Rapporti verbatim tad-dibattiti

L-Erbgħa, 3 ta' Diċembru 2008 - Brussell

22. Is-sitwazzjoni tan-nisa fil-Balkani (preżentazzjoni qasira)

  Die Präsidentin. − Als nächster Punkt folgt die kurze Darstellung des Berichts von Zita Gurmai im Namen des Ausschusses für die Rechte der Frau und die Gleichstellung der Geschlechter über die Situation der Frauen auf dem Balkan (2008/2119(INI)) - (A6-0435/2008).

  Zita Gurmai, előadó. − Tisztelt kollégák, biztos úr. Köszönöm, hogy itt maradtak meghallgatni ezen a késői órán. Nagyon örülök, hogy bemutathatom ma ezt az állásfoglalási indítványt önöknek. Örülök, mert ez azt mutatja, hogy az Európai Parlament számára fontos a Balkánon élő nők helyzetének nyomon követése, javítása. Meggyőződésem, hogy ez közös érdekünk és felelősségünk, hiszen az Unió nem zárkózhat be.

Mindannyian tudjuk, hogy a régió országai nagyon komoly traumákon estek át nem is olyan régen. Nagyon nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy úrrá legyenek problémáikon, és ezért csodálat illeti meg őket. Úgy gondolom azonban, hogy egy nagyon fontos erőforrást nem vesznek kellően figyelembe, mégpedig a nőket.

Való igaz, hogy a nők különösen sokat szenvedtek a háborús időszak alatt, de szem előtt kell tartanunk, hogy ők nem csupán áldozatok, hanem tevékeny, aktív, hasznos és nélkülözhetetlen elemei a demokratikus stabilizálódásnak és újjáépítésnek.

Soha nem voltam híve annak, hogy kivételezzünk a nőkkel, azonban azt bátran kijelenthetem, hogy nekik is meg kell adni ugyanazokat az esélyeket, mint a férfiaknak. Nem többet, nem kevesebbet. Nincs ez másképp ebben az esetben sem. A nők a fenti szerepet csak úgy tudják betölteni, ha megkapják rá a lehetőséget.

És mi is ez a lehetőség? Mivel a nők adják a lakosság felét, ebben az arányban kell, hogy döntéshozatali szerepet kapjanak. Tudom, hogy sokak szerint a kvóta nem jelenti az üdvözítő megoldást, de azt kell, hogy mondjam, ennél hatékonyabb adminisztratív megoldást sajnos még nem találtunk.

A nők gazdasági emancipációja a legelső feladatok között van. A dolgozó nők hasznosabb tagjai a társadalomnak és kevésbé kiszolgáltatottak. Ha viszont dolgoznak, az nem megengedhető, hogy kiszoruljanak a gazdasági élet vezető pozícióiból. Ugyanakkor, ha keményen dolgozó nőkről beszélünk, meg kell adni nekik a lehetőséget, hogy ezt összeegyeztethessék családi elfoglaltságaikkal.

Mindehhez az is szükséges, hogy a társadalom hozzáállása pozitívan megváltozzon a nők irányába, a negatív sztereotípiákat meg kell szüntetni. Ebben az oktatásnak és a médiának kiemelkedő szerepe van. A sort még hosszan folytathatnám, de most két nagyon fontos szempontot szeretnék kiemelni az idő rövidsége miatt.

Először is soha nem felejthetjük el, hogy az adott régióban több ország található, amelyeket nem lehet egy kalap alá venni, azonosan kezelni. Minden ország keményen dolgozik minden területen, így a nők helyzetének javításáért is. Természetesen vannak olyanok, akik már előrébb járnak ebben a harcban, vannak, akik kevésbé. Ezt próbáltam érzékeltetni a jelentéshez csatolt táblázattal.

Másodszor, a jövőbeni esetleges európai uniós csatlakozás komoly motivációjaként szolgál ezen országoknak, hogy célkitűzéseiket elérjék. Fontos, hogy ezt az időszakot ebben a vonatkozásban is teljesen kihasználják, kihasználjuk.

Jelentésemmel az volt a célom, hogy jelezzem, jó úton járnak, tisztelettel adózom erőfeszítéseiknek, és kitartást kívánok a továbbiakhoz.

Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a rengeteg segítséget, amit a munkám során kaptam a FEMM Bizottság titkárságának, Rudolfs Verdinsnek és Elvy Svennerstalnak, a szocialista frakció titkárságáról Effy Tsonosnak és Majella McCone-nak, képviselőkollégáimnak, az árnyékjelentéstevőknek, Marie Panayotopoulos-Cassiotounak, Doris Packnek, Bauer Editnek, Járóka Líviának, Filiz Hyusmenovának, Emine Bozkurtnak, Anni Podimatának, Marusya Lyubchevának és sokan másoknak. Külön köszönet a Néppárt titkárságának, a Zöldeknek és természetesen a Liberálisoknak is fáradhatatlan munkájukért és az utolsó pillanatig sem múló kompromisszumkészségükért. Végül, de nem utolsósorban pedig közvetlen munkatársaimnak.

Nagyon büszke vagyok rá, hogy az állásfoglalási indítvány, amit ma Önök elé terjesztek, széles körű kompromisszumot tükröz, ezáltal az Európai Parlament üzenete, úgy vélem, tiszta, egyértelmű és erős. Remélem, hogy a sorok között olvasva világossá válik az a célkitűzésem is, hogy a jelentés pozitív hangvételű, biztató legyen. Köszönöm figyelmüket. Egyébként örömteli, hogy éppen Verheugen biztos úr, aki a bővítésnél bennünket bővített, itt van velünk.

  Günter Verheugen, Vizepräsident der Kommission. − Frau Präsidentin, meine Damen und Herren! Frau Abgeordnete Gurmai, ich war zuständig für die Erweiterung. Das ist aber schon vier Jahre her. Aber nichtsdestoweniger ist einiges von dem Wissen aus der damaligen Zeit bei mir noch vorhanden. Ich bin wirklich sehr froh, dass ich heute Abend mit Ihnen über dieses Thema reden kann. Es lag mir tatsächlich immer ganz besonders am Herzen, und das tut es auch heute noch.

Ihr Bericht und die Erkenntnisse der Kommission stimmen überein. Wir haben da keine unterschiedlichen Auffassungen. Es ist eindeutig richtig, dass wir bei den politischen Kriterien, die ja entscheidende Voraussetzung für die Aufnahme und den Abschluss von Beitrittsverhandlungen sind, die Frage von Frauenrechten und der Gleichstellung von Frauen und Männern als einen absolut unverzichtbaren Bestandteil betrachten.

Aus meiner eigenen Erfahrung kann ich sagen – und Olli Rehn, der die Arbeit jetzt tut, bestätigt das –, dass Erweiterungsverhandlungen, überhaupt Erweiterungsprozesse, allein schon die Hoffnung darauf, es könne zu Beitrittsverhandlungen kommen, die gesellschaftliche Situation von benachteiligten Gruppen regelmäßig deutlich verbessern. Die Regierungen und die Parlamente in den betroffenen Ländern wissen ja, was Europa von ihnen erwartet. Ich glaube nicht, dass es einen stärkeren Katalysator zur schnellen gesellschaftlichen Veränderung in Kandidatenländern oder in potenziellen Kandidatenländern gibt als die Perspektive, Mitglied der Europäischen Union werden zu können und aus diesem Grunde bestimmte Standards, die wir in Europa haben, erfüllen zu müssen.

Die Berichte, die Sie erstellt haben, Ihre Analyse und unsere Analyse beschreiben ja ein in der Tat erschreckendes Problem. Frauen sind in den Ländern, über die wir heute reden, generell unterrepräsentiert, sowohl auf dem Arbeitsmarkt als auch im politischen Leben. Häusliche Gewalt ist weit verbreitet. Die Lage von Frauen in ländlichen Gebieten ist unbedingt besorgniserregend. Mädchen und Frauen von nationalen ethnischen Minderheiten – vor allem Roma-Frauen – leiden ebenso wie behinderte Frauen unter besonderer Diskriminierung, und viel zu oft sind Mädchen und Frauen leider Opfer von Menschenhandel.

Es ist daher für die Kommission ganz selbstverständlich, dass in ihrer Zusammenarbeit mit den Kandidatenländern und potenziellen Kandidatenländern Programme entwickelt werden, um diese Zustände zu verbessern. Ich muss das jetzt hier nicht im Einzelnen darstellen. Es gibt eine große Zahl von Programmen, mit denen die Regierungen und die Behörden der Kandidatenländer dazu befähigt werden sollen, mit dem Problem richtig umzugehen. Aber es gibt eben auch Projekte und Programme, denen das Prinzip der Selbsthilfe zugrunde liegt und mit denen Nichtregierungsorganisationen und andere gesellschaftliche Gruppen unterstützt werden.

Ich kann Ihnen versichern, Frau Abgeordnete Gurmai, dass die Kommission auch in Zukunft mit ihren Möglichkeiten zur Stärkung von Frauenrechten in den Balkanländern beitragen wird. Das schließt ganz eindeutig – ich sagte es schon – die Unterstützung von Frauenorganisationen und von Nichtregierungsorganisationen ein. Ich glaube, dass eine glaubwürdige und ernsthafte Beitrittsperspektive für diese Länder das stärkste Stimulans ist, sie anzuregen, das Notwendige wirklich zu tun.

Wir sollten uns hier aber keine Illusionen machen. Jeder hier in diesem Raum weiß, dass solche gesellschaftlichen Prozesse ihre Zeit brauchen. Wenn ich noch einmal auf meine eigene Erfahrung zurückkommen darf: Wir dürfen uns nicht damit zufrieden geben, dass irgendetwas im Gesetzbuch steht. Wir dürfen uns nicht damit zufrieden geben, dass wunderschöne Aktionspläne gemacht werden, die auf dem Papier ganz großartig aussehen. Ich habe Dutzende davon gesehen. Das bedeutet noch lange nicht, dass auch wirklich etwas geschieht. Die wirkliche Arbeit fängt eben dann erst an. Ich bin sehr dankbar dafür, dass das Europäische Parlament an dieser Arbeit ein so großes Interesse zeigt.

  Die Präsidentin. − Der Punkt ist geschlossen.

Die Abstimmung findet morgen, Donnerstag, 4. Dezember 2008, um 12.00 Uhr, statt.

Schriftliche Erklärungen (Artikel 142)

  Cristian Silviu Buşoi (ALDE), in writing. – Social developments in the Balkans in terms of gender equality have unfortunately been notorious for the lack of improvement in this field. Even though some of the Balkan countries have been given candidate status for EU membership, the situation of women is becoming increasingly worrisome and hardly improving.

In order to sustain the relative position of women in the Balkan societies, the EU must become more involved in the slow democratic process which characterises most countries in the region and encourage the fostering of legally binding instruments with regard to women’s rights and liberties. Furthermore, positive discrimination should also be a concept employed by the governments in the region, in the same manner as in the EU Member States that apply it.

Nevertheless, in order to recreate a stable post-conflict environment, it is imperative to promote the development of an equal society that protects the position of women while avoiding the re-establishment of the ‘patriarchal’ institutions that have characterised much of the past. The participation of women in the decision-making process is essential to achieving a substantial change in their status in society and will have concrete significance for future improvements.

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE), in writing. – Equal opportunity for women and men is an important part of the Copenhagen criteria. Countries in the Balkans have much work to do in this area. Candidate countries should strive to make their antidiscrimination and gender equality laws equal to those of the acquis communautaire.

Issues that require special attention in the Balkans include: increasing health care, increasing the representation of women in government, protecting women from domestic violence, eliminating sex crimes, and implementing stronger antidiscrimination strategies.

These problems certainly exist within the EU Member States as well. We should constantly be striving for better equality between women and men.

But candidate states have to pay special attention to rectifying these problems before it is possible for them to join the European Union.

  Lívia Járóka (PPE-DE), in writing. – The problems of discrimination that Roma communities face remain unresolved throughout Europe. In both old and new Member States, as well as in candidate countries, integration policies are generally weak, sporadic and administered on a case-by-case basis. Romani women throughout the Balkans face discrimination not only because of their gender, but also on account of the ethnic group to which they belong. Due to their marginalisation from mainstream society, Romani women encounter discrimination which influences their access to healthcare, quality education, housing and employment.

It is extremely important that candidate and potential candidate countries in the Balkans guarantee the elimination of all forms of discrimination and prejudice against Romani women and introduce an effective and practical anti-discrimination strategy to be implemented at all levels (national and local).

It is obvious that the European Union's enlargement process, through the use of its tool the Copenhagen criteria, has the potential to significantly change the situation of the Roma in the Balkans. For this reason it is crucial that the European Commission adopts an effective monitoring system in order to measure the real efforts made in minority and women's rights in the Balkans, which will then demonstrate full compliance with the political criteria for accession.

  Dumitru Oprea (PPE-DE), în scris. – Raportul privind situaţia femeilor din Balcani dezbate unul dintre cele mai actuale subiecte: locul femeii în societatea contemporană. Se trag mai multe semnale de alarmă în ceea ce priveşte situaţia femeilor din Balcani, în condiţiile unui proces de stabilizare democratică în curs de desfăşurare. Dincolo de a fi exhaustiv, raportul tratează capitole esenţiale şi general valabile, cum ar fi: femeia pe piaţa muncii, lupta contra stereotipurilor, sănătatea femeilor, femeile în procesul decizional, violenţa contra femeilor şi traficul de persoane. Aceste teme sunt cu atât mai edificatoare în contextul unor state care au suferit schimbări majore în ultimii 20 de ani.

Dificultatea evaluării stării de fapt din aceste ţări este îngrijorătoare. Femeile sunt discriminate, voit sau nu. Un exemplu îl constituie piaţa "neoficială" a muncii pentru femei, situaţie care este percepută ca o stare de normalitate în unele ţări. O problemă şi mai mare se regăseşte în rândul femeilor care sunt orientate sau se "orientează" către activităţi sub demnitatea umană, aşa cum este prostituţia, sau cad pradă traficului de persoane. Îngrijorător este şi faptul că multe femei sunt şi victime ale violenţei domestice.

În altă ordine de idei, femeile trebuie să se implice mai mult în schimbarea mentalitătii şi pentru a-şi ocupa locul meritat în societate.

  Rovana Plumb (PSE), în scris. – Ca reprezentantă în Parlamentul European a unei ţări aflată în proximitatea imediată a Balcanilor de Vest, salut progresele făcute de ţările candidate sau potenţial candidate prezentate în raport, dar avem nevoie de acţiuni politice concrete care să elimine discriminările şi insecurităţile sociale şi economice care continuă să existe în regiune.

Conflictele din regiune au erodat imaginea femeii în mentalul colectiv şi au condus la apariţia şi consolidarea stereotipurilor conform cărora rolul femeii în societate este unul foarte redus, în umbra bărbatului puternic.

Punctul de plecare pentru eliminarea acestora îl constituie formele primare de învăţământ, iar materialele cu caracter educaţional din şcoli ar trebui să promoveze o imagine pozitivă a femeilor, beneficiare ale unor drepturi egale cu bărbaţii.

Obligaţia noastră este de a sprijini atât politic, cât şi financiar aceste programe, iar în decursul procesului de negociere ar trebui să existe o monitorizare atentă a rezultatelor obţinute.

  Daciana Octavia Sârbu (PSE), în scris. – Este necesara o mai buna monitorizare din partea UE a situatiei femeilor din Balcani, mai ales in tarile candidate la aderare.

Totodata ar trebui incurajata acordarea de fonduri de preaderare pentru sprijinirea tarilor balcanice in lupta impotriva traficului de persoane si prostitutiei, mai ales in randul copiilor, cat si pentru asigurarea unor servicii medicale adecvate, la care sa aiba acces orice femeie indiferent de rasa, religie sau statut social, dar nu in ultimul rand si pentru crearea de adaposturi si centre de consiliere a femeilor care sunt victime ale violentei domestice.

De asemenea, subliniez importanta sprijinirii ONG-urilor care milteaza pentru drepturile femeilor din Balcani, atat de catre guvernele din Balcani cat si de catre ONG-uri din statele membre UE.

Insist sa faca presiuni asupra guvernelor din statele balcanice sa urgenteze masurile de combatere si prevenire a traficului de persoane, a prostitutiei in randul minorilor si a pornografiei in randul copiilor, avand in vedere faptul ca Balcanii sunt o zona de tranzit si de geneza a traficului de carne vie.

Nu trebuie omisa nici necesitatea luarii de masuri din partea institutiilor competente din Balcani pentru asigurarea egalitatii de remunerare intre femei si barbati si a unei educatii impotriva stereotipurilor.

  Душана Здравкова (PPE-DE), в писмен вид. – Миналата седмица отбелязахме международния ден за премахване на насилието срещу жените. Европейската Комисия подчерта необходимостта от безмилостна борба с този наболял проблем. Европейският парламент също трябва да призове страните-кандидатки да предприемат активни мерки за правилното прилагане и спазване на съществуващата законодателна рамка. Защото законът не може да бъде само на хартия, той трябва да се прилага реално, за да се подобри положението на тези жени, подложени всеки ден на тормоз и които дори не осъзнават, че това е нередно. Ето защо съм съгласна с докладчика, че трябва да се предприемат действия за промяна на стереотипите на мислене в тези държави.

Бих искала да насоча вашето внимание и върху друг основен момент, залегнал в доклада. Според спецификата на региона и по-специално военните конфликти, на които цяла Европа беше свидетел през последното десетилетие, бих искала да подчертая факта, че в зоните на конфликти, мъжете и жените, момичетата и момчетата преживяват войната различно. Вярно е, че жените и децата най-често са жертви на тези конфликти, но на жените трябва да бъдат дадени еднакви възможности и да получат равен шанс, за да могат също така да се борят, да участват активно в социалния и политическия живот, да управляват и да стабилизират обществото.