Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. december 16., Kedd - Strasbourg

19. A közúti közlekedésbiztonságra vonatkozó szabályok határokon átnyúló végrehajtása (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont Ayala Sender asszonynak a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében beterjesztett jelentése (A6-0371/2008) az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a közúti közlekedésbiztonságra vonatkozó szabályok határokon átnyúló végrehajtását előmozdító irányelvre vonatkozó javaslatáról (COM(2008)0151 - C6-0149/2008 - 2008/0062(COD)).

  Inés Ayala Sender, előadó. – (ES) Elnök úr, elismerő szavak hosszú sorával kezdem felszólalásomat. Mindenekelőtt a Bizottságnak kell köszönetet mondanom azért, hogy olyan anyagot terjesztett elő, amely ellát bennünket a számunkra rendkívül fontos eszközzel. Meg kell tehát köszönnöm a most Tajani alelnök úr által képviselt Bizottságnak, hogy megtette számunkra azt a szívességet, hogy olyan eszközt bocsátott rendelkezésünkre, amelyre most, 2008-ban – a közúti közlekedésbiztonság terén korábban elértek tekintetében is igencsak ínségesnek mutatkozó 2007-es évet követően – feltétlenül szükségünk van. Ez már csak azért is különösen fontos, mert nagyon közel kerültünk az Európai Unió összes tagállama által vállalt kötelezettség, illetve kitűzött cél, azaz a közúti halálozások felére csökkentése teljesítésének – mindössze két évre lévő – határidejéhez. Köszönöm ezt a Bizottságnak!

Ugyancsak köszönettel tartozom a francia elnökségnek (bár az elnökség éppen most hagyta el az üléstermet), mert úgy gondolom, hogy erőfeszítéseikkel és szívósságukkal sikerült meggyőzniük bennünket arról, hogy lehetséges haladást elérni e témakörben is. Kezdetben minden igen bonyolultnak tűnt a kölcsönhatások miatt, de az elnökség meggyőzött bennünket arról, hogy érdemes előrelépnünk.

El kell azonban mondanom, hogy a kezdeteket követően – figyelembe véve, hogy voltak ennél fontosabb témakörök is – gondjaink adódtak a Jogi Szolgálat indítékainak megértésével. Azt feltételeztük, hogy a Szolgálatnak mindenkor a soros elnökséget kell támogatnia annak prioritásai és célkitűzései megvalósításában, de ebben az esetben azt tapasztaltuk, hogy a Szolgálat munkájának kevéssé vettük hasznát.

Egy ponton a Bel- és Igazságügyi Tanács – a legjobb szándékkal – olyan következtetésekkel állt elő, amelyek ellehetetlenítették azon szigorú álláspontunk fenntartását, miszerint a szöveg és az eszköz, amelyen dolgoztunk, kizárólag egy közúti közlekedésbiztonsággal kapcsolatos eszközként fogható fel, amely azt a célt szolgálja, hogy megelőzze a közúti közlekedési problémákat és baleseteket, valamint elejét vegye a vezetők büntetlenül maradásának.

Végül igen meleg szavakkal köszönöm meg az árnyékelőadók, és különösen a velem szorosan együttműködő Fouré asszony munkáját, akivel kiváló csapatot alkottunk a szöveg javítása során. Köszönet illeti még Bizottságom más tagjait, így Cocilovo urat, Lichtenberger asszonyt, de a többi képviselőt is. Úgy vélem, együttesen végül is sikerült a korábbinál jobb szöveget kialakítanunk.

Úgy hiszem, sikerült kiegészítenünk a folyamat vagy a rendszer bizonyos hiányosságait. Például a közigazgatási vétség majdani megállapítására vonatkozóan akkor, amikor már sor került az információcserére, és a hivatalos tájékoztatás is megtörtént. Azon tagállamok esetében, amelyeknél az ilyen jellegű vétségek közigazgatási természetűek, hiányzott a kiegészítő eljárás. Azt hiszem, mi legalább javaslatot tettünk egy lehetséges megoldásra.

Ugyancsak fontos, hogy megerősítettük az ellenőrzést. Tudatában vagyunk annak, hogy általában nincs lehetőségünk a közúti közlekedésbiztonság terén az ellenőrzést kiterjeszteni. Ez alkalommal azonban a Bizottság segítségünkre sietett.

Szükséges volt a személyes adatok védelmének szavatolása, a sértetteket segítő csoportok munkájának elismerése, és annak elmagyarázása, hogy a rendszer miként érinti az autósokat.

Nemigen értjük, hogy a Tanács miért döntött egy olyan állásponthoz és jogalaphoz való ragaszkodás mellett, amely semmilyen formában nem segít bennünket. Ellenkezőleg, minden lehetséges módon akadályozza a haladást. Ebben a tekintetben rá kell mutatnom arra, hogy mi itt, a Parlamentben és a Bizottságban meggyőződéssel valljuk, hogy a helyes alapot a közúti biztonság képezi, és javaslatunk az első fontos lépés éppen e terület helyzetének javítása terén. Minden uniós polgár reménykedik abban, hogy itt javulás érhető el. E témának továbbra is a harmadik pillérhez kell kötődnie. A harmadik pillér azonban létének végéhez közeledik, hiszen a Lisszaboni Szerződés (amelyet a tagállamok, köztük a Tanácsban most vonakodók is már ratifikáltak) a harmadik pillér felszámolását célozza. A tagállamok némelyike most úgy látja, ez olyan eszköz, amelynek hangoztatásával a szövegezési munka leállítható.

Reméljük és bízunk abban, hogy a jogalapból fakadó problémák megoldást nyernek. (Az emberek nem értik meg magyarázkodásunkat, hogy miért nem biztosítjuk nekik azt az alapvető eszközt, amellyel a közúti közlekedés biztonsága erősíthető, és amellyel elejét lehet venni annak, hogy az országukon keresztül hajtó külföldi illetőségű vezetők megsértsék a jogszabályokat, mert úgy érzik, hogy elkerülik a büntetést.) Valóban nem értjük, hogy ezek a kérdések miért nem nyernek megoldást. Felszólítjuk tehát a következő cseh elnökséget, tegye félre fenntartásait, és cselekedjen a közúti közlekedésbiztonság érdekében!

  Antonio Tajani, a Bizottság alelnöke. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, elsőként is szeretném megköszönni Ayala Sender asszonynak azt az elkötelezettséget, amelyet e munka során tanúsított.

A Bizottság törekvéseinek középpontjában – és ezt ismét el kell mondanom Önöknek – egyetlen kiemelt cél szerepel: a közúti közlekedés biztonsága. Ami azonban a tartalmat illeti, megvizsgáltuk Ayala Sender asszony szövegét, az általa benyújtott módosításokat, és azokat nem kifogásoljuk. Ellenkezőleg, a Bizottság úgy véli, hogy ez a jelentés pontosan ugyanazon irányba mutat, mint az általunk beterjesztett javaslat. Sőt, bizonyos tekintetben még segít is javítani annak szövegén.

Például, az Európai Parlament az információcsere érdekében felállított elektronikus hálózatot közösségi szinten kezelendő eszköznek tekinti az európai polgárok személyes adatai védelmének szavatolása érdekében. Csak azt tudom mondani, támogatom ezeket a javaslat hatásköri kereteit kialakító és pontosító módosításokat. Ténylegesen úgy gondolom, hogy a módosítások némelyike megerősíti az általunk előterjesztett javaslatokat.

Azokra a módosításokra utalok, amelyek a közigazgatási hatóságok jogköréhez tartozó közúti közlekedési kihágások követését biztosítják, továbbá amelyek a tagországok ellenőrzési módszerével és gyakorlatával kapcsolatos irányelvek megszövegezését javasolják. Mindezek kulcsfontosságú elemek a közúti közlekedés biztonságának szavatolása, valamint az európai utakon a halálos balesetek számának felére csökkentését előirányzó célkitűzésünk elérése tekintetében. Emlékeztetném Önöket arra, hogy évente Európa útjain több mint 40.000 ember leli halálát. 2007-ben ez a szám 42.500 volt. Ha belegondolunk abba, hogy ez többé-kevésbé egyenlő azzal, mintha naponta egy repülőgép zuhanna le, világossá válik, hogy ezt a tragédiát gyakran alábecsüljük. Egyszerűen nem akarjuk felfogni, milyen mérvű is ez a probléma.

Természetesen a mostaninál jóval többet kellene tennünk. Ezért is üdvözlöm a Parlament gyors intézkedését e kérdésre vonatkozóan. Még egyszer szeretném megköszönni Ayala Sender asszonynak, de a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságnak is a munkáját, továbbá azt, hogy megértették azt, ami itt kockán forog: ez az európai állampolgárok biztonsága. A Parlament és a Bizottság között tökéletes az összhang ebben a kérdésben: mindketten ragaszkodnak olyan jogszabályok sürgősséggel történő elfogadásához, amelyek tényleges változásokat eredményeznek a közúti közlekedési balesetek csökkentésében.

Sajnos a Miniszterek Tanácsának legutóbbi ülésén nem sikerült konszenzust elérnünk a tagállamok között. A francia elnökség megpróbált közvetíteni, de december 9-én szembe kellett néznünk azzal, hogy noha egyetértés született a halálos balesetek számának mérsékléséről szóló általános stratégiát illetően, számos tagország ragaszkodott a téma harmadik pilléres kezeléséhez. Miközben a Bizottság és a Parlament azonos álláspontot foglal el az első pillért illetően, több tagállam még mindig arról beszél, hogy a kérdést a harmadik pillér keretében kell szabályozni.

Ez a megközelítés számomra abszolút ellentmondó. Szeretném e Ház előtt nyilvánosan újra megismételni a Miniszterek Tanácsa előtt általam elmondottakat. Érthetetlen számunkra, hogy az Európai Tanács miként törekedhet új egyetértés kialakítására a Lisszaboni Szerződés elfogadása tárgyában egy új írországi népszavazás révén – mint tudják, a Lisszaboni Szerződés felszámolja a harmadik pillért –, miközben a tagállamok azzal érvelnek, hogy a határokon átnyúló büntetések beszedésével kapcsolatos minden lépést a harmadik pillér alapján kell szabályoznunk. Ez rendkívüli ellentmondás, amely nem vezethet kedvező végkifejlethez. A jogi veszekedés miatt elvesztegetjük az időt, és képtelenek vagyunk gyakorlati lépésekkel a polgárok számára gyakorlati segítséget is nyújtani.

A közúti balesetek nem elméleti felvetések, hanem az élet valóságát jelentik. Ezek bármely európai családot érinthetnek, így a sajátunkat is, és bármikor. A mi gyermekeink járják az utakat, jönnek haza szombat éjjelente a klubból, mennek focizni vagy partikra. Erről a gondolatról nem szabad megfeleldkeznünk! Ez a probléma nem jogi vitatkozás kérdése. Egyszerűen nincs vesztegetnivaló időnk.

Sajnálom, hogy senki sincs itt ma este a Tanács részéről, ugyanis szeretnék még egy érzékeny kérést előterjeszteni. Úgy vélem, az egész Parlament nevében megtehetem, hogy felszólítom a Tanácsot álláspontjának módosítására, továbbá a Közlekedési Tanácsot, hogy kövesse az Európai Tanács által felvállalt irányt! A jövőbe kell néznünk! Szem előtt kell tartanunk a Lisszaboni Szerződést! Mindannyian reménykedünk abban, hogy az hamarosan hatályba léphet. Nem hiszem ugyanis, hogy megengedhetjük magunknak az állandó hátrafelé tekintgetést akkor, amikor mindannyiunk életének védelméről van szó!

  Brigitte Fouré, a PPE-DE Képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, elsőként is meg kell köszönnöm Ayala Sender asszonynak jelentését, miután munkánk végül is igen hasznosnak bizonyult. Sender asszony a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság különböző tagjaitól érkezett módosító javaslatok többségét figyelembe vette annak biztosítása érdekében, hogy a kidolgozott irányelvtervezet, ha nem is teljes egyhangúság mellett, de legalább a Közlekedési Bizottság meghatározó többsége által elfogadásra kerülhessen.

Emlékeztetném Önöket arra, amint ez már említésre került, hogy ennek az irányelvnek a célja a közúti biztonság javítása. A cél elsődlegesen az, hogy az európai utakon bekövetkező halálos és sérüléssel járó balesetek száma csökkenjen, mert valóságos katasztrófa és tragédia, ami évente a szemünk előtt lezajlik. Ezt a célt nyilvánvalóan mind a 27 tagország, az Európai Parlament valamennyi tagja magáénak vallja. Ezt nem árt megismételni. A cél tehát egyrészt életek megmentése, másrészt azon megkülönböztetés felszámolása, amely mindmáig érvényesül a hazai, illetve más tagállamból érkezett gépjárművezetők között. Elfogadhatatlan, hogy két különböző vezetőt eltérően kezelnek egy ország ugyanazon útján. Ez teljességgel tűrhetetlen, és ez a gyakorlat nem folytatódhat tovább! Különösen akkor nem – és ezt ismét kiemelem – amikor életek forognak kockán.

Az irányelv hatálya alá tartozó kihágások kiválasztása megfelelő, mivel ezek okozzák a legtöbb balesetet: a gyorshajtás, az ittas vezetés, a piros lámpán való áthajtás, és végül a biztonsági öv használatának hiánya. Létfontosságú, hogy szorgalmazzuk ezen irányelv véglegesítését.

Végül, emlékeztetném Önöket arra, amint a Biztos úr ezt megtette egy pillanattal korábban, hogy a Miniszterek Tanácsa fenntartásokkal élt a harmadik pillér tekintetében, de más témákban is. Magam azonban úgy vélem, hogy az emberéletek védelmében jogi megoldást kell találnunk, és e tekintetben néha az a benyomásom, hogy a jogi csűrés-csavarást egyesek csak ürügyként használják. Úgy hiszem, számunkra az a kihívás, hogy megszüntessük útjainkon ezeket a tragédiákat, mivel ezek a mi Európánkban elfogadhatatlanok. Európának minden tőle telhetőt meg kell tennie, hogy segítsen megakadályozni, hogy évente életeket így veszítsünk el!

Ez jelenti ezzel az irányelvvel kapcsolatban a kihívást. Remélem, az Európai Parlament nagyon nagy többséggel, ha nem egyhangúan, felsorakozik e jelentés mögé, hogy a cseh elnökség időszakában előreléphessünk e témában.

  Silvia-Adriana Ţicău, a PSE Képviselőcsoport nevében. – (RO) Elsőként is szeretném megköszönni Ayala Sender asszonynak a rendkívül fontos tárgyban készített jelentését. Évente mintegy 43 ezer ember veszíti életét Európa útjain, és megközelítőleg 1,3 millió érintett balesetekben. A 43 ezres halálszám megközelítőleg olyan, mintha hetente egy közepes méretű repülőgép lezuhanna. Ebbe a helyzetbe nem nyugodhatunk bele!

Szeretném megemlíteni, hogy a javasolt irányelvben nem történik utalás a büntetőjogi szankciókra vagy a pontrendszerekre azon országok esetében, ahol az már létezik. Olyan tagállamok közötti adatcserét szeretnék látni, amely szavatolja az adatok bizalmas jellegének fenntartását és biztonságát! A tagországok közötti kommunikációnak ki kell terjednie az alkalmazandó fizetési módra, valamint a fizetésnél használt valutára is.

Kiegészítésként, amennyiben a tartózkodási hely szerinti tagállam központi hatóságai úgy döntenek, hogy nem teljesítik, nem alkalmazzák a kihágás helyszíne szerinti tagállam által kiszabott pénzügyi szankciókat, akkor ezt – kötelességszerűen – jelenteni kell az Európai Bizottságnak. Úgy gondolom, ez az irányelv végtelenül fontos. Ezért is remélem, az Európai Parlament szavazása e tárgyban ösztönzést jelent az Európai Tanács számára, hogy a megfelelő irányú lépést megtegye. Más szavakkal, fogadja el ezt az irányelvet! Erre feltétlenül szükség van. Köszönöm.

  Bilyana Ilieva Raeva, az ALDE Képviselőcsoport nevében. – (BG) Ayala Sender asszony, szeretném elismerésemet kifejezni Önnek azért, hogy egyik legtragikusabb társadalmi gondunkat sikerült közös politikai prioritássá változtatnia. Mostanában az emberéletek elvesztése, mint ezt Ön, Biztos úr, kifejtette, magasan felülmúlja azt a számot, amelyet mi általános európai szinten látni akarunk.

Csaknem 70 különféle szabvánnyal rendelkezünk a különböző gépjárműalkatrészekre vonatkozóan, de jelenleg nincs olyan irányelvünk, melynek révén mérsékelhetnénk az Európai Unió közútjain életüket vesztők számát. Ez képtelenség! Az emberélet biztonsága közútjainkon semmivel sem kevésbé fontos, mint a tagállamokra kényszerített környezetvédelmi szabványok. Ebben az összefüggésben a holnapi szavazás során támogatnunk kell Sender asszony jelentését, amely kötelező, határokon átívelően érvényesülő szankciókat javasol a közúti halálozások 75%-áért felelős négy kiemelkedő szabálysértéssel összefüggésben.

Az ilyen kihágásokkal szembeni, határokon átnyúló intézkedések végrehajtása mérsékelni fogja a súlyos és halálos balesetek számát, és közelebb visz ahhoz, hogy 2010-re teljesítsük az ilyen esetek 50%-os csökkentéséhez kapcsolódó célunkat. Az általános közúti politika az Európai Unió általános közúti szabályozásán és általános szabványain alapul, de nem szükségképpen ugyanazokat a referenciaértékeket használja. Mi itt piros lámpákról, gyorshajtásról beszélünk, miközben nem foglalkozunk a közlekedési lámpák működésével, a körforgalommal, a vezetés közbeni mobiltelefonálás és dohányzás tilalmával, az Európai Unión belüli autóvezetési tanfolyamokkal, vagy az olyan általános büntetésekkel, amelyek még a legelvetemültebb szabálysértőket is kijózanítanák.

Ha most egy magyar gépjárművezető még megengedheti magának, hogy büntetlenül hágja át a német autópályán érvényes szabályokat, akkor ez az irányelv és az Ön javaslata a jövőben együttesen azt szavatolják, hogy ilyen jogsértésért saját országában felelnie kell. Az Európai Uniónak a közúti biztonsággal kapcsolatban általános európai politikára van szüksége. Olyanra, amely megfelelő szintű biztonságot teremt az emberélet útjainkon való védelme tekintetében, amelytől a tagállamok nem térhetnek el.

Természetes módon számolhatunk azzal, hogy a Bizottság megbünteti azokat a tagállamokat, amelyek helytelenül kezelik a hulladékot, nem tartják be a munkaidő-irányelvet, vagy megkárosítják a környezetet. Nincs-e szükségünk tehát olyan mechanizmusokra, amelyek szavatolják, hogy a nemzeti közúti halálozási adatok értéke ne kullogjon semmiféle átlagos európai érték után?

Ezzel összefüggésben szeretném ismét kiemelni annak fontosságát, hogy iránymutatóként alkalmazzunk általánosan elfogadott európai baleseti mutatókat. Ayala Sender asszony, úgy hiszem, az Ön jelentése komoly előrelépést jelent egy integrált összeurópai közútbiztonsági politika megteremtése felé. Ez az irányelv megteremti az alapját egy olyan Európának, amelyben nincsenek közúti vétségek, nincsenek határok, és nincs semmiféle lehetőség a szabályok megsértésére.

  Eva Lichtenberger, a Verts/ALE Képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, először is a köszönet az előadót illeti. Nagy erőfeszítéseket tett ezen, a váratlanul igen sok ellentmondásossá váló területen a konszenzus elérése érdekében, többek között a Tanácsot illetően is. A Tanács végtelenül ésszerűtlenül cselekszik és igen „európaiatlan” magatartást tanúsít e téma kapcsán, hiszen számos kormány számára az elsődleges cél nyilvánvalóan saját gyorshajtóinak, a követési távolságot nem betartó és ittas gépkocsivezetőinek védelme, függetlenül attól, hány életet is veszélyeztetnek.

Most az a helyzet, hogy az emberek saját hazájukban betartják a korlátozásokat, de amint átlépik a határt, ólomlábakat növesztenek és képtelenek leemelni talpukat a gázpedálról. Pontosan azért, mert nem kell félniük a büntetés megfizetése miatt. Egy dolgot világossá kell tennünk: a kis országok, vagy olyan államok, amelyek jelentős turizmussal rendelkeznek, különösen nehezen érik el saját polgáraiknál a büntetések, azaz a jogérvényesítés elfogadását, ha a polgárok pontosan tudják, hogy mások gyakorlatilag mentesülnek a büntetés alól.

Így, ha valaki – egy másik uniós tagország rendszámtábláját viselve – vezetés közben szorosan rám tapad az úton, közvetlen mögöttem hajt, fel kell-e tennem magamnak a kérdést, hogy mindez azért van-e, mert az én életem kevesebbet ér, mint általában az élet az ő hazájában, vagy esetleg ő kizárólag saját országában tartja be a biztonságos követési távolságot? Miközben mindez helytelen, nem európai magatartás, és csökkenti a közúti közlekedés biztonságát.

Sikerült jó szöveget kialakítanunk. Természetesen van, ami hiányzik belőle: például az adatvédelem kérdése nem megfelelően tisztázott. Végezetül szeretném felkérni Önöket, támogassák a 70 eurós korláttal összefüggésben benyújtott módosítási javaslatomat. Annak révén a kiegyensúlyozatlansággal kapcsolatos vitát jelentős mértékben tisztáznánk. A kérdés lényege az, hogy egy ésszerűen megválasztott büntetési szint értelmes korlátot szabna.

  Sebastiano (Nello) Musumeci, az UEN Képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, Tajani úr, hölgyeim és uraim, 40 ezer halott évente – ez rémisztő statisztikai adat.

Noha katasztrófáról még nem beszélhetünk, a közúti halálozások akkor is igen súlyos társadalmi jelenségnek tekinthetők, amelyekkel szemben a tagállamok gyakran nem tehetnek mást, mint jegyzik az elszomorító tényeket, és riasztó statisztikákat állítanak össze. Egyesek azt mondják, mindez a nagyobb személyes mobilitás, mások szerint a megnövekedett gépesítés eredménye. Ebben van igazság, de azért következménye annak is, hogy a megelőzés terén nem tudunk lépést tartani a fejlődéssel, illetve a tagállamok, de maga az Európai Unió is, amely mindmáig képtelen volt közös közúti közlekedésbiztonsági politikát elfogadtatni, késlekedik a baleseteket visszaszorító büntetőeszközök alkalmazásával.

Az olasz statisztikai hivatal által a közelmúltban végzett felmérés szerint 2007-ben a péntek éjszakától vasárnap reggelig tartó időszak éjszakai balesetei tették ki az összes olaszországi közúti baleset 44%-át. A volán mögé ülők felelőtlen magatartása azonban, sajnos, nem egyetlen országra jellemzők. Létfontosságú tehát, hogy foglalkozzunk a 2010-re a közúti halálos balesetek számának megfelezését célzó irányelvjavaslattal, amely megkísérli elvenni a gépkocsivezetők kedvét – bárhol is vezessenek – közúti kihágások elkövetésétől.

A jelentés jó, de bizonyos kérdésekben további finomításokra van szükség. Hadd említsek csak egy példát: a kihágási ügyek követését. Tajani úr, véleményem az, hogy követnünk kellene Svájc példáját. Svájcban, ha valaki közlekedési kihágást követ el, pár kilométeren belül megállítja a közlekedési rendőrség és ekkor két dolog következhet be: a vezető a helyszínen kifizeti a kirótt bírságot, vagy a gépjárművet elkobozzák és a büntetés kifizetéséig visszatartják.

Abszolút tudatában vagyok annak, hogy nem könnyű egy ilyen politikát végrehajtatni; drasztikusnak is tűnik, viszont feltétlenül hatásos. Tudjuk jól, hogy a rák nem gyógyítható aszpirinnel, itt pedig már áttéttel van dolgunk. Mindazonáltal Ayala Sender asszony jelentése jó, és természetesen támogatásomat élvezi.

  Luís Queiró (PPE-DE). – (PT) Elnök úr, kollégám Ari Vatanen, akiről köztudott, hogy a motorsport élharcosa, gyakran mondogatja, hogy egy nap mindenkiért eljön a kaszás, de hozzáfűzi, hogy ennek nem a volán mögött ülve kell bekövetkeznie. 2005 óta a halálos közúti balesetek áldozatainak száma nem csökkent az elvárt mértékben. A 2007-es adatok megerősítik aggodalmainkat. Az itt tapasztalt mozgások igazolják legjobban, mennyi teendőnk is van még.

Mindannyian tudjuk, hogy a tagállamok területén elkövetett kihágásokkal kapcsolatos büntetések az esetek többségében nem érvényesíthetők, legfeljebb a vezető lakhelye szerinti országban. A most vitatott irányelvjavaslat helyesen vázol egy olyan elektronikus adatcsere-rendszert, amely a közlekedés terén kirótt pénzügyi büntetések határokon átnyúló érvényesítésének előmozdítását célozza a négy, az emberélet tekintetében legsúlyosabb európai kihágástípusra vonatkozóan. A rendszernek önmagában is létjogosultsága van. Ugyanakkor a polgárok személyes adataikhoz kapcsolódó védelmét szavatolni kell!

Alapvető jelentőségű, hogy az Európai Bizottság értékelje az irányelv végrehajtását, illetve az igen szigorúan végrehajtásra kerüljön. Itt van azonban még a kihágások eltérő jogi minősítésének kérdése az elkövetés helye szerinti országokban. Egyes esetekben ezek a kihágások csupán közigazgatási szabálysértések, míg másokban bűncselekménynek minősülnek. Egyes esetekben kiegészítő büntetéseket vonnak maguk után, mint például a jogosítvány bevonása, másokban viszont nem. Most nincs idő a technikai részletek felemlítésére, de itt az ideje annak, hogy felszólítsunk az irányelv végrehajtására vonatkozó legjobb megoldások tanulmányozására – a jövő érdekében.

Az előadó, aki kiérdemli gratulációmat, tulajdonképpen utal lehetséges megoldásokra. Közöttük megtalálhatók mind a rögzített büntetések, mind a közúti közlekedésbiztonsági ellenőrzési eljárások és eszközök összehangolásával kapcsolatosak is. Véleményünk szerint kétségek merülnek fel a fellebbezési jogok érvényesíthetősége tekintetében is olyankor, amikor a gépjárművezető nem ért egyet a kiszabott büntetéssel. Kérdéses, hogy megfelelően biztosított-e ez a jog akkor, amikor a fellebbezőnek olyan jogi környezetben és olyan jogszabályokkal szemben kell védekeznie, amelyek eltérnek az állandó tartózkodás szerinti országétól? E kérdés megválaszolását meghagyom Tajani biztos úrnak!

Végül, a gépjárművezetőknek megfelelő tájékoztatást kell kapniuk új jogaikról és kötelezettségeikről. Csak ennek teljesülésekor nem tekintik ezt a kezdeményezést megszorító eszköznek, hanem olyan, a volán mögötti magatartást befolyásoló módszernek, amely biztonságosabb, és jobban tiszteletben tartja mások és a vezető saját életét.

  Elnök. − Köszönöm, Queiró úr. Hadd biztosítsam arról, hogy noha gyakrabban használok robogót, mint autót, magam sem szeretnék sem a robogómon, de a kocsimban sem meghalni.

  Robert Evans (PSE). - Elnök úr, fontos témakörrel foglalkozunk, és sajnálom, hogy a Tanács képviselője nincs jelen, pedig meghatározó szerephez jutna, különösen amiatt, hogy a Tanács gondolkodásmódja – amint érzékelem – eltér a Parlamentétől.

Ayala Sender asszony utalt a jogalappal kapcsolatos aggodalmakra. Miközben támogatom a határokon átnyúló jogérvényesítés elvét, annak szilárd, a mostaninál erőteljesebb jogi alapokon kell nyugodnia.

A javaslatban érintett kihágások a gyorshajtásra, az ittas vezetésre, a biztonsági övek használatának mellőzésére és a piroson való áthajtásra korlátozódnak. Fouré úr kifejtette, hogy ezeket a kihágásokat nem tűrhetjük. Ayala Sender asszony pedig azokról szólt, akik megússzák a büntetést. Remélem, a vita következő szakaszához közeledve foglalkozunk a büntetés alóli mentesülés kérdésével is! Akik megússzák az ittas vezetést, a gyorshajtást vagy a piros lámpánál való áthajtást, veszélyt jelentenek a többi polgár számára; és hozzátenném, ők gyakran ugyanazok, akik azt hiszik, más közúti szabályok sem vonatkoznak rájuk. Gondoljunk itt a parkolási korlátozások, a dugódíjak, vagy mint Raeva asszony említette, a vezetés közbeni mobiltelefonálás tilalmát megszegőkre! Vagy ott vannak azok, akik figyelmen kívül hagyják az újító jellegű intézkedéseket, mint például az alacsony szén-dioxid-kibocsátású övezeteket. Ezek nagyon fontos kérdések, amelyeket senki sem kerülhet meg. Szükséges a határokon átnyúló, összeurópai jogérvényesítés az ilyen magatartás kiküszöbölése érdekében.

Mindenki, aki vét a szabályok ellen, hozzájárul a Biztos úr által korábban szintén említett 42 ezer halálesethez. Ha Európában a gépjárművezetésen kívüli bármely más területen ilyen tömegű haláleset fordulna elő, napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra folyamatosan küzdenénk a helyzet orvoslásáért.

Képviselőtársaim, együtt kell fellépnünk e másodszor elénk kerülő jogszabály megerősítéséért, a 27 uniós tagállamban élő valamennyi polgár érdekében.

  Elnök. − Szeretném, ha tudnák, a Tanács Főtitkárságának képviselője körünkben van, és jegyez mindent, ami itt elhangzik. Mindezt a már felszólalókra utalva, és az elmondottak fényében jegyzem meg. Rack úr, két percre Öné a szó.

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, Biztos úr, jó dolog, hogy végül is megegyezünk négy általános kihágástípussal szembeni közös fellépésben. Fontosnak azonban azt kell tekinteni, hogy ezeket a közlekedési kihágásokat valóban kövesse is büntetés! Nem elég szólunk arról, hogy megállapodunk számos szabálysértés megbüntetésére vonatkozóan.

A probléma központi eleme, hogy számos tagállam nem jár el olyan esetekben sem, amikor el kellene járnia. Ezzel kapcsolatban magam érthetetlennek nevezem, és ezt hangosan és nyíltan ki kell mondanunk, hogy egyes tagállamok – és pontosan azok, amelyek nem igyekeznek a más tagállamokból jöttek közlekedési kihágásait sem büntetni – a jogi érvelések és hatásköri bizonytalanságok kérdései mögé bújnak. Az a fontos, hogy tartsuk magunkat a Lisszaboni Szerződésbe foglalt alapvető állásponthoz.

Mindenesetre az a fontos, hogy a tagállamok ne védelmezzék polgáraikat akkor, ha más tagországban belekeverednek valamibe. Miután azonban ez nem így van, sajnálom, de ismét csak szemrehányást kell tennem a Bizottságnak, és ezt meg is kell tennem azért, hogy miért is nem foglalkozott eddig senki szabálysértési eljárás kezdeményezésével, vagy legalább annak fenyegetésével azon tagországokkal szemben, amelyek rendszeresen eltekintenek bizonyos kihágások megbüntetésétől.

Úgy vélem, ez ésszerű megközelítés lenne. Egyértelmű jelzése annak, hogy e probléma valóban aggodalmat kelt Európában és az Európai Közösségben. Ennél fogva igen határozottan javaslom e felvetés követését!

Véleményem szerint egy másik, ugyancsak fontos kérdés, hogy miért nem illesztjük be a tagjelölt országokat e rendszerbe. Olyan országból jövök, amelyben nagyon sok még nem, vagy már majdnem az Európai Unió tagállamának tekinthető, szomszédos országból érkezett gépjárművezető rója az utakat. Úgy gondolom, hogy országunkban számukra a carte blanche érvényesítése teljességgel indokolatlan.

  Bogusław Liberadzki (PSE). – (PL) Elnök úr, Biztos úr, gratulálnom kell Ayala Sender asszonynak kitűnő jelentéséért. Ez Bizottságunk egyik legkiválóbb tagja számos rendkívül jó jelentésének utolsó darabja.

A jelentés négy baleseti forrást és négy, európai szinten szabályozandó területet jelöl meg, ezek a következők: a gyorshajtás, a biztonsági öv használatának mellőzése, az ittas vezetés és a piros lámpánál való megállás elmulasztása. Ezek valóban igen fontos elemek a balesetek tekintetében.

Biztos úr, Ön rendkívül kemény hangot ütött meg az Európai Tanácsot illetően. A lehető legsajnálatosabb, hogy minisztereink az olyan alapvető ügyhöz, mint a közúti közlekedési biztonság, így közelítenek. Ez a kérdés az Unió egyébként nyitott térségének egészét érinti. A büntetlenség vagy annak feltételezése a felelőtlen magatartás valódi forrása.

Utalnék egy másik nagyon fontos kérdésre is. Az Unió állampolgárai eltérő bánásmódban részesülnek attól függően, hogy melyik ország területén is találják magukat. Hatékony rendszerre van szükségünk! Meg kell értetni, hogy a büntetéseket attól függetlenül érvényesítik, hogy az Európai Unió mely földrajzi térségében is kerülnek kiszabásra. Amennyiben a most vitatott rendelkezés elősegíti ennek megvalósulását, akkor azt sikereink közé sorolhatjuk. Különösen örülök, hogy szót kaphattam, mert ismerem hazám, Lengyelország helyzetét, ahol is évente 5600-an veszítik életüket az utakon.

  Justas Vincas Paleckis (PSE). - (LT) Az európai utakon bekövetkezett halálos baleseteket rögzítő fekete számláló fenyegető gyorsasággal pörög. Míg korábban folyamatosan csökkent a halásos balesetek száma, az elmúlt években egy adott szinten beállt a mutató. Új erőfeszítések kellenek az uniós célkitűzések eléréséhez. Az Európai Bizottság megfogalmazta és előkészítette javaslatait, amelyeket az előadó megtoldott a sajátjaival. Most pedig rendelkezésünkre áll egy mindenki számára fontos jelentés, amellyel elérhető a közúti közlekedésben kihágást elkövető, más tagállamból érkezettekre kiszabott büntetések érvényesítése. A halálos balesetek száma jelentős szórást mutat az egyes tagállamok között. Ötször annyi ember hal meg Litvánia útjain, mint a korábbi tagállamokban. Nem kívánom a terhek túlnyomó részét Brüsszelre hárítani és kiemelem a tagállamok felelősségét is, mégsincs kétségem afelől, hogy az Uniónak fokozatosan egy közös, vagy legalábbis összehangolt politika irányába kellene elmozdulnia a gépjárművezetők közúti magatartásával, ennek szabályozásával kapcsolatban. Erről már esett szó, és ezzel magam is teljesen egyetértek.

Annál is inkább, mert a schengeni térség kiterjesztését követően növekvő számú, különböző tagállami rendszámot viselő gépjármű jelenik meg mind a régi, mind az új tagállamok útjain. Mindannyian érdekeltek vagyunk abban, hogy kulturált vezetési stílus érvényesüljön az Európai Unió egészében, hogy megszűnjön a büntetlenség érzése, hogy „egy idegen országban úgy hajtok és úgy parkolok, ahogy szoktam, mert úgysem talál meg senki”. Azok a tagállamok, amelyek ellenzik ezt az irányelv-javaslatot, akarva-akaratlan felgyorsítják a fekete számláló pörgését.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Az Európai Unión belül a közlekedési kihágást elkövető külföldi gépjárművezetők megtalálása és megbüntetése talán népszerűtlen, de teljesen logikus és gyakorlatias felvetés. Hihetetlen, hogy a tagállamok a közlekedési balesetek hatásainak mérséklése érdekében meg tudnak állapodni az uniós utakon történő használatra gyártott járművek új biztonsági berendezéseinek összehangolásáról, mégsem akarnak megállapodni a megelőzésről. Olyan környezetben, ahol az emberek évek óta gyakorlatilag is szabadon mozognak, magától értetődőnek kell tekinteni azt a javaslatot, amely a közúti kihágásokkal kapcsolatos információk tagállamok közötti megosztását lehetővé tévő számítógépes rendszerre vonatkozik.

Hasznos volna még a közúti kihágások rendszerének összehangolása is. Tudatában vagyok annak, nehéz volna ugyanazon mértékkel mérni Dél-Olaszországban, mint Észak-Európában, ahogyan bizonyos szabályok nem is feltétlenül ugyanazon közlekedési kihágáshoz vezetnek, továbbá e bűncselekmények súlyossága sem azonos. Véleményem szerint azonban az uniós tagországoknak meg kellene tudniuk egyezni azon kiemelkedő kihágások terén, amelyek közismerten évről évre a legtöbb közúti balesetet előidézik. Természetesen támogatom a Bizottság és az előadó előterjesztését.

  Marios Matsakis (ALDE). - Elnök úr, elképesztő, mennyi idő kellett annak megkísérléséhez, hogy olyan jogszabályt alkossunk, amely biztosítja – életek megmentése érdekében – a közlekedési szabályok uniós tagállami határokon átnyúló érvényesítésének lehetőségét. Még elképesztőbb, hogy maximalizáljuk a gépjárművek haladási sebességét, és eközben olyan autókat gyártunk, amelyek kétszer vagy háromszor is gyorsabban haladhatnak. Ugyancsak elképesztő, hogy korlátokat állítunk a vezetők alkoholfogyasztása elé, és eközben – különösen ünnepek idején – szeszesital-hirdetésekkel árasztjuk el polgárainkat. S ráadásul összekapcsoljuk az alkoholfogyasztást a szexuális vonzerővel, és egyes esetekben a férfiassággal is.

Biztos úr, ne adja fel a harcot! Kérem, küzdjön velünk, a ma itt nem képviselt Tanáccsal szemben, hogy életeket mentsünk meg és biztonságosabbá tegyük az utakat!

  Antonio Tajani, a Bizottság alelnöke. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, köszönetemet kell kifejeznem mindenkinek, aki részt vett ebben a vitában! Valódi súlyt kölcsönöztek annak a döntésnek, amelyet – remélhetőleg – holnap a Parlament meghoz, de a Bizottságnak a Tanáccsal kapcsolatban kifejtett munkájának is. Nem lesz könnyű, de hiszem azt, hogy együtt elérhetünk utunk végére!

Ki kell emelnem az általunk megvitatott, a halálos balesetek többségét okozó közúti közlekedési kihágások súlyosságát! Engedjék meg, hogy néhány statisztikai adatot megosszak Önökkel: a megelőző három év értékelését magában foglaló 2007. évi hatástanulmány alapján kimutatható, hogy a közúti halálozások 30%-át a gyorshajtás, 25%-át az ittas vezetés, és ehhez hozzá kell fűznöm, hogy a kábítószeres befolyásoltság okozta. Ezért is támogatom a Lichtenberger asszony által benyújtott 38. sz. módosítást, amely bizonyos mértékben kiterjeszti a bizottsági szöveget. Kétségeim vannak azonban a 70 eurós kérdéssel kapcsolatban, mivel ez egyenlőtlen elbírálást eredményezhet.

A balesetek 17%-a tudható be annak, hogy nem használták a biztonsági övet, és megközelítőleg 4% a piros lámpánál elkövetett kihágások aránya. Összességében a halálos közúti közlekedési balesetek 75%-a a közlekedési szabályok ezen négy esete egyike vagy több formája megsértésének következménye. Úgy gondolom, elegendő ennyit mondanom! Az egyértelműség kedvéért engedjék meg, hogy a Tanácshoz, a Tanácsot képviselő Főtitkársághoz forduljak, és megismételjem azt, amit néhány nappal korábban a Közlekedési Miniszterek Tanácsában kifejtettem! A Bizottságnak nem célja a tagállami hatáskörök szűkítése. Pusztán az Európai Unió útjain bekövetkező halálos események számának leszorításában vagyunk érdekeltek. S ennek során – és most Rack úrnak is válaszolok – sohasem akarunk a jogszabályok alkalmazása mögé bújni.

A kihágásokat illetően keményen szembeszálltunk a tagállamokkal, de csak azokban az esetekben, amikor nem a személygépjárművekről volt szó, mivel ez az első alkalom, hogy ily módon fellépünk a gépjárműipari ágazatban. Szabályok vannak a kamionok vezetésére vonatkozóan, de a személygépjárművek esetében nincsenek ilyenek. Úgy vélem tehát, hogy a Parlamenttől ma kapott bátorításnak is köszönhetően mi, a Bizottságnál – erről mindannyiukat, de különösen Matsakis urat is biztosíthatom – előrelépésre törekszünk. Nincs szándékunkban leállni, mert ismétlem, amikor emberéletek megmentéséről van szó, semmiféle jogi szembenállás nem akadályozhatja meg azok fellépését, akik félmilliárd európai polgár felé politikai felelősséggel tartoznak!

Befejezésül, Elnök úr, remélem, hogy az elkövetkező karácsony és újév gondolkodási időt biztosít mindazon minisztereknek, akiket érdekel a Bizottságnak a Parlament támogatásával a Tanács elé terjesztett szövege. Végül, miután ez az utolsó felszólalásom a karácsonyi szünet előtt, Elnök úr, a Bizottság nevében szeretném legjobb kívánságaimat továbbítani valamennyi tiszteletre méltó képviselőnek, az elnökségnek és a teljes Parlamentnek!

  Elnök. − Köszönöm, Tajani úr. Magunk természetesen viszonozzuk jókívánságait, és ami a Tanácsot illeti, amennyiben tagjai rendetlenkednek, készek vagyunk jó adag virgáccsal üdvözölni őket!

  Inés Ayala Sender, előadó. – (ES) Elnök úr, terveztem, hogy panasszal élek Önnél a Tanács távolléte miatt, de látom, hogy legalább egy fő képviseli azt. Igaz, szívesebben vettem volna, ha az elnökség képviselője is személyesen jelen van. Tény azonban, hogy Borloo úr nagyon fáradt volt.

Szeretném megköszönni képviselőtársaimnak észrevételeiket. Biztosíthatom némelyiküket, hogy már beszéltünk az európai adatvédelmi biztossal annak szavatolása érdekében, hogy a személyes adatok továbbra is teljes titkosságot élvezzenek. Az eljárási garanciákat különösen is érintően megkíséreltünk – a Bizottság és a Parlament jogi szolgálatának felbecsülhetetlen segítségével – minden olyan kérdést kezelni, amely az irányelv kidolgozásának ebben a szakaszában lehetséges volt.

A svájci rendszerről el kell mondanom Önöknek, jelenleg az okoz gondot, hogy a rendőrség általában nem jogosult az állandó lakhellyel nem rendelkezőkről adatokat cserélni vagy megkeresni őket. Akkor, amikor tetten érik őket, kikényszeríthetik a fizetést, és ez minden tagállamban így is történik. A radarral vagy kamerával, tehát mechanikus eszközökkel rögzített adatok azonban nem szerezhetők be, és pontosan ez az a rendszer, amelynek megvalósításával most foglalkozunk.

Szeretném mindenkinek megköszönni türelmét, mert bizonyos területeken képtelenek voltunk minden elvégzett munkát figyelembe venni. Itt különösen gondolok Evans úr, Lichtenberger és Ticău asszony hozzájárulására. Ugyanakkor ott a felülvizsgálati záradék. A Bizottság biztosított bennünket arról, hogy két évvel az irányelv végrehajtását követően lehetővé teszi a teljesítés értékelését, illetve majd akkor a szükségletek szerinti új elemek beillesztését.

Ahhoz, hogy erre sor kerüljön, először az irányelvet el kell fogadtatni. Ehhez politikai megoldásokra és nem semmitmondó jogi ügyeskedésekre van szükségünk. Köszönöm a Bizottságnak, a francia elnökségnek, de mindenekelőtt képviselőtársaimnak nemcsak türelmét és támogatását, de – bízom ebben – holnapi szavazatát is! A szavazás tükrözze a lehető legnagyobb mérvű egyhangúságot, hogy a Bizottsággal együtt állhassunk ki a cseh elnökség elé, és kifejezzük annak szükségességét, hogy az elnökségnek lépnie kell az irányelv elfogadtatása irányában!

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra december 17-én, szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. – (SK) Gyorshajtás, ittas vezetés, a biztonsági öv használatának mellőzése, a piros lámpán való keresztülhajtás az európai utakon gyakran előforduló halálos balesetek legfőbb okai. Ennél fogva az EU – első lépésként – megkísérli harmonizálni a négy kihágással összefüggő szabályozást.

Az irányelv legfőbb értékének azt tartom, hogy egységes európai megközelítést érvényesít a büntetések összegyűjtésével és szintjével, valamint az információcseréhez szükséges számítógépes hálózat használatával. A negatívumok között említhető, hogy a gépjárművezetők nem tudnak arról, hogy a büntetések uniós kereteken belüli behajtásával kapcsolatos szabályok változnak.

Fontosnak tartom, hogy a Bizottság, a tagállamokkal együtt, információs kampány keretében nyújtson előzetes tájékoztatást a tagállamok közötti határokat átlépő autósoknak a törvénysértések jogi következményeiről, a lehetséges büntetések szintjéről és kiszabásáról. A gépjárművezetőknek joguk van ahhoz, hogy olyan nyelven kapjanak figyelmeztetést, amit megértenek. S ez különösen érvényes akkor, ha a figyelmeztetés jogi következménnyel jár. Elő kell segíteni, hogy ismerjék a szabályok érvényességét, a fellebbezési lehetőségeket, és annak következményeit, ha nem reagálnak a figyelmeztetésre.

Úgy gondolom, ez az irányelv a vezetőket óvatosabb, biztonságosabb vezetésre készteti, és hozzájárul a halálos közúti balesetek számának csökkentéséhez Európa útjain, ahol 2007-ben 40 ezren vesztették életüket. Támogatom azon irányelv elfogadását, amely a közúti biztonság terén leegyszerűsíti a határokon átnyúlóan érvényesülő rendelkezéseket. Üdvözlöm Ayala Sender asszonynak, az előadónak a jelentését.