Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. november 19., Szerda - Strasbourg

16. Demográfiai trendek - gazdasági és társadalmi hatások (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai a következő témában: demográfiai trendek – gazdasági és társadalmi hatások.

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök asszony! Mivel sajnos kénytelenek vagyunk együtt tölteni az este egy részét, a Tanács és Potočnik biztos úr nevében is megpróbálom röviden összefoglalni a Tanácsnak a demográfiai tendenciákkal és azok gazdasági és társadalmi hatásaival kapcsolatos céljait.

Biztos úr, hölgyeim és uraim! Az öregedő társadalom, más szóval az idősek arányának növekedése, elsősorban annak a gazdasági, társadalmi és orvostudományi fejlődésnek az eredménye, amely lehetővé teszi az európaiak számára, hogy hosszú életet éljenek, méghozzá olyan kényelmi szinten és olyan biztonságban, amely példa nélküli a történelemben. Ez ugyanakkor az Unió előtt álló egyik legnagyobb kihívást is jelenti az elkövetkező években.

A népesség öregedése négy tényező eredménye. Elsőként, alacsony az egy nőre jutó gyermekek számra. Az uniós átlag 1,5 gyermek, ez pedig jóval a népesség reprodukciójához szükséges arány alatt van, aminek kicsit többnek kell lennie, mint 2 – 2,1, hogy stabilizálódjon a népesség szintje.

A második tényező az elmúlt évtizedekben a termékenységben bekövetkezett visszaesés, amely a háború utáni „baby boom”-ot követte. Az abban az időszakban született gyermekek ma a 45–65 év közötti korcsoportba tartoznak.

A harmadik tényező a születéskor várható élettartam, amely 1960 óta nyolc évvel nőtt. Valószínű, hogy ez tovább növekszik, 2050-ig 5 vagy akár több évvel is.

A negyedik és egyben utolsó tényező az, hogy Európába – mint tudjuk – egyre többen vándorolnak be más országokból. 2004-ben 1,8 millió bevándorló volt, ami több, mint amennyien az Egyesült Államokba érkeztek az USA össznépességéhez viszonyítva. Ez a bevándorlási szint azonban csak részben ellentételezi az alacsony termékenységi arány és a megnövekedett élettartam hatásait.

Így olyan helyzet jön létre, amelyben megkétszereződik az eltartottak száma, más szóval a 65 év felettiek, illetve a 15 és 64 év közöttiek közötti arány, ami 50%-ot meghaladó mértékre emelkedik majd 2050-ig. Ezt azt jelenti, hogy az Unióban, ahol korábban minden 65 év feletti polgárra 4 munkaképes korú polgár jutott, ezután csak két munkaképes korú polgár fog jutni.

E demográfiai változáshoz – figyelembe véve ezeket a tényezőket – hozzájárulnak még a családszerkezetet érintő, mély társadalmi változások is, amelyek eredményeként egyre több az egyedül élő idős ember és az olyan, nagyon idős ember, akit mások tartanak el.

Mint ismeretes, e kérdések többsége a tagállamok hatáskörébe tartozik. Ez a helyzet a családpolitikával, a társadalombiztosítási rendszerekkel és nagyrészt az adópolitikával is. A Tanács, látva e tényeket, úgy véli, hogy a lisszaboni stratégia és a nyílt koordinációs módszer megadja azt a keretet, amelyben a tagállamoknak e téren intézkedniük kell, és a legtöbb tagállam egyetért abban, hogy nincs szükség új struktúrák létrehozására.

A Tanács számára a legfontosabb irányadó elv az, hogy – a munka és a magánélet közötti jobb egyensúly mellett – több erőfeszítést kellene tenni a nők és a férfiak által a háztartásokban betöltött szerepek kiegyensúlyozása érdekében is, továbbá hogy több, minőségi infrastruktúra álljon rendelkezésre a gyermekek és más, gondozásra szoruló emberek számára.

Öregedő társadalmunkban a fiatalok hozzájárulása egyre fontosabbá válik. Fokozni kell a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelem és a korai iskolaelhagyás csökkentése érdekében tett erőfeszítéseinket. A gyermekekbe való beruházást a legfontosabb feladatunknak kell tekintenünk, ha javítani akarjuk a fiatalok kilátásait.

Fel kell ismernünk, hogy Európát jobban érinti a nyugdíjazás mint az öregedés; jóllehet aggasztóak ezek a tendenciák, szilárd közfinanszírozás nélkül lehetetlen lesz megoldást találni a népesség öregedéséből fakadó következményekre.

Ez azt jelenti, hogy szorosan figyelemmel kell kísérnünk a nyugdíjazási rendszerek fenntarthatóságát, és folytatnunk kell a már megkezdett reformokat e rendszerek korszerűsítése és fenntarthatóvá tétele érdekében, ami összhangban van az Unió jelenlegi stratégiájával. Szintén hasznos lesz, ha arra ösztönözzük az idősebb munkavállalókat, hogy folytassák tovább a munkát, és – különösen – ha értelmes ösztönzőket is biztosítunk.

A Tanács teljes mértékben tudatában van e kihívásoknak, és elfogadta a szociális biztonsági bizottságnak az Európában végbemenő demográfiai változásokkal és az ezekből fakadó kihívásokkal kapcsolatos ajánlásait. A Tanács ezenkívül május 30-án következtetéseket fogadott el azokról a politikákról, amelyek összhangban vannak a családok igényeivel, és egy sor kezdeményezést határozott meg a családpolitikák támogatására.

Ebben az összefüggésben szeptember 18-án – a francia elnökség szervezésében – informális ülésre került sor, amelyen a családokért felelős miniszterek vettek részt. Ezen az ülésen a megbeszélések elsősorban a gyermekgondozásról szóltak, a munka és a családi élet közötti egyensúly biztosításának részeként, valamint a gyermekeknek az internet veszélyei elleni védelméről.

Összefoglalva: a Tanács felkéri a Bizottságot, hogy az Európa népesedésének jövőjéről szóló fórumot, amelyre október 30-án és 31-én került sor Brüsszelben, tekintse kiindulási pontnak egy, a tagállamokon belüli, illetve a tagállamok közötti strukturált és tartós párbeszédhez, és hogy tevékenységével tegye lehetővé, hogy a Bizottság támogassa az illetékes szerveket abban, hogy megtalálják a legjobb stratégiákat e demográfiai változásra való reagálás érdekében.

  Janez Potočnik, a Bizottság tagja. − Elnök asszony! Most lehet, hogy kicsit hosszabban válaszolok, de ígérem, a második válaszomban majd kompenzálom ezt az időt.

A Parlament a legjobb időpontban kérte fel a Tanácsot és a Bizottságot, hogy adjanak ki nyilatkozatot a demográfiai tendenciákról. Ezen a pénteken a Bizottság szolgálatai benyújtják második demográfiai jelentésüket – még időben a november 24–25-i európai demográfiai fórumhoz.

Az Európai Unió jelentős demográfiai átalakuláson megy keresztül. Valamennyi tagállamban tapasztalható a várható élettartam növekedése és a termékenységi ráta csökkenése, ami a tudományos, gazdasági és társadalmi fejlődésnek tudható be. Ma az európaiak tovább és egészségesebben élnek elődeiknél, és a várható élettartam további növekedésére számíthatunk.

Az öregedő európai népesség már nem a távoli jövő elvont képe. A „baby boom” 60 éve kezdődött, az abban az időszakban született gyermekek egy része ma éri el a nyugdíjkorhatárt. Az Európai Unió demográfiai fejlődése tehát fordulóponthoz érkezett. Mostantól kezdve a 60 évesek, illetve a 60 év felettiek száma minden évben további 2 millió fővel nő az elkövetkező 25 évben.

Mindeközben a munkaképes korú népesség növekedési aránya gyorsan csökken, és kb. hat év múlva teljesen megáll. Ma minden 65 éves vagy idősebb polgárra négy munkaképes korú – azaz 15 és 64 év közötti – polgár jut a 27 tagállamban. 2060-ban ez az arány kettő az egyhez lesz.

Vannak, akik az öregedést fenyegetésnek látják, és komor képeket festenek a generációk közötti konfliktusról. De a demográfiai változásnak nem kell feltétlenül fenyegetést jelentenie, ha megvizsgáljuk, milyen lehetőségeket rejt magában. Ha tovább és egészségesebben élünk, az azt jelenti, hogy tovább aktívak maradunk. A „baby boom” idején születettek többsége iskolázottabb és képzettebb, mint a korábbi kohorszok. Ma ezek az emberek még mindig jó erőben vannak és jó egészségnek örvendenek.

Meggyőződésem, hogy a demográfiai változás lehetőséget nyújt arra, hogy erősebb szolidaritás alakuljon ki a nemzedékek között. De nem várom el, hogy ez magától megtörténjen. A társadalomnak jobban ki kell aknáznia az összes nemzedék képességeit, és mindenkinek meg kell adnia a lehetőséget, hogy a legtöbbet hozza ki magából. Ehhez a szociálpolitikák korszerűsítésére van szükség – a Bizottság által júliusban elfogadott, megújult szociális agendával összhangban. A megújult szociális agenda Európa öregedő társadalmát kiemelt cselekvési területként azonosította, és számos szakpolitikai választ ajánlott. Célunk, hogy segítsük a tagállamokat abban, hogy a lehető legjobban kihasználják a lehetőségeiket, és hatékonyan kezeljék az öregedő társadalom hatásait.

A Bizottság 2006. évi, „Európa demográfiai jövője: kovácsoljunk lehetőséget a kihívásból” c. közleményében megfogalmazott megközelítések és ajánlások ma is érvényesek. Ez a közlemény kifejezte azt a meggyőződést, hogy Európa képes lesz alkalmazkodni a demográfiai változásokhoz. Emellett hangsúlyozta, hogy a következő öt kiemelt területen cselekvésre van szükség: az első terület a népesség megújulásának előmozdítása Európában azáltal, hogy megteremtjük a szükséges feltételeket a polgárok számára a gyermekvállaláshoz, és különösen azáltal, hogy segítünk a munka, illetve a család és a magánélet összeegyeztetésében; a második a foglalkoztatás előmozdítása Európában, több és jobb munkahely létrehozásával és annak biztosítása révén, hogy az emberek tovább dolgozhatnak, mindezt azzal a céllal, hogy javítsuk az aktívak és az inaktívak közötti egyensúlyt; a harmadik egy termelékenyebb és dinamikusabb Európa megteremtése a készségek optimalizálása révén valamennyi korcsoportban; a negyedik terület a bevándorlók befogadása és integrálása Európában azáltal, hogy külföldről szakképzett és szakképzetlen munkaerőt vonzunk ide, és segítjük integrációjukat, mindezt a munkaerőhiány enyhítése érdekében; az ötödik terület az államháztartás fenntarthatóságának biztosítása a költségvetések konszolidálása és a szociális védelmi rendszerek megreformálása révén a megfelelő szociális védelem és közszolgáltatások jövőbeni biztosítása érdekében.

A lisszaboni stratégia már tartalmazza e szakpolitikai válaszok közül a legfontosabbakat, de nem tervez olyan hosszú távra, mint a demográfiai vita. A Bizottság ezért kiegészítő eszközökre tett javaslatot, miszerint kétévente készüljön jelentés Európa demográfiai helyzetéről és szintén kétévente rendezzenek demográfiai fórumot.

A 2008-as jelentés elsősorban a „baby boom” idején születettekben rejlő lehetőségekkel foglalkozik. A 60-as és 70-es éveikben levő emberek közül valószínűleg egyre többen akarnak továbbra is tevékeny részt vállalni a társadalmi és a gazdasági életben.

Az elmúlt években nőtt az idősebb emberek foglalkoztatottsága, megfordítva azt a korábbi tendenciát, hogy az emberek sokszor korábban mentek nyugdíjba. De ennél többet kell tenni: a 60. életkor betöltésekor a férfiak mindössze 40%-a, nőknek pedig 30%-a dolgozik, annak ellenére, hogy ebben a korcsoportban a legtöbben még mindig jó egészségi állapotban vannak, és képesek arra, hogy tovább dolgozzanak a gazdaságért és a társadalomért. A „baby boom” idején született, ma már korosodó polgárok a társadalomnak szintén nagy segítségére lehetnek mint nem hivatalos gondozók és önkéntesek. Az általuk betöltött szerepet el kell ismerni és támogatni kell a közpolitikákban. Alapvető fontosságú biztosítani azt, hogy egyre több idős ember élhessen független életet, a lehető leghosszabb ideig.

A demográfiai fórumok egyik kiemelt célja, hogy előmozdítsák a bevált gyakorlatokon alapuló kölcsönös tanulást a tagállamok között. A november 24-25-én Brüsszelben megrendezésre kerülő, következő európai demográfiai fórum elsősorban a családpolitikákkal és az aktív öregedéssel fog foglalkozni. Emellett lehetőséget kínál arra, hogy felmérjük, a tagállamok mennyire vannak felkészülve a demográfiai változásra, és azonosítsuk a legfontosabb lehetőségeket a további intézkedésekre.

A következő év elején a Bizottság – az Eurostat új népességprognózisára alapozva – friss információkkal szolgál arra vonatkozóan, hogy a demográfiai változás milyen hatással lesz a jövőbeni közkiadásokra, különösen a nyugdíjak, az egészségügy és a tartós ápolás tekintetében.

Összefoglalva szeretném hangsúlyozni, hogy az egyes tagállamok feladata, hogy végrehajtsák a helyes politikákat a demográfiai változásokra való válaszként. De a demográfiai változás kihívás, amellyel mindannyiunknak, együtt kell szembenéznünk. A tagállamok sokat tanulhatnak e téren egymás sikereiből és kudarcaiból. A Bizottság ezért is ösztönzi, hogy Európa-szerte eszmecserét folytassanak a demográfiai változásról, és ezért kínál platformot a tapasztalatcseréhez és a kölcsönös tanuláshoz.

  John Bowis, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! A két nyitóbeszéd nagyon helyesen rámutatott arra, hogy a hosszú életkor jelenti a legnagyobb demográfiai változást. Ez egyrészt természetesen azt jelenti, hogy emberek tovább élnek, nagyrészt egészségben, de a kor előrehaladtával testi vagy szellemi leépülés veszi kezdetét.

Ez azt jelenti, hogy óriási mértékben megnövekedett a neurodegeneratív betegségekben szenvedők száma, ami hatalmas költségeket von magával. Sok országban a Parkinson-kór gyógyszerei többe kerülnek, mint a rák elleni gyógyszerek. Az Egyesült Királyságban végzett kutatások szerint 2051-re 154%-kal megnő a demenciában szenvedő betegek száma.

Tartós ápolás: ez most jobban kitolódik. Régebben a 70-es éveikben járókat érintette, ma már a 80-as éveiket taposókat érinti, de egyre inkább jellemző a 90. életévüket betöltött személyek esetében. Mindez nagyobb és nagyobb költségeket jelent az egyének és családok számára, és hatással van megtakarításaikra.

A kihívás az, hogy a magas életkort jutalom legyen, ne büntetés. Újra kell gondolnunk az öregedéssel kapcsolatos elképzeléseinket, onnan kezdve, hogy: „Hogyan gondoskodunk az idősekről?”, egészen addig, hogy „Hogyan segítjük elő, hogy magasabb életkorban is egészséges életet lehessen élni?”. Ehhez természetesen az kell, hogy már fiatalabb korunkban is egészségesebben éljünk: mellőzzük a dohányzást és a kábítószereket, mértékletesen fogyasszunk alkoholt, egészségesen táplálkozzunk, végezzünk testmozgást és kezeljük a stresszt.

Rugalmas munkával töltött élet: legyen idő a kikapcsolódásra és a családra. Ez a munkával töltött évek utáni időszakra való felkészülést jelenti, rugalmas nyugdíjkorhatárokkal, illetve a fokozatos nyugdíjba vonulással, mint ahogyan azt Hollandiában láttam. Ez új és újszerű módon nyújtott, erőteljesebb szociális támogatást jelent, több otthoni szolgáltatással, ami segít abban, hogy az emberek tovább maradhassanak otthonaikban. Olyan szolgáltatásokra és eszközökre van szükség, amelyekkel kielégíthetjük a változó igényeket.

Amikor édesanyám betöltötte a 80-at, szüksége volt egy faxkészülékre a kommunikációhoz. 90 éves korában egy lépcsőfelvonóra volt szüksége. 100 éves korában látás és hallást segítő eszközökre volt szüksége, és a mozgásban is segítségre szorult. De ott legbelül, a szelleme ép volt, védeni és motiválni kellett ahhoz, hogy valódi és teljes életet élhessen.

  Jan Andersson , a PSE képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök asszony! Az, hogy egyre kevesebben és kevesebben dolgoznak, ugyanakkor egyre több az idős ember, drámai fejleménynek mondható, ugyanakkor pozitívan hat az a tény, hogy idős korunkban tovább maradunk egészségesek.

Mindez azonban számos kihívást jelent számunkra. Ezekből csak egy néhányat fogok említeni. Manapság kevesebb gyermek születik, mint régen. E téren viszont nagy különbségek figyelhetők meg a tagállamok között. Azt láthatjuk, hogy jobb a helyzet azokban a tagállamokban, ahol olyan rendszer van működésben, amelyben a szülők össze tudják kapcsolni a munkát és a szülői szerepet, mind a nők, mind pedig a férfiak esetében. E tekintetben sokat tanulhatunk egymástól.

Annak ellenére, hogy öregszik Európa népessége, a hosszú távú tendencia mégis az, hogy rövidülnek a munkával töltött évek. Ez egyrészt amiatt van, hogy az emberek később kezdik el karrierjüket – az elmúlt néhány év kivételével, amikor pozitívabbak voltak a fejlemények –, illetve amiatt, hogy egyre inkább lerövidültek a pályán eltöltött évek. E probléma mindkét oldalával foglalkoznunk kell, hogy meghosszabbítsuk a munkával töltött időszakot, és hogy – mindenekelőtt – még mielőtt nyugdíjba vonulunk, rugalmas megoldásokkal álljunk elő.

Ma már beszéltünk a kék kártyáról, de biztosítanunk kell, hogy mindenki, aki a világ más részeiről érkezik ide, ahol jelenleg nagy a munkanélküliség, integrálódjon a társadalomba és belépjen a munka világába, ideértve azokat, akiknek valamiféle fogyatékosságuk vagy más problémájuk van. Mindezt a lisszaboni folyamat keretében kell megtennünk, hogy hosszú távon megoldást találjunk ezekre a kihívásokra.

  Marian Harkin, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Ebben a ma esti vitában számos kérdés merült fel, de én csak az egyikkel szeretnék foglalkozni: az ápolásról és az ápolókról.

Ha vagyunk olyan szerencsések, és sokáig élünk, minden bizonnyal egyszer gondozásra szorulunk majd. És bár vannak különbségek a tagállamok között, valószínű, hogy ez nagyrészt informális, tehát nem az állam által biztosított gondozás lesz.

A gondozók a hivatalos betegápolás és a szociális gondozás alapjai, és elengedhetetlenek a tartós ápoláshoz. Ha azt várjuk a gondozóktól, hogy folyamatosan biztosítják a gondozást, amelyet meg is tesznek, akkor az ő igényeiket az egészségügyi és a szociális ellátási politikák fejlesztésének szerves részévé kell tenni.

Ezzel kapcsolatban örömmel láttam, hogy az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság weboldalán megjelent egy rövid szakasz az ápolókról, és nincs kétségem afelől, hogy ez a gondozók parlamenti érdekvédelmi csoportja által a Főigazgatósághoz, annak éves munkaprogramja kapcsán benyújtott beadvány eredménye.

Ugyanakkor nem elég pusztán említést tenni a gondozókról. Úgy véljük, eljött annak az ideje, hogy egy új társadalmi szerződés jöjjön létre a gondozás tekintetében, amely meghaladja az állam és az egyén közötti szerződés hagyományos felfogását, és amely új kötelezettségvállalásokra hív fel a munkavállalók, helyi ügynökségek és közösségek részvállalásával. Ebbe az irányba mutat az Európai Bíróság egy közelmúltbéli ítélete is, amely a társítás útján történő megkülönböztetéssel kapcsolatos.

A gondozás nem lehet sem az informális gondozó, sem pedig a tagállam kizárólagos felelőssége. Az informális gondozási rendszer megfelelő támogatás nélkül összeomlik, míg egy kizárólag állami finanszírozáson alapuló megközelítés esetén a költségek egyszerűen túl magasak lesznek. Ezért is van szükség erre a széles körű társadalmi szerződésre.

Végül, az EU-ban közel 100 millió gondozó tevékenykedik. Ezek az emberek nem kapnak fizetést, nem értékelik kellőképpen a munkájukat és sok esetben nem kapnak megfelelő támogatást. Üdvözlöm az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság weboldalán megjelent sorokat, de ez csak az első lépés. Ez – már méreténél fogva is – európai kérdés, és az intézkedéseket koordinálni kell majd a tagállamok között.

A gondozókkal kapcsolatos politikának részét kell képeznie az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóságnál, illetve a Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatóságnál folyó munkának.

  Guntars Krasts, az UEN képviselőcsoport nevében. – (LV) Köszönöm, elnök asszony! Idősödnek Európa lakosai! E tendencia mellett a lakosok számának természetes növekedése akár negatív is lehet. Sok tagállamban ez már realitássá vált. Valamennyi tagállamra igaz, hogy egyre kevesebb dolgozó jut egy nyugdíjasra. Az alacsony születési arány a nagyobb várható életkorral és a bevándorlással együtt fokozott nyomást gyakorol a nyugdíjakra, az egészségvédelemre és a szociális szolgáltatásokra. Vannak azonban olyan tagállamok, amelyeknek sikerült megváltoztatni Európa negatív demográfiai tendenciáját.

Ezekben az országokban sikerült egyensúly teremteni a munka és a magánélet között, ami lehetővé teszi a szülők számára, hogy karrierjük feláldozása nélkül felnevelhessék gyermekeiket, és hogy megkapják a gyermekekhez kapcsolódó gazdasági és szociális ellátásokat. Nincs kétségem afelől, hogy a tagállamok megtalálják majd a legfőbb gazdasági, társadalmi és kulturális megoldásokat öregedő népességük problémájára. Vannak azonban az Európai Unió szintjén elvégzendő feladatok. Az Unió munkaerőpiaca még mindig hatalmas tartalékokat rejt magában. Gondoskodnunk kell arról, hogy a belső piacon semmi se akadályozza a munkaerő szabad mozgását. Bármennyire is bonyolult, de vissza kell térnünk a szolgáltatások piacának liberalizációjához, és felül kell vizsgálnunk a szolgáltatásokról szóló irányelvet, amely korábban elfogadásra került. Ezen alapvető szabadságok biztosítása segíteni fog a demográfiai folyamat által okozott pénzügyi hiány ellensúlyozásában. Nekünk pedig természetesen megkülönböztetéstől mentesen kell hozzáállnunk az életkor és a nemek kérdéséhez. Köszönöm.

  Jean Lambert, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Érdekes, hogy gyakran problémaként tekintünk a csökkenő születési arányra és egyéb tényezőkre. Pedig ez nem probléma, ha ez azt jelenti, hogy megosztjuk a más országokból érkezőkkel azt a mértéktelen gazdagságot, amellyel az EU szintjén rendelkezünk, ha a műszaki innováció felé fordulunk és megvizsgáljuk, hogy miként növelhetjük a termelékenységet, sőt, ha akár kevesebb szükségtelen terméket gyártunk, amelyekkel jelenleg tele van az életünk és az egész bolygó.

Természetesen az is fontos kérdés, hogyan használjuk ki legjobban a potenciális munkaerőt. Ezért is rendkívül fontosak a megkülönböztetés elleni irányelvek a foglalkoztatás terén, és ezért is alapvető, hogy a tagállamok ezeket megfelelően hajtsák végre. Meg kellene vizsgálniuk a fokozatos nyugdíjba vonulás előtti akadályokat is, az olyan kérdéseket, mint például: ha valaki csökkenti a munkaórái számát, milyen hatással lesz az a nyugdíjára, az életére és az ellátásokhoz való hozzáférésére?

Mérlegelnünk kell, mi történik a jelenlegi pénzügyi válságban az általunk fontosnak tartott területeken. Valószínűleg több idősebb munkavállalót fognak elbocsátani, mert az emberek nem hajtják végre megfelelően a megkülönböztetés-ellenes jogszabályokat. Ez a lépés sok idősebb munkavállaló esetében azzal a következménnyel jár, hogy talán soha többé nem lesz munkahelyük.

Lesznek olyanok, akik még nehezebbnek találják a munka világába való belépést, vagy a munkahelyi előrelépést, hogy magasabb nyugdíjat biztosítsanak maguk számára: ezek mind azzal kapcsolatosak, ha valaki nem dolgozik egy ideig. Azok a fiatalok, akik nem tudnak munkát találni, eltávolodnak a munka világától – számukra a munkakeresés még nehezebbé válik. És ott vannak még azok a problémák, amelyekkel az emberek akkor szembesülnek, amikor magánnyugdíjpénztáruk vagy a foglalkoztatási nyugdíjrendszer nem tud olyan mértékben fizetni, mint ahogyan arra korábban számítottak.

Tehát, a demográfiai helyzetet a jelenlegi válsággal, illetve azzal összefüggésében is meg kell vizsgálnunk, hogyan fogjuk kihasználni ezt a lehetőséget a képzés bővítése szempontjából. Segítenünk kell az embereknek készségeik fejlesztésében, vagy talán abban, hogy utakat találjanak a fizikailag kevésbé megterhelő munkákhoz – ez olyasvalami, amit már jó ideje mondogatunk, hogy meg kell tenni. Meg kell vizsgálnunk, hogyan szerezhetne felsőfokú végzettséget sok olyan ember, akinek fiatalkorában nem volt erre lehetősége.

Most lehetőségünk van arra, hogy megvizsgáljuk a bizonyosan problémás elemeket, és ténylegesen elkezdjünk foglalkozni azzal, hogy hogyan fogjuk megoldani a demográfiai helyzetet.

  Pedro Guerreiro, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Véleményünk szerint ennek a vitának a jelenlegi cím helyett, ami úgy szól, hogy „Demográfiai trendek – gazdasági és társadalmi hatások”, azt a címet kellene adni, hogy „Gazdaság- és szociálpolitika – a demográfiai tendenciákra gyakorolt hatások”.

Egy ország vagy egy régió demográfiai tendenciáinak prognózisait nem szabadna elválasztani az abban az országban vagy régióban alkalmazott politikáktól, tekintve, hogy ezek a politikák határozzák meg a népesség alakulását, illetve ezek alakítják a népesség alakulásának feltételeit.

Az 50 évre szóló előrejelzések például olyan feltételezéseken alapulnak, amelyek magyarázatra szorulnak – ilyenek például a felvázolt forgatókönyveket meghatározó gazdaságpolitikák. Más szóval, tekintettel a meglévő előrejelzésekre, ma azt kellene megvitatnunk, hogy a népesség alakulását miként befolyásolja a munkanélküliség, a munkahelyek fokozott bizonytalansága, a munkaidő deregulációja vagy a bérek mérséklésére és leértékelésére irányuló monetáris politika. Azt kellene ma megvitatnunk, hogy az Európai Unió kamatpolitikája milyen hatással van családok ezreire, akik házvásárláshoz jelzáloghitelt vettek fel, milyen hatásai vannak közszolgáltatások liberalizálásának és magánosításának, és milyen hatása van az alacsony nyugdíjaknak nyugdíjasok millióinak életminőségére és független életvitelére. Azt kellene megvitatnunk, hogy melyek azok a politikák, amelyek előmozdítják a központosítást és a javak koncentrálódását, és növelik a társadalmi egyenlőtlenségeket.

Összességében, a tét tulajdonképpen nem más, mint az emberi jogok, azaz az élelemhez való jog, a foglalkoztatáshoz, a tisztességes jövedelemhez való jog, a lakhatáshoz való jog, az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz és a szabadidőhöz való jog tiszteletben tartása vagy megsértése.

  Kathy Sinnott, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Olyan válsággal nézünk szembe Európában, amelyet nem fogunk tudni megoldani mindaddig, amíg nem látjuk be, hogy mi okozzuk a válságot.

Az EU-ban minden évben félmillió gyermeket ölnek meg még születése előtt. Elpusztítjuk a jövőnket, aztán meg csodálkozunk, hogy itt ez a válság. Termékenységi problémáról beszélünk, de ez nem az: a valóság az, hogy több millió megfogant gyermeknek nem engedjük, hogy megszülessen. Hacsak nem leszünk őszinték magunkhoz és nem látjuk be a problémát, nem lesz megoldás sem. Megoldást az hozhat, ha tiszteletben tartjuk az életet és támogatjuk a családot, hogy az az élet gondoskodó környezetbe kerülhessen. E lépések megtételével elkezdhetünk a felborult demográfiai helyzet kihívásával foglalkozni. Nem számíthatunk a helyzet gyors javulására, de ezen a ponton még elkerülhetjük a katasztrófát.

Nézzük meg jól Japán példáját. Két évtizede Japáné volt a második legnagyobb és az egyik legfejlettebb gazdaság a világon. 2007-ben a japán népesség elérte csúcspontját és csökkenni kezdett. 1995-ben, tizenkét évvel a visszaesés előtt, Japán deflációba süllyedt, ahogyan a népesség csökkenése elkezdte éreztetni hatását. Az országnak azóta sem sikerült kilábalnia ebből a helyzetből. Japán ezzel a problémával 20 évvel megelőzi Európát, de az abortuszt is 20 évvel korábban engedélyezte, mint az európai országok. Európa 2025-ben éri el a demográfiai csúcsot, és addig már csak 17 évünk van. Jó lenne tudni, hogy a defláció, amibe most belesüllyedünk 2008-ban, sokáig kitart-e, amikor a pénzügyi válságot már felváltja a demográfiai válság. Az pedig mindaddig nem oldódik meg, amíg nem tanuljuk meg újra tisztelni az életet.

  Philip Claeys (NI). – (NL) Tisztelt elnök asszony! Nagy örömömre szolgál, hogy a Tanács és a Bizottság nyilatkozatot ad ki a jelenlegi demográfiai tendenciák gazdasági és társadalmi hatásairól. Sok politikus abba a hibába esik, hogy csak rövid távon gondolkodik, és nem foglalkozik a hosszú távú politikákkal. Az előttünk álló demográfiai kihívás hosszú távon megkerülhetetlen, és hosszú távú megoldásokat is igényel. Az Európai Unióban a nők átlagosan 1,5 gyermeknek adnak életet, ami nem elegendő a jelenlegi generációk pótlásához. És itt van a probléma gyökere. Az egyik lehetőség az, hogy a legkönnyebb megoldást választjuk rövid távon, és még nagyobb mértékű, Európán kívülről érkező bevándorlás mellett tesszük le a voksunkat. És bár elvben ez jó ötletnek tűnik, nagyvárosaink hétköznapi realitása bizonyítja az elmúlt 30 év hanyag bevándorlási politikájának sikertelenségét. Európában 20 millió munkanélküli van, a Bizottság ennek ellenére még több bevándorlót szándékozik behozni. Felhívhatnám esetleg a figyelmet arra, hogy az Európán kívülről származó bevándorlók között sokkal több a munkanélküli, mint a tagállamok ott született, saját lakosai körében?

Az időhiány miatt nem tudok beszélni a társadalmi problémákról, ideértve a szociális rendszer összeomlását, amelyet a nagyarányú bevándorlás okoz. Olyan politikákra van szükségünk a tagállamokban, amelyek kedvezően hatnak az európai családok gyermekvállalási kedvére. Adóügyi intézkedéseket kell hozni a tagállamokban, hogy vonzóbbá tegyük a gyermekvállalást. Javítani és bővíteni kell a gyermekgondozási kapacitást. Még annak a lehetőségén is elgondolkodtunk, hogy fizetést adjuk azoknak a szülőknek, akik otthon maradnak, hogy idejüket gyermekeik nevelésének szenteljék.

  Othmar Karas (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Üdvözlöm ezt a vitát, mert nem félelmet kelt, hanem növeli a tudatosságot. Most kell cselekednünk, nem várhatunk holnapig.

A demográfiai változásnak okai, következményei és kihívásai vannak, például csökken a népesség, kevesebben vannak kereső állásban, és nagyobb a valószínűsége annak, hogy tovább élünk. Az ezekben a percekben születő gyermekek akár 100 évig is élhetnek. Ez valójában e gyermekek felére lesz igaz. Öregedik a lakosság és kevesebb gyerek születik. Ez drámai változásokat indít meg a kor szerinti megoszlásban és a népességszerkezetben. Nekünk, itt, a Parlamentben, új infrastrukturális követelményekkel kell szembenéznünk, új követelményekkel a közszolgáltatásokra, az oktatásra és a szociális rendszerekre vonatkozóan. Földrészünk öregedik. Jean-Claude Juncker egyszer azt mondta, hogy „Ha nem alakítjuk át gyorsan a szociális, egészségügyi és nyugdíjrendszerünket, hogy azok a jövőben is megfelelően működjenek, a globalizációs folyamat vesztesei leszünk, nem pedig nyertesei.”

Mi a teendő? Rengeteg tennivaló van. Biztosítani kell az emberek számára a munka és a magánélet közötti megfelelő egyensúlyt. Nem szabad többé arra kényszeríteni embereket, hogy hagyjanak fel a munkával. A gondozás, a gyermekgondozás és a mobil szolgálatok – például ételkihordás – új formáira van szükség. A tagállamokban a gondozás finanszírozásának feladatát el kell venni a szociális biztonsági rendszerektől, és a közösségi felelősség körébe kell átutalni. Az oktatás terén is kihívás elé nézünk. Az legyen a célunk, hogy mi legyünk a leginkább gyerekbarát és emberbarát kontinens a világon. El kell ismernünk a gyermekeink felnevelésére és a gondozás más formáira szánt időt, mert a gondozást, ápolást végzők 80%-a a családtagok közül kerül ki. Az „azonos munkáért azonos bért” elv is fontos. Még mindig sok a tennivaló, és problémáinknak nagyon szerteágazóak a gyökerei.

  Françoise Castex (PSE). – (FR) Tisztelt elnök asszony, miniszter úr! Csak néhány szót szeretnék mondani: e demográfiai kihívás kezelésében az lesz a legnagyobb probléma, hogy csökken a dolgozó emberek száma. Csak két számot mondok: 2010-ben 217 millió munkaképes korú ember lesz az Európai Unióban, 2050-re ez a szám 180 millióra csökken, azaz csaknem 36 millióval lesz kevesebb.

Félnünk kell a munkaerőhiánytól? Félnünk kell attól, hogy felborul a dolgozók és az eltartottak aránya?

Két megoldást javasolunk a problémára, amelyek célja az optimális humánerőforrás-gazdálkodás megvalósítása. Első javaslatunk a teljes foglalkoztatás. Törekednünk kell a teljes foglalkoztatás megvalósítására. Jelenleg is nagyon komoly foglalkoztatási lehetőségek vannak, tekintve, hogy a fiataloknak, az 55 éven felettieknek és az alacsony képzettségűeknek alacsony a foglalkoztatottsága. A készségek hatalmas pazarlásának vagyunk szemtanúi. Könnyen meglehet, hogy ha nők és az 55–65 év közöttiek foglalkoztatási aránya – 2050-ig –a legjobb európai arány szerint növekszik, pótolhatjuk ezt a munkaerőhiányt.

Második javaslatunk az egész életen át tartó tanulás és képzés. Azt szeretnénk elérni, hogy mindenki optimális ideig maradjon a munka világában. Elfogadhatatlan, hogy egy dolgozónak, egy projektmenedzsernek, egy 50 éves menedzsernek a legjobb karrierlehetősége az, hogy megmarad a munkahelye. Vállalataink társadalmi felelősségvállalása a tét.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Marco Cappato (ALDE). – (IT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! A világ népessége néhány évtizeden belül megkétszereződött, ami pusztító következményekkel jár a Földre nézve, így az a tény hogy az európai tendencia legalább részben más, pozitív fejleménynek tekinthető.

Határozottan problémák vannak a társadalmi jólét tekintetében, de nem az a válasz, hogy több gyermek vállalására buzdítjuk az embereket, hanem az, hogy megemeljük a nyugdíjkorhatárt, megszüntetjük az idősekkel szembeni megkülönböztetést az olyan országokban, mint például Olaszország, ahol a nyugdíjkorhatár utáni munkavégzést olyan erősen ellenzik, hogy a nyugdíjba vonulás inkább kötelesség mint jog.

Felszólítom az elnökséget, hogy tegyenek lépéseket a világ színterén egy, a népesedésről szóló ENSZ-konferencia összehívása érdekében, mivel az ilyen irányú törekvéseket már évek óta gátolják egyes államok, mint például a Vatikán és azok az országok, amelyek félnek attól, hogy felelős politikákat vezessenek be a szexuális felvilágosítás és a családtervezésről szóló tájékoztatás biztosítására vonatkozóan.

  Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Elnök asszony! Európa demográfiai tendenciái már több mint tizenkét éve mélységesen aggasztóak. Míg a helyettesítési ráta 2,16, Lengyelországban ez az arány 1,2. Ugyanakkor az orvostudomány fejlődésének és az egészségesebb életvitelnek köszönhetően az emberek tovább élnek. Európa egyre idősebbé válik, és lassan ki is halnak a lakosai. 2030-ra az aktív és az inaktív népesség aránya 1:2 lesz.

A családellenes társadalmi-gazdasági politikák, a kevés gyermekes családoknak és a gyermektelen házasságoknak népszerűsítése a média által, valamint a családok széthullását eredményező politikák mind jelentős mértékben hozzájárulnak az Európában tapasztalt negatív demográfiai változásokhoz. Mindezek legsúlyosabb következménye a munkaerőhiány lesz – ami veszélyezteti a gazdasági fejlődést –, továbbá drámai mértékben csökken majd a nyugdíjrendszerek hatékonysága és megnövekednek az egészségügyi ellátó rendszerek költségei az öregedő társadalom speciális igényei miatt.

  Irena Belohorská (NI). – (SK) Üdvözöm ezt a vitát, és úgy érzem, most rendkívül nagy szükség van erre, amikor egy pénzügyi és egy gazdasági válságra is megoldást kell találnunk. A demográfiai tendenciák szerint öregszik Európa népessége, ez pedig a jobb egészségügyi ellátás és a csökkenő születési arányok együttes hatásának tudható be. Ezért fel kell készülnünk erre a nagyon is valós helyzetre és intézkedéseket kell tennünk a vonatkozó területeken.

Ami a szociális kérdéseket illeti, viszonylag nehéz lesz a nyugdíjak biztosítása. Az egészségügy terén azon kell elgondolkodnunk, hogyan nyújtsunk kezeléseket különösen az idős korral összefüggő betegségek tekintetében. Tudjuk például, hogy a rákos megbetegedések kétharmada 60 éves kor felett fordul elő.

A szociális rendszer fenntarthatóságához az kell, hogy jobb és jobban alkalmazkodó foglalkoztatási feltételeket biztosítsanak az idősebb emberek számára. Ez elsősorban az 55 év feletti nőket, illetve az 55–64 év közötti férfiakat érinti. Pótolható a hiányzó népesség harmadik országokból származó fiatalok bevándorlásával, de elsősorban arra kell törekednünk, hogy megteremtsük a feltételeket azoknak a jól képzett fiataloknak a megtartásához, akiket jelenleg az USA elcsábít tőlünk.

Tekintettel a fiatal nők romló reproduktív egészségére, támogatnunk kellene a mesterséges megtermékenyítést. Sok fiatal család ezt nem engedheti meg magának. Véleményem szerint nem leszünk képesek teljesíteni a lisszaboni stratégiai céljait. Legalább próbáljuk meg megújítani az európai családtámogatási szövetségre irányuló elképzelést, adókedvezmények vagy a nem iskoláskorú gyermekeknek szánt, megújított létesítmények révén. A szülési szabadság idején teljes fizetést kellene biztosítani az anyáknak, nem pedig a minimális szintet.

  Gabriela Creţu (PSE). – (RO) Miniszter úr! Elnézést, hogy ellentmondok Önnek, de nem csak egy, hanem sok problémánk van. Nem csak demográfiai problémánk van, hanem politikai, társadalmi és etikai problémánk is. Azt mondjuk, magasabb születési arányt szeretnénk látni, de a megszületett gyermekek 30%-a a szegénységi küszöb alatt él. Ezek a gyereknek valószínűleg nem lesznek magasan iskolázottak, rossz munkájuk lesz, alacsony lesz a termelékenységük és kis összegű biztosítási hozzájárulásaik lesznek.

A munkaidőről szóló irányelv kapcsán kiadott tanácsi állásfoglalás nyilvánvalóan ellentmond a munka és a magánélet között egyensúly megvalósításának szándékával. A terméketlenség állapotát az Egészségügyi Világszervezet elismeri, de sok tagállam nem. Ennek következtében az egészségbiztosítás nem fedezi a kezelés költségeit. Romániában, egyetlen IVF-eljárás költsége egy átlagos keresetű személy 9 havi teljes bérével azonos. Az eredményes megtermékenyítéshez 3–4 próbálkozásra van szükség, majd újabb 9 hónapra, amíg megszületik a gyermek.

Képviselőtársaim! A leghatékonyabb megoldás az lenne számunkra, ha egy következetes politikát támogatnánk a tagállamokban, és ha a nyilatkozatokat összhangba hoznánk a megtett intézkedésekkel.

  Samuli Pohjamo (ALDE). – (FI) Elnök asszony! A demográfiai tendenciák által jelentett kihívás különösen óriásinak tűnik a ritkán lakott, északi területeken. A migráció révén eltűnnek a fiatal és jól képzett emberek a régióból, míg az idősödő lakosok aránya gyorsan növekszik a többi korcsoporthoz képest. E folyamat következtében megnövekednek a szociális és az egészségügyi ellátások szervezésének költségei, amit még tovább súlyosbítanak a nagy távolságok. Új technológiák és újítások révén azonban sikerült új szolgáltatásokat létrehozni az idősödő lakosság segítésére, amely szolgáltatásokat az egész Unióban alkalmazni lehetne.

A kihívások lehetőségekké formálásának másik módja a hatékony regionális politika. A hatékony regionális politika révén ki lehet használni az adott területek által nyújtott lehetőségeket, új munkahelyeket lehet teremteni és Európa számára hozzáadott értéket lehet létrehozni. Ugyanakkor a népesség változásait pozitívabb jelenséggé lehet átalakítani.

  Jan Cremers (PSE). – (NL) Elnök asszony, biztos úr, Jouyet úr, hölgyeim és uraim! Amikor a Parlament még a nyár előtt megvitatta a demográfiai fejlemények hatásait, a jelenlegi gazdasági válság még nem bontakozott ki teljes egészében. Ez a válság fokozni fogja a szociális rendszereinkre nehezedő nyomást. A munkanélküliség várható növekedése miatt rövid távon némi lanyhulás várható a munkaerőpiacon. Hosszú távon azonban ez nem oldja meg az öregedő népességgel összefüggő konkrét problémát.

Ha a súlyosbodó gazdasági hangulat miatt fokozott nyomás nehezül az idősebb munkavállalókra, hogy idő előtt hagyják el a munkaerőpiacot, ismét régi hibákba esünk bele. A hangsúlyt most és a jövőben is az önkéntes alapú, rugalmas nyugdíjszabályokra kell fektetni, olyan munkaszervezés mellett, amely biztosítja, hogy a munkavégzés folytatása valós lehetőség legyen. A pénzügyi válság ismét rámutatott, hogy miért kell okosan kezelnünk a nyugdíjalapokat. A nyugdíjrendszer fenntarthatóságának kiemelt fontosságot kell tulajdonítani, amellett, hogy a nyugdíjrendszert a demográfiai és a gazdasági fejleményekhez kell igazítani, és hosszú távon, kockázatkerülő befektetési stratégiákra kell alapozni. Ezenkívül, az Európai Bizottságnak figyelmet kell fordítania a páneurópai nyugdíjtermékek szabályozására és ellenőrzésére.

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) A fiatalabb nemzedékek már másképpen élnek, mint szüleik: tanulmányaik befejezése után mindenki egy kicsit utazgatni akar, aztán karriert építeni. Ekkorra a fiatalok, ideértve a fiatal nőket, már betöltötték a 30. életévüket, és legtöbbjüknek csak egy gyermekük van. Ma a családot csak tehernek tartják, és ehhez még az is hozzájárul, hogy a fiatal férfiak nem tudnak házasságot és biztonságot ígérni a nőknek.

Az abortuszok száma minden eddiginél magasabb, a nők nagy része pedig hormonális fogamzásgátlást alkalmaz, tehát nagyon alacsony azoknak a nőknek a száma, akik fizikailag valóban képesek arra, hogy megfoganjanak. Az európai országokban a termékenységi index 1,1 és 1,3 között mozog. Egyedül Franciaország rendelkezik a 2-es értéket megközelítő aránnyal – ez az ország már régóta pénzügyi támogatást nyújt a családoknak. A Ružomberoki Egyetemen a közelmúltban konferenciát rendeztek a család témájáról…

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Tisztelt elnök asszony! Úgy tűnik, mindannyian tovább fogunk élni, de kevesebb unokában gyönyörködhetünk majd. Véleményem szerint ennek összetett és sokféle okai vannak. Azt hiszem, hogy a gyerekeket „gondnak” tekintik, és Önök is tudják, milyen az, amikor olyanokkal beszélünk, akiknek nincsenek gyerekeik. És persze a gyermekgondozás „problémájáról” beszélünk, a gyermekgondozás megoldása helyett.

Az idősebb emberek is tehernek érzik magukat, és aggódnak amiatt, ki fogja gondjukat viselni, ha megöregszenek. Mi, akik valahol középen vagyunk még, félünk ettől a közelgő végzettől, mert még kevesebben lesznek majd, akik fizetnék a nyugdíjunkat és gondoskodjanak rólunk, ha mi már nem leszünk képesek rá.

A gondozók társadalomban betöltött szerepét – amint azt Marian Harkin nagyon helyesen megállapította – abszolút alulértékelik, és ennek meg kell változnia. A ma esti vitát hallgatva, a pénzügyi és gazdasági válság kapcsán azon gondolkodom, hogy a Bizottság tud-e választ adni erre a kérdésre, és látja-e, hogy ez a demográfiai probléma súlyosbodhat a mostani helyzet miatt? Az nagyon sajnálatos lenne.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! Az Európai Uniónak fel kell készülnie a demográfiai változásokra. A szociális Európának képesnek kell lennie arra, hogy megfeleljen polgárai elvárásainak: magas színvonalú oktatást biztosítson, hatékony és hozzáférhető egészségügyi ellátó rendszert, tisztességes megélhetést nyújtó, nyugdíjazáskor pedig tisztességes nyugdíjat garantáló munkahelyeket.

Öregszik az uniós népesség. Van viszont egy-két olyan tagállam – Írországon és Franciaországon kívül –, ahol növekedett a születési ráta, tehát amelyek jól teljesítettek e téren, miután konkrét, ilyen irányú politikákat fogadtak el. Ugyanakkor, míg a csecsemőhalandóság közösségi szinten, ezer lakosra számítva 4,7, még mindig vannak olyan tagállamok, ahol ezer lakosra számítva ez a szám 12.

Európának be kell fektetnie az egészségügybe, az oktatásba és a társadalmi jólétbe. A jól fizetett állások tisztességes megélhetést jelentenek a munkavállalók számára, ugyanakkor biztosítják a nyugdíjak kifizetéséhez szükséges forrásokat. A nyugdíjrendszer olyan rendszer, amely a nemzedékek közötti szolidaritáson alapul.

  Toomas Savi (ALDE). – Elnök asszony! Az Európai Unió társadalma öregedő társadalom. Az EU-ban sokan a szakmai előmenetelt részesítik előnyben a családi élet helyett, egészen addig, amíg túl késő nem lesz számukra, hogy gyereket vállaljanak.

Miután nemrég megszületett az első unokám, szenvedélyesen kiállok amellett az észt családtervezési intézkedés mellett, amely lehetővé teszi, hogy az egyik szülő a gyermek születése után 18 hónapig otthon maradjon, emellett olyan mértékű szociális ellátásokat biztosít számára, amelyek többé-kevésbé azonosak a szülő korábbi fizetésével – ez az ún. szülői támogatás.

Határozott véleményem, hogy hacsak nem akarjuk a gyermekeinket méltánytalanul magas adókkal terhelni, el kellene kezdeni egy hasonló megközelítést alkalmazni az egész EU-ban. Észtországban például ez a politika kilendítette a nemzetet egy látszólag véget nem érő népességcsökkenésből.

  Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök asszony! Minden polgárnak az a legfontosabb feladata, hogy felnevelje a jövő generációját. És most anélkül, hogy megszidnám vagy kioktatnám a mai fiatal nőket, akár házasok akár hajadonok, a feladatunk az, hogy újra megadjuk a választás lehetőségét minden nő számára, aki otthon akar maradni, hogy második vagy harmadik gyereket szüljön, és biztosítani kell, ezek a nők ne legyenek kénytelenek foglalkoztatásban maradni pénzügyi körülményeik miatt.

Gondoskodnunk kell arról, hogy az otthon dolgozó nők teljes nyugdíjat, szülői nyugdíjat vagy anyasági nyugdíjat kapjanak ezen időszakok után, hogy időskorukban pénzügyi biztonságban éljenek, és az állam megfelelően jutalmazza őket azért, ami mindannyiunk számára a legfontosabb munka: a jövő generációinak nevelése.

Egy másik pontról is mondanék pár szót. Tekintettel arra, hogy legtöbbünk előtt általában véve több, egészségben eltöltött év áll, a 65. életévet, azaz a kötelező nyugdíjkorhatárt – a hagyományos nyugdíjkorhatárt – sürgősen felül kell vizsgálni. A nők ma átlagosan 30-as éveik közepén szülik meg az első gyereküket. A lehető legrövidebb időn belül felül kell vizsgálnunk ezt a helyzetet.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony! Mindannyian tudjuk, hogy öregszik az európai társadalom, de tudatában vagyunk-e annak, hogy ez milyen következményekkel jár a gazdaságunkra és a munkaerőpiacunkra nézve? A globalizáció korában a demográfiai problémák tágabb dimenziót kapnak. Ezért az Európai Uniónak nagyon sok szinten integrált cselekvésre van szüksége.

Ugyanakkor biztosítanunk kell a lisszaboni stratégia megvalósítását, törekedni kell a foglalkoztatottság növelésére, növelni kell a nők munkaerő-piaci arányát, és megálljt kell parancsolni a korai nyugdíjba vonulás tendenciájának. Emellett nagyobb hangsúlyt kell fektetni az oktatásra, különösen a mérnöki tudományokra és az informatikára, amelyek a tudásalapú társadalom elengedhetetlen részei. Szintén alapvető fontosságú az egész életen át tartó tanulás előmozdítása és a munkavállalók felkészítése arra, hogy nyitottak legyenek az új kihívásokra.

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök asszony! Megpróbálom tartani magam a tanácsához. Biztos úr, hölgyeim és uraim! A vita nagyon gyümölcsöző volt, és a különböző felszólalásokból világossá vált, hogy sokféle szempontot kell mérlegelni, ha megoldást akarunk találni erre a demográfiai kihívásra.

A különböző cselekvések kiegészíthetik egymást, és ezt később még kifejtem. Bizonyos fokig igaz, hogy növelnünk kell a foglalkoztatottság arányát, és az is igaz, hogy szükségünk lesz bevándorlókra a demográfiai hiány pótlásához, és persze fontos, hogy a bevándorlás ellenőrzött és szervezett módon történjen. Az is igaz, hogy családpolitikákra és támogatásra van szükség a jelenlegi születési arány növelése érdekében, és az is mindenképpen szükséges, hogy gondoskodjuk az idősekről és javítsunk a velük szembeni bánásmódon. Ennek kapcsán komoly figyelmet kell fordítanunk az oktatási infrastruktúra fejlesztésére, a gyermekgondozásra és az idősek függőségének enyhítésére.

Többen említették, hogy mérlegelni kell az erősségeinket, különösen az új információs technológiákat és a kutatás-fejlesztést, kihasználva a gyógyászati és az egészségügyi ellátó szolgálatokban meglévő minden rugalmasságot, és mindezt olyan célokra fordítani, mint a születés előtti diagnózis, a korai években nyújtott segítség és a közösségi gyermekgondozás. Tehát számos kihívás áll előttünk, de már rendelkezünk a szükséges erőforrásokkal, hogy leküzdjük ezt a demográfiai hiányt.

Készen kell állnunk, hogy nyomon követhessük a demográfiai változás hatásait, amit a vitában is hangsúlyoztak. Felül kell vizsgálnunk az európai szolidaritási modell egyik jellemzőjének, a szociális biztonsági és nyugdíjrendszereknek a fenntarthatóságát. Hosszú távú intézkedéseket kell tennünk a jelenleg tapasztalt gazdasági és a pénzügyi válság ellenére, hogy biztosíthassuk e rendszerek életképességét, továbbá mérlegelnünk kell, milyen jövőbeni hatásai lesznek a demográfiai változásnak a munkaerő-szervezés különböző szempontjaira. Cappato úr – nagyon helyesen – egy konkrét példával illusztrálta ezt a kérdést.

Befejezésül, úgy vélem, hogy a Bizottságnak, és ahogyan Potočnik biztos úr bizonyosan mondani fogja, a Parlamentnek és Tanácsnak folytatnia kell a párbeszédet abban a szellemben, amely a mai vitát áthatotta. Európa előtt kétségkívül egy hosszan fennálló kihívás áll, nekünk pedig előre kell tekintenünk, össze kell szednünk magunkat, és nem engedhetjük meg, hogy a gazdasági és pénzügyi válság megakadályozza, hogy cselekedjünk és reformokat hajtsunk végre.

  Janez Potočnik, a Bizottság tagja. − Elnök asszony! Ma egy világos üzenetet hallottunk, azt, hogy nagyon súlyos kihívás előtt állunk: az öregedő társadalom kihívása előtt.

A 21. század sok tekintetben törékenynek bizonyul, ez pedig részünkről cselekvést kíván meg. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk. Mint hallottuk, a hosszú élettartam jutalom kell, hogy legyen, nem büntetés. Azt is hallottuk, hogy az lenne a legjobb, ha mindezt a lisszaboni program keretében tennénk meg, és ezzel egyet is értek. A lisszaboni program könnyen megérthető, a tudásalapú társadalom felé visz, és figyelmet fordít a fenntarthatóságra, legyen szó a szociális biztonságról, a környezetvédelemről vagy a gazdaságról. A válságból azt tanultuk meg, hogy még a nyereségnek is egyértelműen fenntarthatónak kell lenni.

Tehát nem szabad, hogy a jelenlegi pénzügyi válság elterelje figyelmünket bármely olyan problémáról is, amelyről az elmúlt években békésen vitatkoztunk – ideértve a ma megvitatott problémát is. Ez csak egy további probléma. Amikor megoldottuk, egy olyan struktúrával kell kiemelkednünk a pénzügyi válságból, amely képes választ adni mindazokra a kihívásokra, amelyeket a 21. század tartogat számunkra. Tehát fontos, hogy ebben az összefüggésben tudatában legyünk a fenntarthatóság minden lehetséges szempontjának – a bolygónk fenntarthatóságának, a bolygó élőlényei és mi, az emberek közötti fenntarthatóságnak, valamint a nemzedékek közötti fenntarthatóságnak, ami a lényege annak a demográfiai problémának, amelyet ma megvitattunk.

Az általunk alkalmazott politikáknak határozottan ebbe az irányba kell mutatniuk. A november 24-25-i demográfiai fórum – amelyet nyitó beszédemben említettem – kifejezetten jó lehetőséget nyújt ehhez. Folytatnunk kell a Tanács, a tagállamok, a Parlament és a Bizottság közötti párbeszédet. Az Önök felszólalásai azt bizonyítják, hogy a vita nagyon is időszerű. A Bizottság nevében köszönetet szeretnék mondani Önöknek, hogy kifejtették nézeteiket. Az Önök által elmondottak kivétel nélkül rendkívül fontosak: a demográfiai megújulás, a családi élet és a munka összeegyeztetése, a gondozók kérdésének megoldása, a mobilitás és a megkülönböztetésmentesség, és más politikák. Ez mind érvényes, ha a problémáról beszélünk.

  Elnök. – A vitát lezárom.