Elnök. − A következő napirendi pont Gurmai asszony jelentésének rövid ismertetése (A6-0435/2008), a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság nevében, a nők helyzetéről a Balkánon (2008/2119(INI)).
Zita Gurmai, előadó. – (HU) Tisztelt kollégák, biztos úr. Köszönöm, hogy itt maradtak meghallgatni ezen a késői órán. Nagyon örülök, hogy bemutathatom ma ezt az állásfoglalási indítványt önöknek. Örülök, mert ez azt mutatja, hogy az Európai Parlament számára fontos a Balkánon élő nők helyzetének nyomon követése, javítása. Meggyőződésem, hogy ez közös érdekünk és felelősségünk, hiszen az Unió nem zárkózhat be.
Mindannyian tudjuk, hogy a régió országai nagyon komoly traumákon estek át nem is olyan régen. Nagyon nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy úrrá legyenek problémáikon, és ezért csodálat illeti meg őket. Úgy gondolom azonban, hogy egy nagyon fontos erőforrást nem vesznek kellően figyelembe, mégpedig a nőket.
Való igaz, hogy a nők különösen sokat szenvedtek a háborús időszak alatt, de szem előtt kell tartanunk, hogy ők nem csupán áldozatok, hanem tevékeny, aktív, hasznos és nélkülözhetetlen elemei a demokratikus stabilizálódásnak és újjáépítésnek.
Soha nem voltam híve annak, hogy kivételezzünk a nőkkel, azonban azt bátran kijelenthetem, hogy nekik is meg kell adni ugyanazokat az esélyeket, mint a férfiaknak. Nem többet, nem kevesebbet. Nincs ez másképp ebben az esetben sem. A nők a fenti szerepet csak úgy tudják betölteni, ha megkapják rá a lehetőséget.
És mi is ez a lehetőség? Mivel a nők adják a lakosság felét, ebben az arányban kell, hogy döntéshozatali szerepet kapjanak. Tudom, hogy sokak szerint a kvóta nem jelenti az üdvözítő megoldást, de azt kell, hogy mondjam, ennél hatékonyabb adminisztratív megoldást sajnos még nem találtunk.
A nők gazdasági emancipációja a legelső feladatok között van. A dolgozó nők hasznosabb tagjai a társadalomnak és kevésbé kiszolgáltatottak. Ha viszont dolgoznak, az nem megengedhető, hogy kiszoruljanak a gazdasági élet vezető pozícióiból. Ugyanakkor, ha keményen dolgozó nőkről beszélünk, meg kell adni nekik a lehetőséget, hogy ezt összeegyeztethessék családi elfoglaltságaikkal.
Mindehhez az is szükséges, hogy a társadalom hozzáállása pozitívan megváltozzon a nők irányába, a negatív sztereotípiákat meg kell szüntetni. Ebben az oktatásnak és a médiának kiemelkedő szerepe van. A sort még hosszan folytathatnám, de most két nagyon fontos szempontot szeretnék kiemelni az idő rövidsége miatt.
Először is soha nem felejthetjük el, hogy az adott régióban több ország található, amelyeket nem lehet egy kalap alá venni, azonosan kezelni. Minden ország keményen dolgozik minden területen, így a nők helyzetének javításáért is. Természetesen vannak olyanok, akik már előrébb járnak ebben a harcban, vannak, akik kevésbé. Ezt próbáltam érzékeltetni a jelentéshez csatolt táblázattal.
Másodszor, a jövőbeni esetleges európai uniós csatlakozás komoly motivációjaként szolgál ezen országoknak, hogy célkitűzéseiket elérjék. Fontos, hogy ezt az időszakot ebben a vonatkozásban is teljesen kihasználják, kihasználjuk.
Jelentésemmel az volt a célom, hogy jelezzem, jó úton járnak, tisztelettel adózom erőfeszítéseiknek, és kitartást kívánok a továbbiakhoz.
Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a rengeteg segítséget, amit a munkám során kaptam a FEMM Bizottság titkárságának, Rudolfs Verdinsnek és Elvy Svennerstalnak, a szocialista frakció titkárságáról Effy Tsonosnak és Majella McCone-nak, képviselőkollégáimnak, az árnyékjelentéstevőknek, Marie Panayotopoulos-Cassiotounak, Doris Packnek, Bauer Editnek, Járóka Líviának, Filiz Hyusmenovának, Emine Bozkurtnak, Anni Podimatának, Marusya Lyubchevának és sokan másoknak. Külön köszönet a Néppárt titkárságának, a Zöldeknek és természetesen a Liberálisoknak is fáradhatatlan munkájukért és az utolsó pillanatig sem múló kompromisszumkészségükért. Végül, de nem utolsósorban pedig közvetlen munkatársaimnak.
Nagyon büszke vagyok rá, hogy az állásfoglalási indítvány, amit ma Önök elé terjesztek, széles körű kompromisszumot tükröz, ezáltal az Európai Parlament üzenete, úgy vélem, tiszta, egyértelmű és erős. Remélem, hogy a sorok között olvasva világossá válik az a célkitűzésem is, hogy a jelentés pozitív hangvételű, biztató legyen. Köszönöm figyelmüket. Egyébként örömteli, hogy éppen Verheugen biztos úr, aki a bővítésnél bennünket bővített, itt van velünk.
Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, Gurmai asszony! Én voltam a bővítés felelőse, de ez már négy évvel ezelőtt történt. Ennek ellenére még mindig emlékszem abból az időből néhány ismert tényre. Valóban nagyon örülök, hogy beszélhetek Önnel erről a témáról ma este. Ez mindig különösen érdekelt, és még ma is érdekel.
Az Ön jelentése megegyezik a Bizottság megállapításaival: nincs közöttünk véleménykülönbség ebben a kérdésben. Teljesen helyénvaló, hogy a nők jogait, valamint a férfiak és a nők közötti esélyegyenlőség kérdését teljesen elengedhetetlen elemeknek tekintjük azokban a politikai kritériumokban, amelyek a csatlakozási tárgyalások megkezdésének és lezárásának kritikus előfeltételei.
Saját tapasztalataim alapján elmondhatom – és Olli Rehn, aki most a munkát végzi, megerősítheti ezt –, rendszeresen az történik, hogy a bővítési tárgyalások, sőt valójában a teljes bővítési folyamat, az a puszta reménység, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdődhetnek, jelentősen javítja a hátrányos helyzetű csoportok szociális helyzetét. Az érintett országok kormánya és parlamentje tudja, hogy Európa mit vár el tőlük. Véleményem szerint nem létezik erősebb katalizátor a gyors szociális változásokhoz a tagjelölt országokban vagy a potenciális tagjelölt országokban, mint az a kilátás, hogy az Európai Unió tagjává válhatnak, és ezért meg kell felelniük bizonyos normáknak, amelyeket mi itt, Európában felállítottunk.
Az Ön által elkészített jelentések, az Ön elemzése és a mi elemzésünk valóban rémületes problémát ír le. A mai vita tárgyát alkotó országokban a nők általában alulreprezentáltak, mind a foglalkoztatási piacon, mind pedig a politikai életben. Általánosan elterjedt a családon belüli erőszak. Különösen aggasztó a vidéken élő nők helyzete. A nemzeti etnikai kisebbségekhez tartozó lányok és nők – mindenekfelett a roma nők – a fogyatékkal élő nőkhöz hasonlóan különösen szenvednek a megkülönböztetéstől, és a nők és a lányok túlságosan gyakran válnak az emberkereskedelem szerencsétlen áldozataivá.
Ezért mondanom sem kell, hogy a Bizottságnak a tagjelölt országokkal és a potenciális tagjelölt országokkal együttműködve programokat kell kidolgoznia ezeknek a körülményeknek a javítása céljából. Ezt nem szükséges most részleteznem. Számos olyan program létezik, amelynek képessé kell tennie a tagjelölt országok kormányait és hatóságait a probléma megfelelő kezelésére. Léteznek azonban emellett az önsegítés elvére épülő projektek és programok is, amelyek támogatják a nem kormányzati szervezeteket és más társadalmi csoportokat.
Biztosíthatom Önt afelől, Gurmai asszony, hogy a Bizottság a jövőben is minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy hozzájáruljon a nők jogainak megerősítéséhez a balkáni országokban. Ez egyértelműen kiterjed – amint már mondtam – a női szervezetek és a nem kormányzati szervezetek támogatására. Úgy gondolom, hogy a csatlakozás hiteles és komoly kilátásai jelentik az elképzelhető legerősebb ösztönzést ezeknek az országoknak a számára, ami a szükséges lépések megtételére ösztönözheti őket.
Nem lehetnek azonban illúzióink ezzel kapcsolatban. Minden itt jelenlévő tudja, hogy az ilyen társadalmi folyamatokhoz időre van szükség. Ha újból hivatkozhatom a saját tapasztalataimra, akkor azt mondhatom, hogy nem elégedhetünk meg azzal, hogy ez vagy az szerepel a törvénykönyvben. Nem elégedhetünk meg azzal a ténnyel, hogy elkészítünk egy csodálatos cselekvési tervet, ami papíron nagyszerűen néz ki. Már tucatnyi ilyen cselekvési tervet láttam, és ezek semmiképpen sem jelentik azt, hogy valami valóban történni is fog. Az igazi munka csak utána kezdődik el. Nagyon hálás vagyok, amiért az Európai Parlament ilyen nagy érdeklődést tanúsít ez iránt a munka iránt.
Elnök. − A napirendi pontnak vége.
A szavazásra 2008. december 4-én, déli 12 órakor kerül sor.
Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)
Cristian Silviu Buşoi (ALDE), írásban. – A balkáni társadalmi fejlődés a nemek közötti esélyegyenlőség szempontjából a fejlődés hiányáról hírhedt. Bár egyes balkáni országok EU tagállami tagjelölt státust kaptak, a nők helyzete egyre aggasztóbbá válik és alig-alig javul.
A nők relatív helyzetének fenntartása érdekében a balkáni társadalmakban az EU-nak fokozottan részt kell vennie a lassú demokratizálódási folyamatokban, amely a régió legtöbb országát jellemzi, és bátorítani kell a nők jogaival és szabadságjogaival kapcsolatos jogilag kötelező érvényű eszközök bevezetését. Ezenkívül a régió kormányai a pozitív diszkrimináció elvét is igénybe vehetik, az ezt alkalmazó EU tagállamokhoz hasonlóan.
Ennek ellenére a konfliktus utáni stabil környezet megteremtése érdekében feltétlenül elő kell mozdítani az egyenlőségre épülő társadalom felépülését, amely védelmezi a nők helyzetét, miközben elkerüli a múltat erősen jellemző „patriarchális” intézmények ismételt létrehozását. A nők részvétele a döntéshozási folyamatokban elengedhetetlen, ha jelentős változásokat akarunk elérni társadalmi helyzetükben és ennek konkrét jelentősége van a jövőbeni fejlődés szempontjából.
Anneli Jäätteenmäki (ALDE), írásban. – A nők és a férfiak közötti esélyegyenlőség a koppenhágai kritériumok fontos eleme. A balkáni országokra még sok munka vár ezen a területen. A tagjelölt országoknak törekedniük kell arra, hogy megkülönböztetésmentességi és esélyegyenlőségi törvényeik megfeleljenek a közösségi vívmányoknak.
A kiemelt figyelmet igénylő balkáni kérdések a következők: az egészségügyi ellátás javítása, a nők kormányzati képviseletének fokozása, a nők megvédelmezése a családon belüli erőszaktól, a szexuális bűncselekmények kiküszöbölése, és erősebb megkülönböztetésmentességi stratégiák végrehajtása.
Ezek a problémák minden bizonnyal az EU tagállamain belül is léteznek. Folyamatosan törekednünk kell a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőség javítására.
A tagjelölt országoknak azonban kiemelt figyelmet kell fordítaniuk ezeknek a problémáknak a kiigazítására, mielőtt csatlakozhatnának az Európai Unióhoz.
Lívia Járóka (PPE-DE), írásban. – A roma közösségekkel szembeni megkülönböztetés problémája továbbra is megoldatlan szerte Európában. A régi és az új tagállamokban, valamint a tagjelölt országokban egyaránt az integrációs politikák általában gyengék, szórványosak és esetenkénti alapon kezelik ezeket a kérdéseket. A roma nőknek az egész balkánon megkülönböztetéssel kell szembenézniük, nemcsak nemük miatt, hanem annak az etnikai csoportnak az alapján is, amelyhez tartoznak. A társadalom fő részétől történő marginalizálódás miatt a roma nők olyan megkülönböztetéssel találkoznak, amely befolyásolja az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésüket, a képzés színvonalát, a lakhatást és a foglalkoztatást.
Különösen fontos, hogy a balkáni tagjelölt és potenciális tagjelölt országok garantálják a roma nők elleni megkülönböztetések és előítéletek minden formájának kiküszöbölését, és hogy bevezessenek egy hatékony és gyakorlatias megkülönböztetésmentességi stratégiát, amelyet aztán minden szinten (nemzeti és helyi szinten) végrehajtanak.
Nyilvánvaló, hogy az Európai Unió bővítési folyamata, a koppenhágai kritériumok eszközként történő igénybevételén keresztül jelentős változásokat tesz lehetővé a balkáni romák helyzetében. Ezért rendkívül fontos, hogy az Európai Bizottság elfogadjon egy hatékony megfigyelési rendszert, a balkáni kisebbségek és nők körében végrehajtott valós erőfeszítések mérésére, ami aztán szemléltetni fogja a csatlakozás politikai követelményeinek teljes betartását.
Dumitru Oprea (PPE-DE), írásban. – (RO) A balkáni nők helyzetéről szóló jelentés megvitatja a pillanatnyilag legaktuálisabb kérdések egyikét: a nők helyét a modern társadalomban. Nagyon sok riasztó hangot hallunk a balkáni nők helyzetéről, miközben folyamatban van a stabil demokrácia megteremtése. Ez a jelentés nem egyszerűen átfogó, hanem olyan kulcsfontosságú kérdésekkel is foglalkozik, amelyek általában véve relevánsak, például: nők a munkaerőpiacon, a sztereotípiák elleni küzdelem, a nők egészségi állapota, a nők részvétele a döntéshozásban, a nők elleni erőszak és az emberkereskedelem. Ezeknek a kérdéseknek a relevanciája néhány olyan országban igazán nyilvánvaló, amelyek az elmúlt húsz év alatt alapvető változásokon mentek keresztül.
Én azt a kérdést tartom igazán aggasztónak, hogy mennyire nehéz kiértékelni az ezekben az országokban uralkodó valós helyzetet. A nők ellen megkülönböztetéseket követnek el, akár szándékosan, akár nem. Ennek egyik példája a nők „informális” munkaerőpiaca. Ezt a helyzetet egyes országokban szabálynak tekintik. Még ennél is súlyosabb problémával találkozhatunk azoknak a nőknek a körében, akiket az emberi méltóság alatti tevékenységek, például a prostitúció felé terelnek, vagy azok felé „sodródnak”, vagy akik emberkereskedők zsákmányává válnak. További aggályt jelent az a tény, hogy sok nő válik a családon belüli erőszak áldozatává.
Más szempontból viszont a nőknek alaposabban ki kell venniük a részüket a társadalmi hozzáállás megváltoztatásában, hogy elfoglalhassák azt a helyet a társadalomban, amit megérdemelnek.
Rovana Plumb (PSE), írásban. – (RO) Az Európai Parlament olyan országból származó képviselőjeként, amely a Nyugat-Balkán közvetlen szomszédságában helyezkedik el, üdvözlöm a jelentésben említett tagjelölt vagy potenciális tagjelölt országokban elért eredményeket. Ám külön politikai intézkedésekre van szükségünk a régióban uralkodó társadalmi és gazdasági megkülönböztetés és bizonytalanságok megszüntetéséhez.
A régióban lezajlott konfliktusok aláásták a nők képét a kollektív emlékezetben. Ezek a konfliktusok ezenkívül olyan sztereotípiák megjelenéséhez és megerősödéséhez vezettek, amelyek szerint a nők a nagy hatalommal rendelkező férfiak árnyékában jelentősen csökkentett szerepet töltenek be a társadalomban.
Az említett sztereotípiák megszüntetésének kiindulási pontja az oktatás elemi szintje. Az iskolai oktatási anyagoknak valóban elő kell mozdítaniuk a férfiakkal egyenlő jogokat élvező nők pozitív képét.
Kötelességünk, hogy politikai és pénzügyi szempontból egyaránt támogassuk ezeket a programokat. Ez azt jelenti, hogy a tárgyalási folyamat során szorosan figyelemmel kell követni az elért eredményeket.
Daciana Octavia Sârbu (PSE), írásban. – (RO) Az EU-nak szorosan figyelemmel kell követnie a balkáni nők helyzetét, különösen az EU tagjelölt országaiban.
Ugyanakkor bátorítanunk kell az előcsatlakozási alapok biztosítását, hogy ezzel támogassuk a balkáni országokat az emberkereskedelem és a prostitúció elleni harcukban, különösen a gyermekek tekintetében, valamint hogy megfelelő egészségügyi ellátást tudjanak biztosítani, amelyhez minden nő hozzáférhet, fajtól vallástól vagy társadalmi helyzettől függetlenül. Végül, de nem utolsósorban, ezek a pénzalapok hozzájárulhatnak menedékhelyek és tanácsadó központok felállításához, a családon belüli erőszak áldozataivá vált nők számára.
Szeretném továbbá kihangsúlyozni a balkáni nők jogaiért harcoló nem kormányzati szervezetek támogatásának fontosságát, amit a balkáni régió kormányainak és az EU tagállamok nem kormányzati szervezeteinek egyaránt vállalniuk kell.
Nyomást kell gyakorolnunk a balkáni államok kormányaira annak érdekében, hogy sürgősen fogadjanak el intézkedéseket az emberkereskedelem, valamint a kiskorúakat is érintő prostitúció és a gyermekpornográfia elleni harchoz és annak megakadályozásához, szem előtt tartva azt, hogy a Balkán az emberkereskedelemnek egyszerre tranzit régiója és kiindulási helye.
Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy szükség van illetékes intézményekre a Balkánon olyan intézkedések elfogadásához, amelyek gondoskodnak arról, hogy a nők és a férfiak egyenlő fizetést kapjanak, és hogy az emberek gondolkodásából kiirtsák a sztereotípiákat.
Dushana Zdravkova (PPE-DE), írásban. – (BG) A múlt héten a szemtanúi lehettünk a nők ellen elkövetett erőszak megszüntetése világnapjának. Az Európai Bizottság kihangsúlyozta az ez ellen a probléma ellen folytatott könyörtelen küzdelem fontosságát. Az Európai Parlamentnek a tagjelölt országokat is fel kell szólítania arra, hogy tegyenek tevékeny lépéseket az érvényben lévő jogi keretek megfelelő alkalmazása és betartása érdekében. Mivel nem elég, ha a törvény csak papíron marad, a gyakorlatban is alkalmazni kell azoknak a nőknek az érdekében, akik nap mint nap kínzásoknak vannak kitéve és még csak nincsenek is tisztában azzal, hogy ez elfogadhatatlan. Ezért egyetértek a kutatóknak azzal a megállapításával, hogy lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy megváltoztassuk a gondolkodási sztereotípiákat ezekben az országokban.
Szeretném felhívni a figyelmüket a jelentésnek egy másik alapvető szempontjára. A régió sajátosságai, és különösen azoknak a katonai konfliktusoknak az alapján, amelyeknek egész Európa a szemtanúja volt az elmúlt évtizedben, szeretném kihangsúlyozni azt a tényt, hogy a konfliktuszónában élő férfiak és nők, lányok és fiúk nem azonos módon élték meg a háborút. Az igaz, hogy leggyakrabban a nők és a gyermekek válnak ezeknek a konfliktusoknak az áldozataivá, ám a nőknek azonos lehetőségeket és egyenlő esélyeket kell adni annak érdekében, hogy ők is harcolhassanak, hogy tevékenyen részt vehessenek a társadalmi és a politikai életben, a társadalom irányításában és stabilizálásában.