Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. december 16., Kedd - Strasbourg

12. Az üvegházhatást okozó gázkibocsátás csökkentésére irányuló közös törekvések (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Satu Hassi által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről szóló európai parlamenti és tanácsi határozat iránti javaslatról (COM(2008)0017 - C6-0041/2008 - 2008/0014(COD)) készített jelentés (A6-0411/2008).

  Satu Hassi, előadó. − (FI) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Őszinte köszönetemet szeretném kifejezni az árnyékelőadóknak a kiváló együttműködésért. Köszönetet szeretnék mondani a Bizottságnak és az Európai Unió Tanácsa francia elnökségének az általuk tett erőfeszítésekért.

El kell azonban mondanom, hogy nem vagyok maradéktalanul elégedett. A klímacsomaggal az EU-nak határozott globális vezető szerepet kellett volna vállalnia. Ez a vezető szerep sajnálatos módon erősen meggyengült, amikor a francia elnökség úgy határozott, hogy a döntést tagállami konszenzussal hozza meg. Szinte minden miniszterelnök azzal a nemzeti érdekeken alapuló szándékkal érkezett a csúcsra, hogy enyhítsen a klímacsomagon, és ez sikerült is nekik. A végeredmény természetesen így is előrelépést jelent, de kisebbet annál, mint amire a tudományos javaslatok értelmében szükség lenne.

A terhek elosztásáról szóló határozat legnagyobb hátránya az, hogy a tagállamok szabadon figyelmen kívül hagyhatják saját nemzeti csökkentési kötelezettségeiket, és kompenzálhatják ezeket a fejlődő országokban megvalósuló projektek finanszírozásával. A legrosszabb esetben ez odáig vezethet, hogy házon belül stabilizálódik a kibocsátás szintje, és minden marad a régiben.

A tárgyalási eredmények ennek ellenére megőrzik a bizottsági javaslat ésszerű alapszerkezetét: a kibocsátáscsökkentés lineáris növelését és a kibocsátásoknak az uniós szabályozásban először megvalósuló, éves szinten megállapított kötelező felső határát.

A Parlament ezenkívül keresztülvitt számos, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság szinte egyhangúlag elfogadott jelentésén alapuló fontos javító módosítást is. A következőkben ezek közül említenék néhányat. A 30%-os kibocsátáscsökkentési cél a nemzetközi megállapodást követően immár szerepelni fog a jogszabály szövegében. A tagállamoknak mostantól mérlegelniük kell a kibocsátáscsökkentést célzó fellépés drasztikusabb módjait, amelyek eredményeiről jelentést is kell tenniük. A tagállamoknak határozott érdeke lesz a kibocsátások jogilag engedélyezett szintjének betartása, hiszen a határ túllépése esetén a következő évi kvóta jelentősebb mértékű csökkentésére számíthatnak. A tiszta fejlesztési mechanizmus (CDM) egységeinek felhasználására vonatkozó minőségi követelmények szigorúbbá válnak. A nemzetközi megállapodást követően az EU vállalja, hogy olyan módon segíti elő a fejlődő országok kibocsátáscsökkentését, amelynek révén a hőmérséklet emelkedése 2 fok alatt tartható. A hajózásból származó kibocsátás korlátozására meghatározott időszak áll majd rendelkezésre. Amennyiben a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) 2011-ig nem köt nemzetközi megállapodást, az EU saját jogalkotása keretén belül intézkedik.

Mindezek jelentős előrelépést jelentenek, amit a Parlament követeléseinek köszönhetünk. Ennek megfelelően a végső szavazáskor javaslom a teljes csomag támogatását, jóllehet más részről egyetértek a saját képviselőcsoportom, valamint az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja által benyújtott módosítással is, amelynek értelmében a CDM-egységek csökkentésével biztosítható lenne, hogy a kibocsátáscsökkentés nagy része Európában valósuljon meg.

Ez a határozat kedvező és kedvezőtlen elemeitől függetlenül azt jelenti, hogy valóságos birokharcot fogunk vívni arra vonatkozóan, vajon az EU által elért kibocsátáscsökkentés módjának meg kell-e felelnie a klímakutatás eredményeinek, és vajon ennek csupán a megállapodásról folytatott nemzetközi megbeszélések után kell-e megvalósulnia. Másodszor, a határozat azt jelenti, hogy a tagállamok politikai felelőssége eldönteni, a kibocsátáscsökkentésnek mekkora hányada valósul meg Európán belül.

Arra kérem a tagállamokat, ne helyezzék ki a kibocsátáscsökkentés túlnyomó részét a fejlődő országokba, hanem a tömegközlekedés, a vasutak és az energiahatékonyabb épületek terén saját országukban fektessenek be a zöld megoldásokba, ezzel egy időben pedig teremtsenek „zöldgalléros” munkahelyeket Európában.

Ne feledjük, hogy a Föld nem ismeri a kompromisszumokat. A bolygótól kapott ultimátumok teljes körűek, a kibocsátáscsökkentési célok gyengítése és halogatása pedig a lehető legköltségesebb megoldás.

  Jean-Louis Borloo, a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Először is hálás köszönetet szeretnék mondani Hassi asszonynak az általa végzett kemény munkáért, és miért is ne mondjuk ki, a kompromisszum iránti elkötelezettségéért, amelynek köszönhetően közelíteni tudtuk álláspontunkat a legfontosabb célok irányában.

Mindenki tisztában van vele, hogy egyes kérdésekben Hassi asszony még szigorúbbá kívánta volna tenni a rendszert, úgy gondolom azonban, hogy a háromoldalú megbeszélések és az együttdöntési eljárás során elért eredmény a lehető legkedvezőbb.

Két észrevételt szeretnék tenni. Először is a csökkentések, a rugalmasság és a szankciók kérdését érintő vita alakulásáról, amely ügyek a hétvégi háromoldalú megbeszélés fő tárgyát képezték. Néhány tagállam számára szükséges volt a rugalmasság. A Parlament azt szerette volna, hogy ezzel párhuzamosan megerősödjenek a korrekciós mechanizmusok, amiről úgy gondolom, sikerült megállapodni.

Másodszor, kis mértékben, kizárólag néhány államot érintően és csupán néhány esetben módosult a tiszta fejlesztési mechanizmus alkalmazása, különös tekintettel egyes, valóban a fejlődés időszakában lévő területekre: ezek a leginkább hátrányos helyzetű területek és a kis szigetek. A vita véleményem szerint nyitott marad az egyes országokban, és úgy érzem, hogy a lényegi kérdés e szövegtől függetlenül a tiszta fejlesztési mechanizmusokról szóló általános vita, illetve az ezek befogadására és megfelelő feltételek szerint történő irányítására alkalmas kapacitás.

Végezetül kiemelném, hogy Koppenhágát követően együttdöntési eljárás keretén belül kell majd határoznunk arról, felvállaljuk-e a magasabb szintű célkitűzéseket. Ezért úgy gondolom, Hassi asszony, nem kell attól tartanunk, hogy olyan helyzetbe kerülünk, amelyben a szöveg felülvizsgálata visszalépést eredményezhet.

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök asszony! Köszönetet szeretnék mondani, és gratulálni szeretnék Hassi asszonynak az által végzett kiváló munkáért, valamint a kezdeti bizottsági javaslat alapelveinek és szerkezetének megőrzését célzó erőfeszítéseiért; a terhek elosztásáról szóló határozatot érintő kompromisszumos megállapodásban ezek véleményem szerint megtalálhatók. Ismét hangsúlyoznám, hogy az Európai Unió széndioxid-kibocsátásának 2020-ig történő 20%-os csökkentésére vonatkozó környezetvédelmi célkitűzés a csomaggal megvalósítható, és e cél elérésében természetesen ez a határozat is segítséget nyújt majd. A célok elérését illetően nem bocsátkoztunk kompromisszumokba.

Valaki korábban úgy fogalmazott, hogy a csomag két részből áll. Felosztható egyrészt a környezetvédelmi célokra – ahol nem történt változás, és amelyeket a tervek szerint el is fogunk érni –, másrészt pedig egyéb kérdéseket is tartalmaz, például az árverésekét, illetve azt, vajon a befektetések megvalósíthatók-e az Európai Unión kívül; ez a rész néhány tekintetben módosult, ám olyan módon, hogy az nem befolyásolja a csomag alapszerkezetét, illetve a környezetvédelmi célokat.

A konkrét határozat tekintetében elmondható, hogy a tagállamokra vonatkozó javaslat által előírt nemzeti célok a Bizottság eredeti javaslatához képest nem változtak. A tagállamoknak a 2013 és 2020 közötti időszakban egy kötelező éves célokkal rendelkező lineáris tervnek megfelelően kell korlátozniuk az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ezzel biztosítható, hogy a tagállamok részarányosan minden ágazatban elősegítsék a 2020-ra vonatkozó 20%-os uniós csökkentési cél elérését.

A tagállamok által a terhek elosztásáról folytatott viták során felmerült legfőbb probléma az volt, hogyan teremthető meg az egyensúly a céljaikat hatékony ellenőrzési és megfelelési intézkedések segítségével elérő tagállamok között annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a kérdéses célok végrehajtását. A terhek elosztásáról szóló kompromisszumos megállapodás kellően kiegyensúlyozott. Elegendő rugalmasságot kínál a tagállamok számára ahhoz, hogy pénzügyi szempontból elfogadható módon valósíthassák meg a csökkentési célokat, ugyanakkor hatékony ellenőrzési és megfelelési rendszert biztosít. Ezenfelül a javaslat megőrizte és tovább erősítette a Bizottság által a tagállami ellenőrzési feladatokat érintően javasolt rendelkezéseket, valamint a szükséges korrekciós intézkedések esetén a tagállamoknak nyújtott segítség elképzelését is.

A terhek elosztásáról szóló határozatot érintő kompromisszumos megállapodás jelentős eredmény, amely az Európai Parlament és elsősorban az előadó, Satu Hassi részéről tapasztalt kitartó erőfeszítések hiányában nem jöhetett volna létre. Éppen ezért arra kérem Önöket, szavazzanak a megállapodás elfogadása mellett.

  Cornelis Visser, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. − (NL) Elnök asszony! Örömmel fogadtuk a klímacsomaggal kapcsolatos eredményt, az ugyanis egyértelműen tükrözi a holland Kereszténydemokrata Párt (CDA), valamint az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja álláspontját. Elengedhetetlen, hogy Európa elkötelezze magát a 2020-ig történő legalább 20%-os csökkentési cél mellett, amely egy nemzetközi megállapodás létrejötte esetén akár 30%-os is lehet.

A feladatunk azonban az, hogy biztosítsuk, az egyes tagállamok egyenlő mértékben járulnak hozzá e cél eléréséhez. Más szóval gondoskodnunk kell róla, hogy minden tagállam azonos módon tegyen eleget a megfelelőségi előírásoknak. A csökkentésre vonatkozó követelményeket az egyes tagállamok számára külön határoztuk meg. Ennek eredményeképpen elvben megvalósult a terhek igazságos elosztása, és továbbra is fontos ezek fenntartása. Ellenkező esetben a tagállamok túl nagy szabadságot kapnának. Ha valamely tagállam betartja a megállapodást, egy másik azonban nem, akkor a verseny torzulásával kell számolnunk.

Ennek tehát nem csupán az éghajlat látja kárát. Az egyes vállalatok és ágazatok különböző tagállamok közötti versenyfeltételei is hátrányt szenvednek. A Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésében kértem, hogy erre a szempontra különös figyelmet fordítsunk. A Bizottságnak szigorúan figyelemmel kell kísérnie a megfelelőséget, és szükség esetén további követelményeket kell előírnia. A Parlamentben ezt szorosan nyomon fogjuk követni.

  Sepp Kusstatscher, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének előadója. − (DE) Elnök asszony! A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság örömmel fogadja az éghajlatváltozás lassítását, illetve a következményeinek enyhítését elősegítő célokat és intézkedéseket.

Csupán egyetlen szociálpolitikai szempontot emelnék ki: az éghajlatra veszélyes üvegházhatású gázok mennyiségének növekedéséért elsősorban az úgynevezett első világ növekedése, a túltermelés és a túlzott fogyasztás – különösen a hatalmas mennyiségű fosszilis tüzelőanyagot felhasználó közlekedés – a felelős. Másrészről a közelgő éghajlati katasztrófa következményei éppen a szociálisan leginkább kiszolgáltatottakat és a legszegényebbeket sújtják. Ők nem rendelkeznek az alkalmazkodáshoz szükséges eszközökkel. Az energia- és élelmiszerárak nagy terhet rónak rájuk, sokkal nagyobbat, mint a tehetősekre. Idővel a már jelenleg is létező éhínségek drámai mértékben súlyosbodni fognak.

Éppen ezért globális támadást kell indítanunk a világban tapasztalható éhezés ellen. Azt kérjük, hogy az üvegházhatású gázokra vonatkozó csökkentési terhek elosztása szociális szempontból elfogadható módon történjen.

ELNÖKÖL: MAURO ÚR
alelnök

  Robert Goebbels, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. – (FR) Elnök úr! Az energia- és klímacsomagról folytatott tárgyalások lebonyolításához választott eljárás miatt a Parlamentnek nem volt módja rá, hogy valóban demokratikus módon végezze a feladatát.

Az informális háromoldalú megbeszéléseken született kompromisszumot el kell majd fogadnunk. Továbbra is meggyőződésem, hogy egy első olvasat esetén a Parlament jobb megoldásokat érhetett volna el a Tanáccsal szemben, különös tekintettel a fejlődő országok számára történő technológiaátadásra.

A kibocsátások csökkentésének világszinten kell megvalósulnia, ami azt jelenti, hogy el kell fogadnunk a Kiotói Jegyzőkönyv által is elismert tiszta fejlesztési mechanizmusok eszköze révén létrejövő eredményeket.

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentése sok szempontból ésszerűtlen volt, alapját pedig a Sarkozy elnök úr által leleplezett fundamentalista megközelítés képezte. Az előadónak visszavonulót kellett fújnia, és meg kellett elégednie csupán 20 preambulumbekezdéssel. Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentése jóval közelebb állt a végső eredményhez. Ez az eredmény még kedvezőbb lehetett volna, ha a Parlament a demokratikus átláthatóság elképzelésének megfelelően végezheti a munkáját.

Az energia- és klímacsomag kérdését keserű szájízzel zárjuk le, mert a tárgyalások zárt ajtók mögött, valódi nyilvános vita nélkül zajlottak.

  Antonio De Blasio, a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. – (HU) Az előterjesztésről a Parlament Regionális Fejlesztési Bizottsága is hosszú vitákat folytatott. Javaslataink többsége arra a felismerésre irányult, hogy ez a célkitűzés alapjaiban érinti az egyes régiók gazdasági, társadalmi kohézióját, ezért a széndioxid-kibocsátás csökkentését csak a kohéziós politikába integráltan lehet eredményesen megvalósítani. A strukturális fejlesztésekre szánt támogatások feltételrendszerébe szükséges lenne beépíteni az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésének szempontjait is. Ugyan az Európai Unió ezen vállalása a tagállamok kormányait kötelezi, a tagállami helyi és regionális önkormányzatokra és egyéb helyi és regionális képviseleti fórumokra és szervekre is komoly terhet ró. Az ambiciózus célkitűzés csak olyan módon teljesíthető, ha a feladatok összehangolása és megvalósítása során mind a központi kormányzati és a helyi regionális szervek közti vertikális, mind pedig az egyes helyi regionális szervek közötti horizontális együttműködés folyamatos. Az örömre az adhat okot, hogy elmozdultunk, méghozzá jó irányba, de a közös gondolkodás mellett az erőfeszítéseket tovább kell fokozni az EU minden tagállamában.

  Péter Olajos, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (HU) Nagyon sajnálom, hogy a miniszter úr nincs a teremben, de a frakcióm üdvözli és támogatja az Európai Unió új klíma- és energiacsomagját, és annak részeként a tagországok közötti teherelosztás jogszabályát. Ez EPP-ED szerint ez egy lényegi előrehaladás, hiszen eddig nem szabályozott területek kerülnek szabályozás alá, így 2013-tól minden széndioxid-kibocsátási forrás mérve és szabályozva lesz. A legnagyobb erénye a csomagnak, hogy javaslatomra az „effort sharing” területén is kereskedési rendszer lesz, ez lehetővé teszi, hogy az ETS-hez hasonlóan itt is piaci mechanizmusok segítségével is ösztönözhessük a széndioxid-csökkentést.

Az EPP elsődleges célja az Unión belüli ökoinnováció növelése, az, hogy az EU gazdasága legyen a legversenyképesebb az alacsony széndioxid-kibocsátású technológiákban. Sajnos ez csak részben sikerült, mivel a Tanács és a szocialista frakció túl sok CDM – majd 80%-nyi – felhasználásához ragaszkodott. Ez a CDM mennyiség az ETS-sel együtt 63 milliárd euró értékű, ami véleményem szerint eltúlzott. Ugyancsak sajnálatos, hogy a miniszterelnökök döntése értelmében a jogszabálycsomag két és félszer akkora kibocsátás-csökkenést vár el az európai cégektől, mint a tagállamoktól, ez a jelenlegi gazdasági gondok mellett különösen egyenlőtlen teher-elosztás az európai ipar kárára. A tagállamok egymással szemben is részrehajlóak voltak, nem jutalmazták meg azokat, akik teljesítették a vállalásokat, és nem büntették meg azokat, akik aláásták az Unió szavahihetőségét klímaügyben. Ugyanakkor a kvótakereskedelem jelentős forráslehetőséget biztosít az eddig is jól teljesítő kelet-közép-európai országok számára, arra, hogy további széndioxid-csökkentést érhessenek el, nagy megtakarítási potenciállal rendelkező háztartási-közlekedési és mezőgazdasági szektoraikban. Összességében ez a jogszabály hiánypótló, és minden hiányossága ellenére úttörő jelentőségű, mellyel az Európai Unió elindult egy hosszú úton, egy klímaszempontból is fenntartható, alacsony széndioxid-kibocsátású európai társadalom felé.

  Edite Estrela, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) Először is őszinte elismeréssel adóznék az előadónak, Hassi asszonynak az általa végzett nehéz munkáért és a kompromisszumról folytatott tárgyalások során tanúsított elszántságáért. Köszönetet mondok a Bizottságnak és a Tanácsnak is az erőfeszítéseikért. Csupán az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportjának árnyékelőadója által elmondottakra szeretnék reagálni. Megértem, hogy kellemetlenül érzi magát saját képviselőcsoportjában, mégsem teheti meg bűnbakként az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportját.

Nem volt könnyű ez a folyamat, ha azonban létrejöhet egy nemzetközi megállapodás, amelynek értelmében a tagállamok jogi kötelezettségként vállalják a szén-dioxid-kibocsátás 30%-os csökkentésének elérését, akkor megérte az erőfeszítést. A Parlament javaslatai is javítottak az eredeti szövegen, amelyeknek köszönhetően az immár a 2035-ig történő 50%-os, illetve a 2050-ig történő 60-80%-os, hosszú távú kibocsátáscsökkentési célokat is tartalmazza. A szöveg kitér még az energiahatékonyságra, a CDM (tiszta fejlesztési mechanizmus) projektek minőségére, valamint a harmadik országok számára a kibocsátáscsökkentés és az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodás elősegítése céljából nyújtandó tervezett támogatások kérdésére is. A szabályszegők szigorúbb büntetése érdekében javaslat született egy 1,08-as tényezőt alkalmazó korrekciós intézkedési mechanizmusról is. A megállapodás kétségtelenül lehetne jobb is, a legrosszabb azonban az lett volna, ha egyáltalán nem születik meg.

A klíma- és energiacsomag a polgárok, a környezet és a gazdaság szempontjából is kiemelkedő fontosságú. Éppen ezért üdvözölnünk kell a Tanácsban létrejött megállapodást. Ahogyan azt Kerry szenátor úr Poznańban megfogalmazta, az Európai Unió elismerésre méltó példát mutat másoknak. Ezzel a megállapodással az Unió rendkívül pozitív jelet küldött nemzetközi partnerei felé. Bizonyította, hogy továbbra is az éghajlatváltozás elleni küzdelem élvonalába tartozik, és hogy a többiektől is hasonló erőfeszítéseket vár el. Remélem, hogy holnap az Európai Unió a Szocialista Képviselőcsoport szándékának megfelelően elfogadja majd a csomagot.

  Johannes Lebech, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr! Igen drámai és izgalmas hónapokat töltöttünk a klímacsomagról folytatott tárgyalásokkal, és köszönetet szeretnék mondani Hassi asszonynak és az árnyékelőadóknak az építő jellegű és nyitott együttműködésért. Örömmel tölt el, hogy megállapodásra jutottunk, még akkor is, ha a Parlament részéről ennél némileg ambiciózusabb eredményre számítottunk. A kezdetektől fogva egy ambiciózus klímacsomagot szorgalmaztunk annak érdekében, hogy Koppenhágában hitelesen léphessünk fel. Különösképpen szerettük volna megakadályozni, hogy a tagállamok a széndioxidkibocsátás-csökkentés túlságosan nagy részét Európán kívülről vásárolhassák meg. A kialkudott rugalmas megközelítés ezt végül lehetővé teszi számukra, e lehetőséggel azonban természetesen nem kell élniük. A rugalmas mechanizmusok alapvetően sürgősségi intézkedésként kezelendők, és nem a célok elérésére szolgálnak. Ezenkívül szigorúbb szankciókat szerettünk volna megállapítani a tagállamokra vonatkozóan, amivel azt szerettük volna elkerülni, hogy 2019-ben néhány tagállam esetleg még mindig messze járjon a kitűzött célok elérésétől. A tagállamoknak vállalniuk kell a felelősséget, és azonnal meg kell kezdeniük a tervek kidolgozását arra vonatkozóan, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer keretein kívül hogyan kívánják csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását. A hatékonyabb energiafelhasználás és a fenntarthatóbb energiaformák segítségével létre kell hozniuk az alacsony széndioxid-felhasználású növekedés szükséges kereteit. A holnapi szavazás az európai klímacsomag elkészítésének végét jelzi, ez azonban csak egy lépés a bolygónk számára kedvezőbb éghajlat-változási politika megvalósítása felé. Kiosztottuk az elvégzendő feladatokat, rendelkezésre állnak a célok eléréséhez szükséges eszközök is, mostantól a tagállamokon a sor, hogy cselekedjenek. Ehhez politikai akaratra és vezetői irányításra van szükség. Ne feledjék: a klímacsomag kiindulópont a koppenhágai tárgyalásokhoz, ahol mindenképpen el kell érnünk a nemzetközi megállapodást. Befejezésképp emlékeztetném Önöket, hogy a nemzetközi megállapodásra vonatkozó cél nem a sokat méltatott 20%-os, hanem a 30%-os csökkentés, ezt az ambiciózus célkitűzést pedig már a holnap szavazásra kerülő megállapodás szövege is tartalmazza.

  Liam Aylward, az UEN képviselőcsoport nevében. – (GA) Elnök úr! Az egységes európai pénzügyi rendszerrel kapcsolatos munka során a tagállamok kormányai mind igen zaklatottak voltak. Átütő jelentőségű javaslatról volt szó, és aggodalommal töltötte el őket az eljárás jellege, valamint a várható eredmények körüli bizonytalanság. Ma nap mint nap 320 millió ember használja az eurorendszert. Közel 10 év telt el a bevezetése óta.

Ma a tagállamok egy másik rendkívüli javaslat végrehajtására készülnek, amelynek célja környezetünk jövőjének védelme. E cél eléréséhez mindenkinek aktívan hozzá kell járulnia. Gondoskodnunk kell a környezetvédelmi és a gazdasági megfontolások közötti egyensúly fenntartásáról. A vállalatok számára is védelmet kell nyújtanunk, hiszen fennáll a veszélye, hogy egyik tagállamból a másikba vándorolnak majd.

Ez a kihívás lehetőséget ad számunkra a tiszta ipar megteremtésére és a foglalkoztatás növelésére. Mostantól kezdve a tagállamoknak nagyobb hangsúlyt kell fektetniük a kutatásra és a fejlesztésre. Nagy örömmel tölt el, hogy figyelembe vettük Írország mezőgazdasággal kapcsolatos szükségleteit. Ez a különleges rendelkezés egy esetleges későbbi nemzetközi megállapodás létrejöttekor is érvényben marad. Ennek köszönhetően Írország erdőgazdálkodási terv kidolgozásával csökkentheti az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértékét.

A nemzeti erdőgazdálkodási terv rendkívül fontos, és a Kiotói Jegyzőkönyvnek is központi eleme. Ugyanakkor a gazdálkodók érdekei is védelemben részesülnek, ami szintén igen jelentős.

  Roberto Musacchio, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Mai parlamenti felszólalásában Sarkozy elnök úr őszinte jellemzést adott a klímacsomaggal kapcsolatos kompromisszum jellegéről.

A terhek elosztása e kompromisszum részét képezi. Minden kompromisszum lényege az, hogy lássuk, mi halad, milyen irányban, és vajon az megfelel-e a kihívásoknak. A környezeti és éghajlati válság mértékét elnézve önkéntelenül is aggodalmat kelt bennünk az engedmények nagysága. A dolgok jelen állása szerint, ha például az olasz miniszterelnök, Berlusconi úr szavait hallgatjuk, úgy tűnik, mintha az lenne a cél, hogy minden maradjon a régiben, szinte mintha félre kívánnánk vezetni az embereket: ez áll a tagállamok úgynevezett egyhangú döntése mögött, amelyről Sarkozy elnök úr beszélt. Tudjuk, hogy Berlusconi úr beszéde csupán propaganda, hiszen a csomag valójában nem tükrözi az általa elmondottakat. Ezzel ellentétben azonban kiemelt elismerés illeti a Parlamentet, amely nem csupán európaibb, de haladóbb szelleműnek is bizonyult, mint a Tanács és a tagállamok.

A kérdés tehát nem csupán az intézmények közötti egyensúly, hanem a köztük megvalósuló dinamika. A Parlamentnek éppen azért kellene nagyobb szerepet kapnia, mert erőteljesebb demokráciára van szükség. Szavazatainkkal ezért a parlamenti szövegeket fogjuk támogatni, és ki szeretném jelenteni itt, a képviselők előtt, hogy a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság lenyűgöző munkát végzett az ügy előmozdítása érdekében, és Goebbels úr állításával ellentétben Hassi asszony különösen eredményesen és hatékonyan járt el e kérdésben.

  Riitta Myller (PSE). – (FI) Elnök úr! Jómagam is köszönetet mondanék az előadónak, Hassi asszonynak, valamint mindenkinek, aki részt vett ezen igen bonyolult irányelvről folytatott megbeszélésekben.

Egyértelmű, hogy a kibocsátáskereskedelemben részt nem vevő ágazatokban is szigorú, kézzelfogható célokra van szükség, hiszen ezek révén sokat tehetünk az energiahatékony társadalom megvalósulásáért.

Az irányelv rendelkezéseinek tárgyát képező ágazatok, például az építőipar, a közlekedés, a mezőgazdaság és a hulladékkezelés azok, ahol lehetőségünk nyílik új készségek és szaktudás kifejlesztésére, amelyek nagyrészt már most is rendelkezésre állnak. Ha létezik megfelelő szabályozás, ezek a készségek és szaktudás is felhasználhatók. Ebből a szempontból nagyszerű, hogy a Parlament munkája nyomán egyértelműen belekerült az irányelvbe az „energiahatékonyság” kifejezés.

  Adina-Ioana Vălean (ALDE). - Elnök úr! Üdvözlöm az elmúlt héten az éghajlatváltozásról szóló csomaggal kapcsolatban elért megállapodást, és gratulálok az előadóknak és a francia elnökségnek a hatékony munkához.

Lényeges volt, hogy megtartsuk az ambiciózus célokat, a jelenlegi viharos gazdasági események közt azonban nem engedhetjük meg magunknak, hogy lehetetlen terhekkel sújtsuk az ipart, és akadályozzuk az európai versenyképességet. Éppen ezért nagy örömmel fogadom a tagállamokkal szemben tanúsított rugalmasságot, különösképpen a terhek elosztásáról szóló határozatban, amelynek segítségével az egyes országok könnyebben megvalósíthatják céljaikat, és szankciók helyett korrekciós intézkedésekre számíthatnak.

Az Ipari Bizottságban végig ezt az elvet vallottam, most azonban még egyszer elismételném. Szükség van a rugalmasságra, legfőképpen az új ágazatokra vonatkozó szabályozás esetében, a szigorúbb rendelkezések előírását megelőzően pedig hatástanulmányokat kell végezni.

Nagy elégedettséggel tölt el továbbá, hogy a magasabb csökkentési célok meghatározására vonatkozóan biztosítottuk az együttdöntési eljárást. Ez elvi kérdés. Polgáraink nem azért küldtek ide bennünket, hogy ilyen fontos kérdésekben még a hangunkat se hallathassuk.

  Anni Podimata (PSE). – (EL) Elnök úr, biztosok, soros tanácselnök úr! A ma megvitatott energiaügyi és éghajlat-változási javaslatcsomag nem tükrözi pontosan az Európai Bizottság által az Európai Tanács kérésére egy évvel ezelőtt előirányzott ambiciózus célokat. Ezenfelül az illetékes parlamenti bizottságok által tett ajánlásoktól is sok tekintetben elmarad. A Parlament javaslatai – itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy gratuláljak az előadónak, Hassi asszonynak, és a munkában közreműködőknek – realisztikusak, hasznosak, ezzel egy időben pedig ambiciózusak voltak, valamint tükrözték az Európai Unió az iránti elkötelezettségét, hogy megőrizze és megerősítse az éghajlatváltozás enyhítését célzó globális küzdelemben játszott vezető szerepét. A ma tárgyalt javaslatokban az egyensúly eltolódott, ami azt jelenti, hogy azok az ambiciózus célkitűzések, amelyekre az Európai Unió polgárainak mindenképpen szüksége van, a kompromisszumban korlátozott mértékben vannak csak jelen. A tiszta fejlesztési mechanizmusokat illetően az a tény, hogy e mechanizmusok lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy az általuk megvalósítandó csökkentés nagy részét harmadik országokban végzett kibocsátási tevékenységből kompenzálják, azzal a kockázattal jár, hogy Koppenhága közeledtével esetleg nem a megfelelő üzenetet közvetítjük a külvilág felé.

  Justas Vincas Paleckis (PSE). - (LT) Bár az előadó némileg pesszimistán mutatta be jelentését, véleményem szerint kiváló munkát végzett. A kompromisszum végül is meghatározza, mekkora részt kell vállalniuk az egyes tagállamoknak ahhoz, hogy teljesíthető legyen az Unió azon vállalása, amelynek értelmében bizonyos ágazatokban egyötödével csökkenti az éghajlatváltozást okozó üvegházhatású gázok kibocsátását.

Az összes alacsony egy főre jutó GDP-vel rendelkező 21. századi uniós tagállamhoz hasonlóan Litvániát is megilleti a jog, hogy kibocsátásai szintjét 15%-kal növelje. A kvótáknak való megfelelés azonban mind az új, mind pedig a régi EU-tagállamok számára nagy terhet jelent majd. Ezért ne felejtsük el, hogy a legolcsóbb és legtisztább energia a megtakarított energia. Az állandó energiaforrásokról, a fűtőanyagok minőségéről és a környezetbarát járművekről szóló irányelveket szigorúbb módon és magasabb minőségi elvárásokkal kell végrehajtani. Nagyon fontos továbbá, különösen a 21. századi uniós tagállamok számára, hogy a lakóházak energiahatékonyságának fokozása érdekében növeljük az Európai Unió által megítélt támogatások mértékét.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! Csupán ki szeretném emelni, hogy bár figyelembe kell vennünk az egyes tagállamok eltérő helyzetét, ezt a GDP értéke alapján kell tennünk. Németországban például jelentős mennyiségű szenet használunk az energiatermelésre, míg Franciaországban az ellátást túlnyomórészt a nukleáris energia biztosítja. Európa-szerte szükség van az atomerőművekre vonatkozó biztonsági szabványokra, és egy olyan független szabályozó szervre is, amelynek feladata lenne a szükséges előírások kiadása is.

Még mindig nem teljesült az a célkitűzés, amelynek értelmében 50 ezer tonnánál kevesebb szén-dioxidot kibocsátó kis- és középvállalatokat mentességben részesítenénk. Ez komoly aggodalomra ad okot, mivel a kisebb vállalkozások nem tudják vállalni a bürokratikus költségeket.

  Carl Schlyter (Verts/ALE). – (SV) Köszönetet szeretnék mondani Hassi asszonynak, hiszen minden tőle telhetőt megtett, sajnálatos módon azonban a Tanács nem hajlandó az együttműködésre. Sajnos a Tanács szemet huny afelett, hogy nekünk, európaiaknak ki kell vennünk a részünket az éghajlati problémák megoldásából. Elfogadhatatlan, hogy az éghajlattal kapcsolatos feladataink 80%-át kihelyezzük a határainkon kívülre, és hagyjuk, hogy az éghajlat-változási piacra vonatkozó követelmények végrehajtásával a világ legszegényebb országai drágán megfizessenek saját feladataik elvégzéséért, miközben mi a könnyű és olcsó megoldásokat választjuk. Ez a gyarmatosítás leggyalázatosabb formája.

Saját kibocsátásaink szintjét 70–80%-kal kell csökkentenünk, ha valóban el akarjuk érni a meghatározott éghajlati célokat. E politika alapján ehelyett meg kell elégednünk 7–8%-kal. Ez teljesen helytelen, és a szolidaritás teljes hiányáról tanúskodik. Az a kérdés, vajon a jövő generációk nem vonják-e majd felelősségre a Miniszterek Tanácsát a Hágai Nemzetközi Bíróságon e teljességgel felelőtlen politika miatt, amely nem csupán az emberiségre, de a bolygóra nézve is káros. Köszönöm.

  Kathy Sinnott (IND/DEM). - Elnök úr! A klíma- és energiacsomag, különösen az üvegházhatású gázok csökkentése diadalmas lépésnek tekinthető, és egyetértek azzal, miszerint az erőfeszítések az éghajlatváltozás problémájának megoldását célzó komoly szándékot türközik. Ugyanakkor sokan hajlanak arra, hogy a mezőgazdaságból származó nagy mértékű kibocsátások miatt elmarasztalják hazámat és Új-Zélandot.

Mindkét ország népessége alacsony, viszont nagy állatállománnyal rendelkezik, ami torzítja a kibocsátási adatokat. Nem egyértelmű talán, hogy az ír és az új-zélandi mezőgazdaság messze a két ország saját határain túl is ellátja a világot élelemmel? Az élelmiszerbiztonság és az éghajlatváltozás szempontjából is őrült ötlet még csak utalni is arra, hogy ezeket az országokat állatállományuk csökkentésére kényszerítsük. A fűalapú takarmányozás révén e két ország állattartása a lehető legfenntarthatóbb módon valósul meg. Az állatok elpusztítása helyett támogatnunk kell a kutatás-fejlesztést, hogy ahol ez lehetséges, megtaláljuk az állatokból származó kibocsátás csökkentésének módját – például másfajta takarmányozás, más növekedési ütem formájában.

  Charles Tannock (PPE-DE). - Elnök úr! Az európai polgárokat komolyan aggasztják az éghajlatváltozás hatásai, és a jövőre vonatkozóan támogatják az alacsony széndioxid-felhasználású, tiszta energiatermelést. Közös kötelezettségeinkről éppen ezért határozott jelzést kell küldenünk a Tanács felé.

Az általunk képviselt személyek számára ugyanakkor a világméretű gazdasági válság is súlyos aggodalmakat okoz. A munkahelyek biztonsága, legalábbis jelenleg, mindenképpen sürgetőbb kérdés számukra, mint a globális felmelegedés és a megújuló energia. Mindazonáltal nem hagyhatjuk, hogy az európai gazdaságok helyzete miatt az éghajlatváltozás kérdése leszoruljon a napirendről. Ezzel egy időben a legfőbb ágazatokat és a munkaerőpiacokat sem lehetetleníthetjük el még inkább azáltal, hogy kapkodva cselekszünk.

Összességében úgy gondolom, hogy a csomag – a „három 20-as” éghajlat-változási csomag – tükrözi ezt a dilemmát, és csökkenti annak kockázatát, hogy az európai ágazati szereplők megengedőbb joghatóság alá tartozó külföldi területekre települjenek át. Az általam képviselt London városa szintén határozottan támogatja a széndioxid-kibocsátási egységeknek az ETS-rendszeren belül megvalósuló kereskedelmét.

Ezenfelül a David Cameron pártelnök, és reményeink szerint Nagy-Britannia leendő miniszterelnöke által vezetett pártom által az Európai Unióval szemben tanúsított magatartásnak is szerves részét képezi az éghajlatváltozás kérdésének közös megközelítése.

  Anders Wijkman (PPE-DE). − Elnök úr! A most tárgyalt irányelvnek van egy jelentős hiányossága. Kíváncsi vagyok, hová vezet majd az a rendkívüli mértékű rugalmasság, amelyet a harmadik országokban megvalósuló csökkentések eredményeznek. Fontos a költséghatékonyság elve, és az előttünk lévő kompromisszum javasolt formájában elfogadható is lenne, ha valóban a világ kibocsátásainak 20%-os csökkentését tűztük volna ki célul. Akkor megfelelő lenne a jelenlegi javaslat.

A tudomány álláspontja szerint azonban hosszú távon a csökkentésnek 80–95%-os szintet kell elérnie. Nem tudom, hogy lesz ez lehetséges, ha az intézkedések nagy részét 2020-ig, illetve még későbbig halogatjuk. Az ipari termelés, az építőipar stb. területén az energiaszállítás alapvető átalakítására van szükség. Ha engedélyezzük, hogy az ETS-rendszerbe nem tartozó ágazatokban elérendő csökkentések 60–80%-a a világban máshol valósuljon meg, ez nem fog megtörténni.

  Satu Hassi, előadó. − (FI) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Köszönöm, hogy részt vettek a mai vitában.

Amint azt már említettem, a határozat egy jó irányba tett lépést jelent, még akkor is, ha ez a lépés nem olyan nagy, mint azt szerettem volna. Támogatom a határozatot, jóllehet az azzal kapcsolatos, továbbra is érvényes legfőbb hiányosság, vagyis a rugalmasság tekintetében elmondtam az észrevételeimet.

Miért jelent problémát ez a kellemes kis szó, a „rugalmasság”? Úgy tűnik, számos kormány nem tudta pontosan értelmezni az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) iránymutatásait. Az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó munkacsoportja (IPCC) szerint az iparosodott nemzeteknek 2020-ig 25–40%-kal kell csökkenteniük összes kibocsátásukat. Ezenfelül a kibocsátások normál szintjéhez képest a fejlődő országokban 15–30%-os csökkentésnek kell megvalósulnia. Ezek a számadatok az érintett országok területén történő kibocsátáscsökkentésre vonatkoznak.

Ha a kibocsátáscsökkentés több mint felét a fejlődő országokba helyezzük át, olyan szintre növeljük a számukra kötelező csökkentési követelményeket, amelynek teljesítése fizikailag képtelenség.

Mindez az értelmezés komoly hiányosságát jelzi azt az elképzelést illetően, hogy a gépjármű-közlekedés mértéke nem növekedhet az idők végezetéig, mivel a terhek elosztásáról szóló határozat tárgyát képező kibocsátások jelentős része elsősorban a közúti közlekedésből származik.

Ahogyan azt a kezdeti felszólalásomban is említettem, remélem, hogy a kormányok nagyobb mértékben felvállalják majd a rájuk háruló felelősséget, mint azt a határozat megkívánja tőlük, és befektetések révén saját országukban fogják csökkenteni a kibocsátás mértékét. Így maradandó kibocsátáscsökkenés érhető el, nem pedig olyan, amelyet minden évben külföldről kell megvásárolnunk. Ezáltal további munkahelyeket is teremthetünk saját határainkon belül.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra 2008. december 17-én, szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  András Gyürk (PPE-DE), írásban. – (HU) Az Európai Unió a klíma- és energiacsomag elfogadásával immár tevőleg is elkötelezte magát az éghajlatváltozás elleni küzdelem mellett. A hosszú hónapok alatt tető alatt hozott megállapodás minden kétséget kizáróan történelmi jelentőségűnek tekinthető. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a kompromisszum számos esetben a következetlenség jegyeit hordozza magán.

Miközben a klímacsomag jelentős változáson ment keresztül a Bizottság előterjesztéséhez képest, a leginkább szembeötlő ellentmondást nem sikerült feloldani. A Tanács által elfogadott szabályozás ugyanis a bázisév helytelen kijelölésével elfedi a tagállamok eddigi erőfeszítéseit a károsanyag-kibocsátás terén. Mindez azt az üzenetet hordozza magában, hogy nem számítanak az eddigi eredmények, egy új szabályozással mindenki tiszta lappal indulhat. Mindez nem a szükséges cselekvésre ösztönzi a döntéshozókat, hanem a szabályok állandó változtatására.

Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a jelenlegi előterjesztés egyenlő módon kezeli azokat, akik nagymértékben csökkentették a kibocsátásukat, azokkal, akik még növelték is azt. Úgy véljük, hogy az Európai Unió a saját hitelességét rontja, amennyiben olyan szabályozást fogad el, amely nem veszi figyelembe a kiotói vállalások teljesítését.

Úgy gondoljuk, hogy az unió ambiciózus éghajlatvédelmi céljainak jogszabályba öntése előremutató lépés. Örömünk ugyanakkor teljesebb lenne, ha a megállapodás nem vált volna a kettős mérce és következetlenség újabb emlékeztetőjévé.

  Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN), írásban. – (PL) Elnök úr, biztos úr! Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó intézkedésekről szóló vita fényében a következő kérdésekre szeretném felhívni a figyelmet:

1. Azáltal, hogy a széndioxidkibocsátás-csökkentés mértékére vonatkozóan elfogadták a 2005. év referenciapontként történő kijelölését, az új tagállamok beleegyeztek, hogy az 1990 óta tartó ipari szerkezetátalakítás során általuk elért kibocsátáscsökkentést nem veszik figyelembe. Lengyelország esetében a széndioxid-kibocsátás csökkentésének mértéke 1990 és 2005 között elérte a 30%-ot. Ennek jelentős társadalmi ára volt, nevezetesen a több mint 20%-os munkanélküliség.

2. A 2020-ig megvalósítandó további 20%-os csökkentési cél, illetve ezzel egy időben a 2013-ig 30%-nak megfelelő, majd ezt követően 2020-ig fokozatosan növekvő mennyiségű kibocsátási egység vásárlására vonatkozó kötelezettségvállalás sajnálatos módon jelentősen megnöveli majd a lakossági fűtés- és energiaárakat. Ezenkívül az ipari energia árában is nagy mértékű emelkedéshez vezet majd. Az áremelkedésnek köszönhetően a gyártóipar számos magas energiaigényű területe, például az acélgyártás, a cementgyártás, a mész- és műtrágyagyártás eltűnhet ezekben az országokban, ami társadalmi szempontból igen hátrányos következményekkel járna.

3. Ha az Egyesült Államok és Délkelet-Ázsia nem az EU-val azonos feltételekkel vesz részt a kialakított széndioxid-kibocsátási programban, az Unió által tett hatalmas pénzügyi és gazdasági erőfeszítések mind hiábavalók lesznek. Az EU csupán a világ széndioxid-kibocsátásának 14%-áért felelős, míg az Egyesült Államokból és Délkelet-Ázsiából származik a kibocsátások több mint 80%-a.