Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. december 17., Szerda - Strasbourg

8. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások:

- Claude Turmes-jelentés (A6-0369/2008)

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Elnök úr, elnézést, nem hallottam Önt. Azt hiszem, még mindig az iménti megindító díjátadás hatása alatt vagyunk.

Örömmel üdvözlöm a Turmes-jelentést. A megújuló energia természetesen kulcsfontosságú a fosszilis üzemanyag-függőségünk csökkentésére irányuló erőfeszítéseinkben, azonban időnként – ahogy erre rájöttünk – a megoldások újabb problémákhoz vezethetnek, és kétségtelenül ez volt a helyzet az élelmiszer- kontra üzemanyag-termelésről szóló vitával kapcsolatban is. Szigorú fenntarthatósági kritériumokat kell keresnünk, és e tekintetben különösen a fa- és erdőgazdálkodást kell megvizsgálnunk, amely nagyon is megújuló energiaforrás.

Szeretném, ha a lehető legszélesebb kontextusban vizsgálnánk meg egy hatékony területfejlesztési politika lehetőségeit. Nagyon fontos, hogy itt, az Európai Unión belül összekapcsoljuk a mezőgazdaságot és az energiát az éghajlatváltozással kapcsolatos aggodalmakkal, de ugyanezt globális szinten is meg kell tennünk. Mindazonáltal melegen üdvözlöm és támogatom a jelentést. .

  Jim Allister (NI). - Elnök úr, nem azok közé tartozom, akiket könnyen elragad az energia és az éghajlatváltozás körüli hisztéria, de a megújuló energiaforrások keresése rendkívül ésszerűnek tűnik. Azonban gazdaságilag fenntarthatónak kell lennie. Ezen az alapon messze nem vagyok meggyőződve arról, hogy teljesíthetetlen célkitűzéseken keresztül a szélenergia felé kellene rohannunk. A legfontosabb észrevételem a jelentéssel kapcsolatban azonban az, hogy támogatom az agroüzemanyagtól való eltávolodást és a biomassza hulladékáramra és nem élelmiszerre összpontosítását. A mezőgazdasági, háztartási és ipari hulladék energiává alakítása mindig is a legésszerűbb megújuló energiaforrás lehetőségének tűnt a számomra. Ezért a biomasszából és biogázból nyert harmadik generációs energiaforrás fejlesztését teljes mértékben támogatom.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Az éghajlat-változási intézkedéscsomag realista kompromisszum, amely mind a föld fenntartható energiaforrásainak kezelésére, mind pedig az európai ipari versenyképesség és foglalkoztatás támogatására vonatkozó elképzeléseimmel egybevág. Ezzel egy lépéssel biztosan előbbre jutunk, és nem hátrább. Nem forradalmi ugyan, de jó példaként szolgálhat a világ többi része számára is. Ezen a jelentésen keresztül Európa a kezdődő gazdasági válság ellenére arra szavaz, hogy felvállalja a felelősséget azért, hogy milyen földet hagyunk az utánunk következő generációkra. Egyetértek azzal, hogy fel kell hagynunk a rosszul átgondolt agroüzemanyag politikájával és át kell térnünk a biogázból és biomasszából nyert fenntartható energiaforrások használatára, valamint hogy ösztönöznünk kell a környezetvédelmi technológiai innovációt annak érdekében, hogy mindez a lehető leghatékonyabban és egyben a legmagasabb színvonalon valósulhasson meg. A biomasszát főként a szennyvizekből, a háztartási és ipari szerves hulladékból, illetve a mezőgazdasági, halászati és erdészeti maradványanyagokból kell kinyerni. A megromlott állapotú talajt, valamint a nem élelmezési, illetve takarmányozási célra szolgáló élelmiszer-alapanyagokat, mint például az algát is hasznosítanunk kell.

Jelentések: Avril Doyle (A6-0406/2008), Satu Hassi (A6-0411/2008), Chris Davies (A6-0414/2008), Dorette Corbey (A6-0496/2007)

  Oldřich Vlasák (PPE-DE). – (CS) Szeretném megindokolni, miért támogattam az éghajlat-változási intézkedéscsomag keretén belül előterjesztett jogalkotási javaslatot, nevezetesen a Doyle, Davies, Hassi és Corbey jelentéseket. A javaslatok hosszas viták és egyeztetések tárgyát képezték a francia elnökség által képviselt Tanács és az előadók, illetve a képviselőcsoportok többsége által delegált árnyékelőadók által képviselt Európai Parlament között. Az eredeti javaslat például teljesen tönkre tette volna mind a cseh, mind pedig az európai vegyipart. Múlt héten a tagállamok és a képviselők részéről tett engedményeknek köszönhetően megegyezés született. Világos kritériumokat állapítottak meg a különböző ipari ágazatok számára, valamint az intézkedések fokozatos bevezetésére. Ily módon lehetővé vált egy olyan kompromisszum kialakítása, amely megtartja a környezetvédelemre irányuló eredeti, ambiciózus célkitűzéseket, miközben olyan feltételeket határoz meg, amelyek nem korlátozzák az ipari tevékenységet és nem iparellenesek.

- Avril Doyle-jelentés (A6-0406/2008)

  Gyula Hegyi (PSE). – (HU) Azért szavaztam meg a Doyle-jelentés kompromisszumos változatát, mert fontos módosító indítványok is beépültek a jogszabályba. Én adtam be azt a módosító indítványt, amely a távfűtésnek szabad kvótát ad, mentesítve a közösségi fűtést a klímaadó alól. Ez fontos eredmény, hiszen elsősorban az alacsonyabb jövedelműek használják a távfűtést, ami környezetileg is tisztább az egyéni fűtésnél. Ugyancsak örülök annak, hogy a kogenerációs erőművek által termelt hő és hűtés is szabad kvótát kap. Ez is környezetbarát gondolkodásra vall. Sok olyan tevékenység is mentesül a klímaadó megfizetése alól, amelynek nem kellene mentesülnie. A magam részéről egy zöldebb jogszabálynak jobban örültem volna. De ez a kompromisszum is jobb, mintha semmit sem értünk volna el.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Elnök úr, én is őszintén üdvözlöm és támogatom ezt a jelentést, amely finomítja a kibocsátáskereskedelmi rendszert, és igen, valóban foglalkozik a szénszivárgás problémájával, különösen abban az esetben, ha 2009-ben nem születik globális szintű megállapodás.

Még egyszer szeretném megemlíteni az erdészet kérdését az éghajlatváltozás korszakában. Európai szinten határozottan kellene felszólalnunk annak érdekében, hogy kezeljük a globális erdőpusztulás kérdését. Örömmel nyugtázom, hogy bizonyos alapok e kérdés kezelését fogják célozni, mert jelenleg ez teljességgel hiányzik; noha mindannyian aggodalommal figyeljük a kérdést, nincsenek összehangolt intézkedések a probléma megoldására. Jártam Brazíliában, tudom, mi történik ott és más országokban, és ha nem oldjuk meg ezt a problémát, minden uniós szintű erőfeszítésünk kárba vész.

  Leopold Józef Rutowicz (UEN). – (PL) Elnök úr, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának kereskedelmi rendszeréről szóló dokumentum támogatást nyújt a megfelelő technikai intézkedésekhez, amelyek végső soron az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését célozzák.

A javasolt kereskedelmi rendszer elősegítheti a spekulációt, ami negatív hatással lehet a technikai intézkedések számára elkülönített forrásokra. Lengyelországban például az olcsó energiatakarékos égők korábban körülbelül 5 zlotyiba kerültek. Az energiatakarékosságot célzó és az energiatakarékos égők vásárlására buzdító kampányokat követően az áruk 10 zlotyi fölé emelkedett. Ezért van szükség a kereskedelmi rendszer jobb átgondolására és felülvizsgálatára. Jelenlegi formájában nem támogatom az irányelvet.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Támogatom az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására vonatkozó kompenzáció nélküli engedélyek fokozatos eltörlését az ipari ágazatok jelentős részében. Sajnálom, hogy a Tanács nem támogatta az eladásokból származó bevételek felhasználását a lakóházak fűtési költségeire. Értékelem, hogy a francia elnökségnek sikerült megállapodást létrehoznia a régi és új tagállamok között és hogy engedményeket tett a referenciaévig, vagy 2007-ig. Örömmel támogatok egy olyan kompromisszumot, amely lehetővé teszi a Kiotói Jegyzőkönyvben megállapított célok elérését, ugyanakkor figyelembe veszi a gazdasági helyzetet is. Szeretném jegyzőkönyvbe vétetni, hogy kérem a végső jogalkotási állásfoglalásra vonatkozó szavazat kiigazítását, mert az állásfoglalás mellett szavaztam, azonban a kijelző pirosat mutatott.

  Bogdan Pęk (UEN). – (PL) Elnök úr, az irányelv ellen szavaztam, mert úgy vélem, hogy ez az emberiség történelmének legnagyobb csalása. Hamisított adatokon alapuló, racionális tudományos alap nélküli nevetséges döntés, amely legalább egymillió dollárba fog kerülni csak az Európai Unión belül.

Ezt a pénzt, ahelyett, hogy buta, ostoba módon költjük el, felhasználhatnánk a tiszta, rendezett környezetért és a szmogmentes levegőért, valamint a mérgező gázok kiiktatásáért és az Európában amúgy is szűkös, és a jövőben egyre szűkösebbé váló tiszta vízellátásért folytatott valódi küzdelemben. Az előbb említett projektre költött egymilliárd dollár csupán 0,12 fokkal fogja csökkenteni a hőmérsékletet, aminek a legcsekélyebb hatása sem lesz az éghajlatváltozásra. Ez egy teljesen nevetséges program, amely miatt szégyenkeznie kellene a Parlamentnek.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, a kibocsátáskereskedelmi rendszer kulcsfontosságú szerepet fog játszani a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében. Ez továbbra is különösen vitás kérdésnek számít az új tagállamokban, beleértve Lengyelországot is, ahol az a vélekedés, hogy az eredmények számításának alapja hibádzik. Valójában nem csak a 20% számít, hanem az értelmezéséhez használt referenciaév is. Az intézkedéscsomagban ez az év 2005, azonban a választást ellenző országok amellett érvelnek, hogy 1990 legyen.

A szén-dioxid-kibocsátás már eleve nagymértékben csökkent ezen országokban a végrehajtott gazdasági változások következtében. Az említett időszakban végrehajtott intézkedések jelentős erőfeszítéseket és gazdasági értelemben is magas árat követeltek. Ezért a javasolt megoldáscsomag még mindig nem elég objektív, mert nem veszi figyelembe az eddig megtett erőfeszítéseket és az egyes országok gazdasági potenciálját, miközben bizonyos régi tagállamok gazdasági érdekeit viszont igen.

  Daniel Caspary (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a következő magyarázatot a németországi Kereszténydemokrata Unió (CDU) Land képviselőcsoportja baden-württembergi európai uniós képviselőinek nevében terjesztem elő. Teljes mértékben támogatjuk az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy jelentősen csökkentsük az éghajlatváltozáshoz való hozzájárulást, amely legnagyobb valószínűség szerint az emberi tevékenység eredménye. Mindazonáltal nem támogattuk az EU kibocsátáskereskedelmére vonatkozó, a hétvégén az állam- és kormányfők között létrejött kompromisszumos megoldást.

A kapkodva létrehozott jogalkotás – mert itt pontosan erről van szó – elfogadhatatlan és nem demokratikus, és a rendkívül gyors jogalkotási folyamat, valamint az a tény, hogy a Tanács dokumentumait mindössze pár nappal ezelőtt terjesztették elő, véleményünk szerint azt jelentette, hogy a dokumentumok szakmai szempontú vizsgálata és tanulmányozása, és ebből fakadóan a megfelelő jogalkotás, lehetetlen volt.

Ez annál is inkább elfogadhatatlan, mert ez a jogalkotás különösen nagy anyagi terhet ró az európaiakra. Számos tanulmány kimutatása szerint az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedés és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó intézkedéscsomag az európai gazdaságnak és az európaiaknak megközelítőleg 70–100 milliárd euróba fog kerülni, és fennáll az a veszély, hogy egész iparágak települnek át a világ más részeibe a szénszivárgás révén. Nem fogadhatunk el egy ekkora horderejű intézkedéscsomagot gyorsított eljáráson keresztül. Az ilyen fontossággal bíró jogalkotási javaslatokat megfelelően rendezett, több olvasatból álló eljárás keretén belül kell kialakítani.

- Satu Hassi-jelentés (A6-0411/2008)

  Péter Olajos (PPE-DE). – (HU) A klímacsomag kapcsán támogatólag szavaztam, bár nehéz egyértelműen pozitívan értékelni. Kétségtelen, hogy ez a jogszabály előremutató, hogy hiánypótló és hogy a világban párját ritkítja. Ugyanakkor a megfogalmazott célkitűzések nem tükrözik azt, amit tudósaink célként megjelöltek annak érdekében, hogy megállítsuk az éghajlatváltozást, az emberiség legnagyobb kihívását. Európa feladata az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság és társadalom modelljének felépítése, ugyanis Európa bír az egyik legnagyobb potenciállal, hogy az ehhez szükséges technológiát megalkossa. Ehhez azonban pénz kell és jogszabályi kényszer. Jelen döntéssel azonban a pénz jelentős részét az Unión kívülre visszük CDM-ek formájában, jogszabályainkban pedig túl sok a kivétel, túl sok a rugalmassági eszköz és túl csekély a kikényszeríthetőség. Összességében elmondható: felelősségünk tudatában, feladataink nagyságának ismeretében jó irányba haladunk, de nem a megfelelő tempóban, így szavazatommal a jó irányt és nem a haladási sebességet értékeltem.

  Gyula Hegyi (PSE). – (HU) Az alapvető gondot ezzel a jogszabállyal az jelenti, hogy egyes közép-kelet-európai országok már a ’80-as évek végén jelentősen csökkentették az üvegházhatású gázok kibocsátását. Egyes nyugati országok viszont nagy mértékben növelték ugyanezt még a 2000-es évek elején is. Ezért kértünk tisztes elbánást, korábbi erőfeszítéseink elismerését. Valamit kaptunk, de tudni kell, hogy az Unió klímamérlege az új tagállamok erőfeszítései nélkül sokkal rosszabb lenne. Ezért lenne fontos, hogy a régi tagállamok éljenek a kvótakereskedelemmel. Elsősorban az Unión belüli, kevésbé fejlett országokba telepítsék át iparuk egy részét, illetve onnan vásároljanak kvótákat. A kompromisszumot a klímavédelem és a közös európai fellépés miatt fogadtuk el. Megértem ugyanakkor a környezetvédők aggályait, és remélem, hogy később szigoríthatunk a jogszabályokon.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Elnök úr, köztudott, hogy, a szén-dioxid-kibocsátás csupán felére vonatkozik a kibocsátáskereskedelmi rendszer. Támogattam ezt a jelentést, mert a többi ágazatot is be kell vonni és el kell osztani a terheket. Azonban különösen a mezőgazdaságra szeretném felhívni a figyelmet, ahol rengeteg probléma van, de úgy gondolom, nem szabad elfelejtenünk, hogy a mezőgazdaság az élelmiszer előállításával foglalkozik, és ezt figyelembe kell vennünk, amikor igényeket támasztunk az ágazattal szemben.

Továbbá úgy vélem, hogy a gazdákat is be kell vonni a tájékoztatásba, mert a rendszer megváltoztatását kívánjuk meg tőlük, de nem kapnak kellő felvilágosítást és iránymutatást a kérdésben. Nagyobb kutatásokra van szükség – és ez a tagállamokban már megvalósul – arra vonatkozóan, hogyan csökkentsük a mezőgazdaságból származó kibocsátást a gazdák együttműködésével. Arra azonban szeretném felhívni a figyelmet, hogy bármit is teszünk az Európai Unióban, nem szabad, hogy az élelmiszer-termelésünk csökkenéséhez vezessen, mert a hiányt akkor import révén fogjuk pótolni, és abban az esetben a kibocsátás kontrollálására kevés esélyünk lesz.

  Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök úr, úgy vélem, itt mindannyian egyetértünk abban, hogy csökkenteni kell a káros gázok kibocsátását, attól függetlenül, hogy hiszünk-e a globális felmelegedésben és a Földet fenyegető veszélyben, vagy csak a szennyezést akarjuk csökkenteni.

Azonban hadd emlékeztessem Önöket arra, hogy évente 12 alkalommal átköltöztetjük a Parlamentet Brüsszelből Strasbourgba, és akkor a luxembourgi épületeinket már nem is említem. Nem csak arról van szó, hogy ez évente 200 millió euróba kerül adófizetőinknek, hanem arról is, hogy ez 192 000 tonna szén-dioxid-kibocsátással jár – ez 49 000 hőlégballonnyi mennyiség. Ideje, hogy az Európai Parlament ne ezekben a vitákban eressze ki a fáradt gőzt, hanem vegye át a kezdeményezést és vessen véget a brüsszeli, strasbourgi és luxembourgi komédiázásnak. Ideje, hogy véget vessünk a képmutatásnak.

- Chris Davies-jelentés (A6-0414/2008)

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Elnök úr, támogatom a jelentést, bár ez egy olyan jelentés, amellyel kapcsolatban van némi aggodalmunk, mert valójában nem megoldást kínál. Ez egy átmeneti intézkedés, noha nem tehetünk mást, mint hogy szén-dioxid-tárolókat fejlesztünk ki, mert a jövőben is folytatódik a szén-dioxid-termelés.

Hogy azután mi fog történni, az attól függ, milyen mértékben ruházunk be az e területen végzendő további kutatásokba. Tudom, hogy van egy olyan elképzelés, amely szerint a gazdasági visszaeséssel az energiával és az éghajlatváltozással kapcsolatos területekbe történő befektetés hasznot és eredményeket fog hozni, valamint munkahelyeket fog teremteni. Szerintem ez az a terület, amelyre összpontosítanunk kell. Noha ez nem teljesen zöld megoldás, kétségtelenül része a megoldásnak.

  Leopold Józef Rutowicz (UEN). – (PL) Elnök úr, technikai szempontból nézve a szén-dioxid megkötése és geológiai tárolása kétségtelenül nagyon érdekes kihívást jelent.

Azonban a technikai siker eléréséhez nagyon magas árat kell fizetnünk, rengeteg energia felhasználásával. Jelenleg, miközben a vállalatok rendkívül nehéz helyzetbe kerültek a gazdasági válság miatt, úgy tűnik, hogy forrásainkat a gazdaságos energiafelhasználásra és a modernizálásra és tiszta erőművek létrehozására kellene összpontosítani, amelyek a szén-dioxid tárolása helyett drasztikusan csökkenteni fogják a szén-dioxid-kibocsátást többletköltségek felhalmozása nélkül. Ezt a fajta technológiát már kipróbáltuk és teszteltük Európában. A jelenlegi helyzetet figyelembe véve nem támogatom a geológiai széntárolókra fordított kiadásokat.

- Dorette Corbey-jelentés (A6-0496/2007)

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Elnök úr, rövid leszek, és megragadom az alkalmat arra, hogy elmondjam, azért fűzök magyarázatot a jelentésekre leadott szavazatomhoz, mert közülünk sokaktól megtagadták a lehetőséget, hogy az éghajlat-változási és energiaügyi intézkedéscsomaggal kapcsolatban felszólaljunk. Az egyetlen lehetőség a felszólalásra a szavazatmagyarázat maradt, ezért nézzék el ezt nekem.

Hogy a témával kapcsolatos időkereten belül maradjak: tudjuk, hogy csökkenteni kell a kibocsátásokat a közúti szállítási szektorban. Úgy vélem, ez ügyben nagy előrelépések történtek már, hiszen a kérdés egyre jobban beépül a köztudatba. Az üzemanyag hatékonyabb felhasználását és a közlekedésből származó kibocsátás csökkentését ösztönző kezdeményezések közé tartoznak a magasabb kibocsátású és kevésbé hatékony autókra kivetett magasabb adók is. Ezek az intézkedések néhány tagállamban már érvényben is vannak. Talán ez lehet a sikerhez vezető út.

  Leopold Józef Rutowicz (UEN). – (PL) Elnök úr, az üvegházhatást okozó gázok mennyiségének ellenőrzését és mérséklését célzó mechanizmus bevezetéséről szóló Corbey-jelentés fontos az üvegházhatást okozó gázok hatásának csökkentésére irányuló politika kidolgozása szempontjából. Ezek a gázok okozzák a legnagyobb kárt a nagyvárosi területeken, ahol a lakosság 80%-a él.

Az egyik megoldás a tiszta közlekedési eszközökre, nevezetesen az elektromos, hidrogénhajtású vagy hibrid járművekre való áttérés lenne. Az autógyártási ágazatot, amely jelenleg nehéz időszakot él át, támogatni kellene abban, hogy elkezdje az ilyen jellegű járművek tömeges gyártását. Egy ilyen megoldás drasztikusan csökkentené a szén-dioxid-kibocsátást.

- Guido Sacconi-jelentés (A6-0419/2008)

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Elnök úr, tudjuk, hogy a közúti szállítás felel a szén-dioxid-kibocsátások 12%-áért, ezért nyilvánvalóan támogatom ezt a jelentést, amely nagyon világosan foglalkozik a kérdéssel.

Ismételni és hangsúlyozni szeretném, hogy míg összességében véve támogattuk ezt az energiaügyi és éghajlat-változási intézkedéscsomagot, az első olvasatra történő elfogadását kivételes lejárásnak kell tekinteni.

Rengeteg olyan részlet van, amelyet jobb lett volna alaposabban megvitatni mind a bizottságokban, mind a képviselőcsoportokban, mind pedig itt, a Házban. Én mindenképpen ezt preferáltam volna.

Megértem azonban, hogy most az idő is lényeges, és hogy 2009-re ki kellett alakítani az Európai Unió álláspontját. Mindazonáltal egyezzünk meg abban, hogy az eljárást tekintve nem ez volt a legmegfelelőbb, de gyakorlatilag nem sok választásunk volt. Reméljük, működni fog.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Támogattam a járművek szén-dioxid-kibocsátásáról szóló szabályozást abban a formában, amely az összetett háromoldalú egyeztetések eredményeképpen létrejött. A motorok gyártási technológiájának fejlesztése, valamint fokozottabban környezetbarát gumik, égők és formatervezés révén a kibocsátás fokozatos, a mostani 160 gramm/kilométerről 130 grammra történő csökkentését érhetjük el. A szabályozások kisebb módosításokat tesznek lehetővé a kisebb járműgyártók számára a kitűzött célok keretén belül. Ugyanakkor a Parlament ragaszkodik a közösen megállapított szabályok áthágásáért járó bírságok szigorú alkalmazásához. Szeretném megjegyezni, hogy egyetértek Kamall asszonnyal. Sajnálatos, hogy a tagállamok nem hajlandóak véget vetni annak az állandó és fölösleges és ezért nem környezetbarát gyakorlatnak, hogy az Európai Parlament évente tizenkétszer Brüsszelből Strasbourgba vándorol.

  Albert Deß (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, én is támogatom az egyre kevesebb üzemanyagot felhasználó autók gyártását. A fogyasztási határok előírását is támogatom, amennyiben reális határokat állapítunk meg. Tartózkodtam a jelentésről való szavazáson, mert nem tartom helyesnek az egy tonna szén-dioxid/475 euró összegig terjedő bírságot ilyen alacsony határértékek túllépése esetén.

Sok lehetőség van arra, hogy csökkentsük a szén-dioxid-kibocsátást lényegesen alacsonyabb költségek árán. Itt kifejezetten a hazámban, Bajorországban gyártott jó minőségű autók elleni egyoldalú diszkriminációról van szó. A szén-dioxid-kibocsátás csökkentését jóval alacsonyabb költségek árán lehet megvalósítani az épületek szigetelésével. Teljes hőszigeteléssel láttam el a házamat, és ezáltal évente 7 000 liter tüzelőolajat takarítok meg – az autómon lehetetlen lenne ennyit megtakarítani. A megfelelő lépéseket kellene megtennünk, és ez az oka, hogy tartózkodtam.

- Ajánlás második olvasatra: Alejandro Cercas (A6-0440/2008)

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy a képviselők széles körű támogatása ellenére a vasárnap munkaszüneti napként való megtartására irányuló saját kezdeményezésű indítványomat nem bocsátották szavazásra itt a Házban. Európa keresztény értékekre épül: a család megóvása különösen fontos a számunkra, és a vasárnap ezen értékek gyakorlása szempontjából különleges nap. Ez az irányelv lett volna a legalkalmasabb arra, hogy a vasárnap munkaszüneti nap jellegét egész Európában megszilárdítsa, és ezért tartom ezt a lépést sajnálatosnak.

Másodszor, elutasítottam a Tanács munkaidő-irányelvre vonatkozó álláspontját, mivel a munkaidőt kiterjesztette volna, és az ügyeleti időt beleszámították volna a munkaidőbe, ezenkívül az európai szabályozást aláásta volna a rengeteg kívülmaradási (opt-out) lehetőség. Örömömre szolgál, hogy a Parlamentnek sikerült megállapodásra jutnia a Tanáccsal.

  Kristian Vigenin (PSE). – (BG) Megelégedéssel veszem tudomásul, hogy az Európai Parlament a kívülmaradási (opt-out) záradék elhagyása mellett szavaz, amely lehetővé teszi a tagállamok számára a 48 órás munkahét szabályától való eltérést, amennyiben úgy döntenek.

A kívülmaradási (opt-out) záradék hátrányos a dolgozókra és munkavállalókra nézve, lehetőséget ad a méltánytalan bánásmódra, a kizsákmányolásra és a munkavállalók egészségkárosodását vonhatja maga után. Egy unió tagjai vagyunk, és a szabályok mindenkire egyaránt érvényesek kell, hogy legyenek. Nem fokozhatjuk a versenyképességünket a munkavállalók egészsége és élete árán. A Parlamentnek egyértelmű jelzéssel kell a Tanács tudtára adni, hogy mit akarnak Európa polgárai.

Én is támogattam azonban a Tanács aktív és inaktív ügyeleti időre vonatkozó javaslatát. A konkrét helyzet országonként változik. Ez azt jelenti, hogy az Európai Parlament által ma elfogadott rendelkezések végrehajtása hazámban komoly nehézségeket okozna, amely az egészségügyi dolgozókat is érintené. Innen kiindulva egész ágazatokra kiterjedő problémákat okozhatna. Ezért remélem, hogy az egyeztetőbizottság ésszerű kompromisszumokra jut.

Végezetül szeretném felszólítani az európai, különösen a közép- és kelet-európai kormányokat, hogy szigorúbb ellenőrzésnek vessék alá a munkaügyi jogszabályok betartását. Nem titok, hogy még ma is európaiak százezrei dolgoznak megalázó körülmények között, és sokkal többet, mint a munkaidőre vonatkozó törvényi előírásokban meghatározott.

  Aurelio Juri (PSE). - (SL) Köszönöm a szót. Önök közül nem sokan ismernek itt a Parlamentben, mivel csak novemberben lettem képviselő és a mai nap az első alkalom, hogy felszólalok. Azért kértem szót, hogy köszöntsem Önöket és elmondjam, hogy várakozással tekintek az Önökkel való együttműködésre, de legfőképpen azért, hogy üdvözöljem a Cercas úr jelentéséről történt szavazással elért eredményt.

Megvédtük a munkavállaló ember méltóságát, megvédtük a szociálisan elkötelezett Európát és a szolidáris Európát. A munkát igazítsuk az emberhez, és ne az embert a munkához, ahogy a szakszervezetek mondják. A munkaidő tekintetében sikereket értünk el ma.

Ezért köszönet illeti az előadót, Cercas urat és Önöket mind a szavazás sikeres kimeneteléért, a szlovéniai munkavállalók nevében is köszönöm. Köszönöm.

  Simon Busuttil (PPE-DE). – (MT) Az opt-out megtartása mellett szavaztam, ezért nyilvánvalóan nem vagyok elégedett a mai szavazás eredményével. Meg kell, hogy mondjam, nem tudom elfogadni azokat a vádakat, hogy akik a kívülmaradás (opt-out) megtartása mellett vannak, azok diszkriminálják a munkavállalókat, vagy hogy a szociális értékekkel szemben állnak. Mire szeretnék kilyukadni? Miért titulálnak valakit munkavállaló-ellenesnek, amikor úgy gondolja, hogy a munkavállalónak joga van eldönteni, hány órát akar dolgozni? Hogyan lehet valaki munkavállaló-ellenes, amikor egyszerűen csak azt szeretné, ha azok, akik többet akarnak dolgozni azért, hogy többet keressenek, megtehessék? Vannak olyanok, akiknek több pénzt kell keresniük azért, hogy fizessék a jelzáloghitelt, és „hála” a mai szavazás eredményének, ezt nem tehetik meg. Azért szavaztam a kívülmaradás (opt-out) megtartása mellett, mert azt támogatom, hogy a döntés joga a munkavállalóké maradjon.

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) A szavazásnál a Tanács által elfogadott, a két irányelvvel – a munkaidő-irányelvvel és az ideiglenes alkalmazottakra vonatkozó irányelvvel – kapcsolatos intézkedéscsomagra vonatkozó közös állásfoglalást támogattam, mert ez a kompromisszum nagyobb rugalmasságot biztosít a munkaerőpiacon.

A kívülmaradási (opt-out) záradék alapján az egyes tagállamok lehetővé tehetnék, hogy a saját területükön dolgozó munkavállalók heti 48 óránál többet dolgozzanak, feltéve, hogy a munkavállaló beleegyezett a hosszabb munkaidőbe, amely – a kompromisszum feltételeinek megfelelően – legfeljebb heti 60 vagy 65 óra lehetne, a megállapított feltételeknek megfelelően.

A Tanács kompromisszumos álláspontjával kapcsolatos mai szavazás a tagállamok öt éve tartó, a kompromisszum elérése érdekében tett erőfeszítésének eredménye. Európai parlamenti munkám során megtanultam, hogy milyen nehéz egy kompromisszum elérése, ezért sajnálom, hogy az Európai Parlament elutasította a Tanács közös álláspontját.

  Antonio Masip Hidalgo (PSE). – (ES) Elnök úr, a mai nap nagyon megindító volt a Szaharov-díjak átadási ünnepsége, és számomra amiatt is, hogy a karzaton jelen volt köztünk a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság elnöke, aki népe önrendelkezéséért – jogos önrendelkezéséért – harcol.

Ezen túlmenően ez egy történelmi nap, hiszen a Parlament a szuverén nép oldalára állt, a mellé a nép mellé, aki beválasztott minket a Parlamentbe.

Gratulálok kollégámnak, Alejandro Cercasnak a jelentéshez. Mindezen évek alatt keményen harcolt azért, hogy elérje ezt az álláspontot, amely politikailag, szociális szempontból, a szakszervezetek számára és az európai munkavállalók számára egyaránt fontos. Felszólítom azokat a kormányokat, amelyek ezt még nem tették meg, valamint a Bizottságot, hogy kövessék a példánkat és hallgassanak a nép szavára, ahogy ez alkalommal az Európai Parlament is megtette.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Ma nem támogattam a munkaidőre vonatkozó változtatásokra irányuló javaslatot abban a formában, ahogy a Tanács és a bizottságunk előterjesztette. Elengedhetetlenül fontos lenne, hogy az irányelvet higgadtan újra megvitassuk a Tanáccsal. Egyfelől lehetővé kell tennünk a rugalmasságot a munkaidő-megállapodásokban, különösen a kis- és középvállalkozások esetében, és a vasárnapot mint pihenőnapot is védenünk kell. Másfelől elengedhetetlenül fontos, hogy kiegészítéseket tegyünk az ügyeleti szolgálatok működésével kapcsolatban, tekintettel a szolgálatok eltérő jellegére. Miközben a kívülmaradás (opt-out) egy olyan megoldás, amelyet a képviselők sajnálatos módon elutasítottak, és amely megfelelő lenne az olyan ügyeleti szolgálatok esetében, mint a portás, tűzoltó, vagy egyéb szakmák, speciális és eltérő megoldásokat kell találni az orvosok esetében, szem előtt tartva a betegek biztonságát. Egy másik megoldás lenne az egészségügy kivonása az irányelv hatálya alól, hiszen az egészségügy megszervezése bölcs módon nem tartozik az Európai Unió politikái közé.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Elnök úr, úgy vélem, hogy a szavazás kimenetele a lehető legjobb, mert lehetővé teszi egy igen összetett, sok különböző nézőpontból megközelített kérdés további átgondolását. A PPE-DE képviselőcsoport Fine Gaelhez tartozó tagjai nevében támogattuk a 9. módosítást és tartózkodtunk a kívülmaradással (opt-out) kapcsolatos szavazáson, mivel Írország nem használja ki a kívülmaradás lehetőségét, és nem is áll szándékában

A vasárnapokkal és a pihenőnappal kapcsolatban, én is visszasírom azokat a szép napokat, és ezért támogattam az ötletet, főként a vita felélénkítése miatt. Tudom, hogy a szavazat elveszett, de talán elmélkedhetnénk egy kis szabadidő szükségességén.

Szeretném korrigálni a 13. és 14. módosításokra vonatkozó szavazatomat – mínusznak, nem plusznak kellett volna lennie.

Javasolhatnám, hogy a Ház tagjai tartsák be a szabályokat, amelyeket mindenki másra próbálunk ráerőltetni? Egyáltalán nem tartjuk tiszteletben a családot vagy a munkaidőt. Megállás nélkül dolgozunk – abban nem vagyok biztos, hogy mindig hatékonyan, de éjjel-nappal csináljuk –, úgyhogy amennyiben ezeket a szabályokat másoknak előírjuk, talán nekünk is be kellene tartanunk.

  Kathy Sinnott (IND/DEM). - Elnök úr, szerettem volna az inaktív ügyeleti idővel kapcsolatban felszólaló európai fiatal kórházi orvosokat támogatva szavazni.

Mindazonáltal tartózkodnom kellett. Túlságosan is tisztában vagyok vele, hogy az ügyeleti idő munkaidőként való beszámítása milyen hatással lenne a szolgáltatásokra, különösen az idősek, a fogyatékkal élők, a gyerekek és más kiszolgáltatott csoportok esetében.

A szolgáltatásokra gyakorolt hatása, főleg egy költségvetési megszorítási időszakban, az lenne, hogy megkétszereződnének a költségek, és ezért meg kellene felezni a szolgáltatásokat, és más szolgáltatások nyújtása lehetetlenné válna. Gondoljunk például a lakóotthonok házvezetőire, vagy a gondozók benti hétvégi pihenőidejére.

Miközben az orvosokra koncentráltunk, akik jogosan tesznek panaszt, szem elől tévesztettünk néhány olyan helyzetet, ahol a személyzet folytonossága – mint például a nevelőszülők esetében – a munka legfontosabb tényezője. Meg kell találnunk a módját, hogy a munkavállalókat és a kiszolgáltatottakat egyaránt védjük.

  Zsolt László Becsey (PPE-DE). – (HU) Én nagyon elkeseredett vagyok amiatt, hogy a második olvasatban nem tudtuk elfogadni a Tanács álláspontját. Ugyanis nekünk a versenyképesség mellett kell lenni. Itt nincs rabszolgamunkáról szó, még ha valaki vállalja, akkor is csak heti 60-65 órát lehet maximum dolgozni. Ehelyett mi a teljes rugalmatlanság irányába vettük az irányt, azonnal kiadandó kompenzációs időkkel, ami teljesen lehetetlenné teszi például a szezonális munkáknál a munkaadók helyzetét. És én csak arra szeretném felhívni a kollegák figyelmét, hogy a nagyon jól védett munkavállalónál, aki munkanélküli, sokkal jobb az az ember, akit alkalmaznak a munkaadók, és őrá bízzák azt, hogy milyen feltételekkel vállal munkát. Tehát ezért én nagyon elkeseredett vagyok az opt-out miatt. Ami az ügyeleti időt illeti, én végül is megszavaztam a 9-es módosítást, hiszen látszott, hogy reconciliation-re megyünk, mégpedig azért, mert ezt nemzeti szinten lehet a módosító alapján rendezni.

  Frank Vanhecke (NI). - (NL) Elnök úr, ami engem illet, én már régóta azt a nézetet vallom, hogy Európának nem az unalmas egyformaságot kell képviselnie, és itt a Parlamentben is lassan el kell fogadnunk, hogy nem kell mindent európai szinten szabályoznunk, és hogy egy csomó helyi és nemzeti szabályozás és szokás van, amelyeket jól tennénk, ha elfogadnánk, nem utolsó sorban azokat, amelyek a munkavállalók védelmére, a munkahelyi egészségvédelmet és biztonságot szabályozó törvényekre és a munkaidőre vonatkoznak.

Ami számomra fontos, az az, hogy a tagállamoknak döntési szabadságuk legyen, és hogy a munkaügyi törvénynek, minden vonatkozásában, véleményem szerint továbbra is a tagállamok kizárólagos hatáskörébe kell tartoznia. A Bizottság és az Európai Bíróság jól tennék, ha távol tartanák magukat tőle. Erről szól a szubszidiaritás elve, és azt bizonyára mindannyian támogatjuk.

Mindezek figyelembevételével határozottan ellenzem a kívülmaradási (opt-out) lehetőségek eltörlését, és véleményem szerint a tagállamok, sőt akár a tagállamokon belüli szövetségi államok hatáskörébe tartozik, hogy eldöntsék, hogy dolgozhatnak-e az emberek vasárnap.

  Daniel Hannan (NI). - Elnök úr, a jelentés szerzője, Alejandro Cercas olyan elkötelezett és intelligens szocialista, amilyet csak kívánhat magának az ember, és van némi ésszerűség abban a megállapításában, hogy néhány könnyítés és kívülmaradási (opt-out) lehetőség következtében aszimmetria alakult ki. Egy tökéletes világban egyetlen ország sem követelné meg munkavállalóitól, hogy egy bizonyos önkényesen meghatározott időmennyiség után hagyják abba a munkát. Erkölcsileg elfogadhatatlan. Ha én Önnek szeretnék dolgozni, elnök úr, és Ön alkalmazni szeretne engem, és mindketten meg vagyunk elégedve a szerződésünk feltételeivel, akkor sem a kormányunknak, sem pedig az Európai Uniónak nem szabad, hogy joga legyen ahhoz, hogy közénk álljon, és törvényellenesnek ítélje a szerződést. Azonban az etikai megfontolásoktól eltekintve, gazdasági szempontból is őrültség ilyen időkben többletköltségeket terhelni Európa gazdaságaira. Mindazonáltal én szuverenista vagyok, és ha más országok elő akarják írni ezeket a megszorításokat a saját népük számára, akik a saját szavazóikból állnak, az ő döntésük. Amit felháborítónak találok, az az, hogy európai szinten írják elő ezeket a szabályokat az Egyesült Királyságnak, akár az ehhez hasonló irányelveken keresztül, akár az Alapjogi Charta által lehetővé tett igazságszolgáltatási aktivitáson keresztül. Ha ezt szeretnénk, írjunk ki róla népszavazást. Pactio Olisipiensis censenda est!

  Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök úr, tudjuk, hogy a szocialisták azt állítják, hogy a dolgozó férfiak és nők nevében szólnak, de van egy mondás a szocialista politikusokról. Legtöbbjük középosztálybeli értelmiségi, a többiek meg már elfelejtették, honnan jöttek.

Hadd meséljek el egy történetet. Édesapám buszvezető volt, és mindig, ha jött egy váratlan kiadás, vagy volt egy iskolai kirándulás, amelyre szeretett volna elküldeni, pár túlórát vállalt csak azért, hogy ki tudja fizetni a váratlan számlát, vagy el tudjon küldeni az iskolai kirándulásra.

Ha a munkaidő-irányelv érvényben lett volna, egyikre sem lett volna lehetősége. Senkit sem szabad akarata ellenére túlórára kötelezni. Azt hiszem, ebben mindannyian megegyezünk, mindegy, hogy a Parlament amelyik oldalán foglalunk helyet, de ha megnézzük, hogy milyen hatása van a mai szavazásnak, ez egy arculcsapás mindazon dolgozó férfiaknak és nőknek, akik szeretnének pár órával többet dolgozni azért, hogy jobb életet biztosítsanak a családjuk számára. A szocialisták szégyellhetik magukat!

  Siiri Oviir (ALDE). - (ET) Szeretnék nyilatkozatot tenni a munkaidő-irányelvre leadott szavazatommal kapcsolatban. A szavazógépem rosszul működött a 34. és 35. indítványról történt szavazás közben. Az indítványok mellett szavaztam, azonban a gép piros jelzést mutatott.

Továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy az egész ügyeleti idő, beleértve bizonyos pontokon az inaktív időt is, munkaidő.

Miért gondolom ezt? Nem az orvoson vagy a tűzoltón múlik (akit a munkaadója kötelez a munkára, és konkrét szolgáltatás nyújtását kéri tőle), hogy egy betegnek szüksége van-e egy orvosra, vagy hogy tűzeset keletkezik-e. Mindez nem ezeken az embereken múlik. A munkahelyükön vannak, ez munkaidő, és én azt kérném, hogy a kérdésekkel kapcsolatos szavazatomat igazítsák ki a jegyzőkönyvben.

- Inés Ayala Sender-jelentés (A6-0371/2008)

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Elnök úr, ez egy nagyon jó jelentés, és fontos, hogy a közúti közlekedésbiztonság kérdését határokon átnyúló vonatkozásban vizsgáljuk meg. A rendelkezésemre álló 90 percet azonban egy nagyon komoly probléma felvetésére szeretném felhasználni.

Vannak olyan weboldalak, amelyek jogosítványok árusítását reklámozzák. Azt a látszatot keltik, hogy amit csinálnak, nem illegális, talán csak kicsit cseles, és azon az alapon működnek, hogy több mint 100 különböző vezetői engedély van érvényben az Európai Unióban és nagyon alacsony a koordináció szintje a jogosítványokat kibocsátó hatóságok között. Tehát megvan a lehetősége annak, hogy egy olyan személy, akinek nincs vezetői engedélye, vagy megbukott a vizsgán vagy elveszette az engedélyét, szerezzen egyet ezen a meglehetősen kétes módon. Legenyhébb esetben ez egy pénzszerzésre irányuló átverés, legrosszabb esetben azonban lehetővé teszi, hogy olyanok, akiknek nem az utakon van a helye, továbbra is vezethessenek. Felvetettem a kérdést a Bizottságnak és a Tanácsnak is. Uniós szintű intézkedésre van szükség.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások:

- Claude Turmes-jelentés (A6-0369/2008)

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim a megújuló forrásokból származó energia használatának előmozdítására vonatkozó irányelv mellett szavaztam, amelynek szövegét Turmes úr koordinálta.

Ez az irányelv alapvető lehetőséget kínál az Európai Unió jövője számára, hiszen kijelöli a harmadik ipari forradalom felé vezető utat, a lehetőséget munkahelyek millióinak megteremtésére és a környezetvédelem megvalósulására, és ezzel együtt a gazdasági növekedést és a versenyképességet is elősegíti. Ami a bioüzemanyagot illeti, remélem, hogy a Bizottság alkalmazni tudja majd a fenntarthatósági kritériumokat Európában és a világ többi részén is, és egyben ösztönözni tudja a legtisztább és legversenyképesebb bioüzemanyagok nemzetközi kereskedelmét.

  Adam Bielan (UEN), írásban. – (PL) A Turmes-jelentés mellett szavaztam. Az Európai Unió egyik célkitűzése, a megújuló energia tekintetében, a közép- és kelet-európai városok megújítása az energiahatékonyság fejlesztése révén. Nem csak az energiaágazat szempontjából, hanem környezetvédelmi okokból is fontos a tömegközlekedés és a helyi fűtési rendszerek modernizálása az alternatív energiaforrásokra való átálláson keresztül.

Továbbá az intézmények és vállalatok nagy összegű pénzügyi támogatást is kaphatnak az Unió költségvetéséből e célra. Például 720 millió euró lett elkülönítve az Intelligens Energia programra, amely az energiahordozók divezifikációját és a megújuló energiaforrások használatát támogatja.

  Šarūnas Birutis (ALDE), írásban. – (LT) A fosszilis üzemanyagok hosszú időn keresztül biztosították a társadalom vérkeringését. Tudjuk, hogy a modernizáció nem lenne lehetséges bőséges, olcsó olaj-, szén- és gáztartalékok nélkül. Azonban ennek az ideje lassan lejár. Az energiabiztonság és a gazdaság érdekében, de leginkább az éghajlatváltozás miatt alapjában kell megváltoztatnunk energia- és szállítási rendszereinket.

Hosszú éveken keresztül az éghajlatváltozást elsősorban és leginkább környezetvédelmi kérdésnek tekintették. Mára azonban már egyértelműen elfogadott, hogy az éghajlatváltozás a társadalom valamennyi ágazatát érinti, és ha nem sikerül belátható időn belül megoldani ezt a kérdést, az katasztrofális társadalmi következményekkel járhat.

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. – (PT) A megújuló energiahordozók használata a szállításban az egyik leghatékonyabb eszköz az EU olajfüggőségének csökkentéséhez. Azzal is tisztában vagyunk, hogy az energiafogyasztás mérséklése Európában, és az energia megújuló forrásokból történő hasznosítása az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez szükséges intézkedéscsomag fontos része.

Úgy gondolom, hogy legfontosabb kérdés a jelentésben a 2020-ig megvalósítandó, a megújuló energiahordozók arányára vonatkozó végső, kötelező érvényű 20%-os célkitűzés fenntartása, beleértve a megújuló energiahordozók szállításban használandó arányára vonatkozó minimum 10%-os célkitűzést is.

Portugália számára a hullámenergia mint megújuló forrásból származó energia is lehetőséget biztosít arra, hogy kihasználjuk az energiaforrások terén meglévő lehetőségeinket és teljesítsük a célkitűzéseket. Az a tény, hogy a jelentés a második generációs bioüzemanyagokra vonatkozó ösztönző bevezetését fontolgatja, nemcsak hitelessé teszi a dokumentumot, hanem biztosítja is a megújuló energiaforrások szállítási ágazatban történő felhasználásának fenntarthatóságát. A megújuló energiahordózókat támogató energiamodell létrehozásával kapcsolatban alapvető fontosságúnak tartom, hogy a dokumentum a tagállamok közötti stratégiai együttműködési mechanizmusok kialakítására ösztönöz.

A jelentés önmagában és egy megállapodás (az éghajlat-változási és energiaügyi intézkedéscsomag) részeként is elengedhetetlenül fontos. A környezetvédelem sértetlensége megóvásának biztosítása mellett a megállapodás lehetővé teszi a 20/20/20-as célkitűzés 2020-ra történő teljesítését. Ezek, a tagállamok számára meghatározott célszámok ambiciózusak, de megvalósíthatóak.

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − Turmes képviselő egy fontos jogi aktusra tesz javaslatot, amely a megújuló forrásokból származó energia használatának elengedhetetlen előmozdításáról szól. Az átfogó éghajlat-változási és energiaügyi intézkedéscsomag részeként a megújuló energiahordozók 2020-ra az energia (beleértve az elektromosságot, a fűtést és a szállítást is) 20%-ának forrását fogják biztosítani. Ez, a éghajlat-változási és energiaügyi intézkedéscsomagban meghatározott több intézkedéssel együtt megfelelő alapot biztosít az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, biztosítja a megújuló energiaforrásokba és azok felkutatásába történő befektetések ösztönzését, ismét hangsúlyossá teszi a kutatás és fejlesztés irányát, valamint eszközt biztosít az energiabiztonság és -függetlenség eléréséhez.

A célok minden egyes tagállamban kötelezően érvényesítendők annak biztosítása érdekében, hogy a megállapított célok uniós szinten teljesüljenek. Együttműködés, szolidaritás és innováció együttesen fogják biztosítani a célok teljesítését, amelyeknek az elhanyagolását már nem engedhetjük meg magunknak.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a kérdés a éghajlat-változási és energiaügyi intézkedéscsomag részét képezi. A megújuló forrásokból származó energiahordozók használatának előmozdításáról szól, a következő ágazatokra vonatkozóan: villamos energia, fűtés-hűtés és szállítás. Az EU célja, hogy energiafogyasztásunkban 2020-ra 20%-ra növekedjen a megújuló energiahordozók aránya. Minden egyes tagállamra vonatkozóan összesített nemzeti célértékeket határoz meg, és a szállítási ágazatra nézve is előírja a megújuló energiahordozók 10%-os arányának elérését ugyanazzal a határidővel.

Közzétett információk alapján a Portugália számára előírt, a megújuló forrásokból származó energiahordozóknak az összesített energiafogyasztáshoz viszonyított, 2020-ig elérendő célértékét 31%-ban határozták meg, figyelembe véve a kiindulási értéket (2005-ben Portugáliában a részesedés már 20,5% volt) és a megújuló energiaforrások nemzeti potenciálját. A 10%-os célérték a szállítási ágazat megújuló energiahordozóinak részesedésére vonatkozóan ugyanaz, mint a többi tagállam számára előírt célérték.

Annak ellenére azonban, hogy a végső szavazásnál támogattuk a jelentést, komoly kételyeink vannak a célértékek elérésével kapcsolatban, tekintettel arra, hogy félrevezető abból kiindulni, hogy teljesen tisztában vagyunk a megújuló források kiaknázhatóságának mértékével, vagy hogy rendelkezésre áll a felhasználásukhoz szükséges technológia. Jobb lett volna, ha állami és magánberuházások révén előmozdítjuk egy olyan program létrehozását, amely általános felmérést készít a megújuló energiaforrások besorolására és mennyiségére vonatkozóan.

  Glyn Ford (PSE), írásban. − Üdvözlöm a megújuló forrásokból származó energiahordozókról szóló Turmes-jelentést, azonban azzal is tisztában vagyok, hogy nehéz lesz elérni a meghatározott célértékeket. Régiómban, Délnyugat-Angliában a célkitűzés eléréséhez legnagyobb mértékben a Severn árapály-erőmű járul majd hozzá. Ennek azonban hosszú átfutási ideje lesz, és ezért elengedhetetlenül fontos, hogy a brit kormány valamennyi juttatást biztosítson a folyamatban lévő projektből fakadó következmények fedezésére, és hogy a Bizottság megadja ezt az engedményt.

  Mathieu Grosch (PPE-DE), írásban. − (DE) Az éghajlatvédelmi politikai cselekvési tervre és a megújuló energiahordozókra vonatkozó intézkedéscsomag mellett szavaztam, mert olyan irányelvekből áll, amelyek mindegyike összhangban van az EU azon célkitűzésével, hogy 2020-ra 20%-kal, vagy akár 30%-kal – amennyiben a nemzetközi megállapodás megszületik – csökkentse az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Ez a Parlament és a Tanács – azaz a 27 tagállam – képviselői közti hosszú egyeztetési folyamat és kompromisszum eredménye.

Az egyik irányelv a megújuló energiahordozókra vonatkozik. Tartalmazza azt a célkitűzést is, hogy a megújuló energiaforrások részesedését 2020-ra 20%-ra kell emelni, valamint, hogy az energiahatékonyságot is 20%-kal kell növelni. Továbbá a felhasznált üzemanyag 10%-nak is megújuló forrásokból kell származnia. Fenntarthatósági kritériumokat fektetett le az irányelv, és ezáltal használhatóbbá vált. Üdvözlöm ezeket a szabályokat, mivel nemcsak csökkentik Európa energiafüggőségét és új munkahelyeket teremtenek, hanem az innovációt és a technológiai fejlődést is serkentik.

Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerére vonatkozó irányelv aktualizálja a korábbi rendszert, és előírja, hogy az ipari ágazatoknak a korábban szabadon megvásárolható kibocsátási egységeket aukción kell megvásárolniuk. Átmeneti időszakok formájában engedményeket tesz lehetővé a kelet-európai tagállamok számára, amelyeknek kezdetben csak kibocsátásuk 30%-áért kell kibocsátási egységeket vásárolniuk. Ezenfelül az energiahatékonyságra vonatkozó ösztönzőket is tartalmaz, noha konkrét célkitűzés nélkül, nevezetesen a tagállamok arra irányuló kötelezettségét, hogy a bevételek legalább felét fejlődő országokra és új technológiákra fordítsák. Örömömre szolgál, hogy sikerült egyensúlyt teremteni a nehéz feladatok előtt álló, ugyanakkor ambiciózus környezetvédelmi politikát folytató iparágak figyelembevételével.

Egy további irányelv a kibocsátáskereskedelmi rendszer által nem érintett kibocsátásokkal kapcsolatos terhek elosztását szabályozza. Ide tartoznak különösen a fűtési és légkondicionáló rendszerek és a gazdaság egyéb ágazatai (a szállítás, kis ipari létesítmények, a szolgáltató szektor és a mezőgazdaság), amelyek nem vesznek részt a kibocsátáskereskedelmi rendszerben, de még mindig jelentős mértékben hozzájárulnak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásához. Ezenkívül a hosszú távú célkitűzéseket is be kell vezetni ezen a területen, többek között az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 35%-os csökkentését 2035-re, illetve 60-80%-os csökkentését 2050-re.

A szén-dioxid megkötésére és geológiai tárolására vonatkozó irányelv lehetővé teszi a szén-dioxid és az egyéb hulladékgázok szétválasztását és a szén-dioxid föld alatti tárolását; 2015-ig 12 szén-dioxid-megkötő és tároló erőmű finanszírozása van előirányozva. Úgy gondolom, hogy a szén-dioxid-megkötés és -tárolás valóban kulcsfontosságú technológia, azonban különös gondot kell fordítani a tárolás biztonságára.

Egy másik irányelv az új autók szén-dioxid-kibocsátásának határértékeit állapítja meg. Az összes új autóra vonatkozó átlag felső kibocsátási határ 2015-től kilométerenkénti 120, 2020-tól pedig 95 gramm szén-dioxid. A Bizottság javaslatában szereplő, a határértékek áthágása esetén fizetendő bírság összegét csökkentette a gazdasági válság miatt, így a bírság most az értékek túllépésének mértékétől függően 5 és 95 euró között mozog. 2019-től azonban a bírság összege előre láthatólag 95 euró lesz a határérték átlépésének első grammjától kezdve.

Örömmel üdvözlöm az európai intézmények között kialakított kompromisszumot, hiszen gyakran könnyű kritizálni, viszont annál nehezebb elérni egy kompromisszumot. A megállapított szabályok olyan országok közötti sikeres egyeztetések eredményei, amelyek gazdaságilag ugyan nagyon különböző helyzetben vannak, de egy közös célért küzdenek. Azt a tényt, hogy különösen az új tagállamok nem tudják teljesíteni a célértékeket ilyen rövid határidőn belül anélkül, hogy egész gazdasági ágazatok széthullását tennék kockára, és társadalmi katasztrófa szélére sodródnának, nem szabad figyelmen kívül hagyni, amikor az átfogó európai célkitűzéseket vizsgáljuk.

Az éghajlatvédelmi politikai cselekvési tervre és a megújuló energiahordozókra vonatkozó intézkedéscsomag véleményem szerint nem csak fontos lépés, hanem hatalmas ugrás, amely vissza fogja fordítani az éghajlatváltozást és meg fogja erősíteni Európa vezető szerepét a hatékony energiapolitika kialakításában. Európának sikerült egységesen fellépnie, ami lehetővé fogja tenni, hogy felerősítsük követeléseinket nemzetközi szinten is. E tekintetben az egyik legnagyobb kihívás a környezeti dömping megelőzése nemzetközi szinten. Ennélfogva azon országok esetében, amelyek nem tartanak ki a Kiotói Jegyzőkönyv mellett, és ezért rájuk nézve nem kötelezőek a szén-dioxidra vonatkozó előírások, importadó kivetését vagy ahhoz hasonló intézkedéseket kellene bevezetni a környezeti dömping visszaszorítása végett. Ez egy olyan szempont, amelyet figyelembe kell venni a Kiotó Jegyzőkönyv helyébe lépő új megállapodás előkészítésénél, az ENSZ 2009 decemberében megrendezendő éghajlatváltozásról szóló konferenciáján, ahol a tárgyaló felek között lesz többek között az USA, Kína és India is. Az éghajlatvédelmi politikai cselekvési tervre és a megújuló energiahordozókra vonatkozó intézkedéscsomag szilárd alapot teremtett egy új nemzetközi megállapodás kialakításához.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A megújuló energiahordozókról szóló Turmes-jelentés mellett szavaztam. Hazám, Skócia gazdag az olyan megújuló energiaforrásokban, mint a szél- és árapály-energia. Alapvető fontosságú, hogy Európa vezető szerepet vállaljon a megújuló energiaforrások előmozdításában – az én elképzeléseim között pedig egy független Skócia szerepel, amely a megújuló technológiák fejlesztésének központja.

  Jean Lambert (Verts/ALE), írásban. − Azért szavaztam meg a javaslatot, mert úgy gondolom, fontos jelzést közvetít az energiatermelés átalakulásának szükségességéről – a nem fosszilis és kevésbé szennyező üzemanyagokra való átállás szükségességéről az Unió határain belül és kívül is. A 20%-os célkitűzés kötelező érvényű és a minimum. Az energiahatékonyságot most a tagállamok megújuló energiahordozókra vonatkozó cselekvési terveibe is bele kell venni. A nemzeti szintű támogatási rendszerek is megmaradtak, ami rendkívül fontos a befektetői bizalom szempontjából. Való igaz, hogy a bioüzemanyagok mérlege nem olyan pozitív, mint amit reméltem. Megtartottuk a 10%-os célkitűzést, noha eredményesen korlátoztuk az agroüzemanyagokból származó mennyiséget, és én helyénvalónak tartom ezeket a kiegészítő intézkedéseket. A Tanács sok szempontból nem osztotta a Parlament elképzelését. Számolniuk kell végre az éghajlatváltozás valóságával, és arra használni ezt az irányelvet, hogy alapot teremtsen az alacsony szén-dioxid-kibocsátású jövő felé történő elmozduláshoz.

  David Martin (PSE), írásban. − A jelentés mellett szavaztam, amely megerősíti a megújuló forrásokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásainkat, alkalmat teremtve arra, hogy kiaknázzuk az Unión belüli energiaforrásokat, tegyünk az éghajlatváltozás ellen, növeljük az ellátás biztonságát és előmozdítsuk a versenyképességet, a növekedést és a munkahely-teremtést. Támogattam a jelentést, mert tartalmaz egy felülvizsgálati záradékot, amely szerint 2014-ig értékelés készül a megújuló alapú közlekedési üzemanyagok megnövekedett használatának hatásairól, ami biztosítja, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése ne hasson negatívan az élelmiszerárak alakulására és a földhasználatra. A jelentés 2015-re 5%-os célértéket határoz meg a közlekedési üzemanyagokra vonatkozóan, ebből 20%-ot az elektromos autók arányának növekedésére. 2020-ban a célérték 10%-ra nő a megújuló közlekedési üzemanyag esetében, azon belül 40% az elektromos és hidrogénhajtású autók használata. A jelentés szigorú fenntarthatósági kritériumokat tartalmaz, így ez a jelentés valóban pozitív változásokat eredményezhet és a kibocsátások csökkentéséhez vezethet; ez az oka annak, hogy támogatom.

  Eluned Morgan (PSE), írásban. − A jelentés forradalmi előrelépést jelent az Unión belüli energia-előállítás szempontjából. A 2020-ra 20%-os megújuló energiahordozó arány elérésének célkitűzése nagyon ambiciózus, de szükséges, ha meg akarjuk nyerni az éghajlatváltozás elleni küzdelmet. Mindazonáltal remélem, hogy a Bizottság rugalmasságot fog tanúsítani a teljesítés időpontjának értelmezésében, amennyiben a Severn árapály-erőműhöz hasonló projekteket is szándékában áll bevonni.

A 10%-os, közlekedési üzemanyagra vonatkozó célkitűzés rendkívül fontos része az intézkedéscsomagnak, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság elérése érdekében tett erőfeszítéseknek. Az úgynevezett „bioüzemanyag célkitűzések” nagymértékben javultak, biztosítva, hogy csak olyan bioüzemanyagokat engedélyezzenek az Unióban, amelyek valóban csökkentik a kibocsátást anélkül, hogy emelnék az élelmiszerárakat.

  Daciana Octavia Sârbu (PSE), írásban. – (RO) Az irányelvjavaslat a éghajlat-változási intézkedéscsomag egyik legfontosabb összetevője, amely 2020-ra 20%-os kötelező érvényű célértéket határoz meg a megújuló energiaforrásoknak az EU összenergia-fogyasztásából való részesedésére vonatkozóan. Az irányelv lehetőséget teremt új technológiák elsajátítására, új munkahelyek létrehozására és az olajfüggőség csökkentésére.

Az Európai Parlament fontos szerepet játszott a bioüzemanyagokra vonatkozó fenntarthatósági kritériumok meghatározásában, valamint a társadalmi kritériumok létrehozásában, amelyek elengedhetetlenül fontosak az európai uniós polgárok számára a jelenlegi válságban. Az éghajlatváltozás és az energiabiztonság hiánya szükségessé teszi az energia-előállítás új módszereinek előmozdítását, az élelmiszerhez való hozzájutás veszélyeztetése nélkül. Biztosítanunk kell, hogy az irányelv végrehajtása ne veszélyeztesse a mezőgazdasági földterületeket és az erdőket. Mindenesetre az ilyen földterületekről származó bioüzemanyagokat nem vesszük figyelembe a tervezett ösztönzők részeként. Az Európai Unió ismét megmutatja, hogy elöl jár a szél-, nap- és vízenergia, valamint egyéb alternatív forrásokból származó energiahordozók előmozdításában.

  Lydia Schenardi (NI), írásban. – (FR) Többször alkalmunk volt kifejteni, hogy az Európai Unió gáz- vagy olajimport-függőségének csökkentése önmagában indokolja a megújuló energiaforrások ösztönzését.

A ma előterjesztett kompromisszum, amely az energiaügyi és éghajlat-változási intézkedéscsomag része, olyan, mint minden más kompromisszum: egészében nem rossz, de nem is kielégítő.

Különösen a bioüzemanyagok tekintetében nem teljesen kielégítő, akár második generációs, akár nem. Nincs megfelelő garancia az élelmiszer-előállítással való versenyre vonatkozóan, nem elég egyértelmű a földhasználatra vonatkozó változások tekintetében, hallgat az új energiaforrások környezeti hatásairól, és így tovább.

Nem elég meggyőző a „származási garancia” tekintetében, amely különösen a zöld villamos energia azonosítását célozta, amikor tisztában vagyunk a villamosenergia-ellátás körülményeivel, a kérdés kétes reklámozásával és a fogyasztókra nehezedő jelentős többletköltségekkel.

Végezetül, rendkívül problematikus a társadalmi következmények tekintetében. Meg akarunk győződni róla – ahogy meg is fogunk –, hogy ennél az egész jogalkotási csomagnál, amelyet egy gazdasági válság kezdetén fogadunk el, és amelyik azt ígéri, hogy alapos és tartós lesz, az európai polgárok és munkavállalók érdeke előrébb való lesz bármi más megfontolásnál, amennyiben a gazdasági helyzet úgy kívánná.

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. − (NL) Nagy meggyőződéssel szavaztam a megújuló energiaforrások vonatkozásában megszületett kompromisszum mellett. Zöld képviselőtársam, az előadó, Turmes úr kitűnő munkát végzett. Erőfeszítéseinek, és az egész Parlament erőfeszítéseinek köszönhetően erős jogalkotási keret készült el, amely biztosítani fogja, hogy a megújuló energiaforrások összrészaránya 2020-ra legalább 20%-ra növekedjen.

Ez nem hamis, hanem valódi energiaforradalom, amely munkahelyek sokaságát fogja megteremteni. Néhány jelentés, úgy tudom, több mint 2 millió munkahelyről beszél. Olyan szakemberekről is szó van, mint a magasan képzett mérnökök, tervezők, tudósok, de számos munkahely létesül technikusok számára is, olyanoknak, akik fogaskereket készítenek, napelemeket szerelnek fel és szélerőműparkokat építenek.

Rengeteg egyeztetés után az agroüzemanyagokra és bioüzemanyagokra vonatkozó eredeti javaslatok is átdolgozásra kerültek. Mi mint zöldek mindazonáltal nem vagyunk teljesen megelégedve ezzel a technológiával, és szigorú feltételeket fogunk előírni az ilyen jellegű üzemanyagok használatára vonatkozóan. A Turmes-jelentésben egyértelműen szigorúbb fenntarthatósági feltételek szerepelnek, és a szociális kritériumokra vonatkozóan is van hivatkozási alap a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet keretén belül. Az agroüzemanyagok csak akkor elfogadhatóak, ha a belőlük nyert energia több, mint a befektetett, és semmilyen módon nem versenyezhetnek az élelmiszer-előállítással.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − A jelentés fontos lépés afelé, hogy a tagállamokat rászorítsuk a megújuló energiára vonatkozó célkitűzések elérésére. A megújuló energia elengedhetetlenül fontos az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.

- Avril Doyle-jelentés (A6-0406/2008)

  Adamos Adamou (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az Európai Parlament és a Tanács az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei kereskedelmi rendszerének javítása és kiterjesztésére, valamint az Unión belüli kibocsátás 2020-ig megvalósítandó 20%-os csökkentésének elérésére törekedvén javasolja a 2003/87/EK irányelv módosítását.

2008. december 17-én a plenáris ülés megszavazta a ΡPΕ-DΕ, PSE, GUE/NGL, ALDE, UEN és Verts/ALE képviselőcsoportok árnyékelőadói által benyújtott kompromisszumos módosításokat. Noha a módosítások mellett szavaztunk, amelyek magasabb célértékeket határoznak meg az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére (egy olyan intézkedés, amely a GUE/NGL képviselőcsoport egyik alapcélkitűzése volt), szeretnénk kifejezésre juttatni, hogy nem értünk egyet az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmével. Ki merjük jelenteni, hogy ez a konkrét irányelv csak azt éri el, hogy valamelyest csökken az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása, és ez egy olyan intézkedés, amely a fejlett országoknak kedvez a kevésbé fejlett és a fejlődő országok rovására. Végezetül pedig az ajánlott rugalmassági mechanizmusok alkalmazása a monopóliumoknak (amelyek az éghajlatváltozás legnagyobb felelősei) segít nyereségességük növelésében, ahelyett, hogy radikálisan megoldást nyújtana a problémára.

  Alexander Alvaro (ALDE), írásban. – (DE) Elnök úr, az éghajlatvédelmi politikai cselekvési tervre és a megújuló energiahordozókra vonatkozó intézkedéscsomagról szóló megállapodás szerény eredmény.

Az EU az 1990-es szintnél kevesebb kibocsátás eléréséhez a 20%-os csökkentést állapította meg célkitűzésként. Ennek majdnem a felét elértük csupán a keleti bővítésen keresztül, ahol a kibocsátás abszolút értelemben alacsonyabb, és így marad a 12%-os csökkentési célkitűzés az 1990-es szint alatti kibocsátás eléréséhez.

Az EU-nak lehetősége van arra, hogy a csökkentés 3–4%-át a fejlődő világban érje el, ami azt jelenti, hogy már csak kevesebb mint 9% marad. A célértéktől való 5%-os lemaradás megengedett, így marad a 4%.

Ezen a ponton mondhatnánk, hogy még szerencse, hogy az EU nem döntött úgy, hogy az egész gazdaságát rögtön Ázsiába exportálja. A kompromisszum jelentősen olcsóbb, mint a Bizottság javaslata – ezért tudja támogatni a Német Szabaddemokrata Párt.

Ehelyett az EU most saját tagállamait játssza ki egymás ellen. Egyes tagállamok előnyben vannak engedményeknek, tárgyalási technikáiknak vagy energiaszerkezetüknek köszönhetően. A német energiaszolgáltatók rövidesen rá fognak jönni, hogy jobban megéri az energiát Lengyelországban termelni és nem otthon – feltéve persze, ha még nem vásárolták fel őket a francia szolgáltatók.

Az, hogy az uniós tagállamok ilyen alkudozásokba mennek bele, nem sok jót jelent egy globális megállapodásra nézve. Ezenkívül felmerül az eszközök hatékonyságának kérdése is.

A kormányokon, a Tanácson és az Európai Bizottságon múlik a hatékonyság biztosítása mind a környezet védelme, mind pedig a gazdaság és a növekedés érdekében.

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Mi, a svéd szociáldemokraták úgy döntöttünk, hogy támogatjuk a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerének megreformálásáról szóló jelentést, noha úgy gondoljuk, hogy a éghajlat-változási intézkedéscsomag célkitűzései túl szerények. Az Uniónak többet kell tennie annak érdekében, hogy megbirkózzon az éghajlatváltozás kihívásaival. Úgy véljük azonban, hogy ez a megreformált program nagyon fontos részét képezheti a szükséges intézkedéseknek.

Csalódottak vagyunk, hogy a Tanács és az Európai Parlament között kialakult kompromisszum nem garantálta megfelelően, hogy az aukcióból befolyó bevételek egy része a fejlődő országokban az éghajlatváltozással kapcsolatos munkálatokra fordítódjék. Úgy gondoljuk továbbá, hogy a kibocsátási egységek aukcióját még jobban ki kellett volna terjeszteni, a tiszta fejlesztési mechanizmusok alkalmazását pedig tovább kellett volna korlátozni.

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, üdvözlöm a kibocsátáskereskedelmi rendszer felülvizsgálatát és az egyrészről az éghajlatváltozás elleni küzdelem, másrészről az európai ipar versenyképessége növelésének és a munkahelyek védelmének célkitűzései közti kompromisszumos megoldás elérését.

Szeretnék rámutatni, hogy az együttdöntési eljárás, amelyet az első olvasatkor történő megállapodás elérése érdekében gyorsított eljárásként zajlott le, nem tartotta kellőképpen tiszteletben a demokratikus átláthatóságot, és a Parlament abban a helyzetben találta magát, hogy kész tényekről szavazzon.

Mindezek ellenére nagyon elégedett vagyok Doyle asszony javaslatával a szénszivárgás veszélyének kitett ágazatoknak biztosított rugalmasság miatt. Meg kell akadályoznunk a munkahelyek elvesztését, amelyek az ipari ágazatoknak a kibocsátás csökkentésével kevésbé foglalkozó területekre való áttelepüléséből fakadnak, anélkül azonban, hogy aláásnánk az irányelv célkitűzését.

  Sylwester Chruszcz (NI), írásban. – (PL) A 2003/87/EK irányelvnek a módosítására vonatkozó, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének javítása és kiterjesztése céljából történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat elfogadása ellen szavaztam.

Egyáltalán nem értek egyet az európai szinten javasolt megoldásokkal. A Tanács arra irányuló kötelezettségvállalása, hogy 2020-ra az 1990-es szinthez viszonyítva legalább 20%-kal csökkenti a Közösségen belül az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, vagy akár 30%-kal, ha más fejlett országok is hasonló csökkentéseket vállalnak, teljesen elhibázott lépés, amelynek negatív hatása lesz az európai, és így a lengyel iparra és fogyasztókra egyaránt.

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) Az egyetlen szilárd kötelezettségvállalás, amit az Európai Unió tett, az a kibocsátásoknak az 1990-es szinthez viszonyított 20%-os csökkentése 2020-ra. A mai szinttel összehasonlítva ez megközelítőleg 12%-os csökkentést jelent. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a csökkentés kétharmadát szénkompenzációs mechanizmusokon keresztül lehet elérni, vagyis szén-dioxid-kibocsátási egységek vásárlásával a nemzetközi piacon, az EU saját területén csupán 4%-os csökkentés elérésére vállalt kötelezettséget. Ez nem elég a nemzetközi szintű tárgyalások előre viteléhez.

Szeretném felhívni a figyelmet a kompromisszum másik elhibázott pontjára. Egyetlen határozott kötelezettségvállalást sem tettünk a fejlődő országok támogatására az üvegházhatást okozó gázok csökkentésére tett erőfeszítéseikben. Az Unió csupán önkéntes kötelezettségvállalást tett arra nézve, hogy az éghajlat-szennyezési jogokért folytatott aukciók felét erre a célra használja. Ez a bevétel a gyártóknak adott mindenféle mentességnek köszönhetően rohamosan csökken. A kompromisszum előírja, hogy a pénz egy része a fejlődő országok támogatására fordítható azon európai országokban, ahol így döntenek. Ez egy pusztán önkéntes kötelezettségvállalás. Nagyon gyenge kötelezettségvállalás egy olyan kérdésben, amely kulcsfontosságú a nemzetközi tárgyalásokban.

  Konstantinos Droutsas (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az EU henceg a környezetvédelem terén betöltött vezető szerepével, de valójában a tőke érdekének védelmében tör vezető szerepre. A csúcstalálkozón született döntések, a Tanács intézkedéscsomagja és a Bizottságnak a kibocsátás csökkentésére vonatkozó irányelvei az úgynevezett zöld gazdaságot támogatják, amely kiutat jelent a túlzott tőkefelhalmozásból és a válságból, ezáltal újabb profitlehetőségeket teremtve a monopóliumok számára, és megerősítve az imperialista terjeszkedést.

Megerősítik a kibocsátáskereskedelmet, amely idáig csupán megsokszorozta a monopóliumok nyereségét anélkül, hogy védte volna a környezetet. Lehetővé teszik az autóipar számára, hogy 2019-ig ne tegyen intézkedéseket. A nemzetközi verseny által érintett vállalkozásoknak mentességet adnak az energiatermelésre vonatkozó szabályok, és mellesleg még sok egyéb alól. Az új tagállamoknak és Olaszországnak is mentességet adnak hosszú időre. Ösztönzik az élelmiszeripari növények energianövényekkel való helyettesítését. A nagyvállalatoknak díjmentesen szennyezési jogokat juttatnak. Semmifajta bevételt nem kötelező környezetvédelmi célokra fordítani.

A munkavállalók nem számíthatnak arra, hogy az Unió és a környezetet gátlástalanul szennyező vállalkozások biztosítják a környezet védelmét. Csak a saját harcuk, az alulról szerveződő gazdaság és hatalom reménye védheti meg őket hatékonyan.

  Christian Ehler (PPE-DE), írásban. − (DE) Az én „nem” szavazatom nem az aukciókat is magában foglaló kibocsátáskereskedelmi rendszernek, nem az EU éghajlatvédelmi célkitűzéseinek és nem is a szén-dioxid-megkötésnek és -tárolásnak szól. Számos korábbi szavazatom és a szén-dioxid-megkötését és -tárolását bemutató létesítményekről készített jelentésem kellőképpen világossá tették támogató álláspontom ezekben a kérdésekben. Régióm, Brandenburg számára azonban a mostani szöveg a közép- és kelet-európai országokkal folytatott egyenlőtlen verseny, illetve a éghajlatvédelmi célok eléréséhez szükségesnél jóval magasabb energiaár-növekedés kőbe vésését jelentené. Energiaszerkezetünkben szükség van a szénre a polgáraink ellátásbiztonsága érdekében, és szeretnénk lehetővé tenni a szén éghajlatbarát felhasználását a szén-dioxid-megkötés és -tárolás eszközei segítségével. A Tanáccsal való megegyezés, hogy hozzunk végső döntést az első olvasat után, azt jelentette, hogy nem fogalmazódhattak meg a komoly fenntartások, és a legjobb megoldások érdekében történő együttműködés nem lehetséges.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Lehet ugyan érvelni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere mellett, hiszen a légkörben tapasztalható bizonyos kémiai változások, amelyek hatással lehetnek az éghajlat alakulására (az elővigyázatosság alapelve) aggodalomra adnak okot, és mivel a fosszilis üzemanyagok korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre és a fogyasztásból hiányzik a racionalitás, szintén aggodalomra ad okot.

Először is, a kibocsátási egységek, illetve a velük való kereskedelem kérdése vitatható és ellenezni kell, mert a reálgazdaságra gyakorolt hatása nem egyáltalán ismert. Ez annak köszönhető, hogy erős kétségek vannak számos technikai megoldást illetően, és mert e technikai megoldások használata a különböző ágazatokban érintett (légi közlekedés, autóipar, hőerőművek, cementipar, nehézfémek, petrokémiai anyagok, és számos egyéb energiaigényes ágazat) pénzintézetek fejlődésén is múlik.

Másodszor, a kedvezményezettek közé várhatóan csupán néhány csúcstechnológiai ipari ágazat, és néhány (csak néhány) pénzügyi szereplő tartozik. A fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának visszafordíthatatlan csökkenését a források korlátozott hozzáférése kényszeríti ki. Az ágazatok közötti elosztást inkább a sürgető társadalmi szükségletekre és a gazdasági racionalitásra kell alapozni, mintsem a befolyásra és pénzügyi haszonra. Ezért döntöttünk úgy, hogy tartózkodunk.

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. – (PT) A jelentés fő pontját ki kell emelnem: a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszere – amely az üvegházhatást okozó gázok csökkentésére irányuló uniós célkitűzések elérésének legfőbb eszköze – működésének megerősítése, kiterjesztése és tökéletesítése 2012 után.

Egyetértek a jelentéssel, főként azért, mert a kereskedelem alapvetően fontos alapvető fontosságú a hatékony elosztás szempontjából, amely biztosíthatja az Unió kibocsátáskereskedelmi rendszerének környezetvédelmi hatékonyságát. Egy európai szintű terv mindig jobb, mint 27 nemzeti terv. A javaslat ezenfelül automatikus és kiszámítható kiigazításokat tartalmaz, amelyek megfelelnek egy jövőbeni nemzetközi megállapodás követelményeinek.

A javaslat védjegye a szabad kibocsátási egységek növekedése, amely véleményem szerint nem teljesen pozitív fejlemény. Azonban ne felejtsük el, hogy a kibocsátások mennyiségét évről évre csökkenti. .

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének felülvizsgálatáról szóló irányelvjavaslat a jelenlegi rendszer javított változata és globális szinten fontos jelentősége van. Én szintén támogatni tudtam Doyle asszony jelentését.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. − (FI) Megragadom az alkalmat arra, hogy gratuláljak a képviselőknek a legutóbbi szavazáshoz, amely során az Európai Parlament világosan kifejezte, hogy támogatja az általam javasolt „referenciaérték-modellt”. Már régóta ajánlgatom, és az első javaslatom az volt, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszerre alkalmazzuk. Noha az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság szűk többséggel ellene szavazott, miközben a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság elutasítása egyértelműbb volt, az élet tele van meglepetésekkel. Most a referenciaérték kritériumnak fog minősülni, amint a Tanácson is keresztüljutott.

Ezenfelül is ez pozitív fejlemény. A kibocsátáskereskedelemre vonatkozó eredeti bizottsági javaslat és a Környezetvédelmi Bizottság által elfogadott álláspont esetében egyaránt hiányzott az egyensúly, hiszen az európai termelést olyan helyzetbe hozták, amely megnehezítette a globális piacokon való helytállást mindenfajta konkrét, az éghajlatváltozásra gyakorolt pozitív hatás nélkül. Ez egyértelműen nem csupán munkahelyek elvesztéséhez vezetett volna, hanem arra késztette volna a vállalatokat, hogy olyan országokba települjenek át, amelyekre nem vonatkoznak a kibocsátási határértékek.

A mostani döntés megnyitotta az utat egy méltányosabb és környezetvédelmi szempontból szélesebb látókörű döntés előtt. Azonban még minden nyitott, és most fogunk majd megbizonyosodni róla, hogy ki aratja le a változtatások gyümölcsét.

A környezetvédelmi célkitűzések változatlanok és kihívást jelentenek. Ez nem könnyű célkitűzés az ipar számára, de hát nem is annak szánták.

Mindenesetre értelmetlen szabad kibocsátási egységekről beszélni, mert a referenciaértékek – mérföldkövek – ambiciózusak. De ez így van rendjén, hiszen máskülönben nem lenne olyan rendszerünk, amely meggyőzné a vállalatokat arról, hogy csatlakozzanak a legkevesebb kibocsátással járó technológiák utáni hajszához.

A környezetvédelmi lobbi panasza, hogy az intézkedéscsomagot felhígítottuk, őszintén szólva érthetetlen a számomra, ha meggondoljuk, hogy a célkitűzéseket nyomon követjük, és az ipari ágazatban csökkenő kibocsátási plafonok vannak. Ez felelőtlen beszéd, de hát nem mindenki akarja felvállalni a felelősséget. Elég, hogy a világot pecsétekkel lássuk el.

  Jean Lambert (Verts/ALE), írásban. − A jelentés mellett szavaztam, a számos kiskapu lehetősége és a 10 új tagállamnak tett engedmény ellenére. Miért szavazzak meg egy tökéletlen jelentést? Mert a jelenlegi helyzethez viszonyítva előrelépést jelent. A kibocsátáskereskedelmi rendszer ágazataiban uniós szintű plafont vezetünk be, és a tagállamoknak kevesebb beleszólásuk lesz a folyamatba. Az engedélyek teljes aukciójának alapelve megmaradt az áramszolgáltatási ágazatban. A repülési ágazat csupán kis százalékban kapott hozzáférést az új tiszta fejlesztési mechanizmushoz. A felülvizsgált program leglényegesebb eleme azonban, hogy részben biztosítja a kiotói egyezményt követő megállapodás vázát. Van egy modellünk, amelyhez más országok is csatlakozhatnak és arra használhatják, hogy csökkentsék kibocsátásukat – amennyiben korlátozzák az aukció előtti elemeket és ambiciózus célokat tűznek ki. A bevételek felhasználását szorosan figyelemmel fogjuk követni. A tagállamok nem tekinthetnek erre egyszerűen úgy, mint egy új bevételi forrás a kasszába. Egy alacsony szén-dioxid-kibocsátású, fenntartható gazdaság kialakításának a támogatására kell felhasználni, mert a világnak erre van szüksége.

  David Martin (PSE), írásban. − Támogatom a javaslatot, amely egyensúlyt teremt az ambiciózus éghajlat-változási célkitűzések, illetve az európai ipar versenyképessége megerősítésének és a munkahelyek megőrzésének szükségessége között. Az erőművek 2013-ig juthatnak hozzá juttatáson és aukción keresztül a kibocsátási egységekhez, azt követően kizárólagosan aukción keresztül. Az egyéb ipari ágazatok esetében a teljes aukcióra való átállás 2020-ban fog bekövetkezni. Azért szavaztam a jelentés mellett, mert az elosztás általános alapelveként az aukciót alkalmazza, korlátozza a szén-dioxid-megkötésre és -tárolásra irányuló közös végrehajtású projekt-egységek mennyiségét, amit egy létesítmény vásárolhat a kibocsátásai ellentételezésére, de ezzel együtt védi a vállalatokat a szénszivárgás kockázatától.

  Eluned Morgan (PSE), írásban. − Támogatom a jelentést, mivel úgy vélem, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer környezetvédelmi sértetlensége fennmaradt, és a jelenlegi rendszer jelentősen javult, hiszen a jövőben a szennyező fizetni fog a kibocsátás jogáért az engedélyek aukciókon keresztül történő megszerzésével. Az európai erőművek és nehézipar kibocsátásainak 2020-ra 20%-kal történő csökkentésére irányuló célkitűzés megmarad, és automatikusan 30%-ra emelkedik, amennyiben az ENSZ 2009. decemberi koppenhágai, éghajlatváltozással kapcsolatos találkozóján erre vonatkozó nemzetközi megállapodás születik. Úgy vélem továbbá, hogy sikerült egyensúlyt teremteni a munkahelyek és a környezetvédelem között, ami rendkívül fontos egy gazdasági visszaesés idején.

  Angelika Niebler (PPE-DE), írásban. − (DE) A következő szavazatindoklást a bajorországi Keresztényszocialista Unió európai parlamenti küldöttségének nevében szeretném elmondani.

Az EU ambiciózus célokat tűzött ki az éghajlat védelmére vonatkozóan. Ezek közé tartozik a kibocsátások 20%-os csökkentése 2020-ig. Az éghajlatvédelmi célkitűzéseket nem szabad megkérdőjelezni.

Az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében tett erőfeszítéseinket össze kell kötnünk azzal, hogy világos jogszabályok kialakítására törekszünk annak érdekében, hogy biztosítsuk a tervezési biztonságot gazdaságunk számára. Továbbá nem hozhatjuk hátrányos versenyhelyzetbe az európai ipart a nemzetközi piacon. Ezenkívül azonos feltételeket kell teremtenünk az Unión belül.

Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerére vonatkozó, ma szavazásra bocsátott irányelv ezek közül egyik követelménynek sem felel meg. Magyarázatképpen:

1. Bizonyos iparágak mentesítést kaphatnak a szén-dioxid-kibocsátási egységek aukciója alól. Még mindig a sötétben tapogatózunk azzal kapcsolatban, hogy honnan származnak majd az adatok a lefektetett kritériumok betartására vonatkozóan.

2. Csak tagállami szinten, és csak az Unió segélyekre vonatkozó törvényének elfogadása után lehet eldönteni, eseti alapon, hogy vajon, és ha igen, akkor milyen mértékben kompenzálható egy adott létesítmény az energiaárak növekedéséért.

3. Ha 2009-ben Koppenhágában nem születik nemzetközi megállapodás, a szén-dioxid-kibocsátási egységek újabb többletterhet fognak jelenteni számos iparágnak nem európai uniós versenytársaikkal szemben.

4. A legtöbb kelet-európai tagállam mentességet kapott a szén-dioxid-kibocsátási egységek aukciója alól az energiaágazatban. Ez Németországot hátrányos helyzetbe hozza, hiszen keleti szomszédjaival ellentétben villamos energiája 48%-át szénerőművekből nyeri.

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Nem osztjuk a kormányok és a Bizottság győzelemittas szavait a éghajlat-változási intézkedéscsomaggal kapcsolatban elért végső kompromisszumról. Az EU arra irányuló kísérlete, hogy vezetővé váljon az éghajlatváltozás elleni globális küzdelemben, felhígult az ipari lobbi és a konzervatív kormányok nyomása következtében.

A sokat hangoztatott 20/20/20 a szükséges első lépésnek tekintendő, de a célkitűzések nem elég ambiciózusak. Azzal a lehetőséggel, hogy az európai országok „az igényeiknek megfelelő” szennyezési egységek nagy részét megvehetik a fejlődő országoktól, a nyugati világ történelmi felelőssége cinikus módon áthárul földünk szegényebb lakóira. Úgy tűnik, hogy a kormányok nem alapvetően nem értik, milyen kritikus a helyzet.

Az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja nem teszi le a fegyvert. Osztjuk a környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek aggodalmát, és továbbra is ambiciózusabb célok kitűzését követeljük az üvegházhatást okozó gázok csökkentésére, a megújuló forrásokból származó energiaellátás alapvető támogatására és Koppenhága után a kibocsátások további csökkentését célzó kötelező érvényű hosszú távú tervre vonatkozóan.

  Herbert Reul (PPE-DE), írásban. − (DE) A konszolidált módosítás ellen szavaztam, mivel európai parlamenti képviselőként úgy vélem, hogy az Európai Parlament jogai nem érvényesültek. A Parlamentnek semmikor nem volt lehetősége vélemény kialakítására, ehelyett csupán választhatott, hogy elutasítja, vagy elfogadja a Tanács által kínált kompromisszumot. Ez nem felel meg az együttdöntési eljárás szabályainak, amely eljárás a két jogalkotási intézmény közötti egyenlőséget hivatott biztosítani.

Számos fenntartásom van a kompromisszummal kapcsolatban, tartalmi szempontból is. Például súlyos piaci torzulásokhoz fog vezetni az Unión belül, és felesleges terheket ró a fogyasztókra. A reform elfogadására irányuló indokolatlan kapkodás miatt az olyan alternatív rendszereket, amelyek elérhették volna a kívánt csökkentéseket, már nem vették figyelembe. Az a tény, hogy különösen a fogyasztók vásárlóerejére gyakorolt gazdasági következményeket még csak távolról sem vizsgálták meg Az Európai Parlament többsége osztozik a felelősségben – beleértve a következő generáció iránti felelősséget – a kompromisszum hatálybalépéséért.

Voltak alternatívák. Ezek lehetővé tették volna a csökkentési célkitűzések elérését a most szóban forgó költségek töredékéért. Egy ilyen politika nemcsak a gazdaságnak árt, hanem, különösen az Európai Unió jó hírének.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Az a célkitűzés, hogy 2020-ra legalább 20%-kal csökkentsük az európai erőművek és nehézipar kibocsátásait, és hogy ezt, amennyiben az ENSZ 2009 decemberében Koppenhágában megrendezésre kerülő, éghajlatváltozással kapcsolatos találkozóján nemzetközi megállapodás születik, 30%-ra tovább növeljük, üdvözlendő.

  Thomas Ulmer (PPE-DE), írásban. − (DE) Teljes mértékben támogatom az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy csökkentsük az éghajlatváltozás előidézésében betöltött szerepünket, mivel az valószínűleg emberi tevékenység következménye. Mindazonáltal nem támogattuk az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerére vonatkozóan létrejött kompromisszumot. A kapkodva létrehozott jogalkotás elfogadhatatlan és nem demokratikus. A rendkívül gyors jogalkotási folyamat, valamint az a tény, hogy a Tanács dokumentumait mindössze pár nappal ezelőtt terjesztették elő, véleményünk szerint azt jelentette, hogy a dokumentumok szakmai szempontú vizsgálata és tanulmányozása, és ebből fakadóan a megfelelő jogalkotás lehetetlen volt. Ez annál is inkább elfogadhatatlan, mert ez a jogalkotás különösen nagy anyagi terhet ró az európaiakra. Számos tanulmány kimutatása szerint az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedés és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó intézkedéscsomag az európai gazdaságnak és az európaiaknak megközelítőleg 70–100 milliárd euróba fog kerülni, és fennáll az a veszély, hogy egész iparágak települnek át a világ más részeibe. Nem fogadhattam el egy ekkora horderejű intézkedéscsomagot gyorsított eljáráson keresztül. Az ilyen fontossággal bíró jogalkotási javaslatokat megfelelően rendezett, több olvasatból álló eljárás keretén belül kell kialakítani.

  Anders Wijkman (PPE-DE), írásban. − (SV) A kibocsátáskereskedelmi rendszer átfogó felülvizsgálata a jelenleg érvényben lévő szabályokhoz képest előrelépés. A kibocsátási egységeket fokozatosan aukcióra bocsátják az iparágak számára ahelyett, hogy ingyen odaadnák, ahogy ma történik.

Az EU tehát elkötelezett az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzések 2020-ig 20%-ról 30%-ra emelésére egy jövő évi sikeres koppenhágai megállapodás esetén. Felhívja továbbá a tagállamokat, hogy az aukciókból származó bevételeiket az éghajlat védelmére irányuló intézkedésekre fordítsák Európában és másutt.

- Jelentés: Satu Hassi (A6-0411/2008)

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Mi, a svéd szociáldemokraták a felelősség megosztásáról szóló kompromisszum ellen szavaztunk, mivel úgy gondoljuk, hogy teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy az EU kibocsátás-csökkentésének kevesebb, mint a felét kell az EU-n belül véghezvinni. Úgy gondoljuk, hogy ez teljesen téves üzenetet közvetít a világ felé, amely azt várja az EU-tól, hogy vezető szerepet töltsön be az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban, és aggódunk amiatt, hogy az EU nem tudott egyértelmű ösztönzőt biztosítani az új zöld technológiák fejlesztésére vonatkozóan. Úgy gondoljuk, hogy ez a technológia kiemelt fontosságú a foglalkoztatás és a jólét szempontjából Európában.

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − Ez a jelentés differenciált célkitűzések bevezetésével foglalkozik a 27 tagállamban a 2013-2020 közötti időszakra az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerén kívül eső gazdasági ágazatokban az üvegházhatást okozó gázok csökkentésére vonatkozóan. Ezek a tagállami célkitűzések +20% és -20% között mozognak az ezen ágazatok 2005. évi kibocsátásaihoz képest; az ír célkitűzés -20%.

Az ETS és a terhek elosztása összesen azon csökkentés mértékének 100%-át adja, amelyet a CO2-kibocsátásra vonatkozóan minden egyes országnak el kell érnie 2020-ig.

Írország üdvözli a szigorúbb szén-dioxid-megkötési és -tárolási intézkedések felvételét, különösen a széntárolók tekintetében a -20%-os forgatókönyv esetében, hiszen mi vagyunk az egyetlen ország az EU-n belül, ahol több a lábasjószág mint az ember, és a tagállamok közötti kibocsátáskereskedelem nagylelkű és költséghatékony ellensúlyozásával ugyan nehezen, de elérhetjük a 20%-os csökkentésre vonatkozó célkitűzést állatállományunk csökkentése nélkül.

Néhány ország számára a felülvizsgált ETS jogszabály, más országok számára a terhek elosztására vonatkozó célkitűzések jelentenek majd kihívást. Írország az utóbbi országok közé tartozik.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Egyetértünk azzal, hogy szükség van az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére továbbá egyetértünk egy erre vonatkozó rendszer létrehozásával. Ugyanakkor, komoly kétségeink vannak a javasolt rendszerrel kapcsolatban, amely kijelenti ugyan, hogy „a tagállamok közötti szolidaritás elvén és a fenntartható gazdasági növekedés szükségességén” alapszik, később kitart amellett, hogy csak az országoknak kell fizetniük a számlát a nemzeti költségvetésükön keresztül – és nem a közösségi költségvetésen keresztül – fejlettségi szintjüknek megfelelően.

A tagállamok közötti kibocsátásátruházás „kereskedelem” vagy „piaci közvetítők” útján való engedélyezéséhez olyan mechanizmusokat hoztak létre, amelyek növelni fogják a tagállamok gazdasági ereje közti különbségeket a jelentősebb hatalmat képviselő országok javára.

Továbbá, az erőfeszítés jelentős része kiszervezésre kerül harmadik országok számára, ezáltal növelve a kevésbé fejlett országokra nehezedő nemzetközi nyomást arra vonatkozóan, hogy adják fel szuverenitásuk egy részét (ál-) támogatásért cserébe azáltal, hogy megnyitják gazdaságaikat a közösségi vállalkozások befektetései előtt. Mindezen intézkedések célja a nyomásgyakorlás egy olyan nemzetközi megállapodás elérése érdekében, amely,egy súlyos gazdasági válság idején kihangsúlyozza a környezetvédelmi kérdésekre vonatkozó kapitalista szemléletet.

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. – (PT) Figyelembe véve az EU éghajlatváltozás elleni fellépését egy jövőbeli nemzetközi megállapodásban, amely helyettesítené a Kiotói Jegyzőkönyvet, kiemelt fontosságú, hogy az EU egyértelmű üzenetet küldjön a világ számára és vállalja, hogy hatékonyan csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.

A Bizottság javaslata, amely szerint 2010-ig 10%-kal kellene csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását a 2005. évi szinthez képest olyan ágazatokban, amelyekre nem vonatkozik az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere, éppen ezért rendkívül fontos.

Véleményem szerint tisztességesek az egyes tagállamok számára meghatározott célkitűzések, amelyek fő kritériuma az egy főre jutó GDP.

Az Európai Parlament és a Tanács által elért kompromisszum, habár nem tökéletes (engedélyezi például a rugalmassági mechanizmusok túlzott mértékű alkalmazását), szerintem általánosságban véve kiegyensúlyozott, ezért szavaztam a jelentés mellett.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Én a Hassi-jelentés ellen szavaztam. Azon rendelkezések, amelyek lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy kibocsátáscsökkentésük 80%-át kiszervezzék, lehetővé fogják tenni a gazdag országok számára, hogy folytassák nem fenntartható gyakorlataikat a szegényebb, fejlődő országok rovására. Az EU-nak nem kellene támogatnia ezt a helyzetet.

  Jean Lambert (Verts/ALE), írásban. − Én vonakodva szavaztam a jelentés ellen. Az előadó számos fontos tényezőt említett. A jogalkotási szöveg tartalmaz egy 30%-os kötelező célkitűzést az üvegházhatást okozó gázok kibocsátáscsökkentésére vonatkozóan: a tudomány szerint ez a minimálisan szükséges célkitűzés 2020-ig. Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátáscsökkentésének finanszírozása a fejlődő országokban a +2 fokos célkitűzés elérését célozza meg. Reméljük, hogy ezek az országok valóban kapnak pénzt is és nem csak szép ígéreteket. Jelenleg megvan a tengeri kibocsátások csökkentésére vonatkozó célkitűzések bevezetésének határideje, valamint számos egyéb kisebb, de pozitív lépés történt. Számomra azonban elképzelhetetlen volt, hogy a 80%-os tiszta fejlesztési mechanizmus (CDM) mellett szavazzak, amelyet a tagállamok használhatnak harmadik országokban, ahelyett, hogy a saját határaikon belüli csökkentésekre összpontosítanának. A mai napon alkalmazott szavazási eljárás azt jelentette, hogy ezt a konkrét javaslatot a Parlament nem vizsgálhatja ki teljes egészében. Megint könnyedén megkegyelmeztünk saját nemzeti kormányainknak és ismételten a harmadik országokra rójuk a terhet, hogy végezzék el a munkánkat helyettünk. Ezt nem támogathatom.

  Stavros Lambrinidis (PSE), írásban. – (EL) A PASOK Képviselőcsoport támogatja, többek között, a 44. módosítás tartalmát és a különálló 7. névleges módosítás ellen szavaz, annak biztosítása érdekében, hogy a kibocsátáscsökkentés legalább 50%-át az EU-n belüli cselekvés eredményeképpen érjük el. Az EU-nak hitelt érdemlő partnernek kell maradnia a globális tárgyalások alatt, anélkül, hogy a fejlődő világra hárítaná a kibocsátás-csökkentésre vonatkozó erőfeszítések terhét.

  David Martin (PSE), írásban. − Támogatom ezt a jelentést, amely kötelező célkitűzéseket tartalmaz a tagállamok számára az üvegházhatást okozó gázok csökkentésére vonatkozóan a gazdaság olyan területein, amelyekre nem vonatkozik az ETS rendszer; ez valódi fejlődést jelent egy átfogó rendszer irányában. A kibocsátáskereskedelembe nem tartozó ágazatokra vonatkozó 10%-os célkitűzést az egy főre jutó GDP alapján osztották el a tagállamok között. Ez lehetővé teszi az erőfeszítések tisztességes felosztását és biztosítja, hogy a szegényebb országok felgyorsult növekedése folytatódjon. Támogatom ezt a jelentést, amely 2035-ig az üvegházhatást okozó gázok összesen 50%-os csökkentésére, valamint 2050-ig 60%-os csökkentésére vonatkozó hosszú távú célkitűzést tartalmaz az 1990. évi szinthez képest, hiszen foglalkozik mind a hosszú, mind a rövid távú célokkal a tiszta levegőre vonatkozó célkitűzésekkel összhangban. A jelentés tartalmaz egy további „külső kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalást”, amely pénzügyi támogatást fog nyújtani a fejlődő országok számára a kibocsátáscsökkentéshez, hogy egyetlen ország se maradjon le és a fejlődő országok megkapják a szükséges támogatást ahhoz, hogy az éghajlatváltozással szembeni egyetemes fellépés a lehető legeredményesebb legyen.

  Dacian Octavia Sârbu (PSE), írásban. – (RO) Én a legelső pillanattól kezdve támogattam a javaslatot, hogy egy nemzetközi megállapodás aláírása esetén a célkitűzést automatikusan 20%-ról 30%-ra változtassuk. Mindazonáltal a múlt heti tárgyalások eredményeképp megszületett egy kompromisszum, amely szerint az erre a szintre való váltáshoz szükséges módszernek egy új eljáráson kell alapulnia.

Ez a döntés elővigyázatossági intézkedésként jött létre, amely figyelembe veszi a szén-dioxid árának lehetséges emelkedését a jövőben. De örömmel veszem tudomásul, hogy a 30%-os célkitűzés továbbra is egy elsőbbségi célkitűzés annak elkerülése érdekében, hogy a hőmérséklet több mint 2ºC-al emelkedjen, ahogy azt az Európai Tanács 2007 márciusában tartott ülésén határozták meg. Egy nemzetközi megállapodás globális erőfeszítésre utal az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az ahhoz való alkalmazkodás terén, valamint a fejlődő országok számára megítélt pénzügyi támogatás ösztönzést fog jelenteni számukra, hogy részt vegyenek az üvegházhatást okozó gázok csökkentésére vonatkozó erőfeszítésekben.

Annak érdekében, hogy megőrizze hitelességét a fejlődő országoknak odaítélt támogatásokra vonatkozóan, az Európai Uniónak biztosítania kell, hogy a CDM-projektek támogatása megőrzi ezen országok fenntartható fejlődését és a kibocsátási kreditek értékesítéséből származó bevétel egy részét ezen országok támogatására használja fel.

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. − (NL) Míg én az elért kompromisszum ellen szavaztam, ez semmilyen mértékben nem von le a Hassi asszony által végzett munka iránti elismerésemből. Ugyanakkor, mivel a megállapodás lehetővé teszi, hogy az erőfeszítések közel 80%-át a harmadik országokban hajtsuk végre, ezt nem tartom elfogadhatónak.

Egy gyors számítás elárulja számomra, hogy Belgium a szükséges erőfeszítések 50%-60%-át az Európai Unión kívül végezheti el. Ez fontos ágazatokat érint, mint például az építőipart és a közlekedési ágazatot. Gazdasági szempontból abszurd, hogy sok millió eurót fektetünk be külföldön a tiszta fejlesztési mechanizmuson keresztül, miközben saját országunknak még mindig jelentős erőfeszítéseket kell tennie, hogy az épületeket megfelelően szigeteljék vagy hogy olyan közlekedéspolitikát alakítson ki, amely az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó mobilitásra koncentrál. Továbbá egyáltalán semmi garancia nincs arra, hogy a projektek, amelyekbe befektetünk külföldön, jó minőségűek.

Ezen felül nem biztos, hogy a CDM-en keresztül történő befektetések képesek bármin is változtatni. Továbbá, etikátlan lépés a legkönnyebb erőfeszítések megvásárlása a harmadik országokban. Ez a neokolonializmus egyik formája, kihasználja a harmadik országok helyzetét oly módon, hogy később további és még drágább erőfeszítéseket kell majd tenniük.

  Anders Wijkman (PPE-DE), írásban. − (SV) Amellett döntöttem, hogy tartózkodom a tehermegosztásról szóló irányelvről való szavazáson. Ennek fő oka, hogy ez az irányelv nem megfelelő üzenetet küld a világ felé amennyiben lehetővé teszi, hogy az EU 2020-ig kibocsátáscsökkentésének 70%-át az EU-n kívüli országokban érje el.

Nagyobb erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a fejlődő országoknak segítséget tudjunk nyújtani az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba való befektetéséhez. Ez a támogatás ugyanakkor nem lehet elsősorban a hazai területen elért csökkentés alternatívája, hanem e csökkentések kiegészítésének kell lennie. Nem tehetjük meg, és időnk sincs rá, hogy eldöntsük, van-e esély az éghajlatot érintő veszélyes változások megelőzésére.

Az EU területén történő szükséges alkalmazkodás 2020-ig való elhalasztása nemkívánatos. Ezt most kell elkezdenünk, ha azt akarjuk, hogy esélyünk legyen 2050-ig elérni a közel zéró kibocsátást. Az iparnak erőteljes ösztönzőkre van szüksége a szükséges alkalmazkodás végrehajtásához az energia, a közlekedés, az építőipar, az ipari termelés stb. területén.

A kereskedelemben részt nem vevő ágazatokra vonatkozó javaslat meglehetősen gyenge ebben a vonatkozásban. Ezért én tartózkodtam a intézkedéscsomag ezen részére vonatkozó szavazáson. Egy „nem ” szavazat veszélyeztette volna az egész intézkedéscsomagot és ezt a kockázatot szerettem volna elkerülni. Az irányelv máskülönben számos pozitívumot tartalmaz a korábbi állapothoz képest. Legfőképpen, ez az első olyan jogi aktus a világon, amely kötelező csökkentést ír elő az összes olyan ágazatra vonatkozóan, amelyre nem vonatkozik a kibocsátáskereskedelmi rendszer.

- Jelentés: Chris Davies (A6-0414/2008)

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az „energiaügyi és éghajlat-változási intézkedéscsomag” szintén tartalmaz egy irányelvre vonatkozó javaslatot a szén-dioxid-megkötésről és -tárolásról. A geológiai tárolás célja egy alternatív megoldás megteremtése a szén-dioxid atmoszférába való kieresztése helyett annak állandó föld alatti tárolása által.

A Bizottság azt javasolja, hogy az összes új erőművet úgy kell megépíteni, hogy alkalmas legyen a szén-dioxid megkötésére. Ez a technológia, annak ellenére, hogy vita tárgyát képezi, segítheti a negatív kibocsátás elérését, kiegészítve a megújuló energiaforrásokat. Az előadó véleménye szerint azonban az elsődleges célkitűzés az kell hogy legyen, hogy ezt a szén problémájának kezelésére használjuk, amely a szén-dioxid-kibocsátás 24%-áért felelős Európában.

Habár kétségeink voltak néhány olyan módosítással kapcsolatban, amelyek technikailag ellentmondásosak, az Európai Parlament álláspontja mellett szavaztunk. Mindazonáltal ezt az álláspontot túlzottan szabályozónak találjuk, különösen a tagállamok függetlensége tekintetében, főként egy olyan területen, ahol a tudományos és műszaki tudás még mindig meglehetősen korlátozott. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a kellő hangsúly nem a nagymértékű kutatási, fejlesztési és demonstrációs erőfeszítéseken van, amelyekre továbbra is szükség van. Ezen okból a javasolt időhatárok túlságosan ambiciózusak, hacsak néhány éven belül nem fogadnak el igen jelentős állami finanszírozást.

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. – (PT) Az EU-ban az éghajlatváltozás enyhítésének egyik nagyon ígéretes eszköze a szén-dioxid-megkötési és -tárolási (CCS) technológia. Ugyanakkor ez nem lehet ok a lazításra, és nem csökkentheti a tisztább európai villamosenergia-termelésre irányuló erőfeszítéseket.

A Davies-jelentés nagyon kiegyensúlyozott és az Európai Parlament és a Tanács által elért kompromisszum teljes mértékben megfelel az EU igényeinek.

A 12 demonstrációs projekt végrehajtása különösen fontos. A projektek középtávú eredményei lehetővé fogják tenni az EU számára, hogy ezt a technológiát gazdasági és környezetvédelmi szempontból a lehető leghatékonyabb módon vezesse be.

Végül, tekintettel a még mindig meglévő számos kételyre, különösen a megfelelő tárolóhelyek meglétére vonatkozóan az összes tagállamban, nagyon pozitívnak értékelem a szén-dioxid harmadik országokba történő exportálásának felülvizsgálatára vonatkozó lehetőséget (35a. cikk (2) bekezdése), valamint hogy nem erőltetik a CCS-technológiák gazdasági szereplők általi alkalmazását (32. cikk).

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Én Davies úr szén-dioxid tárolásról szóló jelentése mellett szavaztam. A CCS egy fejlődésben lévő technológia és további kutatásra van szükség ahhoz, hogy értékelni lehessen a globális felmelegedés elleni küzdelemben rejlő erejét. A javasolt irányelv szilárd jogi alapot jelent, amelyre építeni lehet a technológiát, és úgy gondolom, hogy Skóciának fontos szerepe van ezen ágazat fejlesztésében.

  David Martin (PSE), írásban. − Én a jelentés mellett szavaztam, hiszen nagy biztonságot fog jelenteni az emberi egészségre és a környezetre vonatkozóan. A CCS-ről szóló irányelv az új technológia alkalmazására vonatkozó jogi keretet hoz létre, beleértve fontos biztonsági feltételeket. Ez nem csak a környezet megóvása szempontjából fontos, hanem egyben jogbiztonságot ad a befektetők számára új projektek fejlesztéséhez.

Ugyanakkor fontos, hogy ez a jelentés ne térítsen el minket a fő célkitűzéstől: a megújuló energiaforrások további alkalmazásától és az energiahatékonyság javításától.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Az éghajlatváltozás kapcsán a szén-dioxid tárolására vonatkozó új technológiák kifejlesztése nem mehet a bizonyítottan működő, bevált technológiák rovására. Például, az érintetlen mocsár elnyeli a szén-dioxidot, a metánt és a nitrogén-oxidot, míg a tőzegvágás és a mocsarak lecsapolásának hatására erőteljes üvegházhatást okozó gázkibocsátóvá válnak. A trópusi erdők felégetése a bioüzemanyagok előállítása érdekében szintén rossz irányba billenti ki az éghajlati egyensúlyt.

Meg kell tanulnunk azt a leckét a bioüzemanyaggal kapcsolatos vállalkozásból, hogy a jó szándék nagyon könnyen a visszájára fordulhat. Az új technológiák még egyáltalán nem kifejlettek, és annak hatásai kiszámíthatatlanok. Ezért döntöttem úgy, hogy tartózkodom a mai szavazáson.

  Eluned Morgan (PSE), írásban.− Az, hogy a jelentés 9 milliárd eurós támogatást tartalmaz a széntüzelésű erőművek kitisztítására a szén-dioxid-megkötés és -tárolás (CCS) fejlesztésén keresztül, izgalmas lehetőségeket kínál a walesi szénipar számára. Meg kell ragadni ezt a lehetőséget, hogy Wales élen járjon ebben az új technológiában és megteremtse a nyereséges export piac lehetőségét. Alapvető fontosságú, hogy Európa élen járjon ezen a területen, hiszen kritikus fontosságú, hogy megoldást találjunk a szénnel kapcsolatos problémára, különösen, mivel a széntermelés globális szinten várhatóan 60%-kal fog növekedni a következő 20 évben.

  Daciana Octavia Sârbu (PSE), írásban. – (RO) A szén-dioxid megkötésére és geológiai tárolására alkalmas technológiák fejlesztése segíteni fogja a hatékony energiafelhasználás diverzifikálását és az éghajlatváltozás elleni küzdelmet. Annak érdekében, hogy elérjük a szén-dioxid-kibocsátás 50%-kal való csökkentését 2050-ig, a megújuló forrásokból származó energia használata nem elegendő ezen célkitűzés teljesítéséhez a CCS projektek figyelembevétele nélkül.

Ez kihívást fog jelenteni az Európai Unió számára, szem előtt tartva a megkötésre és tárolásra szolgáló berendezésekkel kapcsolatos tőkebefektetésekből származó megnövekedett költségeket, amelyek azonban csökkeni fognak, amikor a berendezéseket széles körben használják majd. Ezért ezek a demonstrációs projektek nem kötelezőek, hiszen nagymértékben függenek a szén és a technológia árától. Mindazonáltal az EU fontos lépést tett egy alternatív megoldás létrehozása felé, amely segíteni fogja az üvegházhatást okozó gázok mennyiségének csökkentését. Ezen jövőbeni projektek végrehajtása valóban arra fogja ösztönözni az EU-n kívüli országokat is, hogy alkalmazzák ezeket a technológiákat.

- Jelentés: Dorette Corbey (A6-0496/2007)

  John Attard-Montalto (PSE), írásban. − Az egyik legtisztább szállítási mód a vízi szállítás. A jelentés belvízi hajókról szól, de véleményem szerint e közlekedési módot nem lehet elvonatkoztatni a tengeri szállítás egészétől. A kétféle vízi szállítás a belvízi és a tengeri szállítás és mindkettő energiahatékony módszer.

Egy termék vízi úton történő szállításából származó szén-dioxid ugyanazon termék ugyanazon távolságra történő, légi úton való szállításából származó szén-dioxid egy százalékának (1%) felel meg.

Óvatosnak kell lennünk, amikor olyan rendeleteket hozunk, amelyek hatással vannak a szállítás e módjára. Nem szabad túlterhelnünk a vízi szállítással, a belvízi hajókkal és uszályokkal kapcsolatos ipart, mivel ez a céljainkkal éppen ellentétes eredményre vezethet. Amennyiben a vízi és tengeri szállítás versenyképtelenné válna, át lehet térni egyéb szállítása módszerekre is. Minden más alternatíva azonban nagyobb szénlábnyomot eredményez. Végül, az üvegházhatást okozó gázok csökkentése helyett szabályok és szabályozások olyan együttesét vezetjük be, amelyek végezetül felül fogják írni javaslataink általános alkalmazási körét.

  Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) Én Dorette Corbeynek a közúti és belvízi szállításból származó üvegházhatást okozó gázok csökkentéséről és annak ellenőrzéséről szóló jelentése mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy a levegő minőségének javítása és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése két alapvető szempont az éghajlatváltozással kapcsolatos és az egészségügyi kockázatok csökkentésének kezelésében.

Úgy gondolom, hogy ezen irányelv elfogadása nagyon fontos, és segíteni fogja a szén-dioxid csökkentését a közlekedési ágazatban, különösképpen a tiszta technológiák fejlesztésének ösztönzése, valamint a termelési folyamatból származó szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó különleges követelmények megállapítása által.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ezen jelentés célja, amely az „energiaügyi és éghajlat-változási intézkedéscsomag” részét képezi, a levegő minőségének javítása és az éghajlatváltozás elleni küzdelem segítése a közlekedési ágazatban felhasznált üzemanyagok által termelt üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése által. Mostanáig az irányelv csak az üzemanyag minőségét szabályozta. Ugyanakkor a javasolt módosítás kötelezővé teszi az üzemanyagokból származó üvegházhatást okozó gázok csökkentését.

Egészében véve, az előadó fontos munkát végzett, olyan módosításokat terjesztve elő, amelyeket pozitívnak tartunk, amelyek többnyire helyesek és kellőképpen megindokoltak, és céljuk a maximális hatékonyság és azonos versenyfeltételek biztosítása ambiciózus, de ugyanakkor ésszerű célkitűzésekkel. Fontos továbbá, hogy az irányelv technológiai szempontból semleges abban az értelemben, hogy nem szabad kifejezetten egy adott üzemanyag vagy technológia használatára ösztönöznie.

Ezért szavaztam a jelentés mellett.

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. – (PT) Ez a jelentés nagyon fontos, mert egy dokumentumban először a levegőszennyezés csökkentése által a levegő minőségének javítása a célja, különös tekintettel az erőteljesen mérgező és szennyező anyagok kibocsátására, és, másodszor, a közlekedési ágazatban használt üzemanyagok által kibocsátott üvegházhatást okozó gázok csökkentése által az éghajlatváltozás elleni küzdelem segítése.

Ez az első alkalom, hogy a csökkenési célkitűzést egy bizonyos termékre (üzemanyag) alkalmaznak egy életciklus-elemzés (kinyerés, termelés, szállítás, elosztás és végfelhasználás) alapján, amely jelzi az irányelv fontosságát.

Elégedett vagyok a Parlament és a Tanács által elért megállapodással és szeretném hangsúlyozni a tényt, hogy a bioüzemanyagok termelése és használata terén a fenntarthatóság biztosított, amely az irányelv életképessége szempontjából alapvető fontosságú.

Az üzemanyagok minőségére vonatkozó irányelv rendkívül fontos eleme lesz az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Én a Corbey-jelentés mellett szavaztam. Európának alapvető szerepe van az üvegházhatást okozó gázok globális csökkentésében és az üzemanyag-szolgáltatókra vonatkozó kötelezően teljesítendő kötelezettségek végrehajtása fontos részét fogja képezni ezen csökkentéseknek.

  Erika Mann (PSE), írásban. − Szavazatom indokolásában szeretnék gratulálni az üzemanyagok minőségéről szóló irányelv előadójának, Dorette Corbey-nek. A Parlament számos követelését sikeresen belefoglalta végleges kompromisszumba.

Az Európai Uniónak határozott tudományos bizonyítékra kell alapoznia politikáját és rendeleteit – ezt mind az uniós jogszabályok, mind az uniós kereskedelmi kötelezettségvállalások megkövetelik. A Kereskedelmi Bizottság tagjaként gyakran hallom kereskedelmi partnerektől, hogy az EU önkényes vagy politikai eljárások útján szabályoz, ahelyett, hogy ezt tudományos következtetésekre való hivatkozással tenné.

Éppen ezért örömömre szolgált, hogy az üzemanyagok minőségéről szóló felülvizsgált irányelv nem tartalmazott egy korábbi javaslatot az MMT elnevezésű, üzemanyaghoz kevert adalékanyag használatának megtiltásáról. A felülvizsgált irányelv biztosítja az MMT további használatát, elismerve a jelentős kereskedelmi partnerek, köztük az Egyesült Államok és Kanada tudományos eredményeit. Ami még fontosabb, a felülvizsgált irányelv megköveteli az EU-tól egy tudományos vizsgálat elvégzését. Határozottan úgy gondolom, valamint uniós és nemzetközi jogszabályok is megkövetelik, hogy az MMT-re vonatkozó korlátozásokról tudományos alapon döntsenek.

Mivel más országok az Európában kifejlesztett üzemanyag-normák alapján alakítják ki saját szabványaikat, kiemelt fontosságú annak EU által történő biztosítása, hogy a tüzelőanyagra vonatkozó rendeleteket határozottan alátámasztják tudományos bizonyítékok.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására irányuló erőfeszítéseink során támogatjuk a trópusi bioüzemanyag vásárlását. Ily módon csak felületesen teljesítjük a kiotói kötelezettségvállalásokat, és valójában csak súlyosbítjuk a problémát. Tekintettel arra, hogy a tanulmányok alapján a trópusi erdők nyelik el a meglévő szén-dioxid 46%-át és az összes szén-dioxid-kibocsátás 25%-a az erdőirtásból származik, az EU elrontotta számításait.

A szén-dioxid-kibocsátásról szóló teljes vita során nem vettük figyelembe az általános képet, hiszen például a fatüzelésből származó üvegházhatást okozó gázok kibocsátását is számon kell tartani. Továbbá még nem tisztázott, hogy a jelenlegi motorrendszerek milyen mértékben lesznek alkalmasak bioüzemanyagok használatára. Az egész rendszer félkész állapotban van, ezért tartózkodtam a jelentésről szóló szavazáson.

- Jelentés: Guido Sacconi (A6-0419/2008)

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Kritikusak vagyunk a személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelményekkel kapcsolatos javaslattal szemben. Egy ambiciózusabb, szigorúbb pénzbírságokat tartalmazó jelentést szerettünk volna, amelynek rövidebb a bevezetési ideje és amely egyértelműbben meghatározott hosszú távú célkitűzést tartalmaz. Kritikusak vagyunk továbbá azt a tényt illetően, hogy az etanolra vonatkozó engedmény olyan kismértékű, hogy ez alig ösztönözhet befektetésre, annak ellenére, hogy az etanol is hozzájárul a kibocsátáscsökkentéshez.

Ennek ellenére a jelentés egésze mellett szavaztunk, mivel úgy gondoljuk, hogy annak elutasítása azt eredményezné, hogy az autóiparra vonatkozó környezetvédelmi szabályozások bevezetésére még később kerülne csak sor.

  Jean Marie Beaupuy (ALDE), írásban. – (FR) Tekintettel az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelményekről szóló Sacconi-jelentésre, az előterjesztett javaslat ellen szavaztam, hogy nyilvánosan kifejezzem sajnálatomat amiatt, hogy nem tudtunk egy olyan megállapodást elérni, amely kedvezőbb a környezet szempontjából. Ennek ellenére szeretném, ha a képviselők többsége általi pozitív szavazás lehetővé tenné számunkra, hogy gyors, kezdeti válaszlépéseket tudjunk adni, majd az elkövetkezendő évek során olyan döntések felé irányítson minket, amelyek összeegyeztetik bolygónk és gazdaságunk szükségleteit, különös tekintettel az autóipar helyzetére.

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) A kompromisszum az előterjesztett formában nem ad kielégítő választ.

Sajnálom, hogy az autók esetében a szén-doxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó célkitűzés alacsonyabb annál az értéknél, amelyet a Parlament szeretett volna elérni. Továbbá, ezt a célkitűzés hatásvizsgálat tárgyát képezi. Ez a két döntés nem a jó irányba vezet. Éppen ellenkezőleg, mind hosszú, mind rövid távon szigorú kibocsátási szabványokra van szükség, és ezeken a szabványokon nem szabad változtatnunk.

Továbbá a termelők általi kibocsátáscsökkentésre vonatkozó konkrét célkitűzés éppen azokat fogja büntetni, akik már most a legerkölcsösebb magatartást tanúsítják. A szankciórendszer a célkitűzések nem teljesítése esetén kedvezőtlen hatással lesz azok számára, akik környezetbarát járműveket fejlesztettek ki. Az teszi a jogszabályt ellentmondásossá, hogy azokat bünteti, akik a legkevésbé szennyezik a környezetet. Holott valójában a legerkölcsösebbek erőfeszítéseit kellene elismernie és támogatnia.

  Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) Én az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelményekről szóló Sacconi úr által készített jelentés mellett szavaztam. Szem előtt tartva, hogy a közúti szállítás felelős az összes szén-dioxid-kibocsátás 12%-áért az Európai Unióban, úgy gondolom, hogy ez a rendelet, bár nem része az „energiaügyi és éghajlat-változási intézkedéscsomagnak”, kiemelt fontosságú annak biztosítása érdekében, hogy az EU teljesíteni tudja az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 2050-ig 20%-al való csökkentésére vonatkozó célkitűzést.

Gratulálok az előadónak ahhoz a döntő szerephez, amelyet a Tanáccsal és az Európai Bizottsággal folytatott tárgyalások során játszott. Ezen tárgyalások eredménye egy határozott és kiegyensúlyozott megállapodás, amely az autóipar és a fogyasztók előnyére szolgál, és különösképpen, védelmet biztosít a környezet számára. Éppen ezért ez egy ambiciózus de ugyanakkor rugalmas modell abban a tekintetben, hogy miközben a szennyező kibocsátások csökkentésére vonatkozó célkitűzéseket kívánja elérni, lehetővé teszi az autóiparban működő vállalkozások számára a fokozatos alkalmazkodást.

  Anne Ferreira (PSE), írásban. – (FR) Én tartózkodtam a személygépkocsik CO2-kibocsátásáról szóló jelentés kapcsán, mivel úgy vélem, hogy nem veszi kellő mértékben figyelembe a gépjárműállomány éghajlatváltozásra gyakorolt hatását.

Sokkal ambiciózusabb célkitűzéseket kellett volna jóváhagyni, mint amilyeneket például az Európai Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottsága fogadott el. Ezeknek a célkitűzéseknek nem lehetnek negatív hatásai az európai autóiparra.

Az ez évben regisztrált alacsony autóeladási adatok mindenekelőtt a francia és az európai polgárok vásárlóerejével kapcsolatosak, és semmiképpen sem egy jogi aktus eredménye, amely egyébként már nincs is hatályban.

Ezen felül nem szabad elfelejtenünk, hogy néhány bírságot vissza fognak küldeni egyes autóipari cégeknek, hogy segítsék kutatási programjaik finanszírozását.

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. – (PT) A közúti szállítási szektor a második legnagyobb, üvegházhatást okozó gázok kibocsátásáért felelős forrás az EU-ban, és ami még fontosabb, a kibocsátás folyamatosan növekszik ebben a szektorban. A gépjármű-technológiáknak köszönhető jelentős fejlődés nem elegendő a forgalom mértékének és az autók méretének növekedése által előidézett hatás semlegesítéséhez.

A rendeletre vonatkozó javaslat ragaszkodik az EU szelleméhez és célkitűzéseihez, különösen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 2020-ig történő, legalább 20%-al való csökkentéséhez.

Az a tény, hogy a javaslat tartalmazza a vállalások felosztását oly módon, hogy minden egyes gyártóra egyedi célkitűzés vonatkozik, véleményem szerint példamutató.

Ugyanilyen fontosnak tartom a bírságokat, amelyeket azon gyártókra vetnek ki, amelyek nem teljesítik célkitűzéseiket.

Összességében, és figyelembe véve a jelenlegi helyzetet, az elért kompromisszum kedvező az EU számára. Az Európai Unió által saját maga számára, az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozóan kitűzött célkitűzéseinek elérésére érdekében ez a rendelet mindenképpen segítséget fog nyújtani.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Én az új személygépkocsik CO2-kibocsátásáról szóló Sacconi-jelentés mellett szavaztam. Míg a kompromisszum nem tartalmaz annyit, amennyit ideálisan kellene, fontos célkitűzéseket tartalmaz a gépjárműgyártókra vonatkozóan és szerepet fog játszani a globális felmelegedés elleni küzdelemben.

  Stavros Lambrinidis (PSE), írásban. – (EL) A PASOK képviselőcsoport támogatja többek között az 50. módosítás tartalmát, annak biztosítása érdekében, hogy a 95 gramm CO2/km-re vonatkozó hosszú távú célkitűzés jogilag kötelező erejű legyen 2020-tól. A képviselőcsoport a különálló 2. névleges módosítás ellen szavaz, mivel a személygépkocsik kibocsátásának csökkentésére vonatkozó célkitűzést közvetlenül kell elérni a közegészségügy és a környezet érdekében.

  Kurt Joachim Lauk (PPE-DE), írásban. − (DE) A baden-württembergi német Kereszténydemokrata Unió (CDU) európai parlamenti képviselői nevében a következő szavazati indoklást szeretném elmondani. Mi a rendeletre irányuló javaslat mellett szavaztunk, komoly fenntartásaink ellenére. Egyrészről, helyes a gépjárműipart a CO2-kibocsátás csökkentésére sürgetni, emiatt szavaztunk a javaslat mellett. Másrészről, szeretnénk kihasználni az alkalmat, hogy egyértelművé tegyük fenntartásainkat, amelyet három pontban mutatok be:

1. A csökkentések eléréséhez javasolt eszközök nem egyenlő követeléseket támasztanak az európai gyártókkal szemben, főként a nagy járművek gyártóit érintik, akik szintén végeznek innovációt. Ez súlyosabban érinti a német gyártókat, mint más gyártókat az EU-ban.

2. Még mindig nem készült hatásvizsgálat. Az első tervezetet, amely 80%-os (a jelenlegi 60%-al szemben) dőlést határoz meg a határértékgörbére vonatkozóan, visszavonták.

3. A bírságokat önkényesen határozták meg, főleg a 4. szakaszban. Ez két különböző árszintet fog eredményezni a CO2-re vonatkozóan: az értéktőzsdén alkalmazott piaci árat és az autóipar számára önkényesen meghatározott árat.

  David Martin (PSE), írásban. − Én a rendelet mellett szavaztam, amely rendkívül fontos része az EU éghajlat-változási intézkedéscsomagjának, és amely elsőként határoz meg jogi követelményeket a gyártókra vonatkozóan az EU-ban eladott összes gépjármű szén-dioxid kibocsátásának csökkentése tekintetében (függetlenül a gyártás helyszínétől). Átlagosan az új autóállománynak 120 g CO2/km értéket kell elérnie 2012 után. Ezt a célkitűzést úgy osztják fel, hogy 130 g CO2/km a motortechnológia terén végbement fejlesztések eredménye, míg a további 10 grammnak az „ökoinnovációkból”, mint például az új tervezésű légkondicionálókból kell származnia. A rendelet rugalmas a gyártók célkitűzései vonatkozásában, amely az állomány átlaga alapján kerül kiszámításra, azaz egy jobban szennyező autót ellensúlyozhatnak egy kevésbé szennyező autóval.

  Eluned Morgan (PSE), írásban. − A közlekedésből származó szén-dioxid teszi ki a szén-dioxid-kibocsátás 21%-át. Az autóipar számára felállított ambíciótus célkitűzések éppen ezért kiemelt fontosságúak annak biztosítása érdekében, hogy az autóipar betartsa ezt az önkéntes célkitűzést, amelynek korábban nem tudott eleget tenni. Azáltal, hogy magas előírásokat állítunk Európa 500 millió potenciális vásárlója számára, a világ által követendő globális előírásokat is meghatározunk. A globális autóiparban megfigyelhető túlkínálat miatt szükségszerű, hogy Európa vezető szerepet töltsön be a környezetbarát autók gyártásában, amely irányt a jövőben a vásárlók is valószínűleg követni fognak.

  Angelika Niebler (PPE-DE), írásban. − (DE) Az autóipart különösen súlyosan érintette a jelenlegi gazdasági válság. A legtöbb német gépjárműgyár már december elején kezdődő, kötelező karácsonyi szabadságot vezetett be a munkaerő számára.

A ma elfogadott rendelet egy további nehéz terhelési próbának veti alá a német, és főként a bajor autóipart, amely jelentős erőfeszítéseket követel részükről.

Éppen ezért örömmel vesszük tudomásul, hogy széles körű átmeneti szabályokat hoztak az ipar számára a megállapított csökkentési célkitűzések eléréséhez.

A követelményeket például szakaszokra bontva vezetik be. Elsőként, 2012-ben az EU-ban jegyzékbe vett új autók mindössze 65%-ának kell teljesítenie a 120 gramm CO2/kilométeres, átlagos felső határra vonatkozó célkitűzést. 2015-ig az összes új autónak teljesítenie kell ezt a célkitűzést. Továbbá, először is, maximálisan hét gramm engedmény kapható olyan „ökoinnovációk” esetében, mint a napkollektoros tetők és a gazdaságos légkondícionáló berendezések.

Ugyanakkor sajnálatosnak tartjuk, hogy a jelentés rossz üzenetet közvetít a célértékek meghaladásáért járó bírságokkal, mivel a célérték 4 vagy annál több grammal való meghaladásért 95 euró bírságot kell fizetni grammonként. Ezt összehasonlítva a kibocsátás-kereskedelmi rendszerben alkalmazandó CO2 árakkal, az autóiparra nehezedő terhelés szükségtelen és túlzott mértékű.

  Seán Ó Neachtain (UEN), írásban. – (GA) Benyújtottam egy véleményt ezzel az üggyel kapcsolatban a Közlekedési Bizottságnak. A Bizottság olyan mértékben megosztott volt, hogy nem sikerült elfogadnunk egyetlen szöveget sem.

Úgy véltem, hogy a Bizottság szövegének jelentős része tisztességes és realista volt, azonban egy nagyon fontos szempont hiányzott, ez pedig egy közép és hosszú távú célkitűzés beillesztése a jogszabályba.

Természetesen megértem, hogy aggodalomra ad okot a munkahelyek kérdése, de ambiciózusnak kell lennünk. Kötelességünk megóvni a földet a következő generációk számára és ennek érdekében késznek kell lennünk nehéz döntések meghozatalára.

És ezek a „zöld” célkitűzések nem valószerűtlenek. Az utóbbi időben egyértelműen bebizonyosodott számunkra, hogy szükség van valamiféle reform véghezvitelére a gépjárműiparban. A környezeti reform, amelyet ambiciózus jogszabályozás keretében kell megvalósítani, nem csak kötelességünk, hanem lehetőség is; lehetőség a gépjárműiparban végzett kutatás és fejlesztés támogatásának növelésére, munkahelyek teremtésére és egy új korszak megkezdésére az ágazatban. A fenntartható fejlődés nem csak a bolygó számára jár előnyökkel. Előnyt jelenthet a gazdaság számára is.

  Daciana Octavia Sârbu (PSE), írásban. – (RO) A személygépkocsik általi CO2-kibocsátásról és annak a környezetre gyakorolt káros hatásáról nem szabad megfeledkezni az Európai Unió az éghajlatváltozás elleni küzdelmével kapcsolatos erőfeszítések kapcsán. Az Európai Parlament és a Tanács megállapodott, hogy 2020-ig az új gépjárműállomány kibocsátásának átlagos szintje nem haladhatja meg a kilométerenkénti 95gramm CO2-t. Jelenleg az autóipar vállalkozott rá, hogy 2008-ig 140 g/km-re csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást egy 1998-ban aláírt önkéntes megállapodás részeként. Ezen célkitűzés önkéntes jellegére tekintettel, a kibocsátások csökkentésére irányuló erőfeszítések elhanyagolhatóak voltak, az 1995. évi 186 g/km szinthez képest ez 2004-re 163 g/km-re csökkent.

Az új rendelet bevezet egy, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésre vonatkozó kötelező rendszert, amely tartalmaz egy bírságolási rendszert azokra vonatkozóan, akik nem teljesítik ezt a célkitűzést, valamint innovatív technológiák létrehozására irányuló ösztönzőket. 2014-re a gépjárműállomány 80%-a fog megfelelni a normáknak, míg minden egyes, a határértéket meghaladó gramm utáni bírság 2019 után 95 euró lesz. A végleges kompromisszum biztosítja az egyensúlyt a vásárlók igényei, a környezetvédelem és a fenntartható iparpolitika között.

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. − (NL) Én az autók szén-dioxid kibocsátásáról szóló Sacconi-jelentésben lévő kompromisszum ellen szavaztam. Ez egy szégyenteljes dokumentum, amely alapján a járműgyártók ismételten megmenekülnek azon kötelezettség alól, hogy kevesebb energiát fogyasztó és kevésbé szennyező autókat gyártsanak. Ez a dokumentum több mint 10 éven keresztül készült. Kezdetben egy olyan önkéntes megállapodás megkötésével nyertek időt, amelyet nem tartottak be. A mai megállapodás egy újabb időszerzési gyakorlat. A bírságok nevetségesen alacsonyak.

2020. január 1-étől kell alkalmazni a kilométerenkénti 95 g szén-dioxid kibocsátását megengedő szabványt. 1996-ban az ipar megállapodott a 140 g-os maximális kibocsátásban 2008-ig. Mi történik valójában? A jelenlegi átlagos kibocsátás 162 g.

Az igazság az, hogy mindig rövid távon gondolkozunk. Inkább fizetünk hatalmas dollárösszeget korrupt vagy nem demokratikus kormányoknak ahelyett, hogy befektetnénk a környezetbarát innovatív technológiába. Hamis az az érvelés, hogy a gazdasági válság miatt rá vagyunk erre kényszerítve. Az autóiparnak csak akkor van jövője, ha az energiahatékony és nem szennyező autók gyártása mellett dönt. Ha az ipar most bajban van, akkor csak saját magát okolhatja a helytelen és rövid távú döntések miatt, amelyeket korábban hozott.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. – (RO) Én az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelményekről szóló Sacconi úr által készített jelentés mellett szavaztam.

A közúti szállítási ágazat felelős a közlekedési ágazat által egészében kibocsátott üvegházhatást okozó gázok 70%-áért. Ez különösen igaz a városi területekre, ahol a forgalmi torlódás légszennyezettséget eredményez nagy agglomerációban. Éppen ezért kiemelten fontos az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelmények fejlesztése. Az elért kompromisszum ambiciózus célkitűzéseket tartalmaz a járműgyártókra vonatkozóan, ugyanakkor biztosítja számukra az ahhoz szükséges időt, hogy gyártósoraikat hozzáigazítsák az új követelményekhez. A környezetbarát autók vonatkozásában bevezetett jutalomrendszer ösztönzőként fog hatni mind a gyártók, mind a vásárlók esetében. Az éghajlatváltozás segíteni fogja a fogyasztói preferenciák megváltozását és fellendíti az autók iránti keresletet.

Nagy szükség van a munkahelyek megőrzésére és a gazdasági fejlődés előfeltételeinek megteremtésére, különös tekintettel a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságra. A járműgyártó ipar fontosságát az európai gazdaságélénkítési tervben szereplő konkrét intézkedések is felismerték.

  Thomas Ulmer (PPE-DE), írásban. – (DE) Én lényeges fenntartásaim ellenére a jelentés mellett szavaztam. Egyrészről helyes a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére ösztönözni az autóipart. Másrészről szeretnénk kifejezni jelentős fenntartásainkat (lásd különösképpen a 3. pontot). 1. A javaslat nem egyenlő követeléseket támaszt az európai gyártókkal szemben, főként a nagy járművek gyártóit érintik, akik egyúttal újítók is. Ez főként a német gyártókar érinti. 2. Nem került sor hatásvizsgálatra. Az első tervezetet, amely 80%-os (a jelenlegi 60%-al szemben) dőlést határoz meg a határérték-görbére vonatkozóan, visszavonták. 3. A bírságokat önkényes módon határozták meg, különösen a 4. szakaszban. Ez két különböző árszintet fog eredményezni a CO2-re vonatkozóan: az értéktőzsdén alkalmazott piaci árat és az autóipar számára önkényesen meghatározott árat.

  Glenis Willmott (PSE), írásban. − Én mind az autók szén-dioxid kibocsátásának csökkentéséről, mind a teljes éghajlat-változási intézkedéscsomagról szóló jogszabály módosított változata mellett szavaztam. Ez egy fontos lépés annak biztosítása érdekében, hogy Európa teljesíteni tudja a kibocsátások 20%-kal való csökkentésére irányuló célkitűzést 2020-ig, és azt a határozott üzenetet küldi a világ számára a jövő évi koppenhágai megbeszélések előtt, hogy Európa eltökélt.

Már rendelkezésünkre áll a célkitűzések eléréséhez szükséges technológia és erre nincs jobb példa, mint az én választókerületemben található Loughborough Egyetemen végzett élvonalbeli munka, amely intézmény az egész világon ismert a környezetbarát technológiák területén végzett fejlesztések révén, és nemrégiben elindított egy új hidrogéntöltő üzemanyag állomást, amelyből ezen kívül csak egy létezik az Egyesült Királyságban.

- Jelentések: Claude Turmes (A6-0369/2008), Avril Doyle (A6-0406/2008), Satu Hassi (A6-0411/2008), Chris Davies (A6-0414/2008), Dorette Corbey (A6-0496/2007) és Guido Sacconi (A6-0419/2008)

  Bairbre de Brún és Mary Lou McDonald (GUE/NGL), írásban. − A Sinn Féin különleges fontosságot tulajdonít az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek. Teljes mértékben elismerjük, hogy alapvető változtatások szükségesek a környezeti szempontból fenntartható társadalom és gazdaság létrehozásához. Éppen ezért támogatjuk a helyi, nemzeti, uniós és globális szintű intézkedéseket az ENSZ éghajlatváltozásról szóló tárgyalásai során a szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó szükséges, kötelezően teljesítendő célkitűzések megállapítása érdekében.

A kibocsátáskereskedelmi rendszerről (ETS) szóló Doyle-jelentéssel kapcsolatban a jelentés mellett szavaztunk, mivel az eredmény biztosítja az EU jelenlegi ETS-ének fejlesztését, néhány komoly, a rendszerrel kapcsolatos nehézség ellenére.

Nem örülünk annak a ténynek, hogy a legtöbb, az EU célkitűzések elérésére vonatkozó csökkentést el lehet érni az EU-n kívül, ahogy azt a Hassi-jelentés jóváhagyta. Tartózkodtunk ezzel kapcsolatban.

A CCS-ről szóló Davies-jelentéssel kapcsolatban, és a megújuló energia egyértelmű előnyben részesítésének sérelme nélkül, a jelentés mellett szavaztunk, hiszen fontos intézkedéseket tartalmaz a biztonságra, pénzügyi biztosítékra és felelősségre vonatkozóan. Szerettük volna, ha a jelentés tartalmaz egy kibocsátási teljesítményszabványt is. Ugyanakkor a jelentés lehetővé teszi a lehetőség számbavételét.

Az autókról szóló Sacconi-jelentés ellen szavaztunk, mivel a megállapodás jelentősen meggyengíti a Bizottság javaslatát.

  Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) Én az „energiaügyi és éghajlat-változási intézkedéscsomag” mellett szavaztam, amely tartalmazza a Doyle-, Hassi-, Turmes- és Davies-jelentéseket, mivel úgy gondolom, hogy az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság között elért megállapodás kiegyensúlyozott, és összhangba hozza a környezet védelmét és az ipar legitim érdekeit.

Fontos volt, hogy első olvasatra megállapodás szülessen, más szóval, időben ahhoz, hogy az Európai Unió egy hiteles javaslatot tudjon benyújtani a koppenhágai konferencián 2009-ben egy nemzetközi megállapodás elérése érdekében, valamint hogy továbbra is vezető szerepet tölthessünk be az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.

  Neena Gill (PSE), írásban. − Az éghajlat-változási intézkedéscsomag mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy a világ egy kritikus fordulóponthoz érkezett. Egy eddig példa nélküli kihívással szembesül életmódunk. Azonban csak a tagállamok közös munkája révén érhetünk el valamilyen hatást. Ilyenkor kell az EU-nak szembenéznie kötelezettségeivel és a világ egy vezetőjeként cselekednie.

És ezt meg is tette. Egyetlen másik ország vagy országok csoportja se állapított meg ilyen hatáskörrel és lehetőséggel versengő jogilag kötelező érvényű eljárást, mint ez az intézkedéscsomag.

A Parlament környezetvédő képviselői azzal érveltek, hogy az intézkedéscsomagot felhígították. De nem gondolkoznak reálisan. A rendszer környezetvédelmi hatékonysága nem kérdéses. Egy működőképes egyensúlyt alakítottunk ki –az ipar azon elvárása, hogy nehéz gazdasági időszakokban is profitot termeljen, Európa társadalmi igényei és környezetünk jövőjének megóvása között.

Éppen ezért, ez egy olyan intézkedéscsomag, amit a szocialisták helyesen támogattak, és ezt én is örömmel tettem.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Az energiaügyi és éghajlat-változási intézkedéscsomagnak, amelyről ma szavazunk, az energiaügy, a gazdaság és a technológia területén végbemenő átalakulást kellene bemutatnia.

Valójában éppen erről szól az intézkedéscsomag. A javasolt különböző intézkedések radikálisan meg fogják változtatni a tagállamok energiaszerkezetét, egy közös, akár egységes energiapolitikához vezetnek, óriási pénzügyi költségeket fognak eredményezni, gyengíteni fogják iparágaink versenyképességét és ezáltal a foglalkoztatottságot Európában, növelni fogják az energiaárakat a magánfogyasztók és a vállalkozások számára, jelentős következményei lesznek a nemzeti költségvetésekre, és így tovább.

Természetesen számos eltérést engedélyeznek az áttelepítések elkerülése érdekében. Ez azonban nem elegendő. A jelenlegi kiterjedt válság közepette, amely úgy tűnik, hogy hosszú távú lesz, egy általános védzáradékra van szükség, amely garantálja, hogy a gazdaság és az európai munkavállalók érdekei szükség szerint elsőbbséget élveznek a környezeti célkitűzésekkel szemben, legalább a jelen időszakban. Szükség van továbbá a folyamat általános kivizsgálására, amennyiben a következő nemzetközi tárgyalások sikertelenek lesznek, és különösképpen, ha az Egyesült Államok és a fellendülőben lévő országok nem kötelezik el magukat ugyanazon arányok mellett, hiszen ebben az esetben Európa, amely a „mesterséges” üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának mindössze 15%-áért felelős világszerte, gazdasági öngyilkossága teljesen felesleges lenne.

  Dan Jørgensen (PSE), írásban. − (DA) A dán szociáldemokraták az EU éghajlat-változási intézkedéscsomagjának nagy része mellett szavaztak, mert ugyan nem oly módon alkalmazzák az összes módszert, ahogyan azt mi szeretnénk, ambiciózus célt állapít meg a szén-dioxid-kibocsátás 20 vagy 30%-kal való csökkentésével, attól függően, hogy létrejön-e egy globális megállapodás.

A szociáldemokraták a tehermegosztásról szóló javaslat ellen szavaztak (ami a mezőgazdaságra, közlekedésre stb. vonatkozó csökkentést jelenti). Ennek az az oka, hogy olyan könnyű kreditet vásárolni a fejlődő országokban, hogy az EU képes lesz a csökkentésre vonatkozó kötelezettségvállalásának akár 60 vagy 70%-át teljesíteni a világ szegényebb országaiban vásárolt kibocsátások révén. Valójában ez azt fogja jelenteni, hogy a leggazdagabb országok ezáltal mentesítenék magukat a szükséges átállástól és nem fognak befektetni abba a technológiai fejlesztésbe, amely a hosszú távú, 80%-os csökkentés eléréséhez szükséges.

A szociáldemokraták az autók szén-dioxid-kibocsátásáról szóló javaslat ellen szavaztak. Ellentétben azzal, amit az Európai Bizottság javasolt és teljesen ellentétben a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban lezajlott szavazás eredményeivel, a javaslat újabb három évvel elhalasztaná az iparra vonatkozó azon követelményt, hogy a kibocsátás ne haladja meg a 120 g CO2/km-t 2012-t követően. Az autóipar már megkötött egy önkéntes, a szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó megállapodást tíz évvel ezelőtt és rengeteg ideje volt azon szabályokhoz való alkalmazkodásra, amelyek szükségesek a globális felmelegedés elleni küzdelemhez.

  Marie-Noëlle Lienemann (PSE), írásban. – (FR) Az energiaügyi és éghajlat-változási intézkedéscsomagra vonatkozó négy irányelv mellett szavaztam, mert fontos volt, hogy az EU elfogadja ezeket a szövegeket 2009, valamint a nemzetközi tárgyalások előtt. Ennek elhalasztása a cselekvések elhalasztását, felhalmozódott késlekedéseket jelentettek volna egy átdolgozott szöveg garanciája nélkül. IGENNEL szavaztam, mert:

- a 3x20-as célkitűzéseket jóváhagyták (az üvegházhatást okozó gázok 20%-al való csökkentése, a felhasznált energia 20%-al való csökkentése, 20% megújuló energia) továbbá az üvegházhatást okozó gázok megnövekedett, 30%-al való csökkentése miatt egy ambiciózusabb nemzetközi megállapodás esetén;

- ez kiemelt fontosságú, hiszen a Tanács által javasolt szövegek nem mennek el addig, mint a Bizottság javaslatai és fennáll annak a kockázata, hogy a megállapított célkitűzéseket nem érjük el – az idővel kapcsolatos bizonytalanságok, számos mentesség és a gázkibocsátás EU-n kívül történő csökkentésének finanszírozási lehetősége miatt, amely mind késlelteti iparágaink, gazdaságaink és fejlesztési eszközeink alapvetően fontos szén-dioxid-mentesítését.

- elővigyázatos vagyok, mivel ha időközben nem teljesítjük a célkitűzéseket, a Parlamentnek új politikát kell bevezetnie;

- ez egy első lépés. Mindig is azt gondoltam, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer nem fogja átalakítani iparunkat vagy tevékenységeinket a kibocsátások környezeti hatásának csökkentése érdekében. El kell gondolkodnunk jelentős ráfordítások alkalmazásán a kutatás és innováció területén, szabványok és vámtarifák létrehozásán a környezeti dömping kezelése érdekében, valamint a változásokkal együtt járó iparpolitikán és európai támogatásokon.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) Habár a jelentések az éghajlat-változási intézkedéscsomag különböző szempontjaival foglalkoznak, észrevehető egy globális megközelítés.

Tekintve, hogy az energiafogyasztás teljes növekedése folytatódni fog, és tekintettel arra, hogy azok az energiák, amelyek a legtöbb szén-dioxidot bocsátják ki egyben a legdrágábbak is, könnyű belátni, hogy miért szükséges mind környezeti, mind gazdasági szempontból az alacsonyabb szén-dioxid kibocsátású energiák elfogadása. Emiatt kiemelt fontosságú az olyan technológiákba való befektetés, amelyek csökkentik az energiafogyasztást, valamint amelyek csökkentik a kibocsátásokat, amely mindig létező probléma lesz. Azon iparágaknak, amelyek a legtöbb szén-dioxid-kibocsátású termékeket állítják elő, alkalmazkodniuk kell. Bátorítani lehet és kell is őket arra, főként közbeszerzési szabályok által, hogy technológiai szempontból fejlettebb termékeket állítsanak elő ahelyett, hogy megbírságolnák őket. Hasonlóképpen, azon iparágaknak, amelyeknek magas a szén-dioxid-kibocsátási szintje a gyártási folyamatok során, támogatás kell nyújtani a kutatás és innováció területén, hogy versenyképesebbek legyenek, ahelyett, hogy olyan szabályoknak vetjük alá őket, amelyek bírságolják a gyártást, ezáltal életképtelenné téve azt Európában. Végezetül, rendkívüli szükség van az energiafüggőség csökkentésére a források és szolgáltatók diverzifikálása által. Ezt a megközelítést kell alkalmazni azon energiák használatára való ösztönzés érdekében, amelyeknek alacsonyabb a szén-dioxid-kibocsátási szintjük.

- Második olvasatra vonatkozó ajánlás: Alejandro Cercas (A6-0440/2008)

  Kader Arif (PSE), írásban. – (FR) A munkaidőre vonatkozó közös álláspont, amelyet a Tanács szavazásra bocsátott a Parlamentben, valódi visszalépést jelentett a munkavállalók jogaival kapcsolatban és valódi fenyegetést jelent az európai szociális modellre vonatkozóan.

Erőteljes többséget maga mögé gyűjtve, Cercas úr, a szocialista előadó, akit szavazatommal támogattam, sikeresen csökkentette a munka világának ezt a konzervatív és haladásellenes vízióját, amely a 19. századot idézi. A többi szocialistához hasonlóan támogattam azon módosítások sorozatát, amelyek biztosítják a munkavállalók jogainak alapvető fejlődését.

Ily módon elértük a kívülmaradási záradék hatályon kívül helyezését, amely lehetővé tette az emberek számára, hogy figyelmen kívül hagyják a munkaidőre vonatkozó korlátot és akár 65 munkaórás hetet írjanak elő. Hasonlóképpen, mivel az ügyeleti időt nem tekinthetjük pihenőidőnek, lehetővé tettük, hogy azt is munkaidőként számolják el. Garanciákat sikerült elérnünk továbbá a kompenzációs pihenőidőre és a családi és szakmai élet összeegyeztetésére.

Az európai szocialisták e nagy győzelme, amelyet a szakszervezetek is támogatnak, győzelmet jelent az európaiak számára is. Az az Európa, amely magában foglalja az összes társadalmi előrelépést, mint amilyen a mai is, egyben az az Európa is, amely védelmet nyújt polgárai számára.

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én a szóban forgó ajánlás mellett szavaztam, azon szöveg mellett, amit a Parlamentben Cercas úr koordinált. Olyan különleges helyzetet élünk meg, amelyben, sajnálatos módon, a pénzügyi válság a reálgazdaságot is érinti. Olyan döntésekre van szükségünk, amelyek pozitív hatással vannak a feldolgozóiparra, és mindenekfelett, Európának fel kell készítenie magát a verseny új és nehéz kihívásaira, amelyek kezdenek feltűnni a látóhatáron.

Egyetértek azzal az alapötlettel, hogy létre kell hozni egy európai keretet a munkaidő megszervezésére irányuló rendeletekre vonatkozóan. Ezen a területen helyes a társadalmi partnerek arra való biztatása, hogy nagyobb mértékben vegyenek részt a döntéshozatalban és, különösképpen, a reformpárti szakszervezetek erre való biztatása egész Európában, amelyek nem csak a munkavállalók jogainak védelme, hanem a modernizáció és a növekedés iránti elkötelezettségüket is fenn kívánják tartani.

  Adam Bielan (UEN), írásban. – (PL) A szolgálati idő alatti aktív és inaktív idő egy fontos kérdés számos szakma esetében, főként az orvosok számára. A szolgálati idő aktív és inaktív műszakokra való felosztása ellentétes a munkaidő koncepciójával és a munkakörülményekre vonatkozó kulcsfontosságú szabályozásokkal. Elképzelhető, hogy valaki figyelemmel kíséri, hogy egy orvos mikor tart szünetet a műszak alatt, vagy mikor végzik el kötelezettségeiket, amikor egy sürgősségi eljárást hajtanak végre, kezelést adnak vagy a következő műtétet tervezik? Mindemellett az arra tett kísérletek, hogy ezeket a dolgokat figyelemmel lehessen kísérni, felügyelők bevonását jelentené, és nevetséges költségeket vonna maga után. Egy ilyen lépés egész egyszerűen összeegyeztethetetlen lenne a szakmai etikával.

  Derek Roland Clark, Michael Henry Nattrass, Jeffrey Titford és John Whittaker (IND/DEM), írásban. − Az UKIP elismeri a britek munkához való jogának megőrzésére vonatkozó tanácsi állásfoglalás néhány elemének értékét és a jelentésben szereplő más olyan módosítások ellen szavaztunk, amelyek kifejezetten ezen részeket ássák alá.

Ugyanakkor, a Tanács állásfoglalása számos olyan részt tartalmaz, amellyel az UKIP nem ért egyet és amely mellett nem tud szavazni. Ezért tartózkodtunk a 30. módosításról szóló szavazáson.

  Jean Louis Cottigny (PSE), írásban. – (FR) Az Európai Parlamentben tartott mai szavazás kiemelt fontosságú. A munkaidő felső határa továbbra is 48 óra marad Európában, amely lehetővé teszi az olyan országok számára, ahol olyan kormány van hatalmon, amely kedvezőbb a munkavállalókra vonatkozóan, hogy ne hajtsanak végre változtatásokat (mint például Franciaország, ahol 35 órás a munkahét). A Tanács ezt a határt 65 órára szerette volna növelni.

A baloldal erői, illetve azok, akik védeni akarják a munkavállalókat, mint például az Európai Szakszervezeti Szövetség, büszke lehet erre a győzelemre.

Nem szabad elfeledkeznünk az orvosokról és az orvostanhallgatókról, hiszen ez a győzelem őket is érinti. Az egészségügyi személyzet esetében az ügyeleti idő továbbra is munkaidőnek minősül.

Ez a szavazás, amely jelentős támogatást kapott, lehetővé teszi 27 európai parlamenti képviselő számára, hogy határozottan és egyértelműen kihangsúlyozzák álláspontjukat az egyeztetőbizottság 27 minisztere számára.

  Harlem Désir (PSE), írásban. – (FR) A jelenlegi válság és a munkavállalókat érintő szociális bizonytalanság ellenére, a Tanács ma szavazásra bocsát a Parlamentben egy közös álláspontot, amely valódi veszélyt jelent az európai szociális modell alapjaira, a munkaidőre vonatkozó szabványok meggyengítése által.

Egy olyan záradék végrehajtása, amely eltérne a maximum 48 órás munkahéttől és nem számítaná munkaidőnek az ügyeleti időt, egy szociális szempontból kétsebességes Európa létrehozásának kockázatát jelentené, megosztva a munkavállalókat azokra, akik szociális védelemben részesülnek saját országukban, és azokra, akiknek nem áll módjában visszautasítani a csökkentett szociális jogok elfogadását.

A Bizottság és az Európai Unió Tanácsának néhány tagállama közötti megbeszélésekkel szemben, amely a kívülmaradásra irányuló szabad választást fejlődésként mutatja be, az előadó, Cercas úr módosításait támogatom, amelyek a Parlament 2004-ben első olvasatban elfogadott álláspontját tükrözik.

Ezen módosítások megkövetelik, hogy a kívülmaradási záradékot az irányelv hatálybalépését követően 36 hónapon belül hatályon kívül helyezni, az ügyeleti időt munkaidőnek kell elszámolni (ezt elismeri az Európai Bíróság), valamint biztosítékot kell nyújtani a kompenzációs pihenőidőre és a családi és szakmai élet összeegyeztetésére vonatkozóan.

  Brigitte Douay (PSE), írásban. – (FR) Én támogattam az előadó, Cercas úr álláspontját, mivel a munkaidő megszervezése kiemelt fontosságú az európai polgárok mindennapi életében.

Az európai szervezetek tegnapi, strasbourgi tömegtüntetése egyértelművé tette, hogy elkötelezettek a munkavállalók megfelelőbb védelme mellett.

A jelentés számos szempontja felkeltette a figyelmemet és ezeket meg kellene védeni, különös tekintettel a heti munkaidőtől való eltérés megszüntetésére, amely jelenleg 48 óra az Európai Unióban. Más európai szocialistához hasonlóan meg vagyok győződve róla, hogy a szakmai és családi élet összeegyeztetése alapvető az európai polgárok életének felüdítéséhez.

A Cercas-jelentés, amely szociális előrelépéseket tartalmaz, a helyes irányba mozdul el az egyes tagállamokban alkalmazott túlságosan liberális intézkedések megszüntetésével, miközben ezek a tagállamok szeretnék, hogy ezen intézkedéseket az Európai Unió egészére kiterjesszék.

  Lena Ek (ALDE), írásban. − (SV) Azt követően, hogy négy éven keresztül próbáltuk megváltoztatni a munkaidő-irányelvet, a Miniszterek Tanácsa sikeresen elfogadott egy közös álláspontot tavaly nyáron. A Tanács megállapodása tartalmaz egy kívülmaradási lehetőséget, amely lehetővé teszi a szociális partnerek számára, hogy eltérjenek az irányelvben meghatározott heti munkaórák számától. Ily módon a kollektív szerződések svéd modellje fennmarad. Ez teljes mértékben összhangban van a szubszidiaritás elvével, amelynek alapgondolata, hogy a döntéseket a polgárokhoz a lehető legközelebb kell meghozni.

A Parlament javaslatának célja a kívülmaradás lehetőségének kizárása. Én ezért a javaslat ellen szavaztam.

  Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) Én a Tanács közös álláspontjának visszautasítása mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy az nem veszi figyelembe a munkavállalók törvényes jogait. Az Európai Parlament egy egyértelmű és jelentőségteljes álláspontot fogadott el a 65 órás munkahét lehetőségének visszautasításával.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A Tanács Európai Parlament által elszenvedett mai veresége fontos győzelem a munkavállalók küzdelmében. A Tanácsnak nem sikerült elfogadtatnia a munkaidő-irányelv módosítására tett elfogadhatatlan javaslatait, amelyek veszélyeztetnék a 100 évnyi munkaügyi küzdelem során nehezen elért győzelmeket. Különösen kiemelném az átlagos munkahét 60 vagy 65 órára való meghosszabbítására, az „inaktív munkaidő” fogalmának megalkotására, amelyet ezáltal nem tekintenének munkaidőnek, és a szakszervezeti mozgalom megtámadására tett kísérleteket. Ezt mind visszautasították, amely szintén vereséget jelent a portugál Jósé Sócrates szocialista kormánya számára, amely tartózkodott a közös tanácsi állásponttal kapcsolatban.

A mai európai parlamenti szavazást követően a tanácsi javaslat nem léphet hatályba. Mindazonáltal új tárgyalások megkezdését eredményezheti a Parlamenttel, ellentétben azzal, ami akkor történt volna, ha a közös tanácsi álláspont visszautasítására irányuló indítványt, amelyet a mi képviselőcsoportunk terjesztett elő és védett meg, elfogadták volna.

Ennek eredményeképp, az elért fontos győzelmek ellenére, nem ért véget a tanácsi javaslat és bizonyos konformista állásfoglalások elleni háború, amelyek a jövőbeni tárgyalások során elfogadásra kész állapotban vannak.

Továbbra is határozottan kitartunk a visszautasítás mellett és minden munkavállalót és szakszervezetet éberségre szólítunk fel.

  Neena Gill (PSE), írásban. − Elsősorban azért szavaztam amellett, hogy a kívülmaradási záradék elsőbbséget élvezzen, hogy megvédjük a West Midlandsben lévő munkahelyeket, és hogy biztosítsuk régióm versenyképességének megőrzését.

Mindig keményen dolgoztam a munkavállalók védelme érdekében, de nem gondolom azt, hogy az emberek választási lehetőségeinek szigorítása a legjobb módja a védelemnek. Sok munkavállalóval és kis- és középvállalkozás tulajdonosával beszéltem, akik számára a visszaesés munkahelyek elvesztését és üzleti kudarcokat jelent; ők azt kérték, hogy hagyjuk meg számukra a választási lehetőséget. Tapasztalatom szerint a munkavállalók túlóráinak korlátozása csak azok számára kedvező, akik ki tudják állni a vihart, és fontos, hogy biztosítsuk az emberek számára a családjuk támogatásához szükséges eszközöket. A közös álláspont tartalmaz olyan védőintézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy a munkavállalókat ne lehessen kihasználni.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) A Bizottság irányelvre vonatkozó javaslata kétségtelenül jellemző arra, ahogy Brüsszel Európája a rugalmasságot és az alkalmazkodóképességet értelmezi, és hogy mit merészel szociálisnak nevezni: a kívülmaradást (amely a szabványok túllépésének lehetőségét jelenti) a tagállamok vagy egyének számára, a heti 78 óra maximális munkaidőt, az ügyeleti idő nem munkaidőként való számítását, az idő szerződésenként és nem személyenként történő kiszámítását, és így tovább. Röviden mindent, ami lehetővé teszi az emberek kihasználását válság, a munkanélküliség ismételt emelkedése és a munkavállalók elszegényedése idején.

Ezért szavaztunk a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság módosításai, valamint néhány, politikai ellenfeleink által benyújtott módosítás mellett, mivel úgy tűnik számunkra, hogy azok a helyes irányba mutatnak, azaz kedvezőek a munkavállalók számára.

Szeretnék azonban két további pontot megemlíteni:

- az előadót szemmel láthatólag sokkal inkább ösztönzi az Európai Parlament által az emberek számára nyújtott kép, amennyiben az nem fogadná el jelentését hat hónappal a választások előtt, mint a polgárok saját jóléte;

- ébernek kell maradnunk. A Tanácsban nincs többség a kívülmaradási záradék megszüntetését illetően, és fennáll annak veszélye, hogy a ma elfogadott jelentés, amely már kompromisszum, nem az utolsó lesz ezzel az üggyel kapcsolatban.

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. – (PL) A munkaidő-irányelv módosításairól szóló vita érdeklődést keltett számos területen, főként a szakszervezeteken és a munkáltatói szervezeteken belül. A mai szavazás az Európai Parlamentben nem jelenti a vita végét. Ennek az az oka, hogy a Parlament elfogadta a munkaidő szervezéséről szóló tanácsi javaslatok visszautasítására vonatkozó módosításokat. Az irányelvtervezetet most egy egyeztető eljárás részeként vizsgálják meg. A tagállamok és a Parlament közt fennálló jelentős véleménykülönbség miatt kétséges ennek elfogadása.

A kívülmaradási záradéknak az irányelvből való kiselejtezése mindenképpen egy sajnálatra méltó döntés volt. Még konkrétabban ennek a lépésnek előre nem látott következményei lehetnek a folyamatos orvosi szolgáltatásnyújtásra nézve, többek között Lengyelországban is. Szeretném hangsúlyozni ezen a ponton, hogy támogatom a munkaidő 48 órában való maximalizálását, fenntartva a lehetőséget annak kiterjesztésére, azonban kizárólag a munkavállaló beleegyezésével. Szeretném hangsúlyozni, hogy a jelenleg hatályos irányelv lehetővé teszi a 78 órás munkahetet, ez a megoldás azonban senki számára sem előnyös.

A Tanács által javasolt kompromisszum egy kiegyensúlyozott megközelítést biztosított volna a különböző munkaerő-piaci modellek, illetve a munkajog tiszteletben tartásával. Remélem, hogy a Parlament és a Tanács közötti további tárgyalások során olyan megoldás születik, amely kielégíti az összes érintett felet, figyelembe véve az egészségügyi szakma nyilatkozatainak speciális pontjait, amelyek az irányelvben található változásokkal kapcsolatosak.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Véleményem szerint kiemelten fontos, hogy a munkavállalók szabadon és önkéntesen választhassák meg, hogy hány órát dolgoznak. Amennyiben az önkéntes kívülmaradás lehetősége továbbra is fennáll, a munkavállalókat meg kell védeni attól, hogy kihasználják őket. A közös álláspont ezen egyensúly elérésére törekszik, továbbra is lehetővé téve az egyének számára az (átlagosan) maximum 48 órás munkahét alól való önkéntes kívülmaradást, és új védintézkedéseket bevezetve annak érdekében, hogy megakadályozza az egyének kizsákmányolását.

Ez tartalmazza az önkéntes kívülmaradás és egy munkaszerződés azonos időpontban való aláírásának megtiltását, továbbá hat hónapos gondolkodási időt tartalmaz, amely alatt a munkavállaló meggondolhatja magát, és egy olyan követelményt ír elő, amely szerint az önkéntes kívülmaradásra vonatkozó megállapodást minden évben meg kell újítaniuk a munkavállalóknak.

A közös álláspont szövege megkísérli az egyéni önkéntes kívülmaradás rugalmasságának megőrzését, miközben megerősíti a munkavállalók védelmére vonatkozó fontos mechanizmusokat, és én, az egyensúly érdekében, a kompromisszumos javaslat, azaz az önkéntes kívülmaradás megőrzése mellett szavaztam.

A Parlament állásfoglalása nem támogatja a 48 óra maximális munkaidőre (12 hónapra számolva) vonatkozó kivételeket, és kimondja, hogy az önkéntes kívülmaradás lehetőségét meg kell szüntetni az irányelv elfogadását követő három éven belül. Kimondja továbbá, hogy bármilyen hosszú ügyeleti időt munkaidőként kell elszámolni.

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE), írásban. − (FI) Amennyiben a Miniszterek Tanácsának javaslatát elfogadták volna a parlamenti szavazáson, nem kevesebb, mint 10 millió munkavállalót zártak volna ki a munkaidőre vonatkozó védelemből az EU-ban. Főként emiatt szavaztam első olvasat során a Parlament véleményére.

A tudományos területen dolgozó munkavállalók munkaidejének szabályozásáról szóló tanácsi állásfoglalás visszalépést jelentett volna. A Tanács számára nem lett volna elfogadható a magas beosztású személyek – amelynek száma Finnországban jelenleg 130 000 – teljes mértékű kizárása a munkaidőre vonatkozó védelemből.

Az európai belső piacnak egyértelmű és közös szabályokra van szüksége a munkaidőre vonatkozóan. A Tanács állásfoglalása tönkretette volna a munkaidő védelmét, és veszélyeztette volna a munkavégzés fejlődését Európában.

  Tunne Kelam (PPE-DE), írásban. − Én az önkéntes kívülmaradás megszüntetéséről szóló irányelv ellen szavaztam. Határozottan úgy gondolom, hogy először is, mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy szabadon választhassa meg saját munkaidejét. Véleményem szerint továbbá egy ilyen rendelet a szubszidiaritás elvének megszegése, és a munkajog ezen elv hatálya alá esik. Minden államnak saját magának kellene szabályoznia a munkaidőt a saját országában.

A szavazás után szeretném most megkérdezni, hogy az irányelv Európai Parlament általi elfogadása most azt jelenti-e, hogy a következő lépés annak szabályozása lesz, hogy az európai polgároknak legyen-e szabadideje, és ha igen, mennyi.

  Roger Knapman és Thomas Wise (NI), írásban. − A módosítás visszautasítása mellett szavaztam, egész egyszerűen azért, hogy megvédjem az Egyesült Királyság önkéntes kívülmaradását a munkaidő-irányelvből, amelyet a módosítás elfogadása esetén eltörölnének.

Szavazatomat semmiképpen nem szabad a munkaidő-irányelv egészére vonatkozó közös állásfoglalás támogatásaként értelmezni.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. − (FI) Elnök úr, szeretném elmondani szavazatom indokolását a munkaidő-irányelvben lévő önkéntes kívülmaradás elvéről. Először, ennek az aktusnak a célja a munkavállalók megvédése. Amellett, hogy a munkavállalók kiégése egy emberi probléma, egyúttal csökkenti a termelékenységet is. A munka és a családi élet összehangolására vonatkozó jobb lehetőségek iránti kilátások nagymértékben az európai értékektől függenek, és a munkaidő kérdése egy közreműködő tényező ebben. Komoly érv szól tehát a munkaidő korlátozása mellett.

Másodszor, lehetővé kell tenni a körülmények eseti alapon való megfontolását. A rugalmasság lehetősége mind a munkaadó, mind a munkavállaló számára fontos. A rugalmasság segíti továbbá a munka és a magánélet összeegyeztetését.

Támogattam a 48 órás munkahétre vonatkozó elképzelést, azonban úgy gondolom, hogy nagyon fontos egy megfelelő hosszúságú átmeneti időszak. Véleményem szerint, egy átmeneti időszak megfelelőbb módon biztosítja a rugalmasságot, mint az önkéntes kívülmaradás. Szeretném hangsúlyozni, hogy Finnország nem tartotta szükségesnek az önkéntes kívülmaradás alkalmazását, és ez jó dolog.

  Carl Lang (NI), írásban. – (FR) Az Európai Bizottság munkaidőről szóló irányelvtervezete, amelyet gyakran kritizáltak, majd 2005-ben visszautasítottak, egyértelműen egy ultraliberális és nemzetközi eszköz volt, amelynek minden vonatkozása egy antiszociális arzenált hozott létre, amely visszaéléseket eredményezhetett, különösképpen az önkéntes kívülmaradás elvével, amely lehetővé teszi a maximum 48 órás munkahét túllépését. Egy munkavállalót fel lehet szólítani arra, hogy akár 78 órát dolgozzon egy héten. Úgy tűnik, hogy Cercas úr jelentése kísérletet tett egy elfogadható kompromisszum elérésére. A módosított változat mindenekelőtt az európai munkavállalóknak és szakszervezeteknek szánt politikai üzenet kíván lenni.

Ugyanakkor, semmilyen formában nem említi azon problémákat, amelyekkel más szakmákban kell szembenézni a munkaidő túlságos, 35 órára való lecsökkentése esetén. Ez főként az egészségügyi szakmákat érinti: kórházakat, sürgősségi szolgálatokat és így tovább. A munkaidő és az arra vonatkozó szabadság szabályozásának kérdése, hogy hosszabb vagy rövidebb munkaidő legyen, olyan választ igényel, amely túlmegy egy neomarxista vagy ultraliberális ideológián, és egy pragmatikusabb és realisztikusabb megközelítést képvisel.

Bár ezt az ajánlást megnyugtatónak szánták, a célja az európai munkavállalók egészségvédelmének és biztonságának biztosítása, továbbá a családi élettel való összeegyeztetés lehetővé tétele…

(A szavazat indokolását megszakítják az eljárási szabályzat 163. cikke értelmében.)

  Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. − (DE) Beletelt egy időbe, amíg dönteni tudtam az ellentmondásos munkaidő-irányelvvel kapcsolatban kialakítandó helyes álláspontomról. Elárasztottak véleményekkel a közös állásfoglalásra vonatkozóan, amelyet az én kormányom is elfogadott.

A kis- és középvállalkozások arra kértek minket, hogy hagyjuk jóvá a munkaügyi miniszterek pragmatikus megoldását, különös tekintettel a jelenlegi gazdasági helyzetre. Számos egyéni munkavállaló és szakma, mint például a tűzoltók szervezetei vagy a színészek, azt kérték, hogy maradjunk a pragmatikus megoldás mellett, de engedélyezzük számukra az önkéntes kívülmaradást, annak érdekében, hogy megőrizhessék rugalmas munkaidejüket, amely megfelel különleges szakmájuknak.

A szakszervezetek, amelyek érthető módon aggódnak amiatt, hogy a 21. században a megengedett munkaórák száma esetlegesen túllépi a maximális 48 órát, amelyet 1919-ben a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet állapított meg maximális heti munkaidőként, ezen pragmatizmus ellen kötelezték el magukat.

Az is egyértelmű továbbá, hogy a kórházakban az orvosok és az ápolószemélyzet ügyeleti idejét különbözőnek kell tekinteni az otthoni munkavállalók ügyeleti idejétől, ami tulajdonképpen készenléti időnek számít.

Mivel a szakadék, amely azok között létezik, akik a közös állásfoglalást az üdvözülés egyedüli eszközeként látják és azok között, akik ezt a legerőteljesebben elítélik, áthidalhatatlannak tűnik, olyan módon szavazok, amely szükségessé teszi az egyeztetést, mivel ez az egyetlen módja egy ésszerű, emberi, kompromisszum elérésének a Tanáccsal.

  Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A June List úgy véli, hogy elsősorban a társadalmi partnerek, és másodjára a svéd parlament az, amelynek szabályokat kellene hoznia a munkaórák tekintetében. Ez a megközelítés széles körű támogatást élvez a közvélemény részéről, és a sikeres svéd szakszervezeti mozgalom fenntartja, hogy a társadalmi partnereknek kell kollektív szerződések keretében dönteni ilyen ügyekben, az állam bevonása nélkül.

Most, a szakszervezeti mozgalom mind Svédországban mind más uniós tagállamokban megváltoztatta hozzáállását és jelentős változtatásokat követel a Tanács közös állásfoglalására vonatkozóan. Ez most a svéd munkaerőpiac fölötti hatalom átruházásának kérdése, nem a svéd emberek által megválasztott személyek, hanem Brüsszel részére. Ennek oka az aggodalom, hogy a tagállamok meg fogják ragadni a versenyelőnyöket, és veszélyeztetni fogják a közegészségügyet a hosszú munkaidő, és az ügyeleti időre vonatkozó felelőtlen szabályok által.

Mindazonáltal, az uniós országok törvények által szabályozott demokratikus államok, és támogatják az Európai Konvent emberi jogokról szóló nyilatkozatát. Szabad szakszervezeti mozgalmaik vannak. Azokat az országokat, amelyek nem teljesítik ezeket a követelményeket, nem fogadják be a tagok közé. Akkor mégis létezik ez a probléma?

Én fenntartom, hogy az előállt új helyzetet a Parlament és a Tanács közötti egyeztető eljárás keretében kellene kezelni. Ezért az ügyeleti időre vonatkozó módosítás és az Egyesült Királyság önkéntes kívülmaradása mellett szavaztam az ilyen jellegű politikai folyamat támogatása érdekében.

  David Martin (PSE), írásban. − Támogatom a jelentést, amely megvédi a munkavállalók jogait és véget vet a munkaórák általi kizsákmányolásnak. A munkaidő-irányelv 48 órában maximalizálja a munkahetet, 12 hónapra átlagosan, és az irányelv 2012-ben lép hatályba. Támogatom, hogy az ügyeleti időt is számítsák bele a munkaórákba, lehetővé téve a munkavállalók számára, hogy több időt töltsenek a családjukkal. A heti 48 óránál több munka komoly egészségügyi kockázatokkal járhat, főként a hosszú munkaórák és a szív- és érrendszeri rendellenesség, a cukorbetegség és az izom- és csontrendszeri betegségek közötti kapcsolat tekintetében. Támogatom azt a pozitív hatást, amelyet ez a jelentés fog gyakorolni a munkahelyi egészségvédelem és biztonság helyzetére, valamint a balesetek megelőzésére. Számos balesetet a túlzott számú munkaóra miatti alváshiánynak tulajdonítanak, köztük a paddingtoni vasúti szerencsétlenséget is. Ez a jelentés valódi előrelépést fog jelenteni a skót munkavállalók ezrei életkörülményei tekintetében, én ezért támogatom a jelentést.

  Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. − (NL) Vannak olyan erők Európában, amelyek a munkavédelem jelenlegi hiányát az új keleti tagállamokban egy olyan jelentős versenyelőnynek vélik, amely lehetővé teszi a cégek számára, hogy csökkentsék a munkaerőköltségüket. A munkaidő-irányelv, ahogy azt a Tanács reméli, végül alacsonyabb bérek mellett hosszabb munkaidőhöz fog vezetni mindenki számára. A szavazók nem értik, hogy országaik együttműködésének az EU-n belül miért kell a rosszabb és nem a jobb irányba való változást eredményeznie.

Ezen javaslat értelmében, a rövid távú mentesítéseket, amelyek növelik a munkaórák számát a termelés tetőzése vagy a turistaszezon csúcspontja miatt, ki lehetne használni egész éven keresztül. A tűzoltók ügyeleti idejét például nem kell a továbbiakban díjazni. Ennek a Parlamentnek a többsége egyet akart érteni ezzel már korábban, azzal a feltétellel, hogy a jelenlegi önkéntes kívülmaradást fokozatosan megszüntetik a következő néhány évben. A Tanács ugyanakkor szeretné az önkéntes kívülmaradást állandósítani és kibővíteni. Természetesen ilyen körülmények között a munkaidő-irányelv teljes mértékben alkalmatlan.

Ez csak aláásná a magasabb nemzeti szabályozást számos EU-tagállamban. A spirál lefelé mozdul el egy elfogadhatatlan szint irányába az új tagállamokban. Szerencsére a nagy többség kiállt ma a mentesítési opció 3 éven belüli megszüntetése mellett.

  Willy Meyer Pleite (GUE/NGL), írásban. – (ES) Ma a Cerca-jelentésben szereplő módosítások mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy megállítsuk a Tanácsnak a munkaidő megszervezéséről szóló irányelvre vonatkozó javaslatát.

Az én képviselőcsoportom mindig ellenezte ezt az irányelvet, és éppen ezért előterjesztettünk egy módosítást, amely ezt teljes mértékben elutasítja, mivel úgy gondoljuk, hogy ez hosszú távra visszaveti a munkavállalók jogait. Az irányelvre vonatkozó javaslat egyéni jelleget ad a munkaviszonyoknak (a kívülmaradási záradékon keresztül), tehát a munkaadók és a munkavállalók megegyezhetnek akár egy 60 órás munkahétben is.

Habár a Cercas-jelentésben lévő módosítások enyhítik az irányelv szövegét, rontják a jelenlegi helyzetet (megtartják a kívülmaradási záradékot három évig és hat hónapra növelik a munkaidő kiszámítására vonatkozó referencia-időszakot). Képviselőcsoportom úgy gondolja, hogy a Cercas-jelentés nem a jó irányba halad a 35 órás munkahét törvény általi biztosításával ugyanazon heti bér ellenében, a vagyon hatékony újraelosztása érdekében.

Ennek ellenére én a jelentés mellett szavaztam, mivel ez volt az egyetlen olyan stratégiai lehetőség, amely megbénítja a Tanács irányelvét és egyeztetésre kényszerít.

  Seán Ó Neachtain (UEN), írásban. − Én örömmel fogadom a CERCAS-jelentésre vonatkozó jóváhagyást. Az EU döntéshozatala társadalmi és emberi tényezőinek védelme nagyon fontos. A mai szavazás egyértelműen bebizonyította, hogy minden polgár egy jobb és biztonságosabb munkakörnyezetre vágyik. Írországban az elmúlt években jelentős jogi fejlődés ment végbe, valamint társadalmi partnerségi megállapodásokat kötöttek, beleértve a Nemzeti Foglalkoztatási Jogok Hatóságának létrehozását, amely meghalad számos, különböző irányelvek által megállapított minimumszabványt.

A megállapodás elérése a Tanácsban egy hosszú és kanyargós út volt. Fontos hangsúlyozni, hogy a munkavállalók jogainak legjobb kezesei az egyértelmű jogszabályok, a végrehajtó mechanizmusok és a partnerségi megállapodások. Szükségszerű a rugalmasság egy bizonyos szintje, azonban ennek egyenlő partneri viszonyon kell alapulnia, megtárgyalva a munkagyakorlatok megváltoztatására vonatkozó bármilyen alternatívát.

A szubszidiaritás elve a legjobb módja a korrekt mechanizmusok elérésének, amelyek lehetővé teszik a kormány és a társadalmi partnerek számára a megfelelő egyensúly kialakítását. Ugyanakkor, a rugalmasság nem vezethet a munkavállalók egészségvédelmének és biztonságának csökkentéséhez. Írországban a kormány nemcsak hogy belefoglalta ezeket az elveket a Tanács következtetéseibe, hanem írásbeli kezességvállalást is adott a szakszervezetek számára e pontok elősegítésére és fejlesztésére vonatkozóan.

  Lydie Polfer (ALDE), írásban. – (FR) Én a Cercas-jelentés mellett szavaztam, amely ellentétes néhány olyan, a Tanács által 2008 júniusában benyújtott javaslattal, amelyek célja a munkaidő megszervezésének bizonyos szempontjaira vonatkozó, 1993 óta érvényben lévő irányelv alapvető módosítása.

Valóban, csak támogatni tudom az előadót, aki a munkaidő törvény által szabályozott maximumától való eltérés (önkéntes kívülmaradás) fokozatos megszüntetését javasolja a következő három év során, a munkaidő jelenleg heti 48 óra az egyéni munkavállalók esetében.

Az ügyeleti idővel kapcsolatban teljesen világos számomra, hogy mindenféleképpen kiemelt fontosságú, hogy ezt az időt, beleértve az inaktív időszakokat is, teljes mértékben munkaidőnek tekintsük.

A Cercas-jelentés mellett szavazva az Európai Parlament Foglalkoztatási és Szociális Bizottsága egy olyan kiegyensúlyozott álláspontot fogadott el, amely megvédi az európai munkavállalókat, és én egyetértek ezzel az állásponttal.

Amennyiben végrehajtják őket, a Tanács által javasolt intézkedések visszalépést jelentenének a munkavállalók jelenlegi jogai tekintetében, amely nem méltó egy olyan Európához, amelynek versenyképesnek és egyúttal szociálisnak is kell lennie.

  Pierre Pribetich (PSE), írásban. – (FR) Én az összes olyan módosítás mellett szavaztam, amelyet kollégám, Cercas úr javasolt az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportjából Európa társadalmi vívmányainak megvédése érdekében, és a következő három ügy tekintetében különösképpen, hiszen ezeket kiemelt fontosságúnak tartom.

A munkahét 48 órában való maximalizálását foggal-körömmel kell meg védenünk, mivel ez megakadályozza, hogy a tagállamok olyan munkakörülményeket határozzanak meg munkavállalóik számára, amelyek nem tartják tiszteletben alapvető szociális jogaikat.

Az ügyeleti idő munkaidőnek való számításával kapcsolatban, ugyanaz vonatkozik az egészségügyben dolgozók, de a tűzoltók és más olyan ágazatokban dolgozók egészségvédelmére és biztonságára is, ahol létezik ügyeleti idő, továbbá az összes európai polgárra.

A szakmai és magánélet összeegyeztetésének elősegítése az utolsó elért eredmény, de nem a legkisebb. Ez lehetővé teszi polgáraink számára, hogy egy olyan egyensúlyt érjenek el, amely alapvető fontosságú a jólétükhöz.

Megígértem a szocialista képviselőcsoportbeli kollégáimmal együtt, hogy megvédem polgáraink szociális jogait. Ez egy átütő győzelem az európai szocialisták számára az Európai Tanács javaslataival szemben, amelyeket elfogadhatatlannak tartottunk. Ahogy kollégám, Cercas úr fogalmazott, esélyt adunk arra, hogy helyrehozzák rossz döntésüket.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) A munkához és pihenéshez való jog, valamint a versenyképesség és gazdasági életképesség iránti igény közti egyensúlyozás arra kényszerít minket, hogy eldöntsük, mit tartunk fontosabbnak. Részünkről a foglakoztatás fenntartása és elősegítése számít prioritásnak.

A munkahelyek a vállalkozások életképességétől függenek. Ezen okból érzékenynek és megértőnek kell lenni a foglalkoztatásra vonatkozó szabályok gazdasági realitáshoz való idomításának szükségességével szemben. A valóság azonban nem elegendő kritérium. Az idők során a kapitalista modell sikerét kívántuk és követeltük, amely lehetővé tette számunkra, hogy többet és jobban termeljünk, és jobb életkörülményeket biztosítsunk. Ezek a célkitűzések továbbra is fennállnak. Éppen ezért, miközben támogatjuk a kompromisszumot, amelyik megvédi a gazdaságot, soha nem fogadhatjuk el, hogy ez a végbement alapvető fejlődés rovására történjen.

Egy szempontot azonban ki kell emelni. Ha megnézzük a Tanácsban zajló vitát, akkor nyilvánvaló, hogy azon országok, amelyek a legtöbb fenntartást fejezték ki a kialkudott megoldásra vonatkozóan, azok közé tartoznak, amelyek a legrosszabb gazdasági teljesítményt nyújtják. A munkavállalók védelmét szolgáló szabályok kevés célt fognak szolgálni, ha egyre kevesebb munka lesz, és ha továbbra is ösztönözzük az „önkéntes kívülmaradást” választó országokba való migrációt, Európán belül vagy azon kívül.

  Martine Roure (PSE), írásban. – (FR) A világválság hatással van a munkavállalók alapvető jogaira és ennek eredményeképp egyre nagyobb igény van az európai polgárok részéről egy szociális Európa iránt. Az európai kormányok azonban továbbra is figyelmen kívül hagyják ezt a tényt. Éppen ezért örömömre szolgál, hogy ma elfogadtuk a munkaidő-irányelvet, amely válasz lehet ezekre a szociális változásokra. Ez egy határozott üzenet az Európai Parlament részéről a Tanács felé. A kormányoknak most vállalniuk kell felelősségüket, és teljesíteniük kell a polgárok elvárásait.

Valóban, a szöveg, többek között, biztosítja egy olyan munkahét meghatározását, amely semmilyen körülmények között nem haladhatja meg a 48 órát az egész Európai Unióban. Meghatározza a legfelső korlátot egész Európa számára, amely nem lesz hatással azon tagállamokra, amelyeknek kedvezőbb rendelkezései vannak. Egyéb intézkedések tartalmazzák az ügyeleti idő munkaidőbe való beszámítását, beleértve az inaktív időszakokat. Végül, örömünkre szolgál a kívülmaradási záradék eltörlése.

  Toomas Savi (ALDE), írásban. − Nagyon nehezményezem azt az ötletet, hogy az emberek munkával kapcsolatos szabadságát 48 órás munkahétben korlátozzuk. Sem az Európai Uniónak, sem a tagállamoknak nem kellene korlátoznia azokat, akik extra órákat akarnak dolgozni vagy több részmunkaidős állásban akarnak dolgozni és azt kellene feltételezniük, hogy a munkaadó nem kényszeríti erre a munkavállalót. Ezért szavaztam a munkavállalók azon jogának fokozatos megszüntetése ellen, amely lehetővé teszi a 48 órás munkahétre vonatkozó önkéntes kívülmaradást.

Ezáltal megtagadnák az emberek azon jogát, hogy kihasználhassák lehetőségeiket és ellentmondanánk a Lisszaboni Szerződésnek. Nem növeljük Európa versenyképességét azáltal, hogy megpróbálunk olyan jogszabályt bevezetni, amely csökkenti a munkaerő rugalmasságát. Az Európai Unió egy innovatív és fejlődni képes gazdasággá fog válni, amely nem azzal tudja leküzdeni az alacsony termelékenységet és a gazdasági növekedés stagnálását, hogy határokat szab, hanem ellenkezőleg, hogy elősegíti a munkaerőpiac liberalizálását.

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) A munkajog és a munkaórák a svéd munkaerő-piaci modell két tartóoszlopa. A munkaidő-irányelvről szóló mai szavazáson éppen ezért természetesnek tűnt a svéd modell követése és a kollektív szerződések modelljének megvédése a Tanács által elfogadott kompromisszum követése által. Sajnálatos módon nem volt lehetőség olyan egyéni módosítások támogatására, amelyek jók lettek volna, mivel ez megbuktatta volna az egész kompromisszumot. A Tanács kompromisszuma lehetővé teszi az önkéntes kívülmaradást, amely biztosítja, hogy megőrizzük a svéd modellt. A tény, hogy a szociáldemokraták azt választották, hogy inkább veszélyeztetik a svéd modellt a nagyobb uniós szabályozás érdekében, különös, és megkérdőjelezi a svéd munkaerő-piaci modellre vonatkozó támogatásukat.

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. − (NL) A munkaórákra vonatkozó rendelet a szociális Európa lényegét érinti, felértékelve a munkaerő védelmét a munka rugalmas megszervezésével szemben. A Miniszterek Tanácsa a rugalmasságot helyezi középpontba. Ez elfogadhatatlan a munkaadók számára olyan tagállamokban, amelyek az önkéntes kívülmaradást választják, hogy hosszabb, akár 65 órás munkahétben is megállapodhassanak. Ezt a mentesítési rendeletet fokozatosan teljes mértékben meg kell szüntetni a hatálybalépést követő három év alatt.

Mi az értelme az egészségvédelemről és biztonságról szóló közös megállapodásoknak, ha ez a tagállamok célja? Egy átlagos 48 órás munkahét, egy évre számolva, meglehetősen tág teret biztosít a csúcsidőszakok kezelésére és ugyanakkor a szükséges pihenőidő tiszteletben tartására. Ezen átlag növelése annyit jelent, hogy engedélyezzük a munkavállalók számára, hogy a jövőben ne fizessenek a túlóráért.

Ezen felül abszurd, ha nem tekintjük az ügyeleti időt, amely során lehet, hogy a munkavállaló alszik, munkaidőnek. Bárki, aki szolgálatban van, készenlétben áll és ezt díjazni kell, mint ahogy a pihenőidőt is tiszteletben kell tartani. A fáradt személyzet veszélyeztetheti saját magát és másokat is. A munka nem mehet a magas életszínvonal rovására. Ma egy határozott üzenetet küldtünk a Tanácsnak. A most következő egyeztetési eljárásnak egy szociálisabb Európa kialakulását kell eredményeznie.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − A mai szavazást a Parlamentben a munkaidő-irányelvből való önkéntes kívülmaradás kitörlésére vonatkozóan üdvözölni kell. Sok embernek nincs más választása, mint hogy hosszabb munkaidőben dolgozzon, mert a munkaadója ezt megköveteli tőle. A munkajog alapelve a gyengébb fél, azaz a munkavállaló védelme. Ma tettük meg az első lépést az „önkéntes kívülmaradás” megszüntetésére vonatkozó egyeztetés felé. Hanyagság volt a Miniszterek Tanácsa részéről, hogy senki nem volt tőlük jelen a szavazás idején.

  Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL), írásban. – (EL) A Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Ügyek Tanácsa által 2008. június 9-én elért közös állásfoglalás az EU-ban jelenleg uralkodó neoliberális erők fennálló célkitűzésének részét képezi, amely az ipari kapcsolatok deregulációja és a szakszervezetek szerepének és a munkavállalók jogainak aláásására irányul.

Az automatikus mentesítési záradék arra ösztönzi a munkaadókat, hogy eltöröljék az állandó és szabályozott munkaidőt, míg a 12 hónapra vonatkozó átlagolási záradék egy további csapást mér a munka állandóságára. Az ügyeleti időre vonatkozóan a munkaidőt megosztották, ennek eredményeként az inaktív idő nem számít munkaidőnek.

Ezért támogatom az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal képviselőcsoport által előterjesztett állásfoglalásokat és módosításokat, amelyek célja a Tanács közös állásfoglalásának teljes mértékű visszautasítása és az automatikus mentesítési záradék, valamint a referencia-időszak meghosszabbításának eltörlésével kapcsolatban előterjesztett módosítások. és az ügyeleti idő aktív és inaktív időre való felosztásának eltörlése.

  Dominique Vlasto (PPE-DE), írásban. – (FR) A Cercas-jelentés 23. és 24. módosításait a vasárnapi munkával kapcsolatban elfogadhatatlannak találták a szubszidiaritás elvének való nem megfelelés alapján. Ez egy kitűnő döntés és teljes mértékben egyetértek vele.

Számomra helytelennek tűnk, hogy az Európai Unió jogszabályt alkosson a vasárnapi munkával kapcsolatban, és hogy egységes megoldást kényszerítsen a tagállamokra, amikor az eseti alapon történő tárgyalás lehetővé teszi önkéntes és elfogadható megoldások elérését. Míg nélkülözhetetlen a vasárnapi munka lehetőségeinek megfelelő szabályozása, úgy gondolom, hogy ezt tagállami szinten kell elvégezni, figyelembe véve az egyedi társadalmi szempontokat és a tevékenységek jellegét. Számomra egyenlő mértékben fontosnak tűnik a helyi gazdasági helyzet figyelembevétele a turisztikai, hegyvidéki vagy fürdőhelyek esetében, ahol a tevékenységek alapvetően idényszerűek. Az év során bizonyos vasárnapokon a boltok nyitva tartása ezeken a helyeken teljesen ésszerű.

Ezt a szabad választáson alapuló megközelítést alkalmazza a francia kormány és ez lehetővé teszi az eseti alapon történő tisztességes és kiegyensúlyozott megoldások megtalálását. A szubszidiaritás elve alkalmazásának újbóli megerősítésével az Európai Parlament amellett döntött, hogy nem akadályozza meg, hogy ezek a politikák figyelembe vegyék a különböző gazdasági és társadalmi közegeket.

- Jelentés: Inés Ayala Sender (A6-0371/2008)

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Mi, a svéd szociáldemokraták sajnálattal vesszük tudomásul azt a tényt, a közúti halálesetek száma az EU-n belül nem csökkent olyan mértékben, amely szükséges az Európai Közúti Biztonsági Program célkitűzéseinek eléréséhez. Üdvözöljük a közlekedési szabálysértések hatékonyabb, határokon átnyúló ellenőrzését és egy elektronikus információs rendszer, mint a közlekedés biztonságát növelő eszköz létrehozását. A közúti biztonság mindig is elsődleges prioritású ügy marad a számunkra. Sajnálatos módon a javaslatból hiányzik a jogalap arra az esetre vonatkozóan, ha egy ország úgy dönt, hogy a közúti szabálysértéseket adminisztratív ügyként kezeli a büntetőjog területén belül, ahogy az Svédországban és számos más tagállamban is történik.

Következésképp, nehéz lesz az irányelv alkalmazása Svédországban és számos más tagállamban, valamint az egész irányelvre vonatkozó jogi alapot is megkérdőjelezhetik. Ezért döntöttünk úgy, hogy tartózkodunk.

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, teljes mértékben támogatom Ayala Sender asszony jelentését, amelynek célja egy fontos célkitűzés elérése: a közúti közlekedésbiztonság valamennyi területére vonatkozó alapjogszabályok kiterjesztése mind a 27 tagállamra.

Közös erőfeszítéseinknek köszönhetően egy 27 tagállamból álló olyan Unióban élünk, amelyben a személyek és áruk mobilitása már nem csupán egy vágyálom, hanem mindennapi, fizikai realitás. Ebben az összefüggésben teljes mértékben helytelen különböző jogszabályok alkalmazása ezen a területen.

Úgy gondolom, hogy a közúti közlekedésbiztonság szempontjából most lehetőség van olyan ellenőrzési mechanizmusok alkalmazására, amelyek lehetővé teszik a veszélyek és kockázatok jelentős csökkentését –, rám nagy hatást gyakorolt például a Tutor-rendszer, amelyet egyes olasz autópályákon próbáltak ki, és amely a közúti balesetek számát ezeken a szakaszokon 50%-kal csökkentette. Ezzel a jelentéssel jó irányba haladunk.

  Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban. − (SV) A javasolt irányelv segítségével a Bizottság pénzbüntetésekre vonatkozó szabályokat kíván bevezetni bizonyos közlekedési szabálysértések esetében, amelyeket a vezető nem a saját tagállamában követett el. A Bizottság és a Parlament javaslatában az üggyel a nemzetek felett álló döntéshozatali folyamat keretében foglalkoznak az EU első pillére értelmében. Ugyanakkor, a svéd kormányhoz hasonlóan, mi is úgy gondoljuk, hogy mivel célja a büntetőjoghoz kapcsolódik, a javasolt irányelvvel kormányközi alapon kellene foglalkozni az EU harmadik pillére alatti jogi együttműködés keretében. Ezért a tartózkodás mellett döntöttünk.

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. – (PT) 2001-ben az Európai Unió azt a meglehetősen ambiciózus célkitűzést állította fel magának, hogy 2010-ig felére csökkenti az utakon halálos balesetet szenvedett emberek számát. Habár ez eleinte sikeres volt, hamarosan lassulni kezdett a fejlődés, amely végül a múlt év végén stagnálássá változott (amikor is körülbelül 43 000 ember halt meg összesen a 27 tagállam útjain).

Ennek eredményeképp, sürgősen ösztönöznünk kell ennek a célkitűzésnek az elérését, és egy új megközelítést kell kialakítanunk az európai közlekedésbiztonsági politikára vonatkozóan. Ez az üdvözlendő javaslat négy szabálysértésre korlátozódik, amelyek a legtöbb balesetet és halálesetet okozzák az utakon (75%), és amelyek azonosak minden tagállamban: sebességhatár-túllépés, ittas vezetés, a biztonsági öv használatának mellőzése és a piros jelzésnél való áthaladás.

A mai napig a büntetlenség széles körű kiterjedését lehet érezni, hiszen a legtöbb esetben a szankcióknak semmilyen hatása sincs.

Egy belső határok nélküli Európában ez a helyzet elfogadhatatlan, hiszen nem engedhetjük meg, hogy különböző eljárásban részesüljenek a polgárok attól függően, hogy az adott ország lakosai vagy sem. A jogszabályt azonos módon kell alkalmazni az összes polgár esetében.

Javítanunk kell ugyanakkor a közúti közlekedésbiztonságot az európai utakon bekövetkezett halálesetek számának csökkentése érdekében.

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − Sender európai parlamenti képviselő asszony jelentése azt javasolja, hogy úgy javítsuk a közúti közlekedésbiztonságot Európában, hogy az egyik tagállamban kapott büntetés egy másik tagállamban is behajtható legyen. Egy uniós információcsere-hálózat létrehozását javasolja, amelyben a négy szabálysértésre, a sebességhatár-túllépésre, az ittas vezetésre, a biztonsági öv használatának mellőzésére és a piros jelzésnél való áthaladásra vonatkozó adatok − olyan cselekedetek, amelyek szükségtelenül veszélyeztetik az összes közlekedő életét − kerülnek nyilvántartásba és továbbításra abba a tagállamba, amelynek az adott személy regisztrált lakosa és ahol a megfelelő bírságokat e szabálysértésekért, legyen az pénzbírság vagy egyéb bírság, behajtják.

Az Európai Unióban elkövetett közúti szabálysértésekre vonatkozó megfelelő bírságok kiszabása iránti igény és egy ilyen hálózat és az e területeken való közbelépésre vonatkozó szilárd jogalap megteremtése közötti egyensúly elérésére vonatkozó megfelelő eszközök megtalálása nemzeti hatáskörbe tartozik. Az ilyen jellegű jogsértésekért járó bírságok különbözőek a tagállamokban, van ahol a közúti szabálysértéseket adminisztratív és formális pénzbírsággal büntetik, míg más tagállamokban, például Írországban, ezek hazai büntetőügynek számítanak.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Ez a jelentés egy különleges elektronikus rendszer felállítását javasolja, amely lehetővé teszi a vezetőkre vonatkozó információk kicserélését a tagállamok között. Ez lehetővé teszi, hogy bárkit, aki sebességhatár-túllépést követ el, mellőzi a biztonsági öv használatát vagy piros jelzésnél halad át, egyszerű és hatékony módon bírság megfizetésére kötelezzenek abban a tagállamban, ahol a szabálysértést elkövette. A javaslat célkitűzése kétségtelenül jó. Sajnálatos módon azonban a javaslat még sok kívánnivalót hagy maga után.

Az Európai Parlament szeretné, ha a bírságok összegét egységesítenék, amely nehéz feladat, hiszen a különböző tagállamokban eltérnek a jövedelmi szintek. Azt is tartalmazza a javaslat, hogy a közúti közlekedésbiztonsági ellenőrzések során használt műszaki eszközöket és módszereket is egységesíteni kell. Továbbá, a javaslat jogalapja még mindig megkérdőjelezhető, amelyre többek között Svédország is felhívta a Tanács figyelmét. A June List éppen ezért a javaslat ellen szavazott.

  Mathieu Grosch (PPE-DE), írásban. − (DE) Támogattam a közúti közlekedésbiztonság határokon átnyúló végrehajtásáról szóló javaslatot, mivel ezek a szabályok azt fogják jelenteni, hogy azon vezetők ellen, akik egy harmadik országban követnek el közúti szabálysértést, sokkal hatékonyabban fognak feljelentést tenni.

A Bizottság kijelenti, hogy a közúti szabálysértések miatt gyakran nem tesznek feljelentést, ha azt olyan járművel követték el, amelyik egy másik tagállamban van bejegyezve, mint ahol a szabálysértést elkövették. Ezt azzal a tendenciával hozzák összefüggésbe, hogy sok vezető erőszakosabban vezet egy harmadik országban, mint a saját hazájában, mivel kevésbé félnek a büntetőjogi eljárástól. Az új irányelv célja, hogy véget vessen ennek a tendenciának.

Az irányelvben előirányzott elektronikus információcsere, az adatvédelem biztosításával együtt, biztosítani fogja a hatékony együttműködést azon országok között, amelyek lehetővé teszik, hogy a közúti szabálysértések miatt feljelentést tegyenek, oly módon, mintha azokat a vezető saját országában követte volna el. Elsőként, az irányelv az összes halálos baleset és egyéb súlyos közúti balesetek 75%-áért felelős négy közúti szabálysértés miatti feljelentésre korlátozódik. A négy szabálysértés, ahogy azt a Bizottság javaslata előirányozta, a sebességhatár-túllépés, ittas vezetés, a biztonsági öv használatának mellőzése és a piros jelzésnél való áthaladás. Ugyanakkor, a Bizottság az irányelv hatálybalépése után két évvel egy felülvizsgálatot rendel el, amely további szabálysértéseknek az irányelvbe történő belefoglalásához vezethet.

Támogatom ezt az irányelvet és egy fontos lépésnek tartom, nem csak a közúti közlekedésbiztonság elősegítésére vonatkozóan, hanem abból a szempontból is, hogy megteremti Európa számára a lehetőséget, hogy még egységesebb, kiterjedt mobilitási terület legyen.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Az Ayala Sender asszony által készített jelentés egy új eszköz az autósok feljelentésére: súlyos szabálysértések (azonban érdekes módon a kábítószeres befolyásoltság alatt történő vezetés nem tartozik ide) miatti határokon átnyúló feljelentés, Brüsszel előírja a nemzeti hatóságok számára, hogy mennyi éves ellenőrzést végezzenek el és azokat hol folytassák le, a bírságok egységesítése, jogorvoslati lehetőségek, az információ és a jogorvoslat nem mindig a feljelentett személy nyelvén hozzáférhető, az irányelv kiterjesztése egyéb szabálysértésekre is (esetlegesen a parkolóóráknál való engedélyezett tartózkodási idő túllépése esetén?) és így tovább.

Kijelentései ellenére Önt nem érdekli, hogy életeket mentsen meg, sokkal inkább az érdekli, hogy a bírságok a tagállamokhoz kerüljenek. Ha valóban érdekelné a biztonság, és nem csak a pénz, akkor úgy tűnik számomra, hogy olyan adatokat kellene idézni, amelyek halálos baleseteket okozó külföldi vezetőkről, és nem csupán az általuk elkövetett szabálysértésekről szólnak, amelyek száma mellesleg az automatikus radarberendezések elterjedésével közvetlenül arányosan növekszik. Nem készült tanulmány az egyenértékű kétoldalú megállapodások hatásáról, amelyek jelenleg érvényben vannak és néhány közülük évek óta érvényben van, mint például a Franciaország és Németország közötti vagy Franciaország és Luxembourg közötti kétoldalú megállapodás.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az irányelvre vonatkozó javaslat az olyan vezetők számára kiszabott bírságok végrehajtásának elősegítésére irányul, akik a sebességhatár-túllépéssel, ittas vezetéssel, a biztonsági öv használatának mellőzésével és a piros jelzésnél való áthaladással kapcsolatos szabálysértést (a négy legsúlyosabb szabálysértés a halálesetek vonatkozásában az EU-ban) követtek el egy olyan tagállamban, amelyik nem a hazájuk.

A közúti közlekedésbiztonsági kérdések kétségkívül kiemelkedően fontosak, mint ahogy a balesetek számának csökkentésére irányuló erőfeszítések is.

Kétségkívül be kell vezetni olyan intézkedéseket, amelyek a „büntetlenség” ellen küzdenek olyan szabálysértések esetében, amelyet olyan tagállam területén követtek el, amelyik nem a vezető lakóhelye.

Úgy gondoljuk azonban, hogy ezeket a célkitűzéseket nem feltétlenül lehet elérni túlzott mértékű harmonizációval és a biztonsági intézkedések növelésével Európában (ellenőrző- és figyelőberendezések beszerelése az autópályákon, a főbb utakon és városi utakon; uniós elektronikus információcsere-rendszerek létrehozása, amelyek megkérdőjelezik a személyes adatok megfelelő védelmét), lévén, hogy a megelőzés segítségével (az egyes országokat jellemző egyedi − és különböző − helyzet alapján) leszünk valóban képesek a közúti közlekedésbiztonság elősegítésére és a balesetek számának csökkentésére.

Ezért döntöttünk úgy, hogy tartózkodunk.

  Jim Higgins (PPE-DE), írásban. − A PPE-DE képviselőcsoport ír delegációja nevében szeretném egyértelművé tenni, hogy amiatt támogattuk az Ayala-jelentést, hogy a jelentés célja és annak hatása nagymértékben hozzá fog járulni a közúti közlekedésbiztonság javulásához. Tisztában vagyunk a lehetséges nehézségekkel Írország esetében, azonban úgy gondoljuk, hogy ezeket meg lehet és meg is fogjuk oldani, amint megállapodás születik a Tanácsban a javaslat pontos jogalapjára vonatkozóan.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Minden évben emberek ezrei halnak meg vagy sérülnek meg az utakon Európában. Kiemelt fontosságú, hogy egész Európában a kormányok cselekedjenek annak biztosítása érdekében, hogy a közúti közlekedésbiztonsággal komolyan foglalkozzunk. Jelenleg az a tény, hogy az autósok megmenekülnek az igazságszolgáltatás elől azáltal, hogy figyelmen kívül hagyják a közúti közlekedési jogszabályokat, míg egy idegen országban vezetnek, csak súlyosbítja az amúgy is komor helyzetet. Az EU-n belüli fokozott együttműködés a sebességhatár-túllépésre és az ittas vezetésre vonatkozó törvények végrehajtása tekintetében ajánlatos, és én éppen ezért az Ayala Sender asszony által készített jelentés mellett szavaztam.

  Carl Lang és Fernand Le Rachinel (NI), írásban. – (FR) Az autósok megadóztatása, megbüntetése és szisztematikus becsapása úgy tűnik, hogy nem ismer határokat.

A valóságban tudjuk, hogy nem azokat büntetik, akik rosszul, hanem azokat, akik rendszeresen vezetnek. A rendőrség azon szomorú és sajnálatra méltó kötelezettsége, hogy „kvótáknak” és „forgalomnak” feleljenek meg, csak súlyosbítja a gyakran túlzott mértékű rendőri korlátozó intézkedéseket.

Továbbá, annak ellenére, hogy nagy eltérések vannak a különböző tagállamok között a vezetői engedély elkobzásának körülményei tekintetében, és a közúti közlekedésbiztonság területén a szabálysértések és bírságok szintjének rendszere országonként változik, Európa létre akar hozni egy elektronikus rendszert, amely segítségével a tagállamok információt cserélhetnek a területükön elkövetett szabálysértésekre vonatkozóan az autósok nagyobb szintű megbírságolása érdekében.

Amíg természetesen csak támogatni tudjuk a közúti balesetek számának csökkentését, fontos annak biztosítása, hogy az új jogszabályi intézkedések ne veszélyeztessék a szabadságjogokat vagy ne jelentsenek jogellenes, helytelen és tisztességtelen intézkedéseket.

  David Martin (PSE), írásban. − Támogatom a jogszabályt, amely az olyan vezetők elleni szankciók végrehajtását segíti elő, akik egy másik tagállamban követnek el szabálysértést, mint ahol a járművet nyilvántartásba vették.

  Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. − (NL) Az autóvezetők hajlamosak rá, hogy gyorsabban vezessenek külföldön, mint saját országukban, és sokkal inkább hajlamosak a szabálytalan parkolásra ottartózkodásuk alatt. A gyakorlat azt mutatja, hogy a sebességhatár-túllépésért és a szabálytalan parkolásért kirótt bírságokat csak ritkán hajtják be, amely főként a nagyobb városok lakói és vezetői ingerültségét eredményezi. Az európai együttműködésnek, pontosan a közlekedőkre vonatkozó egyenlő kötelezettségek tekintetében már régen eredményt kellett volna hoznia.

Végül is, mindenkinek meg kell fizetnie a külföldi útdíjakat és már évek óta beszélünk arról a lehetőségről, hogy az elektronikusan nyilvántartásba vett díjakat abban az országban hajtsuk be, ahol a kérdéses személy lakik. Ezt alkalmazhatnánk a forgalmi bírságok esetében is. Káros a közúti közlekedésbiztonság és a környezet szempontjából, ha az autóvezetők tudják, hogy külföldön megúszhatják a szabályok megszegését.

Ezért támogatjuk a javaslatot, amely a bírságok határokon keresztül történő beszedését egyszerűsíti. Ez semmilyen módon nem befolyásolja azon véleményünket, hogy a büntetőjog egy adott nemzet ügye, és annak is kell maradnia, és hogy az európai elfogatóparancs, amely értelmében az embereket saját országuknak ki kell adnia egy másik ország számára, ahol is őrizetben maradnak, időnként nagyon hosszú ideig, az igazságtalanság meghosszabbítását eredményezi.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Amennyiben az EU foglalkozik a határokon átnyúló közlekedési szabályokkal, ez nem korlátozódhat a bírságra vonatkozó felszólítás végrehajtására. Brüsszelben például, amely természetesen egy kozmopolita város, nem ismeretlen a külföldi rendszámtáblával rendelkező emberek számára, hogy amikor egy incidens kapcsán, mint például egy közúti baleset vagy rablás esetén segítségre van szükségük bűnüldöző hatóságoktól, hogy nem kapnak olyan szintű segítséget, amilyet a belga rendszámtáblával rendelkező járművek, azon az alapon, hogy nem fizetnek hozzájárulást az úthálózat üzemeltetési és járulékos költségeihez, amelyet a belga járműtulajdonosoknak kell fizetniük. Az EU-nak, amely mindig a diszkrimináció-ellenességet hirdeti, tennie kell valamit a helyzet megoldása érdekében.

Egy további megoldatlan ügy a számos európai országban felállított környezetvédelmi zónák kérdése. Felmérések szerint a vezetők 40%-a nem ismerné fel a jeleket vagy behajtana ezekbe a zónákba engedély nélkül. Úgy tűnik, hogy a vagyonszerzés áll a közúti közlekedésbiztonsági intézkedések határokon átnyúló végrehajtásának középpontjában, hasonlóan a jól jövedelmező környezetvédelmi bírságokra vonatkozó felszólításokhoz. A közúti közlekedésbiztonság elősegítésére irányuló egyéb intézkedésekkel nem foglalkoztak a folyamat során, ezért utasítottam vissza a jelentést.

  Seán Ó Neachtain (UEN), írásban. – (GA) Én határozottan támogatom ezt a jelentést, amelynek célja az ír utak fejlesztése. Megteremti a lehetőséget a határokon átnyúló bírságok kiszabására a vezetőknek, amint egy uniós tudásalapú hálózatot létrehoztak. Ez a hálózat lehetővé fogja tenni a különböző tagállamok számára az olyan külföldi vezetőkkel kapcsolatos információcserét, akiket ittas vezetésért, sebességhatár-túllépésért, a biztonsági öv használatának mellőzéséért és a piros jelzésnél való áthaladásért bírságoltak meg. Ezeket a bűnözőket értesíteni fogják a pénzügyi szankciókról.

Ez a egységes megközelítés előrelépés a bírságok kiszabása tekintetében olyan személyekre vonatkozóan, akik nem tartják be az utakra vonatkozó szabályokat. Írország útjai biztonságosabbak lesznek ezáltal. Bírságot fognak alkalmazni és ez meg fogja állítani azokat a vezetőket, akik nem tartják be a szabályokat.

  Brian Simpson (PSE), írásban. − Először is, szeretnék gratulálni az előadónak az üggyel kapcsolatban végzett kemény munkájáért és másodszor, szeretnék gratulálni az egész Parlamentnek azért, hogy megerősítette ezt a Tanácsnak küldött erőteljes álláspontot azon nehézségek fényében, amellyel ez a javaslat szembenéz.

A határokon átnyúló végrehajtásra szükség van az EU egész területén, amennyiben komolyan gondoljuk a közúti közlekedési balesetek és halálesetek számának csökkentését. Abszurd, hogy egy saját tagállamán kívül vezető polgár figyelmen kívül hagyhatja a sebességhatár-túllépésre, ittas vezetésre, a biztonsági öv használatának mellőzésére és a piros jelzésnél való áthaladásra vonatkozó törvényeket anélkül, hogy ezért megfelelő büntetésben részesüljön.

Úgy gondolom, hogy ez egy fontos lépés a rendfenntartó szervek közötti jobb együttműködés elérése felé, amely eredményeképp remélhetőleg a közúti közlekedésbiztonsági intézkedések végrehajtása teljes mértékben egységes lesz az EU egész területén.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. – (RO) A közúti közlekedésbiztonság területére vonatkozó határokon átnyúló végrehajtás elősegítéséről szóló irányelvre vonatkozó javaslat mellett szavaztam. A közúti balesetek 70%-át a sebességhatár túllépése, a biztonsági öv használatának mellőzése, a piros jelzésnél való áthaladás és az alkohol befolyása alatt történő vezetés okozza. Már léteznek kétoldalú megállapodások néhány tagállam között a közúti közlekedésbiztonsági rendeletek megszegése esetén alkalmazandó határokon átnyúló vádemelésre vonatkozóan, azonban még mindig nincs közös európai keretszabályozás. Szeretném megemlíteni, hogy az irányelvre vonatkozó javaslat csak a pénzügyi szankciókról tesz említést. Úgy gondolom, hogy a Bizottság javaslata jelentősen hozzá fog járulni emberi életek megmentéséhez. Sajnálatos tény, hogy hozzávetőlegesen 43 000, nagyjából egy közepes méretű európai város lakosságával megegyező számú ember hal meg évente közúti balesetekben Európában, nem is szólva arról az 1,3 millió emberről, akik közúti balesetet szenvednek éves szinten.

Én is sajnálatosnak tartom, hogy 13%-kal Romániában növekedett a legnagyobb arányban a közúti balesetek száma a tavalyi év során. Remélem, hogy az, hogy az európai parlamenti képviselők többsége a jelentés mellett szavazott, arra ösztönzi az Európai Unió Tanácsát, hogy felgyorsítsa a közúti balesetek számának csökkentéséhez szükséges intézkedések elfogadását. Azonnal cselekednünk kell, hogy emberéleteket tudjunk megmenteni.