Index 
 Teljes szöveg 
Viták
2008. november 17., Hétfő - Strasbourg HL kiadás

A gazdasági és monetáris unió első tíz éve és jövőbeli kihívásai (vita)
MPphoto
 

  Manuel António dos Santos (PSE).(PT) Hadd kezdjem azzal, hogy gratulálok az előadóknak e kiváló jelentéshez. Csak azok a kevesek, akik teljesen feledékenyek, illetve azok néhányan, akik egyáltalán nem értenek semmit, gondolhatják azt, hogy az euro és az ahhoz kapcsolódó monetáris politika nem volt óriási siker az emberiség és az európai gazdaság számára. Hogy megértsük jelentőségét, elég csak megnézni azt az óriási számú munkahelyet, amelyek az euro időszaka alatt jöttek létre Európában. Az sem tekinthető jelentéktelennek, hogy – abban a válsághelyzetben, amelyben az európai gazdaság a rendelkezésére álló eszközöknek köszönhetően kedvezőbben reagál, mint más regionális gazdaságok – azok, akik rövid ideje még szkeptikusok voltak a közös monetáris politikával kapcsolatban, most gyorsan az együttműködést, sőt az integrációt keresik az euroövezettel.

Ez azonban nem minden, és nem jelenti azt, hogy jómagam személyesen elégedett vagyok azzal, ahogy az Európai Unió a pénzügyi konszolidáció és a pénzügyi stabilitás kérdéseit kezelte. Már több alkalommal említettem ebben a Házban, hogy támogatom a pénzügyi stabilitást és a Stabilitási és Növekedési Paktumot, azonban úgy érzem, hogy ez a paktum nem volt mindig a reálgazdaság barátja. Sem ez a paktum, sem pedig a monetáris politika nem volt igazi barátja a reálgazdaságnak. A reálgazdaság gyakran szenvedett azoktól az óriási problémáktól, amelyek a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályainak túlzottan konvencionális alkalmazásából adódtak.

Még sosem találkoztam olyan közgazdásszal, és nem olvastam olyan közgazdasági könyvet sem, amely azt mondta volna, hogy a kettő, három és a hatvan, a Stabilitási és Növekedési Paktum mágikus számai (infláció, deficit és az eladósodottság aránya) tudományosan bizonyítottak. És sohasem találkoztam senkivel, különösen nem közgazdásszal vagy elméleti közgazdásszal, aki bármikor is azt mondta volna, hogy létfontosságú makacsul fenntartani ezt a fajta konfigurációt. Egy, a Bizottság és Európa konzervatívabb szegmensei által hevesen védelmezett elképzelés az, hogy kiegyensúlyozott vagy nullszaldós költségvetéssel kell rendelkeznünk. Ez egy teljesen abszurd elképzelés. A kiegyensúlyozott költségvetés bármilyen szintű növekedés mellett is az adósság teljes felszámolását jelenti a jövőre nézve. Ez szociális szempontból nem tisztességes, ahogy a generációk közötti viszonyt tekintve sem, ráadásul semmi kapcsolata sincs a valósággal és a reálgazdasággal.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat