Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. október 22., Szerda - Strasbourg

15. Repülőtéri díjak

  Elnök. – A következő napirendi pont a Közlekedési és Idegenfogalmi Bizottság nevében Ulrich Stockmann repülőtéri díjakról szóló második olvasatra tett ajánlása. (08332/2/2008 – C6-0259/2008 – 2007/0013(COD)) (A6-0375/2008).

  Ulrich Stockmann, előadó. − (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Ez után a nagyon megindító téma után, most sokkal technikai jellegűbb kérdésekre kell rátérnünk. Holnap akarjuk második olvasatban megszavaztatni a repülőtéri díjakról szóló irányelvet, és a Közlekedési és Idegenfogalmi Bizottságban lezajlott egyértelmű szavazás után biztos vagyok abban, hogy ezt meg is tudjuk tenni.

Miről is szól ez az irányelv? Egységes elveket és eljárásokat vezet be Európa-szerte a repülőtéri díjak felszámítására vonatkozóan. Ez azt jelenti, hogy a tisztességes repülőtéri díjak kialakítása során figyelembe vett tényezők közé tartozik többek között az, hogy a kiszámítás alapja átlátható legyen, a légitársaságokkal szemben érvényesüljön a megkülönböztetésmentesség elve, és legyenek egyeztetési eljárások. Egy független felügyeleti hatóság képes rendezni a világos szabályok alapján felmerülő konfliktusokat. Ez megerősíti majd a repülőterek és a repülőtársaságok közötti rendszeres partnerséget és megakadályozza a piaci erőfölénnyel való esetleges visszaélést.

Mi volt a kiindulópont? Az elmúlt 15 év során két kísérletet is tettünk arra, hogy ezen a területen megoldjuk a repülőterek és a légitársaságok közötti érdekellentéteket. A sikertelenség egyik oka az volt, hogy az eljárások és struktúrák teljesen eltérőek az egyes tagállamokban. Például az Egyesült Királyságban egy szigorú szabályozó hatóság van, amely rögzítheti a felső határokat, öt tagállamban repülőtéri hálózat van és a kereszttámogatás gyakorlata érvényesül, vannak olyan parlamentjeink amelyek maguk döntenek a repülőtéri díjakról, Németországban decentralizáltak a hatáskörök, és még sok egyéb más forma is létezik. Mindezek ellenére sikerült a Tanáccsal együtt, egy fenntartható kompromisszumot kialakítanunk.

Melyek hát az alkotóelemei ennek a kompromisszumnak? Az irányelv hatályát azokra a repülőterekre terjesztettük ki, amelyek éves utasforgalom meghaladja az öt milliót, valamint minden tagállam legnagyobb repülőtereire. Jelenleg ez azt jelenti, hogy az Európai Unióban 69 repülőtér tartozik az irányelv hatálya alá. Bevezettünk egy kötelező eljárást a repülőterek és a légitársaságok közötti rendszeres konzultáció céljára, és ezzel egy időben, előírtunk egy strukturált egyeztetési eljárást pontos határidőkkel együtt, és természetesen felállítottuk a felügyeleti hatóságot, amire már utaltam.

Mit értünk tisztességes díjazáson? A repülőtéri díjakat a jövőben szorosabban kell kötni a költségekhez, kiszámításuknak átlátható módon kell megtörténnie, és a szolgáltatások megállapított szintjére kell hogy vonatkozzanak. Ezzel egyidejűleg szigorú tilalom vonatkozik a megkülönböztetésre. Ez lényegében azt jelenti, hogy egyazon repülőtéren minden légitársaság egy adott szolgáltatásért ugyanazt a díjat érvényesíti, természetesen bizonyos esetekben ettől el is térhetnek. Annak örülök, hogy most először, ezt a zajra és szennyezettségre is lehetővé tettük. Lesznek olyan országok, amelyek továbbra is egységes díjazást alkalmaznak majd a korábban említett repülőtéri hálózatok, vagy az ugyanazon várost vagy konurbációt kiszolgáló repülőtéri rendszerek esetében, de ezeknek is meg kell felelniük az irányelvben megfogalmazott átláthatóság követelményének.

Azzal, hogy lépéseket teszünk az infrastruktúrának a díjakon keresztül történő előfinanszírozására, a kelet-európai tagállamok képviselői által megfogalmazott bizonyos aggodalmakra próbálunk meg reagálni. Erre lesz lehetőség, még akkor is, ha a nemzeti kritériumok alapján nehéz lesz, feltéve, ha betartják az ICAO-szabványokat.

Mit várunk a hatásoktól? Nagyobb versenyt az európai repülőterek között, nagyobb versenyt a légitársaságok között egy adott repülőteren, és talán fokozatosan csökkenő jegyárakat, amennyiben a légitársaságok az utasok felé is érvényesítik az alacsonyabb díjakat.

Az irányelvet két éven belül kell megvalósítani.

Köszönetet szeretnék mondani a sikeres tárgyalásainkért az árnyékelőadóknak, a Tanács szlovén soros elnökének és a Bizottságnak.

  Antonio Tajani, a Bizottság alelnöke. – (IT) Elnök asszony! Szeretnék gratulálni az előadónak, Stockmann úrnak kiváló munkájához: nagyon jól felvázolta egy szöveg tartalmát, egy irányelvre vonatkozó javaslatot, amelyet várhatóan elfogadunk. Ennek a javaslatnak az a célja, hogy a közösségi jogba bekerüljenek bizonyos alapelvek, amelyekhez a tagállamok már nevüket adták az ICAO keretén belül: a megkülönböztetésmentesség, az átláthatóság és az egyeztetés.

Az irányelv által meghatározott keret lehetővé teszi számunkra, hogy strukturáljuk a díjak megállapításával és beszedésével kapcsolatos, fuvarozók és a repülőterek közötti párbeszédet. Például, az irányelv arra kötelezi majd a repülőtereket, hogy egyeztessenek a légitársaságokkal, azt megelőzően, hogy a repülőtéri díjakkal kapcsolatban bármilyen döntést hoznának. Én is hasonlóképpen jártam el, egyeztettem a légitársaságokkal és a repülőterekkel a javaslat elkészítése előtt, amit lényegében mindkét fél elfogadott.

Ahogy azt Stockmann úr említette, az irányelvben megjelenik a nemzeti független felügyeleti szervek elképzelése. Ezeknek a testületeknek jelentős szerepük lesz, mivel ezek lesznek felelősek annak biztosításáért, hogy az általam vázolt alapelveket tiszteletben tartsák. Nagy vonalakban ezek a javaslat céljai. Szeretnék ismét köszönetet mondani az előadónak munkájáért, amit a második olvasat kapcsán végzett annak érdekében, hogy sikerüljön a Tanáccsal megállapodásra jutni. Igaz az eredményhez sok munkára, számos találkozóra volt szükség és egy kötelezettségvállalásra mindannyiunk részéről, de úgy gondolom, hogy egy jó dokumentumot sikerült készítenünk.

A tárgyalások eredménye egy sor módosításban megtalálható, ezekre a Bizottságnak azért van szüksége, hogy teljes egészében támogatni tudja. Nagyon örülök annak, hogy a Közlekedési és Idegenfogalmi Bizottság szintén egyhangúlag támogatta ezt a megállapodást. Természetesen kész vagyok figyelemmel kísérni a vitát és feljegyezni minden észrevételüket.

  Zsolt László Becsey, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (HU) Köszönöm, Elnök Asszony! Biztos úr! Az eső ellenére szép nap lehet a mai. Gratulálni szeretnék mind a jelentéstevőnek, mind árnyék-jelentéstevő kollegáimnak, hiszen a Bizottsággal, és a szlovén, majd a francia elnökséggel karöltve, hosszas tárgyalás után egy jó kompromisszumot tudtunk kötni. Magunk is beleugrunk a sötétbe, ezért is szeretném, ha minél hamarabb, ne csak a kialkudott lehetséges két év múltán alkalmazzák a tagállamok ezt a jogszabályt. Ezáltal a valóságban láthatjuk majd, hogy mit is ér törvényhozó tevékenységünk, és a szükséges kiigazító lépéseket a négyéves felülvizsgálatnál meg tudjuk tenni.

Remélem, hogy a tagállamok megértik ezt, és a szükséges intézményfejlesztéseket – ha kell – gyorsan elvégzik. Bízom abban is, hogy az irányelv eredményeként átlátható árképzés, és mérsékelt áremelkedések jönnek létre, így el tudjuk kerülni azt, hogy erőfölényével visszaélve valamely ragadozó légitársaság egy másikkal szemben ugyanolyan szolgáltatásért alacsonyabb árakkal előnyt szerezzen a kliensekre áhítozó reptereknél. Egyúttal azt is elkerülhetjük, hogy a repterek átláthatatlan és önkényes, sokszor ugrásszerű áremeléseket hajtsanak végre. A cél mindkét esetben az, hogy a fogyasztó európai polgárok csak azt fizessék ki, amit valóban igénybe vettek. Ezért is nem engedtük az árképzésbe belekeverni a biztonsági ellenőrzés, vagy a fogyatékkal élő személyek kezelésének költségét. Jó kompromisszumnak tartom azt is, hogy a reptéri kereskedelmi tevékenységek hasznának beszámítását, vagy annak elhagyását az illetékes tagállam hatáskörébe utaltuk. Jó eredmény az is, hogy a reptéri hálózatra vonatkozóan sikerült megegyezni abban, hogy lehet közös irányítási hatóság, de az árképzéseket illetően a versenyvizsgálatnak – a Bizottság ígérete szerint – a résztvevők ki lesznek téve akkor is, ha más országok közelben lévő reptereivel szemben piactorzítás veszélye áll fönn. A hatáskört illetően a kompromisszum jó.

Magam szerettem volna az évi 5 millió fősnél nagyobb forgalmú, valamint a tagállam legnagyobb repterén kívül, még a közelben lévő esetleg versengő kisebb reptereket is bevonni, ezt azonban a megegyezés miatt feladtam, bár a következő felülvizsgálatnál szeretném ezt az elemet is megnézni. Elfogadom, ha nem is örülök annak, hogy az előfinanszírozás lehetőségét az ICAO szabályozásra utalva, a hivatkozásokban megerősítettük, bár szerettem volna ezt a főszövegben látni. Remélem, hogy egy fokozatos költségemelés révén finomabban jelenik meg az utazóközönség számára, és nem hirtelen emeléssel, de majd ezt is a fölülvizsgálatnál kell megnéznünk. Eredmény az állami, vagy más köztámogatás átláthatósága, a repterek versenyében ez is fontos tényező, akárcsak a környezetvédelmi szempontok fokozott figyelembe vétele. Legnagyobb eredménynek azt látom, hogy minden tagállamban egy erős, független nemzeti hatóságot kell felállítani jelentős szerepkörrel, és arra is büszke vagyok, hogy elfogadták és a jelentésbe beépítették azt, hogy az árképzési viták esetén ne legyen végtelenségbe nyúló egyeztetés. Legyen interim döntés, amellyel elindulhat az egyeztetési folyamat. Köszönöm szépen, Elnök Asszony!

  Brian Simpson, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Üdvözlöm képviselőtársam, Ulrich Stockmann jelentését, és köszönöm azt a kemény munkát, amit végzett ezen a nehéz dokumentáción.

A jelentés elkészítésének folyamata során, a képviselőcsoportom végig annak biztosítását tartotta a legfontosabbnak, hogy a repülőtéri díjak Európa-szerte tisztességesek és átláthatóak legyenek, és vitás esetben legyen egy részletes jogorvoslati eljárás. Az emberek gyakran úgy gondolják, hogy a légiközlekedés egyetlen egy iparág, de ha az emberi közelebbről megvizsgál olyan kérdéseket, mint a repülőtéri díjak kérdése, gyorsan világossá válik, hogy a repülőtereknek és a légitársaságoknak eltérő a szándéka és a törekvése.

Az előttünk lévő jelentés egy olyan kiegyensúlyozott megoldást kínál, amely sem a légitársaságokat, sem a repülőtereket sem részesíti előnyben. Míg én személy szerint jobban szerettem volna, ha a hatály alapját a nemzeti utasok százaléka jelentette volna, nem pedig egy tetszőlegesen megállapított szám, az előadó a jelentésében azonban garantálta, hogy az öt millió fős utasforgalom egy ésszerű szint – ellentétben a Bizottság által javasolt nevetségesen alacsony egy millióval, és azt, hogy a tagállamok legnagyobb repülőtereinek is a hatály alá kell tartoznia.

A megbeszéléseink során végig kulcsfontosságú tényező volt az a kérdés, hogy vajon bizonyos repülőterek élveznek-e kereskedelmi erőfölényt. A képviselőcsoportom úgy gondolja, hogy ahol ez a helyzet, ott szükség van a repülőtéri díjak szabályozására. Azonban több repülőtér is versenyhelyzetben van és a légitársaságok szabadon dönthetnek arról, hogy hol fognak leszállni. Az én térségemben, a Manchester Airportnak 22 milliós utasforgalma van éves szinten, de versenyeznie kell a 150 km-es körzetben található másik nyolc repülőtérrel. Egyértelmű, hogy ilyen körülmények között, már maga a piac egy jó szabályozó.

Ezért üdvözlöm azt, hogy az Egyesült Királyság fenntarthatja a repülőtéri díjak ellenőrzésének jelenlegi rendszerét, mivel egy olyan szabályozási kerete van, amely csak az erőfölényben lévő repülőtereken ösztönzi a versenyt és szabályozza a díjakat a saját felügyeleti hatóságán keresztül. Elképzelhető, hogy más ország is alkalmazni fogja ezt a szabályozó keretet, mint a tisztességes és átlátható repülőtéri díjrendszer megteremtésének módját.

Remélem most, hogy második olvasati szakaszában sikerül megállapodnunk ebben az irányelvben. Ezzel egy olyan irányelvet tudunk létrehozni, amely véget vet majd azoknak a titkos találkozóknak, ahol monopolhelyzetből és kereskedelmi erőfölényből kerül sor a repülőtéri díjak megállapítására. Komolyan remélem, hogy a légitársaságok azt is felismerik, hogy most már egy átlátható rendszerünk lesz, egy részletes jogorvoslati eljárással, teljes körű konzultációval, amely véget vet a repülőtéri díjakkal kapcsolatos panaszkodásnak, és együttműködnek majd a repülőterekkel annak érdekében, hogy mind a repülőtér használók, mind pedig az utasok számára, egy költséghatékony, ár-érték arányos szolgáltatást tudjanak biztosítani.

  Arūnas Degutis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (LT) Biztos úr, hölgyeim és uraim! Úgy gondolom, hogy semmi kétség sem fér ahhoz, hogy szükség van átláthatóságra és igazolhatóságára az Európai Közösség repülőterek díjainak és költségeinek vonatkozásában, ha másért nem hát azért, mert a Közösség egyes repülőterei egy természetes monopolhelyzetet élveznek. Azonban a dokumentum megvitatásának első pillanatától kezdve az Európai Parlament nagyon alaposan megvizsgálta a Bizottság javaslatait és kívánságait, amelyek több mint 150 közösségi repülőteret akartak ellenőrzés alá vonni.

Amikor az Európai Parlament képviselői különböző dokumentumok előkészítésében vesznek részt, nagyon sokszor dilemma elé kerülnek, amikor arról döntenek, hogy mennyi ellenőrzés és szabályozás szükséges, mielőtt azok öncélúvá válnának és bénítóan hatnának magukra a tényleges ellenőrző tevékenységekre.

Ez különösen a jelenlegi válságban nagyon fontos, amikor igazán szükség van arra, hogy érzékenyen közelítsük meg az üzleti tevékenységek számára fontos kérdéseket.

Úgy gondolom, hogy ebben a dokumentumban, amelyről holnap fogunk szavazni, az Európai Parlamentnek sikerült megtalálnia és megvédenie egy örömteli köztes megoldást azáltal, hogy meghatározta azoknak a repülőtereknek számát, amelyeket ellenőrizni kell. Örülök, hogy a Tanács is hasonló véleményt képviselt és hogy a Bizottság megfelelő rugalmasságot tanúsított annak érdekében, hogy egy konstruktív kompromisszumot sikerüljön kialakítani.

A másik hasonlóan fontos kérdést azt jelentette, hogy sikerüljön egyensúlyt találni az ágazatban működő legfontosabb szereplők között, azaz a repülőterek és a légitársaságok érdekei között. Úgy gondolom, hogy ezen a téren is bebizonyítottuk, hogy valóban képesek vagyunk mindkét fél elvárásait kielégíteni. Annál is inkább, mivel bármilyen egyoldalú, kiegyensúlyozatlan javaslat így vagy úgy, de befolyásolná az EU-fogyasztók azon lehetőségeit, hogy a lehető legbiztonságosabb közlekedésmódot válasszák.

Mindez az előadó szakértelmen alapuló erőfeszítéseinek köszönhető. Stockmann úr mindig is híres volt arról, hogy pártatlan politikus, aki minden oldalt meghallgat. Ez a negyedik alkalom, hogy együttdolgoztunk a légiközlekedés szabályozására vonatkozó dokumentáció előkészítésében. A mostani alkalom sem okozott csalódást számomra, sőt további tapasztalatokkal gazdagított. Mivel az Európai Parlamentben a dokumentummal kapcsolatos vita a végéhez közeledik, szeretnék köszönetet mondani és gratulálni Stockmann úrnak és a többi kollégának. Szeretnék az Európai Bizottságnak is sok sikert kívánni, mivel most már rá hárul az irányelv megvalósításának és hatékonysága ellenőrzésének nehéz feladata, és minden képviselőnek sok sikert szeretnék kívánni.

  Roberts Zīle, az UEN képviselőcsoport nevében. – (LV) Köszönöm elnök asszony, Tajani úr! Először is szeretnék gratulálni az előadónak, Stockmann úrnak és minden árnyékelőadónak ahhoz a kompromisszumhoz, amelyet sikerült a Tanáccsal a második olvasat során tető alá hoznunk. Véleményem szerint, az irányelv hatályára vonatkozó megállapodás szintén üdvözlendő, mivel minden egyes tagállamot érint azáltal, hogy legalább a legfontosabb repülőtereiket szabályozza. Remélem, hogy két év múlva, amikor ez az irányelv hatályba lép, többé már nem lesz arra lehetőség, hogy az Európai Unióban még egyszer olyan jogilag érthetetlen bírósági határozat szülessen, mint amit a közelmúltban egy litván területi bíróság hozott egy lett légitársaság és annak elsődleges repülőtere ellen. Ezzel a határozattal az egyik tagállam bírósága olyan tulajdont foglal le, amely nemcsak hogy egy másik ország repülőterének, de egy másik tagállamban egy másik ország légitársaságának a tulajdona. A bírósági határozat a Lettország elsődleges repülőterén a repülőtéri díjakra vonatkozó szokatlan diszkrimináció alkalmazásán alapult. Nagyon remélem, hogy ezen irányelv alapján a jövőben nem lesz lehetőség ilyen jogilag homályos magyarázatokra, mivel ezeknek káros hatása van a légiközlekedéssel kapcsolatos üzleti tevékenységre. Köszönöm.

  Gerard Batten, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, ez a jelentés azt a célt hivatott szolgálni, hogy megakadályozza, hogy az egyes repülőterek visszaéljenek piaci erőfölényükkel és hogy a szolgáltatók számára egyenlő feltételeket teremtsen és megvédje a fogyasztói érdekeket.

Hányszor hallottuk már ezeket az érveket? Amennyiben ezt végrehajtják, akkor a repülőtéri díjaknak ez a harmonzációja valószínűleg éppannyira lesz sikeres, mint az a harmonizáció, amely megteremtette számunkra közös mezőgazdasági politikát, a közös halászati politikát és a vállalkozások számára egyre nagyobb terheket jelentő EU-szabályozást, ami az Egyesült Királyságnak legalább 26 milliárd GB összegbe kerül évente.

Azt fogja elérni, hogy teljesen feleslegesen meg kell majd változtatnunk a repülőtéri díjakkal és a közlekedést érintő témákkal kapcsolatos brit jogot. Megköveteli majd egy állítólagosan független felügyeleti hatóság felállítását, amely egy újabb bürokratikus szint bevezetését fogja jelenti, az ezzel szükségszerűen együtt járó költségnövekedéssel együtt.

Az Egyesült Királyságban természetesen ármaximalizáló szabályozás van érvényben, amely célja, hogy a repülőtér-üzemeltetőket költséghatékonyságra ösztönözze. Ennek a folyamatos jogszabályáradatnak az a célja, hogy az élet minden területét harmonizálja az Európai Unión belül és végül mindent az Európai Unió jogkörébe vonjon. Minden más szempont másodlagos és lényegtelen. Egy dolog van, amiben teljesen biztosak lehetünk, mégpedig az, a légi utasok költségei növekedni fognak.

  Georg Jarzembowski (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, alelnök úr! Azt hiszem, hogy az előttem szóló egész egyszerűen nem értette meg a dokumentációt. Mi most itt szabályokat állapítunk meg annak érdekében, hogy átlátható rendelkezések vonatkozzanak a repülőtéri díjak felszámolására és ennek az egésznek az a lényege, hogy biztosítsuk, hogy a repülőtéri díjak objektíven kerüljenek megállapításra és hogy csökkentsük őket a felhasználók javára. Ez a mi dolgunk.

Valójában két különböző helyzetről van szó. Egyes repülőterek olyan erőfölényben vannak, hogy a repülőtársaságok alapvetően egy monopolhelyzettel kerülnek szembe és valószínűleg túlságosan magas repülőtéri díjakat fizetnek. Más, feltehetőleg kisebb repülőtereknél, a légitársaságok a repülőtéri díjak nagysága alapján dönthetnek arról, hogy használják-e a repülőteret vagy sem, ami egy teljesen más helyzet.

Ezért tehát azt kell mondanom, hogy ebben a jelentésben Stockmann úrnak azt sikerült elérnie – és ezért köszönettel tartozom neki – hogy nagyon jó kritériumok kerültek meghatározásra, amelyek révén korrekt, kellően megalapozott repülőtéri díjakat lehet megállapítani, amiket az utasoknak szintén viselniük kell, egy nemzeti felügyeleti hatósággal együtt, amely ellenőrző testületként működik.

Alelnök úr! Önnek az elkövetkező két év során természetesen arról kell majd gondoskodnia, hogy ezek a nemzeti felügyeleti hatóságok valóban függetlenek legyenek. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságoknak nem szabad összekapcsolódnia a repülőterekkel vagy összefonódnia a légitársaságokkal. Ragaszkodunk ahhoz, hogy ez a felügyeleti hatóság egyfajta tisztességes egyensúlyt biztosítson a légitársaságok és a repülőterek között az utasok érdekében.

Másodszor, az új kritériumok alkalmazásával, a repülőterek közötti tisztességesebb versenyt akarjuk elősegíteni. Vannak olyan esetek, amikor két különböző tagállamban a repülőterek mindössze néhány kilométerre vannak a közöttük lévő országhatártól. Biztosítani akarjuk, hogy ilyen esetekben ne alakulhasson ki tisztességtelen verseny. Úgy gondolom, hogy az új kritériumok helyesek.

Engedje meg, hogy befejezésképpen egy kérdést tegyek fel Önnek, alelnök úr. Azt hiszem, hogy közel két év telt el azóta, hogy a Bizottság iránymutatásokat bocsátott ki a regionális repülőterekkel kapcsolatban. Az elmúlt hónapok során Önök vizsgálatot folytattak azzal kapcsolatban, hogy részesültek-e bizonyos repülőterek jogellenes támogatásban, ez alatt az egyes repülőtereknek juttatott állami támogatást értem, amely torzíthatja a versenyt. Mindannyian szeretnénk tudni, hogy milyen következtetésekre jutottak. Reméljük, hogy a mai napon ígéretet tud arra tenni, hogy hamarosan ismertetni fogja az illegális vagy legális regionális támogatásokkal kapcsolatban lefolytatott vizsgálatot, mert itt egy rendkívül fontos kérdésről van szó: azt akarjuk, hogy a repülőterek között, az utasok javát szolgáló tisztességes verseny alakuljon.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Gratulálni szeretnék Stockmann úrnak ahhoz az erőfeszítéshez, amely révén sikerült közös álláspontot kialakítania a Tanáccsal, tekintettel annak az irányelvnek az elfogadására, amely közös elveket határoz meg a repülőtéri díjak közösségi repülőtereken történő felszámítására vonatkozóan. A repülőterek használói számára a javasolt jogszabály a díjmeghatározás olyan keretét jelenti, amely őket is bevonja a döntések meghozatalába, amely átlátható, és amely alapján lehetőség van jogorvoslatra.

A Tanács elfogadta a Parlamentnek azt a javaslatát, hogy a hatályt csak az 5 milliónál nagyobb utasforgalmat bonyolító repülőterekre és egyes tagállamok legnagyobb repülőtereire terjesztik ki. A repülőtéri díjak differenciálásának átlátható, objektív és világos kritériumokon kell alapulnia. A közös állásponttal összhangban a repülőtereknek költséghatékony módon kell működnie, és ösztönöznie kell a hátrányos helyzetű és a legkülső régiókba irányuló új útvonalakat. Ezeket a kedvezményeket azonban átlátható kritériumok alapján kell nyújtani.

Támogatjuk azt az elgondolást a közösségi jogszabályokkal összhangban tett bizottsági tájékoztatás alapján, hogy a tagállamok felhatalmazhatják a repülőtér-irányító szervezeteket arra, hogy azonos, átlátható repülőtéri díjrendszert alkalmazzanak azon repülőterek esetében, amelyek azonos várost vagy konurbációt szolgálnak ki feltéve, ha mindegyik repülőtér eleget tesz az irányelvben rögzített átláthatósági követelményeknek. Ezen túlmenően, a repülőtéri díjak kialakításakor környezetvédelmi kritériumokat is figyelembe vesznek. A repülőtér-irányító szervezet a repülőtéri díjak módosítására vonatkozó döntését, legalább két hónappal annak hatálybalépése előtt közzéteszi.

Ami a repülőtéri beruházások előfinanszírozását illeti, a tagállamoknak ezt vagy az ICAO-politikákhoz, vagy pedig saját biztosítékaikhoz kell kötnie. A Parlament szükségesnek tartja, hogy a független felügyeleti hatóság teljes felelőssége mellett, ezen irányelv rendelkezéseinek alkalmazását más független felügyeleti hatóságoknak delegálhassa, feltéve, hogy a végrehajtás ugyanolyan szabályszerűen történik.

  Paweł Bartłomiej Piskorski (ALDE). – (PL) Elnök asszony, biztos úr! Szeretnék én is azokhoz csatlakozni, akik gratuláltak Stockmann úrnak munkája eredményéhez. Egy olyan területről beszélünk, ahol szabályozásra van szükség és sem az ilyen jellegű szabályozás, sem pedig a szabályozó intézmények nem zavarják az általam képviselt liberális szellemiséget. Most, a pénzügyi válságot követően láthatjuk, hogy a szabadpiacnak működnie kell és működik is, de olyan rendszereket kell kialakítanunk, amelyek egy modern gazdaságban alkalmasak annak a mechanizmusnak a szabályozására, amely alkalmanként megakad, vagy túlmegy a gazdasági verseny, a tiszta szabadpiaci verseny szokásos mechanizmusain.

Most egy olyan dokumentumnak, egy olyan munkának a végső tervezetéről folytatunk vitát, amelyről a kezdetektől fogva mindannyian tudtuk, hogy egy nagyon hosszú folyamat lesz, mint ahogy minden természetes monopólium szabályozása - és a repülőterekre nyilvánvaló okok miatt általában a természetesen monopólium szabályai vonatkoznak – nehéz. Ez egy olyan előrelépés, amely polgáraink, és az Európai Unió polgárainak érdekét szolgálja, akik ettől a Parlamenttől és az Európai Bizottság munkájától ismét valami kézzelfoghatót kapnak, amely kihat az életükre. Gratulálok azoknak, aki részt vettek ebben a munkában, és remélem, hogy az alatt a két év alatt, ami alatt a rendszer megvalósításra kerül, a tagállamok felnőnek a feladathoz.

  Luís Queiró (PPE-DE). – (PT) A Parlamentben közülünk sokan, az interneten keresztül foglalja le járatát és veszi meg a jegyét. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy sokan nem tudjuk, hogy hogyan kerül megállapításra a repülőtér díj, amit a repülőjeggyel együtt fizetünk ki.

Én úgy tudom, hogy nem csak a repülőtéri díjak vannak feltüntetve a jegyen szereplő díjak között, szeretném ha végigcsinálnának velem egy kis gyakorlatot: ha egy utas Lisszabonból Brüsszelbe utazik, például a Brussels Airlines-zal, a jegyen feltüntetett díj 48 euro; ha a portugál TAP légitársasággal utazik akkor a díj 2 euróval kevesebb. Ugyanakkor az ellenkező irányban eltűnik ez a különbség és az utasnak utanként, 15 euróval többet számítanak fel. Miért van ez?

Ugyanakkor, ha a képzeletbeli utasunk Londonba utazik a Brussels Airlines-zal, Brüsszelből Gatwick Airportig, akkor egy visszaútra a díjak 124 eurót tesznek ki, míg ha a BMI-vel repül Heathrow-ra akkor díjként csak 65 eurót kell fizetnie. Ha BMI-vel repül a Heathrowra és Lufthansával jön vissza, akkor viszont 70 eurót fizet ki a díjakra. Miért vannak ezek a különbségek? Az odaútra kifizet egy bizonyos összeget és a visszaútra pedig, egy másik összeget kell fizetnie. Néha a légitársaságok egy azon repülőtérre ugyanazt a díjat számolják fel, néha viszont nem. Bizonyos esetekben lehet, hogy az ember nem is tudja, hogy mennyit fizetett.

Ugyanakkor önmagában az a tény, hogy különböző repülőtéri díjak léteznek, nem egy rossz dolog. A különböző szolgáltatásoknak különböző díja kell, hogy legyen. Ami viszont nem kívánatos az az, hogy azonos díjak vonatkozzanak különböző szolgáltatásokra és fordítva, szemmel láthatóan azonos szolgáltatásokra eltérő díjakat állapítsanak meg.

Leginkább azt akarjuk elérni, hogy ezek a díjak érthetőek legyenek, valamint világos és átlátható kritériumok alapján kerüljenek megállapításra. Ez a végső célunk. Biztosítani akarjuk, hogy tisztességes és átlátható verseny alakuljon ki a legnagyobb európai repülőterek között, ami által nemcsak a belső piac letisztulását segítjük elő, de az utasok számára a jegyvásárlása során felmerülő költségek is csökkenni fognak. Ezzel magyarázható, hogy reménnyel a szívünkben, támogatjuk ezt az irányelvjavaslatot.

  Inés Ayala Sender (PSE). – (ES) Elnök asszony! Először is gratulálni szeretnék képviselőtársamnak, Stockmann úrnak a csodálatos jelentéséhez és türelméhez és kitartásához, amellyel előrevitte ez az ügyet.

Ez a szöveg segítségünkre lesz a közös légtér megteremtésében és annak előkészítésében, különös hangsúlyt helyezve az átláthatóságra és a megkülönböztetésmentességre, ami majd egy nagy ugrás lesz egy egységes európai égbolt felé.

A repülőtér használói által fizetendő díjak beszedésének egységes rendszerén keresztül, képesek leszünk fenntartani a tisztességes és átlátható versenyhez szükséges feltétételeket. A jövőre is felkészülünk azzal, hogy díjak eltérésének indokaként környezetvédelmi kritériumokat is figyelembe veszünk, valamint azzal, hogy a fogyatékkal élő utasok szolgáltatásnyújtás díjai nem esnek az irányelv hatálya alá.

Ki kell emelnem, hogy milyen figyelemmel voltak annak megakadályozására, hogy a kis repülőterhekre ne nehezedjen felesleges teher azáltal, hogy évi öt millió utasban állapították meg a minimális szintet.

Végezetül örülünk annak, hogy elismerték azt, hogy a repülőtér-hálózatok irányítását egyetlen testületnek kell ellátnia, mivel ennek jó működése már bebizonyosodott – mint ahogy ez a spanyol repülőtér-hatóság, az AENA esetében is így van – valamint azt, hogy a jogszabályok szigorú betartása alapján történő ellenőrzés és díjmegállapítás egyéb módozatait is figyelembe vették – csak úgy, mint hazámban – amellett, hogy ezt a független felügyeleti hatóságon keresztül is megteszik.

Én is gratulálni szeretnék az előadónak ahhoz, hogy szigorú határidőket szabott meg a határozatok kihirdetésére. Ezzel elkerülhetővé válik a jogi bizonytalanság, és garanciákat fog nyújtani a használóknak arra vonatkozóan, hogy mikor kerülnek majd megvalósításra ezek a határozatok. Ez is egy pozitívum, mert a parlamenti ellenőrzést is figyelembe veszi ezeknél a határidőknél és határozatoknál.

  Fiona Hall (ALDE). – Elnök asszony! Üdvözlöm, hogy az új szabályok révén megnőtt a repülőtéri díjak átláthatósága. Nagyon gyakori, hogy a repülőterek titkolóznak a létrejött megállapodásokkal kapcsolatban, még olyan esetekben is, amikor a repülőtér tulajdonosa részben vagy egészében állami hatóság. A nyilvánosságnak joga van megtudni, hogy az ilyen repülőterek hogy jutnak pénzhez, és hogyan költik azt el. Csalódott vagyok azonban amiatt, hogy a nagyobb jelentési küszöböt öt millióban állapítottuk meg, és nem történt hivatkozás a nemzeti piaci részesedés százalékára.

Ez a küszöbszám olyan regionális repülőtereket hoz majd különösen nehéz helyzetbe, mint amilyen Newcastle. Évi hat millió utasával Newcastle még mindig csak egy kis hal a nagy óriás repülőterekhez, Heathrowhoz és Gatwickhez viszonyítva. Mivel a regionális repülőterek főleg a legközelebbi szomszédaikkal versenyeznek, tisztességesebb lett volna egy olyan rendszert létrehozni, amely azonos módon kezeli a kis- és középméretű repülőtereket.

Ezért sajnálom, hogy a Tanács nem azt a lehetőséget részesítette előnyben, hogy az irányelv hatályát azokra a repülőterekre korlátozza, amelyek éves utasforgalma meghaladja az öt millió főt és a nemzeti utasforgalma pedig a 15%-ot. Ez a küszöbszám is biztosította volna azt, hogy ne kerülhessen arra sor, hogy Európa nagy repülőterei a repülőtéri díjakat zárt ajtók mögül diktálják. Remélem, hogy amikor a Bizottság felülvizsgálja az irányelvet, akkor alaposan megvizsgálja majd, hogy vajon a Newcastle-hoz hasonló regionális repülőtereket sújtja-e a piactorzulás.

  Emanuel Jardim Fernandes (PSE). – (PT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Először is Stockmann úrnak szeretnék gratulálni ahhoz a kompromisszum iránti nyitottságához és hajlandósághoz, amit ennek a kiváló jelentésnek az előkészítése során tanúsított, amely közvetlenül fog vonatkozni a több mint öt milliós utasforgalmat bonyolító repülőterekre, különösképpen a hazámban, Faroban és Lisszabonban található repülőterekre.

Ezt a javaslatot ennek a Parlamentnek és a Tanácsnak is el kell fogadnia, mert ez garantálja a repülőtéri díjak megkülönböztetésmentességét, kivéve ott, ahol erre szükség van és összhangban áll a Szerződéssel. A repülőtér-irányító szervezetek és a repülőterek használói közötti rendszeres konzultáció céljára kötelező eljárást kell kialakítani. A repülőtéri díjak differenciálásának átláthatónak, objektívnak kell lenni és világos kritériumokon kell alapulnia. A repülőterek azonos szolgáltatásért azonos repülőtéri díjakat fognak felszámolni, igaz a szolgáltatások színvonala alapján a repülőterek használói engedményben is részesülhetnek, feltéve, ha nyilvános, átlátható és objektív feltételek mellett a repülőtér összes használója szintén részesülhet ezekből az engedményekből. Engedmény biztosítható azon használók számára is, akik a versenyjoggal összhangban új útvonalakat nyitnak meg. Egy nemzeti felügyeleti hatóságot kell létrehozni, amely abban az esetben fog közbelépni, ha a repülőtéri díjakra vonatkozó döntés kapcsán nézeteltérés merül fel. Engedélyezni kell új útvonalak létrehozására irányuló ösztönzőket, a hátrányos helyzetű és a legkülső régiókkal való összeköttetés előmozdítása céljából. Végezetül, a tagállamok, a repülőtér-hálózatok repülőtér-irányító szervezetei számára engedélyezhetik olyan repülőtéri díjszabási rendszer bevezetését, amely kiterjed a repülőtér-hálózat egészére.

Elnök asszony! Ezzel az új irányelvvel, a repülőtereinken, még az olyan legkülsőbb régiók esetében is ahonnét én származom, a jövőben felszámított repülőtéri díjak mindenki számára egyetemlegesen biztosítani fogják a légiközlekedéshez való hozzáférést. Ez különösen fontos egy olyan régió esetében, mint amilyen az enyém, ahol a légiközlekedés jelenti az odajutás és az elutazás egyetlen lehetséges módját. Ezért remélem, hogy holnap elfogadásra kerül ez az irányelv, és a Bizottság és a Tanács is rendben elfogadja majd

  Robert Evans (PSE). – Elnök asszony! A többi képviselőtársamhoz hasonlóan én is csak köszönetet tudok mondani Stockmann úrnak ahhoz, amit ő, mint 69 európai repülőtér érdekét szolgáló működőképes kompromisszumként jellemzett.

Egyetértek azokkal a szavakkal, melyeket a tisztességes és átlátható versenyről Becsey úr és Brian Simpson képviselőtársam is elmondott. Örülök annak, hogy ez a jelentés a jelenlegi formájában, egy jó kompromisszum nemcsak London három repülőtere, a heathrowi, a stanstedi és a gatwicki repülőtere számára, de Európa többi repülőtere számára is, legyen szó Zīle úr Lettországáról, Ţicău asszony Romániájáról, vagy Portugáliáról, és a biztos úr számára – az olasz repülőterekről, és úgy gondolom Németországban is vannak repülőterek, igaz kevesen mennek ezekre.

De azt is gondolom, hogy ez egy jó egyezséget jelent az európai utasok számára is, és persze a repülőterek mit sem érnek a polgárok és az utasok nélkül. Ezek a mi prioritásunkat jelenti, éppúgy – pont annyira – mint a környezetvédelem, amivel úgy gondolom, szintén foglalkozik ez a jelentés.

Batten úr, londoni kollégám talán legjobban cserbenhagyásos hozzájárulásként (mivel már elment) jellemezhető hozzászólásában elhintette, hogy új testületeket hoznak létre és egyéb rémhíreket is terjesztett. Ezek a testületek – a légi közlekedési hatóság – már léteznek. Ezért úgy gondolom, hogy ez egy félreértés a részéről – hogy udvariasan fogalmazzak vele kapcsolatban.

És Fiona Hallnak, nem vagyok biztos abban, hogy Newcastle közvetlenül versenyben áll Londonnal. Jó nagy távolság van a kettő között, és bárkinek, aki úgy dönt, hogy inkább Londonba megy Newcastle helyett, óriási távolságot kell még megtennie. Ezért úgy gondolom, hogy Ön két nem összehasonlító dolgot hasonlít össze.

Úgy gondolom, hogy ez egy jó, működőképes kompromisszum. Azt hiszem, hogy sikerült érintenünk mindazokat az eredetileg felmerült aggályokat, amelyekkel foglalkozni akartunk és csomagként valóban biztosítja azt az egyensúlyt – a légitársaságok és az utasok érdekét szolgálva – amit kerestünk, miközben elegendő szabadságot biztosít a repülőterek számára ahhoz, hogy versenyképes környezetben működhessenek.

Annak reményében élek, hogy ennek eredményeként egy nap talán – sohasem lehet tudni, képviselőtársaim, sohasem lehet tudni –tisztességes szolgáltatást kapunk Strasbourgba jövet. Ez még messze van, de sohasem lehet tudni – és érdemes ezért dolgozni.

  Bogusław Liberadzki (PSE). – (PL) Elnök asszony! Először is szeretnék köszönetet mondani előadónknak, Ulrich Stockmann úrnak. Jelentős mennyiségű munkát végzett el, kezdve az irányelvjavaslattal, amit innovatív módon közelített meg, mivel megfelelő módon akarta előkészíteni a jelentést együttműködésben a Bizottsággal és a Tanáccsal, amit sikerült is megvalósítania. Mindenekelőtt azt a kezdeményezését szeretném kihangsúlyozni, amelynek célja a repülőtéri díjak és másodsorban az érintett repülőterek, a repülőtéri szolgáltatások szintje és a repülőtér-üzemeltetők kötelezettségei közötti összefüggés fogalommeghatározásainak pontosítása volt. Ugyanilyen fontos, főleg az új tagállamok számára az infrastrukturális projektek finanszírozása. Egy olyan irányelvjavaslatot készítünk, amely az utasok szempontjából lehetővé teszi azt számunkra, akik itt Európában használjuk, működtetjük, vagy megfizetjük a szolgáltatásokat, hogy megtudjuk, hogy mennyit és miért kell fizetnünk, és hogy mire költik el a pénzünket. Ez egy jelentős előrelépés annak irányába, hogy létrehozzunk egy valódi európai rendszert és kialakítsuk az európai légitársaságok hálózatát. Köszönöm ezt Önnek, és őszintén hiszem, hogy ez az irányelvjavaslat a polgári légiközlekedés érdekeit is szolgálni fogja.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Az Európai Unió belső piacának működése szempontjából fontos, hogy a repülőtéri szolgáltatások zökkenőmentesen működjenek. Mind az utasok, mind pedig a légitársaságok bírálják az átláthatóság hiányát és a néha túlságosan magas repülőtéri adókat, amely indokolatlan mértékben megnöveli az utazás költségét. Végre reagálunk erre azáltal, hogy második olvasatban elfogadjuk ezt az irányelvet. Az öt milliónál nagyobb utasforgalmat bonyolító repülőtereket arra fogja a szabályozás kötelezni, hogy díjaikat átláthatóvá tegyék és költségeiket megindokolják. A repülőtér használók és a repülőtér működtetők közötti vitákat is leegyszerűsíti. Határozottan hiszem, hogy ez a költségek csökkentéséhez fog vezetni, és javítani fog a versenyképes környezeten. Örülök annak, hogy a Tanács is elismerte a pályáztatási eljárások megindítását, ami hozzájárul majd a hátrányos helyzetű és a legkülső régiókba irányuló új útvonalak megnyitásához, és örülök annak, hogy lehetővé vált egy egységes fogalommeghatározás kialakítása azon repülőterek hálózatával kapcsolatban, amelyeket egyazon irányító szervezet fog működtetni. Gratulálok az előadóknak ezekhez az eredményekhez.

  Mieczysław Edmund Janowski (UEN). – (PL) Elnök asszony, biztos úr! Stockmann úr megérdemli a dicsérő szavainkat. Ez valóban egy nagyon jó kompromisszum. Gratulálok neki.

Ma öntjük végső formába a repülőtéri díjakkal kapcsolatos munkánkat. Röviden, két év múlva, egy Európai Unió-szerte megvalósuló egységes rendszerünk lesz ezen díjak felszámítására vonatkozóan. Ez, az öt milliót meghaladó éves utasforgalmat bonyolító repülőtereket és az egyes országok legnagyobb repülőtereit fogja érinteni. Lehetséges, hogy ezekről még mindig lehetne vitatkozni, de én úgy gondolom, hogy jók ezek a számok. Amennyire én tudom, ez közel 80 repülőteret fog ez Európai Unióban érinteni.

Az elfogadott szabályozás különleges erényét az átláthatóság jelenti, ami segítséget jelent majd a felügyeleti hatóságok számára. A hátrányos régiókban lévő repülőtereknek lehetőségük lesz a rendelkezésükre álló kedvezmények érvényesítésére. Figyelembe vette a környezetvédelemmel kapcsolatos szempontokat és a fogyatékkal élők helyzetét is. Remélem, hogy az irányelv nemcsak tisztességes versenyt fog a repülőtereken eredményezni, de az utasbiztonságon is javítani fog és megvédi majd az utasokat a túlságosan magas le- és felszállási díjaktól.

  Antonio Tajani, a Bizottság alelnöke. − (IT) Elnök asszony! Úgy gondolom, hogy ez a mai vita megmutatta, hogy a Parlament és a Bizottság is jó munkát végzett, és a Stockmann urat ért dicséretek is mind azt bizonyítják, hogy a helyes utat követte. Szeretném nyilvánosan még egyszer megköszönni a munkáját és a Bizottsággal annak érdekében folytatott együttműködését, hogy sikerüljön egy sikeres kompromisszumos megoldást találni, amivel kapcsolatban ahogy én látom, minden felszólaló elismeréssel szólt.

Úgy gondolom, hogy a vizsgálatunk tárgyát képező irányelvjavaslat, amit remélem hogy elfogad majd a Ház, ahogy azt Ayala Sender asszony mondta, nem más,

mint egy lépés az egységes égbolt megvalósításának irányába, annak a célnak az irányába, amit véleményem szerint a Bizottságnak a Parlament majd ezt követően a Tanács támogatásával azért kell továbbvinnünk, hogy még ennek a parlamenti ciklusnak a vége előtt egy határozott üzenetet küldjünk. Támogatok minden megoldást és véleményt, ami a független hatóság létrehozásával kapcsolatos, amely az Unió több országában már létezik. Úgy gondolom, hogy ezt kell továbbvinnünk; ez egy pozitív döntés, amit közösen hoztunk meg.

Mielőtt befejezném, szeretnék ismét köszönetet mondani minden képviselőnek aki hozzájárult ehhez a vitához, és szeretném megválaszolni a Jarzembowski úr által feltett kérdést. Hét regionális repülőtér érintett. Az eljárások, amelyek 18 hónapig tartanak, 2007. júliusában kezdődtek. Ezért arra számítok, hogy az eredményeket év végére, vagy jövő év elejére várhatjuk.

Természetesen az eredményeket majd közzétesszük, de helytelen lenne részemről a munka lezárása előtt bármit is mondani ezzel kapcsolatban. Azonban amint lezárult és amint a Bizottság határozott a kérdésében, a Parlamentet tájékoztatni fogjuk és akkor Jarzembowski úr teljes körű választ kap majd, túlmenően azon a tájékoztatáson amit a Bizottság hét – szeretném ezt kihangsúlyozni, a hét – vizsgálat alatt álló ügyre vonatkozó javaslatáról adhattam.

  Ulrich Stockmann, előadó. − (DE) Elnök asszony! Szeretnék még egyszer köszönetet mondani képviselőtársaimnak igazán konstruktív együttműködésükért és az izgalmas eszmecserénkért. Jelentős támogatásra számítok a holnapi nap során. Már késő van és eleget beszéltünk. Holnap jöjjenek a tettek. Örülnék annak, ha a jogalkotási eljárást második olvasatban le tudnánk zárni.

(Taps)

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, október 23-án, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Corina Creţu (PSE), írásban. – (RO) A repülőtéri díjak szabályozásának európai kerete alapvető fontosságú az Európai Unión belül utazó emberek költségeinek csökkentése és ezáltal a munkavállalók, elsősorban a magasan szakképzett munkavállalók mobilitása szempontjából.

A munkavállalók mobilitása valójában egy kulcsfontosságú eleme egy hatékony munkaerőpiacnak, a lisszaboni stratégia vonatkozó fejezetében foglaltakkal összefüggésben, amely célja a gazdasági növekedés és a munkahelyek számának növelése. Ezen túlmenően, a magasan képzett munkavállalók mozgásának megkönnyítése, az információáramláshoz és az ismeretek bővüléséhez vezetne a magas hozzáadott értékkel rendelkező termelési területeken, ami összhangban van a lisszaboni stratégia azon céljával, hogy az európai gazdaságot a világ legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává alakítsuk.

  Christine De Veyrac (PPE-DE), írásban. – (FR) Hölgyeim és uraim! Egy kompromisszum jött létre a Tanács és intézményeink között, amely lehetővé teszi, hogy második olvasatban lezárjuk ezt az ügyet.

Örülök ennek a megállapodásnak, amelynek különösen az erőfölénnyel való visszaélést kell megakadályoznia és az európai repülőtéri ágazat kiegyensúlyozott fejlődését, kell megkönnyítenie.

Ez a repülőtéri díjakról szóló irányelv egy valódi előrelépést jelent azáltal, hogy: átláthatóbbá válik a repülőterek és a légitársaságok közötti kapcsolat, amely révén lehetőség nyílik arra, hogy a sok esetben átláthatatlan és konfliktusos kapcsolatok megerősödjenek és megjavuljanak.

Ezen túlmenően, egy független hatóság létrehozásával lehetővé válik, hogy a partnerek között felmerülő bármilyen konfliktus objektív módon kerüljön megoldásra.

Ezen új szabályok kedvezményezettjei végső soron, a légiközlekedés felhasználói lesznek, és ennek örülök.

Köszönöm figyelmüket.