Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2008/2156(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0420/2008

Előterjesztett szövegek :

A6-0420/2008

Viták :

PV 17/11/2008 - 21
CRE 17/11/2008 - 21

Szavazatok :

PV 18/11/2008 - 7.16
CRE 18/11/2008 - 7.16
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0543

Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
2008. november 17., Hétfő - Strasbourg HL kiadás

21. A gazdasági és monetáris unió első tíz éve és jövőbeli kihívásai (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  Elnök. - A gazdasági és monetáris unió első tíz évéről és jövőbeli kilátásairól szóló vitával folytatjuk. Ezzel összefüggésben hadd üdvözöljem nagyon nagy örömmel körünkben Luxemburg miniszterelnökét és pénzügyminiszterét, valamint az eurocsoport elnökét, Jean-Claude Juncker urat.

(Taps)

És természetesen örömömre szolgál az is, hogy körünkben üdvözölhetem az illetékes biztost, Joaquín Almunia urat is.

 
  
MPphoto
 

  Pervenche Berès, előadó. − (FR) Elnök úr, az eurocsoport elnöke, biztos úr, úgy vélem, fontos pillanat ez, a ma megvitatandó téma pedig valamennyi európait érinti.

Úgy vélem, és ma erről mindenki meg van győződve, hogy az euro a legnagyobb tőkénk, a legjobb befektetésünk. Most eljött az ideje az ügyek értékelésének, azonban egy válságos időszakban végzett értékelés során világosan meg kell találnunk azokat az eszközöket, amelyek ismét mozgásba hozzák a dolgokat. Milyen helyzetben lennénk az euro nélkül? Az euro nélkül Izland ma többé-kevésbé olyan lenne, mint Írország, vagy inkább Írország hasonlítana Izlandhoz.

E válságban újra megnyitottuk a vitát, mivel mindenki felismerte, milyen központi szerepet játszott az euró abban, hogy tartani tudjuk magunkat az eseményekkel szemben, nem csak rendes időkben, hanem válság idején is.

Biztos úr, szeretnék köszönetet mondani Önnek előrelátásáért, hiszen amikor 2008 májusában ebben a Házban előterjesztette ezt a dokumentumot, senki sem ismerte még fel, hogy az milyen hasznos és szükséges lesz, illetve hogyan támasztja majd alá a jövőbe tekintésre és a válságkezelési képességre irányuló létfontosságú munkát ezen a szilárd alapon, amit az euro jelent.

Teljesen tisztában vagyok azonban azzal, hogy a gazdasági és pénzügyminiszterekkel folytatott vitája során nekik hirtelen más ügyek jutottak az eszükbe, olyan ügyek, amelyekre nem fordítottak figyelmet: a pénzügyi piacok. Önnek emlékeztetnie kell őket arra, hogy ha a későbbiekben ki akarnak lábalni ebből a válsághelyzetből, amelyben most is vagyunk, két dolog elrendezése nélkül nem szabadulhatnak.

Meg kell majd teremteniük a gazdasági és monetáris unió egyensúlyát. Láttuk, hogy ezt megtették a pénzügyi piacok válságának kezelése érdekében. Látjuk, hogy ezt teszik a reálgazdaság válságának kezelése érdekében is, ami most ért el minket. A monetáris politika sokat tehet ezen a téren azzal, hogy likviditást pumpál a piacokba, hogy működni tudjanak, és csökkenti a kamatokat, hogy életet leheljen a befektetésekbe. De ez nem minden! Mindezeken túl a kormányok feladata, hogy fellépjenek a bankok megmentése érdekében, hogy kivonják a „mérgezett” pénzügyi termékeket a piacról, a jövőben pedig fellendítsék a gazdasági tevékenységet az Európai Unióban.

Ezért eljött az ideje, hogy a gazdasági és pénzügyminiszterek alkalmazzák a Szerződést, amely arra szólítja fel őket, hogy a gazdaságpolitikát közös érdekű politikának tekintsék. Ennek alapján, biztos úr, indítsa el újra a vitát az ECOFIN-Tanácsban, követelje tőlük ezt az útitervet, amelyet Ön javasolt nekik, és sorakozzon fel mellettünk a javaslatok, a mi javaslataink alapján, amelyeket Ön jóvá fog hagyni, hogy az euro a jövőben tényleg a növekedést és a foglalkoztatást szolgálja.

A monetáris politikát illetően természetesen tiszteletben tartjuk a Központi Bank függetlenségét, de tiszteletben tartjuk a Szerződés egészét is, a 105. cikk pedig az árstabilitáson túl előírja azt is, hogy a Központi Banknak az Unió egyéb célkitűzéseit is elő kell mozdítania. Tényleg hangsúlyoznom kell ezt? Mondanom kell azt, hogy holnap talán egy új vitát is megnyitunk? Nem szükséges, ez nem szerepel a jelentésünkben, de tényleg nem kell vitát kezdeményeznünk arról, hogy a monetáris politikai célkitűzések körébe felvegyük a pénzügyi piacok stabilitásának célkitűzését? Önhöz intézem ezt a kérdést.

Nyilvánvaló, hogy nem lépünk előre a gazdasági és monetáris unió működésében, ha nem vesszük jobban figyelembe a reálgazdaság és a pénzügyi piacok közötti viszonyt. Ma fizetjük meg annak az árát, hogy megfeledkeztünk erről.

A bővítés terén a válság újra nyitottá teszi a vita feltételeit, de úgy vélem, továbbra is szigorúnak kell lennünk. Az euroövezetbe való belépés előtti reform könnyebb, mint az utána végrehajtott reformok, még akkor is, ha ez rendkívül nagy erőfeszítéseket követel. Biztos úr, Ön kulcsfontosságú elemként emelte ezt ki a jelentésében: azt a gondolatot, hogy az euroövezet működésében kialakult különbségek aggodalomra adnak okot. Ezek a különbségek nagyobbak, mint első ránézésre gondoltuk.

Ezért mi, az Európai Parlament felszólítjuk Önt, hogy biztosítsa az Európai Uniónak azokat az eszközöket, amelyek lehetővé teszik az állami kiadások minőségének felügyeletét, hogy lássuk, miként reagálnak a tagállamok, és biztosítsuk, hogy nem csupán a küszöbértékekről folyó vitáról van itt szó, ami csak az általános vitát teszi lehetővé, és nem az állami kiadások minőségéről folytatott vitáról, ami a gazdasági és pénzügyminiszterek felelőssége.

Mi is úgy véljük, biztos úr, hogy az Ön által számunkra javasolt útitervben Önnek ma a tagállamokhoz kell fordulnia, hogy felkérje őket terveik felülvizsgálatára. Nemzeti reformterveik jelenleg nem veszik figyelembe a legújabb előrejelzéseket, amelyeket Ön terjesztett elő.

Ha komolyan vesszük a közös gazdaságpolitikai koordinációra irányuló erőfeszítéseket, ezeket a terveket az Ön által bemutatott és az IMF és az OECD által is megerősített növekedési előrejelzések alapján most felül kell vizsgálnunk.

Végezetül az általunk jelenleg megfogalmazott javaslatok közül szeretném felhívni a figyelmet az euroövezet külső képviseletével kapcsolatban szóban forgó kérdésekre. Túlságosan hosszú ideig passzív volt a hozzáállásunk. Azonban amellett, hogy megvédjük magunkat, immár képessé kell válnunk arra, hogy erősebben hallassuk hangunkat a nemzetközi porondon, hogy ne csupán egy szabadon hagyott kapcsolat legyünk a többi nagy monetáris hatalom között. Mi egy nagy monetáris hatalom vagyunk, ennek következményeit teljes mértékben vállalnunk kell, ami egyben olyan ügy, amelyről következetes és összehangolt vitát kell folytatni a Miniszterek Tanácsában.

Mi, az Európai Parlament kifejezetten szerepet kívánunk vállalni ebben a feladatban, ahogy ezt Ön is tudja.

 
  
MPphoto
 

  Werner Langen, előadó. – (DE) Elnök úr, szeretném köszönteni az euroövezet képviselőit, a miniszterelnök urat és a gazdasági és monetáris ügyek biztosát. Ha mérleget vonunk, szerintem kijelenthetjük, az euro első tíz éve fenntartások nélküli sikertörténetnek nevezhető. Természetesen nem ment minden teljesen gördülékenyen, viszont különösen a pénzügyi piacok jelenlegi válsága idején az intézmények bizonyították érdemességüket. Az euroövezeten belüli intézményi együttműködés alapján a döntéseket gyorsan ki tudtuk dolgozni és azonnal végre tudtuk hajtani, és fellépésünk példaértékű volt mind a 27 tagállam számára.

Egy 62 részletes pontból álló jelentést terjesztettünk elő, amely felöleli a múlt értékelését és a jövő kilátásait. Berès asszony már beszélt egyes pontokról a jövőbeli kilátásokat illetően, én ezeket szeretném kifejteni. Az euróra adott minden pozitív válaszon túl még mindig megmarad a kérdés, hogy mi történjen a következőkben. Felkészült az euroövezet és az Európai Központi Bank a következő kihívásokra? Minden bizonnyal lesz egy vagy más kihívás, amit elemezni kell majd. Emlékeztetni szeretném Önöket a versenyképesség alakulásában az euroövezeten belül megmutatkozó eltérésekre, hiszen a titok nyitja az, hogy – bár van egy központi monetáris politika – léteznek helyi költségvetési és pénzügyi politikák is. A Stabilitási és Növekedési Paktum csak akkor töltheti be a kapocs szerepét e két szint között, ha a tagállamok készek ragaszkodni a paktumhoz, elfogadják a feltételeket és a szükséges fegyelmet tanúsítják. A Stabilitási és Növekedési Paktum így most az első nagy próbája előtt áll, amely a pénzügyi válság kezelésében testesül meg. Véleményem szerint a Paktum rendelkezik a szükséges rugalmassággal, és szélsőséges esetekben bármikor lehetségesek az átmeneti kivételek, azonban a Stabilitási és Növekedési Paktumot nem lehet csak úgy félretenni.

A másik kérdés az, hogy mi fog történni a későbbiekben az adóssággal. A pénzügyi piacokra vonatkozó csomagot gyorsan összeállították, a kormányok intézkedtek, és a válság közepette bizonyították, hogy képesek cselekedni, ideértve a Bizottságot is; a kérdés azonban az, hogy félredobjuk-e most azokat az elveket, amelyek hozzájárultak az euro stabilitásához, vagy továbbra is fejlesztjük és fenntartjuk ezeket az elveket?

Mindezek felett számtalan javaslatot tettünk, amelyeket a számomra biztosított meglepően rövid felszólalási idő miatt nem tudok és nem fogok felsorolni. Mégis, lényegében az euro hitelesebb és egységesebb külső képviseletére van szükség – ebben a tekintetben teljesen osztjuk Luxemburg miniszterelnökének és az eurocsoport elnökének álláspontját. Megdöbbentett, hogy Juncker urat az eurocsoport elnökeként nem hívták meg a legutóbbi washingtoni csúcstalálkozóra. Ezt teljesen őszintén kimondhatom, hiszen ez éles ellentétben áll az összes pozitív fejleménnyel. Természetesen azt is akarjuk, hogy az Európai Parlamentet megfelelően bevonják, és van egy pont, amelyről már régóta vitatkozunk, nevezetesen az a kérdés, hogy elég-e az, ha fokozzuk a költségvetési és pénzügyi politika koordinációját, vagy pedig – ahogy Franciaország véli – ez nem elég, és ehelyett biztosítani kell a Németországban oly vitatott „gazdasági kormányzás” intézményi formáját. Hogy melyik a helyes út? Képviselőcsoportom válasza világos: nincs szükség gazdasági kormányzásra, viszont nagyobb fokú koordinációra van szükség, a monetáris és fiskális politika elfogadott kombinációja, a policy mix tekintetében is. Azonban szükségünk van arra, hogy a tagállamok tanúbizonyságot tegyenek a szükséges fegyelemről, ellenkező esetben az euro hosszú távon nehézségekkel szembesül, amit senki sem akar.

Hálás köszönetem mindazoknak, akik feladatot vállaltak. A Parlament készen áll a szoros együttműködésre, és biztosak vagyunk abban, hogy képesek leszünk irányt mutatni ezzel a jelentéssel.

 
  
MPphoto
 

  Joaquín Almunia, a Bizottság tagja. (ES) Elnök úr, az eurocsoport elnöke, hölgyeim és uraim, először hadd mondjak köszönetet a Bizottság nevében a két előadónak, Berès asszonynak Langen úrnak, valamint mindazoknak, akik ezen a kiváló jelentésen dolgoztak.

Csak gratulálni lehet a gazdasági és monetáris unió 10. évfordulójáról szóló jelentés minőségéhez. Szintén gratulálni kell a különböző képviselőcsoportok közötti együttműködéshez, amely nagyfokú kohézióról tesz tanúbizonyságot a Parlamentben. Ez mégiscsak a gazdasági és monetáris uniónak egy másik értéke, egy újabb pozitív eleme.

E gazdasági és monetáris unió immár tíz éve létezik. Ez volt kiindulópontja elemzésünknek, és a Bizottság által készített jelentésnek is. Egyben ez volt a kiindulópontja a Bizottság közleményének is, és nekem jutott a megtiszteltetés, hogy bemutathattam azt Önöknek május 7-én. Azonban az euro és a gazdasági és monetáris unió tizedik évfordulója egy rendkívül nehéz és bonyolult gazdasági helyzettel esik egybe. Ezáltal lehetőségünk nyílik abból a szempontból elemezni a gazdasági és monetáris uniót, hogy mennyire lehet hasznos az euro, a közös valutánk, az integrációnk jele egy olyan helyzet kezelésében, amihez foghatót még sohasem tapasztalhattunk.

A következtetésünk az, hogy az euro első tíz éve nagyon pozitív volt. Ami a gazdasági és monetáris uniónak a jelenlegi helyzet kezelésében való használhatóságát illeti, az eredmény szintén pozitív. Nehéz időket élünk most, de egy rendkívül hasznos eszköz van a kezünkben e nehézségek kezelésére.

Nyilvánvaló, hogy az itt május 7-én általam bemutatott jelentés és az Önök jelentésének következtetéseit át kell ültetni a gyakorlatba, hogy ezt az eszközt hasznosan lehessen alkalmazni ebben a pillanatban. Egyetértek a két előadóval, hogy a koordináció kulcsfontosságú elem.

Az e hétvégi washingtoni találkozón a koordinációról is folytak tárgyalások. Koordináció nélkül nem tudjuk hatékonyan kezelni a helyzetet. Az ehhez hasonló helyzetekben senki sem tudja megoldani a gazdasági problémákat a gazdaságpolitikák koordinálása nélkül. Ez nyilvánvalóvá vált néhány héttel ezelőtt, amikor a pénzügyi rendszer összeomlásának kockázatával kellett szembesülnünk. Az is nyilvánvaló immár, hogy gazdaságaink legtöbbjében a recesszió kilátásával kell számolnunk akkor, amikor életünk során először a defláció kockázatával kell szembenéznünk.

Koordinálni kell a költségvetési politikákat. A gazdasági és monetáris unióról szóló jelentés beszél arról, hogy meg kell erősíteni a költségvetési felügyeletet, hogy bővítsék a fiskális és költségvetési politikák koordinációs módszereit, ahogy Langen úr is említette. Azonban a fenntarthatóságot is szem előtt kell tartanunk, ahogy Berès asszony említette, az államháztartás minőségét, valamint azt, hogy rendelkezésünkre áll a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályrendszere, amelyet 2005-ben vizsgáltak felül. E felülvizsgálat most nagyon hasznosnak bizonyul, mivel a gazdasági fellendülés időszakában lehetővé tette számunkra, hogy előrelépjünk a fiskális konszolidáció terén. Az euroövezet 0,6–0,7%-os deficittel a története során először 2007-ben majdnem kiegyenlített mérleget ért el, ez viszont azt jelenti, hogy most kellő rugalmassággal rendelkezik ahhoz, hogy fiskális politikánk tényleges segítséget nyújtson a kereslet fenntartásában, és ezt kell tennie monetáris politikánknak is.

Jelentésünk következtetései különösen hasznosak most azt illetően, hogy össze kell kapcsolnunk a költségvetési politikákat a strukturális reformokkal, és ebben a tekintetben egyetértek Berès asszonnyal: felül kell vizsgálnunk és ki kell igazítanunk a lisszaboni programokat, a nemzeti reformprogramokat, és felül kell vizsgálnunk a tagállamok stabilitási és konvergenciaprogramjait is, és összhangba kell hoznunk azokat a jelenlegi helyzettel. Az elkövetkező hónapokban fogjuk ezt megvitatni, és e célból – ahogy Önök is tudják – november 26-án egy cselekvési tervet mutatunk be, amely célkitűzéseket, eszközöket, politikai intézkedéseket és kötelezettségvállalásokat mutat be. E terv jelzi a nemzeti programok kiigazításának szükségességét, hogy egyesítsük a nemzeti politikákat, valamint biztosítsuk konvergenciájukat és összhangjukat az európai stratégiával, politikákkal és eszközökkel. Egyetértek Önökkel és a jelentéssel, hogy meg kell erősítenünk az euro és a gazdasági és monetáris unió külső dimenzióját.

Ahogy Juncker úr is nagyon jól tudja, stratégiával kell rendelkeznünk a multilaterális szervezetek és a többi fontos fél viszonylatában, amellyel meg tudjuk védeni a valutánkhoz, valamint gazdasági és monetáris uniónkhoz fűződő érdekeinket, és így meg tudjuk védeni az Európai Unió gazdasági érdekeit.

E stratégiának elveken és prioritásokon kell alapulnia, valamint a fellépést lehetővé tévő eszközökön, aminek segítségével egységesen cselekedhetünk, megerősítve ezzel minden egyes európai és különösen az euroövezet befolyását. Ez kormányzási kérdés is. Teljesen egyetértek a kormányzást érintő számos szemponttal, amelyeket Önök belefoglaltak a jelentésbe, és remélem, hogy az ECOFIN-Tanács és az eurocsoport pénzügyminiszterei is egyetértenek majd.

Berès asszony – lassan befejezem – azt mondta beszédében, hogy a biztosnak és a Bizottságnak ismételten fel kell hívnia a pénzügyminiszterek figyelmét e jelentés következtetéseire. Van egy Molière-alak, aki állítólag azt hitte, versben beszél, valójában viszont prózában beszélt, de nem vette észre. Úgy vélem, hogy a Jean Claude Juncker elnöksége alatt az eurocsoport miniszterei, az ECOFIN-Tanács miniszterei és a washingtoni találkozó miniszterei között jelenleg folyó viták olyan megbeszélések, amelyek tökéletesen összhangban vannak a Bizottság és az Önök jelentésében megfogalmazott prioritásokkal és koordinációs igénnyel, bár valószínűleg néhányuk ezt nem tudja.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Jean-Claude Juncker, az euro-csoport elnöke. – (FR) Elnök úr, biztos úr, Berès asszony, Langen úr, hölgyeim és uraim, szeretném azzal kezdeni, hogy gratulálok a két előadónak a jelentéshez, amelyet Önök és elénk terjesztettek, hiszen olvassuk azt és vitatkozunk róla. A jelentés alapos, és elég messzire mutat ahhoz, hogy sok dolgunk legyen az elkövetkező hónapokban.

Egyetértek azzal az elemzéssel, amelyet Berès asszony és Langen úr jelentése ad az egységes valuta első tíz évének értékeléséről. Nincs semmi, amit hozzá lehetne fűzni vagy el kellene venni abból, amit megfogalmaztak jelentésükben. Emellett e jelentés élvezi e Ház többségének támogatását, legalábbis ahol a Bizottság véleményt nyilvánított róla. Megjegyzem, hogy a Ház egységes valuta iránti lelkesedése jóval hangsúlyosabb annál, mint ami 12 vagy 13, vagy akár 10 évvel ezelőtt volt, aminek örülnünk kell.

A gazdasági eltéréseket, a strukturális reformok közötti háromszögeket és az államháztartások különböző irányítási módjait illetően mindenekelőtt arra szeretnék rámutatnia, hogy nem értem, mit értett az alatt a jelentés, amikor azt mondta, hogy az eredmények nem nőttek fel azokhoz az elvárásokhoz, amelyek az egységes valuta bevezetésekor léteztek. Nem ismerek olyan mennyiségi jelentést, amely az euroövezet különböző tagállamai közötti eltérésekről készült. Mivel ez a jelentés nem létezik, így ez egy másodlagos megjegyzés, amit nem értek. Osztom azt a véleményt, hogy ezek az eltérések időnként növekednek, ami eddig nem fenyegette az euroövezet kohézióját, viszont ha ez a divergencia tartós lenne, az hosszú távon károsíthatná a kohéziót.

Egyébként – ebben a tekintetben – örülnünk kellene, hogy Európa – általában az Európai Unió, és különösen az eurocsoport – jelenleg az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb válságával szembesülve, kompetensen kezelte azt, nem utolsósorban azzal, hogy elkerülte azokat a hibákat, amelyeket Európa az 1970-es években elkövetett. Amikor azt mondom, hogy nem ismételte meg ugyanazokat a hibákat, az nem kis dolog – gazdasági és politikai értelemben sem –, ez tette lehetővé ugyanis, hogy a válság ne növelje az eltéréseket a monetáris unión belül, és ne segítse elő kohéziójának aláásását.

A valóság az, hogy a jelenleg látott méretű válsággal szembesülve, amely egyre nagyobb mértékben terjed át a reálgazdaságra, európai szintű, erőteljes és koordinált gazdaságpolitikai válaszra van szükség, és át kell gondolnunk, miként szervezhetjük meg legjobban ezt a választ, figyelembe véve egyrészt elméleti és szabályozási keretünket – itt a Stabilitási és Növekedési Paktumra és a lisszaboni stratégiára gondolok –, másrészt pedig a válság komolyságát, amelynek következményei messze súlyosabbak annál, mint amit pár hónappal ezelőtt elképzeltünk.

A világ második fő valutájának létrehozása előnyökkel jár, azonban kötelezettségeket is magával vonz, a múlt pénteki és szombati washingtoni G20 pedig emlékeztetett minket saját és mások kötelezettségeire. Ki kell használnunk és a legtöbbet kell kihoznunk a decemberi Európai Tanácsig meglévő három hétből, hogy ügyesen kidolgozzuk európai stratégiánkat, és megakadályozzuk a nemzeti szintű széthúzó válaszokat. Ezek a széthúzó válaszok természetesen veszélyt jelentenek számunkra. Megmozgat engem, ahogy hallom a gazdaságpolitikai koordinációra irányuló egyre újabb felhívásokat, amelyeknek főként Voltaire nyelvén adnak hangot.

Szeretném, hogy azok, akik a gazdaságpolitikák koordinálására szólítanak fel, mindenekelőtt példát mutatnának, és bizonyítanák szavaik komolyságát. Megjegyzem, az euroövezet különböző tagállamainak különböző kormányai mohón – és indokoltan – csapnak le az országaik autóipari ágazata előtt álló problémákra. Szeretném, hogy azok, akik az autóipari ágazatot emlegetik, és akik folyamatosan a gazdaságpolitikák koordinálásáról beszélnek, összehangolnák nemzeti fellépéseiket, amikor kezdeményezéseket tesznek az autóipari ágazatban. A többi dolog jelentősége elhanyagolható. Valóban koordinálni az intézkedéseket és kézzelfogható példával bizonyítani szavaik komolyságát.

(Taps)

A monetáris politikát illetően, tudják, milyen visszafogott vagyok, soha egy szót nem ejtettem róla, kivéve azt, hogy továbbra is úgy vélem, az Európai Központi Bank által az elmúlt néhány hónapban betöltött szerep valóban példaértékű volt.

A pénzügyi piacok integrációja és felügyelete – ez a másik olyan megvizsgált terület, amellyel az előadók foglalkoztak a jelentésben. A G20 találkozó ambiciózus útitervet vázolt fel előttünk; a G20-nak ezt konkrét cselekvésekbe kell átültetnie, így az Európai Uniónak és az eurocsoport tagjainak is. Önök minden bizonnyal felidézik majd, hogy az eurocsoport és az Európai Unió tagállamai voltak az elsők, akik azt követelték, hogy vonják le a megfelelő tanulságokat az előttünk álló válságból, én pedig nem kívánom egy későbbi időpontra tartogatni az erről az epizódról élő emlékeimet. Négy éve mi – azaz az eurocsoport megbízottai – folyamatosan ismételgettük Japán és az USA pénzügyminisztereinek, és folyamatosan felhívtuk USA-beli barátaink figyelmét, hogy milyen kockázatokat jelent kettős deficitjük és milyen veszélyeket idéz elő az, hogy módszeresen alulértékelik a kockázatokat, különösen az ingatlanszektorban.

Két éve a G7 szintjén többen – különösen a G7 német elnöksége alatt – kissé nyers hangon a pénzügyi piacok átfogóbb szabályozását követeltük. Nem veszem jó néven, hogy azok, akik ezt korábban elutasították, ma azt a benyomást akarják kelteni, hogy ők az európai válasz hangadói. Az USA és az Egyesült Királyság kormányainak rendelkezésére állt a szükséges idő, hogy elfogadják a pénzügyi piacok szabályozásának javítására irányuló javaslatainkat; mégsem tették ezt meg. Nem lenne szabad most azt sugallniuk, hogy ők vezetik a többieket.

Az euroövezet bővítését illetően nem tudok semmi olyat mondani, ami eltérne az előadó által mondottaktól. Egyszerűen csak rámutatnék, hogy az euroövezethez tartozni természetesen előnyös, egy lehetőség, de kötelezettségekkel is jár, amelyek közül néhányat teljesíteni kell, mielőtt lehetségessé válna az euroövezethez való csatlakozás.

A G7 új formációja melletti teljesen érthető lelkesedés azonban problémákat is okoz az euroövezet külső képviseletével kapcsolatban. Az eurocsoportban mindig azt kértük az Európai Unió és az eurocsoport számára, hogy legyen erőteljesebben jelen a G20-ban, a Nemzetközi Valutaalapban és a Pénzügyi Stabilitási Alapban. Az eurocsoportnál mi voltunk az elsők, akik tartós és állandó helyet követeltünk a Bizottságnak a G20-ban, ami nem akadályozta meg a Bizottság elnökét abban, hogy igényt támasszon az eurocsoport elnökségére – aminek következményeit később látjuk majd. Mégis úgy véljük, hogy az Európai Központi Banknak és a Bizottságnak hosszú távon képviselettel kell rendelkezniük a G20-ban, ahogy az eurocsoportnak is, akár az eurocsoport elnöke által – aki finoman megpróbálja irányítani a pénzügyminiszterek munkáját, akikre Sarkozy úr azt a megjegyzést tette, hogy nem egyenlők –, akár valaki más által. Nem a saját – csillapíthatatlannak nem nevezhető – örömöm vagy dicsőségem miatt indulok az eurocsoport elnökségéért pénzügyminiszteri szinten; kötelességtudatból teszem. Ha mások úgy gondolják, jobban el tudják látni ezeket a feladatokat, hát tegyék, de ugyanolyan intenzitással kell ezt tenniük az elkövetkező években, amilyennel most keltik azt a benyomást, hogy tenni akarnak valamit.

A többit illetően, a gazdasági és monetáris unió gazdasági eszközei és csoportunk irányítása tekintetében úgy vélem, hogy az elmúlt néhány évben figyelemre méltó előrelépést értünk el, de amikor nemzetközi szinten az árfolyam-politikáról és a monetáris politikáról vitatkozunk, akkor elképzelhetetlen, hogy a világ második legnagyobb valutáját politikai és monetáris értelemben nem képviselhetik azok, akik közös politikánk e két szempontjának kezeléséért felelősek.

Ha azt akarjuk, hogy az eurocsoport pénzügyminiszterei megfelelően irányítsák a gazdasági és monetáris unió gazdasági orientációját, akkor az állam- és kormányfőknek ki kell adniuk pénzügyminisztereiknek a megfelelő utasításokat. Ahogy Önök is tudják, Luxemburgban ez amúgy sem jelent problémát.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Nagyon köszönöm, Juncker úr, nem csak ezt a jelentést, hanem az ügyben az eurocsoport elnökeként végzett elkötelezett munkáját is.

 
  
MPphoto
 

  Jean-Pierre Audy, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményének előadója. – (FR) Elnök úr, az eurocsoport elnöke, Juncker úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, hadd kezdjem azzal, hogy gratulálok Berès asszonynak és Langen úrnak a kiváló jelentéshez, és megköszönöm nekik, hogy beépítették a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság módosításait a jelentésbe.

Tíz évvel létrehozása után a gazdasági és monetáris unióra egy európai sikertörténetként kell tekintenünk, amire büszkének kell lennünk. Senki sem vitathatja azt a tényt – és ezt számos tanulmány is igazolja –, hogy valóban van kapcsolat a monetáris politika és a kereskedelempolitika között, valamint hogy ebben a tekintetben a nemzetközi kereskedelem fenntartható fejlődése érdekében szükség van a valuta stabilitásának fontos szerepére.

Az euro mint nemzetközi valuta használata az euroövezet valamennyi tagállamának előnyére válik, hiszen lehetővé teszi, hogy az európai vállalkozások csökkentsék az árfolyamkockázatot és növeljék nemzetközi versenyképességüket.

Bár az Európai Központi Bank azzal, hogy első helyre helyezte az árfolyam-stabilitást, növelte az euróba vetett bizalmat, azt azonban senki sem vitathatja komolyan, hogy az infláció egy globális realitás, és ezt a globális jelenséget egy nyitott gazdaságban önmagában az európai monetáris politika nem tudja kezelni.

Nyilvánvaló, hogy az euro árfolyama túl hosszú ideig túl magas volt, és ennek negatív hatásai voltak, nem utolsósorban azzal, hogy korlátozta az exportot és ösztönözte az importot a belső piacon. Sok gyártó adott hangot aggodalmainak ebben a tekintetben. A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság megbízásából készített tanulmány szerint az EKB magas kamatot alkalmazó politikájáért az elmúlt néhány évben évente a növekedési ráta 0,5 százalékpontjával kellett fizetnünk.

Ezért sajnálom, hogy a Bizottság nem végzett pontosabb elemzést az euro nemzetközi szerepéről és annak a nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatban a belső piacot érintő következményeiről.

Az EU néhány partnere által folytatott monetáris politika, amelynek célja valutájuk alulértékelése, tisztességtelen módon aláássa a kereskedelmet. Ezek a nemzetközi kereskedelem nem tarifális akadályainak tekinthetők. Ebben az összefüggésben javasoljuk, hogy készüljön megvalósíthatósági tanulmány egy olyan szervezetről, amely szabályozná az államok által a nemzetközi kereskedelem terén a Kereskedelmi Világszervezetben létrehozott modellek monetáris eltéréseit.

E testület, amely az IMF alá tartozna, segíthetne stabilizálni a nemzetközi monetáris rendszert, csökkenteni a visszaélések kockázatát és újra megadni a globális piacoknak azt a bizalmat, amire szükségük van.

Támogatom a Bizottságnak a közös európai monetáris álláspontok kidolgozására irányuló javaslatát, ami úgy érhető el, hogy hosszú távon az euroövezet önálló helyet kap a nemzetközi pénzügyi intézményekben és fórumokon.

Végezetül sajnálom, hogy a jelentés nem karolta fel a gazdasági kormányzás elképzelését. Juncker úr, ez nem az őszinteség kérdése; ez egy politikai javaslat közösségi eszközeink megszervezésére.

Régen a kormányok katonai háborúkkal rendezték a nagy nemzetközi zavarokat. Ma egy gazdasági és társadalmi háborút vívunk, ahol az emberek nem meghalnak, viszont elvesztik munkahelyüket, mi pedig nem tudjuk igazán, ki az ellenség.

Ezeket az összefüggéseket látva ne legyünk naivak, dolgozzunk fáradhatatlanul az európai gazdasági és társadalmi kormányzás megvalósításán. Ez utóbbi önmagában biztosan nem lesz elég, azonban szükséges feltétele az európai szociális piacgazdaság sikerének.

 
  
  

ELNÖKÖL: MAURO ÚR
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Karsten Friedrich Hoppenstedt, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nagyon köszönöm az előadónak az euro jövőjéről és az összes ehhez kapcsolódó politikai területről tett megjegyzéseit, és ki szeretném jelenteni, hogy az előadó széles körű támogatást szerzett a bizottságban.

Hálás vagyok a többi résztvevőnek is, különösen Juncker úrnak, aki Európa arca volt az IMF washingtoni ülésén, és nagyon jó munkát végzett ezzel kapcsolatban. Büszkék voltunk rá, és azt mondom: ne hagyja, hogy a negatív viták eltántorítsák Önt e nagyon sikeres munka folytatásától.

Tíz évvel ezelőtt az a megtiszteltetés ért, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja nevében felszólalhattam az euro témájában, és akkor azt mondtam, idézem, hogy „az euro erős lesz, dacolva a negatív megjegyzésekkel”, mint amilyen Gerhard Schröder kancellár kijelentése is volt, aki azt mondta, hogy az euro egy beteg koraszülött. Visszautasítottuk ezt, véleményem szerint sikeresen.

Az euro több éves megszorítás után, szigorú és következetes felkészülési politikával jött a világra, és sikertörténetté vált. Ebbe megint csak nem akarok részletesen belemenni. Abban az időben Gordon Brown volt a Tanács hivatalban lévő elnöke, és elég egyértelműen kijelentette, hogy az Európai Parlament nagy szerepet játszott a monetáris unió történelmi folyamatában. Más szereplők is megszólaltak, köztük Jacques Santer és Wilfried Maartens is, aki akkoriban úgy jellemezte az euroövezet országait – először 11, majd 15 és végül 16 országot –, mint a bátor Európa úttörőit.

Úgy vélem, hogy nekünk, Európában bátran kell a jövőbe néznünk, hogy ugyanilyen sikeresen tudjuk folytatni munkánkat és képviselni magunkat az euróval a nagyok – az USA, Ázsia és többi világhatalom – világában. A világszerte euróban tartott valutatartalékok a lehető legjobb bizonyítékai az euro és az euroövezet sikerének.

 
  
MPphoto
 

  Elisa Ferreira, a PSE képviselőcsoport nevében.(PT) Szeretnék gratulálni nemcsak az előadóknak, hanem a Bizottságnak is, hogy kezdeményezte e szöveg elkészítését, amely a gazdasági és monetáris unió első 10 évét vizsgálja felül. Stratégiai szöveg ez, elemzése pedig létfontosságú.

Ahogy itt ma már említették, az euro elvitathatatlan siker. Lisszabontól Helsinkiig, Dublintól Pozsonyig az euro bizonyította erejét és szilárdságát, még a jelenlegi súlyos zavarok közepette is. Nyilvánvalóan létfontosságú, hogy tovább bővítsük ezt a klubot.

Azonban napjainkban az európai projekt szilárdsága számos más szempontból is próbára van téve. Ahogy már említették, az euro központi szerepet játszik a pénzügyi rendszer működésében. Azonban még maga a Bizottság szövege is egyértelműen rámutat arra az alapvető következtetésre, hogy sem a reálgazdaság növekedése, sem pedig a társadalmi és területi konvergencia nem tudott lépést tartani ezzel a sikerrel. Éppen ellenkezőleg, a Bizottság egyértelműen azt a következtetést vonta le, hogy az egyenlőtlenségek ugrásszerűen nőttek az egységes valuta első évtizede alatt.

Ez a divergencia országom régióit is sújtja, különösen Észak-Portugáliát, de más tagállamok régióit is. Az egységes monetáris politika, különösen a rendkívül magas árfolyam, nagyobb hatást gyakorolt a nemzetközi versenynek jobban kitett, valamint a legtöbbet exportáló régiókra.

Ma a pénzügyi piacok deregulációjából eredő válság súlyosan érinti a reálgazdaságot és tovább rontja számos polgár helyzetét több régióban is. A nemzetközi versenynek kitett régiók, azok, amelyek a kis- és középvállalkozásoktól függenek, és azok, ahol a hitelhez jutás rendkívül fontos, most e folyamat áldozataivá válnak, sőt még a gazdasági depresszió veszélye is fenyeget.

Az euro sikere az európai polgárok által az euróba vetett bizalomtól függ. Az legerősebb európai országok már lépéseket tettek nemzetgazdaságaik fellendítése érdekében. Megemlíthetjük különösen a gépjárműipar kapcsán tett kezdeményezéseket. Európa azonban több ennél. Jóval többnek kell lennie a nemzeti politikák többé-kevésbé koordinált összességénél. Eljött az idő, hogy az eurót Európa egyik központi eszközévé tegyük, hogy egy szilárd valutát és egy ugyanilyen szilárd reálgazdaságot biztosítsunk. Az eurót olyan mechanizmusoknak kell kísérniük, amelyek garantálják a szociális és regionális konvergencia központi célkitűzésének elérését, hiszen lényegében ez áll az európai projekt középpontjában.

Most kétségtelenül az euroövezetbeli gazdaságpolitikai koordinációról folytatott vita a legfontosabb és legaktuálisabb. Azonban a nemzeti politikák koordinálása nem elég. Többet kell tenni. A lisszaboni stratégia, amely pusztán nemzeti kezdeményezések összessége, valamint a Stabilitási és Növekedési Paktum, amely eltérő mértékben gyakorol nyomást az azt alkalmazó és magukat annak alávető különböző országokra, csupán korlátozás, amelyhez hozzárendelhetjük a rendelkezésre álló korlátozott költségvetést.

A válság lehetőségeket teremt. A monetáris unió csak akkor tartható fenn, ha a tagállamok és polgáraik jóléte közelít egymáshoz, függetlenül attól, hol születtek. Másként hogyan is mozgósíthatnánk az embereket az egységes valuta támogatása mellett? A Bizottságnak meg kell birkóznia az általa felállított diagnózissal, és ezért várjuk nyugtalanul a Bizottság által november 26-én e Házban és az európai polgárok előtt előterjesztendő javaslatokat.

Alapvető fontosságú, hogy ez a válság új szakaszhoz vezet az Unióban, amikor is a pénzügyi rendszer megszilárdításához és megerősödéséhez valódi felvirágzás társul a kohézióra és az állampolgári szerepvállalásra alapozva, amelynek gazdasági vetülete is van.

 
  
MPphoto
 

  Wolf Klinz, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, jelenleg az utóbbi évtizedek legsúlyosabb válsága előtt állunk, az Európai Központi Bank és az euro pedig ezidáig önállóan helytállt a pénzügyi válság lakmuszpróbáján. Az EKB gyorsan és határozottan lépett fel a válság kezelése érdekében, és jobban végezte munkáját, mint néhány más nemzeti bank; így meggyőzően bizonyította válságkezelő képességét a nehéz időkben. Az euro bebizonyította, hogy erős valuta, amely segített megőrizni az euroövezet stabilitását, és célzott intézkedések formájában még segítő kezet is tudott nyújtani egyes euroövezeten kívüli országoknak.

Az európai gazdasági kormányzásra irányuló felhívások elmulasztják elismerni, hogy már sokat tettünk és most is sokat teszünk az egyes tagállamok politikáinak koordinálása és harmonizálása érdekében. Az ezen a területen elért eredmények nem utolsósorban Önnek köszönhetők, Juncker úr, ezért szeretném most megragadni a lehetőséget, hogy rendkívüli köszönetet mondjak Önnek ezért.

Az euroövezeten kívüli országok, mint például Dánia és Magyarország, most kemény leckét kapnak arról, hogy milyen sokba is kerülhet, hogy nem tartoznak az eurocsoporthoz és nincs felettük az euro védőernyője. Azok az országok, amelyek korábban ellenezték az a csatlakozást az euroövezethez, most megváltoztatták véleményüket és mérlegelik, hogy néhány éven belül belépnek.

A pénzügyi válság arra is rámutatott, milyen szorosan össze vannak fonódva és milyen sérülékenyek a pénzügyi rendszerek. Ezért saját érdeke azoknak az országoknak, amelyek még nem érték el ezt a szakaszt, hogy a lehető leghamarabb csatlakozzanak az euróhoz, a kívül maradó országoknak pedig az, hogy megváltoztassák véleményüket, bár erre nem kerülhet sor olyan engedményekkel, amelyek nem egyeztethetők össze a csatlakozás kritériumaival. Az európai gazdasági és monetáris unió egy stabil térség egyértelmű belépési kritériumokkal, amit nem szabad felhígítani. Az egyetlen dolog, amit érdemes lenne megfontolni, az az inflációs rátával kapcsolatos, hogy ne az Európai Unió három legjobb országát tekintsük referenciapontnak, hanem ehelyett az euroövezet egészét vegyük alapul, hiszen ma már 16 taggal egy nagyobb klubot képezünk.

Amióta a Stabilitási és Növekedési Paktumot néhány éve felülvizsgálták, elég rugalmassá vált ahhoz, hogy megfelelő válaszokat tudjon adni gazdasági egyensúlyhiány esetén az olyan kihívásokra, mint amilyen a jelenlegi válság. Ezért hiba lenne, ha megpróbálnánk gyengíteni vagy újradefiniálni a paktum követelményeit.

A válság azt is nagyon nyilvánvalóvá teszi, hogy a túlzott deficit, mint amilyet az USA-ban látunk, hosszú távon nem fenntartható, hogy az óriási nagyságrendű hitelezésre épülő gazdasági fejlődés nem működik, és ezért a költségvetés következetes konszolidációjának nincs alternatívája. Bízunk abban, hogy szemben azzal, amit jelenleg a pénzügyi piacokról mondanak és amit a média is terjeszt, a pénzügyi válság végső soron erősíteni, nem pedig gyengíteni fogja a monetáris uniót.

 
  
MPphoto
 

  Eoin Ryan, az UEN képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, mindenekelőtt szeretnék gratulálni Berès asszonynak és Langen úrnak e rendkívül fontos jelentés érdekében végzett munkájukért. Ez egy kiváló jelentést, amelyet figyelembe kell venni.

Amikor bizottsági szinten először számoltak be a témáról, nagyon más gazdasági környezettel álltunk szemben. Akkor indult el a másodlagos jelzálogpiaci válság az Amerikai Egyesült Államokban, de nem hiszem, hogy bárki előre látta a következményeket és az ilyen mértékű hatást, amelyet a válság világszerte gyakorolt a pénzügyi piacokra.

Ahogy a válság súlyosbodott, úgy változott vitáink hangneme itt, a Gazdasági és Monetáris Bizottságban. A jelenlegi válság egy globális válság, és ahhoz, hogy átvészeljük, koordinált globális válaszra van szükségünk, ezért melegen üdvözlöm a hétvégén elindított kezdeményezést és annak kimenetelét. Ennél sokkal többet kell majd tenni, de úgy hiszem, kezdetnek nagyon jó.

Írországot illetően az a stabilitás, amit az euro mint pénznem teremtett, nevezetesen a kamatlábak és a devizaárfolyamok terén, kulcsfontosságú tényező abban, hogy kilábaljunk a válságból, nem sértetlenül, de mindenképpen talpon maradva.

Ha lenne még valaki Írországban vagy az euroóövezetben vagy bárhol Európában, akik kételkedik az eurotagság előnyeiben, az vessen egy pillantást Északnyugat-Európa felé, és nézze meg, mi történik Izlandon.

Ha az ír emberek hallgattak volna azokra, akik nem csak a Lisszaboni Szerződést ellenezték, hanem a Maastrichti és Nizzai Szerződést is, hol lenne most Írország? Kívül lennénk. Nem lennénk tagjai az euroövezetnek, és gazdaságilag nagyon súlyos csapás érne minket, hiszen nem rendelkeznénk azzal a stabilitással, amelyet az euro teremtett meg az ország számára.

Nem várok választ az olyan pártoktól, mint például a Sinn Féin, amelyek következetesen nemet mondtak Európára, de tényleg úgy hiszem, eljött az ideje, hogy felálljanak és kimondják, pontosan mit is gondolnak és hol állnak Európa és gazdasági jövőnk kérdését illetően.

 
  
MPphoto
 

  Pierre Jonckheer, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, az eurocsoport elnöke, biztos úr, képviselőcsoportom nevében én is szeretnék köszönetet mondani Berès asszonynak és Langen úrnak az elénk terjesztett fontos jelentésért. A jelentés a maga 62 bekezdésével és 14 sűrűn teleírt oldalával elég muníciót ad a gondolkodáshoz. Szeretném kihasználni az eurocsoport elnökének és a Bizottság tagjának jelenlétét, hogy – szintén képviselőcsoportom nevében – megosszam velük több megjegyzésemet, amelyeket véleményünk szerint érdemes annál részletesebben megvizsgálni, mint ahogy azt a jelentés tette.

Az első megjegyzésem az euro árfolyam-politikájával kapcsolatos. Beismerem, még mindig nem tudom, hogy az eurót illetően létezik-e árfolyam-politika a többi nemzetközi valuta viszonylatában, és hogy a G20-on vagy máshol tárgyalnak-e arról, miként fogják továbbra is finanszírozni az Egyesült Államok nagyon jelentős deficitjét.

Második megjegyzésem a koordináció témáját érinti. Úgy vélem, hogy az euro siker, különösen politikai szempontból, hiszen egy politikai hatalom státuszát ruházza az Európai Unióra. Azonban azt is gondolom, hogy koordinációja nem működik túl jól, mégpedig legalább három ponton.

Az első pont az adózás kérdése. Tudják, hogy a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportjának mi a véleménye ebben az ügyben: támogatjuk az Unión belüli adóversenyt, azonban csak a tisztességes adóversenyt. Úgy véljük, hogy túlságosan nagy az elmaradásunk az adóparadicsomok elleni küzdelemben, ideértve az Európai Unióban lévőket is, és úgy véljük, túlságosan el vagyunk maradva a megtakarításokból származó jövedelemről szóló irányelv kiterjesztése terén.

A költségvetési politika koordinációját illetően – ez a második pont – megjegyezném, hogy mindegyik tagállam „fellendítési” terveket indított el. Európai szinten, azt hallottam például Strauss-Kahn úrtól, hogy a Közösség GDP-jének 1%-át kell erre a célra fordítani, ami gyakorlatilag az egész EU egy évi költségvetését teszi ki. Hol állunk ezt a szempontot illetően? Úgy hiszem, a koordinációs erőfeszítések nem mennek túl jól, és azt hiszem, az Önök által a felülvizsgált Stabilitási és Növekedési Paktum tekintetében adott válasz nem elégséges, és nem is felel meg a ránk váró kihívásoknak.

Végül a harmadik pont, ahol a koordináció gyengének és elégtelennek tűnik számomra, az a különböző uniós országokban folytatott bérpolitika. Valójában Németország az elmúlt tíz év erőteljes teljesítményét úgy építette fel, hogy egy olyan bérpolitikát alkalmazott, amely – a német gazdaság mérete fényében – az euroövezet általános lendületéért felelős. Úgy vélem, hogy ez problémát jelent a belső kereslet szintjét és több foglalkoztatási kategória tekintetében a bérszínvonalat illetően, nem is említve a munkahelyek bizonytalanságát.

E három pontot illetően a jövőben több ambíciót várok Öntől, elnök úr, mint az eurocsoport elnökétől, valamint a Pénzügyminiszterek Tanácsától, hiszen az elkövetkező évekről is beszélünk.

 
  
MPphoto
 

  Sahra Wagenknecht, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, 10 évvel a monetáris unió bevezetése után Európa egy nagy válság közepén áll. Bankok omlanak össze, illetve milliárdokkal támogatják őket a nemzeti költségvetésekből; a piacok összedőlnek, és emberek milliói aggódnak munkahelyükért és jövőjükért.

Nem csak a piac vallott kudarcot: az uralkodó politika láthatóan képtelen tanulni saját hibáiból. Úgy látjuk, hogy súlyos hibákat követtek el a gazdasági és monetáris unió létrehozásakor. E hibák egyike a monetáris és fiskális politika strukturális elválasztása volt: nem lehet közös valutát létrehozni anélkül, hogy ezzel egyidejűleg ne harmonizálnák az adó- és kiadási politikát, legalábbis annak szélesebb kereteit. Úgy tűnik számomra, hogy az euroövezeten belüli gazdasági egyensúlyhiány óriási mértékben növekedett. Amire most tényleg szükségünk van, az a gazdaság- és különösen az adópolitika jobb összehangolása. Hatékony intézkedésekre van szükség az adózási dömping elleni küzdelem terén; be kell zárni az adóparadicsomokat is, és végre újra ellenőrzés alá kell vonni a tőkemozgásokat.

A második súlyos hiba véleményünk szerint a Stabilitási és Növekedési Paktum struktúrájában rejlik. A mostanihoz hasonló időkben aki azt mondja, hogy a költségvetési konszolidáció létfontosságú, szemmel láthatóan egy másik világban él: semmi sem lenne katasztrofálisabb, mint az, hogy ezen a ponton nyilvánvaló megtakarítási programokkal válaszolunk e gazdasági válságra. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a stabilitási paktum megbukott. Annak helyébe a szolidaritás és a fenntartható fejlődés európai stratégiájának kell lépnie. Véleményünk szerint olyan befektetésekre van szükségünk, amelyek az állami infrastruktúra megújítására vannak kihegyezve, és amelyek javítják a szociálisan hátrányos helyzetű csoportok életét Európában.

A harmadik hiba szerintünk magának az Európai Központi Banknak a szerkezetében van, amelynek nincs semmilyen demokratikus felügyelete, és amelynek egyedüli célkitűzése az árstabilitás. Támogatjuk az Európai Központi Bank demokratikus felügyeletének bevezetését, és azt is kérjük, hogy az EKB monetáris politikai megbízását igazítsák ki úgy, hogy a jövőben a növekedésnek és a foglalkoztatásnak legalább ugyanakkora súlyt biztosítsanak, mint az árstabilitásnak.

A jelenlegi válság egyben lehetőség is az európai monetáris és pénzügyi felépítmény messze mutató reformjára is. Ezt a lehetőséget egyszerűen nem szabad elszalasztanunk.

 
  
MPphoto
 

  Nils Lundgren, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. (SV) Elnök úr, ha lenne Európában egy közös irodalmi hivatkozási keretünk, akkor egy nagy svéd költő sorait idézve kezdeném beszédemet: „A hízelgés hangja elaltat: néha hallgass az igazság hangjára”. A verssor egy alexandrinus, egy sormetszettel. Mindkét előadó értékelése szerint a monetáris unió egy sikertörténet. Ezzel segítenek egy olyan mítoszt teremteni az euro körül, amelynek nincsenek meg a gyökerei a kritikus nyugati gondolkodásban.

Az euróval kapcsolatban az igazság kissé más. Először is, első tíz éve óriási költségekkel járt, mégpedig a növekedés csökkenése és a munkanélküliség növekedése formájában. Másrészt a monetáris unió egészen máig kemény időkben nem volt próbára téve. A kutatások arra mutatnak rá, hogy a külkereskedelem volumenére gyakorolt hatás egész nagy lehetne, talán a GNP 3–4%-a is. Másrészről nyilvánvaló, hogy a kereskedelem e növekedéséből származó társadalmi-gazdasági haszon nagyon szerény, talán a GNP 3–5 ezreléke, ami egyszeri haszon. A jólét ezen elhanyagolható növekedésének az volt az ára, hogy az euroövezet országai nem folytathattak független monetáris és pénzügyi politikát. Németország egy erőteljesen felülértékelt valutával lépett be ebbe a monetáris unióba, emellett pedig magas kamatlábakat és túlságosan megszorító pénzügyi politikát alkalmazott.

Az ár tehát igencsak magas volt, és hogy mennek a dolgok most? Azt a történetet rakták össze, hogy az euroövezet országai egyesítették erőiket, és együtt vezették a küzdelmet a pénzügyi válsággal szemben. Mindenki tudja, hogy ez egy mítosz. A monetáris unión kívüli Egyesült Királyság és Gordon Brown volt az, aki kezébe vette a kezdeményezést. Az euroövezet csak ezután következett.

 
  
MPphoto
 

  Roger Helmer (NI). - Elnök úr, hadd gratuláljak Lundgren úrnak megjegyzéseihez, és egyben hadd mondjak ellen Ryan úrnak, az UEN képviselőcsoport tagjának, aki azt mondta nekünk, hogy az euro által biztosított stabilitás óriási adomány volt Írországnak. Ha nyomon követte volna az ír gazdaság közelmúltbeli történelmét, tudná, hogy az euro monetáris politikájának rugalmatlansága hozzájárult azokhoz a súlyos inflációs problémákhoz, ami különösen az ír lakáspiacon figyelhető meg, és hogy Írországban a lakáspiacon kialakult válság sokkal súlyosabb annál, mint ami akkor lett volna, ha Írország maga irányíthatta volna saját monetáris politikáját.

Nagy előnyöket ígértek nekünk az euróval; egyszerű utazást, növekedést és hatékonyságot, és hogy a tagállamok közötti pénzátutalások hirtelen egyszerűbbé válnak. Ez azonban nem következett be. Igen, egyszerűen utazhatunk, viszont nem láttuk a növekedést és a hatékonyságot, és úgy vélem, szinte ugyanolyan nehéz és drága pénzt átutalni az euroövezet államai között, mint korábban bármikor.

Igazuk lett azoknak, akiknek kétségei voltak az euro projektjével kapcsolatban. Az eredmény: a legtöbb országban az eltelt idő nagy részében rossz kamatlábak. Olaszország megélte versenyképességének legijesztőbb válságát, aminek következtében egységnyi munkaerőköltsége 40%-kal nőtt Németországgal összevetve. Azt mondták nekünk, hogy az euro a valutaként képviselt ereje miatt olyan nagy siker. Nos, menjünk és kérdezzünk meg néhány exportőrt az euroövezetben, mit gondolnak az erős euróról. Óriási károkat okoz nekik.

A valuta sikerének igazi próbája a piaci bizalom foka, ez pedig ebben az esetben az euroövezetben lévő államok kötvényeinek árfolyam-különbözetében mérhető le. Amikor legutóbb megnéztem, az államkötvények felára Görögország és Németország között több mint 150 bázisponttal tért el. Ez nem fenntartható. Azt mutatja, hogy teljesen hiányzik a bizalom a piacokon az euro iránt. Az előttünk álló kérdés nem az, hogy mennyi ideig képes kitartani az euro, hanem hogy melyik tagállam lép ki először belőle.

 
  
MPphoto
 

  Ján Hudacký (PPE-DE). – (SK) Elnök úr, biztos úr, engedjék meg, hogy először köszönetet mondjak a két eladónak e kiegyensúlyozott jelentésért.

E jelentéssel kapcsolatban mindenekelőtt az euroövezet jelenlegi problémáira szeretnék választ adni. Annak ellenére, hogy működése során tíz évig pozitív eredményeket ért el, az euroövezet új kihívásokkal szembesül, hogy miként szálljon szembe a pénzügyi válsággal és az azt követő gazdasági recesszióval.

Azzal szeretnék hozzájárulni a vitához, hogy rámutatok néhány olyan rendszertelen szabályozói beavatkozásra, amelyet több tagállam kormánya is végrehajtott a piacon ezen új helyzet megoldásának ürügyén.

Némi meglepődéssel kell mondanom, hogy az Európai Unió egyes képviselői némely nyilatkozatukkal gyakran bátorítják a tagállamok kormányait bizonyos haszontalan beavatkozások megtételére a pénzügyi szektorban, és ezek gyakran csak a helyzet periférikus vonatkozásait oldják meg.

Ez igaz például a Stabilitási és Növekedési Paktum feltételeihez való ragaszkodás esetében is, ahol néhány kormány már jelezte, hogy nyilvánvalóan nem fognak ragaszkodni az államháztartás tervezett hiányszámaihoz, és ebben az összefüggésben az Európai Unió bátorítására hivatkoznak.

Azzal, hogy némely tagállam kormányai átveszik a bajba jutott pénzintézeteket, veszélyes precedenst teremtenek a magánvállalatok kisajátítására bármely ágazatban, amelyek nem hajlandók alkalmazkodni azokhoz a rendszertelen szabályozói és megkülönböztető beavatkozásokhoz, amelyeket például az infláció alacsonyan tartása érdekében hajtanak végre.

A gazdaság néhány ágazatában, például az autóiparban végrehajtott nagyléptékű intervenciók felvetik a kérdést, hogy ezek a beavatkozások nem vezetnek-e a piac túlzott torzulásához, és nem jelentenek-e megkülönböztetést is más ágazatokkal szemben.

Az Európai Unió és az euroövezet szintjén végrehajtott egyértelmű és gondos koordináció és világos szabályok nélkül nehéz lesz kezelni ezeket a nagy megpróbáltatást jelentő folyamatokat.

Ennek fényében szeretném sürgetni az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank képviselőit, hogy alakítsanak ki átgondolt és koordinált álláspontot e nehéz időszak optimális megoldásainak keresésekor, amikor egész Európa gazdasági recesszióval néz szembe.

Rövid távon a túlzott szabályozás és a szabad piacon végrehajtott kormányzati beavatkozás talán ideiglenesen megállítja a további gazdasági összeomlást az EU-ban, középtávon azonban nem indítja be az annyira várt fejlődést.

 
  
MPphoto
 

  Antolín Sánchez Presedo (PSE).(ES) Elnök úr, Almunia biztos, hölgyeim és uraim, a gazdasági és monetáris unió egy új dimenzióval egészítette ki az európai integrációs folyamatot. Irányítása két aszimmetrikus pilléren nyugszik: a monetáris unión, amely föderalista jellegű, valamint a gazdasági koordináción, amely kormányközi természetű. E kettőnek kell biztosítania a stabilitást, a növekedést, az igazságosságot és a fenntarthatóságot, amelyet polgáraink követelnek meg tőlünk.

Ez euroövezet tíz évének felülvizsgálata pozitív eredménnyel zárható. Ezt bizonyítja az, hogy az eurót egyre inkább menedéknek, a tagállamok számára pedig egy biztonságos helynek tekintik. Azonban tovább kell lépnünk, és ki kell terjesztenünk hatókörét. Annak érdekében kell ezt megtennünk, hogy szembenézzünk a globalizáció, az éghajlatváltozás és az elöregedő népesség kihívásaival, továbbá a jelenlegi pénzügyi válsággal is, amely javításokat tesz szükségessé működésünk módjában. Annak érdekében is meg kell ezt tennünk, hogy megbirkózzunk a recesszió kísértetével, amely első alkalommal tornyosul elénk.

Az euro nem lehet egyszerűen csak egy biztonsági horgony, motorként is kell szolgálnia, amely képes hajtani a növekedést. Az euroövezetnek és a gazdasági és monetáris uniónak választ kell tudnia adni ezekre a kihívásokra.

Gratulálnom kell az előadóknak kiváló munkájukhoz, és külön köszönetet mondok nekik azért, hogy beépítették a jelentésbe két javaslatomat. Az első az volt, hogy a gazdasági pillér és a monetáris pillér mellett vezessék be a monetáris politikába a pénzügyi elemzés szükségességét, annak érdekében, hogy helyesen határozzák meg a politikát. A monetáris politika meghatározása során figyelembe kell venni a monetáris politikai hatáskörök átruházását, a hiteleszközök és a pénzügyi eszközök alakulását, az új termékek jellemzőit, valamint a kockázatok és a likviditás koncentrációját.

Másrészt figyelembe kell vennünk a tagállamok közötti eltéréseket, amelyek a bővítési folyamattal tovább fognak nőni. Egy „mindenkire szabott” monetáris politika sok esetben nem lesz majd alkalmas a különböző országok helyzetének kezelésére. Ezért azt ki kell igazítani az olyan országokat célzó pénzügyi eszközökkel, amelyek a „mindenkire szabott” politika miatt megszorító hatásokat tapasztalnak, hiszen az expanzív hatásokat a fiskális politika eszközeivel könnyen kezelni lehet.

 
  
MPphoto
 

  Margarita Starkevičiūtė (ALDE). - (LT) Azt mondják, hogy egy válság rávilágít a gazdasági és intézményi szerkezet minden erős és gyenge pontjára. Be kell vallanom, korábban kissé kételkedtem abban, hogy az euroövezet országaira fordított nagyobb figyelem megteremti majd az előfeltételeit a kétsebességes Európa kialakulásának, a fejlődő gazdaságok pedig, mint amilyen Litvánia gazdasága, akadályokba ütköznek az euroövezetbe való belépés útján. A pénzügyi piacokon most bekövetkezett események azonban megváltoztatták hozzáállásomat az eurocsoport szerepe és az Európai Unióra gyakorolt befolyása irányában.

Látható, hogy az euroövezet ellenállt a pénzügyi válság első erős hullámának. Világos, hogy a gazdasági hanyatlást meg tudják állítani a tagállamok között jobban koordinált, a belső piac integrációját és bővülését felgyorsító gazdaságpolitika végrehajtásával. Azok az országok, amelyek az euroövezet határain kívül maradtak, többet szenvedtek. Leginkább azért szenvedtünk és váltunk a pénzügyi válság áldozatává, mert a tőkét visszavonták. Ezért van az, hogy néha nagyon erőteljesen tiltakozunk olyan döntések ellen, amelyek megkönnyítik a tőke mozgását az Európai Unió országaiban; nem azért van ez, mert az integráció ellen vagyunk. Közgazdász szakemberként tudom, hogy az integrációs folyamat bátorítja a gazdasági növekedést. Azonban tényleg azt szeretnénk, ha az euroövezet egy sziklává válna, amelyen megtörnek a pénzügyi válság hullámai, egy szikla, amelyre felkapaszkodhatunk, ahol menedéket kereshetünk a jeges szél elől.

Mit kell tenni ahhoz, hogy az euroövezet erejét az egész Európai Unió erősségévé tegyük? Mindenképpen el kell kerülnünk, hogy sok új intézkedést javasoljunk. Biztos úr, ma áttekintettem azokat az állásfoglalásokat, amelyeket az Európai Parlament fogadott el a gazdaságpolitikáról. Most nagy előnyünkre válna, ha e javaslatoknak legalább egy részét végrehajtották volna. Sok javaslat van, és úgy tűnik számomra, hogy semmi máson nem gondolkodunk. Most össze kellene vonnunk ezeket a javaslatokat.

Jelenleg vita tárgyát képezi, hogy nagyobb fokú állami beavatkozásra vagy liberálisabb politikára van-e szükségünk a gazdasági recesszióból való kilábaláshoz. Én azt mondanám, hogy mindkét gazdasági stratégiát használnunk kellene. Mindenekelőtt nyilvánvaló, hogy szükségünk van egy szociális biztonsági hálóra, ahol az állam támogatást és gondoskodást nyújt, hogy azok az emberek, akik a válság, a szerkezetátalakítás miatt elvesztették munkájukat, új helyet találjanak az életben. Másrészt liberális reformokra van szükségünk, hogy az integrációs folyamat erősebbé váljon és lehetőséget teremtsen a vállalkozások bővüléséhez az Európai Unióban. Itt az euroövezetnek fontos szerepet kell betöltenie.

Végezetül szeretnék csatlakozni kollégáimhoz, és azzal fordulni Önhöz, az eurocsoport elnökéhez, hogy nagyra értékeljük a munkáját, és tudjuk, milyen bonyolult kérdés ez az egész – legalább az Európai Parlament támogatja Önt.

 
  
MPphoto
 

  Dariusz Maciej Grabowski (UEN). - (PL) Elnök úr, a gazdasági és monetáris unió tíz évének felülvizsgálatát nemzetközi összefüggésekben kell értékelni. Azt a kérdést kell feltennünk, hogy az Európai Unió mely területeken bizonyította előnyeit fő versenytársaival, azaz az USA-val és Ázsiával szemben világszerte. Ez az összefüggés egyértelműen rámutat arra, hogy a mérleg negatív. Az Európai Unió lassabban fejlődik versenytársainál. A munkahelyek számának növekedése és különösen a munkaerő termelékenységének növekedése alacsonyabb, mint az USA-ban, nem is említve Ázsiát. Ez azt jelenti, hogy a közös valuta nem tölti be alapvető szerepét.

Egy másik szempont az euroövezet szerepe: az Európai Központi Bank és az EU hatóságainak dokumentumai egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek arra, hogy az eurót olyan eszközként kell használni, amellyel egységes gazdaságpolitikát szabnak a tagállamokra, különösen a költségvetési és fiskális politika terén. Ez a kijelentés aggodalmat vált ki az elmaradottabb országok, különösen az új tagállamok körében. Hogyan tudnak fejlődni, és hogyan tudják ledolgozni a különbséget a régi tagállamokkal szemben, ha olyan politikát kényszerítenek rájuk, amely valamennyi tagállamban lelassítja a gazdasági növekedést?

Az Európai Központi Bankkal szembeni fő kritika, hogy miközben arra törekszik, hogy az eurót világvalutává tegye, figyelmen kívül hagyja a régiók és a kevésbé fejlett tagállamok gazdasági problémáit. Elmulasztja figyelembe venni a szociális szempontokat is, mint amilyen a demográfiai szerkezet és a polgárok mobilitása.

Az EU hatóságainak álláspontja még kevésbé elfogadható, amikor azt vizsgáljuk, hogy több éven át Németország és Franciaország sem teljesítette a szigorú maastrichti kritériumokat, mivel tudták, hogy ez nemzeti érdekük. Ráadásul sohasem vonták felelősségre vagy büntették meg őket. Ezért véleményem szerint nem arra van szükség, hogy folytassuk az euroövezet jelenlegi gazdasági doktrínáját, hanem hogy radikálisan megváltoztassuk azt, ami nemcsak a jelenlegi gazdasági válság elleni fellépésben segít majd, hanem elsősorban energiákat szabadít majd fel az EU minden tagállama számára a gazdasági fejlődéshez.

 
  
MPphoto
 

  Kyriacos Τriantaphyllides (GUE/NGL). - (EL) Elnök úr, az Európai Bizottság által a gazdasági és monetáris unió első tíz évéről benyújtott javaslat számos ellentmondást tartalmaz. Célja lezárni a piac deregulációjának egy ciklusát, miközben a reálgazdaságban az áruk és szolgáltatások ára történelmi magasságokat ér el, az euroövezetben pedig a munkanélküliség az előrejelzések szerint 2009-ben eléri a 8,6%-ot, 2010-ben pedig a 9%-ot.

A fejlemények megerősítik, hogy semmilyen módon nem szűkül a szegények és gazdagok közötti szakadék. A globális gazdasági és pénzügyi válság közvetlenül az állam háttérbe szorításával és a deregulációval van összefüggésben. Ráadásul, miközben megbizonyosodtunk arról, hogy a jólét eloszlása egyenlőtlen, a Bizottság a Stabilitási és Növekedési Paktum további alkalmazása és kiegyenlítő hatása, valamint a Nemzetközi Valutaalap erőteljesebb szerepe mellett áll ki.

Ez a megközelítés brutálisan elnyomja az egyes tagállamok gazdaságainak sajátosságait, és ellentétes azzal a filozófiával, hogy minden egyes tagállamnak eltérő a növekedési üteme.

 
  
MPphoto
 

  Hanne Dahl (IND/DEM). - (DA) Elnök úr, az idén tíz éve, hogy az EU sok országában bevezették az eurót. Dániában hosszú és mély viták után két alkalommal is elutasítottuk az euro bevezetését, és most eljött az idő, hogy számot vessünk, és felülvizsgáljuk a helyzetet. Nagyon kritikusan kell megvizsgálnunk közös valutánkat. Július óta az euro 30%-ot esett a dollárhoz képest a pénzügyi válság kezdete után. A befektetőknek nincs bizalma az euro iránt. A kérdés az: miért? A válasz részben nyilvánvaló: sok minden utal arra, hogy az EU-ban folytatott monetáris politika, amely csak az infláció leszorítását nézi, nem a helyes politika. A tagállamokra a Stabilitási Paktum alapján rákényszerített szigorú pénzügyi politika éppen most nem a helyes út. Az euro dollárhoz viszonyított alacsony árfolyama annak eredménye, hogy nincs bizalom az eurót használó országok gazdaságpolitikája iránt. Azt is mondhatjuk, hogy a pénzügyi válság valami mást bizonyít – hogy az euro „mindenkire szabott” normája nem állja meg a helyét. Egyre több közgazdász van azon a véleményen, hogy expanzív pénzügyi politikát kellene folytatni. Ha ezt akarjuk eszközként használni, sokkal több egyéni gazdaságpolitikára van szükség, mint amit az euro megenged. „Mindenkire szabott” szemlélet sosem fog igazán illeni senkire. Mindig csak mérsékelten illik majd mindenkire.

Végezetül azt kell mondanom Klinz úrnak – aki azt mondta, hogy mi Dániában csatlakozni szeretnénk az euróhoz, valutánk pedig gyenge – , hogy a dán gazdaság szilárdan áll, akárcsak egy szikla, és jobban kezeltük a válságot, mint az átlagos euroország.

 
  
MPphoto
 

  Andreas Mölzer (NI).(DE) Elnök úr, a gazdasági és monetáris unió 10. évfordulója alkalmából nagyon kevés olyan dolog van, amit ünnepelni lehet. Kétségbeesetten próbálunk különböző mentőcsomagokat bevetni, hogy megakadályozzuk a gátszakadást pénzügyi rendszerünkben, és mindössze annyit sikerült tennünk, hogy felületesen elsimítottuk a repedéseket. A bankok állami pénzek milliárdjait zsebelték be, miközben ezzel egyidejűleg bónuszokat és profitot osztottak ki, az átlagpolgárból pedig bolondot csináltak több alkalommal is: befizetett adója a bankok rulettasztalaira került, cserébe pedig munkanélküliség, valamint potenciálisan megtakarításának és nyugdíjalapjának elvesztése is fenyegeti.

E dilemma közepette hangokat hallani, amelyek azt mondják, hogy végre tennünk kell valamit annak garantálása érdekében, nehogy az európai vállalatok végül nem európai, hanem például kínai vállalatok tulajdonosainak kezében végezzék. Európának ez a kiárusítása évekkel ezelőtt kezdődött, a határon átnyúló kölcsönökkel és más hasonló machinációkkal. Mindezek felett pedig a gazdasági és monetáris unió bizonyos fokú zavarba került, figyelembe véve Görögország adósságspirálját és Olaszország nemtörődömségét az euroklubhoz való csatlakozás után.

Ezért biztosítanunk kell, hogy az euróval kapcsolatban elkövetett hibák ne ismétlődjenek meg az új tagok esetében, és hogy a közpénzekkel, azaz az emberek pénzével ne lehessen többé kockázatos pénzügyi játékokat játszani. Nem csak szigorú, az egész EU-ra kiterjedő felügyeletet kell bevezetnünk a gyanús pénzügyi konstrukciók tekintetében, hanem szolidaritási hozzájárulást is kell követelnünk azoktól, akik hasznot húztak a spekulációból. Mindenekfelett az EU-nak elvi alapon le kell mondania a teljesen elszabadult kapitalizmusról, és ehelyett védenie kell polgárait a féktelen mohósággal és a szabadjára engedett globalizáció negatív hatásaival szemben.

 
  
MPphoto
 

  Othmar Karas (PPE-DE). (DE) Elnök úr, Juncker úr, hölgyeim és uraim, Mölzer úr láthatóan félrenézte a napirendi pontot, mivel amit mondott, annak nem sok köze van az euróhoz.

Az euro és a bővítés az Európai Unió legláthatóbb sikerei az elmúlt 10 évben. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a sikerek sohasem lettek volna lehetségesek a maastrichti kritériumok, a Stabilitási és Növekedési Paktum és az Európai Központi Bank nélkül, valamint a politikai akarat és az európai szintű felelősségvállalási készség nélkül. Most együttműködésről és koordinációról beszélünk. Az igaz, hogy több együttműködésre és koordinációra van szükségünk, de ahhoz, hogy ez lehetséges legyen, jobban kell bíznunk egymásban. Több együttműködésre és koordinációra van szükségünk annak fényében is, hogy európaibb szemléletre van szükség a gazdasági gyakorlatok tekintetében.

A sokrétű válság során az Európai Központi Bank, a FED és a Japán Nemzeti Bank segített megvédeni Európát a monetáris válságtól. Ezért ismételten hangsúlyoznám, hogy az euroövezet és az Európai Központi Bank képviselői nélkül nem kerülhet sor csúcstalálkozóra. A pénzügyi válság igazolta, hogy az euro segített nekünk elkerülni a valutaspekulációt, és megakadályozta, hogy ez előforduljon az euroövezetben. A dániai, egyesült királyságbeli, svédországi és magyarországi reakciók nagyon világosan megmutatják, hogy mit tett értünk az euro.

Zárszavam az, elnök úr, hogy mi is azt akarjuk, hogy az Európai Unió erejéhez mérten képviseltetve legyen az IMF-ben, a Világbankban és a globális pénzügyi gazdaságban. Felszólítjuk mindazokat, akik most globális szabályozásért kiáltanak, hogy tegyék azt Európában és tagállamaikban, amit másoktól követelnek.

 
  
MPphoto
 

  Olle Schmidt (ALDE). - (SV) Elnök úr, biztos úr, Juncker úr, szeretném azzal kezdeni, hogy szívből gratulálok az elmúlt tíz évhez, és köszönetet mondok mindkét előadónak a kiváló jelentésért.

Az elmúlt néhány hónap természetesen az euro erejét szemléltette. Kevesen hitték tíz évvel ezelőtt, hogy az euro ilyen hatalmas siker lesz. Néhány ország, köztük az én hazám is, aggódva várakozott az ajtón kívül. Néhány bíráló valószínűleg úgy gondolta, hogy az euro nem fogja kiállni a próbát, épp ahogy Lundgren úr mondta. Azonban neki és a többi bukást jósolónak nem lett igaza. Több hónapnyi pénzügyi bizonytalanság után nyilvánvaló, hogy egyedül a gazdasági együttműködés – amelynek összetartó kapcsa az euro – képes megteremteni azt a biztonságot, amelyet a jelenlegi globális gazdasági rendszer megkövetel. Pontosan az bizonyítja az euro terén folytatott együttműködés erejét, hogy éppen a közös fellépések vezettek a helyzet enyhüléséhez a piacon.

Az eurónak egész Európa valutájává kell válnia. Ha ez a jövőkép valóra válik, a már most is szigorú konvergenciakritériumok nem válhatnak még szigorúbbá. Ezért azt gondolom, hogy nem helyénvaló egy kizárólagos klubbá tenni az euro-tagságot szigorúbb belépési követelmények előírásával, ahogy azt az egyik módosítás követeli.

Hadd mondjak néhány szót Svédország euroövezeten kívüli helyzetéről. Svédország számára, amely csak fél lábbal van benn az Európai Unióban, viszont még mindig az euroövezeten kívül van, minden eddiginél nyilvánvalóbbak az előnyök és a hátrányok, remélem, még Lundgren úrnak is. Amikor 1992-ben az előző pénzügyi válság lesújtott Svédországra, nem tudtunk mást tenni, mint hogy hagytuk esni a koronát. Az akkor szerzett tapasztalatok arra indítottak minket, hogy részeivé váljunk az európai családnak. Az elmúlt évben a svéd korona értéke az euróval szemben esett. Most, a válságkezelés során Svédország kívül találta magát mind az euro, mind pedig az eurocsoportban elfogadott és ott a válságkezelés által megkövetelt döntések által kínált védelmen. Most a kis országoknak, mint amilyen Svédország, fel kell ismerniük a közös valuta értékét. Az euro által kínált stabilitás lehetővé teszi azt a hosszú távú szemléletet, ami fontos az exporttól függő országok számára, mint amilyen Svédország is. Svédország gazdasági fejlődése jó, ez igaz, az euro-tagság azonban nagyobb stabilitást adott volna monetáris politikánkban, és több munkahelyet, stabilabb gazdaságot és erőteljesebb exportot teremtett volna meg.

A svéd pártoknak ezért fel kell készülniük arra, hogy felülvizsgálják passzív hozzáállásukat az euróval mint Svédország valutájával szemben. Ezért ideje, hogy elkezdjünk komolyan beszélni országomban egy új népszavazásról. A magam részéről azt remélem, hogy Svédország öt éven belül tag lehet.

 
  
MPphoto
 

  Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). - (PL) Elnök úr, szeretném felhívni a figyelmet e mai vita két kérdésére, azokra a kérdésekre, amelyek véleményem szerint árnyékot vetnek a gazdasági és monetáris unió működésére. Először is, az euroövezeten kívüli országok gyorsabban fejlődnek, mint azok, amelyek benn vannak. 2002–2007-ben az euroövezeten kívüli régi tagállamok – Anglia, Svédország és Dánia – sokkal gyorsabban fejlődtek, mint az euroövezet országai. A GDP növekedése ezekben az országokban majdnem kétszerese volt az euroövezet átlagának, a munkanélküliségi ráta pedig lényegesen alacsonyabb volt, mint az euroövezetben. Az euroövezet országai és az új tagállamok közötti különbségek pedig még inkább árulkodóak.

Másrészt, nem egyenlően kezelik a gazdasági és monetáris unióba törekvő országokat és azokat, akik már bent vannak. A monetáris unió tagjelölt országainak szigorú fiskális és monetáris kritériumokat kell betartaniuk két éven át, mielőtt bevezetnék a valutát, míg a két legnagyobb uniós ország, Németország és Franciaország, akik az euroövezet tagjai, a 2002 és 2005 közötti négy évben túllépték a költségvetési hiányra előírt küszöbértéket. A Stabilitási és Növekedési Paktumot módosítani kellett ahhoz, hogy e két ország elkerülje a több milliárd eurós bírság megfizetését a kritériumok betartásának elmulasztásáért.

 
  
MPphoto
 

  Jens Holm (GUE/NGL). - (SV) E jelentés a gazdasági és monetáris uniót dicséri. De vajon mi az, amit ünnepelni lehet? Az euroövezet recesszióban van, a munkanélküliség pedig ugrásszerűen nő. A gazdasági és monetáris unió nagy országai közül sok már nem teljesíti a tagság alapvető gazdasági követelményeit. Ez önmagában is jelzi, milyen rugalmatlan projekt ez.

Öt évvel ezelőtt a svéd emberek a gazdasági és monetáris unió ellen szavaztak. Azonban több alkalommal is azt hallottam a Bizottságtól, hogy Svédországnak előbb vagy utóbb csatlakoznia kell a gazdasági és monetáris unióhoz. Ezért szeretném megragadni az alkalmat, és megkérdezni a Bizottságot, hogy egyszer és mindenkorra tisztázza: Svédországnak csatlakoznia kell a gazdasági és monetáris unióhoz?

A gazdasági és monetáris uniót alapvetően meg kell reformálni. Be kell építeni az a világos célkitűzést, hogy az Európai Központi Banknak küzdenie kell a munkanélküliség ellen. Nagyobb rugalmasságot kell lehetővé tenni. Ez néhány fontos lépést lenne a helyes irányba.

 
  
MPphoto
 

  Zsolt László Becsey (PPE-DE). - (HU) Köszönöm, elnök úr. Én sikernek tartom az euró bevezetését, hiszen láttuk, hogy csökkent a munkanélküliség, nőtt a foglalkoztatás, mert hiszen stabilitás van az euró mögött. Bizonyított ez a mostani válság is, hiszen aki ezt az erős tartalékvalutát tudja használni, annak egyszerűen nem lehet fizetési mérleg problémája, ellentétben azokkal, akiknél – mint például Magyarországon – vannak ilyen problémák.

Az eurózónában azonban nem sikerült konvergenciát megvalósítani a kohéziós támogatás ellenére sem, és azt kellene inkább megvizsgálni, hogy mi vezetett ide. Nagyon erős tőkeszivattyú. Ezért azt javaslom, hogy ennek a vizsgálatánál ne csak GDP, hanem GNI alapon is vizsgáljuk meg azt, hogy mi történt.

Örülök annak, hogy a jelentésbe belefoglalták azt is, hogy a tartósan rossz, rózsaszínű előrejelzéseket megadó tagállammal szemben el kellene járni – ezt Magyarország 2006-os történetéből tudjuk –, és erre azt hiszem, hogy szükség is van.

Fontosnak tartom azt, hogy megőrizzük az EU-tagság presztízsét. Egyrészt olyan állam, aki nem tagja az Európai Uniónak, ne lépjen be az eurózónába, hiszen ezzel nem tudnánk megmagyarázni bizonyos tagállamok drámai erőfeszítését, hogy tagok legyenek.

Az EKB eszközeit, főleg most a válság idején, minden tagállam felé használni kellene különösen a likviditást illetően, itt ne legyünk önzőek. Ez is értelmet ad az EU védernyőjének és a belsőpiaci tagságnak, ami nagyon komoly kihívást jelent például a fejletlenebb tagállamoknak. De ugyanúgy az EKB igazgatótanácsának összetételénél is vegyük ezt figyelembe.

De ami a legfontosabb, az az eurózóna külső képviselete. Szükség van erre, de az eurózóna külső képviseleténél minden tagállamot kapcsoljunk be a mandátumadásba, ne legyen egy exkluzív klub a külső képviselet, hiszen az EU egységes.

Végül el szeretném mondani, hogy minél hamarabb valóban be kell lépni a tagállamoknak az eurózónába szigorú feltételekkel, de logikus feltételekkel. Ezért örülök Klinz úr javaslatának, amely racionálisan a referenciaországokat az EU-övezetre szűkítené le. Köszönöm szépen a figyelmet.

 
  
MPphoto
 

  Vladimír Maňka (PSE). – (SK) A pénzügyi válság kapcsán Európa lakosai az elmúlt hetekben megláthatták, hogy az euroövezet tagállamai mennyivel jobban meg tudnak birkózni a nagy zavarokkal. Az emberek ezt látják hazámban, Szlovákiában is, amely január 1-jén csatlakozik az euroövezethez.

A pénzügyi befektetők és a devizapiaci spekulánsok immár az euroövezet részének tekintenek minket. Többé nem éri meg spekulálni valutánkkal, hiszen rögzített átváltási árfolyamot állapítottunk meg. Ezzel egyidejűleg a szomszédos országok valutái zuhannak. A spekulánsok olyan kockázati szintet látnak bennük, amit a pénzügyi piacok válsága miatt már nem kívánnak magukra vállalni. Néhány valuta az utóbbi évek legalacsonyabb szintjére esett vissza.

Az euro bevezetése a kicsi és nyitott gazdaságokban védi a vállalkozókat és a lakosokat az árfolyam-ingadozásoktól. Még annak az országnak, Dániának a lakosai is, ahol a világon a legmagasabb szintű a foglalkoztatás, és amely évek óta az egyik legversenyképesebb ország, és a világon a legmagasabb életszínvonallal rendelkezik, felismerték, hogy ha az euroövezet tagjai lennének, akkor sokkal kedvezőbb árfolyammal rendelkeznének, és jobban tudnák kezelni a jelenlegi globális problémákat. Ugyanez igaz természetesen Svédországra is, amit ma már megvitattunk itt. Talán most eljött a pillanat számukra, hogy újra megvizsgálják belépésüket az euroövezetbe.

Az egyik kollégám, aki egyben honfitársam is, ma bírálta a szlovák kormányt, hogy intézkedéseket dolgoz ki a szabályozási és felügyeleti keret megerősítésére. Fel szeretném hívni a figyelmét az Európai Parlament állásfoglalására, amely nemrégiben arra kérte fel a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan intézkedésekre, amelyek a szabályozási és felügyeleti keretet erősítik az egész EU-ban. Nincs más út. Ezért szavazott a különböző képviselőcsoportokban az európai parlamenti képviselők többsége e lehetőség mellett.

Végül szeretnék gratulálni a két előadónak a kiváló jelentéshez.

 
  
MPphoto
 

  Danutė Budreikaitė (ALDE). - (LT) A gazdasági és monetáris unió 10 éves. Ez egy szép évforduló, de alkalom arra is, hogy megvizsgáljuk, miként változott az EU és a globális gazdasági, pénzügyi és politikai helyzet, és hogy a maastrichti kritériumok összhangban vannak-e a jelenlegi globális változásokkal.

2005-ben felülvizsgálták a Stabilitási és Növekedési Paktumot, talán mert követelményeit az euroövezet legnagyobb országai nem hajtották végre.

Egy 10 éves időszakban lényegében az euroövezet egyik országa sem hajtotta végre a maastrichti kritériumokat.

Tudjuk, hogy az Európai Központi Bank inflációs célkitűzése 2%. Ha ma megnéznénk ezt a célkitűzést, azt látnánk, hogy azt egyik uniós ország sem érte el; szeptemberben inflációs rátájuk 2,8% (Hollandia) és 14,7% (Lettország) között ingadozik, a maastrichti árstabilitási kritérium pedig 4,5% lenne.

Ha az euroövezet tagállamai elmulasztják végrehajtani az árstabilitási kritériumot, hogyan beszélhetünk inflációs stabilitásról? Az inflációs stabilitásról 2006-ban kezdtek el beszélni, amikor az euroövezet bővülése megkezdődött. Most új követelményekről beszélünk az euroövezet új tagjelöltjei számára? Milyen kilátásai vannak az euroövezet bővítésének?

Felkérem az Európai Bizottságot és az Európai Központi Bankot, hogy vizsgálják felül ismét a gazdasági és monetáris unió elveit, irányítását és a maastrichti kritériumokat, és azt kérdezem, hogy ezeket végrehajtják-e a jelenlegi globális gazdasági és pénzügyi helyzetben, továbbá hogy mit tartogat a jövő a gazdasági és monetáris unió és az euroövezet tagjelölt országai számára.

 
  
MPphoto
 

  Ryszard Czarnecki (UEN). - (PL) Elnök úr, Juncker úr, nincs szerencséjük, ugyanis az euroövezet sikeréről szóló vitát éppen azon a napon tartjuk, amikor az Eurostat bejelentette, hogy nagy recesszió indul meg a közös valutával rendelkező országokban. Ennek önkritikára kellene indítania Önöket, nem pedig féktelen sikerpropagandára. Jelentésükben a szerzők magasztalják a munkanélküliség csökkenését, amely az elmúlt kilenc évben kétségtelenül alig haladta meg az 1,5%-ot, azonban az előrejelzések most a munkanélküliség erőteljes növekedését prognosztizálják az elkövetkező évekre az euroövezetben. Az érem másik oldala kevésbé kellemes, a jelentés pedig nem emeli ki azt, ami nem más, mint az elégtelen gazdasági növekedés és a termelékenység jelentős visszaesése (az 1990-es évek 1,5%-áról az elmúlt évtizedben 0,75%-ra).

Világos, hogy az euro se nem csodaszer a gazdasági csapásokra, se nem olyan eszköz, amely természetéből adódóan gyorsabb gazdasági növekedést és nagyobb jólétet biztosít, mint ami az euroövezeten kívüli uniós országokban, azaz Svédországban, Dániában és Nagy-Britanniában van.

 
  
MPphoto
 

  Margaritis Schinas (PPE-DE). - (EL) Elnök úr, nem lehet kétséges, hogy a gazdasági és monetáris unió és az euro megszületése az európai integráció hatvan éves történetének egyik fénypontja.

Először fordult elő Európában, hogy ilyen strukturáltan álltunk át egy másik pénznemre, háborúk és vérontás nélkül, konszenzussal, független országok politikai akaratából, amelyek közösen és demokratikusan döntöttek úgy, hogy ezen az úton indulnak el a monetáris stabilitás felé. Nehéz út volt, azonban olyan út, amelyet Európa mindkét fele alkalmasnak talált: azok az országok is, amelyek hozzászoktak a pénzügyi stabilitáshoz, és továbbra is ugyanazt az antiinflációs politikát folytatták, és más országok is, amelyek pénzügyi fegyelmezetlenség évei után az első alkalommal találták meg az euróban azt az oázist, ahol racionalizálni tudják gazdasági alapjukat, és át tudják alakítani gazdaságuk szerkezetét.

Ennyit a múltról. Most azonban nagyon nehéz szakaszba léptünk, egy olyan döntő ponton, ahol a GMU-ból a „G”-t, azaz a gazdaságot kell megvizsgálnunk. Eddig a GMU-ból az „M”, a monetáris elem segített eljutnunk oda, ahol most vagyunk; mától azonban a gazdasági szempontok kohéziós erővel bíró, következetes és egységes európai megközelítése nélkül – attól tartok – szemünk láttára fog visszájára fordulni sok vívmányunk.

Így a jövőben két rendezetlen ügy áll előttünk: az európai gazdasági kormányzás koordinációs szabályai, amelyek egyben megóvják majd a globális rendszert mindenekelőtt az olyan túlkapásoktól és anarchiától, amelyek a jelenlegi válságot okozták, másrészt pedig el kell ítélnünk azoknak a szereplőknek a gazdasági kerítő tevékenységét, akik arra akarják felhasználni a válságot, hogy kétséget ébresszenek ezekkel a fontos vívmányokkal kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 

  Manuel António dos Santos (PSE).(PT) Hadd kezdjem azzal, hogy gratulálok az előadóknak e kiváló jelentéshez. Csak azok a kevesek, akik teljesen feledékenyek, illetve azok néhányan, akik egyáltalán nem értenek semmit, gondolhatják azt, hogy az euro és az ahhoz kapcsolódó monetáris politika nem volt óriási siker az emberiség és az európai gazdaság számára. Hogy megértsük jelentőségét, elég csak megnézni azt az óriási számú munkahelyet, amelyek az euro időszaka alatt jöttek létre Európában. Az sem tekinthető jelentéktelennek, hogy – abban a válsághelyzetben, amelyben az európai gazdaság a rendelkezésére álló eszközöknek köszönhetően kedvezőbben reagál, mint más regionális gazdaságok – azok, akik rövid ideje még szkeptikusok voltak a közös monetáris politikával kapcsolatban, most gyorsan az együttműködést, sőt az integrációt keresik az euroövezettel.

Ez azonban nem minden, és nem jelenti azt, hogy jómagam személyesen elégedett vagyok azzal, ahogy az Európai Unió a pénzügyi konszolidáció és a pénzügyi stabilitás kérdéseit kezelte. Már több alkalommal említettem ebben a Házban, hogy támogatom a pénzügyi stabilitást és a Stabilitási és Növekedési Paktumot, azonban úgy érzem, hogy ez a paktum nem volt mindig a reálgazdaság barátja. Sem ez a paktum, sem pedig a monetáris politika nem volt igazi barátja a reálgazdaságnak. A reálgazdaság gyakran szenvedett azoktól az óriási problémáktól, amelyek a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályainak túlzottan konvencionális alkalmazásából adódtak.

Még sosem találkoztam olyan közgazdásszal, és nem olvastam olyan közgazdasági könyvet sem, amely azt mondta volna, hogy a kettő, három és a hatvan, a Stabilitási és Növekedési Paktum mágikus számai (infláció, deficit és az eladósodottság aránya) tudományosan bizonyítottak. És sohasem találkoztam senkivel, különösen nem közgazdásszal vagy elméleti közgazdásszal, aki bármikor is azt mondta volna, hogy létfontosságú makacsul fenntartani ezt a fajta konfigurációt. Egy, a Bizottság és Európa konzervatívabb szegmensei által hevesen védelmezett elképzelés az, hogy kiegyensúlyozott vagy nullszaldós költségvetéssel kell rendelkeznünk. Ez egy teljesen abszurd elképzelés. A kiegyensúlyozott költségvetés bármilyen szintű növekedés mellett is az adósság teljes felszámolását jelenti a jövőre nézve. Ez szociális szempontból nem tisztességes, ahogy a generációk közötti viszonyt tekintve sem, ráadásul semmi kapcsolata sincs a valósággal és a reálgazdasággal.

 
  
MPphoto
 

  Jim Higgins (PPE-DE). - Elnök úr, a Berès-Langen jelentés kiváló munka, mivel lényegi áttekintést ad a gazdasági és monetáris unió történetéről, és megmondja, miként haladjunk előre a jövőben. Az euro nagy visszhangot kiváltó siker lett: a világ második legfontosabb valutája; az infláció az első 10 évben összességében összhangban volt az EKB 2%-os célkitűzésével; emellett elősegítette az utazást, a kereskedelmet, a foglalkoztatást; és ami a legfontosabb, az EU egységesülésének egy további lépését jelzi.

A múlt heti bejelentés, amely szerint az euroövezet recesszióba került, most azt jelenti, hogy sürgős fellépésre lesz szükség mind az EU-ban, mind pedig globálisan, egy dolgot azonban nem tehetünk, mégpedig azt, hogy az eurót okoljuk a jelenlegi válságért. Miközben a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályai jó szándékúak abban, hogy iránymutatásokat rögzítenek a tagállamok számára a maximális hitelfelvételre vonatkozóan, nem látták előre – és senki sem láthatta előre – a jelenlegi globális gazdasági válságot. A jelenlegi válság véleményem szerint rugalmasságot igényel, hiszen – ha nem enyhül a pénzügyi intézmények részéről a hitelszűke – minden lehetőség megvan a válság további elmélyülésére, és még több munkahelyet veszítünk el.

Meg akarom dicsérni Barroso elnököt és Sarkozy elnököt azért, ahogy az Európai Uniót képviselték a G20 washingtoni tárgyalásain a múlt héten. Úgy hiszem, megtiszteltek ezzel minket, megtisztelték Európát.

Végezetül meg kell vizsgálnunk, hogyan kerültünk a jelenlegi válságba, és mik voltak az okok. Le kell vonnunk a tanulságokat, és biztosítanunk kell, hogy ez többet nem történik meg. Ha ez reformot jelent – az intézmények reformját, a Nemzetközi Valutaalap reformját –, akkor hát tegyük meg! Ha azt jelenti, hogy meg kell vizsgálnunk az Európai Központi Bank műveleteit, hát tegyük meg! Nyomozzunk ebben a szakaszban, végezzünk kriminalisztikai alapossággal vizsgálatot, bármilyen válsággal is szembesül most Európa – nem ismerjük súlyosságát, hogy hol lesz a vége, és milyen következményei lesznek –, és találjuk meg a megoldásokat.

 
  
MPphoto
 

  Dariusz Rosati (PSE). - (PL) Elnök úr, biztos úr, Juncker úr, osztom azt a véleményt, hogy a közös valuta nagy európai siker. Több éven át alacsony árak és alacsony inflációs szint jellemzett minket, alacsony volt a kamatunk, az árak átláthatóak voltak az országok között, makrogazdasági stabilitással rendelkeztünk – és ez külön siker azoknak az országoknak, amelyeknek korábban problémájuk volt az inflációval és a költségvetési hiánnyal. Osztom azt a véleményt, hogy ez siker.

Szeretnék megjegyzést fűzni ahhoz, amit lengyel képviselőtársam mondott pár perccel korábban, amikor is azt mondta, hogy nő a munkanélküliség és pénzügyi válság van az euroövezetben. Sajnos már elhagyta az üléstermet, de ha maradt volna, hallott volna pár bölcs szót. Ugyanis figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az euro nélkül a jelenleginél sokkal rosszabb lenne a helyzet Európában. Ez különösen nyilvánvaló akkor, ha megnézzük az olyan országok helyzetét, mint Izland vagy Magyarország, amelyek most óriási gazdasági nehézségekkel néznek szembe. Ha az euroövezet tagjai lennének, a helyzetük sokkal jobb lenne.

Azt szeretném mondani, hogy minden valuta hosszú távú sikere valós tényezőktől függ, azt a hosszú távú gazdasági fejlődés határozza meg, és ez hiányzik Európában. Megjegyzendő, hogy az elmúlt hetekben az USA-dollár erősödött az euróval szemben, ami azt bizonyítja, hogy még a gazdasági válságban a befektetők, legalábbis a többségük biztonságos helynek tekinti a dollárt befektetései számára. Ezért kell megteremtenünk a hosszú távú növekedés alapját Európában, ami erősíteni fogja az európai valutát. Ez azonban reformot igényel, gazdasági lendületet, és emellett magasabb termelékenységi rátát tesz szükségessé.

A második pontom az, hogy úgy vélem, felül kell vizsgálnunk a nominális konvergenciakritériumokat, és biztosítanunk kell, hogy hozzáigazítsuk a kritériumokat az új feltételekhez, különösen az inflációs kritériumot és a tárgyalási kritériumok kiszámításának módszerét, hogy azok az új tagállamok, amelyek dinamikus gazdasággal rendelkeznek, csatlakozni tudjanak az euroövezethez.

 
  
MPphoto
 

  Paolo Bartolozzi (PPE-DE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretnék köszönetet mondani az eurocsoport elnökének és a biztosnak, valamint a két előadónak is, akik elkészítették ezt a jelentést, mivel meggyőződésem, hogy az euro bevezetése lehetővé tette a polgárok számára, hogy sikeresebben gazdálkodjanak családi költségvetésükkel, azon keresztül, hogy segít nekik megtakarítást elérni az árukra és szolgáltatásokra fordított kiadásaikon; de nem csak ebben nyújt segítséget.

Ahogy mások már rámutattak, láttuk, hogy az inflációs ráta átlagosan 2% körül mozgott, továbbá mintegy 16 millió munkahely jött létre ebben a tíz évben, az államháztartási hiány pedig csökkent – ahogy a Bizottság is említette, 2007-ben a GDP 0,6%-át tette ki, szemben az 1980-as és 1990-es évek 4%-ával.

Emellett az euro nemzetközi presztízsre tett szert és vonzó valutává vált még a Közösségen kívüli országok számára is, és még a jelenlegi viharos pénzügyi helyzetben is, amely súlyosan megrázta a világ pénzügyi és bankrendszerét, az euro kétségtelenül csillapította e globális pénzügyi válság romboló hatását. Ma azonban fennáll a veszélye, hogy a kereslet globális lelassulása tovább gyengíti az exportot, és semlegesíti az euro leszámítolási kamatlábának előnyeit, ami veszélybe kerül a dollár értékének csökkenésével.

Nyilvánvaló, hogy ismételten elő kell vennünk az euro alapvető szerkezetének jelentős kiigazítását annak érdekében, hogy olyan helyzetbe hozzuk az átlagostól elmaradó GDP-jű tagállamokat, hogy orvosolni tudják hátrányukat. Ezért nagyon üdvözlendő egy olyan GMU útiterv, amelynek célja jobban elemezni a gazdasági eltéréseket, előmozdítani a strukturális reformokat, felügyelni az államháztartásokat és a pénzpiacokat, és felgyorsítani integrációjukat. Mindezt apránként lehet és kell elérni, azzal párhuzamosan, ahogy kiemelkedünk – reméljük, minél hamarabb – ebből az instabil helyzetből, amely jelenleg súlyosbítja nem csak a nemzeti kormányok által meghozandó sürgős döntéseket, hanem azt a zűrzavart is, amelybe a megtakarítással rendelkezők kerültek. Helyre kell állítani a megtakarításokkal rendelkezők bizalmát, hogy mozgásba hozzuk a befektetéseket és a fogyasztást, és javítsuk azt az általános keretet, amelyen belül higgadtabban tudunk cselekedni. Másként megfogalmazva, a felelősségnek kollektívnek kell lennie, azonban összehangolt erőfeszítésekre van szükség az illetékes hatóságok részéről, hogy megítéljék, mely reformokat kell támogatni szigorú kormányzással és határozott politikai vezetéssel.

 
  
MPphoto
 

  Sirpa Pietikäinen (PPE-DE). - Elnök úr, először is szeretnék gratulálni mindkét előadónak, Berès asszonynak és Langen úrnak ezért a nagyon kiegyensúlyozott jelentésért, amely széles perspektívában vizsgálja a témát. Másrészt úgy gondolom, hogy amikor e jelentés elkészítését kezdeményezték, senki sem gondolta, milyen időszerű is lesz azt most. Szerintem annak jele ez, hogy az EU képes választ adni a globális kihívásokra, biztosítani a versenyképességet és megteremteni a stabilitást.

Az európai monetáris unió nélkül mind az euroövezet országai, mind pedig az övezeten kívüli országok sokkal sérülékenyebbek lennének e pénzügyi válsággal szemben. Az elmúlt 10 évben az Európai Központi Bank nagyon pozitív szerepet játszott, és ez a kezdeményezés nagyon stabil monetáris politikát és gazdaságpolitikát biztosított, ami valóban képessé tett minket arra, hogy időben válaszoljunk a válságra és megelőző intézkedéseket tegyünk nemcsak az EU térségében, hanem globálisan is, amikor a globális pénzügyi architektúra reformjáról folytatott vitákra kerül sor.

Úgy vélem, ez a válság több, mint egy pénzügyi jellegű válság: a döntéshozatal és a játékszabályok válsága is. Amire most szükségünk van, az a szilárdabb európai szerepvállalás a felügyeletben és az Európai Központi Bankot illetően. Jobban harmonizált szabályozásra van szükségünk valamennyi különböző pénzügyi instrumentum tekintetében. Megfelelő eljárásokkal átláthatóságot kell biztosítanunk, mindenekelőtt pedig az európaiaknak kitartónak kell lenniük az egységben, hogy globálisan előrevigyük ezeket a politikákat. Egyesülnünk kell, mert a piacok már túlnőttek nemzetállami képességeinken, és koherens fellépésre van szükségünk nemzeti, európai és globális szinten.

 
  
MPphoto
 

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Közép-Európában is az euro válik a legjobb befektetésösztönzővé a külföldi befektetők számára. Ezért az euro 2009. január 1-jei szlovákiai bevezetésével kapcsolatban Robert Fico kormányán fog múlni, miként hozza ki a legtöbbet ebből a lehetőségből.

Az infláció fenntarthatóságát és az államháztartási hiányt nagyon szigorúan felügyelik majd Szlovákiában, a jelenlegi szlovák kormánynak ezért folytatnia kell Mikuláš Dzurinda előző kormányának reformjait. Ellenkező esetben Szlovákiának problémái lesznek az infláció alacsony szinten tartásával az euroövezethez való csatlakozást követően.

Remélem, hogy a szlovák kormány megszívleli az Európai Parlament előadóinak ajánlásait, és nem terheli meg az országot jövőbeli adósságokkal. Nem kontárkodik bele a nyugdíjreformba, megpróbálva így megszerezni a magánmegtakarítással rendelkezők pénzeszközeit és rövid távú javulást elérni az államháztartási hiányban; nem fogad el olyan törvényeket, amelyek ellentétesek a piaci szabályokkal, és hozzá fog járulni a vállalkozói környezet javításához.

 
  
MPphoto
 

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). - (RO) Elnök úr, biztos úr, az Európai Unió mintegy 490 millió európai polgárból meríti erejét. Az euroövezet a stabilitás pillére Európa és az egész globális gazdaság számára. Az euroövezetben egyedül az elmúlt 10 évben 16 millió munkahely jött létre. A jövőben az Uniónak válaszolnia kell a demográfiai és éghajlati változások által támasztott kihívásokra. Az elöregedő népesség súlyos társadalmi, gazdasági és költségvetési problémákat fog okozni. Úgy vélem, meg kell védeni az áruk, személyek, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgását, különösen most, a pénzügyi válság és a gazdasági recesszió összefüggésében.

A munkavállalók szabad mozgása előtt álló akadályok felszámolása megfelelő, tisztességes munkakörülményeket garantál minden európai munkavállaló számára, és hatékony eszközt kínál a szociális dömpinggel és az adóelkerüléssel szemben. Felszólítom az Európai Bizottságot és az eurocsoport tagjait, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a román és bolgár munkavállalókra kivetett korlátozások megszüntetése érdekében. Az euroövezetnek példát kell mutatnia a szociális piacgazdaságról.

 
  
MPphoto
 

  Vittorio Prodi (ALDE). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném megköszönni Almunia biztos úrnak és Juncker elnök úrnak az ezen oly fontos eszköz kialakításában végzett munkájukért. Az euro határozott realitás, amely megvédett minket a válságban.

Ezért tovább kell lépnünk előre, és olyan gazdaságpolitikát kell kialakítanunk, amely az oly sikeres monetáris politikával párhuzamosan működik; az eurocsoport egészére, de potenciálisan az Unióra is vonatkozó politikát; pontosan ezekben a válságos időkben kell sürgősségi programot elindítanunk az előre jelzett gazdasági nehézségek kezelésére.

Ezért úgy gondolom, hogy erőteljes elkötelezettségre van szükség; nagy hatású programot kell elindítanunk az Unió energetikai infrastruktúrájának kiépítése és az energiamegtakarítás érdekében. Meggyőződésem, hogy ezt mihamarabb meg kell tennünk.

 
  
MPphoto
 

  Gay Mitchell (PPE-DE). - Elnök úr, engedje meg, hogy felsorolásszerűen tegyem meg észrevételeimet.

A homogén piacok állnak annak a rendszerhibának a középpontjában, amellyel most szembesülünk, és ha a rendszer olyan jó működtetői, mint Juncker úr és Almunia úr, nem tudják újra visszahozni a heterogenitást a piacra, akkor csak egy későbbi időpontra toljuk ki a hibát. A homogén piacok állnak e probléma középpontjában.

Másrészt azt prognosztizálták Írországban, hogy az euro valutaként valami olyasmivé válik, mint egy jármű fékek, kormány és világítás nélkül. Hogy mekkorát tévedtek! Hol lennénk ma Írországban, ha nem lenne az euro és az Európai Központi Bank? Miért nem hiszünk jobban ennek eredményében? Ez az egyik dolog, amely segíthetne nekünk a lisszaboni ratifikációs folyamatban.

Végezetül, a védőoltás-hasonlatot alapul vevő érvvel kapcsolatban, a szülőknek valóban joguk van dönteni, de ha minden szülő úgy dönt, hogy nem adatja be a védőoltást, akkor kitör a járvány.

Csak azt mondanám: senki sem sziget. Anglia talán egy sziget, de itt az ideje, hogy újra megvizsgálja az euróhoz való csatlakozás kérdését, mert nem járhatunk mindannyian külön utakon.

 
  
MPphoto
 

  Gerard Batten (IND/DEM). - Elnök úr, mindig is egy gazdasági nonszensz volt, hogy több különbözően teljesítő gazdaság ugyanolyan kamatokat és árfolyamot használ. Emellett az Európai Központi Bank elsődleges feladata és jogi kötelezettsége az infláció kordában tartása, ami a kialakuló gazdasági válságban a legkisebb problémánk.

Ezek azok a törésvonalak, amelyek végül darabjaira szakítják majd az európai egységes valutát. Azonban az Egyesült Királyságban az eurofilek most azzal érvelnek, hogy a font zuhanó árfolyama lehetőséget kínál nekünk az euróhoz való csatlakozásra. Ha alapvető közgazdasági ismeretekkel rendelkeznének, akkor tudnák, hogy pont emiatt nem szabad Angliának csatlakoznia.

A font azon képessége, hogy megtalálja saját értékét más országokkal szemben, létfontosságú tényező lesz annak elősegítésében, hogy Anglia átvészelje a küszöbön álló gazdasági viharokat. Az Egyesült Királyságnak annyira van szüksége az európai egységes valutára, mint egy fuldokló embernek a kényszerzubbonyra.

 
  
MPphoto
 

  Dragoş Florin David (PPE-DE). - (RO) Elnök úr, először is szeretnék gratulálni a két előadónak, Berès asszonynak és Langen úrnak. Tíz év nem túl sok, de nem is kevés idő, azonban nyilvánvalóan jelentősen hozzájárult az egységes piac megszilárdulásához, jelenleg pedig ahhoz, hogy védőernyőt nyújtson a pénzügyi spekulációval szemben. Úgy vélem, hogy a pénzügyi és bankszektor szigorúbb szabályozása, összekapcsolódva a kutatási és fejlesztési befektetések bátorításával, a verseny ösztönzésével és a polgárok pénzügyi nevelésével, sokkal hatékonyabb megoldásokat kínálhat e válságos időkben.

Úgy gondolom, hogy az Európai Unió államainak gazdasági és pénzügyi szolidaritást kell mutatniuk ebben a pillanatban, mivel a pénzügyi és bankszektorban végrehajtott beavatkozások önmagukban nem elégségesek a gazdasági válság stabilizálásához, csupán látszólag. Remélem, biztos úr, hogy a válság nem gyakorol majd hatást a 2007–2013-as költségvetési előirányzatokra, mivel az európai források képesek lehetnek elérni a kívánt hatást az Unió fenntartható fejlődésének biztosítása tekintetében.

 
  
MPphoto
 

  Christopher Beazley (PPE-DE). - Elnök úr, Anglia euroövezetbeli tagságát illetően úgy gondolom, mindig is az volt a helyzet, hogy Anglia eleinte vonakodott csatlakozni az európai megállapodásokhoz. Nagyon gyorsan megtanulta megbánni ezt a döntését. Akkor a lehető legrosszabb pillanatban kérelmeztük a csatlakozást. Ha az euroövezet alapító tagjai lettünk volna – aminek lennünk kellett volna –, akkor ma sokkal erősebb helyzetben lennénk. Várom, hogy a következő konzervatív kormány tényleg nagyon rövid időn belül kérelmezze a csatlakozást az euroövezethez.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Kurt Joachim Lauk (PPE-DE).(DE) Elnök úr, csupán két megjegyzésem lenne. Először is, az euro kiállta a próbát. Az euro nélkül a spekuláció valószínűleg nem kímélt volna meg minket, amely nemzetgazdaságok egészét megtámadta volna Európában. Ebben az értelemben az euro kiállta a próbát. Valószínűleg súlyos nehézségekkel szembesültünk volna – vagy éppen teljes zűrzavarral –, ha nem lett volna eurónk ebben a válságban.

Véleményem szerint a későbbiekben két dolog lesz döntő fontosságú. Az euro stabil maradhat és globális tartalékvalutaként előreléphet a dollárral szemben, ha két dolog garantált: először is, az EKB-nak, amely helytállt a válságban, függetlennek kell maradnia, ami mellett már érveltünk; másodszor pedig, a Stabilitási és Növekedési Paktumot bővíteni kell. Már a jelenlegi formájában is rendkívül hasznos, azonban alkalmazni és védeni is kell.

 
  
MPphoto
 

  Joaquín Almunia, a Bizottság tagja. – (ES) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani valamennyi képviselőnek, akik felszólaltak e vitában. Úgy vélem, nagyon széles konszenzus alakult ki a vita tárgyát képező jelentés támogatása mellet, ahogy nagyon széles körű támogatást kapott a gazdasági és monetáris unió projektjének folytatása és egységes valutánk is. Ezt nem azzal a szándékkal mondom, hogy megismételjem közülünk azoknak az indokait, akik támogatták a gazdasági és monetáris unió létrehozását 10 évvel ezelőtt, hanem az elmúlt évtized eseményeinek és annak elemzése alapján, hogy mit kell tennünk most, ezekben a nehéz gazdasági időkben.

Természetesen a jelenlegi problémák nem az eurónak tudhatók be. Ahogy mindannyian tudjuk, e nagyon mély válság okai nem itt Európában vagy az euroövezetben gyökereznek. Azonban nyilvánvaló, hogy mi fizetjük meg az árat, ahogy más iparosodott országok, felemelkedő gazdaságok és fejlődő országok is. Ez azért van, mert egy globális gazdaságban nem lehetséges a lecsatolódás. Azonban a gazdasági és monetáris unió formájában legalább van egy eszközünk a problémák hatékonyabb kezelésére. Hiszünk abban, hogy együttműködéssel képesek leszünk gyorsabban kilábalni a válságból, mint akkor, ha az egyes országok egyedül próbálják ezt meg.

Egyetértek mindazokkal – és ők sokan voltak –, akik azt mondták, hogy az Európai Központi Bank olyan intézmény, amely létrehozása óta több mint kielégítően alátámasztotta azt a bizalmat, amit a Maastrichti Szerződésbe vetettünk. Úgy vélem, nagyon jól végezte munkáját, és ezt a munkát támogatni kell, mivel elengedhetetlen része a gazdasági és monetáris uniónak.

Egyetértek azokkal is, akik azt mondják, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktumot a jelenlegi, 2005-ben felülvizsgált formájában kell fenntartani, hogy ki tudjuk használni az abban az évben bevezetett és itt sok alkalommal megvitatott rugalmasságot. E rugalmasság lehetővé teszi számunkra a költségvetési fegyelem, valamint a költségvetési fegyelem szabályainak fenntartását. Lehetővé teszi számunkra, hogy biztosítsuk államháztartásaink fenntarthatósági célkitűzéseit. Ugyanakkor azt is lehetővé teszi számunkra, hogy felhasználjuk fiskális politikánkat egy olyan helyzetben, amikor aktív politikára van szükség az adózási és fiskális politikai eszközök terén.

Úgy kell koordinálni a fiskális ösztönzőket, hogy az hatékony legyen. A költségvetési fegyelemre vonatkozó keretrendszerünk megkönnyíti ezt a koordinációt, de korlátokat is szab annak megakadályozása érdekében, hogy a fiskális ösztönzők veszélyeztessék államháztartásaink fenntarthatóságát. Harmadrészt – sok felszólaló említette ezt ma – kétségtelenül meg kell erősítenünk az euro hangját valutánk stabilitásának védelme során, valamint az azokkal folytatott két- és többoldalú kapcsolatokban, akik valutánkba fektetnek be, azokkal, akik más valutákat képviselnek, és különösen a globális gazdaság főbb szereplőinek egyéb valutáival.

A válság olyan makrogazdasági egyensúlyhiányból ered, amit kezelni kellett volna, de nem lehetett kezelni, mert hiányoztak a globális egyensúlyhiány megoldására szolgáló hatékony mechanizmusok. Megvitattuk ezt Washingtonban, és továbbra is beszélnünk kell erről. Mi, európaiak csak akkor tehetjük ezt hatékonyan, ha megadjuk a teljes politikai támogatást és a szükséges irányítási mechanizmusokat az eurónak, hogy valutánk árfolyamán keresztül védeni tudjuk érdekeinket, amelyek rászolgáltak erre. Úgy hiszem, ezt az utat kell követnünk, ahogy az a jelentésben szerepel, ahogy azt az eurocsoport elnöke mondta, ahogy azt a Bizottság elfogadta, és ahogy azt az elkövetkező hónapokban a tagállamok vezetői is egyre nagyobb számban elfogadják majd.

Ez koordinációt követel meg, feltéve, hogy az a helyes típusú koordináció. Ez nem jelenti az Európai Központi Bank függetlenségének megtámadását vagy a gazdaságpolitikai döntések mesterséges koordinálását, amit a továbbiakban is az egyes országok körülményei szerint kell elvégezni. Ez nem valódi koordináció. Ennek olyan koordinációnak kell lennie, amely mindig is a gazdasági és monetáris unió gazdasági ága mögött volt, azaz a gazdasági és monetáris unió célkitűzéseit szolgáló koordináció, mind a makrogazdasági politikákban, mind pedig abban a kapcsolatban, amelynek a makrogazdasági és strukturális politikák között kell léteznie.

Amikor a Bizottságban a koordinációról beszélünk, akkor az ilyen típusú koordinációra gondolunk. Úgy érzem, hogy a jelenlegi körülmények között az előttünk álló recesszió kockázata azt mutatja, hogy ez a fajta koordináció prioritás, a gazdasági és monetáris unió pedig megadja nekünk az ennek eléréséhez szükséges eszközöket.

 
  
MPphoto
 

  Jean-Claude Juncker, az eurocsoport elnöke. − (FR) Elnök úr, nagyon rövid leszek, hiszen azok többsége, akik megpróbálták vezetni a mai vitát, már elhagyták az üléstermet. Így nekik nem kell válaszolnom.

A többieknek azt szeretném mondani, hogy lenyűgözött az Európai Parlament vitáinak eredményeként létrejött széles körű konszenzus, hiszen szinten mindannyian egyetértve azt mondjuk, hogy az euro siker volt. Örömmel jegyzem meg, hogy azok mondták ezt, akik az euroövezethez tartoznak. Örömmel jegyzem meg, hogy azok, akik azt szeretnék, hogy országuk az euroövezet tagjává váljon, szintén ezt mondják. Megjegyzem, hogy azok, akik mindig azt mondták, hogy amit csinálunk, az teljesen eszement dolog, fenntartják ezt a véleményüket, ami nem jellemezhető másként, mint ahogy ők jellemzik a mi hozzáállásunkat. Következésképpen a Parlamentben nem történt semmi új, kivéve azt, hogy némi aggódás azért mégis beszűrődött a vitákba – és akkor udvariasan fogalmaztam. Ezt a jelenleg előttünk álló pénzügyi és gazdasági válság okozza.

Ezen a ponton ezért két dolgot szeretnék mondani, válaszként számos felszólalónak. Európában senki sem érvel radikálisan a túlzott költségvetési konszolidáció mellett. Senki. Megreformáltuk a Stabilitási és Növekedési Paktumot. E Parlament néhány tagja nem értett egyet azzal, ahogy megreformáltuk a paktumot. Ők ma az elsők között vannak, akik elismerik a 2005 márciusában hozott döntések bölcsességét, amikor egy inkább gazdasági szemléletet alkalmaztunk a Stabilitási és Növekedési Paktum értelmezésére. E szemlélet lehetővé teszi, hogy a tagállamok és költségvetéseik könnyebben lélegezhessenek ma, még ha egy olyan szakaszba is lépünk most, amely ugyan nem depresszív, de kevésbé teszi egyenes irányúvá az államháztartás konszolidációját.

Azok a tagállamok, amelyek az elmúlt néhány évben erélyesek voltak a költségvetés konszolidációját illetően, most elégséges költségvetési fedezettel rendelkeznek ahhoz, hogy választ tudjanak adni a jelenlegi gazdasági válságra, amely felöleli a jelenleg előttünk álló strukturális szempontokat is. Azok a tagállamok, amelyek kevésbé voltak erélyesek, most nagyobb nehézségekkel szembesülnek azoknak a költségvetési forrásoknak a felszabadításakor, amelyekkel választ tudnának adni a most előttünk álló válságra.

Az euroövezetben azonban kötelességünk reagálni a válságra, amennyiben az a gazdaságpolitikát érinti. Nem elég a költségvetési stabilitásról beszélni. Nem elegendő kizárólag a pénzügyi válságnak szentelni erőfeszítéseinket. Nyilvánvaló, hogy az euroövezetnek erős és koordinált választ kell adnia a gazdasági válságra. Van tehát néhány hetünk, hogy összegyűjtsük az elemzéshez és az intézkedéshez szükséges összes elemet, és így megfogalmazhassuk ezt a gyakorlati és erőteljes választ. Természetesen mindazoknak is ezen kell dolgozniuk, akik a gazdaságpolitikák nagyobb fokú koordinálását követelik, mégpedig úgy, hogy megpróbálják nem előrebocsátani azokat a gazdaságpolitikai döntéseket, amelyeket még nem terjesztettek kollégáik elé az eurocsoportban.

Könnyű dolog itt a Parlamentben a gazdaságpolitikák koordinálását követelni. Azt javasolnám Önöknek, hogy az eljárási szabályzat alapján terjesszenek elő egy frakcióközi dokumentumot, amelynek a nagy képviselőcsoportok, amelyek mint Európai Parlament járnak el, felszólítják az eurocsoportot és nemzeti kormányaikat, hogy többé addig ne jelentsenek be gazdaságpolitikai intézkedéseket, amíg nem terjesztették azokat kollégáik elé az eurocsoportban.

Sürgessék kormányaikat – könnyű ezt követelni itt –, sürgessék kormányaikat a gazdaságpolitikai koordináció elvének betartására. Fogadjanak el egy frakcióközi állásfoglalást, és meglátjuk. Meglátjuk majd két, három vagy négy hónapon belül, hogy a kormányok – a politikai pártok, amelyekhez Önök is tartoznak, gyakran tagjai a kormányoknak, amelyekhez Önök fordulni fognak – megtették-e, amit Önök követeltek tőlük. Ez lenne a hiteles, ésszerű, logikus, racionális és következetes.

Ezért azt mondom, hogy erős és koordinált gazdasági választ kell adnunk arra, ami egyre inkább gazdasági válsággá válik. A bérpolitikát illetően pedig nem mondunk el mindent, amit el akarunk mondani, de elmondunk mindent, amit érdemes elmondani.

Önöknek igazuk van abban, hogy Németországban a szocialista-zöld kormány olyan bérpolitikát alkalmazott, amely csökkentette a német munkavállalók vásárlóerejét. A helyzet azóta javult. Ugyanez a megjegyzés érvényes Franciaországra is, amelynek kormánya abban az időben – 1998 és 2002–2003 között– nem volt ellene a változásoknak. Éppen ellenkezőleg, már amennyire én tudom. Egy kis önkritika persze a jó irányban árnyalná bizonyos emberek megjegyzéseit.

Ami egyébként a megtakarítások adóztatását illeti, három évvel az elfogadott menetrend előtt járunk. Önnek teljesen igaza van, Jonckheer úr, hogy kéri az irányelv hatálya alá tartozó pénzügyi termékek körének bővítését. Ami az adóparadicsomokat illeti, beszélgessen az anyanyelvén saját kormányával, és felfedezi majd, hogy sok tennivalója akad.

 
  
MPphoto
 

  Pervenche Berès, előadó. − (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, köszönöm ezt a vitát. Úgy hiszem, megalapozott hozzászólás volt ez az Európai Parlament részéről ahhoz, aminek a megvalósítását elvárjuk Önöktől, biztos úrtól és az eurocsoport elnökétől, mégpedig az útiterv keretében.

Juncker úr, Ön azt mondta nekünk: „Bárcsak a képviselőcsoportok megállapodnának!” Nos, a képviselőcsoportok meg fognak állapodni: holnap fogják megszavazni a 61.cikk (d) bekezdését és a 61. cikk (g) bekezdését, amelyben pontosan azt követelik, amire Ön szólította fel őket. Így holnap számíthat erre, amikor találkozni fog a gazdaság- és pénzügyminiszterekkel.

Ön azt mondta nekünk: „Nincs jelentés a divergenciáról”. Talán nincs nagyon pontos jelentés, egy dolog azonban bizonyos: nem történt meg az, amit vártunk, azaz a gazdasági helyzetek konvergenciája az euroövezetben, Ferreira asszony pedig konkrét példákat mondott erre.

A tagállamok közötti ellentmondásokat illetően most ismét Önhöz szólók, az eurocsoport elnökéhez: nem osztom az Ön véleményét. Nincs időm azokra, akik koordinációt követelnek, amikor az áll az érdekükben, majd elutasítják azt és a nemzeti szuverenitást védelmezik, amikor az áll jobban az érdekükben. A gazdaságpolitikai koordináció kérdései közös érdekű kérdések, az a helyzet pedig, amiben most vagyunk, elfogadhatatlan: az USA részéről már lehetővé vált két Paulson-terv végrehajtása, míg Európában Ön azt mondja nekünk, hogy még mindig szükségünk van néhány hétre, hogy találjunk valamit, amit a válaszunkra váró európai embereknek mondunk. Mindannyiunknak egyesítenünk kell erőinket, a Bizottságnak pedig ma kezében vannak az eszközök, amelyekkel az Európai Parlament javaslatai alapján előreléphet. Remélem, hogy meghallgatnak és támogatnak minket.

 
  
MPphoto
 

  Werner Langen, előadó. – (DE) Elnök úr, ott szeretném kezdeni, ahol a miniszterelnök úr abbahagyta. Úgy vélem, hogy az a rugalmasság, amiről az euroövezet és a 27 tagállam tanúbizonyságot tett, nagyon jó kezdet. Ezt most tovább kell fejleszteni, és nincs kétségem afelől, hogy ha azokat a tapasztalatokat, amelyeket Önök idehoztak, a tagállamok elfogadják, akkor a helyes nyomon leszünk.

Szeretném megköszönni mindenkinek a hozzászólást. Hoppenstedt úr az euróról folytatott első vitából idézett, ahol az eurót koraszülöttnek nevezték. Mára, 10 évvel később egy jókötésű sráccá vált – az euro nyelvtani neme az én nyelvemen hímnem, míg a német márka nőnemű volt –, aki az általános iskolában csak jó jegyeket kapott, és most megy középiskolába. Meg fogjuk látni, hogy továbbra is jól veszi-e majd az akadályokat, azonban elég optimista vagyok a későbbi sikereket illetően. Amikor azt hallom Beazley úrtól, hogy még az Egyesült Királyságban a konzervatívok is mérlegelik az euróhoz való csatlakozást, az már elég új perspektíva. Mindehhez annyit fűzhetek hozzá, hogy természetesen még az Egyesült Királyság sem csatlakozhat ingyen az euróhoz: teljesíteniük kell kötelezettségeiket a pénzügyi piacok koordinációjával és szabályozásával kapcsolatban, és eleget kell tenniük a szükséges minimális harmonizációnak.

Ebben az értelemben a helyes úton vagyunk. Szeretnék köszönetet mondani a Bizottságnak, különösen Almunia úrnak, valamint az eurocsoport elnökének a kiváló együttműködésükért. Szavukon fogjuk majd Önöket a javaslataikat illetően. Együtt akarunk működni Önökkel.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra 2008. november 18-án, kedden, déli 12 órakor kerül sor.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat