodalom a muzulmánok Európába való integrálódásával kapcsolatban? Azért, mert ez egy demográfiai kérdés? Igen természetesen az! Mivel ez egy integrációs kérdés? Kétségtelenül az! Véleményem szerint a muzulmánok jelenléte Európában nem az iszlám és a Nyugat kérdését, hanem az integráció égető problémáját veti fel.

Szerintem azonban van egy másik dolog is: itt van az identitás kérdése. Valóban, a bevándorlók bármely társadalomba való beérkezése kihat az egész fogadó ország önérzetére. Ebben az esetben azonban arról van szó, ahogy azt már valaki megfogalmazta „a gát, amely elválasztotta a keresztény Európát a muzulmán Kelettől léket kapott, megváltoztatva Európa kultúráját”.

Miért váltott ki például az előző Európai Alkotmány preambulumáról folytatott vita ilyen heves érzelmeket? Miért vezet Törökország Európai Unióhoz való csatlakozásának kérdése ilyen szenvedélyes és harcias vitákhoz? Ezek a kérdések mind összefüggnek egymással és ezek mind az úgynevezett európai értékekre és identitásra utalnak.

Annak érdekében, hogy ezt sikerüljön megerősíteni, az európai identitásnak magába kell olvasztania az egyes állampolgárok kötelezettségeit, és el kell fogadnia a kulturális örökségeket.

(Taps)

Európa olyan hely, ahol egyenlőként élhetünk, de az egyre több és több állampolgárság miatt a kulturális sokszínűség jobb irányítására van szükség.

Ahhoz, hogy megbirkózzunk a muzulmánok Európába és az európai társadalmakba való integrálódásával, minden szinten új szakpolitikákra van szükségünk. Európai fellépésre, de ugyanakkor a nemzeti kormányok kezdeményezéseire és helyi intézkedésekre is szükség van. A kulturális sokszínűség demokratikus irányítása szükséges. Integrált szemléletre és szakpolitikákra van szükség az oktatás, az ifjúság, és a bevándorlók integrációjának területén is.

A megfelelő kultúrpolitika kialakítása érdekében, megfelelő kulturális statisztikákat és mutatókat kell kidolgoznunk a döntéshozók tisztánlátása és a döntéshozatali folyamat megkönnyítése érdekében, melyekkel nyomon követhetjük és értékelhetjük ezen szakpolitikák végrehajtását. Demokratikus állampolgárságot és részvételt kell kifejlesztenünk.

Szükség van arra, hogy az emberi jogokra oktassunk, hogy állampolgárságra és egymás tiszteletére, a kultúrák közötti megértésre és párbeszédre, médiaismeretekre tanítsunk, és ismereteket közvetítsünk a vallásokról és hitekről, valamint szükség van a vallásokon belüli és vallások közötti párbeszédre. Meg kell ismernünk, és polgárainknak is meg kell tanítanunk az interkulturális készségeket.

A kultúrák közötti párbeszédhez városi stratégiákat és szakpolitikákat kell kialakítanunk. Egyenlő esélyeken alapuló ifjúságpolitikára van szükség. Az egész civil társadalmat, az ifjúságot, a vallási vezetőket és a médiát is be kell vonnunk. Ugyanakkor a kultúrák közötti párbeszéd programját ki kell terjesztenünk és fejlesztenünk kell a nemzetközi kapcsolatok terén is, és természetesen prioritásként kell kezelnünk ezt a kérdést.

Hogyan élhetünk együtt a globalizált világunkban, ahol egy összeütközés a világ egy pontján a világ többi részén is összeütközéshez vezet, és ahol a kulturális és vallási szakadékok megosztják társadalmainkat? A Civilizációk Szövetsége ezzel a globális kihívással szembesül, és erre kell konkrét válaszokat adnia.

Ezeknek a globális kihívásoknak helyi célokká alakítása jelenti a Szövetség fő feladatát. A helyi alatt azt értem, hogy a megvalósítandó céloknak globális megközelítéseken kell alapulnia, ugyanakkor végrehajtásuknak helyi szinten kell megtörténnie.

Ez azt jelenti, hogy a Szövetség jelentős mértékben épít az Európai Unióra a kulturális sokszínűség jó kormányzásáról szóló programnak az európai térségben történő végrehajtása során, amely nemcsak az Európai Unió tagállamait, hanem a szomszédos országokat, főként a földközi-tengeri országokat is érinti.

Ezért örülök annak, hogy sikerült megállapodni az Európai Unió és a Civilizációk Szövetsége közötti együttműködésről szóló cselekvési tervben, ami szilárd alapot teremt a konkrét célok megvalósításához és a gyakorlati projektek megvalósításához.

Ezzel összefüggésben engedjék meg, hogy kihangsúlyozzam, milyen fontos és milyen nagy jelentősége lesz annak, ha a kultúrák közötti párbeszéd európai évéből egy olyan hosszútávú és fenntartható keret jöhetne létre, amely az interkulturális sokszínűség jó kormányzását szolgálja, és nagyra értékelem a tisztelt elnök úr ezzel kapcsolatos szavait.

Biztos vagyok abban, hogy ez fantasztikus hatással lenne a kultúrák közötti párbeszéd nemzeti stratégiáinak fellendítésére, amelyek tartalmazzák azokat az oktatással, médiával, bevándorlással és ifjúsággal kapcsolatos intézkedéseket és programokat, melyek elkészítésére és végrehajtására felkértem az országokat. Erre a múlt áprilisban előterjesztett javaslatomra szeretném felhívni az Önök figyelmét, és arra kérem a tisztelt parlamenti képviselőket, hogy támogassák ezt a javaslatot.

Egy másik terület, ahol a Szövetség nagyon szívesen együttműködne, az Unió a mediterrán térségért kezdeményezés, mivel ez is elősegítené és biztosítaná a kultúrák közötti sokszínűséget és a kultúrák közötti párbeszédet, beleértve az európai és muzulmán társadalmakon és közösségeken belül és között meglévő vallások közötti kérdéseket.

Világosan fogalmazva: a jelenlegi nemzetközi nehézségek és a kölcsönös megbecsülésben való együttéléssel kapcsolatban mindannyiunk által érzett növekvő aggodalmak erősítik azt a hamis nézetet, miszerint a kultúrák egy olyan pályán haladnak, amelyen elkerülhetetlenné válik az összeütközés és amely a civilizációk összecsapásához vezet.

Egyre nagyobb polarizációval állunk szemben, ami azzal az egyre növekvő feszültséggel függ össze, amit egy sor politikai kérdés és az egyre növekvő kulturális sztereotípia vált ki. Magától értetődő, hogy a politikai konfliktusokat csak politikai tárgyalások útján lehet megoldani. A muzulmán és a nyugati társadalmak közötti feszültségeket addig nem lehet hosszú távon megoldani, amíg az ellenségeskedés jól ismert forrásaira nem találunk sikeres megoldást.

Hasonlóképpen igaz az is, hogy csak ritkán lehet a béke-megállapodásokat betartani akkor, ha ezeket az érintett közösségek jelentős mértékben nem támogatják. Számos olyan békét kötöttek a múltban, ami azért nem volt sikeres, mert változatlanul megmaradt az a mélyen gyökerező gyanakvás és ellenségeskedés, ami az embereket a kulturális és vallási határok mentén megosztotta.

Most pontosan arról van szó, hogy vizsgálataink kivétel nélkül egy nagy fokú megosztottságot mutatnak azzal kapcsolatban, hogy hogyan látják egymást a nyugatiak és a muzulmánok. A muzulmánok a nyugatiakat lekezelőnek és uralkodónak, a nyugatiak pedig fanatikusnak és intoleránsnak tartják a muzulmánokat. Mindemellett a társadalmi-gazdasági marginalizálódás és diszkrimináció elégedetlenséghez és intoleranciához is vezet, és növeli a nyugati és a muzulmán társadalmak közötti szakadékot.

Ez az úgynevezett megosztás, amely két egymással szembenálló fiktív monolitikus tömbre, az Iszlámra és a Nyugatra épül, további sztereotípiákat és polarizációt szít és a szélsőségesség kialakulásához vezet. Szeretném azonban kihangsúlyozni, hogy a népek túlnyomó többsége minden társadalomban elutasít mindenféle szélsőségességet és a vallási és kulturális sokszínűség tiszteletben tartását támogatja. Mind a muzulmánokat, mind a nem-muzulmánokat aggasztják a biztonsággal kapcsolatban jelentkező kihívások és a társadalmi polarizáció veszélye. Több millió muzulmán család fél attól, hogy gyermeke a vallási és politikai szélsőségesség áldozatául esik.

A probléma megoldása érdekében olyan új stratégiákat kell kidolgoznunk, amelyek az egyetemes emberi jogokon alapuló kulturális sokszínűség részeként, kezelni és támogatni tudják a vallások közötti párbeszédet. Más szóval, a fenntartható békéhez szükséges feltételek megteremtéséhez egy másfajta erőfeszítésre van szükség, amely képes megváltoztatni a megosztott közösségek gondolkodásmódját. Ez az első megállapításom.

A második megállapításom arra vonatkozik, hogy politikai prioritást kell biztosítani a kulturális sokszínűség demokratikus kormányzásával kapcsolatos fejlődésnek.

Ez azt jelenti, hogy az Európai Unió polgáraiban egy kollektív identitást kell kialakítani – függetlenül a származásuktól, az etnikai hovatartozásuktól, filozófiai meggyőződésüktől, politikai és vallási kötődésüktől – annak érdekében, hogy közös értékeket, magatartásokat képviseljenek, és olyan közös projektekben vegyenek részt, amivel megteremtik a közösen építendő jövő lehetőségét. Ezért van arra szükség, hogy a kulturális sokszínűség párosuljon az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok és az esélyegyenlőség védelmével, a gazdasági szolidaritással és a társadalmi kohézióval.

Ezeket a kérdéseket rövidtávon nem lehet megoldani – sajnos ez így van – hosszú távú erőfeszítésekre van szükség. Természetesen mindig nagy a kísértés arra, hogy feladjuk ezt a munkát, de soha sem szabad feladnunk ezeket az erőfeszítéseket, mert a körülményekben bekövetkezett kis változtatások, a magatartásban nagy változtatásokat eredményezhetnek. Pontosan ez kell ahhoz, hogy meglegyen az akarat arra, hogy kölcsönös tisztelettel és elismeréssel viseltessünk egymás etnikai, nyelvi, kulturális és vallási különbségei iránt.

A feladat sürgősségét nem lehet alábecsülni. De úgy gondolom, hogy az Önök munkájával és elkötelezettségével képesek leszünk arra, hogy integrált közösségekben tudjunk majd együtt élni. Nagyon köszönöm a figyelmüket.

(A Ház felállva ünnepli a szónokot.)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − Tisztelt Sampaio elnök úr! Az Európai Parlament nevében szeretném megköszönni Önnek ezt a nagyszerű beszédet, és az elkötelezettségét amit az ENSZ főképviselőjeként, a civilizációk szövetsége és a kultúrák közötti párbeszéd iránt mutat.

Mivel megemlítette az Unió a mediterrán térségért kezdeményezést, megragadom az alkalmat, hogy tájékoztassam Önt arról, hogy az Euro-Mediterrán Parlamenti Közgyűlés október 12-én és 13-án Jordániában tartott rendkívüli plenáris ülésén – melyen jelen voltak Izrael és Palesztina, az Arab államok, az Európai Parlament és az Európai Unió nemzeti parlamentjeinek képviselői is – elfogadtak egy nyilatkozatot a közel-keleti békefolyamatról.

Novemberben, több száz fiatal fog itt Strasbourgban, az Európai Parlament üléstermében találkozni, akik olyan országokból érkeznek, amelyek az Unió a mediterrán térségért kezdeményes érdekében dolgoznak és civilizációk közötti párbeszédet – kultúrák közötti párbeszédet folytatnak. Elkötelezettek vagyunk az Ön céljai mellett elnök úr, és sok sikert kívánunk a Civilizációk Szövetsége iránti elkötelezettségéhez. Az Európai Parlament támogatja Önt. Az Önök törekvései azonosak a mi törekvéseinkkel.

Köszönöm Sampaio elnök úr, hogy látogatást tett az Európai Parlamentbe. Obrigado.

(Taps)

 
  
  

ELNÖKÖL: VIDAL-QUADRAS ÚR
alelnök

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat