Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. november 18., Kedd - Strasbourg

12. Kérdések órája (a Tanácshoz intézett kérdések)

  Elnök. − A következő napirendi pont a kérdések órája (B6-0484/2008).

A következő kérdéseket a Tanácshoz intézték.

1. kérdés, Bernd Posselt kérdése (H-0794/08)

Tárgy: Keresztények Törökországban: A Mor Gabriel kolostor

Mi a Tanács véleménye a törökországi keresztény kisebbség helyzetéről, különösen pedig a kelet-törökországi Mor Gabriel kolostor részleges kisajátításáról folytatott vita jelenlegi állásáról?

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök asszony, hadd válaszoljak Harkin asszonynak azzal, hogy elmondom, hogy a Tanács, ahogy ezt számos alkalommal demonstrálta is, nagy jelentőséget tulajdonít a törökországi vallásszabadság kérdésének.

Az esetet, amelyre Harkin asszony utal, még vizsgálja a török bíróság, így jelen pillanatban én erről nem nyilatkozhatok, de nagyon alaposan nyomon követjük az ügyet.

Kérdése általánosságban a törökországi vallásszabadságra vonatkozik. Ez egy nagyon fontos kérdés, és Törökországban sürgős előrelépésre van szükség, és konkrét intézkedéseket kell elfogadni a megfelelő igazságügyi keret megteremtése érdekében. Az Európai Unió a Törökországgal folytatott párbeszéd során folyamatosan hangsúlyozza ezeket a kérdéseket, amelyek az EU-Törökország Társulási Tanács legutóbbi, 2008. május 27-i ülésén különösen fontos szerepet kaptak. Ezen az ülésen az Európai Unió tudomásul vette a török kormány kinyilvánított szándékát és megújított kötelezettségvállalását ezen reformfolyamat véghezvitelére és a meglévő hiányosságok felszámolására, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kötelezettségvállalást sürgősen hatékony és konkrét intézkedések formájában meg kell valósítani.

Bizonyos területeken előrelépés figyelhető meg: Törökország intézkedéseket hozott, például 2008 februárjában módosításokat fogadtak el az alapítványokra irányadó jogi szabályozáshoz. Ezen módosítások révén megszűnt az a tilalom, amely a külföldiek számára tiltotta az alapítványok létrehozását Törökországban, és most már a viszonosság elve kerül alkalmazásra.

Az alapítványokra irányadó jogi szabályozás ezen helyeslendő változásai ellenére még mindig számos olyan nehézséget kell megoldani, amelyet a vallási közösségek és kisebbségek tapasztalnak, különösen ami a jogállásukat és – ezt szeretném különösen hangsúlyozni – a tulajdonjogaikat illeti.

Ennek megfelelően ismét felvetették a vallásszabadság kérdését a szeptember 15-i, brüsszeli miniszteri ülés politikai párbeszéde keretében, és a Tanács biztosíthatja Harkin asszonyt, hogy továbbra is nagyon alaposan nyomon fogja követni a vallásszabadság kérdését, beleértve az alapítványokra irányadó új jogi szabályozás alkalmazását is, és hogy fel fogja vetni ezt az ügyet a török hatóságoknak minden szinten, ahol azt megfelelőnek tartja.

Sajnálatos módon csak most tudtam meg, hogy valójában Posselt úr tette fel ezt a kérdést. Elnézést kérek, de a papíromon nem ez állt, elnök asszony.

  Bernd Posselt (PPE-DE). - (DE) Nagyon köszönöm a Tanács soros elnökének. Ez volt a kérdésem. Köszönöm a remek választ. Franciaország hagyományosan régóta fennálló, jó kapcsolatokat ápol a közel-keleti kereszténységgel. Szeretnék feltenni egy további kérdést. A Mor Gabriel kolostor vallási szerepe mellett a régió asszír keresztény kisebbségének kulturális és gazdasági központja is. Mit tesz a Tanács ezen létében fenyegetett kisebbség védelmére? Mi a Tanács álláspontja a templomok építéséről – ami továbbra is nagyon nehéz marad Törökországban – a többi keresztény közösség esetén?

  Jean-Pierre Jouyet. − (FR) Elnök asszony, hadd kérjek elnézést Posselt úrtól a figyelmetlenségből származó tévedésemért. Remélem, nem vette személyes sértésnek. És hogy válaszoljak a kérdésére, ahogy előző észrevételeim során is mondtam, fokozott figyelemmel követjük nyomon a vallásszabadság gyakorlását Törökországban és más országokban, valamint a nemzeti kormányok által nyújtott biztosítékokat, különösen a kisebbségek esetén.

Törökországban, akárcsak más országokban is, ez a kisebbség a keresztény kisebbség, és ahogy arra Posselt úr is utalt, ezeknek az eseteknek kiemelt figyelmet szentelünk. A Mor Gabriel kolostor ügye még függőben van, és még várnunk kell a kolostorra vonatkozó döntésre.

Ami a török kormánnyal folytatott párbeszédet – mint a Törökország módosított csatlakozási partnerségét célzó tárgyalások részét – illeti, teljesen világos, hogy kiemelt szerepet kapott minden, ami az alapvető szabadságokkal és a vallásszabadsággal kapcsolatos, valamint a török kormánnyal folytatott párbeszéd lényegi elemét képezi a vallásszabadság teljes tiszteletben tartását biztosító tolerancia légkörének megteremtéséhez szükséges intézkedések bevezetése is. Ezt szeretném ismételten hangsúlyozni, Posselt úr.

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Üdvözlöm a Tanács soros elnökét. Szeretném megjegyezni, hogy a keresztény egyházakkal kapcsolatos problémák nem korlátozódnak csupán Törökországra, hiszen a kettéosztott Ciprus északkeleti részében is jellemzőek.

Folyik-e vita tanácsi szinten erről a kérdésről, és főképp, történnek-e Törökországot érintő intézkedések annak érdekében, hogy Törökország a megfelelő módon használja azt a befolyását, amellyel ezen a területen kétségkívül rendelkezik?

  Jim Allister (NI). - Szeretném felhívni a miniszter figyelmét a törökországi, igen kicsi, protestáns közösség elleni folyamatos hadjáratra, amely jelenleg abban a nevetséges perben ölt testet, amelyet hónapok óta folytatnak két fiatalember – Turan Topal és Hakan Taştan – ellen, akiket azzal vádolnak, hogy megsértették Törökországot. Úgy tűnik, hogy az a bűnük, hogy gyakorolják a vallásukat. A vallásszabadsághoz való ilyen jellegű hozzáállás esetén nem egyértelmű-e az, hogy Törökországnak még nagyon hosszú utat kell megtennie, amíg az emberi jogok és a vallásszabadság alapvető normáinak meg tud felelni?

  Jean-Pierre Jouyet. − (FR) Elnök asszony, hogy Rack úr kérdésre feleljek, természetesen nagyon is tudatában vagyunk a Ciprus északi részében jelenlévő erős török befolyásnak, és foglalkozni fogunk ezekkel a problémákkal. Mint azt Önök is tudják, csütörtökön Észak-Ciprus parlamenti képviselőiből álló küldöttség látogat el az Európai Parlamentbe, így lehetőségünk lesz kifejezni súlyos aggályainkat ezen ügyek kapcsán.

Hadd nyugtassam meg Allister urat azzal, hogy természetesen minden felekezet sorsát figyelemmel követjük, és szeretném megköszönni neki, hogy felhívta a figyelmet a két protestáns fiatalember ügyére, akik valóban erőszaknak vagy fenyegetésnek vannak kitéve hitük miatt. Allister úr, erre az ügyre a török hatóságok figyelmét is fel fogjuk hívni.

  Elnök. − 2. kérdés, Manuel Medina Ortega kérdése (H-0796/08)

Tárgy: Az Európára nehezedő új migrációs nyomás

Az elmúlt hetekben érezhető volt az Európai Unió mediterrán térségének országaira nehezedő migrációs nyomás növekedése.

Tervez-e a Tanács új diplomáciai vagy egyéb intézkedéseket, amelyekkel segítené ezen országokat a térséget jelenleg érintő illegális bevándorlás legújabb hullámának feltartóztatásában?

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök asszony, Ortega úr kérdésére válaszolva elmondanám, hogy amennyiben nem tévedek - de Ön már segített is nekem ebben elnök asszony - az Európai Unió előirányzott bevándorlás-politikája a szolidaritás elvén alapul, egyrészt a tagállamok közötti szolidaritáson különös tekintettel azokra, amelyekre erős migrációs nyomás nehezedik, másrészt a származási országokkal való szolidaritáson, különös tekintettel a migráció okát képező szegénységre való reagálás tekintetében.

Ez az elv képezi az alapját az Európai Tanács által 2005 decemberében meghatározott, a migrációval kapcsolatos általános megközelítésnek. A migrációval kapcsolatos általános megközelítés célja a párbeszéd és az együttműködés erősítése a migránsok származási országai és a tranzitországok között. A megközelítés szerint az ezen országokkal folytatott párbeszéd a migráció összes dimenzióját le fogja fedni, különös tekintettel a jogszerű migrációra, az illegális migráció megelőzésére és az ellene folytatott küzdelemre, valamint a migráció és a fejlesztés közötti kapcsolatra.

A későbbiek során az Európai Tanács folyamatosan megerősítette ezen megközelítés gyakorlásának szükségességét, tovább erősítve, valamint egyre hatékonyabb módon megvalósítva azt.

A származási országok, a tranzitországok és a célországok együttműködésének szellemében került megrendezésre 2006 júliusában Rabatban az első EU-Afrika Migrációs és Fejlesztési Miniszteri Konferencia. A második Migrációs és Fejlesztési Miniszteri Konferenciát 2008. november 25-én tartják Párizsban. A konferencián egy olyan, több évre vonatkozó operatív programot akarnak majd elfogadni, amely intézkedések sorából fog állni, amelyeknek a bevezetésére kérik a nyugat-afrikai migrációs útvonal által érintett partnereket, különös tekintettel az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem megelőzésére és az ellenük folytatott küzdelemre.

A harmadik országokkal, főleg a Földközi-tenger partvidékén fekvő országokkal folytatott párbeszédben és operatív együttműködésben elsődlegesen fontos terület a határigazgatás is, beleértve a fizikai és humán erőforrások megerősítését, valamint a Frontexszel való operatív együttműködést. Így például a Frontex Ügynökség égisze alatt végrehajtott, 2008-as közös műveletnek jelentős csökkenést sikerült elérnie a Kanári-szigetekre érkező migránsok számában.

A migráció kérdései hasonló szellemben a Bizottság folyó hónapban Líbiával megkezdendő tárgyalásainak is részét fogják képezni azon megbízatás alapján, amelyet a Bizottság a Tanácstól kapott szeptemberben az Európai Unió és Líbia közötti keretmegállapodás létrehozására.

Végezetül pedig, mint tudják, a tavaly októberi Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum ismét megerősítette a felelősség elvét. A paktum hangsúlyozza az azon tagállamokkal szemben tanúsított szolidaritás szükségességét is, amelyek földrajzi fekvésük miatt ki vannak téve a bevándorlási hullámnak, vagy amelyeknek forrásaik korlátozottak. A paktum felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő megoldási javaslatokat, amelyek a szolidaritás szellemében figyelembe veszik ezen tagállamok problémáit.

  Manuel Medina Ortega (PSE). – (ES) Üdvözlöm a Tanács soros elnökét, és szeretném elmondani neki, hogy egyetértek a Tanács megközelítésével. A kérdés az, hogy jóvá tudunk-e hagyni konkrét intézkedéseket: az idő csak múlik, és a problémák egyre súlyosabbá válnak. Különösen a mediterrán térség országainak kell nehézségekkel szembenézniük. Bizonyos országoknak megvannak a gazdasági forrásaik ezen problémák kezelésére, míg másoknak nincsenek, mint például Máltának, amely kis mérete és korlátozott forrásai következtében hatalmas nehézségekkel néz szembe.

További problémák származnak a nemzetközi szabályozásokból, mint például a gyermekek védelméről szóló hágai egyezményből, amely valójában meggátolja, hogy a gyermekeket vissza lehessen küldeni családjukhoz. Nem tudom, hogy a Tanács figyelembe vette-e, hogy a gyermekek védelméről szóló szabályozások megfogalmazása olyan abszurd helyzetet teremt, hogy az Európába érkező gyermekeket nem lehet visszaküldeni családjukhoz még akkor sem, ha a családot azonosították.

Végezetül pedig meg kell említenem a konkrétabb kérdéseket is: tudom, hogy jelenleg vannak olyan különleges kezdeményezések afrikai országokkal, például Malival, amelyek bevándorlási központok létrehozását célozzák annak érdekében, hogy a származási országok vagy tranzitországok maguk tudják kezelni ezt a problémát, így kerülve el azokat a drámai eseteket, amikor emberek tucatjai próbálnak meg sikertelenül partra szállni, és a tengerbe vesznek.

  Jean-Pierre Jouyet. − (FR) Elnök asszony, köszönöm Ortega úrnak a konstruktív, témába vágó kérdéseket. Teljes mértékben igaza van. Biztosítanunk kell a kevesebb forrással rendelkező tagállamok támogatását: igen, Málta esete teljesen világos. Meg kell fontolnunk az átcsoportosítást Málta forrásainak megerősítése érdekében, és fontolóra kell vennünk a Frontex műveleteinek megerősítését ebből a szempontból, különösen, ami Máltát illeti.

Másodszor, ahogy azt Ortega úr is tudja, 2008. november 25-én kerül megrendezésre Párizsban a rabati konferenciát követő, második EU-Afrika Migrációs és Fejlesztési Miniszteri Konferencia, melynek keretében három ülésre kerül sor a jogszerű migráció, az illegális migráció, valamint a migráció és fejlesztés témakörökben. Ígérem, hogy meg fogom kérni a Tanács Főtitkárságát, hogy tegyen pontosabb jelentést a kiskorúak védelmére vonatkozó szabályokról, mivel én jelenleg erre nem tudok válaszolni.

Ami a harmadik kérdést, azaz Malit illeti, Ortega úrnak tökéletesen igaza van abban, hogy hangsúlyozza ezeknek a megállapodásoknak a jelentőségét. Az elnökség ilyen megállapodásokat szándékozik kötni a származási országokkal, és erre szólítja fel a Tanácsot is. A származási országokkal folytatott párbeszéd és közös fejlesztés fontos, és számomra a Malival létrejövő megállapodás referenciaként fog szolgálni. Ezt akartam elmondani Ortega úrnak.

  Bernd Posselt (PPE-DE). - (DE) Kérdésem a Sarkozy elnök úr által kezdeményezett Unió a Mediterrán Térségért kezdeményezésre vonatkozik. Lehet-e ezt a kezdeményezést hatékony eszközként használni ezen a területen? Két konkrét témát szeretnék említeni. Először az Észak-Afrikából érkező bevándorlókat: mit tesznek annak érdekében, hogy munkahelyeket teremtsenek Észak-Afrikában? Másodszor pedig a nyugat-afrikai tranzitmigrációt: nem lenne lehetséges Észak-Afrikában létrehozni befogadó állomásokat?

  Jean-Pierre Jouyet. − (FR) Elnök asszony, azt kell mondanom, hogy Posselt úr kérdése nagyon jó. Először is az Unió a Mediterrán Térségért egy gyakorlati projektekre létrejött szövetség. Ezenkívül interkulturális irányultsága is van. Nyilvánvalóan kapcsolódik a gazdasági fejlesztéshez, és minden, ami a közös fejlesztéshez kötődik, a gazdasági fejlesztés részét képezi. Így biztosíthatom Posselt urat arról, hogy így vagy úgy, de ezeket az aspektusokat a megfelelő időben figyelembe fogjuk venni a Földközi-tenger két partvidéke között a gazdasági fejlesztésről folytatott tárgyalások és fejlesztési projektek keretében.

  Elnök. − 3. kérdés, Luis Yañez-Barnuevo García kérdése (H-0798/08)

Tárgy: Párbeszéd kezdeményezése Kubában

A Tanács 2008. június 23-i, Kubával kapcsolatos következtetései nagyon kedvező fogadtatásra találtak kubai demokratikus körökben, amelyek nagyra értékelik azt a tényt, hogy az EU egyik prioritása a politikai foglyok feltétel nélküli szabadon bocsátása, valamint hogy az EU támogatja az emberi jogok tiszteletben tartását és az, egy pluralista demokrácia irányába történő, tényleges fejlődést.

A Tanács következtetéseiben vállalt kötelezettségvállalásokból lehet-e sejteni, hogy milyen hatékony intézkedésekre fog sor kerülni a civil társadalom és a demokratikus ellenzék képviselőivel folytatott párbeszéd további előmozdítására?

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök asszony, Masip úr, ahogy Ön is hangsúlyozta, a Tanács június 23-án úgy döntött, hogy az emberi jogok terén tapasztalható, új keletű, pozitív fejlemények fényében párbeszédet kezdeményez Kubával.

A Tanács első ízben döntött úgy, hogy feltételek nélküli, viszonosságon alapuló és valamennyi közös érdekre kiterjedő párbeszédet kezdeményez az Európai Unió és Kuba között. A párbeszéd célja konkrét eredmények elérése, különösen az emberi jogok terén. Masip úr, ezen keretek között került sor az Európai Unió és Kuba közötti, minisztériumi szintű politikai párbeszéd első ülésére október 16-án Párizsban.

Másodszor pedig, a Tanács június 23-i következtetéseiben megerősítette, hogy a magas szintű látogatások során, amelyeken az emberi jogi kérdések mindig napirenden lesznek, folytatni fogja a párbeszédet a civil társadalom és a demokratikus ellenzék képviselőivel is. Amennyiben szükséges, ezen látogatások keretében az ellenzékkel való találkozók is megszervezésre kerülnek.

A Tanács hangsúlyozta azt is, hogy az EU továbbra is gyakorlati támogatást fog nyújtani a kubai társadalom minden szektorának a békés átalakulás érdekében. A következtetések végrehajtása érdekében az ellenzéki szervezeteket rendszeresen fel fogják kérni, hogy fejtsék ki véleményüket az aktuális politikai fejleményekkel kapcsolatban.

Végül pedig a Tanács megerősítette, hogy az EU készen áll konstruktív módon hozzájárulni a kubai társadalom minden szektorának fejlődéséhez, beleértve a fejlesztési együttműködést is, és ezen kötelezettségvállalás kapcsán, ahogy azt Önök is tudják, Louis Michel biztos éppen most volt hivatalos látogatáson Kubában ezen együttműködés és az esetlegesen bevezetendő gyakorlati projektek kereteiről való megállapodás céljából.

Látni fogják, hogy Michel úr látogatása mellett a Tanács még számos intézkedést bevezetett a júniusi következtetések végrehajtása érdekében, és jövő júniusban, a cseh elnökség végén, a Tanács elkezdi majd kiértékelni a Kubával folytatott politikai párbeszédet és annak eredményeit. A párbeszéd ezeken az alapokon fog tovább folyni, amennyiben úgy tűnik, hogy Kuba megfelel az EU által kifejezett elvárásoknak, különösen az emberi jogok terén.

  Antonio Masip Hidalgo (PSE). – (ES) Jouyet úr, szeretnék köszönetet mondani Önnek képviselőtársam, Luis Yañez-Barnuevo García nevében, aki az emberi méltóság és a demokrácia követeként támogatja a kubai ellenzéket és a kubai népet.

Tegyenek továbbra is erőfeszítéseket ezen prioritások érdekében, és összpontosítsanak továbbra is a kubai ellenzékkel folytatott párbeszédre. El kell érnünk, hogy Kubában demokrácia legyen, és biztosítanunk kell, hogy Európa elkötelezze magát Kuba mellett.

  Zita Pleštinská (PPE-DE) . – (SK) A kubai ‘változásokról’ szóló jelentések ellenére a tények azt igazolják, hogy Kuba még továbbra sem szabad és demokratikus állam. Nem szűnt meg a Kuba elleni politikai és diplomáciai szankciók oka, hiszen az eredetileg bebörtönözött 75 ellenzékiből 55 még mindig börtönben van.

Véleményem szerint az Európai Uniónak a Kuba elleni szankciók felfüggesztésére vonatkozó bármiféle politikai döntését meg kellett volna előznie a kubai helyzet egyértelmű javulásának, különösen a kubai polgárok emberi jogainak és polgári szabadságjogainak tiszteletben tartása terén.

Mit tett és mit fog tenni a Tanács a kubai politikai foglyok szabadon bocsátása érdekében?

  Bogusław Sonik (PPE-DE). - (FR) Elnök asszony, miniszter úr, 2005 májusában kiutasítottak Kubából. A repülőtérre érkezve kiutasítottak, mert az EP képviselője vagyok. Nemrég vízumot igényeltem, hogy biztos lehessek abban, hogy átléphetem a határt, de vízumkérelmemet elutasították. Számíthatok Önre és az elnökségre abban, hogy biztosítani fogják, hogy az EP képviselői beléphessenek Kubába?

  Jean-Pierre Jouyet. − (FR) Elnök asszony, szeretnék válaszolni Pleštinská asszonynak, aztán pedig Sonik úrnak. A Tanács 1996-os közös álláspontja még mindig érvényben van. Ez a demokratikus pluralizmus és az emberi jogok tiszteletben tartása felé történő átmenet előmozdítását javasolja, valamint ebből a célból a kubai kormánnyal és a kubai társadalom valamennyi szektorával folytatott párbeszéd fokozását. Az Európai Unió deklarálja, hogy készen áll támogatni az ország megnyitásának folyamatát, valamint a kubai hatóságok fejlődési folyamatát a demokrácia irányába.

Ami az Ön esetét illeti, Sonik úr, megjegyeztem magamnak, és teljesen nyilvánvaló, hogy a legnagyobb mértékben óvnunk és támogatnunk kell az EP képviselőit. Ez a Tanács álláspontja.

  Elnök. − 4. kérdés, Robert Evans kérdése (H-0801/08)

Tárgy: A pénzügyi válság tanulságai

Milyen tanulságokat vont le a Tanács a jelenlegi pénzügyi válságból? Milyen rövidtávú és hosszútávú intézkedéseket vitatnak meg jelenleg? és

Ezek a viták figyelembe veszik Izlandot és más, nem uniós európai országokat, amelyeknek a gazdaságai mindazonáltal szoros kapcsolatban vannak az EU-val?

5. kérdés, Mairead McGuinness kérdése (H-0830/08)

Tárgy: A tagállamok válaszai a nemzetközi pénzügyi válságra

Figyelembe veszi a Tanács azt, hogy az egyes tagállamok intervenciója bankjaiknak és gazdaságuknak a nemzetközi pénzügyi válság legrosszabb hatásaitól való védelmére hátrafelé mutató lépés?

6. kérdés, Gay Mitchell kérdése (H-0832/08)

Tárgy: Az EU válasza a pénzügyi válságra

Most, amikor a pénzügyi piacok iránti bizalom megcsappant, és a bankszektorban zűrzavar uralkodik, dolgozik-e a Tanács a válságkezelésen és a bizalom helyreállításán koherens és összehangolt megközelítés alkalmazásával, vagy az az általános vélemény, hogy a tagállamok egyoldalúan jobban képesek kezelni a pénzügyi válságot?

7. kérdés, Dimitrios Papadimoulis kérdése (H-0840/08)

Tárgy: A pénzügyi válság és a Stabilitási Paktum

A pénzügyi világválság felfedte az tagállamok kormányai és az Európai Központi Bank következetlen magatartását, hiszen a Stabilitási Paktum rendelkezéseit megsértve találnak alapokat a bankok összeomlástól való megmentésére, holott sok éven át a legcsekélyebb eltérést sem tűrték meg a Stabilitási Paktumtól a fontos társadalmi szükségletek teljesítésére.

Mit gondol erről a Tanács? A jelenlegi események fényében fontolóra veszi-e, hogy felül kellene vizsgálni a Stabilitási Paktum rendelkezéseit és a piacgazdaság egyoldalú koncepcióját, amely eddig Európa fejlődésének egyetlen szabályozóelve volt?

8. kérdés, Laima Liucija Andrikienė kérdése (H-0875/08)

Tárgy: A kelet-európai helyzet és kilátások a pénzügyi válság összefüggésében

Kelet-Európa kiszolgáltatottsága a pénzügyi válsággal szemben aggodalomra ad okot az EU politikusai számára. A kelet-európai államok vezetői úgy gondolják, hogy gazdaságaik sérülékenyebbek, mint a nyugati-európai államoké. Mely, a kelet-európai és a balti államokat fenyegető fő veszélyeket hangsúlyozná a Tanács, tekintettel a pénzügyi válságra? Hogyan látja a Tanács a kelet-európai és balti államok kilátásait a közeljövőben (2009-2010) és hosszabb távon?

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök asszony, megpróbálok felelni az összes kérdésre, amelyek a világgazdaságot az elmúlt 15 vagy még több hónapban érintő pénzügyi válságra vonatkoztak, amely továbbra is éreztetni fogja hatásait az európai gazdaságok pénzügyeire.

Ami az Európai Uniót illeti, emlékeztetném Önöket arra, hogy az október 15.-i és 16.-i Európai Tanács kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy minden körülmények között megtesz minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy fenntartsa a pénzügyi rendszer stabilitását, hogy támogassa a legfontosabb pénzintézeteket, hogy elkerülhetők legyenek a csődök, és hogy biztosítsa a megtakarítók betéteinek védelmét.

Ami a pénzügyi rendszert illeti, az Európai Tanács határozottan felszólította a rendszer valamennyi szereplőjét a felelősségteljes magatartásra, különös tekintettel a bankszektorra. A Tanács hangsúlyozta, hogy a vállalatigazgatók valódi teljesítményének tükröződnie kell a javadalmazásukban, beleértve a végkielégítést és minden ahhoz kapcsolódó dolgot is. A Tanács egyetértett azzal, hogy a részvényopciók nem vezethetnek sem túlzott mértékű kockázatvállaláshoz, sem a rövidtávú célok túlértékeléséhez.

Ezt az ülést követte november 7-én az állam-, illetve kormányfők informális ülése, melynek feladata a múlt hétvégén, Washingtonban lezajlott G20-csúcs összehangolt európai megközelítésének előkészítése volt. A november 7-i ülés célkitűzései voltak az átláthatóságról, a globális szabályozási standardokról, különösképpen a számviteli standardokról, a pénzügyi felügyeletről és válságkezelésről való gyors döntéshozatal, valamint az összeférhetetlenség megelőzése és egy korai előrejelző rendszer létrehozása oly módon, hogy az helyreállítsa a megtakarítók és befektetők bizalmát.

Hogy részletesebben feleljek a tisztelt képviselők kérdéseire, amelyeket Evans úr kérdésére reagálva az Európai Parlament Szocialista képviselőcsoportjának nevében terjesztettek elő a válságot megválaszolandó gyakorlati intézkedésekre vonatkozólag, a tőkekövetelményekről szóló irányelvek reformjára szeretnék utalni, amellyel a Tanács éppen most foglalkozik. A Tanács munkája ezen javaslat ügyében már eléggé előrehaladott állapotban van. A Bizottság éppen most javasolt egy, a hitelminősítő intézetek engedélyezési rendszeréről szóló rendeletet. Ez a javaslat ugyanabba az irányba mutat, amennyiben a tőkekövetelmények a megítélt minősítéstől függenek.

Ami a megtakarítók betéteinek védelmét illeti, a Bizottság javaslatot tett a jelenlegi irányelv módosítására oly módon, hogy a minimum biztosítékot 50 000 euróra növeljék, valamint 100 000 euróra történő további emelést vegyenek tervbe a jövőre nézve. Az Európai Parlament és a Tanács most gondolja át ezt a javaslatot.

Szeretnék utalni arra is, hogy az október 15-i és 16-i Európai Tanácsot követően megalakult a válságkezelő csoport. Mint tudják, ez a csoport az előrejelzést, az információcserét és az értékelést szolgáló informális rendszer a Tanács képviselői, az Európai Tanács elnöke, a Bizottság, a Bizottság elnöke, a Európai Központi Bank elnöke, az eurócsoport elnöke, a tagállamok kormányai és természetesen a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság elnöke között, amely ennek a korai előrejelző csoportnak a mozgatórugója.

McGuinness asszony és Mitchell úr kérdésére válaszolva szeretném hangsúlyozni, hogy az Európai Tanács jóváhagyott egy cselekvési tervet, amely a tagállamoknak teljes közös keretet kínál a nemzeti megmentési célú és támogatási intézkedésekre a pénzügyi ágazatban. Az Európai Tanács felszólította a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe nemzeti döntéseik más tagállamokra gyakorolt, lehetséges hatásait. Tudjuk, hogy Izland is súlyos nehézségekkel szembesül. Az októberi Európai Tanács a szolidaritás üzenetét közvetítette Izland felé. November 4-én az Ecofin ülésezett, és végül az Európai Gazdasági Térség Tanácsával együtt személyesen találkoztam Izland képviselővel, és hiszem, hogy kielégítő szolidaritási mechanizmusokat tudtunk találni, és olyan megállapodásokat dolgoztunk ki, amelyek összekötnek minket Izlanddal az Európai Gazdasági Térség Tanácsának keretei között.

Papadimoulis úrnak a Stabilitási és Növekedési Paktumra vonatkozó kérdésére felelve szeretném Önöket emlékeztetni a Tanács által október 7-én elfogadott következtetésekre, amely megerősíti, hogy a Tanács a paktum végrehajtását – a mindannyiunk számára ismert kivételes körülmények figyelembe vételével – kívánatosnak tartja. Az október 7-i döntés végrehajtásakor természetesen figyelembe kell venni a G20-csúcs következtetéseit, amelyek felszólítanak minden elérhető forrás felhasználására a cselekvés fenntartása érdekében.

Andrikienė asszony kérdésére válaszolva szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy a Bizottság szerint Magyarországot, Litvániát, Észtországot, Bulgáriát és Romániát nagyobb mértékben érinti a pénzügyi válság, mint a többi tagállamot. Ezek a tagállamok éveken át élvezték a kedvező külső finanszírozási feltételek előnyeit, és így természetesen hiány keletkezett a jelenlegi fizetési mérlegükben, külső adósságaik pedig felhalmozódtak. Nyilvánvaló, hogy a finanszírozási feltételek most sokkal kevésbé kedvezőek, és ezen tagállamok külső adósságaik refinanszírozásának problémájával szembesülnek.

A Tanács most ítélt meg Magyarországnak egy 6,5 milliárd eurós kölcsönt a fizetési mérlegek középtávú pénzügyi támogatási mechanizmusának keretében. Ezen a kölcsönön kívül ott van még a Nemzetközi Valutaalap 12,5 milliárd eurós kölcsöne és a Világbank egymilliárdos kölcsöne. Nem tudom, hogy ez utóbbi dollárban vagy euróban értendő-e.

A jelenlegi 12 milliárd eurós támogatás esetén fennáll annak a veszélye, hogy ez a mechanizmus alkalmatlannak fog bizonyulni a jövőbeli követelmények kielégítésére, ezért a Bizottság javaslatot tett a Magyarország számára elérhető támogatás 25 milliárd euróra történő növelésére. A Tanács felkérte a Parlamentet, hogy nyilvánítson véleményt erről a javaslatról.

  Peter Skinner (PSE). - Üdvözlöm a Tanács észrevételeit és a pénzügyi szolgáltatások válságának általános megközelítését, és remélem, hogy fel tudjuk majd használni a G20-csúcs eredményeit is. Ahogyan említette, erre a tendenciára kell építenünk a globális szabályozások, különösen a pénzügyi felügyelet globális eredményeinek megteremtése érdekében.

El kell mondanom, hogy a pénzügyi felügyelethez pénzügyi támogatásra is szükség van. Ezzel tisztában vagyunk. Ez természetesen az adófizetők pénzéből történik. De hogy pontosan fogalmazzunk, a felügyelethez megfelelő szolvenciára is szükség van, nemcsak a bankoknak, hanem a biztosítótársaságoknak is. Ezért felmerül a kérdés, hogy vajon a válság előtt kidolgozott, de a válságban esetlegesen segítséget nyújtó csoportos felügyeletet és a csoportos támogatást is támogatják-e, ahogy az a Solvency II-ben szerepelt, viszont a pénzügyi szabályozások jegyzékén nem szerepel. Ha igen, akkor talán az elnökség megmagyarázhatná, miért szándékozik december 2-án a csoportos támogatást törölni a javaslatból, illetve felismerhetné, hogy ez milyen hátrányos lehet.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Kérdéseinket pár héttel ezelőtt állítottuk össze, és a helyzet most rosszabb, illetve más, mint akkor volt. Ezért szeretném megkérdezni, mennyire egységes a Tanács együttes fellépésében, és hogy az olyan helyzetekben is hatékonyan működik-e a rendszer, amelyekben a tagállamoknak egyedül kell fellépniük?

  Gay Mitchell (PPE-DE). - Nincs jött el az ideje annak, hogy elkezdjünk valami olyasmit, mint a Marshall-terv, például egy európai Sarkozy-tervet?

Hogyan finanszíroznák ezt? Tegyük fel, hogy Kína kölcsönt adna az Európai Beruházási Banknak vagy az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak, Önök pedig támogatásokat adnának a tagállamoknak – ez nem érintené az adósság/GNP-arányukat.

Hogyan fizetnék vissza? A kereskedelmi vámokból és adókból, valamint talán azon tagállamok plusz 0,5%-os HÉA-hozzájárulásából, amelyek élnének ezzel az eszközzel.

Fontolóra fognak venni a decemberi ülésen egy Marshall-terv típusú tervet, és abbahagyják a lyukak foltozgatását? Még csak a recesszió kezdetén járunk, de ha számolunk a kockázatokkal, akkor megtalálhatjuk a válságból kivezető utat.

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL). - (EL) Üdvözlöm a Tanács soros elnökét. Még Prodi úr, a Bizottság előző elnöke is azt mondta, hogy a Stabilitási Paktum butaság, mivel csak az inflációval, a deficittel és az adóssággal foglalkozik egy olyan időszakban, amikor Európa recesszióba süllyed, és olyan intézkedésekre van szüksége, amelyek előmozdítják a fejlődést, a foglalkoztatást és a társadalmi kohéziót.

Kérdésem a következő: a paktum lecserélését vagy csupán mérséklését tervezik? Ha nem tudják vagy fogják ezt a paktumot egy másikra lecserélni, akkor azt üzenem a Tanács elnökének, hogy meg kell állítani a válságot.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). - (LT) Jouyet úr, beszélt Magyarországról és a Magyarország iránt tanúsított szolidaritásról, ami biztató, de engem nagyon érdekelne a többi említett ország is: Bulgária, Románia és különösképpen Litvánia. Litvánia is számíthat az Európai Unió szolidaritására a jelenlegi pénzügyi válságban?

  Jean-Pierre Jouyet. − (FR) Elnök asszony, az Evans úr kérdésére reagáló tisztelt képviselő kérdésére válaszolva azt kell, hogy mondjam, hogy teljes mértékben igaza van. A szolvencia nemcsak a bankokat, hanem a biztosítótársaságokat is érinti, és ellenőrző mechanizmusainkat hozzá kell igazítani ezen ágazat társaságaihoz, amelyek lehetnek konszolidáltak vagy transznacionálisak.

Ezért sürgetjük a Solvency II irányelven való munka kielégítő befejezését. Reméljük, hogy mihamarabb készen lesz ez a munka, és támogatjuk a Bizottságot munkája bemutatásában. Reméljük, hogy lesz megegyezés ebben a témában, de az világos, hogy szükség van olyan sajátosságokra, amelyek erősítik a szolvencia ellenőrzését a biztosítócsoportok szintjén.

McGuinness asszony kérdésére válaszolva elmondanám, hogy úgy gondolom, hogy a G20-csúcs reakciója, ahogy a csúcs elő volt készítve, valamint az a tény, hogy a G20-csúcson megállapodás történt egy cselekvési tervről - mindezek azt mutatják, hogy a Tanács egységesen lépett fel. Szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy vannak, akik ezen cselekvési tervvel kapcsolatban azt mondják, hogy minden elérhető forrást fel kellene használni a tevékenység fenntartására; a cselekvési tervben felettébb gyakorlati pénzügyi szabályozási intézkedések is találhatók, amelyeket az előbb soroltam fel, és most nem szándékozok megismételni, és amelyeknek gyors végrehajtására számítunk uniós szinten. Felszólítottuk a Bizottságot, hogy a pénzügyi és a gazdasági válságra reagálva tegye meg a szükséges jogalkotói és gyakorlati kezdeményezéseket, a Parlament pedig támogassa ezeket a megfelelő szövegek mihamarabbi elfogadásával.

Ami a tagállamok összehangolását illeti, azt szeretném elmondani McGuinness asszonynak, hogy véleményem szerint fontos, hogy a korai előrejelző csoport, ez a koordinációs csoport, megfelelően működjön a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság, a tagállamok képviselete és a különböző érintett intézmények – legyen az az Európai Központi Bank vagy az eurócsoport – keretei között.

Ami Mitchell úr felszólalását illeti, úgy gondolom, hogy az elnökség nevében kijelenthetem, hogy a Marshall-terv említése nélkül és a G20-csúcs elveinek alkalmazásával közösségi szinten minden elérhető forrást fel kívánunk használni, kombinálva ezeket a nemzeti szintű forrásokkal: legyenek ezek akár az Európai Beruházási Banknál létező hitellehetőségek, akár a tevékenység fenntartására szintén felhasználandó, a közösségi költségvetésben elérhető források, akár természetesen a nemzeti költségvetésekben elérhető források, különösen a jövőbeli felhasználással és vállalkozástámogatási projektekkel kapcsolatos források, vagy akár közösségi szinten bizonyos szabályok enyhítése vagy módosítása a legnagyobb nehézségekkel küzdő ágazatok támogatása érdekében. Ebből a szempontból a lehető legnagyobb pragmatizmussal szemléljük a dolgokat, de nyilvánvaló, hogy lépnünk kell ezen a téren. Önnek mindenesetre igaza van, és az elnökség teljes mértékben osztja az Ön véleményét.

Andrikienė asszony kérdésére azt kell felelnem, hogy Magyarországnak sajnálatos módon pénzügyi támogatásra volt szüksége. Az Alap, mint ahogy már mondtam, és ezt csak megerősíthetem, 12,5 milliárd eurót adott, ebből 6,5 milliárd eurót az Uniótól, és nyilvánvaló, hogy ez a szolidaritás a fizetési mérleg súlyos válságával és a külső adósságok refinanszírozásának problémájával küzdő országok hasznára válik.

Biztosak lehetnek abban, hogy az Unión belül végrehajtjuk a szükséges szolidaritási mechanizmusokat. Magyarország esetében különösen súlyos helyzettel kellett szembenéznünk. Említettem Izlandot is. Nehéz helyzetben voltunk. Ha a balti országok vagy az Ön által legjobban ismert egyéb országok hasonló nehézségekkel találnák szembe magukat, ami remélem nem fog megtörténni, akkor ugyanezeknek a szolidaritási mechanizmusoknak kell működésbe lépniük. Ez az elnökség álláspontja, és szolidaritás nélkül természetesen nincs egységesség.

Papadimoulis úrnak először is szeretném elmondani, hogy nem mindig értek egyet Prodi elnök úrral, ez előfordul. Másodszor pedig szükség van bizonyos költségvetési fegyelemre. Harmadszor pedig, ahogy a G20-csúcs következtetéseire hivatkozva elmondtam, nyilvánvalónak tűnik, hogy ezeket az elveket hozzá kell idomítani a rendkívüli körülményekhez, és rendkívüli intézkedésekre van szükség. Azzal viszont egyetértek, hogy soha nem szabad dogmatikusnak lenni, igen, ennek van értelme. Negyedszer és végül pedig, ami a turizmust illeti, elég jól ismerem a Tanács elnökét ahhoz, hogy tudjam, hogy mások a kedvenc területei, és hogy minden energiáját az Európai Unió szolgálatába állítja. Bízom abban, hogy megértik, hogy ez elengedhetetlenül fontos a számunkra.

  Josu Ortuondo Larrea (ALDE). – (ES) Jouyet úr, az értékpapírosítás révén az USA-beli jelzálogterhek bekerültek az európai bankok és polgárok által megvásárolt jelzálogpapírokba és egyéb kötvényekbe.

Van-e a Tanácsnak információja arról, hogy ebből a pénzügyi szemétből mennyit adtak el nekünk az Atlanti-óceán túlpartjáról?

  Avril Doyle (PPE-DE). - Szeretném tudni, hogy a francia elnökség helyzetét a Tanácson belül bármiféle módon elszigeteltté teszi-e történelmileg megalapozott előszeretete a piac, illetve ebben az esetben a pénzügyi szolgáltatások szabályozására.

  Jean-Pierre Jouyet. − (FR) Elnök asszony, a tisztelt képviselő úr kérdésére felelve azt kell mondanom, hogy nem tudom a pontos számot. Az általam ismert nagyságrendek valóban igen magasak, és a főleg az Atlanti-óceán túlpartjáról Európába érkező értékpapírosítás mértéke nagyobb, mint bármely tagállam vagy akár az EU GDP-je. Valóban jelentős összegről van szó. Ezt tudom mondani Önnek. Tehát az értékpapírosítás következtében példátlan súlyosságú destabilizációval kell szembenéznünk. Ma ennyit mondhatok Önnek.

Doyle asszony kérdésére válaszolva elmondom, hogy remélem, hogy - mint más kérdések esetén -, itt sem teljesen elszigetelt a helyzetünk, és hogy az elnökség bizakodó. Doyle asszony, a pénzügyi szabályozás valóban nem könnyű kérdés, de szerintem jó úton haladunk. Ma délután a Parlamentben eszmecserét folytattunk az Európai Bizottság elnökével, és eléggé biztos képünk van a cselekvési tervvel kapcsolatban abban a formájában, ahogy azt az Európai Tanács meghatározta, ahogy azt Európa egésze körvonalazta az állam- és kormányfők informális ülésén, és ahogy arról a washingtoni G20-csúcson ezen a hétvégén döntést hoztak.

Azt mondhatom, hogy már nincs vita, legalábbis az elméleti részről. Foglalkoznunk kell a szabályozás hiányosságaival. Nincs szükség vagy igény több szabályozásra, de bizonyos szabályozásokat át kell dolgoznunk, és biztosítanunk kell, hogy a rendszer biztonságos és átlátható legyen a megtakarítók és befektetők számára. Úgy gondolom, hogy ebben az egész világ egyetért velünk. Tehát most kiigazításokat kell tenni.

  Elnök. − 10. kérdés, Hélène Goudin kérdése (H-0806/08)

Tárgy: Politikai felelősség az EU katonai műveletei során elkövetett visszaélések tekintetében

Svédországban bizonyítékok kerültek elő arra nézve, hogy az EU kongói Buniában végrehajtott ’Artemis’ katonai hadművelete során a francia fegyveres erők részt vettek egy fogoly kínzásában és színlelt kivégzésében. Ez az incidens állítólagosan 2003. július 13-án történt, és a svéd, illetve a francia fegyveres erők vizsgálták ki az esetet. Az incidens számos kérdést felvet a jövőbeli együttműködés tekintetében.

Van bármiféle biztosíték arra nézve, hogy az EU tagállamai által az EU műveleteire küldött erők betartják az érvényben lévő egyezményeket, illetve hogy a nemzetközi jog szerint rendelkeznek a szükséges hatáskörrel? Hogyan szándékozik a Tanács nyomon követni a buniai-incidens ügyében jelenleg folyó francia vizsgálat eredményeit?

11. kérdés, Hanne Dahl kérdése (H-0807/08)

Tárgy: Politikai felelősség az EU katonai műveletei során elkövetett visszaélések tekintetében

Svédországban bizonyítékok kerültek elő arra nézve, hogy az EU kongói Buniában végrehajtott ’Artemis’ katonai hadművelete során a francia fegyveres erők részt vettek egy fogoly kínzásában és színlelt kivégzésében. Ez az incidens állítólagosan 2003. július 13-án történt, és a svéd, illetve a francia fegyveres erők vizsgálták ki az esetet. A svéd tanúvallomások ellentmondásosak voltak, a francia vizsgálat pedig arra az eredményre jutott, hogy nem történtek visszaélések, de az incidens számos kérdést felvet a jövőre nézve.

Kinek kell vállalnia a politikai felelősséget a valamely tagállam fegyveres erői által az EU külföldi katonai művelete során elkövetett kegyetlenkedésekért? Ha egy tagállam fegyveres erőit bűnösnek találják az EU katonai művelete során elkövetett háborús bűnökben, lehetséges-e azt a tagállamot eltiltani az EU katonai műveleteiben való részvételtől egy hosszabb időre az EU tagállamai fegyveres erői jó hírneve megőrzésének érdekében?

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök asszony, Goudin asszony és Dahl asszony komoly kérdéseket tettek fel. Mindkettejüket és a Tisztelt Házat is biztosíthatom arról, hogy az Európai Unió katonai műveleteit az emberi jogok védelméről szóló egyezményekkel és a nemzetközi joggal összhangban hajtják végre.

Ez az elv világosan ki van fejtve a Tanács által jóváhagyott valamennyi tervezési dokumentumban, és szerepel a műveletben részt vevő erőknek adott egyes utasításokban. Ezt nevezzük műveleti utasításnak.

Ha bizonyos egyének védelmi hadműveletek vagy külföldi katonai műveletek során túlmutatnak kötelességeiken, akkor ennek fegyelmi és jogi következményei a tagállamok hatáskörébe esnek. Valamennyi tagállam csatlakozott az emberi jogok védelméről szóló egyezményekhez.

Az együttes kérdésben szereplő esetben a Tanács soros elnökének elnöki kalapját levéve hadd mondjam ezt: a francia hatóságok, miután felvették a kapcsolatot a svéd hatóságokkal, az átláthatóság érdekében alapos vizsgálatot folytattak le. A francia hatóságok számára a Katonai Műveleti és Nemzetvédelmi Felügyelőség folytatta le ezt a vizsgálatot.

A vizsgálat során kiderült, hogy a francia erők által 2003. július 13-án, az Artemis művelet során a Kongói Demokratikus Köztársaságban foglyul ejtett fiatalember sem kínzást, sem kegyetlen bánásmódot nem szenvedett el. Így a francia és svéd katonai erők ellen felhozott súlyos váddal megalapozatlanok.

  Hélène Goudin (IND/DEM). - (SV) A következő kérdést szeretném feltenni: mint tudjuk, az a fiatalember eltűnt. Akkor hogyan lehet bizonyítani, hogy semmit nem tettek vele?

  Hanne Dahl (IND/DEM). - (DA) Elnök asszony ismételten szeretném feltenni és tisztázni azt a kérdést, hogy amennyiben kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy egy tagállam az EU katonai művelete során a nemzetközi egyezményekkel összhangban jár-e el, akkor lehetséges-e ezen tagállam kizárása a műveletben való részvételből. Véleményem szerint bizonyos esetekben szükséges és fontos lehet tisztában lenni ezzel.

  Jean-Pierre Jouyet. − (FR) Elnök asszony, szélsőségek nélküli, tényszerű választ szeretnék adni Goudin asszony és Dahl asszony kérdéseire, így a Tisztelt Házat tájékoztatni fogom a Francia Katonai Műveleti és Nemzetvédelmi Felügyelőség által lefolytatott vizsgálatról szóló jelentésről.

A Tisztelt Ház tájékoztatására – bár nem tartozik hozzá a tisztségemhez, hogy kötelességem foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, de mégis meg fogom tenni – össze fogom foglalni a Kongói Demokratikus Köztársaságban, a buniai Chem-Chem táborban 2003. július 13-án történtekről folytatott vizsgálatot. A svéd fegyveres erők támogatásával és együttműködésével lefolytatott vizsgálat során kiderült, hogy a francia erők által 2003. július 13-án, az Artemis művelet során a Kongói Demokratikus Köztársaságban foglyul ejtett fiatalember sem kínzást, sem kegyetlen bánásmódot nem szenvedett el. Néhány órán át fogva tartották a táborban, majd szabadon bocsátották. A vizsgálatot 2008. március 31-én rendelte el a haderő vezérkara a svéd és francia hatóságok által a saját országaikban lefolytatott előzetes vizsgálatok kiegészítésére. A hatóságok között nagyon jó együttműködés alakult ki, és a vizsgálatok eredménye azt mutatja, hogy a francia és svéd katonák, illetve, a két ezredes ellen felhozott súlyos vádak megalapozatlanok.

Végezetül pedig, vitathatatlan, hogy a kül- és biztonságpolitikai, illetve védelmi műveletek minden szakaszában – a tervezési szakasztól a végrehajtásig – tiszteletben kell tartani az emberi jogok védelmét és a nemzetközi egyezményeket, és ezt különösképp a csapatok ez irányú folyamatos képzésével kell megvalósítani.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Szeretném megkérdezni a Tanács soros elnökét, hogy mit gondol az ENSZ szerepéről ezeken a területeken. Úgy gondolja, hogy az ENSZ-nek lesz feladata ezeken a területeken?

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Észrevételei megnyugtattak – mind ami a francia szempontokat, mind ami a tágabb tanácsi szempontokat illeti.

De nem ért-e egyet azzal, hogy ez az incidens és minden hasonló incidens nagyon rossz az EU katonai műveleti szempontjából, és hogy nagyon világosnak és körültekintőnek kell lennünk azzal kapcsolatban, hogy az ilyen jelentéseket megfelelő módon kezeljük, és hogy azok ne mocskolják be tisztességes munkánkat?

  Jean-Pierre Jouyet. – (FR) Elnök asszony, ami McGuinness asszony hozzászólását illeti, teljes mértékben egyetértek vele. Nyilvánvaló, hogy mind az európai biztonság- és védelempolitika keretében, mind a közös keretek között végrehajtott külföldi katonai műveleteket nyilvánosságra kell hozni, és azokról jelentéseknek kell készülniük. Az átláthatóság tehát elengedhetetlen.

Teljes mértékben egyetértek McGuinness asszonnyal, és ez az, amiért mindent fejlesztenünk kell, ami a ‘katonai Erasmusszal’ kapcsolatos. Remélem, hogy a következő, decemberben tartandó Európai Tanács munkája magában fogja foglalni a képzéssel kapcsolatos aspektusokat, valamint a tagállamok közötti tapasztalatcserét, illetve a bevált gyakorlatok cseréjét az európai biztonság-és védelempolitika keretében.

McGuinness asszony kérdésére válaszolva elmondanám, hogy véleményem szerint ez nagyon fontos elem, amennyiben létre akarunk hozni egy, a külföldi műveletekre vonatkozó, európai biztonsági és jelenléti stratégiát. Igaza van, McGuinness asszony.

Rübig úr kérdésével holnap délelőtt a Kongói Demokratikus Köztársaságról folytatott vitán fogunk foglalkozni. Hiszem, hogy az ENSZ szerepe valóban fontos. A kérdés az, hogyan lehetne megerősíteni és kiegészíteni az ENSZ forrásait.

  Elnök. − Látom, hogy Dahl asszony ismét szót kér. Azonban sajnos csak egy kiegészítő kérdésre tudok lehetőséget adni. Sajnálom, de ez így van.

(Közbekiabálások)

Nem vagyok abban a helyzetben, hogy kikényszerítsem azt, amit hallani akarnak. A Tanács soros elnöke válaszolt, és attól tartok, hogy ezt a témát le kell zárnunk, hacsak nem tesznek fel további kérdéseket írásban.

12. kérdés, Marie Panayotopoulos-Cassiotou kérdése (H-0808/08)

Tárgy: A nemzeti szociális biztonsági rendszerek összehangolása

Közölni fogja a Tanács, hogy milyen előrelépés történt a nemzeti szociális biztonsági rendszerek összehangolásával kapcsolatos európai jogszabályok korszerűsítése és egyszerűsítése terén, amelynek első lépése a 883/2004/EK⁽¹⁾, rendeletelfogadása volt, amely lehetővé teszi az EU polgárai számára az Európán belüli szabad mozgást jogaik és szociális ellátásuk (egészségügyi ellátás, nyugdíj, munkanélküli ellátás) megőrzésével?

Milyen fázisban van az 574/72/EGK2⁽²⁾, rendelet helyettesítését célzó végrehajtási rendelet elfogadása, amely a nemzeti ügynökségek közötti együttműködés erősítését és az adatcsere módszereinek fejlesztését célzó rendelkezéseket is fog tartalmazni?

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. – (FR) Panayotopoulos asszony kérdésére válaszolva elmondanám, hogy a Tanács teljes mértékben osztja azt a véleményét, mely szerint mielőbb megállapodásra kell jutni a javasolt rendelettel kapcsolatban, amely meghatározná a szociális biztonsági rendszerek összehangolásáról szóló, 883/2004 rendelet végrehajtásának módszereit.

Ez azt jelenti, hogy meg kell teremteni a rendelet elfogadásának feltételeit annak érdekében, hogy a szociális biztonsági rendszerek összehangolásának reformját lehetőleg 2009 májusáig végre lehessen hajtani. A Bizottság által 2006 januárjában bemutatott, javasolt rendeletet azóta az egymást követő elnökségek fejezetről fejezetre felülvizsgálták tekintettel rendelkezéseinek nagy számára és nagymértékben szakmai természetére.

Az előző elnökségek lankadatlan erőfeszítéseinek köszönhetően sikerült részleges általános megközelítéseket elfogadni. Ezt a folyamatot az elmúlt hónapban a francia elnökség fejezte be a két hátralévő, a munkahelyi balesetekkel, foglalkozási megbetegedésekkel és halálesettel kapcsolatos ellátásról szóló fejezet részleges általános megközelítésének elfogadásával.

Közben júliusban a Parlament is véleményt mondott az első olvasatról. A Tanács üdvözli azt a tényt, hogy nézetei nagyrészt egybevágnak a Parlament nézeteivel. A Tanács ezt azon fokozottan konstruktív együttműködés gyümölcsének látja, amely a két intézmény között kezdettől fogva fennállt ezen szöveg vizsgálata során.

A francia elnökség számára a rendelettervezettel kapcsolatos közös álláspont elfogadása az egyik legfontosabb lépés az EU-n belüli személyes mobilitás növelésének irányába. Ezért az elnökség minden tőle telhetőt meg fog tenni annak érdekében, hogy a Tanács december 15-i ülésén ez a közös álláspont elfogadásra kerüljön, és így azt a Parlament jövő januári ülésén jóváhagyhassa.

  Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). - (EL) Elnök asszony, a határokon átnyúló egészségügyi ellátással kapcsolatos betegjogokról szóló, 2008/414 új bizottsági javaslatról szeretném kérdezni a Tanács soros elnökét.

Mi a francia elnökség álláspontja erről az új javaslatról?

  Jean-Pierre Jouyet. − (FR) Elnök asszony, a francia elnökség számára nyilvánvaló, hogy támogatnunk kell a Bizottságnak ezt a javaslatát.

A szóban forgó javaslat a gyakorlatban megkönnyíti a biztosított személyek számára az eljárásokat, a határokon átnyúló helyzetek esetén a szociális biztonsági szféra számos területén meggyorsítja az intézmények reagálási és eljárási idejét, így például munkahelyi balesetek, foglalkozási megbetegedések és rokkantság esetén. Előre kell lépni ezen a területen a szabályzások elfogadásában. Mint tudják, a francia elnökség kikérte az Önök által is ismert Alain Lamasssoure véleményét a határokon átnyúló mobilitás akadályai leküzdésének módjairól. Az egyik válasz a szociális biztonsági szféra harmonizációja.

Meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a minden tagállam számára fontos, nemzeti szociális biztonsági hagyományok megőrzése és a határokon átnyúló mobilitás megkönnyítéséhez életbevágó változtatások között.

Ezen keretek között támogatjuk az említett javaslatot, és az elnökség Xavier Bertrand irányításával mindent meg fog tenni a javaslat elfogadása érdekében.

  Paul Rübig (PPE-DE). - (DE) Véleményem szerint az egyik legnagyobb probléma Európában a kettős adóztatás, amely plusz, előre nem látott adóterhekhez vezet, különösen a szociális biztonság területén. Szeretném tudni, hogy a Tanács francia elnökségétől várhatunk-e ezen a téren kezdeményezést.

  Avril Doyle (PPE-DE). - Az elektronikus pénzátutalás és az elektronikus visszatérítés könnyebbé válásának köszönhetően bizonyára nem haladja meg az európai intézmények kompetenciáját és képességeit, hogy olyan technológiát vezessenek be, amely megfelel az egységes piaci alapvető jognak, a mozgásszabadság jogának és a polgárok határokon átnyúló mobilitásának – beleértve a fogyatékkal élőket és az idős nyugdíjasokat és másokat -, vagy talán nincs meg erre a kollektív akarat? Van olyan ország, amely akadályozza a probléma közös megoldását?

  Jean-Pierre Jouyet. − (FR) Elnök asszony, szeretnék felelni Rübig úrnak és Doyle asszonynak, mivel ezek a kérdések engem is foglalkoztatnak.

Először is, Doyle asszonynak igaza van. Minden lehetséges technológiát fel kell használni a páciensek adatai kezelésének megkönnyítésére, és ebben különösen hasznosak lehetnek az elektronikus technológiák.

Másodszor pedig, Doyle asszony, mi a kollektív megoldás mellett vagyunk feltéve, hogy ezzel a mobilitás nevében nem fenyegetjük egyetlen ország szociális biztonsági hagyományait sem.

Harmadszor pedig, egyetértek Rübig úrral. Tapasztaltuk, hogy jogi kérdések merülnek fel a járulékok fizetése és a kettős adóztatás kapcsán. Rübig úrnak igaza van.

Rübig úr, éppen a múlt héten, különböző országokból hazatérve foglalkoztam behatóan ezekkel a problémákkal, és a személyes véleményem az, hogy a nemzeti közigazgatásoknak nincs mindig megfelelő gyakorlatuk, vagy nem járnak el elég határozottan, vagy pedig alulmotiváltak ezen problémák megoldásában. Hogy Doyle asszonynak válaszoljak, számomra ez tűnik az igazi problémának. Ezért van szükség kollektív közösségi megközelítésre. A Bizottságnak tényleg határozottan kell fellépnie. Az elnökség is ösztönzi ezt az ügyet, mert minden egyes tagállamban adminisztratív, bürokratikus vagy kulturális alapú ellenállás tapasztalható.

A határokon átnyúló mobilitás az európai integráció egyik fontos ügye, hiszen létrehoz egy új európai generációt, és lehetővé teszi, hogy a polgárok megtapasztalhassák az Európai Unió gyakorlati előnyeit. Azonban túl sok adminisztratív akadály áll a határokon átnyúló mozgás útjába, főleg szociális területen és az adózás területén.

Ez valóban egy megoldandó probléma. Véleményem szerint ezen a téren is alapos reformokra van szükség, valamint a közösségi intézmények - különösen a Bizottság - és a nemzeti közigazgatások együttműködésére.

  Elnök. − Ezzel a kérdések óráját berekesztem.

Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet).

(Az ülést 19.05-kor felfüggesztik, és 21.00-kor újra megnyitják.)

ELNÖKÖL: DOS SANTOS ÚR
alelnök

(1) HL L 166, 2004.4.30., 1. o.

(2) 2 HL L 74, 1972.3.27., 1. o.