Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. november 19., Szerda - Strasbourg

11. Harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételei - A tartózkodási és munkavállalási engedélyre irányuló egységes kérelmekkel kapcsolatos eljárás

  Elnök. – A következő napirendi pont a következő jelentésekről szóló vita:

- Az E. Klamt asszony által az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében kidolgozott A6-0432/2008 sz. jelentés a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2007)0637 - C6-0011/2008 - 2007/0228(CNS));

- A P. Gaubert úr által az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében kidolgozott A6-0431/2008 sz. jelentés a harmadik országok állampolgárainak valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országokból származó, a tagállamok területén legálisan tartózkodó munkavállalók közös jogairól szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2007)0638 - C6-0470/2007 - 2007/0229(CNS)).

A Parlament szolgálatai arról tájékoztattak, hogy Klamt asszony – mivel édesapja elhunyt – nincs jelen. Természetesen részvétünket nyilvánítjuk Klamt asszonynak, és köszönöm Weber úrnak, hogy vállalta, előadóként jár el a vita során.

  Manfred Weber, előadó. – (DE) Elnök úr, alelnök úr, már elhangzott, hogy miért én szólok hozzá ma ehhez a kérdéshez. Klamt asszonynak egy közeli hozzátartozója hunyt el. Őszinte részvétünket szeretnénk kifejezni.

Szeretném azzal kezdeni, hogy az előadó nevében köszönetet mondok a területet illető kitűnő együttműködésért. Amint tudják, a jelentés az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság közötti szoros, egyre nagyobb mértékű együttműködésnek köszönhetően jött létre. Ezért szeretnék köszönetet mondani részt vevő képviselőtársaimnak, valamint az állampolgári jogi, bel- és igazságügyi bizottságbeli árnyékelőadóknak. Az előadó külön köszönetet mond a francia elnökségnek, amellyel szoros kapcsolatot tartott fenn az elmúlt hónapok során. Mindazonáltal az Európai Parlament képviselőjeként ismételten hangsúlyozni szeretném, talán jobb lett volna, ha az egyesség a nagykövetek szintjén csak az Európai Parlament tanácskozását követően jött volna létre. Ez a szoros együttműködés még hatékonyabb jelzéséül szolgált volna.

A lényegre térve, a magasan képzett munkavállalókat illetően az egész világgal versenyben vagyunk. A teljes munkaerőből való 1,72%-os részesedésével az Európai Unió jóval versenytársai mögött kullog. A munkaerő tekintetében Ausztrália, Kanada, az Egyesült Államok és még Svájc is nagyobb arányban részesedik a magasan képzett munkavállalókból. A legjobb és legképzettebb koponyákért folytatott versenyben az Európai Unió rosszabb helyről indul. Valamennyien tudjuk, hogy e kérdés meghatározó szerepet játszik jövőnk, valamint nemzetgazdaságaink innovációs képessége szempontjából.

A nyolc kompromisszumos módosítás felhasználásával Ewa Klamt megállapodásra tudott jutni a Parlament többi csoportjával az alapvető kritériumokat illetően. Ewa Klamtnak az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által elfogadott jelentése a harmadik országokból származó magasan képzett munkavállalók befogadásának főbb kritériumait tartalmazza. Az első szempont a magasan képzett munkaerő fogalmának meghatározása, és itt kell megemlíteni a kifizetett bérek mértékének kérdését is. Az irányelv hatálya egyfelől a felsőfokú végzettséggel rendelkezőkre, másfelől a hasonló szintű, legalább ötéves szakmai tapasztalattal rendelkezőkre terjed ki. A Bizottság kezdetben három éves szakmai tapasztalatot javasolt. Az Európai Parlament a fizetési kritériummal kapcsolatban szintén eggyel tovább lépett. A fizetés alsó határa az éves átlagos bruttó jövedelem 1,7-szeresének kell lennie. A Tanács az 1,5-szeres tényezőt választotta. Ezért tehát hangsúlyozni szeretném, hogy az Európai Parlament a magasan képzett munkaerő magasabb szintű fogalommeghatározását teszi szükségessé.

A következő kérdés az agyelszívás kérdése, amely szintén fontos szempont. Hogyan kezeljük ezt a kihívást? Nem kellene magasan képzett munkaerőt toboroznunk olyan harmadik országokból, ahol égető szükség van rájuk. A kék kártya iránti kérelem elutasítható, ha az agyelszívás tényleges problémát jelent. Ugyanakkor őszintének kell lennünk saját magunkkal szemben. Noha az agyelszívás kérdését komolyan vesszük, a világpiacon versenyzünk, és ezért határidőt kell szabni a kék kártya kérdésének rendezésével kapcsolatban.

Természetesen nem csak az adminisztratív tényezők játszanak fontos szerepet abban, hogy Európa mennyire vonzó a magasan képzett munkaerő számára. A kulturális tényezők, például a bevándorlás iránti nyitottság és az, hogy a legtehetségesebbeket vonzzuk ide, szintén fontos tényező. Mindazonáltal nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a hozzáadott értéket, amelyet a kék kártya biztosíthat Európának. Először értünk el sikereket az egész Európára kiterjedő, szabványosított befogadási rendszer kialakítását illetően. Ez tényleges hozzáadott értéket képvisel.

A holnapi szavazás is fontos számunkra, mivel külön módosítást nyújtottunk be, amely a közösségi preferenciát hangsúlyozza. Ez azt jelenti, hogy amikor rendelkezésre állnak az adott munka szerinti képesítéssel rendelkező európai munkavállalók, akkor őket kell előnyben részesíteni a kék kártya kibocsátásával szemben. Azt is ki kell emelnünk, hogy valamennyien egyetértettünk ebben, és gondoskodnunk kell arról, hogy erről a származási országok is értesüljenek, továbbá hogy a szabványosított eljárás megléte ellenére sem kívánunk európai kontingenseket megállapítani. Másként szólva, nem kívánjuk meghatározni, milyen legyen a bevándorlás szintje. Ennek nemzeti hatáskörben kell – és fog is – megmaradni. Az előadó nevében szeretnék ismételten köszönetet mondani minden résztvevőnek. Remélem, hogy a holnapi eredmény ugyanolyan jó lesz, mint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban elért eredmény.

  Patrick Gaubert, előadó. − (FR) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Nagyon örülök annak, hogy a mai jogalkotási vita a legális bevándorlással foglalkozik, mivel lehetővé teszi számunkra, hogy részt vegyünk egy olyan vitában, amely már nem, illetve többé már nem az illegális bevándorlás kriminalizálására összpontosul, hanem – nagyon helyesen – a kedvező aspektusokat, valamint a legális bevándorlásnak az európai gazdasághoz való jelentős mértékű hozzájárulását emeli ki.

Fontos, hogy a jelenlegi demográfiai helyzetben emlékeztessük az európaiakat a bevándorlásnak az Európai Unió gazdasági prosperitásához és fejlődéséhez való jelentős mértékű hozzájárulására. A rendelkezésünkre álló legfrissebb demográfiai előrejelzések jelentős mértékű kockázatokat tárnak fel a nyugdíj-, az egészségügyi és a társadalombiztosítási rendszerek fenntarthatóságát illetően.

E helyzettel szembesülve az Európai Unió választása egyértelmű: a legális, gazdasági bevándorlást ösztönző közös, a nemzeti piaci követelményekkel összhangban hatékonyan irányított bevándorlási politika előmozdítása. Ezért ma két, messze ágazó, pragmatikus jogalkotási szöveget vitatunk meg, amelyek szándékaink szerint megfelelnek a tagállamaink által egyértelműen meghatározott munkaerő-piaci követelményeknek.

E két szöveg egyidejű elfogadásával az Európai Parlament a nyitottság egyértelmű üzenetét küldi, amelyet teljes mértékben ki kell használnunk, hogy elmagyarázzuk a közvéleménynek, állampolgárainknak és a harmadik országoknak, melyek azok a kedvező irányú lépések, amelyeket a bevándorlás tekintetében teszünk. Nem kell szégyenkeznünk az ebben az ügyben hozott döntéseink miatt, és ebben a tekintetben nincs szükségünk a harmadik országok vezetőinek kioktatására, akik maguk képtelenek megfelelő politikát folytatni annak érdekében, hogy lakosaik ne kényszerüljenek életük kockáztatására akkor, amikor egy jobb élet reményében Európába indulnak.

Rátérve az egységes eljárásról szóló irányelvre – amelynek előadója én vagyok –, a javaslat egyablakos rendszert hoz létre azon harmadik országbeli állampolgárok számára, akik munkavállalási céllal kívánnak letelepedni valamelyik tagállamban. A javaslat egyszerűbb, rövidebb és gyorsabb, egységes kérelmezési eljárást ír elő – úgy a munkáltató, mint a bevándorló számára, amelynek célja a bürokratikus eljárások csökkentése és az adminisztratív intézkedések egyszerűsítése. Az eljárás és az egységes engedély megkönnyíti az engedélyek érvényességének ellenőrzését mind a közigazgatás, mind pedig a munkáltatók számára.

Az irányelvtervezet – másodsorban – számos területen egyenlő bánásmódot biztosít a harmadik országokbeli állampolgárok számára. A jogszerűen az Európai Unió területén tartózkodó bevándorlók és az újonnan érkezők alapvető szociális és gazdasági jogainak elismerése hozzájárul integrációjuk hatékonyabbá tételéhez, és ilyen módon magasabb szintű társadalmi kohéziót eredményez.

Az egyenlő bánásmód elve a munkafeltételekre, a munkahelyi biztonságra és egészségre, az oktatásra, a szakképzésre, a szakképesítések elismerésére, a társadalombiztosításra, így az egészségügyi ellátásra, a kifizetett nyugdíjak exportjára, az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésre, valamint az adóelőnyökre terjed ki.

Valóban tervbe vettünk realisztikus korlátozásokat, de biztosítanunk kell, hogy e korlátozások ne legyenek szigorúbbak a kék kártyával kapcsolatban tervezetteknél. Figyelembe kell venni a bevándorlók érdekeit, jogaikat pedig meg kell védeni. A számadatok azt mutatják, hogy a bevándorlók körében a munkanélküliség aránya nagyobb, mint az Európai Unió állampolgárai körében, hogy gyakran bizonytalan a foglalkoztatásuk, a befogadó ország nyelve ismeretének hiánya pedig nagy akadályt jelent.

A Bizottság által javasolt két szöveg – és itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy kiemeljem a javaslatok ésszerűségét – megfelel a bevándorlási politikával kapcsolatos elképzelésünknek: elég határozott, ugyanakkor humánus. Szeretnék köszönetet mondani a Tanácsnak és a francia elnökségnek azokért a kivételes és hatékony erőfeszítésekért, amelyeket a két, egymást tökéletesen kiegészítő szöveg gyors elfogadása érdekében tettek.

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Tisztelt elnök úr, előadók, Manfred Weber és Patrick Gaubert úr, tisztelt képviselők, Barrot bizottsági alelnök úr! Kérem Weber urat, továbbítsa részvétnyilvánításunkat Klamt asszonynak, aki nem lehet velünk.

Majdnem négy évvel ezelőtt, 2005 januárjában az Európai Bizottság fontos vitát jelentett be a gazdasági bevándorlással kapcsolatos proaktív európai szakpolitika kilátásairól. Megjegyzendő, hogy jelentős mértékű volt az ellenállás, számos ellenvetéssel éltek, és nagy erőfeszítéseket kellett tenni a kérdéssel kapcsolatos konszenzus megteremtése érdekében. Patrick Gaubert úr éppen erre mutatott rá. Azt is megismételte, mennyire meglepő, hogy mennyit változott azóta a témával kapcsolatos vélemény. A gazdasági bevándorlás lett a közös bevándorlási politika első pillére, amelynek elfogadásáról az október 16-i Európai Tanácsban döntöttek a tagállamok az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum jóváhagyásával.

Az Európai Parlament ma plenáris ülésen dönt a gazdasági bevándorlás közös eszközeit megállapító két első közösségi szövegről. Az első, a kék kártya, egész Európára kiterjedően lehetővé teszi a magasan képzett munkaerőhöz való hozzáférést, és többféle jogot, valamint jogi eszközt biztosít.

A második, a tartózkodási engedélyt és a munkavállalási engedélyt egyesítő egységes engedély jelentős mértékben csökkenti minden, a legális munkavállalás céljából az Európai Unióba érkező személy adminisztratív terheit, és számos jogot biztosít számukra az egész Unióra kiterjedően.

E két szöveg azt szemlélteti, hogy az Unió ténylegesen elkötelezett a legális bevándorlás ügyének előmozdítása mellett – amint arra az előadók is rámutattak –, hogy meg kívánja könnyíteni a jogszerűen a területén tartózkodó harmadik országokbeli állampolgárok életét, azaz röviden: hogy nem az az Európa-erőd, amelyet néhányan látni szeretnének.

Szeretném elismerésem kifejezni az előadók által a két javaslattal kapcsolatban végzett munka iránt. Tevékenységük – és ezt nagy örömmel emelem ki – megnyitotta az utat a Tanács és az Európai Parlament közötti, a munka során mindvégig megvalósuló szoros együttműködés előtt.

Először a kék kártya kérdésével kívánok foglalkozni. Alig egy évvel a Bizottság javaslatát követően a Tanács általános megközelítést tudott előterjeszteni. Az egyhangúsággal kapcsolatos előírás miatt nem volt egyszerű a feladat. A Tanács – a Klamt asszonnyal való kiváló együttműködésnek köszönhetően – az Európai Parlamentben folytatott viták számos területét figyelembe vette, legyen szó akár a kártya kedvezményezettjeinek meghatározásáról, a kártya kibocsátási feltételeiről, az etikus munkaerő-felvételi módszerre fordított figyelemről és a körkörös migráció lehetőségeiről, továbbá az életkor alapján való megkülönböztetés kiküszöböléséről, vagy a kártya érvényességével kapcsolatosan szükséges rugalmasságról.

Egyetlen kérdés van, amelyben jelentős mértékben eltér egymástól az Európai Parlament és a Tanács véleménye, és ez a bérkritérium kérdése. A Tanács alacsonyabb küszöbértéket fogadott el, további eltéréseket téve lehetővé a munkaerőhiánytól sújtott ágazatok számára, ami még több ember előtt tárja fel a kék kártya előnyeit. Tekintetbe véve az előterjesztett javaslatokat, remélem, az Európai Parlament el tudja majd fogadni a Tanács álláspontját, és ilyen módon kiterjeszti a kék kártya hatályát.

A munka a siker ígéretét hordozza magában, amely hármas üzenetet hordoz európai polgártársaink számára: Európának az iránti eltökéltségét, hogy megszervezze a legális, különösen a szakmai célokból történő bevándorlás lehetőségét. Ezzel összefüggésben ténylegesen ez az első, e határozott célkitűzéssel rendelkező szöveg. Magában hordozza az európai integráció rugalmas jellegét is, annak szimbólumával, amellyé majd az európai kék kártya válik, valós mobilitást kínálva Európán belül a magasan képzett harmadik államokbeli állampolgároknak és családtagjaiknak, összhangban az egyes tagállamok hatáskörével, mivel – természetesen – valamennyi tagállam megtartja a saját munkaerőpiaca feletti ellenőrzését. A harmadik üzenet annak jelentőségéhez kapcsolódik, amelyet az Unió a tapasztalt és tehetséges munkaerő idevonzásának tulajdonít a mára globalizálttá vált világban, összhangban az annak érdekében tett erőfeszítésekkel, hogy Európa versenyképességét a lisszaboni stratégia keretében ösztönözzék.

Ilyen módon az Európai Unió vonzó jellegének fokozásával kapcsolatos kívánalmát összehangolja a legszegényebb országok fejlődésének előmozdítása iránti elkötelezettségének fenntartásával. A Tanács biztosította, hogy az agyelszívás megelőzésére és korlátozására irányuló további javaslatok sorát foglalják bele az irányelvbe. Mindezt itt is fontosnak tartom hangsúlyozni, és – természetesen – visszatérek majd rá az észrevételeikkel kapcsolatos válaszaimban is, – és semmi kétségem afelől, hogy lesznek ilyen észrevételek, mivel tudom, képviselőtársaim mennyire elkötelezettek a származási országokkal, és különösen az afrikai országokkal való hatékony, és az egyenlőségen alapuló együttműködés iránt.

Most pedig rátérek a tartózkodási engedélyt és a munkavállalási engedélyt egyesítő egységes engedély megállapításáról szóló irányelvre. Szintén fontos szövegről van szó, amely jelentős mértékben megkönnyíti a jogszerű, átlátható, rugalmas és tervezhető keretekben megvalósuló gazdasági bevándorlást, miközben egyszerűsíti az adminisztratív eljárásokat, amelyek – sajnos túl gyakran – akadályozzák az Unió gazdasági és demográfiai egyensúlya szempontjából szükséges bevándorlást. Mindezek mellett a szöveg összefoglalja az Európai Unióban jogszerűen tartózkodó és dolgozó valamennyi harmadik országbeli munkavállaló jogait.

Az irányelv kezdeti fogadtatása nem tette lehetővé, hogy jelentős mértékű előrehaladást prognosztizáljunk a közeljövőre nézve. A kék kártyával kapcsolatban elvégzett munka ugyanakkor lépésről lépésre tette lehetővé, hogy tisztán lássunk a kérdésben. Az elnökség minden erőfeszítést megtett annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb előrehaladást érjék el a javaslat véglegesítését illetően, és természetesen a legmesszemenőbben figyelembe vette a parlamentbeli állásfoglalásokat.

A szöveggel kapcsolatos munka felgyorsult, és bízunk benne, hogy a fő elemeket december végéig megállapítják. A javaslatot első alkalommal a Bel- és Igazságügyi Tanács során vitatják meg a miniszterek november 27-én és 28-án. Egyértelmű, hogy az Európai Parlamentnek az e szöveg megfelelőségével és hozzáadott értékével kapcsolatos határozott üzenete nagyot lendít a most formálódni kezdő folyamaton, amely kikövezi a bevándorlók életét egyértelműen egyszerűbbé tevő irányelv végleges elfogadásának útját.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Tisztelt elnök úr, én magam is szeretnék köszönetet mondani az előadóknak: Klamt asszonynak – akinek ugyanakkor Jouyet úrhoz hasonlóan részvétemet nyilvánítom – és természetesen Patrick Gaubert úrnak. Jelentéseik kiválóak. Szeretnék köszönetet mondani a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság két előadójának, Jeleva asszonynak és Masiel úrnak. Köszönetet mondok Manfred Weber úrnak, aki Klamt asszonyt helyettesíti.

A két javasolt irányelv az első azok sorából, amelyeket a Bizottság 2005-ben a legális bevándorlással kapcsolatos cselekvési tervében jelentett be. Nem csak a bevándorlók számára, de tagállamaink és a tagállamokbeli társaságok számára is fontosak. Folytatva Patrick Gaubert úr és az ön iménti gondolatait, Jouyet úr, a két tervezet a bevándorlásról és a menedékjogról szóló – a francia elnökség által teljességgel végigvitt – paktum valódi jelentőségét mutatja, és azt mutatják, hogy a paktum ténylegesen kiegyensúlyozott. Ugyanakkor az európaiaknak a migrációs hullámok előtti nyitás iránti vágyát is szemlélteti, amely különösen hasznos lehet, és kedvező hatásúnak bizonyulhat az európai társadalom számára.

A két tervezet lehetővé teszi számunkra, hogy egy nyitott Európai Unió képét mutassuk, amely befogadja a harmadik országokból érkezőket, akik ilyen módon jogosan tartózkodhatnak itt, valamint a képzettségük szintjének megfelelő munkát vállalhatnak, és – mondanom sem kell – valamennyi jogukkal élhetnek is. A tervezetszövegek az Európai Uniónak a közös bevándorlási eszközökkel kapcsolatos megállapodásra, és így a társadalom elvárásai, a bevándorlók jogai, valamint a származási országaik szükségletei közötti megfelelő egyensúly kialakítására való képességét is szemléltetik.

Egy horizontális eszközzel, az egységes engedélyről és a bevándorló munkavállalók jogairól szóló irányelvvel szeretnék kezdeni. Megelégedésemre szolgál, hogy a Bizottság eredeti javaslatának körvonalait megerősítették, különösen az egységes eljárással, a harmadik országokbeli, munkaerőként befogadott állampolgárok egységes engedélyével, valamint a valamennyi legálisan dolgozó munkavállaló közös – itt maradásuk eredeti okaitól független – jogaival kapcsolatban.

Alapvető feladat annak biztosítása, hogy valamennyi legálisan dolgozó harmadik országokbeli állampolgár ugyanazokat a minimális jogokat élvezhessék valamennyi tagállamban. Számomra úgy tűnik, mindez összhangban van az alapvető jogokkal kapcsolatos nagyszerű európai elvekkel.

Tisztelt Gaubert úr, az ön jelentése új, illetve további, a Bizottság által támogatható elemeket javasol. Különösen három módosítást szeretnék kiemelni: a tartózkodási engedély meghosszabbítása közigazgatási elbírálásának késedelme esetén az ideiglenes tartózkodási engedély kibocsátását lehetővé tevő módosítás, az eljárási jogokat megerősítő módosításokat és végül a már jogszerűen valamelyik tagállamban tartózkodók egységes engedélyért való folyamodásának lehetőségét előíró módosítások.

A Bizottság megérti, és osztja is az Európai Parlamentnek azt az óhaját, hogy ki kell küszöbölni az egyenlő bánásmódot előíró cikkbeli esetleges korlátozásokat, és – az elnökséghez fordulva – remélem, hogy a Tanács a lehető legnagyobb nyitottsággal fogadja e módosításokat.

Szeretnék néhány szót szólni Klamt asszony jelentésének az európai kék kártyával foglalkozó részével, amelyre Weber úr is emlékeztetett. Az európai kék kártya célja az, hogy növelje az Európai Unió vonzerejét, hogy képessé tegye a harmadik országokbeli magasan képzett munkavállalók annak érdekében való befogadására, hogy a legális bevándorlás – kiegészítve a lisszaboni stratégiát – hozzájárulhasson gazdaságunk versenyképességének megerősítéséhez.

A Parlament elé terjesztett jelentés a Bizottság álláspontját képviseli a közös rendszer európai bevezetésének szükségességét és sürgősségét illetően. A Bizottság – ennélfogva – bizonyos fenntartások mellett osztja a jelentés megállapításait. Először, a Bizottság természetesen előmozdítja a rendszert vonzóbbá tevő módosításokat, különösen azokat, amelyek az egyenlő bánásmóddal és a munkaerőpiachoz való, kétéves kékkártya-birtokosságot követő hozzáféréssel kapcsolatos korlátozások felszámolására irányulnak. A második pedig menekülteknek a jogszerűen itt-tartózkodók kategóriájába való belefoglalása, hogy nekik is előnyükre válhasson a rendszer. Ez az eszköz hiányzott az eredeti javaslatból, de mindenféle, így politikai, humanitárius és gazdasági – szempontból is hasznosnak találtuk.

Végül a szakmai tapasztalattal kapcsolatos kritériumok visszatartása bizonyos szakmákkal kapcsolatban. Az egyes személyek tapasztalatai és képességei különösen az újabb technológiákkal kapcsolatos ágazatokban fontosabbak minden diplománál.

Ezzel szemben azonban a Bizottság nem tudja elfogadni azt a módosítást, amely a kék kártya kibocsátását az olyan országok állampolgáraira korlátozná, amelyek megállapodást írtak alá az Unióval. Igaz, hogy e módosítás a fejlődő országokat sújtó kedvezőtlen hatások mérséklésére irányul, de a Bizottság úgy véli, hogy ez az irányelv szélsőségesen korlátozott alkalmazásához vezetne. Ez azonban a magasan képzett bevándorlókkal szembeni megkülönböztetés kockázatát vetné fel, akik onnantól kezdve a nemzeti rendszereket használhatnák, amelyek felett sem a Bizottságnak, sem pedig a Parlamentnek nincs semmilyen ellenőrzése.

Hasonlóképpen fenntartásaimnak kell hangot adnom a körkörös migráció jogától való eltérés lehetővé tételével kapcsolatban. Őszintén szólva, ez nem is annyira fenntartás, hanem inkább nézeteltérés. A „huzamosabb tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás elvesztése nélkül a származási országba való kétéves visszatérés lehetősége alapvető fontosságú, amennyiben lehetővé kívánjuk tenni például a személyzet egyetemek és kórházak közötti cseréjét, vagy csak arra kívánjuk bátorítani a diaszpórákat, hogy járuljanak hozzá származási országaik fejlődéséhez. Ez korlátozná a körkörös migrációt, amelynek kialakulását egyre jobban várjuk.

Végül néhány szót szeretnék szólni a munkaerőpiac állapota számbavételének szükségességéről. Amint arra Manfred Weber úr is emlékeztetett, olyan Európában élünk, ahol a munkaerőpiacok tagoltak, és az egyes tagállamok saját maguk határozhatják meg, mennyi bevándorlót kívánnak befogadni. Természetesen nem szabad elfelednünk, hogy a munkaerő-piaci területet illetően fennáll annak a kötelezettsége, hogy be kell engedni a többi tagállam valamennyi európai polgárát.

Zárásul az elnökséghez, Jean-Pierre Jouyet úrhoz fordulok, és remélem, hogy a lehetőségekhez mérten a Tanácsban jövő héten összeülő miniszterek a lehető legtöbbet átveszik majd a Parlament javaslataiból, amelyek – természetesen – hozzáadott értékkel szolgálnak, és remélem, hogy még az év vége előtt bizonyíthatjuk, hogy ez az Európa – amely távol áll attól, hogy önmagába forduljon – meg kíván nyílni e migrációs hullámok előtt, abban a tudatban, hogy a bevándorlási célországokkal egyetemben a bevándorlási hullámok összehangolt irányítása felé kívánunk elmozdulni.

(Taps)

  Danutė Budreikaitė, a Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. − (LT)? A remények szerint a kék kártyával kapcsolatos javaslatnak megfelelően a képzett munkaerő számára vonzó lesz az Európai Unió és megteremtődnek az ahhoz szükséges feltételek, hogy időlegesen, de ugyanakkor hosszú távon itt maradjanak. A javaslat szerint nem lesz agyelszívás, inkább a képzett szakemberek hazatérésére, körkörös mozgására kerül majd sor. Ez nem túl valószínű.

Hogyan jelenik meg a javaslat fejlesztési együttműködési szakpolitikák tükrében?

A kék kártya bevezetésével a fejlődő országok, különösen a legérzékenyebb területeken, így az oktatás és az egészségügy területén vesztik el szakembereiket, akiknek képzésében az EU is részt vett. E szakemberek hiányát saját országainkból származó önkéntesekkel kell feltölteni.

Emellett az Egyesült Királyság, Írország és Dánia nem vesz részt a kék kártya programban, hogy ne vonják el a szakembereket a fejlődő országok érzékeny ágazataiból. Ebben az esetben a fejlődő országok támogatására irányuló kezdeményezések sikertelennek tűnnek. Úgy tűnik, az üzleti érdek továbbra is előbbre való.

A valóságban a kék kártya jelentős intellektuális károkat okozhat a fejlődő országoknak.

  Jan Tadeusz Masiel, a vélemény előadója. – (PL) Elnök úr, biztos úr, miniszter úr, a harmadik országbeli képzett állampolgároknak az Európai Unióba való befogadásáról szóló irányelv az első jelentős lépés a közös európai uniós bevándorlási politika felé. Ez az első komoly kísérlet az illegális bevándorlás korlátozására és az Európába való jogszerű bevándorlás előmozdítására.

A kék kártya rendszer előkészítése során a harmadik országbeli állampolgárok által való esetlegesen elkövetett visszaélésektől való félelem és az azzal kapcsolatos remény osztott meg bennünket, hogy az újonnan érkezők megfelelnek munkaerőpiacaink szükségleteinek és hozzájárulnak gazdaságaink fejlődéséhez. A kék kártyát Európa hívókártyájának szánjuk, amely a munkavállalás és az élet szempontjából vonzó hellyé teszi Európát a kis és közepes vállalataink által igényelt képzett munkavállalók számára.

Az általam képviselt Foglalkoztatási és Szociális Bizottság szempontjából fontos volt annak biztosítása, hogy az Európai Unión kívülről származó munkavállalókkal ne bánjanak kevésbé jól, mint saját állampolgárainkkal. Emiatt rendelkeznünk kellett az azonos munkáért járó azonos bérről, biztosítanunk kellett a családok egyesítésének lehetőségét, és hozzáférést kellett nyújtanunk a szociális biztonsági ellátáshoz, hogy elérhessük az érkezők gyors és teljes integrálódását. Végezetül szeretnék köszönetet mondani az árnyékelőadók közreműködéséért, és arról szeretném tájékoztatni a francia elnökséget, hogy a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság azon serénykedett, hogy támogatást nyújtson a céljainak még a hivatali ideje lejárta előtti eléréséhez.

  Rumiana Jeleva, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének előadója. − (BG) Szeretnék gratulálni Gaubert úrnak az Európai Unió területén való tartózkodás és munkavállalás céljából harmadik országbeli állampolgárok részére kiállítandó egységes engedélyről szóló jelentéséhez. Az irányelvvel kapcsolatban én voltam a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének előadója. Bulgária európai parlamenti képviselőjeként – amely egyike annak a tíz tagállamnak, amelyre átmeneti időszakot szabtak – határozottan ellene vagyok annak, hogy korlátozzák a munkaerőpiachoz való szabad hozzáférést az európai munkaerő jelentős része számára. Emiatt üdvözlöm az európai intézmények arra irányuló erőfeszítéseit, hogy egyenlő bánásmódot biztosítsanak mindenkinek, aki az Európai Unióban él, valamint legálisan ott dolgozik.

Az irányelv célja, hogy horizontális eszközként hasson, nem tévesztve szem elől, hogy már külön irányelvek vannak hatályban, illetve várnak elfogadásra. Az idénymunkásokról, a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező munkavállalókról szóló irányelvekre, valamint az európai uniós kék kártyákról szóló, ma tárgyalt irányelvre gondolok. Álláspontunk kialakítása során parlamenti bizottságunkbeli kollégáim támogatását élvezhettem, és úgy vélem, az általunk javasolt szövegek kiegyensúlyozott módon határozzák meg a harmadik országbeli munkavállalók jogait. Itt szeretném megemlíteni az oktatáshoz, a diplomák és szakképesítések elismeréséhez, a munkafeltételekhez, a társadalombiztosításhoz való hozzáféréshez, az adócsökkentéshez és más egyebekhez való jogot. Ez az irányelv megállapítja a harmadik országbeli munkavállalók munkával kapcsolatos jogainak minimumát. Következésképpen a nekik biztosított jogok nem haladhatják meg a külön irányelvek alapján szavatolt jogokat. Ugyanis ez az oka annak, hogy az Európai Bizottság javaslata különös feltételeket ír elő e jogok gyakorlásához. Álláspontunk végleges – a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság által szavazásra bocsátott – változatában e feltételek azonban hiányoznak. Emiatt olyan helyzetbe kerültünk, amelyben nyilvánvalóak az ellentmondások például az európai uniós kék kártyával, valamint az egyéb külön irányelvek – például a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló irányelv – alapján szavatolt feltételekkel.

Hölgyeim és uraim, a pénzügyi és gazdasági válság idején realistának kell lennünk. A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság előadójaként arra kérem önöket, felelősséggel járjunk el, és szavazzunk igennek egy logikailag helyes és következetes dokumentumra.

  Gál Kinga, a PPE-DE képviselőcsoport részéről. – (HU) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Biztos úr, tisztelt kollégák. Fontos és hosszú távú jelentéseket vitat meg most és fogad el holnap a Parlament ebben a migrációs rendeletcsomag-keretben.

Jelenleg az Unióban 27 különböző rendszer szabályozza a harmadik államok állampolgárainak helyzetét. A két új irányelv egyszerűbb procedúrát biztosít a magasan képzett munkavállalók számára, illetve magában foglalja az egyszerűbb belépés és tartózkodás lehetőségét. Láthatjuk, hogy jól működő kompromisszumos rendszert képes bevezetni ez a két rendelet a mai fragmentált szabályozás helyett.

Az Európai Néppárt jelentéstevői ebben komoly, érdemi munkát végeztek. A kiemelten képzett munkaerő alkalmazásáról szóló jelentés, amely a „kék kártya” néven vált ismertté, kiegyensúlyozott, jó jelentés. Külön dicséret illeti Ewa Klamt jelentéstevőt. Hasonlóan gratulálunk Gaubert úrnak jelentéséhez.

A Néppárt ugyanakkor elkötelezett amellett, hogy az uniós állampolgárok részére a preferenciális eljárás klauzulája mindenképp az irányelv fontos része legyen. Felhívom tehát azon kollégáink figyelmét, akik a preferenciális bánásmód elvét kifogásolják, és ezért módosításaikkal kivennék ennek az elvnek a rögzítését a jelentésből, hogy magyar állampolgárként, de akár valamennyi új tagállambeli polgár nevében elfogadhatatlannak tartom, hogy ne legyen egyértelműen rögzítve, hogy a tagállam munkavállalója előnyt élvez az Unión kívüli, harmadik állam munkavállalói előtt.

Különösen olyankor elfogadhatatlan és tükröz kétszínűséget ez a hozzáállás, mikor mi, új tagállamok polgárai a mai napon, és még ki tudja meddig, diszkrimináltak vagyunk a munkaerőpiac hozzáférése esetében számos régi tagállamban. Európának szégyene, hogy úgy beszél a közös Uniónkról, hogy még mindig másodosztályú polgároknak kezeli az új tagállamok polgárait ezen a területen. Köszönöm a figyelmüket.

  Javier Moreno Sánchez, a PSE képviselőcsoport részéről. – (ES) Tisztelt elnök úr, kérem, hogy bevezető szavaim az ördögi időmérő eszköz ne vegye figyelembe, mivel csatlakozni szeretnék azokhoz, akik a Parlament részéről részvétüket nyilvánították Klamt asszonynak, valamint gratulálni kívánok az előadóknak.

És most megkezdem hozzászólásomat. Gratulálok az előadóknak, ugyanis e két javaslattal minőségi előrelépést teszünk a közös bevándorlási politika irányában, és előmozdítjuk a legális bevándorlást, amely kulcsfontosságú eleme globális megközelítésünknek.

A legális bevándorlók közös jogait, valamint az egységes tartózkodási és munkavállalási engedélyt a lehető legnagyobb számú munkavállalóra ki kell terjeszteni. Ennek eredményeként mi szocialisták azt kérjük, hogy a munkavállalók semmilyen kategóriáját ne zárjuk ki.

A kék kártya lehetőséget kínál a bevándorlóknak arra, hogy családostól telepedjenek le országainkban, és itt dolgozzanak. Egyetlen ajtót tár fel előttük mind a 27 munkaerőpiacra. Azonban nem csupán a magasan képzett munkavállalók lépnek be ezen az ajtón. Biztos úr, ezért azt várjuk a Bizottságtól, hogy rövid időn belül terjessze elő a többi munkavállalói kategóriára vonatkozó javaslatait.

Hölgyeim és uraim, az agyelszívást el kell kerülnünk. A kék kártya nem válhat olyan útlevéllé, amely a kulcsfontosságú emberi erőforrásokat a fejlődő országok elhagyására ösztönzi. A PSE képviselőcsoportja azt szeretné, ha minden Európába jövő szakember helyett mi finanszíroznánk egy új szakember képzését a származási országban.

Végezetül, Európának vonzó célállomásnak kell lennie, és nem csupán az Unión kívülről érkező tehetségek, de saját európai tehetségeink számára is. 2007-ben majdnem 300 000 magasan képzett európai hagyta el az uniót, hogy azon kívül dolgozzon. Meg kell tennünk mindent, ami módunkban áll, hogy az Európa-házban tartsuk őket.

  Jeanine Hennis-Plasschaert, az ALDE képviselőcsoport részéről. – Tisztelt elnök úr, úgy tűnik, mintha a konzervatívok és a szocialisták kéz a kézben járnának a kék kártyával kapcsolatban, amelyet képviselőcsoportom – hogy őszinte legyek – nagy megrökönyödéssel szemlél. Eleddig az EU bevándorlásról szóló, átfogó csomagot próbált összeállítani, amely magában foglalná az illegális bevándorlás rendezésére szolgáló intézkedéseket, valamint az Európát a legális bevándorlás tekintetében az előretekintés stratégiája felé elmozdító intézkedéseket.

Talán még emlékeznek a visszatérési irányelvről szóló, érzelmektől áthatott vitára. Az ALDE képviselőcsoport akkor azt mondta, hogy a visszatérési politika nem vizsgálható csak önmagában: a bevándorlásról szóló teljes csomag szerves – és szükséges – részének kell tekinteni, ami továbbra is nagyon igaz. Ma végül lehetőségünk nyílt arra, hogy határozottan nyilatkozzunk a legális bevándorlás jobb lehetőségeinek szükségességéről, hogy rendezni tudjuk a vállalkozások igényeit, amelyeknek sürgősen szüksége van a képzett munkaerőre.

Sajnos nem várhattunk túl sokat az EPP képviselőcsoportjától a legális bevándorlással kapcsolatban, de mindez előre látható volt. Attól pedig, hogy a PSE – mondhatni – boldog összhangban van az EPP-vel a kék kártyával kapcsolatos módosításokat illetően, égnek áll a hajam. Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban végrehajtott szavazást követően a rendszer jelentős mértékben felhígult. Túl sok korlátozást vezettek be, amelyek semmilyen módon nincsenek segítségünkre akkor, amikor az Európai Uniót vonzóbbá kívánjuk tenni a magasan képzett munkavállalók számára.

Egyértelműnek kell lennie, hogy a kék kártya célja az, hogy versenyképesebb legyen az EU gazdasága. A kék kártyáról szóló javaslat nem egyszerűen arról szól, hogy kiválogatjuk a legjobbakat, agyelszívást hajtva végre a fejlődő országokon.

A jelenlegi tendencia szerint a magasan képzett munkavállalók túlnyomó többsége az EU helyett az Amerikai Egyesült Államokba, Kanadába vagy Ausztráliába vándorol ki. Ha meg kívánjuk fordítani a tendenciát, ambiciózusnak kell lennünk. A Parlament egy olyan jelentés elfogadására készül, amely tovább gyengítené a már amúgy is mérsékelt bizottsági javaslatot. Hogy egyértelműen fejezzem ki magam: az ALDE képviselőcsoport a kék kártya eltökélt támogatója. Úgy érezzük azonban, hogy a jelenlegi szöveg nem idézi elő a legális bevándorlás miatt oly szükséges változást, sőt, ehelyett a tagállamok protekcionista gyakorlatait erősíti meg.

Valamennyien tudjuk, hogy a Tanács kitűnő az ambiciózus kijelentések tételét illetően, de azt is tudjuk, hogy a hatékony döntéshozatalt gyakran megbénítja az, hogy a tagállamok képtelenek ténylegesen, kölcsönös érdekeiket tekintetbe véve együttműködni, és hogy az e területen való hatékony döntéshozatalt az összpontosítás hiánya miatt aláássa a legális bevándorlásról szóló, érzelmekkel telített és zavaros vita.

A tamperei program, a hágai program, a francia bevándorlási paktum, a stockholmi program mind-mind erről szól, de végül minden az alapvető kötelezettségvállalások konkrét és hatékony intézkedésekbe való átültetésére korlátozódik. Ha azt szeretnénk, hogy az EU-nak előnyére legyen a javasolt rendszer, törekvőnek kell lennünk, és remélem, holnap ennek megfelelően szavaznak majd.

  Bogusław Rogalski, az UEN képviselőcsoport részéről. – (PL) Tisztelt elnök úr, a rendelkezésünkre álló adatok szerint az Európai Unió – az Egyesült Államokhoz, Kanadához vagy Ausztráliához hasonló országoktól eltérően – nem tartozik a magasan képzett harmadik országbeli munkavállalók gyakori célpontja közé. A Maghreb-országokból származó képzett bevándorlóknak csupán 5,5%-a érkezik az EU-ba, míg az Amerikai Egyesült Államok és Kanada körülbelül 54%-ukat fogadja be. Ez az európai uniós migráns-befogadói rendszerek közötti jelentős különbségeknek tudható be, amelyek nagymértékben gátolják az országok közötti mozgást. Csupán hat tagország rendelkezik speciális, a képzett bevándorlók foglalkoztatásával kapcsolatos programokkal.

Ennélfogva alapvető fontosságú, hogy a tagállamok koherensebb, az integrációs és politikai kérdéseket felölelő megközelítést alkalmazzanak az európai bevándorlási politikával kapcsolatban. Szabványosítanunk kell az előírásokat, hogy szabályozni tudjuk a bevándorlók Európába érkező és Európán belüli hullámait, hogy ilyen módon több esélyt adhassunk a képzett bevándorlóknak.

  Jean Lambert, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr, szeretnék köszönetet mondani az előadóknak, hogy pozitívan közelítették meg a bevándorlással és a harmadik országbeli állampolgárok Európai Unión belüli helyzetével kapcsolatos kedvezőbb intézkedéseket. Szintén üdvözlöm a Bizottságnak az egyes parlamenti módosításokkal kapcsolatos még pozitívabb hozzáállását.

Képviselőcsoportom, a zöldek számára a kiindulási pontot az EU-állampolgárok jogaival a lehető legnagyobb mértékben egyenlő szintet mutató jogok – a közös jogok – és a lehető leginkább nyitott és befogadó rendszer megléte jelenti. Teljes mértékben egyetértek azokkal a tagállamokkal, amelyek szerint botrányos, hogy jelenleg az EU-s állampolgárokat nem azonos alapon kezelik, és arra ösztönzöm képviselőtársaimat, hogy ne osztozzanak tagállamaink óvatoskodó megközelítésében azzal, hogy úgy biztosítanak egyenlő bánásmódot saját állampolgárainknak, hogy közben a harmadik országbeli állampolgárokat büntetik.

Kétség nem férhet hozzá, hogy az EU-nak a szakképesítések sokféle szintjén van szüksége munkavállalókra. Számos országból – Indiából, Új-Zélandról, Ghánából és Kínából stb. – várjuk azokat az embereket, akik azért kívánnak idejönni, hogy itt hasznosítsák és fejlesszék tovább ismereteiket, és ezért nem támogatjuk a 84. módosítást, sem pedig a 24. módosítást, amely arról beszél, hogy kizárólag az olyan országokból érkező magasan képzett szakemberek kapjanak kék kártyát, amelyekkel azt megelőzően partnerségi megállapodást kötöttünk. Nem tudom, mi volna az Amerikai Egyesült Államok véleménye ezzel kapcsolatban.

Igaz, hogy óvatosan kell eljárnunk bizonyos ágazatokat illetően a világ legszegényebb országaiban, de arra is ügyelnünk kell, hogy nem kizárólag ezek azok az emberek, akik nem fejleszthetik ismereteiket az Európai Unióban. Arra is ügyelnünk kell, hogy ne ezt az adott javaslatot használjuk fel az általános fejlesztési politika megalkotására. Globális javaslatról van szó. A világ valamennyi potenciálisan érintett országára kiterjed. Igen, valóban maximalizálnunk kell a szakismereteket saját országainkban, és ezért támogatjuk például a diszkriminációellenes jogszabályokra felhívó módosítást, amellyel kapcsolatban szintén azt reméljük, ambiciózus lesz következő szakaszában.

Valamennyi olyan módosítást támogatni fogjuk, amely az egyének jogait őrzi, és nemmel szavazunk azokra, amelyek e jogok semmissé tételére törekszenek. Üdvözöljük az eljárások egyszerűsítésére irányuló erőfeszítéseket, ám ugyanakkor sajnáljuk, hogy a Parlament nem volt törekvőbb, különösen a kék kártyával kapcsolatban, továbbá, hogy további akadályokat támasztott. Így nem valószínű, hogy a mostani formájában támogatnánk a javaslatot, noha természetesen elméletben támogatjuk az elképzelést.

  Giusto Catania, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim, képviselőcsoportom nevében is szeretném részvétem nyilvánítani Klamt asszonynak.

Szeretnék azonnal rátérni a mai vita témájára, mivel az Európai Unió bevándorlási politikáját továbbra is skizofrénia jellemzi. Lássuk a tagállamok politikáit: aláírták a bevándorlásról és a menedékjogról szóló paktumot, amely határozottan kimondja, hogy a zéró bevándorlás káros és valószerűtlen az Európai Unió esetében, de aztán látjuk, hogy országom belügyminisztere a határoknak a következő két évre való lezárása mellett száll síkra.

A bevándorlással kapcsolatos közösségi politika továbbra is skizofrén marad. Gaubert úrnak igaza van abban, hogy Európa demográfiai válság előtt áll, és további bevándorlókra van szükségünk. A Bizottság állítása szerint 50 millió bevándorlóra van szükségünk 2060-ig, de mégsem teszünk semmit sem annak érdekében, hogy az idejövetelre bátorítsuk őket, ehelyett a visszatérési politika harmonizációját tettük meg prioritássá.

Ma kizárólag a már az Európai Unió területén tartózkodó személyeknek szóló egységes tartózkodási és munkavállalási engedélyt vitatjuk meg, és létrehozzuk a magasan képzett munkavállalóknak szóló kék kártyát, amely csupán 1,5%-ban és 3%-ban érinti az európai bevándorlási arányt, ennélfogva tehát összehasonlítva az európai munkavállalókkal kapcsolatos valódi követelményeinkkel minimális szerepe van.

Jelenleg körülbelül 6 millió olyan illegális munkavállaló van az Európai Unióban, akiket a munkaerőpiac felvett, és illegális státuszban tart. Ennek az az oka, hogy ez a helyzet a munkaerőköltségek alacsonyan tartása, valamint a társadalombiztosítási kiadások csökkentése miatt kényelmes.

Úgy véljük, azoknak a munkavállalóknak a regularizációs programjával kell kezdenünk, akiket már felvett a munkaerőpiac: úgy véljük, a kék kártya elhibázott, mivel a bevándorlók javából merítene; úgy gondoljuk, hogy a magasan képzett munkavállalók fogalommeghatározása túlzottan korlátozó, álláspontunk szerint a Bizottság preferenciája a nyílt diszkrimináció egyik formája.

Hisszük, hogy a bevándorlási politika irányának 180 fokos változása szükséges. Tudjuk, hogyan értelmezzük azt a tényt, hogy a kék kártya az első jele a legális bevándorlási csatornák megnyitásának, de ez nem elég ahhoz, hogy képviselőcsoportunk igennel szavazzon.

  Johannes Blokland, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Tisztelt elnök úr! Továbbra is a tagállamoknak maguknak kellene dönteniük annak jogáról, hogy területükre engedik-e a bevándorlókat: Ameddig pedig munkanélküliek vannak tagállamainkban, továbbra is kételkedem a legális bevándorlás serkentésének szükségességével kapcsolatban.

A Bizottság javaslata – szemben azzal, amit sugallni igyekszik – semennyivel nem hozza közelebb az egységes eljárást. A Bizottság javaslatával párhuzamosan hatályban maradnak a megfelelő szakképzettséggel rendelkező bevándorlókra vonatkozó nemzeti előírások, és még további követelmények lehetségesek. Milyen értéket adna hozzá akkor az európai szintű szabályozás? Ez nem válasz az oktatás rendszerének és az iparág kérdéseire. Egyértelmű rendszert várnak az Európai Unión kívülről érkező munkavállalók és diákok számára, ettől azonban csak még tovább nő a bürokrácia, noha éppen kevesebbet ígértek. Olyan rendszert sürgetek, amely által a bevándorlási politika a tagállamok hatáskörében marad. Ilyen módon minden tagállam saját meghatározott eljárásokkal rendelkezhetne. Európai uniós összefüggésben abban állapodhatunk meg, lehetővé tesszük-e az emberek számára, hogy szabadon utazhassanak, és hogy más országokba költözhessenek.

  Carl Lang (NI). – (FR) Tisztelt elnök úr, Jouyet úr, biztos úr, nagyon szépen köszönöm! Álláspontjuk révén a bevándorlás kérdésével kapcsolatban érveket biztosítottak következő választási kampányomhoz, mivel egy olyan Európai Unióról beszéltek, amely – idézem – „nyitott, megnyílik a bevándorlási hullámok előtt, a kék kártya előnyei pedig minél több ember számára hozzáférhetőek, vonzóak a szakképzettek számára, és megszünteti akadályokat a bevándorlás előtt”.

Ne láss, ne hallj, ne szólj – a bevándorlás kérdésével kapcsolatban ez lehetne az európai intézmények mottója, noha Európa polgárai már 20 éve szenvednek nap mint nap emiatt, az identitás, a biztonság, a foglalkoztatás bizonytalansága, a szegénység és a munkanélküliség formájában megnyilvánuló társadalmi és gazdasági következmények révén.

Hallom, hogy a bevándorlók jogaira hivatkoznak, de ki szól a munkavállalók szociális jogairól? Ki szól azokról a milliókról és tízmilliókról Európában, akik nehéz szociális helyzetben vannak, és akik a szakképesítések hierarchiájának semmilyen szintjén nem férnek hozzá a foglalkoztatáshoz?

Ráadásul az Európában folytatott integrációs politika nemzeti szinten valódi dezintegrációs politika, amelynek valamennyien áldozatául estünk a Közösség túlzott mértékű kifejeződése miatt. Az önök által javasolt kék kártya nem több az egész világnak szóló felhívásnál, hogy bevándorlók milliói jelenjenek meg. Nem ez a politika az, amelyet követni kellene, hanem a bevándorlók hazájukba való visszatérésének politikája, a nemzeti és közösségi preferencia politikája, a nemzeti és közösségi védelem politikája.

Végezetül, azzal, hogy Önök megdézsmálják a fejlődő világ elitjét, megakadályozzák az érintett országok fejlődését. E népeknek és országoknak tőkére és szakképzett munkavállalókra van szükségük. Mindkettőtől megfosztják őket.

  Carlos Coelho (PPE-DE). – (PT) Elnök úr, Jouyet úr, Barrot úr, hölgyeim és uraim! Az előző felszólalóval ellentétben határozottan ellene vagyok az Európa-erődnek, és a gazdasági bevándorlók beengedésének tevékeny politikáját támogatom.

A kiegyensúlyozott bevándorlási politika fenntartásának egyetlen módja az illegális bevándorlás elleni elszánt fellépés és a legális bevándorlás határozott szabályozása. Ennek hátterében támogatjuk a kék kártyáról szóló irányelvet.

Nem kívánjuk azonban kizárólag a magasan képzettekre korlátozni a bevándorlást, mivel így bezárnánk az ajtót az alacsonyabb képzettségű bevándorlók előtt. Az elkövetkezendő években mindkét csoport rendkívül fontos lesz majd Európa gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából. Milliókról van szó!

Emiatt támogatom az egységes tartózkodási és munkavállalási engedély egységes igénylési eljárásának megállapításáról szóló irányelvre vonatkozó javaslatot. Az egyszerűsítés, a bürokratikus akadályok felszámolása és a bevándorlók státuszának könnyített ellenőrzése által megnyilvánuló egyértelmű előnyök mellett lehetővé teszi a jogszerűen az Európai Unió területén tartózkodó bevándorló munkavállalók közös jogainak elismerését. Az idénymunkások és a magasan képzett munkavállalók kivételével – akikre külön irányelvek vonatkoznak – valamennyi bevándorlónak hasznára válnak majd azok a munkajogok, amelyek megfelelnek a befogadó tagállam állampolgárai által is élvezett jogokkal.

A közösség területén való egyenlő bánásmód segítséget nyújt a munkaerő kizsákmányolása elleni küzdelemben és javítja a munkavállalók integrációját, és ilyen módon magasabb szintű társadalmi kohézióhoz vezet.

Egyetértek azzal, amit Ewa Klamt asszony mondott: helyénvaló, ha a meglévő 27 különféle rendszer helyett egyetlen közös rendszert hozunk létre a magasan képzett munkavállalók befogadására. Egyetértek azokkal a javaslatokkal, amelyeket Klamt asszony a befogadási feltételek szigorítása, és egyben az agyelszívás megelőzésének hatékonyabbá tételével kapcsolatban tett.

Miközben üdvözlöm Klamt asszony és Gaubert úr erőfeszítéseit, felszólalásom azzal szeretném zárni, tisztelt elnök úr, hogy sajnálatomat fejezem ki amiatt, hogy úgy tűnik, a Parlament véleménye nem számít. Minden jel arra mutat, hogy a Tanács már meghozta politikai döntését, a parlamenti szavazás eredményének megvárása nélkül, amit nagyon sajnálok.

  Wolfgang Kreissl-Dörfler, (PSE). – (DE) Tisztelt elnök úr, először szeretném őszinte részvétem nyilvánítani Klamt asszonynak, ugyanakkor gratulálok jelentéséhez.

Munkaerőpiacainkon szükségünk van a magasan képzett harmadik országbeli munkavállalókra, részben mivel túl keveset fektettünk be az oktatásba és a képzésbe, és mert túl sok szakember tettünk munkanélkülivé, akik már nem elérhetők a munkaerőpiacon. Ezért többet kell tennünk otthon az oktatásért és képzésért, és meg kell nyitnunk munkaerőpiacainkat a magasan képzett bevándorlók előtt.

A kék kártya jelenti az első lépést a helyes irányba, és a hármas győzelem lehetőségét hordozza magában. Az első lehetőség szerint – középtávon – a társaságok megüresedett állásaik egy részét szakképzett munkavállalókkal tölthetik fel, a nemzetközi szakértelem pedig előnyükre szolgál. A második, hogy a magasan képzett munkaerő és közvetlen hozzátartozóik más perspektívát kaphatnak, olyat, amelyben hazájukban nem lehetett részük. A harmadik, hogy amikor – időlegesen vagy végleg – hazatérnek származási országukba, jelentős mértékben hozzájárulhatnak az ottani gazdasági növekedéshez.

Annak a fenntartásnak, miszerint ez agyelszíváshoz vezethet, jó alapja van. Ezért nem javasoljuk a lehetőségnek az oktatási és egészségügyi ágazatban való aktív népszerűsítését, különösen azokban az országokban nem, amelyeket a kivándorlás és a képzett, illetve képzetlen munkaerő hiánya sújt. Mindez azonban fejlesztési politikai kérdés, amelyet itt most nem tudunk megoldani. Mindemellett szem előtt kell tartanunk, hogy az egyes állampolgár nem tulajdona az államnak. Ahogyan a saját állampolgáraink is jelentős akadályok nélkül kereshetnek munkát más országokban, illetve hagyhatják el származási országaikat, úgy a más országokból származóknak is lehetővé kell tenni az európai uniós munkavállalást.

Az azonos munkáért azonos bért elve természetesen fontos számunkra. A dolgokon javítani mindig lehet és szükséges is. Úgy gondolom, hogy ez jelenti a megfelelő irányban tett első lépést.

ELNÖKÖL: McMILLAN-SCOTT ÚR
alelnök

  Gérard Deprez (ALDE). – (FR) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim, mindenekelőtt – másokhoz hasonlóan – gratulálok a két előadónak: Klamt asszonynak (akinek képviselőcsoportom nevében is részvétem nyilvánítom) és Patrick Gaubert úrnak.

Mindazonáltal Jouyet úr, szeretném kiterjeszteni a köszönetnyilvánítást a francia elnökségre is, mivel – legalábbis a kék kártyát illetően – a francia elnökség jelentős elkötelezettségről tett tanúbizonyságot, amely lehetővé tette, hogy tanácsi szinten politikai megállapodás jöjjön létre. Talán meg kell még jegyeznem, hogy ugyanez az elhatározás vonatkozott Gaubert úr jelentésére is.

Amint arra képviselőtársaim is rámutattak, az Európai Unió e két jelentéssel fontos lépést tesz a bevándorlási politika területén. Valamennyien tudjuk – és gyakran sajnálkoztunk is emiatt az elmúlt években – hogy időnk és energiáink legjavát az illegális bevándorlás elleni küzdelemre kellett fordítanunk. Ma azonban az Európai Unió a két szöveggel az aktív legális gazdasági bevándorlási politika szükségességét és jelentőségét szentesíti. Valamennyien tudjuk, hogy az európai kontinensnek szüksége van a legális gazdasági bevándorlásra, és néhány maradi fasiszta miatt nem fogjuk megváltoztatni a véleményünket.

A tagállamok egységes tartózkodási és munkavállalási engedély kibocsátására való kötelezettségének bevezetésével Patrick Gaubert úr jelentése arra is irányul, hogy a lehető legtöbb területen biztosítsák a bevándorló munkavállalóknak az egyenlő bánásmódhoz való jogát. Giusto Catania barátomhoz szeretnék szólni. Giusto, buta hibát követtél el. Az egységes engedély nem kizárólag a már az Európai unió területén tartózkodó munkavállalókra vonatkozik. Az egyenlő jogok azokat is megilletik, akik jönni fognak, és nem csak azokat, akik már itt vannak. Ezért amikor csak azért kritizálsz valamit, hogy okod legyen a jelentés elutasítására, akkor sajnálom, de előbb próbáld meg azt helyesen értelmezni.

Klamt asszony jelentése azokat a feltételeket igyekszik meghatározni, amelyek lehetővé teszik a magasan képzett harmadik országbeli állampolgároknak, hogy Európa földjére lépjenek, és pontosan erre van szükségünk. Egy utolsó megjegyzés a témával kapcsolatban, mivel képviselőcsoportom tagjai már részletesen is kitértek rá. Számos tekintetben osztom sajnálkozásukat. A rendszer – és most nem az elvekről beszélek – túlzottan óvatos, gyakran túlzott mértékben protekcionista, ám alapjaiban véve a szükséges előrelépést jelenti, és ezért fogok személy szerint én, illetve az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság elnökeként a két javaslat elfogadása mellett szavazni.

  Mario Borghezio (UEN). – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! A bevándorlás témakörével kapcsolatban az évek során számos felhívást és menetrendet hallhattunk, amelyek – az ENSZ-szel együtt – mind azt a tündérmesét szajkózták, hogy a nyugati gazdaságnak folyamatosan növekednie kell, és hallhattuk az európai országok azon állítását is, miszerint Európának az új munkavállalók tíz-, esetleg százmillióira van szüksége.

A mostani gazdasági válság sajnos mindenkit érint országukban, és még a legnagyobb szakszervezet, a CGL is a következőket mondja, legalább is a Veneto régióbeli vezetői közül néhányan: „Munkavállalóinkat az a veszély fenyegeti, hogy elvesztik munkájukat, és el kell kezdenünk komolyan gondolkodni állásaikról”. A Bizottság éppen ezért jól teszi, ha elutasítja e bájos tündérmesék mindegyikét, és a bevándorlóknak azzal a 3%-ával foglalkozik, amely még valóban hasznos lehet, ha alapos indoka van az érintetteknek arra, hogy az EU-ba jöjjenek. Európának természetesen továbbra is szüksége van képzett bevándorlókra, és hasznunkra is válhatnak, de hatalmas az az akadály, hogy a bevándorlók országainak joguk van ahhoz, hogy ne fosszák meg őket legjobb koponyáiktól.

A javaslat önmagában helyénvaló, ám ami hiányzik belőle, az a végső fejlemény, hogy ösztönözzük és bátorítsuk e specializálódott munkavállalókat a hazájukba való visszatérésre, hogy védelmet nyerjenek a globalizáció hatásaitól.

  Hélène Flautre (Verts/ALE). – (FR) Tisztelt elnök úr, hat hónappal a nemzetközi szinten oly sok negatív észrevételt és kritikát kapott visszatérési irányelvről szóló szavazást követően erősen kétlem, hogy az Unió a kék kártyáról és az egységes engedélyről szóló két tervezet elfogadásával visszaszerezhetné renoméját a nemzetközi politikában. Hogy miért? Mivel nagyon nagyképűen bejelentették, hogy sor kerül a legális bevándorlással kapcsolatos eredeti európai szakpolitika megállapítására, most pedig harmadrangú félként találjuk magunkat a munkavállalókat illetően, amely azzal jár, hogy nincs szociális támogatás, munkájuk elvesztése esetén elvesztik tartózkodási engedélyüket is, korlátozva van érdekképviseletük és szabad mozgásuk is. Nem gondolom, hogy mindez túl ambiciózus volna, és az Európai Unió távol van attól, hogy a kék kártyával versenyre kelhessen az Egyesült Államokkal vagy Kanadával; meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy örvendetes a célkitűzés.

Valóban túlzás volna azt kérni, hogy a nemzeti munkavállalókat megilletőkkel azonos szociális védelmi garanciákat és egyenlő bánásmódot biztosítsunk? Szeretnénk inkább jobbágyainkká tenni e munkavállalókat? A bevándorló munkavállalók és a családtagjaik védelméről szóló ENSZ-egyezmény ratifikálása túl sok jogot biztosítana nekik?

Végül – kérdezem magamtól és képviselőtársaimtól – milyen logika rejlik a mögött, hogy migráns munkavállalókat vonzunk az Európai Unióba, ugyanakkor elvetjük a már a területünkön dolgozó, a legális munkát tartózkodási engedély nélkül vállaló személyek kérdésének rendezését? Az Unió a legális bevándorlás politikája mellett száll síkra, de csak fenntartással, és a praktikum logikájának, valamint az egyes tagállamok által meghatározott egyenlő jogok alóli kivételek hangsúlyozása mellett. Mikor értjük meg – és mindenek előtt, mikor fogadjuk el –, hogy a bevándorlás esélyt, lehetőséget jelent az emberi fejlődés, a gazdasági és társadalmi fejlődés tekintetében, még a déli országok fejlődésének tekintetében, illetve az interkulturális fejlődés tekintetében is, amelynek érdekében oly sokat tettünk ebben az évben is?

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL). – (SV) Tisztelt elnök úr, a Frontexhez hasonló szervek a rendkívül sebezhető embereket visszafordítják az EU-ból, az Unió pedig olyan falakat épít, amely épp azok számára áthatolhatatlanok, akiknek a legnagyobb szüksége volna a védelemre. Ugyanakkor javasolják, hogy a kék kártya révén bizonyos embereknek speciális jogokat biztosítsanak. Különleges jogokat kapnának a magasan képzett munkavállalók, az érintettek képzettsége és szakmai tapasztalata szintjének megfelelő nagyon szigorú követelmények szerint, és olyan minimumfizetéssel, amely Svédországban legalább 43 000 SEK, illetve 4 300 euro összegnek felelne meg. A hétköznapi munkavállalókkal, vagy a védelmet igénylő emberekkel nem kell foglalkozni, míg a magasan képzetteket – pont azokat, akikre a fejlődő országoknak helyzetük javítása érdekében szüksége volna – tárt karokkal várjuk. Én magam üdvözlöm a nyitottságot és a bevándorlást, de azzal az előfeltétellel, hogy senkit nem szabad származási országa vagy képesítésének szintje alapján hátrányosan megkülönböztetni.

  Gerard Batten (IND/DEM). – Tisztelt elnök úr! Az Európai Unió inkább még több bevándorló munkaerőt szeretne importálni ahelyett, hogy a tagállamokbeli munkanélküliek problémájával foglalkozna. Azok, akik sikerrel igénylik a kék kártyának nevezett munkavállalási engedélyt, akik beléphetnek valamely tagállam területére, 18 hónap múlva másik tagállamba költözhetnének. Ez családjukra és eltartottjaikra is vonatkozna. Ez az Európai Unió most létrejövő közös bevándorlási politikájának része, amely meghatározza, hogy ki és milyen feltételek mellett migrálhat a tagállamokba.

Britannia kívül maradna a politikából, ám a királynő jóváhagyta a Lisszaboni Szerződést, kilátásaink pedig azt mutatják, a többi tagállam majd teljes mértékben ratifikálja a tervezetet. Ha megtörtént a Lisszaboni Szerződés ratifikálása, Britannia kívülmaradási záradéka érvényét veszti, és az irányelvnek való megfelelésre kényszerülünk.

  Roberto Fiore (NI). - (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Stratégiai hiba volna Európa részéről azt gondolni, hogy más nemzetektől és más kontinensekről kell a képzett munkaerőt importálni, amikor saját intézményeinknek, iskoláinknak és egyetemeinknek kellene a magasan képzett munkaerőt képezniük, az új stratégiai megközelítéssel összhangban. Vagyis ami hiányzik, az az Európa jövőjéről alkotott kép, és ennélfogva senki nem gondolkozik el azon, hogy kihez kellene majd a következő tíz vagy tizenöt évben fordulnunk a magas színvonalat képviselő gyáraink vagy létesítményeink vezetésével kapcsolatban.

Azt is ki kell mondanunk, hogy ez az olyanok szociális juttatásainak csökkenésével járna, akik e munkákat Olaszországban és a többi európai országokban végzik. A fizetések dömpingje következne be, ami bizonyos bevándorlási politikák jellemzője. Ráadásul a pénzügyi összeomlásból eredő drámai válság idején elképzelhetetlen, hogy saját munkanélkülijeink mellett az Unión kívülről érkező munkanélküliek problémájával is meg kellene küzdenünk, akik – a körülmények miatt – problémát jelentenének a közrendet és polgáraink biztonságát illetően is.

  Dumitru Oprea (PPE-DE) . – (RO) Jouyet úr közlése szerint „nem vagyunk Európa-erőd”. Valóban ez a helyzet, hiszen a ma délutáni két jelentés is Európa nyitottságát bizonyította, valamint azt, hogy Európa elfogadja és támogatja a globalizáció folyamatát. Úgy vélem, hogy az európai munkavállalási engedély megoldja az illegális bevándorláshoz kapcsolódó valamennyi olyan problémát, amellyel Európa szembesülni kénytelen. Az Egyesült Államok ezt a múltban elfogadott zöld kártya rendszerrel szemléltette.

Európának bizonyítania kell, hogy a nyitottságot támogatja, annál is inkább, mert – amint arról a jelentés is beszámolt – a bevándorlóknak csupán 5,5%-a tart az Európai Unióba, míg a magasan képzett bevándorlók 50%-a az Egyesült államokba vagy Kanadába tart. Miért nem vagyunk vonzó célország? Miért olyan nagy a különbség az itteni és az egyesült államokbeli, valamint kanadai fizetések között, ami még szembetűnőbbé a teszi vonzerő hiányát?

A jelenlegi válsággal összefüggésben ez a fair play gesztusa Európa részéről, amelynek egyensúlyra kell törekednie a harmadik országbeli munkavállalók felé való nyitottságot illetően. Az európai kártyákkal kapcsolatos politikát mindazonáltal logikus módon kell végrehajtani, hogy ne okozzon súlyos stabilitáshiányt, illetve jelentős problémákat azokban az országokban, ahonnan a szakemberek eredetileg származnak.

  Claudio Fava (PSE). - (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Képviselőcsoportunk meglehetősen elégedett a két javaslattal. Hogy csak meglehetősen, de nem teljesen vagyunk elégedettek, azt az a számos módosítás is jelzi, amelyekkel megkíséreltünk javítani a tervezetek szövegén. Azért is csak meglehetős az elégedettségünk, mert a javaslatok híján voltak az ambíciónak, hisszük, hogy többet és eredményesebben is lehetett volna tenni.

Megmutatkoznak ugyan a nyitás és a civilizált hozzáállás jelei, amelyeket aztán – még a parlamenti vita során is – szorosan követnek (különösen a Tanács részéről) a merevség és a protekcionizmus erőteljes jelei. Ugyanez vonatkozik a kék kártyára is: ellenállás mutatkozik bizonyos központi elvekkel, például az azonos munkáért azonos bért elvével szemben, amely pedig szent és sérthetetlen, természetes elv. Még ezzel kapcsolatban is nehézségekbe ütköztünk bizonyos területeken.

Hisszük, hogy alapvető fontosságú a közösségi preferencia elvének és a kétsebességes Európa gondolatának leküzdése, ami indokolja, hogy miért szükséges a közösségi preferencia elvének felhasználása. Hisszük, hogy a munkaerőpiac fontos, de nem lehet a munkaerőpiac központisága az egyetlen meghatározó elv. Más, a politikai és szociális jóléti attitűdökkel kapcsolatos beleértett elvek is vannak, amelyeknek szintén a bevándorlási politikák részét kell képezniük. A legális bevándorlás egyenlő méltóságot és egyenlő lehetőségeket jelent, vagy máskülönben visszalépünk a szelektív, részleges és megkülönböztetésen alapuló bevándorlás felé. Ezt el szeretnénk kerülni.

Emiatt – képviselőcsoportom nevében – támogatom a Moreno úr által a Bizottság elé terjesztett javaslatot: próbáljunk olyan kék kártyát megalkotni, amely nem csupán a magasan képzett bevándorlók 3%-ához kapcsolódik, hanem amely olyan speciális jogi eszközök megtalálására irányul, amelyekkel a piac megnyitható a bevándorlás előtt. A bevándorlásnak befogadásnak kell lennie. Ha kiválasztássá válik, akkor már nem tekinthető kedvező hatású politikának.

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL). – (EL) Tisztelt elnök úr, az irányelvre vonatkozó javaslatok és a két jelentés az Európai Unió általános bevándorlási politikáját hajtja végre, amelynek célja az olcsó munkaerő biztosítása az európai tőke számára, profitjának növelése érdekében.

A tartózkodással és munkavállalással kapcsolatos európai uniós kék kártyának a magasan képzett bevándorlók számára való odaítéléséről szóló irányelv lehetővé teszi a szellemi munkaerőnek a szegényebb országoktól annak érdekében való elrablását, hogy az európai monopóliumok jobb helyet vívjanak ki a globális versenyben, különösen az Egyesült Államokkal és Kanadával szemben. Nem biztosít különösebb jogokat vagy előnyöket a kártyabirtokosoknak, mivel már hatályos munkaszerződés meglétét igényli. Fizetésük intézményesítetten alacsonyabb lesz.

A szabványos tartózkodási és munkavállalási engedélyről szóló, második irányelv ugyanebbe az irányba mutat. Kizárólag a biztos foglalkozással rendelkezők léphetnek az Európai Unió területére és kaphatják meg az engedélyt. Ilyen módon a bevándorlók ki vannak szolgáltatva a munkáltatók kényének-kedvének. Az elbocsátás egyenlő lesz a deportálással. Az illegális bevándorlók feje felett az európai bevándorlásügyi paktum kardja függ, 18 hónapos fogva tartással, kitoloncolással vagy a belépés öt évre szóló megtagadásával.

Az Európai Unió politikájának egésze az Unió teljes területén a bevándorlók és a munkavállalók kíméletlen és durva kizsákmányolását legalizálja.

Támogatjuk a bevándorlóknak az egyenlő foglalkoztatásért és szociális jogokért folytatott küzdelmét, a munkavállalók jogainak az egész Európai Unióra kiterjedő védelméért és kiterjesztéséért folytatott harcát.

  Hélène Goudin (IND/DEM). – (SV) Az azzal kapcsolatban felhozott érvek egyike, hogy a képzett munkavállalók számára miért nem vonzó kivándorlási célpont az Európai Unió, az a tény, hogy a különböző tagállamokat illetően eltérnek a belépésre és a tartózkodásra vonatkozó előírások. A jelentés indokolása odáig megy, hogy kimondja: a tagállamonként eltérő előírások gyakorlatilag versenyhelyzetet idéznek elő a tagállamok között. Erre azt mondják, hogy nem jó. Épp azt kívánom kiemelni, hogy pont ez a tény – vagyis hogy a meglévő rendszerek nem kényszerülnek az egységes formátum egyenruhájába, és nem kényszerülnek nélkülözni a különféle megoldások versenyét – tette Európát sikeressé.

Láthatjuk, egyes országok sikeresebbek. Egyikük például Svédország. Svédország többek között az oktatásba és a nyelvoktatásba ruházott be, amivel az egyik legversenyképesebb országgá vált olyan vállalatokkal, mint az Ericsson, a Volvo és az Ikea. A versenyképesség hiányának problémája számos országban inkább ahhoz a tényhez kapcsolódik, hogy az Uniót átszövi a protekcionizmus és a legkevésbé sem versenyképes iparágaknak nyújtott támogatás. Az élet fenntartásáért szálltunk síkra ahelyett, hogy a szerkezeti változásokra összpontosítottunk volna.

  Luca Romagnoli (NI). – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Unió egy újabb abszurd kezdeményezése: a helytelenül magasan képzettként említett bevándorló munkavállalók érkezését támogató kék kártya bevezetése.

Az előadó szerint mindez majd segít rendezni a zuhanó demográfiai tendenciákat. A következőképpen fogalmaz: „Németországban például 95 000 mérnökre van szükség”; biztosan állítom, ha megfelelő fizetést kapnak, néhány ezer mérnököt Olaszországból is tudunk küldeni. Ez az abszurd kezdeményezés nem csak a fejlődő országok képzett munkavállalóit szakítja el otthonától, de figyelmen kívül hagyja a képzett európai szakembereket sújtó munkanélküliséget, a fiatal diplomások jogos félelmeit, és ahelyett hogy az ő, a szakterületüknek megfelelő munkavállalásukat mozdítaná elő és támogatná a tanulásra és kutatásra való lehetőségeiket, valamint ahelyett, hogy olyan jövő biztosítana számukra, amely magában foglalná a szakmai és szakképesítésbeli előrehaladásukat, a kétely, a verseny és a teljes kizsákmányolás miatti aggodalomra okot adó újabb indokot állítunk eléjük.

Az emberi viselkedésben gyakran alig kivehető az őrület és a bűn közötti határ, és úgy tűnik, az EU ma újabb példáját adta ennek.

  Simon Busuttil (PPE-DE). – (MT) Üdvözlöm az Ewa Kalmt és Patrick Gaubert által a kék kártyáról és az egységes kérelmezési eljárásról készített jelentést. Ez az első olyan alkalom, hogy ajtót nyitunk a legális bevándorlási politika előtt. Ezek a jelentések azért nagy jelentőségűek, mivel alapot képeznek jövőbeni politikánk kidolgozásához e rendkívül fontos témával kapcsolatban. Ezenkívül, első alkalommal, jogi eszközöket nyújtunk a bevándorlóknak az Európai Unió területére való belépéshez, hogy köztünk dolgozhassanak.

Ugyanakkor mindezt egy világos, egyértelmű politika keretébe kell helyeznünk. Tudomásom szerint a bevándorlási politikának, amelyhez tartanunk kell magunkat, az uniós tagállamok azon jogán kell alapulnia, hogy teljes ellenőrzést tarthassanak fenn abban a tekintetben, hogy hány munkavállalónak engedélyezik a belépést. Mint már korábban említettük, tartanunk kell magunkat a közösségi preferencia elvéhez, amelynek alapján az EU polgárai elsőbbséget élveznek a nem uniós polgárokkal szemben.

Ennek fényében úgy vélem, hogy amellett, hogy egy, a legális migrációra vonatkozó politikát dolgozhatunk ki, amely a kék kártya odaítélését szabályozza magasan képzett munkavállalók számára, továbblépve elkezdhetünk dolgozni más javaslatokon is, olyanokon, amelyeket tudom, hogy a Bizottság az elkövetkező hónapokban fog előterjeszteni a kevésbé képzett munkavállalók alkalmazásának lehetőségeiről.

A mai vitát az illegális bevándorlás szempontjából is mérlegelnünk kell. Ezt azért mondom, mert ha nem lesz hitelt érdemlő bevándorlási politikánk, nem várhatjuk el polgárainktól, hogy megbízzanak bennünk piacaink a legális migráció előtti megnyitásával kapcsolatban. Azt hiszem, a kettő együtt jár, és egymással párhuzamosan kell működniük, máskülönben nem fogunk tudni előrelépni. Az illegális bevándorlással foglalkozó politika terén számos eldöntetlen kérdés van, amely még mérlegelésre vár, például az azon munkáltatók szankcionálásáról szóló jogszabály, akik illegálisan alkalmaznak harmadik országbeli állampolgárokat, vagy akár illegális bevándorlókat. Dolgoznunk kell ezen a jogszabályon, ha megfelelő szankciókat akarunk alkalmazni az ilyen munkáltatókkal szemben, minthogy az elrettentő hatással is lesz az illegális bevándorlók beáramlására.

Van egy másik javaslat, amelyet az Európai Bizottság – bejelentése szerint – az elkövetkező hetekben fog előterjeszteni. A javaslat a dublini egyezmény felülvizsgálatára vonatkozik (a dublini egyezmény arról szól, hogy a tagállamok kötelesek feldolgozni a területükre már belépett bevándorlók menedékkérelmeit). Izgatottan várjuk a javaslat előterjesztését.

Befejezésül, érdemes megjegyezni, hogy ha a Lisszaboni Szerződés most hatályban lenne, e javaslatok jogalapja eltérne a mostanitól. A Lisszaboni Szerződés új lendületet adott volna az Európai Uniónak, hogy megoldást dolgozzon ki a bevándorlás kérdésében. Azt hiszem, hogy a Lisszaboni Szerződés ellenzői sem örülhetnek annak, hogy a mai uniós bevándorlási politika nem olyan erős, mint amilyennek lennie kellene.

  Martine Roure (PSE). – (FR) Tisztelt elnök úr! Európai szinten a bevándorlással kapcsolatban hatékony eszközökkel kell rendelkeznünk, a világnak pedig védelmi eljárásokra van szüksége, hogy már a kezdeti szakaszban segítséget nyújthasson a rászorulóknak.

Sajnálatos módon a nemzetközi közösség általánosságban, különösen pedig Európa felkészületlen annak ellenére, hogy a globalizáció következtében egy olyan században élünk, amely elkerülhetetlenül a népességvándorlás időszaka lesz. Ezt a tényt mindenképpen figyelembe kell vennünk, amikor a kilátásainkat vizsgáljuk.

Ami a kék kártyát illeti, képesnek kell lennünk a migráns munkavállalók fogadására, ugyanakkor biztosítanunk kell, hogy ne fosszunk meg országokat a fejlődésükhöz szükséges szereplőktől azáltal, hogy ragaszkodunk hozzájuk. Ezért szeretnénk a származási országokban a kulcsfontosságú ágazatokon belül segítséget nyújtani a magasan képzett munkavállalók képzéséhez, és elő kell mozdítanunk a körkörös migrációt.

Rövid felszólalásomat azzal szeretném befejezni, hogy emlékeztetem Önöket arra, hogy az európai szolidaritást ki kell terjesztenünk a fejlődő országokra. Ha a megvalósíthatóságról van szó – a mostani pénzügyi válságra való reagálási képességünk bizonyítja ezt –, ha részünkről megvan a politikai akarat, rendelkezésünkre állnak az anyagi források is.

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr, a Tanács tisztelt képviselői! A képviselőtársak közötti vita nyilvánvalóan polarizált. A jobboldal a tömeges illegális bevándorlástól tart. Romagnoli úr már nincs jelen, hogy folytassa a vitát. A baloldalt az aggasztja, hogy az illegális bevándorlók nem tudnak munkát találni. Mi egyik lehetőség megvalósulását sem szeretnénk, azaz sem a nagyarányú illegális bevándorlást, sem az illegális munkavállalók foglalkoztatását, ami törvényes státuszt biztosítana számukra. A kék kártyával valójában azt szeretnénk elérni, hogy a magasan képzett munkavállalóknak az Európai Unió egyes tagállamaiba történő bevándorlása ellenőrzés alá kerüljön.

A kék kártya, valamint a tartózkodási és munkavállalási engedélyek egységesített szabályozása pontosan az az eszköz, amely lehetővé fogja tenni a tagállamok számára, hogy akkor reagáljanak, és éppen akkor fogadjanak magasan képzett munkavállalókat, amikor szükségük van rájuk. Ezenkívül a kék kártya kiállítására és európai ellenőrzésére vonatkozóan is egységesített szabályokat vezetünk be. Örülök annak, hogy a Tanács a végrehajtási szabályokba beépítette arra vonatkozó javaslatomat, hogy a kék kártyán tüntessük fel a kártyát kiállító, valamint azon állam jelképét, ahol a munkavállalási és a tartózkodási engedély érvényes. Ez azt jelenti, hogy Ausztria esetében egy piros, fehér, piros kék kártya lesz alkalmazandó, a többi tagállamban hasonló megoldást vezetnek be.

Úgy gondolom, hogy az az ösztönzés, amely lehetővé teszi, hogy – a követelmények teljesítése és igény esetén – az emberek három év elteltével egy másik tagállamban kezdjenek el dolgozni, előrelépésnek tekinthető. Egy másik fontos előírás, hogy a kék kártya akkor jár le, amikor már nyilvánvalóan nincs tovább szükség a munkavállalóra. Ez akkor válik egyértelművé, ha a munkavállaló folyamatosan, hat hónapnál hosszabb ideje munkanélküli. Ekkor nyilvánvalóvá válik, hogy a munkavállalóra már nincs szükség, és ezt követően a kék kártya érvénytelen lesz. Szeretném indítványozni a Tanácsnak azt, hogy a munkavállalók számára írják elő, hogy jelentsék be a nemzeti hatóságoknál, ha munkanélkülivé válnak, máskülönben nem lehet majd ellenőrizni, hogy a hat hónapos időszak lejárt-e.

Végezetül csak azt szeretném még elmondani, hogy a kék kártya a tagállamok számára a rugalmas reagálást lehetővé tevő eszköz. Lehetőséget biztosít az Európai Unió számára, hogy a vállalkozások szempontjából vonzó hellyé váljon és az is maradjon. A kék kártya arra ösztönzi a magasan képzett munkavállalókat, hogy az Amerikai Egyesült Államok, Kanada vagy Ausztrália helyett az Európai Uniót válasszák, hogy legalábbis bizonyos ideig ott éljenek és dolgozzanak. Úgy gondolom, hogy a kék kártya pozitív lépésnek tekinthető a tagállamok követelményein, lehetőségein és igényein alapuló, ellenőrzött bevándorlás irányába.

  Stavros Lambrinidis (PSE). – (EL) Tisztelt elnök úr, a Bizottság tisztelt alelnöke! Most már több mint egy évtizede nem tartottunk kiadós vitát arról, hogyan működhetnek együtt a tagállamok annak érdekében, hogy Európa vonzóbb célállomássá váljon a legális bevándorlók számára – akikre közösségeinknek szüksége van –, valamint emberibb hely legyen a már itt élők számára.

A legutóbbi „visszatérési irányelv”, amely – amint azt tudjuk – közönséges bűnözőként kezel sok szerencsétlen bevándorlót, jelzi azt a szinte rögeszmés hozzáállást, ahogyan Európa a bevándorlási politika tekintetében a rendőri szemléletre helyezi a hangsúlyt.

Ennek az alapvető oka a következő: az Európai Unió tagállamai többségének először is még nem sikerült hatékony integrációs programokat alkalmaznia a bevándorlók esetében, másodszor a lakosság nagy részét nem sikerült meggyőznie arról, hogy a multikulturális közösségek szükségszerű növekedése olyan kívánatos fejlemény, amely elősegíti gazdasági és társadalmi fejlődésünket.

Ennek keretében csak örülni lehet az olyan jogalkotási kezdeményezéseknek, amelyek a mai vita tárgyát képezik. Ez talán az első komoly, arra irányuló erőfeszítés, hogy létrehozzunk egy közös európai politikát a legális bevándorlás vonatkozásában annak ellenére, hogy bizonyos javaslatok viszonylag bátortalanok és olyan problémák merülnek fel velük kapcsolatban, amelyek közül a módosításokban foglalkoztunk néhánnyal, például – amint azt többen helyesen megjegyezték – azzal a veszéllyel, hogy a szegény országokat megfosztjuk a képzett munkaerőtől.

Ezek az egyedi rendelkezések ugyanakkor a kiváltságosnak nevezhető kisszámú legális bevándorlót érinti. Most határozott jogalkotási kezdeményezésekre van szükségünk, hogy európai szabályokat vezessünk be a jogszerű munkavégzésre vonatkozóan, valamint azon milliók érdekében, akikre gazdaságainknak és társadalmainknak szüksége van.

  Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). – (EL) Tisztelt elnök úr, alelnök úr, a Tanács tisztelt soros elnöke! A harmadik országbeli magasan képzett munkavállalók még mindig nem tartják az Európai Uniót vonzó helynek, miközben a képzetlen munkavállalók ezrei áramlanak be. Az európai bevándorlási politikának ezért a béke és biztonság, az európai fejlesztési politika, valamint az integrációs és foglalkoztatáspolitika tekintetében átfogó és következetes általános megközelítésre van szüksége.

A jogalkotási javaslat arra irányuló törekvés, hogy a magasan képzett bevándorlók számára megállapítsa a lehető leggyorsabb bevándorlási eljárásra vonatkozó közös kritériumokat. A 27 munkaerőpiacra való bejutás tekintetében közös, egységes meghatározásokra van szükségünk.

Mindenki elismeri azt, hogy az Európai Uniónak szüksége van arra a lehetőségre, hogy a versenyképesség javítása és a gazdasági növekedés fellendítése érdekében hosszú távon alkalmazza a harmadik országbeli képzett munkaerőt. Biztosítanunk kell azonban bizonyos előfeltételeket. A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság tagjaként az első előfeltételnek a magasan képzett személyek egyetemi tanulmányainak vagy a hároméves tapasztalatnak az elismerését tartom.

A fejlesztési politikának biztosítania kell, hogy igénybe lehessen venni a harmadik országbeli munkaerőt. Az előadó, akinek részvétemet szeretném kifejezni a sajnálatos eset miatt, hangsúlyozza, hogy a magasan képzett munkavállalók bevándorlása nem jelent hosszú távú megoldást a gazdasági és demográfiai problémákra, mivel ez a gazdasági bevándorlás általánosságban kihat a tagállamok munkaerőpiacaira.

Mindaddig a szubszidiaritás elvét kell alkalmazni, amíg nem alakul ki egységes társadalmi rendszer és egységes munkaügyi jogszabály. Az Európai Parlament ezért azt ajánlja, hogy szigorúan ragaszkodjunk a közösségi preferencia alapelvéhez. A tagállamoknak nemzeti szuverenitásuk keretében meg kell határozniuk, hogy hány bevándorlót engednek be harmadik országokból, és ahhoz is jogot kell biztosítani számukra, hogy zéró kvótát állapítsanak meg.

Az egyes tagállamok akkor is saját maguk dönthetnek a kék kártya kiállításáról, ha az előfeltételek teljesülnek, az európai hozzáadott érték abban nyilvánul meg, hogy egy másik tagállamban való kétéves jogszerű tartózkodás után biztosított a mobilitás.

  Karin Jöns (PSE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Annak érdekében, hogy az illegális bevándorlást ellenőrzés alá vonjuk, megfeleljünk a demográfiai változás kihívásainak, növeljük versenyképességünket, ugyanakkor biztosítsuk a társadalomban a magas szintű harmónia kialakulását, most még égetőbb szükségünk van egy közös bevándorlási politikára, mint valaha. A Tisztelt Ház egyetért ezzel kapcsolatban. Szeretnék ezért köszönetet mondani mind a négy előadónak a szoros együttműködésért.

Az én képviselőcsoportom szerint azonban a közös bevándorlási politikának minden migránsra ki kell terjednie, máskülönben nem felel meg a követelményeinknek. Vagyis korlátozás nélkül az egyenlő bánásmód elvét kell alkalmazni mindenkire a munkavállalói jogok, az oktatáshoz való jog és a szociális biztonsági rendszerekhez való hozzáférés vonatkozásában. Ezért arra kérném Önöket, hogy holnap szavazzanak a képviselőcsoportom által előterjesztett módosítások mellett. A keretirányelvnek az idénymunkásokra, a menekültekre és az átmeneti menedékkérőkre is vonatkoznia kell.

Ami a kék kártyát illeti, szeretném megváltoztatni az illetékes bizottság holnapi szavazatának kimenetelét annak érdekében, hogy az európai munkaerőpiacot ne csak az azon országokból származó migránsok előtt nyissuk meg, amelyekkel már partnerségi megállapodást kötöttünk. Ilyen jellegű korlátozásokat nem lehet fenntartani, és örömmel hallom, hogy a Bizottság osztja ezt a nézetet.

Végezetül még egy szót szeretnék szólni a Tanácshoz. A helyzetre való tekintettel arra kérem Önöket, hogy mindkét irányelvet egyszerre fogadják el. Ha komolyan vesszük az egyenlő bánásmód elvét, nem tehetjük meg azt, hogy az egyenlő bánásmód elvét először csupán a magasan képzett munkavállalókra alkalmazzuk, aztán később talán az egyéb migránsokra.

  Inger Segelström (PSE). – (SV) Tisztelt elnök úr, azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok az előadónak, Klamt asszonynak, valamint az árnyékelőadóknak az érdekes jelentésért. Északi szociáldemokrataként reménykedtem az Önök támogatásában azzal kapcsolatban, hogy a kollektív szerződések is vonatkozzanak az uniós kék kártyára. Úgy gondolom, erre szükség lesz, de különösebben nem aggódom amiatt, hogy ez nem kerül végrehajtásra. A Parlamentnek azonban kezdeményező szerepet kell játszania ezzel kapcsolatban.

Pillanatnyilag jó az az egyértelmű megállapítás, hogy bűncselekménynek számít, ha a munkaadók megsértik a szabályokat és elmulasztják ellenőrizni, hogy illegális munkavállalókat alkalmaznak-e, ugyanakkor visszamenőleg felelősségre vonhatók, ha kevesebbet fizetnek stb. Az is jó, hogy a harmadik országok állampolgárai hazatérhetnek a szóban forgó időszak alatt, majd visszatérhetnek az EU-ba. Ez azt bizonyítja, hogy komolyan vesszük a harmadik országoknak az agyelszívással kapcsolatos aggályait. Az a döntés is megelégedésemre szolgál és támogatásomat élvezi, hogy a tagállamoknak tekintetbe kell venniük a nemzeti és regionális piacokat. Ez azt igazolja, hogy a munkahelyre várók közül a már a fogadó országokban tartózkodó és munkanélküli bevándorlók kerülnek a sor elejére. Ez különösen fontos napjainkban, amikor a hitelválságot követően egyre nő a munkanélküliség, és főleg amikor az idegengyűlölet több tagállamban is fenyegetést jelent a demokráciára.

  Roselyne Lefrançois (PSE). – (FR) Tisztelt elnök úr, azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok az előadónak és az árnyékelőadóknak az együttműködésért. Ez az irányelv az első jelentősebb szöveg a legális bevándorlással kapcsolatban. Az irányelv célja annak ösztönzése, hogy a harmadik országbeli magasan képzett munkavállalók számára – akiknek a nagy többsége jelenleg inkább az Egyesült Államokat vagy Kanadát választja – az EU legyen a célállomás. A kék kártyának köszönhetően e munkavállalók most már számos előnyt ki tudnak majd használni saját maguk és családtagjaik számára.

Természetesen megvádolhatnak minket azzal, hogy a szelektív bevándorlással kapcsolatos elgondolást támogatjuk, szeretnék azonban rámutatni, hogy épp a Tanács tiltakozik következetesen egy olyan horizontális irányelv ellen, amely valamennyi bevándorló munkavállalóra alkalmazandó. Ezért a Bizottságnak – abban a reményben, hogy a legális bevándorlás terén történik némi előrehaladás – nem volt más választása, mint hogy a magasan képzett munkavállalókkal kezdje, akikkel kapcsolatban tudta, hogy könnyebb lesz megszerezni a tagállamok beleegyezését. Természetesen sajnálom, hogy ilyen, a bevándorlók bizonyos részére vonatkozó megközelítést kell alkalmazni, de mi az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjában olyan régóta kifogásoljuk, hogy az európai bevándorlási politika kizárólag megtorló jellegű, és olyan régóta követelünk a legális bevándorlásra vonatkozó politikát, amely méltó erre az elnevezésre, hogy úgy gondolom, fontos jóváhagyni ezt az első lépést.

Ne felejtsük el, hogy más, például az idénymunkásokról és a gyakornokokról szóló szövegek elkészítése is folyamatban van.

  Emine Bozkurt (PSE). – (NL) Tisztelt elnök úr, végre sor került egy fontos lépésre. Európa egységesen gondolkodik, ha a legjobb munkavállalók toborzására vonatkozó egységes rendszer feltételeiről van szó. Ennek a kártyának ez a hozzáadott értéke. Szükség van erre a lépésre, bár úgy gondolom, ez csak az első a sorban. Amint a kék kártyával kapcsolatban szerzünk bizonyos tapasztalatokat, meg kell vizsgálnunk, milyen további lépésekre van szükség a következő időszakban.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy zűrzavaros időkben élünk. A pénzügyi válság következtében nagy a valószínűsége, hogy rövid távon elbocsátásokra kerül sor. Ezért fontos, hogy a kék kártya rendszere – ahogy azt Klamt asszony jelentése ismerteti – lehetőséget biztosít a tagállamok számára, hogy saját nemzeti politikát alakítsanak ki. A tagállamoknak kell dönteniük arról, hogy hány, megfelelő képzettséggel rendelkező migránsra van szükségük – akik náluk szeretnének elkezdeni dolgozni – anélkül, hogy a harmadik országokban agyelszívást idéznének elő az érzékeny ágazatokban, például az egészségügyi ellátásban. De előrelátónak is kell lennünk. Európának nagyon nagy szüksége van megfelelő képzettséggel rendelkező migránsokra. A legjobb megoldás a kék kártyára vonatkozó lehető legegyszerűbb rendelkezés, amelynek révén Európa valódi tehetségeket vonz a kontinensre. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi javaslat tartalmazza ezt a megoldást részben az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja által előterjesztett módosításoknak köszönhetően. Következésképpen azok számára fontos, akik jogszerűen tartózkodnak az EU-ban, hogy – amennyiben más feltételek teljesülnek – ne kelljen először hazatérniük ahhoz, hogy valamelyik uniós tagállamba kék kártya iránti kérelmet nyújtsanak be.

  Harald Ettl (PSE). – (DE) Tisztelt elnök úr! A következő 20 éven belül az Európai Uniónak több, harmadik országbeli magasan képzett munkavállalóra lesz szüksége. Más államok évekig aránytalanul nagy mértékben kihasználták az e területen meglévő lehetőségeket. Az EU előírásai kiegyensúlyozottak, és a harmadik országokból történő agyelszívás megakadályozására szolgálnak. A követelményeket minden adott esetben a tagállamok határozzák meg. Mindez nagyon ésszerűnek tűnik, viszont jelenleg a pénzügyi és gazdasági válság miatt a recesszió veszélye fenyeget bennünket.

A munkanélküliség Európa-szerte növekedni fog, és bizonyos tagállamok most már még inkább korlátozni szeretnék a munkavállalók szabad mozgását az Európai Unión belül. Nem lenne ésszerűbb, ha egy olyan helyzetben, amikor környezetvédelmi szempontok miatt kénytelenek vagyunk megváltoztatni iparpolitikánkat, több és jobb képzési programba fektetnénk be olyan magasan képzett munkavállalók számára, akikben az innováció tekintetében jelentős potenciál rejlik? Minden erőfeszítésünket erre a kérdésre kell irányítanunk ahelyett, hogy harmadik országok legjobb munkavállalóit halásznánk el. Ez önmagában nem lesz elegendő ahhoz, hogy hosszú távon biztosítsuk jövőnket.

  Genowefa Grabowska (PSE). – (PL) Tisztelt elnök úr, mindnyájan emlékszünk azon munkatáborokra, amelyeket az Európai Unió néhány tagállamában nyitottak meg 2006 őszén. E táborokban illegális bevándorlók és az Európai Unió tagállamainak polgárai dolgoztak együtt borzalmas körülmények között.

Ez a helyzet lendületet adott a bevándorlási intézkedéscsomaggal kapcsolatban végzett munkánknak. Ennek az intézkedéscsomagnak bizonyos elemeit vitatjuk meg a mai napon. Úgy tűnik, hogy jó irányba haladunk. A javaslat civilizáltabb munkakörülményeket biztosít és egyszerűsíti a legális bevándorlók foglalkoztatására és tartózkodására irányadó szabályokat. Lengyel nőként azt is szeretném hangsúlyozni, hogy szolidárisak vagyunk az Európai Unió területén jogszerűen tartózkodó, harmadik országbeli állampolgárokkal. Nem alkalmazhatunk hátrányos megkülönböztetést velük szemben.

Úgy gondolom, hogy a kék kártya nem fogja veszélyeztetni az új tagállamok polgárainak gazdasági érdekeit, illetve nem jelent versenyt számukra. Az a helyzet, hogy az európai munkaerőpiacok többsége már megnyílt előttünk, és – amint az köztudott – minden átmeneti időszak véget ér a kék kártya érvénybe lépése előtt.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). - (LT) Miniszter úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Nemcsak Európa, hanem az egész világ is egyre nyitottabbá válik. Ez a korszerű technológiák és a globalizáció következménye, nincs értelme e valóság ellen küzdeni.

Szeretnék gratulálni Franciaországnak ahhoz, hogy elnöksége alatt megtette a mai vita tárgyát képező fontos kezdeményezéseket.

Világos, hogy mi az Európai Unió érdeke: nincs elegendő munkavállaló, ezért szükségünk van rájuk, úgy, mint magasan képzett szakemberekre is, mert az uniós polgárok élnek azon jogukkal, hogy valahová, egy általuk választott helyre távozzanak, ott éljenek és dolgozzanak.

Az EU-ba irányuló legális bevándorlás teljesen elfogadható megoldás erre a problémára. Ezenkívül ez a válaszunk a globalizáció kihívásaira és az EU azon célkitűzésére, hogy versenyképesebbé váljon.

Egyetértek azzal, hogy a javaslatokat össze kell hangolni egymással és, más jogi aktusokkal, kétségtelen azonban, hogy ezeket a problémákat meg kellett oldanunk. Még egyszer gratulálok az előadóknak és az elnökséget betöltő országnak.

  Daciana Octavia Sârbu (PSE). – (RO) Az állásfoglalás-tervezet, amely a magasan képzett bevándorlók számára szándékozik bevezetni a kék kártyát, arra irányul, hogy az Európai Unión kívüli országokból magasan képzett munkavállalókat vonzzon az Unióba azáltal, hogy lehetőséget biztosít a bevándorlók számára, hogy jogszerűen letelepedjenek és munkát vállaljanak az Európai Unióban. Ez egy hasznos kezdeményezés egy olyan helyzetben, amikor a következő 20 évben várhatóan fennáll az a veszély, hogy 20 millió munkahely betöltetlen marad.

Szeretném azonban emlékeztetni Önöket arra, hogy a román és bolgár állampolgárokra még most is munkaerő-piaci korlátozások vonatkoznak, és vannak olyan félelmek is, hogy egyes országok újabb három évvel meg akarják hosszabbítani az átmeneti időszakot. Ezek figyelembevételével rendkívül fontos, hogy az uniós polgárokkal szembeni hátrányos megkülönböztetést se tetézzük.

  Marek Aleksander Czarnecki (ALDE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Az Európai Unión belüli demográfiai változások és a népesség elöregedése olyan körülmények, amelyek miatt szükségünk van az Európai Unión kívüli országokból származó képzett munkavállalókra. A gazdasági migráció olyan kihívás, amelyre az Európai Uniónak egy gyorsan globalizálódó világban kell választ adnia. Véleményem szerint a tagállamoknak az európai migrációs politika integrált és koherens megközelítését kell kidolgozniuk.

A műszaki tudományokra és a számítástechnikára különösen figyelmet kell fordítani a fejlődés és a foglalkoztatás vonatkozásában. Szükség van a közösségi előírásokra, ha korlátozni akarjuk az illegális bevándorlást. Egyetértek az előadóval és a tanácsadóval, Masiel úrral, és támogatom az európai kék kártya rendszerének a képzett bevándorlókra vonatkozó bevezetését a harmadik országbeli képzett munkavállalók foglalkoztatásának elősegítése céljából.

  Tomáš Zatloukal (PPE-DE). – (CS) A harmadik országokból származó munkavállalóknak az Európai Unió tagállamain belüli mobilitása jelentős kihívást jelent az Európa számára egy globalizált világban, amelyet kemény gazdasági verseny jellemez. Közös európai szabályokat fogadunk el, amelyek lehetővé teszik, hogy kezelni tudjuk a migránsok Európába történő beáramlását, valamint korlátozzuk az illegális migrációt. Helyénvaló, hogy üdvözöljük a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy gyorsítsuk meg a munkavállalók befogadási folyamatát, valamint hogy megfelelőbb tartózkodási feltételeket biztosítsunk annak érdekében, hogy az EU vonzóbb hely legyen a harmadik országokbeli magasan képzett munkavállalók számára. Nem csupán a munkavállalók fogadásának gyors – bürokratikus akadályok nélküli – folyamata számít meghatározó tényezőnek, hanem mind a 27 különböző munkaerőpiacra való bejutás közös és egységes feltételeinek meghatározása. A két jelentés vitája során azt is meg kell említeni, hogy az EU-ban még mindig vannak akadályok az új tagállamokból származó állampolgárok foglalkoztatása terén.

  Toomas Savi (ALDE). – Tisztelt elnök úr! Az Európai Unió kék kártyája a fejlődő országok szempontjából igen örvendetes kezdeményezés. Mivel az uniós kék kártyát a tagállamok fogják kiállítani, azt gondolhatnánk, hogy a tagállamok a munkaerő-piaci helyzet megvizsgálását követően túl gyakran ítélhetik úgy, nincsenek olyan helyzetben, hogy lehetővé tegyék a külföldi munkaerő alkalmazását, vagy, hogy az adott tagállam közrendje bizonyos akadályokat támaszt az uniós kék kártyával kapcsolatos politika teljes körű végrehajtásával szemben. Attól tartok, hogy egyes tagállamok alááshatják az uniós kék kártya célját.

Az uniós kék kártya létrehozásának nemcsak a tagállamok munkaerőigényének kielégítése volt a célja, hanem az „agykörforgás” elindítása is. Bizonyos mértékben az EU fejlesztési együttműködési politikája szempontjából támogató intézkedésnek is tekinthető, mivel a kék kártyával rendelkező munkavállalók végül is olyan tapasztalatokkal térnek vissza származási országukba, amelyek elengedhetetlenek a fejlődéshez.

  Nicolae Vlad Popa (PPE-DE). – (RO) Úgy gondolom, hogy az Európai Unió számára rendkívül fontos, hogy vonzóbbá váljon a magasan képzett munkavállalók számára, szem előtt tartva különösen azt, hogy a bevándorlók többsége pillanatnyilag képzetlen. A képzett munkavállalók számára kedvező körülményeket kell biztosítani, a kivándorlás szabályozása és az egyik országból a másikba történő mozgás tekintetében harmonizált rendszert kell létrehozni, valamint a képzettségüknek megfelelő fizetéseket kell biztosítani.

Ezenkívül az európai kék kártyát az illegális bevándorlás megakadályozására szolgáló eszköznek kell tekinteni a bevándorlási és menekültügyi megállapodás, valamint az arra a problémára irányuló megoldásnak a részeként, hogy az Európai Uniót a következő évtizedben munkaerőhiány fenyegeti.

Hangsúlyozni szeretném azt az elgondolást, hogy az új tagállamok polgárai nem kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe, mint a harmadik országbeli állampolgárok. Elfogadhatatlan, hogy egyes tagállamok nem nyitják meg munkaerőpiacaikat az új tagállamok polgárai előtt, viszont magas képzettséget igénylő munkahelyeket kínálnak olyan országok munkavállalóinak, amelyek nem tagjai az EU-nak.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) A demográfiai problémák és az európai népesség elöregedése nem az egyedüli oka annak, hogy a kék kártyát – mint az EU által ellenőrzött eszközt – be kell vezetni. Az EU bővítését a szakembereknek az új tagállamokból való nagyarányú kiáramlása követte. Napjainkban a munkaadók számára a szakképzett munkavállalók kiáramlása okozza a legnagyobb problémát, visszatartja a befektetéseket és így korlátozza a gazdasági fejlődést.

Ha vállalkozásaink a hazai munkaerőpiacokon nem tudnak szakképzett munkavállalókat találni, lemaradnak a kínaiakkal való versenyben. A lengyel munkaadók a munkaerőpiac szélesebb körű megnyitását szeretnék. Készek arra, hogy például Ukrajnából és Fehéroroszországból származó munkavállalókat alkalmazzanak. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy az EU-n belül minden előnynek azonosnak kell lennie. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a kék kártya rendszere keretén belül hozzánk érkezők közül egyesek haza fognak térni, és magukkal viszik az EU-ban szerzett tapasztalatokat. Egyidejűleg azon is dolgoznunk kell, hogy megerősítsük az azon szakembereknek szóló oktatási és folyamatos fejlesztési programokat, akikre tagállamaink munkaerőpiacán szükség van.

  Janusz Onyszkiewicz (ALDE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Két olyan veszélyre szeretném felhívni a figyelmet, amely a vita során és a javasolt előírásokkal kapcsolatban merült fel.

Először is az Unióban munkát vállaló harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó túlzott követelmények. A vezető pozícióban szerzett két-, illetve ötéves szakmai tapasztalatra vonatkozó követelmény mindenképpen túl magasnak tűnik nekem. Egy ápoló vagy egy számítástechnikai szakember esetében nincs szükség erre ahhoz, hogy hasznos munkát végezhessenek vállalkozásainkban.

A másik veszélyt az jelenti, hogy a munkavállalók vonatkozásában egységes minimumdíjazást próbálnak szabni. E szabályozás minden bizonnyal sérti az alkalmazandó, az egyenlő munkáért járó egyenlő díjazás elvét, mivel ennek következtében előfordulhat, hogy egy olyan állampolgár, aki munkavállalás céljából érkezik az EU-ba, többet keres, mint az, aki már ott dolgozik.

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Tisztelt elnök úr! Ez az élénk vita megmutatja a jelentések minőségét. Még egyszer szeretnék köszönetet mondani az előadóknak és a vélemények előadóinak, Masiel úrnak, Jeleva asszonynak és Panayotopoulos asszonynak, és szeretném elmondani, hogy – amint azt a vitáink is igazolták – ez valóban hatalmas lépés a legális bevándorlással kapcsolatos megállapodás irányába. Négy évvel ezelőtt senki sem akart hallani közösségi eszközökről. Tudjuk, hogy néhány éven belül még tovább tudunk lépni.

A Bizottságnak is szeretnék gratulálni Barrot úron keresztül, aki el tudta indítani ezt a vitát és biztosítani tudta, hogy e területen gyorsan fejlődjenek céljaink. A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság is kiváló munkát végzett. Deprez úr megtalálta a megfelelő szavakat, az egyensúlyt és a józan hangot; támogatja egy nyitott Európa létrejöttét, és én örülök ennek. Egy-két csekély különbségtől eltekintve Roure asszony szintén azt szeretné, hogy Európa készüljön fel a népességvándorlás évszázadára, és mi is ezt próbáljuk elérni. Ahogy arra Lefrançois asszony rámutatott, ez a két szöveg még csak a kezdet, és teret ad a körkörös migrációnak.

A Grabowska asszony és Gál asszony, valamint Fava úr és Catania úr által felvetett, a közösségi preferenciával kapcsolatos kérdés vonatkozásában különösen arra szeretnék rámutatni, hogy a kék kártya nem alkalmazható 2011-ig, addig, amíg a csatlakozási szerződések átmeneti intézkedései le nem járnak, valamint hogy nem biztosít az uniós polgárokéval azonos jogállást. Továbbá hajlandóak vagyunk és szeretnénk beépíteni a szövegbe a csatlakozási szerződésekben foglalt közösségi preferencia elvét.

Ami az agyelszívással kapcsolatos számos – megjegyzést – főleg Kreissl-Dörfler úr és Borghezio úr, Budreikaitė asszony, Moreno úr, Lambert asszony és Roure asszony megjegyzéseit – illeti, úgy gondolom, hogy az Európai Parlament kifejezésre juttatta jogos szempontjait azzal kapcsolatban, hogy a kék kártya tartalmazzon olyan biztosítékokat, amelyek az agyelszívást agyvisszaszívássá alakítják át, és úgy tűnik, hogy ennek három legfontosabb módja van.

Először is az irányelv semmiképpen nem fontosabb, mint az európai megállapodások, illetve az egyes tagállamok és a származási országok közötti megállapodások, amelyek felsorolják a hatályuk alól kizárt foglakozásokat annak biztosítása érdekében, hogy a munkaerőhiánnyal küzdő ágazatokban tisztességes legyen a munkaerő-toborzás. Másodszor hatáskört kell biztosítani a tagállamok számára az eseti vizsgálatok vonatkozásában: a tisztességes munkaerő-toborzás biztosítása érdekében képesnek kell lenniük arra, hogy elutasítsák a kék kártya iránti kérelmeket. Végül, az irányelvnek elő kell segítenie a magasan képzett munkavállalók körkörös migrációját, és természetesen hangsúlyoznia kell – amint erre már utalás történt – a származási országokban való képzésre vonatkozó követelményeket.

Másrészt úgy tűnik, hogy nem szükséges következetesen megakadályozni a kék kártyák kiállítását, amennyiben nincs megállapodás a származási országgal. Úgy gondolom – amint arra Barrot úr is rámutatott –, hogy ez megkülönböztetést idézne elő, valamint a kérelmek nemzeti rendszerekbe történő áthelyezését, ezért ezt jobb eseti alapon megtárgyalni.

Ami a magasan képzett és a képzetlen munkavállalók megkülönböztetését illeti, amit Busuttil úr és Lefrançois asszony, és különösen Lambert asszony említett, úgy gondolom, hogy fokozatosan kell előrelépnünk. Pillanatnyilag sajnos a legális migrációval kapcsolatban nincs konszenzus arra vonatkozóan, hogy minden munkaerő-piaci szegmensben közösségi szinten lépjünk fel. Mindazonáltal történt előrelépés, mivel az Európai Unióban minden harmadik országbeli munkavállalóra azonos jogok érvényesek, és a magasan képzett munkavállalókkal, az idénymunkásokkal, a kihelyezett munkavállalókkal és a gyakornokokkal kell kezdenünk. A stockholmi program lehetővé teheti számunkra, hogy előrehaladást érjünk el.

A Flautre asszony és más felszólalók által mondottakkal ellentétben a kék kártya által garantált jogok nem foglalnak magukban semmilyen korlátozást az egyesülés szabadsága vagy a foglalkoztatáshoz kapcsolódó jogok tekintetében. Épp ellenkezőleg, ez a kék kártya lesz az egyetlen eszköz, amely lehetővé teszi a migránsok számára, hogy éljenek a mobilitás jogával, hogy szakképzettséget igénylő munkát vállaljanak az Európai Unióban, amire ma a nemzeti rendszereken keresztül nincs lehetőség. Ennek a szövegnek ez a legfőbb előnye.

Hogy Pirker úrnak az azzal kapcsolatos kérdésére is válaszoljak, hogy ezek az előnyök munkanélküliség esetén milyen hosszú időszak után szűnnek meg – valóban egy három hónapos időszakról van szó –, az Európai Unió elnöksége szerette volna, ha a javasoltnál hosszabb ez az időszak, de ezzel kapcsolatban nem sikerült megegyezni. Sőt, egyes tagállamok azt szerették volna, hogy ne szabjunk meg semmilyen időszakot, ezt az elnökség nyilvánvalóan nem akarta.

Végezetül Fava úrnak válaszként hadd mondjam el, hogy a Tanács által előterjesztett szöveg (16) preambulumbekezdése nem tartalmazza az egyenlő bánásmód elvét a harmadik országbeli munkavállalók és a közösségi polgárok közötti, egyenlő munkáért járó díjazás tekintetében. Ezt a szöveg 15. cikkének (1) bekezdése érvényesíti.

  Jacques Barrot, a Bizottság tagja. − (FR) Tisztelt elnök úr! Arra fogok szorítkozni, hogy Jouyet úr megjegyzéseit kiegészítsem, amelyek ma délután jól példázzák közös érdekünket az Önök által végzett munkában. Szeretnék köszönetet mondani minden felszólalónak és előadónak, akik kiváló munkát végeztek.

Szeretném ismételten kijelenteni, hogy az irányelvtervezet teljes mértékben tiszteletben tartja a közösségi preferenciát. Ez a közösségi preferencia egyébként az Európai Unió csatlakozási szerződéseiben is szerepel, azok pedig kimondják, hogy amennyiben valamely tagállam ideiglenes korlátozásokat alkalmaz egy másik tagállamból származó munkavállalók szabad mozgása tekintetében, a munkaerőpiacra való bejutás vonatkozásában ezeket a munkavállalókat előnyben kell részesítenie a harmadik országbeli állampolgárokkal szemben. Ezt az új tagállamok képviselői miatt mondom el, mivel ezt hangsúlyozni kell.

A következőkben viszont azoknak is kell válaszolnom, akik az agyelszívás kockázata miatt aggódnak. Emlékeztetném Önöket arra, hogy a javaslat ajánlja a tisztességes munkaerő-toborzásról szóló záradék beépítését annak érdekében, hogy korlátozza, sőt betiltsa az olyan aktív munkaerő-toborzást, amelyet a tagállamok esetleg olyan fejlődő országokban folytatnak, amelyekben már most is az agyelszívás komoly problémájával állnak szemben.

A javaslat arra is lehetőséget biztosít a tagállamok számára, hogy a tisztességes munkaerő-toborzással kapcsolatos megfontolások alapján elutasítsák a kék kártya iránt kérelmeket. Léteznek olyan intézkedések, amelyek célja a körkörös migráció megkönnyítése, valamint a tagállamoknak kötelessége, hogy a Bizottság számára éves statisztikát készítsen az irányelv alkalmazásáról annak érdekében, hogy a Bizottság nyomon követhesse e jogszabály hatását.

Valóban el kell kerülnünk az aktív munkaerő-toborzást a súlyos munkaerőhiánnyal küszködő országokban, főleg Afrikában, az egészségügyi szektorban. Minderre az jelenti majd a megoldást, hogy partnerséget alakítunk ki a származási országokkal.

Harmadszor, természetesen szeretném kijelenteni, hogy ezt a szöveget a Bizottság által előterjesztendő újabb javaslatok fogják követni. Jövő márciusban előterjesztek egy szöveget az idénymunkások, a fizetett gyakornokok és a plurinacionális vagy multinacionális csoportok áthelyezhető munkavállalóinak legális migrációjáról. Erre is igaz – amit Lefrançois asszony mondott –, hogy ez még csak a kezdet, és tovább kell haladnunk a legális bevándorlás teljes keretének kialakítása felé.

Csak megismételni tudom, amit Jouyet úr nagyon helyesen elmondott, azaz, hogy igen határozott szándékunk, hogy mindezen bevándorlók és az újonnan érkezők azonos jogokkal rendelkezzenek az Európai Unióban, ami szintén az Európai Közösség eszméjét tükrözi.

Mindenesetre sok észrevételt és magyarázatot megjegyeztem. A következő hónapokban további vitákat folytatunk majd ezekről a migrációval kapcsolatos kérdésekről. Valójában úgy gondolom, hogy hozzá kell szoknunk, hogy higgadtan, rendkívül tárgyilagosan és nagy igazságérzettel foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel, ugyanakkor ismerjük el, hogy nekünk is szükségünk van a bevándorlásra, de olyanra, amelyre kifejezetten megbízható és mindenki szempontjából igazságos jogi keret vonatkozik.

  Manfred Weber, előadó. – (DE) Tisztelt elnök úr, a Bizottság tisztelt alelnöke, hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy készséggel továbbítom Ewa Klamtnak az Önök jókívánságait és részvétnyilvánítását. Szeretnék köszönetet mondani a vitáért, és kiemelni három pontot .

Először is, szeretném elhatárolni magam attól a nacionalista retorikától, amely ma bizonyos esetekben elhangzott. Nyilvánvaló, hogy ez nem fejezi ki a Tisztelt Ház képviselői többségének véleményét, és a leghatározottabban el kell utasítani.

Másodszor, a legális bevándorlással kapcsolatban: erre azért van szükségünk, hogy biztosítsuk, hogy nemzetgazdaságaink megőrizzék innovációs képességüket, valamint hogy küzdelmet folytathassunk az illegális bevándorlás ellen. Ez ugyanannak az éremnek a két oldala. Az európai polgárok egyrészt azt várják tőlünk, hogy nyitottak legyünk a bevándorlás felé, amely hasznos és legális, másrészt hogy küzdjünk az illegális bevándorlás ellen.

Harmadszor, amikor a kék kártya kérdése szóba került, arra számítottunk – és én is ezt mondom –, hogy ez egy első pozitív lépés lesz abba az irányba, hogy a világ előtt közös álláspontot képviseljünk. Ezért úgy gondolom, hogy együtt kell megtennünk ezt a lépést, hogy előrébb jussunk az előttünk álló úton. Szavazzuk meg holnap ezt a jogszabályt!

  Patrick Gaubert, előadó. − (FR) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Nagyon sok mindenről szó esett ... Először a vitával kapcsolatban tennék néhány megjegyzést. A vita elég érdekes volt. Nem említek senkit, de azt elmondom, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportjának nincs szüksége arra, hogy kioktassák az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatban. A PPE-DE képviselőcsoport örül annak, hogy Európa képes megállapodásra jutni a migrációs áramlások kezelésével kapcsolatos közös eszközökről, valamint hogy Európa nem csak magával foglalkozik.

Migrációs politikánk egyben humánus és határozott; humánus, mert elutasítja az uniós országokban élő illegális bevándorlók borzalmas életkörülményeit – minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy megakadályozzuk, hogy emberek hajóra szállva életüket kockáztassák –, és határozott, mert elítéli az embercsempészeket és azokat a gazembereket, akik irányítják őket.

Ami a kék kártya és a tartózkodási engedély egységes eljárását illeti, azt mondom barátunknak, Catania úrnak, hogy az uniós országokban szükség van a legjobbakra és másokra is. Ha már ennél a témánál vagyunk, a legális bevándorlóknak ugyanolyan jogokkal kell rendelkezniük, mint az uniós polgárok, se többel, se kevesebbel.

Európának nem kell kárhoztatnia magát másokkal szemben, ami a migrációs politikáit illeti. Európa a bevándorlókat nem tekinti szélhámosoknak vagy bűnözőknek, vagy biztonságunkat vagy a munkaerőt veszélyeztető egyéneknek. A bevándorlók hús-vér férfiak, nők és gyerekek, akik jobb élet reményében érkeznek az Unió területére, mert otthon semmijük sincs.

Közös célunk, hogy segítsük és támogassuk őket, még ha ez azt is jelenti, hogy otthon maradásra buzdítjuk őket. Migrációs politikánk méltóságteljes, nyitott, talán biztonsági szempontból megfontolt, de az ő szempontjukból és a sajátunkból is büszkék lehetünk erre a politikára – ahogy holnap is büszkék lehetünk, amikor az európai migrációs politikáról szóló két jelentésről szavazunk.

  Elnök. − Részvétemet szeretném nyilvánítani Klamt asszonynak édesapja hirtelen, múlt héten bekövetkezett halála miatt. Láttam őt röviddel azután, hogy megtudta a hírt, minden együttérzésem az övé.

A közös vitát lezárom.

A szavazásra november 20-án, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Cristian Silviu Buşoi (ALDE), írásban. – (RO) Mindenekelőtt örvendetesnek tartom a Bizottság kezdeményezését és az előadó álláspontját is, mivel úgy gondolom, hogy lényeges előrelépés történt a magasan képzett munkavállalók migrációja terén, ami alapvető fontosságú a lisszaboni célkitűzések elérése szempontjából.

Úgy gondolom azonban, hogy az EU-nak nem csupán a harmadik országbeli magasan képzett munkavállalók számára kell vonzó helynek lennie, hanem az európai fiatalok számára is. Szem előtt tartva azt, hogy az EU versenyképessége a tét, nem szeretnénk, ha az EU rovására az Amerika Egyesült Államok vagy Kanada előnyére kerülne sor agyelszívásra. Következésképpen a mostani kezdeményezést meg kell erősíteni az európai fiatalok ösztönzésére irányuló célkitűzéssel.

Továbbá különös gonddal és felelősséggel kell végrehajtanunk ezt az intézkedést, figyelembe véve a migránsok származási országában bizonyos területeken az emberi erőforrással kapcsolatos helyzetet, hogy ne súlyosbítsuk még tovább az emberi erőforrással kapcsolatos válságot, különösen az oktatás és az egészségügy terén.

Végezetül, támogatom Klamt asszony álláspontját, miszerint a munkaerő-toborzás során alkalmazzuk a közösségi preferenciát, valamint azt az elképzelést, hogy az új tagállamokból származó polgárokat részesítsük előnyben, akikre még mindig korlátozások vonatkoznak a munkaerőpiacra való bejutás tekintetében. Ha már ezeket a korlátozásokat fenn kell tartani, akkor az a legkevesebb, hogy előnyben részesítjük az új tagállamokból származó polgárokat, hogy ne érezzék magukat másodrangú európai polgároknak.

  Corina Creţu (PSE), írásban. – (RO) Szeretném felhívni a figyelmüket bizonyos rendelkezésekre, amelyek megkülönböztetéssel járhatnak, és ezért arra kérném Önöket, hogy az EU munkaerőpiacára való bejutás tekintetében részesítsék előnyben az új uniós tagállamokból érkező polgárokat a máshonnan érkező bevándorlókkal szemben.

A „kék kártyára” vonatkozó kezdeményezés hasznosnak tekinthető, mivel részben megoldja a magasan képzett munkaerővel kapcsolatos hiány problémáját, és fontos szerepet játszhat az illegális bevándorlás csökkentésében. Vannak azonban olyan rendelkezések is, amelyek következtében az Európai Unióhoz legutóbb csatlakozott országokból származó polgárok hátrányos helyzetbe kerülnek. Akkor, amikor a munkaerőpiacra való bejutás – teljesen, vagy bizonyos területeken – a legtöbb uniós országban még mindig korlátozott a román állampolgárok számára, úgy gondolom, hogy kötelezni kell a tagállamokat arra, hogy a kék kártya iránti kérelmeket utasítsák el olyan területeken, ahol az EU-hoz legutóbb csatlakozott országokból származó munkavállalók munkaerő-piaci bejutását a jelenlegi átmeneti rendelkezések még mindig korlátozzák. Az uniós tagállamok lakosait – még akkor is, ha a csatlakozásra nemrégiben került sor – előnyben kell részesíteni az EU-n kívülről érkezőkkel szemben.

Ezenkívül figyelmeztetnem kell a fejletlen országokból való agyelszívás veszélyére, ami ki fog hatni az említett országok kulcsfontosságú ágazataira, például az egészségügyre, az oktatásra és a kutatásra, az egész világon bonyolult következményekkel járó „bumeráng hatást” előidézve.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) A harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépése és tartózkodása feltételeinek az EU-ban történő megállapításával („kék kártya”), valamint a tartózkodási és munkavállalási engedély egységes kérelmezési eljárásának létrehozásával kapcsolatban úgy gondoljuk, hogy – más aggasztó szempontokkal együtt – ezeket a kezdeményezéseket az EU átfogó bevándorlási politikája keretében kell megvizsgálni.

Más szóval, e kezdeményezéseknek csak akkor van értelme, és csak akkor alkalmazhatóak teljes körűen, ha e politika más pilléreibe is beépülnek, ahogy azt az európai bevándorlási és menekültügyi paktum újólag megerősítette: a bevándorlók bűnözőként való kezelése, illegális bevándorlókat fogva tartó központok, a „visszatérési” irányelv; határellenőrzés, a Frontex létrehozása; „visszafogadási megállapodások” az „együttműködési” megállapodások záradékaként.

Azzal, hogy megkülönböztetést vezet be a bevándorlók között, ez a „kék kártya” a „lisszaboni stratégia” neoliberális célkitűzéseire, valamint az EU munkaerő-szükségletére próbál reagálni (kvóták meghatározásával), ezáltal a bevándorlókat csupán „munkaerőnek” tekinti, támogatja a harmadik országoknak a humán erőforrásaiktól – elsősorban a képzett munkavállalóktól – való megfosztását, valamint a bevándorlókkal kapcsolatos adatok gyűjtésére és tárolására szolgáló veszélyes központosított rendszereknek az EU-ban történő megvalósítását.

Más szóval, a „kék kártya” és az „egységes eljárás” egyik pillérét alkotja az EU embertelen bevándorlási politikájának, amely bűnözőként kezeli és kiutasítja vagy kizsákmányolja, valamint félredobja a bevándorlókat.

  Magda Kósáné Kovács (PSE), írásban. – (HU) A bevándorlás hosszú idő óta az egyik legfontosabb gazdasági és társadalmi kérdése az Európai Uniónak. Az öregedő Európában azzal mindenki egyetért, hogy a versenyképesség megtartásáért és fokozásáért szükség van a munkaerő-utánpótlásra.

A bevándorlás elősegítése, mint közös válasz, nemcsak uniós szabályozást igényel, hanem egy olyan kiegyensúlyozott stratégiát, amely a tartós fejlődést és a társadalmi egyensúlyt egyaránt figyelembe veszi.

Klamt asszony európai kék kártyáról szóló jelentése azért üdvözlendő, mert a harmadik országokból származó magasan képzett munkavállalóknak elfogadhatóbb feltételeket támaszt a munkavállalásra, figyelemmel van a családi viszonyokra, és a munkavállalók esetleges időleges hazatérésére is. Mindazonáltal külön örülök, hogy a témát együtt kezeljük az egységes tartózkodási és munkavállalási engedélyről szóló Gaubert jelentéssel, mert így még a látszatát is elkerülhetjük, hogy Európa csak a magasan képzett munkaerő számára áll nyitva.

Az EU belső társadalmi egyensúlya miatt szükség van ugyanakkor annak a végiggondolására is, hogy vajon egy olyan pénzügyi és gazdasági válság, mint a mai, mennyiben van hatással Európa érdekeltségére. A munkanélküliség fokozódása önmagában is társadalmi feszültségeket szül, ezért a bevándorlás kapcsán meg kell előznünk, hogy a már meglévő belső etnikai és faji feszültségeket tovább szítsuk, mert ez nemcsak a szélsőjobboldal erősödését váltja ki, de hosszabb távon EU iránti ellenszenvet is ébreszthet - annak ellenére, hogy a válságban az Unió csak stabilizáló szerepet játszott.

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE), írásban. – (RO) A kék kártya bevezetése, amelyre az EU-nak azért van szüksége, mert bizonyos ágazatokban hiány van magasan képzett munkavállalókból, egy lépést jelent a harmadik országokból származó, magasan képzett munkavállalók gazdasági migrációja felé.

A kék kártya ugyanakkor visszalépés is lehet, ha a tagállamok nem utasítják el a mentesség iránti kérelmeket a munkaerőpiac azon részei tekintetében, ahol a hozzáférés – tekintettel a csatlakozási szerződésekben előírt átmeneti szabályokra – korlátozott az új tagállamok számára.

Úgy érzem, emlékeztetnem kell Önöket arra, hogy az Egyesült Királyság és Írország már kifejezte azon szándékát, hogy Románia és Bulgária tekintetében további három évig fenntartsa a munkaerő-piaci korlátozásokat.

Hangsúlyozni szeretném, hogy a kék kártya irányelv politikája hátrányos helyzetbe hozná az európai polgárokat a harmadik országokból származó polgárokkal szemben. Jóllehet az irányelv hivatkozik a közösségi preferencia elvére, nyilvánvaló, hogy az nem alkalmazható azokra az európai polgárokra, akikre az európai munkaerőpiac bizonyos ágazataiban korlátozások vonatkoznak.

Kérem, szavazzák meg az ezt a problémát tisztázó módosítást, hogy ne kerüljünk olyan helyzetbe, amelyben a harmadik országokból az EU-ba irányuló gazdasági migráció elsőbbséget élvez az EU államai közötti szabad mozgással szemben. Az új tagállamok ésszerű elvárása, hogy ne kelljen másodrendű tagoknak érezniük magukat az Unióban.

  Marianne Mikko (PSE) , írásban. – (ET) Hölgyeim és uraim! A kék kártya számos munkaerő-piaci és bevándorlási problémára jelent megoldást. A kék kártya jó eszköz az illegális bevándorlás elleni küzdelemben. A legális bevándorlás támogatása és elősegítése révén Európa nemcsak a szakemberhiányt oldja meg, hanem az emberkereskedelem és az illegális bevándorlás problémáját is.

Támogatom azt az elképzelést, hogy a tagállamoknak biztosítani kell a jogot, hogy eldöntsék, évente hány kártyát szándékoznak kibocsátani. Ugyanakkor nem szabad a protekcionizmus csapdájába esnünk a jelenlegi gazdasági válság miatt. Felkészültnek kell lennünk arra, hogy fogadni tudjuk a harmadik országokból érkező, magasabban képzett munkavállalókat. Nem csaphatjuk be az ajtót a harmadik országok tehetséges polgárai előtt a jelenlegi gazdasági visszaesés miatt.

Egységes megközelítésre van szükségünk, hogy fenntarthassuk nemzetközi szintű versenyképességünket. A 27 különböző engedélyből álló uniós rendszer csak akadály az „agyak” előtt, akik Európába jönnek dolgozni. Egy egységes rendszer megoldást jelenthet, segíthet a jelenlegi recesszió leküzdésében, nem is beszélve arról, hogy már most, de különösképpen a jövőben javulhat a versenyképesség.

  Sirpa Pietikäinen (PPE-DE), írásban. – (FI) Európának szüksége van, és a jövőben is szüksége lesz az EU határain kívülről származó, magasabban, illetve alacsonyabb képzett munkaerőre. Ahhoz, hogy az EU versenyezni tudjon az Amerikai Egyesült Államokkal a képzett és magasan kvalifikált bevándorlókért, vonzóbb lehetőségeket kell nyújtania. Az Unión kívüli munkavállalók mobilitásának elősegítése helyes irányba tett lépés az EU számára, ezért szeretnék köszönetet mondani Klamt asszonynak ezért a dicséretes jelentésért. A kék kártya fokozni fogja a harmadik országokból származó képzett munkavállalók az EU-ba irányuló mobilitását.

Az, hogy az EU-t munkavállalási szempontból vonzóbbá akarjuk tenni, nem történhet a fejlődő országok kárára. Az agyelszívás sajnos gyakran elvonja ezektől az országoktól a fejlődéshez szükséges tudást és szakértelmet, tehát amikor az EU új szabályokat dolgoz ki, ezt a problémát mindenképpen figyelembe kell vennie. Ezenkívül aktívan és folyamatosan fejleszteni kell az európai felsőoktatást, még akkor is, ha könnyen lehet képzett és tanult embereket toborozni a világ más részeiről.

A bevándorlókra vonatkozó új szabályok nem okozhatnak jelentős egyenlőtlenségeket a harmadik országbeli és az uniós állampolgárok között. A szakemberekre vonatkozóan a Parlament által kidolgozott szigorú meghatározások egyenlőtlenséget teremtenek, ha túlzott elvárásokat állítunk a harmadik országokból érkezőkkel szemben, tanulmányaikat és munkahelyi tapasztalatukat illetően.

A munkaerőhiány az Európai Unió egészét fenyegeti, és nem csak a magas képzettséget igénylő ágazatokat. Az EU-nak ezért ki kell bővítenie ezt a rendszert, és a munkavállalók teljes spektrumában kell támogatnia a harmadik országokból érkező munkaerő mozgását, hogy ne csak a habot együk le a tortáról.

  Mihaela Popa (PPE-DE), írásban. – (RO) A népességcsökkenés és az Európai Unió lakosságának elöregedése veszélybe hozta a munkaerőpiacot, az egészségügyi ellátást és a nyugdíjrendszereket.

Ebben a helyzetben a kék kártya ellensúlyozhatja az USA zöld kártya rendszerét, amely nagyon sikeresnek bizonyult, figyelembe véve, hogy a magasan képzett munkavállalók közel 50%-a az amerikai vagy a kanadai munkaerőpiacot választotta.

Úgy vélem, hogy elengedhetetlen számunkra, hogy egységes bevándorlási rendszere legyen mind a 27 tagállamnak, hogy az EU minden állama részesülhessen a magasan képzett munkaerő által előállított hozzáadott értékből.

Ugyanolyan fontosnak tűnik számomra, hogy az EU e szakembereknek megadja azt az elismerést, amelyet megérdemelnek, azáltal, hogy méltányos és megkülönböztetés-mentes fizetést kínál számukra.

Végül pedig még fel szeretném hívni a figyelmet arra a tényre, hogy EU munkaerőpiaca még nem teljesen nyitott az új tagállamok munkavállalói előtt. Ezért nagyon vigyáznunk kell arra, hogy az elfogadott intézkedések ne legyenek megkülönböztetőek az Európai Unió tényleges polgáraival szemben.

  Katrin Saks (PSE), írásban. – (ET) Két problémám van a kék kártyával kapcsolatban.

Európa szempontjából az „agyak” beáramlása kiváló dolognak tűnik. Amerikával, Ausztráliával vagy Kanadával összehasonlítva, Európába sokkal kevesebb szakember jött dolgozni. A munkaerőpiacunk „vonzóvá tétele” azonban ellentétes az elveinkkel, tekintve, hogy a migráció kérdésére globális megoldást kell találni. Támogatni kell a harmadik országok gazdasági fejlődését ahhoz, hogy csökkenthessük a bevándorlást, különösen az illegális bevándorlást. Akár elfogadjuk, akár nem, azokra az „agyakra”, amelyeket ide szeretnénk vonzani, a harmadik országokban van szükség, hogy jobbá tegyék az ottani életet.

Az erős verseny miatt Európa számára természetesen kedvező hatással lenne új szakemberek érkezése, annál is inkább, mivel kutatások szerint ők sokkal könnyebben és gyorsabban integrálódnak egy másik társadalomba. Ez pedig nem másodlagos kérdés.

A másik probléma szerintem az, hogy a gazdasági nehézségek és a növekvő munkanélküliség miatt még inkább fokozódni fog a migránsokkal szembeni negatív hozzáállás. És tartok az Unión belüli migrációtól is. Remélem azonban, hogy a szélsőjobboldali politikai pártok támogatói nem használják ki ezt, és a közeljövőben megszűnnek azok a korlátozások, amelyek ma néhány tagállamra vonatkoznak. Ez az EU egészének hasznára válna.

ELNÖKÖL: ONESTA ÚR
alelnök