Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. december 3., Szerda - Brüsszel

17. Fegyverexport (magatartási kódex) (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Tanács nyilatkozata a fegyverexportról (magatartási kódex).

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr! Amint Ön is mondta, jelentős késésben vagyunk, és szeretnék ezért elnézést kérni kedves képviselőtársaimtól.

Nekem kell bevezetnem ezt a vitát, de sajnálatos módon más kötelezettségeim is vannak, és a késlekedés váratlan jellegének figyelembevételével nem vonhatom ki magam ebből. Ezért felkérem a Tanács Főtitkárságát, hogy vegye át a helyemet a vitában, és magától értetődően nagyon részletesen számoljon be az elnökségnek a következtetésekről.

Hölgyeim és uraim, szeretném felhívni a figyelmüket arra a tényre, hogy a magatartási kódex közös állásponttá történő átalakítása a francia elnökség fontos célkitűzése, és hogy feltétlenül jogi alapot kell biztosítanunk a tagállamok által a fegyverexport kapcsán elfogadott felelős megközelítési módnak, és fokoznunk kell az országok közötti konvergenciapontokat.

Az Önök március 13-i állásfoglalása azt szemlélteti, hogy Önök is osztják az ezzel a kérdéssel kapcsolatos szempontjainkat. Az elmúlt hetekben folytattuk a megbeszéléseket. Minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy előrelépést érjünk el ebben a kérdésben még a francia elnökség vége előtt. A közös álláspont elfogadása olyan eszközt alkot, amely lehetővé teszi egy felelős politika végrehajtását, amelynek célja elsősorban annak elkerülése, hogy az exportált fegyvereket belső elnyomásra vagy nemzetközi agresszióra használják fel, valamint a regionális instabilitás fokozásának elkerülése.

Meggyőződésünk, hogy az Unió fegyverkereskedelmi egyezmény megkötésére irányuló, az Egyesült nemzetek keretein belül megvalósítandó kezdeményezésének hitelessége növekedni fog, mihelyt a fegyverek átadásának ellenőrzésére irányuló saját rendszerünk jogilag kötelező érvényűvé válik, és mi támogatjuk a Parlament véleményét, amely kihangsúlyozza a magatartási kódex jogilag kötelező érvényű eszközzé történő átalakításának sürgősségét.

Támogatjuk továbbá a fegyverügynökségi műveletek hatékony ellenőrzésének megteremtésével kapcsolatos véleményüket is. A tagállamok megállapodtak abban, hogy a Tanács 2003. évi álláspontjában elrendelt információcserével kapcsolatos kötelezettségeket végre kell hajtani a magatartási kódex keretrendszerében létrehozott mechanizmus útján.

Ezért jóllehet egyes tagállamok még nem fogadták el az e kötelezettségek nemzeti törvényekbe történő átültetéséhez szükséges jogszabályokat, biztosíthatom Önöket afelől, hogy az összes tagállamban vannak érvényes szabályozások ezen a területen. Most az a feladatunk, hogy korszerűsíteni kell ezeket a szabályozásokat, hogy teljes mértékben megfeleljen a Tanács közös álláspontjának.

Az exportot szabályozó közös rendelkezések közös álláspont formájában történő elfogadása azt is lehetővé teszi, hogy a tagállamok megerősítsék a saját fegyverügynökségi tevékenységeik feletti ellenőrzést. A fegyverek tiltott mozgása további olyan problémát jelent, amely aggaszt bennünket, és az EU kézi- és könnyűfegyverekkel kapcsolatos stratégiája egyértelműen jelzi, hogy tennünk kell valamit a fegyverek tiltott áramlásának megállítására vagy akadályozására. Ezt a lépést megerősítették Bécsben, 2007. december 6-án, a hagyományos fegyverzetek és a kettős felhasználású áruk és technológiák kivitelének ellenőrzéséről szóló Wassenaari Megállapodásban részt vevő 40 állam ülésén.

Az elnökség támogatja azt az ötletet, hogy vizsgáljuk meg a legjobb gyakorlatok kiterjesztésének lehetőségét a kézi- és könnyűfegyverek destabilizáló mozgására, különösen a tengeren. A közös álláspont elfogadásának elhalasztása ellenére szeretném kihangsúlyozni azt a tényt, hogy a magatartási kódex különösen hatékony eszköz, amely jelentős mértékben hozzájárult a tagállamok nemzeti politikáinak összehangolásához a fegyverexport területén, és ezért arra is szeretnék rámutatni, hogy a harmonizálást megkönnyítette a kézikönyv, amely útmutatásokat tartalmaz az ezen a területen felelősséget viselő tisztviselők számára. Ezt a kézikönyvet rendszeresen korszerűsítik, és ezért nagyszerű és gyakorlatias módon hozzájárul a nemzeti politikák harmonizálására irányuló erőfeszítésekhez ezen a területen.

Összegzésül azt szeretném mondani, hogy együttműködünk a fegyverexport felelős megközelítési módjának felépítésében, és szeretnék köszönetet mondani az Európai Parlamentnek az ehhez az ügyhöz nyújtott segítségéért.

Ez a kérdés számíthat mind a Tanács, mind az elnökség elkötelezettségére.

  Stefano Zappalà, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, a Tanács tisztelt soros elnöke, hölgyeim és uraim! Sajnálatos módon a 2001. óta végrehajtott terrorcselekmények, a néhány nappal ezelőtt Indiában végrehajtott legújabb ilyen cselekmény, és a világ sok részében zajló különféle konfliktusok a fegyverkereskedelem témakörét különösen aktuálissá teszik a jelenre és a jövőre nézve, a legszélesebb értelemben. Túlságosan gyakran megtörténik, hogy komoly szándékokat fejezünk ki elvi nyilatkozatok formájában, amelyeket aztán nem támasztunk alá konkrét cselekvéssel. Mindenkinek a számára szembeszökően nyilvánvaló, hogy ez egy nagyon érzékeny téma, amely fontos ipari és kereskedelmi folyamatokat érint. Ezért érthető, mennyire nehezen szánja rá magát minden állam, és különösen a tagállamok egy ellenőrzési és szabályozási rendszer ratifikálására. Az események és annak a tudatnak a nyomása, hogy belső és külső tiltott fegyvercsempészet zajlik, sürgős prioritássá emeli ennek a területnek a jogilag hatékony módon történő szabályozását. Ezenkívül valós jelentést ad annak az irányelvnek a megszövegezéséhez, amely szabályozni fogja a védelmi vonatkozású termékek közösségen belüli transzferét a magatartási kódex gyors ratifikálása esetén.

Nagyon sajnálom, hogy a Tanács soros elnöke távozott, bár annak alapján, amit elmondott, úgy tűnik, hogy minden rendben van. Ezért kihagyok néhány további szempontot, amellyel készültem. Valójában nem úgy érzem, hogy minden tökéletesen rendben van. Ezért úgy gondolom, hogy amint közeledünk a francia elnökség végéhez, a miniszterek által ma este vállalt kötelezettséget, valamint azt a sok további kötelezettséget, amelyet sokan mások vállaltak más körülmények között, át kell alakítani messze ható ösztönzéssé, különös tekintettel a jövő hétre, hogy a tagállamok végre ratifikálhassák a magatartási kódexet. Nagyon fontos lenne, ha Franciaországnak ezt sikerülne elérnie, ahelyett hogy egyszerűen bejelentené ezt a Parlamentben, amit aztán semmiféle konkrét eredmény nem tanúsítana.

  Elnök. – Zappalà úr, Jouyet úrnak valóban el kellett mennie. Szeretnék elnézést kérni ezért az ő nevében, de az a probléma, hogy el kell érnie egy vonatot. Valójában azért nem lehet itt, mert ez a vita túl hosszúra nyúlt. Valamennyien tudjuk, hogy Jouyet úr mennyire lelkiismeretesen végezte a munkáját az elmúlt hat hónap során, de az a helyzet, hogy a Parlament késésben van. Megnyugtathatom Önöket, hogy a Tanács jelenlévő tisztviselői továbbítanak az elnökséghez minden megjegyzést, amelyet ön és más képviselők elmondanak.

  Ana Maria Gomes, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr! A ma megvitatott állásfoglalás jól szemlélteti, hogy a Parlamentben konszenzus tapasztalható azzal kapcsolatban, hogy az Európai Unió tagállamainak milyen fegyverexport-politikát kell követniük. A hat legnagyobb képviselőcsoport egységesen kiáll az európai fegyverexport jogilag kötelező érvényű egységes listája, vagyis a magatartási kódex nyolc kritériuma mellett.

Mindenki egyetért abban, hogy a francia elnökséget fel kell szólítani a már három éve megoldatlan helyzet rendezésére, amelyet csak Franciaország képes megoldani. Nem sokkal ezelőtt hallottuk, hogy Jouyet úr azt mondta, hogy Franciaország most támogatja a jogilag kötelező érvényű magatartási kódexet. Hallottuk tegnap a Külügyi Bizottságban a francia védelmi minisztertől, hogy azt a közelmúltban benyújtott javaslatot, hogy a magatartási kódexet alakítsuk át közös állásponttá, országában a közelmúltban aláásta az, hogy a Tanácsban nincs konszenzus ebben a kérdésben. A miniszter nem említette azt a tényt, hogy a francia javaslatot összekapcsolták a Kínával szemben bevezetett fegyverembargó feloldásával, és ez vezetett ahhoz, hogy a francia javaslatot több tagállam is elutasította. Ha ezt a stratégiát jóváhagyják, az szégyenfolt lesz a francia elnökség biztonsági és védelmi stratégiáján, amelyet máskülönben európai szellemű törekvés és dinamizmus jellemez.

A külpolitika területén egyre erősödő európai integráció fényében a fegyverexport területén tapasztalható „mindenki önmagáért” politika egyre inkább fenntarthatatlanná válik. Az igaz, hogy a magatartási kódexet sok fővárosban nagyon komolyan veszik, de véget kell vetnünk annak a helyzetnek, amelyben azokat az európai országokat, amelyek exportjuk vezérelveként szisztematikusan alkalmazzák az emberi jogokat, a fenntartható fejlődés és a regionális stabilitás kritériumait, hátrányos helyzetbe hozzák saját partnereik, akik szelektív módon alkalmazzák ugyanezeket a kritériumokat.

Az európai elnökségek véget érnek, de megmarad az a követelmény, hogy Európának fel kell szerelkeznie a fegyverexportot szabályozó közös kritériumokkal; a közös álláspont támogatásával kapcsolatos Parlamenten belüli konszenzus szintén megmarad.

  Renate Weber, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Ebben az évben ünnepeljük az EU fegyverexportról szóló magatartási kódexének tizedik évfordulóját. De jóllehet ez abban az időben sikernek számított, most kénytelenek vagyunk hangot adni csalódottságunknak és keserűségünknek, mert nem sikerült ezt átalakítanunk jogilag kötelező érvényű eszközzé.

Három év telt el azóta, hogy a Tanács fegyverekkel foglalkozó munkacsoportja technikai megállapodásra jutott egy közös álláspontról. Még hány évre van szüksége az Európai Tanácsnak ennek elfogadásához? Hogyan tudja az Európai Unió megvédeni a saját hitelességét, amikor szót emel a tiltott fegyvercsempészet ellen, ha nem vagyunk képesek rendet tenni a saját házunk táján?

Jogilag kötelező érvényű magatartási kódexre van szükségünk, ha el akarjuk kerülni a fegyvereknek a Közösségen belüli egyszerű transzferét, ami arra csábíthatná az ügynököket, hogy keressék meg a leggyengébb láncszemet Európában. Amikor fegyverexportról beszélünk, akkor ezzel egy időben arra is gondolnunk kell, hogy ezzel kockára tesszük az instabil országokban élő emberek életét. Könnyen megvádolhatnak minket azzal, hogy béketeremtés helyett tápláljuk a helyi konfliktusokat a világ legsebezhetőbb részeiben.

Üdvözlöm a francia védelmi miniszternek azt a nyilatkozatát, hogy Franciaország visszavonta a közös állásponttal kapcsolatos fenntartását. Vajon a francia elnökség képes lesz arra, hogy meggyőzze a többi tagállamot, amelyek még ellenállnak? Csak reménykedni tudok ebben, és azt kívánom, hogy a francia elnökség tegye a közös álláspont elfogadtatását a következő két hétben hivatali idejének újabb nagy vívmányává.

  Raül Romeva i Rueda, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr! Az igazság az, hogy fel vagyok háborodva, mert sokkal szívesebben gratulálnék lelkes felszólalásban a francia elnökségnek, amiért végre sikerült valamiféle eredményt elérnie abban a kérdésben, amiről kilenc elnökségen keresztül azt hallottuk, hogy szükséges, ez pedig a fegyverexporttal kapcsolatos közös álláspont elfogadása. Azt kell mondanom, hogy azért hallottuk ugyanazt kilenc elnökségen keresztül, már a 2004. évi holland elnökség óta, mert megígérték nekünk, hogy ezt a munkát el fogjuk végezni.

Tudjuk, hogy a COARM-ra (fegyverexportra vonatkozó magatartási kódex) vonatkozó technikai szempontból a munkát elvégezték. Ma azt szeretném hallani, hogy a miniszterek végre meghozták a dokumentum aláírására vonatkozó döntésüket.

Ezért nagyon szomorúan hallom, hogy még mindig nem jutottunk el ebbe a szakaszba, és még szomorúbban veszem tudomásul, hogy ennek a helyzetnek az az oka, hogy ezt a döntést összekapcsolták egy másik döntéssel, ami komoly aggályokat vet fel: ez pedig a Kína elleni fegyverembargó megszüntetése. Amint már sokszor hallottuk, ez két külön kérdés, és semmi közük sincs egymáshoz. Nekem úgy tűnik, hogy ha egymástól tesszük függővé ezt a két kérdést, az nem kedvez annak, amiről itt vitázunk, nevezetesen a békének és a fegyverexport ellenőrzésének.

  Tobias Pflüger, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! A fegyverek gyilkolásra szolgálnak. A vita tárgyát képező fegyverexport célja emberek – az ellenfelek – megölése. Ez mindig kimaradt a vitából.

Tíz éve vitatkozunk arról, hogy ez a magatartási kódex jogilag kötelező érvényű legyen. Képviselőtársaimhoz hasonlóan én is abban reménykedtem, hogy ma végre azt hallom, hogy végre eljutottunk erre a pontra. Ám nyilvánvaló, hogy még mindig nem jutottunk el erre a pontra. Közben arról tájékoztattak bennünket, hogy az irányelv tartalmazni fog egy kívülmaradási záradékot, hogy ezzel leegyszerűsítsük a védelmi vonatkozású termékek transzferét az EU-n belül, nyilvánvalóan attól a vágytól vezéreltetve, hogy maradjanak kibúvók a fegyverexport kötelező jellegű szabályozásában. Ez megengedhetetlen. Az irányelvnek a kettős felhasználású termékekre is ki kell terjednie.

Szeretném újból világosan kihangsúlyozni, hogy ez az Európai Unió fegyverszállításairól szól – az Európai Uniónak a világ legnagyobb fegyverexportőrévé kell válnia – és ha ezeket a fegyvereket leszállítják, akkor valamikor használni is fogják azokat. És ha majd használni fogják, akkor krokodilkönnyeket fogunk ontani. Szükségünk van végre-valahára erre a kötelező érvényű magatartási kódexre. Remélem, hogy ez lehetséges, még a Tanács francia elnökségének lejárta előtt.

  Justas Vincas Paleckis (PSE). – (LT) Tíz évvel ezelőtt az Európai Unió megállapodott a fegyverexportra vonatkozó magatartási kódexről. Ezt sajnálatos módon nem hajtják végre. A zárt ajtók mögött ülésező Tanács képtelen közös álláspontot elfogadni. Nagyon fontos lenne tudni, hogy mely országok akadályozzák ezt a folyamatot, miközben megengedik maguknak, hogy hatalmas nyereségre tegyenek szert emberek véréből és könnyéből.

Az Európai Parlament márciusban állásfoglalást fogadott el erről a kérdésről. Ám miközben beszélünk, az Európai Unió országaiban gyártott fegyverek egyre növekvő mennyiségben áramlanak ki konfliktusövezetekbe és kerülnek bűnözők kezébe. Paradox helyzet, hogy ezek a fegyverek olyan országokba is eljutnak, amelyeknek fejlődéséhez az EU hatalmas támogatásokat biztosít.

A Európai Tanács elnökségét adó országoknak – Franciaországnak és esetleg a Cseh Köztársaságnak is, ha ők fejezik be – minden tőlük telhetőt meg kell tenniük a fegyverexportra vonatkozó magatartási kódex elfogadása érdekében, hogy megakadályozzuk az Európai Unióban gyártott fegyverek bűnözők számára történő felelőtlen átadását. Ha ez nem sikerül, akkor fel kell fedni, kik akadályozzák ezt a folyamatot.

  Jan Cremers (PSE). - (NL) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Amikor az EU fegyverexportra vonatkozó magatartási kódexének tizedik évfordulójával kapcsolatban vizsgálgattuk a helyzetet, megjegyeztük, hogy sajnálatos módon semmiféle előrehaladást nem sikerült elérnünk azzal kapcsolatban, hogy ezt az önkéntes kódexet jogilag kötelező érvényű eszközzé tegyük. Az Európai Parlament már évek óta érvel amellett, hogy ezt a magatartási kódexet alakítsuk át a tagállamokra nézve kötelező érvényű jogszabállyá, a fegyveripar egyre fokozódó nemzetközi jellegének figyelembevételével.

Az Európai Parlament jelenleg vitát folytat egy irányelvjavaslatról, a védelmi vonatkozású termékek belső piacának kialakítása céljából. Az erről a témáról folytatott viták során az Európai Parlament szocialista csoportja nagyobb átláthatóság és a kötelezettségek megszegésének hatékonyabb szankcionálása mellett érvelt. Ezzel kapcsolatban a mi csoportunk újból hivatkozott a magatartási kódexre, de a jogi keretek hiánya miatt jelenleg csak annyit tehetünk, hogy felszólítjuk a tagállamokat arra, hogy a magatartási kódex szellemében cselekedjenek.

Szigorúbb szabályokra van szükség a fegyveralkatrészek exportjának, a termékek közös vállalkozásokon keresztül történő transzferének, valamint az európai katonai termékek harmadik országokba történő re-exportjának területén. A nyugati országok csak a tavalyi évben a becslések szerint 42 milliárd euró értékben adtak el fegyvereket a fejlődő országoknak; ezeknek a fele európai fegyver volt. Ezen változtatnunk kell. Különösen fontos, hogy az Európai Unió ezen a területen jó példával járjon elöl.

  Ioan Mircea Paşcu (PSE). – Elnök úr! A kódex elfogadásának tizedik évfordulója egyrészt jó lehetőség az ünneplésre, másrészt a kódex kötelezővé tételére irányuló erőfeszítések folytatására ösztönöz minket. Az a tény azonban, hogy a kódex tíz évvel az elfogadása után még mindig önkéntes jellegű, azt jelzi, hogy gazdasági, kereskedelmi és politikai érdekek egész hálója áll vele szemben. Ezért erkölcsi magasabbrendűségünk ellenére, amellyel a kódex alkalmazásának kötelezővé tételét kérjük, ez nem elegendő. Mélyreható szakmai elemzésnek kell alávetnünk ezeket az érdekeket, hogy meghatározhassuk azokat a munkamódszereket, amelyekkel rávehetjük a fegyverek gyártóit és exportőreit, valamint a politikusokat hozzáállásuk megváltoztatására. Ezért, amint korábban már mondtam, bármilyen hangzatosak is az erkölcsökre hivatkozó szóbeli kérések, ezek nem elegendőek.

  Elnök. – Kaptam négy állásfoglalási indítványt⁽¹⁾ a vita befejezésére vonatkozóan, az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése értelmében.

A vitát lezárom.

A szavazásra december 4-én, csütörtökön, déli 12 órától kezdődően kerül sor.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet