Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. december 18., Csütörtök - Strasbourg

9. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

- Jelentés: Jutta Haug, Janusz Lewandowski (A6-0486/2008)

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) A nemrég elfogadott 2009-es költségvetés egyik pozitív eleme az egyértelmű prioritások szerepeltetése, mint például a kis- és középvállalkozások támogatása, a klímavédelem és a legszegényebb országok segélyezése az élelmiszerválság során. Sajnos nincs sok lehetőségünk arra, hogy a költségvetést felhasználjuk a pénzügyi válság megoldásában, nem csak azért, mert az igen csekély összeget jelent a tagállami költségvetésekhez viszonyítva – azok 1%-a – hanem azért is, mert a 2007–2013-as időszak keretszabályai igen merevek. Nagyra értékelem azon képviselők munkáját, akik egyeztetésekbe kezdtek a Bizottsággal arról, hogy legalább globális problémák esetére legyen lehetőség módosításokkal élni. Sajnos a Tanács nem hajlott a nagyobb rugalmasság elfogadására. A Lisszaboni Szerződés ratifikálása után az Európai Parlamentnek majd több hatalma lesz.

  Frank Vanhecke (NI). - (NL) Elnök asszony, én természetemből adódóan kritikusan szemlélem az Európai Unió intézményeinek működését, tehát szinte mondanom sem kell, hogy a 2009-es költségvetésről szóló jelentés ellen szavaztam. Először is, egyáltalán nem vagyok róla meggyőződve, hogy az európai intézmények bölcsen költik el azokat a hatalmas, az adókból származó összegeket, amelyek felett rendelkeznek.

Másodszor pedig, véleményem szerint a szakpolitika túl sok területébe avatkozunk be; ráadásul a tagállamok a kifizetett támogatásokat mindig egyfajta európai pénzforrásnak tekintik, amelyhez nekik maguknak semmi közük, így aztán ezeket a forrásokat rosszul, kis hatékonysággal használják fel.

Ezenkívül feltűnt az is, hogy alig kapok válaszokat az EU számos testvérintézménye és ügynöksége működési költségeivel kapcsolatos parlamenti kérdéseimre. Ez igen gyanús nekem, és még jobban megerősíti a költségvetésre leadott „nem” szavazatomat.

- Jelentés: Marianne Thyssen (A6-0441/2008)

  Ignasi Guardans Cambó (ALDE). – (ES) Elnök asszony, először is röviden megemlíteném, hogy tartózkodtam Marianne Thyssen játékbiztonsági jelentésének szavazásánál.

Természetesen egyetértek az előadóval és képviselőtársaim többségével abban, hogy a gyermekek biztonságát meg kell védeni, és általánosságban véve biztosítani kell a fogyasztók biztonságát. Úgy gondolom azonban, hogy a tagállamok kulturális hagyományait tiszteletben kell tartani, és – ami a legfontosabb -- a biztonságról szóló vita nem vezethet olyan szélsőséges jogalkotási lépésekhez, amelyek – mint ebben az esetben is – már-már a nevetségesség határát súrolják,.

Az irányelv által bevezetett biztonsági követelmények némelyike egyértelműen a nevetségesség határán egyensúlyoz. Ez különösen a vita alatt tűnt így, bár végül sikerült kimenteni az irányelvet a komolytalanság csapdájából. Előbb-utóbb azonban mégis elfogadunk majd egy olyan irányelvet is, amely kötelezővé teszi, hogy a gyerekek mindig sisakban menjenek el otthonról, vagy hordjanak kesztyűt, ha hideg van. Ennek véleményem szerint semmi értelme, de sajnos efelé tartunk.

Úgy gondolom tehát, hogy az irányelvnek vannak értékei, de több helyen túl messzire megy, ezért tartózkodtam.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Nagy örömmel nyugtáztam, hogy a játékok biztonságáról szóló irányelv átment az első olvasaton, és hogy elutasítottuk a Zöldek és néhány szocialista abszurd javaslatát arról, hogy minden játékot kötelező jelleggel független szervek vizsgáljanak be. Ezzel a módosítással próbáltak akadályt gördíteni a dolog elé, annak dacára, hogy az amerikai és kínai tapasztalatok is megmutatták, hogy az európai piacon a tesztelés ellenére is előfordulnak hibás játékok. A célunk az, hogy a gyártókra és az importőrökre a biztonság szempontjából teljes felelősség háruljon. A gyártóknak kell igazolniuk, hogy a termékeik megfelelnek az előírásoknak, azonban ha ilyen előírások nem léteznek, az irányelv 18. cikke vizsgálatot ír elő. A külső vizsgálatok költsége a Cseh Köztársaságban átlagosan kb. 3 000 euró. Ez a lépés az EU-n belüli kis cégeket tönkretenné, ugyanakkor pedig a játékok Kínában történő bevizsgálása nem garantálná a biztonságot. A felelősséget az importőrökre és a gyártókra kell terhelni, de semmiképpen sem a világ távoli pontjain elhelyezkedő, szabályozatlan tesztközpontok bevonásával. Boldog Karácsonyt kívánok a szülőknek, akik ezt az ajándékot kapják tőlünk...

  Hiltrud Breyer (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony, én nem támogattam a játékokról szóló kompromisszumos módosító javaslatot. Túl sok biztonsági kiskapu marad, különösen a vegyszereket illetően. A méreganyagok nem valók gyerekek kezébe, még a legkisebb mennyiségben sem. A mai döntés csalódást keltett bennem, és ráadásul nem is elég ambiciózus. Azon kívül, hogy túl sok kiskapu van benne, az összes nehézfém és allergén illatanyag teljes, határozott betiltása is hiányzik belőle; a zajcsökkentés terén kitűzött egyértelmű célok szintúgy. Gyalázat, hogy milyen határozatlanul próbáljuk itt védeni a gyermekeink biztonságát.

Az őrült sietségben, hogy minél hamarabb egyetértés legyen, elmaradt az első olvasat, csak azért, hogy úgy tűnjön, hogy ettől majd jövő héten a karácsonyfa alatt a játékok biztonságosak lesznek. Az egész dolog abszurd, teljesen értelmetlen. Történtek előrelépések, de ez egyébként is minimálisan elvárható egy 20 éves, a felülvizsgálatra rég megérett irányelv esetében. Összességében túl sok volt itt a feltűnősködés és túl kevés a komoly tartalom. A felelősséget nem lehet az iparágra hárítani; az egyértelmű jogalkotás felelőssége minket terhel!

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Marianne Thyssen jelentése mellett szavaztam.

A RAPEX nem pusztán öt betű, hanem egy európai szintű gyors riasztási rendszer, amely a fogyasztókat figyelmezteti a veszélyes termékekre.

2006-ban a tagállamok közötti gyors információcserének köszönhetően a rendszerbe 221 játékokkal kapcsolatos figyelmeztetés került be, összesen pedig 924 figyelmeztetés volt. A játékokkal kapcsolatos figyelmeztetések javarészt sérülésveszélyről, vagy valamilyen allergia vagy más egészségügyi probléma veszélyéről szóltak; különösen fontos ez az allergiások esetében.

Örülök, hogy a Parlament ma az irányelv mellett szavazott, mivel ezek a tények is mutatják, hogy egyértelműen nagy szükség van rá. A mai szavazással, a 20 éves játékbiztonsági irányelv modernizálásával az Európai Parlament nagy lépést tett a játékok biztonsága, valamint a gyermekek egészsége és biztonsága terén.

Nagy örömmel látom, hogy az Európai Parlamentben ezt a folyamatot egy szlovákiai látogatócsoport is nyomon követi. Őket nagy szeretettel üdvözlöm, és kellemes tartózkodást kívánok nekik az európai demokrácia központjában.

  Kathy Sinnott (IND/DEM). - Elnök asszony, nagy örömmel nyugtáztam, hogy sor került a játékbiztonsági irányelv szavazására, egyszerűen azért, mert ha határozott üzenetet akarunk küldeni a játékokról és a játékok biztonságáról a világnak, akkor azt karácsonykor kell megtenni. A halogatással gyengítettük volna az üzenet értékét. Ilyenkor az emberek a játékokkal foglalkoznak.

Idén megint csak több millió kínai játékot vontak be a piacról, mint ahogy tavaly is. Az okok – ólom, arzén, higany és PCB-anyagok – nagyon súlyosak, és akármilyen játékról is van szó, hintalóról vagy mesekönyvről, anyaként tudom, hogy az előbb vagy utóbb jó eséllyel a gyerek szájában köt ki. A játékokkal tehát nem lehetünk elég óvatosak, és örülök, hogy erre a lépésre sor került.

- Jelentés: Thomas Mann (A6-0424/2008)

  Milan Gaľa (PPE-DE). – (SK) Szeretnék köszönetet mondani Mann képviselő úrnak a jelentéséért. Mindannyian tudjuk, milyen fontos szabályokat lefektetni és felszámolni a diákok, valamint az uniós munkaerőpiac kereslet-kínálati viszonyainak megfelelően költöző munkavállalók mobilitása előtti akadályokat.

A szakoktatás és -képzés európai kreditrendszerének bevezetése megkönnyíti majd a képzés során a szakképesítések átvitelét, elismerését és megszerzését. Ez az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének minden szintjén elérhető képesítésekre és az összes képzési lehetőségre vonatkozik majd.

Jóváhagyásunkkal komoly lépést tettünk az egész életen át tartó tanulás szélesebb körű támogatása és a magasabb foglalkoztatási szint felé; a nyitottság, a mobilitás, a munkavállalók és az oktatásban résztvevők jobb társadalmi integrációja felé. Ez a lépés tehát meg fogja könnyíteni a rugalmas, egyedi megközelítések kifejlesztését és a szakképesítések elismerését, mind a formális, mind az informális oktatás esetében.

- Jelentés: Marianne Thyssen (A6-0441/2008)

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Először is szeretnék köszönetet mondani Marianne Thyssennek; neki köszönhető az, hogy ilyen dicséretes kompromisszumot sikerült elérnünk, melynek eredményeként gyermekeink védve lesznek majd a játékokban esetleg előforduló nemkívánatos anyagoktól – anélkül, hogy az ipari cégeknek ezzel kárt okoztunk volna.

Talán tudják, hogy jómagam teljes mértékben támogattam az allergének játékokban történő használatának korlátozását – nekem is négy gyerekem van, és nem mindig gondoltam bele külön, hogy a játék, ami a kezükben van, vajon biztonságos-e. Az európai szülők gyakran arra a feltételezésre építenek, hogy a boltokban kapható játékok nyilván nem árthatnak gyermekeiknek. Örülök tehát, hogy közösen megszigorítottuk a szabályozást annak biztosítására, hogy csak a gyermekek számára biztonságos játékok kerülhessenek a boltokba, mivel a gyermekek a legkiszolgáltatottabb fogyasztók.

Az EU piacán árult játékok közel 80%-a importból származik, és 2007-ben több millió Kínában gyártott játékot kellett visszavonni a piacról, mert nem feleltek meg az európai előírásoknak. Az áruk szabad áramlása miatt felül kell vizsgálni a piacra bocsátás és a szabványoknak való megfelelés szabályait.

- Jelentés: Christian Ehler (A6-0494/2008)

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) (a felszólalás eleje nem hallható) betétbiztosítás, amelyet az Európai Parlament igen rugalmas módon javasolt, és amelyet jómagam is támogatok. Harmonizálni kívánjuk a kis megtakarítások minimális védelmének szintjét azáltal, hogy 50 000 euróig biztosítjuk a betéteket; valamint a betétek kifizetésére rövid határidőt kívánunk megszabni, hogy a betétesek a válság alatt is egyértelmű, gyors és pontos információt kapjanak bankbetétjeik helyzetéről. Erre a lépésre szükség van, mivel a betétesek kaotikus módon helyezgetik át betétjeiket a jó helyzetben lévő bankokból olyan bankokba, amelyeket csak kormánygaranciával sikerült megmenteni. Ez a javaslat az egyetlen módja annak, hogy visszaállítsuk a kis betétesek bizalmát és stabilizáljuk a banki szolgáltatások piacát. Azt szeretném, ha a garancia a kis- és középvállalkozásokra is vonatkozna, hiszen azok pótolhatatlan szerepet játszanak az európai társadalomban, de a válságok idején mégis ezek a vállalkozások vannak a leginkább veszélyben.

- Állásfoglalási indítvány: Az OLAF-rendelet felülvizsgálatára vonatkozó tanácsi megközelítés (B6-0627/2008)

  Frank Vanhecke (NI). - (NL) Elnök asszony, én az OLAF-ról szóló állásfoglalás mellett szavaztam, mert teljes mértékben egyetértek a Parlament azon szándékával, hogy növeljük az OLAF függetlenségét. Valamit tenni kell, mégpedig sürgősen. Jelenleg az OLAF alig több, mint a Bizottság egyik főigazgatósága, és a hivatallal kapcsolatos politikai felelősséget a Bizottság alelnöke viseli. Ez nem egy jó megoldás. Az OLAF működése független, de csak afféle hibrid státusza van, és ezen változtatni kell. Ez eddig rendben is van.

Általánosságban úgy gondolom, hogy az európai intézmények az adófizetők pénzét igencsak könnyedén kezelik. Az OLAF-nak legalább rendelkeznie kellene az arra elégséges eszközökkel, létszámmal és felelősséggel, hogy ennek a jelenségnek a nyilvánvalóan bűncselekménynek számító megnyilvánulásait meggátolja. A másik oldal, a pénzek nagyvonalú elköltésének legális esetei – nos, ránk vár, hogy ennek véget vessünk.

- Jelentés: Javier Moreno Sánchez (A6-0437/2008)

  Frank Vanhecke (NI). - (NL) Elnök asszony, én a FRONTEX-ről szóló, meglepően kiváló jelentés mellett szavaztam, mivel csak támogatni tudom az intézmény megerősítését célzó felvetést. A magam részéről úgy gondolom, hogy az illegális bevándorlás elleni küzdelemnek az unió fő prioritásának kellene lennie, és ennek megfelelően nagyon fontosak a FRONTEX és a harmadik államok hatóságai között létrejött megállapodások. A jelentés – hála istennek! – a nevén nevezi a dolgokat, és rámutat a tagjelölt Törökország elfogadhatatlan hozzáállására is.

Véleményem szerint éppen eléggé egyértelmű, hogy egy harmadik ország, történetesen egy tagjelölt állam, Törökország hatóságai aktívan visszautasítják a FRONTEX-szel való együttműködést. Ennek közvetlen hatással kellene lennie az unió és ezen állam politikai és gazdasági kapcsolataira, azaz fel kellene függeszteni a csatlakozási tárgyalásokat Törökországgal, ezzel a nem európai országgal.

  Philip Claeys (NI). - (NL) Elnök asszony, a Moreno Sánchez-jelentés mellett szavaztam, bár van néhány fenntartásom. Őszintén szólva nem vártam sokat a jelentéstől, figyelembe véve az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban jellemző politikailag korrektséget. Meg kell mondanom azonban, hogy a jelentés kiegyensúlyozottan foglalkozik több kényes kérdéssel is, köztük a harmadik országok, például Líbia és Törökország együttműködésének hiányával, amit nevezhetünk akár szabotázsnak is.

Törökország esetében szégyenletes, hogy egy tagjelölt ország ilyen nyilvánvalóan nem teljesíti kötelezettségeit. A FRONTEX-et – és ebben a kérdésben a jelentés hagy némi kívánnivalót maga után – hatékony eszközzé kellene tenni az illegális bevándorlás elleni küzdelemben, s ugyanakkor a nemzetközi bűnözés, a drog- és fegyverkereskedelem elleni küzdelemben is.

- Jelentés: Gianluca Susta (A6-0447/2008)

  Philip Claeys (NI). - (NL) Elnök asszony, én a Susta-jelentés mellett szavaztam, mert a hamisítás természetesen komoly probléma, és az előttünk fekvő szöveg józan megfontolások alapján készült.

Teljes egészében egyetértek a jelentés 30. cikkével, amely arra emlékeztet, hogy, idézem, „Törökország csak akkor lesz hiteles tagjelölt, ha a közösségi vívmányok vállalására alkalmas helyzetben van, és képes garantálni a szellemi tulajdonjogok teljes körű tiszteletben tartását határain belül”. Ebből az derül ki, hogy Törökország még nem teljesen kész az EU-tagságra, és ezt tudomásul vettem.

  Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök asszony, én azt gondolom, hogy rengeteg jelen lévő képviselőtársam mind egyetért velem a szellemi tulajdonjogok fontosságát illetően, nem csak a tudásalapú gazdaságok szempontjából, hanem amiatt is, hogy az európai fogyasztóknak igen komoly károkat okozhatnak például a hamis gyógyszerek, élelmiszerek vagy autóalkatrészek.

Komoly fenntartásaim voltak az eredeti állásfoglalással kapcsolatban, amely túlzottan nagy hangsúlyt fektetett a fogyasztókra. Az a nevetséges helyzet alakulhatott volna ki, hogy a beutazókat a határon átkutatják, és hamisított termékeket keresve elveszik tőluk számítógépeiket, MP3-lejátszóikat és iPodjaikat. Szerencsére a Zöldek előálltak egy jóval értelmesebb alternatívával, és a Karácsony kompromisszumkész légkörében hajlandóak voltak visszavonni a vállalatokra vonatkozó indokolatlan bírálatokat. Összességében nagyon elégedettek voltunk az állásfoglalással; igennel szavaztunk.

Teljesült az álmom, hogy az üres teremhez szólhattam… Végezetül mindenkinek, aki még itt van, Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánok!

- Jelentés: Antonio López-Istúriz White (A6-0460/2008)

  Kathy Sinnott (IND/DEM). – Elnök asszony, én is szeretnék Kellemes Karácsonyt kívánni. A terem azért nem teljesen üres.

Én a felnőttek védelméről szóló López-jelentés mellett szavaztam, különösen a határokon átnyúló vonatkozások miatt, mert tapasztalatból tudom, hogy ezekre az intézkedésekre milyen nagy szükség van, és azért is, mert remélem, hogy ez egy lépéssel közelebb visz minket a valódi európai mobilitáshoz. Itt olyan felnőttekről van szó, akiknek valamilyen bírósági ügye van. Sok esetben nagyon kiszolgáltatott emberek ezek, akik közül sok a bíróságilag gyámság alá helyezett vagy fogyatékkal élő. De ha ezt továbbgondoljuk, a logikus következő lépés az, hogy a szociális ellátást kapó személyek ezt a támogatást magukkal vihessék, hogy ugyanúgy mozoghassanak Európában, mint a munkavállalók.

- Jelentés: Nirj Deva (A6-0445/2008)

  Kathy Sinnott (IND/DEM). – Elnök asszony, én „a béke megszilárdulásának és állam építésének kilátásairól” szóló Deva-jelentés ellen szavaztam, az egyik cikke miatt, amelyben az szerepel, hogy nem elégséges csupán reagálnunk, hanem megelőző intézkedéseket is kellene tennünk, akár kényszerítő katonai erővel is, ha nincs más megoldás.

Ez a Bush-doktrína. Képviselőtársaim talán nem ismerték fel, hogy ez az a Bush-doktrína, amelynek Irakot is köszönhetjük, de így van. Sarah Palint azért kritizálták, mert nem tudta, mi az a Bush-doktrína; de nem tudom, hogy képviselőtársaim valójában tudatában vannak-e annak, hogy ma emellett szavaztunk.

  Luisa Morgantini, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Általában nem használom fel a szavazáshoz fűzött indokolás eszközét. Ma ezt először teszem, képviselőcsoportom nevében.

Sajnos egy olyan jelentés ellen szavaztunk, amelyet – a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményének előadójaként és a Fejlesztési Bizottság tagjaként – jómagam is segítettem kidolgozni. Ez egy jó jelentés, és köszönettel tartozom Nirj Devának és a Fejlesztési Bizottságnak a jelentésen végzett munkájukért.

A szöveg nagy részével kapcsolatban egyetértés is van: ilyen a konfliktuselemzés beépítése az együttműködésbe; a civil társadalom és a helyi társadalom támogatása; a könnyűfegyverek terjedése elleni harc; a katonák és rendőrök magatartási kódexének szükségessége; a reprodukciós egészség; a természeti erőforrások felhasználásának átláthatósága és a menekültek támogatása. A jelentés külön kiemeli a nemek egyenjogúságának érvényesítését is. Akkor miért szavazna ellene bárki? Az ok egyszerű: mert egyes részeiben a fejlesztési segítségnyújtásba bevonná a hadsereget is.

Ez a Parlament, a Fejlesztési Bizottság és a Mitchell-jelentés a rendelet és a fejlesztési együttműködési eszköz bevezetésekor egyértelműen kimondta, hogy azt nem lehet katonai költségek fedezésére felhasználni. Ezért a Parlament az országstratégiai dokumentumokban is igyekezett biztosítani, hogy a fejlesztési erőforrásokból ne irányozhassanak elő összegeket biztonsági intézkedésekre.

Vajon miért vannak ilyen ellentmondások a különböző állásfoglalásokban? A fejlesztési alapokat fejlesztésre kell használni: oktatásra, egészségügyre, mezőgazdaságra, a helyi közösségek és a nőszervezetek támogatására. Az együttműködési erőforrások a szegénység és az igazságtalanságok felszámolására sem elegendőek, ezért katonai kiadásokat végképp nem lehet belőlük finanszírozni.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

- Jelentés: Reimer Böge (A6-0504/2008)

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az EU úgy döntött, hogy új eszközt vezet be „a fejlődő országokban emelkedő élelmiszerárakra adott gyors reakció érdekében”. Ez az élelmezésfinanszírozási eszköz, amelyhez egy 1 milliárd eurós keretösszeg is elfogadásra került, három éves periódusra.

Az eredeti javaslat az volt, hogy az „élelmezésfinanszírozási eszközt” a többéves pénzügyi keret második (Mezőgazdasági) fejezetének tartalékából fedezik, valamint a negyedik fejezet (Külső tevékenységek) plafonjának felülvizsgálatából. De végül az a döntés született, hogy a források a rugalmassági eszközből, a sürgősségi segélyre képzett tartalékból és a negyedik fejezeten belül a stabilitási eszközből történő átcsoportosításból származzanak.

A kezdeményezés finanszírozásához módosítani kell intézményközi megállapodást, hogy nagyobb összeg, (jelenlegi árfolyamon) 479 218 000 euró álljon rendelkezésre a 2008-as sürgősségi segélyre képzett tartalékban.

A kezdeményezés bejelentett céljait pozitívnak tartjuk, de szeretnénk megismételni, hogy nem szabadna azt egyszerűen egy olyan „ellensúlynak” vagy feltételnek tekinteni, amelynek segítségével az EU kikényszeríthet egy megegyezést a Kereskedelmi Világszervezetben; vagy éppen egy gazdasági partnerségi megállapodást az AKCS-országokkal. Nem szabad felhasználni az uniós fejlesztési segélyek csökkentésének álcázására sem; sem annak leplezésére, hogy az EU hatalmas összegeket kíván hozzáférhetővé tenni a fegyverkezési verseny újraindítása és a nemzetközi kapcsolatok militarizálása érdekében.

- Jelentés: Reimer Böge (A6-0474/2008)

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez az új költségvetésmódosítás-tervezet az EU Szolidaritási Alapjának mobilizálásához kapcsolódik, amelyre Cipruson a súlyos aszály miatt van szükség (7,6 millió euróról van szó, az összesen 176 millió euró kitevő károk enyhítésére).

A Bizottság azonban rámutat, hogy „Figyelembe véve a 13 04 02. Kohéziós Alap költségvetési tétel kifizetési előirányzatainak többletét, nem lesz szükség újabb kifizetési előirányzatokra az EU Szolidaritási Alapjából Ciprus részére történő kifizetések finanszírozásához”. Más szóval, a természeti katasztrófa kezeléséhez szükséges források a kohéziós politika forrásaiból is rendelkezésre állnak.

A „kifizetési előirányzatok többlete” a Kohéziós Alapban – több más ok mellett – abból származik, hogy a „kohéziós országokban” egyre késik a programok megvalósítása. Emiatt tehát ahelyett, hogy a „szolidaritás” elvét alkalmaznánk, ami hátrányos lehet a gazdaságilag fejletlenebb országok számára, a strukturális és kohéziós politikák folyamatos alulteljesítését megelőző döntést kellett volna hozni.

Arra is fel szeretném hívni a figyelmet – ahogy ezt korábban is megtettük – hogy fel kell gyorsítani a Szolidaritási Alap mobilizálásának eljárásait annak biztosítására, hogy az a regionális katasztrófák esetén is felhasználható legyen, mivel így végre a gyakorlatban is hasznosítható módon elismernénk a földközi-tengeri régió természeti csapásainak, például az aszályoknak és tüzeknek a sajátosságait.

- Jelentés: Reimer Böge (A6-0493/2008)

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) A fejlődő országok élelmiszerárainak emelkedése rendkívül fontos kérdés, hiszen az EU-nak azonnali lépéseket kell tennie a legrászorulóbbakat érintő káros hatások ellensúlyozására. Ezért a Parlament ebben a jelentésben a helyzet azonnali kezelésének finanszírozását javasolja, 420 millió euró összeggel. A konkrét terv a rugalmassági eszköz felhasználása, amelyről a 2006-os intézményközi megállapodás rendelkezik. Ebben az EU lehetővé tette a rugalmassági eszköz felhasználását olyan konkrét kiadások finanszírozására, amelyek nem fedezhetők a többéves pénzügyi keret egy vagy több fejezetének plafonjain belül.

A jelenlegi helyzet teljes egészében megfelel az intézményi követelményeknek, és az EU szolidaritási politikája értelmében finanszírozása kétségtelenül indokolt. A döntéshozók így, a helyzet súlyosságának ismeretében nem is kérdőjelezték meg az intézkedést.

Az idő sürget; a gyors cselekvésen múlhat az, hogy egyszerű balesetként, vagy az érintett társadalmak jövőbeni fejlődését ma még átláthatatlan mértékben befolyásoló emberi tragédiaként fogunk visszatekinteni erre a helyzetre.

- Jelentés: Kyösti Virrankoski (A6-0481/2008)

  Derek Roland Clark (IND/DEM), írásban. − A UKIP párt a jelentés mellett szavazott, mert a 4,9 milliárd eurós el nem költött előirányzat így visszakerül a nemzeti kormányokhoz.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelenlegi pénzügyi időszakban (2007–2008) a Szolidaritási Alapot kilencszer használták fel (Németország: 166,9 millió euró; Egyesült Királyság: 162,3 millió euró, Görögország: 99 millió euró; Franciaország: 17,1 millió euró; Magyarország: 15 millió euró; Szlovénia: 8,2 millió euró és Ciprus: 7,6 millió euró). A végösszeg körülbelül 477,3 millió euró az évi 1 milliárd eurós felső határból.

A támogatásra természetesen szükség van, ezt nem is kérdőjelezem meg – és most abba sem mennék bele, hogy az aktiválás és a támogatás elérhetővé tétele túl hosszú időbe telik –, a kérdés a mobilizált források eredete, különösen a jelen költségvetésmódosítás-tervezet ismeretében.

Más szóval, a természeti csapások idején sürgős támogatásra van szükség, ez nem vitás, de ezen források eredete megkérdőjelezhető, főleg, ha azokat a kohéziós politikától vonják el és nem például az EU egyre erősebb militarizálását célzó előirányzatoktól. Úgy gondoljuk, hogy a kohéziós politikát meg kellene védeni.

Végül pedig, ahogy máskor is tettük, kiemeljük, hogy a Szolidaritási Alapban változtatásokra van szükség az Alap igénybe vételének felgyorsítására, annak biztosításával, hogy a regionális katasztrófák kezelése támogatható maradjon; a gyakorlatban is elismerve ezzel a földközi-tengeri régió természeti csapásainak, például az aszályoknak és tüzeknek a sajátosságait.

- 2009. évi általános költségvetési tervezet, a Tanács által módosított formában

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Junilistan úgy gondolja, hogy lehetséges az uniós tagállamok befizetéseinek megfelezése. Az EU pénzének nagy része fölösleges – vagy gazdaságilag, társadalmilag káros – tevékenységekre megy el, ideértve az agrárpolitikát, a Kohéziós Alapot, a halászati politikát és a különböző információs kampányok támogatását. Ezenkívül ott van még az Európai Parlament Strasbourg és Brüsszel közötti ingázásának költsége; valamint az olyan intézmények, mint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága, amelyeket azonnal fel kellene oszlatni.

Az agrárpolitika különösen kifogásolható. A pénz a fogyasztóktól kerül át a – gyakran nagyon gazdag – támogatottakhoz. A szegény országok mezőgazdasági termelői a dolog vesztesei: nekik az EU támogatott termelőivel kell versenyezniük.

Az EU legkülönbözőbb intézményei folyton arra figyelmeztetik a tagállamokat, hogy milyen fontos lefaragni az állami kiadásokat. Ugyanakkor a Parlament folyton magasabb uniós kiadásokat követel. Az egész helyzet teljesen abszurd. A tagállamok a közpénzt iskolákra, egészségügyi ellátásra, kutatásra, infrastruktúrára és a társadalom kiszolgáltatott csoportjainak támogatására költik; az EU kiadásainak nagy része pedig egy őrült agrárpolitikára megy el, vagy éppen az elhibázott Strukturális Alapokra és az olyan EU-intézmények finanszírozására, amelyeket régen fel kellett volna számolni.

A költségvetési tervezetre adott nemleges szavazatunkat tekintsék az EU-költségvetés kiadásainak drámai csökkentésére és a tagállami befizetések megfelezésére való felszólításnak.

- Jelentés: Jutta Haug, Janusz Lewandowski (A6-0486/2008)

  Kader Arif (PSE), írásban. – (FR) A 2009-es közösségi költségvetésben az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja egy, az európai szociális turizmus fejlesztését szolgáló előkészítő intézkedés elfogadását javasolta, sikerrel.

Ez a projekt arra a felismerésre épül, hogy sok polgár gazdasági okokból nem utazhat, és ezt az igazságtalanságot orvosolni kell, mindenkinek garantálva a nyaralás lehetőségét. De a dolog a területrendezés és a helyi fejlesztés szempontjából is hasznos.

A társadalmi keveredés és a helyi fejlesztés összekapcsolásával, valamint azzal, hogy a lakosság azon részének, amely nehezen jut el nyaralni, erre lehetőséget biztosítunk, a szociális turizmus növeli a turisztikai szektor nyereségét. Így aztán lehetőséget teremt a szezonon kívüli turizmus fejlesztésére, különösen az erős szezonális turizmussal rendelkező régiókban; és elősegíti az állandóbb munkahelyek megteremtését ebben a szektorban. A szociális és közösségi turizmus tehát azt példázza, hogy van átmeneti terület a nyaralási piac és a gazdaság nem hitelképes része között; és hogy a gazdasági relevancia összeférhet azzal, hogy a lehető legtöbb embernek adjunk hozzáférési lehetőséget. A szektor az európai polgárok kapcsolatain keresztül segít megerősíteni az uniós polgárságot is.

Ez is mutatja, hogy milyen fontos ez a szektor, mind a gazdasági profit, mind a társadalmi erőforrások szempontjából.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) A gazdasági előrejelzések több tagállamban recessziót mutatnak (némelyikben már meg is kezdődött a recesszió), a Tanács és a Parlament pedig eközben olyan 2009-es EU-költségvetés elfogadásán dolgozik, amelyben a 2008-asnál kisebb kifizetések szerepelnek.

De ha a jelenlegi 2009-es költségvetési tervezetet összehasonlítjuk a 2007–2013-as többéves pénzügyi keretben szereplő, ugyanerre az évre vonatkozó összeggel – amelyet akkor a 27 tagúra bővített EU gazdasági és társadalmi kohéziójának garantálására elégtelennek ítéltünk – a helyzet még rosszabb: a költségvetésből hiányzik kb. 8 milliárd euró!

A 2009-es EU-költségvetés a legalacsonyabb összegű a közösségi GNI (bruttó nemzeti jövedelem) százalékarányában számítva (0,89%), amióta Portugália belépett az Európai Gazdasági Közösségbe.

A Parlament elsősorban a „recesszió európai polgárokra gyakorolt lehetséges hatásai” és a kohéziós politika „rendkívül alacsony” szinten álló kifizetései és előirányzat-végrehajtásai miatt kifejezett aggodalmai ellenére támogatja ezt a költségvetést. Ennek az az oka, hogy a Parlament igyekszik – az alapok megkérdőjelezése nélkül – javítani a róla a munkavállalók és a polgárok körében kialakult képet, hogy a jövő júniusi EP-választásokon minden a tervek szerint menjen.

Ezért szavaztunk nemmel.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE), írásban. – (PL) A 2009-es költségvetés nem felel meg teljes egészében a várakozásainknak, és csak részben ad választ az új kihívásokra és az aktuális problémákra. A korábban elfogadott célokat és feltételezéseket tükrözi, és ebben a tekintetben teljesíti az elvárásokat. Az elfogadása mellett szavaztam. Szeretném azonban felhívni a figyelmet a következő kérdésekre:

1. Jó, hogy növeljük az élelmiszerhiánnyal küzdő fejlődő országok mezőgazdasági fejlesztésének támogatását. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy az Európai Unióban közel 80 millió polgárt a szegénység, 43 milliót pedig az alultápláltság veszélye fenyeget.

2. A KAP (közös agrárpolitika) dacára a mezőgazdasági termelők családjainak jócskán alacsonyabbak a bevételei, mint azoké, akik más szektorban dolgoznak.

3. Európában a gazdaságok sorozatosan, tömegesen mennek csődbe. A mezőgazdasági termékek készletei egyre kisebbek, ami élelmiszerbiztonsági kockázatot jelent. Mindeközben egyesek csökkentenék a KAP-kiadásokat.

4. Mind a kohéziós politika, mind a strukturális politika megemlíti a területi, gazdasági és társadalmi kohéziót, a fejlődés szintjének összhangba hozását és az azonos fejlődési lehetőségek megteremtését, elsősorban a szegényebb régiók számára. A valóságban azonban azok a területek, ahol nehéz mezőgazdasági termelést folytatni, és ahol rossz az infrastruktúra, egyre inkább elnéptelenednek.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. – (PL) Én támogattam Jutta Haug és Janusz Lewandowski az EU 2009-es költségvetési tervezetéről szóló jelentésének elfogadását. Fontos, hogy az EP végül kompromisszumra jutott a Tanáccsal kiemelt céljai, például a gazdasági recesszió hatásai elleni harc, a gazdasági növekedést segítő intézkedések, a kohézió és a foglalkoztatás finanszírozása kapcsán.

A Parlament növelni fogja a szociál- és foglalkoztatáspolitikára, nevezetesen a verseny és a kohézió erősítésére szánt pénzügyi erőforrásokat. Ennek keretében a Szociális Alap további 135 millió eurót kap; és további forrásokhoz jut majd a Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap is. Az Európai Unió jelenlegi nehéz pénzügyi helyzetében a fejlesztést és foglalkoztatást célzó kezdeményezések kiemelten fontosak, és ezt a 2009-es költségvetésnek tükröznie kell. Dicséretes, hogy a költségvetés a KKV-k támogatására újabb forrásokat kíván elkülöníteni.

A fejlődő országok számíthatnak majd pénzügyi segélyre az élelmiszerárak hirtelen növekedése által kiváltott hatások enyhítésére; és további 1 milliárd euró kerül elkülönítésre az éhínség megelőzésére a fejlődő világban. Azt is örömmel látom, hogy a Parlament korlátozni kívánja saját adminisztratív kiadásait, az összes kiadás maximum 20%-ára.

- Jelentés: Monica Maria Iacob-Ridzi (A6-0463/2008)

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Én Maria Iacob-Ridzinek az európai foglalkoztatási mobilitási cselekvési tervről szóló jelentése mellett szavaztam.

Az a vágy, hogy valóban európai munkaerőpiacot hozzunk létre, szükségessé teszi a nemzeti jogszabályok módosítását és a bürokratikus akadályok elhárítását, hiszen ezek csökkentik a munkavállalók mobilitását. Az uniónak alapvetően fontos szerepe van a nemzeti társadalombiztosítási rendszerek harmonizációjában és a kiegészítő nyugdíjjogosultságok átvitelének lehetővé tételében. Ezenkívül fontos az is, hogy az EURES portál fejlesztésével és európai információs kampányokkal javítsuk a polgárok tájékozottságát.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentésben sok olyan javaslat szerepel, amelyeket támogatunk, de ezek mind liberális kontextusban szerepelnek. Ez a helyzet a munkaerő mobilitásának gondolatával is, különösen a belső piac kiteljesedését célzó politikák terén: nem veszik figyelembe, hogy ezek a politikák nem védik megfelelően a munkavállalókat.

A jelentés a benne szereplő elfogadható javaslatok mellett kiemeli a lisszaboni stratégia gazdasági és társadalmi aspektusait, elfeledkezve arról, hogy ebben a stratégiában szerepel a legtöbb európai uniós neoliberális politika, amelyekből viszont már olyan javaslatok származnak, mint a hírhedt Bolkestein-irányelv, az úgynevezett rugalmas biztonság; valamint a Tanács javaslata a munkaidő-irányelvről.

Ennek eredményeként a jelentés csak egy újabb propagandaanyag, amely igyekszik elrejteni az Európai Unió társadalomellenes politikáit, és figyelmen kívül hagyja a neoliberalizmus következményeit; mindezt annak dacára, hogy ezekre már régen fény derült. Elég egy pillantást vetni a 15. és 16. bekezdések ellentmondására, és látható, hogy miért tartózkodtunk.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Az előadó szerint a probléma nem az európai munkavállalók EU-n belüli mozgását megnehezítő jogi és adminisztratív akadályok eltávolításából,, hanem – éppen ellenkezőleg – abból fakad, hogy a mobilitás nem elég elterjedt, és főleg nem kötelező. A lakosságok nagymértékű keveredését, az európai nemzetek végét vetíti előre ez a jelentés. A bérverseny, a szociális dömping és a bérek lefelé történő harmonizációja rajzolódik ki a javaslatból. Az európai társadalombiztosítási kártya létrehozása, ezekkel a nagyon elmosódott határokkal együtt aláássa, tönkreteszi a nemzeti társadalombiztosítási rendszereket.

Kérdezzék csak meg azokat a francia munkavállalókat, akiknek pár éve azt mondták, hogy akkor lesz biztos állásuk, ha mindent otthagynak és Romániába mennek dolgozni havi pár száz euróért. Kérdezzék meg, mit gondolnak a mobilitásról!

Valóban az Európai Unió dolga megoldani a határ menti ingázók és a több tagállamban dolgozó munkavállalók adózással és szociális ellátásra való jogosultsággal kapcsolatos problémáit. Ez viszont nem történhet a szociális bizonytalanság árán.

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. – (SK) A munkaerő mobilitása a lisszaboni stratégiában foglalt célok elérésének egyik kulcsa, mégis folyamatosan adminisztratív, jogi, adóügyi és szociális akadályokat gördítenek elé. Az adminisztratív akadályokat főleg a tagállamok közötti munkaerő-piaci törvények különbségei okozzák, és ezért a tagállamokat terheli a felelősség.

Először is csalódásomnak kell hangot adnom amiatt, hogy az EU-15 néhány állama még mindig munkaerő-piaci korlátozásokat alkalmaz az új tagállamokból érkező munkavállalókkal szemben; annak ellenére, hogy ezen országok polgárainak és kormányainak félelmeit sem a gazdasági elemzések, sem a statisztikai adatok nem igazolják.

Az emberek sokféle problémával keresnek meg, amelyek mind a származási országukon kívüli mobilitás jogának gyakorlása során vetődnek fel. A szakmai fejlődésük szempontjából nem ismerik el a mobilitással kapcsolatos tapasztalatokat; és problémáik vannak a társadalombiztosítással és a nyugdíjjal, különösen kis- és közepes méretű cégeknél. A nyelvi korlátok szintén a munkavállalók és családjaik mobilitásának fő akadályai közé tartoznak; ezért a tagállamoknak aktívan támogatniuk kell az idegen nyelvek oktatását, különösen felnőttek számára.

Hiszek abban, hogy eredményes médiakampányokkal az emberekhez releváns információkat juttathatunk el az EURES–hálózatról, amely minden információt megad az európai munkavállalók mobilitásáról; a TRESS-hálózatról és a SOLVIT eszközről, amelyek segítenek megoldani a belső piaccal és a munkavállalói mobilitással kapcsolatos problémákat

  Nicolae Vlad Popa (PPE-DE), írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mert a munkaerő mobilitása alapvető jog, amelyet az EU polgárai számára szerződés garantál. Ez tehát az európai szociális modell egyik pillére, és a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek eléréséhez is szükséges.

Gratulálok a jelentéshez, mert azon kívül, hogy felhívja a figyelmet az új tagállamok munkavállalóinak szabad mozgását akadályozó tényezőkre, az Európai Bizottság által bemutatott európai foglalkoztatási mobilitási cselekvési terv kiegészítését célzó fontos elemeket is tartalmaz, például az oktatást a munkaerőpiaccal összekapcsoló programok támogatását, a képesítések kölcsönös elismerését és az EURES-hálózat kiterjesztését.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim!

Maria Iacob-Ridzinek az európai foglalkoztatási mobilitási cselekvési terv 2007–2010-es időszakáról szóló jelentése mellett szavaztam. Egyetértek azzal, hogy a tagállamok közötti foglalkoztatási mobilitás hasznos az európai integráció szempontjából: például ma a korábbinál könnyebben lehet munka céljából egy másik tagállamba költözni, és egyre könnyebb hozzáférni más államok munkalehetőségeihez is. Most meg kell próbálnunk javítani a jogalkotási, adminisztratív, adóügyi és szociális ellátásbeli helyzeten, csökkentve a bürokratikus akadályokat. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy az Európai Unió intézkedései során a tagállamok szociális és gazdasági különbségeit figyelembe kell venni.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. - (PL) Az Európai Parlament decemberi ülésén szavazás volt a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság által javasolt, a készségfejlesztésre és mobilitásra vonatkozó cselekvési tervről.

A munkavállalói mobilitás a személyek belső piacon belüli szabad mozgásának alapelvéből fakad, az Európai Közösséget létrehozó szerződés alapján. A biztonság mellett ez is az Európai Unió polgárainak kijáró négy alapvető szabadságjog egyike.

A közösségi jogszabályoknak biztosítaniuk kell a migráns munkavállalók számára a nekik járó szociális védelmet. Ebben a tekintetben komoly előrelépés történt, de tovább kell dolgoznunk azon adminisztratív és jogi akadályok elhárításán, amelyek az egyes tagállamok jogrendszerének bizonyos rendelkezéseiből fakadnak.

A foglalkoztatási mobilitás segíthet megerősíteni a lisszaboni stratégia gazdasági és társadalmi aspektusait. A mobilitás új lendületet adhat az Európai Unió társadalmi célkitűzéseinek és segíthet sok új kihívás kezelésében is: ilyen például a demográfiai átalakulás, a globalizáció vagy a technológiai fejlődés.

Támogatom a készségekre és mobilitásra vonatkozó cselekvési tervet, beleértve a tájékoztató és tanácsadó portál létrehozását, amely a foglalkozási mobilitás minden aspektusáról tartalmazna tanácsokat: például az álláslehetőségekről, az egészségügyi ellátásról, a társadalombiztosításról és a képesítések és képzések kölcsönös elismeréséről.

- Jelentés: Ljudmila Novak (A6-0455/2008)

  John Attard-Montalto (PSE), írásban. − Habár számos stratégiát dolgoztunk ki az egész életen át tartó tanulásra, azok végrehajtása még sok kívánnivalót hagy maga után. A kötelezettségvállalás és a források szintje országonként eltérő. Sajnos az oktatásra fordított források növekedésének ígéretes tendenciája megállt. A költségvetés megfelelő részét a felnőttoktatásra kellene fordítani. Erre szükség van, hiszen a felnőttek részvétele az egész életen át tartó tanulásban nem megfelelő szintű. Többet kell tenni a felnőtt lakosság készségeinek fejlesztéséért és a munkaerő-piaci rugalmasság és biztonság eléréséért.

A munkaadókat arra kellene bátorítani, hogy szervezzenek oktatást és képzést az alkalmazottaik számára. Ajánlatos lenne az alacsony képzettségű munkavállalók képzési programokban való részvételét szolgáló ösztönző tényezők bevezetése is. Kiemelt hangsúlyt kell fektetni a tartósan munkanélküliek ügyére, különös tekintettel a hátrányos szociális helyzetűekre, a fogyatékkal élőkre, az állami gondozott fiatalokra, a volt rabokra és az egykori drogfogyasztókra.

  Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban. − (SV) A szavazáshoz fűzött indoklás az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram végrehajtásáról szóló jelentéssel kapcsolatban.

Ma Novak asszony (Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja) saját kezdeményezésű jelentése (a6-0455/2008) mellett szavaztunk, melynek témája az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram végrehajtása volt. A jelentésben sok konstruktív javaslat van, ilyenek például a diákok és a munkavállalók tagállamok közötti mobilitását megkönnyíteni hivatott intézkedések.

Másrészről azonban véleményünk szerint azon javaslatok, amelyek a tagállamok tantervét próbálják befolyásolni, nem egyeztethetőek össze a szubszidiaritás elvével. Azt, hogy hány óra sport legyen egy iskolai héten, vagy hogy legyen-e médiaoktatás a nemzeti tantervben, legjobb, ha maguk a tagállamok döntik el.

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − A Bizottság 2007-es „Az egész életen át tartó tanulás megvalósítása a tudás, a kreativitás és az innováció fejlesztése érdekében” című közleménye egy kétévente kiadott időközi jelentés-sorozat része, amelyek az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram végrehajtásáról számolnak be. Ennek megfelelően a jelentés az elért eredményeket, valamint az oktatás és képzés koordinációját tekinti át a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek fényében, amelyek szerint 2010-re Európát a világ legversenyképesebb gazdaságává, és egyben teljes foglalkoztatottságot nyújtó térséggé kell tenni.

A jelentés értékes betekintést nyújt a különböző oktatási kezdeményezésekbe, a sikeresekbe és a sikertelenekbe egyaránt; valamint dokumentálja a további előrelépés lehetséges módjait és eszközeit. Egyértelmű célokat tűz ki és világos statisztikai mutatószámokat, célértékeket ad meg.

Teljes mértékben pártolom az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy elérjük a lisszaboni stratégia célkitűzéseit, ezért a jelentést is támogatom.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ebben a jelentésben fontos és elfogadható javaslatok szerepelnek a nagyobb gazdasági és társadalmi támogatással, a kiegészítő intézkedésekkel, valamint a migránsok és kisebbségek beilleszkedésével kapcsolatban. Helyesnek tartom azt is, hogy a jelentés kiemeli a sport jelentőségét az oktatásban és képzésben; rámutat, hogy az általános iskola előtti oktatást jobban kell támogatni; és úgyszintén több támogatást javasol a tanároknak és a diákoknak, különösen az általános iskolai és a középfokú oktatásban. De a jelentés támogatja az Európai Bizottság javaslatait is, ideértve a lisszaboni stratégiát; és ragaszkodik a bolognai folyamat alkalmazásához, teljes mértékben figyelmen kívül hagyva annak gyakorlati következményeit.

A Bizottság „Az egész életen át tartó tanulás megvalósítása a tudás, a kreativitás és az innováció fejlesztése érdekében” című közleménye alapján a jelentés elfogadja, hogy előrelépés történt olyan területeken, ahol valójában erről szó sincsen; és sok esetben megkérdőjelezhető, a neoliberalizmus oktatásban történő alkalmazását célzó elképzeléseket támogató intézkedéseket javasol. Ezért ez olyan politikai dokumentumnak tekinthető, amely a következő évekre vonatkozó terveket alapoz meg. Alapvetően ez az oka annak, hogy nem értünk egyet vele.

Nem fogadhatjuk el például azt, hogy a felsőoktatás modernizálásához tovább kellene bővíteni a bolognai reformokat, és növelni kellene a magánszektor szponzori részesedését; különösen nem most, amikor – például Portugáliában – az állami felsőoktatást fokozatosan ellehetetlenítik.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Az Európai Parlament Kulturális és Oktatási Bizottsága megint be akar avatkozni az oktatásba. A Junilistan párt szeretné újra elismételni itt a Parlamentben, hogy az oktatáspolitika a tagállamok hatáskörébe tartozik.

Mint mindig, az Európai Parlament Kulturális és Oktatási Bizottsága a jelentésében most is elragadtatta magát. A jelentés megint az iskolai sporttal foglalkozik, a tervezet 4. bekezdése azt írja, hogy hetente legalább három tanórát kellene a sportnak szentelni.

Ez is azt mutatja, hogy az EU politikusai és tisztviselői annyira centralizálni akarják a politikai hatalmat, hogy készek bármilyen területbe beleavatkozni, bármilyen mélységben. A szubszidiaritásról sokat beszélnek, de sosem tartják tiszteletben, amikor a gyakorlati politikák kialakításáról van szó.

Úgy gondoljuk, hogy ehhez a területhez az Európai Parlamentnek semmi köze, ezért a jelentés ellen szavaztunk.

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. − (SK) Az oktatás és a szakképzés a lisszaboni stratégia egyik mozgatórugója. A tagállamokban következetesebben kellene alkalmazni az egész életen át tartó tanulás átfogó stratégiáit és eszközeit, különösen az Európai Képesítési Keretrendszert, az Europasst, a Kulcskompetenciák Keretrendszerét; valamint a mobilitás és a felsőoktatás minőségének biztosítását szolgáló javaslatokat. A tagállami kormányoknak dinamikus szerepet kellene játszania az oktatással foglalkozó politikákban. Az európai képesítési rendszerek harmonizációja 2010-ig nem fog megtörténni, de az Európai Képesítési Keretrendszer minden tagállamban történő gyorsított alkalmazása így is segíthetne csökkenteni az EU polgárai által jelenleg tapasztalt nehézségeket.

A diákok és a tanárok mobilitása a szakmai mobilitás egyik kulcsa. Több figyelmet kellene fordítani az olyan kezdeményezésekre, mint a bolognai folyamat és a Comenius, az Erasmus és a Leonardo da Vinci programok, amelyek lehetővé teszik a külföldön tanulást és hangsúlyozzák a szakmai mobilitás fontosságát a jövő szempontjából.

Az oktatási rendszer sikere mindenekelőtt a tantervek és az oktatás színvonalán múlik. A tantervbe minél hamarabb be kell vezetni az európai polgárság témáját, az idegen nyelv oktatását, a fogyasztóvédelmet, környezetvédelmet és a klímaváltozás elleni küzdelmet célzó programokat. Fontos, hogy a tagállamok megfelelő erőforrásokat különítsenek el a tanárok társadalombiztosítására, és különösen az idegen nyelveket oktató tanárok toborzására és képzésére.

Szilárdan hiszem, hogy ha nem sikerül vonzóbbá tenni a tanári pályát, akkor hiány lesz a jó tanárokból.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Én a tudás, a kreativitás és az innováció fejlesztése érdekében történő, egész életen át tartó tanulásról és különösen az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogramról szóló Novak-jelentés mellett szavaztam.

Egyetértek a jelentés azon állításával, hogy az oktatás és képzés területén történő intézkedésekhez az Európai Unió folyamatos támogatására van szükség, különösen azokban a szektorokban, amelyekben az Európai Bizottság 2007-es jelentése szerint további fejlődés lenne indokolt. Ezek közé tartozik az egész életen át tartó tanulás; a közkiadások és a magánberuházások az oktatásban; az iskolaelhagyók (már a középiskola szintjén túl magas) számának növekedése és az oktatás relevánsabbá tétele a munkaerőpiac számára. Ezenkívül ki szeretném emelni azt a tényt, hogy a képzés és az oktatás, a kutatás, az innováció és a tudás átadása létfontosságú a ma és a holnap Európája számára, és ezért közös nemzeti és közösségi szintű erőfeszítéseket kíván.

  Tomáš Zatloukal (PPE-DE), írásban. – (CS) Elnök asszony, én az „Oktatás és képzés 2010” témájáról szóló Novak-jelentés mellett szavaztam. Egyetértek azzal, hogy támogatni kell a különböző oktatási rendszerek hatékonyságát és eredményességét célzó intézkedéseket. Az egész életen át tartó tanulás lehetőségét például úgy lehet biztosítani minden gyermek számára, ideértve a hátrányos helyzetű gyermekeket is, ha emeljük az óvodai nevelés színvonalát. Az ezt követő általános iskolai és középfokú oktatásnak fejlesztenie kell a gyermekek kreatív gondolkodását, és támogatnia kell őket abban, hogy kibontakoztathassák magukban azokat a képességeket és tehetségeket, amelyek a későbbiekben segítenek nekik munkát találni.

A szakképzés terén emelni kell a képzések színvonalát és vonzóbbá kell tenni őket; és mindenekelőtt kapcsolatot kell teremteni a képzés és a gazdaság között, hogy a képzési folyamat megfeleljen a munkaerőpiac igényeinek – itt nem csak az unió munkaerőpiacára gondolok, hanem elsősorban egy adott régióra. Az egyetemi oktatásban támogatom a képzési területek modernizálását, hogy azok megfeleljenek a jelenlegi és jövőbeni társadalmi és gazdasági követelményeknek. A felnőttoktatási programoknak elsősorban a munkaerőpiacon leghátrányosabb helyzetben lévők támogatására kellene koncentrálniuk, és segíteniük kellene azokat a munkaadókat, akik az egész életen át tartó tanulás jegyében képzési lehetőséget nyújtanak az alkalmazottaiknak.

- Jelentés: Marianne Thyssen (A6-0441/2008)

  Ole Christensen, Dan Jørgensen, Poul Nyrup Rasmussen, Christel Schaldemose és Britta Thomsen (PSE), írásban. − (DA) Az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjának dán tagjai elvben támogatják azt, hogy bizonyos típusú játékoknak harmadik fél által kiadott tanúsítvánnyal kelljen rendelkeznie annak biztosítása érdekében, hogy ezek a termékek megfeleljenek az EU szabályozásának. Az erre irányuló módosítás azonban nem megfelelően van megfogalmazva, és ráadásul a módosítás elfogadása az egész kompromisszum vesztét vonná maga után. Javítani kívánunk a játékok biztonsági előírásain és hisszük, hogy összességében ezt a legjobban azzal lehet elérni, ha elfogadjuk az Európai Parlament és a Tanács kompromisszumát.

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. – (PT) A játékbiztonsági irányelv rendkívül fontos lépés a gyermekek biztonságának garantálása felé. Létfontosságú, hogy ebben a kényes témában kiterjesszük a jogszabályok hatókörét, és egyértelműbbé tegyük őket. Az olyan intézkedések, mint a gyártók és importőrök felelősségének növelése és a tiltott anyagok körének indokolt kibővítése, mutatják, hogy milyen alapossággal vizsgálták meg ezt a kérdést.

Gratulálok az előadónak, aki sikeresen lefektette a gyermekek biztonságát garantáló szabályokat, és közben figyelembe vette a szektorban működő kis- és középvállalkozások fennmaradásának és stabilitásának kérdését is.

Bele kell azonban gondolnunk abba is, hogy ez a jogszabály növeli a tagállamok felelősségét ezen a területen. Az irányelv céljának eléréséhez – gyermekeink biztonságához – a tagállamoknak teljesíteniük kell kötelezettségeiket, amelyeket most a piacfelügyelet területén megnövelünk.

Figyelembe véve Portugália helyzetét, és a kérdésért felelős állami szerv sorozatos kudarcait, felszólítom a tagállamokat, hogy lássák el megfelelően feladataikat. Az irányelv előrelépést jelent a biztonság terén, de a sikerhez a tagállamok hatásos és felelős felügyeleti intézkedései is szükségesek.

  Gérard Deprez (ALDE), írásban. – (FR) A játékoknak biztonságosabbnak kell lenniük a többi terméknél, mivel a gyermekek nagyon kiszolgáltatott fogyasztók. Jelenleg is vannak azonban veszélyes játékok az Unióban. Ezért örömmel fogadtam a Parlament és a Tanács kompromisszumát a szövegről, amely a játékipar számára egész sor új biztonsági előírást fektet le a játékok európai piacra való behozását illetően.

Mint sok kompromisszum esetében, itt is vannak sikerek, és vannak csalódást okozó részek.

Sikerként emelném ki annak előírását, hogy a gyártók garantálják, hogy játékaik nem károsítják a gyermekek egészségét vagy biztonságát; a mérgező fémek határértékeinek megváltoztatását; a kis leszedhető alkatrészek által okozott fulladásveszély elleni határozottabb lépéseket és a játékok csomagolásán szereplő figyelmeztetések egyértelműsítését.

Ezek miatt szavaztam igennel a végső szövegre.

Csalódást okozott azonban – számos, a rákkeltő, mutációt okozó és toxikus anyagokra vonatkozó tiltás visszavonásán kívül – az, hogy elvetették a független harmadik fél általi tanúsítás gondolatát. Támogattam ezt az intézkedést, de sajnos nem került elfogadásra.

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − Thyssen képviselő asszonynak az Európai Parlament és a Tanács játékbiztonsági irányelvéről szóló javaslata megerősítené a biztonsági intézkedéseket, és korlátozná a veszélyes nehézfémek felhasználását a gyermekjátékok gyártásában. A javaslat a jelenlegi irányelv (88/378/EGK) átfogó módosítását kéri, ami összhangba hozható a termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszeréről szóló határozat előírásaival.

A javaslat kiterjesztené az irányelv hatókörét a „kettős felhasználású” – tehát játékként és más célra is használt – termékekre, bővítve ezzel az irányelv által szabályozott termékek körét. A javaslat a gyermekek védelmében konkrét intézkedéseket tartalmaz a fulladásveszély csökkentésére és a gyártási folyamatban használható vegyszerek szabályozására. Ezért ez az időszerű javaslat teljes támogatásomat élvezi.

  Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) Marianne Thyssennek a játékok biztonságáról szóló jelentése mellett szavaztam, mivel úgy érzem, hogy az elfogadott kompromisszumos szöveg segít majd megszigorítani a játékokra vonatkozó biztonsági előírásokat, növelve a gyártók és importőrök felelősségét a termékek forgalomba hozatala során, és növelve a tagállamok piacfelügyeleti kötelezettségeit is.

Sajnálom azonban a 142. módosítás elutasítását, amely azt írta volna elő, hogy a játékokat a szabályozás betartásának ellenőrzése céljából egy független labor vizsgálja be a forgalomba hozatal előtt.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az irányelvjavaslat célja a jobb játékbiztonsági előírások bevezetése, főleg a vegyszerek használata és az elektromos tulajdonságok terén. Az új jogszabály ezenkívül a fulladásveszély csökkentése érdekében szabályozza a fizikai és mechanikai tulajdonságokat is; valamint rögzíti a tagállami piacfelügyelet megerősítését szolgáló intézkedéseket és a gyártók kötelezettségeit.

A cél tehát a meglévő irányelv javítása volt, figyelembe véve azt is, hogy új típusú játékok, esetleg új anyagokból készülő játékok kifejlesztése és piacra dobása következtében is kialakulhatnak veszélyes helyzetek.

Sok kérdés vetődött azonban fel a vita és az irányelv javaslatairól történő szavazás során. A szavazás során nem álltak rendelkezésre az Európai Bizottság garanciái, ami miatt volt egy kisebb incidens.

Ezenkívül vannak olyan szakértők, akik aggódnak az olyan előírások fenntartása miatt, amelyek nem zárják ki teljesen a rákkeltő, mutációt okozó vagy a reprodukciót károsító (CMR) anyagok használatát, bár tény, hogy szerepelnek újabb korlátozások.

Véleménykülönbség alakult ki a fémek határértékeivel kapcsolatban is, különösen az arzén, a kadmium, a króm, az ólom, a higany és az ón esetében, amelyek erősen mérgezőek és amelyeket ezért nem szabadna a gyerekek kezébe kerülő játékok alkatrészeiben felhasználni.

A fentiek alapján képviselőcsoportunk nemmel szavazott.

  Robert Goebbels (PSE), írásban. – (FR) Tartózkodtam a játékbiztonsági irányelv szavazásánál, így tiltakozva az antidemokratikus eljárás ellen, amelynek során az Európai Parlament elé olyan jelentés került, melyet informális háromoldalú megegyezés során alakítottak ki, megakadályozva, hogy a Parlament a szokásos módon végezze munkáját.

Ráadásul a javasolt irányelv is mutatja, hogy az elővigyázatosság elve milyen abszurd. A törvényhozók szabályt-szabályra, tiltást-tiltásra halmoznak, a gyerekek pedig azzal, hogy játszanak, az egészet nevetségessé teszik.

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. – (PL) A Parlament elfogadta a játékbiztonsági irányelvet. Kiváló irányelvről van szó, amely javítja a gyermekeink kezébe kerülő játékok biztonságát. Különösen fontos lépés ez most, amikor egyre több játékokkal kapcsolatos balesetről lehet hallani, például olyan esetekről, amikor a gyerekek lenyelték a rosszul összeszerelt játékok alkatrészeit. Érdemes kiemelni, hogy az európai piacon lévő játékok jó része (úgy 80%-a) kínai importból származik.

Az irányelvben sikerült összebékíteni a fogyasztói érdekvédelmi csoportok érdekeit a játékipar képviselőinek érdekeivel. Örülök, hogy megoldás született ezen a területen, melyet szülőként oly fontosnak tartok. Mind a két oldalnak hasznára fog válni ez az irányelv. A fogyasztók biztosak lehetnek abban, hogy az európai piacra kijutó, gyermekeink kezébe kerülő játékok megfelelnek a szigorú biztonsági előírásoknak, nem tartalmaznak toxikus anyagokat és egyértelmű figyelmezetések vannak rajtuk a vásárlók tájékoztatására.

A játékipar pedig sokszor felhívta már a figyelmet arra, hogy nem szabad kockáztatni gyermekeink biztonságát; éppen ezért támogatják a javasolt változtatásokat. Ez utóbbiak azonban nem jelenthetnek veszély a játékgyártók európai piaci pozíciójára. A megállapodás további két évet biztosít ezeknek a vállalkozásoknak, hogy alkalmazzák a vegyi anyagokról szóló új jogszabályokat.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. − (FI) Elnök asszony, a játékbiztonsági irányelv mellett szavaztam, mert az fontos előrelépést jelent. Az allergén anyagok, a CMR-anyagok, a nehézfémek és a fulladásveszélyt okozó alkatrészek betiltásával sokat tesz a játékok biztonságáért és ezáltal a gyermekek egészségéért.

Ezenkívül sikeres, kiegyensúlyozott kompromisszumnak számít az is, hogy az irányelv figyelembe veszi, hogy az EU 2 000 játékgyártója közül igen sok megfelelő óvatossággal jár el, és elismeri gyártói felelősségét. Nekik nem szabad egyes importőrök felelőtlensége miatt szenvedniük.

A játékbiztonsági irányelv fontos üzenetet hordoz, különösen Karácsony táján: érezteti, hogy az Unió kész és képes hatékonyabban megvédeni a fogyasztókat és legnagyobb kincseiket, a gyermekeiket. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy nincs olyan jogszabály, amely felmenthetné a szülőket a felelősség alól. A játékbiztonsági irányelv önmagában nem garantálhatja azt, hogy az ajándékok kivétel nélkül mind a gyerek javát szolgálják.

  Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban. − A Thyssen-jelentés mellett szavaztam, és boldogan tettem ezt, még akkor is, ha bizonyos eljárásbeli tényezők majdnem megakadályozták a végső szavazást.

A játékoknak mindenképpen biztonságosaknak kell lenniük, és az EU-nak vezető szerepet kell játszania a biztonság szavatolásában – és ezt meg is teszi.

A rákkeltő, mutációt okozó és a reprodukciót károsító anyagok teljes betiltása elengedhetetlen. Van ugyan rendelkezés az eseti alapon biztosított kivételekről, de ezt csak az Európai Tudományos Bizottság javaslata alapján szabad alkalmazni.

Az is helyes, hogy az allergén illatanyagokat betiltják, és 55 ilyen típusú anyag mostantól nem kerülhet a játékokba.

Ugyanígy nagyon szigorú szabályok vonatkoznak majd a nehézfémekre, előírt maximális értékekkel.

Az idén karácsonykor ajándékokat vásárló szülők feltételezik, hogy azok biztonságosak. A felülvizsgált játékbiztonsági irányelv sokat fog javítani a helyzeten… bárcsak már az idei karácsonyra érvénybe lépne.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE-DE), írásban. – (RO) A tudományos adatoknál nincs jobb bizonyíték. A román sajtó épp ma adta közre egy, a román Fogyasztóvédelmi Hivatal által végzett vizsgálat eredményeit. Az ellenőrök egy friss ellenőrzés során arra jutottak, hogy a megvizsgált játékok 90%-a nem felel meg az előírásoknak.

Egyes játékokhoz nem volt használati útmutató, és nem volt megadva, hogy milyen korú gyermekek számára ajánlottak. Az ellenőrök veszélyesnek minősülő játékfegyvereket és -kardokat is találtak; más játékokon pedig könnyen leszedhető kis alkatrészek voltak.

Az ellenőrzés eredménye szerint továbbra is Kína a veszélyes játékok fő származási országa, és ugyanakkor az Európai Unió fő játékellátója is. Gyermekeink biztonsága érdekében radikális intézkedésekre van szükség ebben a kérdésben.

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. − (NL) Az új játékbiztonsági szabályozás a jó irányba tett lépés, de egyben kihagyott lehetőség is. Ezért nem támogattam a jelentést.

Korlátozza például egyebek között egyes allergiát kiváltó illatanyagok és egyes rákkeltő, mutációt okozó vagy a reprodukciót károsító anyagok használatát, de ezek nem azonnal, hanem csak fokozatosan lesznek betiltva. A zajkeltésre sem vonatkozik kötelező előírás.

Pozitív mindenesetre az, hogy a törvény szemében az importőrök a gyártókkal azonos kategóriába kerülnek. Kevésbé örömteli viszont, hogy az irányelv a játékokra vonatkozó előírások ellenőrzését elég lagymatagon kezeli, hiszen a játékbiztonsági kérdésekért maguk a gyártók lesznek felelősek.

Az irányelv leszögezi, hogy a tagállamok kötelesek szúrópróbaszerű ellenőrzéseket végezni, de attól tartok, hogy ez túl laza megkötés.

A biztonság nyomon követése szúrópróbaszerűen zajlik, és eddig nem jött létre olyan európai, a minőséget tanúsító címke, amely alapján a szülők tájékozott döntést hozhatnának, elkerülve azokat a játékokat, amelyek károsíthatják gyermekeik egészségét. A független szervek által végezett kötelező tanúsítás megoldhatná ezt a problémát. Mind az USA, mind Kína nagyon komolyan veszi a termékbiztonságot, és nemrégiben az ilyen ellenőrzéseket kötelezővé tévő jogszabályokat szavaztak meg. Európa miért van ebben lemaradva?

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Régóta időszerű a játékok biztonságáról szóló szabályok módosítása. Örömmel üdvözlöm a mai szavazás eredményét. A gyermekek biztonságának kell a legfontosabb szempontnak lennie, és remélem, hogy a játékipar követi majd a ma megszabott előírásokat.

  Bernadette Vergnaud (PSE), írásban. – (FR) Úgy gondolom, hogy a Thyssen-jelentésről született kompromisszum a biztonsági szabályok és a játékokban előforduló vegyi anyagok szempontjából túl gyenge megoldás. Ráadásul az a módosítás, amely a szabályoknak való megfelelés független szerv általi ellenőrzését írta volna elő, megbukott, pedig egyértelmű, hogy a gyermekek biztonságát kéne előtérbe helyezni egy vagy két nagy ipari csoport érdekeivel szemben. Mindig is támogattam az áruk szigorúbb ellenőrzését általában véve is, a gyermekeknek szánt termékeknél pedig különösen. Ebből következik, hogy a szöveg csalódást keltő tartalma miatt – tartalmaz ugyan néhány előrelépést, de elmarad az eredeti céloktól – tartózkodtam a szavazásnál.

- Jelentés: Thomas Mann (A6-0424/2008)

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − A szakoktatás és -képzés európai kreditrendszerének célja a diákok nemzetközi mobilitásának és az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférésnek az erősítése és támogatása. Az ECVET-rendszer segítségével javul majd a képzési eredmények átvitele, elismerése és gyűjtése. Az Európai Képesítési Keretrendszer már most is lehetővé teszi a különböző európai képesítések „lefordítását”. Az ECVET egy közös módszertani keretrendszer használata révén további hasonló lehetőségeket nyit meg, megkönnyítve a megszerzett képesítések és eredmények rendszerek közötti átvitelét. A tudásgazdaság jövőjébe való befektetés fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, és ez a lépés, az oktatási eredmények nemzetközi elismerése éppen ezt segíti elő. Teljes mértékben támogatom a kreditrendszer létrehozásáról szóló javaslatot.

  Nicolae Vlad Popa (PPE-DE), írásban. – (RO) A szakoktatás és képzés területe az elmúlt években különösen fontossá vált.

A szakoktatás és -képzés európai kreditrendszerének bevezetése segít majd fejleszteni az európai együttműködést az oktatás területén.

Szintén hozzájárul majd a nemzeti képesítések mobilitásának és hordozhatóságának fejlődéséhez a munkaerőpiacon belül, a gazdaság különböző szektorai között.

A szakoktatás és -képzés az elöregedő európai társadalmakban keletkező új kihívások egyik fő megoldása, amely segít újrapozicionálni Európát a világgazdaságban, és hozzájárul a gazdasági válság megoldásához.

Ezért fontosnak érzem, hogy a tagállamok támogassák a formális és a nem formális oktatást, különösen most, hiszen 2009 és 2015 között drámaian csökkenni fog a szakoktatásban és -képzésben végzettek száma. Ugyanakkor azonban számottevő mértékben nőni fog a szakképesítéssel rendelkező munkaerő iránti kereslet. Ezért tehát úgy gondolom, hogy különösen fontos, hogy az európai ügynökségek a költségek megosztása érdekében aktívan támogassák a tagállamok és európai vállalkozások közötti partnerséget ezen a területen.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. A szakképzés javítása a lisszaboni stratégiában foglalt célkitűzések – gazdasági növekedés, versenyképesség, foglalkoztatás, társadalmi kohézió – elérésének egyik kulcsa.

A javasolt szakoktatási és -képzési európai kreditrendszer (ECVET) a képzés területén most zajló számos európai kezdeményezés egyike. A tanulmányok eredménye országonként változó, hiszen sokféle nemzeti szintű oktatási és szakképzési rendszer létezik. Az ECVET metodológiai keretrendszert nyújt, amely leírja a megszerzett tudást, készségeket és kompetenciákat, valamint a képesítések összefüggésének szempontjából foglalkozik a kreditek átvitelének és gyűjtésének kérdésével is. Ez a rendszer megkönnyíti a munkavállalók határokon átnyúló mobilitását, és nagyobb átláthatóságot biztosít a külföldön szerzett szakmai képesítések terén.

Az ECVET értékes eszköze lehet a szakképzés és szakoktatás a munkaerőpiac igényei szerint történő átalakításának, feltéve, hogy figyelembe veszi a sajátos nemzeti körülményeket. Meg kell felelnie a felhasználók, nevezetesen a munkavállalók és a vállalkozások igényeinek is, ideértve a KKV-kat és más kisebb európai munkahelyeket is. Ez a rendszer megkönnyíti a határokon átnyúló mobilitást és az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférést a szakoktatás és -képzés területén, illetve segíthet majd a képzésen részt vevő embereknek a saját karrierük irányításában.

Úgy gondolom, hogy az ECVET bevezetése nagymértékben hozzá fog járulni az európai munkaerőpiac kialakításához, feltéve, hogy sikerül könnyíteni a vele járó adminisztratív terheken.

- Jelentés: Christian Ehler (A6-0494/2008)

  Peter Skinner (PSE), írásban. − Egyetértek az előadó által alkalmazott megközelítéssel, amely sok európai polgár jelenlegi aggodalmait tükrözi.

Az, hogy ebben a kérdésben összehangolt európai fellépésre került sor, önmagában is mutatja, hogy Európa képes javítani polgárai helyzetén, még olyan körülmények között is, mint amilyen a mostani pénzügyi válság.

Az előadó megértette a konkrét, gyakorlati lépések szükségességét, és reális javaslattal állt elő.

- Jelentés: Ieke van den Burg (A6-0462/2008)

  David Martin (PSE), írásban. − A kis- és középvállalkozások számviteli kötelezettségeit legyszerűsítő, adminisztratív terheiket csökkentő jelentés mellett szavaztam.

  Nicolae Vlad Popa (PPE-DE), írásban. – (RO) A Bizottságnak az EU-ban érvényes társasági jog leegyszerűsítésére és harmonizációjára irányuló intézkedése azt a közvetlen célt is hordozza, hogy 2012-re 25%-kal csökkenjenek az adminisztratív terhek. Mindez az európai vállalkozások hatékonyabbá és a közösségi üzleti környezet vonzóbbá tételének szükségszerű előfeltétele is egyben, és ráadásul150 milliárd eurós megtakarítással is jár.

A 4. és 7. társasági jogi irányelv rendelkezéseinek felülvizsgálatát célzó kezdeményezés – amely nem csupán a kisvállalkozások, hanem a középvállalkozások és a jelentéktelen leányvállalatokkal rendelkező anyavállalatok számára is felmentést adna a számviteli információk nyilvánosságra hozatala és a konszolidált beszámoló készítése alól – az előadó részvételével készült és élvezi az előadó támogatását; és garantálja az EU ezen fontos munkahelyteremtő szektorának a jövőbeni jogi stabilitást és biztonságot.

Annak is örülök, hogy az előadó ilyen nagy hangsúlyt helyezett az átláthatóság szükségességére és az érintettek megfelelő informálására; különösen az infokommunikációs technológiákra épülő gazdasági és pénzügyi beszámolókészítési rendszerek széles körű alkalmazása révén.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. - (PL) Ieke van den Burgnak a középvállalkozások bizonyos közzétételi és konszolidált beszámoló készítésére vonatkozó kötelezettségeinek módosításáról szóló jelentése kiváló dokumentum.

A Jogi Bizottság jelentése rövid távon igyekszik egyszerűsíteni a kis európai vállalkozások működési feltételeit. Legfőképpen az a célja, hogy megszüntesse az a vállalkozás beindításához kötődő eszközként kezelt alapítási költségekkel kapcsolatos információ-közzétételi terheket és az összevont beszámoló készítésének kötelezettségét azokban az esetekben, amikor az anyacégnek csak jelentéktelen leányvállalatai vannak.

Úgy gondolom, hogy a társasági jogi jogszabályok harmonizálásának keretein belül az, ha nem csak a kisvállalkozások, hanem a középvállalkozások is mentességeket élveznek, nem jelent fenyegetést az átláthatóság szemontjából. Valójában szerintem éppen ellenkező hatással bír, hiszen ez a lépés számottevően csökkentheti az adminisztratív és pénzügyi terheket.

- Jelentés: Javier Moreno Sánchez (A6-0437/2008)

  Jan Andersson, Göran Färm, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Mi, az Európai Parlament négy svéd szociáldemokrata képviselője, végül úgy döntöttünk, hogy támogatjuk a Moreno Sánchez-jelentést. Osztjuk azonban a FRONTEX fejlődésének irányával kapcsolatos aggodalmakat: véleményünk szerint nem szabad a FRONTEX-et militarizálni, és ezért a 2. módosító indítvány mellett szavaztunk. A FRONTEX nem járhat azzal sem, hogy az EU külső falai még magasabbra emelkedjenek. Azt tartjuk fontosnak, hogy az EU ehelyett inkább folytasson nagyvonalú menekültügyi és migrációs politikát. Üdvözöljük azonban azt a tényt, hogy emiatt az ügy miatt vita indult a FRONTEX-ről az Európai Parlamentben. Jó, hogy az Európai Parlament felkérte a FRONTEX-et, hogy feladatai közé vegye fel az embercsempészet elleni küzdelmet; és hogy felülvizsgálják majd azt is, hogy az EU a nemzetközi jog minden, ide vonatkozó rendelkezését betartja-e, annak érdekében, hogy az EU a rászorulókat a lehető leghatásosabb intézkedésekkel tudja segíteni.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) A FRONTEX ügynökség, amely az Európai Unió külső határainak társ-ellenőrzéséért és főleg az illegális bevándorlás elleni küzdelemért felelős, létezését kizárólag a belső határellenőrzések megszüntetésének köszönheti, és annak, hogy Brüsszel és a tagállamok Európája aktívabb bevándorláspolitikát kíván követni. Nem szükségszerű, hogy egy ilyen közösségi ügynökség valódi hozzáadott értéket képviseljen a hagyományos államközi együttműködéshez képest – ennek megértéséhez elég az Europol és az Interpol hatékonyságának és hasznosságának különbségeire gondolnunk.

Ráadásul az ügynökség feladatai, úgy tűnik, bővülni fognak, egyre összetettebbek lesznek, és – ha a probléma gyökerét nem kezelik – megoldhatatlanná is válhatnak. Egyfelől Európa az illegális bevándorlást fontolgatók számára továbbra is egy szociális és pénzügyi Eldorádónak számít, az út veszélyei és az itt rájuk váró problémák dacára is; másfelől az együttműködési politika, akármilyen tökéletlen is, veszélybe került azáltal, hogy maga az EU szervezte meg a képzett szakemberek bevándorlását. Ezért létfontosságú, hogy felszámoljuk a bevándorlást kiváltó szivattyú-hatást és az ehhez kötődő jelenlegi politikákat.

Végezetül kiemelném, hogy vannak az illegális bevándorlás ellen harcoló helyi szervezetek. Ott van például Emile Bomba ALCEC nevű szervezete Kamerunban; ezeket a szervezeteket segíteni és támogatni kell.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Európai Parlament nem is emlékezhetett volna meg rosszabbul az Emigránsok Nemzetközi Napjáról, mint hogy elfogad egy, a FRONTEX megerősítése mellett érvelő jelentést, amely, idézem: „üdvözli az európai bevándorlási és menekültügyi egyezménynek a Tanács általi elfogadását”.

Akárcsak maga a FRONTEX, az embertelen „kiutasítási irányelv” is az EU kriminalizáló, biztonságközpontú, másokat kihasználó és elitista bevándorláspolitikájának egyik fő oszlopa.

Parlamenti elfogadása után a Közlekedési, Távközlési és Energiaügyi Tanács titokban, különösebb hírverés nélkül december 9-én szintén elfogadta ezt az irányelvet, a portugál kormány támogató szavazatának köszönhetően.

Könnyen lehet, hogy a Portugál Szocialista Párt EP-képviselői megpróbálják majd elleplezni pártjuk és kormányuk viselkedését. Az igazság az, hogy a kormány az EU Tanácsában emellett a szégyenletes irányelv mellett szavazott.

Most létfontosságú megakadályozni ennek az irányelvnek a portugál nemzeti jogba történő átültetését. Ez azt jelenti, hogy fel kell lépnünk az embertelenségekkel és az emberi jogok megsértésével szemben, és mozgósítanunk kell mindazokat, akik a bevándorlók emberi méltóságát igyekeznek megvédeni.

A Portugál Kommunista Párt továbbra is ennek a harcnak a frontvonalában lesz, és tovább küzd majd az irányelv alantas rendelkezései ellen, és a vendégmunkások és családtagjaik jogainak védelméről szóló ENSZ-egyezmény ratifikálása mellett.

  Carl Lang és Fernand Le Rachinel (NI), írásban. – (FR) A jelentés B preambulumbekezdésében az áll, hogy „az illegális bevándorlás Európa szerte általános kihívást jelent”. Valóban, ez annál is inkább igaz, mivel az európai Eldorádót kereső illegális bevándorlók minden hónapban ezrével jelennek meg az olasz, görög és spanyol partokon.

Erre a – főleg a tagállamok belső határain történő ellenőrzéseket eltörlő Schengeni Egyezményből eredő – kihívásra az Unió válasza egy Európa külső határainak ellenőrzéséért felelős ügynökség létrehozása volt; ez a FRONTEX.

A FRONTEX nemrég még csak egy látszat-szerv volt, erőforrások, számottevő létszámú személyzet és hatalom nélkül; de úgy tűnik, hogy most megbízatása már lehetővé teszi a közös kiutasítási intézkedések támogatását, sőt a FRONTEX részt vesz – ha csak kis mértékben is – az illegális bevándorlás elleni napi küzdelemben is.

Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy nincs értelme egy-két, illegális bevándorlást lehetővé tévő rés lezárásának, ha a tagállamok nem utasítják el egyhangúlag a Schengeni Egyezményt, és nem állítják vissza a valódi ellenőrzést minden határon, szárazföldön és tengeren egyaránt.

- Jelentés: Gianluca Susta (A6-0447/2008)

  Adam Bielan (UEN), írásban. − (PL) Piacainkat elönti a hamisított termékek egyre növekvő áradata. Ezek komoly problémát jelentenek a legálisan működő és a biztonsági előírásokat betartó európai vállalkozások számára, amelyek nem képesek versenyezni az olcsóbb, hamisított termékekkel. Ráadásul a hamisított élelmiszerek, autóalkatrészek, kozmetikumok, játékok és különösen a gyógyszerek valós veszélyt jelentenek a fogyasztók egészségére és életére.

A jelenlegi szabályozásban vannak kiskapuk, amelyek kihasználásával a hamisított termékek könnyen eljuthatnak piacainkra. Például a lengyel jogszabályokban nem szerepel a hamis orvosi termék definíciója és tulajdonságai. A hamis gyógyszer márpedig messze nem ugyanaz a kategória, mint a hamis parfüm. Ha az emberek nem tudnak a problémáról és hamis gyógyászati termékeket használnak, annak tragikus következményei lehetnek.

  Glyn Ford (PSE), írásban. − Támogattam a Susta-jelentést. A hamisítás munkahelyek elvesztésével járhat, egészségügyi problémákat okozhat és hozzájárulhat a nemzetközi bűnszervezetek és a terroristák pénzeléséhez. Emiatt létfontosságú, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság megtegye a szükséges lépéseket.

Sajnos a profitmaximalizálásra törekvő multinacionális cégek olyan körülményeket teremtenek, amelyek a hamisított termékek gyártásához és a folyamat általános elfogadottságához vezetnek. Mondok egy példát: a DVD-lemezek régiók szerinti kódolása miatt hatalmas a különbség a különböző régiókba szánt lemezek ára között, és a fogyasztók az olcsóbbakhoz csak úgy férhetnek hozzá, ha illegálisan átalakítják a DVD-lejátszójukat, vagy szintén illegálisan kalózmásolatokat vesznek, mivel ennek a terméknek a technológiai ügyeskedés miatt nincsen globálisan egységes piaca. Képzeljék el, mi lenne, ha más cégek is így hajszolnák a profitot minden termékkategóriában.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) A hamisítás nem csak a szellemi tulajdonjogok tisztelete miatt okoz problémát. Ahogy azt az előadó kiemeli, ez a jelenség minden motivációjától megfosztja az innovációt, Európa-szerte több ezer szakképzett és szakképzetlen munkás állásának megszűnéséhez vezet és a szervezett bűnözők által irányított feketegazdasági hálózat alapjait is lefekteti. Ezek az illegális tevékenységek a fogyasztók egészségét és biztonságát is veszélyeztetik, és komoly környezeti károkat okozhatnak.

Az importált termékek minőségének és esetleges veszélyeinek problémája, melyet a hamisítás a fogyasztók félrevezetése révén még súlyosbít is, ennél kiterjedtebb. Ezen termékek származási országai egyértelműen azonosíthatók: köztük Kína áll az első helyen. Az Unió időnként még abba is belemegy, hogy megnyissa piacait a saját termelőire érvényes előírásokat nem teljesítő termékek, mint például a klórozott csirke előtt, amelynek az előállítása olcsóbb, mint az állatorvosi ellenőrzés mellett tenyésztett csirkehúsé.

Az előadó számos intézkedést javasol (bilaterális és többoldalú megállapodásokat, a származási országokkal való együttműködést, az érintett európai szolgálatok együttműködését stb.), de ezek közül hiányzik két kézenfekvő dolog: az ilyen tevékenységeket elfogadó államok elleni kereskedelmi szankciók, és egy általános érvényű nemzeti és európai preferenciarendszer bevezetése.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Junilistan támogatja a szabad belső piacot és üdvözli a piacot megzavaró jelenségek, köztük a védjegyhamisítás elleni fellépésről szóló konstruktív javaslatokat.

Azonban mind a Bizottság jelentése, mind az alternatív állásfoglalás-javaslat olyan uniós szintű jogalkotást javasol, amely messze túlmutat a védjegyhamisítás által okozott problémák kezelésén.

A Junilistan különösen ellenzi az igazságügyi és rendőri hatóságok tevékenységének javasolt koordinációját és az egyes tagállamok büntetőjogának harmonizációját.

Ezen okok miatt a jelentés ellen kellett szavaznunk.

  Vasco Graça Moura (PPE-DE), írásban. – (PT) Egyértelmű, hogy miből fakad a szellemi tulajdonjogok egyre növekvő fontossága: a modern gazdaság nagyra értékeli és védi a tudást, amelyen alapul. A különböző iparágak mind nagymértékben függenek az adott know-how használatához fűződő jogoktól. A hamisítás azért elítélendő, mert a tisztességesen működő munkaadóknak, kutatóknak és fejlesztőknek komoly károkat okoz. Ezek a hatások különösen aggasztóak a saját országomban.

A hamisításhoz kapcsolódó problémák azonban ma az okozott gazdasági károknál sokrétűbbek. A hamisítás által okozott kár új szintre emelkedett: korábban volt hamisított ruházat, de most vannak hamis orvosi és élelmiszeripari termékek, amelyek viszont ártalmasak lehetnek. A mit sem sejtő fogyasztó nem is tudja, milyen veszélyeknek van kitéve.

Ezért kell fellépnünk a hamisítás ellen. Ezért szükségesek a szigorúbb szankciók, az illetékes hatóságok közötti koordináció és együttműködés, valamint a partner-jogrendszerek jogi elveinek harmonizációja.

Az esetleges viták és peres ügyek rendezésére szolgáló hatékony mechanizmusokon kívül szükség van valamiféle „hamisításellenes kereskedelmi egyezményre” is. Ez egy multilaterális nemzetközi megállapodás lenne, amelyről jelenleg is folynak a tárgyalások. Az egyezmény lefektetné a hatékony ellenőrzési és szankciós intézkedések jogi alapjait is.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Európai Parlament által elfogadott állásfoglalásban vannak olyan aggodalmak és javaslatok, amelyekkel egyetértünk, más részeivel viszont nem tudunk azonosulni.

Nem vitás, hogy a hamisítás elleni harc kiemelten kezelendő. A jelentés elismeri, hogy „a szellemi tulajdonjogokat – beleértve a földrajzi jelzéseket és az eredetmegjelöléseket is – az Európai Unió kereskedelmi partnerei nem mindig óvják hatékonyan”, de azt is ki kellene emelni, hogy maga az EU sem jár elöl a jó példával. A Tanács jelenleg is akadályozza a „Made in” rendelet kidolgozásáról szóló javaslat elfogadását, és nem fogadott el semmilyen más intézkedést sem a harmadik országokból származó importra, vagy éppen a termékek eredetének megjelölésére vonatkozó kötelező szabályokról.

A magunk részéről mi továbbra is támogatni fogjuk azon közösségi intézkedések elfogadását, amelyek az országokat arra biztatják, hogy fogadjanak el és alkalmazzanak a védjegyhamisítás és a csempészés elleni intézkedéseket, és vezessenek be a hamis származási nyilatkozattal szállított, illetve a védjegyekkel kapcsolatos szabályokat megszegő termékek kiszűrését szolgáló konkrét vámellenőrzéseket.

Minden országnak intézkedéseket kellene bevezetnie az agresszív export elleni védekezés érdekében, rendszeresen ellenőrizve és figyelemmel kísérve az importált javakat, szükség esetén védzáradékot is alkalmazva.

  David Martin (PSE), írásban. − A jelentés mellett szavaztam, amely igen fontos szerepet játszik a világkereskedelem 7-10%-át, azaz mintegy 500 milliárd eurót kitevő hamisítás elleni küzdelemben. A jelentés célja az, hogy konkrét, koherens javaslatokat adjon az EU számára a hamisítás elleni küzdelemhez, amelyet támogatok. A jelentés tiszteletben tartja az olyan alapvető jogokat, mint a magánélethez való jog és az adatok védelme; és emellett keretet biztosít a hamisítás visszaszorítását célzó nemzetközi erőfeszítésekhez, több ezer szakmunkás állását is védve ezzel.

- Jelentés: Manuel Medina Ortega (A6-0451/2008)

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − Ortega képviselő úr a közokiratok kezelésére javasol megoldást. A közokiratok főleg azokban a tagállamokban gyakoriak, ahol írott jogi rendszer van, és a jogszabályok a jog elsődleges forrásai; nem pedig a „common law” alkalmazó országokban (pl. Írország és az Egyesült Királyság), amelyek a szokásjogra építik jogrendszerüket. Az írott jogi rendszerben a közokiratot a területtel foglalkozó hivatalos személy vagy hatóság állítja ki, és ez nem csak az okiratra vonatkozik, hanem annak tartalmára is. A tartalom a pénzügyi tranzakcióktól egészen az állami nyilvántartásokig és azokhoz kapcsolódó dokumentumokig terjedhet.

A parlamenti állásfoglalási indítvány célja az ilyen okiratokat alkalmazó tagállamok jogrendszerébe való nagyobb beavatkozás, azok bizonyos területeken történő kölcsönös elismerése és alkalmazása útján. A javaslat további súlyt ad a már meglévő jogszabályoknak, ami az ilyen jogi hagyományokkal rendelkező országok számára előnyökkel járhat.

  Carl Lang és Fernand Le Rachinel (NI), írásban. – (FR) A szóban forgó, a közokiratok határokon átnyúló alkalmazásáról és elismeréséről szóló jelentés több okból is zavart okozhat, és veszélyekkel járhat.

Ráadásul azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a közokirat fogalma nem létezik az esetjogra épülő jogrendszerekben. Angliában és Walesben a közjegyző szerepét az ügyvédek látják el. Vannak ezenkívül „scrivener notary”-nak nevezett „közjegyzők” is. Ők közokiratokat nem adhatnak ki, csak aláírásokat hitelesíthetnek.

A Bizottság a jogi szakma harmonizálására törekedve nem vette elég komolyan a tagállamok jogrendszereinek természetéből adódó különbségeket.

Sajnos ez a politikai szándék összességében nem növeli a jogbiztonságot.

Európának meg kell védenie népei identitását és az egyes országok értékeit és hagyományait. Hatalmas hiba lenne, ha a népeire káros hatást gyakorolva fejlődne tovább.

- Jelentés: Diana Wallis (A6-0467/2008)

  David Casa (PPE-DE), írásban. − (MT) Ez egy rendkívül fontos jelentés, amely számos jövőbeli döntés alapjául szolgál majd. Az infokommunikációs technológiák felhasználása számottevő mértékben megkönnyíti az államigazgatás és az igazságszolgáltatás munkáját is. Európa – mind gazdaságilag, mind társadalmilag – egyre közelebb kerül az integrációhoz és az egységhez: ezen a területen is követnünk kell a változásokat. Az e-igazságszolgáltatás pontosan erről szól.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a hagyományos, korábban használt rendszereknek is megvoltak a maguk előnyei. Ezért én úgy gondolom, hogy ha sikerül megtalálni a megfelelő egyensúlyt, akkor mindenki előnyére, összehangoltabb módon tudunk majd dolgozni. Ez különösen érvényes az igazságszolgáltatásra, hiszen az e-igazságszolgáltatási rendszer használata lehetővé teszi majd az igazságszolgáltatásban dolgozók számára, hogy az adminisztratív terhek alól felszabadulva kizárólag a munkára koncentráljanak.

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. – (PT) Az európai igazságügyi térség azért jött létre (az ítéletek kölcsönös elismerésének és az illetékes hatóságok szakmai együttműködésének megteremtése révén), hogy segítse a polgárok szabad mozgását egész Európában.

A becslések szerint Európában körülbelül 10 millió embert érintenek a határokon átnyúló peres ügyek, amelyek során szükségképpen problémát jelentenek a nyelvi kérdések, a távolság, a jogrendszerek különbségei stb.

Az infokommunikációs technológiáknak az igazságszolgáltatásban történő felhasználása új megoldásokat eredményezhet, javíthatja az igazságszolgáltatás működését (a jobb hozzáférhetőség és hatékonyság révén), és segíthet az eljárások racionalizálásában és a költségek csökkentésében.

Az e-igazságszolgáltatás terén javasolt stratégia alapvető célja az európai igazságszolgáltatás eredményesebbé tétele a polgárok érdekében. Az e-igazságszolgáltatás lehetséges alkalmazási területe azonban ennél sokkal nagyobb; ezért kell egyértelműen megszabni, hogy mely területeken kívánjuk alkalmazni, hogy az EU intézkedéseinek eredményessége és hitelessége kapcsán ne merüljenek fel kétségek.

Az esetleges változtatásokat fokozatosan kell végrehajtani, aszerint, hogy hogyan halad az európai igazságügyi térség kialakítása és a technológiai fejlődés.

Támogatom a Bizottság kérését, hogy készüljön cselekvési terv az e-igazságszolgáltatás európai szintű bevezetéséről, és hogy jöjjön létre egy európai e-igazságszolgáltatási portál.

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − 2007-ben összeült az Igazság- és Belügyi Tanács, és az e-igazságszolgáltatással kapcsolatos tanácsi következtetéseket fogadott el: ezek témája az információs és számítógépes technológiák határokon átnyúló használata az igazságszolgáltatásban. A Tanács úgy vélekedett, hogy folytatnunk kell a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének európai térségén belüli központosított rendszer kialakítására irányuló munkát. Az internet lassan szinte mindenkihez eljut, és az információs társadalom hatásai egyre nyilvánvalóbbakká válnak; az igazságszolgáltatás egyre erősebb technológiai támogatásának előnyei pedig mindenki számára egyértelműek. Fontos azonban felismerni, hogy a technológiai fejlődés szintje az Unión belül nem egységes, ezért ez a lépés választható lehetőség (opt-in) marad mindaddig, amíg a fejlődés nem lesz kiegyenlítettebb és a fejlett technológiai lehetőségek elérhetővé nem válnak.

Diana Wallis egy központosított e-igazságszolgáltatási rendszer létrehozását javasolja, meghatározva egy európai e-igazságszolgáltatási portál létrehozásának kereteit, amely portálon összegyűjthetők a polgári, bűnügyi és kereskedelmi ügyek anyagai – például a bűnügyi nyilvántartások, az ingatlan-nyilvántartások és a fizetésképtelenségi nyilvántartások –, amelyek így minden tagállam számára elérhetővé válnak.

- Jelentés: Nirj Deva (A6-0445/2008)

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Köszönöm a szót, elnök asszony. „A béke megszilárdulásának és állam építésének kilátásai a konfliktus utáni helyzetekben” című Deva-jelentés mellett szavaztam, amely felhívja a figyelmet a nemzetközi közösségnek a háborús helyzetben lévő államokkal és helyi csoportokkal szembeni felelősségére. Örömömre szolgál, hogy az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja által benyújtott módosító indítványok a javaslat számottevő javulását eredményezték a konfliktusból kilábaló országokban zajló béketeremtési, humanitárius segítségnyújtási és fejlesztési folyamat jobb koordinációjának szempontjából. Szeretném azonban felhívni a figyelmet a konflikusok környezetében élő gyermekek helyzetére, különösen azokéra, akik egyik vagy mindkét szülőjüket elvesztették. Ezenkívül a konfliktusok során gyakran a kórházakat és az iskolákat is támadások érik. A UNICEF-fel – amely sok veszélyeztetett zónában már most is jelen van – együttműködve törekednünk kell arra, hogy a gyermekek kilábalhassanak a traumából, hogy megfelelő oktatást kaphassanak és egy jobb jövő álljon előttük.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Junilistan párt véleménye szerint a fejlődő országokban történő béketeremtés és nemzetépítés nem az EU dolga, ezeket a feladatokat az ENSZ-nek kell megoldania.

Nagyon kritikusak vagyunk a jelentés minden olyan megfogalmazásával szemben, amely az EU katonai kapacitásainak további fejlesztését javasolja, ezért nemmel szavaztunk.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Mivel lehetetlen bármit mondani arról a (szándékosan) zavaros keverékről, amelyből a jelentés összeáll, csupán arra szorítkozunk, amit a jelentés fő céljának tartunk: ez a cél pedig annak elbagatellizálása, hogy az EU fő hatalmai beavatkoznak a harmadik országok belügyeibe, s mindezt a „védelemre vonatkozó felelősség” (Responsibility to Protect) álarca mögé bújva próbálják megindokolni.

A jelentés kiemeli az államok szuverenitását, de „úgy véli azonban, hogy ott, ahol a kormányok nem képesek vagy nem akarnak ilyen védelmet nyújtani, a megfelelő fellépés felelősségét az egész nemzetközi közösség viseli”. Azután megjegyzi, hogy „az ilyen fellépésnek megelőző és reaktív természetűnek kell lennie, és kényszerítő katonai erő csakis a legvégső eszközként alkalmazható”. Nagyon igyekeztek homályosan fogalmazni.

Nem lehet azonban kétség a szándékok felől, hiszen a jelentés megjegyzi, hogy „a be nem avatkozás elve átadja helyét a nemzetközi védelemért való felelősség elvének”; és úgy véli, hogy „a béketeremtésnek és az államépítésnek két fázisa van: a stabilizációs fázis, amikor a hangsúly a biztonságon, a törvényes renden és az alapvető szolgáltatások biztosításán van; és az államépítés második fázisa, amely a kormányzásra és a feladatokat ellátó intézményekre összpontosít”.

A jelentés tehát a beavatkozás és a gyarmatosítás alapjait fekteti le.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. − (FI) „A béke megszilárdulásának és állam építésének kilátásai a konfliktus utáni helyzetekben” című Deva-jelentés mellett szavaztam, mert átfogó megközelítésben foglalkozik a sikeres újjáépítés fontos kérdéseivel. Nagyon fontos ez a téma, mivel a fegyveres konfliktuson átesett országok felében 5 éven belül újra konfliktus alakul ki. Az érintett országon kívül a nemzetközi közösség is fontos szereplője az állam kiépítésének. Úgy gondolom, hogy különösen fontos a helyi nőszervezetekkel és a nemzetközi békeszervezetekkel való konzultáció és azok támogatása, még inkább, mint korábban. Ragaszkodni kell ahhoz is, hogy a nemi erőszak áldozatainak igazságot szolgáltassanak. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a béke nem csak a háború hiányát jelenti. A sikeres újjáépítési politikához kezelni kell az instabilitást kiváltó okokat is, mégpedig olyan szociális, gazdasági, politikai és kulturális intézkedésekkel, amelyek segítik a gazdasági fejlődést, valamint intézményi és adminisztratív kapacitásokat teremtenek.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Nirj Deva „A béke megszilárdulásának és állam építésének kilátásai a konfliktus utáni helyzetekben” című jelentése mellett szavaztam. A szerző kiválóan leírta a konfliktus utáni helyzetekből a normális társadalmi és gazdasági élet felé vivő átmenet legjobb útját.

Úgy gondolom, hogy ezt figyelembe kellene venni a – túl sok és túl erőszakos – belső konfliktus kezelésében, főleg az európai és nemzetközi közösség által betöltött szereppel kapcsolatban. Egyetértek Nirj Devával abban, hogy a konfliktusok megoldásának útját könnyű leírni, de nehezebb a gyakorlatban végigjárni. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy – legalábbis az Európai Unió esetében – tetteinkkel a nehéz helyzetbe került országokat kell érdemben támogatnunk; a kényelmességből fakadó vagy képmutató viselkedést pedig kerülni kell.