Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2008/2695(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B6-0628/2008

Viták :

PV 18/12/2008 - 13.1
CRE 18/12/2008 - 13.1

Szavazatok :

PV 18/12/2008 - 14.1

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0640

Viták
2008. december 18., Csütörtök - Strasbourg HL kiadás

13.1. Zimbabwe
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. - A napirend következő pontja hat, Zimbabwével kapcsolatos állásfoglalási indítvány(1).

 
  
MPphoto
 

  Marios Matsakis, szerző. Elnök asszony, Zimbabwe politikai, gazdasági és humanitárius helyzete egyre rosszabb, és – más lehetséges járványok mellett – fenyeget egy általános kolerajárvány veszélye is, amely tovább ront majd a zimbabwei emberek már így is szörnyű helyzetén.

Mostanra teljesen egyértelmű, hogy Robert Mugabét nem érdekli honfitársai jóléte. Az már sokkal inkább fontos neki, hogy ő maga fényűző luxusban élhessen. Mugabe minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy teljesen alkalmatlan országa irányítására a modern világban. Politikai szerepére ürügyeket keres; úgy tesz, mintha a rég elmúlt brit gyarmati korszak szellemeivel harcolna.

Mi, európaiak semmilyen eszközzel sem vehetjük rá Robert Mugabét az ésszerű viselkedésre. Az egyetlen esély a lemondatására az, ha az Afrikai Unió drasztikusan változtat álláspontján. Szégyen, hogy ez a szervezet már korábban és sokkal határozottabban nem foglalt állást ebben az ügyben. Úgy gondolom, hogy figyelmünket az Afrikai Unió és tagországainak kormányai felé kell irányítanunk. A leghatározottabban értésükre kell adnunk, hogy őket tekintjük a szomorú zimbabwei állapotok felelősének, és azt várjuk tőlük, még most, így megkésve is, hogy tegyék meg a szükséges kemény lépéseket a Mugabe-rezsim lemondatására; ellenkező esetben súlyos következményeket, akár emberiség elleni bűncselekmények miatti törvényszék elé idézést is kilátásba helyezve.

 
  
MPphoto
 

  Catherine Stihler, szerző. Elnök asszony, ha képviselőtársaim egy pillanatra felidézik legszörnyűbb rémálmukat… nos, az a közelében sem jár annak, ami Zimbabwéban zajlik. Ezt az egykor jómódú országot az elnöke teljesen tönkretette. Az ország összeomlóban van – nincs kormányzás, nincs munka, jön a hiperinfláció, nincs étel, nincs egészségügyi ellátás – és a csatornarendszer pusztulása hamarosan kolerajárványhoz vezet.

Egy hete a zimbabwei elnök, Robert Mugabe azt nyilatkozta, hogy sikerült megfékezni a kolerajárványt. Azt mondta, hogy a nyugati hatalmak a járványt akarták felhasználni Zimbabwe megszállására és az ő eltávolítására. Dél-Afrika viszont a zimbabwei határ nagy részét katasztrófa sújtotta övezetté nyilvánította, mivel a betegség a menekültekkel Dél-Afrikába is átterjedhet. Az Oxfam arra figyelmeztet, hogy a zimbabwei helyzet még tovább romolhat.

A legfrissebb adatok szerint eddig 1 111 életet követelt a betegség, és tovább terjed: jelenleg 20 581 kolerás megbetegedést tartunk nyilván. A kolera erősen fertőző bakteriális bélfertőzés, a tünetei (egyebek között) hasmenés és kiszáradás. A legsúlyosabb esetekben az akut vizes hasmenés a súlyos kiszáradás és veseleállás miatt halálhoz vezethet. Egy egészséges felnőttet órákon belül képes megölni.

Hadd mondjak egy példát arra, hogy a betegség milyen hatással van a lakosságra: Cynthia Hunde fiának, Munashénak a történetét fogom elmondani. Munashe az ötödik születésnapja előtt meghalt kolerában. Cynthia Dél-Afrikába ment dolgozni, hogy a fiának jobb jövőt biztosíthasson, mivel Zimbabwéban nincs munka. Munashét az anyja gondjaira bízta. Amikor hazament az édesanyjához, a haldokló fiát az anyja karjaiban találta. Amikor a BBC interjút készített vele, azt mondta: „Olyan rosszul érzem magam... nehéz leírni. Amikor az embernek gyereke van, álmai vannak vele kapcsolatban. Arra számítottam, hogy itt találom a ház körül szaladgálva, de nem így lett.”

Képviselőtársaim, kérem, támogassák a Zimbabwét elítélő állásfoglalást, és segítsenek a Munashéhoz hasonló ártatlan áldozatokon.

 
  
MPphoto
 

  Erik Meijer, szerző. (NL) Elnök asszony, Zimbabwéval kapcsolatban sürgős vita zajlott 2005. július 7-én és 2008. április 24-én egyaránt, melyek során kifejtettem, hogy Robert Mugabe hogyan maradhatott hatalmon ilyen sokáig.

Az emberek emlékeznek az ország erőszakos múltjára. Sokak szemében ő továbbra is a szabadságharc hőse: e szerint a gondolkodás szerint Mugabe bármit tesz is, az a priori csak jó lehet. Minden ellenzője, mint régen is, más országok érdekeit szolgálja, vagy a kivételezett hazai fehér többség érdekeit védi. Ha Robert Mugabe elveszítené a hatalmat, akkor az országot újra gyarmatosítanák, és az emberek többsége újra a diszkrimináció áldozatává válna. A valóság azonban egészen más.

Néhány évvel ezelőtt, amikor a mezőgazdasági földterületek tulajdonjogának átszervezése kudarcot vallott és a szegények és gazdagok közötti szakadék tovább nőtt, Robert Mugabe hirtelen jött radikalizmusával új támogatókat próbált szerezni a fiatalok körében anélkül, hogy régi bajtársait még jobban elidegenítette volna magától.

Ezzel szerzett ugyan néhány új, fanatikus és erőszakos szövetségest, de honfitársai többségének támogatását egyáltalán nem nyerte meg. Európa és Amerika éveken át rosszul ítélte meg a zimbabwei helyzetet, és ezáltal gyanússá váltak: úgy tűnt, hátsó szándékaik vannak. Éppen ezek az ellenséges indulatok segítettek Mugabénak hatalmon maradni.

Most, hogy mindenki rájött, hogy mennyire rossz, sőt katasztrofális volt Mugabe politikája, egyre nő az ellenállás vele szemben. Gyilkosságok és megfélemlítés nélkül nem tudott volna elnökválasztást nyerni; az ellenzék kis parlamenti többsége elég lett volna a kormányzáshoz.

Most a korábbi sürgős vitákhoz képest újabb szakaszba léptünk. Az ivóvízkészletek tönkrementek, és a kolera szedi áldozatait. Nem a magától megbukó ellenfelet kell legyőzni, hanem segíteni kell a zimbabweieken. Jobb kormányt érdemelnek, de ezt kívülről nem lehet rájuk erőszakolni. Annyit tehetünk, hogy megakadályozzuk, hogy Robert Mugabe külső támogatást kapjon.

 
  
MPphoto
 

  Mikel Irujo Amezaga, szerző.(ES) Ahogy a jelentés is írja, a 2007-es becslések szerint Zimbabwe lakossága 12 millió, és majdnem a fele éhezik. A születéskor várható élettartam 36 év. A tanároknak csak 40%-a dolgozik, és a diákoknak csak a harmada jár órákra. Ez is mutatja, hogy Rober Mugabe nem csak a jelent öli meg: a jövőt is.

Az elnyomás és az emberi jogok lábbal tiprása a napi rutin része. Azok, akik Zimbabwéban az emberi jogokat védik, szisztematikus támadások áldozatai lettek: az önkényes fogvatartások, letartóztatások, kínzások mindennaposak. A kormány által hozott jogszabályok súlyosan korlátozzák a szólás, a gyülekezés, a mozgás és az egyesülés szabadságát.

Szeretnék néhány példát mondani arra, hogyan hozott a kormány egyre elnyomóbb törvényeket, amelyeket az emberi jogokat védő aktivisták ellen használnak fel. Ilyen az információhoz való hozzáférésről és a magánélet védelméről szóló törvény, amelyet a kormány az újságírók elhallgattatására használ fel; a közrendről és a biztonságról szóló törvény, amely súlyosan korlátozza a gyülekezési szabadságot, és amelyre hivatkozva több száz emberi jogi aktivistát – köztük független szervezetek munkatársait – letartóztattak; az önkéntes magánszervezetekről szóló törvényt pedig feltehetőleg azért állította vissza a kormány 2002-ben, hogy ez alapján zaklathassa és megfélemlíthesse a civil szervezeteket.

Elnök asszony, anyanyelvemen, baszkul – ami nem számít hivatalos nyelvnek itt a Parlamentben – a „mugabe” szó azt jelenti, „gátlástalanul”… azt hiszem, ez kiváló jellemzést ad erről az emberről.

Ez az afrikai diktátor nem csak egy bolygónk sok-sok diktátora közül: véleményem szerint a tíz valaha volt legszörnyűbb elnyomó közé tartozik. Véleményem szerint itt, az EU-ban minden lehetőt meg kell tennünk a lemondatásáért, és azért, hogy végül az Emberi Jogok Bírósága elé kerüljön.

Zimbabwénak boldog, Mugabe-mentes 2009-es évet kívánok.

 
  
MPphoto
 

  Andrzej Tomasz Zapałowski, szerző. – (PL) Elnök asszony, két hónappal ezelőtt szóba került az Ukrajnát az 1930-as években sújtó éhínség. Az emberek azt kérdezgették, hogy ez hogyan történhetett meg. Miért nem tett semmit a világ? Ma, a zimbabwei eseményeket figyelve ugyanez a kérdés merül fel bennem. Hogyan lehetséges, hogy ma egy országot tönkretesz a saját vezetője? Hogyan fordulhat elő, hogy a világ alig tesz ellene valamit?

Az állásfoglalások nem fognak új vezetőt helyezni Zimbabwe élére. Tényleg tétlenül akarjuk végignézni, hogy a zimbabwei népet a pusztulásba taszítják, ahogy az ENSZ erői is végigkövették a ruandai mészárlást? Talán a zimbabwei helyzetre adott reakciónk határozottabb lenne, ha az ország bőséges nyersanyagkészletekkel rendelkezne. A mai állásfoglalás kiváló dokumentum, de annál sosem lesz több. Az emberek megmentéséhez határozottabb fellépésre van szükség. Ezért kell támogatnunk Zimbabwe szomszédait, hogy a szükséges segély a határokon rendelkezésre álljon.

 
  
MPphoto
 

  Charles Tannock, szerző. Elnök asszony, az utóbbi években Zimbabwe annyiszor szerepelt vitáink napirendjén, hogy már nemigen lehet újat mondani a rezsim tetteinek elítéléséről. Mégis újra fel kell emelnünk a szavunkat, mert kegyetlen zsarnoka, Robert Mugabe miatt a régóta szenvedő zimbabwei nép ezt maga nem teheti meg.

Mugabét az emberi jogok, a politikai szabadságjogok és a jogállamiság sárba tiprása megfosztotta a demokratikus legitimitás utolsó morzsájától is. Nem sokkal ezelőtt lelőtték Perence Shirit, Mugabe egyik csatlósát; ez az eset is mutatja, hogy Zimbabwéban egyre gyűlik a nép haragja. Shiri kezein 20 000 ember vére száradt. Az 1980-as évek elején, a kommunista Észak-Korea segítségével ő mészárolt le ártatlan civileket Matabeleföldön. Ha ez még nem lenne elég, Mugabe nemtörődömsége kolerajárványt okozott, pedig ezt a betegséget Zimbabwéban korábban sikerült szinte teljesen kiirtani.

A nemzetközi aggodalmakra válaszul Mugabe botrányos módon annyit válaszolt, hogy a járvány az egykori gyarmatosító Nagy-Britannia, azaz saját hazám műve. Európa talán emiatt az – egyébként alaptalan – neokolonializációs vád miatt, és saját egykori gyarmatosítói bűntudata miatt nem lép fel határozottabban.

De Afrikától hiába várjuk a megoldást: ott csak érdektelenséget és hatástalan megoldásokat láthatunk. A kenyai miniszterelnök és a botswanai elnök keményen elítélte Mugabét; ez szöges ellentétben áll a többi afrikai ország és vezetőik apátiájával, és különösen Dél-Afrika viselkedésével, habár ez utóbbi esetében most abban reménykedhetünk, hogy Jacob Zuma elnökként határozottabb irányvonalat képvisel majd.

Ha az Afrikai Unió a tekintély terén meg akarja közelíteni az Európai Uniót, akkor tennie kell Mugabe rémuralma ellen; meg kell fontolnia azt is, hogy erővel távolítsa el a hatalomból. Támogatnánk például azt a konkrét intézkedést, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának egy határozata alapján emeljenek vádat Mugabe ellen a Nemzetközi Büntetőbíróságon ; ez hasznosnak bizonyult Darfúr kapcsán al-Bashir elnök esetében is. Remélem, hogy amikor legközelebb Zimbabwe lesz a témánk, már Mugabe bukását és hatalomból való távozását ünnepelhetem felszólalásomban.

 
  
MPphoto
 

  Ioannis Kasoulides, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, Zimbabwe kezd működésképtelenné válni. A lakosság fele vagy külföldi segélyből él majd, vagy az éhhalál küszöbén tengődik. A csatornázás és a tiszta ivóvíz gyakorlatilag nem létező fogalmak, és ennek eredményeként pusztító kolerajárvány terjed Zimbabwéban és a környező országokban.

Mindennek az az oka, hogy Robert Mugabe és cimborái meg akarják bünteni a népet, amiért ellenük szavaztak. A dél-afrikai közvetítés sikertelen volt, és az afrikai országok eddig nem tettek elég határozott lépéseket. A fenti képből egy súlyos humanitárius katasztrófa rajzolódik ki. Első lépésben Robert Mugabét a Nemzetközi Büntetőbíróság elé kell állítani emberiség elleni bűncselekmények miatt, és nemzetközi elfogatóparancsot kell kiadni ellene.

 
  
MPphoto
 

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, Zimbabwe már jó ideje egy nagyon súlyos humanitárius válsággal küzd: A lakosságnak majdnem a fele éhezik, folyóvíz gyakorlatilag nincs, és a csatornarendszer állapota borzalmas. Egy évtizeddel ezelőtt a születéskor várható átlag élettartam Zimbabwéban mindkét nem számára 60 év volt; most a férfiaké 37 év, a nőké 34 év. A kolerajárvány már eddig is nyolcszáz áldozatot szedett, és több mint 16 000 embert fertőzött meg. A Médecins sans Frontières (MSF) szerint a kolera hamarosan másfélmillió embert is megfertőzhet.

Az ország gazdasága gyászos állapotban van. Az inflációs ráta régóta a legmagasabb a világon. A lakosságnak több, mint 80%-a él naponta kevesebb, mint egy dollárból. A zimbabwei hatóságok, úgy tűnik, nem veszik észre, milyen súlyos a helyzet, és nem tesznek semmit. Mugabe elnök nem teljesítette az ígéretét, hogy nemzeti egységkormányt alakít, és politikai ellenfeleit továbbra is üldözik.

Zimbabwe kritikus helyzete miatt az Európai Uniónak határozottan kell fellépnie, és mind a Tanácsnak, mind a Bizottságnak meg kell erősítenie elkötelezettségét azáltal, hogy továbbra is humanitárius segítséget nyújt a szenvedő lakosságnak. Nyomást kell gyakorolnunk a zimbabwei kormányra, hogy vonják vissza a segélyszervezetekre vonatkozó korlátozásokat és hagyjanak fel az emberi jogi aktivisták letartóztatásával. Ezenkívül támogatnunk kell az „Elders-csoportot”, a volt államférfiak szervezetét is, hogy engedélyt kapjanak az országba való beutazásra.

A zimbabwei demokratikus átalakulás előmozdításához más afrikai országok, regionális intézmények és a nemzetközi szervezetek kötelezettségvállalására is szükség van. A parlamenti választások tisztaságának biztosítása és az új kormány megalakulásának felügyelete lehetőséget kínál a helyzet stabilizálására. Ugyanakkor a nemzetközi közösségnek fel kell készülnie a pénzügyi segítségnyújtásra a jogállamiságon alapuló államszervezet újbóli felépítéséhez.

 
  
MPphoto
 

  Zdzisław Zbigniew Podkański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, a Zimbabwéről szóló állásfoglalás tartalma döbbenetes: 5,1 millió ember, a lakosság fele éhezik; több mint 300 000 embert fenyeget a kolerajárvány; 1,7 millió a HIV-fertőzött; és a születéskor várható élettartam 37 év. Ezt önmagában egyetlen kormány sem tudja kezelni.

Ezért kell teljes mértékben támogatnunk minden, a zimbabwei helyzet javítását célzó kezdeményezést. Az állásfoglalás szerzői joggal hívják fel a figyelmünket arra tényre, hogy meg kell könnyíteni és ki kell bővíteni a humanitárius segítségnyújtást; és a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Unió tagállamainak további intézkedéseket is vállalniuk kell, ideértve a diplomáciai lépéseket és Zimbabwe pénzügyi és gyakorlati támogatását is. Mindez egy konkrét programra alapozva nem csupán rövidtávú, hanem hosszútávú tervezést is igényel. Azt mondtam, hogy „joggal” hívják fel mindezekre a figyelmünket, hiszen egy újabb állásfoglalás valóban nem segít az éhező embereken. Gyakorlati segítségnyújtásra van szükség: ezt várja tőlünk a zimbabwei lakosság.

 
  
MPphoto
 

  Michael Gahler (PPE-DE).(DE) Elnök asszony, a szenvedő Zimbabwéról szólva az az egyetlen jó hír az, hogy valószínűleg ezek a Mugabe-rezsim utolsó hónapjai.

Afrikából jó híreket kaptunk, hiszen egyre több állam ellenzi, ami az országban zajlik. Az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés első alelnökeként jelenthetem, hogy afrikai partnereink három héttel ezelőtt, a Port Moresbyban tartott ülésen csatlakoztak a zimbabwei helyzetről alkotott kritikus álláspontunkhoz. Dél-Afrikában is egyre nő a kormányra nehezedő nyomás, hogy végre vonja meg támogatását a zimbabwei rezsimtől. A helyzetet rontja, hogy a menekültek betegségeket hurcolnak be Dél-Afrikába. Remélhetőleg a helyzet a világbajnokság idejére javul majd, és lehet, hogy Dél-Afrika éppen ezért változtat a politikáján: tartanak tőle, hogy az eseményre odalátogatók elmaradhatnak. Ez önmagában is elég ok lehet a Mugabe-rezsim védelmének feladására.

 
  
MPphoto
 

  Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Elnök asszony, 2008. április 24-én megvitattuk a zimbabwei helyzetet. Akkor foglalkoztunk a választási eredmények problémájával, egész konkrétan azzal, hogy Mugabe elnök a választási eredmények dacára sem engedte ki kezéből a hatalmat. Ma az akkori események drámai következményeivel foglalkozunk. A kolerától szenvedő 12 500 ember várja hiába a kormány segítségét, 565 ember pedig sajnos már meghalt. A járvány a határon átnyúlva, Dél-Afrikában is terjed.

Az említett számok, amelyek a december eleji ENSZ-jelentésekből származnak, alacsonyabbak a humanitárius szervezetek által kiadott friss adatoknál. Szerintük ezernél is több haláleset volt, és több mint 20 000 a betegek száma. Több millió ember éhezik és nem jut ivóvízhez. Az Afrikai Unió nem tesz hatékony lépéseket a zimbabwei helyzet javítására. Mugabe elnöknek a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt a helye; és sürgősen tenni kell a kolerajárvány visszaszorításáért és azért, hogy az élelmiszerszállítmányok és az orvosi segélyek eljuthassanak a zimbabwei emberekhez.

 
  
MPphoto
 

  Kathy Sinnott (IND/DEM). – Elnök asszony, évek óta nézzük Zimbabwe lassú agóniáját. A politikai erőszak és az egyre súlyosabb szegénység spirálja felgyorsult; az éhezés és a betegségek elkerülhetetlenül lesújtanak az ország ötmillió lakosára. Segítenünk kell ezeken az embereken, biztosítanunk kell számukra az élelmiszert és az orvosi ellátást, és azt is, hogy végre kiélhessék szabadságvágyukat.

Az ő érdekükben vezetőjüket, Mugabét el kell szigetelni afrikai támogatóitól: rá kell venni minden afrikai vezetőt, hogy határolódjanak el tőle. Az Afrikán kívülről érkező nemzetközi támogatás megszüntetésén is dolgoznunk kell. Mint általában, most is Kínáról és Oroszországról van szó: ezeket az országokat fel kell szólítani arra, hogy szüntessék be Mugabe támogatását és a vele való kereskedelmet. Lelkiismeret-vizsgálatot is kell tartanunk, hiszen nem is olyan régen mi hívtuk meg Mugabét, hogy látogasson el Lisszabonba, az EU által rendezett EU-Afrika csúcsra.

 
  
MPphoto
 

  Jacques Barrot, A Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök asszony, hálás vagyok minden képviselőnek, aki Zimbabwe érdekében cselekvést sürget, hiszen az ország példátlan, egyre mélyülő és az összes szektort érintő válságba került.

Politikai szempontból nézve a helyzetet: növekszik az erőszak, amint az önkényes letartóztatásokról és az emberi jogi aktivisták eltűnéséről szóló beszámolók is jól mutatják. A politikai erőszak első hulláma miatt kudarcba fulladhat a válság rendezésének kísérlete, és ez a feleket egymással összebékíthetetlen álláspontok irányába terelheti.

Humanitárius szempontból a helyzet egyre romlik, ezt mutatja a terjedő kolerajárvány, amely már a szomszédos országokat is fenyegeti.

A gazdasági helyzet katasztrofális: az alapvető cikkek ára folyamatosan emelkedik. A múlt héten az egy átlagos bolti bevásárlásra fordítandó összeg 1 293%-kal emelkedett.

A társadalmi robbanás veszélye napról napra nő; egy ilyen esemény hatása pedig az egész régió stabilitását veszélyeztethetné.

Mit tehetünk mindez ellen? Zimbabwénak rengeteg segítségre van szüksége, és a szükségletek egyre nőnek, javarészt a jelenlegi kormány hibájából.

Humanitárius szempontból a Bizottság eddig is aktív volt és az is marad. December 15 és 19 között egy küldöttség a helyszínen méri fel a humanitárius helyzetet. Az ő tapasztalataik alapján egyebek között gyors döntést hozhatunk majd arról is, hogy van-e szükség további intézkedésekre.

Politikai szempontból a Bizottság – sőt, az egész nemzetközi közösség – csak akkor segíthet az országon, ha szorosan együtt tud működni egy legitim kormánnyal, amely elég rugalmas ahhoz, hogy meghozza a szükséges politikai és gazdasági intézkedéseket.

Ez utóbbi azon múlik, hogy betartják-e a szeptember 15-i megállapodást, és létrejön-e a nemzeti egységkormány. Arra is szükség van, hogy a régióban érintett országok és az Afrikai Unió aktívabban lépjen fel. Minden lehetséges módon kifejezésre juttattuk, hogy az ilyen jellegű szerepvállalások őszinte és teljes támogatásunkat élvezik.

Zárásképpen biztosíthatom Önöket arról, hogy a Bizottság, amely jelenleg is folyamatosan – az országon belülről is – figyelemmel kíséri a zimbabwei helyzetet, továbbra is együttműködik majd minden tagállammal, valamint afrikai és nemzetközi partnereivel annak érdekében, hogy igazságos megoldást találjunk arra, hogyan segítsünk Zimbabwénak kilábalni a jelenlegi válságból, amely ellen Önök mindannyian határozottan felszólaltak.

Köszönöm a figyelmet. Most, az ünnepek alatt sem feledkezhetünk meg a zimbabwei szenvedőkről. Kétségtelen, hogy ma ők az egyik legrosszabb helyzetben lévő embercsoport.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. - A vitát lezárom.

A szavazásra a vita végén kerül sor.

 
  

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat