Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. november 17., Hétfő - Strasbourg

27. A fosszilis tüzelőanyagokból történő fenntartható villamosenergia-termelés rövid időn belüli demonstrációjának támogatása (rövid ismertetés)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Christian Ehler Ehler úr által az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében készített jelentés (A6-0418/2008) a fosszilis tüzelőanyagokból történő fenntartható villamosenergia-termelés rövid időn belüli demonstrációjának támogatásáról (2008/2140(INI)).

  Christian Ehler, előadó. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, brandenburgiként természetesen különösen nagy örömmel üdvözlöm Hübner asszonyt. Rövid áttekintést szeretnék adni az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság által a szénmegkötés- és tárolás demonstrációjáról szóló bizottsági javaslatról készített jelentésről. Ha teljesíteni akarjuk az Európai Unió által elfogadott energiaügyi és éghajlat-változási célokat, nyilvánvaló, hogy az egyik legdöntőbb tényező a CO2-kibocsátások csökkentése, amellyel összefüggésben a szénnek mint fosszilis tüzelőanyagnak alapvető szerepe van. Másrészről Európában jelenleg egy dilemmával szembesülünk. Három célunk van a környezetvédelmi és energiapolitikában: az első a környezetvédelem, a második az ellátás biztonsága, a harmadik pedig az árstabilitás, ami kéz a kézben jár az ellátás biztonságával, és különösen fontos a gazdaságilag olyan nehéz időkben, mint a mostani.

Európában mindannyiunk számára világos, hogy a szén Európa egyetlen fosszilis tüzelőanyaga, egyetlen fosszilis energiaforrása, így stratégiailag fontos e három cél tekintetében. Azonban a szénmegkötési és -tárolási (CCS) technológia, azaz tiszta technológia nélkül e tüzelőanyagnak nincs jövője. Ezért a parlamenti bizottság többsége üdvözölte a Bizottság javaslatát, hogy sürgősen támogatni kell a demonstrációs projekteket. A Bizottság nagyon ésszerű javaslatot terjesztett elő. A bizottság többsége egyetért azzal, hogy a lehető leggyorsabban ösztönzőket kell nyújtani a CCS-technológia ipari méretű hasznosítására. Ezért a Parlament többsége úgy érzi – ennek többször is elég nyilvánvalóan hangot adtunk –, hogy a tiszta technológiára nyújtott pénzügyi támogatás elengedhetetlen Európa energiaügyi és éghajlat-változási céljaihoz.

Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság javaslata ezért nagyon sajátos, forrásokat kér a hetedik kutatási keretprogramból és a kapcsolódó kibocsátás-kereskedelmi egységekből legalább 12 demonstrációs létesítmény megépítésére. Ezeknek a létesítményeknek össze kell kapcsolniuk a különböző tárolási és szállítási opciókkal ellátott technológiákat, és a lehető legszélesebb körben terjeszteni kell ezeket Európában.

Óvatos optimizmussal szemléljük a Bizottság első mozdulatait a CCS-ről és a kibocsátáskereskedelmi rendszerről szóló irányelvekről folyó háromoldalú tárgyalásokon. Ugyanezen óvatos optimizmus mellett az a véleményünk, hogy a háromoldalú tárgyalásokon nem csak a CCS jövőbeli keretfeltételeit kell megpróbálnunk tisztázni, hanem le kell fektetnünk a létfontosságú ideiglenes kísérleti létesítmények finanszírozásának szilárd alapjait is.

  Danuta Hübner, a Bizottság tagja. − Elnök úr, nagyon köszönöm Ehler úrnak a fosszilis tüzelőanyagokból történő fenntartható villamosenergia-termelés rövid időn belüli demonstrációjának támogatásáról szóló bizottsági közleményről készített jelentését. Nagyra értékeljük, hogy a jelentés általánosan támogatja politikai célkitűzéseinket, és elismeri azt a fontos szerepet, amelyet a szénmegkötés és -tárolás (CCS) tölthet be az éghajlatváltozás elleni globális küzdelemben.

A jelentés azt is világosan elismeri, hogy sürgősen szükség van 12 nagyléptékű demonstrációs projektre ahhoz, hogy a CCS-t 2020-ig üzletileg életképessé tegyük. Közleményünket a CCS-irányelvet is felölelő teljes és átfogó éghajlati és energiaügyi csomag részeként kell értelmezni, amely irányelv meghatározza a CCS-technológiák európai működését lehetővé tevő jogi keretet; a csomag része még a kibocsátás-kereskedelmi rendszer, amely megadja a CCS rendszer gazdasági és kereskedelmi keretét, valamint a Bizottság javaslata, miszerint a tagállamok rendeljék a kibocsátási egységek árveréséből származó bevételek 20%-át az alacsony széndioxid-kibocsátású technológiákkal kapcsolatos beruházásokhoz, mint amilyen a CCS is. A végleges döntéstől függetlenül az árverésből származó bevételek alapvető finanszírozási forrássá válnak a CCS demonstrációs projektek számára.

Végül pedig közleményünk javasolja egy európai koordinációs struktúra létrehozását 2009 elején, amely a tudás megosztásával, közös kommunikációs kezdeményezésekkel és más közös fellépésekkel támogatja a CCS demonstrációs projekteket.

Nagyra értékelem, hogy a Parlament összességében jóváhagyta az éghajlati és energiaügyi csomagot, és különösen a közleményt. A jelentés azonban azt is megállapítja, hogy a Bizottság erőfeszítései lehet, hogy nem lesznek elégségesek a Tanács által kijelölt cél, a tizenkét demonstrációs projekt eléréséhez. Megértem ezt az aggályt.

A pénzügyi kérdés kezelése érdekében a Környezetvédelmi Bizottság módosítást fogadott el a kibocsátás-kereskedelmi rendszerről szóló javaslathoz, amely azt javasolja, hogy az új kibocsátóknak szánt tartalékból 500 millió EUR értékű kibocsátási egységet használjanak fel a CCS demonstrációs projektek finanszírozására.

A Bizottság politikai véleménynyilvánító dokumentumot küldött a Parlamentnek, hogy elősegítse a konszenzus kialakítását a Tanácsban is az alacsony széndioxid-kibocsátású technológiák megfelelő finanszírozásának biztosítása érdekében.

A jelentésben két másik kérdést is felvetettek, amelyekkel a Bizottság jelenleg nem tud teljesen egyetérteni. Először is a jelentés felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen részletes értékelést mind a tizenkét demonstrációs projekt költségeiről, valamint az állami és magánfinanszírozás arányáról. Hadd mondjam el ezzel összefüggésben, hogy a demonstrációs projekteket csak azt követően jelöljük ki, hogy pályázati eljárást szerveztek európai vagy tagállami szinten. A költségek értékelése jelenleg folyik, de ezek csak durva költségbecsléseket tudnak adni, mivel minden egyes projekt egyedi.

Másrészt a jelentés azt is javasolja, hogy használjanak fel forrásokat a kockázatmegosztási finanszírozási eszközből is a CCS támogatására. Mivel ezeket a forrásokat már teljesen lekötötték, bármilyen változtatás a hetedik keretprogram módosítását tenné szükségessé.

Hadd fejezzem be azzal, hogy megköszönöm Önöknek a jelentésen végzett kiváló munkát, és remélem azt is, hogy a Parlament a szavazás során is megőrzi a jelentés általános irányát és célkitűzéseit.

  Elnök. – A napirendi pontot lezárom.

A szavazásra holnap déli 12 órakor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Adam Gierek (PSE), írásban. – (PL) Elnök úr, biztos asszony, az Európai Unió egyik célja a 2020-ra szóló ambiciózus éghajlatvédelmi terv, amelyet 3 x 20-as célkitűzésként is ismernek. A végrehajtási eszközök közé tartozik az árverés bevezetése a kibocsátás-kereskedelmi rendszerbe, valamint 2015 után a szénmegkötési és -tárolási (CCS) technológiák bevezetése. Azonban a 2015 után bevezetendő 500g CO2/kWh kibocsátási határérték műszakilag megvalósíthatatlan, még a modern széntüzelésű erőműveknél is. Így ez egy rövid moratóriumot jelent a széntüzelésű erőművek építésére, ami veszélyezteti az energiabiztonságot.

A CCS-technológiák olyan iparágakban is hasznosíthatók, amelyek melléktermékként nagy CO2-kibocsátást okoznak, például a vaskohászat. Emiatt a széntől leginkább függő tagállamoknak már most meg kellene kezdeniük a demonstrációs létesítmények építését, hogy megszerezzék a szükséges tapasztalatot. Ez azonnali pénzügyi támogatást igényel, mivel a 2013 után a kibocsátás-kereskedelmi rendszerből érkező források már megkésettek lesznek. Lengyelországban például most kellene építenünk két vagy három, CCS-technológiát hasznosító létesítményt. Olyan modern, feketekőszénnel vagy barnakőszénnel fűtött erőművekre gondolok, amelyek a CO2-tárolás különböző módszereit hasznosítják porózus geológiai képződményekben vagy föld alatti tárolókban.

  András Gyürk (PPE-DE) , írásban. – (HU) A szén-dioxid-megkötés és -tárolás mára elengedhetetlenül része lett a klímaváltozással kapcsolatos párbeszédnek. Egy sokat ígérő technikáról van szó, amelynek ugyanakkor még rá kell szolgálnia a társadalom bizalmára. Jövőbeni használata egyfajta reális kompromisszum lehet a fosszilis energiaforrások megkerülhetetlensége és az éghajlatvédelmi célkitűzések között.

Mivel a szén-dioxid megkötése jelentős és hosszú távú befektetéseket feltételez, elengedhetetlen, hogy az Európai Unió következetes és stabil jogszabályi hátteret teremtsen. Úgy vélem, hogy a Parlament által is módosított klímacsomag jó irányokat határozott meg ezen a téren.

Örvendetes fejlemény, hogy a Parlament vonatkozó jelentése nem közvetlen pénzügyi támogatást, hanem ingyenes kibocsátási kvótákat nyújtana 10–12 kísérleti erőműnek. Elengedhetetlennek tartom, hogy az ingyenes kvótákra jogosult erőműveket az Európai Bizottság a regionális egyensúly elvének figyelembevétele mellett jelölje majd ki. A jelentéstevővel egyetértésben úgy vélem, hogy az új technológiák elterjedése érdekében jelentős mértékben meg kell erősíteni a kutatás-fejlesztésre szánt forrásokat – tagállami és uniós szinten egyaránt.

Az Európai Unió támogatása nem pótolhatja a magánszféra erőfeszítéseit. Amennyiben a szén-dioxid-tárolás és -megkötés valóban életképes megoldás, úgy lesznek vállalatok, amelyek hajlandóak tevékeny részt vállalni a beruházások megvalósításában. Fontos megjegyeznünk a fentiek mellett, hogy a szén-dioxid-megkötés támogatása nem vonhat el forrásokat a megújuló energiaforrásoktól. Az általunk tárgyalt technológia ugyanis egy lehetséges, ám korántsem az egyedüli megoldás a klímaváltozás hatásainak mérséklésére.