Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. november 19., Szerda - Strasbourg

18. HIV/AIDS: szűrés és korai kezelés (vita)

  Elnök. - A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozata a következő témában: HIV/AIDS – szűrés, korai kezelés.

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök asszony, Potočnik biztos, hölgyeim és uraim! 25 éve szembesültünk először a HIV-vírussal, és a betegség eddig több mint 25 millió áldozatot követelt. Ezért most mindennél fontosabb, hogy az Európai Unió megerősítse a globális HIV/AIDS járvány elleni küzdelem melletti elkötelezettségét.

Alapvető fontosságú, hogy e téren mindenki számára elérhetővé váljon a megelőzés, a szűrés, a korai kezelés és a támogatás, amit az Európai Parlament 2007. április 24-i állásfoglalásában is hangsúlyozott. Sürgősen fel kell gyorsítani a fejlesztések ütemét, és fokozni kell a megelőző, tájékoztató, oktató és a témával kapcsolatos tudatosságot növelő intézkedések végrehajtását. Ezenkívül be kell ruházni új megelőző és vizsgálati stratégiák kutatásába és fejlesztésébe, amelyeket folyamatosan aktualizálni kell, nyomon követve a járvány természetében bekövetkező változásokat.

Kiemelt jelentősége van annak, hogy a vizsgálatokat és a kezelést a lehető legkorábban elvégezzék, és hogy elérhető áron antiretrovirális gyógyszereket bocsássanak rendelkezésre. Ha a fertőzést túl későn ismerik fel, vagy ha az immunrendszert túlságosan nagymértékben károsítja a betegség, fokozott kockázata van annak, hogy a diagnózist követő négy évben a beteg belehal a betegségbe.

A korai szűrés megvalósítása érdekében új stratégiákra és eszközökre, például gyorstesztekre van szükség. Hasznos lenne, ha a tesztelés alkalmával átfogóbb szűrést végeznének, természetesen a betegek beleegyezésével. Jó tudni, hogy ezek a gyorstesztek ott is elvégezhetők, ahol nincsen orvosi laboratórium, és az eredmények viszonylag rövid időn belül megvannak.

Ahhoz, hogy rávegyük a HIV-fertőzött, illetve AIDS-es betegeket a korai vizsgálatokra, az is kell, hogy megszüntessük a megkülönböztetés korlátait. A pozitív teszteredmény miatti megbélyegzéstől való félelem megakadályozatja a betegeket abban, hogy korai szűrésre menjenek. Ezért az Európai Uniónak egyértelműen és következetesen ki kell állnia a HIV-fertőzöttekkel szemben tanúsított megkülönböztetés minden formája ellen, az egész világon.

Ezt az erőteljes meggyőződést a Nicolas Sarkozy, francia elnök és Bernard Kouchner is osztja, akik a kérdésre felhívták az Egyesült Nemzetek figyelmét. A HIV-et átvihető, de nem fertőző betegségként kell kezelni, ezért a HIV-pozitív emberek megközelíthetőségének, utazásának és tartózkodásának a szabadságát korlátozó minden intézkedés, HIV-fertőzöttségükre hivatkozva, eredménytelennek bizonyul. Az ilyen gyakorlatokkal csak azt érik el, hogy elriasztják az embereket a szűrésektől és a kezeléstől, ami az egyén és a társadalom számára egyaránt káros.

Befejezésül, két észrevételt szeretnék tenni. Először, a közös célunk az, hogy a bizonyítottan HIV-fertőzöttek magas színvonalú kezelésben részesüljenek, származásuktól, állampolgárságuktól, nézeteiktől, életkoruktól, nemüktől, nemi irányultságuktól, vallásuktól vagy más tényezőktől függetlenül.

A másik észrevételem pedig az, hogy ebben az összefüggésben a nemzetközi együttműködés elengedhetetlen a járvány legyőzéséhez. Elismeréssel adózom az EuroHIV program előtt, amely 1984 óta alapvető fontosságú információkkal szolgál a HIV-ről és az AIDS-ről a WHO, a UNAIDS és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ számára. Annak érdekében, hogy a megelőzés, a szűrés és a korai kezelés mindenki számára elérhetővé váljon, és hogy a betegségben szenvedőket ne bélyegezzék meg és különböztessék meg, hogy a déli országoknak megfelelő hozzáférésük legyen a gyógyszerekhez, fokozni kell az ENSZ-ügynökségek és a regionális ügynökségek közötti együttműködést.

Az Európai Uniónak pedig minden eddiginél nagyobb részt kell vállalnia ebben a küzdelemben.

  Janez Potočnik, a Bizottság tagja. − Elnök asszony! Azt szeretném elmondani a tisztelt képviselőknek és Jouyet miniszter úrnak, hogy az AIDS világnapjához, 2008. december 1-jéhez közeledvén, ez a plenáris ülés jó lehetőséget kínál ahhoz, hogy rámutassunk a HIV/AIDS elleni küzdelem néhány jelentős eredményére, és hogy az előttünk álló komoly kihívásokra összpontosítsuk figyelmünket.

Az idei orvosi Nobel-díjat két európai kutató kapta a Pasteur Intézetből – Françoise Barré-Sinoussi professzor és Luc Montagnier professzor–, akik 1983-ban elsőként izolálták az emberi immunhiányt okozó vírust (HIV).

Ez a döntő fontosságú felfedezés utat nyitott számos fontos fejlesztés és diagnosztikai módszer, valamint a HIV-fertőzöttség kezelése előtt, és lehetővé tette számunkra, hogy jobban megértsük a HIV-fertőzés kórfejlődését, illetve a fertőzés pusztító következményeit.

Ugyanakkor most, 25 évvel később, még mindig nincs gyógyszerünk a HIV/AIDS ellen. Világszerte még mindig milliók fertőződnek meg évente, és Európában is több tízezer új fertőzött van.

Hogyan történhet meg mindez? Nagyon jól ismert, hogyan kell hatékonyan megakadályozni a HIV terjedését.

Az 1980-as években és az 1990-es évek elején sikeres kampányokat folytattak, és ezek bizonyították, hogy a tudatosság és a tájékozottság alapvető elemei a HIV-fertőzés elleni megelőző stratégiáknak.

A céltudatos politikai vezetés és a civil felelősségvállalás két további alapvető előfeltétele a HIV/AIDS elleni sikeres küzdelemnek, csakúgy, mint az érdekelt felekkel fenntartott nyitott és építő jellegű párbeszéd.

A mai plenáris ülés szintén kiváló alkalom politikai kötelezettségvállalásunk megerősítésére – most kell kinyilvánítani céljainkat. Hozzáteszem, hogy nagyra értékelem az Európai Parlament arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy a HIV/AIDS kérdését a politika napirendjén tartja.

Nemrég nagyon fontos eszmecserét folytattunk a HIV/AIDS kérdéséről a Miguel-Angel Martínez Martínez alelnök úr és Gurmai Zita által szervezett kerekasztal megbeszélésen, ahol szó esett a HIV-tesztek szükségességéről és az ezt követő, legmodernebb ellátásról és támogatásról. Szakértői becslések szerint Európában a HIV-fertőzöttek átlagosan 30%-a nem tud az állapotáról. Ez a borzasztóan magas arány két veszélyt rejt magában: egyrészt maga a fertőzött személy tekintetében, mivel nem biztos, hogy időben részesül ellátásban és kezelésben, másrészt e személy partnere vagy partnerei tekintetében, akik szintén fertőzöttekké válhatnak.

Mit tehetünk mi, politikusok, e helyezet megoldása érdekében?

Közös alapvető emberi értékeink, az emberi értékek és a szolidaritás melletti erőteljes elkötelezettségünk, valamint a megkülönböztetéssel kapcsolatban fenntartott álláspontunk kell, hogy alapja legyen a HIV/AIDS elleni küzdelemre irányuló valamennyi politikánknak és tevékenységünknek. Az európai álláspont és reagálás egyértelmű: a megelőzésre és a tudatosság növelésére helyezzük a hangsúlyt; támogatjuk a HIV-teszteket, és azt, minden rászoruló kezelésben és ellátásban részesülhessen; harcolunk a megfizethető gyógyszerekért; ellenezzük a megkülönböztetés és a megbélyegzés minden formáját, és küzdünk ellene; törekszünk a legjobb gyakorlatok azonosítására és támogatjuk a civil társadalmat. A mi politikai felelősségünkbe tartozó területeken meg kell teremtenünk a feltételeket ahhoz, hogy hatékony gyakorlati intézkedéseket tehessünk, ezzel szolgálatot nyújtva a társadalomnak, valamint a HIV-fertőzöttek és az AIDS-betegek számára.

Nincs okunk a derűlátásra. Fenn kell tartanunk a lendületet.

Az EU a határain túl, Afrika szubszaharai régiójában és más fejlődő országokban is figyelemmel kíséri a HIV/AIDS pusztító hatását, amely rendkívüli kihívást jelent a társadalmi növekedésre és fejlődésre nézve.

Továbbra is Kelet-Európa és Közép-Ázsia az, ahol a leggyorsabban terjed a járvány a világon.

Ezzel kapcsolatban megerősítjük az iránti elkötelezettségünket, hogy támogassunk partnerországainkat abban, hogy fokozzák a HIV-megelőzéshez, valamint a betegséghez kapcsolódó kezeléshez, ellátáshoz és támogatáshoz való általános hozzáférés növelése érdekében tett intézkedéseiket.

A Bizottság nevében üdvözlöm a HIV/AIDS korai felismeréséről és kezeléséről szóló állásfoglalást, és maradéktalanul támogatom azt az elvet, miszerint meg kell szüntetni a HIV-szűrések, valamint a betegséghez kapcsolódó kezelések és ellátások előtt álló akadályokat.

A Bizottság erőteljesen arra buzdítja az embereket, hogy használják ki a HIV-tesztek nyújtotta lehetőséget, és hangsúlyozza a tagállamok számára olyan vizsgálati központok létrehozásának szükségességét, amelyek megfelelnek a nemzetközi előírásoknak és közösen meghatározott elvek szerint működnek.

A Bizottság jelenleg dolgozik az EU-ban és a közeli szomszédságunkban folytatott HIV/AIDS elleni küzdelemre irányuló második stratégiáján, amely még inkább a megelőzésre koncentrál, és a járvány által leginkább érintett régiókat és csoportokat helyezi előtérbe. A sikeres megelőzéshez ugyanakkor elsősorban nyitottságra és toleranciára van szükség, mind a politika, mint pedig a társadalom szintjén: nyitottnak kell lennünk a mai élet realitásaival, a szexualitással és a különböző magatartásokkal kapcsolatban; nyitottnak kell lennünk a megelőzést elősegítő eszközökkel kapcsolatban, továbbá az egyenlőtlenségek, a megkülönböztetés és az elnyomás elleni küzdelem terén, valamint más kultúrák és szokások iránt.

A HIV/AIDS által jelentett kihívás megoldása érdekében a Bizottság továbbra is megtesz minden tőle telhetőt. Tudom, hogy e törekvésünkben a Parlament támogatását élvezzük, és ezt nagyon megbecsüljük.

Vigyük tovább ezt a politikai lendületet a Tanáccsal együtt, és gondoskodjunk arról, hogy mindannyian teljesítsük feladatunkat.

  John Bowis, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Az Egyesült Királyságban 80 000 HIV-fertőzött él, és – ahogyan azt a biztos úr is elmondta – 3-ból 1 embernél nem diagnosztizálták a fertőzést. Emellett 360 terhes nőből 1 szintén HIV-pozitív. Európában az új esetek tíz százalékát multirezisztens törzsek okozzák, és ez az arány már a 20% felé halad, azaz közelíti az Amerikában tapasztaltakat.

Egyre gyakoribb a multirezisztens tbc-s és a multirezisztens AIDS-es megbetegedés. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ adatai szerint 1999 és 2006 között megkétszereződött az új HIV-fertőzések száma. Az esetek 11%-ában 15–24 év közötti fiatalok fertőződnek meg. A fertőzések 53%-a heteroszexuális úton történik, és nagyrészt a járvány által sújtott országokból származó emberektől ered a fertőzés; az esetek harmadában férfiak közötti szexuális kapcsolat során alakul ki fertőzés, és talán meglepő módon, az esetek kevesebb mint 10%-ában, injekciós tűt használó kábítószer-használók az érintettek.

És mindehhez jön még a megbélyegzés – és e tekintetben üdvözöm a miniszter úr által elmondottakat. A megbélyegzés – a betegség fájdalma mellett – további, kegyetlen terhet ró az érintettekre, és ami a legrosszabb, arra készteti az embereket, hogy elbújjanak és ne jelenjenek meg a szűréseken és a kezeléseken. A megoldások ezekből az adatokból, ezekből a tényekből adódnak majd. Korai diagnózisra van szükség, mint ahogyan mások is említették. Bizalmasan kezelt tesztekre van szükségünk és oktatásra. Meg kell értenünk a betegség lényegét és ezáltal fel kell lépnünk a megbélyegzés ellen. Folyamatos kutatásokra és fejlesztésekre van szükségünk, és ellátásra, mert ma már kevesebben halnak meg AIDS-ben, és többen élnek vele.

  Zita Gurmai, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Nagyon örömmel hallottam, hogy a biztos úr említést tett arról a kerekasztal-megbeszélésről, amelyet részben én szerveztem, és amelynek társelnöke is voltam. Miguel Angel Martínez úr és Vassiliou biztos szintén részt vett ebben és aktívan hozzájárulását adta.

Az AIDS évszázadunk egyik legsúlyosabb betegsége. Csak az Európai Unióban 215 000 ember fertőződött meg az elmúlt 10 évben. Idei becslések szerint az AIDS-fertőzések csaknem harmada – ahogyan kollégám is említette – rejtve marad, ami komoly veszélyt jelent az európai polgárok egészségére. Itt az ideje, hogy konkrét lépéseket tegyünk, ezért gyakorlati javaslatokat terjesztettünk elő arra vonatkozóan, hogyan lehet hatékonyan fellépni a HIV/AIDS ellen, a HIV/AIDS bizonyíték-alapú, korai felismerésére és korai kezelésére koncentrálva.

Ez nem pusztán egészségügyi probléma. Stratégiai kérdés is az EU jövőbeni bővítése tekintetében, és döntő fontosságú a szomszédsági és a migrációs politikában. Össze kell kapcsolnunk a különböző uniós politikákat, hogy hangsúlyozzuk minden európai polgár jobb egészséghez és életkörülményekhez való jogát, nem feledkezve meg a nők szerepéről sem, tekintettel arra, hogy a HIV/AIDS kapcsán ők a leginkább veszélyeztetett csoport.

Az egyik legsürgősebb feladat az, hogy biztosítsuk a betegség pontos nyomon követését. A korai diagnózis és a szűrés előtt álló akadályok felszámolása szintén nem tűr halasztást. Lépéseket kell tenni az ingyenes és névtelen szűrés biztosítására, hogy elősegítsük, minél többen megjelenjenek a szűrővizsgálatokon. A HIV/AIDS előfordulásának csökkentésére vonatkozóan az egyes tagállamokban stratégiákat kell kidolgozni, és ezeknek a sebezhető csoportokra, illetve a magas kockázatú csoportokra kell összpontosítaniuk.

A stratégiának magában kell foglalnia a HIV/AIDS megelőzéséről, szűréséről és kezeléséről szóló tájékoztató és oktató kampányokat. Fel kell ismernünk, hogy a hatékonyabb gyógyászati és megelőző eszközök – például oltóanyagok, baktériumölő szerek – kidolgozásával kapcsolatos kutatásra és fejlesztésre irányuló, fokozott beruházásoknak alapvető szerepe lesz a HIV-re és az AIDS-re adott válaszok hosszú távú sikerében.

A HIV-fertőzöttekkel és az AIDS-betegekkel szembeni megkülönböztetést meg kell szüntetni az Európai Unióban. A HIV/AIDS elleni küzdelemnek nem lehet semmilyen diszkriminatív hatása a HIV-pozitív polgárokra, például nem vezethetnek be olyan korlátozásokat, amelyek hatással vannak a szabad mozgásukat. Az EP pártközi állásfoglalása együtt oldja meg az összes helyzetet. A cél közös, és a kibővült Európa a közeljövőben egy fokozott nemzetközi együttműködés kezdeményezőjévé válhat a HIV/AIDS bizonyíték alapú, korai felismerése és a korai kezelés terén.

Meggyőződésem, hogy ha a korai szűrés és korai kezelés rendszere kísérleti programként működőképesnek bizonyul, talán más egészségügyi politikák esetén közös európai eszközként is felhasználjuk majd. Köszönöm minden kollégámnak, akik támogatták ezt a kezdeményezést és akik dolgoztak rajta.

  Georgs Andrejevs, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Azóta, hogy abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy jelentést dolgozhattam ki az EU-ban és a szomszédos országokban folytatott, HIV/AIDS elleni küzdelemről, nagyon elkötelezetté váltam e téma, illetve a HIV-fertőzöttek minden problémája iránt.

Egy éve a „HIV Európában 2007” konferencia keretében, a résztvevők egy átfogó cselekvési felhívást dolgoztak ki arra vonatkozóan, hogyan lehet hatékonyan fellépni a HIV/AIDS ellen Európában. E felhívás bizonyos elemei megtalálhatók ebben a közös állásfoglalásra irányuló indítványban.

Ezen állásfoglalás célja az, hogy a politika szintjén hozzájáruljon a HIV/AIDS elleni küzdelemhez. Ezért felszóltja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy alakítson ki átfogó stratégiát a HIV-vel kapcsolatban a korai felismerés előmozdítása és a korai kezelés biztosítása érdekében, és tájékoztassa az európai polgárokat a korai kezelés előnyeiről.

Felszólítja a Bizottságot, hogy fordítson jelentős forrásokat a fent említett stratégia végrehajtására, és arra kéri a tagállamokat, hogy fokozzák a megelőzésről, a szűrésről és a kezelésről szóló tájékoztató és oktató kampányokat.

Tudom, hogy a Bizottság új közlemény kiadását tervezi az EU-ban és a szomszédos országokban folytatott HIV elleni küzdelemről, és hogy Vassiliou biztos megerősítette arra irányuló személyes kötelezettségvállalását, hogy további intézkedéseket tesz e téren.

Erre a helyzetre sürgősen megoldást kell találni.

  Vittorio Agnoletto, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Orvosként 21 éve küzdök az AIDS ellen, és minden évben ugyanazokat a vitákat hallom.

Klinikai szempontból a helyzet teljesen egyértelmű: van kb. 30 antiretrovirális gyógyszerünk, amelyek képesek arra, hogy meghosszabbítsák a HIV-fertőzöttek életét. Nem áll rendelkezésünkre olyan gyógyszer, amely képes elpusztítani a vírust, és ennek következtében Nyugaton és Európában csökkent az AIDS-ben elhunytak száma, és nőtt a HIV-fertőzéssel élők száma, akiket gyakorlatilag úgy jellemezhetünk, mint „a fertőzés potenciális közvetítői”. Ez azt jelenti, hogy ma nagyobb a veszélye annak, hogy HIV-vírussal fertőzött emberekkel kerülünk kapcsolatba, mint korábban volt, mert a HIV-pozitív túlélők száma növekszik. És ilyen helyzet közepette mit csinálunk? Semmit.

Az európai országok többségében évekig nem folytattak semmilyen komoly megelőző kampányt. A megelőző szerek sokba kerülnek, de ki kell mondanunk: a profilaktikumok sokba kerülnek, de ugyanakkor ezek a HIV-fertőzés megelőzésének az egyik leghatásosabb eszközei.

És még nem említettem azokat a megelőző projekteket, amelyek különösen a kábítószer-használókra irányulnak, és céljuk annak megakadályozása, hogy többen ugyanazt a tűt használják. Hány ország hajt végre nemzeti szinten ilyen projekteket? Olaszországban, az esetek 50%-ában, amikor kimutatják a HIV-fertőzést, már az AIDS is kimutatható a betegnél. Ezt azt jelenti, hogy sokan nem is tudják, hogy HIV-fertőzöttek mindaddig, amíg betegek nem lesznek.

Hol vannak azok a kampányok, amelyek az ingyenes és anonim szűrésekért küzdenek? Tudjuk, hogy ha tartaniuk kell a megkülönböztetéstől, az emberek inkább elbújnak, nem fognak szűrővizsgálatra menni, ez pedig kockázatot jelent mind a saját, mind pedig mások egészségére nézve.

És még valami. Ma a Tanács ismét beszélt a Délnek nyújtandó segélyről. Ezzel kapcsolatban azt szeretném megtudni, m történt a Parlament javaslataival, amikor megszavaztuk a TRIPS legfrissebb verzióját, amely kötelezte a Bizottságot és a Tanácsot, hogy Délen növeljék az AIDS elleni küzdelmet szolgáló pénzalapokat, és különösen arra, hogy adjanak át technológiákat és utaljanak át gyógyszersegélyeket.

  Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök asszony! 2006-ban több mint 86 000 újonnan diagnosztizált HIV-fertőzöttről számoltak be, és több mint 13 000 AIDS-es esetről a WHO európai régiójában.

Nyugat-Európában az új fertőzések 10%-a a 15–24 évesek korcsoportját érintette, és az újonnan fertőzöttek 25%-a nő volt. A fertőzés elsősorban heteroszexuális kapcsolaton keresztül terjedt, amit a biztos úr is említett.

Kelet-Európában a fertőzés legfőként kábítószeres injekciók útján terjed. Rendkívül aggasztó, hogy az új fertőzések 27%-a a 15–25 évesek korcsoportjában történt, és az újonnan megfertőzött betegek 41%-a nő volt.

Jelenleg a HIV-fertőzöttek 30%-a nem tud az állapotáról, és ők felelősek az összes új HIV-fertőzés több mint feléért. Ezenkívül, a késői diagnózis az antiretrovirális terápia kései alkalmazását is jelenti, így viszont rendkívül korlátozott annak a lehetősége, hogy a gyógyszerek hatásosak legyenek.

Európai szinten sürgősen útmutatásra van szükség a HIV-szűrésekkel és a HIV-tanácsadással kapcsolatban. Átfogó és rugalmas útmutatást kell nyújtanunk a jelentés, a szűrés, a kezelés és az ellátás legjobb gyakorlatairól.

Országomban, Írországban, jóllehet a HIV-vel és az AIDS-szel kapcsolatos adatokat fenntartásokkal kell kezelni, mivel nagyon jellemző, hogy nem vagy csak későn jelentenek be eseteket, a 2007 decemberének végéig bejelentett AIDS-es esetek összes száma majdnem eléri az ezret. Ez a szám azonban – a bejelentés hiányosságaiból adódóan – várhatóan emelkedni fog. Az ugyanebben az időszakban bejelentett HIV-fertőzések összes száma 4780 volt. A megelőzési stratégiáknak ismét kiemelt nyilvánosságot kell biztosítani, legyenek ott az elektronikus újságjaink címlapjain. Már megnyugodtunk. Elpárolgott a fertőzéstől való félelem. Ki kell mondanunk a tényeket, nyíltan és elfogadóan. John Bowisnak nagyon igaza van, amikor azt mondja, hogy míg egyre kevesebb halnak meg AIDS-ben, egyre többen élnek vele.

  Michael Cashman (PSE). – Elnök asszony! Gratulálni szeretnék a francia elnökségnek az AIDS és a HIV elleni küzdelem melletti elkötelezettségéért, és gratulálok azoknak is, akik ma este a vitában felszólaltak.

Ez a késő esti vita olyan kérdésről szól, amely tulajdonképpen mindannyiunkat érint, minden egyes nap minden egyes percében. Melegként, az 1970-es és az 1980-as években könnyen elkaphattam volna a HIV-vírust. Szerencsés voltam, nem fertőződtem meg. De végignéztem, ahogyan rengeteg embert ledöntött a vírus, ahogyan lenyomta őket a megkülönböztetés és a megbélyegzés.

Ezért ma azt az üzenetet kell továbbítanunk, hogy kiállunk amellett, hogy elérhetővé tegyük a kezelést és korai szűrővizsgálatokat végezzünk, de mindenekelőtt – és nem feledkezve meg arról a nagyszerű és kiváló munkáról, amit Bowis úr végzett egy konzervatív kormány egészségügyi minisztereként –, el kell mondanunk, hogy ami veled történik, az olyan, mintha velem történne, vagy a lányommal vagy a fiammal. Az emberek azon egyszerű okból nem mennek el a korai szűrésre, mert félnek a megkülönböztetéstől, hogy megbélyegzettként kell tovább élniük.

Emlékszem, egyszer az 1980-as évek elején egy kórházba látogattam, hogy megpróbáljam felvidítani a betegeket – sose sikerült! –, és amikor beléptem egy HIV-fertőzötteket kezelő részlegbe az egyik közeli barátomat találtam az egyik ágyon. Még csak el sem tudta mondani nekem, hogy egy AIDS-hez kapcsolódó betegségben szenved, ami később a halálát okozta. Ez a helyzet továbbra is fennáll, nem csak a mi országainkban, de a többi kontinensen is. Ami más földrészeken történik, az közvetlenül hatással van ránk, mert ha nem lépünk kapcsolatba a leginkább veszélyeztetett közösségekkel, ők soha sem fogják meghallani az üzenetet. Az EU-ba becsempészett prostituált ugyanolyan veszélyeztetett, mint az EU-ból Afrikába vagy valamely más kontinensre látogató polgár. Ezért üdvözlöm ezt az állásfoglalást. 2008. december 1-je a nemzetközi AIDS világnap 20. évfordulója – ugyanakkor kevés dolog változik, kivéve az életeket, amelyek megsokasodnak, eltelnek és elpusztulnak. Ezért is gratulálok a Parlamentnek, az elnökségnek és a Bizottságnak, és valamennyi felszólalónak, hogy itt vannak, és azt a jelet közvetítik, hogy ami veletek történik, az velünk történik.

  Toomas Savi (ALDE). – Elnök asszony! Rá kellett döbbennem, hogy a HIV-pozitív embereket időnként úgy kezelik, mintha leprások lennének, és nem tudják, hogy korai diagnózissal és kezeléssel ezek az emberek még sok évig aktív tagjai lehetnek a társadalomnak, mindaddig, amíg az AIDS ki nem alakul és a betegség el nem kezdi súlyosan befolyásolni az életüket.

Az ilyen előítéletek a tudatlanság jelei. Rendkívül fontos, hogy előmozdítsuk a HIV-fertőzöttek felé irányuló támogatást és megértést. Ennek eredményeként az embereknek több bátorságuk lenne, hogy elmenjenek egy szűrővizsgálatra, ahol fertőzésüket még a korai szakaszban kiszűrhetik, és nem gondolják ezt kellemetlenségnek, amivel utána veszélyt jelenthetnek másokra.

Rendkívül fontos, hogy a HIV-pozitív emberek nyitottak legyenek az állapotukkal kapcsolatban, és ne kelljen félniük a megkülönböztetéstől, így növelhetjük a HIV-vel és az AIDS-szel kapcsolatos tudatosságot és megértést a társadalomban.

  Colm Burke (PPE-DE). - Elnök asszony! A HIV-fertőzés megelőzési és kezelési kapacitása a különböző társadalmi-gazdasági és geopolitikai körülményektől függően eltérő. A HIV-fertőzés nagyobb mértékű korai diagnosztizálását az AIDS felszámolására irányuló valamennyi átfogó stratégiának részévé kell tenni.

Még az olyan országokban is, ahol az antiretrovirális kezelés lehetősei meglehetősen korlátozottak, nagy előrelépést jelent az egészségre nézve, ha diagnosztizálják és kezelik a szexuális úton terjedő betegségeket, a tuberkulózist és más esetleges fertőzést, ideértve a HIV-pozitív személyeket.

Egy nemrég megjelent amerikai kutatási kiadványban rámutattak, hogy megnőtt az az idő, amely a HIV-fertőzöttség kiszűrése és a kezelésre történő bejelentkezés között eltelik. Ez az idő lényegesen hosszabb az injekciós tűt használó kábítószer-használók esetében, mint a többi veszélyeztetett csoportnál. A helyzetet még tovább nehezíti az a terjedőben levő elképzelés, hogy az AIDS ma már kezelhető betegség, ez pedig negatívan befolyásolja azt a közegészségügyi üzenetet, amely gyakori szűrésre és a HIV-fertőzés azonnali kezelésére szólít fel.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök asszony! Köszönöm Michael Cashman úrnak ezt a szenvedélyes felszólalást. Nagyon örülök, hogy itt maradtam meghallgatni a szavait, és remélem, mások is meghallják majd, és cselekvésre késztetni őket.

A kérdéssel kapcsolatban azt tartom aggasztónak, hogy már elmúlt az a félelem, amit az 1980-as években éreztünk, kezdünk megfeledkezni a helyzetről, pedig egy teljes generáció számára, akik nem a 80-as években nőttek fel, meg kell ismételni ezt az üzenetet.

Az a feladatunk, hogy nyíltan hirdessük a megelőzés üzenetét, és próbáljuk meg mindezt elválasztani attól a megbélyegzéstől, ami időnként a betegséghez társul. Képesnek kell lennünk erre, mert jóllehet a szűrés és a kezelés életbevágóan fontos a fertőzöttek számára, a gyökerénél kell megragadnunk a problémát: meg kell akadályoznunk, hogy az emberek fertőzöttek, majd betegek legyenek, és meghaljanak ebben a betegségben.

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök asszony, Potočnik biztos úr, hölgyeim és uraim! Rendkívül érdekfeszítő, és sokszor megindító vitának lehettünk részesei. Különösen köszönöm Cashman úrnak ezt a döbbenetes beszámolót, és tudom, hogy gyakran volt kapcsolatban Bachelot asszonnyal, aki elnézését kéri, hogy nem lehet itt ma este, és aki azt is elmondta, úgy kell cselekednünk, mintha mi magunk is érintettek lennénk, és együtt kell működnünk a leginkább veszélyeztetett közösségekkel. Savi úr azt is elmondta, hogy lehetővé kell tenni, hogy az emberek nyíltan beszélhessenek az állapotukról. Burke úr hangsúlyozta a tolerancia értékét, valamint az egyenlő hozzáférés fontosságát. McGuinness asszony – nagyon helyénvalóan – rámutatott, hogy nem szabad megfeledkeznünk azokról a dolgokról, amelyek az 1980-as években történtek.

Visszatérnék arra, amit Bowis úr mondott – és úgy vélem, ez olyan közös megközelítés lehet, amely teljes támogatást kaphat –, tehát arról van szó, hogy egyre több AIDS-beteg él közöttünk és egyre növekszik az antiretrovirális gyógyszerekkel szembeni rezisztencia. El kell fogadnunk ezt a két jelenséget, és ezért – az Önök által említett okokból – még határozottabban fel kell lépnünk a megkülönböztetés valamennyi formája ellen. Másodszor, meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt – és ebben mindannyian egyetértettünk – annak biztosítása érdekében, hogy rendelkezésre álljon a korai diagnózis lehetősége. Gurmai asszonynak teljes mértékben igaza volt, amikor hangsúlyozta a nők veszélyeztetettségét, és különösen a megelőzés előmozdítását. Doyle asszony kiemelte azt a tényt, hogy a fertőzés egyre inkább a fiatalokat érinti, és fokozni kell a megelőzésre irányuló erőfeszítéseket, gondoskodva arról, hogy a mozgás szabadsága ne sérüljön. Ezzel Gurmai asszony is egyetértett. Ezek a szempontok kivétel nélkül, mind rendkívül fontosak: az átláthatóság, a Cashman úr által említett anonimitás, az ingyenes gyógyászati ellátás, a kondomok nagyobb mértékű terjesztése, a szűrővizsgálatokhoz való egyenlő hozzáférés a népesség valamennyi csoportja számára.

Agnoletto úr, akiről mindannyian tudjuk, hogy e téren komoly szaktudással rendelkezik, elmondta, hogy az antiretrovirális gyógyszerek meghosszabbítják az életet, de nincs olyan gyógyszer, amely meggyógyíthatja a betegséget. Ez azt jelenti, hogy bármi áron, de javítanunk kell a megelőző intézkedéseket. Bowis úr azt is hozzátette, hogy a kutatási és fejlesztési tevékenységekre is nagyobb hangsúlyt kell fektetni.

Azt hiszem, hogy ezek azok a szempontok, amelyek alapján folytatnunk kell a közös munkát. Rendelkezünk a szükséges forrásokkal, és teljes mértékben egyetértek Andrejevs úrral a javasolt állásfoglalással kapcsolatban, amely a korai kezelés szempontjait szándékozik kidolgozni.

Ez a vita arra késztet bennünket, hogy óvatosak és éberek legyünk, hogy küzdjünk a megkülönböztetés minden formája ellen és fellépjünk az olyan dolgokkal szemben, amelyek a múltban történtek, és ne tegyünk úgy, mintha normalizálódott volna a helyzet.

  Janez Potočnik, a Bizottság tagja. − Elnök asszony! A hét elején, de lehet, hogy a múlt hét elején volt, részt vettem egy konferencián – mostanában van, hogy kicsit összefolynak a dolgok, mint Önnél is. A konferencia a szegénységgel összefüggő betegségekkel foglalkozott. A HIV és az AIDS napjaink három gyilkos kórja között van, a malária és a tuberkulózis a második és a harmadik.

Évente ötmillió ember hal meg e három betegség miatt a világon, ami évente Dánia népességével azonos számú ember elhalálozását jelenti. A probléma olyannyira egyértelműen jelen van, hogy egyszerűen erkölcstelenség lenne, ha nem foglalkoznánk vele kellőképpen.

Minden lehetséges intézkedést meg kell tenni a megelőző kampányok érdekében. Többet is tennünk kell, mert időközben egy kicsit elmaradtunk ezen a téren. Minden eszközzel törekednünk kell arra, hogy a fertőzöttség kialakulása esetén biztosítsuk a gyors diagnózist. Többet kell tennünk a gyógymód megtalálásáért is, és többet kell tennünk azért is, hogy óvatosabbak legyünk. Mivel – mint tudják – én vagyok felelős a Bizottságnál a kutatások finanszírozásáért, határozottan kötelezettséget vállalhatok arra, hogy a jövőben is finanszírozást fogunk biztosítani a HIV, illetve az AIDS-elleni vakcina aktív kutatásához.

Van egy kiváló projektünk, az EDCTP, amely már sok éve folyamatban van. Ez a projekt a szubszaharai országokkal kialakított, klinikai vizsgálatokkal kapcsolatos partnerség. Kezdetben sok problémával szembesültek, de most már zökkenőmentes a projekt végrehajtása. A múlt évben, 2007-ben, kötelezettséget vállaltunk itt, a Parlamentben. A tagállamok együtt dolgoznak a Bizottsággal. Valamennyi tagállam együttműködést folytat az afrikai tagállamokkal, kapacitásuk bővítése érdekében. Mindössze egy évben 80–90 millió euro közötti összeget különítettek el erre a célja, és ez természetesen duplán számít, mert mi biztosítjuk az összeg másik felét.

Tehát, a kutatást folytatni kell ezen a téren is. Csakúgy, ahogyan kollégám, Vassiliou biztos asszony is kötelezettséget vállalt az ő területén, én, a saját területemen szintén elkötelezett vagyok a kutatások folytatása mellett.

Egy dolgot még nem említettünk ma, és szerintem erről mindenképpen szót kell ejteni: ez a szomszédsági politika, illetve a strukturális és kohéziós politika jelentősége, mert ezek a politikák pontosan azokra az európai vagy a szomszédságunkban található országokra irányulnak, ahol a HIV és az AIDS kritikus kérdés. Ezt fel lehet és fel kell használni az adott célokra.

Befejezésül csak annyit mondanék, hogy mivel emberek vagyunk, erkölcsi kötelességünk, hogy cselekedjünk. Nagyon örülök, hogy ma ilyen világosan, egységesen, sőt szenvedélyesen kifejeztük véleményünket.

  Elnök. – Hat állásfoglalásra irányuló indítványt⁽¹⁾ terjesztettek elő az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdésével összhangban.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2008. november 20-án, csütörtökön kerül sor.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.