Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. november 20., Csütörtök - Strasbourg

12.2. Halálbüntetés Nigériában

  Elnök. - A következő napirendi pont a nigériai halálbüntetésről szóló állásfoglalásra irányuló hat indítvány vitája.⁽¹⁾.

  Marios Matsakis, szerző. − Elnök úr, Nigéria igazságszolgáltatási rendszere tele van hiányosságokkal, hanyagsággal és korrupcióval. Ezt a szörnyű tényállást tovább rontja, hogy Nigéria államainak egyharmadában anakronisztikus iszlám saría bíróságok tárgyalják a büntetőjogi eljárásokat. A beteges fanatikusok által vezetett vallási bíróságok továbbra is halálos ítéletekkel, korbácsolással és a megcsonkítással tartják rettegésben a lakosságot.

Mi, európaiak, természetesen elítéljük az ilyen anakronisztikus vallási bíróságok működését, de mit gondol róla az iszlám világ? Az iszlám politikusok és az iszlám államok – amelyek között vannak globális vagy regionális szinten nagyon erősek és befolyásosak is, és amelyek közül néhánnyal kereskedelmi kapcsolatokat ápolunk – miért nem vállalnak felelősséget ebben a kérdésben, és miért nem küzdenek határozottan a saría jogrendszer, az iszlám bíróságok és a hasonló embertelenségek ellen? A modernebb iszlám országok vallási vezetői miért nem ítélik el az iszlám vallás ilyetén felhasználását? Véleményem szerint hallgatásuk vagy langyos reakciójuk csendes egyetértést jelent, és ez a hozzáállásuk szerintem éppen annyira bűnös, mint a saría jogrendszer tényleges gyakorlása.

Fejezzük ki felháborodásunkat az iszlám fundamentalizmus ilyetén megnyilvánulási formáival szemben azok felé, akiknek a dolgok jobbra fordulása érdekében drasztikus változásokat kellene végrehajtaniuk, de sajnálatos módon nem tesznek semmit.

  Paulo Casaca, szerző. – (PT) Elnök úr, úgy gondolom, hogy a nigériai helyzet ugyan nyilvánvalóan nem összehasonlítható a szomáliaival, de fennáll a veszélye annak, hogy hasonlóvá fog válni. Ahogy már elhangzott, az ország egyharmadában a saría jogrendszert alkalmazzák a gyakorlatban, és az emberi jogok súlyosan sérülnek.

Ezen a ponton el kell mondanom, mielőtt még a vallási vezetőkről, különösen az iszlám vallási vezetőkről beszélnék, vagy elítélném őket, hogy a mi alapvető szerepünk az, hogy párbeszédet folytassunk azokkal a muszlim vezetőkkel, akik nem osztják a fanatikus nézeteket, és hogy támogassuk őket.

Biztosíthatom Önöket, hogy sok ilyen vezető van, én magam is sok ilyet ismerek. Az a probléma, hogy az európai intézmények ahelyett, hogy azokkal az országokkal és azokkal a muszlimokkal tartanának fenn kapcsolatot, akik a miénkkel megegyező értékeket és nézeteket vallanak, éppen az ellenkezőjét teszik. Úgy tűnik, hogy az európai intézmények azzal vannak elfoglalva, hogy megbékítsék a legfanatikusabb és legnagyobb bűnösöket, akik megsértik a muszlimok emberi jogait, hiszen a muszlimok a helyzet fő áldozatai, és ezt nem szabad elfelejtenünk. Ezek a muszlimok a fő szövetségeseink. Velük kell együttműködnünk. Ők azok, akikkel együttműködve nekünk, szocialistáknak biztosan sikerülni fog megbirkóznunk ezekkel a kihívásokkal.

  Ryszard Czarnecki, szerző. − (PL) Elnök úr, ez a vita természetesen bizonyos értelemben magáról a halálbüntetésről szól, de nem akarok elmenni ebbe az irányba, mert most ezt a konkrét helyzetet kell megvitatnunk.

Természetesen ismerjük azokat a jelentéseket, amelyek arról számolnak be, hogy a halálbüntetések számának az utóbbi időben történő mérséklése nem csökkentette az ország bűnözési rátáját. Ez arra ösztönzi a halálbüntetés támogatóit, hogy továbbra is kiálljanak a halálbüntetés mellett. De az igazság az, hogy tavaly az Afrikai Unió ötvenhárom országa közül csak hétben hajtottak végre halálos ítéleteket, míg tizenháromban betiltották, további huszonkettőben pedig a gyakorlatban egyszerűen nem alkalmazzák a halálos ítéletet.

Véleményen szerint Nigériának is ebbe az irányba kell elmozdulnia, esetleg az Európai Unió nyomására. Szeretném hangsúlyozni azt a tényt is, hogy nagyon fiatalokat is halálra ítélnek. Nigériában is legalább negyven ilyen esetről tudunk. Különösen megrázó, amikor ilyen fiatal emberekre vár kivégzés.

Természetesen ez a téma sokkal messzebbre mutat. Nigériában nagyon könnyű valakit halálra ítélni, főleg mivel Nigéria területének egynegyedén a saría jogrendszert alkalmazzák, egy olyan iszlám/muszlim jogrendszert, amely megengedi a csonkítást (a kéz vagy a láb levágását) és a korbácsolást. Ez a helyzet elfogadhatatlan. Fel kell emelnünk a hangunkat ebben a kérdésben.

  Michael Gahler, a vélemény előadója. – (DE) Elnök úr, Nigéria Afrika egyik legnagyobb és politikai, valamint gazdasági értelemben az egyik legjelentősebb állama. Ennek következtében nekünk is az egyik fő partnerünk. Sajnálatos módon a jogállamiság terén sok kívánnivalót hagy maga után, különösképpen ami az igazságszolgáltatási rendszert illeti. A vita során a halálbüntetésre összpontosítottunk. Nigériában sokan vannak siralomházban. Egynegyedük már 5 éve vár a fellebbezés elbírálására, 6%-uk pedig már 20 éve van siralomházban. Ez a helyzet elfogadhatatlan, ezért felszólítjuk az Európai Bizottságot, hogy támogassa a nigériai hatóságokat a jogállamiság megalapozásában, és tegyen olyan ajánlásokat, amelyek ebben segíthetnek. Az elnök is létrehozott olyan bizottságokat, amelyek ajánlásokat tettek Nigéria számára a változások helyes irányáról. Azonban véleményem szerint ezen a területen nagyobb politikai nyomásra van szükség.

  Ewa Tomaszewska, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, Nigériában realitás az, hogy valakit azért ítélnek halálra, mert szegény. Felszólítom a nigériai hatóságokat, hogy a kivégzésekre rendeljenek el moratóriumot, és a halálos ítéleteket változtassák meg.

A halálra ítéltek százai nem engedhetik meg maguknak a jogi képviseletet. Kínzással kikényszerített vallomások alapján lettek elítélve, nincsen lehetőségük jogi képviselőt alkalmazni, nincs esélyük arra, hogy az öt vagy akár tizenöt évvel korábban eltűnt dokumentumok előkerüljenek – mindeközben embertelen körülmények között várnak a kivégzésükre. Celláik ablaka gyakran a vesztőhelyre néz. Az elítéltek közül legalább negyvenen fiatalkorúak. Állítólagos bűneiket 13–17 éves korukban követték el. A fellebbezés átlagosan öt évig tart, de néha akár húsz évig is elhúzódhat. Az elítéltek 41%-a nem adott be fellebbezést. Ügyirataik eltűntek, vagy nem tudják egyedül kitölteni a fellebbezési kérelmet, és nem engedhetnek meg maguknak ügyvédet. A nigériai törvények tiltják a kínzást. Nem ismerik el érvényes vallomásnak a kínzással kikényszerített vallomásokat. A rendőrség mégis alkalmazza a kínzást. A tárgyalások hosszan elhúzódnak. A kínzással kikényszerített vallomás gyakran az egyetlen bizonyíték az ügyben. A szegények számára gyakorlatilag lehetetlen, hogy igazságos elbírálásban részesüljenek.

  Erik Meijer, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, a halálbüntetés már önmagában is borzasztó dolog. Ahelyett, hogy segítenének jobb emberré válni azoknak, akik ártottak embertársaiknak vagy a társadalom egészének, inkább halálbüntetéssel állnak bosszút rajtuk. Ez helyrehozhatatlan döntés, ami ráadásul bizonyos esetekben igazságtalan ítéleten alapul. A halálbüntetés még borzasztóbb, ha nem rendkívüli bűncselekményeket büntetnek vele. Nigériában a halálbüntetés oka sok esetben az igazságszolgáltatás elégtelen megszervezettsége és a kaotikus adminisztráció.

További, egyre jelentősebbé váló ok az északi szövetségi államok primitív, fundamentalista nézeteinek továbbélése, amelyek szerint az isten meghatalmazta az embert, hogy semmisítse meg bűnös embertársait. Az előző napirendi pontban tárgyalt Szomáliától eltérően Nigéria működőképes állam. Azonban egymástól függetlenül működő szövetségi államokból áll, amelyeket egy központi hatalom koordinál, amely gyakran az államcsíny eszközei révén katonai kézbe kerül. Jelenleg jobbnak tűnik a helyzet Nigériában a múlt diktatúrája és erőszakos konfliktusai nélkül. Az ország északi területeinek egy része a középkorba való visszatérést kísérli meg, akárcsak Irán, Szomália egyes részei és Pakisztán északnyugati része. Ez egyfajta osztályalapú igazságszolgáltatást is jelent. Az elítéltek többnyire szegények, és nem rendelkeznek jogi képviselettel. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy megmentsük ezeket az embereket a káosztól, az önkénytől és a fanatizmustól.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). - (LT) Az Európai Parlament legfontosabb üzenete ma a nigériai szövetségi és állami kormányoknak, hogy haladéktalanul szüntessék be a kivégzéseket, a halálbüntetésre rendeljenek el moratóriumot, és végképp töröljék el a halálbüntetést.

Hiszen az Egyesült Nemzetek Szervezetének 192 tagja közül 137 eltörölte a halálbüntetést. Az Afrikai Unió 53 tagja közül Nigéria azon kevesek közé tartozik, ahol még mindig végrehajtják a halálbüntetést.

A Nigériában működő nemzeti munkacsoport és elnöki bizottság is a halálbüntetés eltörlését javasolta, mivel az nem csökkenti a bűnözést.

Felszólítom a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használjanak ki minden rendelkezésre álló lehetőséget, valamint a nigériai állami hatóságok intézményeivel fennálló minden kapcsolatot annak érdekében, hogy a ne lehessen többé a nigériai törvény nevében embereket, különösen ne kiskorúakat meggyilkolni.

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). - (PL) Elnök úr, a halálbüntetés mindig gondolkodásra ösztönöz, és kérdéseket vet fel. Először is azt, hogy van-e az embernek joga ahhoz, hogy egy másik ember életéről döntsön. Másodszor azt, hogy lehet-e ilyen döntést hozni, ha a vallomást kínzással kényszeríttették ki. A kiskorú bűnözőket ki kell-e végezni vagy inkább nevelni kell őket? Még rengeteg kérdést lehetne feltenni, de a válasz mindig ugyanaz: senki nem jogosította fel az embert a halálbüntetésre. Az ember jogosította fel rá saját magát. És mivel így van, az ember el is törölheti ezt a jogot, azaz eltörölheti a halálbüntetést. Szavaimat a nigériai hatóságoknak szánom, de mindazoknak is, akik azt gondolják magukról, hogy élet és halál urai.

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Elnök úr, függetlensége kivívása óta Nigériában csak három civil kormányzat volt, viszont 29 évig katonai kormányzat volt hatalmon.

Kilenc éve Nigéria tett egy lépést a demokrácia irányába, hiszen ismét polgári kormányzat vette át a hatalmat, bár azóta minden választást éles kritika ért a szabálytalanságok, a csalás és erőszak miatt. A 2007 áprilisi választások jó példát mutathattak volna más országok számára, de a lehetőséget elmulasztották, és az új kormány kétséges legitimitással lépett hivatalba. Ebből kifolyólag, valamint nem feledkezve meg arról, hogy egész Afrika számára milyen fontos Nigéria stabilitása, le kell rakni egy olyan stratégia alapjait, amelynek segítségével konstruktív párbeszédet folytathatunk a nigériai kormánnyal az emberi jogokról.

A Bizottság teljes mértékben osztja a tisztelt képviselők által kifejezett aggályokat a halálbüntetés kérdésében, és egyetért azzal, hogy a halálbüntetés teljes eltörlésére várva azonnali moratóriumot kell elrendelni valamennyi kivégzésre.

Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a polgári kormányzat visszatérése óta az emberi jogok helyzete általánosságban nézve fejlődött Nigériában. Az országban bizonyos lépések történtek a halálbüntetés hasznosságáról, azaz elrettentő hatásáról szóló vita elindítása felé. Idén számos halálraítélt kegyelmet kapott Nigériában, és Nigéria elkötelezte magát az EU-val folytatandó, intenzív, magas szintű politikai párbeszéd mellett, amely többek között az emberi jogok témájáról szól.

A Bizottság jelentős mértékben hozzájárult e folyamat elindításához, amely átfogó uniós politikai stratégiához vezethet Nigériát illetően, és amely máris egy fontos, háromoldalú miniszteri párbeszédhez és egy átfogó közös közleményhez vezetett.

Ezen párbeszéd keretei között lehetségessé válik az emberi jogi kérdések konstruktív megvitatása, valamint sor kerülhet számos együttműködési tevékenységre olyan döntő fontosságú területeken, mint a béke és a biztonság, valamint a kormányzat és az emberi jogok. A megfontolandó együttműködési kezdeményezések többek között a következők: a nigériai rendőrség nyomozási tevékenysége fejlesztésének támogatása; az igazságszolgáltatás hozzáférhetősége és a börtönök reformjának támogatása; a korrupcióellenes tevékenység támogatása; a demokratikus folyamat támogatása; valamint az emberkereskedelemmel, illegális kábítószerekkel, emberi jogokkal és hamisított gyógyszerekkel kapcsolatos ügyekkel foglalkozó szövetségi intézmények támogatása.

A hatékonyság érdekében ezekről a tevékenységekről tájékoztatni kell a civil társadalmat és az átlagpolgárt. A Bizottság a helyi tömegtájékoztatási eszközök és kulturális kezdeményezések összekapcsolására alapozott stratégiát fog kidolgozni az együttműködési kezdeményezések támogatására, valamint oktató célú üzenetek eljuttatására a közvéleményhez az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásáról, a demokrácia alapértékeiről, a felelősségteljes kormányzásról, a környezetvédelemről és így tovább.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra a viták után kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Sebastian Valentin Bodu (PPE-DE), írásban. – (RO) Az emberi jogok kérdése még akkor is megköveteli a figyelmünket, amikor az egész világ gazdasági válsággal néz szembe. A szegénység, valamint a politikai és gazdasági kilátástalanság mindig ront az emberek életkörülményein. Az emberi jogok tiszteletben tartásának kérdése valahol a sürgős problémák listájának végén szerepel, így saját gazdasági problémáinktól elvakítva könnyen elfeledkezhetünk a tényről, hogy vannak a világon olyan helyek, ahol még mindig létezik a halálbüntetés. Szeretnék itt Nigériára utalni, amelynek lakossága 140 millió, és ahol az Amnesty International szerint ez év februárja óta 725 férfi és 11 nő vár halálbüntetésre olyan bűnökért, mint fegyveres rablás, gondatlanságból elkövetett emberölés vagy hazaárulás. Ezenkívül aggasztó jelentések hangsúlyozzák, hogy a halálraítéltek közül sokuknak nem volt megfelelő bírósági tárgyalása, és kínzással kikényszerített bizonyítékok alapján ítélték őket halálra. Ezeket az embereket fel fogják akasztani – talán olyan bűnökért, amelyeket el sem követtek, mivel Nigériában a szegények az igazságszolgáltatási rendszertől nem kapnak jogi védelmet, habár az ország a Nemzetközi Büntető Törvényszék tagállama. A nemzetközi közösség kötelessége, hogy minden szükséges erőfeszítést megtegyen annak érdekében, hogy a nigériai kormány valamennyi kivégzésre rendeljen el azonnali moratóriumot, és az összes halálos ítéletet változtassa börtönbüntetésre.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.