Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. október 22., Szerda - Strasbourg

12. Az EK és Bosznia-Hercegovina közötti stabilizációs és társulási megállapodás - Az EK és Bosznia-Hercegovina közötti stabilizációs és társulási megállapodás (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont az alább témák közös vitája

- a Külügyi Bizottság nevében Pack asszony jelentése (A6-0378/2008) az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről Bosznia-Hercegovina közötti stabilizációs és társulási megállapodás megkötéséről szóló tanácsi és bizottsági határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0182 – C6 0255/2008 – 2008/0073(AVC));

- a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai: az EK és Bosznia-Hercegovina közötti stabilizációs és társulási megállapodásról.

  Doris Pack, előadó. − (DE) Elnök úr, biztos úr, tanácsi soros elnök úr, hölgyeim és uraim! A közelmúltban olvastam, hogy Bosznia egy jó szándékú állam, de egy olyan állam, amely nem működik. Ennek az országnak a daytoni megállapodással kell beérnie, ami hála istennek, véget vetett a háborúnak 1995-ben, de amely túl keveset tartalmaz ahhoz, hogy az állam egésze működhessen, ahhoz viszont túl sokat, hogy tönkremenjen.

Az országnak olyan politikai osztálya van, amely szinte teljesen használhatatlan, amikor felelősségvállalásra kerül sor. A politika színteret két politikus uralja és úgy hatnak egymásra, mint két egymásba kapcsolódó cső. Az egyik a 1999-es évek előtti korszakhoz akar visszatérni; más szóval a két entitás szétszakadását akarja. A másik pedig, egy saját entitásán alapuló államot akar megteremteni az államon belül.

Azonban Bosznia-Hercegovina állama csak abban az esetben tud működni, ha mindenki szembenéz a tényekkel és belátja, hogy az alkotmányos reform csak mindhárom etnikai csoport megállapodásával lehetséges. Mindkét entitásnak az állam egészét kell erősítenie. Éppen ezért maguknak a bosnyák politikusnak kell hozzálátniuk az alkotmányos reformhoz az illetékes intézményeken, elsősorban a parlamenten keresztül, és biztosítaniuk kell, hogy a folyamatba a civil társadalmat is bevonják.

Példaként szolgálhat a Muzulmán-Horvát Föderáció. A közösségek működésképtelen szerkezetének kialakítása, tíz kanton és egy szövetségi korány, nem az ő hibája volt, de teljesen értelmetlen. A döntéshozatalt a lehető legalsóbb szintre kell levinni, olyan közel a polgárokhoz, amennyire csak lehet, ha meg akarnak felelni a stabilizációs és társulási megállapodás és az EU-hoz való csatlakozás feltételeinek.

Közel 167 miniszter és minden ami ezzel jár, jelenti a legnagyobb igénybevételt az állam számára. A két, korábban említett politikus és sleppje közötti versengésnek végzetes következményekei vannak. Azzal a kipróbált és bevált módszerrel fordítják egymás ellen az etnikai csoportokat, hogy félelmet és bizalmatlanság szítanak. Az etnikai megosztottság inkább kiszélesedett, semmint beszűkült volna. Ahelyett, hogy mindannyian a közös energiaellátás problémájának a megoldásával, egy működőképes közös piac megteremtésével, az általános oktatási rendszer javításával és azzal foglalkoznának, hogy hiteles politikával külföldi befektetőket vonzzanak az országba, a jelenlegi politikát a pártok közötti politikai veszekedések, és a határtalan bizalmatlanság jellemzi.

Valóban szüksége van még mindig Szarajevónak a főképviselőre? Már régóta nem él a széles körű hatáskörével. Már senki sem tart az utasításaitól, még ha lennének is ilyenek; ezért feltehetjük magunknak a kérdést, hogy miért is ne vállalhatná át az EU különleges képviselője a tisztségét, és miért ne gondoskodhatna ő az európai uniós feltételek teljesüléséről, hogy a bosnyák politikusok végre nekiláthassanak az ország előmozdításához szükséges reformokhoz.

A politikusok ennél tétlenebbek már nem is lehetnének, még a távozása után sem. Csak abban lehet reménykedni, hogy akkor majd talán felébrednek és sorsukat a saját kezükbe veszik. Az EU évek óta finanszírozással és know-how-val próbálja az országot kiszabadítani ebből az agóniából, de nem lehet kifejezetten lenyűgöző eredményekről beszélni. Azok az emberek, akik vissza akarnak térni, nem tehetik ezt meg, és ennek következtében az etnikai megosztottság egyre áthághatatlanabbá válik. Az áttekinthetetlen privatizációk és korrupció, a sajtószabadság hiánya az ország egyes részein, a nem kormányzati szervezetek megfélemlítése: mindezek ahhoz vezetnek, hogy az emberek elveszítik hitüket, és hátat fordítanak az országnak.

A politikai reformról szóló szűnni nem akaró viták jellemezték a politikai színteret az elmúlt három év során, mígnem egy rendkívül jelentéktelen törvénnyel kapcsolatban végre megállapodásra jutottak. Az EU ebbe a szalmaszálba kapaszkodott és aláírta a megállapodást, hogy végre más fontos politikai projektek is beindulhassanak az országban.

Mi itt a Parlamentben szintén támogatjuk ezt a lépést, és várjuk, hogy a politikusok kihasználják ezt a lehetőséget. Szeretném újra kihangsúlyozni, hogy csak Bosznia-Hercegovina állam egésze lehet az EU tagja. Az, aki hátráltatja működőképességét, az nem akarja elérni ezt a célt, akármit is mondjon. Ezért csak arra kérhetem a térség parlamenti képviselőit, hogy egyszer s mindenkorra térjenek észhez és politikájukkal a polgáraik jólétét szolgálják.

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, biztos úr, kedves Rehn úr, Pack asszony, hölgyeim és uraim! Először is szeretném megköszönni Pack asszonynak kiváló minőségű jelentését és azt, amit az imént elmondott, mert ez lehetővé teszi, hogy rövidebben szóljak erről a nehéz kérdésről.

Ahogy azt Önök is tudják, a Tanács nagyon nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a nyugat-balkáni országok európai perspektívát kapjanak, ahogy ezt ma is csak megerősíteni tudom. A Balkán európai integrációja érdekében tett lépés a francia elnökség kezdeményezésére történt, amely továbbra is nagyon támogatja ezt a célkitűzést. Ezt a folyamatot 2000-ben indították el, amikor az Európai Uniónak a zágrábi csúcstalálkozón, első alkalommal sikerült egy asztalhoz leültetnie ezeket az országokat, és ahol elismerésre került az Unióhoz való csatlakozási törekvésük.

Mára, minden egyes balkáni ország előtt megnyílt ez a perspektíva, amely biztosítja a térség stabilitását, valamint minden egyes ország mind politikai, mind gazdasági fejlődését. Ezen túlmenően a perspektívának jelentősége is van, és különös jelentősége van Bosznia-Hercegovina vonatkozásában, ez az az ország a térségben – szükséges erre emlékeztetnem Önöket? – amely a volt Jugoszlávia felbomlásából eredő konfliktusok miatt a legtöbbet szenvedett. Napjainkra azonban – ahogy erre Pack asszony, Ön is rámutatott – ez az ország egy válaszút elé került, ahol döntenie kell arról, hogy az európai perspektívát kövesse, ami elviszi egészen az Európai Unióhoz való csatlakozásig, vagy egy múltba tekintő, nacionalista retorikát folytatva bezárkózik önmagába.

A 2008 első negyedévében elért figyelemre méltó fejlődés lehetővé tette az Unió számára, hogy meghozza azt a történelmi jelentőségű döntést, hogy aláírja Bosznia-Hercegovinával ezt a stabilizációs és társulási megállapodást. Ez jelezte, hogy akarattal és elszántsággal az ország politikusai képesek megegyezésre jutni, és elindítani a szükséges reformokat. A Tanács pedig, ezt az elszántságot kívánta azzal elismerni, hogy júniusban aláírta ezt a megállapodást, miután eleget tettek a négy feltételnek. Emlékeztetni kívánom Önöket erre a négy feltételre: a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel folytatott jó általános együttműködés; a közcélú műsorszolgáltatás reformja; a közigazgatás hatékonyságának javítása; a rendőrségi reform beindítása.

A megállapodásnak és az ideiglenes megállapodásnak június 16-án, Luxemburgban történő aláírása, az Unió és Bosznia-Hercegovina közötti kapcsolatok egy különösen fontos állomása volt. Ez új lendületet ad azoknak az erőfeszítéseknek, melyeket az ország az Európai Unióhoz való csatlakozás érdekében tesz. Ezt a lendületet haladéktalanul kamatoztatni kell.

Emlékeztetni szeretném Önöket arra, hogy az ideiglenes megállapodás július 1-én lépett hatályba. Ez az első lépés, de azt mondanám, hogy ez nem jelenti a kezdet végét! Sok még a teendő. Ezt mondtuk mi és Rehn biztos úr is, aki most jelen van itt a Házban, az ország tisztviselőinek, amikor az ENSZ Közgyűlése kapcsán és a Trojka-találkozón találkoztunk velük.

A megállapodás és az európai partnerség kulcsfontosságú területein, nemcsak az eredmények megszilárdítására, hanem mint ahogy azt Pock asszony, Ön is kihangsúlyozta, a reformok felgyorsítására is szükség van. Rendkívül fontos, hogy a reformok a mainál sokkal erősebb lendületet vegyenek a jogállamiság, a demokratikus szabályoknak való megfelelés, és a rendőrség reformjával kapcsolatos kérdések vonatkozásában.

Nem szeretnénk azt hallani, Bosznia-Hercegovinában problémák vannak a politikusok és a közvélemény megosztottsága miatt, mert minden felmérés azt mutatja, hogy Bosznia-Hercegovina lakosságának európai törekvései nagyon erősek. A lakosság több mint 80%-a nyíltan csatlakozni akar az Európai Unióhoz! Mi az, ami megakadályozza Bosznia-Hercegovina politikusait abban, hogy az ország lakosságának jogos törekvéseire reagáljanak?

Mi a magunk részéről, az Unió adta keretek között, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy gazdaságilag és pénzügyileg is támogassuk ezt az országot, hogy segítsük előrehaladni a haladáshoz és biztonsághoz vezető úton, és támogassuk a rendőrségi erők modernizálását az általunk kialakított rendőri missziókkal és a katonai missziókkal egyetemben.

A legutóbbi csatlakozások tapasztalata – és itt befejezem – azt mutatja, hogy megtérülnek az európai menterenddel kapcsolatban tett erőfeszítések. Szeretném, ha Bosznia-Hercegovina politikai vezetői megértenék a következőket: a stabilizációs és társulási megállapodás szilárd alapot és ösztönzést jelent az ország mélyreható kötelezettségvállalásai számára. Továbbra is segíteni fogunk nekik, de mi teljesítettük azt, ami a mi felelősségünk volt. Most már az ország politikusain a sor, hogy valóban megértsék, hogy az országnak milyen kötelezettségei vannak, és hogy ezeket teljesítsék annak biztosítása érdekében, ami az egyetlen járható utat jelenti számukra, nevezetesen egy megbonthatatlan kötelezettségvállalást arra vonatkozóan, hogy szorosabb kapcsolatokat alakítsanak ki az Európai Unióval.

ELNÖKÖL: McMILLAN-SCOTT úr
alelnök

  Olli Rehn, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Először is szeretném megköszönni Doris Packnak a kiváló jelentését. Üdvözlöm a lehetőséget, hogy megvitathatjuk Önökkel Bosznia-Hercegovina kérdését ma, egy olyan pillanatban, ami kulcsfontosságú az ország és európai törekvései szempontjából.

A stabilizációs és társulási megállapodás (STM) tavaly júniusi aláírása egy jelentős előrelépést jelentett Bosznia-Hercegovina számára. A vízumról megkezdett párbeszéddel együtt, egyértelmű jelzést küldött az ország lakosai felé arra vonatkozóan, hogy jövőjük az Európai Unióban van.

Az EU tavaly decemberben megkezdhette, és júniusban aláírhatta az STM-et, mert az ország politikai vezetői összefogtak és a főbb feltételekben egyezségre jutottak, különösen ami a rendőrségi reformot illeti. Ez bizonyítja, hogy akkor lehet haladást elérni és a válságot leküzdeni, ha megvan a politikai akarat, ahogy erre Jouyet úr helyesen rámutatott.

Ez a konszenzus azonban, azóta összeomlott és a reformokat leállították. A helyzet rosszabbodásának egyik oka az októberi helyi választásokat megelőző nacionalista retorikában keresendő. Azonban az ország politikai problémái ennél sokkal mélyebben gyökereznek.

Az a tény, hogy az ország vezetőinek nincs közös jövőképe az országról, és az EU reformokkal kapcsolatban nincs konszenzus, súlyosan csorbítja az európai jövőjét. A legtöbb politikai kérdésben nyílt véleménykülönbség van, miközben hiányzik a politikai patthelyzet feloldásával kapcsolatos felelősségérzet és mielőbbi fellépés.

Komoly aggodalmam fejeztem ki az ország elnökségének, amikor néhány nappal ezelőtt látogatást tettem Szarajevóban. Kihangsúlyoztam, hogy Bosznia-Hercegovinának politikai menetrendje első helyén kell szerepeltetnie az EU-val kapcsolatos reformokat, és foglalkoznia kell az európai partnerség prioritásaival, beleértve az állam és az intézmények kiépítését.

Az Önök állásfoglalása határozottan azt üzeni Bosznia-Hercegovina vezetőinek, hogy folytassák a reformokat, és az juttassák vissza országot az Európához vezető útra.

Hasonlóképpen, Bosznia-Hercegovinának egy véleményt kell ahhoz képviselnie, hogy képes legyen az európai integráció irányába előrehaladni. A népszámlálás jelenti az ország másik lakmusz próbáját, amivel be tudja azt bizonyítani, hogy képes végighaladni az Európai Unió-integrációhoz vezető úton. Az Európai Unió szemszögéből – ahogy azt mindannyian tudjuk – a népszámlálási adatoknak kulcsfontosságú jelentősége van a társadalmi és gazdasági tervezés és fejlesztés, valamint a legtöbb közösségi szakpolitika szempontjából

A Bizottság november 5-én az értékelő jelentésében fogja ismertetni a bosznia-hercegovinai helyzetre vonatkozó értékelését. Önökhöz hasonlóan mi is ki fogjuk emelni azt a tényt, hogy Bosznia-Hercegovina vezetői vagy folytatják a veszekedést és lemaradnak szomszédaik mögött, vagy pedig továbbviszik a reformokat és előrehaladnak EU-hoz vezető úton.

Állásfoglalásuk aláhúzza azt a tényt, hogy továbbra is a főképviselő hivatalának (OHR) megszüntetése és az EU különleges képviselőjének megerősített szerepe kell, hogy a nemzetközi közösség és a helyi vezetők végső célkitűzése legyen. Egyetértek ezzel.

Az OHR jövőjéről a Békevégrehajtási Tanácsnak kell határoznia, de egyértelműen az Bosznia-Hercegovina érdeke, hogy eljussunk egy olyan pontra, amikor már nem lesz szükség az OHR-re, ami kikövezi az utat egy erősebb EU-jelenlét és az ország uniós kilátásának felismerése előtt. Más szóval, most amikor kapcsolataink következő szakaszába lépünk, Bosznia-Hercegovinának saját kezébe kell vennie a reformfolyamatot, amely megalapozza az európai uniós törekvéseit. A nyáron aláírásra került STA, egy olyan lehetőséget jelent, melyet nem hagyhatunk kárba veszni. A Bosznia-Hercegovina vezetői előtt álló kihívást, most egy bizonyos fokú politikai konszenzus elérése jelenti, ami más nyugat-balkáni térségben már felmutatott eredményeket az EU-integráció területén. Ez már sikerült nekik a múltban, így most is meg tudják tenni.

  Anna Ibrisagic, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr! Ez év júniusában Bosznia-Hercegovina egy stabilizációs és társulási megállapodást írt alá az EU-val. Az ország ezzel egy jelentős lépést tett az európai uniós tagság irányába, de a munkának ezzel még távolról sem fejeződött be. Az EU kötelezettségvállalásai ezzel nem csökkenhetnek és nem is szabad csökkenniük abban a hitben, hogy most már minden automatikusan elrendeződik. Továbbra is egy sor kihívás áll még előttünk. Az alkotmányos reform még nem valósult meg. Az állami tulajdon kérdése Brčko körzetben még mindig megoldatlan.

Egyértelműen jelentős véleménykülönbségek vannak magán Bosznia-Hercegovinán belül és a nemzetközi közösségen belül is azzal kapcsolatban, hogy mikor és hogyan kell bezárni a főképviselő hivatalát. Határozottan úgy gondolom, hogy ennek a hivatalnak a bezárása önmagában nem lehet egy célkitűzés. Sokkal inkább azt kell célként meghatározni, hogy végrehajtsák a Békevégrehajtási Tanács által Boszniával kapcsolatban előírt követelményeket és feltételeket annak érdekében, hogy a főképviselő hivatalából kialakulhasson az EU különleges képviselőjének hivatala. Ezzel összefüggésben, mint ahogy a Bosznia előtt álló többi kihívással kapcsolatban is nagyon fontos, hogy a nemzetközi közösség egységes legyen. Azt gondolni, hogy Boszniában a helyi pártok önmagukban képesek lesznek megállapodásra jutni például az alkotmányos reform kérdésében, naivitást jelent és azt kell mondani, hogy kifejezetten veszélyes is.

Az új alkotmánynak egy erős és egységes államhoz kell vezetnie, amennyiben az ország közelebb akar az EU-hoz kerülni. A Boszniában zajló politikai párbeszéd azonban semmi jelét sem mutatja annak, hogy ennek megvalósítására törekednének. Ugyanilyen veszélyes azt gondolni, hogy az európai közösség csökkentheti kötelezettségvállalásait most, hogy Boszniának sikerült bizonyos eredményeket felmutatnia és a nemzetközi katonai jelenlétet is folyamatosan csökkentik. Éppen ellenkezőleg, most kell magának az EU-nak nagyobb felelősséget vállalnia. Bizonyos intézkedések, mint például az emberek utazásának és külföldön tanulásának megkönnyítése, valamint a demokrácia kialakulásának elősegítése és a szükséges reformok végrehajtása, csak néhány példa azokra a területekre, ahol az EU aktívabb lehet és kell hogy legyen.

A kötelezettségvállalásunk és az a mód, ahogyan az elkövetkező néhány hónapban és évben a Boszniában kialakult helyzetet kezelni fogjuk, döntő jelentőségű lesz nemcsak Bosznia jövője és biztonsága, de az egész térség biztonságának jövője szempontjából is.

  Libor Rouček, a PSE képviselőcsoport nevében. – (CS) A stabilizációs és társulási megállapodás jelenti az első átfogó nemzetközi megállapodást Bosznia-Hercegovina és az EU között. A megállapodás megkönnyíti és meggyorsítja majd Bosznia-Hercegovina számára, hogy egy jól működő jogi állammá és egy teljesen működőképes gazdasággá váljon. A megállapodás betartásával megteremtődnek Bosznia-Hercegovina jövőbeni teljes jogú EU-tagságának alapvető előfeltételei. Az azonban, hogy a megállapodás milyen gyorsan lép hatályba, kizárólag Bosznia-Hercegovina polgárainak és politikai vezetőinek közös óhaján és akaratán fog múlni.

A megállapodás aláírására Bosznia-Hercegovina egészével került sor, nem pedig az egyes különálló entitásaival. Ha Bosznia-Hercegovina valaha is az Európai Unió tagja akar lenni, akkor mindkét entitás és mindhárom csoport érdeke, hogy együttműködjön egy egységes és megfelelően működő állam létrehozása érdekében. A bosnyákok, szerbek és horvátok együttes erejének, a legfőbb politikai pártjaikon keresztül arra kell törekednie, hogy az ország igazgatását minden szinten megerősítsék. Ennek a folyamatnak az egyik fontos része a jövőbeni intézményi szabályozások kérdése. A nemzetközi közösség, idesorolva az EU-képviselőket is, segítséget tudnak ebben nyújtani. Bármilyen intézményi szabályozás azonban csak egy olyan önkéntes megállapodásnak lehet az eredménye, amely Bosznia-Hercegovina polgárai között jött létre. Véleményem szerint az is fontos a társulásai folyamat szempontjából, hogy figyelembe vegyük az ország gazdasági teljesítményét. Ezen a területen is szükség van a két entitás közötti együttműködésre annak érdekében, hogy egész Bosznia-Hercegovina számára kialakulhasson egy közös belső piac. Elképzelhetetlen helyzet egy ország számára, hogy a közös európai piachoz kíván csatlakozni, miközben saját piaca szétaprózódott. Befejezésképpen szeretném elismerésemet kifejezni Doris Pack jelentésével kapcsolatban, és arra kérem az EU tagállamait, hogy mielőbb ratifikálják ezt a megállapodást.

  Jules Maaten, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, tanácsi soros elnök úr! Holnap fogunk szavazni az EU és Bosznia-Hercegovina közötti stabilizációs és társulási megállapodásról szóló állásfoglalásról. Azzal együtt, hogy képviselőcsoportom támogatja a megállapodást, azt akarjuk, hogy ez biztosítékot jelentsen arra vonatkozóan, hogy az ország számos kulcsfontosságú területen reformokat és modernizálást hajtson végre.

Bosznia még messze nem készült fel az EU tagságra. Ami a kormány formáját és az igazságszolgáltatást területét illeti, még rengeteg Boszniában a teendő. Több figyelmet kell fordítani a háborús bűnösök felkutatására és bíróság elé állítására, valamint a korrupció és a nemzetközi bűnözés elleni harcra. Azonban mindenek előtt, és ezt már számos esetben elmondták, a belső struktúrát, a bürokráciát és a belső együttműködést kell igazán megoldani.

Be kell vallanom, hogy a legutóbbi Szarajevóba tett látogatásom során teljesen megdöbbentett, hogy az ország politikusai e tekintetben mennyire felelőtlenek. A biztos úr már érintette ez a kérdést és Pack asszony is jelentős figyelmet szentelt ennek nagyszerű jelentésében.

Az embernek olyan érzése van, mintha az országot szorongató problémák minden okát az országon kívül kellene keresni és éppen ezért minden megoldásnak is kívülről kell jönnie. Úgy néz ki, mintha az országon belül különböző szinteken és különböző dimenziókban zajló ping-pong játszma a külvilág hibája lenne, és ezért nekünk is kellene ezt megoldani. Azonban ez nem így működik. Nemcsak a mi érdekünk, hogy Boszniában a dolgok újra sínre kerüljenek, és hogy Bosznia félúton az európai sorsához vezető úton összetalálkozzon velünk, ez Bosznia érdekében is áll.

Amit azonban kedvezőnek találtam, és ezt szeretném nyomatékosan kiemelni, az a legkülönbözőbb vállalkozók, legyen az nagy vagy kis vállalat részéről tapasztalt erőfeszítés, akik gazdaságilag megpróbálnak valamit beindítani – annak ellenére, hogy ezt megnehezíti számukra a belső piac hiánya – a nem kormányzati szervezetek munkája, akik megpróbálnak véget vetni a tiltásoknak és hasznos tevékenységet végeznek, és különösen Európa hozzájárulása: az ott állomásozó európai csapatok, a főképviselő és nem utolsósorban a Bizottság ottani munkája. Úgy gondolom, hogy a Bizottság jó munkát végez ott, amiért büszke vagyok arra, hogy európai vagyok.

  Gisela Kallenbach, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, először is szeretném megköszönni az előadónak a tőle megszokott kitűnő együttműködést. Ez az állásfoglalás határozott üzenetet küld bosznia-hercegovinai partnereinknek, egy világos többpárti „igen”-t mond az EU integrációs folyamatának folytatására, egyértelműen elismeri az eddig elért eredményeket, de határozott „nem”-et mond minden további nacionalista vagy akár szeparatista tendenciára, amellyel a tisztviselők saját pozíciójukat védik és amit az embereknek kell elszenvedniük.

A jelentős visszatérési programok évek óta csak papíron léteznek. A gyakorlati megvalósításukhoz szükséges valódi és politikai akarat meglehetősen gyenge. A visszatéréshez való jog és lehetőség, a megbékélési projektek és a háborús bűncselekményekkel kapcsolatosan minden lehetséges szinten lefolytatott büntetőeljárások jelentik az alapvető előfeltételét a jogállam remélt békés, és demokratikus fejlődésének Európának ezen a részén. A döntő alapot az jelentené, ha a daytoni egyezményt egy alkotmány váltaná fel, melyet Bosznia-Hercegovina demokratikusan megválasztott képviselői fogadnának el a civil társadalom bevonásával, nem pedig pártvezetők dolgoznának ki zárt ajtók mögött.

Egy kéréssel fordulok a Bizottsághoz: térjenek le a jól kitaposott útról és legyenek annyira rugalmasak amennyire csak lehetséges, hogy az EU-alapokat sokkal hatékonyabban és célirányosabban lehessen felhasználni. Engedjék meg, hogy végezetül még egy utolsó felhívással forduljak a tagállamokhoz: a stabilizációs és társulási megállapodást ratifikálják minél hamarabb annak érdekében, hogy tanúbizonyságát adják megbízhatóságuknak.

  Ryszard Czarnecki, az UEN képviselőcsoport nevében. − (PL) Elnök úr! A mi feladatunk, hogy felgyorsítsuk Bosznia-Hercegovina Európai Unióhoz való csatlakozását. Az Európai Uniónak bűntudatot kell éreznie, és felelősséget kell azért vállalnia, hogy hallgatott, hogy megtette azokat a szégyenletes vagy nem megfelelő lépéseket, és hogy egyáltalán semmit sem tett, amikor 1990-ben véres események zajlottak a Balkánon, beleértve Bosznia-Hercegovinát és több ezer ember vesztette el az életét. Ezért kell ma segítenünk Bosznia-Hercegovinának, és meg kell könnyítenünk az Európai Unió felé való menetelését, miközben tudjuk, hogy hegynek felfelé vezető út vezet Brüsszelhez, ami sem gazdaságilag, sem nemzetileg nem egyenes. Nem szabad elbátortalanítanunk Szarajevót, de ugyanakkor szemünket rajta kell tartanunk az ottani hatóságokon. Adjunk zöld utat a bosnyák járműnek. Reméljük, hogy Boszniát nem éri baleset útközben, és nekünk, mint Európai Uniónak nem kell majd büntető pontokat kiosztanunk, és ne ítélkezzünk most arról, hogy a Brüsszelbe érkező jármű ugyanaz a jármű lesz-e, mint ami útnak indult. Adjuk meg az ott élő embereknek azt a jogot, hogy maguk dönthessenek saját jövőjükről.

  Erik Meijer, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr! 16 évvel Jugoszlávia összeomlása után Bosznia-Hercegovina még mindig egy külföldi felügyelet és külföldi katonai ellenőrzés alatt álló protektorátus. Nincs megállapodás a három népcsoport és legfőbb politikai pártjaik között a jövőbeni kormányzati struktúra kérdésében. Az Európai Uniónak a struktúra kialakítására irányuló minden erőfeszítése sikertelen volt és a jövőben sem fog sikerrel járni. A szerbeknek, horvátoknak és bosnyákoknak saját maguknak kell ezt megoldani. Aki össze akarja tartani ezt a zsebkendőnyi Jugoszláviát, annak egy olyan szövetségi vagy államszövetségi megoldást kell találnia, amelyben mindhárom népcsoport egyenértékű és egyenlő felelősséggel viseltetik a kormánya és saját területe iránt.

A képviselőcsoportom támogatja a társulási megállapodást, amit véleményünk szerint már jóval korábban jóvá kellett volna hagyni, az igazgatási reform követelménye nélkül. A Külügyi Bizottságban, a képviselőcsoportom módosításokat nyújtott annak céljából, hogy olyan hosszú távú megoldásokat keressünk, amit minden egyes igazgatási egység végrehajt, és ami megvédi az ottani gazdaságot. Ezzel lehetővé válik, hogy az Európai Unió minden ottani területről mielőbb visszavonuljon. A többség elutasította ezeket a megoldásokat és továbbra is Boszniában kíván maradni. Ez sajnos azt jelenti, hogy a képviselőcsoportom nem tudja támogatni a Pack jelentés végkövetkeztetéseit.

  Bastiaan Belder, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr! Engedje meg, hogy egy általános megjegyzéssel kezdjem. Az általam képviselt két holland párt jelentős mértékben támogatja, hogy Bosznia-Hercegovinának legyen egy európai jövőképe.

Két kérdésem van a Tanács és Bizottság számára. Múlt héten egy cikk jelent meg a holland sajtóban, melynek ijesztő címe volt: „Bosznia a robbanás szélén”. A cikk a bosnyák helyzetről készített riport volt, amit egy bennfentessel, a bosnyák helyzet valódi szakértőjével készítettek. Azt szeretném megkérdezni a Tanácstól és a Bizottságtól, hogy egyetértenek-e ezzel a vészjelzéssel, hogy Bosznia valóban a robbanás szélén áll, és mit gondolnak arról, hogy az országban ilyen széles körben elterjedt a fegyvertartás.

A második pont amit érinteni kívánok, véleményem szerint még ennél is súlyosabb: már egy jó ideje olvasok a Bosznia-Hercegovinában tapasztalt szalafizmus és a muzulmán radikalizmus jelenségéről szóló írásokat, amit tudományos kutatások, beleértve a saját hazámban folytatott kutatások is támogatnak. Azt szeretném megkérdezni a Tanácstól és a Bizottságtól, hogy mi a véleményük Boszniáról, mint egy olyan országról, amely menedéket nyújt és működési bázist jelent a Balkánon és Európában működő radikális muzulmánok számára. A szakértők szerint az európai intézmények egyszerűen nem vesznek tudomást erről a súlyos problémáról. Elővigyázatosnak kell lennünk. Azt szeretném megtudni Önöktől, hogy mi a véleményük erről a problémáról. Végül is ez egy elég súlyos probléma: Bosznia hamarosan csatlakozni fog és ezekkel a radikális muzulmánokkal…Az országon belül és kívül, aktívan tevékenykednek az EU-tagállamokban, Ausztriában, Hollandiában, Skandináviában – nem szabad egyszerűen átsiklanunk e felett a kérdés felett. Értékelném az ezzel kapcsolatos válaszukat.

  Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök úr! Úgy gondolom, hogy rendkívül óvatosan kell eljárnunk és át kell gondolnunk, hogy valóban bölcs dolog-e felkínálni Bosznia-Hercegovinának az EU-tagság lehetőségét. Pont az imént mutattak rá arra, hogy számos feltétel még nem teljesült.

Annak ellenére, hogy magától értetődő, szeretném megemlíteni az iszlám fundamentalizmus növekedésének problémáját Boszniában. Egyre világosabban látszik, hogy a szalafista hálózatokat a Szaúd-Arábiából érkező pénzügyi és logisztikai támogatással hozzák létre. Ezek a hálózatok nemcsak magában az országban fenyegetik a békét, de veszélyeztetik egész Európa biztonságát is.

Ezért szeretnék csatlakozni a Belder úr által felvetett kérdésekhez. Elmondaná-e a Tanács és a Bizottság, hogy milyen intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy megakadályozza a lehetséges terrorista hálózatok problémájának az Európai Unióba való begyűrűződését?

  Hubert Pirker (PPE-DE) . – (DE) Elnök úr, tanácsi soros elnök úr! A társulási megállapodás megkötése kétségtelenül jó dolog mindkét oldal számára – az Európai Unió és Bosznia-Hercegovina számára is – de csak bizonyos feltételek megvalósulása esetén; nevezetesen ha mielőbb sor kerül a ratifikálására, és ami a legfontosabb, ha a reformok megvalósítása – különösen Bosznia-Hercegovina igazgatásának és politikai döntéshozatali folyamatának reformja területén – gyorsan megtörténik.

Mindannyian tudjuk, hogy daytoni egyezmény egy részről békét hozott, más részről azonban, a különböző kormányzatok és parlamentek rendkívül bonyolult szerkezetének kialakulásához vezetett, melyben ismét figyelembe vették az etnikai összetételt. Más szóval további tíz kanton van és körülbelül 13 felelős miniszter kell ahhoz, hogy az országban elfogadhassanak egy menekültügyi törvényt. A rendszer összetettsége miatt a politikai folyamat megvalósítása valószínűleg küzdelmes lesz.

Ezek a nehézségek a rendőrségi reform során váltak nyilvánvalóvá. Évekig tartott, amíg sikerült az akadályokat megszüntetni és hozzá lehetett fogni ezen rendőrségi reformok végrehajtásához, ami az egyik előfeltételt jelenti. Számomra ez azt jelenti, hogy Bosznia-Hercegovinának is rendelkeznie kell azzal az akarattal, hogy a jelenlegi korlátok között és azokon túlmenően is együttműködjön, és képes legyen saját maga megvalósítani a reformokat minden lehetséges szinten.

A rendőrségi reformot követően, Bosznia-Hercegovinában most lehetőségünk van arra, hogy valódi óvintézkedéseket tegyünk a határvédelemmel kapcsolatban, hogy határozzunk a vízumszabályozás kérdésében, és hogy a korábbiaknál sokkal jobban összehangoljuk a szervezett bűnözés, a kábítószer- és emberkereskedelem elleni küzdelmet.

A biztonságra és bizalomra feltétlenül szükség van ahhoz, hogy a polgárok megbízzanak Bosznia-Hercegovina államában. Ezért meglátásom szerint Bosznia-Hercegovinának fel kell számolnia a még létező belső akadályokat. Az Európai Unió a társulási megállapodással megmutatta, hogy kész volt és most is kész segíteni, de a valódi eredményeket, magától az országtól kell elvárni.

  Hannes Swoboda (PSE). – (DE) Elnök úr! Először is szívből gratulálni szeretnék Pack asszonynak jelentéséhez, és leginkább az elkötelezettségéhez. Szeretném visszautasítani azokat a néhány képviselőtársam részéről megfogalmazott vádakat, hogy Bosznia-Hercegovinát kizárólag a feltételezett vagy valóságos iszlám terroristahálózatok szempontjából kell nézni. Ez teljesen tisztességtelen, amit az is bizonyít, hogy a képviselőtársunk, aki megkérdezte a Bizottságtól, hogy mit lehet ezzel kapcsolatban tenni, már el is hagyta az üléstermet. Ilyen komolyan veszi ezt a problémát.

Rehn biztos úr is elmondta, hogy 2009 sorsdöntő év lehet a balkáni országok számára. Remélhetőleg Macedónia megkezdi, Horvátország pedig remélhetőleg lezárja a tárgyalásokat, Montenegró, Szerbia sőt talán még Albánia is elnyeri a tagjelölt státuszt. És ilyenkor az ember felteszi magának azt a kérdést, és mi lesz Bosznia-Hercegovinával? Igazán szégyenletes lenne az országban élő sok elkötelezett ember számára, ha nem kapna lehetőséget arra, hogy előrelépjen az idevezető úton.

Szeretném aláhúzni amit Pack asszony elmondott: meg kell teremteni az ország működőképességét. Mint ahogy azt néhány tisztelt képviselőtársam már elmondta, az országot nem tarthatja túszként sem Dodik úr, sem Silajdžić úr, sem senki más. A kiinduló pontot, az entitások tekintetében is, a status quo-nak kell jelentenie, de a reformokat végre kell hajtani. Az ország Európai Unióhoz való csatlakozási lehetőségének előfeltételeit meg kell teremteni, de teljesen egyértelmű, hogy csak az egész ország csatlakozhat az Európai Unióhoz.

Ami a főképviselőt illeti, csak egyet tudok érteni az elhangzottakkal. Nem arról van szó, hogy az országnak többé nincs szüksége valakire, aki hatékonyan ellenőrizné az ország csatlakozási felkészülését, csak arról, hogy ezt a feladatot valószínűleg többé nem a főképviselő, hanem helyette az európai különleges képviselő látná el. Ez az Európai Unióra háruló feladat, amit ennek a Parlamentnek a támogatásával kell ellátnia – különösen Doris Pack és mások támogatásával, akik továbbra is odaadással viseltetnek az ország sorsa iránt. Hamarosan látni fogjuk, hogy ez az ország is megkapja az Európai Unióhoz való csatlakozás lehetőségét.

  Jelko Kacin (ALDE). – (SL) A menekültek visszatérése kulcsfontosságú minden nyugat-balkáni ország számára, ezért őszinte támogatásomról biztosítom az előadó és Anna Ibrisagic által javasolt módosításokat, melyek a menekültek posavinai térségbe való visszatérésére vonatkoznak.

Ez vonatkozik a különböző népcsoportokhoz tartozó menekültek Bosznia-Hercegovina más területeire való visszatérésére is.

Ahhoz hogy kéréseink és erőfeszítéseink eredménnyel járjanak, további intézkedésekre van szükség, különösképpen olyan befektetések kellenek, amelyek munkahelyeket hoznak létre.

Túl sok esetben fordul az elő, hogy a menekültek és az országon belül lakóhelyét elhagyni kényszerült személyek csak egyetlen célból térnek ideiglenesen vissza: hogy eladják tulajdonukat és máshova menjenek. Azért is elmennek, mert nincs megfelelő egészségvédelem, vagy nyugdíj és feszült politikai körülmények közé érkeznek vissza. Azért is elmennek, mert késik a rendőrség politikamentessé tétele és reformja, és mert nincs általános közbiztonság.

A háborús bűncselekményekért felelős személyeket el kell távolítani a rendőrségtől és meg kell akadályozni, hogy a rendőrségben dolgozzanak. Ez az oka annak az ALDE kezdeményezésnek, hogy július 11-ét nyilvánítsák a srebrenicai népirtás áldozatainak nemzetközi emléknapjává. A sebrenicai enklávék Anyáinak Szövetsége és a Žepa Szövetsége elnöke a múlt héten ismertette a szövegtervezetet. Ez olyasvalami, amit igazán meg kell tennünk megnyugvásuk érdekében.

  Johannes Lebech (ALDE). – (DA) Elnök úr, biztos úr, Jouyet úr! Bosznia jövőjét Európában látom. A béke és stabilitás megteremtésének sikerülnie kell és sikerülni is fog ebben az országban, amelynek több évszázados történelme fogott össze annak érdekében, hogy ez megvalósulhasson. De még hosszú utat kell megtenni. Sokszor jó kiindulópontot jelent, ha a meglehetősen általános és mindennapi élet problémáinak megoldására keresünk gyakorlati eredményeket és együttműködést, mint amilyen például a kereskedelem, a rendőri erők struktúrája, az energiaellátás, és az, hogy lehetővé tesszük az országon belül lakóhelyét elhagyni kényszerült sok személy számára, hogy ismét otthonra leljen. Ezért fontos tehát, hogy a fiatalokba fektessünk. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy hitük legyen az ország jövőjében. Jó oktatási lehetőségeket kell biztosítani, idesorolva a gyakorlati és tanulmányi állásokat is, mind a jelenlegi uniós tagállamokban, mind pedig a szomszédos országokban. Úgy gondolom, hogy rendkívül fontos az, hogy a Nyugat-Balkánon az ifjúság európainak tekintse magát, mert kizárólag Európán belül képzelhető el térség jövőjének megoldása. Az EU szempontjából pedig, készen kell állnunk arra, hogy bátorítsuk ezt a folyamatot és hangoztassuk, hogy ezt az EU-tagság perspektívájának fényében kell végigvinni. A stabilizációs és társulási megállapodás egy olyan eszköz, melyet az egész folyamat során használni kell. Ugyanakkor Bosznia lakosságának és politikusainak is aktívan, pozitívan, és partnerként kell fellépnie, ha a közös reményünket és víziónkat sikerre akarjuk vinni.

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! Csatlakozni szeretnék ahhoz a sok képviselőhöz, aki már korábban nagyon helyesen köszönetet mondott Doris Packnak. Az ő személye egy olyan embert jelent számunkra, akinek ideje és erőfeszítése remélhetőleg nem lesz hiábavaló, és aki valóban rengeteg időt és energiát szentel ennek a területnek. Osztom örömét és azok örömét, akik azt mondták, hogy már történtek bizonyos előrelépések a térségben, például a rendőrségi együttműködés területén. Ez nagyon fontos, ha azt akarjuk, hogy ott a helyszínen is ésszerű irányba haladhasson az élet.

Ennek ellenére úgy gondolom, hogy továbbra is fel kell hívnunk a tárgyalópartnerünk figyelmét arra, hogy Bosznia-Hercegovinában nekik személy szerint is és az általuk képviselt oldalnak is még sok mindent kell megtennie, még annál is többet, mint amit idáig számos területen tettek. A belső együttműködés és az etnikai csoportok között megvalósítandó együttműködés iránti hajlandóság egy olyan dolog, amit folyamatosan követelnünk kell. Nem akarjuk, hogy mindenki csak a saját útját próbálja meg követni. A Nyugat-Balkánon kialakuló regionális együttműködésben való részvétel szintén nagyon fontos.

  Pierre Pribetich (PSE). – (FR) Elnök úr! Ők mind, Európa egyik legkozmopolitább városában, Szarajevóban éltek. Abban az időben, Szarajevó egy nyitott Bosznia szimbóluma volt, ahol muzulmánok, szerbek és horvátok éltek.

De aztán vakon lecsapott a nacionalizmus, ami férfiak és nők lemészárlásához, és a kulturális jelképek válogatás nélküli lerombolásához vezetett, mint például a szarajevói könyvtár – az oly gazdag könyvtár – ami az emberiség ostobaságának esett áldozatul. Mindez nagyon rég volt – 16 évvel ezelőtt.

Azért veszem magamnak a bátorságot, hogy emlékeztetessek ezekre a tragikus eseményekre, hogy felmérhessük az elért eredményeket, és hogy kellő megvilágításba helyezhessük a stabilizációs és társulási megállapodáshoz vezető hosszú utat. Ezek alapján mindenkinek örülnie kellene a jelenlegi helyzetnek. Való igaz, hogy 2500 Eurofor katona marad az országban. Való igaz, hogy egy olyan országban, ahol még mindig egy másik népcsoport politikai uralmától való félelem a meghatározó, az október 5-i helyhatósági választások eredménye újra a nacionalista pártok meghatározó szerepét tükrözi.

Az Európai Parlament ma délutáni gesztusa azonban egyfajta bizakodásra és egy olyan jövőben való hitre ad okot, ahol oldódnak a feszültségek, újra felfedezzük a kulturális sokszínűséget és ahol hajlandóság mutatkozik arra, hogy elfogadják e kulturális sokszínűség képviselőit. A mai napon emlékeznünk kell a remény ezen üzenetére, és sohase felejtsük el Mitterand elnök e Házhoz intézett szavait: „a nacionalizmus háború”.

  Metin Kazak (ALDE). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Üdvözlöm ennek a megállapodásnak az aláírását, mivel ez nemcsak ennek az országnak, de a Balkán egészének a politikai és gazdasági stabilitásához is hozzá fog járulni. Bosznia-Hercegovinának sikerült legyőznie az etnikumok közötti szörnyű háborút, miközben Bulgáriára mindig olyan példaként hivatkoznak a Balkánnal kapcsolatban, ahol a civil társadalom tanúbizonyságot adott bölcsességéről, amely lehetővé tette a megbékélést. Nem lehet elhanyagolni az oktatás szerepét. Ezért fontos, hogy a bosnyák hatóságok hangsúlyt helyezzenek a békére való nevelésre. Ezen túlmenően, támogatniuk kell a kultúrák és a hitek közötti párbeszédet annak érdekében, hogy megakadályozzák a menekültek, a hazájukba visszatérők, és a helyi lakosság közötti konfliktusokat.

A munkanélküliség arányát csökkenteni kell oly módon, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a képzési programoknak, és a fiatalok körében folytatott agyelszívást visszafordítjuk. Rendkívül fontos a regionális együttműködés, amikor az államot az európai struktúrába kívánjuk beilleszteni. Az infrastruktúra fejlesztését prioritásként kell kezelni. Úgy gondolom, hogy hasznos lehet egy szabadkereskedelmi terület kialakítása, ami felkészítheti az országot az európai szabványok elfogadására.

  Justas Vincas Paleckis (PSE). – (LT) Nemrégiben egy kis időt Koszovóban töltöttem és szeretném felhívni a figyelmet a Koszovóban és Bosznia-Hercegovinában kialakult helyzet közötti párhuzamosságokra. Ahogy azt mindannyian tudjuk, az Európai Unió és a tagállamok többsége elismerte Koszovó függetlenségét, de a helyzet továbbra is rendkívül nehéz abban az országban, különösen az északi részen. Párhuzamos struktúrák alakultak ki és a körülmények nem teszik lehetővé a rendfenntartó erők működését. Egyre többet beszélnek Koszovó esetleges felosztásáról. Azt szeretném kérdezni a miniszter úrtól és a biztos úrtól is: ez a helyzet Koszovóban nem emlékeztet-e a bosznia-hercegovinai helyzetre? Mit lenne hajlandó tenni az Európai Unió abban az esetben, ha nem sikerülne összetartanunk Bosznia-Hercegovina széttöredezett állam modelljét?

  Gisela Kallenbach (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr! Szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy feltegyek még egy kérdést Rehn biztos úrnak. Tájékoztatna-e bennünket a leszerelésre és lefegyverkezésre, illetve a fegyverfelesleg legális megsemmisítésének biztosítására fordított pénzeszközök helyzetéről?

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, kedves McMillan-Scott úr, Rehn biztos úr, hölgyeim és uraim! Nagyon köszönöm ezt a gazdag és érdekfeszítő vitát. Szeretnék még egyszer köszönetet mondani Pack asszonynak, aki rendkívül aktív szerepet vállal, és aki alaposan ismeri ezt a térséget és rendszeresen tartózkodik a helyszínen, aki a legtöbb beszélgetést folytatta le a helyi vezetőkkel – ezért tehát szükségünk van az együttműködésére – és aki szerepet vállal abban, hogy sikerüljön az Európai Unióhoz való közeledés anélkül, hogy bármit is engednénk az értékekből.

Hozzá hasonlóan a Tanács is aggódik – mint ahogy azt korábban elmondtam – a Bosznia-Hercegovinában tapasztalt politikai helyzet miatt, amit számos felszólaló korábban jellemzett. Ez az ország – ahogy azt kihangsúlyozták – keresztúthoz érkezett, ahol azzal az ellenmondással találja magát szembe, ami a központi állam és testületek közötti kapcsolat, valamint az Európai Unióhoz vezető út közötti húzódik meg. Vezetőinek teljes felelősséget kell vállalnia az ország fejlődéséért, és ezáltal biztosítaniuk kell az egész térség hosszú távú stabilizációjának megszilárdulását.

Ami a feltett kérdésekre adandó választ illeti, nos az a válasz, hogy a biztonsági helyzet továbbra is nyugodt. Sem Koszovó függetlensége, sem pedig Karadzic úr letartóztatása nem vezetett nyugtalansághoz az országon belül. Mivel túl vagyunk a helyhatósági választások október 5-i határidején, mostantól az Európai Uniónak annak érdekében kell nyomást gyakorolnia, hogy Bosznia-Hercegovina az európai menetrendjére összpontosítson.

Swoboda úrnak teljesen igaza volt a terrorizmustól való félelem és Bosznia-Hercegovina többnemzetiségű jellege közötti felszínes összehasonlítással kapcsolatos válaszában. Pontosan ezen utóbbi az, ami gazdaggá teszi ezt az országot, és amivel hozzájárulhat az Európai Unióhoz. Ami a jövőt illeti, vigyázni fogunk arra, hogy még csak fel se merülhessen annak gondolata, hogy az Európai Unió magára hagyta Bosznia-Hercegovinát. Szeretném ezzel kapcsolatban megnyugtatni Czarnecki urat: az Európai Uniónak annak tudatában kell egyértelműen döntenie a főképviselő hivatalának kérdésében, hogy nem kívánjuk a hivatal feltétel nélküli idő előtti bezárását, sem pedig a hivatal mesterséges továbbműködtetését.

Ami az EUFOR-Althea katonai művelet jövőjének kérdését illeti, ezt nem tudjuk a végtelenségig meghosszabbítani. Az Uniónak át kell alakítania ezt a műveletet, amit a külügyminisztereknek a Tanács november 10-i ülésén kell megvitatnia.

Befejezésképpen, azt szeretném több felszólalónak válaszként mondani, hogy a bosznia-hercegovinai helyzetet regionális keretek közé kell helyezni. A célunk annak biztosítása, hogy az egész térség előrehaladhasson az Európai Unióhoz való közeledéshez vezető úton. Ezzel kapcsolatban, számos pozitív fejleményt ki kell emelni.

Az a tény, hogy Horvátország egy aktív tárgyalási szakaszba lépett, egy jó dolognak tekinthető. Az a tény, hogy Szerbiában, most először van egy olyan kormány, amely elkötelezett az Európai Unióval kialakítandó szorosabb kapcsolatok mellett, és Karadzic úr letartóztatásával betartotta kötelezettségvállalásait, ami egy teljes egészében pozitív tényező és dicséretet érdemel.

A bosnyák vezetőknek vigyázni kell arra, hogy nehogy ennek a fejlődésnek az oldalvonalán maradjanak azért, mert kizárólag a múlt háborúiból örökölt sérelmekkel foglalkoznak. McMillan-Scott úrhoz hasonlóan, én is hallottam ebben a Házban François Mitterrand beszédét. Én is emlékszem a szavaira, de valójában az a fontos, hogy túllépjünk ezeken a konfliktusokon ugyanazon elvek nevében, mint amelyeket Mitterand elnök úr akkor kihangsúlyozott.

Befejezésképpen, az Európai Unió által elvárt reformoknak nemcsak az a célja, hogy ez az ország képes legyen szorosabb kapcsolatokat kialakítani az Európai Unióval, hanem mindenekelőtt annak biztosítása, hogy a teljes lakosság élvezhesse az általunk szorgalmazott fejlődés eredményeit. Teljes mértékben egyetértek Maaten úrral. Egyértelmű, hogy büszkék lehetünk arra, hogy európaiak vagyunk, és arra, amit a Bizottság és többi intézmény tesz azért, hogy támogassa Bosznia-Hercegovinát az egyetlen értelmes úton, ami a közeledéshez vezető út, összhangban az értékekkel, az Európai Unióval!

  Olli Rehn, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Először is szeretném megköszönni a bosznia-hercegovinai politikai helyzetről folytatott nagyon tartalmas és felelősségteljes vitát. Szeretném továbbá megköszönni azt is, hogy ilyen széleskörűen és határozottan támogatják az országgal kötött stabilizációs és társulási megállapodást. Ennek alapvető fontossága van Bosznia-Hercegovina gazdasági fejlődése és politikai stabilitása, valamint európai célkitűzései szempontjából is.

A mai vita során felmerült kérdések közül különösen kettőre szeretnék reagálni. Az első a jogállamiság és annak jelentősége az egész gazdaság és társadalom alapjának meghatározásában. A jogállamiság és a jogbiztonság jelentik az európai modell sarokkövét. Sajnos, ma ez egy másik rendkívül sebezhető pontja Bosznia-Hercegovinának.

Annak ellenére, hogy elismerjük, hogy vannak bizonyos eredmények, a szervezett bűnözés és korrupció továbbra is komoly problémát jelent az országban, és ezekkel a kihívásokkal sürgősen foglalkoznia kell.

Másodszor, ami az alkotmányos reformot illeti, mindannyian tudjuk, hogy ez egy szükséges és egyben kényes kérdés. A Bizottság részéről elmondhatom, hogy mi inkább alkotmányos fejlődést nem pedig forradalmat képzelünk el, amit meg lehet és meg is kell valósítani a Dayton-Párizs béke-megállapodás értelmében. A Bizottságnak nincs előre elkészített terve arra vonatkozóan, hogy Bosznia-Hercegovinában milyen alkotmányos reformot hajtsanak végre, de ugyanakkor mint Európai Unió, mi is érdekeltek vagyunk benne.

Mi mind érdekeltek vagyunk ebben az alkotmányos reformban abban az értelemben, hogy feltétlenül szükség van arra, hogy Bosznia-Hercegovina, mint egy jövőbeni tagállam, mint egy tagjelölt ország egységes álláspontot képviseljen az Európai Unióval kapcsolatban és az Európai Unióban, és arra, hogy az országnak egy hatékony és működőképes állami szerkezete és intézményi szerkezete legyen, amely az európai jogszabályokat és szabályokat országszerte képes megvalósítani és érvényesíteni. Ez az, amit polgárai akarnak és megérdemelnek.

Az ország politikai vezetőinek és állampolgárainak kell azt eldönteni, hogy milyen alkotmányt akarnak, de biztosíthatom Önöket arról, hogy a Bizottság hajlandó jogi és alkotmányos szakértelemmel, valamint pénzügyi támogatással is segítséget nyújtani egy alkotmányos reformhoz.

Dióhéjban összefoglalva, Bosznia-Hercegovinának ma sürgősen meg kell oldania a jelenleg fennálló politikai patthelyzetet ahhoz, hogy komolyan elindulhasson az Európai Unió felé vezető úton. Ezt nem tudjuk megtenni helyettük, de azt világossá tehetjük az állampolgárok és a vezetők előtt, hogy akarjuk és el is várjuk tőlük, hogy sikerrel járjanak, és ennek megvalósításában támogatjuk őket. Ennek érdekében a Bizottság és én is, továbbra is együttműködünk az elnökséggel, Javier Solanaval, az Európai Parlamenttel, minden más partnerünkkel és érintett féllel a szerepvállalásunk megerősítése érdekében, hogy az elkövetkező 2009-es év, végül is a Nyugat-Balkán éve és egyben egy olyan év is legyen, amely során Bosznia-Hercegovina előrelépést tehet az Európai Unió irányába.

  Doris Pack, előadó. − (DE) Elnök úr, tanácsi soros elnök úr, biztos úr! Azt szeretném képviselőtársamnak mondani, aki már nincs itt és talán Belder úrnak is, hogy legyünk nagyon óvatosak: ne kössük a terroristaveszélyt Bosznia-Hercegovinához. Lehetünk harciasok, de ez a túlzás csak a szélsőségesek és nacionalisták malmára hajtja a vizet. Emlékszem, hogy pontosan az ilyen fajta túlzásokkal operált Milosevic úr is és vitte félre a dolgokat, ahogy minden mást is Erről nem szabad megfeledkeznünk.

Az EU-hoz vezető úthoz többek között, szükség van a korrupció, a szervezett bűnözés elleni határozott harcra és átláthatóságra a privatizáció, és egy energiapiacot is magába foglaló közös piac létrehozása során. Csak azok a politikusok érdemesek az állampolgárok bizalmára és az Európai Unió bizalmára, akik valóban ezt akarják, és akik ennek megfelelően cselekednek. A többieknek pedig olykor piros lapot kell felmutatnunk. Ez az egyetlen dolog, amit ott megértenek.

Néha elszörnyedve látom, hogy Bosznia-Hercegovina, a Rehn biztos úr által vázolt keresztútnál az elszigeteltséghez vezető utat választja. A Bosznia-Hercegovinával szomszédos országok – ahogy Hannes Swoboda is elmondta – valószínűleg sokkal gyorsabban fognak célba érni, és éppen ezért a mi feladatunk az, hogy Bosznia-Hercegovinának továbbra is segítségünk a helyes út megtalálásában, majd ezt követően pedig az Európai Unióhoz való csatlakozásban amint a feltételeket teljesítette. Az Európa közepén elhelyezkedő Bosznia-Hercegovina stabilitása, egyúttal a mi stabilitásunkat is jelenti.

Néha azt kívánom, hogy bárcsak Bosznia-Hercegovina vezetőinek is annyi álmatlan éjszakájuk lenne mint nekem, amikor az országukra gondolnak. Talán akkor jobb munkát végeznének.

  Elnök. − Egy állásfoglalásra⁽¹⁾ irányuló indítványt nyújtottak be az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése szerint.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2008. október 23-án, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Dragoş Florin David (PPE-DE), írásban. – (RO) Mindenek előtt gratulálni szeretnék Pack asszonynak mindazon erőfeszítéséhez, amit az állásfoglalás-tervezet elkészítése érdekében tett, amely távolról sem volt könnyű feladat. Az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről Bosznia-Hercegovina közötti stabilizációs és társulási megállapodás tanúbizonysága az EU azon elszántságának, hogy továbbra is fontos szerepet kíván játszani a balkáni térségben, hozzájárulva a térség politikai, gazdasági és társadalmi stabilitásához.

Ez a megállapodás új perspektívákat kínál Bosznia-Hercegovina számára a gazdasági fejlődés és különösen új lehetőségeket az európai integráció területén, ami nemcsak stabilitást biztosít a térség számára, de megnyitja a lehetőségeket a gazdasági kapcsolatok előtt is, ami egy meghatározó lépést jelent az európai piacba való integráció irányába.

  Tunne Kelam (PPE-DE), írásban. – Üdvözlöm a Bosznia-Hercegovinával közelmúltban aláírt stabilizációs és társulási megállapodást. Az EU bővítése a nyugat-balkáni országok irányába egy további kulcsfontosságú kérdést jelent Európa egységesítésében és annak biztosításában, hogy múlt erőszakos cselekményei többé ne ismétlődhessenek meg a térségben.

Ezért felszólítom Bosznia-Hercegovina hatóságait is, hogy a reformokat következetes és átlátható módon hajtsák végre, ami biztosítja az EU-val való gyors integrációt.

Aggodalommal veszem tudomásul, hogy egyes politikusok az ország destabilizálására tesznek kísérletet, és felszólítom az EU-t, hogy adjon tanúbizonyságot politikai akaratáról és elkötelezettségéről Bosznia-Hercegovinával kapcsolatban, hogy megakadályozzon minden etnikai vagy vallási alapú konfliktust.

Tekintettel arra, hogy az EU-ba való belépéshez szükséges vízum még mindig komoly problémát jelent Bosznia-Hercegovina állampolgárai számára, arra kérem a Bizottságot, hogy folytassa a párbeszédet, és kövessen el minden tőle telhetőt a menetrendek végrehajtása érdekében, amelyek célja, hogy egy mielőbb létrejöjjön a vízummentesség Bosznia-Hercegovinával. Javasolom, hogy a tagállamok minimálisra csökkentsék a vízumkérelemnél felmerülő bürokratikus akadályokat és hozzanak létre egy egyszerűsített rendszert a diákok és a civil társadalom szereplőinek vízumkiadására.

  Dumitru Oprea (PPE-DE), írásban. – (RO) Amikor megemlítjük Boszniát, akkor valójában a régóta szenvedő Balkán-félsziget történelmének egy másik fejezetére gondolunk. Boszniában a háború az ország több mint 75%-át pusztította el, több mint 200.000 ember halálát okozta és 1,8 millió ember vált menekültté.

A stabilizációs és társulási megállapodás EU-val történő aláírására 13 évvel a háború befejezése után került sor. „A megállapodás Bosznia-Hercegovina polgárai számára megnyitja a sikeres jövőhöz vezető kaput, miközben egyúttal arra szólítja fel a bosnyák politikusokat, hogy hagyják maguk mögött a múltat és lépjenek tovább” mondta egyszer Sven Alkalaj, az ország külügyminisztere. Van miért előrehaladniuk. Gondoljanak csak Szarajevóra, az 1984-es téli olimpiai játékok egykori megrendezőjére, az öreg mostari hídra, ami szerepel az UNESCO Világörökség Listáján, a kravicai vízesésre, a sutjeski nemzeti parkra vagy Jahorina és Bjeslanica hegységeire, ahol valaha olimpiai versenyeket rendeztek – oly sok hely, amiért érdemes ellátogatni Bosznia-Hercegovinába. Ugyanakkor ez egy olyan ország, melynek többek között fel kell gyorsítania az állam reformját és a megkülönböztetésektől mentes hozzáférést.

ELNÖKÖL: WALLIS asszony
alelnök

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.