Elnök. – A következő napirendi pont a hat, Nicaraguáról szóló állásfoglalási indítvány(1) .
Marios Matsakis, szerző. − Elnök asszony, úgy tűnik, hogy ebben a latin-amerikai országban egyaránt veszélybe került a szólásszabadság, a bíróságok függetlensége és a demokrácia alapelveinek védelme. Az EU parlamenti képviselőiként az a feladatunk és kötelességünk, hogy kiálljunk a nicaraguai emberek jogai mellett, és egyértelmű üzenetet küldjünk a nicaraguai kormánynak arról, hogy nem tűrjük ezen jogok megsértését; valamint hogy elérjük, hogy az EU és az ENSZ megfelelő nyomást gyakoroljon a nicaraguai polgárok emberi jogainak védelme érdekében.
Remélem, hogy az állásfoglalási indítványban foglalt üzenet világos lesz az érintettek számára, és sürgősen megteszik a helyzet javítása érdekében szükséges lépéseket.
Manuel Medina Ortega, szerző. – (ES) Ebben a Nicaraguával kapcsolatos állásfoglalási indítványban több tényezőt is figyelembe kell venni. Először is ott vannak a csalással kapcsolatos állítások – legalábbis Nicaragua és León települések választásai kapcsán – és ez árnyékot vet a november 9-i választások eredményére. Más részről azonban van kormány, amely igyekezett megoldani azon problémák egy részét, melyek Latin-Amerikában az emberi jogok csorbulásához vezetnek: a szegénységet, az írástudatlanságot, a csecsemőhalandóságot, az ivóvízhiányt és az őslakosok földhöz fűződő jogának rendezetlenségét.
Ezért a helyzet vizsgálatakor egyértelműen el kell különíteni ezt a két témát. Egyfelől meg kell erősíteni, meg kell védeni az emberi jogokat, a hagyományos értelemben, azaz politikai jogokként; másfelől pedig arra kell bátorítani a nicaraguai kormányt, hogy továbbra is támogassa az ország legelmaradottabb vidékeit és néprétegeit. Ezenkívül biztosítanunk kell, hogy az ellenzék elláthassa szerepét; ki kell állnunk a csalás ellen és támogatnunk kell a civil szervezetek munkáját. A szövegben mindezeket egyensúlyba kell hoznunk.
Az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja több szóbeli módosító indítvánnyal is élt, arra törekedve, hogy a szöveg kiegyensúlyozottabb legyen az alapvető emberi jogok megsértésére vonatkozó vádakkal kapcsolatban; azzal kapcsolatban, hogy történjen-e bűnügyi nyomozás; illetve azzal kapcsolatban, hogy hány körzetben történt valamilyen szabálytalanság.
Elítéljük tehát az alapvető politikai jogok állítólagos megsértését, de anélkül, hogy a nicaraguai kormányt igyekeznénk a végletekig nehéz helyzetbe hozni, mivel az a cél, hogy a kormány tovább segíthesse a legelmaradottabb társadalmi rétegeket.
Pedro Guerreiro, szerző. – (PT) Elnök asszony, az Európai Parlament most Nicaragua esetében is egy ugyanannyira elfogadhatatlan beavatkozást fontolgat, mint ahogy tette azt más országok esetében, amelyek nemzeti szuverenitásukat és függetlenségüket próbálták érvényesíteni, és ezért a saját jelenükről és jövőjükről maguk akarván dönteni, az emancipáció, a társadalmi fejlődés és a világ népeivel való szolidaritás útjára léptek.
Nyilvánvaló, hogy ez a vita és ez az állásfoglalási indítvány egyszerűen csak támogatni akarja azokat, akik be kívánnak beavatkozni Nicaragua – egy demokratikus és szuverén állam – ügyeibe, destabilizálva azt. Ahelyett, hogy eltorzítanánk a tényeket és a helyzetet, és kioktatnánk Nicaraguát a demokráciáról, az Európai Parlamentnek el kellene ítélnie az EU antidemokratikus kísérleteit, amelyek egy olyan európai szerződés kikényszerítésére irányulnak, amelyet már demokratikus módon elutasított a francia, holland és ír lakosság.
Ahelyett, hogy beleavatkoznánk azokba a dolgokba, amelyekről csakis a nicaraguai nép dönthet, az Európai Parlamentnek el kellett volna utasítania az embertelen kiutasítási irányelvet, amely sérti a – nagyrészt Latin-Amerikából származó – bevándorlók emberi jogait, és fel kellene lépnie az unió CIA-járatokkal szembeni bűnös elnézése ellen.
Ahelyett, hogy az Egyesült Államok beavatkozási politikáját másolná, az Európai Parlamentnek el kellene utasítania a Nicaraguával kapcsolatos elfogadhatatlan zsarolást, és követelnie kellene, hogy az EU teljesítse az ezen ország irányába tett vállalásait.
A kezdeményezés támogatóit az is zavarja, hogy Nicaragua a leghátrányosabb helyzetűek támogatásával igyekszik javítani a lakosok életkörülményeit: az ellátásukat, az egészségüket és az oktatást. Az Európai Parlament beavatkozási kísérleteit úgy lehet a legjobban elutasítani, ahogy azt a latin-amerikai népek tették: a Nicaraguával vállalt szolidaritás és az ország elismerése útján. Hadd ismételjem el: ne tegyenek úgy, mintha leckéket adhatnának másoknak.
Leopold Józef Rutowicz, szerző. – (PL) Elnök asszony, Nicaragua egy nagyon kicsi, szegény, nagy adósságokkal küzdő ország, ahol nagyon alacsony az egy főre jutó jövedelem.
Nem egy szerencsés ország. Többféle politikai irányultságú csoport vezette, volt amerikai megszállás alatt, és kereszttűzbe került Kuba, a Szovjetunió és az USA között. Ezenkívül az országot szörnyű aszályok és hurrikánok sújtották; az egyik – alighanem a világ egyik legpusztítóbb, legerősebb hurrikánja – 1999-ben 6 000 ember halálát okozta. A politikai változások és a hatalmi harcok aláásták Nicaragua fejlődését, Latin-Amerika és Afrika sok más országához hasonlóan. Ez a helyzet az emberi jogok megsértéséhez és a nemzetközi egyezményekkel ellentétes jogszabályok meghozatalához vezetett.
Az Európai Unió az ország lakosságának segélyezése kapcsán úgy gondolja, hogy az ország kormányzásában érvényesíteni kell a demokratikus elveket és a jogszabályokat összhangba kell hozni a nemzetközi egyezményekkel. Nicaragua, ha demokratikus kormánya lenne, a Dél-amerikai Nemzetek Uniójának tagja lehetne, amely később az Európai Unió szövetségesévé válhat a globális politikában. A demokratizálódási folyamat részeként fontos, hogy a nicaraguai politika kövesse az állásfoglalásban foglalt lépéseket; ezért az állásfoglalást támogatom.
Raül Romeva i Rueda, szerző. – (ES) Az emberi jogokért kiállók jogainak védelme véleményem szerint olyasmi, amit politikai hovatartozásra való tekintet nélkül mindenkinek támogatnia kell. Itt, a Parlamentben túl gyakran mondunk keményen véleményt olyanokról, akikkel nem közösek a politikai ideáljaink, és hevesen védjük azokat, akiket szövetségeseinknek tekintünk.
Ki kell emelnem, hogy az emberi jogok területén univerzális nézőpontoknak kell érvényesülniük.
Az egyes képviselőcsoportok által beterjesztett, Nicaraguáról szóló állásfoglalásban is érződnek a ma már érintett veszélyek.
Nem szabad megfeledkezni a körülményekről, melyek a következők: egy országban súlyos a szegénység, amelyet gyorsan, strukturális intézkedések révén kezelni kell. Én úgy látom, hogy a nicaraguai kormány sok, a probléma kezeléséhez szükséges intézkedést már megtett.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a szegénység elleni küzdelem nem egyeztethető össze azoknak az üldözésével és zaklatásával, akik ilyen vagy olyan okból nem értenek egyet a hivatalos állásponttal.
Egy valódi demokráciában szabad más véleményen lenni, szabad vitát kezdeményezni; szólásszabadság van.
Voltak Nicaraguában olyan esetek, amelyekre fel kell hívni a figyelmet. Voltak pozitív események, mint például a büntető törvénykönyv 204. cikkének – amely bűncselekménynek nyilvánította a homoszexualitást – júliusi eltörlése. Az EP leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek jogait védő, képviselőcsoportok közötti csoportosulásának (LGBT) alelnökeként ezt nagy örömmel vettem.
Vannak azonban negatív és súlyosan aggasztó körülmények is, mint például a nők helyzetének sajnálatos romlását példázó esetek sorozata. Külön kiemelném azon nők üldözését, akik kiállnak nemi és reprodukciós jogaikért; illetve azokét, akik azzal segítettek egy-egy erőszak áldozatává vált fiatal nőn, hogy életmentő abortuszhoz segítették őket.
Ezeket mindig észben kell tartanunk, és figyelembe kell vennünk a jelenlegi, társulási megállapodással kapcsolatos tárgyalások folyamán is. Mindenesetre felszólítom a Bizottságot, hogy a végső döntés előtt konzultáljon a Parlamenttel.
Fernando Fernández Martín, szerző. – (ES) A mai vitánk tárgya az a helyzet, amely az emberi jogok védelmezőit, az alapvető szabadságokat és a demokráciát érő támadások miatt alakult ki Nicaraguában.
Senkit nem kell emlékeztetnem Zoilamérica, Ernesto Cardenal, Carlos Mejía Godoy, Jarquín vagy Sergio Ramírez esetére, vagy a sok más nicaraguaiéra, akiknek a jobb Nicaraguával kapcsolatos reményei szertefoszlottak.
2006 novemberében Ortega új lehetőséget kért a nicaraguaiaktól, és a nicaraguai nép azt demokratikus módon megadta neki. Most már tudjuk, hogy mire kellett neki ez az új lehetőség. Azóta az önkény, a nepotizmus és a korrupció uralja az állami intézményeket. Mindez a november 9-i választási csalásban csúcsosodott ki. A csalás előtt nagyon súlyos döntések születtek, mint például egyes ellenzéki pártok jogállásának megszüntetése, vagy a civil társadalom, az újságírók és a média megfélemlítése, folyamatos fenyegetése.
Ortega elnök az Európai Unió kormányait a mocsokra odagyűlő legyekhez hasonlította, és az országának nyújtott külföldi segélyt alamizsnának nevezte. Hamar rá kellett azonban jönnie, hogy nem kap elég olajat Venezuelától ahhoz, hogy a fejlesztési segélyek nélkül is boldoguljon.
Most az Európai Unió és Közép-Amerika közötti társulási megállapodásról szóló tárgyalások döntő fázisához érkeztünk. A nicaraguai kormánynak meg kell értenie, hogy mi mindig készek leszünk a barátaivá és szövetségeseivé válni, de az emberi jogok, a szólásszabadság és a demokrácia tisztelete olyan feltételek, amelyekből sohasem fogunk engedni, mert hiszünk abban, hogy ezek fő haszonélvezője a nicaraguai nép.
Josu Ortuondo Larrea (ALDE). – (ES) Nicaraguában idén november 9-én helyhatósági választásokat tartottak. Ahogy korábban többször, a választás demokratikus legitimitásával kapcsolatban most is kételyek merültek fel. Felmerült a csalás vádja, demonstrációk következtek, amelyek során összecsaptak a különböző politikai pártok támogatói. Sokan megsebesültek, és az eseményekből eredő politikai válság egyre mélyül.
Két politikai párt nem is tudott jelöltet indítani a helyi választásokon. Ez elfogadhatatlan, mert csorbítja a polgárok alapvető jogát a politikai részvételhez.
Ezenkívül az emberi jogi szervezetek képviselőitől egyértelmű nyilatkozatokat kaptunk arról, hogy a civil társadalom nem bízik az igazságszolgáltatásban; hogy a hivatalos szervek nyomására 17 társadalmi szervezetet állítottak bíróság elé; hogy a független újságírók és még az Európai Bizottság küldöttsége is üldöztetést volt kénytelen elszenvedni.
Mindezen okokból fel kell emelnünk a szavunkat, először is felhívást intézve a politikai pártokhoz, hogy ítéljék el a támogatóik által elkövetett erőszakos cselekményeket, másodszor a kormányhoz, hogy engedjen teret a demokratikus megnyilvánulásoknak, tartsa tiszteletben a szólásszabadságot, ne tiltsa be a demonstrációkat és tegye lehetővé, hogy a civil szervezetek nemzetközi együttműködési segélyhez juthassanak, és ne csak a kormányt támogató szervezetek kapjanak segélyt Venezuelából.
Mindezeken kívül vissza kell vonniuk az egészségügyi célú abortusz kriminalizálását is azon esetekre vonatkozóan, amikor az anya élete veszélyben van.
Végezetül, a Közép-Amerika és az EU közötti társulási megállapodási tárgyalások kapcsán felszólítjuk a Bizottságot, hogy emlékeztesse Nicaraguát arra, hogy tiszteletben kell tartania a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok alapelveit. Ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy Európa továbbra is segélyt juttasson az országnak a nicaraguai nép fejlődése és jóléte érdekében, mert nekik a lehető legjobb jövőt kívánjuk.
Jacques Barrot, A Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök asszony, a nicaraguai politikai helyzet a november 9-i helyi választások előtt egyre romlott. Az unió és a Bizottság által az országba küldött delegációk, a nemzetközi közösség lépései és békéltető felhívásai sem hoztak eredményt.
A szavazás után a szavazatszámlálás és az eredmények bejelentésének körülményei a legnagyobb ellenzéki párt és a kormány közötti feszültségekhez vezettek. Az alkotmányt védő liberális párt nem fogadta el az eredményeket, és a választást hatalmas csalásnak nyilvánította. A polgári mozgalmak, az egyház, a munkaadók szervezetei és a nemzetközi közösség mind újraszámlálást vagy új választások kiírását követelték. Ráadásul a főbb politikai intézmények és különösen az ország parlamentje a két fő párt megállapodása hiányában működésképtelen maradt.
A nicaraguai misszióvezetők és a Bizottság által a helyszínre küldött választási szakértők jelentései szerint a szavazás során megszegték a választási szabályokat és a nemzetközi egyezményeket. December 10-én a Bizottság – a tagállamokkal egyetértésben és a más partnerekkel történt konzultációk után – levelet küldött a nicaraguai hatóságoknak, támogatást ajánlva egy, az ország poitikai erőinek egyetértésével elért közös megoldás megtalálásához, amely véget vethet a válságnak és visszaállíthatja a polgárok bizalmát a demokratikus intézményekben. A levél bejelentette azt is, hogy 2009. január 1-től felfüggesztésre kerülnek a költségvetési segélyprogramok kifizetései, és konzultáció kezdődik a nicaraguai hatóságokkal a jelenlegi helyzetről és az országgal folytatott európai együttműködés átalakításáról.
Felhívnám a figyelmet arra, hogy a Bizottság nem vonta meg Nicaraguától a 2008-as segélyeket: 20 millió euró ekkor már kifizetésre került, beleértve a vészhelyzetben kiadott humanitárius segélyt is. Minden, erre az évre előirányzott összeg kifizetésre kerül majd, amennyiben az egyes projektekben megszabott feltételek teljesülnek.
2009-re 57 millió euró költségvetési támogatás van előirányozva; ez nem került visszavonásra, csak felfüggesztésre. Az együttműködés azokra a programokra és tevékenységekre koncentrálódik majd, amelyek azt biztosítják, hogy a segély közvetlenül, a kormány beavatkozása nélkül jusson el a célcsoporthoz – a nicaraguai emberekhez.
Hozzátenném még, hogy Samuel Santos külügyminiszter Ferrero-Waldner biztos asszonynak címzett december 12-i levelében egyet nem értését fejezte ki ezen intézkedéssel kapcsolatban. Megerősítette az eredmények érvényességét és közölte, hogy kész a lehető leghamarabb tárgyalni a Bizottság által tervezett együttműködéssel kapcsolatban.
Végül, az egyik felszólalásra válaszul elmondanám, hogy a Bizottság természetesen reméli, hogy a jelenlegi válság a lehető leghamarabb megoldódik, hiszen végtére is a felek az EU-Közép-Amerika társulási megállapodásban több alkalommal is rögzítették a demokratikus elvek és értékek, valamint a felelős kormányzás fontosságát. A társulási megállapodási tárgyalások jó lehetőséget adnak majd az ezen elvekről zajló párbeszédre, ideértve azok gyakorlati alkalmazását is.
Ennyi információt adhatok most. Tudom, hogy Ferrero-Waldner asszony a Bizottság szolgálataival együtt kiemelt figyelemmel követi az eseményeket.
Szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek és mindenkinek, aki felszólalt a nicaraguai helyzettel kapcsolatban.
Elnök. - A vitát lezárom.
A szavazásra a vita végén kerül sor.
Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)
Kathy Sinnott (IND/DEM), írásban. Nicaraguának sok sürgető problémája van. Ott a politikusok és a rendőrök közötti korrupció; a független bíróságok hiánya; a választási csalás gyanúja; az egyre növekvő szegénység, írástudatlanság és a rossz egészségügyi ellátás. De az nem Nicaragua hibája, hogy – Európával ellentétben – megvédi a meg nem született gyermekeket.
Itt Európában éppen elég jómódúak vagyunk ahhoz, hogy ellássuk az anyákat és a gyermekeket, de mégis hagyjuk, hogy évente több mint egymillió meg nem született gyermeket pusztítsanak el. Nicaragua szegény, de mégis védi a gyermekeket. Nicaraguának, minden problémája dacára, van demográfiai jövője, az országot kritizáló Európára viszont kemény demográfiai tél vár.
A mi feladatunk az, hogy támogassuk Nicaraguát egy erős demokrácia kiépítésében, amely erős, tiszta gazdasággal és hatékony oktatással és egészségüggyel rendelkezik; és hogy segítsünk a családok, nők és gyermekek ellátásában, nem pedig az, hogy az abortusz legalizálása révén tönkretegyük őket.